Fõoldal » Gyermeksarok » Zárba illő kulcs » A megosztott ajándék

A megosztott ajándék


Dávid Julika testvére volt, Marika pedig a barátnője. Karácsony közeledtén egyre többet beszéltek öccsével a várható ajándékokról, mivel szüleik igen bőkezűen látták el őket. Ám amikor Marikával beszélgettek, mindig úgy érezte Julika, hogy valami bántja őt. Hamarosan rájött, hogy mi: Marika apja jó ideje munkanélküli volt. A kislány nem panaszkodott, de Julika Beleképzelte magát a helyzetébe.
– Mit gondolsz, hogyan tudnék Marikának segítséget nyújtani, tudod, a papája…
– Tudom -vágott bele Dávid-, de azt is, hogy mi nem tudnánk neki munkát szerezni…
Julika első érzése méltatlankodás volt Dávid szavai miatt, de mindjárt arra gondolt, Marika nem Dávid osztálytársa, hanem az övé. És addig-addig fontolgatta a dolgot, hogy az ünnep előtt elmondta a szüleinek.
– Nem azt kérem, hogy vegyetek neki is valamit -szólt komolyan-, hanem azt, hogy engedjétek meg…
– Mit engedjünk meg? -néztek össze a szülei mosolyogva.
– Azt, hogy abból, amit én kapok, abból adjak őneki valamit! Képzeljétek el, micsoda öröm lenne neki…
– Kislányom, ha vidám szívvel le tudsz mondani valamiről, akkor tedd meg!
– Azt nem tudom, milyen vidáman mondok le -vallotta meg Julika-, csak azt, hogy az Úr Jézus azt kívánja tőlem- legalább is úgy érzem a Biblia alapján- hogy ne csak magamra gondoljak. Mondd, anyu, hogyan örülhetnék például az új ruhámnak, amikor Marika kinőtte a tavalyi ünneplő ruháját, és nincs neki másik!
-Tedd hát, amit a szíved parancsol -mondta édesanyja meghatottan. Julika pedig azon töprengett, vajon Marika nem magasabb-e, mint ő, és ha igen, mennyivel? hogy azért az a ruha, amit neki választottak ki szülei, természetesen vele együtt, az jó lesz-e Marikának? Mert hogy azt is becsomagolta Marika ajándékai közé.
A vasárnapi iskolában pedig arról beszélgettek, hogy ha már ennyire elterjedt a karácsonyi ajándékozás szokása, akkor tanulják meg a gyermekek, hogy mennyivel nagyobb öröm adni, mint kapni!
És amikor, az első ünnep reggelén Julika meglátta Marikát az új ruhájában, valami olyan nagy örömet érzett, mintha ő kapta volna a legnagyobb ajándékot, olyasmit érzett, hogy a kapott ajándék nem szerezhet akkora örömet, mint az adott ajándék! Az az ajándékozó szívét melegíti át.
És Dávid? Természetesen nagyon örült a saját ajándékainak, és kissé sajnálkozva nézte, hogy Julika kevesebbet kapott, mint ő, és amikor megtudta, hogy saját maga mondott le az új ruhájáról, azt kérdezte tőle, amikor csak ketten voltak:
– Mondd, megérte?
Julika röpke puszit nyomott öccse fejebúbjára, és azt válaszolt:
– Ejnye, hát nem tudod: “Adjatok, és adatik nektek!” (Lukács 6,38)

Jobb adni, mint kapni!


, ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kik vagyunk?

Olyan fiatalok, felnőttek és idősebbek, akik életünk egy pontján megtapasztaltuk Isten szeretetét; azt, hogy mégis van értelme az életnek; hogy lehet újat kezdeni; hogy a hétfő reggel is lehet olyan jó, mint a péntek este. Akik nem a vallásban hiszünk, hanem Jézusban. Tovább olvasom >>