Mindenható sugárnyaláb vezet ahhoz a ponthoz, amelynek neve Te vagy. Létező, inkább érezhető eme erő, amely húz e felé.
Titokzatosan viszi lágyan ringatózó hol szelíden somolygó, hol durván, nyersen repdeső szívemet.
Van, hogy józanul mérlegelek ez út fontosságáról, mindeközben mint eltévedt juh kapálódzom a mocsárban.
Van, hogy megkérdőjelezem az egész hitelességét, és így olykor félrelépve, egy feneketlen, mély, hideg és hátborzongató barlangba találom magam.
De remélem, nem lesz soha olyan sűrű mocsár, és olyan feneketlen gödör, ahol Te, Atyám, ne lennél ott.
Légy velem Uram mindig, ígéreted szerint! Most, és halálom óráján! Ámen!
„Irgalmas Isten az Úr , a te Istened, nem hagy el téged!’’ (5 Mózes 4,31)
