Home » Lelkesítő » Napi Gondolat » Magvetés

Magvetés


Nagy és kikutathatatlan dolgokat cselekszik, és megszámlálhatatlan csodát visz végbe. Jób 9,10

Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elveti a magot a földbe, és közben éjjel és nappal, amíg ő alszik, majd fölkel, a mag kihajt és felnő, maga sem tudja, hogyan. Mert magától terem a föld, először zsenge szárat, azután kalászt, majd érett szemet a kalászban. Mk 4,26-28

Istennek számtalan csodája van. Különösen akkor ámulunk el, ha az űrben kutatunk. Rengeteg a még felfedezésre és megfejtésre váró dolog, megdőltek az eddigi elméletek (pl. a légüres térről, és már csillagközi anyagról beszélnek), és az újabb felfedezések újabb kérdéseket vetnek fel. Fejlődik a genetikai kutatásunk és ámulatba ejtő, hogy évszázados viták dőlhetnek el az új kutatások eredményei következtében! Például III. Béla király génjeit vizsgálva meg tudják állapítani nem csupán a rokonságot hanem, hogy a Föld melyik pontjáról származik a családja, és a genetikában van olyan lehetőség is, hogy a kinyert mintákból megállapítsák a többezer évvel ezelőtt élt ember kinézetét, betegségekre való hajlamát és egyéb tulajdonságait, mert bele van táplálva a program, amit ma képes a tudomány megfejteni.

Ezek tudományos dolgok, mert kikutathatók. De Istennek vannak kikutathatatlan csodái is. Isten hatalmas, és a nyoma meglátható a teremtett világban, ugyanakkor láthatatlan. Így vall erről Jób: „Íme, elvonul mellettem, de nem látom; átmegy előttem, de nem veszem észre (9,11). Jézus megígérte a számunkra, hogy velünk van minden napon a világ végezetéig. De nem látjuk, csak tapasztaljuk a nyomát, amikor átélünk szabadítást, segítséget, áldást. Viszont, amikor nagyon nagy mélypontokat élünk meg, még ez a nyom sem segíti a hitünket. Pál azt mondta, hogy Isten munkatársai vagyunk a világban. Mi magunk megtesszük, ami emberileg lehetséges, és ami a képességeinkből telik, hogy mások is higgyenek, de nincs hatalmunkban eredményt produkálni. Isten pedig láthatatlanul megteszi a maga részét. Néha van ennek nyoma, amikor közvetlenül a szolgálatunk hatására megtér valaki – de nem ismerjük az előzményeket, hogy még hány hívő ember munkája van ebben benne -, máskor évtizedek telnek el, míg valakiben megérik a hit gyümölcse. Arról nem is beszélve, hogy nem értjük azt, hogy valaki viszont megkeményedik, és ellenállóvá lesz, amikor hallja az Igét.

Most a búza aratásának ideje van. Sok munkát fektettek bele a gazdák, de a téli és a tavaszi szárazság miatt úgy tűnt, hiábavaló lesz idén minden fáradozásuk. Ám az utolsó pillanatban megkaptuk a szükséges esőt, hiszen imádkoztunk érte, és Isten megkönyörült. Most elmondható, hogy a termés jó lett. Hit és jó reménység kell ahhoz, hogy az ember a magot belevesse a földbe. Bizalom abban, hogy egyáltalán kikel, majd szárba szökken és végül meghozza a termést. Jól szemlélteti ez a lelki munkát: csak hittel és jó reménységgel lehet az Ige-magot vetni. Azzal a hittel, hogy nem hiábavaló, és azzal a reménységgel, hogy lesznek, akiknek a szívében kikel, majd szárba szökken és végül gyümölcsöt terem. Mert csak az Ige-mag képes a megtérés gyümölcsét teremni. Hol tudom én ma elszórni az Ige-magot?

Matisz Jánosné Széll Éva Anna


, ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kik vagyunk?

Olyan fiatalok, felnőttek és idősebbek, akik életünk egy pontján megtapasztaltuk Isten szeretetét; azt, hogy mégis van értelme az életnek; hogy lehet újat kezdeni; hogy a hétfő reggel is lehet olyan jó, mint a péntek este. Akik nem a vallásban hiszünk, hanem Jézusban. Tovább olvasom >>