Fõoldal » Lelkesítő » ÍrásOK » Nincs kiút?

Nincs kiút?


Egyre gyorsabban ment. Érezte, körbe van zárva. Szíve hevesen dobbant, egész lénye félelemmel teli zaklatottságtól remegett.

Hogy jutok ki innen? Mi lesz most? Hogyan tovább? Talán a falon mégis fel tudok mászni.

De tetteit gurulás követte. A beton túl erős egy ilyen kis testnek. Ásnom kell, ki kell jutnom innét! De hát mindenütt ez a beton!
Felettem az ég, látványossággá lettem a világnak, nem tudok elrejtőzni. Mit ér a fenti szabadság, ha repülni nem tudok, szárnyaim nincsenek? Még a színem sem segít. Fekete vagyok, mindenki észrevesz a fehér alagútban.
De talán az a rés, nem, nem elég, még ásni se tudok benne.

Nincs kiút?

Megsajnáltam. Gondoltam, lenyúlok felé és kimentem.
Szegény vakond. Hogy is juthatott ide? Egy betonárokba?
De hová tegyem? Hiszen ha kiveszem, elütheti az autó, a másik oldalt pedig emberek taposhatják el. De ha bekergetném a csatornába, akkor… ott látok egy kis földkupacot, ahol kijuthatna. Szegény.
Beavatkozom az életébe, biztos meg fog ijedni, így is hogy reszket.
De hát nem szeretném, ha préda lenne belőle.

Lassan lehajoltam, majd óvatosan irányítani kezdtem. Meglepetésemre azonban nem hogy szaporázni kezdte volna lépteit, hanem dermedten megállt. Gyengéden
megsimogattam, mire kissé feloldódott és újra elindult, miközben kezemmel irányítottam. Pár perc múlva bejutott az alagútba, ahol a föld illatát megérezve ösztönösen ásni
kezdett.

Érezted már, hogy körbevesznek tetteid, döntéseid következményei pont úgy, ahogy ezt a kis vakondot az alagút? Érezted már, hogy legszívesebben elbújnál a föld alá?
Fájt már neked szíved legmélyén a reménytelenség és a kilátástalanság? Reszketett már egész belsőd egy kis megértésért, útmutatásért, kegyelemért?

Isten, aki őrizni akar téged és szeretni, csendben áll és szenved. Szomorú, mert szeretne lehajolni hozzád, megsimogatni, átkarolni, útmutatást adni. Szeretné elmondani, ha a bűneid feketék is, ő megbocsát, ha hozzá fordulsz. Mert Isten, féltőn
szerető Atyád akar lenni néked is. Csak kérned kell Őt.

És ne feledd. Te nem azt látod, amit Isten lát. Amikor lehajoltam a kis vakond felé, tudtam, hogy az ő szemszögéből nézve tragédia, amit én teszek. Viszont csak így tudtam megmutatni neki a kiutat.

Ezen már elgondolkoztál?


, , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kik vagyunk?

Olyan fiatalok, felnőttek és idősebbek, akik életünk egy pontján megtapasztaltuk Isten szeretetét; azt, hogy mégis van értelme az életnek; hogy lehet újat kezdeni; hogy a hétfő reggel is lehet olyan jó, mint a péntek este. Akik nem a vallásban hiszünk, hanem Jézusban. Tovább olvasom >>