Home » Gyermeksarok » Zárba illő kulcs » Kölcsönkéregetők

Kölcsönkéregetők


– Hol van az a könyv, amit tegnap kértél tőlem kölcsön? – kérdezte Sanyi a húgától.
– Visszatettem az íróasztalodra!
– Nem találom! Mutasd meg, hova tetted!
Nóra fölemelte a hangját:
– Persze, hogy nem találod! Mi van itt? A szeméttelepek ehhez képest patikák! Az asztalon tegnap óta földrengés volt, minden egymás hegyén-hátán van!
– Találd meg, Nóra, holnap szükségem lesz rá az iskolában!
– Itt guberáljak? Nem bánom. – Ez mi? Ez biztosan nem a tied!
– Nem hát, azt a kazettát Tomi adta kölcsön.
– Mikor? Már nem is tudod, ugye? És ez a toll! Te, ezt egy hónapja kérted kölcsön tőlem! Azt hittem, elveszett.
A hangos szóváltásra anya is bedugta a fejét. Nóra felháborodva fordult hozzá:
– Ennek a szeméthalomnak a fele kölcsönkért dolog!
Sanyi kezdte magát nagyon rosszul érezni, amikor anyja összehúzott szemöldökkel nézett rá, és azt kérdezte, jól hallott-e.
– Hát… van itt néhány dolog, amit elfelejtettem visszaadni, de holnap…
– Még ma! – Ezt Nóra kiáltotta, és diadalmasan tartotta Sanyi szeme elé a könyvet: – Itt van, amit tőlem kértél, mondtam, hogy visszahoztam még aznap. Tőlem kétszer kéred, te meg egyszer sem adod vissza! Persze, ekkora rendetlenségben nem találod!
– Húgodnak igaza van, Sanyi! Már az sem jó, ha bármit is kölcsön kérsz. De ha nem adod vissza, az már kettős bűn: hazugság, mert megígérted, hogy visszaadod, és nem tetted meg, és lopás is, mert nálad van, ami a másé!
– Ó, anya, egy kis feledékenység miatt ekkora zajt csaptok!
– No fiam, akkor most azonnal csinálj rendet itt! Segítek, hogy halomba kerüljenek a kölcsön dolgok, és máris vidd vissza a tulajdonosoknak!
– Jó, anya, megteszem, de mondd meg, miért olyan nagy bűn a feledékenység…
– Meg a rendetlenség, meg a könnyelműség, meg a be nem váltott ígéret, meg a lopás…
– Jaj, ne mondd tovább! Nem is tudom, honnan veszed ezt a szemrehányástömeget! Talán a Bibliában van?
– Ráhibáztál, fiam! Elolvasom: „Kölcsön kér a bűnös, és nem adja, vissza…” (Zsoltár 37,21).
– De én visszaadom, legalább is mindig vissza akartam adni, csak elfelejtettem, sajnos, sorozatosan.
– Ne tedd ezt többször, Sanyikám, mert ha megszokod, igazi nagy bűnökbe keveredhetsz. Gondold el, amikor már felnőtt leszel, és pénzt keresel, ha váratlanul kell valamire, és te vállat vonsz, kölcsönkérsz valakitől, és ha azt is elfelejted visszaadni…
– Nem, anyu, nem! Ez a tanulság nekem elég!
– Pedig a Biblia még folytatja ezt a mondatot, azt is érdem megtanulni: „…de az igaz könyörületes és adakozó!”

Ne kérjetek kölcsön!


, , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kik vagyunk?

Olyan fiatalok, felnőttek és idősebbek, akik életünk egy pontján megtapasztaltuk Isten szeretetét; azt, hogy mégis van értelme az életnek; hogy lehet újat kezdeni; hogy a hétfő reggel is lehet olyan jó, mint a péntek este. Akik nem a vallásban hiszünk, hanem Jézusban. Tovább olvasom >>