Fõoldal » Lelkesítő » ÍrásOK » Biztos menedék

Biztos menedék


A sasról nagyon sok mindent tudhatunk, pl. húsevő, kb. öt hét alatt kelti ki 2-3 tojását, vedlik (kihullanak a régi tollak és helyébe újak jönnek), mintegy két méter fesztávolságú a szárnyuk, ellenszélben emelkednek fel, magasból kémlelik ki a zsákmányt (sasszem) és körözve-ereszkedve hirtelen lecsapva kapják el nyolc erős karmukkal az áldozatukat.

Ami engem leginkább megfogott, az a fiókáival való kapcsolata. Amikor a kicsiknek kinő a szárnyuk és elkezdenek repkedni, a szülők ott vannak mellettük és ha a kicsik elfáradnak, megpihenhetnek szüleik szárnyain. Biztonságban vannak.
Ahányszor magam elé képzelem ezt a képet (még a valóságban sohasem láttam), mindig nagyon megható az a szeretet, ahogyan ez az állat bánik a kicsinyeivel. Amikor pedig a földön vannak, akkor szárnyai alatt találnak a kicsik védelmet, pl. vihar esetén.

Olyan sok rossz van ebben a világban napjainkban. Ezeket a dolgokat ti is látjátok: hűtlenség, kirekesztettség, meg nem értettség, drog, rohanás, idegesség, stb. Hova futhatnánk ezek elől? Hogyan szabadulhatnánk meg ezektől? Hol találhatnánk biztos menedéket? Kinek a szárnyai alatt lehetnénk biztonságban?
Sokáig nem találtam senkit és semmit ezen a világon, ami biztos menedék lehetne.
Az emberekben csalódtam, a pénz ideig-óráig való, könnyen lehetünk munkanélküliek, még akár hajléktalanok is, illetve sok pénz mellett is belül magányosak, társ nélküliek.

Istennél találtam megoldást a mindennapok nehézségeire, problémáira.
Egyedül benne találhatjuk meg azt, aki sohasem feledkezik meg rólunk, nem hagy el, nem használ ki, nem beszél ki a hátunk mögött. Ő ott lehet velünk a hétköznapok viharai között is biztos menedékként.
Isten így szeretne gondoskodni rólunk, mint ahogy azt a Bibliában olvashatjuk
(Mózes 5. könyve 32. fejezet, 10-11. versében):
“Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evező-tollán hordozza őket.”

Rá merjük-e bízni életünket Istenre legalább annyira, mint amennyire a kis sasfióka bízza magát szüleire?

(Érted?!)


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kik vagyunk?

Olyan fiatalok, felnőttek és idősebbek, akik életünk egy pontján megtapasztaltuk Isten szeretetét; azt, hogy mégis van értelme az életnek; hogy lehet újat kezdeni; hogy a hétfő reggel is lehet olyan jó, mint a péntek este. Akik nem a vallásban hiszünk, hanem Jézusban. Tovább olvasom >>