Home » Lelkesítő » E-könyv » E-könyv – Látni akarjuk Jézust

E-könyv – Látni akarjuk Jézust


 

“…látni akarjuk a Jézust”
János 12,20

Tartalomjegyzék

Elõszó
Ne aggodalmaskodjatok
Jöttél vagy hoztak?
Kövess engem
Letelepedtek Jézussal
Számot vet az õ szolgáival
Fizesd meg nékem amivel tartozol
A királyi mennyegzõ
Mi módon jöttél ide?
Az Úrnak van szüksége rád
Az áldott
Betegeknek van szükségük orvosra
Az irgalmas samaritánus
Ne vígy minket kísértetbe
A nagyobbik fiú
A kisebbik fiú
A hamis sáfár
Szerezzetek magatoknak barátokat
Látni akarjuk a Jézust
Földbe esett gabonamag
Mindeneket magamhoz vonzok
Megfeddi a világot
Egy akarattal együtt
Boldogok akik nem látnak és hisznek
Van-é valami ennivalótok?
Egy ember
A szeretet soha el nem fogy
Íme újjá lett minden
A szabadságban álljatok meg
Ne tévedjetek
Amit vet az ember azt aratja is
Aki vet a léleknek
Valaki beszél
Nem teljesen
Aki gyõz, az fehér ruhákba öltözik
Aki szomjúhozik jöjjön el
A pusztában készítsétek az Úrnak útját
Ímé az én szolgám
Neveden hívtalak téged, enyém vagy
A Te szemeid e házra nézzenek
Az Én házam
Bement Jézus az Isten templomába

Elõszó

Ez a könyv igehirdetés gyujteményt tartalmaz. Olyan válogatott igehirdetések ezek, amelyeket Trausch Liza 1973-77 között mondott el az ország különbözo városaiban, és falvaiban. Trausch Liza pedagógus volt, amikor Isten Szentlelke 1946-ban egy evangélizáló konferencián a Balaton mellett megszólította, és újonnan-szülte. Élete azon a napon száznyolcvanfokos fordulatot vett, és attól kezdve egyetlen dolog érdekelte: mit akar vele az Úr, és mi módon lehetne az embereket elérni az evangéliummal, illetve odasegíteni az Úr Jézus Krisztushoz.

Istentol kapott kegyelmi ajándéka az igehirdetés szolgálata, az evangélizálás. Mint laikus igehirdetot használhatta fel
õt Isten az 50-es évektõl kezdve, amely nagyon nehéz idõszak volt, és sok lelki ember abban az idõben vagy a hallgatást választotta, vagy valamilyen módon elhallgattatták. Igehirdetéseiben egy-egy Ige nyílik meg, és személyes üzenete mélyen érinti a hallgatókat.

Az üzenetek mindig keresztközpontúak, Jézus Krisztus értünk elvégzett váltságára mutatnak, és az emberi élet gyakorlati oldalát világítják meg. Szintén fo mondanivalója a bûn és kegyelem kérdése, amelyeken át döntésre szólít fel.

Az igehirdetéseken keresztül sokan jutottak hitbeli döntésre, és sokan újultak meg. Éppen ezért láttuk szükségesnek, hogy ezek az igehirdetések köz-kinccsé legyenek, és másokhoz is eljussanak.

Azzal az imádsággal adjuk ki ezt a könyvet, hogy Isten Szentlelke munkálkodjon mindazok szívében, akik olvassák, és vehessenek áldást a sorok olvasása közben.

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségbõl azÕcsodálatos világosságára hívott el titeket.” (1 Péter 2,9.)
Budapest, 1995. november 19.

(Akik sajtó alá rendezték.)

 

Ne aggodalmaskodjatok

 


“Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet, hogy-nem az eledel, és a test, hogy nem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csurbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytoké azoknál? “
Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felõl is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mezok liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
Ha pedig a mezonek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhituek? Ne aggodalmaskodjatok tehát és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek elõször Istennek országát, és azÕigazságát, és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felõl, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felõl. Elég minden napnak a maga baja.” Máté 6,25-34


Isten ezen az összejövetelen egy parancsolatot adott nékünk: ne aggodalmaskodjatok! Ez parancs? Hisz nincs benne a tízben. Parancs, mert ugyanaz a ne” szó van elotte, mint az elott hogy ne lopj, ne ölj, ne paráználkodj!” Isten Igéjében egyforma értéke, súlya van ennek a szónak, hogy ne!” Amikor ez elott a parancs elott áll, hogy ne aggodalmaskodj!” akkor ezzel Isten bûnné teszi az aggodalmaskodást. Jó volna ha élesen benne maradna a szívünkben, hogy aggodalmaskodni bûn. Mégis meg mered tenni? Ölni talán nem mersz, parázna életet élni sem de aggodalmaskodni mersz? Nagyon komoly dolog Istennek a parancsát keresztüllépni.

Ha a Mátrában autóval megyünk, és az ember azt látja, hogy a szerpentin út melletti korlát át van törve, akkor biztosan tudhatjuk, hogy ott szerencsétlenség történt. Ha az ember lenéz a szakadékba, egy autónak, vagy motornak a roncsait láthatja a mélyben. Ha valahol valaki áthágja Isten parancsát, ott mindig karambol következik be. Ne hidd, hogy könnyelmuen és könnyen vett törvényszegéseidnek nincsenek következményei.

Isten parancsa ez: Ne aggodalmaskodj! Ma Isten arra szólít fel, hogy térj meg ebbõl a bûnbõl. Az aggodalmaskodás felségsértés, mert egyenesen Isten szíve ellen irányul. Az aggodalmaskodás hitetlenség, és ez bûn. Ha eljön a Szentlélek, megítéli a világot bûn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem, mondja az Ige. Az aggodalmaskodás annyit jelent: nem hiszel Benne. Isten nagyon komolyan veszi ezt a bûnt és így mondja az Igében, Mindezeket a pogányok kérdezik.” Tehát az aggodalmaskodás pogányságot jelent. Pogány kérdés az, hogy mit együnk és mit igyunk. Pogány kérdés az, hogy mibõl fogom ezt, vagy azt a számlát kifizetni.

Emlékszünk, Jézus egyszer bizonyos körülmények között, mikor egy nagy sokaságot látott, feltette a vizsgakérdést a tanítványoknak honnan vegyünk kenyeret? A legkiválóbb tanítványok sorban buktak meg. Nem tudom, ha Jézus nekünk tenné most fel itt a kérdést, nem buknánk-e meg mi is egymás után, és nem derülne-e ki rólunk, hogy pogányok vagyunk, akik nem tudják, hogy honnan, nem tudják hogy mit, és nem tudják, hogy mivel?

Jó volna most ezen az Igén keresztül, hogy Ne aggodalmaskodjatok!” megmérni a mi hívõnek nevezett életünket. Két határozott dolgot mondott az Úr: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl.” A megélhetésetek felõl. Mert ugye az étel, az ital az pénzkérdés. Mi egy biztosított jövot szeretnénk. Nem is tudom volt-e valaha
idõ, mikor ennyit biztosítottak. Már a biztosító társaságok is biztosítva vannak. Minél jobban biztosítja magát az ember, annál jobban fél. Ez a bizonyos biztonságunk, az életünk bebiztosítása, hogy semmi ne érjen váratlanul, ez az ami a másik isten szolgálata.

Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl, az egészségetek felõl. Annyi ember megy remegve orvoshoz. Figyeli aggódva az orvos arcát, nem fogok-e rájönni, mit titkol elõlem. Ugye micsoda félelmek laknak az emberi szív mélyén? Élet és halálfélelmek. Hány ember fél, hogy megöregszik, és mi lesz akkor? Így mondta valaki tudod az a baj, hogy nem pihenek eleget, ma éjjel is csak öt órát aludtam. Visszamosolyogtam és azt mondtam olyan sokat? Biztos te is számolod: lefeküdtem, felkeltem, ennyi nem elég, ennyi nem elég. Hát ne aggodalmaskodj afelõl, hogy nem fogod kibírni. Hidd el, még sokkal többet is kibírnál. Ne féltsd a te életedet, hogy túlhajszolod magad.

Azt mondja az Ige: Ne aggodalmaskodjatok, mit egyetek, mit igyatok, és akkor egy megoldást mond: Tekintsétek az égi madarakat.” Az aggodalmaskodó embernek, aki tele van komoly gondokkal, Isten azt mondja, hogy nézz a madarakra? Egyszer egy súlyos idegbeteg asszonnyal sétáltam nálunk kint a völgyben és mondtam neki, nézd milyen szépek a fák. Furcsán rámnézett és azt mondta: én már régen nem látok fát, nem tudom nézni a fákat, mert állandóan a saját gondjaim, gondolataim gyötörnek.

Nem tudom érezzük-e, hogy Jézusnak ebben a szavában gyógyszer van. Az aggodalmaskodásnak a legjobb gyógyszere amit Jézus mond. Ha legközelebb aggodalmaskodsz, vedd be a gyógyszert gyorsan: nézd a madarakat. Hát mi gyógyszer van ebben? Hadd mondjam az elsot: legalább addig nem nézed magadat. Addig a pár percig nem nézed a bajokat.

A második gyógyszer ami ebben van, hogy ezek a madarak beszélnek valamit, ha hallgatnak is. Beszélnek az Atyáról. Rögtön tovább így folytatja az Ige: Tekintsetek az égi madarakra… a ti mennyei Atyátok eltartja azokat.” A madárról föl tudsz nézni az Atyára. Látod ez a kettos gyógyszer és benne a harmadik a legjobb, amit már az elõbb említettem, hogy egy pillanatra kikerülök az igézetbõl, ez igézet, hogy néznem kell a bajokat. Az ördög ráigézi szemed a nehézségekre. Úgy vagy, mint mikor gyerekkoromban a budai hegyekben síeltem, és egy nagy területen egyetlen fa volt, és egyenesen neki mentem annak a fának. Nem kellett volna annak neki menni, de megigézett a félelem.

Miért nézed a bajokat, a nehézségeket, és azt, hogy most mi következik? Úgy is tudom mi lesz, mondta nekem valaki. Azt mondtam vigyázz, mert mi lesz, ha Isten rámondja: legyen néked a te hited szerint?

Nézd a madarakat és akkor kikerülsz az igézetbõl. Persze nemcsak dolgok igézetében vagyunk mi, hanem emberek igézetében is. Mit szólnak hozzá a faluban, ha én most ezt vagy azt csinálom. Kinek az igézetében vagy? Tudjátok mit ír Pál? Kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?” (Galata 3,1). Téged ki igézett meg? A szomszédasszony? Vagy egy másik
hívõ? Ha nézed a madarakat, akkor nem nézed a másik embert.

De az a legveszedelmesebb, amikor magadat igézed. Amikor azt mondod: én úgy sem tudom másképp, a múltkor is így volt, nekem semmi nem sikerül, mert a természetem…Van egy szekta, úgy hívják oket, hogy köldöknézok”. Mikor imádkoznak a saját hasukat nézik. Nagyon sok hívo ehhez a pogány szektához tartozik, amikor lépni kellene, a saját természetét, a saját óemberét, a saját képtelenségeit, a saját bukásait nézi. Nézz a madarakra, és akkor leveszed magadról a szemed.

Persze olyan mindegy, hogy mit nézel, hogy mi megy, vagy mi nem megy. Lehet hogy sokszor úgy nézed magadat, hogy milyen csodálatos vagyok. Nem tudom hogy nézed magad, de nézz a madarakra, és megszakad az igézet. Most ne mondd azt, hogy neked nincs idõd. Erre mindig legyen idõd. Tekints az égi madarakra, és onnan nézz föl az Atyára és egyszer csak olyan szabad leszel. Hiszen látod eltartja azokat. Nem vetnek, nem aratnak, sem csurbe nem takarnak és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat.”

A másik fajta aggodalmaskodás az öltözék felõl való aggodalmaskodás. Mibe öltözködjem? Most nem elsosorban a hiúságunkról akarok beszélni, bár az is fo helyen van. Ne mondd, hogy mindegy neked, hogy miben jársz, mert akkor hazudsz. Vigyázzunk, mert ez egy nagyképu kijelentés, igenis fontos neked, hogy mibe öltözöl. fontos hogy jól nézz ki, hogy legalább tíz évvel fiatalabbnak lássanak, mint amennyi vagy. Ne mondd, hogy nem fontos a külso. Sok mindent megteszünk mi ezért. Láttam én öregeket tükörbe nézni hosszan és elmerülten, hogy egy fiatal sem nézett olyan sokáig. Láttam megállapítani az újabb ráncokat, láttam, hogy milyen gondosan csinálta a frizurát, ne mondd, hogy ez téged mit érdekel.

De most elsosorban nem errõl szeretnék beszélni, hanem a belso öltözetrol. Itt is mérhetetlen piperkocök vagyunk. Szeretnék olyan nagyon tisztán élni az emberek elott, rólam aztán ne tudjon senki semmit mondani. Milyen hamar megsértodsz, ha rosszat mondanak rád. Az egyik faluban egy fiatalasszony bizonyságot tett, elmondta, hogy megítélte az Úr. Hátul ült egy felvidéki lelkész, aki mindig beleszólt a dolgokba, és azt mondta, hogy tudjuk kedves, tudjuk. Hirtelen hátrafordult az asszony és azt kérdezte: mit tud maga még, ki pletykált magának? Nekünk szabad mondani, mert ez jól áll, mert akkor még nagyobb hívonek látszunk, ha elmondom, hogy tudjátok olyan szeretetlen vagyok. Jó ebbe öltözni, egy olyan látszat zsákba, meg látszat hamuba.

Ne aggodalmaskodj az öltözeted felõl, hogy ki minek néz. Ha felülrol kapott fehér ruhád van, ne féltsd azt olyan nagyon. Egyszer így olvastam Wrede Matildról, hogy amikor végigjárta a piszkos börtön cellákat, akkor az egyik rab azt mondta: attól féltem, hogy maga is úgy fog itt járni, mint a múltkor az a kisasszony, aki még a ruháját is húzogatta, hogy hozzá ne érjen valamelyikonkhöz.

Hány hívõ jár így a bûnösök között, hogy jaj, jaj. Így mondta valaki, tudod nekem olyan rossz amikor káromkodnak, én akkor kimegyek a szobából. Azt mondtam, ne menj ki a szobából, nem kell olyan piperkocnek lenni, csak viseld el szépen. Istenem hát benne élsz ebben a világban, hát az a ruha kivülrol nem piszkolódik be, attól sose félj. Mert tudod, mondta nekem valaki, ha nekem ilyet mondanak alattam megnyílik a föld. S mondom, ha te olyat gondolsz, akkor nem nyílik meg a föld?

Milyen kényesek vagyunk mi sokszor, nem csoda, ha nem térnek meg körülöttünk az emberek. Nagyon vigyázol te arra az öltözetre, hogy valaki kívülrol be ne szennyezze. És belül? Olyanok vagytok mint a meszelt sírok. Kívülrol szépek vagytok, de Isten látja a szíveteket. Ne aggodalmaskodj a ruházatod felõl. Belülrol se aggódj túlságosan. Nézd az Úr Jézus Krisztus aki megváltott, képes arra, hogy meg is tisztítson téged.Õképes arra, hogy megszabadítson azoktól a gondolatoktól, amikrol senki nem tud. Attól a természetedtol, amit soha nem leszel képes levetni. Nézd, megint szabad nézni a mezok liliomait. Látod milyen fehérek, pedig nem is hypóban fehérítették magukat. Látod hogy ragyognak? A te mennyei Atyád ruházza oket. A te fehér ruhád is azÕgondja. Hiszen megszerezni sem tudtad, megtartani sem tudod. Bízd csak rá nyugodtan. Az a ruha hófehér lesz majd arra a napra, amikor ott állsz Isten színe elott, és szebb, szebb leszel az emberek fiainál. Tudjátok mi a szépség? Belso tisztaság, semmi más. Mit erolködnek emberek, hogy szépek legyenek. Pedig csak egyetlen szépség van, amit Isten szerez az embernek.

Ne aggodalmaskodj hát, nézd a mezok liliomát, nem erolködnek, nem próbálják magukat megváltoztatni. Azt mondja az Ige, hogy egy arasszal sem tudod a termetedet megnövelni. Testvér, aki úgy szeretnél nagy lenni, nagy hívo, mindent megtennél, csak egy kicsit nagyobb lehetnél a másiknál. Aki úgy szeretnél valaki lenni, értsd már meg, egy araszszal sem lehetsz nagyobb. Csak nevetséges leszel.

De látod az Úr megnövelhet azÕszeretetének erejével, esojével, napfényének melegével. Bízd rá magad, ne aggodalmaskodj, se a belso, se a külso életed felõl. Ez csak elválaszt Istentol. Egyetlen út van, ahol közelebb kerülhetsz Hozzá. Isten tanácsol valamit, ne, ne, ne, Hanem keressétek elõször Isten országát és azÕigazságát, és ezek mind megadatnak néktek.”

Itt, közöttünk van az Isten országa. Itt épül azÕháza, azÕügye. Merj elfeledkezni magadról egészen, az életedrol, az élelmedrol. Aki meg akarja tartani azÕéletét elveszti azt, aki pedig elveszti azÕéletét én érettem, megtalálja azt.” (Máté 16,25). Te csak foglalkozz az Isten or szágával, és ha Isten az iszákosok közé küld, és ha nem tudom miket fogsz ott hallani, nem számít. Egy ügyed legyen a földön, az elveszettek megkeresése. Ha a világ másik felén vannak is, te csak menj, nem szakad el a cipod. Keresd az Isten országát éjjel és nappal, imádságban és szolgálatban. Egyetlen ügyed, egyetlen szenvedélyed ez legyen: keresd az Isten országát, a többi mellesleg, észrevétlen megadatik.

Az utolsó amit mondani szeretnék, hogy ne aggodalmaskodj a holnap felõl. Egy idõ van: a jelen. Nincs más! Nem biztos, hogy lesz holnapod. Lehet hogy az éjjel megáll a szíved. Mit aggodalmaskodsz? Ma menj, ma tedd! Olyan sokszor mondták el nekem, amikor együtt voltunk, igen, ma olyan jó, de mi lesz holnap? Holnap is ma lesz újra, és akkor megint keresheted az Isten országát teljes szívvel, addig a percig, amikor utolsót dobban szíved. Olyan jó volna úgy meghalni, úgy elmenni ebbõl a világból, hogy a szíved utolsó dobbanása is építené Isten országát. Még egy utolsó téglát feldobnál az építkezésre, utána egy kanál maltert, aztán becsuknád a szemed és kimondanád, hogy ámen. Ez legyen az egyetlen gondod.

Keress testvér, keress. Amíg csak teheted, keresd az elveszettet. Azért vagy ezen a földön, nem önmagadért, hanem Oérette, Jézusért, és az evangéliumért.

Imádkozzunk!
Uram az egész aggodalmaskodó életünk csak arról beszél, hogy magunknak élünk. Csak arról beszél, hogy magunkat szeretjük, féltjük, és csodáljuk. Úr Jézus kérlek segíts bevetni az életemet gondolkodás nélkül, könnyelmuen és egészen a Te ügyedben. Hadd doboghasson a szívünk, hadd zenghesse az egész életünk dicsõségedet Uram. Kérlek tegyél minket bõldog, szabad, eros emberekké. Állíts úgy helyünkre, hogy végezhessük akaratod szerint Lelked által munkádat ezen a földön, hogy azután mellesleg mindent megnyerjünk. Kérlek Uram add meg ezt nekünk. Könyörülj meg rajtunk, és szabadíts meg mindazoktól, amikbe görcsösen belefogózunk. Hadd tudjunk ma nézni a madarakra, a liliomokra, az egész csodálatos teremtettségre, és fölötte és benne Rád Uram. Adj nekünk erre kegyelmet.
Ámen.

 

Jöttél vagy hoztak?


“És hajóra szállva átkelt és ment a maga városába. És ímé hoztak hozzá egy ágyban fekvo gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bûneid. És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez káromlást szól. És Jézus látva azÕgondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?
Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bûnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat és eredj haza. És az felkelvén hazament. A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék és dicsõíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.” Máté 9,1-8


Látjuk azokat, akik Jézushoz jöttek, és látjuk azt akit hoztak. Mert azt mondja az Ige, hogy voltak akik jöttek, és volt egy ember akit hoztak. Jó volna megállapítani jöttél, vagy téged is hoztak?

Két személyt szeretnénk megfigyelni, Jézust magát, akirõl azt mondja az Ige, hogy Jézus látta a hitet. Úgy szeretem azért az Urat, hogy a legkisebb hitet is meglátja, ami bennünk van. Olyan szeme van, hogy azonnal észreveszi a hitet.

Mi olyan sok mindent nem látunk meg, de a szakértõ szem azonnal meglátja. Mert a
szakértõ másként lát, és másképp hall. Egy orvos mondta a múltkor valakinek baj van a szívével. A lélegzetérol hallotta.

Most idejöttünk a szakértõ elé, a lélekszakértõ elé, hogy megvizsgáljon bennünket. Így mondja az Igénk az elején, hogy látván azoknak hitét.” Olyan nagy dolog, hogyÕígy néz és így lát, mert nemcsak a bajt látja, a jót is látja. Hálás vagyok az Úrnak, amikor olvasom a Jelenések könyvében a leveleket a különféle gyülekezetekhez, hogy mindegyikben látja a jót is. Nem olyan kritikus szeme van mint nekünk, amelyik azonnal elõpiszkálja a másikból a rosszat.

Jézus látta a hitet, és szeretném mondani, hogy benned is látja, ha nagyon pici is. Van egy szempár amelyik látja azoknak a hitét akik cselekeszenek. Kérdezem elhoztad a gutaütöttet? Vagy már nem volt hozzá hited? Lehet hogy sok mindenkinek kellene még itt lenni, akit nekünk kellett volna elhozni.

Az imádságaidban viszed-e még a gutaütöttet Isten elé, vagy valahol letetted útközben? Testvér hozod ot, hoztad ot? Nem az a baj, hogy azért nincs itt, mert te nem hoztad? Hogy nem volt már hozzá hited?

Mit látott még az Úr Jézus szeme, ez a csodálatos, itt is jelenlevo szem, az egyetlen igazán jól látó szem? Azt is látta, hogy a gutaütött nem volt képes semmire. Mi nagyon sokszor vagyunk úgy, mintha gutaütöttek lennénk, hogy nem tudom megtenni, amit kellene. Jézus elott nem lehet szimulálni. Ez a gutaütött igazán semmit sem tudott megtenni. Jézus ezt látta. De azt is tudja, mi az amit nem akarok megtenni, és mi az amit igazán nem tudok.

Nem tudom hogy életed valamely területén nem vagy-e ilyen gutaütött, nem mondod-e, hogy nem tudok, százszor megpróbáltam Uram igazán akarok de nem tudok.

Olyan jó ez, hogy azt a pontot, ahol ezerszer nem megy, ez a szempár látja. És azt is pontosan tudja, hol a hiba. Olyan orvossal állunk szemben, akinek nem kell velünk kísérleteznie, akinek nem kell tovább küldenie minket mindenféle szakvizsgálatra, hogy megtudja hol van a baj. Olyan orvos elott állunk, aki csak reád néz és tud mindent.

Mindenki mást várt volna, hogy mond az Úr majd ennek a gutaütöttnek. Látod neked is ezt mondja azon a ponton ahol tehetetlen vagy: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bûneid.” Mi tesz tehetetlenné? A bûn!Õpontosan tudja. Valld be a tisztátalan kívánságaidat, az anyagiasságodat, a hiúságodat, a dicsvágyadat, és halld az Úr szavát: meg vannak bocsátva a te bûneid.”

A 4. vers újra azt mondja: látva azÕgondolataikat.” Kikét? A farizeusokét. Jézus a farizeusokat is jól látta, azokat akik úgy gondolják, hogy mindent tudnak. Akik Jézust is vizsgálják. Az a megrázó dolog, hogy a farizeusok tulajdonképpen Jézust vizsgálgatják. Azt mondották, hogy nem, nem lehet a Megváltó, hiszen káromlást szól. Kicsoda bocsáthatja meg a bûnöket? Csak az Isten!

Nem tudom valaha megértettétek-e ezeket a farizeusokat, hogy milyen nehéz volt nekik hinni. Mert Jézus nem volt olyan, mint amilyennek várták. Jézus keresztüllépett mindenen ami törvény, ami szabály, ami rend volt addig. Jön valaki, aki fölébe helyezi magát a törvénynek. Megmondatott a régieknek…én pedig azt mondom néktek.” (Máté 5,21-22.) Én! Egyes szám elso személyben beszél. Van bátorsága így mondani. Ez a hamis prófétáknak volt az ismertetojele.

Ha Jézus azt mondta volna: Az Úr bocsássa meg a bûneidet, de hogy így kimondja: megbocsáttattak néked a te bûneid… Mit képzel ez magáról, kicsoda ez? Nem tudom érzitek, végig tele lehettek botránkozással. Fölébe helyezi magát a legnagyobbaknak. Hát kinek képzeled te magadat? Ábrahám látta a te napodat? Nagyobb vagy-e a mi atyánknál, Ábrahámnál? Mózessel szembe helyezed magadat? Kicsoda vagy te? Ez vagy káromlást szól, vagy maga az Isten. Jogokat vindikál magának, amit csak Isten tehet. bûnt megbocsátani, megváltoztatni dolgokat, szombat napot megszegni?

Jézus mond itt egy szót, és úgy szeretném, ha haza vinnénk magunkkal, ez az utolsó szó a mai napon. Így mondja az Igénk nagyon élesen, nagyon világosan: Hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma.” Ezt megtudhatod abból, hogy Jézus Krisztus nemcsak beszél, hanem cselekszik is. A cselekedetei igazolják szavait. Nézd azt az egészen hihetetlen magabiztosságot, azt az egyes szám elso személyt.

Nézd még az ördögök is engednek néki, engednek a tisztátalan lelkek, a betegség, a természeti világ, a szelek, a tenger, a kenyér és azt kérdezik: kicsoda ez!?

Ma szeretném, ha mélyen a szívedben maradna ez a két szó: van hatalma,” és úgy mennél innen haza, mint aki együtt megy valakivel, akinek hatalma van. Van hatalma fölöttem, a mozdulatlan gutaütött életem felett, van hatalma arra, hogy gyógyítson, van hatalma az enyéim felett, a felett a gyerek felett, aki felett senkinek nincs hatalma. Az Emberfiának van hatalma a férjem fölött aki iszik, a munkatársaim fölött, a pénz fölött, az anyagiak fölött Valaki van itt, akinek van hatalma.

O mondja most neked és nekem: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat és menj haza!” Testvér azt ami soha nem ment eddig és soha nem sikerült, kezd el hit által.

Az az ember elment. El tudott menni. Te is tudsz majd engedelmeskedni, szeretni, szolgálni, megalázkodni. Akarod? Ezen az egyen múlik minden, mert Jézusnak nincs hatalma a te nem-akarásod fölött. Mert ezt a szabadságot Isten az embernek adta. Ha akarod, meggyógyíthatsz engem. Akarsz-e meggyógyulni? Mert akkor néked mondom az Isten Igéje alapján: Kelj fel!” vedd fel azt ami eddig soha nem ment és járj!

Nézd a sokaságot ezeket is látta Jézus. A sokaság pedig ezt látván elálmélkodék, és dicsõíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.” Hát ennyit értettek? Hát nem az embereknek adottÕhatalmat. Ez az ember nem ember! Milyen rettenetes, hogy nem látták meg. Ha csak embert láttál ezen a napon, ha csak azt láttad, hogy micsoda jó igehirdetoket hallottál, akkor veled semmi nem történt. Csak akkor, ha megláttad
õt felmagasodni a hirdetett Ige fölött, ha a szemed megnyílt Rá, Arra Akinek nem volt könnyu ezt mondani megbocsáttattak a te bûneid, mert Neki ez az életébe került. Ha a szemed nem nyílt meg ma Arra, Aki úgy szeretett, hogy az életét adta érted akkor ma hiába jöttél ide.

Ma hajtsuk meg Õelotte fejünket, aki azÕkeresztjének vére által eltörölte a múltat, aki felõldozott kötelékeinkbõl és most gyógyultan szeretne hazaengedni. Emeljük fel szemünket Oreá, aki láthatatlanul itt van, aki minden igehírdetésben a középpont, és Aki szavával és erejével tud és akar segíteni mindazokon, akik akarják.

Imádkozzunk:
Uram hadd adjak hálát most azért, hogy felnézhet a szemem Tereád, az egyetlen magaslatra. dicsõítelek megöletett Bárány, Akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, az én szívem felett, a testvérek felett, és az otthoniak felett.

Uram kérlek, segíts hittel elindulni, egészen másképp, mint ahogy idejöttünk. Kérlek Téged áldj meg minket így, hadd látszódjon életünkben Jézus Krisztus, azÕhatalma, dicsõsége, szeretete. Segíts, hogy az életünkön átragyogjonÕmaga. Hadd mehessünk el úgy innen, mint akik meggyógyultak a legnagyobb betegségbõl, önmagunkból. Nevedért kérünk.
Ámen.

 

Kövess engem


“És mikor Jézus onnan tovább ment, láta egy embert ülni a vámszedo helyen, akinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az fölkelvén, követé ot. És lon, amikorÕletelepedék a házban, ímé sok bûnös és vámszedo jött oda és letelepedtek Jézussal és azÕtanítványaival az asztalhoz. És látva ezt a farizeusok, mondának azÕtanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedõkkel és bûnösökkel együtt? Jézus pedig ezt hallván monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.” Máté 9,9-12


Kérünk Úr Jézus, hogy áldd meg számunkra ezt a napot. Kérünk mondd el most mindazt, amit Igéden keresztül szólni akarsz. Adj nekünk halló füleket. Végy el mindent, ami akadályozna abban, hogy meghalljuk üzeneted. Segíts, hogy ne csak a fülünkig érjen a Te szavad. Kérlek Téged azért, hogy végezd el bennünk mindazt, amit akarsz Igéden keresztül, Szentlelked által.
Ámen.

Nem tudom, hogy ide ma kik jöttek ebbe a házba. Nagyon érdekes volt ezt most olvasni: letelepedtek a házba.” Mi is elég sokan telepedtünk itt le, és most az a kérdés, kik vannak itt együtt? Úgy jöttünk-e most ide, mint a vámszedõk és bûnösök? Komoly kérdés ez, mert elméletben mi tudjuk ezt és mondogatjuk is, hogy persze, úgy van, hogyne. De nem biztos, hogy gyakorlatban is vállaljuk.

Majd kiderül, hogy azzal a vággyal jöttél-e Jézushoz, mint a vámszedõk és bûnösök, vagy talán úgy, mint a farizeusok, hogy milyen nagyszeru, mi különbek vagyunk azoknál, mint akik a kocsmákba mennek. Mert azért mi csak jó helyre jöttünk.

A kérdés most az, hogy kikkel telepedett itt le Jézus, mert hogy letelepedett az bizonyos. Biztosan számíthatunk rá, hogy Jézus itt van. Az elso mondat így hangzik: Mikor Jézus onnét tovább ment.” Mindig úgy örülök, mikor olvasom az evangéliumot, hogy Jézus állandóan útban volt. Nem is tudom, hogy hosszú ideig tartózkodott-e valahol? Mindig ment tovább és útközben voltak a legcsodálatosabb találkozásai: a samáriai asszonytól kezdve a vak Bartimeusig.Õútközben gyógyít, útközben szabadít, útközben tisztítja meg a poklosokat. Egy élet, amelyik állandóan útközben volt. A betlehemi jászolbölcsotol a Golgota keresztjéig.

Amikor Jézus onnét tovább ment,” a szeme ráesett egy emberre. Ahogy köztünk most átmegy, vajon megláthat-e téged? ott is biztosan sokan voltak, nemcsak vámszedõk, hanem különféle emberek is. Szeretném ha azt is megértenénk, Jézusnak a legnagyobb mennyiség mindig az egy ember.Õnem tömegekre pályázik. Jézusnak soha nem érdekes, hogy hányan vannak egy összejövetelen. Biztos itt is sokan voltak, és mégis egy embert látott meg. Figyeljük meg az Ószövetségtol kezdve, Isten mindig egy embert keres. Egy Ábrahámot, egy Dávidot, egy Illést, egy-egy embert, akin keresztül véghez viszi céljait. Egy embert keres, akit felhasználhat, egy embert, aki egészen odaadja magát Istennek. Ezen az egy emberen keresztül cselekszi a maga hatalmas dolgait ebben a világban. Jézus itt is, most is keres egy embert, aki egészen odaadja magát Neki. Van-e most valaki, aki azt mondja, hogy Uram hadd legyek én az az ember.

Ez az elso, amit ebbõl az Igébol megérthetünk, hogy Jézus a nagy tömegekben is az egyet látja meg, és ezzel az eggyel kezd valamit, és ezen az egyen keresztül telepednek le sokan a lábainál. Hol látta meg Jézus ezt az egy embert? Ugye rögtön tudjátok, hogy a vámszedo asztalnál. Tegnap mondta nekem valaki, tudod ez nem az én asztalom. Egy percig nem tudtam, hogy mirol beszél. Ti mire gondoltok mikor asztalról beszélnek, ahol eszem, vagy ahol kereskedem? Az én asztalom az én hatásköröm. Nekünk van vámszedo asztalunk? Talán mi is ott ülünk kicsi gyerekkorunktól kezdve egy asztal mögött, ahol szedjük a vámot.

Azt hiszem mindenki tudja, miért voltak olyan megvetettek a vámszedõk. A vámszedõk nemcsak annak az idegen hatalomnak szedték a vámot, akinek eladták magukat, hanem a maguk zsebére is dolgoztak. Azért vállaltak vámszedoséget, mert ott lehetett a legjobban keresni. Tulajdonképpen be kellett adni a kötelezõ vámot, de azértÕszedhetett a saját zsebére is.

Szeretném ha megnéznénk a magunk kis vámszedo asztalát, és talán aki igazán meglátja magát, az lesz az az egy ember, aki ma olyan állapotban van, hogy megszólítható. Minden embernek van egy olyan idõszaka, amikor megszólítható. Amikor csodbe jutott, amikor úgy érzi, hogy az egészet nem érdemes csinálni, vagy nem érdemes élni sem. Amikor Péter nem fogott semmit, azon az éjszakán megszólítható volt. Máskor nem volt rá lehetoség, hogy meghallja az Úrnak szavát. Annyira magabiztos volt, annyira jól mentek a dolgok, hiába mondták volna neki, hagyj itt mindent.

Egy útnak a végére kell érni ahhoz, hogy az ember megszólítható legyen. Valakit nemrég hívni akartunk csendeshétre de azt mondották, kár azt most hívni, menyasszony. Annyira benne van a menyasszonyságban, és annyira hiszi, hogy most oldódik meg az élete hagyjuk nyugton, nincs megszólítható állapotban. Lehet hogy van közöttünk olyan, akinek nem sikerült az élete, nem sikerült a vámszedés. Talán te vagy az az ember, akinek Isten most mondhatja: kövess engem, most fel tudsz állni.

Kicsit nézzük most meg az asztalokat. A vámszedést már a kisgyermek elkezdi. Mi született vámszedõk vagyunk. Amióta az ember az eszét tudja, mindig mindent valamiért csinál. A valuta különféle. Ismerek olyan gyereket, aki minden ötösért kap öt forintot. Sajnos sok gyerekbe a szüleik nevelik bele, hogy mindig várjanak valamit. Már kicsi korban megtanítják, hogy valamit valamiért. Már itt elkezdodik ez az életveszélyes foglalkozás, van aki már gyermekkorban mögötte ül az anyagiaknak.

Hadd kérdezzem, ez a te asztalod, a pénz? Az egész életedet talán ezért élted eddig, hogy több pénzed legyen? Az álláskeresésedben ez volt a kérdés, hogy hol keresek többet? A házasságodnál ez volt a kérdés, hogy azért mégsem olyan senkit veszek el, hanem olyat, aki által majd több pénzünk lesz. Ez a te asztalod? Vajon azért jössz-mész, hogy több anyagid legyen, nagyobb lakás, szebb bútor ez a te asztalod? Olyan fájó, hogy a legtöbb családban ez a vitás kérdés, mennyi pénzt hoztál?

Egyszer valaki a férjérol beszélt, válófélben voltak, és azt mondta, nem adja haza a pénzt. Azt kérdeztem, és neked csak ez fáj? Mert ugye amíg hazaadja, addig csak ki lehet jönni vele. Az nem baj, ha nem jön haza, ha másfelé jár. Az is baj, de a legnagyobb, hogy nem adja haza a pénzt.

Olyan nagyon fájón kellett neki mondani, nem csodálom, hogy nem jön haza, ha ez az amit keresel rajta. Nem itt van a te életednek is a dönto rugója? Embereket úgy nézel, hogy ez valaki, mert pénze van.

Szeretném ha meglátnánk, hogy nagyon sokszor azok sem erre vágynak akik emögött az asztal mögött ülnek. Általában a pénz mögött az élvezet van. Vagy arra vágyik az ember, amit a pénzen venni lehet: talán alkoholt, talán szórakozást, jobb ételt, talán szerelmet. Szeretnék még egy asztalt említeni, ez sem független egészen a pénztol a dicsõség. Nagyon sok embernek csak azért kell a pénz, hogy legyen valaki, hogy mások fölnézzenek rá. Nagyon sokan még a pénzen keresztül is azt keresik. Ezen az úton próbál felfelé törni.

A dicsõség a másik asztal. A gyereket nemcsak azzal lehet mozgatni, hogy néhány forintot adnak neki, hanem azzal is, hogy dicsérjük. Figyeljétek meg, hogy hány gyerek csak azért csinál valamit, hogy dicsérjék. Csak azért terít, takarít, segít itt-ott, mert egy pár jó szót vár, ami dicséret, és akkor újra hajlandó csinálni.

Nem régen panaszolta valaki, hogy a munkahelyén mindent rásóznak, a pénzt pedig más kapja. Azt mondtam, nem is csodálom, egy kis dicséretért egy vonatot elhúznál. Egy kis dicséretért hajlandó volnál mindent megcsinálni, csak azt mondanák, hogy jól van. Értitek, hogy milyen mérhetetlen hajtóero ez? Ez a világ is ezt próbálja befogni bennünk, mikor különféle versenyeket hirdet. Gondoljátok el mennyire benne van az emberben, hogy nem akar lemaradni. Figyeljétek meg milyen nagy asztal ez, és ott ülünk mögötte, körülötte. Férjek ha tudnák, mit el lehetne érni a feleségnél egy kis dicsérettel, sokkal többet, mint ezer szidással. Dehát az a baj, mondják nekem sokszor, hogy nem veszik észre, hogy mennyit dolgoztam, milyen szépen kitakarítottam, és mikor megjön a férjem és azt mondja miért, hát te csináltál valamit? Minden kedvem elmegy.

Ez az amire az ember a legszomjasabb, a legéhesebb, hogy mondanák, hogy finom volt az ebéd, vagy bármi amit csináltál. Belehallgattatok már abba ahogy emberek beszélnek? Hogy mennyire kicsendül belõle, ahogy elmond valamit, ahogy magát mondja, hogyÕmilyen ügyes. Vajon ezért van minden? Gondolj az egész életedre: azért csinálod olyan buzgón az otthoni dolgokat, a munkahelyi feladatokat, a gyerek nevelést? Hányszor nézünk körül, mikor a gyerek kedves, udvarias, na ez az én gyerekem. Tegnap mondta valaki nem azért mondom, mert ez az én gyerekem, de nincs több ilyen okos az óvodában.

Mi sem azért mondjuk de azért mondjuk. Mindig csak ez van mögötte, hogy elismerjenek, hogy csodáljanak. Ez a vámszedo asztalod, és itt próbálod szedni a vámot, egy tekintetet, legalább egy pillantást.

hívõ testvérem, megtértél, és nem álltál fel a vámszedo asztal mellol? Azt mondtad, hogy elfogadtad Jézust, hogy bûnbocsánatot kaptál, és ott ülsz még mindig. Most talán abban szeded a vámot, hogy azt nézzék, milyen komoly hívõ vagy?

Mindig eszembejut, egy alföldi faluban valaki kikísért az állomásra és útközben megkérdeztem, te miben keresed a dicsõséget? Már igazán semmiben, már nem számít sem a hiúságom, sem ez, sem az. Akkor mondom neki de azért ebben a faluban csak te vagy a legkomolyabb hívo? Hát az igaz.

Kiderül, ugyanannál az asztalnál ülök. Lehet, hogy most már nem azzal dicsekszem, hogy én adtam el a piacon legtöbbért a tojást, vagy én vettem a legolcsóbban, hanem azzal, hogy bizonyságot tettem, és várom hogy csodáljanak.

Nagyon emlékszem, a hívõ életem elején sokszor kaptam magam azon, hogy valakivel beszélgettem a vonaton Jézusról, és már közben arról gondolkoztam, hogy fogom ezt elmondani a testvéreknek. Az agyamban hátul már az járt, hogy fognak majd csodálkozni, ha elmondom, és mindjárt nagyobb leszek a szemükben, ha hallják, hogy én a vonaton is…

A dicsõség, a dicséret, úgy érzem, hogy a legnagyobb vámszedo asztalok egyike. Szoktuk mondani, persze az Úré a dicsõség de rajtam keresztül és ezzel már egy kicsi ment az én zsebemre is. Tudod öt embert hoztam most is ide. Mi lenne, ha nem mondtad volna el? Nem lehetett volna kibírni?

Nagyon szeretném megkérdezni vámszedo testvérem, felkeltél már? Vagy ott ülsz még most is, csak más a valuta? Most más kell, most másért keresed a dicsõséget, most másért csodáljanak. Lehet hogy nem azért, hogy milyen ügyesen csinálod az üzleti dolgaidat. De lehet hogy azért. Most talán már nem azért, hogy csinos vagyok, milyen szép vagyok, hogy hány évesnek látszom. Hányszor kérdeznek engem is, hány évesnek látszom, és akkor magamban azt gondolom, jaj ha most megmondom neki. Mert ugye az ember azt szeretné, ha fiatalabbnak látszana.

Lehet hogy még ebbõl sem keltünk fel igazán. Eddig az anyagiakat mondtam, a dicsõséget, most szeretném a harmadik nagy valutát mondani a szeretetet. Nagyon sok ember azért csinál mindent, hogy valahonnan egy kicsi kis szeretetet tudjon magának kicsikarni. Azért csinálom, azért alakoskodom szembe, pedig a háta mögött nem is szeretem az illetot. Vagy azért nem merek bizonyságot tenni, mert nem fognak szeretni, lenéznek, kinevetnek. Hány embernek azért bukik el az egész hívõ élete, mert nem akarja elveszíteni a népszeruségét.

Milyen iszonyú, hogy ott ülünk, és nem kapunk semmit és üres zsebbel megyünk el. Emberek életük végéig szeretet koldusként járnak ezen a földön. Elrontották a gyereküket, azért nem mertek vele soha határozottak lenni, mert féltek hogy akkor nem szereti oket. Hányszor verseng apa az anyával a gyermek szeretettéért. Az anyja titokban ad neki meg ne tudja az apád, mert ugye én vagyok a jó, engem szeress. Mennyi piszkos üzlet szeretetért.

A szerelemnek a nagy vámszedése, amikor kiderül, hogy csak magamnak akarok, azért mentem férjhez, vagy nosültem meg, hogy legyen valaki, aki engem szeret. Mennyire kihasználjuk a másik embert testileg, lelkileg egyaránt, amikor nem érdekel, hogy neki jó-e, hogy örül-e annak, az a fontos, hogy nekem jó legyen.

Szegény nagymamák, ahogy kezdik az unokáikat kényeztetni, csak azért, hogy maguknak egy-egy jó szót vásároljanak. Mert ugye ezt a nagymamát jobban szeretem mint a másikat. És akkor hízik a nagymama szíve, úgy érzi, hogy valamit kapott a kis koldus erszényébe, valami belepottyant, és otthon nézegeti, hogy én vagyok az az áldott nagymama, akit jobban szeretnek, mint a másik nagymamát.

Nem tudom érzed-e, hogy öreg emberek ülnek a vámszedo asztalnál kis koldus fillérekért. Éheznek és szomjúhoznak és próbálják kielégíteni magukat. Szegény öreg vámszedõk, egyszer az lesz majd a sírjukra írva éhen halt. Szeretet nélkül éhen halt.

Most nem kapok szeretetet a fiamtól, akár mennyire próbálom is összeveszíteni a menyemmel, akár mennyire mondom is neki látod nem hozzádvaló ez az asszony.

Testvérem a vámszedo asztal mellett csodben vagy-e már, megszólítható vagy-e már? Kövess engem! Merj otthagyni mindent, merd felborítani az asztalt, ahogy Jézus felborította a templomban, és kövesd ot!

 

Letelepedtek Jézussal


“És mikor Jézus onnét tovább ment, láta egy embert ülni a vámszedo helyen, akinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén követé ot. És lon, amikorÕletelepedék a házban, ímé sok bûnös és vámszedo jött oda, és letelepedtek Jézussal és azÕtanítványaival az asztalhoz. És látva ezt a farizeusok, mondának azÕtanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedõkkel és bûnösökkel együtt? Jézus pedig ezt hallván monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Elmenvén pedig tanuljátok meg mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a betegeket a megtérésre.” Máté 9,9-13


Attól félek nagyon sokan állunk eközött a két mondat között, hogy talán Jézus mondta már nekem egyszer, hogy Kövess engem!,” de nem történt meg, hogy felkeltem és követtem volna ot. Talán újra és újra mondja ezt nekünk Jézus és nem követi mégsem a teljes felkelés.

Olyan egyszeru volt mikor olvastam Jézus felszólítását, hogy Kövess engem! És az fölkelvén, követé ot.” Mintha ez lenne a legegyszerubb és legtermészetesebb dolog.

Azt szeretném most toletek megkérdezni, hogy miért volt ez ilyen egyszeru és természetes Máté számára? Máté eddig csak ült a vámszedo asztalnál, mindene volt a pénz, és egyszer csak elhangzik a mondat: kövess engem és hogy történhetett az meg, hogy Máté nem csinált úgy mint mi, hanem rögtön fölkelt és követte Jézust?

Máté egy olyan értéket látott meg, ami sokkal nagyobb volt a pénznél. Szeretnék a szántóföldbe elrejtett kincs példázatára utalni, amikor az az ember a kincset meglátta, tovább nem volt kérdése. Mielott meglátta a kincset, hiába mondta volna valaki: nézd, add el minden vagyonodat és vedd meg azt a földet, esze ágában sem lett volna, hogy képzeltek ilyet, mondta volna, hát mibol fogok ezután megélni?

Anélkül, hogy valaki Jézust meglátná, hogy fölragyogna mindaz amiÕlehetetlen fölkelni. Itt van a legtöbb hívõ embernél a baj, hogy nem látta meg Jézust, nem lett olyan vonzóvá számára az az élet, ami Jézus követését jelenti. Tehetünk mi annak az érdekében valamit, hogy számunkra ilyen vonzóvá legyen Jézus? Tehetek arról, hogy nem történt meg így az életemben? Tehetek ennek érdekében valamit vagy ez kegyelem?

Máté semmit nem tehetett, csak meglátta Jézust. Tehet errõl valaki, hogy õt nem látja meg, hogy nem lett olyan naggyá Jézus, mert azt hiszem, ez kell ahhoz, hogy képes legyen felállni, hogy minden ami eddig érték volt a számára, most egyszer csak semmivé váljon. Tehetek annak érdekében valamit, hogy felragyogjon a Krisztus, és hogy egyszerre kárrá és szemétté váljon minden a számomra?

Mi az Isten munkáját nem tudjuk elõre vinni, de akadályozni teljes erovel tudjuk. Olyan nagyon komollyá vált számomra az, amit eddig az élet ellen vétkeztem. A lelki élet ellen, emberekben mozduló élet ellen. Én úgy érzem, ellene tudunk tenni annak, hogy felragyogjon bennünk a Krisztus. Hogy tudunk ellene tenni? Úgy, hogy nagyon-nagyon mély nemakarás van bennünk.

Mi lenne ha felragyogna, mi lenne ha úgy látnád meg, hogy otthagynál mindent? Mi minden borulna fel körülöttünk? Szeretném-e, vágyom-e arra, hogy nekem is felragyogjon a Krisztus, vagy félek tole? Vágyom-e arra, hogy Jézus így legyen láthatóvá a számomra?

Az Istentol elszakadt ember testiekkel próbálja pótolni a felülrol valót. Testi örömökkel, testi szeretettel, pótszerekkel él. ott van-e már a szívedben, hogy kész vagy eldobni minden pótszert?

Máténak úgy ragyogott fel a Krisztus, hogy egy perc alatt elsápadt mellette minden. Ha valakinek Jézus Krisztus valóban felragyog, ott el lehet oltani minden más fényt, nincs már rá szükség. Máté meghallotta a hívó szót és felkelvén követte ot.”

De most a következo versrol szeretnék beszélni: És lon amikorÕletelepedék a házban, imé sok vámszedo és bûnös jött oda és letelepedtek Jézussal és azÕtanítványaival az asztalhoz.” Ez ébredés amikor már mások is jönnek. Nagyon sok Isten gyermekének nagy vágya, hogy lehessen körülötte ébredés. Szeretném mondani, ennek az alapja az, hogy számomra olyan érték legyen Jézus, hogy képes legyek felkelni a vámszedo asztal mellol, hogy egyetlen ügyem legyen ebben az életben Jézus és azÕügye. Hogy ugyanaz a szenvedély mozgassa a szívedet ami az övét lelkeket, elveszetteket menteni. Nézzétek meg ezt a Mátét, most kelt fel a vámszedo asztaltól és a következo pillanatban már ott ül a házban, körülötte egy csomó ember, akik hallgatják Jézust. Hogy csinálta ezt Máté? Mi hívogatunk, agitálunk, próbálunk embereket valahogy az Úr Jézus közelébe hozni és nem megy. Hogy csinálta ezt ez a Máté?

Úgy érzem mindennek az alapja az, ami benne történt. Ha bennünk ez nem úgy van, hogy Jézus a legnagyobb érték, hogyÕa középpont, hogy Érte kárnak és szemétnek ítélek mindent, akkor ne várjam azt, hogy körülöttem ébredés legyen.

A másik oldalt is szeretném elmondani, hogy mi nem lett ebbõl a Mátéból. Azt mondtuk, hogy vámszedo volt de nem lett farizeussá. Mi belõlünk a legrövidebb úton, a legrövidebb idõn belül farizeus lesz. Honnan tudjuk, hogy nem lett farizeus? Hova ült le? A bûnösök közé! Hát mit jelent ez lelki értelemben? Mit jelent leülni a bûnösök közé? Mit jelent ez, hogy velük együtt lenni az Úr Jézus lábainál? Azt, hogy nem tartotta magát többnek. Figyeljük meg, ahogy felkeltem a vámszedo asztaltól, már abban a pillanatban úgy érzem, hogy az a másik ilyen, meg olyan. Azonnal tele vagyok ítélkezéssel, kritikával, lenézéssel. Már a vámszedo asztal mellett egy farizeus ül. Már ott megvan a véleményem a másikról. Hogy tudok nézni mindenkit, aki körülöttem él, mit csinál, hogy csinál , és abban a pillanatban már nem ülök közöttük.

Nagyon szeretném ma megkérdezni a testvéreket, hogy beteg vagy-e, vagy egészséges? Mert utána Jézus ezt válaszolja a farizeusoknak, hogy Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek… Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bûnösöket a megtérésre.”

Szeretném ha most magunkban megállapítanánk, hogy én melyik vagyok? Mert az a megdöbbento, hogy mi úgy gondoljuk, hogy egészségesek vagyunk. Megtaláltuk Jézust, meggyógyultunk, most már mindenkinek a fejére olvashatunk mindent. Valaki így prédikált a családjának: nem tudom miért nem tudtok olyanok lenni mint én. Mert ha én hazajövök mindig elrakom a holmimat. Nem tudom hogy nem vagyunk-e nagyon sokszor ilyen hihetetlen önhitt gyermekei az Úrnak? Nem mondjuk-e olyan sokszor a másiknak, nem értem hogy nem tudsz rendes idõben elindulni, miért kell mindig elkésni? Látod nekem is mennyi dolgom van, mégis pontosan ott vagyok mindenütt. Sok-sok mindennel fölényben vagyunk másokkal szemben. Szegény körülöttünk élok.

Úgy érzem, Máté egy volt a többi között, mint aki ugyanolyan mint ok. Azért tud segíteni rajtuk. Úgy érzem, hogy Isten ezért engedett minket munkahelyeken élni, hivatalokban, háztartásokban, hogy úgy éljünk közöttük, mint egy a sok közül. Hogy tudjunk igazi közösséget vállalni velük. Az Úrnak egy komoly szolgája egyszer istentiszteleten így szólította meg a gyülekezetet: Testvéreim a bûnben! fogod-é a többit úgy látni, hogy testvérem a bûnben. Pont olyan vagyok, mint ok. Egy hajszállal sem jobb.

Bárcsak értenénk ezt a felállást és ezt a leülést egyszerre. Nem tudom hogy mennyi volt az idõ a vámszedo asztaltól a házig, de olyan jó volna nekünk is komolyan felállni és leülni.

Ezt a kettot várná ma tolünk az Úr. Úgy érzem, hogy az egyiket nem lehet a másik nélkül. Mert amig még nem álltam fel, addig még mindig különb akarok lenni. Csodálom és szeretem az Urat, aki úgy le tud ülni mint senki.

Egyszer valahol olvastam, hogy egy igehirdeto azt a mondatot magyarázta, hogy Jézushoz közeledtek a vámszedõk és a bûnösök mind. Egyszeruen hogy mertek a tisztához és a szenthez közeledni? Mert azÕszentsége alázatos szentség volt. Ha minket az Úr megtisztíthatott, mi rögtön fölé emelkedünk a többinek és gogösek vagyunk. Pedig rögtön használhatatlanná leszünk.

Ma kettot szeretne az Úr elérni velünk, azt hogy teljesen felálljak és teljesen leüljek. Aki az egyiket félig csinálta, a másikat is félig csinálja. Azt mondta egyszer nekem valaki: rájöttem, hogy le kell ereszkedni a bûnösökhöz. Abban a pillanatban azt mondtam, hogy rettenetes amit mond. Mi az, hogy le kell ereszkedni? Hát olyan vagy mint ok! Ha valaki beképzeli magáról, hogyÕvalaki, és kezd leereszkedni, nincs annál undorítóbb. Ez nem kell senkinek. Ne légy leereszkedo, nincs erre szükség. Arra van szükség, hogy szívszerint közöttük érezd magad. Hogy tudjad azt, hogy életem végéig, az utolsó leheletemig szükségem lesz Jézusra, és én akkor is bûnös leszek. A halálom pillanatáig szükségem lesz Jézusra, mint orvosra, mert az irgalomra van szükségem.

Nagyon jó volna most ezzel szembenézni. Roppant kedves volt egy budapesti testvérem, aki egy iszákos lánnyal lakik egy házban. Szokott vele beszélgetni, próbálja Jézushoz vezetni. Egyszer ahogy megyek haza mondja a házmester odaszól nekem: menjen csak, ott fekszik a barátnoje az árokban. Egy percig összerándultam, mondta azért ez túlzás, hogy barátnom. Megálltam és gondolkoztam, és akkor rájöttem, hogy persze hát Jézus is a bûnösök barátja. Ekkor visszaszóltam neki hogy köszönöm szépen, lemegyek a barátnomhöz.

Úgy szeretem Wrede Matildot, amikor a foglyokról írja, hogy a barátaim. A barátaim a börtöntöltelékek, a barátaim a gyilkosok. Azt írja a könyvében: Senki nem veszi el a szívemet barátaimtól, akiknek Isten odaadta.

Ha felkelsz a vámszedo asztal mellol, akkor két hatalmas érték fog fölragyogni neked, az egyik az Isten országa, a szántóföldbe rejtett kincs, a másik a drágagyöngy, az elveszett ember. Akkor egyszerre csak felnyílik majd a szemed és meglátod azt, hogy minden ember lelke az Isten számára drágagyöngy. A parázna, az iszákos, a házasságtöro, a gyilkos drágagyöngy.

Felállni az eddigi értékek mellol és Jézust követni annyit jelent, hogy egy új világot meglátni már itt a földön. Aki újonnan nem születik nem láthatja Isten országát, azt a mérhetetlen értéket, Jézust és a másik embert. Mitol nem láthatja az Isten országát? Önmagától! Nem tudom van-e közöttünk valaki, vagy valakik, akik nagyon vágynak arra, hogy ébredést lássanak, hogy Isten megajándékozná az életüket a családban, a gyülekezetben, a faluban? Itt van a recept, csak kettot kell csinálni, felállni, és leülni. Hányszor tesszük meg testileg ezeket a mozdulatokat?

És még egy: Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bûnösöket a megtérésre.”

Még van valami, amit tenni kellene a fölkelés és leülés mellett elmenni és elvinni ebbe a világba azt az irgalmasságot, azt a szeretetet, azt a lelkületet, ami Jézusban volt. Az elveszettet kereso pásztor lelkületét!

Egyszer beszéltünk arról, hogy mi teszi a pásztort pásztorrá. A pásztornak pásztorszeme van, meglátja a másikat. Miért van pásztorszeme? , Mert ott dobog mögötte a pásztorszív.

Nincs nagyobb szükség ebben a világban, mint olyan emberekre, akiknek pásztorszíve és pásztorszeme van, és akik irgalmasságot gyakorolnak és igazán követik Jézust.

 

Számot vet az õ szolgáival

 


“Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom, még hétszer is? Monda néki Jézus: nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vetni azÕszolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hoztak eléje egyet, aki tízezer tálentommal volt adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolta annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét, és gyermekeit, és mindenét, amije van, és fizessenek. Leborulván azért a szolga elotte, könyörög néki, mondván: Uram légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá ot, és az adósságot is elengedte néki.” Máté 18,21-27


A 21-22. verseket azért olvastam el, mert mintegy bevezetésképpen van itt a példázat elott. Péter kérdez, és az egész példázat, amit Jézus elmond, válasz erre a kérdésre. Péter kérdése így hangzik: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni és néki megbocsátanom? Még hétszer is?” Olyan érdekes ez a kérdés, Péter nem azt kérdezi, hogy hányszor kell, hanem hogy hányszor lehet megbocsátanom. Még hétszer is meg lehet bocsátani? Szinte olyan ez a kérdés, mintha azt kérdezné, jó ez neki, hogy még hétszer is megbocsátok? Jézus azt feleli: nem hétszer, hanem állítólag az eredeti szöveg szerint hetvenszer hétszer, ami sokkal több mint hetvenhétszer. A kérdés tulajdonképpen így hangzik: nem árt ez a másiknak, ha mindig újra megbocsátok? Szeretném most újra megkérdezni és neked nem árt, hogy mindig újra bocsánatot kapsz?! Jézus azért mondja el utána ezt a példázatot, mert összehasonlítja a kettot azt amit kapunk, és azt, amit adunk. A kérdést hallottuk és most a választ fogjuk hallgatni és figyelni. Igazán a szívünkkel figyeljünk, hogy beszélhessen Isten az Igén keresztül velünk.

Jézus példázatainak a legnagyobb része a mennyek országáról beszél. Hasonlatos a mennyeknek országa…” Miért beszél Jézus mindig a mennyországról? Mert mindnyájunknak a legnagyobb vágya a mennyország. Olyan távoli nekünk ez, hogy mennyország, de ha azt mondom, hogy boldogság, akkor közelebb jön. Mert a mennyországot valahol messze képzeljük el. Az elveszett Paradicsõm, az Úrral való közösség, az a mennyország, a zavartalan boldogság. Ha ez megvan, akkor boldog vagy és amíg megvan, addig vagy boldog. Amíg ez a töretlen, zavartalan boldogság megvan benned, addig ez a mennyország. Jézus azért beszél mindig errõl, mert szívünknek ez a legmélyebb vágya, ennél kevesebb nekünk sosem elég. Sokféle földi boldogságot kaptál már, de sohasem eleget. A szíved és a lelked szomjúságának csak ez elég, Jézus tudja, hogy ennél kevesebb senkinek sem elég.

Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vetni azÕszolgáival.” A mennyország mindig számadással kezdodik. Akkor elõször is, mikor Jézust megismerted, ugye úgy kezdodött, hogy számot kellett adnod? Rád nehezedett egy, vagy több bûnöd, nem tudtál megállni az Isten színe elott, rászorultál a kegyelemre.

A számot veto Urat szeretnénk ma látni, aki téged is számadásra hívott. Ha szeretnél megújulni testvér, most sem kezdodhet mással, mint számadással. bûnbánat nélkül, megtérés nélkül nincs öröm, nincs békesség. Ha te bújsz a számadás elõl, akkor nem lesz valóság számodra Isten országa. Isten Szentlelke az elmúlt héten nagyon komoly számadásra hívott egy dologban. Felfedett az életemben egy olyan bûnterületet, ami eddig is megvolt, csak nem vettem észre. Most egyszerre világosságot teremtett ezen a területen, és számadásra hívott.

Az Isten országa mindig számadással kezdodik, mindig újabb számadások jönnek, ha beljebb akarsz jutni. Nem úgy van, hogy húsz évvel ezelott utolért és végetért az Isten ítélete. Nem! Az ítélet mindig újra valóság, amíg oda nem érünk Ohozzá, és az utolsó ítélethez nem jutunk. Azért utolsó ítélet, mert már sok volt elotte. Az ítéletek sorozata kell, hogy végbemenjen az életünkben. Vajon engedsz-e az ítéletnek? Az Isten tuzláng szeme mindig újabb területeket lát meg. Megállni az ítéletben annyit jelent: megállni a hívõ életben. Ugye tudjuk, hogy itt megállás nincs, csak visszaesés. Ha a mennyországot elvesztetted, megint csak úgy kezdodhet, ha engedsz az ítéletnek.

Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vetni azÕszolgáival.” Nem a világgal, azÕszolgáival, az Övéivel. Mikor pedig számot kezdett vetni, hoztak eléje egyet.” Hoztak eléje. Nem akart jönni. Sajnos mi is olyanok vagyunk sok-sok év után is, hogy elõ kell hozni. Önként nagyon ritkán állunk Isten elé számadásra. Kik hozták? AzÕszolgái. Istennek nemcsak kétlábon járó szolgái vannak. Vannak olyan szolgái, amit úgy hívnak, hogy betegség, nyomorúság, szenvedés, bajok, családi gondok. Nagyon sok embert ezek a szolgák állítanak elõ. Szeretném, ha most a sajátjaidat sorolnád, amik újra és újra elõhoznak téged is.

elõhozták, mert nem akart jönni. Mi hajlamosak vagyunk az elbújásra, Ádámtól és Évától kezdve hozzászoktunk. Azonnal elbújok az igazam, a jogaim, a különféle kifogásaim mögé. Nincs is talán lény, amelyik hajlamosabb volna a bújásra, az Isten színe elõl való elrejtozésre. Mindig elõ kell hozni. Jó volna, ha azÕszava szólítana most elõ, és nem kellene utánad küldeni szolgáit. Ki tudja mi az, ami már készen áll, hogy elõhozzon? Talán azt mondta az Úr, mint ott a fügefánál: várjál még, még ez egyszer megpróbálom, hívom az Igén keresztül, hátha elõjön magától, hátha nem kell eroszakkal elõhozni. Olyan sokszor mondom az Úrnak: úgy szeretnék a Te szavadra hallgatni, hogy ne kelljen súlyos, nehéz dolgokat adnod. Énekeltük: Igéje hív…” engedd magad most hívni!

Hoztak eléje egyet” mindig csak egyet. Mi mindig sokan együtt szeretnénk csinálni mindent, bûnt vallani, megtérni, engedelmeskedni. Itt csak egyenként lehet. Isten veled beszél, egyetlen emberrel. Mi azért szeretnénk, együtt, hogy a másik emberhez hasonlíthassam magam. A másikhoz képest, aki mindig ellenállóbb, keményebb, megkötözöttebb.

Egy iszákosmento konferencián egy öreg ember mellett ott ült a fia, és mert semmit nem mondott az édesapa a morzsaszedésnél, megkérdezte édesapám, nincs valami mondanivalója? Miután elhangzott a sok iszákos bizonyságtétele, az apa odasúgta a fiának: fiam, kisangyal vagyok ezekhez képest érted kisangyal. Mi mindig találunk olyanokat, akikkel együtt szeretnénk állni az ítéloszék elott és azt mondani, hozzá képest én rendes ember voltam. Vagy azért szeretnénk magunkkal vinni valakit, hogy azt okolhassukÕhajtott bele a bûnbe. Ádám óta ez a szokásunk, keresünk valakit, akire rákenhetünk mindent. Pedig ezt nem lehet. ott egyszál egyedül fogsz megállni.

Mikor pedig számot kezdett vetni, hoztak eléje egyet, aki tízezer tálentommal volt adós.” Nem tudom mennyi a tízezer tálentom, de szavakban ki nem mondható összeg. Gondoljunk arra, hogy aki a legtöbbet kapta, annak is öt tálentumot adott, és az is már óriási vagyon volt. Annyit jelent, hogy a mi tartozásunk Istennél felmérhetetlen összeg. Bár mennyire ecsetelnénk is, nem lehet kifejezni azt, amivel Istennek tartozol. Ha csak a szeretet tartozásunkat néznénk meg, beleszédülnénk, hogy mekkora tartozás ez is.

Azt mondja az Ige, hogy tízezer tálentummal volt adós és nem tudott fizetni. Tudod-e, hogy fizetésképtelen vagy? Ez az ember nem tudta. Leborulván azért a szolga elotte könyörög néki, mondván: Uram légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek.” Az eszem megáll, mikor ezt olvasom!Õtényleg azt hitte képes mindent megfizetni? Nem kegyelmet kért, csak türelmet.Õmindent megfizet! Mi képesek vagyunk ilyet mondani: mindent megfizetek. Majd más leszek…megpróbálom…igyekszem… Vajon most nincs ott a te szívedben is, hogy képes vagy mindent megfizetni, csak egy kis idõ, csak egy kis türelem kellene? Majd másképp csinálod, majd újra kezded. Milyen rettenetes lenne, ha ezután az igehirdetés után is azzal mennél haza, hogy majd kedvesebb, nyugodtabb, türelmesebb leszek én mindent megfizetek. Hány ember ment már így haza, és belekerült a még nagyobb csodbe, mert még mindig nem jött rá, hogy fizetésképtelen.

Én azt hiszem, hogy a hívõ életünk sok-sok éve azzal telik el, hogy az Isten bebizonyítja nekünk a fizetésképtelenségünket. Nagyon sokszor csak oda jutunk el, hogy fellelkesülünk, hogy ezután másképp lesz, többet tartok csendességet, többet imádkozom, másképp csinálok mindent.

Mindent megfizetek légy türelemmel. Mennyire nem volt ennek az embernek önismerete, és mennyire nincs nekünk. Csak még egyszer újra kezdhetném, mondták nekem emberek, mikor meghalt valakijük. Szerettem volna mondani kár újra kezdeni, egy napig talán más volnál, vagy kettoig. Mondjuk feltámadna az aki meghalt, és lehetne mindent elõlrol kezdeni. Sokat mondok ha egy hétig jobban menne minden. Aztán megint a régi volna. Tudod már, hogy hiába kapnál még egy kis idot? teljesen hiába. Ez az ember nem ismeri önmagát, azt mondja: mindent megfizetek. Úgy érzi, hogy Istennek minden parancsolatját meg tudja tartani hogy mindenben engedelmeskedni tud Neki. Az ember ennyire vak tud lenni önmagával szemben.

Az Úr pedig kimondja az ítéletet, mert a szolga nem tudott fizetni. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét, és a gyermekeit és mindenét amije van, és fizessenek.” A legmegdöbbentobb ebben az igében, hogy nemcsak ot, hanem a feleségét és gyermekeit is. Az Úr ennyire együtt lát minket. Nemcsak az üdvösség szempontjából, mert ezt szoktuk emlegetni: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe.” (Csel l6,3l.) Ezt el tudjuk hinni és örülünk, hogy van egy ilyen ígérete az Istennek, hogyha valaki megtér a családból, akkor a házanépe is megtérhet.

De itt most a fordítottja van elveszel mind te, mind a te házadnépe. Emlékeztek Ákán bûnére, amikor elásta a babiloni köntöst, amikor elhangzott Isten ítélete, és az egész házanépét megkövezték? Ilyen mérhetetlen sorsközösség a család, és ennyire felelõsek vagyunk nemcsak magunkért, hanem házunk népéért is? A bûn nem magánügy! Ha vétkezel, veled együtt szenvednek mindazok is akiket szeretsz.

A múltkor mondta valaki elválok. Miért? Gondolod, utána nem fog terhelni a felelõsség, ha öngyilkos lesz a házastársad? Nem kicsi dolog életemet összekötni valakivel. Felelõs vagyok a másikért. Amikor sorsközösséget vállaltál valakivel, szenvedni fogsz azért, amit a másik csinál. Hány lány azért ment férjhez, mert nem bírta ki a légkört otthon. Hiába tette. Utánament mindaz, amibe beleszületett. Mert mikor az apa elmegyógyintézetbe került,
õt is érintette, és az is, mikor az anyja öngyilkos lett.

Központi üzenet számunkra, hogy az ítélet nemcsak a szolgát érte, hanem feleségét, és a gyermekeit is. De olyan jó, ahogy az Ige azt mondja: az ítélet harmad és negyedíziglen, a kegyelem pedig ezeríziglen. Nemcsak az ítélet súlyosodik ránk és szeretteinkre, hanem a kegyelem is. Ha valaki Krisztust megtalálja és annak a tiszta derujét viszi haza, az mindenkit érint. Ha azÕmegbocsátó kegyelmével van tele a szíve, az hétszer és hetvenszer hétszer is érinteni fog mindenkit, a legtávolabbi rokonokat is. Mert a kegyelem ilyen.

Jó volna ma átlépni erre a területre, és kimondani a fizetésképtelenséget oszintén Uram nem tudok megváltozni, nem tudok más lenni, még ha sok idot adsz akkor sem. Uram, kegyelmezz át akarok lépni a szeretet területére, ahol a Te szereteted áradhat egy emberen keresztül. Így mondja az Ige: Egynek bûnesete által sokan bûnösökké lettek, és egynek igazsága által… minden emberre elhatott az élet megigazulása.”

Hívtak ide egyet, a családodból talán csak te vagy itt. Rajtad keresztül áradhat be az Isten napfénye, szeretete, deruje, tisztasága a te családodba. Csak ismerd hát el ne idot kérj, ne mondd azt, hogy megváltozom. Ismerd el, hogy fizetésképtelen vagy.

Az Úr pedig megszánta azt a szolgát”, azt a vak szolgát, aki még mindig azt hitte, hogy megy ez neki. Emlékszünk az Igére, mikor Jézus megszánta a sokaságot, mert agyon voltak gyötörve és kimerülve mint a pásztor nélkül való juhok. A te lelked nincs-e agyongyötörve és kimerülve? Nem vagy-e úgy sokszor, hogy csak éppen össze nem esel? Olyan fáradt vagy, egyszeruen nem tudod, hogy kezded újra a napot. Isten látott téged otthon kimerülve, meggyötörve és megszánt. Nem kérése szerint cselekszik ezzel az emberrel, mert látod még kérni sem tud, rosszul kér.Õcsak idot kért, hogy mindent megfizethessen. És mit kapott? Kegyelmet! Jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek.

Szeretném, ha örömüzenet volna ma számotokra, hogy jól tudja mire van szükségünk, ha mi rosszul kérünk is,Õjól tudja. A Szentlélek helyesbíti, kiegészíti a mi imádságainkat, mertÕjól tudja, hogy mire van szükségünk, hogy nekünk nem segít az idõ és a fogadkozás. Azt mondja az Ige: Az Úr pedig megszánván azt a szolgát elbocsátá ot.” El kellett
õt engedni, mert meg volt kötözve. Minket is el kell bocsátani nemcsak megbocsátani elbocsátani. Jézusnak ez a dolga a földön, ezért jött, hogy szabadon bocsásson. Tudod te miben vagy megkötözve? Ismered a kötelékeidet? Hadd bocsásson Jézus téged most szabadon. Elbocsátotta és azután megbocsátott, mert azt mondja az Ige: elbocsátá
õt és az adósságát is elengedé néki.” Mit jelent elengedni? Mintha nem is lett volna. Úgy megbocsát, mintha soha nem is vétkeztél volna.

Ma reggel tele lett a szívem örömmel, ahogy olvastam az Igét: amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz. Isten odaadta gyermekeinek ezt a hatalmat, hogy oldozzanak ezen a földön, és az a mennyben is oldva lesz, örökkön örökké oldva lesz, olyan egészen, mintha el sem követtem volna. Mindez Jézus Krisztusért, azÕvéréért, mert hiszenÕfizetett. A fizetésképtelen életed helyett jött Jézus és megfizetett. ott a Golgotán könnyel, vérrel, szenvedéssel minden adósságodat kifizette. Az ítélet teljes fölötted, de Valaki fedezve téged odaállt eléd ott a Gecsemáné kertjében, és azt mondta: Ha engem kerestek, ezeket bocsássátok szabadon.” Szabadságodnak ára az a kereszt a Golgotán. Ma nézz fel rá, Jézus számot akart vetni veled, hogy megint újjá, megint ragyogóvá, csodálatossá legyen számodra a kegyelem.

Imádkozzunk:
Uram nagyon köszönöm Neked, hogy minden megújításod ítélettel kezdodik. Köszönöm, hogy most azért hoztál ide, hogy újra megálljak az ítéloszék elott. Köszönöm mindazt, amit velem kapcsolatban mondtál. Áldalak azért, hogy szívem szerint elfogadhattam. Köszönöm Neked Jézus, hogy tudom, nem vagyok méltó arra, hogy éljek ezen a földön. Köszönöm, hogy nagyon világosan tudom, hogy csak a teljes ítéletet érdemeltem. Áldalak Téged azért, hogy újra odafordulhattam a kegyelem királyi székéhez. Köszönöm Jézus Krisztus, hogy meghaltál értem. Köszönöm, hogy minden adósságomat kifizetted. Köszönöm, hogy nemcsak megbocsátottál, de el is bocsátottál rabságomból. Köszönöm, hogy nemcsak a múltra van bocsánat, hanem hogy nem kell tovább tennem a bûnt. dicsõítelek ezért. Kérlek, könyörülj meg rajtunk, hogy elfogadjuk ma az ítéletet, hogy elnyerhessük a kegyelmet, hogy újra részesei lehessünk a mennyországnak ezen a földön.
Ámen.

 

Fizesd meg nékem amivel tartozol


“Kimenvén pedig az a szolga, találkozék eggyel azÕszolgatársai közül, aki száz dénárral volt néki adós; és megragadván azt fojtogatta, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért azÕszolgatársa azÕlábai elé, könyörög néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. DeÕnem akará, hanem elmenvén, börtönbe vetette ot, mígnem megfizeti, amivel tartozik.
Látván pedig azÕszolgatársai, amik történtek, felettébb megszomorodtak és elmentek, mindent megjelentettek azÕuruknak, amik történtek. Akkor elõhivatván
õt azÕura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem. Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván azÕura, átadta
õt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekbol meg nem bocsátjátok, kiki azÕatyjafiának, azÕvétkeit.” Máté 18,28-35


Pár mondatban szeretném összefoglalni az eddig hallottakat, ami Isten Igéjének üzenete volt. Azt mondta nekünk az Úr, hogy minden új élet, minden öröm, minden békesség, minden ami a mennyet jelenti, az ítélettel kezdodik. Az a szoros kapu ami bevezet azÕországába, az az ítéletnek a kapuja. Az ítéletben kiderül, hogy fizetésképtelenek vagyunk. Rájöttéle már, hogy nem ér semmit a fogadkozás? Azt mondta nekünk az Ige, hogy Jézus mindent kifizetett, és elbocsátott, el lehet menni boldogan, szabadon egy új életbe.

Így folytatja az Ige: “Kimenvén pedig az a szolga”, azonnal ahogy kiment, elfelejtette, hogy mi történt vele. Mi is olyan hamar elfelejtjük, hol voltunk, miben voltunk, milyen állapotban. Hamar elfelejtjük a fölöttünk levo ítéletet. Az Ige azt mondja: Aki elfeledkezik a régi bûneibol való megtisztulásról, az vak, rövidlátó. Aki elfelejti, honnan hozta ki az Úr, az tud így bánni, ahogy ez az ember bánt a szolgatársával. Abból lesz a beképzelt hívo.

Nem tudom, hogy juthat egy ember oda, hogy visszaéljen a kegyelemmel, hogy valakinek képzelheti magát egy kegyelmet nyert bûnös. Nagyon sokszor mikor bocsánatot kap Isten gyermeke, már úgy jár, hogy vagyok valaki. Ez az ember alighogy kimegy, talán fel sem száradtak a bûnbánat könnyei, talán még ott volt az egész átélés, és már képes így cselekedni.

Kimenvén pedig az a szolga, találkozott eggyel azÕszolgatársai közül.” Csodálkoztok-e, hogy eggyel találkozott?Õis egymaga került oda az Isten színe elé, és mostÕis eggyel találkozott a szolgatársai közül, aki tartozott neki száz dénárral. Egy semmiséggel, egy nullával ahhoz képest, amivelÕtartozott. És megragadván azt, fojtogatja, mondván: Fizesd meg nékem amivel tartozol.”

Lehet hogy azzal tartoznak nekünk, hogy valaki rendetlen, ügyetlen, vagy nem takarítja ki a közös elõszobát. Ez olyan nagy dolog? Mi olyan hajmeresztonek tudjuk beállítani ezeket a semmi dolgokat. Vagy valaki nem köszön, tartozik nekem egy nullával.

Nem tudom mi az, amit nem csinálnak meg körülötted. Nyilván semmiség az egész, csak elfelejted, hogy honnan hozott ki az Úr, és hogy fizetésképtelen voltál és megsajnált.

Mi nagyon sokszor vagyunk az irgalmas Istennek irgalmatlan szolgái, gyermekei, akik csak követelni tudnak a másiktól. Hidd már el, hogy bármilyen is az a másik, bármivel tartozik is neked, semmi ahhoz képest, amit neked engedtek el.

Most jó volna egy kicsit elõhívni a foglyainkat. Egyszer olyan döbbenetes volt nekem, mikor azt mondta az Úr: engedd szabadon foglyaidat. Nekem foglyaim? Bizony rá kell jönnünk, hogy nagyon hamar bevetjük a másikat a börtönbe, ahogy ez a szolga is csinálta. Megragadta és fojtogatta. Kinek fogod a torkát azzal, hogy köteles megcsinálni, mert igazad van, mert jogos amit követelsz?

Hát az Isten nem jogosan követel? Neki nincs igaza veled szemben? Testvér átélted te azt, hogy mi az amit jogosan érdemelnél, és hogy Istennek mennyire jogos az ítélete? Tudod te, hogy mit engedett el neked Isten, és most semmiségekért fogod a másik torkát, talán mert az széjjelhagyta holmiját? Bárcsak most magadra ismernél és elengednéd a másik torkát. Ha csak ezt megtennéd, már lélegzethez jutna a másik. Mert még ahhoz sem juthat a fojtogató kritikádtól. Meg sem tudnak változni mellettünk az emberek, mert annyira a torkukra forrasztunk mindent. Egy tekintettel lehet fojtogatni valakit, ahogy ránézek. Szóval, tekintettel, háta mögötti beszéddel követelem rajta ami az enyém, a száz dénárt, a semmit. Szeretném ha most átgondolnád, kikkel szemben van követelésed? Talán a családtagok az elsok, a férj, a feleség, a gyermek.

Látjuk, hogy most minden megismétlodik. Leborulván azért azÕszolgatársa azÕlábai elé, könyörög néki, mondván: Légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek néked.” Hogy-hogy nem jut eszébe, hogyÕis így könyörgött? Elmondja ugyanazt a mondatot: légy türelemmel. Az a borzasztó, hogy ez az egy nincs türelem. Nem vagyok türelmes, nem tudok várni, nem adok idot a másiknak. Türelmes vagy aziránt akivel együtt élsz? A munkatársaddal türelmes vagy? Mennyire ez hiányzik belõlünk!

Hadd mondjam most azoknak a nevében, akik körülötted élnek, lásd meg most oket, a könyörgo tekintetüket, légy hát türelemmel. Egyszer valaki pontosan így mondta nekem: légy hozzám türelmes, látod hogy öreg vagyok. Olyan nehéz volt végiggondolni, hogy pont ez nem vagyok.

DeÕnem akará…” így mondja tovább az Ige. Nincs hitel érted? Akinek mindent megbocsátott az Úr, te nem tudsz hitelezni? Miért nem tudsz hitelezni? Mert nincs hited hozzá. Úgy szeretem ezt a szót, hogy hitelezés, ehhez hit kell. Neked nincs hited a másik emberhez. Olyan sokszor kellett elmondanom, mikor végül is bocsánatot kértem, hogy elvesztettem a hitet veled kapcsolatban. Nem tudtam hinni, hogy más leszel.

Egyszer arról beszélgettünk, mi volt az, ami Jézus köré vonzotta a nagy tömegeket. Jézusnak mindenkihez volt hite. Nem volt olyan ember a földön, akire ne hittel nézett volna.

Aki a legtöbbel tartozik neked, van-e hozzá hited? Aki neked a legtöbbet ártott, akivel szemben a legtöbb csalódás ért, idézd most magad elé, és kérdezem van hozzá hited?

Persze nem hozzá az Úrhoz. Ma reggel olyan jó volt olvasni a kananita asszonynál: asszony nagy a te hited. Miért volt nagy ez a hit? Mert azt mondta: abból a kegyelembol egy morzsa is elég. Nem a másik emberben kell hinned, nem abban, hogyÕmit tud, nem a benne levo képességekben. Abban a kegyelemben, amibol egy morzsa is elég neki is, a másiknak is. Az a baj, hogy nem benne, hanem az Úrban vesztetted el hitedet.

Van hited azokhoz, akik körülötted élnek? Ha nincs, akkor fojtogatod oket. A levegot vonod meg tolük, mert a hit az a levego, amiben lélegezni tud az ember. Nagyon sokszor egy gyerekre az iskolában ráhúzzák, ez lusta, ez nem tanul, és négy éven keresztül nem tud alóla kijönni minden igyekezet ellenére sem. Most már nemcsak fojtogatod, hanem becsuktad a börtönbe, ahogy azt a szerencsétlen száz dénárral adóst. Becsukod az elõre megalkotott látásaid és elképzeléseid börtönébe. Szegény, hogy tudna kijönni onnan? Testvér engedd szabadon a foglyaidat, akiket bebörtönöztél. Akikrol megvan a szilárd, határozott véleményed. Kiket tartasz börtönben, kikre nézel úgy, hogy kutyából nem lesz szalonna?

Minden emberre akivel beszélek úgy nézek, hogy ebbõl sokkal komolyabb eszköze lehet Istennek, mint belõlem. elõlegezd a másiknak a hitet, és abban a percben szabadságot adtál, levegot, életet adtál.

Leszel-e az az ember, akinek a legreménytelenebb emberhez is van hite? Mert tudod, hogy a kegyelembol egy morzsa is elég a megkötözöttnek, az iszákosnak, a paráznának, a leglehetetlenebb embernek. Bár mondhatná ma neked az Úr: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint.” (Máté 15,28.) Szeretném, ha meglátnád azokat, akik börtönben sínylodnek, a véleményed, kritikád, tapasztalataid börtönében.
vTestvér, nem szorulsz kegyelemre?! Hogy mész majd az Úrhoz újabb kegyelemért, miután börtönbe vetetted a szolgatársadat? Kérem az Urat, ma juttasson eszedbe mindent, és mindenkit, akivel ezt tetted a száz dénárért, a semmiért. De hadd mondjam tovább, bármit tett veled, semmi ahhoz képest amit te tettél. Ahhoz a golgotai kereszthez képest mind semmi, bármit tettek veled. Ha becsaptak, ha otthagytak, semmi. Amit ember emberrel tehet az mind semmi ahhoz, amit az ember tett az Istennel. A megkorbácsolt, az arcul köpött és a megkoronázott Istenhez képest, semmi.

Száz dénár a tízezer tálentomért. És te mondod, és vádolod, és veted börtönbe? Nem csodálom, hogy a szolgatársak megszomorodtak. Lehet most azt mondod, majd ha látom rajta a változást, akkor elhiszem. Nincs majd, vagy most bocsátasz meg, vagy most veted börtönbe.

Szomorú társak. Így mondja az Ige: Látván pedig azÕszolgatársai amik történtek, felettébb megszomorodtak.” Nem tudom testvérek, az angyalvilág nem szomorú-e most miattunk? Nem néznek-e most úgy ránk, hogy ezek akik a kegyelemnek ilyen nagyságát élték át, azt a kegyelmet, amibe angyalok hiába kívánkoznak beletekinteni ezek ilyenek?

Nem tudom, hogy a hívõ testvéreid nem szomorúak-e miattad, ha újra és újra azt kell nekik látni, hogy nem lesz irgalmasabb, szeretobb a szíved? Olyan sokszor szomorkodtam már embereken, mikor láttam, hogy milyen kemény a szívük, és amikor nem látták, hogy mit szenved mellettük a másik.

A szomorú társak elmentek és mindent megjelentettek azÕuroknak.” Hát nem tudtak mást csinálni, hát mindent be kellett mindjárt súgni? Nem ezt gondolod talán? Én sem tudok mást csinálni, mint imádságban elmondani mindent az Úrnak.

Vajon szíved keménysége, a te állapotod nem indított-e már sokakat, hogy elmenjenek az Úrhoz, és imádságban elmondjanak neki mindent. Bizony az Úrnak szolgái olyan kapcsolatban vannak vele, hogy nem is tudják megtenni, hogy ne mondjanak el mindent. Mindent ami fáj nekik, mindent amire úgy érzik, hogy szomorítja az Urat. Szüksége volt neki arra, hogy elmondjanak mindent? Nem, nem volt. A mi Urunk úgyis lát mindent, úgyis tud mindent.

Aztán itt történik a rettenetes vég, azt mondja az Ige: Akkor elõhívatván õt azÕura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivel könyörögtél nékem. Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, miképpen én is könyörültem rajtad?” Mintha a Miatyánk mondatát hallanánk: miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” (Máté 6,12.) Testvér úgy kell megbocsátanod amiképpenÕis megbocsátott. Nézd meg hogyan, és tanuld meg,nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer. Úgy, hogy említés sem lesz róla. Úgy, hogy a tenger mélyére veted. Nem úgy, hogy a szemére hányod újra és újra. Nem úgy, hogy egy alkalmas pillanatban minden elõkerül. Nem! Úgy, mintha nem történt volna semmi. Isten is így bocsátott meg.

Amikor elrontott nálunk valaki valamit, az volt bennem, ha igazán megbocsátottam, akkor újra rábízom. Ne mondjam azt, hogy soha többé. A bocsánat annyit jelent, mintha meg sem történt volna. Ugyanazt a bizalmat élvezi a másik, olyan köztünk a viszony, mint elotte. Megbocsátani annyit jelent elfelejteni. Amit nem felejtettél el nem bocsátottad meg.

És itt a vége a történetnek: És megharagudván azÕura, átadta õt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekbol meg nem bocsátjátok ki-ki azÕatyjafiának vétkeit.” Visszaeséseim legfobb oka, hogy nem tudtam a másiknak megbocsátani. Az, hogy kétféle szabály van nálam, Istennel kegyelmi viszonyban akarok lenni, a másik emberrel jogviszonyban. A másik fizesse meg, amivel tartozik nekem. Ez Istennél nem lehetséges. Nála ilyen nincs! Nagyon sokszor ezért veszítjük el a mennyet, és kerülünk vissza a börtönbe.

A börtön, a hóhérok keze talán bûnös gondolatok, talán megkötözöttségek, talán a saját természeted, talán a sötét hatalmak az, ami belülrol gyilkol téged. Mindegyikünk tudja, mi az amiben gyötörtetik. Úgy gondolom, egyetlen dolog az, ami visszaránt bennünket a régibe, az irgalmatlanság.

Egyetlenegy dolog az, amivel az Úr nem tud mit kezdeni. Ez a farizeusi magatartás. Ez a kegyesség amelyik magát nagynak, valaminek tartja, kritizál és ítél másokat. Menthetetlen vagy óh ember aki ítélsz, mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod, mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz.” (Róma 2,1.) Menthetetlen vagy mindaddig, míg el nem jutsz oda, hogy tudsz bocsánatot adni. Izráelben minden ötvenedik év az elengedés éve volt.

Bár eljönne a te életedben is az elengedés éve, hogy tudnál mindenkinek mindent elengedni. Szabadon bocsátani a foglyaidat, irgalmasan járni ezen a földön.

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néked.” (Máté 7,1-2.) Mérhetetlen komoly mondat ez. A Krisztusra kérlek légy irgalmas.
Imádkozzunk:
Uram szeretném elengedni mindazoknak a nyakát, akiket fojtogatok az elveimmel, az igazammal, a kritikámmal. Köszönöm, hogy szemed lát minket kegyelmet nyert bûnösöket. Hadd tudjuk mindig, hogy kegyelembol élünk. Taníts meg tovább adnom a kegyelmet. Köszönöm, hogy nincs más dolgom, mint a hétköznapok aprópénzére váltanom azt az óriási kegyelmet, amivel megajándékoztál.

Áldj meg most minket Uram, hogy hadd lássuk meg nagy lehetoségnek az életet, amikor lehet osztani a kegyelmet, a Te irgalmadból, az Úr Jézus nevéért.
Ámen.

 

A királyi mennyegzõ


“És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél nékik, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki azÕfiának mennyegzot szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a mennyegzore hívatalosak voltak, de nem akartak eljönni. Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosaknak: Ímé ebédemet elkészítettem tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a mennyegzore. De azok nem törodvén vele, elmentek, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe. A többiek pedig megfogván azÕszolgáit, bántalmazák és megölék oket. Meghallván pedig ezt a király, megharagudott, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. Akkor monda azÕszolgáinak: a mennyegzo ugyan készen van, de a hivatalosak nem voltak méltók. Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a mennyegzobe. És kimenvén azok a szolgák az utakra, begyujték mind akiket csak találtak, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a mennyegzo vendégekkel. Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt mennyegzoi ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menynyegzoi ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek
õt a külso sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.” Máté 22,1-14


Az elso ami megrázóan szól hozzánk ebbõl az igerészbol az, hogy Jézus megszólal. Milyen nagy dolog ez. Különösen akkor, amikor Jézus nincs már itt testben ezen a földön. Amikor ezen a földön járt, akkor természetes volt, hogy megszólalt, ahogy megszólal a többi ember. De amikor nincs már itt közöttünk láthatóan, nincs itt testben és Jézus akkor is megszólal. Nem tudom tapasztaltuk-e már, mit jelent ez? Az Ige szólal meg számunkra. Úgy szólal meg, hogy érthetjük, rólam van szó, Isten az aki beszél. Nem tudom, voltunk-e már valaha úgy, hogy valóság volt számunkra, hogy most Isten beszél, és nem általánosan beszél, hanem személyesen velem.

Isten azt ígérte, hogy szólni fog. Ennél nagyobbat nem is várhatunk Tole. Azt ígérte, hogy azok számára, akik most itt vannak, Jézus Krisztus megszólal, és hallani fogod, hogy téged szólít. Nagyon jó volna most ettol a perctol kezdve úgy figyelni az Igét, hogy itt van Valaki akit nem látok, de nagyon valóságosan itt van, és beszél.

Azt mondja az Igénk, Jézus példázatokban beszél velünk. Nagyon sokszor a körülöttünk lévo dolgok mind példázatok. Sokszor osszel a természetben kezdem érteni Istennek ezt a nagy példázatát, hogy minden elmúlik, hogy jön a halál, jön az elmúlás. Beszél nekünk arról, hogy az egész világmindenség megy az elmúlás felé. Minden történésnek szava van az emberhez, csak nincs fülünk a meghallására.

A tavasz újra elmondja azt, hogy mi van a halál után. Beszél az egész teremtettség körülöttünk, csak mi nem halljuk. Az Isten beszél az emberi sorsokon keresztül is. Történt-e már valami olyan dolog, amin keresztül Isten beleszólt az életünkbe? Vagy volt-e már ilyen, hogy meghallottátok egy másik ember életén keresztül, hogy beszél az Isten? Meghallottad-e a saját életed dolgain keresztül? Az a borzasztó, hogy arra vagyok a legsüketebb, ami velem történik. Jó volna megérteni a csapásokon, betegségeken, és körülményeken keresztül, hogy beszél az Isten. Nem olyan szó ez, amit nem lehetne meghallani.

Elsosorban az Igén keresztül beszél. Megszólalt Jézus és példázatokban beszélt nekik. Jézus Krisztus szavának a tartalma mindig ugyanaz.Õmindig egyrol beszél, az Isten országáról. Újra és újra elmondja a példázatokban: Hasonlatos a mennyeknek országa. Miért beszél Jézus errõl? Azért, mert minden ember ezt keresi, a mennyországot. Amikor kicsi gyerekeknek beszéltem a mennyországról, olyan nagy vágy volt bennük, hogy oda szeretnének jutni. Aztán késobb másképp képzeli el az ember a mennyországot. Úgy gondolja, hogy a boldogság, a szerelem a földön a mennyország, és keresi azt a társat, akivel majd együtt mennek a mennyországba, a boldogságba.

Sok ember azt hiszi, hogy az anyagiakban van a mennyország, és keresi a több pénzt, azt hiszi, ha mindene meglesz az már a mennyország. Tulajdonképpen a szívünk legbelso vágya a boldogság, a mennyország. Azért beszél Jézus róla, mert tudja, hogy mi erre vágyunk, ezt keressük. Azért mondja most Jézus Krisztus az elso szavával azt, hogy: Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki azÕfiának mennyegzot szerze.” Olyan jó az, hogy ebben a példázatban úgy beszél a mennyországról, mint egy mennyegzorol.

Mindenki, akinek férjhez ment vagy megnosült valakije, tudja, hogy ilyenkor az ember minden földi jót ami csak létezik, megpróbál összesuríteni egy napra, evés, ívás, szerelem, zene, tánc, mindent, amit csak el lehet képzelni. Isten azt akarja ezzel mondani, hogy a mennyország elképzelhetetlenül jó. Minden elképzelést felülmúl. Amit szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg sem gondolt, amit Isten készített az
õt szeretoknek.”(1 Kor 2,9.)

Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki azÕfiának menynyegzot szerze.” Ez a mennyegzo amelyen most együtt vagyunk egy napig tart, mindnyájan tudjuk akik most itt vagyunk és együtt örülünk, de futnak az órák és mindenki hazamegy és vége lesz a napnak. Pedig mit készültetek rá.

Gondoljunk csak arra, hogy olyan életet szeretne az Úr Jézus neked adni, amelyiknek nincs vége. Olyan ünnepet, amelyik örökkévaló, amelyik mennyegzoi élet, boldog, elégedett élet.

Az Isten ilyen életre hívogatja ma is ezt a világot. Ezért küldte el azÕszolgáit. Így mondja az Ige, hogy meghívták azokat, akik hivatalosak voltak, de nem akartak elmenni. Ez a megdöbbento dolog, hogy az Isten a boldogságra hív, és az ember nem akar menni. Miért nem akarunk menni?

Az elso okot abban találtam, hogy a szolgák, nem jól hívnak. Lehet hogy azért nem akar menni ez a világ, mert olyanok a szolgái, hogy egyszeruen nem hívogatnak. Szeretném, ha a saját életedre visszanéznél és meglátnád, hogy te aki Jézusé vagy, olyan szolga vagy-e, aki tud hívni nemcsak a szájával, az egész életével? Vajon olyan gyermekei vagyunk-e az Úrnak, akinek hívogat a külseje, a szava, az élete? Aki hívogat annak van-e kedvessége, szívessége, olyan mennyegzoi hívogatók-e azÕgyermekei, hogy az emberben vágy támad arra, hogy ide tényleg jó lenne elmenni?

Azt mondja az Ige, hogy Isten küldött szolgákat, hogy a hivatalosokat meghívja. Kik a hivatalosok? Nagyon komolyan szeretném neked mondani testvér, hogy te vagy. Ma itt neked átadom a meghívót. Ma én vagyok az, akinek ez a dolga, hogy hívjalak titeket erre az életre, ami a mennyegzo.

Izráel népe mielott elfoglalta az ígéret földét, követeket küldött. Mi is úgy vagyunk itt most köztetek, mint követek, arról a földrol. Látjátok az a rettenetes, hogy a legtöbb követ rossz hírt hozott. Csak ketten voltak akik a jó hírt hozták: Józsué és Káleb.

Te milyen követe vagy annak az életnek? Mondod-e, jaj nagyon nehéz! Mennyi kísértés van, mennyi nehéz dolog, ezt sem szabad, azt sem szabad, ez sincs, az sincs, nagyon nehéz élet ez. Nem vagyunk-e panaszkodó mennyegzobe hívogatók?

Ketten voltak akik jó hírt hoztak, és én is ilyen jó hírt hozó szeretnék most itt lenni. Ez a föld nagyon-nagyon jó föld. Hadd mondjam el nektek, hogy ez az élet nagyon-nagyon jó élet. Az Úr Jézussal való élet a legesleges legjobb élet. Hadd mondjam el nektek, hogy mindennel megajándékozott minket, mindennel, csak ebben a testi életben is.

Ez a nap sem más, mint hívogatás a mennyegzobe.Õolyan életet tud adni, amit el sem tud képzelni az az ember, aki nem tapasztalta még. Belso boldogságot, békességet, örömöt, és külsoleg is meg tud adni mindent, de mindent. Hadd mondjam el nektek, hogy nem nehéz ez az élet, hanem nagyon jó. Szeretnék olyan mennyegzobe hívogató lenni, aki nemcsak mondja, hanem akirõl látszik is. akirõl meglátszik, hogy ez az ember boldog.

Nem tudom, nem a szolgákban volt-e a hiba, hogy nem akartak eljönni a meghívottak. De az is lehet, hogy a hivatalosokban volt. Látjuk milyen megdöbbento ahogy mondogatják, hogy miért nem jönnek. Az egyik a szántóföldjére ment, a másik a maga kereskedésébe, és nem akartak jönni.

Isten Igéje nagyon világosan fogalmaz. Mi azt mondjuk, hogy nem tudunk jönni. Ez történt, az volt, a családom, a körülményeim, a munkahelyem, azok között a körülmények között ahol élek, ott nem lehet.

Isten Igéje nagyon röviden fogalmaz. Az összes kifogást amit emberek ezen a földön elmondtak, egy rövid mondatban így fogalmazza az Ige: nem akartak jönni. Mikor valakinek mondtam te nem akartál jönni, azt mondotta, tulajdonképpen igazad van, mert ahova én akarok, oda mindig eljutok.

Most nem arról beszélek, hogy ide, vagy a templomba, Biblia órára nem akartál jönni, mert oda talán még elmegyünk, de a mennyegzobe, az Istentol kapott boldog életbe már nem. Mi nem egy helyre hívunk, és az Isten sem egy helyre hív, Isten hazatérésre, megtérésre hív. Lehet hogy jársz ide is, oda is, de szeretném megkérdezni, hazamentél-e már az Atyai házba, a mennyegzobe, abba az életbe? Vagy még mindig ezer kifogásod van? Aki nem jön, az nem akar jönni.

Aztán ismét küldött más szolgákat. A más szolgákról szeretnék beszélni. Ezek a más szolgák” valami kellemetlen szolgák. Lehet egy iszákos férj, egy zsörtölodo feleség, valamilyen lehetetlen szomszéd ezek már más szolgák. Érted, hogy érted küldi ezeket? Olyan betegségeket, olyan körülményeket, lehet hogy halálesetet, lehet hogy családi bajokat. Isten a szenvedést is szolgájává teszi. Neki vannak más szolgái, fekete ruhába öltözött szolgái. Nagyon sokszor úgy érezzük, hogy nem lehet kibírni ezeket a szolgákat.

AzÕszolgája nagyon sokszor a háború. Ez a rettenetes szolga sokunkat bejuttatott már az Isten országába. Azok akik nem hallgattak a hívogató szolgákra, találkozni fognak a más szolgákkal. Olyan jó volna most a magunk életét nézni. Vajon hívtak-e már a látható és láthatatlan szolgák? Istennek vannak angyalszolgái is, akik körülvesznek. Sokszor jönnek olyan gondolataink, hogy nem tudjuk, honnan vettük oket.

Olyan messze voltam az Isten országától, mint egyikotök sem. És mikor egyszer bementem egy evangélikus templomba, ez a gondolatom támadt amíg néztem az égo gyertyákat milyen jó volna így élni, másoknak világítani, és közben elégni.

Hát honnan jött ez a gondolat, mikor az embernek ebben a korban legnagyobb problémája a szórakozás, a divat, az udvarlók? Látod vannak Istennek szolgái, akik körülötted vannak, és gondolatokat adnak. Talán ilyeneket, hogy hátha mégis jó volna? Ki tudja hátha az én problémám is megoldódna? Talán még nálunk is lehetne békesség? Talán még a férjem, vagy feleségem is megismerhetné Jézust?

Talán mondja neked belül egy hang, lehet ha engednék, gyerekeim is mások lennének. Lehet hogy mássá lenne a menyem is. Isten angyalai ott vannak körülötted, és súgják a gondolatokat, hogy Isten szeret. Azért van minden így körülöttem, mert Isten szeret. HáthaÕküldte rám fekete szolgáit, hátha azért nem sikerül semmi, hátha azért nem tudok meggyógyulni.

Jönnek a gondolatok. Hozzám is jöttek, de leráztam oket. Isten küldött más szolgákat. Az édesapám halála volt az elso más szolga. Egymás után úgy jöttek a dolgok, hogy már én is azt kérdeztem miért kell ezeknek így történni? Miért nem mennek úgy a dolgaim, ahogyan elterveztem? Mindig a jót akartam, hát miért?

A király küldött más szolgákat, mondja az Ige, de azokkal sem törodtek. Hát lehet ezekkel nem törodni, amikor a nehézségek jönnek? Olyan kétségbeejto, hogy az ember nem törodik ezekkel. Mit jelent törodni? Törni magad. Szeretnélek megkérdezni testvér, te aki már úgy össze vagy nyomorgatva, még mindig azt hiszed, ha több pénzed lenne megoldódna minden? Ezért töröd magad? Még mindig azt hiszed, ha megváltozna valaki a családban más lenne? Vagy hogy az elválás segít rajtatok? Te még mindig ezen töröd magad? Min töröd magad, dolgokon, aggódásokon? És nem törodsz az Isten hívásával? Nem látod meg testvér a bot mögött a kezet? Sok ember olyan bolond, mint a kicsi gyerek, hogy megveri a botot. Valaki elmondta, a kisfia odament a pálcához és azt mondta: csúnya pálca.

A pásztor nemcsak hívja a juhokat, tereli is. A te vesszod és botod azok vigasztalnak engem.” (Zsoltár 23,4.) Isten szolgái ok a te javadra. Törodj velük. Nézz fel arra a kézre és arra a szívre, amelyik ezt teszi veled. Hiába menekülsz! Azt mondja a Biblia, addig keresi az elveszettet, amig megtalálja.

Egy rettenetes mondat ez, hogy azok akik hivatalosak voltak nem törodtek vele, mentek tovább a kereskedésbe, a szántóföldre, csinálták a maguk dolgait és nem vették észre az Istent, aki azÕországába hív, amelyik egészen máshol van, mint ahol keresed.

Hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki azÕfiának menynyegzot szerzett.” Még egy pár szóÕszerezte. Azt üzeni: ímé minden kész, jertek el. Szeretném ha hallanánk most, minden kész. Ne félj a bûneidtol! Valakitol megkérdeztem, miért nem jöttetek az evangélizációra? Azért mert összevesztünk. A férjem azt mondta, hogy esni fog, én azt mondtam, hogy nem, ne vigyünk ernyot. Ezen összevesztünk. Aztán azt mondtam, ha ilyenek vagyunk, hogy összeveszünk egy ernyon, akkor nem megyünk sehova. Így nem lehet menni Igét hallgatni.

Így nem lehet menni? Csak így lehet menni. Olyan sokszor tönkretett az ördög azzal, ha ilyen vagy, akkor nem szeret Isten. Így már csak nem fogsz imádkozni, ilyen szívvel? Csak nem veszed kezedbe a Bibliát ilyen gondolatokkal?

Hadd mondjam újra, nem kell félni, mert minden kész. Nem kell félni attól, hogy milyen vagy. Úgy ahogy vagy gyere, hiszenÕvégezte el,Õfizette ki a bûneid büntetését.Õadott neked tiszta fehér ruhát.

Ímé minden kész, csak jöjj. Csak ennyit kell mondani: Uram akarom. Eddig nem akartam, kifogásokat kerestem.

A meghívást átadtam néktek, az én felelõségem ezzel befejezodött. A többi rajtad múlik.

Téged az Isten boldogságra hív az a kérdés, akarod-e, vagy nem. Isten annyira szeret, hogy Jézus Krisztust adta érted.

 

Mi módon jöttél ide?


“Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt mennyegzoi ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen mennyegzoi ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit és vigyétek és vessétek
õt a külso sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok és kevesen a választottak.” Máté 22,11-14


Délelott beszéltünk arról, hogy a király aki ebben a példázatban maga az Isten fiának mennyegzot szerzett, és azt mondtuk, hogy ez a menynyegzo a boldogság, az üdvösség, az Istennel való kapcsolat. Akik a meghívót megkapták, azok nagy többségben elsorolták, hogy mi a dolguk: földet vettem, kereskedésbe kell mennem, vagyis egy mondattal így mondottuk: nem akartak menni.

Nézzük meg mit vált ki a királyból ez a rettenetes nemtörodömség, visszautasítás. Meglátjuk, hogy milyen fájdalmas dolog, mikor valaki mindent elkészít és visszautasítják. Mi volna most itt, ha erre a csendesnapra nem jön el senki, és itt a háziak hiába dolgoztak napokig. Nem tudom mit csináltak volna, talán leültek volna sírni, vagy azt mondták volna ilyet sem csinálunk többet, elég volt, egyszersmindenkorra becsukjuk az ajtót. Mi ezt csinálnánk, haragudnánk, és bevágnánk az ajtót örökre.

Milyen érdekes, Isten egészen más. Kinyitja az ajtót még jobban. Eddig csak a hivatalosokat hívta, most azt mondta, hogy mindenki jöjjön. Nem azt mondta, hogy meguntam az egészet, csalódtam az emberben, most már ne jöjjön senki. Egyszeruen nagyobbra nyitja az ajtót, újra küldi a szolgákat és azt mondja: Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a mennyegzobe.” Nem tudom megértjük-e, hogy az Istenbõl még nagyobb szeretetet vált ki a visszautasítás. Mert ahol a bûn megnövekedik, ott a kegyelem sokkal inkább bovölködik. Egy nagyobb kaput tár ki Isten. Miután a hivatalosak, a választottak Izráel visszadobta az üdvösséget, Isten válasza ez volt: jöjjenek a pogányok is, jöjjön minden nép, minden ember. Menjetek ki a keresztutakra és hívjatok be mindenkit. A szolgák begyujtöttek mindenkit. Aztán amikor a király megtekintette oket, látott egyet, akin nem volt mennyegzoi ruha. Megmondom oszintén, ez az a ruha, amit én a legkevésbé értettem. Ezen úgy felháborodtam. Gondoljátok el, az utcáról behívnak egy embert hát hol volt annak ideje már átöltözni, és a végénÕlett az oka, hogy nem volt mennyegzoi ruhája? Tehet arról a szerencsétlen ember? És mégis kiviszik a külso sötétségre. Ugye ti is együtt éreztetek ezzel az emberrel, és mondtátok, hogy micsoda igazságtalanság?

Addig a pillanatig nem volt számomra értheto, amig meg nem tudtam, hogy ez a keleti mennyegzokre vonatkozott. ott a mennyegzoi ruhát is a király adja. Tehát nekik nem a saját ruhájukban kellett bemenni, mert maga a király készíttette el a ruhát számukra, és akik beléptek a kapun azokat felöltöztették, és úgy mentek be mennyegzoi díszben. A király nem azt kérdezi, hogy miért ilyen ruhában jöttél ide, hanem mimódon, hogyan? Nem a kapun keresztül jöttél ide, hát hol jöttél ide? Rögtön kiderült, hogy ez az ember nem a kapun keresztül jött be akkor felöltöztették volna, akkor rajta lenne a mennyegzoi ruha. Mi az Isten országának a kapuja? Jézus Krisztus. Jézus a szoros kapu. Vannak emberek, akik máshonnan hágnak be. Úgy gondolják, hogy nekik megtérés nélkül, átöltözés nélkül is be lehet jönni.

Olyan megdöbbento nekem ez, hogy jöjjön be mindenki. Begyujtöttek mindenkit, jót és rosszakat egyaránt. Úgy gondolom, hogy ez az ember akin nem volt mennyegzoi ruha, nyilván a jók közé tartozott. MertÕúgy gondolta, neki nincs szüksége átöltözésre. Elég jó emberÕahhoz, hogy megállhasson az Isten színe elott is. Így mondta nekem valaki olyan életet éltem, hogy bármelyik pillanatban nyugodtan megállok az Isten színe elott. Megremegett bennem a lélek, és azt mondtam, én nem. Nem tudnék megállni a magam életével ma sem. Látjátok hány ember van, aki azt hiszi magáról, hogy olyan rendes vagyok, nem loptam, nem csaltam, igyekeztem Isten szerint élni, nyugodtan meghalhatok, nekem nem kell átöltözni, hogy az Isten országában megjelenhessek.

Szeretnék elmondani egy gyerek történetet. Egy kisfiúról, Marciról szól, aki a nagyanyjával élt együtt, aki sokat beszélt neki Jézusról. Ez a gyerek a többiekkel kint játszott az utcán. A faluban volt egy idõs, púpos asszony, Mariska néni. A gyerekek csak úgy csúfolták: púpos Marcsa. Persze csak a háta mögött. Ahogy ott játszanak az utcán, egyszer csak arra jött Mariska néni, és az összes gyerek elkezdett kiáltozni, hogy púpos Marcsa!” Mariska néni dühös lett, fogta a botját, és elindult feléjük, a gyerekek elszaladtak, csak Marci maradt ott, annyira megijedt, hogy mozdulni sem tudott. Odament hozzá és megfogta a két vállát, Marci azt hitte, most nagyon megveri a botjával. De csak azt mondta: Marci, csúnya fekete foltok vannak a szíveden és az Úr Jézus nem szeret. Ezzel elment. Bánom is én, mik vannak a szívemen mondta Marci, az a fontos, hogy nem vert meg. Szaladt tovább. Este mikor imádkozni akart, nem tudott. Nagymama odament az ágyához, hogy együtt imádkozzanak, de Marci befordult a fal felé, és szuszogott mintha aludt volna. Úgy gondolta a nagymama majd holnap. De másnap ugyanúgy járt, és harmadnap megint. Akkor már megrázta Marcit és azt mondta: Marcikám három napja nem imádkoztál, mi van veled? Marci szemébol kipottyant a könny és azt mondta: nagymama, csúnya fekete foltok vannak a szívemen, és az Úr Jézus nem szeret, és nem tudok imádkozni. Elmondta, hogy mi történt. Nagymama így felelt: Marcikám ez igaz, de az Úr Jézusnak egy csepp piros vére ha kéred lemossa a csúnya fekete foltokat. A kis Marci elmondta élete elso igazi imáját: Úr Jézus véreddel mosd le a csúnya fekete foltokat szívemrol. A következo pillanatban nyakába ugrott a nagymamának és azt mondta: olyan boldog vagyok, nézd lemosta! Ez a gyerek a kapun ment be. Átöltözött! 11 éves korában belépett az Isten országába. Ilyen egyszeru. Minden kész! Jézus Krisztus megáldoztatott. AzÕbûntörlo vére elfolyt a Golgotán. Tudod-e testvér, hogy csúnya fekete folt van a szíveden? Tudod-e azt, hogy irigykedésed, veszekedésed, haragod mind rajta van, hogy a kritizálásod, mind csúnya fekete folt? Vajon átmentél-e a kapun, Jézus Krisztus vére megtisztíthatott-e?

A Jelenések 7,l3-l4-bol olvastuk ma: Ezek, akik fehér ruhákba vannak öltözve kik és honnan jöttek? És mondék néki: Uram te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták azÕruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” Megmostad és megfehérítetted lelkedet ma az Úr Jézus vérében? Ez történik a kapuban, ez történik azokkal, akik bemennek a kapun. Isten Jézus Krisztus által megmos és megfehérít, és akkor nem kell félned a mennyegzoben, hogy elotted megáll Jézus, és azt mondja barátom, te hogy jöttél ide?

A legkomolyabb kérdés a ruha kérdés. Mert a meghívó megvan. Lehet hogy te is olyan vagy, aki meghívót már kapott és ruhát? A királynál készen van számodra, megkaphatod. A kérdés így hangzott: Barátom mi módon jöttél ide, holott nincs mennyegzoi ruhád?” Ez a ruha az Úr Jézus Krisztus életébe került. Neki kellett levetnie azÕtiszta fehér életét, hogy te fölvehesd azt. Neki kellett levetkozni a végsokig a Golgotán, még az emberi méltóságát is le kellett tennie. Nyomorulttá, bûnössé, megvetetté, szenvedové, meggyalázottá kellett lennie, hogy nekünk fehér ruhánk legyen.

Így mondja az Ige: Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek
õt a külso sötétségre, ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” Ilyen rettenetes az, ha valakinek lejár a kegyelmi ideje. Most már nincs más, kötözzétek meg.

Nyilván sokan tudjátok már azt, hogy az Úr szabadulást ad a megkötözöttségbõl. De mi történik akkor, ha az Úr kötözött meg valakit? Mi történik akkor, ha valakinek már lejárt a kegyelmi ideje, és nincs többé szabadulás? Maga az Isten adta ki a parancsot: kötözzétek meg és vessétek a külso sötététségre! Nem tudom, hogy komoly-e most ez az Ige számotokra, gondoltatok-e már arra, hogy lejárhat a kegyelmi idõ? Isten hív, és újra hív. Megtesz mindent, küld szolgákat és más” szolgákat. Mindent megtett érted.

Így mondta egyszer valaki nem tartom az Isten kegyelmével összeegyeztethetonek, hogy van kárhozat. Így írta le saját maga, hogy évek folyamán mikor közelebbrol megismertem a keresztet, mikor igazán átéltem, mit tett Isten érettem a Golgotán, akkor azt mondtam kevés a kárhozat. Kevés a kárhozat annak, aki ezt a kegyelmet és szeretetet viszszautasítja. Aki nem törodik ekkora üdvösséggel. Aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza.” (Zsid 10,29.) Vigyázz testvér vigyázz! Isten mérhetetlenül türelmes, hív és újra hív, megtesz érted mindent. De hadd mondjam, hogy ennek a kegyelemnek van vége kötözzétek meg és vessétek a külso sötétségre.

Hadd mondjam a teljes evangéliumot: Istennek mérhetetlen nagy a kegyelme de van ítélet. Valaki azt mondta egyszer egy evangélistáról: nem kívánom, hogy a városunkba jöjjön. Megkérdezték, hogy miért? Azért, mert a kárhozatról fog beszélni. Az evangélista azt mondta igen, fogok beszélni a kárhozatról. Mindig azt érzem testvérek, hamis bizonyságtevoje lennék az Istennek, ha nem beszélnék a kárhozatról.

Egyetlen példázata van a Bibliának, ahol Isten nagyon világosan beszél errõl, hogy mi lesz a halál után. Ez a példázat a gazdag és Lázár története. Egy perccel a halál után a gazdag kinyitja szemét a pokolban. Nincs ott közbeeso hely. Nem tudom melyik szekta tanítja, hogy mennyi idõ telik el, és közben mi van a lélekkel. Jézus nagyon világosan beszél a gazdag becsukta szemét a földön és abban a pillanatban kinyitotta a pokolban, a gyötrelemben. Nem teltek ott el évek, vagy évszázadok, nem vártak vele a feltámadásig.

Testvér amint lecsukod szemed, vége a kegyelmi idõnek. Újra hadd mondjam, hogy világosan tudd mi van ott. Az elso amit kér a gazdag, hogy küldd ide Lázárt, hogy enyhítse meg nyelvemet egy kis vízzel, mert gyötörtetem a lángokban. GyötörtetettÕmár itt a földön is, csak itt szedte a fájdalomcsillapítókat: a szórakozást, az örömöket, az evésivást, ez volt a fájdalomcsillapító a pokolban nincs. ott nincs munka, nem lehet jönni-menni, ott be van zárva az ember a lelki gyötrelembe.

Azt is tudjuk, mi van még a pokolban. Többek között van emlékezés. Olyan sokszor megkérdezik emberek, és fogunk mi akkor ott emlékezni? fogunk! Nézd a gazdag világosan elmondja: van öt testvérem. Küldd el hozzájuk Lázárt, hogy ide ne jussanak. Emlékezik az otthonra, a családjára, a testvéreire. Egyetlen vágya az, hogy ide ne jussanak. Most már mindent megtenne értük. Van emlékezés! Gondoljunk csak arra, hogy milyen rettenetes lesz majd neked emlékezni erre a délutánra, hogy Isten meghívót küldött neked, hogy felkínálta a kegyelmet, hogy fehér ruhát készített és nem kellett. Neked nem kellett! Itt már nincs tovább kössétek meg a kezét és lábát, vessétek a külso sötétségre, ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Az Isten nem ezt akarja veled. Olyan megdöbbento, egy másik helyen ahol az ítéletrol beszél az Ige, azt mondja: Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.” (Máté 25,34.) Az elkárhozottaknak pedig ezt mondja: Távozzatok tolem ti átkozottak az örök tuzre, amely az ördögnek és azÕangyalainak készíttetett.” (Máté 25,41.) Az Isten nem készített nekünk kárhozatot, de ha akarsz odajuthatsz. ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Ez nem az a sírás, amire az Ige azt mondja, hogy az Isten eltöröl minden könnyet. Ez a késoi sírás!

Hadd mondjam meg nektek még azt testvérek, hogy egyszer mindenki megtér. A gazdag is megtért csak késon. Egyszer minden nyelv vallani fogja, hogy Jézus Krisztus Úr. Egyszer minden térd meghajlik elotte még a tied is. Csak késon! Jó volna ma, idejében elfogadni a meghívást, bemenni azon a kapun, hogy Isten rád adhassa a fehér ruhát és elkezdodjön az üdvösség már itt ezen a földön. Isten nem kényszerít, csak hív. Ha akarod elfogadhatod.

Imádkozzunk:
Uram hálát adok Neked a szélesre tárt kapuért. Köszönöm Úr Jézus, hogy nyitva van elottem az ajtó. Köszönöm hogy véreden szerezted az utat, a fehér ruhát és az üdvösséget. Köszönöm hogy újra mondhatom és hirdethetem nagy örömmel: ímé minden kész. Segíts Uram, hogy tudjunk hinni, hogy tudjuk elmondani azt az egy kicsi mondatot, amit soha senki nem fog elmondani helyettünk. Kérlek segíts megtenni azt az egy lépést, amit soha senki helyettünk nem tehet meg. Könyörülj meg rajtunk, akik megértettük szavadat. Segíts Uram cselekedni Igéd szerint, nevedért.
Ámen.

 

Az Úrnak van szüksége rád

 


“És mikor Jeruzsálemhez közeledtek Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettot tanítványai közül, És monda nékik: eredjetek abba a faluba, amely elottetek van; és amikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, amelyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide. És ha valaki azt mondja néktek: miért teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide. Elmentek azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettos útnál, és elõldák azt. Az ott állók közül pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy elõldjátok a vemhet? ok pedig felelének nékik úgy, ahogy Jézus megparancsolta. És elbocsáták oket. És oda vivék a vemhet Jézushoz és ráveték a felso ruhájukat,Õpedig felült reá. Sokan pedig a felso ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szeldelnek a fákról és az útra hányják. Akik pedig elotte mentek és akik követék, kiálltának, mondván: Áldott aki jo az Úrnak nevében.” Márk 11,1-9


Virágvasárnap ez a nap és ilyenkor mindig halljátok a történetet Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról. Csak egy mondatot szeretnék kihangsúlyozni, és errõl beszélni: Az Úrnak van szüksége reá.”

Még hívõ életem elején történt, Nyíregyháza templomában ültem, hallgattam az Igét, akkor egy férfi állt ki, és arról kezdett beszélni, hogy az a megkötözött szamár én voltam.” Ámulva néztem, hogy mondhat egy ember ilyet. Teljesen új volt ez nekem, és kicsit megmosolyogtam. De ahogy elmondta, hogyan szabadította meg
õt Jézus, és hogy szeretné felhasználni, mintha igazat mondott volna ez az ember. Szeretném ha ti is így fogadnátok most ezt az Igét, hogy Az Úrnak van szüksége reá”.

Mennyi mindenkinek van szüksége ránk. Sokszor mikor menni szeretnék Igét hallgatni, vagy olvasni, akkor eszembejut, hogy jaj nem lehet, mert ennek vagy annak szüksége van a munkámra, a segítségemre rám. Talán sokszor az idõs szüleidnek, nekik van szükségük rád. Sokszor volt úgy, hogy férjed, gyermeked tartott vissza, hányszor nem mentél el, mert fogott a család, a kötelesség, most a gyerek beteg, nem lehet egyedül hagyni. Mennyi mindenkinek szüksége van rád. Van olyan aki azt mondja: az unokáimnak van szüksége rám.

Ezer szál van amelyik köt, és mindegyik mérhetetlenül fontos, mert szükségük van rád. Talán valaki öreg, tehetetlen a családban és úgy érzed, hogy nem lehet, mert neki valóban szüksége van rám.

Talán sokszor nem is emberek tartanak vissza, hanem a munkád. Nagyon fontos, hogy ezt vagy azt elvégezzem, és ezt rajtam kívül senki nem tudja megcsinálni. Talán úgy érzed, nem lehet pótolni a munkahelyeden, vagy azok között a körülmények között ahol élsz, mert szükségük van rád.

Hadd mondjuk meg oszintén, van ebben egy kis jóérzés, olyan jó, hogy pótolhatatlan vagyok, hogy nem tudnak meglenni nélkülem, feltétlenül szükségük van rám. Nagyon sok ember akkor keseredik el és akkor válik reménytelenné, amikor úgy érzi, hogy rá nincs már szükség. Olyan nagy csalódás, mikor az édesanya észreveszi, gyermekei nélküle is meg tudnak már lenni, sot talán még jobban is érzik magukat.

Milyen fájdalom, mikor elõször rájön valaki, hogy nincs szükségük rám.” Felnott a gyerek, és most már nem kellek, nincs szükség rám. Éppen most mondta el valaki tudod nem tudok belenyugodni az édesanyám halálába. Miért? Úgy érzem, hogy nem vár senki, hogy megcsináljak dolgokat, hogy feltétlen fontos hogy hazamenjek, úgy vagyok, akár haza se menjek, hiszen senkinek nincs rám szüksége. idõs elkeseredett emberek mondják el, olyan felesleges vagyok, hogy legjobb volna nem is élni.

Hadd mondjam most annak, aki a legfontosabbnak érzi itt magát közöttünk nem tudom ki az rád sincs szüksége senkinek. Volt nálunk egyszer egy asszony, aki nagyon fontosnak érezte magát. Már másnap elkezdte nekem haza kell menni, nem tudom mit csinálnak szegények, azt sem tudom van-e mit enniük. Délután Pestrol érkezett hozzánk valaki, aki azt mondta: férjed üzeni, maradj nyugodtan, olyan jó csend van amióta nem vagy itthon. Neki is át kellett élni, hogy olyan fontosnak tudta magát otthon és nem volt az, nem volt rá szükség. Egy férj mondta családjának: mindnyájan éhen halnátok, ha én nem volnék, mert mind olyan tehetetlenek vagytok, egyedül én vagyok aki mindent megcsinál.

Hadd mondjam neked, ha meghalnál, minden menne tovább, a munkahelyeden is, a családban is, nem vagy nélkülözhetetlen. És mégis hadd mondjam nélkülözhetetlen vagy, de csak egyetlen szempontból: Az Úrnak van szüksége rád!

Azért mondja itt az Ige, hogy oldjátok el” mert nagyon-nagyon sok szál köt minket, vékonyabb, vastagabb szálak emberekhez, és dolgokhoz. Mi egy teljes szövevénybe vagyunk belegabalyodva amik kötnek: saját gondolataink, elképzeléseink. De mindezek mögött van még egy nagyon eros szál. Lukács evangéliumában így olvassuk: mondának annak gazdái.” A megkötözött szamárnak vannak gazdái. Szeretném feltenni a kérdést ki a gazdád? Ki az aki nem enged Jézushoz, pedig szeretnél csendességet tartani, imádkozni, igehirdetésre menni ki az aki nem enged?

Mindenki tudja, ki az a láthatatlan hatalom, amelyik minden szálon keresztül fogna téged? Ki az aki olyan mérhetetlen fontosnak tud feltüntetni magad elott, és aki azt tudja neked bebeszélni nélküled nem megy itt semmi? A régi gazda, a Sátán, a sötétség hatalma,Õaz aki végso fokon fogva tart és nem akar elengedni. Azon csodálkozom, hogy ide is elengedett, hogy meghalld most a virágvasárnap üzenetét, az egyszeru mondatot, amit szeretném ha soha nem felejtenél el: Az Úrnak van szüksége reád!”

Egyszer szembenéztem ezzel, hogy Istennek szüksége van valamire? Hát akkor milyen Isten O, ha neki szüksége van? A gazdag Istennek, akié minden, az ég és a föld, minden hatalom Neki van szüksége? Hogy az emberek szükséget látnak ebben-abban, de az Úr? Neki van szüksége és pontosan rám?

Úgy szeretném ha megértenénk, egy szamárra volt akkor is szüksége. Mire van szüksége az Úrnak? a testemre. Látjátok ez nincs neki ezen a földön. Amikor Jézus itt járt, volt teste most nincs. Isten Lélek, Szentlélek, és ez a Lélek testet keres. Gondoljátok el, Isten magának teremtette a testet, de ott a bûnesetnél ellopták. A mostani tulajdonos nem jogos tulajdonos.

Hadd mondjam meg, a tékozló fiú életében sem történt más, a fiú ellopta magát az atyától, mertÕaz atyáé volt. Amikor elment akkor ellopta önmagát. Testvér te is elloptad magadat Istentol. Jog szerint az Övé vagy. Senki más nem adhatja vissza, csak az, aki elvette. A Szentlélek Isten testet keres. Olyat, akin keresztül bevonulhat majd Jeruzsálembe, ebbe a világba, a családodba, sok árva szívbe. Így énekeljük: Rajtam keresztül áradj Uram, Ragyogjon fényed szerte, Hogy általam sok-sok árva szív, Békéjét benned meglelje.”

Szüksége van rád. Szeretném, ha nagyon személyesen értenéd, azért szeretne eloldatni minden köteléket, ezért szeretné, ha ma egészen átadnád magadat neki. Senki más nem adhatja vissza Neki életedet, csak te magad. Ezért üzenet ma számodra ez a virágvasárnapi mondat: Az Úrnak van szüksége rád!”

Az elveszettnek van szüksége olyanra, aki megkeresse. A nyomorultnak van szüksége olyanra, aki segítsen. Az éhesnek van szüksége olyanra, aki szeretetet adjon. Látod Jézusnak szüksége van rád, mertÕma embereken keresztül jár ezen a világon, emberi szájon keresztül beszél, emberi szemen keresztül néz, emberi lábakat használ fel, hogy utánad menjen, emberi kezeket használ fel, hogy bekötözze a sebeket.

Ma hadd mondjam neked, hogy pontosan a tiedet keresi.

Egy másik virágvasárnapi emlékem van, amit szeretnék elmondani. Egy iszákosmento missziós csendesnapon egy féllábú lány állt fel bizonyságot tenni. Emlékszem arra, hogy errõl az igérõl beszélt és elmondta, hogy úgy járta Pest utcáit, hogy parázna és iszákos volt, ebbõl élt. Mikor egyszer villamoson utazott, kiesett és a villamos levágta a fél lábát. Nem lehetett rajta segíteni, mert a vére tele volt alkohollal. Semmi mást nem tudtak vele csinálni, csak levágni a lábát. Mikor hosszú hónapok után meggyógyult és a kórházból kikerült, mankóval ment végig az utcán, fél lábbal és azt mondta magában: nincs más utam, öngyilkos leszek, beugrom a Dunába kinek kell egy féllábú no?

Saját maga mondta el, hogy ott járkált a Dunaparton és odalépett hozzá egy kedves arcú no és azt kérte: menjen be vele a templomba. Gondoltam, bemegyek elotte, még ezt megtehetem. errõl az igérõl beszélt a lelkész: Az Úrnak van szüksége reád!” És azt mondta: ott leborultam a széknek a támlájára és zokogtam, mégis kellek valakinek.

Vége volt az Istentiszteletnek, és én ott maradtam. Aki behívott, a lelkész felesége volt. ott maradtam a családban. Aztán elfogadta Jézus Krisztust, bûnbocsánatot kapott, és az iszákosmento missziónak lett a bizonyságtevoje, és valóban sok-sok ember hallhatta meg rajta keresztül az evangéliumot, a bizonyságtételt. Az Úrnak az ördögtol eldobottra is szüksége van! Nincsen olyan ember a földön, akitÕfel ne tudna használni. Nincs olyan mélység, amibol ki ne tudna emelni, és csodává ne tudná tenni egy másik ember számára.

Soha nem felejtem el azt a tiszta arcot és ragyogó tekintetet, nem látszott annak semmi a múltjából. Az Úrnak volt szüksége reá.

Nem tudom testvér mit szólsz ehhez az isteni igényhez. Hadd mondjam most neked, hogy mindenkinek Oreá van szüksége. Nem rád!

Nem tudom valaha megértetted-e ezt a mondatot amit egyszer a tanítványok mondtak Jézusnak: Mindenki téged keres.” (Márk 1,37.) Ez igaz! Tudod miért? Mert minden ember szeretetet keres.

Az Isten testet öltött szeretete Jézus. Mindenki õt keresi. Ha végignézem az embereket a kocsmákban, mulatókban, a legsötétebb helyeken, mindenki
õt keresi, csak még nem tudja.

Látod Oreá van szüksége mindenkinek otthon a családban is. Téged személy szerint azért keres, amiért azt a szamarat kereste. Úgy szeretném ha olvasnád most ezt az igerészt és hallanád: És odavivék a vemhet Jézushoz…o pedig felült reá.” Úgy örülök annak, mikor pünkösdkor arról van szó: És megjelentek elottük kettos tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül.” (Csel. 2,3.) Ráültek ahogy Jézus arra a szamárra. A Szentlélek rád akar ülni, és rajtad keresztül járni ebben a világban.

Egy mulovarnovel beszéltem, aki azt mondta, fogalmad sincs micsoda kapcsolat van köztem és a lovam között. Minden rezdülésemet érzi, szinte a gondolatomat érzi, hát nem is tudnánk másképp versenyt nyerni, ha nem így volna, és nem venne át mindent amit én akarok. Valahol olvastam, hogy egy lóversenyt érvénytelennek nyilvánítottak, mert az egyik lovas odament egy lóhoz, és valamit fülébe súgott. A régi lova volt. És a ló nem volt hajlandó menni.

Úgy vagy-e te, és olyan kapcsolatban lehet-e veled Isten Szentlelke, hogy minden rezdülését érzed? Szoktad ezt hallani: most ne szólj, most hallgass. Vagy talán azt, hogy most menj oda ahhoz az emberhez? Emlékezz csak amikor Filep megy az országúton, és jön a komornyik, ekkor azt mondja neki a Lélek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez!” (Csel 8,29.) Filep meghallotta, megértette és megtette. Voltále már úgy hogy megértetted: most szólj és ezt mondd.

De hadd mondjam újra, a Szentlélek ugyanazt akarja veled csinálni, amit Jézus tett azzal a szamárral, ráült és rajta keresztül bevonult Jeruzsálembe. Újra mondom az éneket: Rajtam keresztül áradj Uram!” Rajtam keresztül, azért, hogy sokan, otthon, és másutt is megismerhessék ot, rajtad keresztül.

Virágvasárnap üzenete: minden kész, csak szükség van még valakire rád. Egyetlen amit megtehetsz, engeded magad feloldozni emberi kötelékeidbol, és teljesen átadod magad Jézusnak, saját akaratodból. Oldjátok el és hozzátok ide…az Úrnak van szüksége reá.”

Milyen más élet kezdodnék akkor. Mennyire igaz lenne ez a mondat akkor: Áldott aki jo az Úrnak nevében!” Milyen jó volna most úgy hazamenni, hogy körülötted mindenki mondhatná, hogy áldott aki jött. Jó volna, ha a családod érezné, hogy itt jön az áldott, és hozza Istennek csodálatos szeretetét, békességét, örömét.

Milyen jó volna mindenhova úgy menni, hogy lehetnél áldott és vihetnél áldást.

Isten üzeni neked talán egyszer már üzente teljes átadást kíván tõled, hogy használhasson mert szüksége van rád.

Imádkozzunk:
Uram hadd adjak hálát Neked azért, hogy ezen a virágvasárnapon újra tudtomra adtad, hogy nincs rám szüksége senkinek. Köszönöm, hogy világosan megérthettem, hogy nincs belõlem haszna senkinek, ha nem Te élsz, jársz, cselekszel, szólsz rajtam keresztül. Köszönöm, hogy világosan értésemre adtad, teljesen nélkülözheto vagyok. Hadd dicsõítselek Téged azért, hogy nekem is Rád volt szükségem, Rád, az értem megfeszítettre. Köszönöm, hogy boldog, szabad emberré lehettem. Köszönöm, hogy ezen a földön minden szegénynek, nyomorultnak elveszettnek Rád van szüksége. Kérlek segíts Jézus, hadd vihesselek egy életen keresztül, hadd legyen életünk egyetlen célja, hogy Téged vigyünk másokhoz. Hadd dicsõíttessék rajtunk keresztül a neved.
Ámen.

 

Az áldott


“Áldott aki jo az Úrnak nevében!” Márk 11,9


A virágvasárnapi történetrol beszélünk, amikor Jézus Krisztus utolsó útjára indult el. Virágvasárnap vezeti be a nagyhetet, Jézus szenvedéstörténetét. A virágvasárnapi bevonulással kezdodik minden, amire ezen a nagyhéten is emlékezünk.

ebbõl az igeversbol úgy szeretném ezt a szót aláhúzni, hogy áldott.” Egy átkozott világban élünk. Így mondta egyszer valaki: olyan az én életem, mintha valaki megátkozott volna. Azt kellett mondanom, teljesen igaz. Mi már úgy születtünk erre a világra, hogy magunkkal hoztuk az átkot. Minden emberen kettos átok van. A bûneset után azonnal kimondta Isten a bûnnek átkát, amit az 1 Mózes 3-ban olvashatunk.

Olyan megdöbbento, ha elolvassuk végig az átkot, a fájdalom átkát, aztán a fáradtság átkát, a földre a tövisnek átkát, a veriték, a halál átkát. A bûn átka az egész teremtettségen rajta van, nemcsak az emberen. Hiszen azt mondja Isten: átkozott legyen a föld te miattad. Mi miattunk!

Olyan jó volna, ha tövist, gazt látva a földön, gondolnánk arra, hogy miattam miattunk. Ezért születik minden ember a bûn átkával. Ez az eredendo bûn. Azt szoktuk mondani: a természetem amit hoztam magammal. Ismerjük mindnyájan az öröklött, a magunkkal hozott átkot. Hányszor néztél már szembe vele, hogy az átkozott rossz természetem. Jó ha már magamban látom, és nem a másikban. Az ember sokkal hamarabb észreveszi a másik rossz természetét, mint a sajátját. Pedig nekem is olyan van.

Emlékszem egyszer valaki azt mondta nekem olyan rossz természetu anyósom van. Megkérdeztem, neked jó természeted van? Mindnyájunknak rossz természetünk van, mert a bûnnek az átkával születtünk.

Ez az elso. A másik átok a Biblia szerint a törvény átka. Olvasd el az 5 Mózes 28. részét, a legrettenetesebb része a Bibliának, ahol elmondja, hogy ha nem cselekszed, ha nem hallgatsz azÕszavára, átkozott leszel a városban, átkozott leszel a mezon, átkozott lesz a te méhednek gyümölcse, a földnek a gyümölcse, átkozott leszel bejöttödben, kimentedben, ha nem hallgatsz a te Istenednek szavára.

De ott az áldás is, ha hallgatsz azÕszavára. Így mondja az Ige, így mondja Mózes: Lásd, én adok ma elotökbe áldást és átkot! Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatinak.” (5 Mózes 11,26-27.)

Engedelmeskedtél? Megtartottad a Tízparancsolatot? Csak egyet szeretnék kiemelni belõle: Az Úrnak a te Istenednek ünnepnapját megszenteljed! Ha nem szentelted meg, rajtad van a törvény átka. Persze mondhatnám akármelyiket. Megtartottad Jézusnak a nagy szeretetparancsát? De jó volna egyszer komolyan belenézni, van-e egyáltalán ember, akire azt mered mondani, hogy szeretem. Nézd meg egyszer az 1 Kor 13 mérlegén, ahol elmondja, hogy a szeretet hosszúturo, kegyes, nem irígykedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, mindent eltur, mindent hiszen, mindent remél, soha el nem fogy.

Van neked ilyen? Nekem ez volt az elso megdöbbenésem, amikor ezt az Igét olvastam, hogy nekem ilyen nincs, de nem is volt soha. Ilyen türelmes, mindent elviselõ szeretetem nekem nem volt soha.

Látod ez azÕparancsolata, hogy szeress. Ez a második átok, amit magad szereztél a törvényszegéseiddel, a bûneiddel. Nem amit hoztál, hanem amit szereztél.

Azt mondtam, hogy kettos átok van minden emberen, és majdnem elfelejtettem a harmadikat. Nem olyan régen beszélnem kellett a hamis sáfárról. Aki emlékszik erre a példázatra, az tudja, hogy a sáfárt bevádolták. Lélegzet visszafolytó komolysággal kellett megállapítanom, hogy engem is bevádoltak. Hogy fel vagyok jelentve az Istennél. Kik jelentettek fel? Ha körülnézek az elso feljelentoim azok, akik a legközelebb állnak hozzám. Minden sóhaj, minden könny, minden panasz, ami ellened van a szívükben, feljutott az Istenhez. Nézz csak körül, talán az anyád,Õvolt talán az elso feljelentod, amikor beteg volt, és te nem értél rá. Talán sóhajtott, hogy bár itt lenne. Talán sóhajtott, hogy miért nincs ideje a számomra. Vagy a férjed, vagy a gyermeked.

Nagyon jó volna egyszer végignézni a feljelentoid során. Nem kell azt a feljelentést írásban megszövegezni, nem kell ott tanúkat állítani, Isten hallja a rejtett sóhajokat, hallja a szív gondolatait.

Hány gyereket hallgattam végig, akik feljelentették a szüleiket. Hány gyerek mondta, hogy ott kezdodött amikor válni kezdtek a szüleim. Hány gyerek mondta el, hogy az anyámat is szeretem, meg az apámat is.

Látjátok a harmadik átok átkozott földön élünk, átkozott emberek, és hogy érvényesül ez az átok. Ugye hányszor akartál más lenni, és nem tudtál? Hányszor sírtál és akartál és nem tudtál, mintha bele volnál kötözve ebbe az átkos természetbe, ebbe a hirtelen haragba. Hány ember mondta nekem, hogy a nyelvemet szeretném elharapni, és mégis csak mondom. Megfogadtam, hogy nem fogok visszaszólni és mégis.

Milyen rettenetes átok ez, hogy nem tudok más lenni. Nem tudok leszokni, nem tudom abbahagyni. Eldöntöm, akarom és nem tudom. Ez a bûn egyik legrettenetesebb következménye. Mindaz aki bûnt cselekszik, szolgája a bûnnek. (János 8,34.) A bûnnek az egyik legrettenetesebb következménye, hogy nem tudom abbahagyni.

A másik következménye a lelkiismeret. Lehet hogy nincsenek már tudatos lelkiismeretfurdalásaid, de ideges vagy, nyugtalan vagy. Nem tudom miért vagyok ilyen nyugtalan? Nem tudod okát adni, meghatározni, hogy miért? Van lelkiismeret! Lehet hogy elhallgattattad, lehet hogy régen lent van a mélyben, de Isten meg tudja teremteni azokat a körülményeket, hogy elõjön minden. Irtózatos dolog a lelkiismeret. A bûn és a büntetés össze van kötve egymással, de csak lazán. Ne hidd, hogy nem lesz büntetés, csak sokszor évek múlnak el, évtizedek. A bûnnek büntetése van, mert Isten igazságos. Az, hogy valakinek hazudtál, és nem szakadt rád a plafon, vagy amikor megtetted azt amit megtettél, amikor otthon úgy beszéltél, ahogy beszéltél, amikor goromba voltál, és azonnal nem történt semmi nem jelent semmit. Ez a félelmetes átok érvényesül. Nem tudom mi az amit Isten már világosságra hozott az életedben, vagy mi az amit még ezután fog. Ha elõkerülnek, ha eszedbe jutnak testvér, ne igazold a bûneidet, hajtsd meg a fejed és mondd, hogy így volt.

Átkozott föld átkozott ember. Azt mondtuk, hogy rajtunk van a bûn átka, az öröklött, a szerzett átok, a törvény átka, és sokszor mindaz amit emberek ellen vétettünk. A titkos és nyílt feljelentések odajutottak az Isten elé.

De hadd mondjam most az örömüzenetet, ami ennek a virágvasárnapnak az örömüzenete: Jézus az áldott jön! Egyetlen emberre mondja azt az Ige, hogy áldott. Aki nem hozott magával örökséget, aki nem szerzett, és akivel kapcsolatban senkinek, érted, senkinek nem volt lehetosége, hogy feljelentse. Még Pilátus is azt mondta, mikor ott állt vele szemben: nem találok benne bûnt. Az igazság ore, Pilátus, akinek meg kellett állapítani ezen a földön a jogot, a törvényt.

Az áldott, aki engedelmes volt így mondja a Biblia, halálig, még pedig a keresztfának haláláig.” (Filippi 2,8.) Az áldott aki ezen a földön járt, csak szeretett, gyógyított, segített. Egy kéz, amelyik soha nem mozdult önmagáért, csak másokért. Egy szempár, amelyik soha nem sírt önmagáért, csak az elveszettekért. Egy láb, amelyik soha nem ment a maga anyagi haszna után, csak azokért, akiket meg akart menteni. Egy szív, amelyik soha nem dobogott azért, hogy
õt szeressék és vele törodjenek. Akinek minden rezdülése mindig másokért volt.

Nézd az áldottat, aki jött Istennek nevében erre a földre. Jött, hogy magára vegye az átkot. Szeretném, ha nem felejtenéd el ezen a nagyhéten, amikor végig akarjuk járni a szenvedéstörténetet, hogy ezért jött. Hogy nem véletlenül került bele a szenvedésbe. Nem véletlenül került a fopapok kezébe, Pilátus elé és a keresztre.Õazért jött, hogy magára vegyen minden átkot.

Az Áldott, átokká lett, mert így mondja az Ige: Átkozott minden, aki fán függ.” (Galata 3,13.) Szeretném ha értenénk, hogy a Gecsemánétól kezdve a Golgotáig, hogy veszi magára az átkot, a teljes szenvedés átkát. Említettük a fájdalom átkát. Jézust így hívja a Biblia: fájdalmak férfia.” (Ézsaiás 53, 3.) A testi fájdalom átka. Szenvedtél már testi kínokban? Ha igen, van valami kicsi sejtésed, mi a testi szenvedés. De nézd csak végig röviden, hogy Jézus mit vett magára testi kínokban! Attól a korbácsolástól, amit vele tettek, nagyon sok elítélt meghalt, és Jézusnak a véres hátára tették rá a keresztet.

Nem tudom valaha gondoltál-e már arra, amikor végignézted a szenvedéstörténetet, hogy miért adtak Jézusnak a megfeszítés elott mirhás bort, amit nem fogadott el? Annak az idõnek a fájdalomcsillapítója volt. Még a legdurvább emberek, a pribékek is azt mondták, ezt nem lehet ép ésszel kibírni, és nyújtották a fájdalomcsillapítót, de Jézus visszautasította. Avagy nem kell-é nékem kiinnom a pohárt, amelyet az Atya adott nékem?” (János 18,11/b.)

Magára kellett venni és kiinni az utolsó cseppig a fájdalom átkát, a bûnnek az átkát. De Jézusnak sokkal nagyobb volt a lelki szenvedése a testinél. Voltál-e már úgy, hogy inkább bármilyen testi fájdalmat elszenvedek, csak ezt ne!? Ha végiggondolom, milyen lehetett amikor megkötözve kisérték végig Jeruzsálem utcáin. Mit szenvedhetett Jézus, mikor nyílt gúny, arculütés és arculköpés érte, hordania kellett a bûnnek gyalázatát, megaláztatását.

Mit jelenthetett neki nagy tömeg elott két lator között függni a fán. A megaláztatásnak ezt a mélységét mi nem tudjuk elképzelni. Az ördög valóban mindent bevetett. Mit jelenthetett neki a lelki fájdalom közepette, amikor látta összeesni anyját? Életem legnehezebb pillanatai azok voltak, amikor azt mondtam Istenem velem lesz ami lesz, csak az édesanyám, csak azt ne engedd, hogyÕis! Tudod mit jelent az, hogy akit a legjobban szeretek, akit a leginkább szeretnék megoltalmazni minden bajtól, ott esik össze lábam elott?

Szeretném ha értenéd, hogy vette magára Jézus a veríték átkát, amikor véres verejtékkel verítékezett, és a halál átkát, O, akinek nem kellett volna meghalnia. Átokká lett, minden következményét a bûneinknek magára vette, azért testvér, hogy áldott lehess.

Hajlandó vagy-e ma úgy nézni a keresztre, hogy azt én érdemeltem? Ha igen, akkor itt most ma megvan a lehetosége annak, hogy egy áldott ember menjen haza, akirõl Isten, Jézus haláláért levette az átkot, az öröklöttet, a szerzettet, mindent, mindent. És kezdodhet egy új élet. Áldott aki jött az Úrnak nevében!” Lehetsz áldás, mehetsz az emberek közé, hogy az önzetlen tiszta életet élhesd közöttük Jézus ereje által.

Átkozott világban, átkozott emberek között, gyulölet, veszekedés, önzés, tisztátalanság közepette, hadd mondjam testvér várnak téged mint áldottat.

Így mondja a Biblia: Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róma 8,19.) Hadd mondjam neked: kint az utcán, otthon, a munkahelyeden, mindenütt várva várnak az emberek valakit, valakit aki más mint ok. Valakit aki szeretni tud, megérteni, simogatni, segíteni, gyógyítani tud egy áldott embert.

Ma este rajtad múlik, ki megy ki innen, az átkozott, vagy az áldott? Így mondtam, a Mózes könyvében így van megírva: Ímé elotökbe adtam az áldást és az átkot. Válaszd az áldást válaszd ma Jézust!

Imádkozzunk:
Uram mi nem tudjuk, mennyire átok alatt van az életünk. Talán néha néha rácsodálkozunk, hogy miért nem tudunk más lenni. Talán néha-néha belefájdult a szívünk. Talán gondoltunk arra, hogy miért nem vagyunk boldogok a családban, miért van annyi nézeteltérés. Uram mi nem is tudjuk azt, hogy rajtunk múlik minden.

Kérlek azért, hogy nyisd meg a szemünket önmagunk meglátására, és annak a teljes szabadításnak a meglátására, amit értünk végeztél a kereszten.

Jézus kérlek, hogy adj nekünk kegyelmet arra, hogy felismerjük az egyetlen lehetoséget, hogy mi magunk is, mások is, és akiket szeretünk, megismerhessék az igazi boldogságot. Kérlek segíts Lelked által felismerni és elfogadni Jézust, a megfeszítettet.
Ámen.

 

Betegeknek van szükségük orvosra


“Ezek után pedig kiment és látott egy Lévi nevu vámszedot, aki a vámnál ült és monda néki: Kövess engem! És az mindeneket elhagyván követte ot. És Lévi nagy lakomát készített néki azÕházánál, és volt ott nagy sokasága a vámszedõknek és egyebeknek, akik ovelük letelepedtek. És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódtak azÕtanítványai ellen mondván: Miért esztek és isztok a vámszedõkkel és bûnösökkel? És felelvén Jézus monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket a megtérésre.” Lukács 5,27-32


Urunk hálát adunk Neked azért, hogy egészen ismersz mindannyiunkat akik itt vagyunk. Köszönjük, hogy van szavad hozzánk. Add Urunk, hogy megértsük a mondanivalódat. Kérünk azért, hogy személyes üzenetet adj mindannyiunk számára Szentlelked által, Jézus Krisztusért.
Ámen.

Jézus Krisztus jár ezen a világon. Járt 1900 évvel ezelott és jár ma is. Itt jár közöttünk, és lát. Egészen lát, minket is most itt ebben a szobában. A testvérek tudják, hogy Jézus mindig azÕtanítványaival járt együtt, és ahol az Övéi együtt vannak, ott van Jézus is. Tehát bizonyosak lehetünk felõle, hogy itt is jelen van, és lát bennünket.

A kérdés itt most az, hogy ha mindenkit lát Jézus, akkor most miért ezt a Lévit látta meg? Ahogy ma itt lát bennünket, vajon te leszel az az ember akit meglát? Mitol függ az, hogy Jézus egy embert megláthat úgy igazán? Mi a feltétele? Jobb volt Lévi a többinél? Rendesebb, tisztességesebb, vágyódóbb? Zákeusnál azt mondjuk, hogyÕvolt a legvágyódóbb, mert rajta kívül senki nem mászott fára. Lévi sehova nem mászott fel, a vámszedo asztalnál ült a szokott helyén. Miért Lévit látta meg Jézus?

Jézus ma úgy van mint a mentoorvos, azt látja meg, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Ma itt közöttünk is azt fogja meglátni, és azzal cselekszik valamit, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Hiszen az Igénk így hangzik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” A legbetegebbeknek! Ha valahol egy orvosi rendelõben ülünk, és hoznak egy balesetest, mindenki azt engedi elõre. Mert annak van legnagyobb szüksége orvosra. Jézus mindenkit látott és meglátta Lévit. Vajon ki az közülünk, akit ma itt meglát? Jézus Lévihez személyesen szólt, és furcsa dolgokat mondott neki: Kövess engem! Hát ha igaz, hogy Lévi volt ott a legnagyobb bajban, pont
õt hívja el, hogy kövesse? Mit jelent ez, hogy kövess? Egy egészen új életirányt. Egy tábornok három rövid szóban így fogalmazta meg a megtérést: állj, hátra arc, indulj! Ebben, hogy kövess engem, mind a három benne van.

Lévinek azonnal meg kell állni, és hátrafordulni. Jézust követni anynyit jelent: teljesen ellenkezo irányba menni, mint eddig. Jézust követni nem azt jelenti, hogy igyekszem megjavulni, hogy bizonyos bûnöket elhagyok mostantól fogva, nem veszekszem annyit, nem leszek olyan mérges, fegyelmezem magam nem ennyit jelent. Jézust követni annyit jelent, hogy a gondolkozásmódom egészen megváltozik Gondolkozásmódunknak alapja, a vámszedo életnek alapja, az önzés. Hadd mondjam most neked, akár hány éve követed Jézust, akármit gondolsz magadról, amíg ez az alapindulata az életednek, addig nem követted Jézust.

Aki azért jutott hitre, vagy szeretne Jézus tanítványa lenni, hogy neki jobb legyen, hogy boldogabb legyen, hogy rendezodjenek körülötte a körülmények, hogy ne legyen olyan nagyon szomorú, vagy olyan meggyötört testvér az az ember nem Jézust indult el követni, az a régi irányba halad, csak most már erre szeretné felhasználni Jézust is.

Az eredeti szó: metanoia, annyit jelent: a gondolkozás megváltozása. Nagyon szeretnék mindenkit megkérdezni követted te Jézust? Alapjaiban megváltozott a gondolkozásod? Vagy ha most megnézed azt kell mondanod, hogy ugyanannyira önzo az életem, csak most még Istent, Jézust, a Bibliát is fel szeretném használni, hogy nekem jobb legyen, hogy nyugodtabb, boldogabb legyek.

Kövess engem! annyit jelent, hogy felkelni a vámszedo asztal mellol. Biztos sokat hallottad már, hogy mit jelent vámszedonek lenni. Hallottad már, hogy az ember születésétol fogva az, hogy már a kicsi gyerek kezdi a vámszedést, amikor megkérdezi a vendéget mit hoztál? Menynyire benne van ez szíve mélyén, még akkor is, ha elmagyarázták neki, nem szabad ilyet kérdezni. Aztán ahogy no, együtt no vele az asztala is. Mindenkire úgy néz, mit lehetne tole kapni. Csak egy kicsi példa: a barátaid az iskola padtól a felnott korig lehetoleg mindig olyanok, akik egy kicsit nálad feljebb vannak lehetoleg. Így mondta nekem valaki a szomszédjával kapcsolatban: jó vele jóba lenni, mert az ember soha nem tudhatja, mikor lesz rá szüksége. Ugye milyen világos vámszedo mondat ez? Ezért van jóba vele, mert nem tudja, mikor lesz rá szüksége. Mintha kimondta volna a vámszedés alapját. Nem olyan régen elment tolünk valaki, és a többiek így mondták, jaj de kár, hogy elmész, ki hozza ezután a vizet? Az ember nem is gondolkozik, önkéntelenül mondja ki.

Egy gyászoló asszony könnyek között elolvadva mondta nekem a drágám, meghalt a drágám nem tudom ki teszi fel nekem ezután a függönyt? Nem gondolkozik az ember amikor beszél, fel sem tunik amikor mondja, csak annak az embernek, aki egy kicsit már hall, és hallja a dolgok mögött, hogy micsoda tiszta világos vámszedo mondatok ezek, hogy minden ember addig érdekes és annyira érdekel, amennyire nekem szükségem van rá.

Lehet hogy a megtéréseddel semmi nem változott ezen a téren. Lehet hogy a testvéreidet is úgy nézed, hogy ezektõl lehet kapni valamit. Lehet hogy ma is azért jöttél ide, tiszta vámszedésbol, mert itt lehet kapni valamit.

Azért mondta Jézus: Kövess engem! hogy ezt az önzo életirányt szeretné, ha Szentlelke megváltoztatná benned. Hátra arc! Lévi megtette. Micsoda nagy pillanata lehetett az életének, mikor felkelt, és otthagyott mindent. Be sem söpörte a pénzt, el sem számolt, nem gondolkozott, mi lesz ezután. Egy mérhetetlen vonzást érzett.

Valaha érezted már ezt a mérhetetlen vonzást a más élet után? Valaha megragadott-é Jézus Krisztus vonzó ereje, a szeretet ereje, megragadott-é ez, hogy élni a szeretet életét? Pál apostol így mondja: még az életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem futásomat örömmel.” (Csel 20,24.) Nem számít hogy mibe kerül anyagilag, testileg. Micsoda más élet az, aminek az az alapja, hogy Jézusért, és másokért. Hangzott-e valaha hozzád ilyen szabadító módon, ilyen parancsképpen ez a rövid mondat? Ha soha, akkor most halld meg.

De szeretném ha úgy hallanád meg, ahogy ez az ember meghallotta, akirõl azt mondta az Ige, hogy Jézus meglátta. Ha te vagy az az ember, aki nem bírod tovább ezt a sivár életet, akkor halld, Jézus mondja: Kövess engem! Mert Jézusért mindent ott kell hagyni, nem külsoleg gondolom de lehet hogy úgyis. ott belül, a hiúságnak ezt a mérhetetlen vámszedését, a dicsõségvágynak ezt a vámszedését, hogy mindig annak kell kisülni, hogy ezt én mondtam, ezt én csináltam.

Bár meglátnád most belül nagyon valóságosan, hogy hol van a te asztalod. Hallod az Úr Jézus szavát? Lévi meghallotta. Nem mindig lehet megtérni, nem mindig lehet megváltoztatni az ember életét. Vannak olyan pillanatok, amikor tud hozzád szólni az Isten.

Azzal kezdtük, aki a legnagyobb szükségben van, aki úgy érzi, hogy ezt az életet így tovább nem tudom folytatni, annak hangzik most a szó: Kövess engem! Lévinek volt bátorsága megtenni. Úgy félek, hogy számodra ez a mai nap megint csak egy kedves alkalommal lesz több, mondod, hogy igaza van, így van, így kellene. Nem gondolsz arra, hogy Istennek az az akarata, hogy amitÕmond, azt meg is tedd? Kövess engem!”

Jó volna ha most megértenéd, azután, hogy ez a Lévi felkelt, ezután már nem kellett evangélizációt tartani, ezután már nem volt szükség hívogatásra, már nem kellett mondani: gyere te is, ott egyszer csak ott voltak az emberek.

Tudod mit jelent ez, hogy ahol Jézus jelen van, ott az emberek egyszeruen jönnek harangszó nélkül, hívogatás nélkül, rábeszélés nélkül? ott egyszeruen jönnek. Itt is egyszercsak itt voltak. Nem gondolom, hogy Lévi elõre szervezte ezt a lakomát. ott hirtelen történt minden. Amikor egyszer valaki igazán elfogadja Jézust, annak illata van, annak vonzó ereje van, oda jönnek az emberek.

Életemben nem felejtem el, valamelyik városban történt, egyetlen egy asszony újult meg. Aztán elkezdett sorba járni nem hívogatni bocsánatot kérni, rendezni. Mikor egy hónap múlva mentem oda szolgálni, már harmincan voltak nála. Az az élet, amelyik igazán meghódolt, abból árad az Isten szeretete, békessége, öröme, az maga hív.

Itt is egyszer csak ott voltak. Meg kellene keresni a két vers között, hogyan is kerültek oda. Így mondja az Ige: Kövess engem! És az mindeneket elhagyván felkelt és követé ot.” És rögtön utána: És Lévi nagy lakomát készíte néki azÕházánál, és volt ott nagy sokasága a vámszedõknek és egyebeknek, akikÕvelük letelepedtek ott.”

Úgy szeretem ezt a szót, hogy egyebeknek”. Olyan jöttment, szedettvedett embereknek a sokasága. Sokszor úgy érzem, ezek még rosszabbak voltak mint a vámszedõk, és a Biblia ezért nevezi oket egyebeknek”. Már nevet sem érdemes nekik adni, olyan senkik voltak ott együtt. Honnan kerültek ezek oda ilyen hirtelen, erre a nagy lakomára?

Milyen boldogság volna, ha életed és életem ilyen vonzóero lenne. Olyan ez, hogy nem kell sokat beszélni, hív az egész lényed, a megszabadult, örömteli életed. Milyen jó volna, ha a munkatársaid kérdeznék tõled, mondjad már, hogy lehetnék én is ilyen? Milyen jó volna, ha nem kellene szólni egy szót sem, és egyszer csak ott volna a házadnál a nagy sokaság. Nem féltenéd már a parkettát, a szonyeget, a bútorokat. Nem tudom Lévinek milyen háza volt, de biztos nem fordult utána senkinek, hogy megtörölte-e a cipojét vagy sem. Milyen jó volna, ha olyan szabad volnál, hogy bánom is én a lakást, ha nemcsak mondogatnád és a falra tennéd ki, hogy Én és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józsué 24,15.) Olyan sok helyen szerettem volna már megfordítani ezt az Igét, mert az elso pár perc után tudtam, ez nem igaz. Testvér te kitehetnéd ezt az Igét? Ha jönnének a szedettvedettek, az egyebek, a rongyosak, a piszkosak, a rendetlenek, örülnél?

Megtelt a ház nem tudom hogyan. Érdekes, hogy a farizeusok is odakerültek. Szeretném ha ma megállapítanád, te aki Jézussal jársz, szeretném ha megtudnád az Igén keresztül farizeus vagy-e, vagy tanítvány? Mert egyik a ketto közül vagy, az biztos. Jó volna, ha magad döntenéd el.

A farizeusoknak nem tetszett ez a társaság. Nem tudom hogy vagy, ha egy cigány melléd ül a vonaton. Nem úgy vagy-e, jaj nem kapok valamilyen férget? Vagy talán szorosabban fogod a pénztárcádat? Nem tudom hogy érzed magad, ha bekerülsz egy olyan fülkébe, ahol egyebek vannak? Jól érzed ott magad, vagy úgy vagy vele, hogy elõkelõbb társasághoz vagyok én szokva? Tudniillik a farizeusok így voltak. Kicsit felháborodtak, hogy ezek közé ül le a ti Mesteretek, e közé a szemét nép közé?

Így mondta egyszer nekem valaki tudod ebben a ruhában rendes emberek között nem lehet megjelenni. Hát kik azok a rendes emberek szerinted kik a rendes emberek? Ja úgy, te a rendes embereket szereted? ott érzed jól magad a hasonszoruek között, vagy egy kicsit feljebb, akik elõkelõbbek nálad? Ez a farizeusok indulata!

Vajon tanítvány vagy? A tanítványok a farizeusok kérdésére nem szóltak semmit. Úgy tetszik nekem, hogy ezek a farizeusok soha nem Jézust kérdezték, mindig a tanítványokat háborgatták. Mi is sokszor úgy vagyunk, hogy nem az Úrhoz megyünk, mert ahhoz nincs bátorságunk. De a tanítványokat lehet piszkálni, mért így, mért úgy csinálod ezt? Egyszer csak azt kérdezik: miért hogy a ti Mesteretek a vámszedõkkel és bûnösökkel együtt eszik?

Jézus válaszában világosan megmondja, hogy miért. Ha most megértenéd, talán azt is megértenéd, hogy hova tartozol. Azt mondja Jézus válaszképpen: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra.” Azt szeretném tõled kérdezni testvér, egészséges, vagy beteg vagy? Nem a testi állapotod felõl érdeklõdöm, belülrol kérdezem.

Ma olvastunk egy másik Igét, ami mindig nagyon megdöbbent, amikor olvasom, hogy a Pásztor elmegy az elveszett juh után. De van egy mondat: Nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, és nem megy-e az elveszett után, mígnem megtalálja azt.” (Lukács 15,4.) A pusztában hagyja oket. Érted ezt, belegondoltál már a kilencvenkilenc dolgába? az igazakéba?

ott hagyja oket a pusztában. Attól félek, nagyon sok Isten gyermeke ottmaradt a pusztában. Miért? Jézus otthagyta, mert igaz volt, mert úgy gondolta, neki már nincs szüksége megtérésre. Ha te így gondolod, akkor neked Jézusra sincs szükséged. Testvér hogy jöttél ide, mint aki igaz, aki itt most hallgatja az Igét, és gyönyörködik Isten beszédében? Ha így jöttél, hadd kiáltsam most a szívedbe, kár volt idejönni olyan messzirol kilométereket utazva, pontosan olyan egyedül maradsz mint otthon. Itt pontosan annyira nem kapsz semmit, mint otthon.

Mióta igaz vagy így mondta nekem egyszer egy hívõ asszony mióta én nem hazudok. Ezt komolyan mondod? És mióta nem hazudsz? Van annak már vagy húsz éve. Ugye tudod, hogy most hazudik? Te mióta nem hazudsz már testvér, mióta nem lopsz már, és mióta nem vagy már parázna? Régen?

Szegény farizeus. Az egyetlen fajta ember, akivel Jézus nem tud mit kezdeni. Mert nem oszinte. Látod a farizeus képmutató. Nem tudom, miért kell neked azt a hívos képet hordanod magadon? Mire jó ez a kegyes máz? Kinek tetszik ez testvér? Azt hiszed a hívõ testvéreidnek tetszik? Hányingert kapnak ha meglátnak, megmondom oszintén. Azt hiszed a világnak tetszik? Emlékszem amikor láttam ilyen állítólagos hívoket, azt mondtam: Istenem segíts, hogy ne legyek ilyen, mint ezek. Lehet hogy rád is így mondják, akik ismernek, lehet hogy a munkatársaid is mondják Istenem csak attól orizz meg, hogy ilyen legyek mint ez.

Miért nem mered oszintén megmondani, hogy naponta szükséged van a pásztorra? Miért nem mersz oszinte, bûnös ember lenni? Miért nem mered megmondani, hogy újra és újra utánam kell jönnie a Pásztornak. Rosszabb vagyok mint hitetlen koromban, mondta valaki. Úgy van, úgy van én is. Tudod mit jelent ez? Hogy nagyobb világosságban vagyok, hogy jobban látok. Mikor hitre jutottam csak elkezdodött a fény. Azóta minél nagyobb fénybe kerülsz annál jobban fogsz látni. Annál jobban tudod, milyen mérhetetlen nagy szükséged van Jézusra. Látod a vége az lesz, hogy már csak Rá van szükséged. Mikor Jézus engem megtalált, egyetlen vonalon jutottam csodbe. De hadd mondjam nektek, hogy azután rengetegen. Mindig nagyobb szükségem van Rá.

Ma reggel arról beszélgettünk, hogy a báránynak három helye van. Vagy a pusztában az igazak vagy a szakadékban az elveszett, de van egy harmadik hely a Pásztor vállán. Az a bárány marad a Pásztor vállán, aki már nagyon jól tudja, hogy nekem semmim sincs nélküle. Nem tudok semmit, percrol percre, lépésrol lépésre, lélegzetvételrol lélegzetvételre szükségem van Rá, és a megtérésre magamból, ebbõl az önzo vámszedo életbol, amelyik újra és újra kitetszik egy önkéntelen mondatból.

Ne légy farizeus nem érdemes egyedül maradsz, és tudod, hogy egyedül nem megy. A pusztában maradsz. Arra a mérhetetlen szeretetre van szükséged, amit ott a Pásztor vállán érzel. Bár volnál már olyan gyenge, hogy ott maradnál a vállán. De ne csak kis rövid idõket töltenél ott, egyegy bukás után, mikor újra megkeresett. Az a baj, az ember mindig megerosödik és aztán leugrik. Ó most már én is tudok. Kérdezem, hogy farizeus vagy-e, aki erolködsz azon, hogy mutasd a többinek, hogy neked már megy? Hogy már annyira hívõ vagy, hogy már meg tudsz állni?

Hadd kérdezzem, nem fáradtál még bele? Milyen jó volna, ha volna már olyan közöttünk, aki halálosan belefáradt, és akit most megláthat a Pásztor szeme. Jó volna tanítványnak lenni, akinek semmi más dolga nincs, mint a Mesterrel együtt járni, azzal a Mesterrel, aki a vámszedõk és bûnösök barátja.

Testvér, barátod O! Újra hadd mondjam, Lévi hátat fordított az addigi életének, hallotta a hívó szót és elindult Vele. Vonz-e téged ez az élet? Vágyakozol-e arra, hogy egészen oszinte légy. Ha bizonyságot teszel is, merd oszintén megmondani, hogy tegnap buktam utoljára. Nincs itt mit szépíteni. Nekem szükségem van Jézusra, egyre jobban, egyre teljesebben. Neked is? Nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra. Mersz-e beteg lenni, mered-e sebeidet kitárni az orvos elott? Mered-e oszintén elmondani, hogy így történt Uram, gyógyíts meg?

Jézus azért jött ide közénk ma, hogy a bûnösöket hívja a megtérésre.Õa betegeket gyógyítja meg. Csak tudod-e mi a feltétel? Az orvos is azt szokta mondani kérem mondjon el oszintén mindent. Milyen bolond volna az a beteg, aki eltakarná betegségeit. Az orvosnál inkább mindenki túlozza betegségét, mert gyógyulni akar. Ha kicsit fáj a feje azt mondja majd szétmegy a fejem. Miért túlozza el a tüneteit? Mert valóban gyógyulni akar.

Úgy szeretnélek kérni ne akarj farizeus lenni. Ne takarj el semmit, hanem mondj el Neki mindent oszintén. Ma úgy menj innen haza, hogy rajta vagy a Pásztor vállán. És legyél elég gyenge ahhoz, hogy ott is maradj!

Imádkozzunk:

Uram dicsõítelek Téged, hogy minél hosszabb ideig járok utadon, annál bûnösebbé leszek. Nekem fogalmam sem volt akkor arról, mikor elindultam utánad, hogy ki vagyok. Uram most már egy kicsit tudom, de még mindig nagyon kevéssé. Köszönöm, hogy minden amit meglátok és megismerek magamból, jobban Hozzád köt. Kérlek Úr Jézus, hogy tegyél kisebbé, szegényebbé, bûnösebbé, hogy jobban Rád szoruljak. Taníts meg a Tiedbol venni, a Tiedbol élni. Kérlek Úr Jézus Krisztus, a legkisebb dologban is hadd keresselek. Nem szeretnék egyedül maradni ebben a puszta világban. Tudod milyen kemény, szeretetlen, puszta körülöttünk az otthon, az emberek, a munkahely. Kérlek Jézus, hadd járhassunk mi Veled kettesben. Kérlek áldj meg minket, hogy olyan emberek legyünk, akiken keresztül árad, sugárzik szereteted, kegyelmed. Tegyél vonzó életekké, hogy felhasználhass, egyedül neved dicsõségére.
Ámen.

 

Az irgalmas samaritánus


“Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember ment alá Jeruzsálembol Jerikóba, és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmentek, és ott hagyák félholtan. Történet szerint pedig ment alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülé.
Hasonlóképpen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé. Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az volt, és mikor azt látta, könyörületességre indult. És hozzájárulván bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén azÕtulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki. Másnap pedig elmenoben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reá költesz, én mikor visszatérek megadom néked. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett? Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél.” Lukács 10,29-37


Tudjuk, hogy Jézus ezt a példázatot annak a farizeusnak a kérdésére mondta válasznak, aki megkérdezte Tole, mit kell cselekednem, hogy az örök életet elnyerjem. És Jézus mondta a parancsolatot: Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedbol, és teljes lelkedbol, és minden erodbol, és teljes elmédbol, és a te felebarátodat, mint magadat. (27.v.) A kérdés ez volt: ki az én felebarátom? Erre mondja Jézus válaszul ezt a példázatot. br

Olyan ez a példázat, mintha az ember színpadon látna maga elott egy üres utat. Ez az út az élet útja. Életünk útja, Jeruzsálemtol Jerikóig, születéstol halálig. Ezen az úton a Biblia szerint négyféle ember jár. Ezeket szeretnénk most meglátni, mivel még mi is rajta vagyunk ezen az életúton. Mi is szerepelünk ezen a színpadon. Ezért szeretnénk most ezen a példázaton keresztül meglátni, hogy melyik vagyok a négyféle ember közül. Biztos, hogy valamelyik a mi arcunk, akik járunk ezen az úton Jeruzsálemtol Jerikóig.

Az elso akirõl beszél Jézus : Egy ember,” nem látjuk az arcát, nem látjuk a vonásait. Csak egy ember. Nem mondhatom, hogy az anyám, vagy egy ismerosöm, vagy akit szeretek, vagy gyulölök csak egy ember. Annyit tudunk róla, megtámadták a rablók, és kifosztották.

Tudjuk azt, hogy a Biblia mindig a lelkünkrol beszél. Ebben a pillanatban nem olyan-e a lelked, mint akit megtámadtak, és elvettek tole mindent, ami igazán érték: szeretetet, örömöt, békességet? Jó volna mindjárt megkérdezni, te vagy az akit megtámadtak és kifosztottak, és ott fekszik félholtan? Ennek az országútnak a nagy rablója a Sátán. Nagyon sokszor már gyermekkorban megtámadja az embert. A kérdés mindig ez, te vagy az az ember?

A második fajta ember, akit látunk az országúton: a rabló. Kik a rablók? Az elõbb már mondtam, hogy a fo rablóvezér a Sátán, aki azért jött, hogy öljön, lopjon, pusztítson. A Biblia szerint A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson.” (János 10,10.) Ha nálunk tolvaj járt, észre lehet venni a lelkemben? Ha valaki megtámadott észre lehet venni?

De vannak emberek is, akik rablók. Megint csak ez a kérdés, magamra ismereke? Persze ezeknek sem lehet látni az arcát, álarcos rablók. Általában úgy jönnek, hogy az ember nem ismer rájuk.

Nézzük meg most az Igében, nem vagyunk mi rablók? Ki a rabló? Az, akinek kell a másé! Azt hiszem mindnyájan azt gondoljuk, akkor én nem vagyok az, mert nekem soha nem kellett a másé.

Isten mindenkinek szánt egy életutat. Azon az úton vagy, amit Isten szánt neked? Azt a házastársat kaptad meg, akitÕadott? Azt a munkahelyet kaptad, körülményeket, dolgokat? Azt szeretném megkérdezni, a rajtad levo ruhát vetted, vagy kaptad? Ha nem az Úrtól kaptad, akkor a másé. Jó volna egyszer otthon is körülnézni és arra gondolni, hogy mindez az Isten szerint is az enyém? Ne kívánd… azt ami a te felebarátodé,” mondja. (5 Mózes 5,21.) Mi mindig csak úgy értettük, hogy ami nála van. Biztos, hogy ami nálam van, az Isten szerint is enyém? Hadd kérdezzem, miért járok én emberek között ebben az életben? A rablók azért jártak, és azért keresték az embereket, hogy kifosszák oket.

Mindig megdöbbent a királyi mennyegzo példázatában az, mikor a szolgák hívják az embereket, és azok ezt mondják: öt iga ökröt vettem magamnak, feleséget vettem magamnak, szántóföldet vettem magamnak. Mindent amit vettem magamnak, elválaszt az Úrtól. Mindent amit kaptam Tole, hozzáköt. Szeretném ha ma végignéznénk mindenünket ami nálunk van: vettem magamnak, vagy kaptam?

Egy percig álljunk meg most a rablók arcképe elott, és gondolkozzunk el rajta, én vagyok az az ember? Olyan érdekes, hogy az ember már gyermekkorában elkezdi ezt a rabló életet. Ha valaki látogatóba jön, a kisgyermeknek az a kérdése: mit hoztál? Miért kérdezi? Mert már benne mozog a rabló indulat.

Valahol evangélizáltam, és ahogy visszaérkeztünk az evangélizációról, mikor benyitottunk a lakásba, az egyik kicsi gyerek könyékig benne volt a táskámban. Mind a hárman elkezdtünk nevetni. A kis rabló rámnézett és azt kérdezte: mit nevetsz? Zavarában nem tudta, hogy mit mondjon. Biztosan csokit keresett.

Tulajdonképpen így vagyunk mi is, hozzá nyúlunk ahhoz, ami Isten szerint nem a mienk. Mindaz ami körülötted van, amit használsz, hadd kérdezzem tõled, a tied? Lehet hogy ma délután lecsúszik az álarc egy kicsit a rablóról, és meglátod a saját arcodat. Te vagy az az ember, aki azért járkál az országúton, hogy magának szerezzen, mindig csak magának.

Megint csak egy gyerek jutott eszembe, aki olyan á”san beszélt, és mindig így kérdezte: kápunk még valamit?” Annyira megmaradt bennünk ez a kifejezés. Az emberben mindig az van, mit kapunk még? A rabló természet!

A harmadik fajta ember az országúton a pap és a lévita. Ok nem rablók. Hivatalos szolgái Istennek. Ok igehirdetésre, imádkozásra vannak elhíva. Az Ószövetség papja áldozatot vitt, a lévita a szent edények között szolgált a templomban, a szent sátorban, benne a gyakorlati munkában, Isten munkájában. Mindketto Isten szolgája. Úgy érzem, hogy a hívõ embernek vagy papnak, vagy lévitának kellene lenni.

Ha Isten gyermeke vagy, hadd kérdezzem, pap vagy, vagy lévita? Mind a ketto azért kell hogy járjon az országúton, hogy végezze Isten munkáját. Isten népének, Isten szolgájának ez volna a dolga.

Igénk szerint arra ment egy pap és egy lévita, és egy nagyon furcsa mondatot mond: látta és elkerülte. A kettot nehéz összeegyeztetni. Az a bajunk általában, hogy nem is nagyon látjuk a félholtra vert embert. Tulajdonképpen a félholtra vert lélekrol van szó, a bûnökben, nyomorúságokban félholtra vert lélekrol. Mi nem látjuk a másikat. Mert az ember azt nézi, ami a szeme elott van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1 Sámuel 16,7/b.) Mi nem látjuk a másik ember sebeit, nyomorúságát, nincs rá szemünk. Ha találkozol valakivel látod ot, igazán látod? A legtöbb esetben a mellettünk élo embereket sem látjuk igazán. Nagyon sokszor a feleség nem látja a férje lelkét. Nagyon sok szülo nem látja a gyermekét.

Amikor errõl beszélek mindig egy megdöbbento emlék jut eszembe. Egy asszony keresett meg az ország másik felébol, valahol egy konferencián talált meg. Azt mondotta, maga az egyetlen, aki meg tudja mondani mi történt a gyermekemmel. Miért? Öngyilkos lett, felakasztotta magát. 18 éves fiatal leány, és egyszeruen nem tudom, hogy miért.

Az osztályomba járt ez a gyerek, 12 éves korában tanítottam. Ez az asszony azt mondta, magának volt lelki kapcsolata vele, maga ismerte. Mi volt a baj, hiszen mi megadtunk neki mindent, szórakozott, mindene megvolt, tessék megmondani miért tette? Meg tudtam mondani neki. Tizenkét éves korában elfogadta Jézust, aztán nem engedték bibliaórára járni, egyszeruen eltiltották mindentol. Felébredt lelkiismerettel belekerült a bûnbe, és ez kibírhatatlan volt a számára. Mellette élt az anyja, nem értette a gyermekét, nem látta a sebeit, nem látta, hogy mennyire egyedül van, hogy nem bírja már tovább.

Nagyon sokszor éltem át emberekkel, hogy aki a legközelebb állt hozzá, talán a munkatársa, akivel nap mint nap együtt dolgozott, amikor megtörtént a tragédia, ott állt mint egy rejtély elott. Mert mi annyira el vagyunk foglalva önmagunkkal, hogy nincs szemünk, nincs figyelmünk a másik ember számára.

Te pap, vagy lévita, rettenetes dolog, hogy nem látsz! Kit fog egyszer számon kérni tolünk az Úr, és azt fogjuk mondani: Uram mikor láttuk, hát mi nem láttuk, hát nem tudtam, hogy a másik ilyen nyomorúságban van. hívõ életem legelején a legkomolyabb kérésem volt: Uram adj lelki látást, hogy úgy lássam az embereket, mint Te.

Azt mondja az Ige, a pap és a lévita látta, és elkerülte. Ha látta miért kerülte el? Ti mit gondoltok? Én úgy gondolom, három nagyon komoly oka volt, amiért elkerülte. Vagy a három közül valamelyik.

Az elso talán az volt, hogy nem volt ideje, szolgálatba sietett a pap és a lévita. Úgy gondolta, nincs ideje megállni, mert elkésik. Nem ez az életünk legnagyobb baja, hogy mindig sietünk? Ha megállt valaki útközben aki nyomorúságban van, azt mondom; ne haragudj, most sietek. Talán majd legközelebb tudunk beszélgetni, most nem.

A második amire gondoltam, talán féltette önmagát, hogy valami baja lesz. Nagyon sokszor úgy van az ember, félti a saját lelki tisztaságát. Valahol beszélgettünk errõl, ott volt egy lelkész is és azt mondotta: hadd védjem meg a kollegámat, akit mindig bántanak. A Mózes törvénye szerint nem volt szabad hozzányúlnia, mert nem tudhatta nem halott-e. Neki vigyázni kellett a tisztaságára.

Nem úgy vagyunk-e mi is sokszor, hogy vigyázunk saját tisztaságunkra? Jön egy részeg ember, nem merek vele beszélni, hátha valami olyat mond. Úgysem tudok rajta segíteni, inkább kikerülöm. Ilyen megkötözöttel csak nem állok szóba, mit mondanak az emberek?

Emlékszem, hogy egyszer otthagytam valakit ilyen ok miatt. Valamit mondtak, és arra gondoltam, rossz fényt vet rám, ha most mellé állok. Utána nagyon komolyan találkoztam az Úr Jézus szemével és olyan világos volt elottem: amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Máté 25,40.)

Nem vagy te is olyan pap, vagy lévita, aki elkerülöd azt, aki nehéznek látszik, akivel kapcsolatban lenéznek majd, vagy megvetnek? Kit kerültél már el az úton? Úgy szeretném ha meglátnád ma, a pap és a lévita gyilkos volt. A rablók is gyilkosok voltak! Miért? Ha nem jön arra a samaritánus, az az ember meghal.

Egyszer amikor Kain történetét olvastam, akkor fogalmazódott így meg számomra, mikor az Úr kérdezi Kaint: Hol van Ábel, a te atyádfia?” Akkor elhangzik a válasz: Avagy orízoje vagyok-é én az atyámfiának?” (1 Mózes 4,9.)

Testvér, vagy orizoje, vagy gyilkosa vagy!

A negyedik féle ember a samaritánus. Ennek az arca látható. Ismeros arc. Ugye ismered? Aki egyszer meglátta, soha nem felejti el. Az a csodálatos arc, amelyik a töviskoronát viselte, az a szelid szempár, amely ha valakire ránéz, az többé nem felejti el. A samaritánusnak arca a Krisztus arca!

Hasonlít-e már arcod ehhez az archoz? A samaritánus arcát minden ember ismeri, és vágyódva vágyik utána. Minden félholtra vertnek egyetlen vágya hátha erre jön. Olyan jó volna ha megértenénk, Jézus ma nem testben jár ezen a földön, hanem most azokban jár, akik igazán átadták az életüket erre a szolgálatra. Akik már nem azért járnak az élet országútján, hogy szerezzenek, nem ez a rabló indulat vezeti oket.

Az arcod formálódik-e az Övéhez? Az arcodban felismerheti-e valaki, akire ránézel, a samaritánus arcát? Ahogy viselkedsz, ahogy megszólalsz, a hangodban hallani-e már azt az egyetlen drága hangot a Pásztor hangját? Így mondja az Igénk: Egy samaritánus pedig.” Mit jelent ez a pedig”? Azt, hogy egészen másképp viselkedik. LátodÕlátván lát. Könyörületességre indult”. Megindult a szíve!

Nekünk olyan koszívünk van, hogy nem tud megindulni. A samaritánusnak nemcsak a szíve indult meg, hanem a lába is. Hozzá járult.” Gondoljatok arra, hogy a samaritánus megtette az utat a mennybol a betlehemi istállóig, és a Golgota keresztjéig. Megindult és végig járta ezt az utat. Megindult mindenki felé, és könyörületes volt mindenkihez.

A samaritánus egészen másképp bánik azzal az emberrel, mint ahogy mi bántunk volna. Így mondja az Ige: olajat és bort öntött a sebébe.” Mivel kezdte? A szeretettel! Mi biztos mindnyájan bort és olajat öntöttünk volna, kezdtük volna az ítélettel. Még aki a Halleluját írta az is megfordította, így énekeljük: Borral és olajjal kimosta sok sebét.” Jézus pedig olajjal és borral kezdte.

Elõbb szeret azután ítél. Elõbb szeret! Olajat és bort töltött a sebébe, és aztán bekötözte és feltette a barmára.

Egyszer régen amikor személyesen szólt hozzám ez az Ige, ilyet mondtam az Úrnak: Uram úgy szeretnék a szamarad lenni, úgy szeretnék mindig Veled járni, hogy rám rakhasd azokat, akik most nyomorúságban vannak, rátehesd az életemre, hogy vigyem.

Nem szeretnél az Úr szamara lenni, akire rárakhatna minden sebesültet? Vagy talán azt mondod: Uram ez már sok, ennyit én nem tudok hordozni.

Vitte egészen a vendégfogadó házig. Szeretnéd-e, hogy a házad vendégfogadó ház legyen? Olyan ház amelyik mindig nyitva van, olyan ház, ahová be lehet vinni mindig a sebesültet. Szeretnéd-e, ha a házad elkezdene igazán szolgálni, ha mindenki tudná, hogy ide mindig be lehet menni, ott mindig szeretettel fogadják, akármilyen állapotban van is a félholtra vert. ott mindig van hely, mindig van szeretet.

Óh az Úrnak nagyon sok vendégfogadó házra volna szüksége minden faluban, minden útfélen, minden helyen. Mered-e odaadni Neki a házadat?! Emlékszem rá, a szolgálatunk legelején egyszer fiatalok jöttek hozzánk nagyon sáros idõben. Éppen azelott volt nagytakarítás és vasárnap telehordták sárral az egész házat. Azon az estén olyan boldogan, olyan örömmel takarítottunk.

Jó volna ha a szonyegeid, a székeid sokkal többször volnának piszkosak a félholtra vert emberek szennyétol. Olyan jó volna, ha a házad vendégfogadó ház lehetne. Lehet hogy hamarabb elkopnának a szép bútoraid, de sokkal boldogabb volnál. Istennek szüksége van vendégfogadó házakra!

Valahol együtt voltunk testvérekkel és arról beszéltem, hogy: Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2 Korinthus 5,20.) Arról beszéltünk, hogy aki az Úr Jézusé ezen a földön, az követ. Ahol az Övéi együtt vannak, és ahol vendégfogadó ház van, az követségi épület. A mennybol látják a fehér zászlót, az védett hely.

Megszólal a bácsi ahol voltam, azt tetszik mondani erre a mi házunkra, hogy követségi épület? Azt mondom, pontosan azt mondom. Ha igazán átadta Jézusnak, ha igazán nyitva van az ajtó az övéi elott, ha igazán ez a célja ott mindennek, akkor ez követségi épület. Védettséget élvez!

Ki mernéd-e írni: ez a ház vendégfogadó ház Isten népe számára? A félholtra vertek számára, az elesettek számára vendégfogadó ház.

Úgy örülök ebben a történetben a ház gazdájának, akinek azt mondta: Viselj gondot reá.” Milyen jó volna, ha azért élnél ezen a földön, hogy gondot viselj azokról, akik odajönnek, akik szegények, akik nyomorultak, félholtra vertek. Viselj gondot rá!

Nagyon szeretem ahogy azt mondja az Ige: két pénzt adott a gazdának elore, hogy mindent fedezzen. Neked is odaadná azt a két pénzt elore. Olyan O, aki elore fizet. Persze utólag is fizet. Azt mondja: Valamit ezen felül reá költesz, mikor visszatérek, megadom néked.”

Milyen jó volna, ha mindig azon felül költenél. Azon felül ami erot adott, azon felül ami anyagiakat adott. Mersz-e mindig felül költekezni azon amid van? Mert látjátok csak azt könyvelik a mennyben, amit azon felül költesz. Ha valaki a felso ruhádat kéri, add oda az alsót is. És aki törvénykezni akar veled, és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda neki a felsot is.” (Máté 5,40.) Ez az amit könyvelnek a mennyben. A kötelességeden felül, a képességeden felül, az idõdön felül, a pénzeden felül.

Így mondja az Ige: amit ezen felül reá költesz, ha visszajövök megfizetem.

Fizet-e majd neked az Úr vagy azt sem tetted meg ami kötelességed lett volna?! A kérdés: E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?” Felelet: Az, aki könyörült rajta!”

Még egy mondat: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél.”

Aki olvasta Wrede Matild könyvét, a foglyok angyalát, az tudja, az elso résznek az a címe, hogy a: Zöld lovag” legendája. Wrede Matildnak az egyik osérol beszél itt, aki sokkal elõbb élt, mint Wrede Matild. Úgy írja le, hogy a Welfek és Ghibelinek harcában két párt volt, akik egymással harcoltak. Az egyik fejedelemnek a fia nagyon szeretett egy leányt. De az apja nem engedte, hogy elvegye feleségül.

Ez a fiatalember eltunt. Egyszer csak a harc után, ahol a sebesültek, a nyomorultak feküdtek, megjelent egy lovag. Zöld sisak rostélyban volt, senki nem tudta kivenni, hogy ki ez az ismeretlen lovag. Soha nem harcolt csak azért jelent meg a csata után, hogy a sebesülteket bekötözze, hogy a haldoklóknak vigasztalást nyújtson, hogy minden segítséget megadjon azoknak, akik megsebesültek, akár az egyik, akár a másik pártból valók voltak. Az utolsó sóhajuk a haldoklóknak a sebesülteknek ez volt: hátha jön a Zöld lovag,Õmég segíthet. Egy nap maga a Zöld lovag” is ottmaradt a csatatéren, halálos sebet kapott. Mikor felnyitották a sisak rostélyt, akkor derült ki, hogy a fejedelem fia volt.

Ennek a lovagnak az egyik utóda volt Wrede Matild. Szeretném, ha te is a Zöld lovag utóda lehetnél. Annak a samaritánusnak az utóda, aki azért járt ezen az életúton, hogy segítsen, gyógyítson, békítsen, szeressen. Mondhatja-e ma neked az Úr: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél!”

 

Ne vígy minket kísértetbe

 


“Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt e földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként. És bocsásd meg a mi bûneinket, mert mi is megbocsátunk mindeneknek, akik nékünk adósok. És ne vígy minket kísértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól.” Lukács 11,2-4


A Biblia két megkísértés történetét tárja elénk, más körülmények között, egészen más helyzetben, egészen más végeredménnyel.

Az egyik a Biblia elso lapjain Ádám megkísértése, a második pedig Jézus Krisztusnak a megkísértése. Szeretnénk megnézni, hogy mit jelent a kísértés. Ezen a két történeten keresztül volna jó meglátni és megérteni.

Bár egészen mások a körülmények mindkét esetben és a mi esetünkben is mások, mégis a kísérto ugyanaz maradt, a módszerei ugyanazok, és éppen ezért nézhetjük és tanulhatunk abból, amit az Isten Igéje mond nekünk, hiszen megmondja, hogy a mi tanulságunkra írattak meg amik megírattak.

Az elso megkísértés helye az Éden. A másodiké Jézusé a puszta. Milyen óriási különbség. Mennyivel könnyebb, mennyivel egyszerubb lehetett az Édenben megkísértetni, ahol minden megvolt amit egy ember kívánhat, amit el lehet képzelni. Jézus Krisztusnak negyvennapi böjtölés után semmije nem volt. Ugye látjuk milyen óriási különbség?

Az elso ember a megkísértésének történetében láthatta az ellenséget. Abban az idõben látható volt még a láthatatlan világ. Látta az ember, amikor Isten huvös alkonyatkor ott járt a kertben. Látta Istent és látta a kísértot. Mennyivel egyszerubb egy olyan valakivel szembeszállnunk, akit látunk, akit fel lehet ismerni, akirõl tudjuk, hogy kicsoda. Ha felismerjük a kísértot, az már fél gyõzelem.

Mennyivel egyszerubb volt Évának, hogy látta a kísértot. És Jézus? Gondoljátok el, hogyÕcsak hallotta. Hallotta azokat a sugalmakat, amiket te is hallassz, meg én is. Azokat a kísérto mondatokat, amiknek sokszor olyan nehéz ellenállni, mert azt sem tudom, hogy honnan ered. Talán azt gondolom, hogy a józan eszem mondja, és nem gondolok arra, hogy ki áll mögötte, és mi a célja.

Jézus Krisztus csak szellemi hatalmassággal állt szemben,Õnem láthatta a kísértot. Mennyivel könnyebb, egyszerubb körülmények között történt az elso ember megkísértése. És látjátok az elso ember elbukott, a második ember, Jézus Krisztus gyõzött a kísérto fölött a kísértésben.

Olyan érdekes volna végiggondolni és végignézni, hogyan történt ez az egész. Miért volt az egyik esetben bukás, és a másik esetben gyõzelem? Szeretném ha meglátnánk, hogy egyetlenegy dolog az, ami tulajdonképpen az egész kísértés lényege, az elso emberé is, Jézusé is, és a miénk is. Az elégedetlenség! Így mondja a kísérto Évának: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” Egyetlenegy betut változtatott meg. Az Isten azt mondta: a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél.”

Milyen ravasz a kígyó. Kérdéssel kezdi neked semmit se szabad? Nálad talán így mondja te hívõ vagy, Isten gyermeke vagy, akkor neked semmit nem szabad? És belehajtja az elso embert a válaszba. Milyen hamar kimondja Éva a kert fáiról ehetünk csak egyrol nem.

Figyeled, hogy odaterelte az ember figyelmét arra, amit Isten megtiltott? Lehet hogy Évának eszébe sem jutott volna az a fa, hiszen mindene megvolt, nem hiányzott semmije. Milyen ravasz az ellenség, felhívja a figyelmet arra, ami neked nincs, amit Isten megtiltott, amit nem szabad. Szinte aláhúzza, szinte elédhozza amit Isten megtiltott. Felébreszti az elso emberben az elégedetlenséget. Pont azt nem szabad, ami talán a legjobb volna. Egyszer csak már nem ér semmit amim van, mert az az egy kellene. Az ördögi elégedetlenséget ébreszti fel az emberben.

Én nem tudom ismered-e, hogy a saját szívedben is mennyire ez a módszere. ott Jézusnál azok között az egészen mostoha körülmények között is hogy mondhatta: tegyél valamit, elégítsd ki az éhségedet, miért kellene éhesnek lenned, szenvedned, változtass a körülményeken, megteheted.

Jó volna, ha magunkra néznénk, a saját életünkre és felismernénk ot, aki most is így cselekszik. Figyeld meg anyagi vonalon mennyiszer ébreszti fel benned az elégedetlenséget. Gondold végig neked mennyi mindened van anyagiakban. Gondolj arra, hogy tulajdonképpen mindened megvan, semmi nem hiányzik.

Mégis, hogy képes arra az ördög, hogy valamit mindig odategyen eléd, hogy ez hiányzik, ez kellene, ez nekem nincs. Talán ruhában, ami a barátomnak már van, nekem még nincs, és pont olyan kellene.

Mindig eszembejut az a fiú, akinek egy kerékpár volt a komoly vágya. Mikor megkapta azonnal az volt benne, mennyivel jobb volna egy dongó motor, a másik hogy elhúz mellettem! Mikor az is megvolt azt mondta: szégyen egy ilyen kis vacak motoron járni, mikor olyan nagyszeru motorok vannak. Így jutott el addig, hogy azért mégis csak borzasztó, hogy az embert mindig veri az eso, sokkal jobb egy autó.

Persze most mindenki a saját maga viszonylatában gondolkozzon ezen. Hogy jut mindig tovább, és mutat valamit: jó, ez van neked, de az még nincs. Az ember nagyon sokszor elégedetlen a körülményeivel, azzal amije van, és mindig azt látja, amije a másiknak van.

Falusi ember hányszor kapja magát azon: annak a másiknak menyg85

nyíre sikerült, hogy annak a disznói, meg az egész gazdasága, annak sokkal jobban ment minden, az mennyi pénzt kapott most ezért, vagy azért. Nagyon sokszor elégedetlenek vagyunk az emberekkel. Sok gyermek a szüleivel. Miért nem orvos, vagy tanár az apám? Hány gyereknek lopja ezt az ördög bele a szívébe.

Úgy szeretném, ha komolyan hálát adnál a szüleidért, hogy olyanok amilyenek. Hány gyermek van aki azt mondja, túl szigorúak, semmit nem engednek meg. Mindenki mehet, csak én nem.

Majd ha egyszer nem lesznek, mennyire megfordul abban a pillanatban minden. Az ördög tudja forgatni a dolgokat, mennyi elégedetlenséget tud támasztani a szívedben!

Az elégedetlenség után jön a kísértés. Azzal kezdi, mert ugye neked nincs! A legmélyebb elégedetlenség, amikor önmagammal szemben vagyok elégedetlen. Miért nem vagyok erosebb, szebb, okosabb, miért vagyok csak ilyen? A kísértés elott mindig ott van az elégedetlenség, ezzel kezdi: nem adta meg nekem az Isten. És akkor már sorolod is, hogy ezt sem, azt sem, amazt sem.

A kísértés után jön a bûn, változtass, szerezz, csinálj valamit, hát megteheted! Vegyél magadnak, hát miért kellene nélkülöznöd? Kinyúl a kéz, ahogy kinyúlt az Éva keze is, és indul a szem, és következik a bukás, a bûn.

Milyen jó volna most, ha eszedbe jutna a saját kísértéseid története, ami a bûn elott járt, azok a gondolatok… Ismered a kísértést? Talán most is ott van a szívedben az elégedetlenség, talán most is mutatja az ellenség, hogy mi az ami nincs, és mi az ami kellene. Isten azt mondja: Hálákat adván mindenkor, mindenekért.” (Ef.5,20.)

Úgy érzem a legnagyobb segítség a kísértéssel szemben, hogy elkezdesz hálát adni mindenért amitÕadott. Ha ráfordítod a szemed mindarra amid van, amivel az Isten gazdagon megáldott. Amire azt mondta Dávidnak: ha még ez kevés volt, ezt meg ezt adtam volna néked.” (2 Sámuel 12,8.)

Testvér, ha felébred a kívánság a szívedben kérjed Tole. Menj oda Hozzá, és mondjad Neki. Látod a legrettenetesebb a kísértésben, hogy bizalmatlanságot ébreszt Istennel szemben. MinthaÕvalamit el akarna tõled venni, mintha valamit visszatartana tõled, mintha nem adna meg mindent, ami neked jó. Mintha nem kérhetnél Tole Uram ha javamra van, ha jónak látod. Milyen jó volna megtanulni, a kísértésben bizalommal Hozzá menekülni.

Mert látod a bizalmatlanság után önállósítja magát az ember. Cselekszik, vesz, szerez, jár utána, talán könyörög. És ha megvan, emlékszel rá, milyen mérhetetlen boldogtalan voltál amikor sikerült?

Eszembe jut kislány koromnak egy nagyon komoly kísértése és bukása. Nagyon szerettem volna magamnak egy világoskék selyemruhát, de tudtam, hogy szüleim nem veszik meg. Az volt bennem, meg tudod te azt szerezni magadnak. Emlékszem, hogy keresztelore kaptam egy kis aranyfüggot nyaklánccal, és én szépen elmentem és eladtam az ékszerésznek. Valami olyan volt bennem, nem vétkeztem, az enyém volt, én kaptam. Elmentem megvenni az anyagot.

Minden bûnnel együtt jár a hazugság. Már nem emlékszem mit mondtam, de mérhetetlen boldogtalan voltam azzal a kék anyaggal, soha nem csináltattam belole ruhát.

Változtass mondta az ördög és én változtattam. Így mondta az ördög Jézusnak: változtasd a köveket kenyérré, megteheted. Nekem is azt mondta az ördög, változtasd át azt a kis arany nyakláncot, megteheted. Irtózatos dolog volt, amikor már kijöttem az üzletbol, amikor már visszacsinálni nem lehetett. Sírva visszacsináltam volna mindent, amikor az anyag már kezemben volt. De nem lehetett, hazudni kellett, takargatni kellett, mocsokba kellett kerülnöm.

Ismered a kísértot? Látod most azt mondja nekünk az Ige, azt imádkozd: ne vígy minket kísértetbe.” Pedig tudod-e, hogy kell a kísértés? Hát visz az Isten kísértésbe? Ha visz, akkor biztosan szükség van rá. Tudjátok, hogy miért kell? Úgy érzem, hogy csak ezen keresztül értem meg, hogy milyen értéktelen minden, hogy nekem soha semmi nem lesz elég. Ha meglesz az autó, amire vágyol, ami után most úgy nézel az utcán, hogy ez kellene ha meglesz a ruha, amire azt mondod, hogy pont ilyenre volna szükségem, ha el tudnál menni abba az iskolába, ahová vágyol, amire úgy gondolsz, hogy bárcsak orvostanhallgató lehetnék, ha megkapnád azt, amire a szíved legmélyén vágyol, hogy olyan nagyon szép szeretnél lenni ha mindez meglenne, akkor is elégedetlen lennél.

Isten azért visz, azért enged bele a kísértésbe, azért vezet bele, hogy átéld egyszer, mint ahogy én is átéltem, mikor a vágyva-vágyott anyag a hónom alatt volt jaj most még rosszabb.

Nem elég, ha az a személy a tiéd lenne akirõl most álmodsz, az a fiú, vagy az a leány, vagy az a házastárs. Az a valaki akire most úgy nézel, hogy igen, igen, az lenne jó.

Sokszor kénytelen beleengedni, hogy rájöjj, hogy rosszabb, még roszszabb. Akkor nem azt kellene imádkozni, hogy Istenem vígy kísértésbe? Hadd jöjjek rá hamar arra, hogy nincs a földön semmi ami elég lenne, csak azÕkegyelme, csak azÕszeretete.

Egyszer egy kislány eltévedt és elvesztette a szüleit. Akik megtalálták adtak neki mindent, ruhát, játékot. Mit gondolsz megvigasztalódott? Nem. Senki nem kellett neki érted, senki, csak az anyja.

A lelked pontosan ilyen. Hadd mondjam, ha mindent megkapsz akkor is elégedetlen leszel. Ha olyan házad, olyan lakásod lesz amilyet elterveztél, ha olyan autód, olyan állásod, akkor ott fogsz ülni a közepén, mint az a kicsi lány sírva. S azt fogod mondani, nem ilyet akartam, ez sem elég. Mert neked semmi nem elég csak az Atya. AzÕszeretete, azÕkegyelme. Csak az atyai karok, csak az otthon, amire olyan szomjas a szíved.

Hát akkor nem azt kellene kérni Jézusnak a Miatyánkban,” Uram vigyél a kísértésbe, hadd kerüljek bele, hadd lássam meg, hogy semmi sem elég? Hadd járjam végig a tékozló fiú útját hamar, hadd ébredjen fel bennem a honvágy. Vigyél hát a kísértésbe. Hát miért tanít minket Jézus így imádkozni: ne vígy minket kísértésbe?

Testvér a kísértés mérhetetlen nagy veszedelem és ha lehet, ha lehet hallgass az Igére. Ha lehet hidd el az Igének, hogy az Atya szeret, hogy a legjobbat akarja neked adni, hogy semmit nem fog tõled elvenni és viszszatartani, ami neked jó, semmit, érted, hidd el ma neki. Higgy az Igének, hogy ne kelljen végigjárni azt a nehéz utat, azt a sok keseruséget.

A kísértés nem játék, a kísértésbe bele lehet bukni, a kísértésbe el lehet veszni.

Imádkozz szíved mélyébol, Jézus, aki megálltál a kísértésben, Jézus, aki a Sátán fejére tapostál, gyõztes Jézus, ha lehet ha lehet, ne vígy engem kísértésbe.

Ha lehet hadd mehessek tisztán át, ha lehet hadd maradhassak így a tied, szavadra, hívásodra. Ha lehet ne kelljen rokkantan, nyomorékon egy tönkretett élet után megtalálni Téged. Vagy talán soha?!

Jézus, gyõztes Jézus ha lehet ne vígy engem kísértésbe!
Ámen.

 

A nagyobbik fiú


“AzÕnagyobbik fia pedig a mezon volt: és mikor hazajövén közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot. És eloszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az? Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte
õt vissza. ErreÕmegharagudott és nem akart bemenni. AzÕatyja annakokáért kimenvén, kérlelé ot.Õpedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendo óta szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; elveszett és megtaláltatott.” (Lukács 15,25-32.)


A tékozló fiú példázatának második részében a nagyobbik fiúról van szó. Olyan jó, hogy a Bibliában mindig csak kettorol beszél Isten, csak két személy történetérol, az Isten és az ember történetérol, az Atya és a fiú történetérol. Nincs itt másról szó, bárhol nyitod ki a Bibliát, mint Istenrol, és a lelkedrol.

Most itt a nagyobbik fiú történetében is lehet hogy rögtön rácsodálkozol, vagy ráérzel: hát igen, ez vagyok én.

Az elso amit megtudunk errõl a fiúról, hogy a mezorol jött, tehát rendes, dolgos, tisztességes, becsületes. Olyan valaki, akinek biztosan a szolgák elott is tisztessége volt. Olyan valaki, akire mindig azt mondta mindenki, de jó, hogy ez nem olyan mint a másik, de jó, hogy ez nem tékozló. Talán mindenki dicsérte, csodálta gyermekkorától fogva.Õvolt az, aki megbízható volt,Õvolt az, akire építeni lehetett.Õvolt az, aki maga is meg volt róla gyõzõdve, hogy azért én csak rendes ember vagyok. Nem tudom, hogy nem a te képed-e ez, akire így néztek mindig.

Azt olvastuk, hogy a nagyobbik fiú a mezon volt, és mikor jön haza, hallja a táncot, a zenét, az örömöt és vígadást, és azt kérdezi az egyik szolgától: mi dolog ez? Érzitek, hogy ebben már van egy kis felháborodás? Nélkülem!? Hát történhet valami nélkülem?

Mi az, hogy ti nélkülem beszéltek meg valamit? A nagyobbiknak mindig ez a baja. Mi volna, ha összejönnének az emberek nélküled? Mi volna, ha valahol énekelnének együtt, és kihallanád és azt mondanád, mi dolog ez, hogy nem is tudok róla, nekem senki nem szólt, engem nem hívtak meg.

Abban a pillanatban amikor messzirol látta a kivilágított ablakokat, és hallotta az örömöt, már akkor kezdodött benne a felháborodás. Nem nézik, hogy én kinn a mezon dolgozom, nekem senki nem szól, kihagytak engem, a nagyobbikat.

Nem tudom észre vettétek-e már, hogy az ember nem tud örülni annak, ha valami nélküle történt? Mindig van a szívében egy kis kételkedés, jó lehet az amiben nem vagyok benne? Amikor valaki megtért, vagy történt valami más jó dolog, akkor egy kicsit mindig kritizál az ember, kicsit megpiszkálja a dolgot, mert ha nekem nem volt benne részem, ha nem voltam ott, nem lehet az igazán jó.

A következo amit a nagyobbik fiúról olvasunk, hogy megharagszik. Egyszeruen nem akar bemenni a házba. Így mondhatnánk: megsértodött. A nagyobbik nagyon könnyen sértodik.

Ha most a saját arcom keresem, akkor jó volna meglátni, nem így van-e, hogy azért sértodöm meg mindig, mert engem nem tisztelnek úgy, velem nem törodnek úgy, ahogy nekem járna? Annyit dolgozom, annyi mindent csinálok, mindennek a terhe rajtam van, és a végén nélkülem ünnepelnek. Megsértodött! Te mikor sértodtél meg utoljára?

A sértodés következo lépése a dac: most már azért sem! És látjátok, nem megy be. Úgy érzem, hogy ott amikor meglátta, és megtudta a dolgot, biztos elkezdodött egy harc a szívében, hogy be kellene menni, még ha nélkülem csinálták akkor is, még ha nem tudtam róla akkor is. Biztos hogy ott a küszöbön egy kicsit gondolkozott, hogy mit csináljon most, és gyõzött benne az azért sem! És ment ki, ki az udvarra, a sötétbe. Voltatok-e már így?

Eszembejut Akháb király, amikor nem adták oda neki azt a veteményes kertet, akkor hazament, lefeküdt és a falnak fordult. (1 Kir 21,4.) A sértodés: hogyÕvolt a legnagyobb abban az országban, a király, és vele csinálták ezt, méghozzá egy ilyen senki.

Mennyire tud az ember háborogni, velem…velem. Így volt a nagyobbik fiú is, a makacsság, a dac, most már azért sem! Most már nem veszek részt az egészben. Abban a pillanatban ellensége lesz mindennek, és megy kifelé a sötétbe a megsötétedett szívével.

Ez volt a dönto pillanat, amikor még mondhatta volna, hogy bánom is én, hogy nélkülem, az a lényeg hogy itthon van. De nem! Elkezdodik a makacsság, a dac, és megy kifelé.

Úgy szeretem az Atyát nem tudom érzitek-e, hogy milyen csodálatos Atya o, aki utána megy? Én nem szoktam utána menni a makacsoknak, úgy vagyok, hogy csak hadd menjen.

Egészen más az Atya szíve. Látjuk azt, hogy a kisebbiknek nem ment utána, õt nem kérlelte. Milyen érdekes. Melyik volt messzebb a ketto közül? Érzitek, hogy a nagyobbik volt messzebb? Fizikailag nem volt olyan messze, de lelkileg sokkal messzebb volt. A nagyobbik után ki kellett menni, és kérlelni kellett ot.

Messzebb van az az ember, akinek igaza van, mint aki nyilvánvaló bûnökben él. Érted, hogy messzebb van, hogy messzebb vagy? Így mondja Jézus: Bizony mondom néktek: a vámszedõk és a parázna nok megeloznek titeket az Isten országában.” (Máté 21,31.) Ok közelebb vannak az Atyához, mint az önigaz, rendes, tisztességes, becsületes emberek, az ilyen van a legeslegmesszebb, azután ki kell menni, mert nem tud viszszajönni magától.

A kisebbik vissza tudott jönni, nem kellett kérlelni ot,Õkérlelte az Atyát,Õkér bocsánatot. Itt pedig majdnem az Atya kért bocsánatot.

Szeretném ha meglátnád, Isten úgy szereti az embert, hogyÕezt is megteszi. Magát megalázva néz széjjel ezen a világon. Úgy tekint le erre a földre, hogy képes magát megalázni a makacs, dacos, önigaz ember elott. Utána ment a nagyobbik fiának, és kérlelte.

Halljuk a beszélgetést kettojük között, és ebbõl mindent megtudhatunk. A fiú szavát halljuk: Ímé ennyi esztendo óta szolgálok néked.” Az elso amit meglátunk: a számon tartott szolgálat. Nem úgy van-e, hogy könyveled szolgálataidat? Lehet hogy számontartod, mennyit költöttem, mennyit áldoztam, mennyit mentem. Ímé ennyi esztendotol fogva” érzitek, hogy szemére hányja az Atyának a szolgálatot? Azt, ami a legnagyobb kegyelem, és a legnagyobb ajándék, hogy szabad, hogy lehet szolgálnom Neki, hogy megtur. Milyen rettenetes ennek a fiúnak a mondata. El kezdi mondani, és veri a mellét: te nem tudod, hogy én mennyit, te nem tartod számon, hogy én…

Így mondta egyszer egy falusi ember az egyik szobájára, hogy Stuart Jakabtól kezdve nem tudom ki mindenki aludt már abban a szobában, mert ímé én ezt a szobát odaadtam az Úrnak. Felhánytorgatott szolgálat. Azt hallottam valakitol, hogy az ostromkor egy bomba szétvitte azt a szobát az Isten akaratából. Istennek nem kell a felhánytorgatott szolgálat.

Nemrég mondta el egy lány, hogy annyit mondja az anyám, hogy mit költöttek rám, hogy most már úgy vagyok vele, inkább ne költöttek volna rám semmit. Vigyázz ne hánytorgasd fel soha amit az embereknek tettél, még sokkal kevésbé, amit az Úrnak tettél. Ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed.” (Máté 5,3.) Csak azok vannak feljegyezve a mennyben, amiket mi nem könyveltünk magunknak. Amit könyveltél, az a mennybe sohasem kerül be. Emlékezz mikor Jézus azt mondja a jobb keze felõl állóknak: Mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok.” És azok azt kérdezik: Uram mikor?” (Máté 25,35,37.) Mi elfelejtettük amit tettünk, mi már nem tudjuk.

A nagyobbik fiú pedig hogy el tudja mondani. Milyen rettenetes mondat ez, óh bár soha hasonló ne hagyná el a szádat! Persze rafináltak vagyunk mi már, nem mondjuk ki, csak gondoljuk. Ez is elég! Isten olvassa a gondolatodat, hogy mennyit áldoztam, mindig csak én áldozok, mindig mindent tolem vártok ez a nagyobbik szava.

Még egy rettenetesebb mondat következik, amibol meg lehet ismerni a fiút teljes egészében. És soha parancsolatodat át nem hágtam.” Hát nem rettenetes mondat ez? Ez igaz? Dehogy igaz. Kérkedik az engedelmességével. Ezt is, azt is megtettem. Az a jó, hogy ilyen engedelmes vagyok. Hogy képes ezt kimondani? Az önigaz ember szava: soha nem loptam, nem csaltam. Nekem soha nem kellett a másé, egy gombostut nem vettem el soha. Soha parancsolatodat át nem hágtam. Szegény nagyobbik, tökéletesen vak.

Jön a még borzalmasabb mondat. Érzitek, hogy súlyosodik ez a mondanivaló? És nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak.” Kiderül most róla, az elégedetlensége: nekem soha nem adtál, nekem semmit nem adtál! Az Atya azt mondja neki: Fiam… mindenem a tiéd,”Õazt mondja: soha nem adtál.” Így lesz az önigaz ember Istent káromlóvá. Úgy nézi a többieket, hogy ennek is van, annak is van, ennek is jól megy, annak is megvan mindene. És nekem? Nekem nem adtál. ott van mögötte az irigység.

Nemrég mondta nekem egy hívõ asszony látod annak a gyermekei mennek a templomba, és az enyémek? Nekem nem adtál! Nézd azt a tékozlót, annak mindene megvan, annak minden sikerül, jól nosült a fia, nincs baj a családjában. Nekem nem adtál, egy kecskefiat sem adtál. Gondoltad-e már testvér, neked mit nem adott Isten, testiekben, lelkiekben? Most lehet hogy úgy vagyunk, hogy nekem nem adtál olyan világosságot. Nekem nem adtál olyan örömöt, nekem nem adtad meg azt a békességet.

Eddig még nem bukott ki beloled ez így, de Isten megteremti azokat a körülményeket, hogy egyszer csak mondod is. Szeretném ha látnád: önigazság, elégedetlenség, felszámított szolgálat, és most jön a negyedik: az ítélkezés. Most kezdi mondani a másikról, milyen kemény szó ez: a te fiad.” Nem az én testvérem a te fiad.

Egyszer mondta valaki, úgy fáj nekem, hogy a vejem mindig azt mondja feleségének: az anyád. Nem az én anyám, nekem semmi közöm nincs hozzá. Ez a te fiad.”

Az ítélkezés így hangzik: paráznákkal emésztette föl vagyonodat.” Hogy nézed a másikat? Nekem olyan szívbemarkoló volt a ma reggeli Igében a szeretet parancsa: Az a parancsolatunk is vanÕtole, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.” (1 János 4,21.) Olyan rettenetes dolog, amikor ítélkezem, amikor mondogatom, hogy a másik ilyen, meg olyan. Hogy tudunk sokszor csámcsogni azon, amit tudunk valakirõl. Hogy tudom mondani, hogy ez hívonek mondja magát, és milyen önzo, anyagias, irgalmatlan. Nagyon jó szemünk van arra, hogy a hibát meglássuk a másikban. Milyen éles a tekintetünk, hogy megállapítsuk: hogy ez a te fiad.” Nem tudom érzed-e már, hogy súlyosabb bûn az önigazság, az ítélkezés, az engedetlenség a lopásnál, a hazugságnál, és a paráznaságnál?

Hadd mondjam újra, ennek a fiúnak utána kell menni, mert ez soha nem fog visszafordulni. Ez csak megy tovább egyre keményebben, és ott a veszély, hogy végleg megkeményedik. ott a veszély, hogy elvész, a farizeusok veszélye, akik megadják a tizedet a mentából és a rutából, de hátra hagyják ami nehezebb, a szeretetet és az irgalmasságot.

Egy irgalmas Istennek az irgalmatlan szolgája áll elottünk. Nem tud mást tenni az Atya, mint utána megy és kérleli. Mindabban amirol itt szó van, itt a leglényegesebb, a középponti bûn, a nagy parancsolat elleni bûn: ez a fiú nem szerette a testvérét. Ha szerette volna örült volna, hogy hazajött. Ez a fiú nem szerette és nem értette az Atyát. Közel volt hozzá, és mégis mérhetetlen messze. Senki nem volt tole olyan messze, még a szolgái sem. Messze volt az Atya indulatától, az Atya szívétol.

A válasz: Az pedig monda néki: Fiam,” nem tudom érzed-e, hogy ennek a szónak milyen illata van? Ennek a nagyon kemény, nagyon messzire szakadt gyermeknek azt mondja: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd!” Arra a két szóra amit a fiú mondott, arra a két soha” szóra: soha parancsodat át nem hágtam, és nékem soha nem adtál egy kecskefiat,” két minden a válasz: mindenkor én velem vagy és mindenem a tiéd!” Hát hogy mondhattad azt, hogy soha, mikor mindenem a tiéd?

A kisebbik fiúnál majd meglátjuk, hogy az a középponti baj, hogy minden kellett neki, csak az Atya nem. Az a rettenetes dolog, hogy az otthon maradt fiúnak is minden kell, csak az Atya nem. Az nem érdekes, hogyÕmindig az Atyával lehet, ez nem számít. Neki egy kecskegida kellett volna, nem az Atya, ez most kiderült.

Mondhatja-e most neked ezt az Úr: mindig velem lehetnél, nemcsak a csendességedben, hanem mindig. Jézus Krisztus a szívedben él. Így olvastuk ma reggel: szenteld meg
õt a te szívedben.

Mindenkor Vele lehetsz és mindent odaadhat neked azÕEgyszülött Fiában, akiben mindennel megajándékozott bennünket. Mindennel! Hát mi kellene még? Így mondja az Ige: Mit kellett volna még tennem… mit meg nem tettem vele?” (Ézsaiás 5,4.) Mit kellett volna még odaadnom? AzÕszerelmes Fiának sem kedvezett, hát mit kellett volna még odaadnia?

Nem tudom érzed-e az Atya szívének fájdalmát hát minden kell neked, csak én nem? Azután még egy mondat: örülnöd kellene.” Hát nem tud örülni. Lehet hogy mindent megcsinál, lehet hogy olvassa az Igét, imádkozik, testvérek közé jár csak nem örül.

A nagyobbiknak ez a rettenetes öröksége, hogy nem tud örülni. Örülnöd kellene, nem a munkád kell Neki, nem a szolgálatod, hanem a szíved. Örülnöd kellene a kisebbiknek is.

Mikor örültél utoljára úgy igazán szívbol? Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred,” az a másik, aki elbukott, aki nyomorúságban van, hazaérkezett. Nincs szíved a testvéred számára? Bármi amit az Úr ad neki, annak neked is örülni kellene.

Egy történet, amelyiknek nincs vége. Látod a tékozló fiú történetének az a vége: Kezdének azért vigadni.” Érdekes, itt nincs vége. Nem tudjuk mi történt vele. Nem tudjuk tovább ment-e dacosan, makacson. Nem tudjuk meg tudott-e még fordulni. Nem tudjuk sikerült-e az Atyának a szívére beszélni.

Egy történet, amelyiknek nincs vége. Nincs megnyugtató vége. És a tiednek? Azt tudjuk, hogy a tékozló fiú megtért, de hogy a bátyja megtért-e?

Ha magadra ismertél, kérlek menj vissza az Atyához. Lásd meg, hogy tékozlóbb vagy a tékozlónál. Testvér, ha még lehet fordulj vissza, hogy lehessen öröm egy igaz ember megtérésén.

Imádkozzunk:
Uram sokszor nem látjuk mi igazán bûnnek, ami szerinted sokkal utálatosabb a világ minden paráznaságánál, minden káromlásánál, minden lopásánál, mindennél, ami nyilvánvalóan bûn és sötétség.

Uram elotted sokkal sötétebb a mi kemény, önigaz, ítélkezo, magunk jogát és magunk igazát nézo életünk. Kérlek könyörülj rajtunk. Uram jöjj utánunk kérünk, és fordíts vissza a Te szereteteddel.
Ámen.

 

A kisebbik fiú


“Monda pedig: Egy embernek volt két fia; És monda az ifjabbik azÕatyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eso részt! És az megosztá köztük a vagyont. Nem sok nap múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, meszsze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, ésÕkezde szükséget látni. Akkor elmenvén, hozzá szegodék annak a vidéknek egyik polgárához, és az elküldé
õt azÕmezeire disznókat legeltetni. És kivánja megtölteni azÕgyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek; és senki sem ád néki. Mikor aztán magába szállt monda: Az én atyámnak mily sok bérese bovölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! És felkelvén elment azÕatyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá
õt azÕatyja, és megesék rajta a szíve, és odafutván, a nyakába esék, és megcsókolgatá ot.

És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam! Az atya pedig monda azÕszolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyurut a kezére, és sarut a lábaira! És elohozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vigadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett és megtaláltatott. Kezdének azért vigadni.” Lukács 15,11-24


Délelott a történet második részét olvastuk, most az elso felét nézzük meg, a két fiú közül a kisebbiket. Megint csak azt szeretném mondani, a Biblia minden egyes lapja két személyrol szól: Istenrol és a lelkemrol. Mindig úgy olvassuk, hogy hallani fogunk az Atyáról és önmagunkról, a saját lelkünkrol. Amikor azt mondom, hogy a fiú, saját magunkat helyettesítsük be, mert a példázat csak akkor értheto számunkra.

Néhány dolgot szeretnék mondani a fiúról, aztán az Atyáról beszélünk. Megtudjuk, hogy az Atyához ez volt a mondanivalója a fiúnak: Atyám, add ki!” Szeretném megkérdezni, az imaéletetek nem ebbõl álle, hogy Atyám add ki. Nem ez a fo mondanivalótok az Atyához: az egészséget, az anyagiakat, amire a családomnak szüksége van add ki, a szeretet, a békességet add ki, add ki, add ki! Jó volna ha megvizsgálnánk imádságainkat, vajon nem így hangzik-e a mennyben: Atyám add ki!”

Amikor az Atya kiadta a vagyont, a fiú messze vidékre költözött. Délelott már elmondtuk, hogy ugyanaz van a nagyobbik fiúnál is, mint ami a kisebbnél, hogy minden kellett neki, csak az Atya nem. Minden kellett, amit adni tudott. Amint megkapta messze vidékre költözött.” Miért? Hogy a dolgaiba ne szóljon bele az Atya. Önálló és független akart lenni, úgy, ahogyÕelképzelte. Neki nem kellett az Atya, nem kellett a szava, a véleménye. Lehet hogy már mi is mondtuk: ne taníts engem, hagyj engem, ne szólj bele mindenbe, majd én. Ugye mennyire hasonlít hozzánk ez a fiú? Mi szeretjük úgy csinálni, ahogy mi szoktuk: így szeretem, így gondolom. Ízlésem, elképzelésem, akaratom messze vidék.

Csak az Atya látja azt, hogy melyikünk milyen messze van Tole, mennyire messze vagyunk a tanácsától, a beleszólásától. Beleszólhat Jézus a dolgaidba, vagy te is olyan önálló vagy, mint a tékozló fiú? Messze vidékre költözött. Sokszor kérdezem emberektõl, mit szól ehhez Isten, amit csinálsz? Azt mondja: egyáltalán nem hallom Isten szavát.

A fiú sem hallotta már, olyan messze került, aztán elkezdodött a tékozlás. Önfejuen elkölteni idõmet, eromet, ez tékozlás. Ha nem arra használom amire Isten adta, tékozlom. Így mondja az Ige a fiúról: mindent elköltött.” Szeretném megkérdezni, mit gondoltok, mi volt ami hiányzott a fiúnak? És nekünk mi hiányzik? Nem a beleszólás, az nekünk nem hiányzik. Az Atya szeretete hiányzik.

Ezen a földön csupa olyan ember él, aki messze vidékre költözött ember, és akinek valami hiányzik. Így lehetne megfogalmazni ezt a valamit, hogy a szeretet. Aztán kezdi keresni itt-ott, barátoknál, szülonél, gyermeknél. Sokba került ám ez, mindent elköltött, mindent. A szeretet és az öröm, ez a ketto együtt a boldogság. Ezt keresi az ember. Sokba kerül a boldogság mindent elköltött. Sokszor elkölti az ember az igazságot, mert elkezd hazudozni. Miért hazudik? Hogy szeressék. Azért mutat mást, azért próbál szebb lenni, azért nagyzol, hogy szeressék. Az egész képmutató életünk azért van, olyan kedvesek, udvariasak, szívélyesek tudunk lenni, hogy szeressenek.

Sokszor azért szerzünk ezt-azt, mert akkor jobban fognak majd szeretni. Hány emberrel beszéltem, aki megcsinálta az eltartási szerzodést, volt benne minden, csak szeretet nem. Nem tudta megvenni a szeretet, pedig odaadott mindent, mert azt gondolta, hogy akkor majd becsülete lesz. Most aztán még kevésbé sincs. Hány ember ráköltötte a tisztaságát. Nem olyan régen beszéltem egy jegyespárral. Szétváltak, mert az egyik erre a jegyességre ráköltötte a tisztaságát. Azt mondta a fiú, csak akkor hiszi el, hogy szereti, ha az övé lesz. Ráköltötte a tisztaságát, és elveszítette ot. Te mit költöttél rá, a nyugalmadat, a békességedet? Nagyon drága dolog, ha valaki meg akarja venni. Látjátok a tékozló fiú mindent ráköltött, és mégis odajutott, hogy éhen halok. Minekutána pedig mindent elköltött… kezde szükséget látni.” Nem tudom hogy itt tartasz-e már, hogy kezdesz szükséget látni?

Nagyon szeretném, ha megnéznénk egy percig az Atyát. Az elso érthetetlen dolog, hogy miért adta ki a vagyonból a fiára eso részt? Egyszer gyerekek között beszéltem errõl, és azt kérdeztem, mi lenne ha azt mondanátok otthon: édesapám elmegyek itthonról. Kapnék egy nagy pofont és nem engednének el, mondta az egyik gyerek.

Miért nem választotta az Atya ezt a megoldást? Olyan mérhetetlen egyszeru ez a mondat: És az megosztá köztük a vagyont.” Nem sírt, nem csinált jelenetet, nem könyörgött, se nem mondta: mégis gondold meg, maradj itthon. Szinte túlságosan tárgyilagosan rövid ez: szétosztá köztük a vagyont. Mintha nem is fájt volna neki. Miért csinálta ezt ilyen tárgyilagos rövidséggel?

Úgy szeretem ezért az Atyát, hogy azt a szabadságot amit az embernek adott, még lelki kényszerrel sem sérti meg. Tudjátok mi a lelki kényszer? Amikor az ember sír, jajgat, ne tegyél tönkre, belehalok. Ez a lelki kényszer. Az Atya nem csinált ilyet.Õegyszeruen nyugodt, mozdulatlan arccal elengedte a fiút.

Egy kislány ezzel jött hozzám: kételkedem abban, hogy az anyám hívo. Ha igazán az volna, akkor nem csinálna jelenetet, mikor késon jövök haza. Akkor nem aggódna mindig, mert tudná, hogy az Úr megoriz.

Az Atya nem csinált ilyet, egyszeruen elengedte a fiút. De én szeretném, ha tovább néznénk ot. Nemcsak elengedte, hanem tudott is róla, biztos érkeztek hozzá hírek arról: a fiú szórja a pénzt, iszik, szórakozik, nem gondolkozik. Jöttek a hírek: a fiad éhezik, a fiadnak moslékot sem adnak.

Értitek milyen mérhetetlen nehéz lehetett neki nem mozdulni? A másik fiúnak utána ment. Milyen nehéz lehetett a kisebbiknek nem utána menni, nem is írni, nem is küldeni neki semmit. Az Atya halálos komolyan veszi az elment fiát, de mozdulatlan.

Ismeros ez a történet? Volt úgy, hogy ti is sírtatok, könyörögtetek, és az Atya mozdulatlan maradt. Mintha be lett volna zárva az ég. Mintha mozdulatlan arc nézne rád. Nem ismered a mozdulatlan Atyát, akinek elmondasz mindent? Istenem hát látod hogy bánnak velem, hát látod mit csinálnak, hát nem bírom tovább, Atyám éhezek! Se szó, se felelet.

Nem tudom, hogy a tékozló fiú írt-e leveleket? De hogy nem kapott választ, az biztos! Szeretném ha megismernétek ezen a történeten keresztül az Atyát, aki nem csinált semmit.

És mégis, mégis cselekszik. AzÕszolgáin keresztül cselekszik. Mik azÕszolgái? Szenvedés, baj, nyomorúság, mindez azÕszolgája. Ami a fiúval történik minden azÕtudtával történik. Az éhség is, a nyomorúság, és a szükség. Elkerült ez a fiú a disznók vályújáig. Szeretném ha megnéznéd, nem vagy-e már ott? Valaki mondta nekem, eljutottam oda, hogy krimiket olvastam. Nem érdekelt más. Ugye érzed, hogy ez disznó vályú? Elofordult velem, mondta valaki, hogy káromkodtam, pedig Isten gyermeke vagyok. Annyira felbosszantottak, hogy kicsúszott a számon. Megnémultam, hogy én mondtam ezt?

Valaki elmondta, elofordult velem, hogy disznó vicceken nevettem. Azelott kimentem a szobából, ha ilyet hallottam. Egyszer csak észrevettem, hogy már nevetek rajta. Hogy jutottam én ide a disznóvályúhoz? Hogy ehetek ebbõl? ebbõl akarok szerezni örömöt, ebbõl a szennybol? Testvér hova jutottál? Az ember csúszik lefelé. Sokszor csak akkor veszi észre, amikor már lecsúszott. Valaki mondta, odajutottunk, hogy olyan hangosan veszekszünk, hogy már az utcára is kihallatszik. Olyanokat mondtam a múltkor férjemnek, hogy nem tudtam elképzelni, hogy ilyet is tudok mondani. Odajutottam a disznóvályúhoz.

Látod így olvastuk: kívánta volna megtölteni gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek, de azt sem adták neki. Milyen jó, hogy azt sem adták. És jött a dönto pillanat. Nem tudom életedben volt-e már, amikor azt mondtad: ha így megy tovább éhen halok. Most a lelkedrol beszélek! Úgy vagy-e már sokszor, hogy nem bírom tovább?

És ekkor magába szállt. Mi mit szoktunk ilyenkor csinálni? Nagyon sokszor kifelé nézegetünk, okolunk, vádolunk másokat:Õa hibás. Neki is lett volna oka azt mondani, a körülmények, a barátok, a gazda aki kegyetlen volt. Mi ezt mondjuk: a vejem, a menyem, az anyósom, a gyerekem, a szomszéd, mindig más az oka. Milyen jó, hogy a tékozló fiú nem kifelé nézett, hanem befelé, magába szállt. A Biblia leírja a magával való beszélgetését. Ha ma este magadba szállnál, és kezdenél lefelé menni a szíved mélyéig, hova jutnál akkor? Nem oda ahova ez a fiú? Vétkeztem!”

Látjátok ez a fordulópont én vétkeztem. Mégpedig kettos a bûnnek a következménye: az ég ellen és te ellened.” Isten ellen, és ember ellen. A bûn mindig ilyen. Minden bûn Isten ellen, és parancsolata ellen van. És aztán eldönti: Fölkelvén elmegyek az én Atyámhoz.” Mit jelent ez a mi életünkben, hogy felkelek? Hogy kellene fölkelni, hogy kellene elindulni?

Imádságban. Fölkelni az nagyon sokszor annyit jelent, hogy letérdelni. Fölkelni annyit jelent, hogy odaborulni elé, elmondani Neki mindent, elkezdeni Vele beszélni. Nekünk nem kell messze menni, ott van velünk otthon a szobában. Fölkelvén elmegyek az én Atyámhoz.” Ez nemcsak döntés volt, a fiú meg is tette. Nagyon sokszor elhatározzuk, hogy így nem mehet tovább, másképp lesz minden, és csak nem lesz másképp. Ez a fiú nemcsak elhatározta, fölkelt és elment.

Azt mondja az Ige: Mikor pedig még távol volt, meglátá õt az atyja.” Isten nem lát mindenkit? Mindenkit lát, de más az, mikor valakit meglát. A legkisebb mozdulását a szívednek meglátja. A legkisebb vágyat ami benned mozdul az Atya felé, messzirol meglátja. Ha van valaki közöttünk, akinek az van a szívében, hogy hazamegyek, meglátja, és abban a pillanatban megmozdul.

Azt mondtuk az elõbb, hogy az Atya merev, mozdulatlan, semmit nem cselekszik, de abban a pillanatban, amikor a szívedben kimondod, hogy mindennek én vagyok az oka, vétkeztem, abban a pillanatban amikor ezt kimondod odafordul hozzád, és elindul feléd. Azt mondja az Ige hogy észrevette, és elé futott. Az Atya elkezd futni az ember felé. Ha én egyet lépekÕszázat lép, ha én egyet mozdulok, akkorÕsokat mozdul felém.

Érzed-e, hogy micsoda nagy mozdulás van a mennyben? Elém futott, és elém fut Jézus Krisztusban. Lejött erre a földre, a betlehemi jászolbölcson keresztül föl a keresztig. Mindenen keresztül futott a bûnös elé, egészen a keresztig.

És akkor mit csinált az Atya? Odafutván a nyakába esék és megcsókolgatá ot.” Tudjátok mi jutott eszembe, mikor reggel ezt az Igét olvastam? Egész úton hazafelé azon gondolkodám,” a tékozló fiú is gondolkozott, mit is fog mondani. Hogy is van aztán a vers? És csüggtem ajkán szótlanul, mint a gyümölcs a fán.” (Petofi)

Ha elolvassátok a Bibliában, a fiú nem tudja végig mondani, egyszeruen belefojtja az Atya a mondatot. Nem tudja elmondani, hogy tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy.” Már akkor hozzák a ruhát, a gyurut a sarut, vágják a hízott tulkot nem tudja végig mondani. Voltál-e már úgy, hogy olyan valóságosan körülvett az Isten szeretete, hogy nem tudtál semmit mondani? Amint a fiú elindul az Atya felé, az Atya ezzel a mérhetetlen szeretettel öleli át. Ismeros a történet? Akkor már csak egy mondat van a végén: Kezdének azért vigadni.” Ahogy a nagyobbik fiúnál nincs a végén semmi befejezetlen történet itt, van a végén egy kezdet. A történet vége egy új kezdet. Kezdének azért vígadni.”

Nem tudom, hogy ismered te az Atyát? Vajon most azÕmozdulatlan arca tekint-e rád? Testvér nem várja-e most tõled is, hogy kimond ezt az egy mondatot: Atyám vétkeztem az ég ellen és te ellened.”

Lehet hogy így hangzik ez a mondat: hazudtam. Ez a mondat mindig nagyon rövid. Talán így hangzik ez a mondat: akkor ott az oltárnál hazudtam. Nem szerettem azt, akivel esküdtem. Talán így hangzik ez a mondat: Atyám öltem. Azt a harmadik gyermeket nem akartam. Talán így hangzik ez a mondat, hogy loptam. Mi lenne most az a mondat, amit ki kellene mondanod? Egy pillanat alatt megmozdulna minden. Hogy megváltozna a belso és külso életed. Úgy szeretném az ének szavát mondani: Vár Atyád szerelme.” A kereszten, ott a Golgota keresztjén ott van kitárva az Atya két karja. Az elso tékozló fiú a jobb lator.Õkimondta: Mi ugyan méltán.” (Lukács 23,41.) Ugyanaz, mintha azt mondaná, hogy vétkeztem. Az elso akit szívére ölel az Atya, a lator. Jézusnak ezzel a szavával, hogy velem,” ezzel öleli magához ot. Ma velem leszel a paradicsõmban.” (Lukács 23,43.)

Mondhatja-e neked is ezt? Ha ismered az Atya szeretetét, akkor hadd mondjam ma újra: Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza, Jöjj a messze tájról, Ó jöjj haza!” Addig kell várnia, amig eljutsz oda Atyám vétkeztem.”

Imádkozzunk:
A szemed folytonosan lát minket Uram, hogy milyen messze vagyunk tõled. Nagyon jól tudod, hogy még mindig úgy vagyunk, hogy minden kell, csak Te nem kellesz. Imádságunk egyetlen értelme még mindig ez: add ki. Tudod Uram, hogy még mindig az önálló élet kell nekünk. Te tudod egyedül, meddig bírjuk még. Kérlek könyörülj meg rajtunk, hogy merjük végre kimondani, hogy vétkeztem, hogy minden megváltozzon, hogy elindulhass felénk. Uram segíts kimondani ezt ma a Te nevedért.
Ámen.

A hamis sáfár


“Monda pedig azÕtanítványainak is: Volt egy gazdag ember, kinek volt egy sáfára, és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. Hívá azért azt és monda néki: Mit hallok felõled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tolem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek! Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.

És magához hívatván azÕurának minden egyes adósát, monda az elsonek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén hamar írj ötvenet. Azután monda másiknak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolcvanat. És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett; mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy, mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki hu a kevesen, a sokon is hu az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset?” Lukács 16,1-11


Nagyon jól tudjuk, hogy az egyik legmegbotránkoztatóbb példázata Jézusnak a hamis sáfár példázata. Talán egy héttel ezelott volt napi Ige, és édesanyám azzal jött, hiába magyaráztad már annyiszor ezt a példázatot, mégsem értem.

A legtöbb ember úgy van vele, hogy hallott már róla magyarázatot, és mégsem érti, hogy lehet ilyen, hogy Isten dicsér egy hamis sáfárt? Hogy lehet az, hogy egy csalót dicsérnek? Persze mindig kifelejtjük ezt a mondatot, amit az Ige itt mond, hogy e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.”

Mindenekelott komolyan lássuk meg, nem a hamisságot dicséri, nem a csalást dicséri meg az Úr, hanem valami egészen mást és ezt szeretnénk most meglátni.

Délelott a sáfárságról szeretnék beszélni és beszélgetni, hogy mit jelent sáfárnak lenni, mirol kell majd nekünk számot adnunk.

Az Igében mindig megdöbbentett ez a mondat elején, hogy: egy gazdag embernek volt egy sáfára. Az elso amit nekünk ezzel Isten mondani akar, hogyÕegy gazdag Isten. Önmagát hasonlítja Isten egy nagyon gazdag emberhez. Szeretném tõled megkérdezni, ismered-e ot, mint gazdag Istent? Úgy ismered-e
õt aki vele jársz, Néki szolgálsz, hogy igen-igen gazdag? Akik körülötted élnek, a családod, a szomszédod, a faludban, vagy városodban élok úgy ismerik-e Istent, mint aki nagyon gazdag Isten? Az életeden keresztül úgy ismerhetik-e meg, mint aki csodálatosan gazdag? Mondták-e már, hogy nagyon gazdag Istene van ennek az embernek?

Milyen rettenetes, ha a gazdag Istennek egy fukar sáfára van ezen a földön, aki félti önmagát, félti a jövojét, a nyugdíját, hogy mi lesz ha nem keres. Milyen rettenetes az, amikor a gazdag Isten gyermekeit úgy ismerik, mint akik garasoskodnak, akik vigyáznak arra, hogy jaj nehogy… Nem mernek adni, nem mernek segíteni.

Vajon olyan-e az egész életviteled, hogy mindenki aki körülötted él, úgy ismeri meg ot, mint aki anyagiakban nagyon gazdag? Úgy élsz-e, hogy van az Úrnak! ebbõl a boségbõl élsz-e?

De nemcsak anyagiakban, hanem hatalomban is gazdag. Szeretnék elmondani egy kis történetet. Egy tengeren járó hajón egy nagy társaság utazott, és egy énekes is volt a hajón. Moodynak, a nagy evangélistának a munkatársa, akivel ok együtt szolgáltak, Sankey, egy híres énekes. Evangéliumi énekeket énekelt. Éppen karácsonyeste volt, az emberek hazagondoltak, karácsonyra gondoltak és megkérdezték Sankeyt, hogy nem énekelne-e nekik valamit? Azt mondotta, hogyÕcsak evangéliumi énekeket szokott énekelni. Az egész világi társaság azt mondotta: karácsony van, szívesen meghallgatunk egy ilyen éneket. Egy percig becsukta a szemét, hogy imában kérdezze, mit kell énekelnie. Egészen különös módon nem karácsonyi, hanem egy gyermek ének jutott az eszébe, ami arról szólt, milyen csodálatos védelem az Úr.

Gondolkodás nélkül elkezdte az éneket. Néma csend lett, az emberek szemébe könny szökött, mert azonnal megérezték, hogy ennek az embernek milyen szeretetben gazdag Istene van. De abban a pillanatban, mikor abbahagyta az éneket, egy feldúlt ember sietett hozzá és azt kérdezte: kérem, nem szolgált ön a déli hadseregnél? Dehogynem. Megint csak kérdezett: és ezen és ezen az éjszakán nem volt ön járor a keleti fronton? Honnan tudja? ott voltam.

Akkor elmondta ez az ember, hogy az ellenség részérol voltam orségben azon az éjszakán. Ugyanilyen holdfényes éjszaka volt akkor is. Jártam fel s alá a részemen, amikor megláttam az ellenségeim közül egy fickót. Célba vettem a fejét és azt mondtam: senki nem menti ki a kezembol. A kezem a ravaszon volt, éppen loni akartam, de ekkor az az ember énekelni kezdett. Kérem, maga volt ez az ember, ezt az éneket énekelte.

Akkor egy percig arra gondoltam, hangja van a fickónak, hadd énekeljen, szeretem a zenét, még egyet hadd énekeljen életében. Ezt az éneket énekelte amit most, hogy micsoda hatalmas, szereto védelmezoje van. Azután az ének után én képtelen voltam loni, leengedtem a fegyvert. De magamban azt gondoltam: micsoda hatalmas Istene van ennek az embernek, aki ilyen biztos halálból mentette meg.

Akkor úgy éreztem, bennem valami megrepedt. De ezen a mai éjszakán teljesen összetört a szívem. Micsoda hatalmas Isten az, aki kétszer elém állította ezzel az énekkel. Ekkor azt kérte Sankeytol: segítsen kérem, hogy megtaláljam ezt az Istent.

Ilyen hatalmas Istened van-e, hogy mikor a legveszélyesebb pillanatban vagy is, tudsz énekelni? Olyan hatalmas Istened van-e, mint Pálnak és Sílásnak, akik mikor lábaik kalodában voltak és a kezeik láncok között, dicsõítették az Urat? Egy járor aki énekelni mert az ellenség közelében. Micsoda biztonság, micsoda védelem, micsoda hatalom, micsoda félelem nélküli élet!

Testvér miért félsz annyit? Hatalmas Istened van, gazdag Istennek vagy a sáfára, tudhatod azt, hogy nincs mitol félned, Isten a legnagyobb hatalom. Ismerik-e úgy körülötted az Urat, mint aki eroben és hatalomban gazdag, a leghatalmasabb Úr ezen a földön? Úgy ismernek-e téged, mint aki nem fél senkitol?

Studd Károlynak az életrajzából olvastam: mikor a menyasszonyát megtalálja Sanghayban, a nagy ébredés idején, ír az édesanyjának, hogy megtaláltam azt, aki a feleségem lesz. Nem sokat tudok róla, a nevét sem nagyon tudom, azt sem, hogy hány éves. Egyet tudok róla, hogy nem fél senkitol, olyan lány, aki bátran beszél az evangéliumról mindenkinek.

Úgy ismernek-e téged, hogy olyan asszony, olyan ember vagy, aki nem fél senkitol, hatalmas Istene van, gazdag Istene van? Úgy ismerhetik-é meg a te Istenedet, mint aki szeretetben gazdag? Van-e mindenki számára szereteted, türelmed, jó szód, tudod-e szeretni az ellenségedet? Olyan Istened van-e, aki szeretetben gazdag?

Wesley, ez a híres evangélista valahonnan egy szolgálatból jött haza késo éjszaka, egyedül, lovon. Tele volt a szíve annak az örömével, hogy hirdethette az Igét. Mert ez a legnagyobb öröm a világon.

Egy teljesen puszta vidéken haladt keresztül, amikor megtámadta egy rabló. Nem volt mit védekeznie, átadott mindent, amije volt, lovát, óráját. Miután elment ez a rabló, egy pár lépést ment Wesley, egyszer csak megáll és utána kiabál a rablónak: ember jöjjön csak vissza, a legnagyobb értékem nem adtam oda. A rabló egy percig arra gondol: ez bolond, de visszamegyek, hátha van még nála érték. És akkor azt mondta neki látja majdnem becsaptam magát, a legnagyobb értékem nem adtam oda. Ember, ha maga egyszer eljut oda, hogy fájnak a bûnei, ha egyszer majd utoléri a lelkiismeret furdalás, ha majd álmatlan éjszakái lesznek a bûnei miatt, tudja meg, hogy magáért Jézus meghalt. Ez a legnagyobb értékem, most átadtam jóéjszakát.

A rabló ott maradt egy darabig, aztán elindult. Talán már tíz év is elmulhatott, amikor egyszer Wesley Igét hirdetett, a végén elojött egy ember és belenézett az arcába, és azt kérdezte: emlékszik rám? Nem. Nézzen meg jól, találkoztunk már. Akkor sem emlékszem. Én voltam az a rabló. Még valameddig futottam, de ahányszor olyat tettem ami gonosz dolog volt, mindig eszembe jutott, amit maga mondott. Elmentem valahova egy ilyen összejövetelre, és most már enyém is a maga legnagyobb értéke. Köszönöm, hogy akkor átadta, és meghallhattam, hogy értem is meghalt Jézus.

Szeretetben gazdag Isten. Micsoda Istene volt ennek az embernek, aki nem azon gondolkozott, hogy mit vettek el tole, nem volt mérges, nem haragudott, hanem szeretett. Van neked ilyen gazdag Istened, aki szeretni tudja az ellenségeit?

A múltkoriban mondta el valaki, hogy a háziasszonya bement azÕlakrészébe és mi mindent vitt el, ésÕfelelosségre vonta. Megkérdeztem tole akkor, és mondd, amikor kérdore vontad mit érzett ki a szavaidból, hogy mi az ami neked fáj, az ellopott dolgok, vagy a tolvaj lelke? Mi fáj neked, amit elvettek tõled, amivel becsaptak, a sértés fáj neked, a gúnyos szavak, vagy annak a lelke aki mondta? Hogy szoktál megszólalni? A szavadból kicseng-e a gazdag Isten, Aki minden sértésen, bántáson, lopáson, minden megrövidítésen túl tele van szeretettel?

Egy gazdag embernek volt egy sáfára. Testvér a gazdag Istennek minden hívõ gyermeke sáfár. Éreznie, tapasztalnia kell anyagiakban, hatalomban, szeretetben, türelemben, tisztaságban, jóságban a gazdag Istent. Vajon megismerik-e rajtad keresztül?

Egy gazdag embernek volt egy sáfára. Hát látjátok ez sem igaz. Hát nem egy sáfára van neki. Hogy itt most hány sáfára van nem tudom, de ezen a világon nagyon sok van és sokkal jobbak, mint mi. De mindenkire aki Jézust elfogadta, azt mondja az Ige: Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit, és Isten titkainak sáfárait! (1 Kor 4,1.) Úgy néznek rád, hogy azÕtitkainak, azÕkegyelmének a sáfára vagy?

De miért csak egy mikor sok van. Úgy értettem ezt meg egyszer, és úgy szeretném tovább adni nektek, mindig úgy kell sáfárkodni, mintha egyedül volnék, mintha nem volna több.

Olyan sokszor mondják nekem hívõ emberek, mikor elokerülnek a bûnök na jó, de a többi is ezt csinálja. A többi sem más, a többi hívõ is ilyen. Mindig azt mondom: mi közöd a többihez, mi közöd hozzájuk? Úgy élj ezen a földön, mintha egyedül lennél sáfár. Mintha rajtad múlna a falud, a városod ébredése. Úgy élj ott, mintha egyedül kellene hogy számolj mindenkiért, akik körülötted élnek. Soha ne számolj a többiekkel, egyes egyedül fogsz az Isten színe elé állni, egyes egyedül kell számot adnod azért, amit Isten rád bízott.

Egy gazdag embernek volt egy sáfára. Te vagy az az ember. Most ne hivatkozz másra, rólad van szó. Egy gazdag embernek, így mondja az Ige, volt egy sáfára, és azt bevádolták nála, hogy javait eltékozolta.

Röviden így szeretném veled közölni a ma délelottnek az üzenetét: testvér feljelentettek. Hol vagy feljelentve? A legmagasabb fórumnál. Nem a bíróságnál, nem a tanácsházán, hanem az Istennél. ott vagy feljelentve, ahonnan feljebbvitel nincs. Szeretném ha ezt most nagyon világosan megértenéd, hogy feljelentés érkezett ellened.

Ha innen elmégy majd, szeretném ha ezt nem igehirdetésnek vennéd csupán, nem egy olyan mondatnak, ami érdekes és megdöbbento, hanem halálosan komolyan vennéd, és megkérdeznéd, hogy ki a feljelentod. Mert olyankor az embert rögtön ez érdekli.

Kettot szeretnék ma délelott megmondani: azt, hogy ki a feljelentod, és azt, hogy mi az, ami miatt feljelentettek. Ha most világi módon megtudnád, hogy feljelentettek, akkor ez a két kérdés érdekelne egyedül.

Ha most azt kérdezed, hogy ki volt az az aljas, akkor hadd mondjam el, hogy Istenhez a feljelentések nem papíron érkeznek, nem úgy, hogy két tanúval alá kell íratni. Isten aki mindenütt jelen van, hall és lát mindent,Õaz aki hallja, meghallja azokat a feljelentéseket is, amik csak egy sóhajban történnek. Mikor valaki talán felsóhajt melletted: meddig bírom még? Meddig fog még bántani, meddig fog még piszkálni. Elég ha csak egy sóhaj szállt fel ellened.

Nagyon szeretném ha most csendben végiggondolnád, ki lehetett a feljelentod. Lehet hogy nincs már az élok sorában az illeto, de a feljelentés akkor is érvényes! Lehet hogy az anyád, vagy az édesapád volt, talán évtizedekkel ezelott felsóhajtott, hogy milyen sok gondot, milyen sok fájdalmat okoz nekem ez a gyerek. Lehet hogy ki is mondta egyszer: kevés benned az örömöm. Talán ki is mondta: hogy vagy képes erre?

Sok édesanyával beszéltem és sok feljelentés az én jelenlétemben történt meg. Ok nem gondolták akkor, hogy ott fent feljegyezik, mert lehet hogy rögtön törölték volna, hiszen szerettek téged de Isten hallotta. Emlékszem egy síró édesanyára, aki azt mondta, most mondd meg, hogy képes erre, hogy ennyire ne törodjék velem.

Talán mikor várt téged, hogy majd leülsz mellé beszélgetni, talán mikor várta, hogy majd elmondasz neki dolgokat, de te mindig siettél. Testvér gondolj most ezekre.

Mindig eszembejut az a kislány, 9-10 éves volt, egy csendeshéten odarohant hozzám azzal: megöltem a nagymamámat. Mit csináltál? A testvéremmel mindig csúfoltuk ot, mindig nevettünk a háta mögött ha valamit ügyetlenül csinált, vagy rosszul mondott. Nem tudom mi lesz velem, de most világosan érzem, hogy megrövidítettem az életét, mert hányszor felsóhajtott, mikor észrevette, hogy megint rajta nevetünk. Nem volte ennek a gyermeknek a hallása élesebb a mennyei feljelentésekkel szemben, mint neked?

Nem tudom kik a feljelentoid. Lehet hogy régen törölték volna, csak volt egy olyan pillanat, amikor fájt nekik a türelmetlenséged, az indulatosságod, vagy amit nem tettél meg. Óh testvér te tudsz errõl, hisz neked is fájt, csak sikerült elfelejteni. Te törölted magadnak? De az Isten nem törölte! Te megbocsátottál magadnak?

Így mondta egyszer valaki: nem tudok magamnak megbocsátani. Aztán csak sikerült. Óh az idõ nagy orvos, mi meg tudunk magunknak bocsátani. Jönnek a következo dolgok és már olyan, mintha nem is lett volna semmi. De ahányszor talán odaállsz a sír mellé, valami összeszorul benned, az emlék, az elfelejtett emlék elojön.

Kik a feljelentoid? Talán a házastársad? Testvér lehet hogy még él, de most egy percig gondolj arra, ha most meghalna, akkor egy pillanat alatt tudnád, iszonyú, hogy milyen voltam.

A sóhajok, a sebek, a könnyek, mikor talán azzal feküdt le, hogy nagyon fájt amit mondtál, nagyon fájt. Mikor nem volt benned annyi alázat, hogy kimond: bocsánatot kérek. Ma tedd meg, mielott még a bíró elé kerülnél vele. Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged. Bizony mondom néked, ki nem jössz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig.” (Máté 5,25-26.)

Te sáfár, gazdag Isten sáfára, hová tetted azt a szeretetet, amit adott neked? Mind magadra költötted mind? Hová tetted amit azért adott neked, hogy tovább add? Te hamis sáfár, zsebre vágtad azt a sok kegyelmet, azt a sok szeretetet amivel elhalmozott téged? Hová tetted, hogy a másiknak nem jutott semmi?! Mindig azt mondtad, hogyÕmilyen, mindig azzal vádaskodtál, hogyÕmit csinál. Te voltál a sáfár, te mondtad, hogy ismered az Urat, azt mondtad, hogy Istened a gazdag Isten.

Kik a feljelentoid? Lehet hogy azok, akik a legközelebb élnek hozzád, talán a gyermekeid, akikre nem értél rá, akikre sosem volt idõd, akikhez hányszor voltál hirtelen, és türelmetlen kicsi koruktól kezdve. Hányszor mondtad: hagyj békét, nem érek rá, most nem érek rá, ne beszélj már annyit, ideges vagyok, ne szólj hozzám! Aztán nagy korában sírtál, hogy nem mond el neked semmit. Hogy sáfárkodtál azzal a gyermeki bizalommal, amivel kicsi korában hozzád ragaszkodott? Testvér egy lélekrol van szó tudod milyen egy lélek?

Hány gyermekkel beszéltem, akik felsóhajtottak a szüleik ellen, akik elmondták nekem, hogy otthon mit láttak, jaj mit láttak. Hány gyermek fog egyszer rámutatni a szüleire, amikor végighallgatta az állandó vitákat, az áldatlan veszekedéseket, a hívõ apának vagy anyának a szavait.

Hadd mondjam újra: bevádoltak, Istennél feljelentettek! Talán a szomszédod jelentett fel, aki kihallotta a lakásból a veszekedéseteket. Aki tudta azt, hogy hívõ emberek vagytok, vagy legalább te az vagy, és hallotta a hangodat és rálegyintett, köszönöm, ebbõl nem kérek.

Talán egyszer kért tõled valaki valami kicsiséget és akkor azt mondtad, hogy nem, mert aztán mindig kihasznál, majd megint jönni fog, mi vagyok én, népjóléti intézmény? Talán elment úgy, hogy a könny kibugygyant a szemébol. Úgy szeretnélek ma kérni, vedd komolyan a mondatot. Amit most nem veszel komolyan, az ott fog számadásra kerülni a végelszámolásnál. Amivel most nem akarsz szembe nézni, majd ott kell vele szembenézni.

Így mondta el egy asszony, aki a klinikai halál állapotában volt: megdöbbento volt amit akkor átéltem, ici-pici dolgok jutottak az eszembe. Olyanok, hogy valakinek egyszer nem nyújtottam oda a kezemet, amikor várta volna, hogy valakinek nem töröltem le a könnyét, és láttam embereket, akikre alig emlékszem, de az esetre emlékszem, a szívem keménységére emlékszem. Tudod mi a mi legnagyobb adósságunk? Amikor adós maradtál a szeretettel. Talán csak úgy, hogy észre sem vetted a másik embert.

Ha valaki hozzád jön, tudd meg, azért jön, mert a te gazdag Istenedet keresi. Tulajdonképpen nem is hozzád jön. Add oda neki add ki neki amit tõled kér.

Mindig eszembe jut egy vers, amit nagyon régen tanultam. Sok minden nem jó ebben a versben, de ami jó, az valahogy így hangzik:

Ha számba vetted mind a vétkeid,

Ha szemed metszon önmagadba látott,

Az ismeretlen soksok bûnödért,

Mondjál el még egy Miatyánkot.

Hát a Miatyánk elmondása az, ami nem használ az ismeretlen sok-sok bûnünkért. Nekem csak annyit jelentett, hogy mennyi bûnöm lehet, amirol fogalmam sincsen, hányan lesznek majd ott az ítéletnél, akik mutogatnak rám, hogy miattad nem tértem meg, mert te olyan voltál.

Éppen a napokban mondta nekem valaki, miután valamin nevettem, és mélyen szívembe vágott a szava: az elõbb úgy ítélkeztem feletted. Azt mondtam: tökéletesen jogos, most ebben a pillanatban elfogadom. Biztosan nem úgy viselkedtem, ahogy vártad volna. Észre sem vettem, hogy az aki vagyok, botránkoztatok. Talán ahogy viselkedem, ahogy beszélek, ahogy nevetek, ahogy élek botránkoztat, nem látják rajtam a Krisztust. Ezért mindenki bátran feljelenthet, elfogadom.

Ki tudja hányan jelentettek fel, azokon kívül, akikrol tudsz?

Egy gazdag embernek volt egy sáfára. Így mondja az Ige: bevádoltatott, hogy javait eltékozolja. Így hangzik a vádírás ellened: javait eltékozolta. Mit jelent tékozolni? A Biblia így mondja: Aki velem nincs, ellenem van, és aki velem nem takar, tékozol.” (Lukács 11,23.) Annyit jelent, hogy amit nem arra használtál fel amire Isten adta, azt eltékozoltad.

Csak pár kérdést szeretnék feltenni. A pénzedet arra adod, amire Isten mondja, arra adod, biztos? Minden pénzedet arra adod? Kérdezed Tole, kezedben a pénztárcáddal, hogy mire akarjaÕhasználni? Vajon mi mindenrol fog kiderülni, hogy felhasználtad úgy, ahogy akartad, ahogy gondoltad, ahogy neked jó volt?

Mindened amid csak van, a javaid, tudod azt, hogy azok azÕjavai? Mire használod testvér? Szeretném belekiáltani a füledbe: arra használod amire adta?

Persze ezek a mi kisebb javaink, vannak nekünk ennél nagyobb javaink is. Az érzelmeid, az értelmed, a szereteted, mire használod, kikre tékozolod? Talán azoknak nem jut, akiknek a legjobban kellene? Az idõdet kiremire tékozlod? Félek hogy a legtöbbet önmagadra. Akkor lehet majd ezt igazán látni, amikor már nem lesz idõ. Azt mondja Jézus: munkálkodjatok amíg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.

Úgy érzem legnagyobb javad, ha már megkaptad: az evangélium. Az a csodálatos örömüzenet, hogy van bûnbocsánat és üdvösség. Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.” (1 Kor 4,1.) Ez a csodálatos titok, amit nem tud megérteni senki, csak a Szentlélek által, az, hogy Jézus meghalt érted a kereszten, és hogy meg vannak bocsátva a bûneid. Testvér, tovább adode ott és úgy, ahogy kell? Ki fog elveszni, mert nem mondtad, mert szégyellted, mert titkoltad.

Mit mondott az Úr annak, aki elásta a tálentumát? Gonosz és rest szolga! El kellett volna helyezned az én pénzemet a pézváltóknál.” (Máté 25,26-27.)

Te hogy sáfárkodsz? Tékozolsz? Hány évet tékozoltál már el, mennyi idot, mennyi alkalmat? Amikor nincs idõd imádkozni, de van idõd kicsi semmiségekre, valamilyen nagyszeru süteményt megsütni, habot verni, forgatni ide-oda, erre van idõd, de ne haragudjatok, imádkozni nincs idõ. Amikor szemét semmi dolgokra dobod ki a drága idot, amikor tékozlod a drága kegyelmi idot. Miért vádoltak be? Mert javait eltékozoltad.

A mai délelottnek ez az üzenete: Hívá azért az Úr a hamis sáfárt.”Õhívott ma ide erre a napra. Ezzel a mondattal: Adj számot a te sáfárságodról.”

Kicsi számadásra hívott, nem végelszámolásra. Ma még kegyelem alatt számolhatsz el. Ez az elso üzenete ma az Úrnak, amit szerettem volna továbbítani a számodra: adj számot!

 

Szerezzetek magatoknak barátokat


“Monda pedig azÕtanítványainak is: Volt egy gazdag ember, kinek volt egy sáfára, és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. Hívá azért azt és monda néki: Mit hallok felõled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tolem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek! Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba.

És magához hívatván azÕurának minden egyes adósát, monda az elsonek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén hamar írj ötvenet. Azután monda másiknak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolcvanat. És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett; mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy, mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. Aki hu a kevesen, a sokon is hu az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset?” Lukács 16,1-11


Ma délután arról beszélünk, és az lesz a kérdés, hogy miért dicsérte az Úr a hamis sáfárt, és miért nem dicsérte? Az elsot amiért dicsérte, már megfogalmaztuk délelott, hogy nem a hamisságáért dicsérte, hanem az eszességéért, és két szóval tisztáztuk ezt az egész kérdést, hogy a maguk nemében.” Tehát nem úgy, ahogy Isten gyermekeinek kell, hanem a maguk nemében, a maguk módján eszesek.

Másodszor, hogy miért dicsérte az Úr a hamis sáfárt, így szeretném mondani, hogy ez a sáfár felhasználta az idot. Attól a pillanattól kezdve, hogy megtudta, hogy bevádolták, megtudta, hogy számot kell adni, megtudta hogy nem lehet tovább sáfár, a végelszámolásig volt még ideje, és ezt az idot felhasználta. Ezért volt okos!

Testvér ha te megtudod azt, hogy Istennek vádja van ellened ma mondtad is, hogy tudod, és még nincs itt a végelszámolás, neked még van egy-két napod, heted, hónapod éved, kérdés, hogy fel fogod-e használni az idot. A sáfár nem mondta azt, hogy ráérek,Õtudta, hogy most! Most rögtön csinálnom kell valamit, mert különben késo.

Te tudod-e azt, aki vádlott vagy, hogy most rögtön csinálnod kell valamit, különben késo lesz? Látod a sáfárt, milyen sürgosen azonnal cselekedni kezd? Vajon fogsz-e ezután a csendesnap után azonnal cselekedni? Vagy úgy leszel, hogy hallottam, hallottam, de nem veszem olyan komolyan, hátha mégsem lesz végelszámolás? Ki tudja azt, hogy mikor lesz, ráérek én még!Õtudta, hogy nem ér rá,Õtudta, hogy most, vagy soha. Ezért dicsérte
õt az Úr.

Gondoljátok csak el, hogy ez az ember gondolt a jövojére, a leszámolás utáni jövojére. Gondolsz a jövodre, arra hogy mi lesz akkor és mi lesz azután? Úgy élsz-e, hogy gondolsz a jövodre? Látod, a sáfár azt a kicsi idot, ami a vád bejelentése és a végelszámolás között volt, teljes mértékben kihasználta, és jól használta ki.

A következo, amiért dicsérte az Úr a hamis sáfárt, pedig az, hogy önismerettel rendelkezett. Rögtön elmondta: Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek!” Tudta, hogyÕkicsoda. Hány ember van, aki azt hiszi, hogy tud kapálni. Azt hiszi, hogy tudja csinálni az Isten akaratát. Azt hiszi, ha most még nagyon elhatározom, és másképp csinálok mindent, akkor tudom én, most már tudom, hogy kell csinálni. Kedves leszek mindenkihez, szeretni fogom az otthoniakat, másképp bánok a férjemmel, persze, megértettem, tudok én kapálni.”

Rájöttél már, hogy nem tudod cselekedni az Isten akaratát? Nagyon szeretném megkérdezni, van-e annyi önismereted, mint volt a hamis sáfárnak, aki bölcs volt, eszes volt, és ismerte önmagát?

Micsoda bolond ember, aki mindig újabb elhatározásokat tesz, és nem tudja véghezvinni. Minden csendesnap, minden igehirdetés egy újabb nagy elhatározás, amibol megint nem lesz semmi. Megint nem tudok szeretni, megint nem tudok kedves lenni, nem tudok nem indulatoskodni. Tudod már ezt? Vagy annyi bukás után még mindig azt hiszed, hogy menni fog? Mikor volt hogy utoljára elhatároztad, hogy minden máképp lesz? Ugye nemrég? Tudsz-e annyit, mint ez az ember, vagyis egyszeruen beismerni, hogy kapálni nem tudok,” nem tudom csinálni, hát nem tudom csinálni.

ott vagy-e aholÕvolt: koldulni szégyenlek!” Azért olyan szegény még nem vagyok, hogy mindent kérni kelljen, hogy mindent az Úrtól kelljen koldulni. Így mondja a Biblia: Boldogok a lélekben koldusok, mert övék, érted, övék a mennyeknek országa! Tudsz-e már, megtanultál-e már kegyelmet koldulni? Nagyon sokszor úgy van, hogy ezt az egész kegyelem dolgot nem értem, hát miért kell ez nekem? Nem tudsz még koldulni.

Eszembe jut most a gazdag és Lázár története, hogy a gazdag is megtanult koldulni. Egy életen keresztül nem tudott, de ott egyszerre azt mondta: Könyörülj rajtam! ott könyöradományért nyújtotta a kezét. ott rászorult arra, hogy valaki neki adjon.

Tudod-e már, hogy könyöradományra szorulsz, hogy nincs más lehetoséged, minthogy megtanulj koldulni? A mennyek országában gyõzelmes élethez csak a koldusok jutnak. Boldogok a lélekben koldusok, mert egyedül az övék, csak az övék a mennyeknek országa.

A ketto között ott van a sáfár. Félek, hogy itt nagyobb részt olyanok vannak, akik már tudják, hogy nem tudom csinálni, de azért még nem tudok koldulni. A sáfár nagyon jól tudta, hogyÕitt tart. Azt mondtam, hogy eszes volt azért, mert felhasználta az idot, másodszor azért, mert ismerte önmagát és a harmadik: eszes volt mert tudta, hogy mit kell tenni. Mi általában nem tudjuk, hogy mit kell tenni. Itt olyan világosan azt mondja: Tudom mit tegyek,” és meg is tette. Rögtön hívta az adósokat sorban, és elkezdett elengedni nekik. Érted, hogy milyen mérhetetlen eszes volt ez az ember? Nagyon jól tudta: egyetlen út az elengedés útja. Emlékezz csak a Miatyánk kérésére: úgy bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk. Komolyan megteszed-e te is ma, amit ez az ember tett, hogy hívod az adósaidat, és elengedsz az adósságból? Vannak adósaid?

Délelott azt kérdeztem, vannak-e olyanok, akik bevádoltak. Most azt kérdezem, vannak olyanok, akikrol úgy érzed, hogy neked adósok? Akik neked maradtak adósok a szeretettel, a figyelemmel, a segítéssel, talán kicsi gyermekkorodtól kezdve? Miért nem szeretett jobban az anyám, miért csak a testvéremet szerette, miért
õt kényeztette, miért voltam én olyan elhanyagolt? Miért csalt meg a férjem? Ugye tudod, hogy kik azok, akik neked adósaid? Úgy érzed, hogy nem tettek meg veled valamit, nem viselkedtek úgy, ahogy kellett volna, ahogy az Isten szerint is kellett volna? Becsaptak talán az örökségnél, kitoltak veled itt is, meg ott is?

Izráelben volt egy év, amit úgy hívtak, hogy az elengedés éve. Vagy talán úgy vagy, hogy óh én megbocsátottam mindenkinek, csak felejteni nem tudok? Így mondta valaki: nem rajtam múlik, hogy felejteni nem tudok, hogy mindig eszembejut. Valóban az illeto törölte az adósságokat? Nem, nem. Isten úgy törölte a tiedet, hogy mindig eszébe jut? Nem azt mondta, hogy a tenger mélyére dobta, és többé említés sem lesz róla? Te hányszor emlegetted már, amiket megbocsátottál, hányszor mondtad újra?

Okos volt, és eszes volt a sáfár, mert felhasználta az idot, mert ismerte önmagát, és mert tudta, hogy a megtartatás útja egyedül az, ha elenged. Megteszed-e ma a második lépést, hogy magad elé idézed mindazokat, akik neked tartoznak, és hajlandó vagy-e elengedni mindent? Most kezdd el rögtön!

Még egyet szeretnék mondani, és úgy érzem, ez a leglényegesebb, hogy mi az, ami miatt hamis volt ez a sáfár, és mi az amiben nem dicsérte és amiben téged sem fog dicsérni az Úr. A sáfár elengedett de nem a magáéból! Mi nagyon jól tudunk elengedni a máséból. Nemrégen mondta nekem valaki: a barátnom mindig késon jön a munkahelyére, és én bélyegzek neki. Milyen jó hozzá a vállalatéból.Õszépen elengedi a késést. Mi könnyedén tudunk elengedni és adni a máséból. Gondolj arra, hányszor adtál vállalati papirt, írószert másnak. Hamis volt a sáfár! Az elengedése volt hamis.

De hadd mondjam még komolyabban, nem a másokéból engedett el, hanem az Istenébol. Mert tudjuk, hogy azt mondtuk, a gazdag ember a gazdag Isten. Testvér most vigyázz, mert most fogsz hamisnak bizonyulni! Elengedett az Istenébol. Úgy szeretném most nagyon komolyan mondani, hogy mersz az Istenébol elengedni, amikor azt mondod: vedd csak az írásodat ugye ott van a kezedben, ezt nem kell olyan komolyan venni. Nem te vagy az a hamis szolga, aki a saját lelked számára elengedsz? És azért engedsz el magadnak, mert másoknak engedsz el eloször.

Jó volna egyszer komolyan venni az Irást” testvér, igaz az, hogy aki haragszik, ember gyilkos az? Igaz? Vedd az írást, mit írtál le ebbõl? Azt hitted, azért az mégsem olyan komoly, ha én haragszom, nem olyan rettenetes dolog, különben is én mindjárt megbánom, el is múlik rögtön, az enyém az nem gyilkosság leírom a felét. Olyan komolyan veszed a haragot, mint a gyilkosságot? Vagy azt gondolod, nem veszi ezt olyan komolyan Isten, nyugodtan el lehet engedni a felét, a harmadát, a negyedét, kinek mennyit?

Minden parancsnál tudsz engedni. Azt mondja a Biblia: ha valaki a másikra tekint kívánság okáért, már parázna. Te elengeded nyugodtan a felét. Azért az nem olyan súlyos, nem olyan komoly, mintha házasságot törtem volna, nem, dehogy. Nem kell a Bibliát olyan komolyan venni. Úgy gondolod, hogy leírhatsz belole? Mindennap veszed az írásodat és engedsz magadnak, és másoknak is. Van-e közöttünk csak egyetlenegy igaz sáfár is, aki szó szerit veszi az Isten Igéjét, és nem hamisítja meg ezt a beszédet, és nem vesz el belole?

Egyik este mondta valaki felsóhajtva az esti áhítaton: túl magas a norma. Azt mondtam, pont olyan magas mint a Bibliában, nekem nem engedte meg az Úr, hogy leírjak belole. Nem kívánok az igehirdetésben hamis sáfárnak bizonyulni, akinek Isten egyszer a kezébol fogja számonkérni mindazokat, akiknek hazugságot prédikált.Õpontosan annyit követel, mint amennyit a Biblia követel, semmivel sem kevesebbet, semmivel sem többet. Amennyivel tartozol az én Uramnak annyival tartozol, vedd tudomásul.

Sokkal kedvesebb a hamis sáfár, barátokat szerez magának. Szeretik, mert kedves ember, mindenkinek azt mondja: nincs is olyan nagy baj, jól van itt minden, írj csak ötvenet, nem kell olyan komolyan venni, nem úgy gondolta azt Isten, amikor mondta. Látod, ebben nem dicsérte az Úr a hamis sáfárt. Szeretném megkérdezni, az életed, a szavaid, a bizonyságtételed, nem állandóan elengedése magadnak és másnak?

Nemrég egy nagyon kedves könyv került a kezembe, nemsokára magyarra is lefordítják, ez a címe: A kulisszák mögött.” Egy fiúnak a történetérol szólt, aki beat énekes volt. Születésnapjára gitárt kért a szüleitol. Szülei tiltakozása ellenére bekerült egy beat zenekarba, ahol szerzodtették. Nem akarom részletezni, bár megrázó dolgok vannak benne. Életemben eloször éreztem meg, hogy milyen mérhetetlen komoly idegen szellemisége van a beat éneklésnek, és zenének. Maga az, amilyen lelkesedésbe, önkívületi állapotba juttatja a hallgatóságot. Elmondja, hogy miközben ok játszottak, egyik barátját a táncparketten leszúrták. Jött a rendorség, körülrajzolták krétával a hullát és elvitték. Ok tovább játszottak, de azt mondja, ahogy ott játszott, állandóan a körülrajzolt hullának a helyét látta. Aztán emlékszem, hogy egy kislányt kisért haza, Angelikának hívták, és a lány elmesélte, hogy jutott bele ebbe az életbe, amiben él. Mindig mindenben szeretetet és örömöt keresett. Elbúcsúzott a kislánytól, az ajtó becsukódott, ésÕaz üvegen keresztül látta a leány szemét, és egy percig arra gondolt, hogy olyan Angelika szeme, mint egy halott szeme. És nemsokára öngyilkos lett a lány.

Végig ír egy sorozat borzalmasabbnál borzalmasabb dolgot, és azt írja, hogy egyszer megint játszanak és óriási a sikerük, a hangulat a tetofokon áll, az egész fiatalság egyetlen mondatot ordít újra és újra, folyik róluk a veríték. Ekkor az egyik fiú ránéz és azt mondja: add ide a kábitószeredet, mert megorülök. Az egyik zenésztársa megállapítja: a hangulat jó, most még egy kicsit fokozzuk, aztán kikészítjük oket.

Ez a fiú ezután megállt a kulisszák mögött és azt mondja, hogy életében eloször teljes szívbol kiáltott: Istenem ha vagy, segíts rajtam! Érzem hogy tönkremegyek, segíts rajtam! Leírja, hogy másnap elment templomba. Nagyon kedves volt nekem ez a rész, ahogy ül a templomban, látja jönni az embereket. Szeretném, ha most magatokra ismernétek. Azt mondja: nézem oket ahogy jönnek, olyan fásult, közömbös arccal ezek nem várnak itt semmit. Nem is tudom, miért jönnek ide, ha nem várnak semmit. Akik hozzánk jöttek ahol játszottunk, olyan feszülten jöttek, mindegyik várt valami megoldást, valami újat, valami érdekeset.

Aztán kezdodik az istentisztelet, felmegy a lelkész a szószékre, így írja, majdnem elnevettem magam, ahogy palástban, Bibliával a kezében megláttam, mintha sok száz évvel ezelotti idõbol jött volna elo. Aztán elkezdi olvasni az Igét, a gazdag ifjú történetét. (Máté 19,16-26.) Egyetlen egy mondatot hallok: Add el minden vagyonodat… és kincsed lesz menynyben.” Add el minden vagyonodat…semmi többet nem hallok. Abban a pillanatban megértem, hát ezt jelenti Krisztust követni, hát ez ilyen komoly dolog? És akkor elojön minden, a fényes zakóm, amiben játszani szoktam, a szuk fényes nadrágom. Eladjam? Ennyit jelent Krisztust követni? Egy szót nem hallok az egész prédikációból, csak folyton ezt az egy mondatot: add el minden vagyonodat. A gitáromat is? Azt a szép kék gitárt, amit annyira szerettem? Hát ennyit jelent követni Jézust? Az emberek mennek kifelé, végignéznek rajtam hát már itt is egy hosszúhajú huligán? Hát már ide is bemerészkednek a szemtelenek?

Mennek ki a templomból, bennem visszhangzik a mondat: add el minden vagyonodat! Aztán elindulok és eladom a fényes zakómat és nadrágomat. De ugye Uram a gitárt nem kell eladni, azon majd lehet játszani hívõ énekeket, tudom a szüleimnél is volt ilyen, azon még lehet játszani? De semmi örömöm nincs. Hát ilyen a keresztyénség?

Múlnak a napok, egyik a másik után, mindennap megsimogatom a gitáromat, mindig újra mondom magamnak a gitáromat nem kell eladni. A lelkész ugyan azt mondta, hogy add el minden vagyonodat, de a gitárt nem kell eladni. A gitárt lehet még majd használni. Újra eloveszem, újra hallom: add el minden vagyonodat. Körülbelül egy hét múlva elindulok, és mélyen áron alul eladom a gitárt. Kijövök az üzletbol és úgy érzem, ugrani kellene egy nagyot, egészen fel az égig hát ilyen öröm ez a keresztyénség?! Ez a fiatalember aztán elment azokra a helyekre, ahol azelott játszott és bátran beszélt arról, hogy mit jelent Jézust követni. Egy fiatalember, aki nem írt le abból, amivel tartozott.

Testvér nem szégyelled magad a hosszú hajú beat fiatalember elott? Nem szégyelled magad te hamis sáfár?! Te hamis keresztyén, aki ott ülsz a templomban kegyes arccal, lehet hogy ítélkezel sokak felett. De soha nem jutott még eszedbe, hogy halálos komolyan vedd az Írást. Hogy mersz enélkül beszélni, hogy mered hirdetni az Isten szavát, hogy mersz bizonyságot tenni?! Hamis sáfár hamis szava. Nem kell a világnak a párnás keresztyénség. Nem kell a meghamisított írás. Mit írtál le és hol, hol magyaráztad félre az Istennek Igéjét? Hol mondtad te is, hogy nem kell azt olyan komolyan venni? Nem úgy gondolta azt Isten.

Látod a hamis sáfárt? Hadd mondjam nagyon komolyan te vagy az az ember! Ezért nem dicsér téged az Úr sem most, sem ott! Hányan fognak elveszni amiatt, ahogy élted a keresztyénséget? Ezt a kényelmes, kispolgári keresztyénséget. Hányan fognak elveszni, akik a szívük mélyén jól tudják, hogy nem ez a keresztyénség, ez a jól lakott, testhez álló, szunyókáló kényelmes élet? Hányan fognak elveszni csak azért, mert te hívonek mondtad magadat és hazudtál!? Testvér vedd az írásodat, és most a Krisztusra kérlek, ne írj le belole semmit. Mondd meg oszintén, hogy én nem élem, de így van. Nem mertem élni igazán ez a valóság. Vedd komolyan amit az Isten mond, mertÕkomolyan gondolta. Hamis sáfár! Vagy hagyd abba az egészet, vagy vedd ma halálosan komolyan magadra nézve és másokra nézve.

Így mondja a Biblia, olvasd el a Jelenések könyve utolsó oldalán: És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeibol, az Isten annak részét eltörli az élet könyvébol, és a szent városból.” (22,19.) Annak eltöröltetik része Isten országában. Mennyit vettél el, hol vetted el, hol hamisítottad meg, hogy keverted, hogy hígítottad a magad mentségére? Mondd ki oszintén, hogy én nem vagyok igazán keresztyén, de akkor is ez az igaz. Hogy miért nincs örömöd? Azért mert megtartottad a gitárt és nem adtál oda igazán mindent. És mert Anániás és Safiraként hazudtál közben. Olyan kérleloen mondja Péter: Miért foglalta el a Sátán a szívedet, hogy megcsald a Szentlelket és a mezonek árából félre tégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.” (Csel 5,3-4.)

Hamis sáfár testvérem, nem volna jó ma koldulni? Nem volna jó ma nem másokat vádolni, hanem mélyen meghajtva fejedet elmondani, hogy Uram nem vagyok hívo, nem vagyok gyermeked, nem vagyok méltó, hogy fiadnak hívattassam, légy irgalmas nekem hamis sáfárnak. És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett.” Engedj el mindent a többieknek, de a magadéból, és ne az Istenébol. ott nincs jogod elengedni.

Még egy mondat a végén: Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy, amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.” Valaki lélegzetvisszafojtva mondta: hogy-hogy, hát azért üdvözülök amit tettem, nem kegyelembol, nem Jézusért, nem a megváltásért? Hát hogy-hogy azért fogadjanak be az örök hajlékokba, amit tettem hát akkor én elveszek. Hallottad te már egyszer komolyan ezt a mondatot: használd fel az anyagi értékeidet, az egész testi életedet arra, hogy emberek üdvözüljenek.

Hadd mondjam neked testvér, üdvösség Jézusért van, hit által. De azt is hadd mondjam, nem hittél, ha hitedet nem követik cselekedetek. Azt mondja az Ige: mutasd meg a te hitedet a te cselekedeteidbol. Nem igaz a hited, csak mese, ha nem cselekszed is. Mutasd meg nekem keresztyén életedbol a hitedet. Azt mondja Jakab levele 2,17: Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholtÕmagában.”

A hit cselekedetek nélkül halott, nem igazi hit, papír hit, ami csak papíron van meg, nem a valóságban. A valóságos krisztusi hit átalakítja az egész életedet. Ha nem alakította át, nem hittél. Figyeld meg, az utolsó ítéletkor cselekedeteket ítél az Isten. Mert éheztem és nem adtatok ennem, szomjúhoztam és nem adtatok innom.” (Máté 25,42.)

Jézus a gyümölcseidrol fog megítélni, a hited gyümölcseirol. Jézus azt mondja: Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.” (Máté 7,18.) Lehet hogy már húsz éve jó fának tartod magad, és termed a romlott gyümölcsöt azóta is. Ne hazudj az Isten ellen! Használj fel mindent a mások üdvössége érdekében, ha hiszel, ha hiszed hogy van örökélet, ha hiszed, hogy jön az ítélet.

Mindig az az ateista ember jut eszembe, akinek az írásából olvastam: ha én hinném, hogy van halál utáni élet, és ha hinném, hogy az örökké tart, akkor minden idõmet arra szentelném, akkor minden pénzemet arra költeném, akkor semmi mást nem csinálnék, csak hirdetném éjjel-nappal.

Te hiszed? Igazán hiszed? Akkor szerezz magadnak barátokat minden idõddel, minden eroddel, minden pénzeddel, minden eszközzel. Akkor ments lelkeket, mert különben hazugság az egész hívõ életed és nem lesz hiteles sem a szavad, sem az imádságod, sem az életed.

Egy gazdag embernek volt egy sáfára. Testvér, te vagy az a sáfár!

 

Látni akarjuk a Jézust


“Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádkozzanak. Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez mentek, és kérék
õt mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. Megy Filep és szólt Andrásnak, és viszont András és Filep szólt Jézusnak.” János 12,20-22


Köszönjük Uram, hogy itt lehetünk, hogy együtt lehetünk színed elott. Kérünk arra, hogy szóljál hozzánk. Kérünk Téged nyisd meg elottünk az Igét, és elégíts meg minket, ahogy megelégítetted akkor azokat, akik éhesen jöttek Hozzád. Kérünk áldd meg számunkra ezt a napot, és légy közöttünk Igéd és Lelked által.
Ámen.

errõl az egy versrol szeretnénk beszélni: Uram látni akarjuk a Jézust.” Úgy érzem ezek a görögök, akik eljöttek oda az ünnepre Jeruzsálembe, a hitetlen világot jelképezik, amelyik mindig ezzel az igénnyel jön a tanítványokhoz, hogy látni akarjuk a Jézust.

Emlékszünk arra, hogy az evangéliumok szerint Jézus Krisztus ahogy elment a tanítványok közül imádkozni, utána mentek és azt mondták Jézusnak: Mindenki Téged keres.” Döbbenten álltam meg, ez nem igaz, hát mi mindent keresnek az emberek, csak egy vasárnap délelott is, szórakozást, sportot, italt.

Hát igaz az hogy mindenki Téged keres? Rá kellett jönnöm, hogy igaz, mert amikor az ember szeretetet keres, az Istent keresi. Mert az Isten szeretet.” (1 Ján 4,8/b.) Amikor örömöt keres az Istent keresi, mert Teljes öröm van te nálad.” (Zsoltár l6,11.) Amikor az ember keresi azt, amire a lelkének szüksége van, mindig Jézust keresi. Csak nem tudják, hogy
õt keresik.

A tanítványok már tudják. És mi már úgy nézhetünk a kocsmákba meno tömegekre, vagy azokra, akik különféle szórakozóhelyekre mennek, hogy szegények ezek is mind Jézust keresik csak éppen rossz helyen. Nem tudják még hol kell keresni ot.

A világnak mindig ez az igénye, hogy látni akarjuk a Jézust. Ez volt az érdekes nekem, hogy nem hallani, hanem látni. Pedig a hit hallásból van.” (Róma 10,17.) Mi az Ige hallásán át kerültünk kapcsolatba Istennel. És mégis így mondja most az Ige: Látni akarjuk a Jézust”. Nekem az a megdöbbento, hogy én is akkor kezdtem igazán keresni ot, és elmenni olyan helyekre, ahol hallani lehetett Róla, amikor eloször láttam. Amikor valakin keresztül láttam, akkor már hallani is akartam.

Vegyük komolyan a világnak ezt az igényét felénk Uram látni akarjuk a Jézust. Az embernek erre a látni akarására nagyon sokszor a Sátán válasza a látomás. Az, hogy különféle módon lássam Jézust. Nagyon sokszor ha megkérdeztem embereket, hogyan láttad Jézust, úgy ahogy otthon a képen van.” Ez csak egy emberi képzelet. Egy emberi kivetítése annak, ahogyÕelképzelte Jézust. Aki nekem azt mondja, hogy többször is látta Jézust, azonnal megmondom, egyszer sem láttad. Az Ige azt mondja: én az én Atyámhoz megyek és többé nem láttok engem.” (János l6,l0.)

Az ördögnek ez a válasza az embernek erre a látni akarására, hogy látomást ad. De újra hadd mondjam, hogy nem Jézust látják.Õnem test. Az Isten Lélek és akik
õt imádják, lélekben és igazságban kell, hogy imádják. Nem testben. És ha mi látni akarjuk a Jézust, és ha a világ látni akarja, az sem alakot keres és akar látni. Nem olyat, hogy milyen ruhában volt, milyen volt a haja, szeme színe.

A Sátán válasza a látomás, az Isten válasza a látni akarásra az Övéi. A világnak látni kell Jézust, jogos az igénye, de bennünk és rajtunk keresztül kell, hogy lássa. Azért mondja Jézus a válaszában: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” (Ján 12,24.)

A gyümölcseinkben, az életünkben, a valóságos gyakorlati életünknek gyümölcseiben látni akarja a világ Jézust. Az Istennek, Jézusnak nincs teste, az Övéi a Krisztustest, te, meg én. Bennünk lesz láthatóvá, és a világ jogosan néz minket.

Sokszor mondják emberek, ne minket nézzetek, Jézust nézzétek. Mindig annyira haragszom érte, hát hol nézzék Jézust, ha nem bennünk. Pál apostol nem így mondta,Õazt mondta: Legyetek az én követoim, mint én a Krisztusé.” (1 Kor 11,1.) Nézzétek azokat, akik úgy járnak, amiképpen mi néktek példáitok vagyunk. Nekünk azt kellene mondani: nézzetek minket, bennünk ott él a Krisztus.

Ne hárítsad el ezt a felelosséget, hát hol lássa az a szegény görög, ez a szegény világ Jézust, pedig látni akarja. Joga is van rá, hogy lássa benned és bennem. Ezért mondja ma az Ige, Jézus válasza: látni lehet engem a gyümölcseimben. A gabonamag el fog halni és termi a gyümölcsöt. AzÕhalálának a gyümölcsei vagyunk mi. Azt mondta Jézus, most már nem bennem, a gyümölcsben, a sok gyümölcsben nem az egyben azokban keressétek Jézust.

Az ember, a hívõ ember az, akiben láthatóvá kell, hogy legyen az élet. Két kérdést szeretnék a mai napon föltenni. Az elso kérdés így hangzik, hogy hol látható Jézus, és a másik, hogy hogyan?

A holra már kicsit válaszoltunk bennünk. Dehát mégis az emberben hol? Emlékeztek, azt mondja az Ige: Mindegyikotök szentségben bírja a maga edényét, a maga sátorházát. A testet nagyon sokszor hasonlítjuk sátorházhoz. Mert tudjuk, hogy ha e mi sátorházunk elbomol…” (2 Korinthus 5,1.)

Akiben az Isten Lelke lakik, akiben az Úr Jézus lakik, az szent sátor. Olyan érdekes Mózes 2. könyvében megnézni, hogy milyen is az a szent sátor. Emlékeztek a Bibliából arra az idõre, amikor a frigyládát kivitték a szent sátorból. Harcoltak a filiszteusokkal és mikor veszítettek, kivitték a frigyládát és az is elveszett, mert a filiszteusok elvitték. ott volt a sátor a szövetség ládája nélkül. És gyászolt Izráel, mert nem volt ott a szövetség ládája a szent sátorban.

Jaj testvér, ha ez a te helyzeted most, hogy nincs ott az Úr, hogy a szentek szentjébol hiányzik a bizonyság ládája, az Istennel való szövetség, ha hiányzik a Vele való kapcsolat.

Szeretném kezdeni bentrol, legbelolrol, hogy tulajdonképpen hogyan látható bennünk Jézus. Látható, ha valóban ott van.

Amíg nem volt ott a láda a szent sátorban, addig nem áradt ki a sátorból az Isten jelenlétének a csodálatos drága szeretete, világossága, öröme. Milyen rettenetes lenne az a hívõ ember, akibol valamilyen körülmények között kivitték a lényeget, az életet, Jézust.

A szentek szentje az Isten gyermekének a lényege. Vajon mi van nálad ott belül? ott lakik Jézus? Mi van legbelül? Nagyon szeretném ma döntoen megkérdezni, a szentek szentje az a legbelso hely, amire azt mondja az Ige ha valaki imádkozik menjen be a belso szobába, oda legbelül a szentek szentjébe, ahol az Isten lakik.

Benned lakik az Isten? ott van a szövetség ládája? Be szoktál járni oda amikor imádkozol? A Vele való közösségbe, abba a csodálatos mennybe.

A szövetség ládája fölött volt a kegyelem királyi széke. Vajon szoktál odajárni, ahogy az Ige mondja: Járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez.” (Zsid 4,16.) Ma reggel bent voltál az Istennel való közösségben? Mert az a szó, ami az Isten szájából származik az az Ige. Az Övéi bejárnak és kijárnak és legelot találnak. Te be szoktál menni a szentek szentjébe?

Olyan rettenetes az, amikor egy ember életében baj van a szentek szentjével. Emlékeztek arra az énekre, amelyik így mondja a Sátánra: A szentek szentjét elfoglalja orvul, Ha égo hittel telve nincs.” Az ördögnek ez a vágya, célja, hogy ezt a helyet foglalja el, és ezért mindent megtesz. Mert ha ez azÕkezébe kerül, akkor mindennek vége. Akkor lehet hívõ gyakorlatod, akkor olvashatod az Igét, énekelhetsz, tehetsz bizonyságot, akkor hiányzik az élet, az ero, Jézus Krisztus. Jézus Krisztust ott legbelül lehet látni. Te láttad már? Ha nem láttad, akkor más sem láthatja rajtad. Úgy lesz az életed bizonyságtétel Jézusról, ha látod ot, ha közel kerülsz Hozzá.

Emlékezzünk Mózesre, aki lejött a hegyrol, az Istennel való közösségbõl, és az arcának bore sugárzott, úgy, hogy nem tudtak ránézni, mert az Istennel beszélt. Vajon ha kijössz a csendességedbol, és mész emberek közé, meglátja-e mindenki mi van ezzel az emberrel, milyen világosságot hozott. Átsugárzik a szentek szentjébol a szentélybe, és onnan a pitvarba.

A szentély a lelked, az érzelem világod, az akaratod, a gondolataid. Oda beléphetnek már a papok. Isten gyermekeinek megmutathatod azt a megváltozott gondolkozást, mert ha Jézus lakik ott legbelül, akkor az egész gondolkozásmódod más lesz. Másképp fogsz gondolkozni emberekrol, anyagiakról, családi, munkahelyi problémákról. Akkor Jézus gondolkozás módja lesz a tied. Akkor megjelenik benned Istennek az a szeretete, amelyik minden emberi értelmet felül halad. Egyszer csak egészen másképp fogsz nézni a körülötted élo emberekre, azokra is, akiket addig ki sem bírtál. Mert a szentek szentjébol a szentélybe árad az Úr Jézus lelkülete. Csinálsz dolgokat, amiket addig nem akartál csinálni, mertÕakarja csinálni. Akkor az a kemény, makacs, nyakas akarásod egyszer csak összetörik. Így mondja az Ige, hogy akkor más övez fel téged és oda mész ahová nem akarsz.

Engeded-e, hogy halomra borítsa az elképzeléseidet, terveidet? Áthúzhatja-e Isten akaratodat, terveidet minden pillanatban, ha onnan belülrol a szentek szentjébol más parancsot kapsz?

A harmadik terület a pitvar, a tested, külso életed, azt mindenki láthatja, oda bemehetnek a pogányok is.

A külso életedet vajon Isten Szentlelke alakítja-e? A szemed nézését, a szájad megmozdulását, az egész külso személyiségedet, az arcvonásodat vajon ki ír oda. Belülrol kifelé árad a fény. Milyen bolondság, ha valaki kívülrol próbálná átalakítani. Mondotok hívõ mondatokat, kánaáni nyelven próbál valaki társalogni, vagy hívõ módon gondolkozni. Sok mindent változtattál talán a beszédmodorodon kívülrol befelé, és mindenki érzi, hogy hamis, hamis.

Vajon milyen a pitvar? Nem érzed, hogy sok torz van a külsodön még, ami nem illik és nem egyezik azzal a személyiséggel aki benned lakik? Engeded-e, hogy Jézus alakítson belülrol kifelé? Látod a pitvarban látják a görögök, a külso életeden keresztül látja a világ Jézust.

A világ kérdez látni akarjuk a Jézust. Az Isten válasza az Övéi. Nemcsak azért nem ragadott el, és vitt haza bennünket, mert még rajtunk és bennünk is végzi a maga tisztító munkáját, hanem azért is, mert ez a világ látni akarja, igénye van rá és jogosan, hogy látni akarja Jézust.

Ti vagytok a világ világossága.” (Máté 5:14.) Mindig megráz engem, nem legyetek” vagytok.” Annyi világosság van ebben a világban, amennyi rajtunk keresztül kiárad.

Újra szeretném a mondatot mondani, amivel szembe néztünk ma, ami belekiált az életünkbe, amely kérdez, követel Látni akarjuk a Jézust! Sokszor követeli rajtunk, sokszor gorombasággal kikényszeríti. Sokszor semmi más mondanivalója nincs a körülöttünk levo piszkálódásainak, a kellemetlenkedéseknek, amiket körülöttünk csinálnak, mint hogy látni akarják a Jézust. Ha igazán benned van, akkor most láthatóvá lesz. Ez az amivel tartozunk a világnak.

Hogyan lesz láthatóvá? Csak úgy, ha te is beméssz a szentélybe és nézed ot. Mi pedig az Úrnak dicsõségét fedetlen arccal szemlélvén átváltozunk dicsõségrol dicsõségre, úgy mint az Úrnak Lelkétol.” (2 Kor 3,18.) A Sátán mindent megtesz, hogy be ne juss Isten közelébe. Hogy nehogy lásd ot, mert Akik orá néznek, azok felvidulnak.” (Zsolt 34,6.) A Sátán azt akarja, nehogy ragyogó arccal járj ebben a világban.

Ha befogadtad Jézust, akkor igaz a mondat, így mondja valamelyik levél , hogy ti nem ismeritek magatokat, hogy a Krisztus ti bennetek van. Ma fedezd fel ott újra belül a szívedben, és menj be oda a szentek szentjébe, és kezd el
õt csodálni, imádni, hogy átragyoghasson azÕélete a te halandó életeden keresztül.

Imádkozzunk:
Bocsáss meg Uram, hogy olyan sokszor én sem látlak Téged, és akkor hogy látnának mások rajtam keresztül. Kérlek segíts megérteni, hogy teljesen jogos a körülöttem élok követelése. Úr Jézus tudom, hogy tartozom ennek a világnak Teveled. Segíts, hogy tudjalak továbbadni minden helyzetben úgy, ahogy Te várod azt tolem. A Te neved dicsõségére.
Ámen.

 

Földbe esett gabonamag


“Jézus pedig felele nékik mondván: Eljött az óra, hogy megdicsõíttessék az Embernek Fia. Bizony, bizony mondom néktek, ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” János 12,23-24


Úr Jézus, hálát adunk Neked azért, hogy világ világosságává akarsz tenni. Köszönjük Neked, hogy olyan emberekké szeretnél formálni, akiken keresztül látni lehet a Krisztust. Áldunk Téged ezért a hihetetlen nagy megbízatásért. Könyörülj rajtunk, hogy lehessünk azzá, amivé tettél. Kérünk áldd meg számunkra az Igét és beszélj velünk tovább Szentlelked által.
Ámen.

Az elozo 20-23 versekben beszéltünk a pogányoknak, a világnak, itt a görögöknek arról az igényérol, hogy látni szeretnék a Krisztust. Arról volt szó, hol lehet
õt látni. Emlékezzünk a válaszra: az övéiben, és sehol másutt.

Most egy másik kérdésre szeretnénk választ kapni ebben az igerészben: hogyan lehet
õt látni? errõl beszél mostani igeszakaszunk, amikor Jézus azt mondja: Eljött az óra, hogy megdicsõíttessék az embernek Fia.” Mi azt mondtuk, azért élünk ezen a földön, hogy az Úr Jézus rajtunk keresztül dicsõíttessék meg. Megmondja hogyan: Bizony bizony mondom néktek, ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” Tehát úgy dicsõíttetik meg Jézus az életünkben, ha a gabonamag beleesik a földbe.

Mi a föld számunkra? Azok a körülmények, az a helyzet, az a család, az a munkahely, amibe Isten belevetett. Jó volna mindig tudni azt, hogy nem véletlenül vagyunk ott, ahol vagyunk. Nem véletlenül születtünk bele abba a családba, amelyikbe beleszülettünk. Talán sokszor gondoltunk már arra, hogy mennyivel jobb lett volna máshová kerülni. Nem véletlen az a falu, azok a körülmények, az a helyzet, amibe kerültünk. Egy biztos kéz vetett bele.

De most az a kérdés, hogy te, mint gabonamag beleestél-e abba a földbe, amibe Isten belevetett? Elofordulhat az, hogy egy mag nem esik bele a földbe? Elofordulhat, hiszen tudjuk azt, hogy sokszor ott marad a föld tetején, elkapkodják a madarak, vagy valami lesz vele, de gyümölcsöt nem terem.

Lehet, hogy egy embert Isten helyezett bizonyos körülmények közé, és nem esik abba mégse bele. Így szeretném mondani nem fogadja el, nem vállalja, végig lázad ellene, folyton úgy van vele, hogy miért? Egyszeruen nem adja bele magát abba, amibe került. Mindig úgy érzi, nem lehet kibírni ezt az egész borzalmas, kellemetlen helyzetet. Lázad ellene nem akarja.

Elégedetlen vagy a földdel, amibe belevetett Isten? Ez az elégedetlenség már annyit jelent, hogy nem akarok belehullani a földbe.

Sokszor azok ellen az emberek ellen is lehet lázadni, akik körülöttem vannak. Ezt jelzi az is, hogy elégedetlen vagyok velük. A szüleimmel, a házastársammal, a gyerekkel, a fonökkel, a munkatársammal, a szomszéddal. Nagyon jó lenne megnézni azt a helyet, ahová Isten belevetett, és megkérdezni beleestem én abba a földbe? Elfogadtam csendben, lázadás nélkül? Az Isten kezébol fogadtam? Mindig addig van baj, míg el nem tudjuk fogadni ezt. Sokszor voltak nagyon nehéz dolgok életemben, de mindig addig volt a rossz, amíg harcoltam vele. Amikor megadtam magam, és azt mondtam, hadd jöjjön amit az Úr nekem szánt, akkor már félig meg is oldódott minden.

Szeretném megkérdezni tõled, elfogadtad-e Istentol azt a területet, azt a helyzetet, ami körülötted van? Az embereket, úgy ahogy vannak? Nem akarod mindenáron megváltoztatni oket? Mert úgy gondolod, csak akkor lesznek elviselhetok, ha mások lesznek. Isten úgy dicsõíttetik meg, ez a módja és hogyanja, hogy a gabonamag beleesik a földbe. Elfogadja, elvállalja a földet, mert tudja, hogy azért esik bele, hogy elhaljon. Ez a cél. Jézus, az Istentol küldött gabonamag beleesett abba a földbe, aki én vagyok. Abban, hogy az Úr Jézus látható legyen rajtam keresztül, abban óriási akadály lehetek, a külso életem, a belso életem, önmagam.

Gondoljunk a gabonamagra ahhoz hogy élet lehessen, gyümölcs lehessen, a buroknak rothadni, pusztulni kell. A külso és belso buroknak tönkre kell meni, meg kell semmisülnie. Isten azért vetett így az élo maggal, a benned lakozó Krisztussal bele a körülményeidbe, hogy engedd, hogy mindaz pusztuljon, ami akadályozza Jézust abban, hogy látható legyen az életedben.

Gondoljunk csak a tavaszi vetésre. Úgy örülök, amikor a magvetésrol beszélhetek, és a magvetést végezhetem. Belekerül a mag a földbe, és ott elkezdodik a munka. A föld nedvessége, és sok minden ami abban a földben van, elkezdi támadni a belso magot. Nem mondod, hogy mindenki engem támad, minden ellenemre van körülöttem?” Mennyi kellemetlen dolog vesz körül. Amint körülményeimet az Isten kezébol tudom elfogadni, abban a pillanatban kezdodik bennem a jó munka. Nem állok már ellent, nem akarok mindenképpen a föld színére kerülni, ellenkezni azzal ami történik, hanem tudok igent mondani erre a munkára. Te földbe esett gabonamag vagy? Vagy az a baj, hogy nem estél bele?

A következo amit az Ige mond, hogy a gabonamag elhal. Hát hogy kellene elhalni, mire nézve kellene elhalni? Lehet hogy az igazamnak kellene elhalni, mert még mindig annyira igazam van. A jogaimnak kellene elhalnia. Mert azért annyit én is megkövetelhetek, hogy egy kis csend legyen néha körülöttem. Vannak még jogaid, a többiekkel szemben támasztott igényeid? Ha vannak, még nem haltak el. Elhalt-e már a hiúságod? Mi nem tudjuk, hogy milyen mérhetetlen hiúak vagyunk, és hogy milyen pillanatok alatt kiugrik a dicsõségvágy, a dicsekedés belolünk. Onnan tudom, hogy valami még nem halt meg, ha megmozdult. Ha halott volna nem mozdult volna meg. Jézus akkor látszana meg, abban ragyoghatna azÕtisztasága és szeretete át az életeden, ha nem mozdulna újra a sértodékenységed. Valaki így mondta, nem szólok én egy szót sem de itt belül. Mindegy hogy szólsz, vagy nem szólsz, megmozdult. Istennek az a célja velünk, hogy Jézus látható legyen a mi halandó testünkben. Ezért vetett azok közé a körülmények közé ahol élsz, ahol minden embert megtervezett számodra, akik körülötted vannak. Te nem vetted még ezt észre? Annyiszor tapasztaltam, hogy senki más nem tud úgy bosszantani, csak pont az aki mellettem él. Meg van tervezve számomra.

Nézz most a körülményekre, az emberekre, akik körülötted vannak, és fogadd el, hogy a legjobbat munkálják benned a halált. Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad.” Láttunk már olyan kukorica szemet, vagy borsót, hogy kívül maradt a földön, és míg a többi csírázott és kikelt, addig az ott feküdt egyedül.

Vajon nem ilyen a te életed? Nem teremsz gyümölcsöt, csak egymagad vagy. Egymaga marad.” Az önzo élet gyümölcstelen élet. Nem akarja feladni magát, az egyéniségét, önmagát. Elszakad az emberektõl, és elszakad az Istentol. Milyen rettenetes lenne így jutni az életem végére, hogy egymagam maradtam. Így fogsz bemenni az Isten országába, egymagad? Mi lesz a szeretteiddel, akikért annyit imádkoztál? Testvér elhalni kellene. Még a sok imádság sem segít, ha nem akarsz elhalni. Mi lesz azokkal, akiket Isten a szívedre helyezett? Mi lesz a gyermekeiddel? Nézz ma komolyan bele ebbe az Igébe, ha el nem halsz egymagad maradsz. A családban is egészen egyedül.

Ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” Így mondja Jézus, azt a szolovesszot amelyik gyümölcsöt terem megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Mert az az Isten akarata, hogy sok gyümölcsöt teremjen az életünk. Egyetlen feltétele ez: ha pedig elhal.”

Szeretném ha most egy percig Jézust néznénk. HiszenÕelsosorban önmagáról beszél, a földbe esett gabonamagról, a saját életérol. Isten vetette bele azok közé a körülmények közé ahol élt. Nem voltak könnyu körülmények. Nem volt könnyebb, mint a tiéd. Ézsaiás 53. fejezetében így mondja: mint gyökér a száraz földbol”. Nagyon rossz volt az a föld, senki nem értette, a család sem, a papi fejedelmek sem, a világ sem. És látod?Õmégis engedelmes volt, elhalt. Egyre teljesebben elhalt, egészen a kereszthalálig. Milyen jó volna ma így felnézni Rá a kereszten.

A földbe esett gabonamag elhal, és sok gyümölcsöt terem. Te, meg én azÕgyümölcsei vagyunk. De a gyümölcs nem olyan mint a fa. Gondoljunk csak egy almára, vagy bármilyen gyümölcsre ami leesik a fáról. Amikor leesik olyan mint a fa? Csak ha belekerül a földbe és elhal. Akkor ugyanolyan lesz. Akkor ott a fa mellett egy kis almafa fog növekedni. Ugyanolyan lesz mint a fa. De elõbb a leesett magnak ugyanazt át kellett élnie.

Testvér ha te Jézusból való vagy, ugyanaz az utad. Beleesni a körülményeidbe és ott elhalni. Akkor terem majd sok gyümölcsöt az életed. És akkor mit látnak- az almát? Nem! Jézust!

A kérés amivel kezdtük így hangzott: látni akarjuk a Jézust. Mi az útja annak hogy rajtad keresztül látni lehessen Jézust? Beleesni a földbe, a körülményeidbe, amelyek minden részletében arra adattak, hogy belehaljál, és Hozzá hasonlóvá legyél.

Szeretném megkérdezni testvér: akarod? Nem könnyu ez a világítás. Minden élet halálon megy át. Így mondja Pál apostol a 2 Kor 4,l2-ben: Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.”

Hagyod-e munkálkodni magadban a halált? Csak akkor fog másokban munkálkodni az élet. Ne higgyétek, hogy olcsó dolog az, hogy emberek felébredjenek körülöttünk. Nem olcsó dolog az, hogy emberek Jézushoz kerüljenek. ott valakiben mindig munkálkodik a halál.

Egyszer így olvastam Illéssel kapcsolatban nincs mennyei tuz, ha nincs az oltáron áldozat. Vajon akarsz-e az oltáron áldozat lenni, hajlandó vagy-e magadat feladni, hogy mások élhessenek körülötted?

A kérés így hangzik: Uram látni akarjuk a Jézust.” A válasz: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.”

Imádkozzunk:
Uram, tudod, hogy sokszor kibírhatatlannak tartottam azokat a körülményeket amibe belevetettél. Sokszor voltam úgy, hogy ezt nem lehet tovább bírni. Áldalak Téged azért, hogy célirányosan volt így minden. Köszönöm Neked Úr Jézus, hogy a Te akaratod az, hogy minden ami belolünk való belekerüljön a halálba, de minden ami Beloled való megvalósuljon, és láthatóvá legyen. Kérlek Uram, add meg ennek a világnak amire olyan nagy szüksége van, hogy a Tieidben meglássa Krisztust. Könyörülj meg rajtunk Urunk, hogy hajlandók legyünk kis és nagy dolgokban megfizetni ennek az árát, hogy dicsõíttessék a Te neved a földön.
Ámen.

 

Mindeneket magamhoz vonzok


“És ha én felemeltetem e földrõl, mindeneket magamhoz vonzok.” János 12,32


Biztosan sokan emlékeznek még közöttünk arra a fizika órára, amikor a tanár bemutatta a mágnesességet. Egy fehér lapon sok-sok kis vasreszelék volt, és aztán egy mágnessel közeledett hozzá. A vasreszelék mind a mágneshez szaladt. Aztán megcsináltuk ezt a kísérletet több darab mágnessel, és ki lehetett rajzolni a mágneses tereket, hogy meddig tart az egyik, és meddig a másik mágneses tér hatása. Milyen ellenállhatatlanul kellett menni ezeknek a kis vasdaraboknak a mágnes felé.

Ma reggel arra gondoltam, hogy ugyanígy van ez a világ Isten elott. A sok kicsi ember olyan, mint egy-egy kis vasreszelék, és vannak mágnesek is ebben a világban.

Ma reggel ha Isten lenézett erre a földre, akkor látta, hogy hova futnak az emberek. Sokszor mikor elmegyek egy faluba, és leszállok a buszról, látok egy házat, ahol sok ember áll. Biztos tudjátok miért? ott van a kocsma. Úgy is szokták mondani, az apák boltja. Miért mennek oda az emberek? Mert valami vonzza
õket ellenállhatatlan erõvel. Felkel reggel és azonnal oda indul. Miért megy oda? Mert egy mágnes van ott. Aztán nagyon sok embert vonz a mozi, sokszor lehet látni, hogy tolonganak a jegyekért. Látjuk, hogy mennyiféle mágnes van ebben a világban, és szegény kicsi ember megy utána, amikor belekerült a vonzókörébe.

Nézzük meg most egy kicsit, milyen mágnesek is vannak ebben a világban. Az egyik nagy mágnes a pénz. Ma sokan nincsenek itt a templomban, mert kint vannak a földeken, csinálják a dolgukat, mert ugye kapálni kell, nõ a gaz. Nem a munkát szereti a legtöbb ember, hanem a hasznot amit a munka hoz. Persze azért van olyan ember is, akinek a munka a mágnese. De a legtöbb embert mégsem a munka vonzza, hanem a pénz ami azután van. Talán nem is a pénz, hanem amit azon lehet kapni. Talán az a ház, amire vágyik az ember, vagy az autó, amire most gyujt. Valami anyagi, ami vonzó erõvel bír.

Gyerekektõl kérdeztem egyszer, ha bementek Pestre, melyik kirakathoz szoktatok menni? Lányok mondták, a ruhás bolthoz megyünk. A fiúk a muszaki boltokhoz, férfiak az autópiacra.

Nem tudom testvér, téged milyen kirakat vonz leginkább? Mi az a mágnes ami oda vonz, hogy nézzed, hogy ezt, meg azt lehetne venni. Mikor Budapesten vagyok sokszor látom, hogy egy ember körül van mindenki, mindjárt tudom, hogy szerencsejáték. Nem érdekli
õket, hogy milyen úton jutnak hozzá, csak pénz legyen.

Lehet hogy ma reggel voltak olyanok közöttünk, akik benne voltak a kettõs vonzásban. Annak a kis vasdarabnak a legrosszabb, amelyik a két mágnesesség határán van, ez is vonzza, és az is. Lehet hogy volt ma reggel közöttetek olyan, aki azt mondta: jó lenne elmenni az istentiszteletre, de ezt is csinálni kellene, meg azt is. Egy darabig ideoda mozdult.

Testvér adj hálát az Úrnak, hogy erõsebb volt az Isten vonzása, és ott tudtad hagyni azt a kapálást, vagy bármit. Sokszor van úgy az ember, hogy ide is szeretnék, meg oda is, ez is jó volna, meg az is. Aztán egy darabig hányja veti magát, míg valamerre elmozdul.

Milyen jó, hogy ti most erre mozdultatok el, és milyen szomorúak lehetnek azok, akik a másik irányba mozdultak, és most nincsenek itt.

Újra mondom, a pénz vonzása az egyik legnagyobb mágnes ezen a világon. Pénzen élvezetet is lehet venni. Egy kis jó érzés, egy kis felszabadultság, egy kicsit elfelejtem a bajokat. Egy pár órára olyan, mintha nem volna semmi nyomasztó rossz.

Az élvezet mindig mámor. Egyszer megkérdeztem a barátnõmet, miért mész állandóan moziba? Azért, hogy két órára elfelejtsem a saját nyomorúságomat. Két óráig egy képzelt világban él, azok között a körülmények között, amik ott vannak a moziban. Két órára elfelejteni azt, ami otthon van. A veszekedést, a fájdalmat, az egész rossz csalódott tönkretett életet. Két órára egy kicsi mámor.

Az élvezet mindig annyit jelent, hogy egy kicsit jól érzem magam. Nézzétek a kábítószereseket, akik belekerültek a kábítószer vonzásába. Így mondják el
õk maguk, hogy egy pár órára a mennyben érzem magam, amig bennük van a kábulat. Attól kezdve rabok, mert mindig újra meg újra az élvezetre vágynak, erre a kis boldogságra, erre a kis jóérzésre.

Mondhatnám még a sportnak az örömét, élvezetét, vagy a televízióét. Minden evangélizáción megvannak a kritikus napok, amikor már elõre mondja a lelkész, ma nem sokan lesznek, tévé nap van. Az illetõ odajut, jaj a tévé, az izgalom, a krimi, egy érdekes film. És az Isten Igéje? És sokszor rosszul dönt.

Aztán hány férfit von ki a családból a gyermekei közül, az egyenes tiszta életbõl a szex élvezete. Hány embert vonzott már rossz útra ez a rettenetes erõ? Így mondta valaki, tudom hogy mindent tönkreteszek, mindent, de tessék elhinni, nem bírok ellenállni, olyan erõs a vonzás.

Testvér, ezek mögött sokszor egy ember van, amelyik vonz. Egy rossz barát. Ugye tudjátok hány szülõ aggódik a gyermeke miatt, hogy ne barátkozz azzal. Nem tudja abbahagyni, mert annyira belekerült a vonzásába. Hány szülõnek a gyermeke belekerül egy férfinak, vagy asszonynak a vonzásába, és hiába mondja a szülõ, hiába sír, hogy nem lesz jó ez a házasság, ne menj hozzá. A fiam, aki eddig mindig hallgatott rám, most gorombán szól vissza, és becsapja az ajtót. Mi történt vele? Belekerült a másik ember vonzásába, és nem tud kijönni belõle. Az apának aki szereti a gyermekeit, tele van a szíve fájdalommal, amikor a gyerek körülöleli lábát, és mégis elmegy, mert irtózatos erõ a mágnes. Melyikben vagy testvér?

A harmadik nagy mágnes, a dicsõség, hogy legyek valaki. Nagyon sokszor nem is azért kell a pénz, hogy nekem legyen, hanem hogy én legyek valaki, hogy ne nézzenek le a faluban, hogy nekem is legyen olyan házam, mint a többieknek. Már mindenkinek van autója, nekem is legyen.

A múltkor mikor Békéscsabáról utaztam haza, olyan jót mosolyogtam. Két asszony beszélgetett, én ott ültem velük szemben és folyton mondták, ennek is van autója, annak is van, nem azért mondom, mintha irigyelném, de ennek is van, meg annak is. Nekem nem is kellene, de mégis csak felháborító, hogy van nekik.

Olyan érdekes volt megérteni, dehogy nem irigyli, dehogy nem kellene neki. Az ember annyira szeretne olyan lenni mint azok, akiknek van. Hogy ne nézzenek le azért, hogy még gyalog megyek ki az állomásra és nem kocsin. Mennyi hazugság, nagyzolás, csak azért, hogy legyek valaki, hogy ne nézzenek le mint egy senkit. Figyeljük meg mennyire vonz ez, hogy ne legyek kicsi, senki!

Hadd kérdezzem meg, hát nincs ebbõl kiút, hát bele kell ebbe pusztulni? Mert ugye tudjátok, hogy emögött a vonzás mögött egy idegen erõnek a vonzása van, amelyik a szenvedésbe, a lelkiismeret furdalásba, a gyötrelembe, a pokolba visz. A pokolba, amelyik belül van, mert az a férj is gyötrõdik azért a kicsi élvezetért. Olyan ez, mint mikor az egér belemegy a csapdába, vonzza az a kis szalonna darab, és mit szenved azután. Képtelen kijutni.

Hadd mondjam most az evangéliumot testvér. Semmi nem segit csak egy nagyobb mágnes. Egy mágnes vonzókörébõl semmi nem tud kihozni, csak egy nagyobb mágnes. Ma szeretném elmondani neked, Jézus Krisztus azt mondja: én én vagyok a nagyobb mágnes. Én ha felemeltetem e földrõl, mindeneket magamhoz vonzok.” Olyan mindegy, hogy az ital, a szórakozás, a munka, a pénz, vagy a dicsõség mágnes körében élsze, vagy egy ember fogott meg mindegy. Téged is magához vonz.

A legnagyobb mágnes, a legnagyobb erõ ezen a földön: Jézus. Valaha láttad-e ot? A szíved szemével láttad-e? Elkezdett-e már vonzani az ereje? Emlékezzetek csak amikor Jézus a földön járt és parancsolt a tengernek, a szelek is engedtek neki, engedett neki a betegség, az ördög, és nézték ot, és kérdezték, egymástól, hogy kicsoda ez? Kicsoda ez a nagyobb mágnes, aki a legerõsebb, a legnagyobb? Vonzott-e valaha a tisztasága? Senki nem járt még a földön, aki ilyen tiszta volt. Egyetlen kéz volt, amelyik nem fogadott el soha semmit. Ez az egyetlen tiszta kéz vonz-e téged?

Vonz-e téged ez az erkölcsi tisztaság? Nem kellett neki dicsõség. Vonzott-e már ez az alázat? Mikor elkezdték magasztalni akkor azt mondta nem én, az Atya. A Fiú semmit sem tehet magától. Látod hogy átadta a dicsõséget? Vonz-e ez téged? És vonz-e az a szeretet, az a tapintatos szeretet, ahogy azzal a házasságtörõ nõvel bánik? Nem engedi, hogy rádobják a követ. Aki közületek nem bûnös, az vesse rá elõször a követ.” (János 8,7.) Nem engedi kritizálni, nem engedi a pletykát, nem engedi bántani, mert szereti a nyomorultat, a bûnöst.

Nemrég olvastam valahol, hogy Németországban egy lelkész olyan fiatalembereket gyujtött össze, akik kábítószernek és különféle bûnöknek rabjai, megkötözöttei. Valaki megkérdezte hogy mer maga ilyen fiatalokat összehívni, hát felborítják a házat. Tényleg borzasztó amit csinálnak, kiabálnak, cigarettáznak, káromkodnak így mondja a lelkész dobog a szívem, mi lesz itt.

Aztán beszélni kezdek arról, hogy Jézushoz jön egy bélpoklos. Megszólal egy fiatalember és azt mondja: hagyja abba, velünk kár foglalkoznia, menthetetlenek vagyunk.

A lelkész folytatja: jön Jézushoz egy bélpoklos, a tömeg szétnyílik, egy ember aki semmit nem ér, csupa seb, csupa rontás, csupa buz, és ott leborul. Jézus odalép hozzá, ráteszi tiszta kezét annak a nyomorultnak a fejére. Valaki nem irtózik tõle, valaki nem fél tõle, valaki szereti…

Nagy csend a fiatalok között, aztán az egyik megszólal akkor nekünk is van remény?

Testvér, a bûnösök és vámszedõk barátja nem vonz téged?

Egy iszákos fiatalemberrõl olvastam egyszer, aki leírta ezt a történetet. Háborúban történt. Volt közöttünk egy ember, akit mindenki úgy hívott, hogy Frigyes testvér. Nagyon sokat csúfoltuk kezdetben. Csak úgy hívtuk hogy a testvér, nézd csak a testvért. Aztán mikor elkezdõdött a háború, amikor egyre nagyobb lett az életveszedelem, mikor egyszer csak minden ember élete egy hajszálon függött, akkor más értelme lett ennek a szónak, hogy testvér. Sokszor mi is odaültünk már, amikor olvasta a Bibliát testvér nekünk is olvasd. Így írja ez a fiatalember iszákos voltam. Belekerültem az ital vonzásába, semmi más nem érdekelt. A lövészárokból megláttam egy pincét, azt mondtam, akár élek, akár halok, odamegyek és megnézem azt a pincét. Italt szerzek magamnak.

Amikor vonz valami, akkor minden mindegy. Kijöttem a lövészárokból, utánam kiabáltak te
õrült ne menj! Hason csúsztam, hogy odaérjek, de egyszer csak egy lövés ért. Így mondták el a fiúk, ahogy ott fekszem megmozdul Frigyes testvér: vissza kell
õt hozni. Valaki utána kiált, ne menj, neked is csak egy életed van. Visszafordult, és ránk mosolygott nem fiúk, nekem kettõ van egy másik a mennyben.

Amikor Frigyes testvér húzta be társát a lövészárokba, õt is lövés érte. Így mondta el a fiatalember, ketten feküdtünk egy hordágyon, neki tüdõlövése volt, nekem csak a karomat érte a golyó. Kettõnket vittek vissza a frontról, egy rögtönzött hadikórházba, ami azelott kápolna volt. ott feküdtünk egymás mellett, Frigyes testvér halotthalványan. Minden lélekzetvételnél habos vér jött a száján. Én nem voltam életveszélyes állapotban. Egyszer kinyújtottam a kezem, hogy megszorítsam az övét és azt suttogtam neki testvér, köszönöm. Akkor felém fordította a haldokló arcát, még egyszer felemelte kezét, valahova a levegõbe mutatott, és amikor fölnéztem oda, akkor láttam, hogy egy kereszt függ ott valahogy ferdén, és arra mutat. Ez volt az utolsó, amit tett. Aztán lehanyatlott keze és meghalt.

Csak ezt szeretném most megtenni ezen a reggelen, felmutatni oda a keresztre. Látod
Õ felemeltetett, Õ úgy szeretett, hogy az életét adta. Vajon vonz-e téged ez a szeretet?

Így írta le aztán a fiú, hogy így kerültem ki az alkohol vonzásából. Ez volt az utolsó utam, amit borért tettem. A nagyobb mágnes, Jézus felemeltetik és vonz. Vonz-e téged? Látjátok testvérek, a legnagyobb vágyunk nekünk, hogy szeretnénk vonzóak lenni. Mit megcsinál egy ember, egy asszony, hogy vonzóvá legyen. Sokszor megmosolygom Budapesten, amikor látom a kékre festett szemeket. Szegény, hát miért csinál magából maskarát? Csak azért, hogy vonzóvá legyen?

Tudod hogy lehetsz vonzóvá? Csak egyképpen. Ha nagyon közel kerülsz a vonzó erõhöz. Mert ugye értjük, tanultuk fizikából, hogy ami a mágneshez ér, az mágneses lesz. Az maga is vonz. Ha ma egészen közel kerülsz Jézushoz, akkor belõled is kiindul a legnagyobb vonzás. Az Isten tisztaságának, békességének, szeretetének, örömének a vonzása. Akarsz vonzóvá lenni? Akarod, hogy jöjjenek hozzád a gyerekek? Akarod-e azt, hogy az egész család ragaszkodjon hozzád? Nincs más út testvér, kerülj egészen közel ehhez a szeretethez. Ma fogadd el úgy Jézust, hogy most már hozzá tartozz, és hogy tegyen téged vonzóvá.

Így mondja Jézus ha én felemeltetem errõl a földrõl, oda a Golgota keresztjére, mindeneket magamhoz vonzok. Ne állj ellen. Most rajtad múlik minden.

Vonz Jézus, engedj el mindent. Hány éve mozogsz már ide-oda? Ma engedj el mindent, hadd vonzzon Jézus! Legyél vonzóvá, hogy áldás lehess!

 

Megfeddi a világot


“Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és senki nem kérdezi tõlem: Hová mégy? Hanem mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket. De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jõ el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. És az mikor eljön, megfeddi a világot bûn, igazság és ítélet tekintetében: bûn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én, az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.” (János 16,5-11.)


Ezt a pár mondatot Jézus búcsúbeszédébõl olvastam. Mindjárt az elején annyit szeretnék mondani: Jézus búcsúzik.

Voltatok-e már olyan ember mellett aki búcsúzott, talán az élettõl, talán a szeretteitõl, azoktól, akik körülötte voltak. Voltál-e már olyan ember mellett, hogy átélted valaha, búcsúzni fáj. Rövid idõre is nehéz a búcsú, de különösen úgy mint itt is, hogy ilyen mondatok hangzanak el, nagyon nehéz lehetett. Olyan élesen eszembe jutott az édesanyám, aki olyan sokszor búcsúzik. Most ahogy eljöttem is azzal búcsúzott, hogy mi már nem találkozunk. Ugye tudjátok, ilyenkor mintha az ember szívét tépnék.

A tanítványok is valahogy így érezhették magukat. Valakit akit na-gyon szerettek, búcsúzik. Így mondja Jézus: senki nem kérdezi közuletek: Hová mégy?” Mennyivel másképp búcsúzik az ember, ha tudja valakirõl, hogy hová megy. Ha tudja a szerettérõl, hogy Jézushoz megy, hogy az örökéletbe megy, üdvösségbe megy. Mennyivel könnyebb elbúcsúzni valakitõl, ha tudom, hogy viszontlátom majd. Ez az elsõ kérdésem ma hozzád, hogy hová megy az a szeretted, aki talán közel van a búcsúzáshoz. De azt is szeretném megkérdezni tudod, hogy hova mész?

Jézust látjuk, és körülötte a szomorú tanítványokat. Hozzájuk beszél az Úr. Ezeket csak azért mondottam el, hogy kicsit meglássuk a helyzetképet, amiben elhangzik ez a pár mondat, amirõl beszélni szeretnék.

Jézus ezt mondja: Én az igazat mondom néktek.” Mi nem szeretjük, ha nekünk megmondják az igazat. Így mondja egy közmondás: a világ szereti, ha becsapják. Mi azt szeretjük, ha szépeket és jót mondanak. Ha sokkal szebbet mondanak, mint ami igaz. Ha azt mondják, hogy fiatal vagy, jól nézel ki, ha azt mondják, hogy okos, ügyes vagy, mindent tudsz. Mondod ugyan, hogy nem így van, de szereted, ha ezt mondják.

Nem szeretjük az igazat. Figyeljétek meg, a nagy beteg ember elõl hogy eltitkolják az igazságot. Mert az igazság kegyetlen, az igazság fáj, az igazság mindig éles. Inkább azt mondjuk a betegnek is, majd jobban leszel, nincs komoly baj.

Jézus ma azt mondja nektek és nekem: Én az igazat mondom néktek.” Lehet hogy azt mondod Uram nekem ne mondd az igazat, nekem inkább valami szépet, meghatót mondj, valami felemelot, de ne mondd meg az igazat. Sok igehirdetõ fél elmondani az igazat a gyülekezetének, mert attól fél, nem jönnek el legközelebb. Az igazat mindig veszélyes dolog kimondani.

Jézus ma az igazat mondja nekünk. Akarod-e hallani? Furcsa ez az igaz. Ez már magában érthetetlen, Jobb néktek.” Nagyon sokszor nekünk az a jobb, amire mi azt hisszük, hogy ez a legrosszabb. Gondolj arra a sok nehézségre, ami az életedben van. Jézus most azt mondja, jobb ez neked, mintha minden sikerülne. Jobb neked, mintha minden jól menne, ha nagyon sok pénzed lenne, vagy nagyon jó lenne körülötted minden. Milyen furcsa, érthetetlen jobb” ez. De talán egyszer majd visszanézve megérted, hogy az volt a legjobb, amire azt hitted, hogy nagyon rossz, nagyon kemény, nagyon kibírhatatlan ez az érthetetlen jobb.

Sok példát tudnék elmondani, de hadd mondjak most csak egyet. Olyan éles emléke életemnek az az asszony, aki így mondta el, hogy a 12 éves kislányát elütötte a vonat. Elmondta, hogy akkor szinte megõrültem, bevittek az elmegyógyintézetbe. ott találkozott egy hívõ orvossal, aki Jézusról beszélt neki.

Hosszú évek múlva beszéltem vele, Budapesten karolt belém az utcán és azt mondta: neked meg merem mondani, akkor a legjobb történt. Soha nem találtam volna meg Jézus Krisztust, ha velem akkor ez nem történik. Engem Isten soha nem tudott volna megállítani, soha nem kerestem volna ot, ha a veszedelembe vivõ úton egy koporsót nem állít az utamba.

Olyan jó volna most bizalommal fölnézni az Úrra és azt mondani, én most még nem értem, hogy miért jó az, ami velem történt.

Egy asszonyra emlékszem, akit megcsalt a férje, és évekkel utána azt mondta: ez vitt engem Jézushoz. Nem mentem volna el a templomba arra az evangélizációra, ha nem úgy történik minden, ahogy történt. Akkor ismerte meg Jézust. Kedvesen így mondta el a megtérését: emberileg a férjemnek köszönhetem, az
õ hutlensége kergetett engem oda. Velem a legjobb történt.

Nézz a nehézségekre, és hidd el, hogy a legjobb történt. Isten jót akar veled. Nem szeretném, ha általánosságban gondolkoznátok. Most gondolj arra a kibírhatatlanra, és mondj magadban csendben csak ennyit: lehet hogy jobb. Most még nem látom, majd késõbb. Lehet hogy majd egyszer a mennyben fogod meglátni, hogy nem tudott Isten másképp megállítani. Kellett ez az érthetetlen jobb.

Persze Jézus magára nézve érti, hogy jobb néktek, ha én elmegyek. Mert látjátok így kellett szenvedni a Krisztusnak”, (Lukács 24,46), mert csak így tudott minket hazavezetni az Atyához. Csak így jöhetett el a Szentlélek. Jézus mennybemenetele és pünkösd között gondolj arra, hogy azért kellett megtörténnie mindennek, azért állt az a véres kereszt a Golgotán, azért kellett olyan rettenetesen szenvednie a Krisztusnak, hogy neked meg nekem lehessen boldog új életem. Az a rettenetes megfeszítés, az értünk folyó vér, ez a jó? Az egyetlen jobb?

Igen! Az egyetlen út, hogy igazán boldog lehess. Nem tudom, hogy mi mindent próbáltatok már meg a boldogságért, és nem lett belõle semmi. Most hadd mondjam nagyon érhetõen, a boldogságnak egyetlen akadálya van a bûn, a bûnöd.

Amikor egyszer így kimondtam, hogy a bûn, nagyon sokan helyeseltek, hát persze hogy a bûn, az anyósom bûne, a gyerekem bûne, a más bûne. Te is így gondolod? Nem a másik bûne boldogságunk akadálya, hanem a saját bûnünk. Nekünk soha nem a más bûne fáj, a sajátunk.

A tél folyamán valahol a 32. zsoltárról kellett beszélnem egész héten keresztül. Eljutottam oda, hogy Sok bánata van a gonosznak.” (10.v.) Megálltam és azt mondtam, ezt nem értem. Hát nem a gonosznak van bánata, azok vígan járnak. Nem úgy látod te is, hogy becsapott engem, tönkretett, kitolt velem és vígan járkál? Hogyhogy sok bánata van a gonosznak? Annak van sok bánata, aki együtt él a gonosszal.

Ki akartam kerülni ezt a mondatot, de az Isten nem engedte. Egy estén keresztül errõl az egy versrõl kellett beszélnem, hogy Sok bánata van a gonosznak.” Akkor értettem meg, hogy engem csak az én bûnöm tesz tönkre, nem a másiké. Akkor ott azt kérdeztem azoktól az emberektõl, akik ott voltak, van-e ilyen, hogy a szomszéd eszi meg a töltöttkáposztát, és az én gyomrom fáj? Lehet az, hogy a férjem rúg be és én vagyok részeg?

Ugye mennyire világos, hogy nem? Hát akkor lehet az, hogy õ vétkezik és én szenvedjek? Ez sem lehet! Nekünk mindig a saját bûnünk fáj, és soha nem a másiké.

Hadd mondjak el egy történetet, amibõl talán egy perc alatt megértitek az egészet. Finnországban történt, egy öreg hívõ házaspár lakott egy faluban. A falu bolondnak tartotta
õket, kinevették és csúfolták õket. Egyszer néhány fiatal elhatározta, hogy megtréfálják az öregeket. Leszedik a cserepet házukról, aztán majd mondhatják, hogy az Úr így, meg az Úr úgy. Majd ha jön az esõ megvéd az Úr. Majd meglátjuk mi lesz, ha leszedjük az összes cserepet.

Egy reggel valóban hozzáfogtak, az öreg bácsi ahogy kimegy, látja, szedik házukról a cserepet. Visszamegy és azt mondja a feleségének: anyjuk munkások érkeztek, tegyél ki az asztalra mindent ami jó, sonkát, kolbászt, vendégeljük meg
õket. Az asszony kirakta az asztalra amit tudott. A bácsi kiment és azt mondta: fiúk ti már nagyon sokat dolgoztatok, gyertek be és reggelizzetek meg. Összenéztek: ez a bolond még enni is ad? Hát menjünk.

Amint bemennek és meglátják azt a sok jót ami az asztalon van, mintha elszorulna a torkuk. Aztán leülnek és az öreg bácsi elkezd imádkozni, hogy Isten áldja meg ezeket a fiatal életeket és tegye
õket igazán boldoggá. A fiúk egy falatot nem tudtak lenyelni, aztán ahogy mennek ki a csendben, a legvadabb meglöki a másikat, és azt mondja: fiúk rakjuk vissza a cserepeket. És visszatették egy szálig.

Miért mondtam el? Mennyi bánata lett volna annak az öregnek, ha ment volna és összehívta volna a szomszédokat, hogy nézzétek mit muvelnek? Mennyi bánatuk lett volna, ha rohannak a rendõrségre, a tanácsházára. Talán évekig tartó per, ki tudja mi minden lett volna belõle, el sem lehet azt mondani.

A gonoszt csak egyféleképpen lehet viszonozni jóval. Ha jóval viszonzod és nem támad fel benned is a gonosz. Mert akkor már nem az fáj, amit tettek, akkor már az fáj, hogy nem tudtam
õket szeretni tovább. Sohasem az fáj, amit õk csinálnak, az az egy mondat fáj neked, amit te mondtál.

Eszembejut az, amikor a vasútnál pénztáros voltam, ketten voltunk a kollegámmal 24 órás szolgálatban. Egy utas odament a kollegámhoz és azt mondta: adjon egy jegyet. Na de hova? Ha maga ennyit beszél elmegy a vonatom! A végén elment. Persze a kollegám is rákezdte: marhák utazzanak a marhavagonban. Majd vörösen rám néz és azt mondja: hallotta, hogy mit mondott nekem? Igen, de azt is hallottam amit maga mondott.

Mi mindig csak azt halljuk, amit a másik mond, arra nincs fülünk, amit mi mondunk. Pedig az terheli meg a lelkiismereted, amit te mondasz. Az fáj, az gyötör, az kínoz. A boldogságodnak egyetlen akadálya van, a te bûnöd, türelmetlenséged, veszekedésed, az erõszakosságod.

Azért mondja az Ige, a Szentlélek ha jön ó bár ha most eljönne és itt lenne közöttünk és megfeddene téged bûn tekintetében. Ha elmondhatná neked most, hogy mi tette tönkre életedet. Ha most csendben megszólíthatna és elmondhatná, eszedbe juttatná, hogy miért vagy boldogtalan.

A Vigasztaló megfeddi a világot. Ezzel kezdi a vigasztalást. Furcsa vigasztalás, nem? Hadd mondjam neked, ha majd ott belül kezdi a feddést, akkor majd tudod, hogy A te vesszõd és botod azok vígasztalnak engem.” (Zsoltár 23,4.)

Milyen jó, hogy elkezdi az ítélet vigasztalását, mert azért jön a Szentlélek, hogy megfeddje a világot bûn tekintetében, hogy nem hiszel
Õbenne. Vagy hiszel Benne? Hiszel a szavában? Igazán hiszed, hogy aki haragszik az gyilkos? Igazán hiszed te ezt, és mégis mersz haragudni?

Hiszed azt, hogy aki valakire rátekint kívánság okáért, már paráználkodott az õ szívében? Hogy mersz úgy nézni ahogy nézel, ha ez igaz? Te hiszel abban, hogy minden szó igaz a Bibliában? Hiszed azt, hogy minden hiábavaló szóért számot fogsz adni? És mennyit beszélsz háta mögött, gondolatban?

Hadd feddjen meg a Szentlélek, hogy nem hiszel benne. Nem hiszel az ítéletében, de nem hiszel a kegyelmében sem. Hiszed azt, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít minden bûntõl?

Azt hiszed, hogy nem kell majd Isten elott számot adnod semmirõl? Egyszer valaki arról beszélt, hogy életem magnószalagja Isten kezében van. Az elsõ szótól, az elsõ cselekedettõl kezdve az utolsóig. De van egy lehetõség a törlésre. A vér töröl! Az Úr Jézus vére letörli az eddigi életed minden bûnét. Hiszed te ezt? Hiszed azt, hogy nem kell majd az Isten elott számot adnod semmirõl?

Ha hinnéd, akkor most ujjongva kellene kimenni a templomból. Akkor most a szíved tele lenne örömmel. Hiszel a kegyelemben, abban, hogy ha most itt ma megérinthetett Jézus az
Õ szavával, akkor meggyógyulsz beteg életedbõl. Ha most kéred a bûneid bocsánatát teljes szívbõl, rögtön megváltozik minden. Hiszed te ezt? Egészen mássá lehetsz, nem kell többé vétkezned, nem kell többé mérgelõdni, veszõdni, haragudni.

Látod Isten Szentlelke azért jött, hogy megfeddjen, hogy nem hiszel Benne. Ma nagyon szeretnélek kérni téged akit ide hívott az Úr, higgyél az Igének. Neked semmit nem használ a hirdetett beszéd, ha most nem párosítod hittel.

Hidd el, hogy a te boldogtalanságod oka a bûnöd. De hidd el, hogy van erre bocsánat. És a Szentlélek megtölthet végtelen örömmel. Hidd el, hogy azt a boldogságot, amit mindig kerestél, megkaphatod.

Nyisd meg Elotte szívedet. Eszembejut egy öreg bácsi, akivel egyszer együtt imádkoztam egy igehirdetés után. Csak ennyit mondott, de hittel Köszönöm Úr Jézus, hogy meghaltál értem. Másnap reggel kikísért az állomásra és azt mondta útközben: tetszik tudni hogy velem az este történt valami? Hát hogyne tudnám, megkapta a bûnbocsánatot. Amikor reggel fölébredtem, boldog voltam, nem terhelt semmi.

Ha szeretnéd átélni ezt a boldogságot, higgy Benne. Hidd el, hogy minden azért történt életedben, hogy itt most elfogadd bûneidre a bocsánatot. Hogy megnyerhesd az Isten legnagyobb ajándékát, a Szentlelket.

Imádkozzunk:

Köszönjük Urunk, hogy megmondtad nekünk az igazat. Lehet, hogy nem tetszik, lehet hogy mást vártunk, ünnepi hangulatot. Lehet hogy pünkösdkor is mást várunk majd. bûnt megítélõ drága Szentlélek jöjj, és kisérd el az én testvéreimet haza. Kérlek Téged azért, hogy bennünk munkálkodó erõd szerint szóld nekünk az Igét. Láttasd meg nagyon világosan, hogy minden boldogtalanságunknak oka saját bûnünk. Segíts megérteni rossz természetünket. És segíts megérteni a szabadulás egyetlen útját. Kérlek Szentlélek Isten mutass rá a keresztre, a bocsánat egyetlen helyére, és add meg nekünk, hogy még ma rendezhessük elotted az életünket, a mi boldogságunkra, üdvösségünkre, és a Te dicsõségedre.
Ámen.

 

Egy akarattal együtt


“Mikor azért este volt, azon a napon, a hétnek elsõ napján, és mikor az ajtók zárva voltak, ahol egybegyultek a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus és megállt a középen, és monda nékik: Békesség néktek! És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendeztek azért a tanítványok, hogy látták az Urat. Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, és monda nékik: Vegyetek Szentlelket: Akinek bûneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.
Tamás pedig, egy a tizenkettõ közül, akit Kettõsnek hívtak, nem volt õvelük, amikor eljött Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat!
Õ pedig monda nékik: Ha nem látom az õ kezein a szegek helyeit és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az
õ oldalába, semmiképpen el nem hiszem. És nyolc nap múlva ismét benn voltak az õ tanítványai, Tamás is
õ velük. Noha az ajtó zárva volt, bement Jézus és megállt a középen és monda: Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet és bocsásd az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívõ. És felele Tamás és monda néki: Én Uram, és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” János 20,19-29


Minden évben ezen a napon el szoktuk mondani, hogy ez a vasárnap Tamásvasárnap. Jézus Krisztusnak külön gondja volt Tamásra. Ma róla beszélünk. Az elsõ kérdés az, hogy miért lett hitetlen Tamás, a második pedig, hogy miért lett hívõ? Ezt a két kérdést szeretnénk ma megnézni.

Tamás azért lett hitetlen, mert nem volt ott a többiekkel. Pünkösd akkor következett be, amikor a tanítványok egy akarattal együtt voltak. Nagyon sok tévelygés arról beszél, hogy mennyire megváltoztak a tanítványok pünkösd után. Nem pünkösd tette mássá a tanítványokat, hanem a kereszt. A kereszt mindenkinek tökéletes és teljes csõd volt. Mi addig nem tudunk egy akaraton lenni, amíg csõdbe nem jutunk. Addig külön vélekedéseink vannak, addig lenézünk másokat: ez még ott tart, de én már. Addig mindig tudunk kritizálni, hibát találni, addig mindig rossz, amit a másik mond.

Amíg valaki önmagában nagy, addig nem jöhet el a Szentlélek. Mindenkinek kicsivé, semmivé kell lenni. És ezt a kereszt vitte végbe. A kereszt után tudtak csak a tanítványok egy akarattal együtt lenni, amikor János éppen úgy csõdbe jut mint Péter. Senki nem mondhatta, kitartottam, hõs voltam. Amikor egyformán csõdbe jutott mindegyik, akkor tudtak egy akarattal együtt lenni.

Tamás nem volt velük. Vajon miért nem? Miért nem tudunk mi együtt lenni? Nagyon sok a különbség közöttünk. Ha csak itt végignézzük egymást, a legkülönfélébbek vagyunk. Ha csak az iskolai végzettséget nézzük, egyetemi végzettségtõl a két elemiig minden megtalálható. De amíg valaki vagyok abban amiben vagyok, addig kritizálom a másikat. Az csak én pedig már.

Izráel valamelyik királya lerontotta a bálványokat, de meghagyta a magaslatokat. Nagyon sok ember is így van, lerontja a bálványokat, de meghagyja a magaslatokat életében. A kereszt magaslatával szemben nincs semmi magaslat, sem születés, sem muveltség, sem semmi. Odajutottál-e már, hogy tudsz egy akaraton lenni másokkal? Sem felnézni valakire, sem lenézni. Mert amíg felnézek, addig le is nézek.

Persze sok minden van, ami miatt nem tudunk együtt lenni. Szokták mondani, hogy ez a valaki nekem nem szimpatikus. Ez annyit jelent, hogy nálam még mindig az én” uralkodik. Szortírozod az embereket, ahogy viszonyulnak hozzád úgy szimpatikusak, vagy nem. Ha valaki ellenszenves nekem, már nem tudok egy akaraton lenni vele. Miért? Mert nem olyan mint én. Ha valaki nem úgy néz rám, vagy nem köszön, már nem tudok vele egy lenni.

Nem tudom Tamás miért nem volt ott. Lehet hogy nézeteltérése volt valakivel. Lehet hogy ilyen akadálya volt, hogy jaj a család, jaj a munka, nem tudok elmenni, most pihennem kell. Nálatok is ott volt talán ma reggel a kérdés, most keljek fel és menjek el, pedig ma jó lenne kipihenni magam.

Nem tudjuk Tamás miért maradt el. A Biblia azt mondja, hogy Kettõsnek hívták. Sokáig azt hittem, hogy volt egy másik baráti köre, de nem, hanem ikertestvére volt. Arra gondoltam, van ennek lelki mondanivalója is. Nem vagy-e te is kettõs, hogy ez is fontos, és az is érdekel? Együgyu ember vagy-e, akinek egyetlen ügye van az Úr ügye? Mindig az
õ ügye az elsõ, vagy van amikor más dolgok visszatartanak? Úgy szeretem a Biblia egyszeru fogalmazását, amikor a királyi mennyegzõre hívogatnak a szolgák és vannak kifogások: ökröt vettem, szántóföldet vettem, feleséget vettem. Sok sok fontos dolog akadályozhat, de Isten Igéje röviden fogalmaz: nem akartak eljönni. Így mondta nekem valaki: ahova én akarok, oda mindig eljutok.

Tehát bár mi volt is Tamás kifogása, akár milyen fontos dolog is volt az amiért elmaradt, Isten azt mondja: nem akart elmenni. Nem volt ott Tamás amikor a többiek egy akarattal együtt voltak és egy komoly dologból kimaradt. Egy közös élménybõl maradt ki, Jézus a bezárt ajtón keresztül megjelenik, és megmutatja sebeit. Együtt élték át a tanítványok ezt, és mondhatták, hogy emlékszel? Mi is emlegetjük a közös élményeket, mit is mondott akkor az Úr nekünk? Valahogy úgy van az ember, hogy csak meglátja azt az ismerõs arcot akivel együtt volt, és már minden eszébe jut.

Hogy állhatott ott Tamás, amikor kimaradt egy közös élménybõl? De nemcsak az élménybõl maradt ki, hanem kimaradt a közös örömbõl is. Tamás hitetlen lett, mert nem volt ott, mert nem élte át a közös örömöt. Közös volt a küldetés is: Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket.” Milyen rossz amikor valaki úgy megy ott a többiekkel, hogy neki nincs küldetése. Mint ahogy két ló mellett ott fut a csikó. Sok ember van úgy, hogy sem küldetése, sem megbízatása nincs.

A tanítványok közösen kaptak valamit. Jézus rájuk lehelt és azt mondta: Vegyetek Szentlelket!” Tamás nem vett, nem lehelt rá az Úr. Tamás nem kapott közös bûnbocsánatot. Micsoda események, élmények együtt, és hogy összeköthette mindez ezeket az embereket. Tudjátok mi köt össze különbözõ embereket tíz évestõl a hetvenig? Amit Jézus közösen ad, a Szentlélek ajándéka, a közös öröm, hogy amikor ránézel a másik emberre ugyanazt látod a szemében, azt az örömöt, azt a boldogságot. Ebbõl maradt ki Tamás, a Kettõs, mert neki akkor más fontos dolga volt.

Ha kimaradok valamibõl megkeményedek. Akkor már úgy vagyok, hogy biztos nem is jó az. Kemény mondat ez: semmiképpen nem hiszem!” Minél inkább mondják, annál jobban megkeményedik a kívül maradt ember. Tamás kívül maradt és azt mondta: semmiképpen nem hiszem. Ha”…Van egy feltétele. A hitetlen embernek mindig van feltétele. Visszaemlékeztem Mózes 1 könyve 28. részére, milyen megdöbbentõ volt, ahogy Isten elárasztja kegyelmével Jákóbot, ahogy mondja: ezt a földet amelyen fekszel néked adom és a te magodnak. És a te magod olyan lesz, mint a földnek pora és terjeszkedel nyugatra és keletre és délre és te benned és a te magodban áldatnak meg a földnek minden nemzetségei. És imé én veled vagyok és megõrizlek téged.”

Csupa ígéret egy ha” szó sincs benne. És mit válaszol Jákób? Így válaszol az ember a teljes kegyelemre: ..ha az Isten velem lesz és megõriz engem ezen az úton amelyen most járok, és ha ételül kenyeret s öltözetül ruhát ad nekem, és békességgel térek vissza az én atyámnak házához, akkor az Úr lesz az én Istenem….és valamit ad nékem, annak tizedét néked adom.” Milyen irtózatos válasz ez arra a szabad kegyelemre, amivel elárasztotta az Úr Jákóbot. Micsoda borzalmas kép ez az emberrõl. Tamás is ide jutott: ha” nem látom, ha” bele nem bocsátom kezemet az oldalába, semmiképpen nem hiszem.

A te hitednek vannak feltételei? Talán mondod az Úrnak, hogy Uram ha… Ez a hitetlenség jele. Tamás hitetlen, mert nem volt ott, megkeményedett a szíve, és a porszem ember feltételeket szabott a szent Istennek.

A másik kérdésünk: hogyan lett hívõvé Tamás? Ez az evangéliuma a Tamásvasárnapnak. A sánta embereknek szól az Ige. A Tamás-vasárnap a sántáké, a lelkileg sántáké, a kétfelé sántikálóké, akik valahol mindig lemaradnak a hitetlenségben, az engedelmességben, az átadásban. Mások boldogan elõre futnak, a Tamások lemaradnak. De Isten érti, és szereti a sántát. Ézsaiás 33 szerint Istennél a sántáknak is helye van. A világ letapossa, félredobja a sántákat, nem érdekesek. De közöttetek ne így legyen.

Jézusnak szeme, szíve, és ideje van a lemaradtak, a Tamások számára. Mert Tamás nyolc nappal lemaradt a többitõl, ott sántikált utánuk és mondogatta, hogy ha… ha…” Az Úr hallja, és nem sértõdik meg, nem vonul vissza, hanem nyolc nap múlva eljön a sántáért külön. Micsoda kegyelem, micsoda szeretet a lemaradt Tamás iránt, a lassú, a kételkedõ, az ügyetlen iránt. Irántad, aki lemaradtál, mások rég befutottak, sokkal komolyabban járnak az Úrral, de te mindig kételkedtél, mindig sántikáltál. Isten ma neked szól! Hogyan lehet a hitetlenbõl hívõ? Csak kegyelembõl! Még a sánták is zsákmányt vetnek” mondja. (Ézsaiás 33,23.)

Egy családban, ahol nyolc gyerek volt, behoztak egy kosár almát. A gyerekek között volt egy sánta is, a kis Jakab. Ahogy a kosarat letették az asztalra, a gyerekek rárohantak, hogy a nagyobbat kapják ki. A kis sánta látta ezt, és el sem indult neki úgysem jut. Meglátta az édesanya és azt mondta: mindenki tegye vissza az almát. Jakab menj, és válassz magadnak.

Úgy gondolom, Tamás többet kapott a többieknél. Külön láthatta az Urat, olyan szeretetet ismert meg, amit senki. Névre szóló külön személyes szeretetet. Tamás válassz magadnak, mert ott a sánta is zsákmányt vett. Jakab is választhatta azt az almát, amelyiket akarta, a többi pedig tülekedhetett. Mert az Isten szereti, érti a sántát, a lemaradottat. Milyen hihetetlen mély megaláztatás volt ez a Tamás, a sánta számára.

Egy bányász városban nagy ébredés volt, nagyon sokan hitre jutottak. Egy fiatal ember, akit mindenki Arany Lacinak csúfolt, mert aranygyurut és láncot hordott, leginkább semmibe vette az egészet. Hagyjatok nekem békét ezzel a mesével, majd ha egyszer nekem is megmutatja magát az Isten, akkor elhiszem. Amikor egyszer lent volt a bányában, úgy hallotta, mintha az egyik sarokból az édesanyja szólítaná: Lacó, Lacó! Rémülten állt meg senki nem hívott így, csak az anyám. Odarohant ahonnan a hang jött, és a következõ pillanatban beszakadt a bánya, az otthagyott csákányát betemette. Laci ott állt halott halványan honnan jött ez a hang, pont abban a pillanatban? Csak annyit tudott mondani: megmentett az Isten! Hosszú hetekig senki nem látta mosolyogni a nagyszájú, kiabáló, hetvenkedõ Arany Lacit. Állandóan ott volt fölötte, hogy szeret engem, észrevett engem az Isten. Engem! Attól kezdve járt istentiszteletre s amikor egyszer a lelkész a kegyelmet hirdette, a templom csendjében felhangzott a kiáltás: megváltott engem! Elõször csak az ítéletet látta ez az ember, de aztán átélhette a kegyelmet is.

Tamás is az ítéletet élhette át, amikor azt mondotta neki Jézus: Hozd ide a te kezedet.” Amikor odaesett a Jézus lábaihoz és annyit mondott: Én Uram, és én Istenem!,” akkor az összes ha” szava eszébe juthatott Tamásnak. Hogy volt-e bátorsága odatenni a kezét, nem tudjuk, egyet olvasunk, hogy odaesett Jézus lábaihoz és annyit mondott: Én Uram, és én Istenem!”

Aztán csak még egy mondat: Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Az az idõ amiben mi élünk, a hitnek az idõszaka. Még nem látunk, de hihetünk. Még nem láthatjuk az
õ országát, amelyet készített mindazoknak, akik õt szeretik. Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az
õt szeretõknek.” (1 Kor 2,9.) Testvér te hiszed? Minden kicsi dolognak, ami velünk történik megvan a hit idõszaka. A családod megtérésének is. Még nem látod, de hiszed. Nem a látás tesz boldoggá, hanem a hit.

Látjátok mindenki megtér egyszer, a gazdag is ott a pokolban, amikor már látott. ott már hitt, de ez a hit nem volt üdvözítõ hit. Bárcsak Isten megajándékozhatna ma téged, te hitetlen Tamás igazi hittel, hogy felnyílhatna a szemed arra, hogy minden lehetséges a hívõnek. Istennek csodálatos ajándékai vannak a számodra, de csak hit által lesz a tied. Ma merd nagyra nyitni a szemed. Nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.” (Zsoltár 81,11/b.) Testvér higgyél! Azt mondja a Zsidók 11: Hit által országokat gyõztek le, igazságot cselekedtek, halottakat támasztottak, betegek meggyógyultak, az ígéreteket elnyerték hit által.

Sok mindent láttál már, láttad az Õ szeretetét, feléd nyúló kegyelmét, átélted már a gyógyulásodat, azt a sok sok csodát amit veled tett. Ezek nem boldogítanak. Hadd mondjam újra: Boldogok akik nem látnak és hisznek!” Istennek ez a sorrendje, elõször a hit, azután a látás. Így mondta Jézus Mártának: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsõségét?” (János 11,40.) Vigyázzunk, nem az a különbség, hogy hiszem és tudom, hanem hiszem és látom. A hitetlenség felségsértés, mert a szent Isten személyében kételkedsz. Hitetlenségeddel arculütöd az Istent.

Testvér higgy és adjon neked az Isten sok sok örömöt a hívésben, hogy egyszer majd a látásban is dicsõíthesd ot.

Imádkozzunk:
Uram nagyon köszönöm a Tamásvasárnapot, a lemaradtaknak, a sántáknak, az ügyetleneknek, a hitetleneknek a vasárnapját. Áldalak azért az irgalmas kézért, amelyik utána nyúl a nyomorultnak. Áldalak azért az irgalmas szeretetért, amelyik utolsókból elsõket formál. Hadd magasztaljalak Téged érte, és taníts meg úgy bánni emberekkel, ahogyan Te bántál. Legyen szívem és legyen szemem a sánták számára. Taníts meg úgy járni, ahogyan Te jártál. Hadd dicsõítsünk azért, akinek most megismerhettünk. Hadd ajándékozhassunk meg ma a teljes bizalmunkkal, Téged, akinek volt szíve a Tamások számára, volt türelme és szeretete a mi számunkra is. Köszönöm, hogy minden szavad igaz, mert Te állsz mögötte, Te aki soha nem hazudtál. Segíts építeni Rád és boldogan dicsõíteni Téged itt a földön, és egyszer majd örökkön örökké Te nálad a mennyben.
Ámen.

 

Boldogok akik nem látnak és hisznek


“Tamás pedig egy a tizenkettõ közül, akit Kettõsnek hívtak, nem volt õvelük, mikor eljött Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat.
Õ pedig monda nékik: Ha nem látom a kezein a szögek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szögek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az
õ oldalába, semmiképpen el nem hiszem. És nyolc nap múlva ismét bent voltak az õ tanítványai és Tamás is
õvelük. Noha az ajtó zárva volt, bement Jézus és megállt a középen és mondta: békesség néktek! Aztán monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet, és hozd ide a te kezedet és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívõ. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem. Monda néki Jézus: Mivel hogy láttál engem Tamás hittél, boldogok akik nem látnak és hisznek. Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az
õ tanítványai elott amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek fia, és hogy ezt hívén életetek legyen az
õ nevében.” János 20,24-31


Ezt a mai vasárnapot, amelyik pontosan egy héttel húsvét után van, Tamás vasárnapnak hívjuk. Ezen a napon jelent meg újra Jézus egyedül Tamásnak. Nem olvassuk, hogy valami mást tett volna, mint azt, hogy Tamással beszélt.

Isten szereti az embert. Ilyen fontos neki egyetlen ember. Hadd mondjam így te. Úgy kezdõdik az igerészünk, hogy a tanítványoknak megjelenik Jézus, és
õk örömteli arccal mondogatják Tamásnak, aki nem volt ott: Láttuk az Urat!” Mi volt a Tamás válasza erre a bizonyságtételre? Ha nem látom az
õ kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az
õ oldalába, semmiképpen el nem hiszem.” Szeretném kérdezni, mi a te válaszod arra, ha valaki most a XX. században elmondja neked, hogy találkoztam az élõ Jézussal, és megváltoztatta az életemet?

Egyszer egy fiatal mondta el nekem, hogy sok prédikációt hallott már életében, de egy ifjúsági összejövetelen egy fiú felállt és elmondta a saját megtapasztalását, és azt mondta, ez a fiatal tetszik tudni, ez valahogy olyan volt, mint ami igaz, nem beszéd és nem prédikáció valóság volt. Attól kezdve kezdett érdekelni a dolog. Itt is a tanítványok úgy voltak, hogy igazat mondtak. A lényükbõl, a szavukból sugárzott az, hogy ezekkel történt valami. Mégis lehet erre ez a válasz, hogy nem hiszem? Sajnos igen.

Tamás is ezt mondta, és biztos vagyok benne, hogy itt ebben a szobában senki nincs, aki ne hallott volna valakit úgy bizonyságot tenni, hogy megérezte azonnal, hogy ez valóban tapasztalt valamit. Tamást így is szokták hívni, hogy a hitetlen Tamás. Nem tudom nem ül-e most is itt közöttünk hitetlen Tamás, aki azt mondja szívében, hogy hát ha ezt nem látom, meg azt nem látom, nem hiszek. Aki nem akar másképp hinni, csak úgy, ha saját maga lát valamit. Isten szereti, ismeri és érti ezeket az embereket.

Nagyon sokszor szoktunk errõl a fogalomról beszélni, hogy hitetlen, meg hívõ. Úgy szeretem ezt ez Igét, mert ebben teljesen világosan körvonalazza a kettot, ki a hitetlen és ki a hívõ. Tamás hitetlen, mert ezt mondja: ha nem látom nem hiszem. A hitét tapasztalatokra akarja építeni. Volt-e olyan pillanata életednek, amikor tapasztalatot kerestél. Egy lány jutott eszembe, aki amikor az anyja haldoklott, teljes szívvel imádkozott: Istenem ha vagy, akkor most mutasd meg magad! És az édesanyja meghalt. Egy ember, aki szintén szerette volna az életét valami láthatóra építeni. Nekem mindig olyan megdöbbentõ a bal lator, ugyanabban a nehéz helyzetben van mint a jobb lator. A Biblia egy furcsa mondatot mond: A felfüggesztett gonosztevõk közül pedig az egyik szidalmazá ot, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!” (Lukács 23,39. )

Ez káromlás? Hát akkor hányszor káromoltad te az Istent? Hányszor mondtad ezt, hogy Uram ha ha, akkor most csinálj valamit. Emlékezz betegségekre, talán életed legnehezebb pillanataira, amikor valami ilyet mondtál, amit Tamás is mondott, ha igazán vagy, akkor most segíts, most nyúlj le, most mutasd meg magad! Biztos hogy el tudnál mondani sok ehhez hasonló dolgot. Hadifoglyok hányszor mondták: Istenem ha haza hozol. És hazahozta! Ez a leány az ellenkezõjét tudta elmondani, nem hallgatott meg, nem történt semmi. Azt mondta: most már biztos vagyok benne, hogy nincs Isten, mert akkor nem hallgatott meg.

Hitetlen az az ember, aki mint Tamás tapogatni akar, az ujjait akarja a szegek helyébe bocsátani. Olyan módon akar valamit tapasztalni, ami nem Isten útja. Az Ige szerint Isten mégis szereti ezeket a hitetlen Tamásokat. Ennek a mai vasárnapnak ez az egyik komoly üzenete, hogy nyolc nap múlva megjelent Jézus és azt mondta: Tamás hozd ide a te ujjadat. Nem tudom érzitek-e, hogy milyen megrázó lehetett ez Tamás számára. Pontosan azt kellett neki végig csinálni, amit mondott. Nincs megírva, hogy tényleg bebocsátotta-e kezét Jézus oldalába, de az meg van írva, hogy lerogyott a lába elé és azt mondta: Én Uram és én Istenem!” Ennyire ismersz, ennyire hallottad minden szavamat?

Ki tudja te is miket mondtál, miket gondoltál. Hányszor mondták már nekem: ha van Isten miért nem írja ki az égre, hogy vagyok. Ha van miért turi el azt, ami történik. Nagyon jó volna, ha neked is eszedbe juttatná azokat a pillanatokat, amikor te is mondtál valami ilyesmit. Talán az életed legrettenetesebb pillanataiban. Újra hadd mondjam ez a nap miattad van Tamás! Ez a vasárnap nekünk adatott, akik talán szeretnénk, de nem tudunk hinni. Tamás hallotta a bizonyságtételt, és nem hitt a szónak. Tapasztalni, látni akart.

Arról szeretnék beszélni, amit Jézus mond itt Tamásnak miután odarogyott a lábaihoz: Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél: boldogok akik nem látnak és hisznek.” Ezzel a mondattal Jézus lezár egy lehetõséget.
Õ a feltámadott nincs már testben ezen a földön. Ez a lehetõség megszunt, hogy érinteni lehet a Jézus kezét és oldalát. Lezár egy lehetõséget, és megnyit egy másikat: Boldogok akik nem látnak és hisznek.” A mennybemenetel utáni idõben, a Szentlélek eljövetele utáni idõben ez az egyetlen út adatott nem látni hinni.

Testvér ne kívánj látni. Ilyen most már nincs. Rettenetes azoknak az embereknek, akik látni akarnak és eljutnak a látomásokhoz, talán hallanak dolgokat, de ezek a dolgok nem az Isten világából valók, hanem a sötétség világából. Nagyon sok látni akaró ember belekerül az okkultizmus hálójába. Egy vidéki városban alkalom után odajött hozzám egy fiú és azt mondta: engem nagyon érdekelnek ezek a dolgok. Egy barátom spiritiszta szeánsznak a magnószalagját játszotta le nekem, és azóta hiszek. Ahogy végighallgattam ott, hogy a jelenlevõk döbbenten kiáltanak fel, mikor a halott hozzátartozók hangját meghallják, olyan szívdobogtató volt nekem akkor, hogy van halál utáni élet, tessék nekem errõl beszélni.

Szegény gyerek látni akart, tapasztalni akart. Az elsõ szavam az volt hozzá, most legelõször is kérjünk bocsánatot az Istentõl, hogy nem a tõle rendelt úton kerested ot. A múlt lezárult, ne akard a halott hozzátartozódat látni, hallani. Tamás volt az utolsó, akinek az Isten azt mondta: Tamás most láttál, tehát hiszel. Ezután egy új korszak nyílik meg boldogok akik nem látnak és hisznek. Egy láthatatlan világban, egy láthatatlan Istenben, egy láthatatlan Jézus Krisztusban kell, hogy higgy.

ot megtalálni, megközelíteni egyetlen úton lehet, a hit útján. Aki ezen az úton találkozik vele, az lesz hívõ. Szeretném ha parancsként hallanád ma este bárki légy aki itt vagy ne légy hitetlen, hanem hívõ. Egyetlen út a boldogsághoz! Lehet hogy sokféle utat megpróbáltál már.

Az Igénk ma azt mondja: boldogok akik nem látnak és hisznek. Dehát tulajdonképpen mi ez a hit? Tudjátok milyen a hívõ ember? Látó ember! Olyan ember akirõl azt mondja a Biblia, hogy látja a láthatatlant. Nem a két szemével, egy új érzékszervével, amit úgy hívnak, hogy hit. Úgy szeretném elmondani most, hogy hogyan kezdõdik a hit. A hit mellett és elott mindig ott van az Isten teremtõ szava. Szeretném ha megtanulnátok a Bibliából ezt a szót, hogy legyen.” Mert ez a teremtõ Ige.

Szeretném Isten teremtõ szavát kimondani légy hívõ! Akarsz? Abban a pillanatban amikor engedek az Isten szavának, az vagyok. De hogyan történik hát ez a hit? Minden emberben valamilyen módon ott van a csirája. Nem tudunk hit nélkül élni. Akinek semmiben sincs már hite, nem tud tovább élni.

Nekünk van hitünk. S az ember mérhetetlenül keresi mindenütt azt a boldogságot, amirõl hiszi, hogy van. Ha ez vagy az lenne, boldog lennék. Ha egészséges lenne a gyermekem boldog lennék, ha megvolna az édesanyám, boldog lennék. Mi úgy érezzük, boldogok lehetnénk ha… Emögött mindig ott van, hogy valami hiányzik. Az az
õrültség, hogy egy életen keresztül futok az után ami hiányzik.

Így mondta nekem egyszer valaki tudod százezer forint hiányzik a boldogságomhoz. Ha meglett volna boldog lett volna? Milyen jól tudjuk, hogy nem. Valaki hiányzik a boldogságomhoz, mondják sokan, valaki, aki szeret engem. Egy társ hiányzik, akit nem találok meg, már a harmadik házasságban élek és még ez sem az, akit kerestem. Ha meglesz a negyedik házassága boldog lesz akkor? Mondjátok ki bátran, hogy nem. Az egészség hiányzik a boldogságomhoz, ha én egészséges lennék olyan boldog lennék. És akkor mondom nézz szét a világban, hány ember egészséges és boldog?

Mennyi minden után futnak emberek, pénz, élvezet, szeretet után, a legtragikusabb az, amikor elérem azt ami után futottam. Miért? Mert akkor jövök rá, hogy ez sem volt az.

Azt mondja az Ige: Ha valaki szomjúhozik jöjjön én hozzám és igyék.” (János 7,37.) Nincs egy ember sem, aki ne szomjúhozna. Mindenki mérhetetlenül szomjúhozik a szeretetre. Nagyon sok embernek a halál okát így lehetne beírni a halotti levelébe: szeretet nélkül szomjan halt. Hány embert látok haldokolni a szeretet szomjúságtól, szeretetet koldulni a gyermekeitõl, és egy kis megértést.

Mindig eszembejut az az alföldi asszony, aki mikor ott szolgáltam, kérte a lelkipásztor, hogy látogassam meg, mivel pár nappal elotte beleugrott a kútba. Mikor megkérdeztem miért tette, azt mondta, öt gyermekem van és az ötödik is vissza hozott azzal, hogy náluk sem maradhatok. Már végigjártam mind az ötöt, azt mondtam, nem bírom ki, hogy egynek sem kellek, akkor nekem sem kell az élet. Szomjan halt!

Mindenki szomjas, csak az a borzalmas, hogy sok csalódás ellenére is repedezett kutakra járunk meríteni újra és újra.

Látjátok a hit ott kezdõdik, amikor ez a bennünk levõ vágy valahol egy bizonyságtétel nyomán, egy Ige nyomán irányt kap. Mikor ez a vágy egyszer csak elkezd éledni az emberben, hogy hátha tényleg itt a megoldás. Valaki elmondja ragyogó arccal, hogy Jézus megoldotta az életemet, és bennem feldobog valami talán még az én életem is megoldódhat.

Itt kezdõdik a hit. Kérdezem, megkezdõdött benned? Egy icipici reménység van már benned, hogy nekem is lehet?

Boldog vagy testvér, ha ez felébred benned. Úgy szeretem a vérfolyásos asszony történetét, aki valakitõl halott Jézusról, és járkált fel alá álmatlan éjszakákon és azt mondta: Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” (Máté 9:21.) Nem érzed, hogy buzog fel benne a hit? Jaj, ha csak oda juthatnék én is, milyen csodálatos boldogság lenne.

Testvér a hitnek a legelsõ formája a vágy. Vágy a békesség után, az Isten szeretete után, hadd mondjam így, hogy honvágy. Úgy érzem, bennetek akik itt vagytok mindegyikotökben megmozdult már, mert nem volnátok itt. Mi értelme volt eljönni, hiszen tudtátok, hogy mirõl lesz szó? Hadd mondjam neked testvér aki itt vagy, benned elkezdõdött a hit. Ahogy a vérfolyásos asszony elindult oda ahol Jézussal lehetett találkozni, úgy jöttél most ide. Tudod mi hozott? A hited, az a kicsi mustármagnyi. Istennek ez elég ahhoz, hogy csoda történhessen veled. A hitnek az elsõ formája a vágy, amelyik olthatatlan. Ha valakiben felébredt a vágy Isten után, annak már semmi mást nem lehet adni, az egyszeruen viszi oda Hozzá. Akkor már nem kell unszolni senkit, magától is jön. Ez a vágy visz már oda, ahol találkozni lehet Jézussal.

Testvérek hadd mondjam nektek teljes bizonyossággal, hogy itt ma találkozni lehet Jézussal. Nem úgy ahogy Tamás, nem fogod érinteni, megtapogatni a sebeit, nem fog hozzád hallható hangon szólni, de lehet, hogy máris szólt hozzád. Ha az Igén keresztül azt érzed, hogy pontosan rólam beszélnek, egy ismeretlen ember aki azt sem tudja, hogy honnan jöttem, és kimondja azt a problémát, ami bennem van akkor
Õ szólt hozzád.

Jézussal ott lehet találkozni, ahol Õ jelen van. ott meg lehet ragadni a jelenlévõ Jézust hit által. Ahol az Igét hirdetik ott
Õ jelen van, és ott kimondhatod azt Jézus Krisztus tiéd akarok lenni. Adj nekem hitet.

Testvér mondj ma este a szívedben egy mondatot Jézusnak. Szeretném ha ma elhinnéd, hogy itt van, és ismer és szeret. Abban a pillanatban amikor megragadod az Igén keresztül jelenlevõ Jézus Krisztust, abban a pillanatban az életed legdöntõbb dolga történt veled. Mered-e ma megragadni Jézus Krisztust nem látva ot, de hittel?

A Bibliában olvassuk, hogy egy vak koldus Jerikó országútján ül, és egyszer csak azt hallja, hogy Jézus arra megy. Látott valamit? Nem.
Õ elhitte, és a semmibe belekiáltott: Jézus Dávidnak fia könyörülj rajtam!

Pont így vagyunk mi. Látjátok, nektek is azt mondja most itt valaki: itt van Jézus! Az a kérdés, van-e arra bátorságod mint Bartimeusnak, hogy a semmibe, egy szónak, egy üzenetnek a nyomán belekiálts? És mi történt Bartimeussal? Jézus csakugyan arra ment. Persze Bartimeusnak errõl semmi bizonyossága nem volt, csak egy mondat, amit hallott.

Újra hadd mondjam ma: Boldogok akik nem látnak és hisznek.” Akik most nem látnak semmit de elhiszik, hogy ez a titok megnyilvánul abban, hogy mernek szólni Hozzá. És aztán megtörténik a csoda Jézus válaszol.
Õ tudja melyikünknek hogyan fog válaszolni, és kezdõdik egy egészen új élet.

Testvér Tamás vasárnap van. Ne légy hitetlen, merd megragadni a jelenlevõ Jézust bûnösen, szennyesen, boldogtalanul, nyomorultul. Mert
Õ az aki meghalt érted, aki feltámadt érted, és aki néked új életet tud adni, bûnbocsánatot, üdvösséget, boldogságot.

Imádkozzunk:
Szeretnénk most egészen valóságosan hinni Uram a szónak. Azt mondtad, hogy itt vagy. Kérünk azért, hogy legyen ma bátorságunk megszólítani Téged. Kérünk, legyen hitünk, bátorságunk beleszólni a semmibe. Kérlek Téged azért, hogy bárki aki ma szól Hozzád jelentsd ki magadat annak úgy, mint Tamásnak. Köszönöm, hogy ma is meg tudod tenni. Kérünk Urunk mutasd meg nekünk szeretetedet, sebeidet, erõdet. Kérünk, hogy teremts valóságos kapcsolatot köztünk és közted.
Ámen.

 

Van-é valami ennivalótok?


“Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengernél; megjelentette magát ekképpen: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Kettõsnek hívtak és Nátánael, a galileai Kánából való és a Zebedeus fiai, és más kettõ az
õ tanítványai közül. Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is teveled. Elmentek és azonnal a hajóba szállának, és azon az éjszakán nem fogtak semmit. Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton, a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott.
Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen.
õ pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajó jobb oldala felõl, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. Szóla azért az a tanítvány, akit Jézus szeret Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért amikor hallja, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét, mert mezítelen volt, és beveté magát a tengerbe. A többi tanítványok pedig a hajón mentek, mert nem messze voltak a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire, és vonszák a hálót a halakkal. Mikor azért a partra szálltak, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér.
Monda nékik Jézus: hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok. Felszállt Simon Péter, és kivonta a hálót a partra, amely telve volt nagy halakkal, százötvenhárommal, és noha ennyi volt, nem szakadozik a háló. Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki nem meri megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják, hogy az Úr
Õ. Odament azért Jézus, és vette a kenyeret és adta nékik, és hasonlóképpen a halakat is. Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az
õ tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból. Mikor aztán megebédeltek, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat.” János 21,1-15


Úr Jézus köszönjük gyõzelmedet a Golgotán. Hadd dicsõítsünk most Téged azért, hogy ma reggel is azt mondottad, hogy hadakozol érettünk. Köszönjük, hogy hadakoztál a kereszten, és kérünk azért, hogy könyörülj rajtunk, és taníts meg gyõzelmes életet élni itt ezen a földön a bûn felett és ördög felett. Kérünk azért, hogy hadd legyen nekünk részünk ebben a gyõzelmedben hit által.
Ámen.

Az elsõ ami engem a történetben megdöbbentett, ez a két szó, hogy ezek után.” Az ember arra gondol, mennyi minden lehet ebben a két szóban. Akaratlanul is visszanéz arra, amik történtek az életében, amik a hátunk mögött vannak. Talán már hitrejutásunk óta az a sok-sok minden ami velünk történt. Attól kezdve, hogy megjelentette Jézus magát Péternek és a tanítványoknak, mennyi minden történt, mennyi csalódás, mennyi összetörettetés. Jó volna most egészen személyesen visszanézni, hogy mire mondja most neked Jézus ezek után. Az egész élet benne lehet ebben a két szóban. Milyen jó lenne, ha mindazok után, aminek utána vagy, Jézus újra megjelenthetné magát neked. Úgy gondolom, ez megold mindent egy pillanat alatt.

Ezek után” az Úr újra kezd valamit az emberekkel. Sokszor gondolok arra, amikor történik valami: ezek után még velem is kezd valamit az Úr? Látom hogy hova jutottam, mit csináltam, és ezek után még van szava, hite hozzám? Gondoljunk arra, mit jelenthetett a tanítványoknál az ezek után”, és különösen mit jelenthetett Péternek. Annak a Péternek, aki megtagadta Jézust, aki azt mondta: nem ismerem ezt az embert. Valami olyasmit, hogy ezek után még mindig van Jézusnak bizalma, reménysége hozzám? Itt mindig csak az az Ige ráz meg engem: Megbánhatatlanok az Isten ajándékai, és az
õ elhívása.” (Róma 11,29.)

Amit õ elkezdett, azt elvégzi ezek után is. Az Igénk így kezdi: Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak… megjelentette pedig ekképpen.” Heten voltak itt együtt. Ha végignézzük Péter, Tamás, Nátánael, Zebedeus két fia és még kettõ az
Õ tanítványai közül. Hét embernek az együttes története. Olyan nagyszeru dolog ez, hogy megbeszélhették utána.

Emlékszünk az ébredési idõkre, mennyire szeret az ember együtt lenni azokkal akikkel együtt élték át ezt az idot. Olyan jó arról beszélgetni, hogyan is történt? Nagy ajándéka az Úrnak, hogy együtt élhetünk át dolgokat, amikre késõbb szívesen emlékszünk vissza.

Olyan jó, hogy együtt lehetünk itt ma este. Olvastuk, Tamásnak mit jelentett az, hogy nem volt ott, mikor a többieknek megjelent Jézus. Az Úr Jézus ott jelenti ki magát, ahol egy akarattal együtt vannak, és az
õ Szentlelkét is odaadja, ahol egy akarattal vannak együtt.

Az ördögnek is az a törekvése, hogy szétszórja az embereket. Pont úgy csinál mint az ember, ha el akar oltani egy tüzet. Belerúg a parázsba, és mikor a kis parázsszemek szétgurulnak, elalszanak, és így már könnyu velük elbánni. Itt is azt mondja az Ige, hogy ezek a tanítványok heten együtt voltak. Egy együttes történet, és a végén mégis olyan, mintha egy ember története volna Péteré. Ha együtt vagyunk is, azért mégis azt hiszem, hogy mindenkinek a története egyedül az Úrral. Ha együtt történt is, azért az enyém más mint a többié, és ami velem történt, az a másikkal nem történt.

Azok után amik történtek, újra csak együtt voltak a tanítványok, és akkor Péter mondott egy mondatot. Elmegyek halászni.” Óriási felelõsség amit mond. Mert mind elmentek vele. Amikor valaki a testvérek közül elindul egy rossz irányba, az mindig óriási felelõsség a többivel szemben is. Üllõn mondták el egyszer, hogy egy juhnyájat teljesen összevágott a vonat. Mikor kutatták, hogyan történhetett, kiderült, a vezérürü volt az oka. Amint meghallotta a vonatnak a zakatolását, megijedt és rossz irányba szaladt. Ahelyett hogy távolabbra futott volna, a vonat alá futott, a többi utána, és az egész nyájat összevágta a vonat. Akkor nagyon komolyan elém állt, ha a legkisebb csengõ van is a nyakamban, ha utánam csak három ember megy is, akkor is halálosan komoly a dolog, hogy merre lépek, mert emberek jönnek utánam.

Nézzétek most ezt a Pétert, aki mondja, elmegyek halászni, a többiek is ezt mondják: mi is elmegyünk veled. Amint Isten gyermeke elkezd visszamenni a régi életébe: anyagiakba, testiekbe, meg mindabba ami a régi, mindig sok ember megy vele. Mi annyira össze vagyunk szerkesztve, hogy mindig sodrunk egy csomó embert magunkkal. Mindig úgy érzem, hogy ez óriási felelõsség. Nagyon szeretném, ha most komolyan meglátnánk, ha egyszer Isten gyermeke vagyok, akkor emberek vannak rám bízva, és akkor halálosan komoly kérdés, hogy merre lépjek. Péter úgy látta vége mindennek, visszamegyek halászni. Mi is elmegyünk veled mondták a többiek. Olyan érdekes nekem ez a történet, Péternek az elsõ halászata és a második halászata között mi a különbség? Annyira azonosak a körülmények. Megint egy éjszaka, amikor nem fogott semmit. Csak most már ezek után” van. Nem tudom Péternek nem jutott-e ott eszébe, hogy olyan ismerõs ez az egész. Mikor utoljára halásztam, akkor is valahogy így volt, egész éjszaka nem fogtam semmit.

Aztán egyszer csak meglátják Jézust a parton. Az is megdöbbentõ, hogy nem ismerik fel Jézust. Egy kérdés hangzik a parton álló Jézustól: Fiaim van-é valami ennivalótok?” Nem tudom érezzük-e ennek a kérdésnek a szeretetét, ami ebben a kérdésben benne rejlik: van-é valami ennivalótok? Nem csupán a halakra vonatkozik ez a kérdés, mert Jézust mindig a lelkem érdekli. Van-e még valami ennivalód? Az az én eledelem, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem.” (János 4,34.) Ez az örömöm, ez a békességem. Benned vane még ez a szeretet, az Istennek ez az elsõ szeretete? Van-é valami ennivalód, bírod-e még azt a helyzetet amiben vagy, vagy éhes vagy? Olyan állapotban vagy-e, hogy elégedett a lelked? Jól lakott-e a lelked? Ma reggel jól laktál kegyelemmel? Tudsz-e adni másoknak is? Van-e benned igazi öröm, olyan amelyik kisugárzik? Testvér van-e valami ennivalód?

Úgy érzem, a legelsõ feltétele annak, hogy kijelenthesse Jézus magát neked és nekem, az, hogy
õszinte legyek. Úgy szeretem ezeket a tanítványokat, hogy õszintén kimondták, hogy nincs. Nem azt mondták, hogy hát azért valami csak van. Olyan nincs, mint régen volt, de azért valami csak van. Nincs bennem az a nagy szeretet, de azért valami csak van. Nincs nekem igazi örömöm, dehát azért nem vagyok boldogtalan. El lehet így is valahogy tengõdni. Ki tudjuk-e most
õszintén mondani Uram nincsen? Ez a legelsõ feltétele annak, hogy az Úr kijelenthesse magát, hogy
õszinte legyek. Mi annyira hozzászoktunk már ahhoz, hogy kimagyarázzunk mindent. Elmondjuk, hogy nem vagyok azért annyira rosszul, van nekem békességem na persze hogy van, csak éppen alig bírom már.

Miért nem mondjuk, hogy nincs? Az ami egyszer volt, az már nincs. A tanítványok kimondták, hogy nincsen! Ez az elsõ lépés. Aztán kapnak egy parancsot: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felõl, és találtok.” Egy határozott rövid parancs. Mindig ezzel kezdõdik a megújulás. Egy határozott, rövid parancs, és a tanítványok megtették. Vessétek be a hálót, és odavetették. Nem okoskodtak, nem mondták, eddig sem fogtunk, nem mondták, hogy mi jobban értünk hozzá, hiszen ez a mi szakmánk, hanem egyszeruen kivetették a hálót.

Megkérdezem tõled, ha az Úr most mondana egyszeruen, röviden valamit, megteszed? A csoda ezen múlik. Emlékezzünk a kánai menynyegzõre, az elsõ csodára amit Jézus tett. Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. …vigyetek a násznagynak. És vittek.” (János 2,7-8.) Az Úrnak minden csodája egy rövid paranccsal kezdõdik.

Évekkel ezelott hallgattam egy igehirdetést. A lelkész arról beszélt nagyon õszintén, hogy azon gondolkozott, van-e egyáltalán teljes szabadság, a hivõ életben. Elmondta, hogy ezután olvasta Péter szabadulásának a történetét, ahogy fekszik a vitézek között megkötözve láncokkal. Ezzel kezdõdik a történet, hogy Pétert meglöki valaki, és hangzik a rövid parancs: Kelj föl hamar!” (Csel 12,7.) Nem azt mondja az Úr, tépd le a láncokat. Nem azt mondja, hogy próbálj szabadulni a megkötözöttségekbõl. Csak egy rövid parancs, amit Péter meg tud tenni. És leesének a láncok kezeirõl.” (12,7.) Aztán azt mondja neki az angyal: kövess engem!” Péter megteszi és kinyílik az ajtó. Egy rövid parancs, és abban a percben amikor én engedek, az Úr cselekszik. Értjük? Vessétek a hálót a hajó másik oldalára. Oda vetették.

Hadd kérdezzem testvér megteszed? Ha csak annyit tudsz meg, hogy kérj valakitõl bocsánatot. Mondd ki azt a mondatot. Az Úr olyan sokszor mondta már írd meg azt a levelet. Megteszed? Hogy neked kijelenthesse az Úr magát, annak megvannak a feltételei. Az elsõ az
õszinteség, a második az engedelmesség. A bûn az, hogy függetlenítem magam Istentõl. A megtérés az, hogy alárendelem magam az
õ akaratának. Valamit mond néktek megtegyétek.” (János 2,5.) Vajon neked mit fog mondani ma? Senki nem tudja ezt elõre. Nem szeretem, mikor sablonokat adnak, hogy így kell, úgy kell. A legelsõ dolog, valljam meg
õszintén, volt nekem mit enni, volt nekem igazi örömöm, de most nincs. Azután pedig amit mond azt tegyem meg, és a következõ pillanatban ott a csoda, hogy megtelt a háló halakkal.

Úgy érzem, hogy az egész történetnek a döntõ pontja itt van. Szeretném ha Pétert látnánk itt óriási öröm, megtelik a hajó halakkal, milyen csoda. De a legnagyobb csoda akkor történt, amikor
õ elindult, amikor János azt mondja az Úr van ott amikor ezt hallja magára veszi az ingét és beleveti magát a vízbe, otthagyja a halakat, a hálót, a hajót, a nagy eredményt, az óriási fogást, ami pénzben is rengeteget jelenthetett egy-szeruen semmi nem érdekli, csak az Úr. Nem érdekelte a csoda sem, az öröm sem. Nem kellett neki az ajándék csak az Úr. Nekünk nagyon sokszor az a bajunk, hogy az ajándék kell, a békesség kell, az öröm kell, minden kell amit Jézus tud adni. Péternek Jézus kellett. Péter Jézust szerette, és most átússza azt a kétszáz singet oda Hozzá minden áron.

A másik amit szeretnék kérdezni, úgy vagy-e mint Péter, hogy Hozzá akarsz jutni mindenáron, mindenen keresztül akár mit kell is átúsznod. Az Úr van ott!

Adventkor valaki Jézus visszajövetelérõl beszélt és azt mondotta, Jézus ugyanúgy jelen van, mint akkor amikor a tanítványoknak megjelent testben ugyanúgy jelen van most is, csak éppen nem látjuk.
Õ bármelyik pillanatban láthatóvá teheti magát, nem kell neki ajtón keresztül bejönni,
Õ ott van a láthatatlan világban, ha visszajön is csak annyi lesz, hogy a láthatatlanból átlép a láthatóba. Emlékszem annyira megdöbbentett, hogy hosszú ideig úgy számoltam az Úrral, hogy itt van, a szobában van, csak nem látom. Azt szeretném most neked is mondani, hogy Jézus itt van, csak neked nincs kapcsolatod vele.

<%-1>Szeretném azt mondani, amit János mondott Péternek: az Úr van itt! fogsz-e találkozni vele?

Aztán Péterrel az történik, hogy ott marad az Úrral egyedül. Nem lehetett könnyu Péternek a tagadás után. Hogy mi történt Jézus és Péter között, arról nincs szó. Mire a tanítványok odaértek, amíg ôk végig húzták ott a hálót a hajóval együtt a kétszáz singen, az idôbe telt. Addig Jézus beszélt Péterrel. Annyira szeretem a Bibliát, hogy ezeket a dolgokat sohasem mondja el. Ez a kettejük dolga. Csak az eredményt mondja már el.

A kérdés ami most elhangzik felénk így szól: Simon, Jónának fia szeretsz-é engem? Ez a kérdés hadd érjen most a szívünkig. Szereted Jézust? Mindig visszaemlékszem Istennek egyik legkomolyabb szolgájára akit ismertem, tôle hallottam ezt a választ: erre csak egyet tudok felelni Uram te mindent tudsz, Te tudod, hogy én nem szeretlek Téged. Ha neked ma ôszintén kellene válaszolni, ezt kellene mondanod: Uram Te mindent tudsz, Te tudod, hogy én nem szeretlek. Olyan könnyen dobáljuk ezeket a szavakat: Uram én szeretlek, az életünk pedig egészen mást mond. Pedig az Úr mindent tud.

A télen valahol egy nagyon nehéz helyen szolgáltam. Sokszor gondolok arra, szokták mondani, milyen jó is neked, állandóan Igét hirdetsz. Nem könnyu. Sokszor van az ember olyan helyzetben, hogy azt mondom Uram én ezt nem bírom tovább, ezt a nehéz helyet, elmegyek innen.

Este evangélizációs szolgálat lett volna, emlékszem ott ültem és fogtam a fejem és azt mondtam, ezt nem bírom tovább. Ahogy csendben gondolkoztam, váratlanul egy gyönyöru férfi tenor elkezdett énekelni, teljesen tisztán: Kéklô tengernek partján, ott hol mosolyg az ég, ott hol illattal, fénnyel van telve a lég, ott kérdezte meg Jézus, mondd szeretsz-e még?” És abban a percben abbahagyták. De benne maradt a levegôben, és abban a percben úgy éreztem, mintha hozzám szólt volna az Úr, hogy te aki azt mondod, hogy ezt a semmit nem bírod te mondod azt, hogy szeretsz engem? A következô percben sírva fakadtam és azt mondtam: Uram mindent vállalok. Egyszeruen szó sincs tovább arról, hogy nem bírom. Mindent bírok, mert szeretlek Téged! Késôbb megkérdeztem a lelkészt, mi volt ez, azt mondta, a mikrofont próbáltuk ki, este magnó felvételt akartunk készíteni a szolgálatról. A harmadrészét játszották el az éneknek, addig a döbbenetes kérdésig. Tudom, hogy ott akkor azok között a körülmények között Jézus kérdezte tôlem.

Most úgy szeretném, hogy azok között a körülmények között ahol élsz, amire azt mondod, hogy ezt már nem lehet kibírni, ezeket az embereket magam körül, ezeket a gyerekeket, vagy felnotteket, egyszeruen nem bírom már most érjen utol Jézus kérdése: Simon, Jónának fia szeretsz te engem?! Szeretsz engem és ezt nem bírod? Hát ha már ennyit sem bírsz, ha ezt sem tudod vállalni értem, akkor az a mondásom ellened, hogy az elsô szeretetedet elhagytad.” (Jel 2,4.) Emlékszem akkor annyira elszégyelltem magam, mennyi feltételem van sokszor, hogy Uram így, Uram úgy, ezt így nem lehet bírni, ezt nem tudom csinálni. Most panaszaidba, jogaidba, igazadba hadd hangozzék bele a kérdés: Simon, Jónának fia szeretsz te engem? Hát ennyit nem bírsz? Jó volna ôszintén válaszolni. Talán nekünk is ki kellene mondani annak a komoly keresztyénnek a mondatát Uram Te mindent tudsz, Te tudod, hogy magamat szeretem, magamat féltem, magamat sajnálom.

Uram Te mindent tudsz! Hogy megváltozna minden, ha újra tudnád ôt szeretni, és újra érte csinálnál mindent. Jézus szeretne velünk újra találkozni ezek után” amik történtek hogy újra másképp lehetne minden.

Ímádkozzunk:

Uram a kérdésed megint tetten ért. Tudod min gondolkoztam ezen az éjszakán. Áldalak Téged azért, hogy belekérdeztél a dolgaimba, és hogy újra mondhatom Neked, hogy vállalni akarok mindent, bármi lenne a következménye azoknak a lépéseknek amit vársz. Úr Jézus, irántad való szeretetbôl szeretnék engedelmeskedni. Légy ebben segítségül. Kö-szönöm Uram, hogy ezek után is van hited hozzám. Köszönöm, hogy ezek után is tudsz szeretni, és hogy erre építhetek. Tudod hogy a szeretetem olyan, mint a korán hulló harmat. Kérlek Uram segíts építeni arra, hogy örökkévaló szeretettel szerettél engem. Kérlek Téged azért, hogy kötelezzen ez engem arra, aki az életedet adtad, hogy én is köteles vagyok életemet adni atyámfiaiért. Légy ebben segítségül
Ámen.

 

Egy ember


“Bizonyára azért, miképpen egynek bûneste által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképpen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bûnösökké lettek, azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” Róma 5,18-19.


Amikor ma reggel elôvettem ezt az Igét, ebbôl a két versbôl egyetlen egy szó volt ami megragadott, amit szeretnék most nektek tovább adni, és ez a szó így hangzik: egy ember.”

Nem is tudom hányszor van egymás után ez: egy ember engedetlensége, egy ember engedelmessége, egy ember igazsága, egy ember bûne.

A mai világnak az egyik nagyon használt jelszava ez: legfobb érték az ember. Nagyon sokszor torzképpen hangzik az agyon hajszolt és fáradt világban ez a mondat. De azt szeretném mondani, hogy Isten száján tökéletesen igaz ez a mondat. Ha most Tôle hallod ezt a mondatot, hogy az Ô számára legfobb érték az ember, akkor ez nemcsak szó, hanem teljes valóság.

De gondoljunk arra, mikor háború van, és emberek százai, ezrei halnak meg, és akkor azt mondjuk: mennyire semmi az ember. Ha a világmindenség nagyságából nézzük az embert, akkor önkéntelen eszébe jut az embernek Turmezei Erzsébet verse, amikor így ír az emberrôl, hogy az hangya a porban. Mikor sokszor elnézem a hangyákat, ezt a sok kis egyformát, arra gondolok, hogy felismerik ezek egymást, van ezeknek arcuk, szeretik ezek egymást?

Azt hiszem mi a magasból úgy látszunk itt a földön, mint egy hangya-bolyban nyüzsgô sok egyforma hangya mit számít ha egyet eltaposnak, egy hangyával kevesebb.

Tulajdonképpen kicsoda is az ember? fontos vagyok-e egyáltalán? Egy porszem ember. Isten szemében egy emberi lélek többet ér, mint az egész világ. Hiszen mérhetetlenül nagyra értékeli az embert, és szereti az embert. Isten így mondja: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ô lelkében kárt vall?” (Máté 16,26.)

Azt szeretném megkérdezni, hogy miért érték az ember Isten számára, miért szereti, miért foglalkozik vele, sot miért akar ma róla beszélni?

Az elsô amiért Isten értékeli az embert, mert szüksége van rá. Megdöbbentô mondat ez. Istennek szüksége van az emberre? Szüksége van rád? Egyszer úgy hallottam ezt a mondatot egy igehirdetésben: Az Úrnak van szüksége reád.” (Márk 11,3.) Olyan érthetetlen volt ez.

Ezen a földön minden ami történik, az emberen keresztül történik. Az evangélium hirdetését, a legnagyobb dolgot Isten emberekre bízta. Nem angyalokra, nem szellemi lényekre, nem valami csodálatos emberfeletti lényekre, hanem az emberre bízta. Tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívôket.” (1 Kor 1,21/b.) Egyik embert a másikon keresztül. Ami itt történik a földön, az emberen keresztül történik. Istennek szüksége van az emberre.

Figyeld meg milyen csodálatos, amikor végignézed a Biblia történéseit. Amikor Izráel népe nyomorúságban van, Isten keres egy embert Mózest, és egy emberen keresztül viszi véghez a szabadítást. Egy emberen keresztül vezeti ki ezt a népet a tengeren át, pusztaságon keresztül az ígéret földjére.

Nézd meg Pál apostolt, ezt az egy embert, egész világrészek hallották meg rajta keresztül az evangéliumot. Isten soha nem tömegekkel kezd, neki elég egy ember, aki teljesen odaszánja magát.

Olyan kedves volt, valaki a múlt héten megkérdezte tessék mondani lehet az tanulatlan ember is? Azt kellett mondanom persze hogy lehet, Isten nem az észt, nem a tudást, nem a muveltséget nézi. Neki egy ember kell, aki igazán odaadja magát, egy ember, aki eszköz lehet a kezében. Neki mérhetetlenül nagy érték egy ember.

De látjátok, azért érték Istennek az ember és azért keresi, mert az ember nagyon sokat árthat is. Gondoljunk megint a Biblia történeteire. Mondhatnék olyan példákat is, amik a jelen korból valók, de nem szeretnék személyeskedni, azért térjünk vissza újra a Bibliára, és nézzünk bele, hogy volt egy ember, akit úgy hívtak, hogy Ákán sokan emlékeznek a történetére az anyagiassága miatt sok száz ember pusztult el a háborúban, mert elrejtett egy babiloni köntöst, 200 siklust, és egy arany veszszot, és miatta kellett Istennek megvernie egész Izráelt.

Nézd meg Sámsont, akit Isten csodálatos erôvel ruházott fel, de paráznasága miatt engedetlenné lett, és rajta keresztül pusztultak el sokan. Amikor megmozdította a ház oszlopát, a ház alatt maradt egy sereg filiszteus, és az ô élete is.

<%-1>És nézd Júdást. Egy ember, aki nem adta át igazán az életét és árulóvá lett.

Mérhetetlen fontos egy ember. Az ember az a fegyver, amin keresztül Isten vívja a harcot, és amin keresztül a Sátán vívja a harcot.

Istennek érték az ember, szereti az embert. Hadd mondjam újra, azért hívott ma ide, mert téged is keres. Nem tudom voltál-e már úgy, hogy rácsodálkoztál arra, hogy micsoda lehetôségek vannak egy életben?

Mikor egyszer elgondolkoztam azon, hogy mi lett volna, ha Wrede Matild amikor hívta Isten a szolgálatra, nem akart volna menni, ha azt mondta volna, jobban szeretnék bálkirálynô lenni, és csodáltatni magamat. Ha nem adta volna oda magát, milyen sok fogoly maradt volna örökre rab. Milyen sok ember nem ismerte volna meg a szabadulás útját.

Gondoltál arra, mi lett volna ha egy nagy evangélista, akit Isten meg-áldott azzal, hogy emberek százai hallják rajta keresztül az evangéliumot, akkor mikor Jézus hívta ot, azt mondta volna, hogy miért pont én, majd valaki más.

Ha másokon keresztül nézed akkor megérted, hogy micsoda bûn lett volna, ha Billy Graham azt mondja hogy érdekesebb számomra amerikai milliomosnak lenni. Ugye akkor megérted, hogy mérhetetlen súlyos nagy bûn lett volna az az egy élet.

És a te életed? Tudod, hogy mit akart veled az Isten? Te is egy ember vagy! Az életedben mérhetetlen lehetôségei vannak az áldásnak és az átoknak. Rajtad múlik, hogy melyik leszel.

Emlékszem egyszer gyerekekkel beszélgettem arról, hogy mi a leghatásosabb fegyver. Fiúk voltak, és így jobban tudták mint én. Elmondták az atombombától a hidrogénbombáig a leghatásosabb fegyvereket, és folyton csak azt mondogattam nekik: nem, nem, nem. Sokkal hatásosabb fegyver az ember. Az ember, aki éjjel-nappal szüntelen hatásokat bocsát ki magából, még álmában is. Az ember, aki a földön él, a gondolatain keresztül, a lényén keresztül, a szavain, a cselekedetein keresztül állandóan hat azokra akik körülötte vannak. De nemcsak azokra, hanem a föld végsô határáig, idôben és térben.

Éppen amikor idejöttem, két asszony összeveszett a villamoson. Érdekes volt végignézni, hogy micsoda hatása volt. Felizgatott egy csomó embert. Két pártra szakadtak azok is. Mindenki izgatott lett pillanatokon belül, egy emberen keresztül. Hazamentek ingerülten, és biztos hogy többen összevesztek családjukkal. Ki tuja meddig fog hatni, ami ott történt a villamoson egy ülôhely körül, egy semmiség miatt.

Nem tudod, hogy a puszta létezésed, úgy ahogy vagy, azokkal a gondolatokkal, milyen mérhetetlenül szennyez. Nem kell neked semmit csinálni, csak elmenni valahova, vagy rontod, vagy javítod a légkört. Most is vagy tele vagy vággyal, figyeléssel, Isten felé fordulással, és akkor rajtad keresztül könnyebben fog hatni az Ige, vagy tele vagy ellenkezéssel, kritikával, ellentmondással, és akkor akadályozod most a többit is abban, hogy megtérjen.

Úgy emlékszem egy faluban egyszer egy lelkész mondta nekem: olyan mérhetetlen nehéz itt Igét hirdetni, mert állandóan érzem az ellenállást, mintha nem tudna áttörni az Isten Igéje.

Testvér, kinek a kezében vagy fegyver? Nemcsak most itt, hanem a munkahelyeden is ahol vagy? Ezt fogja egyszer Isten számon kérni tôled.

Na, de nincsen harmadik ember, aki se nem az Isten kezében, se nem az ördög kezében van? Mi talán úgy gondoljuk, hogy középen vagyunk, aki se nem árt, se nem használ. Se nem oszt, se nem szoroz. Nincs ilyen? Nincs. Hogy mondta Jézus? Aki velem nincs ellenem van.” (Máté 12,30.) Testvér ma döntsd el hol állsz, és kinek a kezében vagy.

Keresi Isten az embert, mert szüksége van rá. De keresi azért is, mert szereti. Azt mondtam, hogy mit számít háborúban egy ember? Nem számít talán a vezetôknek, a világnak sem, de mérhetetlenül számít egy édesapának és édesanyának. Az a senki ember az én fiam. Ugye milyen más hangzása van ennek a szónak?

Hadd mondjam meg neked, hogy az Isten Atya, akinek, te, éppen te vagy a gyermeke, és akinek mérhetetlenül fontos vagy.

Hadd emlékeztesselek arra a szeretetre, amit az Úr azon a három példázaton keresztül mond, amikor a keresô szeretetrôl beszél. Az elgurult drahma, az elveszett juh, és az elveszett fiú. A drahma csak arról beszél, hogy szüksége van rá. A juh csak arról beszél, hogy hiányzik. Az elveszett fiú arról beszél, hogy szereti az Atya. Arról beszél, hogy viszszavár az Atya, hogy pótolhatatlan vagy neki. Nem volt szüksége erre a fiúra, voltak neki béresei, fia is volt másik és mégis.

Isten keres téged senki embert, azért mert szeret, mert hiányzol neki, mert vágyik utánad. Hadd mondjam meg neked, te is keresed ot, nem-csak Ô téged. Az embernek is hiányzik az Isten, az ember sem tud Atya nélkül lenni. Minden fájdalom azért van ezen a földön, mert az ember elszakadt Istentôl és egyedül van, nagyon egyedül. Az ember olyan ebben a világban, mint az eltévedt gyerek. Kicsi gyerekkorodtól kezdve keresel valakit, akit szeretsz. Hányszor nyújtottad ki a kezedet már egy másik ember felé. Semmi más értelme nincs a szerelemnek, a házasságnak, a barátságnak, mint egy keresô kéz, amelyik keresi a másikat. Valakit keresel aki megért, valakit aki szeret. A te szíved is nagyon sok sebet hordoz, mert olyan sokszor maradt üresen ez a kinyújtott kéz. Lehet hogy a házasságod után már egy pár héttel tudtad, biztosan tudtad, hogy megint nem találtad meg.

Egy fiatalasszony mondta el megtérésekor, tudod mikor nászúton voltam a férjemmel fent az Alpokban, akkor arra gondoltam, most legokosabb lenne leugrani valamelyik szikláról, mert akkorát csalódtam, nem tudom hogy fogok tudni tovább élni. Akkor jöttem rá, hogy nem engem szeret, akkor jöttem rá, csak a testemrôl van szó. A házasságom után pont olyan egyedül maradtam, mint elotte. Csak az Isten félelme, amit gyerekkoromban belém neveltek, akadályozott meg abban, hogy akkor azt mondjam, nem csinálom tovább.

Tudom hogy nagyon sok sebet hordozol, nagyon sok csalódást. Nem találtad meg azt a valakit, akit kerestél.

Mindig eszembejut a Bibliából a samáriai asszony története, mikor elmondta, hogy öt férje volt. Az ember gondolja, hogy ötször kezdte újra, hogy hátha most. Ötször csalódott! Nem tudom, hogy te hányszor csalódtál már. De újra hadd mondjam neked, hogy van Valaki, aki végre meg akarja fogni kezedet. Valaki, akiben megtalálnál mindent, azt aki vezet, azt Aki megért, azt Aki mindvégig hu marad.

Tulajdonképpen mindig mindenen keresztül Istent kerested. Csak látod ott van Közte és közted a nagy fal a bûn.

Most hadd mondjam meg neked, hogy Isten talált egy embert, akirôl így mondja az Ige, hogy az engedelmessége elhatott, áthatolt ezen a bûn-falon. Olyan valakit, akinek a szeretete áttört minden akadályon. Nézd Jézus Krisztust, aki azért jött erre a földre, hogy téged és engem megkeressen.

Az Ember az egyetlen Ember! Nézd a Golgota történetének a véres áttörését. Miért volt véres a keze, a lába, a homloka? Miért kellett egy irtózatos tusával áttörni azt az áttörhetetlen akadályt? Nézd Jézus Krisztust, amikor kimondja a Golgotán, hogy elvégeztetett!

Egy Ember! Ma úgy megdöbbentett ez a szó, amikor eszembe jutott, hogy Ádám azt jelenti, hogy ember. Szeretném megkérdezni tôled az elsô Ádámhoz tartozol? A bûn embere vagy? Beleszülettél ebbe az életbe. Hadd kérdezzem tôled, megragadtad már a mentô kezet? A második Emberét, a második Ádámét?

Hadd kérdezzem meg tôled, átformálhatott már Jézus új emberré, Isten emberévé? Olyanná, akiken keresztül az üdvösség jut majd el sokakhoz? Itt ma kétféle ember van ebben a teremben. Melyik vagy? Isten embere?

János evangéliuma elején van egy mondat, ami hónapokon keresztül beszélt velem. Így mondja az Ige: Volt egy Istentôl küldött ember.” (János 1,6.) Látjátok ez az egyetlen vágyam ebben az életben, Istentôl küldött emberré lenni.

Kérdezem tôled, hogy fogsz felelni egyszer az Isten elott azért a lehetôségért, amit elmulasztottál ebben az életben? Én nem kérdeztem azt, hogy csaltál, loptál, öltél-e? Testvér minden bûnödnél nagyobb bûn, hogy elmulasztottad azt, hogy ezen a földön Isten eszközévé legyél, áldássá legyél, Isten emberévé legyél.

Jézus Krisztus eljött, hogy megváltson téged a bûntôl, önmagadtól. Eljött, hogy új emberré lehess. Megragadtad ezt a lehetôséget? Odaadtad igazán Neki magadat? Mondod-e ma este, Uram eltékozoltam az életem nagy részét, de most tegyél engem a Te embereddé.

Minden ember csak akkor lehet boldog, ha azzá lett, amivé Isten akarta áldássá. Tudom, hogy az Úr egy embert keres. Mert nekem azt mondta ma, amikor elolvastam az Igét, hogy nekem érdemes hogy elmenjek oda, és elmondjam az igehirdetést egyetlen emberért.

Te vagy az az ember? Mondd Neki azt Uram itt vagyok.

Imádkozzunk:
Amikor intesz Uram tudom, hogy csak arról beszélsz, amit mulasztottunk. Kérlek Téged azért ma, hogy könyörülj rajtunk, hogy el ne mulasszuk ezt a mát, el ne mulasszuk ezt a lehetôséget arra, hogy mindentôl függetlenül, mindentôl szabadon odaszánjuk magunkat Neked, ezt az egy életünket eszközül. Rettenetes volna, ha maradnánk a bûnnek, a Sátánnak eszköze, ha maradnánk átok ezen a földön, családunkon, környezetünkön.
Uram segíts rajtunk Jézus által, vonj ki a bûnbôl szabad, igaz életre, a Te nevedért.
Ámen.

 

A szeretet soha el nem fogy


“A szeretet hosszúturô, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltur. A szeretet soha el nem fogy.” 1 Korinthus 13,4-8


Uram ismersz bennünket. Tudod hogy semmi más nem hajtott minket bele a bûnbe, a nyomorúságba tudod hogy semmi más nem hajtott szeretre voltunk éhesek. Tudod Jézus Krisztus, hogy hova jutottunk. Hadd kiáltsunk most Hozzád, hogy ebben az órában találkozhassunk szereteteddel. Kérünk add meg nekünk, hogy az Ige úgy nyíljon meg elottünk, hogy valamit megérthessünk ebbôl a Te szeretetedbôl.
Ámen.

Ennek a résznek az utolsó versében így mondja az Ige: legnagyobb a szeretet.” Egyszer olyan komolyan néztem vele szembe, hogy ez a legnagyobb parancs. Amikor Jézust megkérdezik, hogy minden parancsolatok között melyik a legnagyobb, akkor azt mondja: Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedbôl, és teljes lelkedbôl, és minden erôdbôl és teljes elmédbôl; és a te felebarátodat, mint magadat.” (Lukács 10,27.) A legnagyobb parancsolatot egy szóba így lehetne belefoglalni: szeress!

Ha saját szeretetünket nézzük az 1 Kor 13 mérlegén, akkor mindig kiderül, hogy ez nem szeretet. Fiatal koromban nem olvastam a Bibliát, nem is érdekeltek az ilyen dolgok. De emlékszem, hogy egyszer kezembe került egy Újszövetség, és az 1 Kor 13-at olvastam belôle, és akkor megállapítottam, nekem ilyen szeretetem nincs, de nem is volt, én ilyen szeretetet nem ismerek. Hosszúturô, kegyes, nem irigykedik, nem keresi a maga hasznát,” ami itt végig le van írva, ez volt az elsô olyan Ige, hogy megmérettem és könnyunek találtattam.

Különösen ezen az egy mondaton, hogy A szeretet soha el nem fogy.” Tudjuk hogy olyan világban élünk, ahol minden fogy körülöttünk. A pénzrôl nem is kell mondani, hogy mennyire fogy. Akármennyi is van belôle, nagyon hamar elfogy.

Mondhatnák talán a vidékiek, akár milyen nagy disznót vágunk mégis elfogy. Egy darabig csak tart, de egyszer vége. A ruhanemu is fogy. Ami ebben az életben, ebben a világban van az mind fogyóanyag. Például a házunk amiben élünk szintén fogy, persze lassabban, mint az emberi élet, mert ugye az emberi élet is fogy. Amikor idôsödünk észrevesszük, hogy mennyire fogy. fogynak az évek, milyen hamar elfut egy esztendô. Alig kezdôdött egy év, már el is fogyott. fogy az élet, fogy az erônk. A szépségünk is fogy. Talán riadtan nézünk a tükörbe, hogy ilyen lettem? Nem is gondoltam volna, hogy egyszer ilyen leszek.

Az élet fogy, és körülöttünk minden fogy, csak különbözô sebességgel, van ami gyorsabban és van ami lassabban. Vannak házak, az ember elmegy mellettük, és lehet hogy már a nagymamám is ebben a házban élt, az elottem levô nemzedék is látta. De egy nap ez a ház is összeomlik, ennek a háznak is vége lesz, egy kicsit hosszabb életu talán, mint a mi életünk.

Egyszer rájön az ember arra, hogy nemcsak az anyagi, hanem a lelki dolgok is fogynak. Mondtam már, hogy az élet, a türelem, az erô, minden ami körülöttünk van, egyszer teljesen elfogy. Mindnyájan megyünk a halál felé. Olyan életben élünk, olyan világban, amelyik romlik, rajtunk van a rothadandóság rabsága.

Minden romlik, minden elmúlik, és most itt valamire azt mondja a Biblia, hogy nem fogy el. Soha nem fogy el! Pedig hát az emberi szeretet is elfogy nem? Hiszen látjuk sokszor hogy elfogy. Talán egy emberi barátság, amire azt mondtuk, hogy ez örökké tart, annyira szerettük egymást, elfogyott. Történt valami ha most egy kicsit visszagondolunk, hány barátság fogyott már el. Talán gyerekkorunk óta ha nézzük, a barátnôim, vagy a barátaim elfogytak. És a szeretet is elfogyott.

Hányszor gondolja az ember, amikor belekerül a szerelem korába, hogy ez nem fogy el. Egy könyvben olvastam, hogy egy asszony elmondta, olyan volt a szerelmünk, mint egy szép tarka kendô. Úgy gyönyörködtem benne, mert szerettük egymást a férjemmel. Aztán amikor elôször hallottam káromkodni, akkor úgy éreztem, mintha egy darabot levágtak volna belôle. Akkor megijedtem jaj ez is elfogy? Pár nap múlva mondott valamit az anyámra, akkor úgy éreztem, megint levágtak egy darabot. Rémülten gondoltam mi lesz ha elfogy? ott ültem és sírtam afelett, mi lesz az életünkkel, akkor úgy éreztem, hogy vége. Amire mi azt hisszük, hogy örökké tart holtomiglan holtáiglan,” az egyszer valahol elfogy, és akkor úgy érezzük, hogy nem lehet már élni enélkül. Aztán jön talán a gyermek, és akkor ezt mondjuk, ez majd nem fogy el, az anyai szeretet nem fogy el. Talán oda is eljutottál már, hogy azt mondta a gyermeked: útban vagy neki. Talán úgy érezted vele kapcsolatban is, hogy érdekes, most már nincs közöttünk az, ami egyszer volt. Annyiszor sértett meg, annyi fájdalmat okozott, úgy érzem, mintha közömbös lennék vele kapcsolatban.

Akkor mirôl beszél itt az Ige, hogy a szeretet soha el nem fogy?” Szeretném ha értenénk, mindig attól függ, hogy milyen gyorsan fogy, hogy mennyire fogyasztják. A pénz is, az élelem is, ha többen fogyasztják hamarabb fogy. Az élet is így van, minél jobban fogyasztják, talán túl dolgozom magamat, úgy, ahogy nem kellene, hamarabb elfogy. Nagyon sokszor látok falusi asszonyt, ötven évesen hetvennek néz ki, mert nagyon fogyasztotta az erejét, az életét.

Dehát mi fogyasztja a szeretetet? Ugye mindnyájan tudjuk, mondanom sem kellene a bûn. A szeretetet fogyasztja a bûn. Ahol összeütközik a szeretet a bûnnel, ott mindig szenvedés van. Ha egy édesanyának van egy iszákos gyermeke, és összeütközik az anyai szeretet a gyermeke bûnével, ott kereszt van, ott szenvedés van. Hordozni kell valamilyen keresztet. Ha egy házasságban összeütközik a házasságtörô a szeretettel sokan átélték, ott valaki szenved. Ahol összeütközik a bûn a szeretettel, ott elkezdôdik a szenvedés.

Ha a bûn eszi a szeretetet, egyszeruen úgy érzem, hogy nem tudom már szeretni, megette a szeretetemet a bûn. És ha ez újra és újra ismétlôdik, akkor azt mondom, hogy nem bírom tovább. Miért? Mert a bûn felemésztette a szeretetet. Gondoljatok arra a házasságra, amirôl az elôbb beszéltem, az az asszony úgy érezte, hogy a bûn megette a szeretetet. De ez csak az emberi szeretetnél van így. Az 1 Kor 13 nem emberi szeretetrôl beszél. Ez az Isten szeretetérôl beszél. És hadd kiáltsam most bele a szívetekbe: Isten törvénye más, mint az ember törvénye! Az emberi törvénynél így hangzik, hogy a bûn megemészti, felfalja a szeretetet. És az Istennél? Isten szeretete megeszi a bûnt. Ez a fordított törvény. Óriási ez a szeretet. Isten szeretete megeszi a bûnt. Ez a csodálatos fordított törvény. A világban nincs ilyen. Nincs olyan, hogy a vas megeszi a rozsdát. Itt fordítva van, a rozsda megeszi a vasat. Nincs olyan, hogy az alma megeszi a rothadást, a rothadás eszi meg az almát. Ebben a világban a test törvényei szerint mindig a bûn az erôsebb. Tönkreteszi a legerôsebb szeretetet is.

De újra hadd mondjam, az 1 Kor 13 Isten szeretetérôl beszél és így mondja az Igénk: A szeretet soha el nem fogy.” A szeretet felemészti, magára veszi, megsemmisíti a bûnt, és ez a kegyelem. A meg nem érdemelt szeretet. Ez a szeretet soha el nem fogy. Ahol megnövekedik a bûn, ott a kegyelem sokkal inkább bôvölködik.” (Róma 5,20.) Ahogy szaporodik a bûn, úgy szaporodik a szeretet. Sot gyorsabban, erôsebben, mindig fölötte marad az Isten szeretete.

Szeretnék egy példát mondani néktek, hogy egy kicsit megértsük ezt. Nem olyan régen lett világossá számomra, hogy Jézus Krisztus mint kereskedô, keresi a drága gyönygyöket. És akkor életemben elôször elkezdtem gondolkozni azon, hogyan is lesz a drágagyöngy. A természet törvényei olyan sokszor beszélnek nekünk az Isten törvényérôl. A drágagyöngy úgy lesz, hogy valahol ott a tenger fenekén a kagylóba belekerül egy kicsi piszok, szemét, és az elkezdi izgatni a kagylót. A kagyló izzad, vérzik. Körülizzadja, körülvérzi azt a kicsi piszkot, azt a szennyet, ami belekerült, és így képzôdik a gyöngy.

Nem tudom érthetô-e, mit akarok ezzel mondani. Az Isten szíve, az Isten szeretete az a kagyló, amelyik, amikor magára veszi a bûnt, amikor Jézus lejött erre a földre, erre a sáros, piszkos tengerfenékre, és ott a Gecsemáné kertjében magára vette a bûnt, a piszkot, a szennyet és akkor elkezd izzadni, elkezd vérezni. Emlékeztek, hogy ott a Gecsemánéban vért izzad. Annyira gyötri a bûn, mint a gyöngykagylót a belekerült szenny. Annyira gyötri, hogy ott már emberi kéz érintése nélkül vért izzad. Engem mindig ez az elsô csepp vér ráz meg, amit nem emberi kéz ejtett rajta, csak egyszeruen a magára vett bûn. Tudjuk, hogy amikor azt mondja: Atyám ha akarod, távoztasd el tôlem e pohárt,” (Lukács 22,42.) a világ bûnétôl irtózott, azt nem akarta magára venni. És kezdett szenvedni a gyöngykagyló, és így keletkezett a drágagyöngy az új élet, az a ragyogó fehér ruha, ami csak azoknak van, akik Jézus Krisztust elfogadták.

Szeretném tôled megkérdezni testvér, drágagyöngy vagy te? Jézus Krisztus szenvedése, szeretete, halálos kínja a kereszten körül ölelte-e, körülvette-e már a te szenny életedet? Vajon hogy lát téged az Isten? Rajtad van-e az a ragyogó gyöngy-ruha? Engedted-e már, hogy Isten szeretete elfedezze a te szennyes életedet? Az isteni szeretet legyôzi a gonoszt, körülveszi a gonoszt, az egész önzô gonosz szívedet. Csak ebben a ruhában lehet megjelenni az Ô országában az Ô színe elott. Ma este Jézus Krisztus keresi itt a drága gyöngyöket. Azokat az embereket, akik elfogadják ezt az új ruhát, ezt a kegyelmet. Sokáig olyan idegen volt nekem ez a szó, hogy kegyelem. És egyszer rájöttem, hogy a kegyelem a meg nem érdemelt szeretet. A bûnöst körülvevô szeretet. Ismered ezt a szeretetet, amelyik mindent elfedez, amelyik mindent hisz, és amelyik soha el nem fogy? Ismered Isten szeretetét?

Hadd mondjak el még egy történetet, hogy hogyan is lehet megkapni ezt a kegyelmet. Egy öreg bennszülött gyöngyhalászról szól, akinek az volt a foglalkozása, hogy fiával együtt leszállt a tenger fenekére, hogy felhozza ezeket az értékes gyöngykagylókat, amibôl ki lehetett szedni a drágagyöngyöt. Ehhez a gyönyhalászhoz eljutott a misszionárius, és be-szélt neki a kegyelemrôl. A bûneit ismerte már ez az ember, mert gyötörték, és fájt neki az egész élete sok pogánysága, paráznasága, és szenynye, ezek mind nyomták a lelkiismeretét.

A misszionárius kérte, fogadja el a kegyelmet, hisz Jézus Krisztus meghalt érte. Akkor azt mondta: nem Uram, azt nem lehet, azért valamit fizetni kell, hogy képzeled ingyen elfogadni a kegyelmet, tenni kell azért valamit. Hiába mondta a misszionárius, Jézus mindent megtett, csak elfogadni lehet. Hosszú napokon keresztül próbálta meggyôzni arról, hogy fogadja el az ingyen kegyelmet, amit Jézus Krisztus megszerzett a kereszten, magyarázta neki, hogy békességünk büntetése rajta van, és az ô sebeivel gyógyultunk meg,” (Ézsaiás 53,5), és ez az ember nem volt képes elhinni.

Aztán a misszionárius tovább ment. Elmúlt egy pár hónap, a gyöngyhalász halálosan beteg lett, ekkor hívatta a misszionáriust. Elmondta, annyira megszerettelek téged, annyit fáradtál a lelkemért. Elôvette legféltettebb kincsét, egy gyönyöru igazgyöngyöt. Azt mondta a misszionáriusnak, ilyen kevés van, de neked akarom adni azért, mert nagyon megszerettelek. A misszionárius megragadta a nagy lehetôséget és azt mondta: ez nagyon drága, ezt én nem fogadhatom el ajándékba, ezért valamit fizetni kell, mondd meg mi az ára. Ebben a pillanatban a gyöngyhalász szemeiben egy könnycsepp jelent meg ez a gyöngy nem eladó. Hadd mondjam el a történetét. Volt egy fiam, ô is gyöngyhalász volt. Sok szép gyöngyöt hozott fel a tenger fenekérôl. De amikor ezért a gyöngyért leszállt, az életébe került. Ez a gyöngy nem eladó. Vagy elfogadod, vagy összetöröm. Ezt a gyöngyöt megvenni nem lehet.

Akkor elkezdte mondani a misszionárius, látod, látod a kegyelem is az Egyszülött Fiú életébe került. Ô leszállt erre a földre, hogy megszerezze nekünk a kegyelmet, öreg gyöngyhalász. fogadd el, mert fizetni érte nem lehet. Akkor ott végre megértette. A gyöngyhalász elfogadta a kegyelmet, és a misszionárius pedig elfogadta a drágagyöngyöt.

Hadd kérdezzem meg tôled, elfogadtad már? Elfogadtad azt a mérhetetlen szenvedésen megvett új életet, kegyelmet? Testvér, aki tudod már a bûneidet, akit nyomnak már a bûnei, aki szeretnéd valahogy levezekelni, valahogy rendbe hozni, hadd mondjam, nincs erre lehetôség.

Jézus Krisztus meg akar ajándékozni téged drága gyöngy-ruhával, ragyogó, tiszta fehér ruhával, egészen új élettel. De ezért nem lehet tenni semmit. Csak elfogadni azt a szeretetet, amelyik soha el nem fogy.

Hadd mondjam meg neked, hogy te is vehetsz olyan szeretet, amelyik soha el nem fogy, olyan szeretetet, amelyiket hazavihetsz, amelyiket lehet húzni, nyúzni, próbálni, és nem fogy el soha. Akkor vehetsz olyan szeretetet, olyan békességet, olyan örömöt, amelyik nem fogyó anyag, amelyik nem fogy el soha, amelyik örök.

Úgy emlékszem, amikor Jézust elfogadtam mérhetetlen nagy örömöm volt. Emlékszem arra a ragyogó örömre ami a szívemben volt, amire úgy éreztem, hogy nem lehet elviselni. Mindig attól féltem, hogy elfogy. Azóta nem tudom hány év telt el, és nem fogyott el. Az életem elfogy, erôm elfogy, minden elfogy, de ez soha nem fogy el. ott fog igazán ragyogni az Isten színe elott, ott lesz igazán látható.

A szeretet soha el nem fogy. Így mondja Igénk: Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (1 Kor 13,13.) Megmarad hallod megmarad! Soha el nem fogy! Erre vágyik minden ember szíve. Ma megnyerheted, úgy mint a gyöngyhalász, ingyen.

Imádkozzunk:

Uram! Kicsi gyerekkorom óta kerestem a szeretetet. Dicsôitelek, hogy egyszer elvezettél színed elé, hogy egyszer elvezettél oda a láthatatlan kereszt elé, a köztünk jelenlevô drága szereteted elé. Köszönöm Úr Jézus, hogy megismerhettem, elfogadhattam, és szívemben hordozhatom a kegyelmet. Hadd kérjelek arra, könyörülj rajtam, hogy tudjam élni napról-napra, amíg csak az életem el nem fogy, ezt a Te szeretetedet, családjainkban, jó barátaink, és ellenségeink között. Kérlek Uram könyörülj meg rajtunk, ajándékozz meg minket ma este. Segíts hogy el ne mulassza senki, hogy kinyújtsa koldus kezét ezután a Te királyi ajándékod után. Kérlek Uram segíts, hogy merjünk hinni szavadnak, és elfogadni a soha el nem múló, a mindörökre megmaradó szeretetet.
Ámen.

 

Íme újjá lett minden


“Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” 2 Korinthus 5,17


Tudjátok hogy ennek a vasárnapnak az a neve, hogy Jubiláte.” Így is mondhatnám, örüljetek, ujjongjatok. Ahogy most végig néztem rajtatok, nem egészen úgy néztek ki, mint akik ujjonganak. Miért nem? Tulajdonképpen ezt szeretnénk megnézni Isten Igéjébôl, hogy mi az oka, ha igazán megtaláltad Jézust, és minden új, mi az oka, hogy nem tudsz ujjongani. Az egészséges, természetes állapot az ujjongó élet. Hát ennyi beteg ember egyszerre? Beteg vagy te? Biztos? Ha nem volnál lelkileg beteg, akkor ujjonganál. Hiszen így mondja az Ige, hogy Újjá lett minden.” Szeretném megkérdezni, hogy egészen újjá lett minden? Egészen új ember vagy?

Ne haragudjatok, hogy ilyen hasonlatot hozok, de nemrégen láttam egy kutyát, tacskónak és foxinak volt a keveréke. A gazdája azt mondta: rossz keverék.

Magam jutottam eszembe: a réginek és egy újnak a rossz keveréke. Nem egészen új, hanem egy furcsa keverék. Kettônek a keveréke. Néha meg lehet látni benned az újat, de nagyon sokszor elôjönnek a tacskó-lábak. A sok ferdesége az óembernek együtt van az újjal. Ezért furcsák sokszor Isten gyermekei, rossz keverékei vagyunk a réginek és az újnak. De jó volna meglátni, hogy miért vagyunk torzak, nem egészen régiek, és nem egészen újak.

Így mondta az Ige: a régiek elmúltak.” Nagyon szeretném megkérdezni, hogy viszonyulsz a múlthoz? Milyen kapcsolatban vagy a múlttal? Mondjuk így, hogy a régi bûnökkel. Nem tudom, hogy egyáltalán megláttad-e és megbántad-e a régi bûneidet? Most talán kérdezhetnéd, hogy van hívô ember, aki nem látja a bûneit? Van. Megláttad-e igazán magadat, a régit, az élvezet-hajhászó régit? Talán még most is ott van a paráznaság a szívedben és életedben. Lehet hogy nem abban a formában mint régen, de mégis ott van, és azért nem tudsz ujjongani. Lehet hogy a gondolatvilágod nem tiszta, lehet hogy a szemed nem tiszta, lehet hogy a kívánságaid nem tiszták. Talán falánkságod a régi. ott van benned a vágy a jó után, az élvezet után. A régi bûn, régi kívánság, a régi élvezetvágy elveszi az örömöd.

Talán a lustaság! Sokszor gondolok arra, hogy ott van az életem fo bukása, hogy sosem tudok reggel idejében felkelni. Évek óta próbálom, és mindig bukok. Hát hogy ujjongana az az ember, akit kötnek a régi bûnei? Talán az a baj, hogy nem is ítélem bûnnek. Azt mondod, hogy ez a természetes, ez már csak nem rossz? És mégis tönkreteszi az életedet. Lehet hogy a régi hiúságod, hogy még mindig szép akarsz lenni. Ne mondd, hogy ezen a koron már túl vagy. Egészen öreg néni mondta nekem: tönkre van téve a napom, megláttam magam a kirakat üvegben. Hát ne nézzen bele. De ez sem sokat használ. Talán fontos a külsôd, mi hogyan áll neked. fontos hogy azt mondják: semmit nem változtál az utolsó tíz évben. Talán jó napod van, ha ilyen hazugságot mondanak. Nem veszed észre, hogy milyen hiú vagy? Talán nem külsôdre, hanem az értelmedre, az ügyességedre. De csak mondja valaki, hogy nem jól csinálod ezt vagy azt, és már nem tudsz ujjongani. ott van, hogy szeretnék nagyobb lenni a többinél.

Talán ott van, hogy beszélsz az összeköttetéseidrôl. A barátaidról beszélsz, arról, hogy kikkel vagy jóba. ott van a régi hiúságod az új mögött, a rossz keverék, és nem veszed észre. Szeretném megkérdezni újra, hogy állsz a régi bûneiddel, az anyagiasságoddal talán? Az új életedbe is belejátszik, hogy mennyi a pénzed. Hogy más prémiumot kap, te nem. Talán az új életedet is izgatja az az ezer forint, amivel a másiknak több van.

Nem veszed észre ezt a régi vonást az arcodon? Lehet hogy most azt mondod nem vagyok anyagias. Egyszer rémülten néztem szembe vele, mennyire anyagias vagyok, hogy tudok számolni. Nem veszed észre, hogy pontosan tudod, ki mit adott neked? Talán az ajándékot is felértékeled. A múltkor valaki összeszámolta, mennyi az értéke annak amit kapott. Hát nem borzasztó ez, hogy annyira tudod még, ki mivel tartozik neked. Te nem vagy anyagias? Talán még most is ott van a szívedben, hogy mi lesz veled késôbb. Hogy fogunk megélni. Elmegyek dolgozni, mert a férjemnek kevés lesz a nyugdíja.

Azt mondtam: mit gondolsz nekem mennyi nyugdíjam lesz, és én hogy fogok ebbôl megélni. Hát nem borzasztó, hogy még mindig ennyire anyagias vagy? Hány ember fél attól állandóan, hogy becsapják. Annál nagyobb baj ne legyen az az ô baja nem?

Nem az a bajod, hogy nem akarsz szembenézni az arcoddal? Nem lehet új az életed, amíg a régi életed nem ítéled el igazán. Az ember csak akkor vesz újat, ha rájön, hogy a régi használhatatlan. Amikor újat akarsz venni, megnézed a régit. Na ez azért még elmegy. Ha megcsináltatom a cipot, lehet még hordani.

Nem vagy így a régi életeddel, hogy azért még nem eldobni való? Rádöbbentél már arra, hogy nincs bennem semmi jó? Nem csupán elméletileg gondolom, hanem a valóságban. A régi bûneid igazán világosságra kerültek, ítéletre kerültek és elmúltak? Az a kérdés, hogy múlt, vagy elmúlt”? Az az egy el” szócska rengeteget jelent. El a múlttal! Van aki eldobja a múltat. Ki innen, nem kell az egész.

Szeretném megkérdezni, nem úgy vagy-e, hogy az örömeidet ugyan-ott keresed, mint eddig? Talán még most is ott keresed a vasárnap örömeit, hogy jól kialszom magam, aztán egy nagyszeru ebédet fozök.

Élvezetet találsz még a régi olvasmányaidban? Azok a régi szép idôk. A régi örömeid megvannak még? Megmondom ôszintén, nem olyan régen kaptam egy szép ruhadarabot és csodálkoztam magamon, érdekes, nem tudsz neki örülni? Kicsit megijedtem mi történt velem?

A következô napon kaptam egy újfajta Bibliát. folyt a könnyem anynyira örültem, kértem az Úrtól, mert szükség volt rá. Dehogynem tudok örülni, csak nem annak aminek azelott. Neked mások az örömeid, mint voltak? Igazán újjá lett az is? Elmúltak a régi örömeid, vagy ugyanazokra a forrásokra jársz most is? Még most is?!

Hadd kérdezzem a harmadikat örülsz ha dicsérnek? Ne mondd hogy nem örülsz, nem hiszem el. Örülsz ha jót mondanak rólad. Ez az örömforrás régi, vagy új? Vigyázz, egyre jobban kezdünk rájönni arra a rossz keverékre, hogy van egy kis új, de megint csak a régi. Örülsz ha tetszik valami amit mondtál. Örülsz ha azt mondják a hátad mögött: hogy rendes, komoly imádkozó, szent életu. Nincsenek-e még meg sok mindenben a régi örömeid, a régi természeted? Nagyon szeretnék most komolyan kérdezni valamit, ismered a régi természeted? Ha most valakire rámutatnék, el tudná mondani a régi természetét? Csak úgy kapásból. Tudod, hogy ki vagy? El tudod választani a rossz keverékben a régit az újtól? Nagyon sokat jelentett nekem egyszer ez az Ige: Válaszd el a jót a hitványtól, és olyanná leszel mint az én szájam.” (Jerémiás 15,19.) Életem legkomolyabb vágya, hogy tudjam az Isten Igéjét igazán mondani. Feltétele: válaszd el a jót a hitványtól, az újat a régitôl.

El szoktad választani, hadd kérdezzem így, el tudod választani? Azt is hadd kérdezzem, tudod, hogy a régi természeted mindenestôl rossz? Nincs-e olyan benne, amire még most is azt gondolod, hogy megtarthatod? Amire azt gondolod, hogy belefér ebbe az új életbe.

Így mondja az Ige: Azért ha valaki Krisztusban van új teremtés az.” (2 Kor 5,17.) Magadban jársz, vagy Krisztusban? A régi ruhád talán még mindig elég jónak látszik? Te leszel az az ember, aki a királyi mennyegzôn a saját ruhádban leszel? Egy hívô ember olyan jól elmagyarázta valakinek mert tetszik tudni úgy van, hogy a mennyegzôn a király adta a ruhát. És ennek a valakinek aki bement, nem kellett a ruha. Úgy félek, hogy neki sem kellett, és úgy félek, hogy neked sem kell. Azt mondja az Ige, hogy : Senki sem varr pedig új posztóból foltot régi ruhára.” (Márk 2,21.) Te nem vagy úgy, hogy a régit szeretnéd foltozni mindig? Azt gondolod, hogy jó ez, csupán itt-ott vannak rajta hibák. Nem szokott úgy lenni emberekkel szemben, hogy most aztán csak-ugyan nekem van igazam? Hát neked még igazad is van? Nem tudod, hogy ez a régibe tartozik? Hogy került át az új életedbe? Testvér tudsz engedni? Vagy az akaratod még mindig a régi? Nem úgy van, hogy így határoztam és így csinálom. Hogy kerül ez az újba? És a régi érzéseid nem hoztad át a régi haragot? A régi szimpátiádat? Nem úgy vagy-e, hogy még mindig van egy-két ember, akikre azt mondod, ezeket nem bírom. Látod már testvér, hogy nem csoda, ha ma nem ülsz itt ujjongva. Rengeteg benned a régi. Nem múlt el nem múlt el. Jogosnak találod, megturöd.

Isten Igéje ma azt mondja: A régiek elmúltak, ímé ujjá lett minden.” Aki a Krisztusban van az új teremtés. Új ember, új természet, új élet, újjá lett minden. Bár Isten Szentlelke ma rámutathatna azokra a pontokra, ahol szereted, megtartod és vállalod a régit.

Így mondta az Ige, hogy Krisztusban.” Mit jelent ez, hogy Krisztusban? Amikor ezt megkérdeztem valakitôl, nagyon furcsa válaszokat kaptam. A legegyszerubbet nem mondta senki. Azt kérdeztem, mit jelent az, hogy ruhában vagy? Felöltözöm, olyan egyszeru, nem? Kérdezem tôled felöltözted a Krisztust? Mit kellett volna elôször csinálni? Levetkôzni a régit! Mi a régi? Önmagam. Levetkôzted magad? Akarod mindenestôl levetni önmagad? Azt a szeretve imádott önmagadat. Mert borzasztó, ahogy az ember szereti önmagát, minden csalódása ellenére még mindig szereti. Ne mondd hogy nem szereted, tudom hogy szereted. Engedd ma, hogy Jézus mindenestôl levetkôztessen. Hogy ne úgy menj el innen önmagadban, hanem a Krisztusban.

Mi kell ahhoz, hogy megutáld és levetkôzd a régit? Hogy elítéljem. Mi kell ahhoz, hogy meglássam? Isten meg kell, hogy mutassa. De mi kell ahhoz hogy megmutassa? Hogy lássam az újat, hogy lássam Krisztust. Testvér ha nem fogod meglátni a Krisztust, önmagadat nézed. Mert még mindig magadat látod a legszebbnek. Ha nem látod meg Jézust, akkor önmagadban maradsz.

Az pedig az örökélet, hogy megismerjenek téged.” (János 17,3.) Érted ezt az Igét? Hogy meglásd ot. Fedetlen arccal lássad meg ot, csodálatosnak lássad meg, kívánatosnak, szépnek. Hogy meglásd ôt úgy, ahogy az Ige mondja: Szebb, szebb vagy az emberek fiainál.” Ha meglátod ot, akkor el fogod dobni a régit. Azt fogod mondani elmúlt. Mindenestôl elmúlt!

Anélkül hogy ôt meglátnád, ez nem történhet meg. Elôször is nincs kivel összehasonlítani magad, nincs mit kívánnod. Egy nagyon régi példát szeretnék elmondani, egyike az elsô példáknak, amit hívô életem elején hallottam. Valaki így magyarázta a megtérést: volt egy régi koszos babám, de kedvenc volt. Piszkos volt, régi volt, haja sem volt már. Borzalmas volt, de szerettem. Sokszor el akarták tôlem venni, de nem adtam. Karácsonykor kaptam egy hajas babát, megmutatták nekem, és láttam, hogy milyen szép. Amikor pedig kezdtem összehasonlítani az enyémmel, úgy hajítottam el a régit, hogy csak úgy röpült, és teljes szeretetemmel szívemre öleltem az újat.

Látod, ez történhet ma meg veled, ha Isten megnyitná a szemed és látnád ot, aki egészen más volt, akinek egyetlen öröme volt, hogy az elveszettet megkeresse és megmentse. Ha látnád ot, aki soha egy percig nem volt anyagias, aki mindent adott és semmit nem akart önmagának, a két üres kezét szögezték oda a fára mert soha semmit nem fogott meg. Ha meglátnád azt az önzetlenséget, hogy soha nem gondolt önmagára, és látnád közben magadat, aki mindig csak magadra gondolsz, itt is, most is. Ha meglátnád ot, akkor többet nem kellene rábeszélni a cserére.

Szeretném megkérdezni, hogy kiben akarsz járni ebben az életben, önmagadban, vagy Krisztusban? A kettot együtt nem lehet! Hajlandó vagy-e ma levetkezni a régi élet szerint való óembert mindenestôl. Az erényeid, a pontosságod, a jó szokásaid, mindazt ami tetszik benned, hajlandó vagy-e levetkezni? Csak azért, hogy felöltözhesd a Krisztust, hogy Rajta keresztül lássad ezt az egész világot, a férjedet, a gyermekedet, a szomszédot, azt a rettenetes embert, akit nem bírsz elviselni. Elhiszed, hogy van egy olyan élet, olyan lehetôség, hogy nem te mész haza, hanem Ô? El tudod hinni azt, hogy minden újjá lehet, a szemed is, a nyelved is?

Úgy érzem, aki új emberré lett, annak nem kell bemutatkozni. Miért? Mert látszik rajta. Amikor neked be kell mutatkozni, az mindig kétséges. Amikor el kell mondani, hogy kérem én megújultam, az szerfelett gyanús. Ha új vagy az látszik a szemeden, az arcodon, a beszédeden, az életeden. Újjá lett minden.”

Egyszer érdemes lenne a Bibliában végignézni, mi mindenre mondja az Ige hogy újjá lett. Újjászületés, új év, új nyelv, új szív, új lélek, minden-minden új. Persze akkor végül is minden új. Új férj, új gyerek, új lakás, új szomszéd, új munkahely, új fonök, minden új. Jézuson keresztül mássá lesz minden. Valakire aki megtért azt mondták, úgy jár a világban, mint-ha rózsaszín szemüveg lenne rajta. Aki Jézusban van, azon nem rózsa-szín, hanem arany szemüveg van, mindent bearanyoz.

Nem volna-e jó, hogy ez az Ige, amit most Isten adott nekünk, valóság lenne. Akkor elkezdenél ujjongani, és nem kellene biztatni, hogy örülj ma. Nem kellene azt mondani, hogy örvendezzen az egész föld, mert akkor tudnál örülni, ujjongani.

 

A szabadságban álljatok meg


“Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. Ímé én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Bizonyságot teszek ismét minden <%-1>embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelembôl kiestetek.” Galata 5,1-4


Az elsô amirôl ez az Ige beszél, ez a szó, hogy szabadság.” Minden embernek komoly vágya a szabadság, mert erre teremtettünk. Ezért próbál az ember lerázni magáról mindenféle szolgaságot, erôszakot, rátukmálást, mert érzi hogy szabadságra teremtetett. Miért mondjuk, hogy szabadságra teremtetett? Azért, mert az Ô képére teremtettünk. Ugye tudjuk, hogy nem külsôre. Akkor mi az Ô képe bennünk, hisz belülrôl még kevésbé hasonlítunk rá?

Egyetlen dolog amiben az Isten képére teremtettünk, és ami meg is maradt bennünk, a döntési szabadság. Nincs más teremtmény, amelyiknek szabadsága volna ezen a téren. Gondoljunk csak arra, hogy az egész teremtettség az Isten szavára mozdul, mert nincs szabadsága neki. Ha a madárnak költözni kell, akkor nincs szabadsága arra, hogy azt mondja, én most nem megyek. Menni kell! Amikor tavasz van virágozni kell a fának, nincs szabadsága azt mondani, hogy én az idén nem virágzom. Nekik azt kell tenni, ami belôlük fakad, amit az Isten parancsol.

Mindent ami körülöttünk van, Isten az Ô parancsszavával kormányoz. Az ember az egyetlen, akinek lehetôsége van azt mondani Istennek hogy nem. Nekünk lehetôségünk van ellentmondani Istennek. Ezzel teremtettünk az ô képére és hasonlatosságára. Az örökkévaló akarat az Isten, a teremtett akarat pedig mi vagyunk.

Milyen óriási kockázatot vállalt az Isten, amikor szabad akaratú lényt teremtett, akit pedig nagyon szeret. Olyan ez, mintha azt mondanám, nagy kockázat szülôknek gyermeket vállalni. Mert egy önálló akarat, akit bár mérhetetlenül szeretek, mégis dönthet ellenem. Tehát a kezébe teszem le, hogy engem végtelenül megkínozhasson azzal, hogy azt teszi, ami nekem fáj. Szülôk el tudják mondani, hogy mindezt végigéltem, nagyon féltem és szeretem, de nem kényszeríthetem semmire. Ô tehet olyat, ami nekem végtelen fájdalmat okoz, és sokszor tesz is.

Az ember az akarati szabadságát arra használta, hogy Isten ellen döntött. Hadd kérdezzem most csak úgy zárójelben: mi a megtérés? Az, hogy szabadságomat arra használom, hogy Isten mellett döntök. Viszszatérek ebbe a gyermeki kapcsolatba. Azt a szabad döntést amit az elsô ember Isten akarata ellen tett, azt én csak úgy hozhatom magam számára helyre, hogy egy szabad döntéssel visszatérek Hozzá, önként, és szabadon szeretem.

Az elsô kérdés, hogy megtettük-e? Arra használtam-e a szabadságom, hogy mellette döntök, hogy visszatérek Hozzá? Ez a szabad akaratú lény, akit Isten így teremtett, hogy döntési lehetôsége van, azért ember, azért társ, mert Isten szerzett magának társat az emberben. Ezért nem vette el szabadságát.

Azt mondja az Ige, hogy a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított” hát miért kellett megszabadítani? Tudjuk-é és megértettük-é, hogy ezt a szabadságot felváltottam egy szolgasággal? Amikor az elsô ember engedelmeskedett az ördögnek, akkor nem szabadságra jutott, hanem szolgaságra. Az ördög nem szabad embereket akar, hanem olyanokat, akiket leigázhat. Egészen más az Isten uralma, mint a Sátán uralma.

Amikor valaki belekerül az ördög kezébe (tudjuk, hogy mindnyájan odakerültünk születésünktôl fogva, és lehet, hogy még magunk is odaadtuk magunkat az ördögnek) elkezdôdnek a kényszerek. Akkor már nem tudok dönteni, muszáj. Cselekvési kényszereim lesznek, csinálom amit nem akarok. Beszéd kényszerek: mondom amit nem is akartam mondani, gondolat kényszer, mert belekerültem egy szolgaságba. Azért kellett Jézusnak újra megszabadítani, mert az ember eladta magát. Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg!” Nézzük meg, miféle szabadságra szabadított meg minket az Úr.

Olyan érdekes arra gondolni, szabadság” annyit jelent, hogy nem kell,” hanem szabad.” Egy kényszer nélküli élet.

Jó volna végig nézni együtt, mik azok a szolgaságok, amelyekbôl, vagy amelyektôl megszabadított. A legelsô amit mondanék: a bûn szolgasága. Megszabadított? Szabad vagy? Ez most biztos? De ez mit jelent? Annyit jelent, hogy nem kell csinálnom, de nem annyit jelent, hogy nem csinálom. Mert akkor ez nem volna szabadság. Akkor egy másik szolgaságba kerültem volna át. Ha nem tudnék arra hivatkozni, hogy Jézus engem megszabadított, akkor benne volnék ennek szolgaságában.

Nekem most is van döntési szabadságom minden pillanatban, de nem kell csinálni. Attól szabadított meg Jézus, hogy nem vagyok köteles csinálni, fel vagyok szabadítva.

Vigyázzunk, mert ahol az Úrnak Lelke ott a szabadság.” (2 Korint-hus 3,17.) ott kényszer nélküli a hívô élet. Ahol már kényszerek vannak, ott már nincs az Úr Lelke.

Majd meglátjuk, mit jelent a törvénytôl való szabadság. Mert abból is megszabadított Jézus. Szeretném, ha most elôbb a bûntôl való szabadságot értenénk meg. Nem kell többé tennem a bûnt. Tapasztaltam ezt? Miféle bûnöktôl szabadított meg? Csak egyet mondok: a haragtól. Nem kell haragudni. Lehet haragudni csak nem kell. Megszabadított? Igen biztos hogy Jézus megszabadított.

A Krisztus követése mindig kényszer nélküli marad. A döntési szabadságom minden pillanatban megvan.

Megszabadított a kívánságok rabságától? Nem kívánom a másét, amit Isten nem nekem szánt. Tudjuk mit jelent az, hogy a másé? Nemcsak anyagi dolgokat. Lehet kívánni a más szolgálatát, a más kegyelmi ajándékát. Sok-sok mindent szoktunk mi kívánni, ami a másé. Ne kívánd a másét. Tudom kívánni, de nem kell kívánni a lakásától kezdve a gyermekeiig, és az anyagiait sem.

Újra mondom, nem annyit jelent, hogy nem kívánom tudom kívánni, de van lehetôségem arra, hogy ne kívánjam. Szabad vagyok! Sokféle formája van ennek a bûnnek, talán egyetlenegyet mondok még a test szolgasága. Egyszeruen a testem szolgasága, amelyik mindig bûnre kötelez. A has szeretete, a lustaság kívánsága, a kényelem szeretet. Mind mind engedetlenségbe visz, de nem vagyok adósa. Olyan jó, ahogy a Római levél mondja, hogy nem vagyunk adósai a testnek.

Talán nézzük tovább a törvény szolgasága. Ez az a bizonyos kell,” muszáj. Nagyon sok hívô ember ebben él, és ezért nem hordja magán a szabadságot. Nagyon sok hívô embernek olyan törvény-szaga” van. Kellemetlen levegô ez ezt nem szabad, azt nem szabad. Ez mindig törvénybe visz. Akit ez leng körül, az nem szabadult meg a törvénytôl.

A törvény mire való a Biblia szerint? Krisztusra vezérlô Mesterünkké lett. Dehát ha már odavezetett, akkor mit teszek a törvénnyel? Sok minden amit törvénybôl teszek, nem jó másra, csak a test hízlalására. Ez a test dicsekedése. És akkor rögtön a mások ítélése is. Ahogy törvénnyé tettem, abban a pillanatban ítélek mást. Mert ezt így kell csinálni, és a másik is csinálja így. Olyan rettenetes, amikor Isten hívô gyermekei alákerülnek a törvénynek, pedig már megszabadultak: ezt nem szabad, azt nem szabad, ide lehet menni, oda nem lehet, ezt így kell, azt úgy. Mindenkinek tessék úgy csinálni.

A törvény mindig a személyes kapcsolat helyettesítôje! Nekünk nem törvényünk van, nekünk Krisztusunk van! Ha nincs vezetésem, nem tudok kitôl kérdezni, akkor van egy törvényem, és azt csinálom. Milyen jó, hogy nem kell megkérdezni, és nem függök az Úrtól.

Olyan megdöbbentô volt, hogy az Úr ettôl szabadított meg az életem egy vonatkozásában. Sok mindent nem értettem, amit az Úr velem csinált az utóbbi idôben, és egyszer mikor távol szolgáltam az otthontól, egészen váratlanul nagyon komolyan azt mondta nekem az Úr nem így, nem elv szerint.

Nem tudom értitek-e, mit jelent ez? Ezt csináld de ne elv szerint. Mi mindenbôl amit Isten mond elvet csinálunk. Ezután ezt így fogom csinálni, pedig lehet hogy az Úr másnap már megváltoztatja.

Olyan felszabadulás volt ez az én életemben, hogy Istenem, itt rontottam el, hogy amit Te mondtál, elv szerint kezdtem el csinálni. Vonatkoztattam magamra is, és másokra is.

Jézus helyett a törvény. Miért kötözöd meg magad újra szolgaságnak igájával? Aki körül ez az elv-szeru levegô leng, az borzalmasan kötöz. Akkor senki nem Jézussal találkozik, hanem valami hívô szabállyal. Ennek légköre van, keménysége van, ítélete van.

Nem vagy te elv-szeru ember? Nem úgy vagy, hogy örülök, ha valami elvet csinálhatok?

Megszabadított a törvénytôl egy Vele kapcsolatban levô, Vele járó szabad életre, amelyikben soha nem fogja tudni az ember, hogy mit csinál a következô pillanatban? Ezt most így teszem, de nem tudom, hogy teszem a következô pillanatban. Akinek elvei vannak, törvényei vannak, az tudja, hogy ezt, vagy azt soha nem fogom csinálni. Soha!

Lehet hogy holnap mást mond Isten, és akkor úgy csinálom. Vajon körül leng-e téged ez a csodálatos szabadság? Most így látom, de nem nyilvánvaló, hogy holnap is így fogom-e látni. Nem biztos, hogy Isten nem visz-e nagyobb világosságra, és akkor mindent másképp fogok látni.

Aki megkeményedik, nem tud már újulni, újakat meglátni, mert önmagát kötözi a törvény. Édesanyám mondta sokszor, mikor valahova mentem szolgálni nem is mondhatja ezt Isten, vagy nem is kívánhatja ezt Isten, hogy egy gyerek otthagyja az anyját. Azt mondtam, hogy Isten mindent akarhat. De ôt is szeretném sokszor a törvény szuk kereteibe beleszorítani.

Sokszor törvényeinkkel Isten istenévé akarunk lenni, hogy ilyet nem csinálhat. Hát csinálhat. Nekem ezt ma nem mondhatja. Hát mondhatja. Ô mindent akarhat, mindent tehet mert Ô az Isten. Ne akarjam ôt a szuk agyam kereteibe beleszorítani.

Megszabadíthatott-e már a törvény rabságából, vagy még vannak magad csinálta törvényeid? Így kell úgy kell, és ez elszakít a Krisztustól. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni.” Legkisebb formája a törvénynek elszakít Istentôl.

Megszabadított a törvénytôl? Tehet veled amit akar? Szabad vagy? Azt mondtuk a bûn szolgasága, a törvény szolgasága, ember szolgaság. Megszabadított?

Milyen mérhetetlen szolgái vagyunk embereknek. Nem merek bizonyságot tenni, mert mit szólnak, hogy micsoda elmaradott ember ez. Mit szólnak a szomszédok, a rokonság?

Emlékszem hitre jutásom elott mennyire benne voltam ebben a szolgaságban. Nagyon sokat csúfoltam a hívôket. A tanári karban senki nem csúfolta annyira, mint én. Senki nem tudta olyan nevetségessé tenni ôket. És miután kezdtem már vágyódni, az volt bennem, hogy nem. Engem is ki fognak nevetni, hogy hozzájuk tartozom.

Iszonyú szolgaság mit fognak mondani. Ez is megzavarodott. S a nagy döntés az volt amikor Jézust elfogadtam bánom is én. Az elsô szabadság az volt, nem érdekel, mit mond a világ, vagy hogy néznek rám.

Aztán belekerültem abba is, de mit szólnak a hívôk? A következô kör amibe törvényszeruen belekerültem, ha így nézek ki, ha így hordom a hajam, mit szólnak a hívôk, és kezdtem mindent törvénybôl csinálgatni. Borzasztó ember félelem ez!

Aztán ezen is túl jutottam, de azért egyes hívôk még mindig érdekeltek. Na ez vagy az mit szól? Van egy olyan, mintha embereknek a szemét éreznénk magunkon. Szolgaság ez!

Jó volna az utolsó szolgaságot is lerázni magunkról és azt mondani ha mindenki azt mondja is, hogy nem, de az Úr azt mondja, hogy igen, akkor én bátran teszem.

Vajon kikerültél-e a szolgaságból, a család szolgaságából? Ezt még nem is említettük. Jaj a gyerek, mert tudod akkor nem fog engem szeretni. Ha én most ezt is lerázom, ki fog nekem egy pohár vizet adni öregségemben? Hát nincs neked Jézusod? Hát még mindig rászorulsz valakire? Hát még mindig kell neked valakihez szabni magadat?

Élesen hadd halljuk most az Igét: Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.” (1 Kor 7,23.)

Megszabadultunk? Jézus megszabadított! Ez a két kérdés egy kicsit mindig szemben áll egymással.

Most még csak azt szeretnénk megnézni, hogy ô megszabadított de hogy szabad vagyok-e, az más kérdés. Kell-e nekem ez a szabadság? Vajon nem köteleztem el magam újra szolgaságnak igájával? Lehet hogy volt már úgy, hogy nem számított és újra kezdtem. Egyszer csak megint elkezdtem figyelni a másikat szemem sarkából, hogy tetszik, vagy nem.

Figyeljük meg milyen borzasztó, egy olyan ember aki szolgál, igét hirdet, és szolgája azoknak, akikhez beszél, várja a tetszés nyilvánítást, vajon hogy néznek rám, tetszik-e amit mondok.

Az ember szolgaságnál a legnagyobbat szeretném utoljára mondani: saját énemnek a szolgája vagyok, és a legrettenetesebb, hogy csinálom a magam akaratát. Amíg megvan a magam makacs, kemény akarata, addig azt szolgálom. A saját életem rabszolgája vagyok, a saját hiúságom rabszolgája vagyok.

Nem csinálsz te dolgokat, amikrôl tudod, hogy az Istennek régen nem tetszik már? És hiúságból csinálod? Nem vagy-e dolgokkal úgy, hogy csak azért csinálom, hogy másoknak tetszem? Na nem Isten gyermekeinek, és nem az Úrnak.

Az érzékenységem rabságában azonnal megsértôdöm, csak ne úgy nézzenek rám, ahogy vártam. Rabság! A saját óemberem, lényem rabsága!

A szabadságban, melyre Krisztus megszabadított, álljatok meg!” Jézus mindentôl megszabadított, de megvan az a lehetôségem, hogy magamat kötözzem meg. Azért mondja az Ige: álljatok meg a szabadságban!

Milyen óriási dolog, hogy ezt a szabadságot nem kell kiharcolni. Ezt Jézus kiharcolta a kereszten, csak ebben meg kellene maradni. Amint elkezdek harcolni a bûnnel, törvénnyel, önmagammal, ördöggel pedig Jézus megszabadított már megint nem álltam meg.

Szabadságod hit által van, és addig van amíg hiszed, hogy Jézus megszabadított. Állj meg hát benne! Ne kötözd meg újra magad! Milyen ôrültség, hogy az ember önmagát köti meg, mikor szabad lehetne.

Az Ige azt mondja nekünk vigyázz Jézus tökéletes és teljes szabadítással szabadított meg téged. Állj meg benne! Amitôl egyszer már megszabadított, ne kezd újra. Meg ne kötelezzétek magatokat újra szolgaságnak igájával.

 

Ne tévedjetek


“Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ô testének, a testbôl arat veszedelmet, aki pedig vet a léleknek, a lélekbôl arat örök életet.” Galata 6,7-8 /A Luther fordítás szerint: Ne tévedjetek.”/


A 7. versnek az elsô részérôl beszélünk: Ne tévedjetek, Isten nem csúfoltatik meg. Mindnyájan tudjuk, hogy tévedni emberi dolog. Bocsánat szoktuk mondani tévedtem. De veszélyes dolog. Vannak komoly tévedések. Elôfordult már valakivel, hogy eltévesztette a vonatot, és útközben jött rá, sajnos tévedtem. Saját életembôl emlékszem arra, hogy ugyanarra a vágányra, ahol a vonatom szokott állni, rátettek egy másik vonatot. Késôbb ahogy ment a vonat és néztem ki, rájöttem, ez nem az a táj, tévedtem. Már nem emlékszem mibe került ez nekem órákban, gyalogutakban. A figyelmetlenség nagyon sok tévedésnek lehet oka. Persze ennél komolyabb következményei is lehetnek tévedéseinknek. Autósoknak nem kell mondani, hogy ott aztán igazán ne tévedjetek.

Hány ember jön rá a házassága elsô hetei, hónapjai után, hogy jaj tévedtem. Egy élet tévedése. Sokszor megsirattad, nem így gondoltam, nem ilyennek képzeltem a másikat.

Vannak rettenetes, életre szóló tévedések. Egy leánnyal találkoztam egyszer, amikor börtönbe mentem, és döbbenten néztem rá, hogy kerülsz ide? Azt mondotta, egy tévedés miatt. Ápolónô voltam egy gyermekosztályon, és az elôzô ápolónô a penicilines üvegben benzint tartott. Beadtam a gyereknek a benzint és a gyerek meghalt. Döbbenten kérdeztem, hát nem érezted a szagát? A vatta benzines volt, és azt hittem annak a szaga, mondta.

Tévedés! Nagyon komoly mondat ez, ma Isten azt mondja nekünk: ne tévedjetek! Vigyázzatok! De ez mind amit eddig elmondtunk az életünkrôl beszél. Van ennél sokkal komolyabb dolog az örök élet. Amikor az Ige azt mondja: ne tévedjetek, akkor az örökélet dolgáról beszél. Az örökélet dolgában ne tévedjetek!

Milyen rettenetes lenne, ha egy életen keresztül azt hinnéd, hogy rendben van minden, és ott kell majd döbbenten megállapítanod, hogy tévedtem tévedtem.

Hadd mondjam most nagyon komolyan a figyelmeztetést ebben az egyben ne tévedjetek! Az elsô dolog, hogy ne tévedj abban testvér, hogy nincs örökélet. Biztos vannak közöttünk itt is olyanok, akik azt mondják, hogy a halállal vége van mindennek. ott nincs tovább. Valaki így mondta: láttam meghalni az apámat, nem jött ott ki belôle semmi lélek.

Láthatatlan világ van körülöttünk. A Biblia azt mondja, hogy a láthatók a láthatatlanokból álltak elô. (Zsidók 11,2.) Azért mert te nem láttad soha a másik lelkét, azért még van. És attól, hogy így mondják, hogy onnan még nem jött vissza senki ez is hazugság, mert Jézus Krisztus visszajött, és megmondta mi van ott.

Jaj csak ebben ne tévedj, hogy életed utolsó pillanatáig azt hidd, hogy azután már semmi nincs. Azután már megnyugszom. Testvér a halál nem pont, a halál vesszô, vagy kettôspont. Vigyázz, a halál nem elalvás, a halál felébredés. Annak a nagy francia írónak, Voltairenek a haláláról azt olvastam, amikor haldoklott egy életen keresztül gúnyolta az Istent, hogy nincs és az utolsó pillanatban, amikor már ott volt a küszöbön, és egy kicsit átlátott oda, ezzel a kiáltással halt meg: örökélet van de én elvesztem!

Tévedett, és ott jött rá, amikor már késô volt. Úgy mint az az ember, aki a Niagara vizesés elott csónakázott, messze volt még a vízeséstôl és elaludt a csónakban. Az emberek látták a csónakot és benne az alvó embert. Trombitákkal próbálták felébreszteni és a veszélyre figyelmeztetni. Akkor ébredt fel, amikor a folyónak a sebessége miatt visszafordulni már nem lehetett. ott ébredt fel, amikor már hallotta a vízesésnek a zuhogását. Az emberek látták, hogy fölkapta még az evezôket, hogy visszaforduljon, de már nem lehetett. Pillanatok alatt lezuhant és recsegve, ropogva darabokra hullott.

A te életedben is jöhet pillanat, amikor már késô, amikor már túl vagy azon a lehetôségen, hogy megmenekülj. Hadd mondjam újra ebben ne tévedjetek! Testvér ne keress bizonyosságot arra, hogy van vagy nincs. Ezzel nem lehet játszani. Ebben ne tévedj, hogy nincs örökélet. És abban se tévedj, hogy azt hiszed, hogy neked üdvösséged van. Ezt bizonyosan kell tudnod.

Egy misszionárius mindenkit megkérdezett, mert komoly dolog volt számára, hogy az ember hova jut a halál után. Mondja asszonyom, befogadta Jézust? Én azt hiszem. Nem azt kérdeztem, mit hisz. Befogadta Jézust? Úgy gondolom. Azt sem kérdeztem, mit gondol. Azt kérdeztem befogadta-e Jézust? Én, én remélem. Kérem ezt nem remélni, ezt tudni kell.

Felteszem neked a kérdést testvér Isten színe elott befogadtad már az Úr Jézust üdvösségedre? Senki nem mehet az Atyához, csak Jézus által. Nincs más út! Nincs cselekedetek útja! Nem mondhatod azt, hogy semmi rosszat nem csináltam, halálos bûnt nem követtem el. Testvér nincs más út, befogadtad Jézust?

Azt kérdezte a misszionárius, házasságban élô asszony ön, van férje? Azt mondta az asszony: igen. Amilyen biztosan tudja, hogy házasságot kötött, olyan biztosan kell tudnia, hogy befogadta Jézust. Miért nem mondja erre, hogy azt hiszem, remélem, talán.

Ennek a világnak a dolgaiban mi olyan bölcsek, olyan biztosak vagyunk. Olyan biztosan kell tudnod, hogy Jézust elfogadtad Megváltódnak, amilyen biztosan tudod, hogy leány vagy, vagy asszony, hogy férfi vagy-e vagy nô. Ne tévedjetek ebben az egyben ne tévedjetek! Milyen rettenetes lenne, ha valaki azt mondaná, tudom én hogy hova jutok, és egyszer kiderülne, hogy Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyeknek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Máté 7,21.)

Testvér lehet a Bibliával a kezedben elkárhozni, lehet imádsággal a szádon elveszni. Lehet templomba járó élet mellett elkárhozni. Egy vallás sem üdvözít, nincs cselekedet, ami üdvözítene.

Jézus Krisztus az Üdvözítô. Befogadtad ot? Ne tévedj! Így mondja az Igénk: Ne tévedjetek, Isten nem csúfoltatik meg. Jézust egyszer megkérdezték, hogy hol van az Isten országa. Azt mondotta nem itt, nem ott ti bennetek van.

Testvér benned van? Hadd kérdezem, ott belül mi van, mennyország, vagy pokol? A halállal semmi nem változik. Így mondja Ézsaiás 66,24: Mert az ô férgük meg nem hal, és tüzük el nem aluszik.” Ha benned most pokol van, akkor az marad a halál után is. A mennyországot most kell befogadnod. Mi van benned? Ma este kérdezd meg magadat. Azt mondja az Ige: Aki hisz a Fiúban, immár idvezült. Már benne él a mennyben. Te ott élsz?

Ne tévedjetek! Újra hadd kérjelek nagyon komolyan, ma este ne feküdj le addig, amíg ebben a dologban komolyan oda nem állsz az Isten elé: hogy Uram mutasd meg hát, mi az ami bennem van.

Ne tévedjetek, Isten nem csúfoltatik meg. Pedig úgy látszik ebben a világban amelyikben élünk, hogy az Isten csúfoltatik. De meg nem csúfoltatik! Csúfoltatik a világtól, tudományosan csúfolják a Bibliát. Figyeljük meg mennyire ez a mondanivalója sok könyvnek, tudományos elôadásnak, szemébe nevetnek az Istennek és Ô hagyja.

És mennyire csúfoltatik az Isten erkölcsi vonalon. Mennyire nevetséges mindaz, ami a Bibliában van. Milyen nevetségesnek van beállítva a becsületesség, nevetségesnek a huség, és kigúnyolt, kicsúfolt a tisztaság. Figyeljétek meg mennyire nevetséges minden, ami erkölcsi érzés Isten Igéje szerint. Ady Endrének egy versében olvastam: Igazság, szentség, tisztaság, lekacagott szavak, Ó bár haltam volna meg akkor, mikor lekacagtam.

Egyszer mindenki rádöbben, ó bár haltam volna meg akkor, mikor elkezdtem csúfolni.

Olyan döbbenten álltam meg egyszer egy társaságban, le akartak ültetni minket az asztalhoz, és egyszer csak azt mondta a háziasszony: járuljatok az úrasztalához. Hogy van erre bátorsága, kicsúfolni az Úrasztalát. Hányszor hallja az ember vonaton, úton, hány iszákos mondta nekem: miért, hát Jézus is borrá változtatta a vizet. Van bátorsága a szennyre ráhúzni az Isten tiszta szent Igéjét.

Bizony csúfoltatik az Isten úton-útfélen, felnottektôl, gyerekektôl, a világtól. De a legrettenetesebb az, hogy csúfoltatik a vallásos emberektôl. Mert a mi kettôs életünk megcsúfolása az Istennek. Jársz templomba, és hallgatod az Igét, és otthon veszekszel, és nem tudsz meglenni az anyó-sóddal, vagy menyeddel csúfoltatik az Isten. A világ csúfolja az Istent, mert rajtunk, az életünkön keresztül csúfoltatik. Ez az egész kettôs élet, amikor mondod hogy legyen meg az Ô akarata, és közben véghezviszed a saját akaratod. Azt mondod, hogy milyen jó lesz majd a mennyben, de mikor jön a betegség belekapaszkodsz egy szalmaszálba is.

Nemrég mondta valaki mosolyogva érdekesek ezek a hívôk, azt mondják, hogy ez a föld csak egy nyomortanya, de mikor meg kell halni, akkor mind rohan az orvoshoz doktor úr segítsen! Miért nem akarnak odamenni, ahol olyan nagyon jó? Kinevetik az egész hitéletünket, mert látják azt a rettenetes fösvénységet, anyagiasságot, hogy két forintért kikaparnád a másik szemét, és aztán mész imádkozni, Bibliát olvasni. Igen, csúfoltatik, miattunk csúfoltatik az Isten. Mert az életünk nem egyezik azzal amit mondunk, mert prédikál a cselekedet, és ott van a gyümölcs. Isten csúfoltatik, de nem csúfoltatik meg. Mert a vége mindennek az Ô kezében van. Az utolsó pillanat is, és ott kiderül majd, hogy nem csúfoltatik meg az Isten.

De most szeretném, ha fölnéznénk a keresztre mégis megcsúfoltatik? Lehet? Testvér lehet ez? Ha Ô igazán maga az Isten, hát akkor ott a kereszten csúfoltatik az Isten? Igen testvér de csak egyszer. Egyetlen egyszer, és az is éretted, meg én érettem. Eszembejut az a bennszülött ember, aki mikor beszéltek Istenrôl, Jézusról, keresztrôl, akkor így kiáltott: tévedés, tévedés, az az én keresztem, azt én érdemeltem! Az igazat feszítik meg? Ez tévedés!

Te már tudod, hogy az a te kereszted? Testvér te már egyszer átélted, hogy én érdemeltem volna? Álltál már úgy egyszer a kereszt alatt, hogy ez a legnagyobb tévedés?

És mégsem tévedés. Isten maga adta ôt halálra értem, meg érted. Hadd mondjam újra, Isten nem csúfoltatik meg. Amit vetettél, azt fogod aratni. Vagy pedig elfogadod hittel, hogy helyetted könnyesen, véresen összetört tagokkal arat az Isten.

Imádkozzunk:
Uram! Tele van az életem tévedéssel. Köszönöm Neked, hogy magadra vetted szándékos és tévedésbôl származó bûneimet. Uram át sem tudom látni, hogy milyen következményei vannak sokszor egy lépésemnek. Egyszer ott a mennyben derül majd ki, hogy mit okoztam embereknek akik körülöttem élnek. Mennyi fájdalmat, könnyet szüleimnek, házastársamnak, embereknek. Úr Jézus könyörülj meg rajtunk. Kérlek Téged segíts, hogy ne tévedjünk. Ne keressünk más utat. Segíts megragadni az egyetlen utat, a véres utat, amit Te nyitottál meg nekünk az Isten országába. Uram ha volna más lehetôség, nem állna a kereszt. Könyörülj meg ma rajtunk, hogy bûneink büntetését merjük ma Rád vetni, az ártatlanra, a szentre. Hadd nyerjünk Általad bizonyosságot a bûnbocsánat felôl.
Ámen.

 

Amit vet az ember azt aratja is


“Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember azt aratja is. Mert aki vet az ô testének, a testbôl arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekbôl arat örök életet.” Galata 6,7-8


Elôzôleg arról beszéltünk, hogy: Ne tévedjetek! Beszéltünk arról, hogy milyen egyszeru dolog a tévedés, és beszéltünk arról is, hogy vannak tragikus tévedések. Egy élet mehet tönkre egy tévedéstôl.

Az örökélet mehet tönkre tévedésünkön. Az üdvösség és kárhozat dolgában ne tévedjetek! Az ördögnek az egyik hazugsága az, hogy a halál után nincs semmi. A másik nagy hazugsága, hogy Istennel rendben vagyok.

Szeretném megkérdezni te tudod testvér, hogy mi lesz halálod után? Neked bizonyosságod van az üdvösséged felôl? Ebben az egyben ne tévedjetek!

Ma tovább beszél az Ige velünk arról, hogy Amit vet az ember azt aratja is.” Akinek kertje van azt tudja azt, hogy tavasszal eldönti, ide vagy oda ezt vetek. Tudjuk hogy otthon a háztartásban mire van szükségünk és azt vetjük. És miért vetünk? Mert aratni szeretnénk.

Testi értelemben teljesen világos, hogy azt vetünk, amit aratni szeretnénk. És azt aratunk, amit vetettünk. Ugyanilyen világos, és ugyanilyen bizonyos a lelki életben. Azt fogjuk aratni, amit vetettünk.

A kérdés most az, mit vetsz és hova vetsz? Erre a két kérdésre kapunk most választ. Ilyenkor tavasszal megnézzük a vetômagot. Mert az aratás attól függ, jó-e a vetômag, és milyen a föld. Ma szeretnénk megnézni a lelki vetômagot. Egy nagy zacskóban találjuk meg a vetômagvainkat. Az elsot így hívják, hogy cselekedet. Minden cselekedet vetômag, és minden cselekedetnek következménye van. Ne hidd, hogy valaha tehettél olyat, aminek nem volt következménye. Akármennyire nem tudja senki. Mi–Ilyen bolond volna az az ember, aki azt mondaná, ha titokban vetem azt a magot, akkor nem lesz aratás. Ha úgy vetem, hogy ne lássa senki, abból semmi nem lesz. Ugyanúgy lesz belôle, mint amit nyilván vetettél.

A cselekedet az elsô vetômag, a második a szavaim. Ne higgyük azt, hogy a szó elröpül. Minden szavunknak megvan a következménye és aratni fogsz akár tetszik, akár nem.

A harmadik zacskóban a gondolataim vetômagja van. Erre aztán igazán azt mondjuk, hogy ez aztán nem számít. Van egy német köz-mondás, amelyik azt mondja, hogy a gondolatok vámmentesek.

A gondolatoknak is megvannak a következményei, a titkos, a rejtett, a soha ki nem mondott gondolatoknak is. Ebben a három zacskóban vannak a vetômagvaid elrejtve. És hova vetünk? Nézzük meg röviden.

Így mondja az Ige: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ô földjébe jó magot vetett.” (Máté 13,24.) Az ô földjébe. Nekünk mindnyájunknak megvan a saját lelki földünk, ahová vetünk. Az elsô a lelked, ahová beveted a cselekedeteidet, a szavaidat, a gondolataidat. És azonnal válaszol a lelkiismeret, amikor beleveted a magot.

Ne felejtsd el tehát, vetsz a testedbe. Most már nagyon jól tudják az orvosok is, hogy milyen szoros a kapcsolat a test és lélek között. Most már így szokták mondani, hogy bizonyos betegségek idegi alapon, lelki alapon vannak. Nagyon sokszor magas vérnyomás, rossz szívmuködés, elégtelen savtermelés, sok-sok minden léphet fel. Vetsz a testedbe, bûneid következménye lehet a betegség.

A harmadik nagy terület a környezeted, a családod. Óh szegény család! micsoda magvak hullanak kezedbôl. Szegény gyerekek akik ilyen környezetben nônek fel. Sokszor a szívem szakad meg a gyerekek miatt, mit látnak, mit hallanak kicsi korukban. A családod akiket annyira szeretsz, hogy mindent megtennél értük, és közben beléjük veted a halálos magvakat.

A környezeted nemcsak a család, ahol élsz, az emberek a munkahelyeden mind-mind a te földed. Hosszú parcella ez a föld, nemcsak széles, hosszú is. Apák vétkei a fiakban harmad és negyedíziglen. Sok ember unokáiban arat.

Azt mondtuk, hogy ma szeretnénk megnézni azt a vetômagot ami a kezünkben van, amit elvetünk. Holnap majd tovább nézzük a földet, hogy hová vetünk.

A cselekedetek magva. Hihetetlen következményei vannak a mi cselekedeteinknek. Csak egy példát szeretnék elmondani valakirôl, aki a lelkébe vetett. Egy lelkész mondta el, bejött hozzá egy férfi, letett ezer forintot és azt mondja: az ifjúsági munka számára. Döbbenten néztem a pénzre, hiszen nem szoktak ilyen nagy összeget adakozni. Megkérdeztem, mi indította, hiszen nem is ismerem magát.

Az ember leült egy székre megkérdezte, hát elmondom. 30 évvel ezelott ifjúsági órákra jártam ott a gyerekek között. Hallgattam Isten Igéjét, sokszor megérintett az Ige. A lelkész szeretett rám bízta a perselyt. Én 30 évvel ezelott egy forintot loptam a perselybôl. Attól kezdve nem volt nyugtom. Attól fogva nem jártam templomba. Hogy állhatna meg egy tolvaj Isten házában. Aztán megszerettem egy lányt, aki templomban akart esküdni. Rávettem a menyasszonyomat, és nem esküdtünk templomban. Mert nem mertem megállni az Úrasztala elott. Aztán születtek a gyerekek sorban, a nagymama titokban kereszteltette meg ôket, nem mertem elmenni a templomba. Ennek 30 éve, de most már nem bírom tovább itt a pénz. Erre azt mondja a lelkész, dehát miért ezer forintot egy forintért? Azért kérem, mert kamatostól, meg kamatos kamatostól akarom megadni. Aztán megkérdezi ugye most már rendben van minden? A lelkész azt mondja semmi nincs rendben. A bûn jóvátehetetlen. A lelkészt maga becsapta, visszaélt a bizalmával, ki tudja, hova kellett volna az a forint, hogy tudná ezt jóvátenni?

Sápadtan állt ott az ember hát akkor mit tegyek? És akkor kezdett neki a lelkész arról beszélni, hogy mit tett Jézus, kezdett beszélni arról, hogy a bûn zsoldja a halál, a kárhozat, a pokol. Akkor megértette a férfi, nincs más út, mint együtt imádkozni és elfogadni a kegyelmet. És aztán elment egy ragyogó arcú ember, akinek bûne megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Senki nem tudta vetett a saját lelkébe.

Egy másik történet, egy leányanyával beszélgettem, 18-20 éves fiatal valaki hát hogy jutottál ide? ott kezdôdött, hogy gyerekkoromban szennyes játékot játszottam titokban. Senki nem tudta. Aztán felébredt bennem egy olyan szenvedély, hogy idejutottam.

Vetett a saját testébe, senki nem tudta, és tönkrement az élete.

Aztán egy harmadik példa a cselekedeteknek zsákjából, hadd nézzünk még egyszer bele. Egy budapesti asszony mondta el, hogy annyi baj van a gyerekkel. Éjszaka mindig felébred, kiabál, félelmei vannak, nem tudok mit kezdeni vele. Rettenetes nézni hogy reszket a borzalmas álmai miatt. Elvittem már pszichológushoz, idegorvoshoz, nem segít rajta senki.

Valaki megkérdezte tôle, hogy a családjában nem voltak-e babonás szokások. A nagymama nem csinált-e valami babonás dolgot? A nagymama mindig álmokat fejtett, mindig mondta, ez lesz, az lesz, már kívülrôl tudtam, mi következik. Akkor azt kérdezte tôlem az a lelki gondozó, nem gondolod, hogy a gyerek igézet alatt van? Aztán eljutottunk oda, hogy együtt imádkoztunk szabadításért azóta két hét múlt el, a gyerekem azóta nem sírt fel.

Mert Jézus szabadító, és azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. (1 János 3,8.) Szegény nagymama, vetett a családja életébe. Nem tudom testvér, hogy a babonáid, a bûneid hol fognak majd visszaütni harmad és negyedíziglen, és hogy fogod majd aratni keservesen. Mert látod rettenetes dolog a bûn-vetés. Mert nô a vetés, ha senki nem tudja is, és lesz aratás.

De próbáljunk belenyúlni a másik zsákba, a szavaink, gondolataink zsákjába. A beszéd is vetés. Egy asszony panaszolta hallod hogy beszél velem a lányom? Azt mondtam hallom, pontosan úgy, ahogy te beszéltél anyáddal. A saját eljárásunkban részesülünk. Mi mindent visszakapunk. Mert az aratás nemcsak az ítéletkor lesz, hanem már itt is! Ahogy be-széltél a szüleiddel, úgy beszélnek majd veled a gyermekeid. Olyan türelmetlenül, olyan könyörtelenül, olyan rendre utasítóan, ahogy te tetted. Tôled hallották.

Egy öreg néni mondta el, de ô már akkor értette. Úgy történt ahogy tetszett mondani. Most értettem meg az Igét, hogy amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” (Máté 7,2/b.) Csak egy kicsit megrázottan. A férjem mikor még élt, szegény nem jól látott. Mindig kérdezte tôlem Francikám, ki megy el az ablak alatt? Bánom is én ki megy el az ablak alatt, nem érek én rá, hogy nézegessem, hagyj békét nekem! Elmúlt tíz év, én sem látok, most én kérdezgetem a fiam: Gusztikám ki megy el az ablak alatt? Megnyomottan kapom vissza. Szidja az anyámat, és mindenkit. Most értem meg, mit szenvedett akkor a férjem.

Az édesanyám nagyot hall. Nagyon sokszor mikor kicsit hangosabban mondom, kicsit türelmetlenebbül mondom, akkor azt mondja nekem, lehet hogy te is nagyot fogsz majd hallani, akkor majd tudni fogod milyen rossz az, hogy beszélnek, és nem hallok semmit.

Mi mindent visszakapunk, mert a vetés nô. Gondolj csak arra, hogy beszéltél sokszor az anyósoddal, talán mikor forgattad a betegágyon. És nem gondoltál arra, hogy fáj az neki. Hogy voltál képes ilyen kegyetlenségre. Így mondta nekem valaki, mindent megcsináltam neki, mindent. Na de hogyan? Érezte szegény, hogy mennyi bajt csinál neked, hogy legjobb volna már nem lenni.

Egyszer te is ott fogsz majd forogni az ágyban, hiába mondod, hogy nem akarok egyik gyerekemnél sem megöregedni amint mondta nekem valaki. Mégis ott öregedett meg, és keservesen visszakapott mindent szavakban, hangsúlyban. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg. Amit vet az ember, azt aratja is, csak egy kicsit többet.

És a gondolatok vetése? Gondolj csak arra, ha megsértett a gyerek, vagy a menyed, vagy a nem tudom kicsoda és aztán mondod az igazadat velem csinálta ezt velem, aki mindent megadtam neki? És jönnek a magadat igazoló gondolatok egymás után. Megtelik a szíved hirtelen haraggal, keseruséggel.

Valahol egy asszony takarított, odaszólok neki mit csinálsz? Morgok magamban. Miközben csinálta a dolgát, folytak a gondolatai, meg-állíthatatlanul mondta az igazát, vádolta a másikat. Az a belsô per folyik belôl, mert nekem van igazam, a másik ilyen, olyan, de hogy volt képes velem, nem bocsátok meg neki a halálos ágyamon sem.

Tudod kit tesz tönkre? Önmagát. A gyulölet belül rág. Egy spártai kisfiú rókát lopott, megfogták, de ô azt mondta nincs nálam. ott volt az ingében, és a róka belemart a mellébe. A harag belemar a lelkedbe. Tovább faggatták a fiút és újra azt mondta nem láttam, nincs nálam. És a róka mindig beljebb harapott, egészen a szívéig és átharapta a szívét. Mar a harag, látod már add ki a rókát! A gondolataid fognak tönkretenni, azok rágnak széjjel, mert nô a vetés. De itt ezen a földön minden aratás kegyelem. Mert még megláthatod, hogy most még mehetsz vele Jézushoz. Most még van kiút.

Úgy eszembejut az állomásfonök története, akinek a kisfia pontosan akkor szaladt ki az állomás épületébôl, amikor az édesapja a gyorsvonatot engedte keresztül. Mikor meglátta a fiút szaladni, tudta, a vonatot meg nem állíthatja, a gyereknek szólni nem tud, hirtelen felkapott egy követ, a gyerek fejéhez vágta. Pár lépéssel a gyors elott ott feküdt a gyerek véres fejjel. Szerette ez az apa a gyermekét? Szerette. Ugye tudod, hogy nagyon. De mit szólhatott ez a fiú, mikor látta az apját a kôvel? Rossz az apám nem szeret. Nem értette meg. Te nem tudod, hogy jön a kárhozat, ma, holnap, holnapután, és azt hiszed, hogy nincs semmi a halál után? Te játszol? Az Isten sokszor odavágja a követ.

Minden ítélet most még kegyelem. Úgy szeretném ha megértenéd, a szeretô kéz van mögötte. Most újra nézzünk fel Jézusra. Amit vet az ember azt aratja. Járt Valaki ezen a földön, Aki vetett, gyógyulást, szabadítást, bûnbocsánatot, szeretetet, áldást. Soha semmi mást. És aratott könnyet, vért, ostort, keresztet.

Ugye megint felkiáltunk, hogy tévedés, az Isten megcsúfoltatik a Golgotán. Mert azért jött Jézus, hogy arassa a vetésedet, véresen, szenvedéssel arassa, amit vetettél. Hogy az utolsó cseppig learassa, hogy Valaki hiszen ôbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3,16.)

Imádkozzunk:
Köszönöm Neked Uram azt a napot, amikor elfogadhattam aratásodat, azt az irtózatos véres aratást. Köszönöm azt a napot, amikor elfogadhattam véred által bûneim bocsánatát. Legyen áldott a neved Jézus Krisztus, hogy nincs senki ebben a teremben, akiért ne állna a kereszt, akiért ne hullott volna véred, aki ne nyerhetne most itt ebben a pillanatban bûnbocsánatot, teljes szabadítást, hatalmas neved által. Hadd kiáltsunk együtt Hozzád, hát miért vesznénk el. Uram nyisd meg szemünket és légy irgalmas nekünk.
Ámen.

 

Aki vet a léleknek


“Aki pedig vet a léleknek, a lélekbôl arat örök életet.” Galata 6,8/b


Emlékezzünk vissza a három zsákra, amiben a vetômagvaink vannak, a cselekedetek, a beszédünk és a gondolataink zsákjára. Emlékezzünk a testi és lelki földre. Hadd tegyem fel újra a kérdést mit akarsz aratni? Mert ugye azért vetünk, mert aratni szeretnénk. Mit akarsz aratni? Tegnap beszélgettünk arról, hogy minden ember boldogságot szeretne aratni. Azt mondtuk, hogy bûn-magból soha nem terem boldogság. Bár maradna benne a szívedben: bûn-magból soha nem lesz boldogság! Mert amit vet az ember azt aratja.

Beszéltünk arról, hogy mit jelent a testnek vetni. Kérdezem, hogy melyik szántóföldet ápolod, muveled, félted? Szembenéztünk már azzal, hogy a testem? vagy a lelkem? A lelked parlag föld? Megmunkálatlan föld, felszántatlan föld? Nézd testvér, ha te nem munkálod, nem szántod, majd szántja az Isten. Mert Isten tud szántani. Éles az ekéje. Szenvedés, halál, koporsó szánt az Isten.

Lehet hogy te nem akarsz szántani. Vigyázz testvér, majd szántanak. Hadd kérdezzem megvárod? Vannak közöttünk olyanok, akik úgy érzik, a lelkem csupa seb, mint egy felszántott föld. Sokan vannak akik azt kérdezik, miért van annyi nehézség, annyi baj, miért jön egyik a másik után? Nagyon emlékszem egy asszonyra, aki ezzel a kérdéssel állt elém a második haláleset után. Azt mondtam, ne félj, ha az Isten szánt, vetni is fog. Így szoktatá ôt rendre és tanítá Istene.” (Ézsaiás 28,26.) Nemcsak szánt, vet is.

Jó volna, ha magad kezdenéd el szántani, munkálni a földet, és nem hagynád parlagon. Mert látod az Isten jó földbe jó magot vet. Mert ez a titka az aratásnak jó földbe jó magot, felszántott földbe jó magot vetni.

Nem tudom, aki itt vagy ezzel a felszántott lelkeddel, ezzel a nagyon sok miérttel, mit vetsz bele? Igénk így mondja: Aki vet a léleknek, a lélekbôl arat örök életet.”

Isten vetése csodálatos vetés. Ô is ebbôl a három zsákból vet. Az Ô gondolataiból. Azt mondja az Ige: az Ô gondolatai magasabbak a mi gondolatainknál. Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál.” (Ézsaiás 55,9.) Egy másik helyen így mondja az Ige: békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.” (Jerémiás 29,11.)

Az Isten gondolatai sokkal jobbak, mint amit valaha el tudnál képzelni magad felôl. Ô a szeretet Istene. Így mondta el valaki, régen nem volt otthon, és mikor végre megérkezett a kisfia elébe szaladt és azt mondta: édesapám úgy örülök, hogy hazajöttél, egész nap azt akarom csinálni, amit mondasz. Gondoljátok, hogy most megbeszélem a feleségemmel, hogy mit nem szeret a gyerek? Hát olyan boldog napot fogok neki rendezni, amilyen soha nem volt. Hát kicsoda a ti Istenetek? Ha átadnád magad Neki, olyan életet adna, amit el sem tudsz képzelni. Mert az Ô gondolatai békességnek gondolatai, hogy kívánatos véget adjon.

Ez az Ô vetése, a gondolat vetés. Az Ô beszéde az Ige. Az Istennek beszéde élô és ható.” (Zsidók 4,12.) Sokszor mikor végignézek embereken, olyan érzésem van, hogy mertek eljönni, hát nem tudják, hogy az Ige élô és ható? Nem tudják, hogy képes felborítani mindent ott belül?

Így mondták egyszer egy gyerekre, hadd menjen a bibliaórára, nem árt az neki. Pedig árthat, felboríthat mindent. Lehet hogy belehull egy szó a szívedbe, és éjszaka már nem tudsz aludni. Lehet hogy felborul minden, eszedbe jutnak régi dolgok, felborul az egész életed, mert az Ige élô és ható és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és velôknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” (Zsidók 4,12.) Isten beszéde a legnagyobb erô ezen a földön. Öl és elevenít. Sírba visz és kihoz. Hatalmas szó ez a beszéd. Ma érezheti ezt a szíved.

A harmadik zsák ahonnan Ô vet, az Ô csodálatos cselekedete. Isten adta Jézust. Isten nemcsak gondol, nemcsak beszél, Ô cselekszik. Úgy szerette Isten e világot, hogy az ô Egyszülött Fiát adta,” (János 3,16.) hallod, cselekedett. Belenyúlt a zsákba ott a mennyben és levetette erre a földre a legdrágábbat.

Éppen a napokban olvastam újra Ábrahám történetébôl azt a részt, amikor Isten azt mondja áldozd fel a te egyetlen egyedet! És szív-dobogva olvastam, ment az apa a fiával mentek ketten együtt a Mória hegyére, a fiú vitte a fát, az apa kezében a kés. Megint a szívem mélyéig hatolt, láttam menni Jézust hátán a fával a Golgotára, és mellette ment láthatatlanul az Atya, nem egyedül ment, mentek ketten együtt egészen a Golgotáig.

Isten cselekedett! Nemcsak gondolta, nemcsak szólt, hanem megtette. Látjátok abban a pillanatban, amikor Ábrahám ki akarta nyújtani kezét a fiára, akkor Isten azt kiáltja hogy ne! Mert ezt ember nem tehette meg. De tudd meg, hogy ott a Golgota keresztjén az Atya kezében van az ostor, az ô kezében van a kés, ô adta oda a Fiát, amikor elhangzott ez a szó, hogy Elvégeztetett!” Isten halálos véres vetéssel vetett. Neked semmi más dolgod nincs, mint elfogadni.

Azt a kedves történetet hadd mondjam el, egy híres evangélista kis-lányával történt, aki elfogadta Jézust, Istennek ezt a csodálatos vetését, és így mondta az evangélista, vasárnap reggel ment a gyermek-istentiszteletre, és megállt a templom elott, mert hallotta a kislánya hangját. Gyerekek ma én fogok prédikálni, de nem olyan hosszan, mint édesapám, csak röviden. Az én prédikációm csak három mondat, de tudjátok ez elég az üdvösségre. Ez a három mondat így hangzik: Isten mondta, Jézus megtette, és én hiszem. Gyerekek, ennyi elég az üdvösségre.

Kettô megtörtént már, a harmadik a te dolgod. Olyan megdöbbentô ez az Ige, hogy aki vet a léleknek.” Hát Isten vet, vagy én vetek? Értsd meg testvér, a te lelkedbe csak te vethetsz. Így mondja a példázat: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet vévén az ember elvete az ô mezejében.” (Máté 13,31.)

A te földedbe csak te vethetsz, ez az Isten csodálatos kegyelme. Ô az ajtó elott áll és zörget, nem fogja rád törni. Isten szabadságot adott arra, hogy beengedd azt a magot, vagy visszautasítsd. Ô erôvel a lelkébe senkinek nem vet. A magot neked kell bevetni, a magot neked kell befogadni. Csodálom és imádom Istent azért, hogy azt a szabadságot, amit az embernek adott, soha nem fogja megsérteni. Isten soha nem volt erô-szakos, és nem is lesz.

Aki vet az ô lelkének bevetetted-e a lelkedbe ezt az egyetlen, ezt a csodálatos magot, Jézus Krisztust? Így mondja az Ige, hogy akik befogadták ot, a romolhatatlan magot, a fölbe esett gabonamagot, amelyik elhalt és sok gyümölcsöt terem, Azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek.” (János 1,12.) Aki vet az ô lelkének, a lélekbôl arat örök életet. Nem tudom testvér tudod-e, a legszebb szó ezen a világon ez hogy élet.” Ugye tudod, hogy a tied nem élet? De most halld meg, hogy neked is lehet életed. Az élet: boldogság, szeretet öröm, békesség. Isten életet akar neked adni, mert tudja, hogy életre vágyik a szíved. Ne keresd az életet anyagiakban, élvezetekben, dicsôségben. ott soha nem fogod megtalálni. Vess a léleknek, hogy a lélekbôl arathass örök életet.
Ámen.

 

Valaki beszél


“A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erôsítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten elott teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.
De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertôztették meg a ruháikat, és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. Aki gyôz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvébôl, és vallást teszek annak nevérôl az én Atyám elott és az ô angyalai elott. Akinek van füle, hallja, mint mond a Lélek a gyülekezeteknek.” Jelenések 3,1-6


Az elsô amirôl az Ige szól nekünk, így hangzik, hogy Valaki beszél. Ezt mondja az,” tehát valaki beszél. Ezen az egész napon beszélni fog hozzád. Az a Valaki láthatatlan de nagyon valóságosan jelen van. Ahol ketten hárman együtt vagyunk az Ô nevében, ott Ô is jelen van, és beszélni fog.

Az utolsó mondat így hangzott ebbôl az igerészbôl: Akinek van füle a hallásra hallja.” Lesznek itt akik hallják, és lesznek itt olyanok, akik nem hallják. A kérdés, hogy neked testvér van-e füled a hallásra, mert Valaki beszél.

Útmutatónk szerint ez az Igéje az egész hétnek: Aki titeket hallgat engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg.” (Lukács 10,16.) Arra szeretnélek kérni, most meg ne vesd azt aki szól, akárki ember az, aki Isten nevében szól, meg ne vesd, mert ezzel Istent veted meg. Soha ne hallgasd kritikával az Igét, sohse merd ítélni a Szót, mert Isten Igéje mögött, az elhangzó Ige mögött Valaki beszél.

A Jelenések könyvében szintén beszél valaki és így mondja az 1,12. versben: Megfordulék azért, hogy lássam a szót, amely velem beszél.”

Amikor ma olyan nagyon személyesen azt fogod érezni, hogy Isten beszél veled, akkor fordulj meg ott belôl a szívedben, hogy lássad a Szót. Mert ez a Szó látható, Jézus Krisztus a testté lett Ige, olyan szó, amelyik nemcsak Szó, hanem Valaki. Az a János is aki megfordult, Jézust látta.

Szeretném, ha ma úgy tudnál megfordulni, hogy ôt lásd. Mert az Ige hirdetôje mögött, az elhangzó Ige mögött Valaki szól. Az ember semmi más, mint egy mikrofon. Lehet hogy recseg sokszor, lehet hogy mellékzöngéi vannak ne ezt hallgasd, hanem azt a Valakit, aki szól.

Ez az, amit nagyon szeretnék komolyan elmondani ebben az elsô Igében, hogy ezt mondja,” amit egész nap hallasz, ezt mondja akinél van az isteni hét lélek” a Szentlélek, a hét lélek a Szentlélek. Ô az aki hozzánk beszél emberi hangon, emberi szón keresztül. A Szentlélek be-szél: akinél van a hét lélek, és a hét csillag.”

A hét csillag Istennek szolgái ezen a földön. Valahol egyszer errôl az Igérôl beszélgettünk, és azt kérdeztem a testvérektôl, hogy mitôl fényes a hét csillag? És odajutottunk, hogy megkérdeztem, melyik kapa, melyik ásó fényes? Amelyiket használnak.

Isten gyermekei, akiket használ Isten, fényesek. Mitôl fényesek? Így mondja az 1,16. vers: Volt pedig a jobb kezében hét csillag, és a szájából kétélu éles kard jön ki: és az ô orcája, mint a nap, mikor fénylik az ô erejében.”

Isten szeretné, hogy ebben az éjszakában, amiben élünk, a bûnnek az éjszakájában csillag legyél! Rajtad ragyogjon az Isten dicsôsége. Isten azt szeretné, ha olyan ember lennél, akinek az arcán, az életén, az egész lényén visszatükrözôdne az Isten tisztasága, szeretete ha csillag lennél.

Ragyogjon az arcod, ragyogjon az életed, ragyogjanak a szavaid, élesen más légy, mint ez a világ körülötted élesen más, hogy tarthasson a kezében minden nap, mint a hét csillagot.

Az az üzenete ma hozzád Annak aki szól, és ma egész nap szólni fog, azt szeretné, hogy csillag legyél. Ha már az voltál valaha, újra szeretne megtisztítani attól a bûntôl, attól a szennytôl, ami elvette a ragyogásodat, az örömödet.

Eszembejut egy kislány, Budapesten a villamoson találkoztam vele. Láttam ôt ragyogni mikor Jézust elfogadta. Kérdezem tôle Esztikém hol van az örömöd? Azt mondja nekem: a hívô életnek nem lényege az öröm. Mit mondasz? Hát ki beszélte ezt be neked? Hát nem azt mondja az Ige: Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!” (Filippi 4,4.)

Ragyogjatok mindenkor, mikor legsötétebb az éjszaka akkor a legjobban. Isten üzenete mindig nagyon rövid Valaki beszél veled, Valaki szól hozzád, és az a Valaki azt szeretné, hogy ebben az éjszakában amiben benne élsz, otthon is, munkahelyen is, ebben az éjszakában csillag légy.

 

Nem teljesen

Úr Jézus hálát adunk azért, hogy valóban ismersz. Ismered a mi otthoni életünket, és tudod, hogy néha majdnem összeroskadunk. Köszönöm, hogy legbelül látsz és látod az életünket. Kösszönjük, hogy Te vagy egyedül, aki tudsz rajtunk segíteni. Kérlek könyörülj rajtunk, és áldd meg úgy az Igét, hogy valóban megértsük, hogy valaki beszél velünk. Kérünk azért, hogy azt is megértsük, amit mondani akarsz. Könyörülj rajtunk, és áldd meg számunkra ezt a napot. Kérünk azért, hogy hadd tudjunk a szavadra válaszolni.
Ámen.

Egy kicsit szeretnénk összefoglalni azt, amit eddig hallottunk. A reggeli imaórán ez volt az üzenet, hogy Valaki beszél, Valaki szól. Mindig az az egy Valaki szól hozzánk az Igén keresztül. Azt mondta nekünk az Úr, ha van füled hallani fogod. Bár adná az Úr, hogy sokan lennének itt olyanok, akiknek van fülük a hallásra. Akik nemcsak azt hallják, amit a testi fülükkel hallanak, hanem akik ott belül is hallanak. Jó lenne ha lennének itt olyanok, akik kétszer hallanak, a testi fülükkel és a szívükkel. Akik nemcsak az értelmét fogják fel az Igének, hanem azt is, ami személyesen hozzájuk szól.

Emlékezzünk, a reggeli üzenet az volt, Isten azt akarja, hogy csillag legyél. A hét csillag közül egy. A sötét világ nem látja a napot, nem látja Jézust. Csak a csillagokon át, csak az övéin keresztül.

Isten azt akarja, hogy csillag legyél ebben a világban. Ha már valaha az voltál, és elveszett belül az örömöd, most azt akarja, hogy újra csillag légy. Most ennek az útját szeretné megmutatni nekünk.

Az istentiszteleten belekiáltott a szívedbe, hogy: vigyázz vigyázz nem teljes a cselekedeted.

Mit jelent ez, hogy nem teljes? Egyszer egy kis írást olvastam, és az a megdöbbentô üzenet volt benne, hogy igen, követed az Urat de nem egészen. Igen, elfordultál a bûntôl, de nem egészen. Hát igen, engedelmeskedem az Istennek, de nem egészen. És végig írta, hogy nem egészen, nem teljesen. Ugye tudod, hogy így van. Ez az igaz! Átadtad az életedet, de nem egészen. Követed Jézust, de nem egészen. Ez a rettenetes átka a mi életünknek, hogy nem egészen. Mutassa meg most az Úr neked és nekem, mire mondja most ezt, hogy nem találtam a te cselekedeteidet Isten elott teljeseknek.” Ember elott talán tudod igazolni magad, óh nekünk ezer magyarázatunk van. Nekem nem lehet, mert tudod az én körülményeim, mert ugye a férjem, a feleségem, a gyerekem, a szomszédom, a munkatársam” nekünk ezer magyarázatunk van.

Az Isten színe elott, az Ô trónja elott, az Ô világosságában nem fogsz szólni egy szót sem. Mindig eszembejut az az ember, akinek a királyi mennyegzôn nem volt fehér ruhája, akit kidôbtak onnan röviden, egy-szeruen. Mikor bement a király azt kérdezte tôle: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzôi ruhád? Az pedig hallgatott.” (Máté 22,12.)

Ha itt most kidôbnának téged, ezer szavad volna hozzánk, a többiekhez, kint a világban, az egész városban. Elmondanád mindenütt, hogy ilyenek ezek, nem becsülnek engem, nem látják, hogy én milyen vagyok, mennyit áldoztam. Ezer szavad lenne ott egy sem lesz.

Egyszer nagyon komolyan szembenéztem ezzel az Igével, hogy Az pedig hallgatott.” Mert nagyon jól tudta, hogy az ô cselekedete nem volt teljes. Testvér a szíved mélyéig szeretném most kiáltani, hogy nem teljes!”

A Bibliában van valaki, akit Agrippának hívnak, aki azt mondja Pál apostolnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.” (Cselekedetek 26,28.) A majdnem” annyit jelent, hogy nem. Aki majd-nem elért egy vonatot, nem érte el. Aki majdnem megnyerte a fonyereményt, az annyit jelent, hogy nem nyerte meg.

Isten üzenete számodra most így hangzik: hogy sok mindent megteszel, csak nem teljesen! Most vagy hagyd abba az egészet, vagy pedig teljesen csináld. Egyszer valaki azt mondta, mennyivel okosabb az az ember, aki nyugodtan alszik az ágyban, és el sem indul, mint az, aki majdnem elért egy vonatot. Aki végig rohanta az utat, a keze már majd-nem a fogantyún volt, akinek pont az orra elott ment el a vonat ugyanúgy lemarad.

Testvér ma szeretnélek kérni, vagy egészen, vagy sehogy. Isten ismer téged, ismeri a cselekedetedet, életedet, és azt mondja: nem teljes. Az a neved, hogy hívô református, az a neved, hogy keresztyén de nem vagy az.

Más a látszat, más a valóság. Valaki beszél veled, aki ismeri otthoni dolgaidat, az életviteledet, szavaidat, gondolataidat ismeri, és azt mondja: vigyázz vigyázz, nem teljesek. Nem egészen!

Olyan sokszor mondtam el embereknek, akik elindultak az Úr útján, csak egyet szeretnék, vagy egészen, vagy sehogy. Másképp nem érdemes hívô életet élni. vajha hideg volnál, vagy hév.” (3,15.) Csak ilyen fele-másan ne! Úgy, hogy mindent tudsz, mindent megszoktál, nem tudok már olyat mondani neked, ami megrázna, mert mindent hallottál, mindent ismersz és ez az iszonyú ítélet.

Így olvastam egyszer Júdásról: mindent tudott, mindent látott csak nem akart. A tanítványok között volt, együtt járt velük, hallotta Jézust, mindent értett, mindent látott csak nem akart. Te hol nem akarsz? Mi az amire most neked mondja az Ige, hogy: Nem találtam a te cselekedeteidet Isten elott teljeseknek?”

Eddig csak összefoglaltuk az eddig hallottakat, de most olvasom tovább a 4. verset: De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertôztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni, mert méltók arra.”

Mit jelent ez a megfertôztetett ruha? Mindnyájan tudjuk, nem a külsô ruhánkról beszél az Ige, hanem a lelkülkrôl. Ezt a testet, ezt a látható ruhát levetjük, Isten elott nem ebben fogsz megjelenni, a belsô ruhádban, a lelkedben.

Amikor Isten ruháról beszél, akkor errôl beszél. Így mondja a Máté 9,16.v.: Senki nem vet pedig új posztóból foltot a régi ruhára, mert ami azt kitoldaná, még elszakít a ruhából, és még nagyobb szakadás lesz.” Azon gondolkoztam, mi az a régi ruha, ócska ruha, szennyes ruha. Testvér a lelked szennyes lélek. Nem hiszed?

Valaki egyszer azt mondta nekem: úgy szeretnék meghalni, ahogy születtem. Elég baj, mondtam, mert bûnösen születtél. Szennyes ruhában születtél. bûnös természettel születtél. És hozzá még sok folt van azon felül, amit szereztél. Annyira szennyes, annyira megfertôztetett az a ruha.

De nemcsak foltos, hanem rongyos is. Érzitek, hogy mennyi szakadás van a mi belsô életünkön? Szakadás a cselekedeteid, és a szavaid között. Milyen másokat beszélsz, és milyen másokat cselekszel. Milyen szépek a szavaid. Nagyon sokszor azon csodálkozom, hogy nem több ember kerül tudathasadás miatt elmegyógyintézetbe. Annyira hasadt. Hát hogy tudod azt megtenni, hogy reggel imádkozol, és napközben káromkodsz? Hát hogy nem hasad szét valami belül? Hogy tudod azt megtenni, hogy beszélsz a szeretetrôl, és közben gyulölködsz. Hogy nem szakad meg valami benned ebben a kettôs húzásban?

Lehet hogy egészen más a szavad, és más a cselekedeted. Hát nem érted, hogy ez szakadás? Bizonyságot teszel, beszélsz talán a boldogságról, és halálosan boldogtalan vagy. Beszélsz békességrôl, és semmi békességed nincs belül. Lehet ezt csinálni éveken keresztül? Nem érzed, hogy mindenki látja a szakadásokat? Mindenki írtózik ettôl a rongyos ruhától, ettôl a rongyos élettôl?

Még nagyobb a szakadás a szavaid és gondolataid között. Miket gondolsz, és miket mondasz? Miket gondolsz valakirôl, és mikor jön, mondod a szépet. Elgondolod, hogy ki nem állhatod ezt az embert, és mikor jön, nyájas vagy hozzá.

És miket gondolsz, mikor kigondolod a magad érdekeit. Miközben beszélsz, jár az agyad. Miközben mondod, ó én nem akarom azt az örökséget, közben azon gondolkozol, hogy lehetne megszerezni.

Piszkos, szennyes, megfertôztetett ruha és itt ülsz benne az Isten színe elott?! Ha most kidôbnának ezer szavad volna. Az Isten elott nem lesz egy sem. Ez a kettôsség, ez az átkozott kettôsség, hogy nem vagy teljesen az Övé, ezért van a folt is, a rongy is. Beszélsz a kegyelemrôl, és kéred az Úrtól a kegyelmet, és a másikkal szemben pedig keresed az igazadat. Vagy igazad van, vagy kegyelmed. A törvény elott nem lehet kettô. Isten elott nyomorult bûnös vagy, énekelted is itt, hogy Ím elotted áll egy bûnös ember…”

Testvér, hát minden hazugság? Vajon te fehérben vagy ma? Jézusról van egy gyermekének, olyan sokszor eszembejut: Tarka nép közt hófehér, halljátok, hogy mit beszél.” Valaki járt ebben a szennyes világban hófehéren és maradt hófehér. Te ismered ot? Vágyol rá, hogy olyan legyél mint ô, egészen olyan. Isten is azt akarja. Azért mondja, hogy: van egy kevés neved.” Talán pár ember itt is van most közöttünk, akik fehérben járnak.

Mikor errôl beszélek, mindig eszembejut az a menyasszony, akinek a mennyegzôjén, mikor ott állt fehérben, valaki megszólalt és azt kérdezte: kedves menyasszony, mi lenne, ha most ebben a fehér ruhában kellene leélni az egész életét? Ebben kellene mosni, vasalni, takarítani, gyermeket nevelni, munkahelyre járni és a végén ugyanilyen fehérnek kellene lenni.

Ültünk mindnyájan döbbenten, hát ezt nem lehet. Pedig így kell. Ha neked egyszer már fehér volt a lelked, az Úr Jézus vére által megtisztított, akkor neked naponta meg kell mosni a fehér ruhád. Másképp nem maradhat fehér. Akkor neked naponta oda kell járulnod a kegyelem királyi székéhez, akkor tudod, hogy neked soha többé nem lehet igazad, akkor nem maradhatsz meg abban, ami szennyezett.

Vajon azok közé a kevesek közé tartozol itt ebben a teremben, akiknek egyszer már volt fehér ruhájuk, akik tudják már, hogy milyen boldogság az, hogy fehér?

Mindig eszembejut az a kicsi lány, sok gyermek volt a családban, és örökölték egymás ruháit. A hatodik gyerek volt ez a kislány, és egyszer mikor odamegyek, szalad elém a gyerek egy tiszta fehér ruhában, a nyakamba borul tessék elképzelni, ez új, egészen új és fehér! Borultál-e egyszer így a tieid nyakába új, egészen új, itt belül egészen új és fehér.”

És most?!

Az Ige azt mondja: fehérben fognak velem járni.” Nem azt mondja, hogy akik húsz évvel ezelott fehérben voltak, vagy öt évvel ezelott. Nem azok a boldogok, akik egy úrvacsoravételnél átélték a bûnbocsánatot, ha-nem azok a boldogok, akik hófehérben fognak járni Vele, Jézussal. Aka-rod-e testvér, mert Jézus ezért jött.

Hadd mondjak még el egy gyermekmesét, a tarka párducról, Namérról. Így írja le a mese, ott a vadonban volt egy szép tarka párduc, ott feküdt a tó mellett, és gyönyörködött magában. Gondolta, én vagyok a legszebb párduc, ilyen nincs is több a vadonban. Ahogy nézegette magát a tó tükrében, a feje fölött elrepült egy fehér galamb. Abban a pillanatban végig futott rajta, hogy az fehér, és még szebb.

Ez történik velünk is, ha látunk valakit, aki csillag, valakit, akin keresztül ragyog az Isten tisztasága, az egész lényén, a szemén keresztül valami olyan ragyog ki, hogy meglátom, hogy ez fehér, tiszta fehér.

A párduc arra gondol, hogy ilyen szeretnék lenni, és mindent megtesz ezért. Bement a vízbe, és próbálta lemosni a foltjait, mert most már csúnyának találta azokat. Addig úgy gondolta, hogy olyan eredeti, meg olyan szép. Most a fehérrel szemben csúnyának találta foltjait. De minél jobban mosta, annál csúnyábbnak találta. Nézte magát megint a tó tükrében nem vagyok fehér. Aztán a fák kérgéhez dörzsölte magát, hogy jönnének már le ezek a foltok. Csupa vér volt már a párduc, de nem lett fehérebb, még csúnyább lett a véres sebekkel és tarka foltokkal. ott feküdt a tó partján, és folytak a könnyei nem leszek fehér, akárhogy is erôlködöm.

Ismered ezt testvér, mit erôlködsz, hogy mássá legyél? Próbáltál leszokni, vagy próbáltál megváltozni, még talán büntetést is szabtál ki magadra, ha még egyszer ezt csinálom, akkor… Próbáltuk magunkat nevelni, változtatni. Valaki azt mondta: ráharapok a nyelvemre, ha még egyszer olyat mondok. Nem segít semmi!

Egyszer csak megint arra repült a fehér galamb és azt mondta a párducnak, ha szeretnél fehér lenni, megmondom hogyan lehetsz az. Menj el a halál hegyére, ott van a bárány. ott megtisztulhatsz. Félelmetes út volt, reszketett az erôs párduc, olyan egyedül érezte magát. Felért a halál hegyére és látta, hogy ott feküdt a bárány. Akkor is száz sebbôl vérzett. Amint meglátta a bárányt, megtört a párduc keménysége. folytak a könnyei, és nézte a bárányt. Ahogy nézi, egyszer csak látja, hogy a bárányon párduc foltok vannak. Az ô foltjai!

Amint magára nézett, látta, hogy hófehér.

Láttad-e már így a Bárányt, a Golgota keresztjén megöletett Bárányt? Ha igen, ha láttad, akkor voltál már fehér.

Testvér nincs más út, jöjj fel a halál hegyére. Jézus érted szenvedett ott, a te bûneidért. Akkor átélheted, hogy újra fehér a ruhád, akkor jár-hatsz újra fehérben, ha napról-napra felmész a halál hegyére. Ha napról-napra megtisztítod fehér ruhádat. Akkor nem jöhet úgy, mint a tolvaj, hogy váratlanul jön és te nem vagy készen.

Azt mondja az Ige, hogy ebben a gyülekezetben, Sárdisban, vannak némelyek, akik fehérben járnak. Közéjük tartozol testvér? Nincs más boldog ember. Boldogok, akiknek szívük tiszta.” (Máté 5,8.) Mert ôk Jézust látják.

Isten üzenete ez volt ezen a délelottön: nem teljesen. Nem teljesen adtad oda az életedet, nem teljesen vagy az Övé. Engedj ma Neki teljesen.

Imádkozzunk:
Uram mutasd meg mindegyikünknek teljesen, Te aki egyedül ismersz bennünket, mutasd meg azt, hogy hol nem teljes az életünk. Kérlek segíts, hogy ne tudjunk kitérni újra szavad elôl. Azt mondtad, hogy Valaki beszél velünk, Valaki ismer minket, Valaki tud segíteni, Valaki szeret minket. Valaki, akit odaszegeztünk a fára. Segíts ma odajutni a halál hegyére, hogy lehessen megújult, ragyogó, tiszta fehér szívünk, életünk. Úr Jézus, akinek már volt, tanítsd meg járni benne, neved dicsôségére.
Ámen.

 

Aki gyôz, az fehér ruhákba öltözik

Szeretnénk újra visszatérni az elsô üzenetre ma reggel, arra amit hallottunk hogy Valaki beszél velünk. Egész napon át az Igén keresztül Valaki beszél velünk.

Ezzel kezdte az Ige hogy ezt mondja az Úr.” Utána rögtön hallottuk ezt a mondatot, amivel befejezte az igerészt: Akinek van füle a hallásra, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezetnek.”

Vajon te hallod? Hallottad, Jézus az, aki beszél veled, hogy nagyon személyesen ismer, és hogy tudja azt, hogy nem teljes az életed? Aki tudja azt, hogy hiány van még a fehér ruhádban is.

Most azt mondja az Ige, hogy fehér ruhákba öltözik.” Lehet hogy elkezdted az öltözést. Késôbb a Jelenések 19,7-8 azt mondja: Örüljünk, és örvendezzünk néki, mert eljött a Bárány mennyegzôje, és az ô felesége elkészítette magát. És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.”

Az Úr Jézus megajándékozott fehér ruhával, de ezeket a ruhákat fel kell öltözni. A menyasszonynak el kell magát készítenie. Ismerjük azt a mondást, hogy olyan sokáig öltözik, mint egy menyasszony.

Bizony a mi lelkünk is, Jézus Krisztus menyasszonya, sokáig öltözik. Idô kell ahhoz, hogy a fehér ruhákat fölvegyük magunkra. Az elsô ruhadarab, ami felkerült: a bûnbocsánat. De tovább is öltözni kell. Így mondja az Ige: Aki gyôz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvébôl, és vallást teszek annak nevérôl az én Atyám elott és az ô angyalai elott.”

Fehér ruhákba öltözik aki gyôz. Nem tudom, hogy folyik-e életünkben az öltözés? Az Efézusi levélben így mondja, hogy Levetkezzétek ama régi élet szerint való óembert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” (4,22,24.)

Egy emlékem van, amit egyszer valaki így mondott el, hogy valahol a bennszülöttek között volt egy konferencia, és jöttek a különféle törzsek. Azt mondotta, volt egy törzs, akik otthon teljesen meztelenül jártak. Hallották, hogy a konferenciára felöltözötten kell jönni. Miután ezt hallották, mindenki szerzett magának egy ruhadarabot. Így mondta el a misszionárius, hogy amikor jöttek a bennszülöttek, mérhetetlen komikusan néztek ki. Egyiken egy nyakkendô volt, más semmi, másikon egy kalap, más semmi, a harmadikon egy cipô, és más semmi. És akkor azt hitték, hogy fel vannak öltözve.

Akkor azt mondta, hogy eszembe jutott Istennek a hívô népe ebben a világban. Talán húsz évvel ezelott felvettél egy ruhadarabot, és azóta jársz ebben az egyetlen ruhában, és azt mondod, hogy fel vagyok öltözve.

Aki gyôz, az fehér ruhákba öltözik.” Ez az öltözés folyik. És tovább kell öltöznünk, nehogy egyszer mezítelennek találtassunk majd. Szeretnélek kérni testvér, hogy gyôzzél napról-napra, kicsi és nagy kisértésekben és próbákban. Hogy egyre teljesebb legyen az a ruházat. Hogy egyre inkább hasonlíthass a Krisztushoz. Tovább kell öltöznünk otthon is, mert ami most elkezdôdött bennünk, az folytatódik otthon, és öltözni kell és öltözni, egészen az Úr visszajöveteléig. Addig naponta az a dolgunk, gyôzzünk, és újra és újra gyôzzünk.

A Jelenések könyve minden egyes levelének ez a vége: Aki gyôz!” Testvér azok az örökélet gyôztesei, akik a gyakorlati életükben, kísértéseikben, próbáikban gyôznek, és egyre jobban fehéredik a ruhájuk, és egyre jobban felöltözöttnek találtatnak.

Milyen jó volna most úgy hazamenni, hogy teljes örömnek tartom a következô kísértést, mert lehet gyôzni. Milyen jó volna most úgy hazamenni, hogy felébredne bennünk az a vágy, hogy alig várom, hogy jöjjön az elsô próba, mert szeretnék fehér ruhákba öltözni, hogy ne kelljen az Úrnak a nevemet kitörölni. Mert ugye itt többen mondták, hogy bizonyosak, hogy beíratott nevük az élet könyvébe. De jaj nehogy kitöröljék! Nehogy legyen valami olyan az életemben, amin keresztül kénytelen kitörölni az Úr.

Hiszem, hogy az Úr mindent megtesz, hogy ne kelljen kitörölni, de testvér te is tegyél meg mindent. Napról-napra tisztítsd meg a fehér ruhát, és öltözz, hogy arra a napra készen legyél.

Így mondja az Ige: fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvébôl, és vallást teszek annak nevérôl az én Atyám elott, és az ô angyalai elott.” El tudod képzelni, hogy milyen lesz az a pillanat, amikor Jézus vallást fog tenni rólad az Ô Atyja elott, és az Ô angyalai elott?

Tegyél róla vallást az emberek elott, hogy Ô is vallást tehessen majd rólad. Ne szégyeld ôt az emberek elott.

Olyan éles emlékem, a hívô életem elején, amikor még tanítottam, a szakfelügyelô mondta nekem a folyosó sarkában: kartársnô én is hiszek Jézusban, de errôl nem kell beszélni. Akkor azt mondtam az én Bibliámban az van: Aki vallást tesz én rólam az emberek elott, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám elott.” (Máté 10,32.) A maga Bibliájában nem így van?

A te Bibliádban nem így van? És a gyakorlati életedben nem így van? Ha vágyol arra, hogy egyszer majd Jézus vallást tegyen rólad, akkor tegyél most itt vallást róla az emberek elott, szóval, élettel, gyakorlattal.

Akinek van füle a hallásra, hallja.” Te hallottad, hogy valaki beszélt veled? Merj ma hinni Isten szavának teljesen. Merd ma rábízni magadat teljesen. Hadd legyünk egyszer együtt az Isten országában.

Ne vedd az Igét könnyen. Tedd meg amit mondott. Hadd lehessünk egyszer örökkön örökké együtt.

Imádkozzunk:
Uram hadd dicsôítsünk Téged azért, hogy ezen az egész napon át beszéltél velünk. Köszönjük, hogy válaszoltál sok kérdésünkre, sok ki nem mondott kérdésünkre. Hálát adunk Neked azért, hogy cselekedni is akarsz sokunkkal. Köszönöm, hogy kezed kész a mozdulásra, hogy beírd azoknak a nevét az élet könyvébe, akik kérik ezt Tôled.

Áldunk Téged azért, hogy semmi akadálya nincs, hiszen hullott a drága vér. Köszönjük Neked Úr Jézus Krisztus, hogy magadra vetted a mi bûneinket. Dicsôítünk Téged ezért. Segíts elfogadni egyszeruen, hitben. Add, hogy senki ne lépjen ki ebbôl a terembôl e nélkül a bizonyosság nélkül.

Kérlek segíts vallást tenni az emberek elott a te nevedrôl. És áldunk Téged azért a napért, amikor Te fogsz rólunk vallást tenni az Isten angyalai elott. Úr Jézus áldj meg minket, bocsáss el a Te áldásoddal, és kérlek Téged vezesd úgy az életünket, hogy mindnyájan lehessünk majd hófehérben ott színed elott, a Te dicsôségedre.
Ámen.

 

Aki szomjúhozik jöjjön el


“És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” Jelenések 22,17


Azt mondja az Igénk, hogy aki szomjúhozik jöjjön el.” Nem tudom, van-e egyáltalán ember a földön, aki nem szomjúhozik. Mit jelent ez a Lélek nyelvén, hogy szomjúhozik, hogy szomjas?

Talán így szeretném máképp mondani, hogy az emberben születésétôl fogva van egy vágy, ami hajtja. Akiben nincs vágy, az talán nem is tud tovább élni. Csak azt nem tudja az ember gyermekkorától kezdve az öregkorig, hogy mi az amire vágyik.

Sok ember azt hiszi, hogy több pénz kellene. Tapasztaljátok-e, hogy ez a világ milyen szomjasan fut a pénz után? Ha már olcsóbban lehet kapni valamit, szalad az ember, hogy megvegye. Érdemes menni másik piacra, másik üzletbe, hogy egy pár forintot megspóroljon. Ha valahol ki van írva, hogy 20 százalék engedmény, azt is megveszi az ember, amire nincs szüksége, csak azért, mert olcsóbban lehet kapni. Ha valahol többet lehet keresni, hajlandó az ember munkahelyet változtatni, és menni más-hová. Hihetetlen mélyen benne van az emberben a pénz-szomj. Tulajdonképpen a pénzt szereti az ember, vagy azokat a dolgokat, amiket azon kapni lehet? Van akit a jobb körülmények, vagy lakás, bútor hajt a pénz után, vagy élvezet-szomj van mögötte.

Az ember olyan kevéssé ismeri önmagát, nem gondolkozik azon, hogy miért kell nekem a pénz. Miért szeretném hogy több legyen, mire vágyom végsô soron? Miért kellene több, mi hajt? Valaha megálltál, és végig gondoltad, hogy mi hajt, hogy mire vagy szomjas?

Az ember nagyon sokszor nem is valamire vágyik, hanem valakire. Rájöttél már, hogy nem valami kellene, hanem valaki? A gyerek nagyon sokszor a szüleit szomjúhozza. A kicsi gyerek hogy ragaszkodik az anyjához, és kétségbe ejti, ha nincs. Micsoda öröm amikor meglátja. Olyan nagyon helyesek, amikor úgy tudnak örülni.

Elsôs voltam, amikor egyszer váratlanul édesanyám jött be az osz-tályba, úgy ugrottam ki a padból mindenen keresztül. Micsoda öröm, amikor az ember meglátja azt a valakit, akit szeret.

Késôbb a fiatal is valakit keres. Aztán ha úgy gondolta, hogy megtalálta, talán egy idôre még azt is gondolja, hogy most boldog vagyok. Itt a legtöbben idôsebbek vagyunk, akik rájöttek már, hogy csalódtam, ami-kor azt a valakit megtaláltam. Legtöbb házasságnak az a fájdalma, hogy akit választottam, nem olyan amilyennek gondoltam. Hány válás következik be ezért. Aztán meglát egy másikat, és arra gondol, hátha ez lesz az. És akkor tuzön-vízen keresztül válás és akkor kiderül, hogy a második sem az a valaki, akire vágytam.

Olyan jó volna most a saját életünkbe belenézni. Tulajdonképpen ez a mérhetetlen mély szomjúsága van mindenkinek, keres valakit aki szeret, és akit ô igazán szeret.

Ebbe a szomjas világba hangzik bele a mai napra szóló Ige: Ha valaki szomjúhozik” aki szomjúhozik.” Te vagy az az ember? Akkor neked szól az Ige: Aki szomjúhozik jöjjön el.” Milyen jó volna most, ha rájönnél, hogy mire vagy szomjas, ha ráébrednél arra, hogy nincs ezen a világon kút, amelyik kielégítené a szomjúságodat.

Boldog az az ember, aki erre már rájött, hogy el kell fordulnia mindentôl, amivel eddig már próbálkozott. Jöjjön el. Mi úgy vagyunk teremtve, hogy csak az Isten szeretete elégíthet ki. Minden más kevés. Lehet hogy most csalódottan nézel rám köszönöm ez nem kell. Nekem egy ember kell. Pedig így igaz, mikor Jézust megtaláltam azt mondtam, mindig ôt kerestem, csak nem tudtam nevén nevezni.

Merj most odafordulni afelé az Isten felé, aki téged Jézus Krisztus által kimondhatatlanul szeret. Nem olyan régen olvastam egy nagyon érdekes könyvet, a hitrôl szólt. Azt írta, hogy a hitnek legelsô formája az a vágy, amelyik felébred Isten iránt, Jézus iránt. Amikor valakinek a szívében egészen érthetetlenül nem embertôl szomjúság támad Isten után.

Így mondja az Ige: Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot.” (Máté 5,6.) Amikor a Szentlélek által felébred az emberben a vágy, akkor már boldog, mert érzi, hogy valami elkezdôdött, és hogy felülrôl kezdôdött. Jó volna ha mondaná most valaki: én már érzem. A hitnek az elsô formája a vágy, amelyik csendesen kezdôdik, egyre erôsödik, és egyszer csak úgy érzi az ember, hogy nem bírom már. Átélted már ezt? Ha igen, akkor boldog ember vagy.

Amikor Zákeus hallott Jézusról, akkor már mindenen keresztül oda akart jutni, hogy lássa ot. És amikor nem tudott elôre furakodni, akkor felmászott egy fára. Van-e itt valaki akit már ez a vágy hozott ide? Aki szomjúhozik, az már közel van Jézushoz. Boldog aki már tudja, hogy Jézusnál találom meg, amire kicsi gyerekkorom óta vágyom.

Ismerjük a vérfolyásos asszony történetét, aki éveken keresztül vérfolyásban szenvedett és sok orvostól sokat szenvedett.” (Márk 5,26.) Valakitôl hallott Jézusról és azt mondta: ha csak a ruhája szegélyét illetem is, meggyógyulok. Ez a vágy viszi oda Jézushoz. A tömegben megérinti Jézust, és Jézus észreveszi ezt: valaki érintett engem.” Ezt a vágyat Jézus azonnal megérzi. Mert ennek a vágynak az az ígérete, hogy ôk megelégíttetnek.” Testvér aki vággyal jöttél ide meg fogod kapni amire vágyol. Ez az ígéret!

Azt mondta az Igénk: aki szomjúhozik jöjjön el,” és van még egy mondat: aki akarja.” Látod a vágy amikor már nagyon erôs, akarattá lesz. Az Isten semmit nem csinál az emberrel akarata ellenére. Mindig nagyon csodálom és szeretem Jézust, hogy senkivel nem tesz semmi erôszakot. Az ég és föld Ura, a testté lett Isten így mondja az Igében: Ímé az ajtó elott állok és zörgetek.” (Jelenések 3,20.) Soha nem töri rád az ajtót, és nem kényszeríti rád önmagát. Értsd meg, ezt neked kell akarnod. Akarod megnyitni az ajtót, akarod beengedni Jézus Krisztust? Ennek az estének ez az értelme: az ajtódban áll és zörget. Ha nem akarod nem nyitod meg. Ha nem akarod, úgy mehetsz el innen ahogy idejöttél, nem történik veled semmi.

De ha akarod, akkor vegyed. Újra mondom, Jézus nem erôszakos, és nem is lesz az soha. Azok a követôi, akik erôszakosak, nem ismerték meg ot. Soha ne higgy olyan gyermekeinek, akik erôszakosak veled. Ez nem Jézus módszere. Ô szeret, hív, zörget, kérlel, de a döntés rajtad múlik. Aki szomjúhozik jöjjön el.”

Úgy örülök, hogy idáig eljöttél. Már ez is olyan nagy dolog. Hívtak és eljöttél. Mondhattad volna, hogy nem. De Jézus nemcsak idáig hívott, Jézus önmagához hívott. Valahol egyszer arról beszéltem, hogy Jézus nemcsak a váróteremig hív, nemcsak a rendelôig. Minden bibliaóra tulajdonképpen Isten váróterme. Itt is rendelés folyik a nagy Orvos rendel. Úgy ülünk itt, mint egy Sztk. váróteremben. De hallottál már olyat, hogy valaki többször elüldögélt a váróteremben, végig hallgatta, hogy a többinek milyen betegsége van, és megnyugodott, hogy azért az övé nem olyan komoly, mint a többié. Ugye ettôl nem lehet meggyógyulni, talán csak megnyugodni. Így mondta valaki: olyan jól megnyugodtam azon a bibliaórán. De ugye csak hazaviszi valaki a betegségét, ha egy kicsit megnyugodott? Ha neked ott van a bûn az életedben, szépen hazaviszed magaddal. Nem sok történt, egy kicsit megnyugodtál. Hiába üldögél valaki egy életen keresztül a váróteremben, attól nem fog meggyógyulni. De közelebb van az orvoshoz, mint az, aki el sem jött a váróteremig.

Jól tetted, hogy eljöttél, de meg kellene tenned a második lépést is, egészen az orvosig, Jézusig. Ô hívni fog téged a rendelôbe, ha akarsz mehetsz de csak ha akarsz. Eltöltheted úgy az életedet, hogy idônként megnyugszol a váróteremben, és aztán hazamész.

Ha neked ennyi elég, hadd mondjam, senki nem erôltet tovább. Úgy szeretem Jézust azért, hogy itt újra azt mondja: ha akarod.” Olyan megdöbbentô volt nekem, amikor azt kérdezte a tanítványoktól: Vajjon ti is el akartok é menni?” (János 8,67.) Annyit jelentett, hogy mehettek, nem tartalak vissza benneteket. Ezen az úton nincs erôszak, bármelyik pillanatban visszafordulhattok. Tudod mit mondott Péter? Uram kihez mehetnénk, örök életnek beszéde van te nálad.” (János 8,68.) Mi már senkihez nem tudunk menni, mert megismertünk Téged.

Aki ismeri a Bibliát, az emlékszik a házasságtörô nôre, odavitték Jézus elé. Erôvel vitték oda. És amikor Jézus azt mondja: Aki közületek nem bûnös, az vesse rá elôször a követ,” (János 8,7.) mindenki elmegy és az asszony egyedül marad Jézussal. Úgy szeretem Jézust, hogy ír a porba, és nem néz az asszonyra. Ez azt jelenti, hogy most elmehetsz, senki nem ôriz, senki nem tartja rajtad szemét, én sem. Ha akarsz most elmehetsz. Mehetsz vissza a házasságtörô életbe, senki nem ôriz, akik idehoztak eltüntek, kimehetsz a templomból.

Engem ez rendít meg, hogy az asszony nem mozdul. Ô már valamit megérzett abból a szeretetbôl, ez az asszony már fogva van, egy lépést nem megy addig, amíg meg nem hallja: Asszony hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztat-é téged?” Én sem kárhoztatlak; eredj el és többé ne vétkezzél!” (János 8,10-11.) Míg meg nem érti: hogy meg vannak bocsátva a bûnei, mehetne szabadon tovább, de nem megy el. Ô akarja az új életet. Te is akarod, te sem akarsz elmenni úgy, ahogy idejöttél?

Ma mondd a szívedben: Uram nem megyek el, olyan rossz volt eddig is szomjasan élni, ilyen szeretet koldusan, minden embertôl szeretet koldulni és üres kézzel elmenni. Olyan rossz volt eddig is ez a szegény élet.

Újra hadd kérjelek, ne legyél olyan bolond, hogy elmész innen úgy, hogy nem kaptad meg, amiért idehívott. Aki szomjúhozik jöjjön el, és akarja vegye az élet vizét ingyen.” Hát vedd el!

Hogy kell elvenni? Ahol az Ige hirdettetik, ott Jézus személyesen és valóságosan ott van, és most egészen közel vagy Hozzá. A hit annyit jelent, megragadni a jelenlevô Krisztust. Venni annyit jelent, hittel megragadni ot. A vérfolyásos asszony hittel érintette Jézust. El ne menj úgy, hogy el ne vedd azt, amit itt most Ô adni akar.

Abban a pillanatban, amikor valaki megragadja a jelenlevô Krisztust, a vágy örömmé változik. Hányan mondták már el, hogy náluk hogyan történt ez. Egy leány így mondta: csak hallgattam, hallgattam és meg-értettem, most csak hinni kell, és azt mondtam: hiszek, és egy perc múlva már örültem. Megragadta Krisztust hit által és vette azt, amit itt most kapni lehet, örömöt, boldogságot, felszabadult életet. Mégpedig ingyen!

Itt most olyan valamit lehet kapni ingyen, amit pénzen soha nem lehet megvenni. Tulajdonképpen azt, amiért érdemes élni, pénzért azt nem lehet kapni, csak ingyen. Ma itt ebben a szobában ingyen lehet kapni. Vedd hát el, merd azt mondani, ha így van, akkor ezt most kérem. Ha tényleg van boldogság ingyen, ha tényleg van szeretet, öröm, békesség, akkor én kérem. Itt csak egy akadály van, ha túl büszke vagy arra, hogy ingyen kapj valamit. Mi úgy vagyunk, ha emberek valamit ajándékba akarnak adni, azt valahogy csak viszonozni kell majd. Vagy van abban valami becsapás, majd utólag derül ki.

Mi olyan bizalmatlanok vagyunk, pedig nyugodtan elhihetnéd, ha Jézus mondja: Aki szomjúhozik jöjjön el, és aki akarja vegye az élet vizét ingyen.” Nekünk valóban csak ingyen lehet venni. Csak úgy kaphatod, hogy annyira rászorulsz már, hogy most már feladod a büszkeségedet. Az a sok csalódás, ami az életedben volt már, bárcsak jó lett volna arra, hogy összetörje a büszkeséged. Nem figyelted még, hogy milyen mód-szeresen csinálja ezt az Isten?

Egy asszony mondotta nekem, akit megcsalt a férje: nem is az érdekel, hogy megcsalt, de az, hogy engem csalt meg, ez a kibírhatatlan, hogy engem. Isten módszeresen a büszkeségedet akarja összetörni, hogy egyáltalán meg tudnak lenni nélküled? Pedig meg voltál gyôzôdve, hogy milyen fontos vagy, hogy téged pótolni sem lehet. Isten mindig tudja, hol kell törni a büszkeségünket. A tied már összetört? Ha nem, akkor lehet, hogy még sok minden elotted van, ami még fájdalmas lesz. A törés mindig fájdalmas.

Hadd kérdezzem, olyan szegény vagy már, hogy elfogadhatsz valamit ingyen? Ezért, hadd mondjam újra, nem lehet fizetni semmit. Isten nem vár tôled sem ígéretet, sem elhatározást, sem javulást, sem fogadást, semmit. Csak azt, hogy ma nyújtsd ki a kezedet, és fogadd el az Ô csodálatos ajándékát. Tudjátok miért szoktunk karácsonykor ajándékozni? Szokták mondani, karácsony a szeretet ünnepe. Ki volt az elsô ajándékozó? Isten! Amikor Jézust adta. Ô az elsô nagy ajándékozó. De mit ér a sok ajándék karácsonykor, amit talán ezen a karácsonyon kapni fogsz, amit néhány napon belül visszacserélsz, ha nem fogadod el Istennek a kimondhatatlan ajándékát. Az Istennek pedig legyen hála, az ô kimondhatatlan ajándékáért!” (2 Kor 9,15.)

Elfogadod? Elfogadtad? Testvér nem volt még, és nem is lesz karácsonyod, amíg nem akarod elvenni, elfogadni, amit Isten neked adni akar. Ô tudja, hogy mire van szükséged.

Karácsony elott az ember azon gondolkozik, hogy kinek mire van szüksége, nehogy olyat vegyek, ami felesleges. Ilyenkor az ember megfigyeli a másikat, mije hiányzik. Isten kitalálta, neked mire van szükséged. Tudja hogy bûnbocsánatra van szükséged, örömre, erôre, békességre, életre. Ezzel akar megajándékozni Jézusban. fogadd el Jézust, vegyed az Élet vizét ingyen.”

Az hogy neked ingyen van annyit jelent, hogy valaki azért már fizetett. Ne hidd el, hogy azért amit neked ingyen adnak, azért valaki nem fizetett. Azért a kegyelemért, bûnbocsánatért, szeretetért valaki fizetett. Nem is volt olcsó a legdrágább ajándék volt.

Amikor egyszer odamentem az én mennyei Atyámhoz és megkérdeztem Tôle, hogy az a karácsonyi ajándék, az az üdvösség, boldogság, bûnbocsánat sokba került? Látod, akkor megmutatta nekem a Golgota keresztjét, azt a mérhetetlen szenvedést, amit fel sem tudok fogni, és azt mondta nekem: gyermekem ennyibe került. fogadd el testvér, Ô mindent kifizetett. bûneid büntetése Rajta van. Érted van a kereszt. fogadd el az élet vizét ingyen.

Imádkozzunk:
Uram lehet, hogy ma este elmegyünk úgy, hogy megint csak túl büszkék vagyunk, hogy más valaki haljon meg helyettünk, érettünk. Kérlek azért, tedd olyan erôssé szomjúságunkat, hogy egyszer mégis csak oda vigyen Hozzád. Ha van itt valaki, aki most akarja, segíts, hogy hozzájusson ingyen, a kereszten kifizetett drága kegyelmedhez.
Ámen.

 

A pusztában készítsétek az Úrnak útját


“Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bûne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sújtotta ôt az Úr keze minden bûneiért. Egy szó kiált: a pusztában készítsétek az Úrnak utát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé, és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsôsége, mert az Úr szája szólt.” Ézsaiás 40,1-4


Uram hadd adjunk hálát az elsô adventért és az elsô karácsonyért. Köszönjük Úr Jézus, hogy jöttél hozzánk, a mi személyes életünkbe. Nagyon kérünk azért, hogy könyörülj meg rajtunk, áldd meg most ezt az alkalmat, hogy készíthesd az utat a mi szívünkbe és életünkbe.

Kérünk Téged, hogy foglalj el bennünket teljesen, hadd dicsôíthessen az életünk Téged ezen a földön. Szólj most hozzánk, és áldd meg számunkra az Igét.
Ámen.

Olyan jó volt most nekem ezt az Igét olvasni, hogy: Vígasztaljátok, vigasztaljátok népemet.” Mindnyájan tudjuk, milyen nagy szüksége van Isten gyermekeinek az Ô vigasztalására. Az Ige megmondja, hogy miért. Hiszen kétszeresen sújtotta ôt az Úr keze minden bûneiért.” Mit jelent ez, hogy kétszeresen? Arra gondoltam, hogy belsôleg is. Abban a pillanatban amikor vétkezem, belül azonnal ott van a szomorúság, az örömtelenség elvész a mennyország. Ezért van szükségünk vigasztalásra. De nem arra a vigasztalásra, amit ez a világ ad. Mert itt is próbál az ember vigasztalódni. Van aki a kocsmában vigasztalódik, vagy különféle szórakozásban. Van aki a munkával próbálja elterelni figyelmét. Nem gondol arra, ami fáj, ami nyugtalanít.

Isten nem így vígasztal. Az Ô vigasztalása megoldás, és nem egy kis csillapító. Azt a vigasztalót, Akit Ô küldött erre a földre, úgy hívják, hogy Jézus, Akivel nem is csak vigasztalni, hanem megvigasztalni akar bennünket.

Arról beszélt az Ige, hogy egy szó kiált. Az Isten szava. Emberi szó nem sokat ér, nem sokat segít már rajtunk. Hiába próbáljuk mi egymást vigasztalni. Amikor embereknél keresünk vigasztalást, nagyon sokszor úgy jövünk vissza, hogy kár volt odamenni.

Egy szó kiált a pusztában,” és ez a szó azt mondja: Készítsétek az Úrnak utát! Annyit jelent: jön Jézus. Így mondja az elsô advent üzenete: Imé jön néked a te Királyod!” (Zakariás 9,9.) Valaki hozzád jön, maga a Vigasztalás, maga a Megoldás. Készítsétek az Úr utát!

Hová jön Jézus? Furcsa választ ad erre az Ige. A pusztába.” Jó volna most körülnézni, hogy az élet, amiben benne vagyunk és élünk, egy mérhetetlen nagy puszta. Nem olyan régen egy ideggyógyintézetbe kellett elmennem. ott olyan nagyon valóság volt a számomra, hogy kidíszített puszta. Így kellett mondanom, hogy kidekorált pokol. Olyan szépen be volt rendezve az egész, modern, gyönyöru kis várószobák voltak, de rettenetes az a puszta, ami ott volt. Ha elmegy az ember egy kórházba, ott is a legszebb minden, mégis ott van a cifra nyomorúság. Úgy érzem, hogy ez az egész világ, minden ember próbálja szépíteni lakását, az életkörülményeit próbálja kényelmesebbé tenni, olyanná, amiben jó lenni, és rettenetes dolog, hogy nem lesz ettôl jobb, és nem lesz ettôl más.

Az egész világ a gyönyöru épületeivel és csodaszép parkjaival annyira puszta. Lelkileg puszta, mert Isten Igéje mindig lelki könyv, és mindig errôl beszél, errôl a szörnyu lelki pusztaságról. A múltkor hogy villamoson utaztam, két öreg néni szállt fel, egyik támogatta a másikat. A fiatalok ültek, senki nem állt fel. Azt mondtam magamban, hát ennyire puszta? Hát ennyire nincs szeretet? Mert a puszta azért lesz puszta, nincs víz, a világ azért, mert nincs szeretet. De ne higgyétek, hogy a fiatalokat akarom bántani, mert mikor megszólalt a két öreg, akkor láttam, hogy az ô életük is mennyire puszta. Gúnyos megjegyzéseket tettek azokra, akik ültek. Éppen olyan puszta volt a két öreg, mint az ülô fiatalok, nem volt ott különbség.

Nem tudom ti figyeltétek-e már az életet körülöttetek, hogy milyen puszta. Hogy mennyire uralkodik az önzés, hogy mennyire nem fáj egyik embernek a másik baja, szenvedése. Micsoda pusztává tud lenni egy házasság! Nem tudom hogy bírjátok, amikor nincs már egy kedves szó sem, csak durva, goromba mondatok, csak fájó mondatok? Amikor elindultatok az oltár mellôl, úgy gondoltátok, hogy csupa szeretet lesz minden. Hát hogy lett ilyen pusztává? Van hogy már olyan puszta, hogy már kemény szó sincsen, csak hallgatás. Nem érdemes beszélni, úgy sem értjük meg egymást.

Látjátok ilyen pusztában nônek fel gyerekek. Hány fiatal mondta már el, ott kezdôdött minden, mikor otthon végig éltük a feszültségeket. Nagyon szeretném, ha most mindnyájan haza gondolnátok, hogy a ti ott-honotok Éden, vagy puszta? De még beljebb kell mennünk, mert a puszta belül van, a lelkedben. A gondolatok pusztája, amikor mindig csak magadra gondolsz. A saját sebeidre, bajaidra, amikor nincs más gondolatod, csak én, meg nekem, velem, rólam. Hadd kérdezzem: mi van belül? Szeretsz egyáltalán valakit? Vagy csak magadat?

Szereted te Jézust? A hitbeli életed nem mérhetetlen puszta-e? Olvasom az Igét, mert megszoktam. Imádkozom, mert így szokás. Mindent kötelességbôl, szokásból csinálok. De régen nincs már benne öröm, szeretet, boldogság, hogy közösségem lehet Jézus Krisztussal. Milyen a lelki életed? Puszta? Ha igen, akkor haldd testvér, neked szól az üzenet: kiáltó szó a pusztában, jön Jézus, készítsétek az Úr utát!

Nem tudom gondoltatok-e valaha arra, mit jelenthetett Istennek Keresztelô Jánoson keresztül ezt az üzenetet lekiáltani a földre. Gondoltatok-e már arra, mit jelenthetett advent a mennyben, amikor Isten készült ideadni a Fiát. Mit jelenthetett Istennek leüzenni erre a földre, hogy készítsétek a jászolt, készítsétek a korbácsot, készítsétek a keresztet küldöm a Fiamat!

Gondoltál-e arra, mit jelenthetett advent a pokolban, mert biztos vagyok benne, hogy oda is lehallatszott a kiáltás, és mozgósított az egész pokol, mert jön Jézus! Mindent meg kell tenni ami csak létezik, hogy az emberek figyelmét elvegyük Róla. Mikor látom a nagy karácsonyi vásárlást, mindig eszembejut, jól mozgósított a pokol. Mire eljön a karácsony, holtfáradt lesz az egész család, és boldogok lesznek, ha túl lesznek azon a napon.

De mit jelent ez, hogy készítsétek az Úrnak utát itt a földön? Mi az ami a mi dolgunk ebben, mi az amit az Úr vár tôlünk? Azt mondja az Ige: Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé, és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsôsége.” Sokan ismerik közületek Wrede Matild könyvét, a foglyok Angyalát. Emlékszem arra, mikor egy rablógyilkoshoz megy be, hogy valamit az Igébôl mondjon neki. Az kiveszi a Bibliát kezébôl és azt mondja: hát igen, maguk ott nyitják ki a Bibliát ahol akarják, és ott magyarázzák. De most majd én nyitom ki. fogja a Bibliát, kinyitja és rábök az elsô Igére, és odaadja, hogy ezt olvassa fel Matild hangosan: Kezdetben teremté Isten az eget és földet. A föld pedig kietlen és puszta volt és setétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebegett a vizek felett.” (1 Mózes 1,1-2.) Ezután elkezd beszélni Matild Matti Haapolyának, hogy Isten nemcsak ezt a külsô világot teremtette, hanem a belsô világunkat is. És hogy ott ugyanolyan mély völgyek és szakadékok vannak, mint ahogy a külsô világban. Elkezd beszélni a Matti Haapolya szívének szakadékairól. Arról a sötétségrôl, amibe maga sem mer belenézni. Mikor Matild befejezi, az ember a földön fekszik és sír. Világosan megértette, hogy itt most Isten Lelke lebeg az ô kicsi világa felett.

Szeretném ha mi is most feltérképeznénk a belsô világunkat, mert ott is vannak hegyek és völgyek. Völgyek, ahol hiányzik valami, hegyek, ahol sok van valamibôl. Különösen a hegyeket szeretnénk megnézni, és akkor azonnal rá fogunk jönni, hogy szorosan mellette vannak a völgyek. Mint ahogy ebben a világban is.

Amikor a bécsi utat készítették, jöttek a földgyaluk, és hónapokon keresztül gyalulták a hegyeket. Istennek is vannak ilyen gyalui. Ismered ôket? Úgy hívják, hogy szenvedés. Hónapokon és éveken keresztül gyalulják a hegyeket. Ha tudnának sikoltanának. Ismered a családi bajok gyaluját?

Hol vannak a hegyek? Ahol nagyra vagyok, ahol vagyok valaki, ahol úgy érzem, hogy több vagyok mint a többi. Lehet úgy érzed, hogy a te büszkeséged, nagyságod tisztaságod. Amikor a házasságtörô not bevitték Jézus elé a templomba, egy furcsa mondatot mondanak Jézusnak: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörô. A törvényben megparancsolta nekünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: Te azért mit mondasz?” (János 8,4-5.) Az ilyenek…

Nem vagy úgy sokszor, hogy vannak olyan emberek, akikre úgy nézel, hogy az ilyenek?” Kiket nézel le? Vagy ha látod a huligán fiatalokat, akkor azt mondod, hogy az ilyenek. Vigyázz, hegy vagy! Te mondod hogy az ilyenek? Nem ismered a szívedet? Te aki úgy nézel, ahogy nézel emberekre? Te, akinek olyan gondolatai vannak, mint amilyenek vannak, te mondod ezt? Azt mondja a Biblia: Menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, aki ítélsz.” (Róma 2,1.)

Vagy talán erkölcsileg, vagy anyagilag mondod azt, hogy: az ilyenek.” Hányszor hallottam, hogy rablóbanda az egész. Te mondod ezt, te? Szeretném elmondani a legnagyobb hegyet az én életemben, amik mellett talán ott van az életed legmélyebb völgye. Vannak itt akik tudják, hogy mindig az indulataimnál bukok el. A hirtelen harag, a meggondolatlan mondatok, hogy egyszerre csak mondom, és utána jövök rá, hogy mit is mondtam. És tudod mi van mellette? Az igazad. Ez a rettenetes nagy hegy, amikor szeretetlen, indulatos vagy, figyeld meg jól, akkor mindig igazad van. Mérhetetlenül igazad van, sokszor még az Istennel szemben is.

Hányszor hallottam ahogy mondották emberek, igen mert látod az a másik nem imádkozik, nem jár templomba, annak mégis minden sikerül, ott nincs semmi baj, ott minden jól megy. Ilyen az Isten. Hát miért pont én, mikor mindig igyekeztem, mindig akartam. De lehet, hogy neked emberekkel szemben van igazad. Mennyire mondod sokszor magadban, hogy pont velem, miért pont velem csinálja ezt, mikor mindig jót tettem, kedves voltam vele, mindig segítettem neki. Vigyázz, ez a legnagyobb hegy! Az igazam, amiben úgy érzem, hogy vagyok valaki, hogy tettem valamit, hogy ott jó voltam, hogy ott segítettem. Én a jó beosztó, én a jó háziasszony.

Testvér hadd mondjam meg neked, nem lesz karácsonyod, mert ütközni fogtok ott, ahol a nagy hegy van az életedben. Ismerek egy embert a Bibliából, aki azt mondotta, hogy nekem nincs igazam a törvénybôl, cselekedetekbôl nincs igazam, de van igazam hit által, Jézus vére, kegyelme által. Jézus döbbenetes dolgot mond: Nem jöttem az igazakért. Jézus nem jön addig hozzád, amíg neked igazad van. Addig neked nem lesz karácsonyod. Vehetsz karácsonyfát, tehetsz rá gyertyát, ajándékok tömegét de neked karácsonyod nincs. Mert Jézus nem jött az igazakért. Ô a bûnösökhöz jött. Azokhoz, akiknek nincs igaza.

Minden ádventben meg szoktam kérdezni Jézust, hogy tôlem mit kér karácsonyra. Ez úgy kezdôdött, hogy egyszer együtt voltunk nálunk öt kis gyerekkel, és karácsonyestén beszélgettünk. Megkérdeztem, tudjátok-e miért ünneplünk karácsonyt? Az egyik megszólalt, tudom, karácsony az Úr Jézus születésnapja. Egy idô múlva megszólalt a másik, és azt kérdezte: tessék megmondani, hogy lehet az, hogy az én születésnapomon is én kapok ajándékot, és az Úr Jézus születésnapján is. Hát hogy lehet ez? Azt mondtam, teljesen igazad van. Ezen a napon az Úr Jézusnak kellene kapni valamit. Ez a gyermek figyelmeztetett arra, hogy minden ádventben megkérdezzem Jézust, mit kér tôlem.

Hadd mondjam el, tavaly mit kért. Nem könnyut. Egyetlen napom van, ami családomé: a karácsonyeste. Karácsony elott pár héttel voltak emberek, akik azt mondták: szeretnénk hozzátok jönni karácsonykor. Azt mondtam: nem lehet, amíg édesanyám él, a karácsonyeste a családomé. Édesanyám karácsony elott pár nappal kórházba került. Mikor ott álltam a kórházi ágy mellett, akkor világosan tudtam, aki az egész életét átadta Jézusnak, az nem vehet vissza egy napot sem. Akkor azt mondtam, Tied Uram a karácsonyom. Az idén olyanok jönnek hozzánk akiknek nincs hol lenni karácsonykor.

Tavaly a karácsonyestémet kérte. Neki adtam. Az idén az igazamat kéri. Azt kérdeztem: Uram többé semmiben nem lehet igazam? Kicsi dolgokban sem? Ô azt mondta: tedd oda, tedd oda a jászolom mellé az igazadat, hogy karácsony legyen. Kicsit vitázok talán vele, hogy lehet így élni, lehet ezt megtenni, hogy mindig engedjek? De kezdem már érteni, ez a titka a karácsonyi életnek. Nálunk félreértés, kemény szavak, szeretetlen mondatok csak akkor hangzanak el, ha igazam van. Évek óta jobban félek az igazamtól, mint a bûneimtôl. A bûneim mindig odavittek Jézushoz, az igazam elválasztott Tôle.

Neked kivel szemben van igazad? Talán gyerekkorodtól kezdve a szüleiddel szemben mondod, hogy ôk a hibásak. Kivel szemben van neked igazad otthon, vagy a munkahelyeden? Mernéd-e odaadni az Úr Jézusnak karácsonyi ajándékul?

Hadd kérdezzem újra, mi van a hegyekkel? Szeretnék egy másik módot mondani, ahogyan eltunhetnek a hegyek. Úgy érzem, az én hegyem így tunik el. Nálunk a nagy tél után tavasszal hó hegyek szoktak lenni. Aztán kisüt az elsô tavaszi napsugár, és tudod mi történik? Nem kell ott földgyalu, nem kell kemény eszköz elolvad. Bár rád sütne az Isten szeretetének napja, és kezdene olvadni a nagy igazad.

Mert látod, az Egyetlen, akinek igaza volt, az magára vette a bûnt, és bûnné lett. Ha rád süt Isten szeretetének napja, figyeld meg, hogyan olvad semmivé az a nagy kemény hegy.

Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak utát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon.” Hogyan? Úgy, hogy megbocsátok, és akkor azonnal megjelenik az Úr dicsôsége, és mindent test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.”

 

Ímé az én szolgám


“Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ôbelé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít és a szigetek várnak tanítására.” Ézsaiás 42,1-4


Szeretném azzal kezdeni, hogy virágvasárnap és advent elsô vasárnapja is még hitetlen koromban is mindig a legkedvesebb napom volt. Talán virágvasárnap azért, hogy kezdôdött a tavasz, hallottuk az Igét: Jön néked a te Királyod.” De advent elsô vasárnapján is mindig ugyanez az Ige csendül fel. Valami várakozás van mind a kettôben, és az embert a várakozás nagyon érinti, és az ember a várakozást nagyon tudja szeretni. A legszebb idô mindig a várakozás.

Nemrégen Magyarországon járt egy férfi, és mikor megkérdezték, mi volt a legszebb élménye, akkor azt mondotta, mikor még Németországban voltunk, becsomagolva és indultunk. A várakozás volt a legszebb, hogy mi jön most, milyen szépeket fogok látni, és milyen szép idôszak következik majd. Én is mindig annak örülök, hogy lehet várni, és ez a szó mindig szíven üt, hogy jön!

Jó volna megnézni ebben a csodálatos adventi Igében, ki az aki jön? Egy könyvet olvastam, ezt eddig nem tudtam, hogy János evangéliuma és általában Jánosnak az összes írása késôbb íródott, mint a többi evangélium, ez a legutolsó írása az evangéliumoknak.

Azt írja a könyv, hogy abban az idôben az elsô keresztyének már visszaestek, már nem voltak az elsô szeretet tüzében, már nem úgy volt minden, ahogy az az Istennek tetszett. Az Úr, mikor valakiben megromlik az élet, egy dologgal újítja meg újra kijelenti Jézust. Azóta is ahol emberek visszaesnek, és elfáradnak ez az orvosság és ez az amit Isten tesz, hogy újra megláttatja Jézust, és ez az ami megelevenít és megújít, nincs más út.

Jó volna, ha ebben az ádventben újra kijelenthetné Jézust. Ha valaki Jézust meglátja, mindent tud azonnal önmagáról, visszaesettségérôl, lelki állapotáról. Emlékszünk amikor Naámánnak mondja a kis szolgálólány, hogy: Vajha az én Uram szembe kerülne azzal a prófétával, azonnal meggyógyulna.

Aki itt ma szembekerül Jézussal, akinek ma itt Jézus kijelentheti ma-gát, az kétség nélkül meggyógyul. Ezt olyan bizonyossággal mondhatom, mint amilyen bizonyossággal az a kis szolgálóleány mondotta. Vaj-ha szembe kerülnél Jézussal ma, vajha megújulhatnál. Aki szembekerül Jézussal az minden tud. Olyan megdöbbentô, hogy Jézus olyan keveset beszél a bûnrôl. Jézus nem tart bûnbánati prédikációkat, mint Keresztelô János. Ô egyszeruen csak megjelenik, és amint ôt meglátom az Ô tisztaságában, szeretetében, alázatában, abban a pillanatban magamról mindent megtudtam. Jézus már csak feloldoz. A házasságtörô nônek nem mondja hova jutottál, mit csináltál, hogy lehet így élni? Egyszeruen csak szembe kerülnek egymással, aztán már csak annyit kérdez Jézus: Asszony hol vannak azok a te vádolóid? Senki nem kárhoztatott-é téged?” Én sem kárhoztatlak”. (János 8,10-11. )

Azonnal bûnlátásra jut az az asszony, amikor találkozik Jézussal. Nálunk az a baj, hogy nem olyan bennünk Jézus, hogy aki találkozik velünk, megérezné azt a szeretetet, tisztaságot, alázatot, ami Ôbenne volt.

Jó volna most megkeresni milyennek látom ezen az Igén keresztül Jézust? Ímé az én szolgám.” Úgy szeretem ezt a szót, hogy íme.” Íme nézd, lásd az én szolgám, azt mondja Róla az Ige: Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ôbelé, törvényt beszél a népeknek.” (Ézsaiás 42,1.)

Szeretném ha beszélnénk errôl a versrôl, hogy milyen is az az én szolgám.” Négy dolgot mond, amilyen nem. Nem kiált és nem lármáz”! Csendes! Talán ez a mondanivalója ennek, hogy az én szolgámban csend uralkodik. Ti biztos tudjátok mi az, amikor egy emberben csend uralkodik. Azért lármázunk, ha lármázunk, mert szívünkben nincs csend. Ugye nem kell mondanom, hogy a világ mennyire fél a csendtôl.

Isten szolgájában valami csodálatos mély nagy csend van. Jó volna gondolkozni, nem azért nem tudok sokszor csendességet tartani, mert belül nincs csend? Mi van a szívedben? Harag, gyulölet? A gyulölet mindig azt öli, aki hordozza. A másikra haragszom, és engem öl. Belül hordom a gyilkos mérget. A Biblia világosan fogalmaz, Isten gyermeke is hordja magában a haragot, és akkor harag edénye. (Róma 9,22.)

Az ember saját akarata a legnagyobb lárma. Az akarásaim iszonyú lármát tudnak csinálni, különösen mikor ütközik azzal, aki nem akarja azt amit én akarok. Mindig bizonygatom a magamét, úgy lett volna jó, ahogy én akartam. Rengeteg belsô lárma tud emögött lenni. Minden érv amellett szól, amit én akarok. És aki ezzel az akarattal szembe kerül, szembe kerül velem, mert nem azt csinálja, amit én akarok. Minden bûn lármát csinál. Utána már érvelni kell, nem ezért csináltam, nem azért mondtam. A védekezés, indokolás mindig borzasztó zajjal jár.

Amikor az ember dicsekszik én így adtam, én azt adtam, az is mindig nagyon lármás. Az én szolgám nem kiált és nem lármáz, mondja az Ige. Miért? Mert nincsen akarata. Isten akarata az Ô akarata. Nincs igaza, nincsenek jogai.

A vágyak is lármáznak. Az én” is lármáz. Mindig magát mondja, mutogatja. Ha összekerülök valakivel, annyira mondom önmagamat, hogy a másikat meg sem tudom hallgatni.

Nagy szolgálat meghallgatni valakit. Egyszer megkérdeztek egy lelkigondozót, akit az Isten nagyon megáldott, hogy mi a titka a lelki gondozásának? Azt mondotta: meghallgatom az embereket. És ha már úgy hallgatom, hogy az Úr hallgat bennem, közben anélkül, hogy szólnék, megoldódik minden. Azzal hogy a másik Isten jelenlétébe kerül, valami már megoldódott. Azt mondta az a lelki gondozó, ha bennem ott lármázna az én, hogy már alig várom, hogy a saját bölcsességem mondjam neki, nem tudnám meghallgatni. Ha nincs csendem, hogy végig tudjam hallgatni, nem tudom megállapítani, mi a baj.

Nem kiált és nem lármáz és nem hallatja szavát az utcán.” Persze nem azon múlik, hogy az ember mennyit beszél. Világíthat az ember énje akkor is, ha egy szót sem szól. Egy fölény, hogy én jobban tudom, vagy a másik ember lekezelése, nem is kell mondjam, hogy milyen lármás. Jézushoz azért mentek annyian az emberek, mert a szeretetnek ez a csendje fogadta ôket itt beszélhetsz nyugodtan, itt megértenek.

A következô: Megrepedt nádat nem tör el.” Olyan csodálatos kép ez Jézusról. Nekünk az a bajunk, hogy a megrepedt nádat eltörjük. Nekünk a megrepedt nád egy értéktelen szemét. Ézsaiás 41,14-ben olvassuk: Ne félj férgecske Jákób!” A férgeket nem szoktuk becézni. Mennyire nulla egy féreg, senkinek nem érték csak az Úrnak. Annyira tele van a világ megrepedt nád életekkel. Jézus nem töri el. Hányszor megtapostuk mi ezt a szeretetet, hogy nem tör el?

Egyszer végignéztem a Bibliában, mennyi megrepedt nád-élet van. Ha az ember Péterre gondol, mennyire megrepedt nád volt és Kôszikla lett! Úgy érzem, hogy az Úr csak megrepedt nádakból építkezik. Nem is használhat másokat csak megrepedt nádakat.

Nem vagyok-e én olyan, hogy hamar eltöröm a megrepedt nádat? Olyan hamar ítélek. Ez a kép ahhoz hasonlít, amikor egy tárgyalás után az ítélet kihirdetésekor a bírónak kezébe adtak egy nádszálat, ha eltörte halált jelentett, ha nem, akkor életet. A bírónak ez a cselekvése, hogy eltörte a nádat azt jelentette: az illetot ki kell végezni.

De amikor az életem Jézus Krisztus kezébe kerül, nem ítél kárhozatra. Jól ismeritek a házasságtörô asszonyt, amikor odavitték Jézus elé, mindenki eltöri kövezzétek meg! Csodálatos, hogy az egyetlen aki nem töri el Jézus. Tudok-e így bánni emberekkel, hogy nem ítélem el ôket. Mert az eltörés annyit jelent, kimondom az ítéletet: ez ilyen, ez visszaesett, ez rossz állapotban van. Olyan hamar eltöröm!

Azt hiszem hogy a másik dolog vele együtt jár, hogy a pislogó gyertya belet nem oltja ki.” Vannak olyanok akik már pislognak, annyit jelent, hogy kezdôdik bennük a hit. De van olyan, aki még pislog. A már pislogókat is a hívô ember olyan hamar kioltja. Milyen kegyetlen és kemény tud lenni az ember egy pislogó gyertyabéllel. Valahogy másként mond valaki valamit, mint ahogy mi megszoktuk, rögtön ott a gúnyos mosoly. Az illetô soha többet nem fog megszólalni, mert eloltották. Sokszor valaki mond valami ügyetlen mondatot, és kinevetik. Nincs benne rossz indulat, de mégis. Kioltják azt a pislogó gyertyabelet, ahelyett, hogy a két kezükkel védenék, ha ott volnánk mellette a teljes védô, megértô szeretettünkkel, nem aludna ki.

Jó volna körülnézni, nincs-e körülöttem pislogó gyertyabél és nem voltam-e úgy, hogy egy mondatommal azonnal eltapostam? Vagy nincs-e olyan körülöttem, hogy az Úré volt és elalvóban van? Már nem lángol, de még van benne egy kis élet.

Az énem annyira lármás, hogy nem veszem észre a másik megrepedt voltát, hogy azt már úgyis érte egy ütés, ha még én is ütök rajta, széttörik. Nem veszem észre, hogy ez annyira sebesült, még egy mondat és vége. A lármás énemtôl nem veszem észre, hogy egy ember elsot pislog, vagy már utolsót. Jézus annyira más volt mint mi, annyira egészen más.

A negyedik vers: Nem pislog és nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.” Miközben nem oltja el a pislogó gyertya belet Ô nem pislog. Modershon egyik könyvében írja, hogy a tengeren kétféle figyelmeztetés van, az egyik az üvöltô bója. Rajta van a tengeren és ha vihar közeledik üvöltô hangot ad és a hajósok meghallják. A másik a világító torony. A parton áll és világít. Messzirôl lehet látni, hogy ott a part. Azt mondja Modershon, hogy a hívô ember vagy üvöltô, jajgató bója, vagy világító torony. Amint egy kis baj van elkezdi a jajgatást: jaj így, jaj úgy.

Vannak emberek, akik a kôsziklára építtettek és világító tornyok. Minden körülmény között ugyanaz. Ha vihar van, ha baj van, ha összedôl körülötte minden, akkor is.

Jézus Krisztus nem pislogott. Amikor Heródes kinevette és kigúnyolta, egyszeruen, nyugodtan és zavartalanul hallgatott. Kérdezé pedig ôt sok beszéddel, de ô semmit sem felelt néki.” (Lukács 23,9.) Pilátus is kérdezte sok beszéddel: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?” (János 18,10.)

Nem változtatott a viselkedésén. Nem pislogott a kereszten sem. Ugyan-olyan változatlanul szeretett lehet arcul köpni, lehet kigúnyolni, lehet megfeszíteni nem pislog. Ô ugyanaz volt, mikor tanított, mikor le akarták taszítani a szikláról, mikor meg akarták koronázni. Változatlan és állandó a szeretete, békessége, világossága, tisztasága. Olyan csodálatos látni abban, hogy nem pislog és nem reped.

A szíve megrepedt de Ô nem repedt maradt ugyanaz. Úgy van Jézus, hogy mindegy hogy szeretnek, vagy ütnek, kigúnyolnak vagy dicsôítenek, nem pislog és nem reped, amíg törvényt tanít a földön. Hordozza az Istennek szeretetét, Istennek a törvényét. Szeresd ellenségeidet! Nem pislog. Szereti akkor is, amikor az életére törnek.

Így mondja az Ige, hogy a törvényt igazán tanítja.” Úgy tanítja, hogy éli. És a szigetek várnak tanítására.” Jézus nem jutott el a szigetekig. Nekünk kell eljutni. Szeretném az evangéliumot mondani: Jézus hit által lakik a szívünkben. Jézus egészen más, mint mi. Bármennyire akarok, soha nem leszek olyan, de átengedhetem Neki a helyet. Átengedhetem Neki a testemet, mondhatom Uram te élj bennem! Soha nem leszek olyan, de te Uram élhetsz bennem. Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Galata 2,20.)

Várnak a szigetek. A legközelebbi sziget az otthon. Jézust várják! Azt a szeretetet, amelyik nem tör, nem olt, nem lármáz, és miközben ennyire irgalmas, Ô maga nem pislog. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsidók 13,8.)

Várnak a munkahelyem szigetei, a körülöttem élôk, az utca. Mindenki ôt keresi. Egyszer valaki azt mondta, nem igaz, hogy mindenki Jézust keresi. Senki nem keresi. Dehogy nem, hát mindenki a szeretetet keresi. És az Isten szeretet, Jézusban testet öltött szeretet. A legmesszebb került emberek, az Isten-tagadók, az iszákosok, a nagyon messze esett emberek mind ôt várják bennünk.

Csak az a kérdés, teret adok-e Jézusnak az életemben? Kiverem-e az óembert az életembôl? Mert az nem akar magától kimenni. Az Úr sokszor kénytelen olyan dolgokat adni, hogy kipucoljon a házból.

A szolga nem marad a házban, a Fiú marad benne mindörökké. Az óember szolga, szolga-szülöttje a testnek, szolgája az anyagiaknak, szolgája a saját dicsôségének, a hiúságának. Tudjátok, hogy iszonyúan szolgái vagyunk a hiúságunknak? Csak mondjanak valamit ami nem tetszik.

A szolga nem marad a házban. A Fiú marad ott. Isten mindent megtesz azért, hogy segítsen nekünk, hogy kiutasítsuk a házból azt, aki sohasem lesz olyan, mint Jézus. Ezt sem tudom elvégezni, de a Szentlélek elvégzi. Csak akarnom kell.

Uram úgy szeretnék nem lármázni nem oltani nem pislogni nem repedni.

 

Neveden hívtalak téged, enyém vagy


“És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te teremtôd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” Ézsaiás 43,1


Ebben az Igében az elsô szó így hangzik: És most.” Szeretném ha úgy értenénk ezt a most”-ot, hogy 1973. július 3. most.”

Istennek az Igéje mindig mérhetetlenül idôszeru. Ha Ô azt mondja, hogy most,” akkor most.” Ha most akar szólni hozzád, akkor most fog szólni, mert az Isten szava örök. Van elotte egy és” szó. Egy percig szabad visszanézni arra, amibôl jöttél, az otthoni gondjaidból, nehézségekbôl. Az Ige így kezdôdik: és.” Nem választ külön attól, ami eddig volt, amibôl jöttél, és ahová vissza fogsz menni.

Mivel Isten tudja mi van a hátunk mögött, azért kezdi így: És most.” Mi a mondanivalója Istennek? És most óh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtôd, és a te alkotód.”

A második dolog amit megértünk, hogy most Isten kíván szólni. Valaha komoly volt-e már számodra, hogy az Isten szól? Talán vannak emberek, akiknek a szava sokat jelent a számodra. Talán van, aki ha megszólal odafigyelsz, mert súlya van szavának. De minden emberi szó semmi ahhoz képest, amikor az élô Isten szólal meg. A Biblia ami a kezemben van, az élô Isten szava. Az Ige amit hallassz, az élô Isten szava.

Azt mondja az Ige: neveden hívtalak.” Az Ige szól az újszülött gyermekhez, és hozzánk.

Tudod-e, hogy ezt a gyermeket Isten hívta, Ô hívta elô az anyaméhbôl, a semmibôl ô hívta elô. Ugyanakkor Ô hív téged is. Hogy mennyire Ô a teremtôje, alkotója, a 139. Zsoltár pár mondatát szeretném elolvasni. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirôl érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve elotted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idômíttattam, mintegy a föld mélyében.” (2-3, 13-15.v.)

Ugye érzed, mennyire hozzánk szól ez az Ige, errôl a gyermekrôl, de rólad és rólam is. Isten pontosan ismeri ülésedet, járásodat, felkelésedet, és ma ezen a napon is Ô hívott ide. Nem tudom, hogy kit honnan, de az elsô szava ez, hogy hívtalak.” Talán a munkából, sokféle elfoglaltságból. De mondjam így, hogy hívott a bûnbôl, a megkötözöttségbôl, a világból, önmagadból.

Az elsô szava amit mond, hogy ember hívtalak, neveden hívtalak.” A keresztség elsôsorban névadással jár együtt, és ott hívja az Úr elôször nevén a gyermeket. Biztosan vannak itt közöttünk olyanok, akik nem voltak megelégedve a nevükkel. Az ember a nevét úgy kapja, hogy nem járulhat hozzá, hogy tetszik-e, vagy sem. Sokszor késôbb azt mondja, hogy miért így hívnak, miért nem adtak más nevet.

De nagyon jól tudjuk azt, hogy nevezni csak a tulajdonos nevezhet el. Az, akinek a tulajdona vagyok. Csak aki azt mondhatja enyém vagy annak van joga nevet adni. Senki más nem adhat a gyereknek nevet, csak a szülô. Még a nagyapa, vagy nagyanya sem, a szülô joga a döntés.

Nagyon sokszor a név elmondja, mit szeretnének a szülôk, hogy milyen legyen ez a gyermek. Egyszer egy nagyon sovány kicsi gyerek a Hannibál nevet kapta. Nagyon komikus volt a gyermek ezzel a névvel. A szülôknek az volt a vágya, hogy hatalmas és erôs legyen, a neve elmondta, hogy mit szerettek volna a szülôk.

Persze nemcsak a szülô mondja a gyermeknek, hogy enyém vagy. Elnevezi a barát is. Az iskolában is nagyon sokszor kap új nevet a gyermek. Mert azt mondja a másik, az enyém vagy, a barátom vagy. Aztán elnevez a szerelmes is, mert ô is azt mondja: enyém vagy. Mennyi név vesz körül egy embert. Nagyon sokszor a gyermek is elnevezi apját, anyját, mert ô is azt mondja, hogy az enyém vagy. Egyetlenegy ember körül mennyi név keletkezik. Csak ezen a földön, ezen a világon mennyi kéz nyúlik az ember felé, hogy enyém vagy jog szerint.

De hadd mondjam meg, hogy a láthatatlan szellemvilágból csak két kéz nyúlik ki efelé a gyermek felé, hogy enyém vagy. Elôször hadd mondjam azt a fekete kezet, amelyik azonnal kinyúlik a gyermek után jogosan: a Sátán keze. Azonnal rámondja: enyém vagy. bûnös szülôk gyermeke enyém vagy!

Szeretném ha megszunne köztünk a mese az ártatlan gyermekrôl. A természete, és az egész jövôje benne van ebben a pici gyermekben. Akkor döbbentem rá elôször erre, amikor egy tavasszal virágot vetettem, és a petúnia magot ott tartottam a kezemben, és azt mondtam: érdekes, minden benne van, a nagysága, a levele, a virága, a színe, az illata. Ebben az ici-pici magban minden benne van, és nem lehet más, csak olyan.

Ebben a pici gyermekben, akinek az ünneplésére összejöttünk, minden benne van amivé lesz, benne van az Ádámtól örökölt teljes bûnös természete. Benne van az önzés, az irigység, a harag, minden benne van. Röviddel ezután már majd észreveszik a szülôk, hogy milyen dühös lesz, amikor nem az történik, amit ô akar, hogy vörösre sírja magát a méregtôl, mert még ütni nem tud, akaratát keresztülvinni még nem tudja.

Ezért szólít meg a te Teremtôd, alkotód így : Jákób.” Tudod mit jelent ez? Testtôl született test. Jákób már születésekor belefogódzott Ézsau sarkába, már ott erôszakos volt, már ott elôbb akart megszületni, szabálytalanul akart elôzni. Ahogy egy életen keresztül szabálytalanul akart elôzni. Már ott benne volt az egész természete, mikor elôjött az anyaméhbôl. Szeretném ha magadra értenéd, hogy már akkor az volt a neved, hogy: nagyszájú, erôszakos, veszekedô, sértôdô. Mit mondjak még?

Isten ismeri ezt a te természetedet, pontosan tudja azt, hogy az elsô kéz amelyik utánad nyúlt ahogy utána nyúl ennek a gyermeknek a Sátán keze. Joga van hozzá, mondhatja: enyém vagy.

Hadd kérdezzem még az övé vagy?!

Azután nyúlik a másik kéz is az ember felé, Isten keze. Látjátok azért ünnepeltünk most keresztelot, mert kinyúlt a másik kéz, az Isten csodálatos szeretô keze. Ô is ezt mondja: Neveden hívtalak téged, enyém vagy!” Ugyanebben a mondatban egy másik nevet is mond Isten erre az emberre: Izráel,” Isten harcosa. Ez az Isten oldaláról ennek a gyermeknek a neve.

Ma ezen a keresztelôn két kéz nyúlt ki a láthatatlan szellemvilágból ezután a gyermek után. A szülôk és a keresztszülôk beletették ezt a gyermeket az egyik kézbe. Ôk azt mondták, hogy mi választunk helyette. Mi most azt kívánjuk, hogy ez a gyermek az Isten kezében legyen. De hadd mondjam meg, hogy ezzel még nem dôlt el semmi. Nagyon szeretném mindazoknak mondani, akik arra építenek, hogy én meg vagyok keresztelve, ezzel még nem dôlt el semmi, a gyermek dönt majd. Eljön a pillanat, amikor megérti majd azt, ami vele történt, és akkor ô dönt majd.

Jó volna ha ma megértenéd, hogy ennek a kéznek a mozdulása nem volt olcsó dolog. Azért van a két mondatrész közben amit olvastam, egy pár szó: Ne félj, mert megváltottalak.” Látod az a kéz, amig odaért az emberhez, véres kéz lett. Átszögezett kéz lett. Az Isten keze, amíg nyúlt az emberhez, át kellett nyúlni a bûnön, találkozni kellett a bûnnel, az ördöggel, a halállal. Véresen meg kellett harcolni a harcot.

Tele van az életünk félelemmel. Ne félj testvér, bármiben vagy is most, Isten mondja neked 1973. július 3-án: Ne félj, utánad nyúlt bûnön, halálon, poklon át az Isten keze, az átszögezett keze.

Egy férfirôl elmondták, hogy mikor a züllés útjára került, az édesanyja sírva mondta neki, hogy mi a keresztségkor odaadtunk az Istennek, és Jézus meghalt érted. A férfi felvetette a fejét és azt mondta: köszönöm szépen, értem ne haljon meg senki. Megalázó dolog, hogy valaki elviselje bûneim büntetését, következményét, majd elviselem magam. Csendesen ez volt a válasz: nézd, ôt már nem akadályozhatod meg abban, hogy meghaljon érted. Akár megalázó, akár nem abban te ôt nem akadályozhatod meg. Csak megteheted, hogy ráütsz arra a véres kézre, hogy visszalököd magadtól. Erre jogod van.

Egyszer nagyon komoly üzenet volt nekem, Jézus bal keze is át van szögezve, nemcsak a jobb. Nemcsak azokért halt meg, akik a jobb keze felôl állnak, azokért is meghalt, akiknek nem kellett.

Hadd mondjam újra, hogy megmaradjon a szívedben: a bal keze is át van szögezve. Az, ami felôl most te állassz. Abban te már nem akadályozhatod meg ot, hogy szenvedjen érted, csak még nagyon sok szenvedést okozhatsz neki. Értitek ezt szülôk, ugye értitek! Senki nem tud olyan szenvedést okozni, mint akit szeretek, mint akiért szenvedtem.

Nyúlik feléd ezen az alkalmon a kéz, az Isten keze, az átszögezett keze. Ne félj, kifizette az árat, megváltott. Csak rajtad múlik, hogy oda tedd a kezed, az életed ebbe a kézbe. Ô mindent megtett érted, mindent, kétszeresen az övé vagy.

Egy kisfiúról olvastam, talán Angliában élt, hogy csinált egy kis vitorlás hajót magának. Nagyon sokat dolgozott rajta, ô maga festette, díszítette, gyönyöru volt. Aztán eljött a nagy pillanat, amikor eleresztette a vízen és boldogan nézte, milyen szépen úszik a hajója. Mindig közel maradt hozzá, hogy kellô pillanatban megfoghassa. Közben arra jött egy tuzoltó autó, mindenki rohant a tüzet nézni. Egy percig a kisfiú is megfeledkezett a hajóról, és mire visszaszaladt már nem volt sehol. Elveszett. Napokig siratta.

Aztán amikor egyszer a kisfiú édesapjával sétált, egy bizományi áruház kirakatában meglátta a hajóját. Berohant az üzletbe, mert azonnal felismerte, hisz ô csinálta, ô festette, ismerte minden részletét, és szól a boltosnak, tessék nekem visszaadni a hajómat. Kisfiam vettem, mondja a boltos, ha megfizeted az árát, a tiéd. A kisfiú magyarázkodott, de tessék megérteni… Engem nem érdekel én vettem.

A gyermek addig könyörgött az édesapjának, hogy megvette a saját hajóját. Ment vele boldogan és simogatta és azt mondta: kis hajóm, most már kétszeresen az enyém vagy, elôször, mert én készítettelek, másodszor, mert mikor elvesztél, megvettelek, kifizettelek. Kétszeresen szeretlek, kétszeresen az enyém vagy.

Testvér te vagy az a kis hajó! A Teremtôd és alkotód Ô volt. Elvesztél, és megfogott a fekete kéz. Belekerültél az ördög rabságába. Ne félj, kifizette érted az árat a Golgotán mérhetetlen drágán. Az Ige azt mondja, hogy Nem veszendô holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg, a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekbôl: Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplotlen bárányén, a Krisztusén.” (1 Péter 1,18-19.)

Azt mondja most neked: úgy szeretnék ma úgy hazamenni veled gyermekem, hogy kétszeresen az enyém vagy!” Elôször, mert megalkottalak, másodszor, mert megváltottalak.” Enyém vagy!”

A néven szólításról jutott eszembe, amit egyszer egy börtönrôl hallottam. Egy megbízott ember azzal a szándékkal járt a börtönben, hogy egy rabot szabadon engedjen. Az volt a kérdése, de hogyan fogom megtalálni azt az egyet, akit szabaddá kell tennem?

Végigjárta a cellákat, beszélt mindenkivel, nagyon lelkiismeretesen komolyan szerette volna megtalálni azt az embert, akit Isten szerint is el kellett engedni annyi rab közül.

Ahogy beszélgetett velük, hogy hogyan kerültek ide, mindegyikük elmondta, hogy teljesen ártatlanul vagyok itt, nem tehettem róla, tévedés volt. Nem én voltam a hibás. Így ment ez végig minden cellában. Csupa olyan ember, aki tévedésbôl volt itt, aki helyett más volt a hibás. Egyetlen embert talált, aki azt mondta: kérem jogosan vagyok itt, vétkeztem, én még nagyobb büntetést érdemeltem volna. Nem is érzem itt rosszul magam, én kárhozatot érdemeltem volna. Jogos, hogy itt vagyok.

Aztán összehívták a rabokat egy nagy terembe, mindenki nagyon izgatott volt, mert tudták, hogy valakit szabadon bocsátanak. Jaj ki lesz az az egy, akit ártatlannak talált a megbízott. Vajon elég meggyôzôen mondtam-e el, hogy én ártatlan vagyok, hogy tévedésbôl, véletlenül vagyok itt? Azt az egy embert, aki bûnösnek tudta magát, Rajben Jakabnak hívták. ott ült hátul csendben, azt mondta magában, engem biztos nem bocsátanak el.

Aztán a megbízott elmondotta: kérem én végig jártam a cellákat, mindenkivel beszéltem, sok igaz embert találtam itt, és csak egyetlen bûnöst. Eldöntöttem, ezt az egyet szabadon engedem, ne fertôzze itt a sok igaz embert. Rajben Jakab, itt a szabaduló levele, jöjjön ki érte.

Az ember hallotta a nevét az nem lehet, hogy én vagyok kezdett hátranézni, csak elôjön valaki. Nem mozdul senki. Újra a név. Rajben Jakab hallja, itt a szabaduló levele, jöjjön és vegye át. A teremben nem mozdult senki. Rajben Jakab azt gondolja magában, szeretném látni azt az embert, akinek ugyanaz a neve, mint nekem. A szomszédok elkezdik lökdösni, nem hallod, rólad van szó, menj hát ki. Szédülve feláll, végig megy a sorok között. Átveszi a szabaduló levelet, ott tartja a kezében.

Vége van az együttlétnek és beáll a sorba a megszokott helyére, és megy a cellája

felé, kezében a szabaduló levéllel. Nem tudta elhinni még akkor sem, hogy szabad. Így olvastam: kilökdösték a fegyház ajtaján.

Ha van itt ma valaki, aki bûnösnek tudja magát, akkor testvér érted hangzik el ez az igehirdetés. Akkor Isten most a te nevedet mondja.

Te bûnös, aki reménytelennek érzed magad, úgy gondolod, hogy a legkevésbé érdemled meg, hadd mondjam neked, a szabaduló leveled itt van az Úr Jézus kezében. Vedd át bátran és remegô szívvel mondd: Köszönöm Úr Jézus, hogy megváltottál, hogy nevemen hívtál, hogy én vagyok az! Alig merem elhinni!

Testvér, most így szól a te Teremtôd ennek az egynek, és ennek a gyermeknek: Ne félj, mert megváltottalak!” Ne félj az elotted levô élettôl. Ne félj a bûntôl, az ördögtôl, a saját kísértéseidtôl. Ne félj! Neveden hívtalak téged, enyém vagy!” Ettôl a pillanattól kezdve az enyém vagy örökkön örökké.

Imádkozzunk:
Uram annyi néven hívtak már engem ebben a világban. Annyi ember formált jogot az életemhez. Hadd dicsôítselek Téged, hogy senkié nem vagyok, csak a Tiéd. Köszönöm, hogy ezen a földön igazán senkihez nem tartozom, csak egyedül Hozzád. Áldalak Téged azért, hogy senkinek nincs joga jogot formálni, parancsolni, csak egyedül Neked Jézus, mert megváltottál. Köszönöm a véres kezedet, amelyik átnyúlt bûnön, halálon, poklon, és áldalak azért a pillanatért, amikor megragadtál. Kérlek Téged, hadd legyen majd ez a gyermek is a Te neved dicsôségére.
Ámen.

 

A Te szemeid e házra nézzenek


“Vajon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem. De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, amellyel a te szolgád könyörög elotted e mai napon. Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, amely felôl azt mondottad: ott lészen az én nevem; hallgasd meg az imádságot, amellyel könyörög a te szolgád e helyen. És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, akik imádkoznak e helyen; hallgasd meg lakhelyedbôl, a mennyekbôl, és meghallgatván légy kegyelmes!” 1 Királyok 8,27-30


Urunk hálát adunk Neked azért, hogy a Te elégséges kegyelmed alatt lehetünk ezen az egész mai napon. Kérünk Téged azért, hogy hadd tudjunk kegyelmet venni kegyelemre. Áldd meg most számunkra Igédet, kérünk, hogy eleveníts meg általa. Áldj meg minket és légy közöttünk az Úr Jézusért, Szentlelked által
Ámen.

Mindnyájan tudjuk, hogy házszentelôre jöttünk. Útközben azon gondolkoztam, hogyan is kell egy házat megszentelni. Nagyon jól tudjuk, hogy a katolikusok szoktak házat szentelni, és olyankor három betut írnak az ajtóra: G. M. B. Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Annyit jelent, hogy ez a három védôszent ôrízze majd a házat. Mi úgy szeretnénk házat szentelni, ahogy az Újszövetség mondja, hogy: Mert megszenteltetik Istennek Igéje, és könyörgés által.” (1 Timótheus 4,5.)

Salamonnak templomszentelô imádságából olvastam az Igét, és az volt bennem, de vajon templom ez a ház? Szabad nekem itt ezt az Igét elolvasni? Templom ez a ház, vagy csak ház? Ezt a kérdést szeretném most különösen a háziaknak szívébe vésni, templom ez a ház? Jogos volt nekem ezt az Igét itt felolvasni? A nap folyamán ez majd kiderül, hogy így van, vagy nincs. Mindenesetre el mertem olvasni ezen a helyen Salamon templomszentelési imádságának ezeket a mondatait.

Az elsô mondat amit ebbôl az Igébôl szeretnék kihangsúlyozni, az így hangzik: De tekints a te szolgádnak imádságára és könyörgésére… hogy meghalljad… e mai napon.” Mindnyájan azért jöttünk ide, hogy imádkozzunk ebben a házban, hogy az imádság által megszenteltessék ez a ház. Salamon még azt is kéri, hogy: hallgasd meg a te szolgádnak, és a te népednek… könyörgését, akik imádkoznak e helyen.”

Nem tudom érzitek-e, hogy mennyire kezd aktuálissá válni számunkra ez az Ige? Mi imádkozni jöttünk ide, áldást kérni jöttünk ide, kérni az Urat, hogy hallgassa meg a mi imádságainkat, amiket elmondunk itt ezen a mai napon.

Azt is mondja az Ige: A Te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal.” Vajon e ház lakóinak kérése ez az Úrhoz? Nem tudom hogy jó-e számunkra, ha Isten szeme mindig idenéz? Nincsenek-e olyan dolgaink ebben a házban, amit szeretnénk, hogy Isten szeme nem látna? Nem történnek-e majd, vagy nem történtek-e már olyan dolgok ebben a házban, amit jó volna, ha Isten szeme nem látna? Amire azt mondjuk: Uram most nézz el egy kicsit. Most ne nézz ide. Most ezt teszem, vagy azt teszem, vagy ezt mondom, vagy ezt hozom be ebbe a házba ugye most nem nézel ide?

Tudunk-e úgy élni és most már nemcsak hozzájuk szólok, hanem mindnyájunkhoz, tudunk-e úgy élni a mi házunkban, hogy az a kérésünk; hogy: A te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal”? Akkor is amikor veszekszünk, akkor is amikor bántjuk egymást, akkor is amikor igazságtalanok vagyunk, akkor is, amikor olyan anyagi dolgok kerülnek be oda, a Te szemeid akkor is e házra nézzenek?

Sokszor hallottam, hogy emberek akik vizsgálati fogságban voltak, azt mondták, az volt a legkellemetlenebb, amikor észrevették, hogy az ajtón van egy pici ablak, csak pont amibe egy szem belefér, és rájöttek, hogy ôket éjjel-nappal nézik. Váltott ôrök állnak ott és egy szem állandóan néz.

Talán most már érzitek, hogy nem olyan egyszeru kérés ez. Templomokon, vagy egyházi épületeken nagyon sokszor van egy olyan jelzés, hogy egy háromszög és benne egy szem. Annyit jelent: Szentháromság Isten.

Isten komolyan veszi ezt a kérést, ha ma kéred: Hogy a Te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal.” Nagyon sokszor nem vesszük komolyan az Igét, csak a szép és kellemes oldalát nézzük hát persze vigyáz rám. De ez annyit jelent, hogy szüntelen rám néz, és vigyáz rám. Ímé nem szunnyad és nem alszik el Izráelnek ôrizôje!” (Zsoltár 121,4.)

Mi a Bibliának mindig a kellemes oldalait szeretjük, és nem gondolunk arra, hogy van ennek ítéletes része is, hogy az ô szemei nézik ezt a házat éjjel és nappal. Amit sötétben csinálsz azt is látja, amit egyedül csinálsz azt is. Nem tudom, hogy kívánhatjuk-e erre a házra, hogy az Úr szemei éjjel és nappal itt legyenek?

Még egy mondat ebbôl az imádságból: Vajon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön?” El lehet ezt képzelni? Valaki egyszer elmondta, hogy bekopogtattak a házába, és mikor ment ajtót nyitni, akkor ezt a kérdést tette fel az illetô: Kérem tessék mondani, itt lakik az Úr Jézus? Azt mondja annyira döbbenetes volt, hívô ember vagyok, de nagyon meglepôdtem. Ha azt kérdezte volna tôlem, hogy az Úr Jézusé vagyok, nyugodtan válaszoltam volna, hogy igen. Ha azt kérdezte volna hiszel-e Benne, arra is azt mondtam volna, hogy hiszek. Vagy azt, hogy befogadtam-e az Úr Jézust, arra is. De hogy itt lakik-e az Úr Jézus azt mondta, csak álltam ott, és hallgattam. Ezt nem tudom, ezen soha nem is gondolkoztam.

Ha téged kérdeznének, itt lakik-e az Úr Jézus mit válaszolnál? Nem tudom hogy nem dobbana-e meg a szíved, hogy gondolható az, hogy az Isten itt közöttünk lakjon? A lakásunkban gondolható? Hogy közöttünk lakjon ez elképzelhetô? Hiszen Ô mindent lát, amit nem is mondunk ki azt is, az érzéseinket is. Elképzelhetô, hogy ô már az elsô nap nem költözne el onnan, hogy azt mondaná, nem, én ezt nem bírom. Ezt a sok szennyet nem bírom, ezt a rengeteg gonoszságot, ezeket a feltételezéseket egymásról.

Épp a múltkor beszéltünk otthon arról, hogy a szeretet minden jót feltételez.” A német fordítás így mondja. Mindent hiszen, így mondja a magyar. A szeretet mindig jóhiszemu, mindig jót gondol a másik felôl. Mi nagyon sokszor gondolunk rosszat a másik emberrôl. Ezt is azért csinálta hogy… Most megint engem akar bosszantani!

Vajon ezt a rosszhiszemuséget, ezt a mindenbe belepiszkálást, ezt az örökös kritizálást, kibírja ezt az Úr? Vajon Isten Szentlelke nem szomorodik meg? Így mondja az Ige: Isten Lelke zokogva zokog a ti szívetek keménysége miatt a rejtekhelyeken.

Vajon elgondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé-e ház, amelyet én építettem.” Látjátok Jézus mégis mikor lejött erre a földre, istállóban született. Elgondolható-é, hogy az ég és föld Ura a legpiszkosabb helyen született? Vajon elgondolható? Azután bement a másik legszennyesebb helyek egyikébe, a jeruzsálemi templomba, ahol adtak és vettek. Amelyik tele volt szennyel, ahol pénzváltók voltak, ahol állatok voltak. Egyszer olyan megrázó volt számomra ez a mondat, hogy Jézus belépett az Isten templomába. Vajon gondolható? Most amióta Jézust látjuk, azóta azt mondjuk, hogy hála Istennek, hogy gondolható, hogy itt lakik közöttünk, hogy bemegy a Zákeus házába is és azt mondja: Ma nékem a te házadnál kell maradnom.” (Lukács 19,5/b.) A farizeusok mindnyájan felháborodtak, hogy bûnös emberhez ment be szállásra.

Ugye gondolható, hogy az Isten bejön ebbe a házba az Úr Jézus Krisztus által? És elgondolható, hogy beköltözik életedbe a Szentlélek által? Ugye gondolható? És olyan jó, hogy mi válaszolhatunk erre a kérdésre, hogy igen igen. Kérhetjük azt, hogy Uram bármilyen is az életem, a te szemeid nézzenek erre a házra éjjel és nappal.” És ha fájdalmasan kell hogy nézzél, ha úgy nézel is ahogy néztél egyszer Jeruzsálemre, hogy folyt a könny a szemedbôl, akkor is csak nézzél. Ha úgy nézel ahogy néztél a keresztrôl, néztél azokra akik megfeszítettek, hogy folyt a homlokodból a vér akkor is csak nézzél.

Hadd találkozzanak szemeim szemeddel éjjel és nappal. Hadd mondjuk el most valóban Salamonnal az imádságot: Uram a Te szemeid erre a házra nézzenek éjjel és nappal! És hadd vegyék észre ezt a mi testvéreink, akik itt élnek. Hadd lássák meg a vádoló szempárt, a könynyes Krisztus-szemet, hadd lássák éjjel és nappal, és hadd találkozhassanak ezzel a megbocsátó szempárral.

Hadd mondjuk most Salamonnal: Vajon gondolható-e, hogy lakoz-hatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.” Gondolható-e, hogy lakozhatnék ebben a házban? Kérhetô ez a kérés?

Milyen jó, hogy most együtt imádkozhatunk, együtt kérhetjük és hihetjük, hogy ez a ház megszenteltetik az Ige és az imádság által, amit az Ô népe akik ezért jöttünk ide elmond ezen a helyen.

 

Az Én házam


“Mikor az erôs fegyveres ôrzi az ô palotáját, amije van békességben van. De mikor a nálánál erôsebb reá jövén legyôzi ot, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott és amit tôle zsákmányol, elosztja. Aki velem nincs ellenem van, és aki velem nem takar, tékozol. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbôl, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Viszszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És odamenvén kisöpörve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak, és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsônél.” Lukács 11,21-26


Csak ezért a pár szóért olvastam el ezt az egész igerészt, hogy az én házam.” Amikor megvesz az ember egy házat, amikor beköltözik és berendezi, kimondja, hogy ez az én házam. Reggel beszélgettünk róla, ahogy az Igét néztük, és azt mondottuk, hogy egy ház lehet ház, lehet palota, és lehet templom. Mi templomszentelésre jöttünk házszentelés helyett. Mert nagyon szeretnénk, ha ez a ház templom lenne. Azt szeretném kérdezni tôletek, mi dönti el egy háznál, hogy palota, ház, vagy templom?

Ebben a városban is van biztosan mind a háromféle. Mi dönti el, hogy palota az életed, hogy palota a házad, vagy ház, vagy templom? A tulajdonos. Isten háza szokták mondani a templomra. Isten a tulajdonos. A rendes háznál, a lakóháznál ki a tulajdonos? Az ember.

Amire az Ige azt mondja, hogy: az erôs fegyveres ôrzi az ô palotáját,” ez kié? Ki az erôs fegyveres? A Sátán! Nagyon szeretném, ha mindjárt az elején világos lenne, hogy a Sátán mindig palotát épít. Mindig valami nagyot akar, sokkal nagyobbat, mint a többi. Valami olyat ami díszes, amit csodálni lehet, amin mindenki elámul.

Olyan megdöbbentô, hogy általában mi is palotát akarunk. Azt a kis házunkat is ami van, nagyon szeretnénk palotává tenni. Nem tudom, hogy volt-e ilyen kor, mint a mienk, amikor annyit építkeztek és szépítkeztek volna, mint napjainkban. Aki építkezik, az megpróbál szépítkezni, ezt is, azt is a házba, ilyen új, olyan modern dolgok. Mindenki azt szeretné, hogy az ô háza valami különleges palota legyen.

Persze megint csak a háziakat szeretnénk megkérdezni, hogy palota ház templom? Vajon ez a ház mi lesz? Ez a nagyon komoly kérdés, amit az Úr feltesz most.

Ilyenkor mindig azokra a kislányokra gondolok, akikkel egyszer errôl beszélgettünk. A legtöbb elmondta, hogy ô palotát akar. Aztán az volt a kérdés, hogy lehet hát belôle templom? Mondtam hogy nálunk otthon ahol lakom, a templom lakóház volt. De átalakítottuk, templom lett belôle. Megkérdeztem tôlük, mit kell kihordani a lakóházból, hogy abból templom lehessen?

Nagyon érdekes volt amikor mondottam, hogy most nézzük végig, mi az ami a lakóházban van, és a templomban nincs. Valamelyik megszólalt, hogy a templomban nincsenek ágyak. Persze lehet hogy sokan szeretnék, ha lennének, jobban lehetne aludni, de nincsenek. Aztán rövidesen kiderült, hogy ebédlô sincs a templomban. Ebédlôasztal nincs. A lányok mondták, hogy azt is ki kell tenni, ha át akarják alakítani. Aztán folytatódott, hogy szekrény sincs a templomban. Tovább nézegettük, és kiderült, hogy tükör sincs. Talán ez volt az Ige, amirôl akkor beszélgettünk, hogy aki tornyot akar építeni, üljön le és vessen számot a költségekkel. Az egyik kislány papirt ceruzát fogott, írta a dolgokat, aztán egyszer csak letette a ceruzát és azt mondta kár is tovább írni, semmi nem maradhat meg, semmi ami eddig volt.

Persze azért valami csak van a templomban, padok vannak, Úrasztala van, szószék van. Mi van a templomban? Ami szükséges a szolgálathoz. A többit mind ki kell vinni. Nem tudom mit szólnának a háziak, ha azt mondanánk, úgy jöttünk most ide házat szentelni, hogy templommá kívánjuk átalakítani, és azért jöttünk ennyien, hogy nyugodtan ki tudjunk rámolni, a délutánt már erre használjuk majd fel, hogy amit ti behordtatok, mi majd kihordjuk. Nem tudom mit szólnának akkor ehhez a házszenteléshez?

Persze jó volna, ha rögtön a reggeli Igére gondolnánk, hogy gondolható-é, hogy az Isten lakozhatnék e földön,” és a Cselekedetek 17,24-ben pedig azt mondja az Ige: Ô mennynek és földnek Ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.” Az Isten aki teremtette a mennyet és földet, kézzel csinált templomokban nem lakik. Házban sem lakik. Egyetlen-egy temploma van neki: az ember. Abban lakik. Ô nem lakik semmiféle házban. Azt mondja az Ige: Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentôl nyertetek, és nem a magatokái vagytok?” (1 Korinthus 6,19.)

Most már elfordítjuk a tekintetünket e ház lakóiról, és visszafordítjuk magunkra. Szeretném ma tôletek megkérdezni akik itt vagytok, palota lakóház vagy templom? Nem hiszem, hogy volna közöttünk egy is, aki nem palotát akart volna gyermekkorában. Hogy nem volt benne az a vágy, hogy én valami nagy leszek. Aki nem úgy lett volna, hogy legyek valakivé.

Aztán késôbb arra gondoltatok, hogy jó lesz nekem lakóház is, egy kis boldog fészek. És elkezdtétek építeni a magatok kis boldogságát, szerelem, házasság. Egy olyan szép kis fészek, ahol majd nagyon boldog leszek.

Nem így van? Most is így van? Olyan döbbenetes, ahogy errôl beszél az Ige az Aggeus próféta könyvének 1. részében, amikor azt mondja, hogy elmegy ki-ki a maga házához, az Úr háza pedig romokban áll. Ezért vonták meg az egek az esot és ezért nincs áldás, mert mindenki a maga házát építi.

Szeretnélek titeket mint Isten népét megkérdezni, igaz, hogy így van? Építed a magad kis házát, a magad kis boldogságát, a magad kis terveit, hogy így lesz, meg úgy lesz, ugye az én kis családom, a fontos az, hogy áldjon meg minket Isten ott abban a kis házban, hogy minden sikerüljön. Az én munkám… az én családom… Vajon nem így van-e, hogy azért nem ad az Úr áldást, mert elment ki-ki a maga házához? Ezért mondja Aggeus 1,7: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti utaitokat!” Mi okért? azt mondja a Seregeknek Ura: Az én házamért amely ím romban áll, ti pedig siettek ki-ki a maga házához.” (9.v.)

Van-e közöttünk egy is, akinek szívügye az Isten háza? Nem a templom renoválásról beszélek, mert az sok embernek szívügye. Az Úr házáról, az egyházról, az Ô népérôl, az elveszettekrôl, azokról akiket Ô keres és Ô hív. Testvér mit akarsz építeni? Nagyon sok ember csak azért keresi az Urat, hogy akkor majd boldogok leszünk, akkor majd megértjük egy-mást, akkor majd nem lesz annyi nézeteltérés a családban. A maga kis családi boldogságát keresi.

Házszentelô napján felteszem a kérdést, felszentelted-e már az életedet az Úrnak? Mi a te életed, palota lakóház vagy templom?

Szeretném most az elôbbieket nagyon komolyan magunkra vonatkoztatni, így van-e ahogy a gyerekek mondták, aki templomot akar építeni, az kezdje az ott lévô dolgok kihordását, mert ezzel kezdôdik minden. Mindnyájan úgy születtünk, hogy lakóház vagyunk, de ha át akarod alakítani, és ha Isten elkezdhette benned az átalakítást, akkor most nagyon komolyan nézd meg, hogy hol álltál meg.

Kezdjük az ágyaknál. A kényelem! Nagyon sok ember azért nem lesz soha templommá, mert fontos a saját kényelme. Mert csak addig megy, amíg bele nem ütközik a kényelembe. Ha templom akarsz lenni, hord ki az ágyat. Különben soha nem lesz templom.

Szeretném tovább mondani: ha bent marad az ebédlô, a has-szeretete, a válogatás, a nemszeretem, soha nem lesz templom. Olyan megrázó nekem mindig, amikor olvasom az öreg Izsák történetét, hogy ezért történt minden, mert szerette a vadat, hogy a fia kedvére való ételt tudott készíteni, és hajlandó lett volna Ézsaut megáldani Jákób helyett, pedig jól tudta, mi volt Isten szava. Nem hordta ki kellô idôben a has-szeretetét, az élvezetvágyát. Nagyon sokszor idôs korban kezd az ember belejutni abba, hogy most már finnyás vagyok, most már nem eszek meg akármit, most már itt keresem az élvezetet. Ha másutt nem, legalább ezen a vonalon.

Amíg még tudod hord ki az asztalt, mert öregségedben már nem fog menni, az élvezetekhez szokott test megkívánja a magáét. Nem lesz templom az életed, ha bent marad az éléskamra és az asztal.

Akkor sem lesz templom az életed, ha nem hordod ki a szekrényt, a ruha szeretetét. Az ilyen meg olyan ruha vágya. Mindig csak annyi legyen, ami feltétlen szükséges. A szekrény bent van a templomodban? Testvér hord ki sürgôsen. És a tükör, a hiúság. Nagyon jó volna ha végig néznéd most, hogy mit nem hordtál ki annakidején. Mert az lesz neked majd tôrré és hurokká az oldaladban, amit nem vettél komolyan.

Isten nem lakik házban de lakhatik benned! Úgy néz-e rád az Úr, hogy ott az az én házam? Egy nekem szentelt ház, szív és élet. Kérlek azért titeket atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élô, szent, és Istennek kedves áldozatul.” (Róma 12,1.) Nem kell Neki más belôled. A romlott szív és a szennyes lélek nem kell Neki. Ô maga akar beköltözni a lakásba. Oda adod-e Neki mint templomot? Hajlandó vagy-e kihordani, amire Ô azt mondja, hogy nem odavaló. Hajlandó vagy-e? Vagy van amire azt mondod, hogy ezt nem. Nem fogom túlzásba vinni a hívô életet.

Testvér hol álltál meg? Talán a könyveidnél talán a szórakozásaidnál? Van-e a templomban televízió, mozi, ital, sport? Hol álltál meg, mit nem hordtál ki? Mi az amire azt mondod, hogy igen Uram mindent, de ezt nem. Hova teszi most Isten az ujját, kezét ezen a házszentelôn? Mert itt házszentelés van, de nem egy ház szentelés. Ô mindegyikünket hajlandó megszentelni azzal, hogy beköltözik, mert vajon elgondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Igen, elgondolható, a Szentlélek által benned.

Testvér nagyon kérlek, ma legyen végre nálad házszentelô! Hadd írhassa rá minden ajtóra az ô nevét, a Jézus nevét. Ha házszentelô van, és ha igazán odaszánod testedet, mint házat, akkor az Úr Jézus majd rád írja a nevét. Így mondja az Ige: és az ô neve homlokukon lesz.” (Jelenések 22,4/b.) Akkor ráírja az ô nevét minden ajtóra és nem tudsz úgy kijárni és bejárni, hogy szembe ne kerülnél ezzel a névvel, hogy Jézus.

A gyakorlati életedben mindenütt: Jézus. Engeded, hogy ráírja ezt a nevet az egész életedre? Csak egyetlen egy név, és ebben a Névben van a mi életünk. Nem is adatott az emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (Cselekedetek 4,12.) Mi ennek a háznak minden ajtajára, az életnek minden viszonylatára , ha odaszánod, ha neked ma van a házszentelôd fölírjuk ezt a nevet. De akkor onnan ki kell hordani mindent, mindent, hogy lehessen új életed a tested felett az érzelmedtôl kezdve a szívedig, a cselekvésedtôl kezdve az életed minden részletéig.

Kérem az Urat, hogy sok sok háznak, sok sok életnek legyen emlékezetes ez a házszentelô. Azt mondottuk, mindig a tulajdonos a kérdéses, hogy kié a ház. Ha az Úré vagy, a házad is az Úré. Ez a döntô kérdés most, oda akarod-e adni a testedet házképpen, lakásképpen a Szentlélek számára, hogy lakozhasson benned. Szeretnéd, hogy a Szentlélek jó illata áradjon ki belôled? Nem fog kiáradni, ha nem lakik benned.

Ne gondold azt, hogy ôt alkalomszeruen lehet hívni. Ha benned lakik, akkor ha bizonyságot teszel Ô fog kijönni a házból. Mert ha kinyitnak egy ajtót az jön ki, aki benne lakik. Ha kinyitod a szádat az jön ki, aki a hétköznapi életedben ott lakik.

Újra kérdezem: palota családi ház templom? Nem kicsi kérdés ez testvér. Vajon hajlandó vagy-e a családi életedet, az egész egyéni életed minden részletében alávetni Annak, aki otthagyta az Atyát, otthagyta a mennyei dicsôséget, odaszentelte testét véres áldozatul te érted.

Ilyen áldozatra csak egyképpen érdemes válaszolni egy teljes oda-adással.

Imádkozzunk:
Uram Te házakat akarsz szentelni ma. Kérlek hogy tedd meg. Áldalak, hogy minden azon múlik, igazán a tieid vagyunk-e, vagy csak hazugság ez. Köszönöm, hogy szemeid most ránk néznek. Lásd meg az át nem adott területeket az életünkben. Kérlek Jézus, aki az Isten ujjával uzted ki az ördögöket, uzz ki belôlünk mindent ami idegen.

Kérlek tisztíts meg arra, hogy lakhass bennünk. Áldunk Téged azért, hogy hallod kérésünket. Ha van valaki köztünk aki döntött, hogy templommá akarja életét szentelni, tedd meg vele, egyedül a Te nevedért.
Ámen.

 

Bement Jézus az Isten templomába


“És bement Jézus az Isten templomába, és kiuzé mind-azokat, akik árulnak és vásárolnak a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik, ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. És menének hozzá sánták és vakok a templomban; és meggyógyítá ôket. A fopapok és írástudók pedig, látván a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik kiáltottak a templomban, és ezt mondták: Hozsánna a Dávid Fiának: haragra gerjedtek. És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: a gyermekek és csecsemôk szája által szereztél dicsôséget? És ott hagyván ôket, kiment a városból Bethániába, és ott marada éjjel.” Máté 21,12-17


Uram nagyon köszönjük Neked, hogy szeretnél bennünk lakni. Áldalak azért, hogy az ajtó elott állsz és zörgetsz. Nagyon kérlek, hogy ne legyen olyan ház, olyan élet, ahol ne engednének be egészen. Segíts odaszánni magunkat, hadd legyen az életünk egészen megáldott és megszentelt élet. Áldunk Téged azért, amit beszéltél eddig nekünk a mai napon, és kérünk, hogy beszélj velünk tovább is.
Ámen.

Szeretnénk visszaemlékezni arra, amit eddig hallottunk arról, hogy házszentelôre jöttünk. Beszélt nekünk az Isten arról, hogy kézzel csinált templomokban nem lakik. Azt hallottuk, hogy az életünkben, a testünkben kíván lakni. Az volt a kérdés, hajlandó vagyok-e odaszentelni Neki az életem. Ha odaadjuk magunkat , akkor nyilván a házunk is az Övé lesz.

Most tovább beszél az Ige az Isten templomáról, tehát arról az életrôl, amelyik már egyszer odaszentelte magát, és az Övé volt. Egyre tovább beszél az Ige. Azokról van szó, akik már megtették ezt a döntô lépést, hogy valóban odaszánták magukat Istennek, és hajlandók voltak sokkmindent kihordani a templomból. Azokhoz beszél az Ige, akik templomot akarnak építeni.

Azt olvastuk, hogy az Isten templomába lépett be Jézus, és sominden olyat talált ott, ami kivetni való volt. Hajlandó vagy-e Jézust újra beengedni a megtisztított, a felszentelt Isten templomába? Abba az életbe, amelyik élet egyszer már igazán odaadta magát az Úrnak, ahol egyszer már igazán felhangzott az az ének, hogy: Legyen az éltem tükörképed,” hogy kerül az a sok minden? Hogy lett ebbôl latrok barlangja? Hogy történhetett meg valakivel, aki egyszer már igazán odaszánta magát az Úrnak, hogy adnak és vesznek benne, hogy pénzváltók asztalai vannak hát hogyan lehetséges ez? Egy megszentségtelenített templom.

A délelotti Igében olvastuk, hogy amikor kimegy a régi lakó, a tisztátalan lélek visszatér és mit mond? Megint azt mondja, hogy az én házam.” Szeretném ha tisztáznánk, milyen jogon mondhatja rád és rám a tisztátalan lélek, hogy íme ott van az én házam? Az az ember az én házam. Igaz hogy most ott ül és hallgatja az Igét, énekel és imádkozik, de ez nem változtat semmit a tényen, még mindig az én házam. Mert attól, hogy ide bejöttünk, énekelünk, imádkozunk, nagyon komolyan mondom, attól ez a ház nem lesz templom.

Az életed attól, hogy istentiszteletre jársz, gyülekezetbe jársz, Bibliát olvasol és imádkozol, attól templom az életed? Nem. Hát akkor mitôl lesz? Milyen jogon mondhatja a tisztátalan lélek, hogy az én házam, és milyen jogon mondja az Úr, hogy az én templomom? A tulajdonoson múlik. Azon aki megvette! Hogy lehet egy házhoz jutni? Lehet örökölni egy házat, és lehet venni. Minket ki örökölt? A Sátán. Kitôl örökölt engem? Ádámtól. Ádámot megvette? Igen elég olcsón vette meg. Így mondanám, egy engedetlenségen. A Bibliában sehol nincs, hogy alma volt, ezt már mi találtuk ki. Egy engedetlenségen vette meg. A kívánság megfoganván, bûnt szül.” (Jakab 1,15.)

Egy engedetlenségen vette meg a mi ôsszüleinket, minket pedig örökölt. Tehát akkor az ördög jogosan mondja itt mindegyikünkre, hogy az én házam, én örököltem, az enyém. Mit kell azért tennem, hogy én az ördögé legyek? Semmit, mert örökölt. Mit kell tenni egy házért amit mi örököltünk? Semmit! Legfeljebb az átírási százalékot fizetni mondja valaki. Hát azt fizetjük, azt aztán egy életen keresztül fizetjük.

Próbáljunk visszatérni ide, mert ez az örökhagyó, aki minket örökölt, a Sátán, még nem halt meg. De hogy lehet szerezni egy házat? Úgy, hogy valaki kifizeti a vételárat.

A te házadat megvették, kifizették a vételárat? Kifizették nem aranyon, nem ezüstön, hanem drága véren lett megvéve ez a ház. Az, hogy megvették a házat és ki lett fizetve az ára, ez biztosít engem arról, hogy a lakók kiköltöztek? Ez komoly kérdés, mert lehet lakókkal is házat venni. Elég kellemetlen tapasztalata van ezzel kapcsolatban sok embernek. Lehet az, hogy valaki az Úr háza lett, és benne lakik még az idegen? A gadarénusban egy egész légió lakott. Mária Magdalénában hét ördög volt. Tudott róla. Nincs üres lakás a lelkek területén. Nagyobb a lakásínség, mint bárhol.

A lakás ki van fizetve. Minden emberért áll a kereszt de csak azét vették meg, aki engedte. Hogy az én házamat megvették-e, azt nekem kell tudnom. Ne félj, mert megváltottalak” ezt egy embernek mondta Jézus, Neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ézsaiás 43,1.) A tulajdonjogot Jézus megvásárolta, nekem ezt tudnom kell.

Nézzük most végig a lakók listáját. Harag lelke. bennlakik? Igen. A lakó nemcsak keresztülmegy, az ott lakik. Ne csapjuk be magunkat, hogy itt belül szép rend van, csak kijött valami. Más az ami átjár, és más az ami letelepszik. Az ördögnek ne adjatok helyet!” (Efézus 4,27.)

A pénzváltók bennlaknak? Imádság háza, vagy latrok barlangja? Enynyiért adom, annyiért adom. Ennyit nyerek, annyit nyerek.

Vannak pincelakók. Ha igealkalomra megyek, akkor lehúzódnak a mélyre. Paráznaság lelke. Mária Magdalénából hét ördögöt uzött ki az Úr, ahogy már említettem. Tisztátalan lélek lakott benne. Indulatok jönnek elô, kívánságok, sértôdékenység, érzékenykedés. Aztán a félelem lelke, önigazság lelke, a dicsekedés lelke.

Lehet hogy ezek a lakók vannak, és közben az én házam az Úr háza? Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberbôl, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem. És odamenvén, kisöpörve és felékesítve ta-lálja azt.” (Lukács 11,24-25.) Mit jelent ez? Megvették a házat, csak nem engedte beköltözni az új gazdát.

Itt csupa olyan ember van, aki egyszer engedte, hogy az Úr Jézus megvásárolja, aki egyszer elfogadta hittel, hogy Jézus kifizette a vételárat, és elmondhatta azt, hogy Neveden hívtalak, enyém vagy!” És olyan megdöbbentô, hogy a másik mondatot nem írták alá Áron véttettetek meg,” (1 Korinthus 7,23/a) nem vagytok a magatokéi! Úgy bánok magammal, mintha enyém volna a ház. Nem engedem át az épületem az Úrnak.

Ez két dolog, pedig a valóságban egynek kellene lennie. Nem furcsa dolog ez, hogy a Bibliának egy mondatát középen ketté vágjuk? Elfogadtad azt, hogy áron vétettél meg, ájtatosan mondod, hogy igen, persze. De azt elmondhatod-e, hogy nem vagy a magadé?! Nem a magatokéi vagytok.” (1 Kor 6,19.)

Akkor miért csinálok annyi mindent a saját elhatározásomból, döntésembôl, és miért használod úgy az életedet, mintha a tied volna? Elvben elfogadtad, de a gyakorlatban, a valóságban nem. A valóságban tovább használod, és ezért van, hogy a kisöpört és felékesített házba visszamennek a lakók. Vagy pedig ki sem költöztek. Ezért mondják, hogy különbség van megtérés és átadás között, egy ház megvásárlása és átadása között.

A te megvásárolt házadat át is adtad? Mert ha nem adtad át, visszajönnek a lakók, vagy megbújtak bent. Ezért olyan megdöbbentô ez az elsô mondat: És bement Jézus az Isten templomába.” Isten a tulajdonos, és bent latrok barlangja van?

Te miért nem engeded ôt belépni? Félsz, hogy minden kiderül? Nem veszélytelen dolog Jézus elott megnyitni az ajtót. Miért? Mert minden fel fog borulni. Mi történt amikor Jézus belépett a jeruzsálemi templomba? A következô pillanatban borultak az asztalok, mentek kifelé az állatok, ment minden, ami nem odavaló volt. Minden megmozdult, semmi nem maradt a régiben. Ha beengeded Jézust az életedbe, biztos, hogy történni fog valami.

Sokszor csodálkozom, hogy emberek elmernek jönni Igét hallgatni. Mindig azt gondolják, hogy nem történhet itt velem semmi. Így mondta egyszer valaki hadd menjen, nem árt az neki. Nem olyan veszélytelen dolog eljönni egy csendesnapra, és végighallgatni egy igehirdetést. Megtörténhet az, hogy Jézus valóban belép Isten templomába, és minden felborul majd. Elôkerülnek, eszembe jutnak olyan dolgok, amikrôl azt gondoltam, hogy teljesen rendben vannak. Elôkerülhetnek olyan pénz-ügyi dolgok, hogy az lesz bennem ha ezt rendeznem kell, akkor az egész anyagi életem felborul. Mert ezeknek itt felborult.

Újra csak olvassuk a mai igénket: És bement Jézus az Isten templomába, és kiuzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak a templomban, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.” A másik evangélium szerint Kötélbôl ostort csinálván kiuzé mindnyájokat a templomból.” (János 2,15.)

Most mi lesz, ha az egész életed felborul, ha nem csinálhatod tovább azt, amit eddig csináltál? Mi lesz, ha abba kell hagynod ezt, vagy azt. Mi lesz, ha egyszer neked Isten világosan megmondja, hogy életedben mi a pénzváltó asztal, hogy életedben mi az adás-vevés?

Most már az a kérdés, valóban akarom-e, hogy az életem Isten temploma legyen, hogy imádság háza legyen? Figyeljük meg, hogy az elsô ami elhallgat, ha nem vagyok rendben az Úrral, az imádság. Egy pillanatig jó volna megállni és megnézni, hogy kinek az életében hallgatott már el az imádság? Úgy hogy nem tudok imádkozni, vagy nehéz imádkozni. Egyszeruen nem tudok már úgy imádkozni, mint hitre jutásomkor.

A házad, az életed imádság háza? Mi az aminek ki kellene kerülni onnan, hogy újra az legyen? Beengeded-e ôt úgy igazán, hogy azt tehet bennem amit akar? Amit Ô ki akar dobni, hadd menjen. Amit Ô megítél, azt ne védjem.

Isten rámutat mindenre, ami nem maradhat tovább az életedben. Talán arra a beszédmódra, talán azokra a gondolatokra, arra az ítélkezésre, arra az indulatra mutat rá. Engeded, hogy megítéljen? A barlang-élet ott kezdôdik, amikor rejtem, dugom, takarom a dolgaimat, és mindenre van kifogásom. Ahol valami kiderül, vagy valami elôkerül, azonnal elkezdjük magunkat mentegetni. Rögtön ott van, hogy nem tehetek róla, a másik az oka. Ez olyan mondat, ami már elrejti a latrot, a bûnt.

Hiszem hogy Isten ma azért hozott ide, hogy rámutathasson azokra a dolgokra, amik nem maradhatnak tovább az életedben. Csak így lesz a templom tiszta templom, ahol szólhat az Isten szava. Mert miután itt kiuzte ôket, azután történt meg az, hogy mentek hozzá a vakok és sánták a templomba, és meggyógyítá ôket.”

Ha nem tiszta a templom, nem jöhetnek a sánták és a vakok, a nyomorultak és a megkötözöttek. Bejöhet-e Jézus a templomodba, nyitva van-e az ajtó, csinálhat-e amit akar, vagy még mindig vannak dolgok, amikhez ragaszkodsz? Jézus csak akkor jön be, ha azt tehet, amit akar. Ô Úrnak jön be.

A farizeusoknak nem tetszik ez. Nekik mindig van hozzászólni valójuk. Haragra gerjednek és mondának néki: Hallod mit mondanak ezek?” Jézus pedig így mondja: Sohasem olvastátok-é; a gyermekek és csecsemôk szája által szereztél dicsôséget? És ott hagyván ôket kiment a városból Bethániába.” Ma kétféle ember van itt közöttünk. Az egyik aki befogadja Jézust és enged Neki. A másik, akit kénytelen otthagyni. Kénytelen otthagyni, és másfelé menni. Te melyik vagy?!

Nem olyan régen olvastam: nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában?” (Lukács 15,4.) Egész nap ezen kellett gondolkoznom, hogy a pusztában.” Ha Jézus ott hagy, maradsz a pusztában. Hogy ez mit jelent az életedben, majd az elkövetkezendô idôk megmutatják, mi lesz azzal az emberrel, aki ott marad a pusztában.

Az Isten azt szerette volna ma, hogy sok házat szenteljünk. A tiedet is. Azzal, hogy Ô beléphet szabadon, azt cselekedhet benned amit akar, azt vihet ki a házadból, amit akar, azt boríthat fel amit akar. Lehet hogy terveidet, elképzeléseidet fogja felborítani, lehet hogy a vágyaidat, lehet hogy anyagi dolgaidat.

Mondod-e ma: Úr Jézus jöjj be a házamba, és csinálj ott, amit akarsz.

Imádkozzunk:
Uram hadd adjak azért hálát, hogy drága áron megvásároltál. Köszönöm, hogy újra kimondhatom a mondat másik felét, hogy nem a magamé vagyok. Kérlek azért, hogy mutass rá nagyon világosan arra, ami Neked nem tetszik az életemben. Uram amit fel akarsz borítani, bármi legyen, kezedbe szeretném letenni. Kérlek Uram tisztíts meg mindentôl, ami a templomomat megszentségteleníti. Könyörülj meg itt mindnyájunkon. Áldunk azért, hogy meg akarod szentelni életünket. Áldunk azért, hogy magaddal szenteled meg. Kérlek lakjál bennünk, cselekedjél rajtunk keresztül. Kérlek, hogy áldd meg és tedd áldássá itt testvéreimet ebben a városban, és minket mindnyájunkat ott ahová helyeztél. Kérünk cselekedd meg ezt neved dicsôségére
Ámen.

 

 

 

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kik vagyunk?

Olyan fiatalok, felnőttek és idősebbek, akik életünk egy pontján megtapasztaltuk Isten szeretetét; azt, hogy mégis van értelme az életnek; hogy lehet újat kezdeni; hogy a hétfő reggel is lehet olyan jó, mint a péntek este. Akik nem a vallásban hiszünk, hanem Jézusban. Tovább olvasom >>