Dávid a zsoltárában nem röstelli bevallani, hogy Isten nélkül lehetetlen a helyzete. „Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem!” (Zsolt 61,3) Hányszor somfordáltunk oda mégis a szüleinkhez, amikor be kellett ismernünk, hogy csak ők segíthetnek megoldani az adott problémát?
Eszembe jut édesanyámék macskája, „akinek” az életét kitartó nyávogása mentette meg, miután két napot töltött a szomszéd padlásán. Szüleim meghallva azt, még a tűzoltókat is kihívták, hogy a lakatlan házból ők hozzák ki a cicát. Hát még a mi „Gazdánk”, Atyánk mennyire örül, ha hozzá kiáltunk, bevallva, hogy elepedünk nélküle.
Bátran és kitartóan kiálts te is Istenhez! Atyádként fog felemelni és megtartani, a neked legjobb módon és időben.
„Hallgasd meg panaszomat, Istenem, figyelj imádságomra! A föld végéről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem…” (Zsolt 61,2–3a)
Erdészné Kárpáti Judit
