Fõoldal » Gyermeksarok » Zárba illő kulcs » Lejárt utalványok

Lejárt utalványok


Jóska a fiúk bibliaköréről érkezett haza. Ilyenkor el nem felejtette volna, hogy megigyék egy pohár tejet, csak úgy kinn a konyhában. Édesanyját is ott találta. Látszott rajta, hogy valami bosszúsága van.
– Bánt valami, anya? – kérdezte, miután megitta a tejet.
– Igen – hangzott a felelet -, de csak önmagamra haragudhatok érte. Tudod, hogy apa havonta kap utalványokat, amelyeket egy meghatározott ideig válthatunk be. Jókor odaadta nekem, tudtam is, mégis megfeledkeztem róla. Ma jutott eszembe, de amikor be akartam váltani, közölték, hogy sajnos, már lejártak Nem érvényesek.
– Ha megkérted volna az üzletvezetőt, nem tudott volna kivételt tenni?
– Nem! Ez az akció nagyon kedvezményes, de csak bizonyos ideig tart. Nekem kellett volna ügyelnem arra, hogy ne járjon le a határidő. Ezért a veszteség is az enyém. Elszalasztottam az alkalmat…
„…elszalasztottam az alkalmat…” – Ezt ne mondta volna! – gondolta Jóska, és határozottan kezdte magát rosszul érezni. Az
történt ugyanis, hogy ma éppen erről beszélgettek a fiúkörben. Peti bácsi figyelmeztette őket, és nem is először, hogy foglalkozzanak a bűneikkel, bánják meg, amíg tart a kegyelmi idő! És ó is arról beszélt, hogy az alkalmat el lehet mulasztani! Ha például valakit baleset ér, vagy bármi váratlan esemény azt eredményezheti, hogy – késő lesz! Igen, Jóska fülében csengett Peti bácsi hangja:
– Rajtatok múlik, hogy elfogadjátok-e Isten fölkínált bűnbocsánatát, amíg lehet!
– Úgy ne járjak, mint anya a lejárt utalványokkal! – gondolta Jóska, és anyja után ment az éléskamrába:
– Anya, te az utalványokat felejtetted el, illetve elmulasztottad a beváltást… én meg attól félek, hogy nem mulasztom-e el a lehetőséget az üdvösségre… Segítesz nekem?
Anya magához ölelte, és mindketten bementek imádkozni. Utána Jóska úgy érezte, mázsás teher gördült le a szívéről. Anyja pedig azt mondta:
– Most már nem is bánom, sőt szinte örülök, hogy elkövettem a mulasztást az utalványokkal, mert ez hívta föl a te figyelmedet a te mulasztásodra.
– Igen, anya, pedig hányszor hallottam a felhívást, szinte már untam, hogy mindig erről beszélnek. Nem vettem komolyan. Azt gondoltam, igen-igen, majd befogadom a szívembe az Úr Jézust, de még ráérek! Nem jutott el a tudatomig, hogy a kegyelmi idő le is járhat… Pedig az Igét meg kellett tanulnunk:

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van!” Ézsaiás 55,6).

Ne késlekedjetek!


, , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kik vagyunk?

Olyan fiatalok, felnőttek és idősebbek, akik életünk egy pontján megtapasztaltuk Isten szeretetét; azt, hogy mégis van értelme az életnek; hogy lehet újat kezdeni; hogy a hétfő reggel is lehet olyan jó, mint a péntek este. Akik nem a vallásban hiszünk, hanem Jézusban. Tovább olvasom >>