Az ikrek büntetést kaptak. Gyuri azért, mert nem mondott igazat, Sanyi meg azért, mert rendetlenkedett az énekkari próbán, és nem volt hajlandó énekelni.
– Ostobaság! – mérgelődött Sanyi. – Itthon kell ülnöm azért, mert nem szeretek énekelni!
– Van ennek másik oldala is: sakkozhatunk!
– Könnyű neked! Pedig téged jogosabban büntettek, mint engem, mert te a Biblia ellen vétettél!
– Nem igaz!
– De igaz!
– De nem!
A vita kihallatszott a szobából, és anya belépett:
– Melyik parancsolat ellen vétett a fivéred, Sanyi?
– Hát…
– Megmondom én: „A hazug beszédtől távol tartsd magad `” (2Mózes 23,7); de azt is megmondom, milyen parancsot szegtél meg te! „Énekeljetek Istennek!” (Zsoltár 65,8). Ezért még ugyan talán nem büntettünk volna meg, hanem úgy viselkedtél az énekkari próbákon, hogy zavartad a többieket, és az utóbbi időben azt is észrevettük, hogy a gyülekezetben sem énekeltél…
Meg aztán valaki elmondta, milyen jó humorod van, hogy a vasárnapi iskolában olykor készakarva félreviszed az éneket, amin némelyek mulatnak…
Sanyi szégyenkezve hajtotta le a fejét:
– Anya, ezt így még sohasem gondoltam végig. Csak arra gondoltam, hogy nincsen jó hangom, a hallásom sem biztos, ennélfogva nem szeretek énekelni…
– Senki sem kívánja, hogy szólót énekelj!
– Csitt! Nem Tomika ébredt föl? Anya, hogy megmutassam neked, megértettelek, most én megyek Tomikához, és megpróbálom álomba ringatni!
Gyuri is elmosolyodott:
– Anya, Sanyi szólót énekel, én pedig nem fogok füllenteni! Mit szólsz hozzá?
– Mit szólnék, kisfiam? Ezt vártam tőletek!
„Zengjetek az Úrnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét!” (Zsoltár 30,5)
Énekeljetek Istennek!
