Home » Lelkesítő » Napi Gondolat » Szabadulás

Szabadulás


Én, az ÚR vagyok szabadítód és megváltód. Ézs 60,16

Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhség vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver?
Róm 8,35

Testi szabadulásban esetleg segíthetnek emberek: kisegítenek anyagi nehézségből, az orvos ügyesen megállapítja a betegség okát, és gyógyítja, valaki jó tanácsot ad… stb. De az embereket is Isten küldi, hogy segítsenek, jóindulattal legyenek, az orvos rátaláljon a gyógymódra, a szervezetem legyőzze a betegséget. Vannak azonban olyan testi szorongattatások is, amiből csak Isten képes megmenteni. Sokszor élünk át testi szabadulásokat: egy csodálatos gyógyulást, vagy más segítséget. Egyszer egy lány ment haza Budapesten, és az utcájukban rátámadt egy férfi, és hátulról erősen átkarolta. A lány nem tudott mást, csak felkiáltani: „Úr Jézus, segíts!” Abban a pillanatban a férfi elgyengült, összezavarodott, és le-föl futkosott az utcában, mert nem találta a kivezető utat.

De a testi bajoknál van sokkal nagyobb baj is, ami minden embert érint: hogy elveszett bűnös. És, ha így marad, elkárhozik. Elszakadt az élete Istentől: nem ismeri és nem szereti Istent teljes szívéből. Ebből aztán az következik, hogy az embertársait sem szereti, és rengeteg rossz tettet követ el ellenük. Ebből az elveszett állapotból senki ember nem szabadíthat meg. Nincs olyan filozófia, jóga-gyakorlat, kegyes cselekedet, irodalmi alkotás, amely tisztára moshatná az embert, és megváltoztathatná a szíve állapotát. Persze élhet át az ember katarzist, de alapvetően ugyanaz az ember fog maradni. A bűnös, elveszett állapotomból csak Jézus Krisztus képes megszabadítani. A rám rakódott bűnrétegeket csak ő képes eltávolítani a lelkemről, és szabaddá tenni a szerinte való életre, hogy ezeket ne kövessem el többé.

Mi emberek, egymást úgy el tudjuk taszítani önmagunktól, és azt gondoljuk, Isten is ilyen. Pedig mi vagyunk ilyenek. Megdöbbentő volt látni egyszer azt, hogy valaki, nevezzük Anitának, nagyon jóban volt egy másik személlyel, nevezzük Piroskának. Anita egyszer megtudta, hogy Piroska egy bizonyos csillagjegyben született, és ledöbbent: „én azt hittem, hogy te oroszlán vagy, mert ilyennek ismertelek meg, viszont a másik csillagjegy szerint te kétszínű vagy”. Így nem barátkoztak többé. Milyen megdöbbentő: nem annak hitt, amit tapasztalt, hanem a csillagjegyeknek tulajdonított megállapításoknak! Ugyanezt tette az ember az Édenben Istennel. Nem Istennek hitt, akiről megtapasztalta, hogy jó, hanem az idegen kígyónak, akiről azt sem tudta kicsoda. Mégis elhitte a hazugságait.

De milyen jó, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus nem ilyen. Az Ő irántunk való szeretete nem függ a csillagjegyektől, ami merő kitaláció csupán. De nem függ a valós bűneinktől sem. Ellene vétünk a legtöbbet, és mégis, válogatás nélkül mindenkiért megtette ugyanazt: meghalt a bűneiért a kereszten. Ma is minden embernek egyformán felkínálja szabadítását és megváltását. A kérdés csak az, hogy hajlandó vagy-e elfogadni a felkínált szabadítást.

Matisz Jánosné Széll Éva Anna


, , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kik vagyunk?

Olyan fiatalok, felnőttek és idősebbek, akik életünk egy pontján megtapasztaltuk Isten szeretetét; azt, hogy mégis van értelme az életnek; hogy lehet újat kezdeni; hogy a hétfő reggel is lehet olyan jó, mint a péntek este. Akik nem a vallásban hiszünk, hanem Jézusban. Tovább olvasom >>