Fõoldal » Lelkesítő » Napi Gondolat » Fent és lent

Fent és lent


Az Istenhez való esedezés vagy éppen gyalázkodás közben sokszor az égre néznek az emberek. Miért gondoljuk sok ezer év óta, hogy az Úr „fent” van, mi pedig „lent”? Talán, mert minden jel arra mutat, hogy nincsen a kezünkben semmi itt a földön.

Hozunk döntéseket, de a végső szó valaki nagyobbé, egy hatalmasságé. Leborulunk, ha megaláz minket ez a felismerés. Ilyenkor laposan sandítunk a „kezére” az Úrnak, mint a szolgák, akik egy mozdulatból tudták, mi is uruk döntése. Büntetést kapnak? Vagy melléjük áll a gyalázó ellenféllel szemben?

Gondolhatunk az ókori Rómában lezajló gladiátorharcokra is, melyek végén a császár fölfelé vagy lefelé fordított hüvelykujjával jelezte döntését: élet vagy halál a vesztesnek. Mi abszolút vesztesnek bizonyulunk bűneinkkel, önzésünkkel, hitetlenségünkkel szemben. Isten csodálnivaló kegyelme, hogy mégis „fölfelé mutat a hüvelykujj” nekünk, akik kárhozatot érdemeltünk, és lefelé Jézusnak, aki bűntelen és tiszta volt. Őt helyettünk, jogtalanul érte a szégyen és a gyalázat.

Milyen más így látni a gyalázkodást! Ilyen drága Megváltóért még azt is vállalja az ember…

Ahogy a szolgák uruk kezére néznek, … úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra.” (Zsolt 123,2)

Erdészné Kárpáti Judit


,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kik vagyunk?

Olyan fiatalok, felnőttek és idősebbek, akik életünk egy pontján megtapasztaltuk Isten szeretetét; azt, hogy mégis van értelme az életnek; hogy lehet újat kezdeni; hogy a hétfő reggel is lehet olyan jó, mint a péntek este. Akik nem a vallásban hiszünk, hanem Jézusban. Tovább olvasom >>