Fõoldal » Lelkesítő » ÍrásOK » A taxisofőr

A taxisofőr


Végre egy újabb esküvőre készülünk a családunkban! Az ifjú vőlegény rokonom, és mivel velünk egykorú, bátyám és férjem egy szolid éttermi legénybúcsút szervezett neki. A jó hangulatú este hosszúra nyúlt, így taxit kellett hívni, hogy mindhárman hazajus-sanak.
Az ütött szöget a fejemben, amit férjem az őket szállító taxisofőrről mesélt. Őrült iramban száguldva tette meg velük az utat a három célállomás között. Alig volt forgalom, de már az is ingerültté tette, amikor nem sikerült egy-egy zöld lámpát elkapni. Végül a vőlegény szelíden megjegyezte, hogy: „mi nem sietünk, igazán nem kell idegeskedni ilyen lényegtelen dolgon…” Ő láthatóan nem nyugodott meg, elmondta, hogy kizárólag éjszaka dolgozik, mert a nappal borzasztó, egyáltalán nem lehet autóval közlekedni; és hosszasan taglalta, hogy melyik kereszteződésnél milyen módon szokott ügyeskedni, hogy gyorsabban haladjon át, hogyan lehet kicselezni a váltani készülő lámpát, a többi közlekedőt.

Belegondoltam, hogy milyen is lehet ez a fordított élet, milyen végtelenül nyomasztó lehet ez a folytonos száguldás, cikázó menekülés a sötétben – ráadásul miért? Egy nem létező cél érdekében. Hiszen az utasai véleményét, igényeit teljesen figyelmen kívül hagyta ez a sofőr, egyedül saját belső feszültségei sarkallták nyughatatlan száguldo-zásra.

Én is pontosan így éltem, éreztem, hajtottam előre életem „szekerét” egészen addig, amíg Jézus egyszer csak meg nem állított. Ő szállt be utasként mellém, még csak nem is én mentem érte, kerestem meg őt. Ő is szánja, félti a féktelen száguldókat. Valóságos jelenlétével szembesülve az ember örömmel tapos a fékre. Már nem bánt a szorongás, nem zavar a csönd, és hogy mennyi időt vesztek, honnan kések el… Nélküle gyorsan és nagy hozzáértéssel rohanunk a semmibe, Vele minden lényeges, fontos dolog idejében a miénk lesz, elérjük a célt is. Megismerjük a „nappali közlekedés”, a szabálykövetés jóleső biztonságát, örömét. És ami a legszívmelengetőbb: még utas nélkül sem leszünk soha egyedül élet-vezetésünk közben. Jézus halála előtt ezt mondta az övéinek: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,18)


,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kik vagyunk?

Olyan fiatalok, felnőttek és idősebbek, akik életünk egy pontján megtapasztaltuk Isten szeretetét; azt, hogy mégis van értelme az életnek; hogy lehet újat kezdeni; hogy a hétfő reggel is lehet olyan jó, mint a péntek este. Akik nem a vallásban hiszünk, hanem Jézusban. Tovább olvasom >>