Régebben hallottam egy viccet:
Farkas megy az erdőben, találkozik a nyuszikával, aki egy Harley Davidson-on közeledik felé.
– Honnan van neked ez a frankó motorod? – kérdezi a farkas.
– Aki nem iszik, annak telik.
Később a nyuszika épp megy a boltba, amikor a feje mellett elhúz egy magánrepülő. Másnap találkozik a farkas a nyuszikával, és elbüszkélkedik új szerzeményével.
-De farkas! Honnan telt neked repcsire? Tán csak nem loptad?
-Nyuszi barátom, egyszer az üveget is vissza kell vinni!
Életemben inkább voltam egy báránybőrbe bújt farkas, mint nyuszika. Én is úgy gondoltam, hogy az élvezetek halmozásával elérhetem mindazt, amivel megnyerem az emberek kegyeit. De hogy ennek mi az ára, azt nem tudtam. Én csupán befogadásra és szeretetre vágytam. Normálisnak lenni egy normálisnak mondott világban.
Csakhogy életemben egyre több üveg jelent meg. Ezekben az üvegekben nem csak ital, de méreg, harag, önzés, gyűlölködés is helyet talált magának. Megindult a véget nem érő bulizós éjszakák sorozata. Csakhogy ezen üvegek lassan kiszorították előbb a
családomat, majd barátaimat.
Már a magam számára sem maradt hely.
Összeszedtem minden erőmet, hogy megszabaduljak.
Minden fortélyt és erőfeszítést bevetettem, mindhiába.
Reménytelen volt a helyzetem, mivel a sok üveg alatt elvesztem, elsüllyedtem.
Féltem és rettegtem, immár életemnek vége, amikor a semmiből egy segítő kéz nyúlt felém.
Megragadott, talpra állított, bekötözte sebeimet. Jézus nemcsak kihúzott önmagam bűnei alól, hanem átvállalta azokat. Egyszer és mindenkorra összetörte üvegeimet. Azóta is hozzá járok, mint hű barátomhoz és orvosomhoz.
