Home » Lelkesítő » ÍrásOK » A meztelen

A meztelen


A konferenciára lassan mindnyájan összegyûltek.

A majmok izgágán és mindentudóan vakaróztak. A zsiráf magasról mindenkit lenézve nézett körbe. Arrébb az elefántok földrengetõen jelentek meg, és ormányukat magasra emelve hangot is adtak érkezésüknek. A pingvinek viccesen totyorásztak közelebb. (Hiába, a vízben gyorsabban mennek.) A hangyák híres összetartással együtt menetelve érkeztek a helyszínre.
A papagájok és madarak színes felhõt képezve ereszkedtek alá az ágakon foglalva helyet.
Minden állat képviseltette magát. Különbözõ nemű, különbözõ fajtájú élõlények, mind, akiket Isten teremtett. Mind meggyõzõdve hasznosságáról, vagy éppen erejérõl, rafináltságáról, szépségérõl, büszkén és határozottan jelentek meg.
Nem hiába! Hiszen híres vendéget vártak. A vendég, aki ma eljött, maga választ helyet, ahol nyugovóra hajtja fejét, és hogy kivel fog együtt enni, kivel fog beszélgetni.
Sokan izgatottan, magukat kelletve ugrándoztak.
A mókusok le, s fel ugráltak, az oroszlán a maga elegáns és félelmet keltõ hangjával komótosan ajánlotta magát.
A zebrák gyors vágtában mutatták meg tudásukat, míg az antilopok nagy ugrásokba kezdtek a kengurukkal együtt.
A kígyó tekergőzött, a skorpió magasra emelve fegyverét karikázott körbe. Mind el akarták nyerni a megtiszteltetést, hogy együtt lehessenek a VIP vendéggel, hogy elnyerhessék azt a kegyet, hogy õt választják.
Mind. Csak egy maradt némán, s árván. A meztelen csiga takargatta magát.
Olyan védtelen, olyan csúnya. Mindenki megvetette. Õneki még háza sincs. A hernyók
meg olyan szép tarkák, s belõlük szép pillangó lesz.
De ő?
Ő eljött, de csak hogy láthassa őt. Hiszen kizárt, hogy pont őt választaná. A mindenki által megvetettet.
A mindenki által kigúnyolt hasztalant. De a kíváncsiság idehajtotta. Legalább lássa. Esélye sincs rá, hogy pont őt válassza, így inkább el is bújt egy kis mélyedésbe. Annál is inkább, mivel a sok patás állat figyelmen kívül hagyta a létezését, észre sem véve őt, el akarták taposni, átgázolni rajta.

Hirtelen feszült csend támadt. Megjött! Itt van hát Ő!
– Nézzétek! Itt van!

Csodálkozva és ámulattal figyelték! Hát tényleg Ő az!

Halk suttogás következett! Vajon kit választ majd? Egyesek az oroszlánra tippeltek, mások a pillangóra.
Arrébb a bölcs bagolyról beszélgettek, talán ő érdemes! Majd élénk vita támadt. Ekkor az oroszlán csendet kért, s kérdést vetett fel a vendég felé:
– Ki a legjobb közöttünk?

Meglepetésükre a vendég nem tanakodott, nem állt meg, míg ők tanácskoztak és sutyorogtak egymás között. Továbbra is határozottan egy cél felé ment. El, az odvas fához, ami már csak egy régmúlt tölgyfa életének helyét mutatta. Lassan lehajolt. Ujjával a kicsi kis gödröcskének a száját óvatosabban szélesebbre vájta. A levegő izzott, sok állat tekintete várta a választ, ki van ott?

 A meztelen csiga, miközben látta egyre közeledni a vendéget, remegve és lehajtott fejjel húzódott minél mélyebb búvóhelyére. Az nem lehet! -gondolta. Kizárt! Nem lehet, hogy én! Biztos azt hiszi, hogy más van itt!
Miközben az ásás nyomán a félhomályt egyre jobban felváltotta a fény, szólni akart, hogy nem jó helyre jött, de torkán akadt a szó. Amikor megérezte, hogy lassan az Ő tenyerébe kerül, egyre nagyobb biztonságot és örömöt érzett. Kezdett elmúlni félelme, bár továbbra sem értett semmit!

A Vendég egyre magasabbra emelte, s úgy mutatta, mintha a világ legszebb és legértékesebb gyöngyszemét találta volna meg!
– Nálad leszek, nálad eszek, s a te otthonodban hajtom le én is fejemet!

Az állatok lélegzete is elállt. De rövid idő múlva, harsogás támadt. Hogy, neki még háza sincs?! Hogy mert hozzáérni? Rút és csúnya! Megvetendő mind között!
Az oroszlán sértetten elvonult, a kígyó mérgesen öltögette nyelvét. Az elefánt tanácstalanul lógatta ormányát, a majmok izgatottabban vakaróztak. Gólya csattogtatta csőrét.

De a Vendég nem zavartatta magát, elindult szálláshelyére. Azzal, akit kiválasztott.
A meztelen csiga öröme mérhetetlen volt. Számára megszűnt létezni a világ. Nem gondolt már a félelmetes patákra, megvetõ hangokra.
Csak Rá figyelt, s a Vendég is őreá.

– Vajon voltál-e már ilyen helyzetben? Amikor úgy érezhetted, te utolsó vagy, mindenki által megvetett? Amikor annyira féltél már az emberek nyelvöltéseitől, a pletykáktól, rágalmazástól, hogy igyekeztél elhúzódni legmesszebb, s fejedet minél mélyebbre lehajtani?

– Volt már, hogy úgy érezted, sajnos minden szó, ami elhangzik rólad, igazak? Valóban elvetemült tudsz lenni?

– Volt már olyan, hogy vágytál egy jó szóra, egy igaz Vendégre? Aki tenyerén hordoz és egyszerűen szeret és pártfogásába akarna venni?

– Tudod-e, hogy Jézus Krisztus, Isten Egyszülött Fia vendégként akar eljönni hozzád? Hogy meg akar látogatni, s veled is akar maradni? Hogy támogasson, erõsítsen; ha kell szóljon, hogy rossz úton jársz?

– Tudod-e, hogy Ő szeret téged? Ha emberek megvetnek is, Ő el nem hagyna sose?

– Várod a Vendéget? Várod Jézus Krisztust?

– Hívtad már őt segítségül? Imádság az Istennel való beszélgetést jelenti, így hívhatod Őt segítségül.

Amikor Jézus közöttünk volt, betegek, bűnösök, vámszedők között is láthattuk. Gondolkoztál már rajta miért? Mert Ő nem a gőgösökhöz ment, hanem azokhoz, akik magukat megmutatva és felvállalva jöttek hozzá.

Uram! Ez vagyok én, nem takargatom lényemet! Talán rút, bûnös, talán okoskodó!

   De Téged szeretnélek örökre vendégül hívni kicsiny szívem házába!


, , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*
*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kik vagyunk?

Olyan fiatalok, felnőttek és idősebbek, akik életünk egy pontján megtapasztaltuk Isten szeretetét; azt, hogy mégis van értelme az életnek; hogy lehet újat kezdeni; hogy a hétfő reggel is lehet olyan jó, mint a péntek este. Akik nem a vallásban hiszünk, hanem Jézusban. Tovább olvasom >>