Lacika alig múlt kétéves, de már szépen járt, önállóan evett, éppen azért nagymama megijedt, amikor a kicsi úgy botorkált feléje, mint aki mindjárt elalszik. Hamarosan arra is rájött, hogy mi történhetett. A kicsi megkóstolta apja gyógyszerét. Nosza, megszámolták az üveg tartalmát, anya emlékezett rá, mennyi volt benne, és azt mondta:
– Csak egy hiányzik! Az az egy talán nem okoz nagy bajt…
Nagymama a homlokát ráncolta, és ölbe vette a kicsit:
– Ilyen kisgyermeknek nagyon erős ez a gyógyszer, jobb, ha orvost hívunk: -És valóban, az orvos a sürgősségi osztályra utalta be a kisfiút. A biztonság kedvéért benn is tartották, és azt kérték a szülőktől, maradjon mellette valaki, és tartsa ébren! Mindegy, hogyan, de ne engedjék elaludni!
Anya is, nagymama is ott maradt, és a következő órákat sohasem felejtik el életükben. Nagymama, föl-alá sétált vele, játszott, megmosta időnként az arcocskáját, amikor pedig elfáradt, anya folytatta.
– Milyen különös -mondta-, máskor azzal kell bajlódnom, hogy elaludjon végre, most meg…
Mind a ketten kimerültek, mire végül az orvos azt mondta, most már nyugodtan alhat a kicsi, elmúlt a veszély.
Az a kis tabletta! Hányszor nyúl az ember is gondtalanul valami „tablettához”, amit a Sátán ügyesen odacsempész elébe, és elalszik tőle. Mert el lehet aludni lélekben is. Amikor nem törődik Isten Igéjével, álmos lesz a imára, nem gondol semmire, belesüpped az alvásba. Az Úr pedig azt mondja a lelkiismeret által is: Ébredj föl! Imádkozz! Mi lesz, ha eljövök, és téged alva talállak!
„Ne is aludjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!”
(1 Thesszalonika 6,5)
Legyetek éberek!
