Home » Gyermeksarok » Zárba illő kulcs » Eggyel a legkisebbek közül

Eggyel a legkisebbek közül


A két fiú leszállt a távolsági buszról, és nevetgélve tartottak nagyszüleik tanyája felé. Az új fiúról beszélgettek, aki nemrég érkezett az osztályukba.
– Láttál már ilyen mulyát? -vigyorgott Laci-, mintha mindentől félne…
– No, majd a Béla segít rajta -kuncogott Ernő. – Úgy csúffá teszi, hogy nem felejti el!
– Szervusztok, fiúk, éppen jókor jöttetek! -üdvözölte őket nagymama, amikor beléptek a konyhába. -Mondjátok el nekem is, mi olyan mulatságos!
– Hát… Bélának egy trükkjéről beszéltünk, amivel holnap elintézi az új osztálytársunkat, aki olyan félszeg és… Vehetek süteményt?
– vehetsz, természetesen, hiszen nektek sütöttem, de… gyerekek, remélem, ti nem vesztek részt abban a trükkben?
– Hát… igazából nem -mondta Laci-, legalábbis nem a mi ötletünk volt. De mondd, nagyi, kikeltek a kiscsibék?
– Igen. Ott vannak a garázsban.
A fiúk már kinn is voltak, alig várták, hogy meglássák a kiscsibéket, de hamarosan visszarohantak a konyhába:
– Nagymama, gyere gyorsan! Az egyik, a fekete majdnem megdöglött! -kiáltotta Ernő, és Laci folytatta: – a többiek halálra püfölik, csipkedik! Csupa vér már!
Nagymama gyengéden kivette a kiscsibét, törölgette, melengette. Ernő indulatosan nézte a többit:
– Milyen ostobák és kegyetlenek az állatok! Bántják a másikat, mert nem olyan, mint ők, még kisebb is…
Nagymama még mindig a kis jószággal foglalkozott, de azért megszólalt:
– nemcsak az állatok tudnak kegyetlenek lenni, nem gondoljátok?
Laci zavartan nézett rá:
– Hogy érted ezt?
– Hogy értem? Hát nem ti mondtátok épp az előbb, hogy valamelyik osztálytársatok jól megleckézteti majd az új fiút? Miért? mert csöndes és félénk, mert nem olyan, mint ti! És mert megteheti vele, hiszen kisebb…
– Jaj, nagymama-kiáltott Ernő-, ne is mondd tovább! Igazad van!
– De mi nem akarjuk megverni -tiltakozott Laci-, csak egy jó hecc lenne…
– Jó hecc? Arra nem gondolsz, hogy vannak olyan sérülések, amelyek nem a testen hagynak nyomot, olyan vágások, amelyek nem fakasztanak vért? Csak éppen megszégyenítik a másikat, aki nem tud védekezni? No, ezt a pipikét beviszem egyelőre a konyhába, próbálom megitatni.
A fiúk lehajtott fejjel kullogtak utána, és amikor nagymama látta, hogy elszomorodtak, rájuk mosolygott:
– Jusson eszetekbe, mit mondott az Úr Jézus: „Amennyiben megtettétek eggyel az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg!” Ez nemcsak a jó tettekre vonatkozik, hanem a rosszakra is!
Ernő szólalt meg:
– Holnap megpróbálom lebeszélni Bélát a tervéről!
– Ha pedig nem lehet, akkor én az új fiú mellé állok!  -mondta Laci, és a kiscsibéért nyúlt. -Ez a pici állat most megtanított minket valamire…

Ne bántsd a másikat!


,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kik vagyunk?

Olyan fiatalok, felnőttek és idősebbek, akik életünk egy pontján megtapasztaltuk Isten szeretetét; azt, hogy mégis van értelme az életnek; hogy lehet újat kezdeni; hogy a hétfő reggel is lehet olyan jó, mint a péntek este. Akik nem a vallásban hiszünk, hanem Jézusban. Tovább olvasom >>