Fõoldal » Lelkesítő » ÍrásOK » Apa kabátja mögött

Apa kabátja mögött


A Tropicariumba látogattunk a gyerekeinkkel. Lelkesen és nagy várakozással indultunk szemügyre venni az ott összegyűjtött sok-sok érdekes, színes, titokzatos állatot. Érdemes tudni, hogy mindkét kicsink nagyon vonzódik a hüllőkhöz, rovarokhoz; hároméves kislányunk egy éve egy nagy plüsskrokodillal jár-kel mindenhova. Ahogy haladtunk befele a kiállításra, az első terembe lépve mégis elfogódott lett kislányunk. Láthatóan úgy érezte, hogy kicsit ijesztő, hogy itt életre kel az eddig könyvekből ismert élővilág… a növények közvetlenül mellettünk kacskaringóznak, felettünk röpülnek a tarka madarak, a kismajmok egy méterről figyelnek kíváncsian. De az igazi sokk akkor érte, amikor gyanútlanul előresietett, és a következő kanyar után szemtől-szembe találta magát egy számára láthatatlan üvegen át a hatalmas, valódi krokodillal. Zokogva szaladt vissza hozzánk. Ettől kezdve nem akart tovább menni, pedig a java még hátra volt és kikerülni nem lehetett ezt a krokodilos termet. Úgy tűnt, a hosszadalmas vigasztalás és biztatás sem segít. Végül apukája karjába vette, ő kabátja alá fúrta mélyen a fejét, és így hajlandó volt átmenekülni ezen az ijesztő helyen. A történetnek azonban nincs vége. Néhány hete egy nyilvános helyen, jó hangosan és büszkén felszólalt a kislányunk, hogy: „Ugye, anya, elmegyünk megint megnézni a krokodilokat a Tropicariumban?” Én meglepődve kérdeztem, hogy nem fog-e félni már. Erre ő: „Nem, megint jól elbújok majd apa kabátja alá és gyorsan átszaladunk”.

Amióta gyerekeim vannak, jobban átérzem, hogy Isten hogyan viszonyul az emberek-hez, akiket gyermekeinek teremtett. Ő a végtelenül szerető, gondoskodó, bölcs, türelmes szülő. Ez az eset kicsit megszégyenített, vajon vagyok-e ilyen bizalommal mennyei Atyám iránt, ahogy a kislányunk édesapja iránt? Megtapasztaltam már sokszor, hogy átmentett veszélyesnek, félelmetesnek tűnő helyzeteken, és a hajam szála sem görbült meg, sőt. De ekkora bizalmam van-e, hogy ha megint arra vezet utam, már bátran menjek egy félelmet keltő helyzetbe? Biztos vagyok-e mindig, hogy Ő elbújtat, elrejt újra a gonosz elől? Igenis bízhatok Benne ennyire, mert Jézus áldozatáért már megváltott gyermeke vagyok. A Bibliában János apostol így írja: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1)


, ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kik vagyunk?

Olyan fiatalok, felnőttek és idősebbek, akik életünk egy pontján megtapasztaltuk Isten szeretetét; azt, hogy mégis van értelme az életnek; hogy lehet újat kezdeni; hogy a hétfő reggel is lehet olyan jó, mint a péntek este. Akik nem a vallásban hiszünk, hanem Jézusban. Tovább olvasom >>