DÍCSÉRJÉTEK AZ URAT Zsoltár150,1

Tartalomjegyzék

Előszó
Boldog ember
A nagyobb öröm
Figyelmezz szavaimra
Isten igaz bíró
Nem hagytad el, akik keresnek téged
Az Úr király
Az Úr igaz
Segíts Uram!
Tarts meg engem
Lenyúlt a magasból és felvett engem
Megvilágosítja sötétségemet
Isten dicsősége
Áldáskívánások
Életet kért Tőled
Ne légy messze tőlem
Az Úr az én pásztorom
Az Úré a föld
Jó és igaz az Úr
Ítélj meg engem Uram
Egyet kérek az Úrtól
Az Úr szava
Imádjátok az Urat
Szabadíts meg
Hamar szabadíts meg!
Örvendezzetek, dícsérjétek
Ítélj meg igazságod szerint
Vártam az Urat
Kívánkozom, szomjúhozom
Ének a szerelmetesről
Szépségedet a király kívánja
Nagy az Úr
Eljön a mi Istenünk
Járj Isten előtt
Könyörülj rajtam
Szeretetével jön felém
Vígy föl a kősziklára
Kegyelmed jobb az életnél
Kinek panaszkodsz?
Lássátok, halljátok
Áldott az Isten
Felkél az Isten
Áldott legyen az Úr
Siess segítségemre
Benned bízom Uram
Tisztelünk Téged
Figyelj én népem
Vezette őket
Meddig ítéltek hamisan
Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem
Vele lesz hűségem
Láttassék műved szolgáidon
Tenéked zengek éneket
A nyomorultnak imádsága
Kiáltásom jusson Hozzád
Jöjj el hozzám szabadításoddal
Örökkévaló az Ő kegyelme
Kész az én szívem
Jó a Te kegyelmed
Dícsérem az Urat
Félelem
Az Úrban bízzál
Feddhetetlen utak
Eleveníts meg engem
Kívánkozom
Beszéded megelevenít
Nevedről emlékezem éjjel
Kezeid teremtettek
Szeretem törvényedet
Láss meg és eleveníts meg
Jusson elődbe imádságom
Hozzád emelem szemeimet
Segítségünk az Úr nevében van
Sionnak foglyai
Hatalmasan cselekedett az Úr
Hiába néktek
Bízzál az Úrban
Hűséget esküdött az Úr
Együtt lakozni
Áldjátok az Urat szolgái
Dícsérjétek az Úrnak nevét
Magasztaljátok az Urat
Megvizsgáltál és ismersz
Szabadíts meg engem
Siess hozzám
Hívlak téged
Figyelmezz imádságomra
Dicsérjétek az Urat

Előszó

Trausch Liza e könyvének a címe: Dicsérjétek az Urat! Zsoltár 150,1 verse.

Felszólítás ez arra, amire életünk adatott. A cím jelzi, hogy a könyv tartalmának, igehirdetéseinek is az Úr dicsérete a célja. E könyvben lévő igehirdetések alapigéi mind a Zsoltárok könyvéből valók.

Néhány Zsoltár alapján elhangzott igehirdetési sorozaton kívül, egyes csendeshetek vasárnap esti kezdő áhítatait tartalmazza ez a könyv. A csendeshetek ugyanis vasárnap esti áhítattal kezdődnek és a bibliaolvasó Útmutatóban vasárnap este egy-egy Zsoltár a kijelölt Ige. Így egy-egy csendeshét első esti üzenete a vasárnap esti Zsoltárból való, ami rendszerint áthatja az egész hét mondanivalóját.

A legtöbb Zsoltárban kifejezetten szerepel az Úr dicséretére való felhívás. Vágyunk arra, hogy e könyv segítse olvasóit a Szentlélek által, az Urat dicsérő, megújult életre. Mint ahogy Pál apostol is buzdítja az efézusbelieket:

"Beszélgetvén egymás között Zsoltárokban és dicséretekben, és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak.

Hálát adván mindenkor, mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának." Efézus 5,19-20

Vissza a lap tetejére>>>

Boldog ember

"Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és a csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, amit szétszór a szél. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bűnösök az igazak gyülekezetében. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész." Zsoltár 1,1-6

Hadd adjunk hálát Úr Jézus, hogy itt lehetünk. Köszönjük azt az életutat, amelyik idáig vitt az életünkben. Köszönjük a lehetőséget a Veled való találkozásra. Kérünk, légy itt közöttünk, és vidd véghez mindazt a jót, amit elterveztél velünk. Kérünk, áldj meg minden napot számunkra. Szent nevedért kérünk. Ámen.

Amikor ezt a két szót olvasom, hogy "Boldog ember", mindig eszembe jut egy emlékem. Fogorvosnál voltam és egyszer csak azt mondja az orvos, - miközben a tömést készítette a fogamba, - hogy ő még nem látott boldog embert. Azt mondtam: Akkor jól nézzen meg engem, mert én az vagyok. Mire letolta a szemüvegét és fölötte megnézett. Olyan jó volt világosan megmondani: Boldog ember vagyok.

Ezzel kezdi igénk: "Boldog ember". Téged meg lehet így szólítani? És miért nem, ha azt kell válaszolnod, hogy nem vagyok az? Miért nem vagyok boldog? Családi okok miatt? Saját magadban levő dolgok miatt, amik boldogtalanná tesznek? Nagyon sokan mondják, hogy nem vagyok boldog, de boldogtalan sem. Harmadik nincs. A boldogtalan annyit jelent: Nem vagyok boldog.

Jó volna megállapítani, miért nem vagyok az? Az Ige világosan elmondja, mit nem tesz a boldog ember, mi az, ami nincs az életében. Az Ige nemcsak azt mondja, hogy "nem jár, nem áll, nem ül; Hanem". Tehát nemcsak nem, hanem elmondja: milyennek kellene lennie, mi az ismeretető jele. Most a három "nem"-et olvassuk el az első versből: "Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és a csúfolódók székében nem ül." A kérdés az, hol nem jár? Gonoszok tanácsán. Ki a tanácsosod? Honnan szoktunk tanácsot kérni? Az ember olyan sokszor tanácstalan, nem tudja, hogyan oldjon meg egy-egy kérdést. Vannak külső tanácsosaink, de vannak belsők is. A régi világban volt egy ilyen cím: Belső titkos tanácsos. Nekünk nagyon sok belső titkos tanácsosunk van. Jó volna most ezeket meglátni.

Az Efézusi levél beszél azokról, akik a test kívánságai szerint járnak. Nagyon sokszor a test kívánsága tanácsol, és nem tudok ellent állni. Vajon jó ez a tanácsos? Gondoljunk arra, mennyi minden nehéz dologba vitt már bele, amikor hallgattunk reá. Mennyi boldogtalan órát, napot okozott, miután hallgattam tanácsára. Miután cselekedtem a testnek és gondolatnak akaratját. A másik tanácsos a gondolatnak akaratja. Nagyon-nagyon tud tanácsolni az eszem. Ezt tedd, azt mondd, nem kell mindig az igazat mondani, bolondság az, - mondja az eszem.

Talán a legveszélyesebb belső titkos tanácsos a szív. Elvisznek az érzelmeim. A Biblia világosan megmondja, hogy gonosz a szív. Hány ember rontotta már el az egész életét egy házassággal, amit a szíve, az a nagy-nagy szerelem tanácsolt neki. Vagy pedig a gyűlölet tett tönkre egy embert, amelyik megint csak a szív tanácsa. Nem az a baja az egész életemnek, hogy gonosz tanácsra hallgatok, amikor gondolkozom, amikor érzek, amikor akarok?

Ézsaiás könyve így mondja Jézusról, amikor születéséről beszél: "Hívják nevét: ... tanácsosnak". (Ézs 9,6). Azt hiszem, óriási dolog történne, ha életünkben "tanácsos" csere lenne. Ha arra hallgatnál, aki az igazi Tanácsos.

Így mondja tovább az Ige: "Boldog ember az, aki a ... bűnösök útján meg nem áll". Az út mindig az, ahogyan eljutok valahová, vagy megszerzek valamit. Nagyon sokszor megállunk, gondolkozunk, hogyan szerzett meg valamit az a másik ember, hogyan is boldogult? Ne állj meg a gonoszok útján, ne nézz körül, ne beszéljed meg velük, meg ne állj velük - menj át rajta! Az Ige mondja: "Hagyd el, át ne menj rajta, térj el tőle, és menj tovább." (Péld 4,15).

A Bibliában a boldog ember útja: Jézus! "Én vagyok az út". Az egyetlen út, amellyen el lehet érni mindent, amire szükséged van. Más úton ne járj, mert az a gonoszok útja, a hazugság útja, a csalások útja. Vajon neked valóban Jézus az út? Rajta keresztül kapsz mindent?

"És csúfolódók székében nem ül". Most jön a legveszélyesebb, mert megállni valahol, - de gonosz helyen leülni?! Milyen nehéz fölkelni, ha egyszer az ember leült. Ne ülj le a csúfolódók székébe. Nekem mindig ez a legmegrázóbb az egész tiltó sorozatban. Nagyon sokszor ültem ott és ülök ott. Nagyon komolyan megintett az Úr, mert tréfáimban, vicceimben mindig van csúfolódás. Nagyon sokszor fáj valakinek. A szellemeskedésnek mindig van éle. Lehet hogy mindenkinek tetszik. Olyan könnyen tapsolnak emberek egy-egy szellemes megjegyzésnek, egy gúnynak. És nem vesszük észre, hogy valakinek mindig fáj. Jaj ne ülj le a csúfolódók székébe!

Nem emlékszem rá, hogy amikor tanítottam, kemény szavakat mondtam volna, csak egy gúnyos megjegyzés, és a gyereket leszereltem vele. Olyan sokszor ültem ebben a székben. Hitrejutásom után jöttem rá nagyon világosan, amikor olvastam, hogy Jézus fejére töviskoronát tettek. Egy jópofa, szellemes katona kitalálta: királynak mondja magát, tegyünk hát koronát a fejére. Egy perc alatt megértettem: Vicceim mindig szúrtak valakit, mindig bántott, sebzett valakit. Jaj, ne ülj oda! Nehéz onnan felállni. Évekig tartott, amíg föl tudtam innen kelni. A jópofaság kísértése sokáig ott volt az életemben.

Ebben a székben senki nem lehet boldog ember. Mert utána ott van a lelkiismeret szava: Csak ezt ne mondtam volna! Nincs az a taps, az a tetszés, ami megérné, ahogyan utána fáj. Az ember sokszor rájön, mennyi nehéz órát okoztam öregeknek. Azoknak, akiknek már úgyis olyan nehéz az élet.

Három "nem" egymás után. Nem jár, nem áll meg, nem ül le. De olyan jó, hogy van egy "hanem". Az Ige nemcsak azt írja le, ami boldogtalanná tesz. "Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal." Valaha ráébredtél-e, milyen csodálatosan jó az Isten törvénye? Az egész polgári törvénykönyv az Isten törvénye alapján van. Meg kellett állapítanom, hogy Isten törvénye hihetetlenül jó. A boldog embernek ezen alapszik az élete. A törvényben ott a kegyelem. Isten azért szabott törvényt, mert ezzel lett kapcsolata az emberrel. Nagy dolog, hogy Isten szól az emberhez, hogy szövetséget kötött vele. Amikor Isten azt mondja valamire: "Ne", ebben van a teljes szeretete. Isten szeretetből int, ahogyan egy szülő is. A törvény át van szőve Isten szeretetével. Minden intésben, minden keménységben szeretet van. A bűn itt kezdődik, amikor az embernek nem kell Isten szeretete.

Valaha gondolkoztál-e már Isten törvényéről? Aki elgondolkozik róla, egyre jobban szereti Istent, aki ezt a védő törvényt adta végtelen nagy szeretetéből. És egyre jobban megérted Őt, amikor rájössz arra, hogy Isten Jézus Krisztusban nemcsak törvényt adott, hanem betöltötte a törvényt.

Valaki így beszélt a tövényről, hogy egy asszonynak két férje volt. Az első férj precíz volt, mindent megkövetelt a legapróbb részletekig. Szegény asszony nem tudta teljesíteni. Meghalt a férj, jött a második, aki pont olyan precíz volt, mint az első, csak éppen maga csinált meg mindent, és az asszony mérhetetlenül boldog volt.

Jézus Krisztus azt mondta: Nem azért jöttem, hogy a törvényt eltöröljem. Sőt! Még magasabbra teszi a mércét. "Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek ... Én pedig azt mondom néktek". (Mt 5,27-28). De Jézus maga teljesíti, maga tölti be az utolsó cseppig. Gondolkozz el rajta: ilyen a szeretet. Helyettünk, akik a törvényt nem tudjuk megtartani, Jézus elszenvedi a büntetést is. Ha elkezdenél Róla gondolkozni, abban a percben boldog ember lehetnél.

Milyen jó volna, ha mint boldog ember vihetnéd haza Isten kiáradó szeretetét.

Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy minden olyan egyszerű. Köszönöm, hogy csak nemet kell mondani sok-sok dologra, ami úgysem boldogít, és úgysem volt jó. És csak igent kell mondanom arra a mérhetetlen szeretetre, amelyik rám árad. Úr Jézus köszönjük, hogy Benned öltött testet Isten szeretete. Amikor odafeszítettünk a fára, Te akkor is szerettél. Hadd köszönjük most ezt meg Neked. Segíts, hogy akaratod szerint és örömödre boldog emberek lehessünk. Ámen

Biatorbágy, 1985. július 7.

Vissza a lap tetejére>>>

A nagyobb öröm

"Az éneklőmesternek a neginóthra, Dávid Zsoltára. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat! Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela. Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok! Haragudjatok, de ne vétkezzetek; beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela. Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban. Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arcodnak világosságát, óh Uram! Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint amikor sok az ő búzájuk és boruk. Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert Te Uram egyedül adsz nekem bátorságos lakozást." Zsoltár 4,1-9

Mindenekelőtt hálát adunk Uram, hogy itt lehetünk. Te tudod igazán, hogy milyen sok mindenen keresztül jöttünk ide. Áldunk, hogy szólni szeretnél hozzánk. Köszönjük, hogy szeretsz. Látod, nem tudjuk, hová visz útunk ebben az évben, de dicsérünk, hogy Téged követhetünk ezen az úton. Kérünk, hogy áldd meg elejétől a végéig és add, hogy Hozzád vezethessen ez az út. Ámen.

A német Bibliában a 4. Zsoltár fölé ez van írva: "Első imádság." Annyira tetszett nekem ennek a Zsoltárnak az utolsó verse: "Békességben fekszem le, és legott elaluszom, mert Te Uram egyedül adsz nekem bátorságos lakozást."

Nem tudom ti is úgy vagytok-e, annyira izgalmas minden új év, mert nem tudom, mit hoz. Az is olyan jó, hogy lehet újat kezdeni. Az Úr az időt évekre, hónapokra, napokra osztotta, és minden nap lehet új napot kezdeni. Ebben az évben ez az első csendeshetünk, és várakozással kérdeztem: Uram, mit mondasz most nekünk?

Ennek a hétnek az a nagy ajándéka, hogy Isten beszél. Megszólít minket. Azt mondja itt: Emberek fiai!" Isten most így szólít meg bennünket. És ha figyelünk, látjuk, hogy van egy kérdés, egy parancs, és egy ígéret.

A kérdés így hangzik: "Embernek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot és kerestek hazugságot?" A kérdés ez: meddig? Jó volna kimondani: eddig és nem tovább. Szeretném, ha komolyan szembenéznétek ezzel, mivel kapcsolatban kérdezi tőlem Isten, hogy meddig? Talán már sokszor mondta valamivel kapcsolatban: ezt nem szabad folytatnod, abba kell hagynod. Lehet azt kérdezi: meddig maradsz még indulatos? Meddig leszel ilyen a gyermekeddel? Nem tudhatom, mivel kapcsolatban kérdezi most tőled az Úr, hogy meddig?

Az Ige megmondja, mire vonatkozik ez a kérdés. "Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem?" Miért van gyalázatban? Úgy érzem, mindig az én dicsőségem miatt. Az ember magának tulajdonítja, ami sikerült. Én csináltam jól, és magamnak tulajdonítom a dicsőséget. A családokban legtöbbször az a baj, hogy ketten hárman hadakoznak a dicsőségért. Mindig kiderül, az a jó, ahogyan én mondtam, én csináltam, és már tied a dicsőség.

"Meddig lesz gyalázatban az én dicsőségem?" És olyan megdöbbentő ez a másik mondat, amelyik dőlt betűvel van, annyit jelent, hogy nincs benne az eredeti szövegben: "Meddig kerestek hiábavalóságot és szerettek hazugságot?" Az Úr megkérdezi, meddig szeretsz hiábavalóságot, meddig keresed a saját hiúságodat? Olyan siralmas testvér, nem kell ahhoz fiatalnak lenni, hogy az ember hiú legyen. Lehet hogy nem a szépségedre vagy hiú, hanem az ügyességedre, a gyorsaságodra. A hiúságod mellett ott van a hazugság. Ha valami nem sikerül, másra kell fogni.

Jó volna szembenézni ezzzel a három "meddig"-gel, és a tiedet megtalálni benne. Mire vonatkozólag kérdezi most az Úr az év elején: meddig akarod folytatni? "Haragudjatok, de ne vétkezzetek;" Az Efézusi levélben így hangzik: "Ám haragudjatok", - ez annyit jelent, ha előfordul, hogy haragszol, akkor ne legyen benne vétek. Lehet haragudni vétek nélkül? "A nap le ne menjen a ti haragotokon," mondja tovább az Efézusi levél. A 4. Zsoltár pedig így folytatja: "Beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban." Vagyis: ne vidd át másnapra a haragot!

Jaj, át ne vidd a másik évre! Nincs benned tavalyi harag valakivel szemben, talán a rokonok közül? A parancs ez: át ne vidd a haragot! Nem egyik évről a másikra, hanem egyik napról a másikra. Az ágyasházadban beszélj a szíveddel. Soha nem tudod, felébredsz-e még, és ha átviszed a haragot, mint gyilkos fogsz meghalni. Úgy hallottam, a karthausi szerzetesek minden este a koporsójukba feküdtek le, az volt az ágyuk. Isten arra akarta őket figyelmeztetni: lehet hogy reggel rád csukják, nem kelsz már föl. Jó volna minden este úgy lefeküdni, - lehet hogy nem kelek fel többé.

Ma este beszélj az ágyasházadban a szíveddel, és csillapodj, gondolj arra: kire haragszom? Egyszer megértettem, hogy a másiknak a maga szempontjából éppen olyan igaza van, mint nekem. Egy lelkésztestvérem mondta el, hogy náluk a tanácselnök mindenkinek igazat adott. Ha valaki a panaszával ment hozzá, azt mondta: igazad van. Aztán ha a másik fél ment hozzá, annak is igazat adott. A tanácstitkár mindent hallott a másik szobában. Egyszer nem bírta már tovább, átment és megmondta az elnöknek: azért ez nem rendes dolog, hogy az egyiknek is igazat adsz, és a másiknak is. Mire a tanácselnök azt válaszolta: látod, ebben neked is igazad van. Egy darabig aztán mi is gyakoroltuk ezt, és olyan sok mindent megoldott. Ma ne feküdj le és ne aludj el addig, amíg szívedben ki nem mondod: ne haragudj, igazad van.

Látjátok, ez parancs. Ahhoz, hogy boldog új éved legyen, a kérdés hozzátartozik: "meddig?" Kimondod-e: Uram, tovább nem, nem akarok nagyhangú, dirigálós lenni, olyan mindentudó. Szabadíts meg a rossz természetemtől. Valaki elmondta: az anyósomnak nagyon rossz természete van. És neked? Neked talán jó van?

A második parancs, amit hallottál így hangzott: ne vétkezz, ne vidd tovább a haragot, ma este csillapodj le, döntsd el, a másiknak is igaza van. Annyi igazság van, ahány ember.

Az ígéret pedig így hangzik: "Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr." Érzitek, mekkora ígéret ez? "Meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!" Egy másik fordítás így mondja: kedveltjeit vezeti az Úr. A napokban olvastuk: "Szerelmesének álmában ád eleget." (Zsoltár 127,2b). Örülök, hogy az Övé lehetek, akit szeret, aki Hozzá tartozik. Azt mondja az Ige, hogy az Úr téged választott, mint ahogy a vőlegény a menyasszonyt választja magának.

Tudd meg hát, hogy Isten szeret, kiválasztott magának, kedveltjévé választott. Imádkozhatok Hozzá bátran, mert hallja. Nem a levegőbe imádkozom, nem a plafonnak, Isten hallja kiáltásomat.

A Zsoltár elején olvastuk: "Szorultságomban tág tért adtál nékem". Kiálts hát Hozzá, tudod, hogy miben vagy szorultságban, mi az, ami most kibírhatatlan. Van kinek mondani, van aki meghallja, van aki szeret téged, és aki tud is cselekedni.

Eddig Isten beszélt, a következőben, az ember beszél. Így hangzik a kérdés: "Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót?" Sokan kérdezik, lehet hogy te is. Az emberek mindig elmondják: képzeld el, a sajt és egyéb mennyibe kerül. Hát hogyan fogunk megélni ebben az évben. Sok ember néz aggódással az év elé, mi lesz, gazdasági zűrzavar, mivé alakul az egész helyzet, mi lesz a vége? Az ember is kérdezhet Istentől. "Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arcodnak világosságát, óh Uram!"

A legjobb ami történhet, hogy az Úr felhozza rád arcának világosságát. Mit jelent ez? Abban a pillanatban, amikor ez megtörténik, minden világos lesz előtted. Az Ároni áldás azt mondja: "Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad." (4Móz 6,25). Milyen nagy öröm, amikor megláthatom az Urat, amikor valóban örülhetek a Vele való kapcsolatnak, amikor rám mosolyoghat Isten és vissza mosolyoghatok Reá.

Mécs László egyik versében elmondja, hogy a gyerek játszani akart és a szeme tükröt keresett. Elmondja a vers, hogy egymást tükrözték a szerelmesek, a bankár csak az anyagiakra gondolt. Majd így szól: "Én tükre vagyok minden mosolyoknak, azért születtem, hogy visszamosolyogjak, jó napokra, rossz napokra, visszamosolyogjak mindenre, visszamosolyogjak az Istenre." Ha Ő rád mosolyog, azt várja, hogy visszamosolyogj. A vers így folytatódik: "Ha megharcoltam a bűnnel a harcom, a tükör tiszta, tiszta gyermekarcom." Milyen jó volna, ha a te arcod is tiszta lehetne a vágytól, anyagiaktól, sok mindentől. És akkor Isten arca rád ragyogna, és te is tudnál ragyogni. Ha egy ember arcán meglátják a ragyogást, az semmi más, mint az Isten visszatükröződése. Olyan nagy ajándék ez, - várod-e ma Tőle? Minden zűrzavar, családi baj semmivé lesz, ha Ő rád mosolyog.

Az Ige azt mondja: "Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint mikor sok az Ő buzájuk és boruk. "Mikor volt igazán nagy örömöd? Igazi örömöd, mert kis örömeid vannak. Hétköznapi kis öröm rengeteg van, sikerült valami, vagy befejeztem valamit, nem vesztem össze a férjemmel, engedelmes volt a gyerek, - de nagy örömöd mikor volt utoljára? Az Ige nemcsak nagy örömöt ígér, hanem "nagyobb" örömöt akar adni szívedbe. Ismered a legnagyobb örömöt? Így mondja az Ige: "Teljes öröm van Tenálad". (Zsoltár 16,11). Tudjátok hogy néz ki egy teljes kör és egy fél kör. Ha csak a földön van öröm, az nem teljes öröm. Hiányzik a mennyei fele. Teljes öröm akkor van, amikor örül Isten, örülnek az angyalok, örül Jézus és örül az egész menny.

Volt-e valaha teljes örömöd, amikor a szíved örült, és Isten szíve is örült. Teljes kör csak ennél az örömnél van. Jó volna ha eljutnánk ezen a héten a legnagyobb örömhöz. Én nem voltam örömtelen ember, sok minden sikerült, sok mindent megadott a világ, sok világi örömöm volt. De amikor megismertem a teljes örömöt, azt mondtam: ezt soha nem tudtam elképzelni. Voltam szerelmes is, de teljes örömöm soha nem volt.

"Nagyobb örömöt adsz így szívembe." Akarod-e a legnagyobb örömöt, a soha el nem múló örömöt, ami nagyobb öröm, "mint amikor sok az ő búzájuk és boruk."

Még egy mondat az esti Zsoltárból, amit már az áhítat elején is említettem: "Békességben fekszem le és legott elaluszom, mert Te Uram egyedül adsz nekem bátorságos lakozást." Ma este szembenézel-e az Úrral? Uram, bátorságban fekszem le, egyszerűen rádbíztam mindent, bűneimet, kötözöttségeimet, bajaimat, és legott elalszom, nem kell álmatlanul vergődnöm az éjszaka, mert Te adsz nekem békességet.

Ezzel fogadott minket az Úr. Három mondanivalója volt, két kérés, és a legnagyobb kérés, Uram, ismertesd meg velem a teljes örömöt.

Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy erre a kérdésedre: "meddig", azt felelhetem: eddig és nem tovább. Amivel eddig fárasztottalak, szomorítottalak, most kimondhatom: Uram, nem akarom tovább.

Áldalak, hogy ígéretedre örömmel válaszolhatok, és kérhetlek is: hozd fel reám és reánk arcodnak világosságát. Uram, ezt senki nem tudja megtenni, egyedül Te. Hozd hát fel reánk, hogy megértsük, mi az ami hiányzik, mi az, amire vágyunk. Kérünk, adj igazi békességet veled és emberekkel. Segíts ma teljesen elhagyni a haragot és neheztelést. Kérünk, áldj meg minket ezen a héten, végezzed el munkádat a szívünkben, hogy örömmel vihessünk Téged ebbe az örömtelen világba. Ámen.

Biatorbágy, 1989. január 8.

Vissza a lap tetejére>>>

Figyelmezz szavaimra

"Az éneklőmesternek a nehilótra, Dávid Zsoltára. Uram, figyelmezz szavaimra, értsd meg az én sóhajtásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok. Mert nem olyan Isten vagy Te, aki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik Tenálad gonosz. Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz Te minden bűnt cselekedőt. Elveszted, akik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr. Én pedig a Te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a Te félelmedben. Uram, vezess engem a Te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a Te útadat! Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság, nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hízelkednek. Kárhoztasd őket, óh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened. És majd örülnek mindnyájan, akik bíznak benned; mindörökké vigadjanak, és Te megoltalmazod őket, és örvendeznek Tebenned, akik szeretik a Te nevedet. Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jóvoltoddal, mint egy paizzsal." Zsoltár 5,1-13

Úgy szeretnénk Uram, dicsőíteni azért, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy van szavad hozzánk és cselekedni akarsz bennünk. Kérünk, könyörülj, hadd ébredjen fel bennünk az egyetlen vágy, hogy az életünk jobban Tiéd lehessen. Köszönjük, hogy látod mostani állapotunkat. Kérünk, vonj magadhoz közelebb.

A Zsoltáríró így kezdi: "Uram, figyelmezz szavaimra". Talán ti is emlékeztek rá, gyermekkorunkban hányszor mondtuk: Mama figyelj! Gyermekként mondtuk a magunkét, és úgy éreztük, nem is figyelnek oda. Valami ilyen módon hallottam most ezt a mondatot: Figyelj, Uram!

Lehetséges, hogy nem figyel az Úr? Testvér, Ő mindig figyel, csak te gondolod sokszor, hogy nem figyel. Talán nem azonnal válaszol, de mindig figyel. Az Úr nem olyan, mint a földi szülő.

Egy nagymama mondta el, hogy elsős kisgyerekeknek az iskolában a már tanult betűkből rövid szavakat kellett formálni. Az unokája ezt a szót írta: "ima". Amikor a tanítónő meglátta, azt mondta: Ne ezt írjad! És kiradíroztatta az egészet. Azt írjad: "íme". De a gyerek olyan keményen fogta a ceruzát, hogy három lapon is átnyomódott, hogy ima, ima. Amikor ezt hallottam arra gondoltam, bár az életem tele lenne írva, és az összes lapján átnyomódna: ima, ima.

Kérdezem, van-e amire figyeljen az Úr? Van-e igazi ima az életedben? Az életed középpontja igazán az imádság? Ez határozza meg járásodat, beszédedet?

Háromféle imádságról beszél az Ige. Az elsőt így mondja: "Értsd meg az én sóhajtásomat!" A sóhajtás is lehet ima? Az ember nehéz helyzetében sóhajt egyet, Ő arra is figyel. Annak a sóhajnak tartalma van. Ha valóban az Úrhoz sóhajtasz, az valóban egy kicsi ima.

A második fajta imádság a kiáltás. "Ügyelj az én kiáltásom szavára". Tehát figyelmezz szavaimra, értsd meg sóhajtásomat, és ügyelj kiáltásom szavára. Amikor úgy érzed, valóban segítségre van szükséged, akkor jön a kiáltás. Nem biztos, hogy hangos, de belül mégis hangos. Volt-e már, hogy kiáltásod S.O.S. kiáltás volt? Olyan jó, hogy az Úr mindenfajta imádságot ért, hall és figyel rá.

Így szól az Ige: "Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok." Ezzel kezded-e a reggelt, hogy "készülök hozzád"? "Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!" Nagyon sokszor az ember nem is gondol arra, kihez imádkozik. Sokszor a levegőbe, a semmibe beszélünk. Amikor imádkozol, tudatosítsd, hogy Uradhoz, Királyodhoz beszélsz.

Komoly kérdés, hogy Királyod-e az Úr, engedelmeskedsz-e neki, alárendelted-e az életedet? Mondhatod-e ezt a szót igazán, hogy Uram, Királyom? Igazán Ő uralkodik az életedben? Istent imádod, a legjobban szereted? A Királyhoz imádkozom? "Uram jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád". Mikor idekészültél, Hozzá készültél? Arra gondoltál, hogy az én Uramhoz, Királyomhoz megyek?

Ma este ezt az imádságot adja az Úr a szánkba: Uram, hozzád készülök. Így mondja az Ige: "Készülök hozzád és vigyázok. Mert nem olyan Isten vagy Te, aki a hamisságban gyönyörködnél." Vigyázz, mert az Úrhoz készülni csak világosságban lehet. Nincs-e valami olyan dolog az életedben, ami hamisság, mást mutatok, mint ami a valóság. Isten tudja, hogy valóban őszintén készültél-e hozzá. Vessük el a hamisságot, az álarcot. Hogy mersz Istenhez jönni képmutatón, mást mondva, más mutatva, hamisan? Isten nem olyan Isten, aki a hamisságban gyönyörködik.

Tovább így mondja az Ige: "Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek". Alázatosan, vagy kevélyen és gőgösen készültél hozzá? Mennyi bennünk a kevélység, a bűn. Nagyobbnak, ügyesebbnek, okosabbnak képzeled magad a másiknál. Így nem állhatsz meg az Úr előtt. Isten átlát rajtad. Bár eljutnál oda, hogy igazán megsemmisülnél.

"Elveszted, akik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert utálja az Úr." Csak igazságban és szeretetben lehet az Úrhoz menni. Így mondja az Ige: "Vágja ki az Úr a hízelkedő ajkakat, a nyelvet, amely nagyokat mond." (Zsoltár 12,4). Később így folytatja: "Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hízelkednek." Tudod, ki a hízelkedő? Aki érdekből közelít meg embereket, és szemükbe kedves. Nem tudom, magadra ismersz-e? Hogyan jöttél ide? Hozzá készülve, vigyázva? Olyan világos és éles fényképet ad ez az Ige rólunk.

Így folytatja: "Essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened." Nagyon kérlek, ne gondolj most másra, mert benned van a lázadás, a hamisság, az álnokság. A Biblia azt mondja: Válaszd el a jót a hitványtól! Ott van benned a büszke beképzeltség, a régi rossz természet.

És most mégis az a lehetőségünk: "Én pedig a Te kegyelmed sokaságából házadba mehetek". Milyen nagy ajándék ez! Az Úr ismer, egészen tudja ki vagy, és mégis van ilyen lehetőséged kegyelme sokaságából. Egyikünk sem lehetne itt, ha Isten nem volna mérhetetlenül kegyelmes. Hogy itt lehetek, arról beszél, hogy szeret az Isten. Hiszen, ha komolyan végignézzük, egyáltalán nem vagyok sem igaz, sem őszinte, sem szerető, és mégis itt lehetek és hallgathatom az Igét. Sőt "Leborulok szent templomodban a Te félelmedben." Szeretnélek kérni, borulj le az Úr előtt teljes szívből. Isten félelme mindig megtérésre, megalázkodásra indít. Vajon indíthat-e téged is?

"Uram vezess engem a Te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a Te utadat!" És majd örülnek mindnyájan, akik bíznak benned, akik szeretik a Te nevedet." Ha engedsz az ítéletnek, akkor majd örülni fogsz. Lehet, most azt mondod: minek örüljek? Tele van az életem bajjal, a férjem, a gyerekem gondja, hát minek örüljek? Az Úr el akar juttatni oda, hogy mindennek ellenére mégis tudj örülni. Isten már előre látja, ha engedsz az ítéletnek, örülni fogsz. "Mindörökké vigadjanak, és Te megoltalmazod őket és örvendeznek Te benned, akik szeretik a Te nevedet. Mert Te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a Te jóvoltoddal, mint egy paizzsal."

Igaz ember ezen a földön csak Jézusban van. Megigazult ember csak az lehet, aki meglátta bűneit, elveszett voltát, és Jézus Krisztus által fehér ruhát kapott. Istennek van hite hozzád, hogy majd örülni fogsz. Ma még talán nem, most még csak azt látod: hogy merek így készülni hozzá, tele bűnnel, tele engedetlenséggel? Az Úr megadhatja, hogy mindent megláthatsz, mindentől megszabadulhatsz és örülhetsz.

Kérdd most hittel: Uram, vidd végbe bennem, amit mondtál, készülök Hozzád!

Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy testvéreimmel együtt készülhetek hozzád. Kérünk, adj világosságot, hogy már ma megláthassuk magunkat, az egész hamis, fölényes, beképzelt, képmutató életünket. Urunk, világosíts ránk Lelked világosságával. Könyörülj rajtunk, hogy mindent elvégezhess bennünk, amiért idehoztál. Úgy szeretnénk hinni, hogy majd örülünk, majd áldunk Téged. Majd úgy indulhatunk el utadon, a Te akaratod szerint. Kezdjed el Uram és végezzed el bennünk munkádat, neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1985. október 13.

Vissza a lap tetejére>>>

Istan igaz bíró

"Én Uram Istenem, benned bízom, oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem, Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító." Zsoltár 7,2-3

"Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen, - serkenj fel mellettem, Te, aki parancsoltál ítéletet! És népek gyülekezete vegyen Téged körül, és felettük térj vissza a magasságba. Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint! Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erősítsd meg az igazat, mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket. Az én paizsom az Istennél van, aki megszabadítja az igazszívűeket. Isten igaz bíró, és olyan Isten, aki mindennap haragszik. Ha meg nem tér a gonosz, kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt. Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait. Ímé, álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül. Gödröt ás és mélyre vájja azt, de beleesik a verembe, amit csinált. Forduljon vissza fejére az, amit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága.

Dicsérem az Urat az Ő igazsága szerint, és éneklek a Felséges Úr nevének." Zsoltár 7,7-18

Hálát adunk Uram, hogy itt lehetünk. Köszönjük mindazt, amit megtettél már, hogy elhoztál ide. Kérünk, szólíts meg minket. Hadd értsük meg világosan, hogy személyesen ismersz, tudod, hogy kiket hoztál ide, és mire van szükségünk. Kérünk, szólíts minket néven igédben Szentlelked által, az Úr Jézusért. Ámen.

Ami a Bibliában dőlt betűvel van írva, azt jelenti, hogy nincs benne az eredeti szövegben. Ezért hagytam ki kétszer a "gonosz" szót. A gonosz te, meg én vagyunk.

Vajon tudjuk-e mindnyájan, hogy ez az életünk veszedelmes élet. A testünk számára, de a lelkünk számára is. Ki oltalmaz? Kiben bízol? Az Ige ezzel kezdi: "Én Uram Istenem, benned bízom, oltalmazz meg engem" ebben a veszedelmes életben. Gondoljunk csak arra, hogy a testre nézve milyen veszedelmes az élet. A budapestiek mondogatják, hogy mennyire tele van gázzal Budapest levegője. Valaki lejár a Dunapartra, egy kis jobb levegőt lélegezni, mert úgy érzi, hogy megfullad ebben a gázzal teli levegőben. A levegő maga tele van méreggel, gázzal, fertőzéssel. Ezeket érezhetjük, de a bacilusok, a sugár, a vírus nem érezhető, pedig azzal is tele van a levegő. Az életünk veszedelmes a testünkre nézve.

De ha arra gondolunk, hogy a lelkünkre nézve milyen veszedelmes, azt szinte el sem lehet mondani. Ezért mondja az Ige, hogy lelkemet úgy akarja széttépni, mint az oroszlán. "Szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító." Tehát a lelkem számára még veszedelmesebb. Ezért kéri: szabadíts meg engem az én üldözőimtől, utána pedig az én ellenségemtől. Nemcsak a testemet üldözi sok-sok veszedelem, hanem a lelkemet még több. Gondoljunk arra, hogy a szemünkön és fülünkön keresztül mi minden megy be a lelkünkbe. E két hatalmas bejáraton keresztül be lehet jutni a lélekbe. A szem egy teljesen nyitott ajtó, és mi minden szennyes dolog megy be csak egyetlen napon. Tévén, újságon, emberek beszédén keresztül, amit látunk, amit hallunk. Mennyi fertőző gondolat, mondat, érzés!

Olyan megdöbbentő, hogy a testünk számára is, de méginkább a lelkünk számára veszedelmes életben élünk. Így mondja az Ige, hogy oltalmazz meg az ellenségtől. Tudjátok, hogy egy ellenség van, amire azt mondja: "Hogy szét ne tépje, mint oroszlán az én lelkemet." A Biblia a Sátánra mondja, hogy ordító oroszlán, aki keresi, hogy kit nyeljen el. Akit szét lehet tépni. Ilyen veszedelmek között élünk, hogy valaki állandóan szét akar tépni. Nem tudom van-e szemetek arra, hogy mennyi széttépett ember jár már ebben a világban, akinek a lelke szét van tépve? Körülötte minden rendben van, de nem látszik, hogy mi van belül.

A gondolatvilágunk mennyire széttépett sokszor. Valaki így mondta: tudod, az a baj, hogy nem tudok koncentrálni. Széttépett érzésvilág. Hány családban kezdődött már el a válás. Széttépett család, széttépett gyerekek. Sokszor mikor gyerekekkel beszélek, elmondják: akkor kezdődött a baj, amikor az apám és az anyám elkezdett veszekedni. Amikor széttépett lett a kettőjük kapcsolata. Az oroszlán szertejár, kívülről, belülről széttépi az életed. Vannak emberek, akik belülről hasadtak már. Tudathasadás. Valami belülről szakadt szét, kettős lettem. Egyszer így gondolkozol, egyszer úgy, már magam sem tudom, melyik vagyok. Hány világi ember egészen más, amikor hívő emberek közé kerül. Ki vagyok én tulajdonképpen?

Ezért kiált fel a Zsoltáros a 2. versben: "Oltalmazz meg engem!" Tanuljuk ezt meg és kérjük az Urat, hogy "Oltalmazz meg engem!" Jó volna ezt minden reggel kérni, amikor fölkelek, vagy elindulok a munkahelyemre. Nem olyan veszélytelen dolog ebben a világban járni. Előre kérhetjük, hiszen annyi veszedelem rejtőzködik ebben a világban.

A következő kérés: "Szabadíts meg engem!" Amikor már nem oltalmazhatott meg, amikor már benne vagyok az iszonyú gondolatban, indulatban, haragban, már nem egyszerű kijönni. Ott már szabadításra van szükség. Oltalmazz meg és szabadíts meg, mert szét fog tépni. Talán most még nem érzem, de rettenetes, mert üldöz. Éreztétek-e már, hogy nem tudok szabadulni ettől a haragtól? Mintha a nyomomban volna.

Lehet hogy egy kívánság üldöz. Tudom, hogy nem jó, hogy nem kellene, meg kellene állnom, de nem tudok, mert üldöz, a nyomomban van. Mindig újra és újra utolér. Így mondja itt az Ige: "Kelj fel, Uram!" Úgy érzi, mintha nem is volna Isten. Valaki Németországban látja, mi minden történik a háborúban, micsoda pusztítást vitt véghez az ellenség, a házak égnek. És akkor azt mondja mellette egy másik ember: maga ezen megbotránkozik? Jöjjön, mutatok valamit. Elvezeti egy udvarra, ahol éppen egy bunkert ásnak ki, ami tele volt széttépett emberekkel. Azt kérdezi az ember: most azt mondja meg, hol van ilyenkor az Isten? Volt-e már nektek is ez a kérdésetek, amikor olyanok történtek körülöttetek, hogy hol van az Isten, alszik? Itt mondja az Ige: "Kelj fel, Uram!" Utána azt mondja: "Serkenj fel mellettem." Mintha aludna Isten. Nincsen segítségem. Valóban nincsen, vagy csak nem látja?

Olyan jó, hogy azt kéri: kelj fel, serkenj fel, oltalmazz meg, és a végén eljut oda: "Bírálj meg engem." Nem a világgal van baj, nem az emberekkel, velem van baj. Nekünk is ide kell eljutnunk ezen a héten: velem van a baj, nem a körülöttem élőkkel, és azért hozott ide az Úr, hogy megbíráljon.

"Isten igaz bíró, és olyan Isten, aki mindennap haragszik." A szívemet vizsgálja, az érzéseket, így mondja: "Mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket." A szívem, az érzésvilágom, a vesém a titkaim. A legrejtettebb szerve az emberi testnek a vese. Amikor azt mondja az Ige, hogy Isten látja és vizsgálja a veséket, akkor mindig erről van szó, a legrejtettebb, a legtitkosabb gondolataimról. Vajon mondod-e az Úrnak ma este: Vizsgáld meg a szívemet, az érzésvilágomat, és hozzad elő a titkaimat, a legelrejtettebb gondolataimat.

Isten azért hozott ide, mert szeretne megvizsgálni. Olyan jó, ha kérjük azt, ami az Ő akarata. Ha akaratáról van szó, azt mondja az Ige: "Még arra nézve is kérni hagyom magamat Izráel házának, hogy cselekedjem ővelük." (Ez 36,37). Isten kérni hagyja magát, hogy cselekedhessen. Elhozott ide, hogy megbíráljon, de megvárja, hogy kérjed. Fogod-e este csendben kérni: Uram Isten, vizsgálj meg és bírálj meg, mint egyetlen igaz bíró. Azt mondja az Ige: "Idő előtt semmit se ítéljetek," - magadat se, - "míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait." (1Kor 4,5). Őneki van joga bírálni, itélni.

Olyan lélegzetelállító ez a mondat, hogy Isten mindennap haragszik. Rád is! Van neki miért. Tudod-e most csendben mondani: igaz, Uram, ha Te mindennap haragszol, van miért. Olyan megdöbbentő a páhuzamos helye ennek, az Ézs 59,1: "Ímé, nem oly rövid az Ő keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az Ő füle, hogy meg nem hallgathatna." Ugye emlékszünk, - alszik, vagy nem hall? Világosan megmondja az Ige, hogy hall is, lát is, szabadítani is tud, hanem: "A ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől." Aztán mond egy jó pár mondatot, ami egészen azonos a 7. Zsoltár mondataival. Így mondja: "Álnoksággal vajudik, hamisságot fogan és hazugságot szül." Jó volna világosan érteni, mivel vajudsz most, talán a gondolatvilágodban: tegyem, ne tegyem, jó lesz, nem lesz jó. Aztán valami megfogan. Jakab levele elmondja: "A kívánság megfoganván bűnt szül." Akkor egyszer csak valami döntés ébred bennem és megszületik a bűn. A bűn születési anyakönyvi kivonata világos Jakab levele első részében. Gondolataiban vajúdik, megfogan a döntés, és a végén szül.

Elmondja azt is az Ige, hogy mit szül: "Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek, aki tojásaikból eszik, meghal és ha egyre rátapodsz, vipera kél ki. Pókhálójukból nem lesz ruha, csinálmányuk nem felvehető." (Ézs 59,5-6). Picit érted, hogy a kifogásaid, amivel magadat takarnád, azt foganod, szülöd: mit fogok mondani, mert nem én voltam az oka. És szövöd magadnak a pókháló ruhát, amin mindenki átlát. Nemcsak Isten, hanem minden ember. Mondod a védekezéseidet, magyarázod, és aki veled szemben ül az egészen átlát. Sokszor olyan döbbenten ülök emberekkel szemben, akik mondják a maguk igazolásait. Úgy szeretném mondani: kár mondani, átlátok rajta. Még az ember is átlát, hát akkor az Isten. És ezzel vajudsz, míg megszületik a bűn.

Így mondja az Ige, hogy a gonosz: te, meg én, - "Ímé álnoksággal vajúdik a gonosz, hamisságot fogan és hazugságot szül." A vipera tojása az, amit kiköltöttél. Így mondja tovább: "Gödröt ás és mélyre vájja azt: de beleesik a verembe, amit csinált." Amit kigondoltál, kimesterkedtél, amit sikerült valahogy eldöntened, hogy így csinálom, - te fogsz beleesni. A pókháló nem takar, és a végén ezt mondja: "Forduljon vissza fejére az, amit elkövetett, és szálljon feje tetejére az ő erőszakossága." Eljön a pillanat, amikor majd fejedre fordul vissza minden, amikor majd te esel bele a gödörbe.

Egy fiú elmondta, hogy nagyon rosszul bánt az édesapjával. És amikor ott álltam a halálos ágyánál, minden a fejemre esett vissza. Lehet, hogy bizonyos ideig sikerült eltakarnod, de eljön a pillanat, amikor minden a fejedre fordul vissza. Nem lesz kimenekedés már. Gondolj csak azokra az emberekre, akik körülötted élnek, ástad a vermet, és te fogsz belepusztulni, mert ezt nem lehet kibírni.

"Szálljon feje tetejére az ő erőszakossága." Jó volna egy picit Jézusra nézni, akire minden ráhullott. Ha téged egyszer utolér a kereszt, akkor rájössz, hogy az én bűneim hullottak Jézus fejére, amiket elkövettem. Akkor száll majd vissza a fejedre. Akkor fogsz majd igazán sírni, hogy én voltam.

Olyan nagyon jó ez az egy mondat: "Dicsérem az Urat az Ő igazsága szerint." Tudjátok, ki az Ő igazsága? Jézus! Nem a te igazságod. Az Ő igazsága a mi időnkben a kegyelem. A legjobban fáj a kegyelem. Ha egyszer jót kaptál gonosz helyett, akkor tudod, hogy mit vétettél. Ha egyszer rájössz majd arra, hogy Jézus mindent tudott, mindent látott, és mégis szeretett. Ez az Ő igazsága. Az Ő igazsága a kereszt. Ma újra szeretne odavezetni, ha voltál valaha ott. Hogy tudjon bánni veled, és velem a gonosszal, az Ő igazsága szerint. Ezért hozott ide, hogy most visszafordítson mindent a fejedre. Hogy eljuthass először, vagy újra a kereszthez, kegyelem szerint.

Imádkozzunk! Köszönjük Uram, hogy vagy, bármennyire is forog körülöttünk a világ, a saját életünk, bármennyire érthetetlen, amiben vagyunk. Hadd áldjunk, hogy ami velünk történik mindazt tudod. Köszönjük, hogy minden ki van mérve, ki van számítva. Dicsérünk Téged, hogy minden, ami a fejünkre borul vissza, most még kegyelem. Segíts, hogy eljussunk vele oda, a Te keresztedhez. Hadd lássuk meg a töviskoronát, ami a fejedre hullott. Hadd lássuk meg, hogy minden büntetést, minden korbácsütést értünk, helyettünk szenvedtél, vállaltál, hogy végre egyszer megértsük a mi nagy-nagy igazságunkkal szemben a Te igazságodat. Áldj meg minket Uram, hogy újra átéljük a kereszt valóságát, és újra szabadon mehessünk tovább. Kérlek add meg nekünk, hiszen kértünk! Oltalmazz meg minket a legnagyobb ellenségünktől, önmagunktól. Szabadíts meg Úr Jézus, hogy lehessünk újra valóságosan szabadok, a Te dicsőségedre. Ámen.

Biatorbágy, 1989. június 8.

Vissza a lap tetejére>>>

Nem hagytad el, akik keresnek Téged

"Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint: Dávid Zsoltára. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet. Örülök és örvendezek Tebenned, zengedezem, óh Magasságos a Te nevedet! Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a Te orcád előtt. Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet, az ítélőszékben ültél, mint igaz bíró. Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörülted. Az ellenség megszűnt, elpusztult örökre, és a városoknak, amiket feldúltál, még az emlékezetük is elveszett.

Az Úr pedig örökre trónol, ítéletre készítette el az Ő székét. És Ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan. És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején. Azért Tebenned bíznak, akik ismerik a Te nevedet, mert nem hagytad el Uram, akik keresnek Téged.

Zengjetek az Úrnak, aki Sionban lakik: hirdessétek a népek között az Ő cselekedeteit." Zsoltár 9,1-12

Uram, nagyon köszönjük, hogy azért jöttél, hogy megkeress bennünket. Hadd kérjünk, hogy hallgathassunk szavadra. Segíts, hogy hagyjuk magunkat egészen megkeresni. Tudod, hol vagyunk, miben vagyunk. Kérünk, hogy kereső szereteted hadd találjon meg, hogy lehessünk boldog, szabad gyermekeiddé. Ámen.

Az első kérdésem: testvér, mit keresel? Valaki, amikor jött hozzánk, nem tudta hova kell jönni, kit kell keresni. Közülünk valaki meglátta, mennyire tétovázva jön, gyanut fogva eléje ment és megkérdezte: kit tetszik keresni? Azt válaszolta: nem is tudom, csak megyek, megyek, megkeresem őt. Aki megszólította azt mondta: akkor jöjjön velem, mert hozzánk jön.

Ha titeket megkérdeztek volna, hogy mit kerestek, azt mondtátok volna, hogy megyek, megyek, megkeresem Őt? Itt ezzel köszönt az Úr, ezt mondja az Ige: "Mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek Téged." Ezt a valakit sem hagyta el az Úr, idetalált.

Vajon kit keresel? Valóban az Urat keresed? A Biblia leírja, hogy a Jézus feltámadása után, a sírhoz menő asszonyok megijednek, amikor az angyal megszólal és azt mondja: "Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek." (Mt 28,5). Látjátok, Jézus tudja, hogy melyikőtök kit, vagy mit keres itt. Van-e közöttünk most olyan, akinek mondhatja, hogy ne félj, mert tudom, hogy Jézust keresed. Érthetően megmondja az Ige: "Mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek Téged." Pedig előtte azt mondja: "És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején." Van itt közöttünk nyomorult? Ugye erre nem jelentkezünk. Pedig az Úr a nyomorultat keresi. És ha erre senki nem jelentkezik, kénytelen az Úr továbbmenni.

Egy édesapa kislányával járkált a vásárban. A kislány elbámészkodott, elveszítette az apját. Borzalmas sírásba kezdett. A vásár egyik részén hallatszott a kiáltás, hogy édesapám! A másik végéről pedig: Sárika! Sárika! Keresték egymást. Látjátok, a legtöbb ember így van, elvesztette valahol az Atyát, és most keresi. Valami mindig hiányzik. És ezért nyomorult az ember, mert elvesztette Istent. A Zsoltár elején beszélt az Ige az ellenségről. Álljunk meg egy percig: van ellenséged? Lehet, hogy most azt gondolod, hogy a szomszédasszony, vagy valaki, aki a faluban ártott neked. Vagy talán a meny, vagy a vő, aki annyit piszkál engem, ő az ellenség.

Az Ige nem ezekre gondol. A Biblia mindig a lelki ellenségről beszél: a bűnről. Testvér, soha nem az tesz nyomorulttá, ha kívülről bántanak, hanem ha belülről. A belső ellenség, a saját indulatom, talán a haragom, a sértődékenységem. Tudjátok mindnyájan, milyen nyomorulttá tud tenni, ha megsértődöm. Sok-sok minden bánt, sokszor a gyerekkori bűneid, valami, amit talán nem tettél meg a szüleidnek. Azt hitted, rég elfelejtetted és közben mélyen rág valami. Ideges, boldogtalan, elégedetlen vagyok, - de miért?

Egy vihar után mentem itt nálunk föl a dombra és láttam, hogy egy vastag fát kitört a vihar. A sokkal vékonyabbak pedig ott álltak körülötte. Közelebb mentem és akkor láttam, hogy a fa belseje teljesen össze volt rágva. Ahogy álltam mellette, azt mondtam: ilyen az ember. A lelkiismeret rág, ha magyarázkodom akkor is. Talán az elrontott házasságod miatt. A másikat okolod, de belülről rág, és egy váratlan pillanatban összetörsz. Talán erősnek látszol. De mi van belül? A nyomorúság nem kívül van, hanem belül. A Biblia mondja: "Nevetés közben is fáj a szív." (Péld 14,13). Belül fáj valami, ami tönkreteszi az életedet. Az ítélkező természeted, a hátmögött való pletyka. Egyszer valahol ezt olvastam a fáradtságról: ne ítélkezz, nem leszel fáradt. Téged tesz tönkre, nem azt, akit ítélsz. Majd Isten megmutatja, miért vagy nyomorult. Nem a külső, a belső ellenséggel van a baj.

Olyan jó, hogy az Úr az első este elmondja, mit akar tenni. "Az ellenség megszünt, elpusztult örökre," mondja az Ige. Milyen jó volna, ha igaz lenne, hogy a belső félelem, fájdalom, nyugtalanság, gyötrő gondolatok megszüntek. Milyen öröm lenne, hogy nincs többé, Jézus örökre eltörölte ott a kereszten. Az ellenséget, a bűnt, a sötét hatalmakat legyőzte örökre. Ezt az örömhírt szeretném belekiáltani a szívedbe az első estén. Akkor megértjük, miért kezdi így a Zsoltárt: "Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csodatételedet. Örülök és örvendezek Tebenned, zengedezem, óh Magasságos, a Te nevedet." A Zsoltár hátuljáról megyek előre. Mert most még nem igaz az életedben, hogy dicséred Őt teljes szíveddel, és örülsz és örvendezel. Nem igaz az ellenség miatt, a bűn miatt, a belső nyomorúság miatt. De meglesz ezen a héten, hogy örökre el van törölve, ha hittel elfogadod, hogy elvégeztetett. Ha Jézus megszabadít, ez a Zsoltár lesz a Zsoltárod.

Olyan jó lenne, ha hétvégén ragyogna az egész életed és mondanád: Örülök és örvendezek, dicsérem az Urat teljes szívemmel. Csak akkor lesz igaz, ha igazán keresed Őt. Azt mondja az Ige: "Nem hagytad el Uram, akik keresnek Téged." "Lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején." A végén újra mondja: "Zengjetek az Úrnak, aki Sionban lakik, hirdessétek a népek között az Ő cselekedeteit." Az Úr elmondja a diagnózist, hogy mi van veled: nyomorult vagy, hogy a bűn, az ellenség a baj. Ő legyőzte az ellenséget. És ez a győzelem valóság lehet az életedben. Megmondja, hogy mi lesz a következménye: dicséred, magasztalod, áldod és hirdeted az Ő nevét. Milyen jó, hogy ezt akarja tenni az Úr. Csak rajtad és rajtam múlik, engeded-e?

Imádkozzunk! Uram, hadd köszönjem meg, hogy nyomorultként állhatok meg Előtted. Áldalak, hogy látod a szívem állapotát. Tudod Úr Jézus, hogyan tesszük tönkre saját magunk a belső életünket. Áldunk Uram, hogy látsz és ismersz bennünket, és köszönjük, hogy Nálad van a megoldás. Sehol a világon nincs a bajunkra megoldás, csak Tenálad, csak a Te kereszteden. A bűnre nincs más megoldás, csak a bocsánat. Kérünk, ajándékozz meg azzal, hadd dicsérjük, hadd magasztaljuk nevedet. Hadd legyünk igazán dicsőséged és kegyelmed hirdetői ezen a földön. Uram, vidd véghez bennünk, amit mondtál, egyedül nevedért. Ámen.

Biatorbágy, 1985. január 6.

Vissza a lap tetejére>>>

Az Úr király

"Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején? A gonoszok kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, amiket koholtak. Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kívánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. A gonosz az ő haragos kevélységében senkit nem tudakoz;nincs Isten, ez minden gondolatja. Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

Lenyomja, tiporja és erejétől elesnek az ügyefogyottak. Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arcát; nem is látott soha! Kelj fel Úr Isten, emeld fel kezedet: ne feledkezzél el a szegényekről! Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta. Te látod ezt, mert Te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz. Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről. A szegények kívánságát meghallgatod, óh Uram! Megerősíted szívüket, füleiddel figyelmezél, Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember." Zsoltár 10,1-5. 10-18

A Bibliában mindig kétféle embert látunk. Annyiféle ember van, hogy el sem tudnánk sorolni és mégis kétféle van. Két ember megy fel imádkozni a templomba. Az egyik farizeus, a másik vámszedő. Két juh van, az elveszett és az otthon maradt. Két fiú van: a tékozló és amelyik otthon maradt. Két lator, a jobb és a balkéz felőli. Ez nem annyit jelent, hogy csak kettő van, hanem kétféle.

Ebben a Zsoltárban is kétféle ember van. Az egyiket így mondja az Ige: gonosz. Így jellemzi az Ige a gonosz embert: Kevély, sőt a másik mondatban azt mondja: haragos kevélységében. Nem ismerünk-e magunkra? Nem úgy vagyunk-e, hogy én vagyok a jobb, a rendesebb? A jó ember a másiknál jobbnak, tisztességesebbnek, becsületesebbnek érzi magát. Néha haragszik a másikra, hogy miért úgy csinálja, hogy képes ilyen lenni.

Haragos, kevély. Jó volna tükörbe nézni, nem hasonítasz-e ehhez az archoz, amikor mondod a magadét. Azt mondja a Biblia: "Dicsekszik a gonosz az ő lelkének kívánságával". A farizeus is elmondta az ő dicsekvését még Isten előtt is. "Isten! Hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek." (Lk 18,11-12). A kevély vallásos ember Isten előtt is mondogatja, hogy mit csinál.

Még egy arcképet látunk itt róla az Igében: "A fösvény megveti és szidja az Urat." Ez a másik jelző, hogy fösvény. Nem vagytok-e úgy, hogy nehezen adtok valamit, és nem szeretem, ha a dolgaimat elhasználják. Véletlenül nem tartozol-e mégis a gonoszok közé Isten szerint?

"Elfelejtkezett Isten, elrejtette arcát; nem is látott soha!" - mondja a 11. vers. A Zsoltár 50,22-ben beszél az Ige az Istent felejtőkről. Nem vagyok-e úgy sokszor, hogy elfelejtkezem Róla, hogy Ő van és lát. Komolyan veszed Isten parancsolatait? Gondolsz-e arra, hogy Isten látja, tudja gondolataidat, cselekvéseidet. Azt hiszem, ha gondolnánk arra, hogy Ő van és itt van, nagyon sok mindent nem gondolnánk és mondanánk. Talán úgy vagyunk, hogy elfeledkezik Isten, nem emlékezik dolgainkra. Nem tartozol ezek közé az emberek közé?

A másik csoportnak más a neve, nem istenfélő, nem kegyes, szegények. Kétféle ember van: Vagy gonosz ember, aki kevély, vagy szegény ember. Jó volna meglátni, szegény vagyok? Egy furcsa szó van itt: "ügyefogyott". Erről rögtön megállapítod: azért az nem vagyok.

"Kelj fel Úr Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről! Miért szidja Istent a gonosz? Miért mondja szívében: Nem keresed rajta. Te látod ezt, mert Te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Tereád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is Te vagy segedelme." Ezekhez tartozol? Lehet legtöbben azt mondjuk, sem ehhez, sem ahhoz. Se gonosz, se ügyefogyott nem vagyok. De a Biblia szerint két csoport van. Egyikbe beletartozol. Jó volna eldönteni, hogy melyikbe.

Érdekes ez a szó: ügyefogyott. Annyit jelent: ügyei elfogytak, nem tudja, hogyan segítsen magán. Legtöbbször akkor megyek az Úrhoz, amikor már nem tudom, hogy mit tegyek. Az árvának senkije nincs. Nincs támogatója, nincs segítője, gondviselője. És ha mennyei Gondviselő sincs? Ha úgy érzed, hogy szegény, ügyefogyott, árva vagyok, akkor ebbe a csoportba tartozol. Milyen jó volna, ha a kevélységből, magabiztosságból eljutottál volna már ebbe a csoportba.

Isten csak egy van, egyféle. Olyan komoly ez az Ige, amikor beszél az Úr Istenről. "Emeld fel kezedet: Ne feledkezzél el a szegényekről!" Beszél az Isten lábáról, kezéről. "Te látod ezt, mert Te megnézed a hamisságot". Beszél a szeméről. Pedig Istennek nincs se keze, se lába,se szeme, se arca. Mert Isten Lélek. Isten a legnagyobb szellemi hatalmasság, de nem ember az Isten. Amikor a Biblia kezéről beszél, Isten cselekvéseiről beszél. Mi is a kezünkkel cselekszünk. Kelj fel. A mozdulásáról beszél. Így ismerjük Istent, hogy fel tud kelni, hogy cselekedni tud?

Az Ige kétféleképpen beszél Isten kezéről. "Kelj fel Úr Isten, emeld fel kezedet". Mintha azt mondaná: Üssél. A gonosszal szemben mondja. A Jelenések könyve mondja, amikor a csapásokról beszél: Keze még fel van emelve. Már lecsapott, de keze még felemelve maradt, annyit jelent: Még jön a következő. A másik, amit mond Isten kezéről:"Te látod ezt, mert Te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed". A büntető keze és a gyógyító keze. Az Ő kezei megsebeznek, de meg is gyógyítanak.

Ismered-e Isten kezét az életedben? Észrevetted már, amikor megsebzett? Tudod azt, hogy nem véletlenül történnek a dolgok, nem véletlenül jönnek a nehézségek? Ismered-e a gyógyító, simogató kezét? Átélted-e már, amikor rátette kezét a fájdalmadra, nehézségeidre? Mondod-e most Istennek: Uram, vesd rám kezed, kelj fel, cselekedjél!

Azt mondja a Zsoltáríró: "Te látod ezt, mert Te megnézed a hamisságot és fájdalmat". Ezért hozott istenközelbe. Tapasztalni fogod, hogy megnéz mint orvos és megvizsgál. Valaki így mondta egyszer: Meg sem nézte az orvos a bajomat, csak írt egy receptet, nem érdekelte, mi bajom van. Ma gondolj arra, megnézi, ha megmutatod Neki a bajaidat, fájdalmaidat, nehézségeidet. Olyan Valakihez jöttél, aki megnéz, aki a szíved legmélyéig lát, aki látja a hamisságodat. Lehet sok minden nem is úgy van, ahogyan mondod és mutatod.

"A szegények kívánságát meghallgatod, óh Uram! Megerősíted a szívüket, füleiddel figyelmezel." Gondolj arra ma este: Isten lát, hall, figyel. Nincsenek kezei, szemei, lábai, fülei, de mindenütt jelen van, lát, hall, keres, figyel, ismer. Gondolj ma Rá ilyen valóságosan, amikor majd imádkozol, hogy Uram, Te vagy. Uram kelj fel, és jöjj ide hozzám egészen.

Azt mondtam, hogy kétféle ember van, de egy Isten. És mégis kétféleképpen beszél Róla az Ige. Azt mondja: "Úr Isten", később azt mondja: "Az Úr király". Egy és mégis kettő. Mert az az Isten, aki Lélek, akinek nincs szeme és szája, nincs keze és lába, egyszer testté lett, emberré lett. Olyan keze volt, mint neked, olyan lába, olyan szemei, olyan füle. "Az Ige testté lett." Királlyá lett. Emlékezz, mikor ott áll Pilátus előtt, megkérdezi Tőle: "Király vagy-é hát Te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok." (Jn 18,37).

Jézus csakugyan Király. Az Úr Isten emberré lett és királlyá. Milyen megdöbbentő, hogy ennek a mindenható kéznek, az Úr Jézus kezének egy mozdulatára megállt a szél. Mennyire megdöbbentek a tanítványok: "Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki?" (Mt 8,27). Kicsoda ez, akinek a kezén szaporodnak a kenyerek? Vajon ismered-e egy kicsit az Úr Királyt? Királyod neked? Meghódoltál már előtte? Király az életedben is?

Ez a leghatalmasabb, a leggazdagabb Király szegénnyé lett. "Gazdag lévén szegénnyé lett érettetek." (2Kor 8,9). Olyan, mint te, meg én. Ott a keresztfán olyan szegénnyé lett, amilyen soha senki nem volt ezen a földön. Csak azért, hogy a szegényeken segíthessen. Csak a szegényeken! "Boldogok a lélekben szegények, mert övék az Istennek országa." (Mt 5,3).

Testvér, nem vagy boldog. Jó volna, ha most ezt őszintén elmondanád az Úrnak. Tudod miért? Mert nem vagy szegény. Ha az Úr megteheti veled, hogy szegénnyé, ügyefogyottá, árvává légy, abban a pillanatban Ő cselekszik veled. Ő csak a szegényekért jött. Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint egy gazdagnak Isten országába bejutni. Testvér, aki nagy akarsz lenni, aki fölényes tudsz lenni mindenkivel, Isten odaállít a tű foka elé, a szoros kapu elé, ahol egy kis önigazság, egy kis magabiztosság sem fér be. Vajon tudsz-e majd szegénnyé lenni? Engedd, hogy az Úr szegénnyé tehessen, hogy az Övéi közé tartozzál.

Krisztus Király a legszegényebb. Nemcsak anyagilag. Megvetett lett, lenézett, arcul ütött, megsebesített. És mégis az Ő átszögezett lábával, kezével aratta a győzelmet ott a Golgotán. Ma menj oda Hozzá!

Imádkozzunk! Köszönöm Uram, hogy meglátod a szegényt. Köszönöm, hogy a gazdagot, a felfuvalkodottat, a kevélyt messziről ismered. Hadd tudjunk ma közel menni Hozzád úgy, ahogyan vagyunk. Kérünk, vesd ránk kezedet, hadd tapasztaljuk közelségedet. Kezdd el már ma bennünk megszegényítő munkádat, hogy aztán elvégezhesd a szabadító, boldoggá tevő munkádat, egyedül neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1985. március 10.

Vissza a lap tetejére>>>

Az Úr igaz

"Az éneklőmesternek: Dávidé. Az Úrban bízom, hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?! Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek. Mikor a fundámentumok is elrontattak, mit cselekedett az igaz? Az Úr az Ő szent templomában, az Úr trónja az egekben, az Ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait. Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az Ő Lelke. Hálókat hullat a gonoszokra, tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészük! Mert az Úr igaz, igazságot szeret, az igazak látják az Ő orcáját." Zsoltár 11, 1-7

Hadd köszönjük meg Urunk, hogy itt lehetünk, és minden akadályon keresztül mégis eljuthattunk. Kérünk, hogy amit akarsz tenni, és mondani, hadd érthessük majd meg. Áldd meg a bejövetelünket, az itt tartózkodásunkat. És kérünk, hogy használj fel mindent, hogy előbbre juthassunk, és győzelmes életre juthassunk. Neved dicsőségére. Ámen.

Olyan jó, amivel kezdődik ez a Zsoltár: "Az Úrban bízom." Vajon el tudjuk-e mondani ilyen egyszerűen és világosan: "Az Úrban bízom?" A bizalom azonos a hittel. Az jutott eszembe: "Aki benne hisz, az nem fut." (Ézs 28,16b).

Az Ige ezt a kérdést veti fel: "Hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!" Miért mondhatják? Mert van rá okuk. "Megvonják az íjat, ráillesztették a nyilukat az idegre, hogy a sötétben az igazszívűekre lövöldözzenek." Háború van, lövöldöznek.

Nézzünk szembe ezzel az Igével: "Aki hisz, az nem fut," és világosan értsük meg, hogy az Ige máshol azt mondja: "Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek." (Jak 4,7). Ő fog futni. Ha háború van, valakinek futni kell. Mindig az a kérdés, hogy én futok-e, vagy az ellenség? Isten a gyermekeinek azt mondja, hogy "álljatok ellene." Isten fegyverzetében egyetlen testrészre nincs fegyver, nincs védelem, és ez a hát. Nincs beszámítva Istennél a futás, hogy szolgái háttal legyenek az ellenségnek. Azért kérdezi: "hogy mondhatjátok?" Hogy tudtok ilyet mondani, hogy fuss. "Álljatok ellene az ördögnek!" Okuk lenne a futásra, - hiszen lövöldöznek. "Megvonják az íjat, ráillesztették a nyilat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek."

A Biblia sokat beszél a nyilakról, sőt beszél tüzes nyilakról. Amint éri az embert, azonnal éget, azonnal fáj. Mondtak-e már nektek olyan mondatot, ami azonnal fájt? Rögtön megsértett, rögtön tudtam, hogy rettenetes. De azt hiszem, hogy még veszélyesebb a mérgezett nyíl, amelyiket talán azonnal nem is értek. Mondanak valamit és csak bizonyos idő után értettem meg, mit is akart mondani. És valahol mélyen beszivárgott a méreg az életembe. Talán egy nap múlva, talán pár nap múlva lett érthető számomra, hogy ez milyen veszélyes.

Nagyon veszélyes dolog sötétben lövöldözni. Isten gyermekeinek, szolgáinak soha nem szabadna sötétben lenni. A heti igénk is ezt mondja: "Mint világosságnak fiai úgy járjatok." (Ef 5,8c). Számunkra a sötétség nagyon veszélyes, mert ott érnek bennünket utol a nyilak. Azért volna jó mindig Isten oldalán, a világosságban megmaradni. A sötétben lövöldöznek az igazszívűekre. Talán így mondhatnám, hogy Isten gyermekeire. Mert igazszívű ember nincs, csak megigazított szívű, aki Jézusért igazzá lett.

Újra mondom a kérdést: "Hogyan mondhatjátok az én lelkemnek, fuss a ti hegyetekre?!" Nem szabad mondanom, sem másnak, sem saját magamnak. Nincsen menekülés, Isten gyermekei csak előre mehetnek.

Az a rettenetes, nem is csak lövöldözés van, hanem azt mondja az Ige: "A fundámentumok is elrontattak." Gondolkozzunk kicsit, milyen fundámentumaink vannak. Lehet hogy az anyagi fundámentumok romlanak meg. Ez is elég nehéz állapot. Lehet hogy a családi fundámentumok, a kapcsolat a feleségemmel, a gyerekekkel. Az otthon mozdul meg alattam. Az egészségi fundámentumom. Jöhet egy olyan betegség, hogy úgy érzem, minden megindul alattam. Sokféle fundámentuma van az embernek, de a legkomolyabb, amire azt mondja az Ige: "Más fundámentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus." (1Kor 3,11). A hit fundámentuma nem inog-e az életünkben? Azt kérdezi az Ige: "Mikor a fundámentumok is elrontatnak, mit cselekedett az igaz?" Volt-e már úgy az életetekben, hogy megingott, és bizonytalanná lett minden? Lehet hogy a bűneim, az engedetlenségeim miatt. Valaki egyszer azt kérdezte önmagától: hívő vagyok én igazán? Ingott a fundámentum. Aki ezt átélte már, tudja, hogy milyen nehéz dolog, amikor talán a bűneim, az engedetlenségeim láttán úgy érzem, hogy mozog valami.

Vagy a szolgálati csőd. Ha nem áldhatta meg az Úr a szolgálatom, egyszer csak mozogni kezd a fundámentum. Olyan biztos voltam, hogy Isten erre hívott el, hogy ezt kell tennem, hogy van hát, hogy nincs áldás? Ez a legrettenetesebb állapot. Ha lövöldöznek, akár tüzes, akár mérgezett nyíllal, hát lövöldöznek, de mégsem az alapja rendül meg az életemnek. De ha a fundámentumok inognak? "Mikor a fundámentumok is elrontatnak, mit cselekszik az igaz?" Olyan jó, hogy válaszol is. A következő mondatban elmondja már: "Az Úr az Ő szent templomában, az Úr trónja az egekben." Egyetlen valami oldhatja meg ezt az ingást, ha fel tudok nézni. Ha nem a fundámentumot nézem, nem a körülményeket, nem önmagamat, hanem fel, az egekbe nézek, ahol az Ő trónja van. Testvérek, az Isten trónja nem inog! A földön minden inoghat. De amint felemeled szemedet az egekbe, valami teljesen biztosat látsz.

Az Ő trónja a földön a gyalázat trónja, a kereszt. Jézus felült a trónra. A kereszten volt egy kis fa, ami keresztbe volt téve, amire leülhetett egy kicsit a keresztrefeszített, amikor rettenetes volt már függenie a sebein, egy kicsit pihenhetett. A kereszt trón, ahova Jézus felült. A földön ezt a trónt állították neki. De a mennyben a dicsőség trónja van. S azon ül Jézus, mióta felment a mennyekbe. És ott mindig látni lehet. Ez a trón nem bukik. Ez a trón örökké trón marad.

"Az Úr az Ő szent templomában, az Úr tónja az egekben." Jó fölnézni, hogy a leglehetetlenebb helyzetben, lövöldözés közepette, ha az alapok inognak akkor is, a szemem mindig megkeresheti az Úr trónját. Minden hatalom Neki adatott. Hisszük-e ezt minden helyzetben, a legkétségbeesettebb pillanatokban is? A dicsőség trónja a mennyben mozdulatlan.

Egyszer beszéltünk arról, hogy az Úrhoz tartozó ember olyan fa, akinek gyökerei a mennyben vannak. Ott gyökerezik az egész élete. Egy olyan biztos fundámentumon, ami itt a földön a kereszt, és fönn az Isten dicsőséges trónja. Ez a fundámentum, ez a trón mozdulatlan. Ezt mondja itt az Ige: "Az Úr az Ő szent templomában ... az Ő szemei látják." Vajon úgy élsz-e mindig, hogy az Ő szemei látnak? Emlékszem egy falusi bácsira, aki miután megtért, mindig ezt mondogatta: az Úr látja, az Úr tudja. Már így is hívták a faluban. Mégis olyan jó volna így élni: az Ő szemei látják.

Egy helyen azt mondja az Ige: "Az igazak látják az Ő orcáját." (Zsoltár 11,7). A hívő élet legnagyobb öröme, ha látod Őt. Eszembe jut a húsvéti történet, amikor azt mondja az Ige: "Örvendeztek a tanítványok, hogy látták az Urat." (Jn 20,20). Ha látod Őt, minden rendben van. Bármilyen nehézség, vagy baj van, ha meglátod Őt, abban a pillanatban a szíved megtelik örömmel. Ma láttad-e Jézust a körülményeken, a történéseken keresztül? Minden nap elveszett nap, amikor nem láttad Őt. Az örökélet az, hogy megismerjük Őt. Ma mikor fölnéztél, láttad Őt? Szemed találkozott az Övével? Így mondja: "Szemeimmel tanácsollak téged." (Zsoltár 32,8b). Hogy lehetne vezetése az életednek, ha nem nézel össze Vele naponta? Ő lenéz rád, te visszanézel. Ez az a boldog pillanat, amikor kapcsolatom lehet Vele. Látja az életedet, a gondolatvilágodat. Ha minden összedől is, nincs semmi baj, ha Rá tudsz nézni, abban a pillanatban minden rendben van.

Közben azt is mondja az Ige: "Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az Ő Lelke. Hálókat hullat a gonoszokra: tűz, kénkő és égető szél az osztályrészük!" Ami az igaznak próba, az a gonosznak veszedelem. Olyan érdekes a kettő amit mond: "Hálókat hullat a gonoszokra," tűz, és szél. Isten gyermekeinek mérhetetlen öröm a tűz és a szél. A Szentlélek jele. Kettős tüzes nyelvek, a szél pedig megmozgatott mindent. Milyen nagyon jó, hogy van tűz és van szél, és áldás a számunkra. A gonoszoknak égető tűz, égető szél és kénköves tűz. Tehát ami az Övéinek áldás, az a gonoszokra, akik nem az Övéi, ítélet. Csak kétféle van: igazak és gonoszok. Jó volna eldönteni: én melyik vagyok? Minden próba erősít az Úrban. Minden harcból úgy jöhetek ki, hogy Isten lelkének a tüze, és a Szentlélek szele visz tovább az életemben.

Elmondja még az utolsó mondatot, amire már egy kicsit előbb ránéztünk: "Mert az Úr igaz, igazságot szeret, az igazak látják az Ő orcáját." Jó volna ma este csendben megállni, és fölnézni, oda föl a trónra, ahol Jézus ül az Atya jobbján. Gondold végig, hogy látja az egész napomat, és most szembetalálkozom az Ő szemével, és látom Őt. Vajon hogyan néz rád? Egy szomorú szempár néz-e rád, vagy az a helyeslő szempár, amelyik azt mondja: jól van gyermekem.

Olyan sokszor gondoltam erre, hogy ebben az életben semmi másra nem vágyom, csak egy mondatra: "Jól vagyon jó és hű szolgám." (Mt 25,21).

Imádkozzunk! Uram, nagyon kérlek, őrizz meg minden nap, minden helyzetben attól, hogy fussak. Segíts mindig hitben megállni gondolataid és akaratod szerint. Hadd könyörgjünk: áldj meg bennünket, és tégy olyan emberekké, akik nem futnak. Segíts megállni azon az egyetlen fundámentumon, amit Te vetettél ezen a földön. Tégy olyan harcosokká, akiket felhasználhatsz harcaidban. Köszönjük a mai estét Uram, amikor újra arra figyelmeztettél, hogy nézzünk föl Rád. Hadd találkozzon újra a szemünk Veled. Hadd mondhass el már ezen az estén sok mindent, és áldj meg azzal, hogy látjuk az orcádat. Ámen.

Biatorbágy, 1989. július 16.

Vissza a lap tetejére>>>

Segíts, Uram

"Az éneklőmesternek a seminithre: Dávid Zsoltára. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltűntek a hívek az emberek fiai közül. Hamisságot szól egyik a másiknak, hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak. Vágja ki az Úr mind a hízelkedő ajkakat, a nyelvet, amely nagyokat mond. Akik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak, ki lehetne Úr felettünk? A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr: biztonságba helyezem azt, aki arra vágyik. Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint a földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva." Zsoltár 12,1-7

Úr Jézus, köszönjük, hogy segítségül hívhatjuk nevedet. Áldunk, hogy ebben a névben lehet győzni, a Te utadon járni, kisértéseken keresztül neved dicsőségére élni. Kérünk Uram, taníts segítségül hívni ezt a nevet. Ámen.

Egy csalódott, egyedül maradt ember kiáltása ez a Zsoltár. Olvassuk, hogy: "Segíts Uram!" Az énekben jó párszor énekeltük: "Óh segíts!" A Zsoltáríró is ezt kiáltja itt: "Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, eltűntek a hívek az emberek fiai közül." Nincs senki. Érezzük, hogy egy kétségbeesett, csalódott ember kiáltása ez, aki úgy érzi, hogy körülötte elfogyott mindenki.

Az egész Zsoltár két beszédről ír. Először az emberi, aztán az isteni beszédről. Az emberi beszédről ezt mondja: "Hamisságot szól egyik a másiknak, hízelkedő ajakkal kettős szívből szólnak." Mennyire így van! Figyeld meg az embereket, kettős a szív, kétmódon szólnak, hamisan, másképp szemben, és másképp hátmögött. Biztosan tudjátok és észre vettétek magatok körül is. Milyen másképp beszél egy ember, mikor neked mondja, és mennyire másképp beszél, mikor hátad mögött mondja. Milyen hamis és kettős az ember beszéde és mögötte a szíve. Szemben hízelegnek, hátmögött pedig az ellenkezőt mondják.

Mindig eszembejut egy fiatalember. Amikor még főiskolás voltam, egyik alkalommal bent voltam a rektori hivatalban, és bejött egy fiú. A rektor azonnal a nyakába borult: kedves fiam, örülök, hogy látom! Aztán, amikor kiment a fiú azt mondta: tudja, úgy utálom ezt a fiút. A lélegzetem elállt. Hát most melyik az igaz, amit az előbb mondott, vagy amit a háta mögött mondott? Figyeltétek, hogy mennyire ilyen az ember? Ha munkahelyen valaki kimegy, a többi azonnal szapulja. De csak ha kimegy. Rettenetes ez, hogy hamisságot szólnak, kettős nyelvvel. Szembe hízelegnek. Még egy mondatot mond: "Vágja ki az Úr mind a hízelkedő ajkakat, a nyelvet, amely nagyokat mond." Mennyire sajátsága az emberi beszédnek, hogy nagyokat mond. Mindent nagyítva mondunk el, mint ahogyan volt, hogy csodáljanak. Nem tudom, ha Isten ezt a kérést teljesítené: "Vágja ki", vajon volna-e közöttünk valaki, akinek nyelve a szájában maradna? Tudunk nagyokat mondani, sokkal többet, mint ami igaz. A dicsekedésben is, jaj de a panaszban is. Valaki szokta mondani: úgy fáj a fejem, hogy majd szétmegy. De soha nem ment szét. Ez megint nagyzolás a szenvedésben, a betegségben, hogy milyen sok bajom van. Mennyit tudunk panaszkodni, sokkal többet, mint ami igaz. És mennyit tudunk dicsekedni, hogy én csináltam, az én munkám. Gondold el, hogy mennyire tele van a szád és a nyelved ezzel, és mi lenne, ha Isten most kivágná. Reggel hányan jönnénk elő nyelv nélkül? Jó, hogy Isten nem ilyen, ahogyan a Zsoltáríró kívánja, nem ilyen hírtelen, nem ilyen azonnal ítélő.

"Vágja ki az Úr mind a hízelkedő ajkakat, a nyelvet, amely nagyokat mond." Ez a második fajta beszéde az embernek. A harmadik ezt mondja: "Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak: ki lehetne Úr felettünk?" Felülkerekedünk, mindig ki tudjuk beszélni magunkat. Akármi történik, ügyesen kibeszéled magadat, felül tudsz kerekedni nyelveddel. Sokszor mondjuk egymásnak: kár veled beszélni, úgyis neked lesz igazad a végén. Nem tudom, nem ilyen vagy-e, hogy úgy forgatod a szavakat és olyan ügyesen állítod egymás mellé a tényeket, hogy mindenben neked van igazad. "Ajkaink velünk vannak, ki lehetne Úr felettünk?" Ha vitatkoztok otthon, mindig tied az utolsó szó. Mi mindent csinál az ember a nyelvével. Elmondja az Ige az emberi beszédnek ezt a három formáját: egyik ez volt, hogy hamisságot szól, kettős nyelv. Gondolj arra, nem a tied-é? A második a hízelkedő nyelv, amely nagyokat mond. A harmadikra azt mondja, hogy felülkerekedő nyelv, mindig agyon tudom beszélni a másikat.

Aztán egyszer csak megszólal egy egészen más hang: "A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek." Látod a szegények és a nyomorultak kiáltják körülötted, hogy "Segíts Uram!" Szeretném, ha most meggondolnád, ki az melletted, aki talán az imádságában azt mondja: meddig bírom még ezt az asszonyt? Talán a férjed? Talán sokszor mondta már neked, de lehet, hogy az Istenhez is kiáltott már, hogy Istenem, nem bírom már! Talán pontosan azt, hogy mindig felülkerekedsz. Ki az, aki miattad az Úrhoz kiált? Talán a munkahelyeden, talán a beosztottad. Talán a gyerek, vagy az öregek a családban? Testvér, Isten hallja a nyomorultak nyögését. Olyan jó volna most nem személytelenül néznünk a levegőbe, hanem gondolnánk azokra, akiknek panaszuk van ellenünk. Talán szemedbe is mondják néha, de lehet, hogy nem merik. Talán az imádságban sóhajtanak miattad. Talán az anyósod. Gondolkozz egy kicsit, kire mondja most az Ige, ki az a szegény, akit elnyomsz?

Egy komoly mondatot mond: "A nyomorultak nyögése miatt legott felkelek." Ő meghallotta a "Segíts Uram!" szavukat. És egyszer csak felkel. Mi lesz, ha ellened kel fel, ha miattad kel fel? "A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr, biztonságba helyezem azt, aki arra vágyik." Lehet, hogy miattad kell biztonságba helyeznie valamilyen módon, lehet, hogy kórházba, lehet, hogy máshova, lehet, hogy a halálba, mert nem bírja tovább veled.

Vajon kiáltottál-e valaha önmagad ellen: "Segíts Uram!" Talán már magad is tudod, hogy milyen vagy, talán már igazat adtál azoknak, akik körülötted élnek. Talán tudod már belül, hogy erőszakos vagyok, goromba, önigaz. Jó volna, ha ma este kiáltanád, hogy: "Segíts Uram!"

A Bibliában van valaki, aki így járt, szembekerült az Úrral, és az első szava ez volt: Segíts Uram, tisztátalan ajkú vagyok! Ézsaiás egyszer csak úgy érezte, hogy végem van. Kiáltozott az Úrhoz. Bár eljutnál ezen a héten oda, hogy önmagad ellen kiáltanál, és úgy hívnád segítségül az Urat a saját tisztátalan ajkad miatt. Talán az indulatos beszéded, a szeretetlen szavaid miatt. Talán már magad is érzed, hogy nem kellene, nem szabadna ennek így lennie. Milyen jó volna mindig kedvesnek lenni. Miért vagyok ilyen? A saját tisztátalan ajkad miatt nem olyan vagy mint amilyen lenni szeretnél. Mondod-e most Ézsaiással: "Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok!" Aztán jön az eleven szén, az ítélet. Ézsaiás a 6. részben írja le, hogy egy szeráf odarepült hozzá, és az oltárról vett eleven szénnel illette az ajkát, hogy megtisztítsa. Isten ítélete jön feléd. Jó volna engedni és kérni: Uram, tisztíts meg engem, a számat és mögötte a szívemet. Mert a Biblia nagyon világosan mondja, hogy a szívből származnak a gonosz gondolatok. Látjátok, ilyen az emberi beszéd, a másoké és az enyém.

Aztán egy pár mondatban elmondja az Ige Isten beszédét: "Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst hétszer megtisztítva." Nem tudom örülsz-e annak, hogy ezen a héten hallani fogod az Isten beszédét, amelyik egészen más, mint az ember beszéde. Olyan tiszta, mintha kohóban tisztították volna. Látod Jézust? Rajta keresztül beszél az Isten. Isten beleengedte Jézust a szenvedések kohójába ezen a földön. Ő onnan beszél, ahol mi is jártunk. Ugyanazokból a helyzetekből, ugyanazokból a körülményekből, csak sokkal nehezebből. Gondolj arra, milyen kohóban volt Jézus a Gecsemánéban és a Golgotán. És onnan hangzik a tiszta beszéd. Ha hallod majd megérted, hogy erre a tiszta beszédre van szükséged, hogy "Elvégeztetett!" Milyen jó volna, ha egyszer meghallanád saját magadra nézve, hogy a saját rettenetes szennyes nyelved megtisztítása, életed megszabadítása elvégeztetett a kereszten. Ha meghallanád ezt az egyszerű tiszta beszédet: "Én őérettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban." (Jn 17,19).

Aztán van egy mondat az emberi beszéd és az Ő beszéde között, ami így hangzik: "Biztonságba helyezem azt, aki arra vágyik." Tudod mit jelent ez a biztonság? Odahelyezi életedet arra az egyetlen biztos fundámentumra, amit Jézus vetett ott a kereszten: a kegyelemre. Minden bűnöddel együtt odahelyez a kegyelem kősziklájára. Az ítélet elől nincs más hely.

Valaki egyszer elmondta, hogy átélt egy erdőtüzet. Mi egy kicsit sejtjük, hogy milyen egy erdőtűz, mert egyszer itt valaki véletlenül meggyújtotta az erdőt és valami rettenetes volt. Egy lány, aki akkor itt dolgozott nálunk, napokon keresztül erről álmodott, hogy jön a tűz. Olyan nehéz volt megnyugtatni, mert valamit átélt belőle. Valaki, aki belekerült egy ilyen tűzbe, próbált előre szaladni, ott is jött a tűz, hátul is jött, oldalt is, és nem volt kiút. Meg kell halni, ha körülvesz a tűz. Testvérek, ez az ítélet.

Egyetlen olyan helyet tudok ezen a világon, ahol Isten haragjának tüze leégetett mindent: a Golgotán. Kétezer évvel ezelőtt lecsapott Isten iszonyú haragja, és Jézust látjuk ebben a tűzben égni, ebben a rettenetes szenvedésben. Ő is azt mondja amit a Zsoltáros: elhagytak, senki nincsen, mindenki elfogyott körülöttem. "Én Istenem! Én Istenem! miért hagyál el engemet?" (Mt 27,46b). Isten azt akarja, hogy odatalálj, ahol nem ér már utol az ítélet. Azért hozott ide, hogy megtaláld ezt az egyetlen biztos helyet.

"Biztosságba helyezem azt, aki erre vágyik." Vágyol erre? Rájöttél már, hogy milyen veszedelemben van az életed? Mondod-e ma este: segíts Uram! Helyezz biztonságba, semmi más kérésem nincs. És akkor eljuthatsz ezen a héten igazán Hozzá.

Imádkozzunk! Bocsásd meg Uram, hogy annyi mindenre vágyunk, tele vagyunk felesleges vágyakkal. Talán azzal, hogy megbecsüljenek otthon, hogy szeressenek, hogy más legyen a családom. Kérünk, add a szívünkbe most azt a vágyat, hogy kívánjunk odakerülni Hozzád. Hadd vágyakozzunk megszabadulni bűneinktől, saját természetünktől, önmagunktól. Szeretnénk igazán boldog emberek lenni, szabad, új életet élni. Urunk, ha csak egy is van közöttünk, akinek szíve erre vágyik, hatalmas kezeddel helyezd azt biztonságba, dicsőségedre, és örömünkre. Ámen.

Biatorbágy, 1989. november 13.

Vissza a lap tetejére>>>

Tarts meg engem

"Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom. Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy Te, feletted való jóm nincsen. A szentekben, akik e földön vannak és a felségesekben, bennük van minden gyönyörűségem. Megsokasodnak fájdalmaik, akik más isten után sietnek, nem áldozom meg véres italáldozatjukat, és nem veszem nevüket ajkaimra. Az Úr az én osztályos részem és poharam, Te támogatod az én sorsomat. Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. Áldom az Urat, aki tanácsot adott nékem, még éjjel is oktatnak engem az én veséim. Az Úrra néztem szüntelen, mert jobbkezem felől van, meg nem rendülök. Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem, testem is biztosságban lakozik. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban, nem engeded, hogy a Te szented rothadást lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van Tenálad, a Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké." Zsoltár 16,1-11

Köszönjük Úr Jézus, hogy itt lehetünk. Áldunk, hogy van szavad hozzánk. Kérünk, hogy most mindjárt az első áhítaton, a Zsoltárban szólíts meg, hogy meghallhassuk, amire most szükségünk van. Ámen.

Az első kérés, amit most ebben a Zsoltárban hallunk, így hangzik: "Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom." Emlékeztek, hogy amikor Péter süllyedt a tengeren, ez volt az imádsága Jézushoz: Uram, tarts meg engem. Péter érezte, hogy süllyed, vége van hitének, ezért kiáltott az Úrhoz.

Lehet, hogy sokan, ilyen süllyedő Péterként vannak most itt, akik úgy érzik, hogy valami megindult alattam, nem olyan az életem, mint volt valamikor. Jó volna ma este elmondani ezt a rövid imádságot: Uram, tarts meg engem! Jézus azonnal kinyújtotta kezét, amikor meghallotta ezt az imádságot, és azt mondta Péternek: Kicsinyhitű, miért kételkedel?

Érdemes ezt az imádságot elmondani, mert az Úr tudja, miben vagyunk. Lehet, hogy biztosan állunk, magabiztosak vagyunk. Vigyázz! Péter is biztosan lépett ki a hajóból. Néhány hullám, és már arra volt szüksége, hogy elmondja ezt az imádságot. Tanuljuk meg ezt az Igét, hogy a maga idejében elmondhassuk: "Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom!"

Aztán tovább így mondja a Zsoltár: "Ezt mondom az Úrnak: én Uram vagy Te, feletted való jóm nincsen." Abban a könyvben, amit most olvasok, egy asszony panaszkodik férjére, hogy milyen sok baj van vele. A lelkésze megkérdezte: és akkor már nem is szereti a férjét? Hát hogyne szeretném! - mondta felháborodottan a feleség. - És el szokta ezt neki mondani? - Nem. Az elején mondtam, de már sok éve vagyunk házasok, csak nem mondom? - Pedig ezt minden nap el kellene mondani, - felelte a lelkész. Mi negyven éves házasok vagyunk, éppen tegnap kaptam a feleségemtől egy szerelmes levelet. Mi még most is szeretjük egymást.

Olyan jó volt arra gondolni, amit az Ige mond: "Mert férjed a te Teremtőd." (Ézs 51,5). Mondod-e Neki: Szeretlek Uram! Nem tudom, hány éve vagy az Úré, és szoktad-e ezt mondani Neki? Jó volna, ha minden reggel elmondanád, hogy mennyire szereted. "Azt mondom az Úrnak." Az a kérdés, miket mondasz az Úrnak? Panaszokat, mint az az asszony a férjére? Dávid leírta, hogy mit mondott az Úrnak. Te mit mondasz Neki? Ez is egy komoly vallomás: "Én Uram vagy Te, feletted való jóm nincsen." Elmondod-e ezt ma este? Régen mondtad talán az Úrnak, vagy sohasem?

"A szentekben, akik e földön vannak és a felségesekben, bennük van minden gyönyörűségem." Szereted Isten gyermekeit? Mert ha szeretem a szülőt, a gyermeket is szeretnem kell. Gyönyörűségeid-e azok, akik az Úréi? Egy vagy-e velük? Egy faluban ébredés volt és utána elmondta valaki: nekem még az is jó, ha a hívő testvérem elmegy a házam előtt, vagy ha a piacon meglátom, már az is öröm számomra. Szereted a faludban azokat, akik az Úréi? Ugye tudjátok, mit jelent szentnek lenni? Nekünk rossz fogalmaink vannak a szentekről. Szentek azok az emberek, akik kizárólag az Úréi. Az Ószövetségben voltak szent edények, amiket csak istentiszteletre lehetett használni. Tudjuk, hogy Belsazárnak ez volt a bűne, hogy ivott a szent edényekből. A maga dicsőségére használta. Vajon úgy szereted-e az Úr gyermekeit, ahogyan az Őelőtte kedves? "A szentekben, akik e földön vannak, és a felségesekben, bennük van minden gyönyörűségem."

Elmondja az Ige, hogy vannak emberek, akik más isten után sietnek. Mi az a más isten, ami után futni, vagy igyekezni lehet? Manapság nagyon hamar kiderül, amikor jajgatunk, hogy mibe kerül valami és hogyan élünk meg? Hányan kérdezik: mondd meg, mi lesz? Ugyan már, hát olyan nagy isten az a pénz? Az a te eltartód, gondviselőd? Hát nincs neked Urad? Attól félsz, hogy éhen halsz? "Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé." (Zsoltár 37,25). Eltartja a madarakat, a liliomokat. Szégyen, hogy más isten után futsz. Hányan futnak azért, hogy befektessék pénzüket, mások, hogy kivegyék, mert később talán nem tudják.

Egy érdekes mondatot mond az Ige, és ez igaz: "Megsokasodnak fájdalmaik, akik más isten után sietnek." Most valóban megsokasodnak. Észrevehetitek, mennyire oda vannak emberek: mennyi a pénzem, mi lesz a pénzemmel, hova helyezzem el? Máshol kellene elhelyezkednem. Sokszor a család is idegen isten. Jaj, mi lesz a gyerekkel, vagy az unokával? Ki után sietsz? A gondolataid hol vannak, és hol van a szíved? Könnyen elfut az Úrtól a más isten után. Nagyon sokszor magamat féltem, magamat sajnálom, magamért vagyok oda. Mi lesz, ha egyedül maradok? Ki viseli gondomat? "Megsokasodnak fájdalmaik, akik más isten után sietnek." Ki az istened? Akire a legtöbbet gondolsz, akivel tele van a szíved, akié vagy, az az istened. Lehet, hogy már most is elég sok a fájdalmad.

"Nem áldozom meg véres áldozatjukat, és nem veszem nevüket ajkaimra." Érzed-e, hogy az idegen isten mindig véres áldozatot kíván? A teljes erőnket kívánja. Hányan elmondták már, hogy mindent a gyereknek adtam, és még mindig nem elég. Sok könny, sok szenvedés, sok nehéz, amit az idegen isten kíván. Ki a te istened? Kivel törődsz és foglalkozol a legtöbbet? Lehet, hogy már most is sok a fájdalmad, de még jobban megsokasodik majd. Olyan nagyon jó, amikor azt mondja Dávid: "Az Úr az én osztályos részem és poharam, Te támogatod az én sorsomat. Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem." Neked milyen örökség jutott? Mit kaptál? Hova kerülsz? A lelked a Biblia szerint a Seolba. "Mert nem hagyod lelkemet a Seolban, nem engeded, hogy a Te szented rothadást lásson." A lelked jövője a Seol, a halottak birodalma, a tested jövője a rothadás. Vajon szembenéztél már ezzel komolyan? Mi az osztályos részed? Nem az a szép lakás, amiben laksz. Az csak ma a tied, egy szép napon kivisznek onnan. Testvér, egy váratlan pillanatban mindent itthagysz, és marad a Seol és a rothadás. Jó volna egyszer őszintén számot vetni ezzel. Ez az embernek osztályos része és nem a kies hely, és nem a szép örökség. Van aki már a sírhelyét is megvette, eldöntötte, mi hogyan lesz. Van, aki már a gyászjelentést is megfogalmazta, és tudja, ki fogja temetni. De ez egyik sem a kies hely, és egyik sem a szép örökség.

Olyan jó elmondani, amit Dávid is mond: "Az Úr az én osztályos részem és poharam, szép örökség jutott nékem." Neked is? Biztos, hogy ezzel az egy örökséggel számolsz? Mert ez nagyon szép hely, és szép örökség. A feltámadott Úrról mondja az Ige: "Nem hagyod lelkemet a Seolban." Dávid meghalt, és rothadást látott. Jézusnak nem maradt teste a sírban, nem látott rothadást, mert feltámadt. Hadd kiáltsam bele a szívedbe: Jézus feltámadt, él, és itt van közöttünk! Ő az osztályos részed, poharad, örömöd, mindened, az Úrral való kapcsolat! Mit iszol? Az Ő szeretetét?

Az ApCsel 2,24-ben elmondja Péter: "Kit az Isten feltámasztott a halottaiból, a halál fájdalmait megoldván, mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia." Az egyetlen Ember, akit nem tudott fogva tartani a halál. Belejutott a halálba, de kijött belőle. Vigyázz testvér, nehogy téged majd fogva tartson a halál és eljuss az örök halálba. A Biblia azt mondja: a második halál a kárhozat. Nehogy fogva tartson és belevigyen a kárhozatba. Jézus feltámadott, és Vele együtt mindazok, akik az Övéi. Hozzá tartozol? Dávid világosan elmondja: "Az Úr az én osztályos részem."

Jó volna Dáviddal végigmondani ezt a Zsoltárt, aki így mondja tovább: "Áldom az Urat." Vajon áldod-e Őt? Azt az Urat, aki már itt a földön mérhetetlen boldoggá teszi az életedet? Nem olyan régen mondtam el az Úrnak: köszönöm azokat az éveket, amiket Veled élhettem. Elmondhattam annyi év után, hogy jobban szeretem, mint mikor megismertem. Elmondod-e majd ma este: "Áldom az Urat, aki tanácsot adott nékem." Szoktál-e hozzámenni tanácsért? Ő mindig jó tanácsokat ad. "Még éjjel is oktatnak engem az én veséim." A vese a legelrejtettebb szervem, a legmélyről ad a belső hang tanácsot. Ha befogadtad Jézust, onnan fog oktatni, tanácsot adni.

"Az Úrra néztem szüntelen, mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök." Milyen nagy ajándék, hogy van Valaki, akire szüntelen nézhetek. A végén azt mondja: "Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van Tenálad, a Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké." Hová ment Jézus? A mennyekbe! Hova ültette Őt Isten? A jobbjára! Tehát mik a gyönyörűségek amik a jobb keze felől vannak: Jézus. Jézus a gyönyörűséged? Örömöd Ő? Az Úr nekem jobb kezem felől van, Jézus pedig Isten jobb keze felől van. A szent Isten és közöttem ott van Jézus, aki mindent elvégzett, aki mindenért eleget tett, aki Istennek irántam való haragját kiengesztelte. Milyen jó, hogy így van. Testvérek, egy este sem tudnék Isten előtt megállni, ha nem Jézus volna a Szószólóm és Megváltóm. Ott van-e a szent Isten, és a bűnös életed között Jézus?

Isten jobbján gyönyörűségek vannak örökké, és teljes öröm. Tudjátok, hogy minden öröm ezen a földön csak fél öröm? Lehet, hogy holnapután már nem lesz öröm. Egyszer fiataloktól kérdeztem: tudjátok, mi a fél kör és a teljes kör? A fél kör csak az egyik fele. A mi örömünknek csak az első fele van meg. Örömödnek nem örül a menny, az angyalok, Jézus, az Atya, mert a mennyei rész hiányzik. Teljes öröm akkor van, mikor a föld is örül és a menny is. És mikor van ez az öröm? Mikor van öröm a mennyben? Egy megtérő bűnösön. Vajon lesz-e ma öröm feletted a mennyben? Amikor megismered Jézust, az a teljes öröm. Vajon lesz-e ezen a héten teljes öröm a mennyben és teljes öröm az életedben is?

Mondd el ma este az imádságot: "Tarts meg engem, Istenem!" És utána: "Feletted való jóm nincsen." Csak akkor mondd, ha igaz.

Imádkozzunk! Köszönöm Jézus, hogy nemcsak Megváltóm vagy, hanem az életem Ura. Kicsi és nagy dolgokban akaratodat szeretném cselekedni. Áldalak, hogy mondhatom, élhetem és gyakorolhatom, hogy Uram vagy, és tudod, hogy Feletted való jóm nincsen. Áldj meg Urunk, hogy meglássuk azt a sok szemetet, amit összegyüjtöttünk, amihez ragaszkodunk, ami után futunk. Kérünk Urunk, beszélj a szívünkkel. Segíts, hogy úgy menjünk el innen, mint boldog, szabad emberek. Ennek a világnak olyan nagy szüksége van boldog emberekre. Kérünk, hogy töltsd be Önmagaddal szívünket, hogy dicsőíthessünk Téged. Ámen.

Biatorbágy, 1987. november 15.

Vissza a lap tetejére>>>

Lenyúlt a magasból és felvett engem

"Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, aki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta ,amelyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből. És monda: Szeretlek Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, Őbenne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem. A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem. Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott fülébe.

Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből. Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, akik hatalmasabbak voltak nálamnál. Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom. És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem." Zsoltár 18,1-7. 17-20

Köszönjük Uram, hogy ebben a sötétségben is látsz minket. Hadd dicsérjünk, hogy van szavad hozzánk. Segíts, hogy amit mondasz, megértsük. Adj nekünk szívet és fület a hallásra. Áldd meg számunkra az Igét. Ámen.

A Biblia lelki könyv. Vigyázzunk arra, hogy lelki dolgokról van szó és nem testiekről. Amikor a Biblia azt mondja, hogy ellenség, akkor ne a szomszédra gondoljunk és ne arra, aki a munkahelyen ellenünk fordult. Lelki ellenségről beszélünk. A bűneink, a belső ellenségeink, azok teszik tönkre az életünket.

A Lk 19. rész beszél arról, hogy Jézus állt Jeruzsálem felett és sírt. Így mondta: "Mert jőnek reád napok, mikor a Te ellenségeid te körülted palánkot építenek és körülvesznek téged és mindenfelől megszorítanak téged." (Lk 19,43). Miért sír Jézus? Mert mindent lát, nemcsak a jelent, hanem a jövőt is. Ennek a városnak jó dolga volt és mégis milyen rettenetes dolgokat mond reá Jézus. Látja a jövőjét, hogy ellenségei palánkot vonnak körülötte.

Az ellenség mindig palánkot von. A bűneid is. Tudod mi tesz magányossá? A bűn! Elválaszt a másik embertől. A bűn nagyon sokszor ember és ember közé építi a palánkot. Közötted és a gyerek között ott van a fal. Talán a férjed és közötted. Isten szeretete összeköt, a bűn elválaszt. Talán már nem lehet átlépni, át sem tudok nyúlni, átszólni sem tudok. Ott éltek egymás mellett és szólni sem tudtok egymáshoz, mert az ördög épített egy palánkot. Valaki elmondta: Ott feküdtünk egymás mellett és az volt bennem; nyúlj már át! És nem tudtam. Egy lépés, egy mozdulat kellene, de nem tudom megtenni. Az ellenség hihetetlenül gyorsan építkezik. A végén teljesen magányos leszek, senki nem ért már meg, mert körös-körül vagyok véve és a bűn elválaszt. Lehet hogy a nyelved a megkötözött, mert nem mozdul. Szólni kellene és nem tudok. Imádkozni kellene de nem tudok. Hihetetlen kötelékek vannak rajtam, mint ennek az asszonynak a kezén, aki nem tudott a szomszéd ágyig nyúlni.

Egészen megdöbbentő dolgokat mond itt az Ige: "Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem. A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem." Tőrök, kötelek. Voltam már úgy, hogy haragudtam valakire és ránézni sem tudtam. Másfelé néztem, vagy lesütöttem a szemem. A bűn kötöz és mögötte az ördög kötöz a halál köteleivel.

Dávid ezt a Zsoltárt akkor írta: "Amelyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből." Dávidnak volt egy ellensége, aki mellette élt, állandóan az életére tört. Saul nagyon közeli ellensége volt Dávidnak. Emlékszünk, hogy feléje dobta a lándzsát.

Ez a Zsoltár az egyik legemlékezetesebb Zsoltárom. Ebből értettem meg, hogy nekem is van egy nagyon közeli ellenségem. Nem a bűn, nem a megkötözöttségem - önmagam vagyok a legközelebbi ellenségem. Tapasztaltuk-e már, hogy saját magam teszem tönkre az életemet, mert a nagy sértődékeny én egy pillanat alatt tönkre tud tenni. Mennyire tud fojtogatni ez az ellenség: Ne hagyd magad, majd bolond leszel.

Az Úr szeretne megszabadítani mindentől, még a Saul kezéből is. Mert Saultól szenvedek a legtöbbet. Mennyivel kevesebbet szenvednénk, ha nem volna olyan nagy az énünk. Valaki azt mondta: Olyan érzékeny szívem van. Érzékeny éned van! Sajnálod a bűszke, hiú, sértődékeny énedet. Isten a legközelebbi, a legnagyobb ellenségedtől is meg akar szabadítani. Vajon lesz-e neked is ilyen napod? Mert Dávid azon a napon írta ezt az éneket. Bár ma lehetne az a nap, amikor megtapasztalod: Megszabadított az Úr, semmi közöm az ellenségemhez.

Csodálatosan kezdődött ez a szabadítás. "Szükségemben az Urat hívtam és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe." Nem tudom, hogy szükségben vagy-e már? Érzed-e már, hogy baj van nemcsak a családban, hanem köztem és a többiek között. Ha valaki úgy érzi, hogy így van, belül van a baj, akkor az a tanácsa az Úrnak, hogy hívd Őt. "Szükségemben az Úrhoz kiáltottam." Tudsz-e kiáltani? Otthon biztosan tudsz, de vajon imádságban tudsz-e? Ez nem hang kérdése. Ha igazán szabadulni akarsz, még ma este kiáltasz és kiáltásod eljut füleibe.

Egy csodálatos válasz van a 17. versben: "Lenyúlt a magasból és felvett engem". Milyen csodálatos mozdulat ez. Isten hatalmas keze megmozdul a kicsi, féreg ember felé. "Ne félj férgecske Jákób ... én megsegítlek". (Ézs 41,14). Isten azért hozott ide, hogy lenyúljon a magasból és felvegyen téged. "Kivont engem a nagy vizekből," mondja tovább az Ige. "Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, akik hatalmasabbak voltak nálamnál." De nemcsak lenyúlt és felvett, nemcsak megszabadított, hanem "Kivitt engem tágas helyre". Mit jelent a tágas hely? Amikor nem vagyok szorultságban, szorosságban, hanem bátran lépegetek, mehetek, mert tágas hely van körülöttem.

Milyen jó volna, ha otthonod tágas hellyé változhatna, ahol szabadon énekelhetnél, és dicsőíthetnéd az Urat. Még egy mondat, ami annyira közel jött a szívemhez: "Mert kedvét leli bennem." Semmi ok nincs arra, hogy kedvét lelje bennem. Semmi nincs, ami Istennek kedves lehetne bennünk. Egyedül Jézusért leli kedvét bennünk. Csak azért, mert Ő szeretett minket és ezt Jézusban mutatta meg igazán.

Az egyik legkedvesebb Zsoltárom a 18. Zsoltár. Amikor elmondja Dávid, hogy "Az Úr megszabadította Őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből," utána azt is elmondja: Szeretlek Uram, én erősségem!" Olyan sokszor mondom el az Úrnak, amikor igazán közel vagyok Hozzá. Bár benned is megszülethetne ez a vallomás az Úr felé. Akkor mondhatnád tovább: "Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, Őbenne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem." Egyetlen szóval így lehetne mondani: Mindenem. Ha az ember nagyon szeret valakit, annak szokta mondani. Bár mondanád: Uram, mindenem vagy. Olyan egészen kinyílna a szíved felé és az a szeretet, amivel Ő keres téged, végre viszont szeretetre találna.

Az Úr elmondja, mit akar veled tenni, hogy úgy mehess haza, hogy tele legyen a szíved szeretettel, amelyik majd kiárad családodra, szomszédaidra, mindenkire. Az Úrnak ez a terve veled. Rajtad múlik, elhangzik-e a kiáltás az Úr felé, hogy meghallgathasson téged. Hogy az erős ellenségtől, önmagadtól megszabadíthat-e?

Imádkozzunk! Óh Uram, bár elkövetkezhetne az a nap az életünkben, amikor megszabadíthatsz minden ellenségünktől. Kérünk, könyörülj, hiszen látod, hogy már olyan szükségben vagyunk. Körül vagyunk véve palánkkal, nincs tágas tér, mozdulni sem tudunk. Add, hogy a szűk helyen, a szükségben tudjunk Hozzád kiáltani.

Úr Jézus, legyél váram, kősziklám, szabadítóm. Hadd tudjunk egész szívből imádkozni, hogy lenyúlhass a magasból, cselekedhess, hogy dicsőíthessünk Téged életünk végéig. Ámen.

Biatorbágy, 1985. február 3.

Vissza a lap tetejére>>>

Megvilágosítja sötétségemet

"Mert Te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod. Mert Te gyújtod meg az én szövétnekemet: az Úr, az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet. Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.

Az Istennek útja tökéletes, az Úrnak beszéde tiszta, paizsuk Ő mindazoknak, akik benne bíznak. Mert kicsoda Isten az Úron kívül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül? Az Isten, aki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi utamat: Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem. Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim meghajlítják az ércíjat. És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a Te jobbod megszilárdított engem, és a Te jóvoltod felmagasztalt engem." Zsoltár 18,28-36

Kétféle emberről beszél itt az Ige, az egyik a nyomorult, a másik a kevély. Csak kettő van? Nincs olyan ember, aki se nem nyomorult, se nem kevély? Nincs olyan, aki rendes ember? Érdekes, hogy azt mondja: "A kevély szemeket megalázod." Mi kevélyen tudunk nézni. Lenézni, kritizálni. Föntről lefelé, ez a kevély nézés. A szememmel kezdődik, hogy kevélyen nézek, mert az is vagyok.

A másik ember pedig a nyomorult, akire azt mondja az Ige: "megtartod a nyomorult népet." Az egyik fajta embert Isten megtartja, mert nyomorultnak érzi magát és nem tudja magát megtartani. Ez a kétféle ember van az Ige szerint, és jó volna magunkat besorolni valahová, mert ha csak kettő van, akkor az egyik vagyok biztosan. Mindjárt az elején jó volna megérteni, hogy engem minek nevez Isten? Nyomorultnak, vagy kevélynek? Az ember nagyon sokszor kevélyen születik, jó darabig kevélyen is él, aztán jön a megaláztatás. A kevély szemeket Isten megalázza. Nemcsak a szemeket, hanem az egész embert, vele együtt a szemét is. Már nem föntről néz lefelé, hanem lentről fölfelé. A betegség, baj, szenvedés az embert kicsivé teszi, és odakerül azok közé, akikről az ige azt mondja, hogy "megtartod a nyomorult népet." Amikor már Isten megalázhatott, összetört és kicsivé lettem, akkor arra van szükségem, hogy megtartson. Újra mondom, sorold be magadat, mert ha nem teszed, Isten lát, és Ő besorol.

Az egész Zsoltárban ennek a versnek örültem a legjobban: "Mert Te gyújtod meg az én szövétnekemet: az Úr, az én Istenem, megvilágosítja az én sötétségemet." Lehet, hogy ebben a pillanatban rendes embernek gondoltad magadat, nem kevélynek, de nyomorultnak sem. Istennek erre a gondolatodra ez a válasza, hogy Ő gyújtja meg a te szövétnekedet. Szeretném, ha ezt most ígéretként olvasnánk a következő hétre, hogy az Úr meggyújtja szövétnekedet, lámpásodat, azt a világosságot, aminél egyszer csak látni fogsz. Ha azt mondod: nem tudom, hogy melyik vagyok, akkor Isten azt mondja: ne félj, ezen a héten megtudod.

"Te gyújtod meg az én szövétnekemet." Persze sokféle lámpa van. Van úgy, hogy az ember mindig rendesnek, jónak látja magát a saját maga kicsi világosságában. És olyankor mindig mást lát hibásnak. Nem olyan a lámpád, hogy mindig másfelé mutatja a sötétet? A férjem, a gyerek, a szomszéd a hibás. Furcsa lámpáink vannak. Isten szövétneke az Ő Igéje. Ha ezt meggyújtja, akkor nagyon megdöbbensz. Igazán nem tudtam, hogy ilyen vagyok. Talán egy igehirdetésen váratlanul rád világít az Ige. Ha nem tudsz kitérni előle, akkor Ő gyújtotta meg a szövétnekedet.

A következő mondat: "Az Úr, az én Istenem, megvilágosítja az én sötétségemet." Van benned sötétség? Van, csak nem látod. Életemnek döntő igéje volt ez. Romániába mentem nagyon komoly küldetéssel. Ez volt az igém: "Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!" (ApCsel 16,9). Átmentem a másik országba. A végén rájöttem: nem nekik volt szükségük rám, hanem nekem őrájuk. Nagyon emlékszem arra a napra, amikor együtt ültünk néhány erdélyi testvérrel, és ez volt az Ige, amit most elolvastam. Azon az estén az én sötétségemet világosította meg Isten. Valakinek volt bátorsága azt mondani: Maga többet beszélt ma este magáról, mint Jézusról. A lélegzetem elállt. Először tiltakoztam: nem, nem! Jézusról beszéltem, nem magamról. De Isten megvilágosította a sötétségemet. Nem tudtam, hogy amikor Jézusról beszélek is, magamról beszélek. Emlékszem, hogy hívő életem első álmatlan éjszakája volt, amikor a bűneim miatt nem aludtam. Forgolódtam az ágyban, és folyton mondtam, hogy nem, nem, ez nem igaz, ezek az emberek nem ismernek engem. Reggelre jutottam oda: Uram, igazad van. Megvilágosította az én sötétségemet.

Szeretném ezt kivánni nektek is. Nem feltétlenül álmatlan éjszakát, csak hogy meglásd: nem tudtam, hogy ilyen vagyok. Én is azt hittem, hogy Jézusnak szolgálok, Őt dicsőítem, és nem volt igaz. Nem tudom, hogy mit hiszel magadról, hogyan látod életed a magad kis világosságában? De szeretném most ígéretképpen elmondani az első esti igét: az Úr, a te Istened megvilágosítja a te sötétségedet. Akarod? Jó volna eldönteni: akarom-e én ezt, vagy szeretnék ezen a héten is elbújni és úgy elmenni, mint akinek az életében minden rendben van, akivel nem történt igazán, komolyan semmi. A te döntéseden múlik. Ha komolyan kéred Őt velem együtt, - mert nekem is van még sok sötétség az életemben, - de kérem Őt, hogy Uram, amit ígértél tedd meg: világosítsd meg az én sötétségemet. Ha kéred, veled is megteszi. Ő ezt ígérte, és ezt akarja megtenni. Jaj, csak meg ne ijedj, ha majd egyszer tényleg elkezd égni a szövétnek, és látni fogsz, ahogy én akkor. Életem egyik döntő fordulata volt az az este, és az az ige. Isten ennek a csendeshétnek az első estéjén ezzel az igével állít meg: "Az Úr a te Istened, megvilágosítja a te sötétségedet."

A többi mind ezután következik, ha ez megtörtént. Annyi csodálatos dolgot olvasunk itt végig, de ne felejtsd el, hogy ennek mindnek feltétele, hogy engeded és akarod, hogy Isten meggyújtsa a te szövétnekedet. Isten senkire nem erőlteti rá a világosságot, azt, hogy lásson. Maradhatsz elbújva a sötétben, magadra szoríthatod erősen az álarcodat, hogy senki meg ne tudja, ki is vagy valójában. De megteheted azt is, hogy kéred és várod a világosságot.

A következő Ige így hangzik: "Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom." Látjátok, milyen erős ember lett ebből a nyomorultból? Már átfuthat a bűnei táborán, ha már Isten megvilágosította. Lehet, hogy az ellenségei, a bajai, a nehézségei táborán. Tudod, hogy tábor van körülötted? Milyen jó volna könnyedén, boldogan, szabadon átfutni rajta. "Az én Istenem által kőfalon is átugrom." Nem tudom, mi a kőfal az életedben, milyen akadályok, nehézségeid vannak, amikra azt mondod, hogy fog ez megoldódni? És most az Ige azt mondja, hogy "átugrom." Átugrasz, ha engeded, hogy Isten megvilágosítsa a sötétségedet.

Életem egy nagyon nehéz helyzetében ez volt a húsvéti igém, hogy "Kicsoda hengeríti el nékünk a követ?" (Mk 16,3). Az asszonyok kérdezték maguk között, amikor mentek a Jézus sírjához, és amikor odaértek, a kő el volt hengerítve. Életem akkori nagy-nagy problémájára gondoltam, hogy fog ez megoldódni? És mire odaértem, a kő el volt hengerítve. A probléma nem volt többé. Érted már, hogy mit jelent átugorni valamit? Amire most azt mondod, hogy kőfal. Ki tudja, hol húzódnak életedben a kőfalak? Ennek nem tudok megbocsátani, ezt nem tudom soha elfelejteni, megbocsátani. És egyszer csak átugrottad.

Olyan sok-sok ígéret van itt, hogy nem is tudom, el tudom--e mindet mondani? Azt mondja: "Az Istennek útja tökéletes, az Úrnak beszéde tiszta: paizsuk Ő mindazoknak, akik Benne bíznak." Védelem! Neked nincs védelemre szükséged? Tökéletes védelem, bízol-e Benne? Az első komoly kérdés: bízol-e abban, hogy meggyújtja szövétnekedet, és egészen új, egészen más életet ad? Azt mondja tovább: "Az Isten, aki felövez erővel és tökéletessé teszi utamat: Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem." Tudod, hogy mi a magas helyed? A legjobb állapotod. Gondolj vissza az életedre, mikor voltam a legboldogabb? Mikor nagyon magasan éreztem magam, közel Istenhez. Erre a magas helyedre szeretne most állítani, ebbe az állapotba. Utadat tökéletessé teszi, lábadat olyanná mint a szarvasé, és magas helyeidre állít.

"Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim meghajlítják az ércíjat." Persze, sok harc van az életben, de úgy érzem, a legtöbb harc önmagammal van. Milyen jó volna, ha ez a harc végleg győzelmes volna. Ha tudnád, hogy a rettenetes ellenség, a saját magad rossz természete, - tudod már, milyen rossz természeted van? Hosszú évtizedekig meg voltam arról győződve, hogy nagyon jó természetem van. Azt mondtam valakinek: aki velem nem tud kijönni, az nem is ember. Most azt mondom, hogy aki velem ki tud jönni, azt csodálom. Harcolsz az indulataiddal, az irigységeddel, a szeretetlenségeddel? Egyszer csak olyan harcos leszel, aki győzelmet győzelemre arat.

Mert "Adtad nékem a Te idvességednek paizsát és a Te jobbod megszilárdított engem és a Te jóvoltod felmagasztalt engem." Most már nem kell magam felmagasztalni. Milyen nagyon jó, ha egyszer igazán megalázod magad, Isten fog felmagasztalni. Az emberek fognak felmagasztalni, talán a családodban, munkahelyeden, talán a faluban, vagy a városban, ott, ahol laksz, és a legvalóságosabban egyszer majd ott az ítéletkor. És akkor nincs szükséged rá, hogy dicsérd magadat. Azt mondja az Ige, hogy ad neked egy pajzsot, az üdvösség pajzsát. Bizonyossá leszel afelől, hogy az Úr Jézus nekem mindent megbocsátott. Éppen ma mondta valaki, hogy nagyon nehéz műtét előtt áll. Azt mondtam neki: nézd, ha rendben leszel az Úrral, akkor boldogan fogod várni, hogy vagy meggyógyít, vagy hazavisz. Akkor végre egészen felmagasztal.

Jó volna, ha életed megoldódna ebben a földi életben, és az örök életben egyaránt. Minden itt kezdődik, hogy "Az Úr, az én Istenem, megvilágosítja az én sötétségemet." Mondasz-e erre az ígéretre teljes szívből igent?

Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy ígéretképpen olvashatam az Igét. Tudod, hogy sok sötétségét ismerem már az életemnek, de sok van még, amit nem látok. Hadd áldjalak, hogy várhatlak ezen a héten a magam életében és a testvérek életében. Köszönjük, hogy olyan világosságot fogsz gyújtani, hogy mindnyájan látunk. Kérünk, áldj meg minket, segíts, hogy kikerüljünk a sötétségből teljesen a Te világosságodra. Úgy szeretnénk ragyogó arccal, ragyogó szemekkel, boldog élettel hazamenni, amelyik kiárad mindenütt, a lakásban, az emberek között. Szeretnénk, ha olyan emberekké lehetnénk, akik a világosság gyermekei. Tedd meg ezt velünk Uram. Köszönöm, hogy itt vagy, hogy Néked adatott minden hatalom, és annyi, de annyi jót ígértél. Hadd várjunk Rád! Ámen.

Biatorbágy, 1989. június 4.

Vissza a lap tetejére>>>

Isten dicsősége

"Az éneklőmesternek; Dávid Zsoltára. Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható.Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennük sátort. Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja pályáját. Kijövetele az ég egyik szélétől, s forgása a másik széléig; és nincs semmi, ami elrejtőzhetnék hevétől. Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok, s mindenestől fogva igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is. Szolgádat is intik azok; aki megtartja azokat, nagy jutalma van. Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a Te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek és tiszta leszek sok vétektől. Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted legyenek, óh Uram, kősziklám és megváltóm." Zsoltár 19,1-15

Köszönjük Uram, hogy Igéd hívott. Kérünk segíts, hogy hallhassuk most szavadat az Igén keresztül, már ezen az estén is, és egész héten át. Köszönjük, hogy itt lehetünk, és áldunk, hogy Te is itt vagy. Azért is áldunk, amit mondani és cselekedni akarsz bennünk. Kérünk, hogy tedd meg, nagy nevedért. Ámen.

Nem tudom megfigyeltük-e, ahogy olvastam az Igét, hogy két párhuzamos kijelentést hallunk. Az egyik a teremtettségben szól, a másik az Igében. Az első hét vers arról beszél, amit Isten a teremtettségben ad. "Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond bszédet; éj éjnek ad jelentést." Ennek a beszédnek hallható a hangja. Körülöttünk minden beszél. Ha az embernek van füle, hallja, hogy mit mond nap napnak, éj az éjnek.

Egy arabtól azt kérdezte valaki: honnan tudja, hogy karaván ment át a sivatagon? Hát látom a lábnyomait. Isten lábnyomait az egész teremtettségben lehet látni. Csak a vak ember nem látja azt a sok-sok csodát, ami a teremtettségben van. Olyan megrázóan mondja tovább az Ige: "Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennük sátort. Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki; örvend mint egy hős, hogy futhatja pályáját." Az egész teremtettség középpontja a nap, és Isten egész világának középpontja Jézus. Isten jött ki Jézus Krisztusban, mint vőlegény. A Biblia nagyon sokszor vőlegényhez hasonlítja Jézust. Karácsonykor kijött a vőlegény erre a földre, és futja a pályáját. Ha kicsit ismerjük Jézus életét, tudjuk, hogy mennyire igyekeztek az emberek oda, ahol Jézus volt. Mennyi szeretet, békesség, gyógyító erő áradt ki belőle. Mindaz kiáradt, amire az embereknek szükségük volt.

Az Újszövetségben olvashattuk, az Úr Jézus hogyan futotta pályáját. Jön, mint egy győztes hős. A Jelenések könyve megmondja: "Ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán". (Jel 5,5). Jézus Krisztus az egyedüli győztes ezen a világon. Az ember elgondolja, ahogy a kereszten véresen függ, - ez a győzelem? Igen, ott győzött Jézus, amikor átszögezett lábakkal a kígyó fejére taposott. Végigfutotta pályáját, hátra nem tekintett.

Az első kiejelentés a napról, a földről szól, a teremtés csodájáról, amit szemünkkel láthatunk, fülünkkel hallhatunk. A másik kijelentés Isten Igéjéről beszél, és tudjuk, hogy Isten Igéje Jézus. Ő a testté lett Ige.

A 8. verstől ezt mondja: "Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket." Az Úr, az Úr. Minden egyes vers ezzel kezdődik. Tudjátok ki az Úr? Azt mondja az Ige: nekünk egy Istenünk van, az Atya, és egy Urunk, az Úr Jézus Krisztus. Itt is az Ő pályáját látjuk. Az Atya szava szól Jézus Krisztuson keresztül. A legcsodálatosabb dolgokat mondja. Az Úr törvénye megeleveníti a lelket. Az Úr szeretne megeleveníteni. Lehet, azt kérdezed: miért, hát halott vagyok? Tudjátok, hogy belül nagyon sokszor örömtelen, erőtelen, fáradt, bágyadt az életünk.

De az Ige nemcsak megelevenít bennünket, hanem "Bölccsé teszi az együgyűt." Lehet, vannak problémáid, amikre magad sem tudsz válaszolni. Talán összekeveredett az életed. Isten most azt ígéri, hogy megelevenít és bölccsé tesz. Sorban elmondja itt az Ige, amire szükségünk van. "Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet." Vidám, örömteli ember vagy? Olyan ember, akinek az egész élete tele van Isten szeretetével, örömével, békességével? Talán vannak komoly okaid arra, hogy ne légy vidám ember. Pedig jó volna olyan vidáman hazamenni, hogy otthon alig ismernének rád.

"Megvilágosítja a szemeket." Amit nem látsz pontosan és jól, azt Isten mind megvilágosítja. Mind elsorolja szinte egy lélegzetre. Lehet választani, melyikre van szükséged? Lehet kérni vidámságot, megvilágítást, bölcsességet.

Úgy érzem, a legjobb, ami most következik: "Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak." Hát ezt várjam, az ítéletet? Istennek legjobb ajándékai az ítéletei. Nem tudom, neked kívánatosak-e? "Kívánatosabb az aranynál, még a sok színaranynál is, és édesebbek a méznél, még a színméznél is." Jó volna eljutni oda, hogy kívánnám Isten ítéletét, hogy alaposan megítélne. Mert a többi mind ezután jön, a vidámság is, az öröm is, a bölcsesség is. Jó volna, ha ma este efelé nyújtanánk ki kezünket, mert ez a legkívánatosabb, az aranynál is, a méznél is. Kéred-e ma este: ítélj meg Uram!

"Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet." Testvér, az életedben sok tévedés van, amiről nem is tudod, hogy rossz, és nem vetted észre. Olyan dolgok, amiket talán nem is gondoltál bűnnek. Sokszor elmondják itt: őrület, hát erre nem is gondoltam, hogy ez is bűn. Olyan dolgok jönnek elő, amikről eszünkbe sem juthat, hogy bűn. Titkos bűn, tévedés. Kéred-e most az Urat: ítélj meg, hadd kerüljön elő minden, amiről azt hittem, hogy jól csinálom, és lehet, hogy azzal csináltam a legrosszabbat.

Azt is mondja még az Ige: "Tartsd távol a Te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam." Hát szándékos bűnök is vannak? Neked is vannak olyanok, amikről tudod hogy bűn, és mégis csinálod? Hányszor tudod, hogy nem kellene haragudni és mégis haragszol? Nem kellene beszélni, és mégis beszélsz. Bizony, vannak szándékosok, amiket pontosan tudok, hogy nem egyeztethető össze a hívő életben az imádkozással. "Tartsd távol a Te szolgádat a szándékosoktól." Jó volna most mind a kettőt komolyan kérni: Uram, ítélj meg engem, és szabadíts meg a szándékosoktól.

Valahol olvastam, hogy egy kastélyban elhelyeztek egy olyan parkettarészt, amire ha a tolvaj rálépett, világos lett az egész palotában. Képzeljétek el, bejött a tolvaj, minden sikerült, egy lépés, és az összes csillár kigyulladt, és a fényben ott állt a tolvaj. Ha most kéred, hogy Uram, ítélj meg engem, akkor azt kéred, Isten mutassa meg, amivel Őt megbántottad, amivel vétkeztél ellene, hogy gyúljon ki a nagy fény, lásd magadat, talán amikor otthon kiabálsz, talán amikor mondod mindazt, ami nem is úgy van. Egy pillanat alatt meglátod magadat, mint a tolvaj a palotában.

Kérdd most a legnagyobb ajándékot, hogy meglásd magadat titkos és nyílvánvaló bűneidben, mert ez az Istennek a legnagyobb ajándéka, amit tartogat számodra ezen a héten.

"Legyenek kedvedre valók szájamnak mondásai, és az én szívem gondolatai előtted legyenek". Szájam mondásai. Azt hiszed, Istennek mindig kedvére valók, amiket kimondasz? Amikor éles nyelvvel csúfolódsz, kedvére valók? És mélyebben: a szíved gondolatai, amiket ki sem mondasz: a kritika. Olyan hamar megvan a véleményünk minden emberről. Vajon tetszik ez Istennek? Az irigy, az önző gondolataid, és minden ami körülötted forog. Milyen jó lenne, ha úgy mehetnél haza, hogy szájad mondásai és szíved gondolatai mindig kedvére valók lennének Istennek. Érdekes, a cselekedetekről nem is beszél, mert azok már gyümölcsei a gondolataidnak, szavaidnak.

"Óh Uram, kősziklám és megváltóm." Isten ma este egy kérést ad a szánkba. Beszélt arról, milyen csodálatos, hogy az egész teremtettség Őróla beszél. És a kezedben az Ige és Jézus élete és szeretete, a kereszt, minden beszél. És ezt az egy kérést adja a szádba: Uram, ítélj meg engem! Elmondod-e most komolyan, szívből, hogy megkapd ezen a héten a legnagyobb ajándékot, amit kaphatsz: az Ő ítéletét, és aztán mindazt, ami ott volt az igében. Ez mind következmény. Ha nem ítélhet meg, nem fogsz megelevenedni. A bölcsesség, a vidámság, a tiszta látás, a világos szem csak ezután lesz meg. Kérdd hát igazán, teljes szívvel.

Ha kéred, ne ijedj meg, meg fogod kapni. De újra szeretném mondani: minden, ami jót kaphatsz ezen a héten, csak az ítélet következménye lesz.

Imádkozzunk! Hadd adjak hálát Uram, hogy teljes szívvel, őszintén kérhettem, ítélj meg engem. Ismered szándékos bűneinket, tévedéseinket, titkos bűneinket. Köszönjük, hogy szemed át meg átlát minket, és áldunk, hogy mindent meg tudsz mondani. Segíts félelem nélkül, bátran kérni, hogy aztán miénk lehessen minden áldás. Uram az egyetlen nagy akadály az áldás előtt a titkos és nyilvánvaló bűneink. Könyörülj rajtunk, hogy félre kerülhessen az útból. És úgy mehessünk haza, hogy visszük magunkkal, és életünkben kiteljesedhet minden áldásod. Hallgass meg Uram, aki igazán kérte velem, tudom, hogy meghallgattad. Ámen.

Biatorbágy, 1989. január 29.

Vissza a lap tetejére>>>

Áldáskívánások

"Az éneklőmesternek; Dávid Zsoltára. Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve. Küldjön néked segítséget a szent helyről; és a Sionból támogasson téged. Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek. Szela. Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat. Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk: teljesítse az Úr minden kérésedet! Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével. Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg. Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk. Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá." Zsoltár 20,1-10

Köszönjük Úr Jézus, hogy látsz minket. Nem is kell kérnünk, hogy láss meg, mert megláttál, azért lehetünk itt. Hadd köszönjük meg, hogy színed előtt lehetünk. Áldunk, amit cselekedni szeretnél bennünk. Adj Rád figyelő, engedelmes szívet. Áldd meg számunkra az Igét és szólíts meg bennünket rajta keresztül. Ámen.

A Zsoltár elején ez áll: "Áldáskívánások." Az ároni áldás is ezzel kezdődik: "Áldjon meg tégedet az Úr és őrízzen meg tégedet." (4Móz 6,24). Mindenekelőtt azt szeretnénk kérni, hogy az Úr áldja meg bejövetelünket erre a helyre, és majd a kimenetelünket. Legnagyobb dolog ezen a földön az áldás. Semmi más nem segíthet rajtam, csak Isten áldása. Ha Ő megáld, akkor minden jó. Ha nincs áldás, akármid van, nincs semmid. Kérjük mi is, életünkre nézve, az áldást.

Isten beszél hozzád. Azt mondja az első mondatban az Ige: "Hallgasson meg téged az Úr". Nagy dolog ez. Sokat kérhetsz, imádkozhatsz, beszélhetsz Vele. Salamon templomszentelő imádságában ismétli sokszor az 1Kir 8. részben: Hallgasson meg téged az Úr a mennyekből. Végigmondja a különféle helyzeteket: "A Te szemeid e házra nézzenek", "Hallgasd meg a Te szolgádnak és a Te népednek, az Izráelnek könyörgését", és mindig utána teszi: "Te hallgasd meg a mennyekből".

"Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged ... Küldjön segítséget néked ... Támogasson téged ... Cselekedjék veled". Végig ezeket a jókat kívánja. Az Úr ezt akarja velünk tenni. "A Sionból támogasson téged". Tehát rólad van szó. Ha ma este imádkozol, hiheted, hogy meghallgat az Úr.

"Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek." Gondoljunk arra, hogy egyetlen áldozat van. Nincsenek áldozatok. Megszűnt Izráelben az áldozás ideje, mert az egyetlen áldozat: Jézus Krisztus bemutattatott. A bűnért való áldozat, a véres áldozat, az ételáldozat és égőáldozat helyett, egyetlenegy áldozatot adott: Jézus Krisztust, aki önmagát áldozta fel érettünk. Ez az egyetlen áldozat, amire rátekint Isten.

Évek múltak el, amíg nem tudtam, hogy miért jelent olyan sokat Jézus feltámadása. Így olvastam: "Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk."(1Kor 15,19). "Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek: még bűneitekben vagytok." (1Kor 15,17). Ámulva néztem, miért nem elég, hogy Jézus meghalt? Ha fel nem támadott, még bűneitekben vagytok. Emlékszem a húsvétra, amikor először megértettem: Jézus feltámadása annyit jelent, hogy Isten elfogadta az áldozatot. Ha Isten nem fogadja el ezt a helyettes áldozatot, még bűneinkben vagyunk. A bűn Istent sérti. Ha Isten nem fogadja el Jézus áldozatát, akkor nem történt volna semmi. Isten igent mondott Jézus áldozatára és megbékélt az emberrel. Kegyelmesen tekint a világra, visszaadta Fiát, nem haragszik Isten. Jó most így tekinteni Reá: Emlékezzél meg az áldozatról, és megemlékezett. Feltámasztotta Jézust. Mindenki tudhatja, aki Jézus által megy az Atyához, annak megbocsát.

Az első kérés ez volt: Hallgasson meg az Úr. A második: Emlékezzen meg az áldozatról. Most mondhatjuk: Köszönöm, hogy elfogadtad, köszönöm, hogy megemlékeztél. Más áldozat nincs, csak a hála. Azért, amit Isten tett, azért, amit Jézus bemutatott, hálával tartozunk. Ez az, amit az Úr vár tőlünk minden pillanatban.

Tovább így szól az Ige: "Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat." Annyit jelent: Amit szeretnél. Mit szeretnél? Milyen kéréssel van tele a szíved? Arra gondoltam: Uram, cselekedjél a Te szíved szerint, nem azt, amit én szeretnék. Sokszor kiderül, nem is volt az olyan jó, amit kértem. Azt adjad, ami szerinted a legjobb, amire szükségem van a Te gondolatod és szíved szerint. Mert "Nagyobb az Isten a mi szívünknél és mindent tud." (1Jn 3,20b). Többet, nagyobbat akar adni, azt, ami számodra a legjobb.

Folytatja az Ige: "Hogy örvendezhessünk a Te szabadulásodban ... teljesítse az Úr minden kérésedet." Szükséged van-e szabadításra? Szív szerint is úgy gondolod, hogy nagy szükséged van már szabadításra? Tudod már, hogy miből kellene megszabadulni? Azonnal azt mondtam: tudom, hogy szükségem van az Úr szabadítására. Az Úr nemcsak a bűneimtől akar szabadítani, hanem a természetemtől, a lényemtől, attól, aki vagyok, a féltékenységtől, a büszkeségemből. Olyan sok mindenre volna szükségem.

Nagy dolog, hogy az Úr szabadítani akar és örülhetek a szabadításnak. Mikor örültél utoljára úgy teljes szívből? Másnak nem is lehet örülni. Minden, amit kap az ember, ma érték, holnap nem. Egy dologra van szükséged: szabadításra. "Hogy örvendezhessük a te szabadításodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk: teljesítse az Úr minden kérésedet!" Aztán jön az érdekes mondat: "Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét." Emlékszem a Apostolok Cselekedetében Péterre, amikor megszabadul a rabságból. Péter láncok között fekszik, két őr alszik mellette, tehát nem volt szabad, megkötözött volt, az őrök is ott voltak, börtön is volt, a vaskapu is be volt zárva. Így kezdődött a szabadítás: Isten angyala éjjel meglökte Pétert, valahol a szíve táján. Milyen jó volna, ha téged is meglökne Isten Szentlelke és felébreszthetne.

Azt mondja a Cselekedetek könyve: "És ímé az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöcben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a láncok kezeiről." Emlékszem, olyan öröm volt ez számomra, nem azt mondta az angyal: tépd le a láncokat, szabadítsd meg magadat, szökj el. Nem tudom, mivel vagy megkötözve. Halld meg az egyszerű parancsot: Kelj föl hamar!

Amint engedelmeskedik Péter, leesnek a láncok. A következő parancs: "Övezd fel magadat és kösd fel saruidat. És úgy cselekedett. És monda néki: Vedd rád felsőruhádat és kövess engem!" Megint megteszi Péter és egyszer csak azt látja, hogy kívül van az ajtón. Általmentek az első, a második őrsön, eljutnak a vaskapuig, ami magától megnyílik, az utcán előremennek és az angyal eltűnik Péter mellől. Péter magához tért és elmondja a mondatot: "Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az Ő angyalát és megszabadított engem". Ez a "most tudom" állított meg engem ebben a Zsoltárban is.

Milyen jó volna, ha te is elmondhatnád, miután leestek a láncok és a vaskapu is megnyílt: "Most tudom", hogy megszabadultam. Eddig csak remélhettem, gondolhattam, de most tudom, hogy Isten elbocsátotta az Ő angyalát és megszabadított engem. Tudom, semmi nem kötöz tovább.

"Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével. Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg." Nem tudjuk magunkat megváltoztatni. Mennyit próbáltuk már, mennyit szaggattuk a láncokat, véresre téptük talán magunkat vele. Minél jobban próbálsz szabadulni a kötözöttségből, a kötelek annál jobban a húsodba vágnak.

Kérdezem: miben bízol? Emberekben, dolgokban, szekerekben, lovakban? Az Úrban bízol? Mennyi minden hiábavaló bizalom. Ne bízzál senkiben és semmiben, csak az Úrban. "Hallgasson meg téged azÚr". Ma este kérjed Őt erre.

Végül azt kéri: "Uram, segítsd meg a királyt!" Egyetlen királyunk van. A mi Istenünk neve Szabadító, Jézus Krisztus a Király. "Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá." Vajon kiáltasz-e Hozzá? Áldjon meg az Úr, és hallgasson meg, ha kiáltasz Hozzá. Ne bízzál magadban és emberi segítségekben. Bízzál az Úrban és kiálts Hozzá.

Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy arra biztattál: Kiáltsunk Hozzád, és meghallgathass a szükség idején. Hiszem Uram, hogy Te adtad nekünk ezt az Igét. Áldunk a véres áldozatért, a kereszt áldozatáért, hogy az Úr Jézus nevéért hallgatsz meg minket és nem a mi akarásunkért, igyekezetünkért, hanem egyedül Őérte. Köszönöm, hogy kedves előtted Jézus áldozata. Köszönöm, hogy elfogadtad. Kérünk, cselekedj velünk úgy, ahogyan eltervezted. Áldunk, hogy tudod minden szükségünket. Kérünk, szabadíts meg, hogy amikor majd megyünk haza, tudjuk teljes örömmel mondani: Most tudom igazán, hogy az Úr megszabadított bűneimtől, kötözöttségeimtől, ördög hatalmától, saját rossz természetemtől. Köszönöm, hogy meg akarod tenni. Hadd áldjunk mindenért. Ámen.

Biatorbágy, 1985. április 14.

Vissza a lap tetejére>>>

Életet kért Tőled

"Az éneklőmesternek; Dávid Zsoltára. Uram, a Te erősségedben örül a király, és a Te segítségedben felette örvendez. Szívének kívánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela. Sőt eléje vitted a javaidnak áldásait; színarany koronát tettél fejére. Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent. Nagy az ő dicsősége a Te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája. Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével. Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme." Zsoltár 21,1-8

Uram, szeretnénk megköszönni, hogy szólsz hozzánk. Áldunk mindazért, amit az Igében elkészítettél számunkra. Kérünk, könyörülj rajtunk, hogy úgy fogadhassuk az emberi beszédet, mint Istennek beszédét, aminthogy az is. Szólj azért hozzánk, Lelked által. Ámen.

Szeretném megkérdezni: Mi a főfoglalkozásunk? A Zsoltár így kezdődik: "Az éneklőmesternek, Dávid Zsoltára." Csak azután mondja: "A Te erősségedben örül a király." A Prédikátor könyvében Salamon magáról mondja, hogy a prédikátor, aki mellesleg királya volt Izráelnek. Dávidnak itt az éneklőmesterség volt a főfoglalkozása, és utána következett az, hogy királya volt Izráelnek.

Nem tudom, így van-e ez az életünkben is, Isten szolgája és aztán van egy mellékfoglalkozásunk, orvos, ügyvéd, kőműves, földműves. Sokféle foglalkozás lehet, de a főfoglalkozás az, amit az Úrtól kapunk. Az Úr most azt a kérdést teszi fel: Mi a nagyobb, mi a fontosabb? Dávid, király létére ezzel kezdi: "Az éneklőmesternek, Dávid Zsoltára."

Azután írja, hogy "A Te erősségedben örül a király". Nem tudom, mi, még a saját erősségünkben örülünk? A Biblia így mondja: Az Ő ereje erőtlenség által végeztetik el. Sok-sok évnek kell eltelni az ember életében, amíg igazán erőtelenné lesz. Valaki elmondta, hegedülni tanult, és egy mesterrel megbeszélte, mennyiért tanítja. Aztán azt kérte, ha lehet olcsóbban tanítson, hiszen már öt éve tanulok. A mester azt mondta: Akkor sokkal többe kerül, el kell felejtenie amit eddig tanult.

Nálunk is így van az erősséggel, Istennek először törnie kell a mindenféle testi elgondolásomat, ügyességemet, képességemet, amíg végre adni tudja az Ő erejét. Hosszú évek telnek el, amíg csak ezt végezheti az Úr, hogy erőtlenné tesz. Erőtelen vagyok-e már annyira, hogy az Úr felajánlhatja az Ő erejét? Örülni tudok-e már az Ő erejének, vagy pedig még magammal vagyok nagyra? Mennyi idő kell még az Úrnak arra, hogy erőtlenné lehessek és adhassa az Ő erejét felülről? "A Te erősségedben örül a király; és a Te segítségedben felette örvendez." Szükségem van-e már az Úr segítségére, vagy még magam is elboldogulok?

Édesanyám mondta idős korában, két szót kell megtanulnom: Kérem, és köszönöm. Arra gondoltam akkor: Istenem, segíts, hogy hamarabb megtanuljam ezt a két szót, ne majd a legvégén. Hadd tudjam igazán szívből mondani: Uram, kérem, hogy segíts rajtam. Ha ezt már tudom mondani, akkor majd a másik szót is szívből mondhatom: Köszönöm. Olyan kevéssé tudunk hálát adni igazán. Úgy vagyok-e, hogy a Te segítségedben felette örvendezek? Dávid nyilván tudta, hogy egyetlen segítsége az Úr és ennek örül és örvendez felettébb.

"Szívének kívánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg." Vajon szívem kívánsága egy az ajkam kérésével? Nagyon sokszor azt imádkozzuk, amit imádkozni kell. Olyan szépeket tudunk kérni, de az Úr látja mögötte, mi a szívünk kérése. Sokszor egészen más. Úgy érzem, ha a kettő nem egyezik, kár kimondani kérésemet. Foosdick könyvének ez a címe: Az uralkodó vágy imádsága. Isten mindig azt hallja, ami a szívünkben van. Hiába mondok akármilyen szép szöveget. Ki tudja milyen szennyes kérés és Isten hallja. Talán gyilkos kérés. Kimondani nem merném, de Isten hallja. Ma este nagyon figyeljünk arra, azt dobogja-e a szívünk, amit a szánk mond? Olyan jó ez a kettő együtt: "Szívének kívánságát megadtad néki, és ajkainak kérését nem tagadtad meg."

Nézzük meg, mi a király szívének kívánsága? Röviden, egyszerűen: "Életet kért Tőled". Milyen csodálatos szó ez, hogy "élet". Talán sokszor volt már nekünk is drága ez a szó. Talán házasságkötésnél, vagy mikor megismerted az első szerelmet. Előttünk volt az egész élet. Egy asszony mondta, mikor az első gyermekemet öleltem szívemre akkor mondtam, Istenem, ez az élet. Csodálatos élet! De minden öröm, amit ez az élet adni tud, rövid ideig tart. Hamar jön a csalódás. Sokszor még a hívő élet dolgaiban is. Talán mikor először ismerted meg Jézust, a hívő élet örömével mondtad: élet, Istenem élet!

Azt mondja az Ige: "Életet kért tőled, adtál néki hosszú időt, örökkévalót, végtelent. Az élet rövid, elmúlik. Akkor hát jó volna szembenézni, mi az az élet, amit itt a király kért? Szeretném nagyon egyszerűen azt mondani: nem egy élmény, nem egy érzés, nem is új, csodálatos gondolatok. Nem is az az öröm, amit az ember sokszor érez. Hát akkor mi az élet? Jézus azt mondja: "Én vagyok... az élet!" (Jn 11,25). Nem az az élet, amit mi gondolunk annak. Valaki az élet, nem valami.

Nemrég egy könyvben olvastam: Az Édenben Ádám ártatlan volt, még nem evett az élet fájáról. Még döntés előtt állt az első ember. Dönthetett az élet és halál között. Istentől való függőség és függetlenség között. Dönthetett, és a halált választotta. A halál fájáról evett. Mellette állt a Sátán és súgta neki: Olyan leszel mint maga az Isten. Erről egyél!

Súgja-e neked Isten Szentlelke, hogy az élet fájáról egyél? Hogy egyre jobban betölthessen az új élet, Jézus. Bár adhatna neked Isten teljesebb életet, jobban Jézust, jobban önmagát. Valaki elmondta, olyan sokáig hallgattam igehirdetéseket, és nem tudták megmondani, mi az élet. Aztán egyszer egy fiatalember kezdett el beszélni, bizonyságot tenni, és az első pár mondat után tudtam: Ez az élet. Ebből az emberből ragyogott, áradt az isteni élet. Amikor megszólalsz, tapasztalják-e az emberek az életet?

Amelyik igehirdetésben Jézus nincs jelen, az az igehirdetés betű, amelyik öl. Egyszer nagyon komolyan feltettem magamnak a kérdést: Vajon amikor szólok, mindig jelen van az élő Jézus Krisztus, vagy az igehirdetés csak betű, amelyik öl? Milyen jó volna, ha lenne közöttünk egy-kettő, aki ezt a kérést el tudja ma mondani: Uram, életet adjál nekem, semmi más nem érdekes.

Testi életünknek ez az egyetlen értelme, hogy isteni életet hordozhassunk magunkban. A király, aki éneklőmester volt, Dávid, ez volt szívének vágya és ajkainak kérése. A kettő egyezett. Olyan jó a folytatás: "Adtál néki hosszú ídőt, örökkévalót és végtelent." Úgy szeretem, mikor Isten az életről beszél. Az Ige örök élet. Olyan örömöt, szeretetet, békességet akar adni, amelyik örök, amelyik nem múlik el. Amit Isten ad, nem valami, hanem Valaki. A benned élő Jézus. Kérjük most az Urat, hogy ezzel az élettel töltse meg szívünket.

A király ezt kérte és elmondta itt az Ige végig, hogy az élettel együtt mit kapott. "Nagy az ő dicsősége a Te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája." Salamon is kért az Úrtól és mert jól kért, ráadást is kapott. Dávid is Isten szerint kért, itt a dicsőség és méltóság, a fény a ráadás. "Sőt áldássá tetted őt örökké; megvidámítottad őt színed örömével." Úgy megörültem ennek a két szónak: "Színed örömével". Jézus jelenlétével vele jár az öröm. Naponta találkozhatsz Vele. Mikor látod az Urat, az Ő színének, az Ő megjelenésének az öröme mindig új.

"Bizony, a király bízik az Úrban és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme." Azért nem inog meg, mert vele van a Magasságosnak kegyelme. Mi a kegyelem? A meg nem érdemelt szeretet. Vajon rád áradhat-e ezen a héten a meg nem érdemelt szeretete? Jó volna úgy tovább menni, hogy velem van a Magasságosnak kegyelme, a meg nem érdemelt szeretet.

Imádkozzunk! Uram, kiáltunk Hozzád, taníts minket jól kérni. Tudod, hogy mindnyájan életre vágyunk, az egyetlen életre, amit érdemes élni. Kérünk Uram, hogy a Veled való kapcsolatot ajándékozd nekünk először, vagy újra. Hadd kérjünk egy szívvel, ajándékozz meg bennünket életeddel, a te tiszta, szent, csodálatos életeddel. Adj ma csendet előtted, és hadd merjünk kérni Tőled, hogy meghallgathass, neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1985. július 21.

Vissza a lap tetejére>>>

Ne légy messze tőlem

"Az éneklőmesternek, az ajjelethassakhar szerint: Dávid Zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartatásomtól jajgatásomnak szava. Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg, éjjel is és nincs nyugodalmam. Pedig Te szent vagy, aki Izráel dicséretei között lakozol. Benned bíztak atyáink, bíztak és Te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg. De én féreg vagyok, s nem férfiú: embernek csúfja és a nép útálata. Akik engem látnak mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejüket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt, szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! Mert Te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin. Születésem óta a Te gondod voltam: anyám méhétől fogva Te voltál Istenem. Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság és nincs aki segítsen. Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. Feltátották rám szájukat,mint a ragadozó és ordító oroszlán. Mint a víz úgy kiöntettem, csontjaim mind széthullottak, szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között. Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott, átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek, s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon és köntösömre sorsot vetnek. De Te, Uram, ne légy messze tőlem, én erősségem, siess segítségemre. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. Ments meg engem az oroszlán torkából." Zsoltár 22,1-22a

Hálát adunk Urunk mindazért, amit ezen a héten mondasz majd nekünk, és amit végezni akarsz bennünk. Kérünk, tedd késszé szívünket mindent elfogadni, igédet, szeretetedet, ítéleteidet és kegyelmedet. Áldj meg minket nyitott szívvel, hogy amit Te adni fogsz, hadd lehessen a mienk. Kérünk, végezd el bennünk, hogy hófehér ruhában mehessünk majd haza. Hadd lehessünk gyermekeid, akiket áldássá tehetsz. Ámen.

A Zsoltár elé az van írva: "Jövendölés a Messiás szenvedéseiről." Olyan megdöbbentő, hogy ezer évvel Krisztus születése előtt pontosan leírják a Messiás szenvedését. Dávidnak Isten előre kijelenti. A Bibliának 90 %-a már beteljesedett. Ami még hiányzik, az ezután teljesedik be. "Igaz beszéd ez" - mondja az Ige, hihetsz szavaiban.

Akik ismerjük a Bibliát, tudjuk, milyen rettenetes harcban volt Jézus, hogy ha lehet, ne kelljen kiinnia a keserű pohárt. Atyám, ha lehet, távoztasd el tőlem ezt a poharat, ne kelljen végigjárnom ezt a rettenetes utat. És nem lehetett. Mert ha Isten akkor az Ő Fián segít, mi mindnyájan elveszünk. Jézus belekerült a sötétségbe attól a perctől kezdve, hogy magáraveszi a bűnt. Isten elhagyta Őt. A Zsoltár elején hallhatjuk az éles sikoltást: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" (Mt 27,46). Milyen rettenetes lehetett Jézusnak, aki mindig Istennel járt. Életének legnehezebb szakaszaiban is mindig ott volt vele Isten. És most egyszer csak elhagyja. És nem érti, hogy miért? Ugye megértjük: a bűnért. Mennyi kiáltás hangzik ebben a világban: Istenem, miért? Talán már te is kiáltottál nehéz körülmények között, hogy miért kellett ennek így történnie? Nekünk egyszerű a válasz: a bűnért.

Nagyon sok nehéz, amin végigmegyünk, a bűn következménye. De Jézus nem követett el bűnt. Milyen érthető ez a kiáltás: Istenem, engem miért hagytál el? Megint csak a bűn miatt. Jézus azért lett elhagyottá, mert amikor magáravette a bűnt, az elszakította Őt Istentől. Ha az Egyszülött Fiút elszakította a bűn, mennyivel inkább minket.

A kiáltás után így mondja az Ige: "Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. Én Istenem, kiáltok nappal, és nem hallgatsz meg, éjjel is és nincs nyugodalmam." Nagycsütörtökön kezdődik az első éjjel. Tudjuk, hogy utána jön az elfogatás: "Körülfogtak engem Básán bikái." Izráelnek egy hatalmas területe Básán, hatalmas legelőkkel, annyit jelent, hogy a saját népem, Izráel. Básán bikái vettek körül és feltátották szájukat ellenem. Júdással az élükön jönnek, hogy elfogják Jézust, és már ott kitátják a szájukat ellene. Elkezdődik a szenvedéstörténet.

Majd elmondja, hogy mennyire vele volt addig Isten. Beszél az atyákról, akik Benne bíztak, és Isten megszabadította őket. Aztán így folytatja: "Te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin. Születésem óta a Te gondod voltam: anyám méhétől fogva Te voltál Istenem." Nincs ember a földön, aki ezt mondhatná, aki az anyja méhétől fogva az Úrral járt, csak Ő, az egyetlenegy. Olyan sokan mondogatják: születésem pillanatától az Úré voltam. Ilyen ember nincs. Mindnyájan bűnben születtünk és bűnben melengetett az anyánk. Jézus az egyetlen, aki ezt a mondatot elmondhatja: "Születésem óta a Te gondod voltam, anyám méhétől fogva Te voltál Istenem. Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs aki segítsen. Tulkok sokasága kerített be engem körülfogtak engem Básán bikái."

Olyan rettenetes, amikor Júdással az élen elfogják Jézust. Amikor elkezdődik a gúnyolódás, a szenvedés. Ahogy leírja az Ige végig: "Én féreg vagyok s nem férfiú, embereknek csúfja, a nép útálata. Akik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejüket: Az Úrra bízta magát, mentse meg őt, hiszen gyönyörködött Benne." Nem tudom, valaha gúnyoltak-e titeket úgy igazán? És hogy milyen nehéz végighallgatni,és nem válaszolni. Ezzel kezdődött az első éjszaka. Amikor megkötözve viszik Jézust, a főpap udvarán elhangzik az első szitok, az első pofon, az első ütleg, és az első hamis vád. Izráel népe tátja rá a száját, az övéi bántják.

A főpap udvarán kezdődik a szenvedés, ahol Péter megtagadja, ahol végig kell élnie mindazt, ami fájdalom. Aztán jön a nappal, a második időszak, amikor Jézus benne van a sötétben, a bűnnek, a halálnak a rettenetes sötétségében Pilátus előtt. Így folytatja az Ige: "Ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott." Most már nem a Básán bikái, nem az övéi, a pogányok. "Ebek vettek körül." És megtörténik vele minden, amit itt leír a Biblia. Honnan tudta ezt Dávid ilyen pontosan? Hogy kiáltják: Az Úrra bízta magát, mentse meg! A fejüket hajtogatják és csúfolódnak. "Mint a víz úgy kiöntettem, csontjaim széthullottak, szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között." Az ember végignézi a korbácsolást, hogy ez valóban mind megtörténik vele. "Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott, átlyukasztották kezeimet és lábaimat. Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek, s bámulnak rám. Megosztoznak ruháimon és köntösömre sorsot vetnek." Dávid már ezt is látta az Isten világosságában, hogy a köntöst nem szaggatják széjjel, hanem sorsot vetnek reá. Szószerint ezt írja Máté és Lukács evangéliuma.

Az Ige elmondja a keresztrefeszítés rettenetes kínját: "Átlyukasztották kezeimet és lábaimat." Tudjuk, hogy ez volt a legrettenetesebb, amikor ott kellett függni a kéz és a láb sebein. Kimondhatatlan fájdalom, hogy a sebeken függött az egész test súlya. Amikor valakit megfeszítettek, először hozzá kötötték a vízszintes gerendához. Aztán átszögezték kezét és lábát, eloldozták a kötelet és abban a pillanatban ránehezedett minden, és iszonyú fájdalom futott végig az egész testen. Így függött három órán keresztül. "Átlyukasztották kezeimet és lábaimat." Szinte látni a keresztrefeszítést Krisztus előtt ezer évvel. Mennyire valóság az, amit a Biblia mond. És ha ez így mind beteljesedett, azt hiszitek az ítélet nem fog ugyanígy beteljesedni szóról-szóra? Talán könnyen vesszük, hogy ugyan már, ki tudja ezt? Ami meg van írva, az teljesen bizonyos. Egyetlen szó nincs hiába a Bibliában.

"De Te Uram, ne légy messze tőlem, én erősségem siess segítségemre." Olyan érdekes, ahogyan tovább mondja: "Szabadítd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből. Ments meg engem az oroszlán torkából." Belekerült az oroszlánnak a torkába, a halálnak a torkába, de Isten megmentette onnan. Valami csodálatos, hogy a halál nem tudta fogvatartani Jézust. A korinthusi levél így írja: lehetetlen volt, hogy Jézust fogva tartsa a halál. Csak a torkában volt. De Isten megmentette a halál torkából. Olyan megdöbbentő, hogy Jézus halálánál nem Jézus halt meg, hanem a halál. Így mondja az Ige: "Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (1Kor 15,55). Jézus győzelmesen jön elő a halál torkából. A feltámadás erről beszél. Egyszerűen Ő győzött a legnagyobb, az utolsó ellenségen, a halálon. Kijön győztesen húsvét reggelén. A halál halt meg, Jézus pedig csodálatosan, ragyogóan, győztesen feltámadott.

Jó volna most komolyan szembenézni vele, vajon ezek után tudsz-e még kételkedni? Ezek után van-e még lehetőséged kérdőjeleket föltenni, amikor ezer évvel a Jézus halála előtt pontosan minden le van írva. Olyan nagyon jó, hogy erre a "miért" kérdésre, amire senki nem tudott válaszolni, te, meg én válaszolhatunk. Ha átélted, hogy megszabadított, akkor mondhatod, hogy értem. Az ég és a föld nem tud válaszolni, de a megváltott ember leborul a kereszt előtt és megköszöni, hogy értem tetted Jézus. Nagyon jó volna egyszer elfogadni ezt a csodálatos váltsághalált, amit ilyen pontosan leír Dávid, és ami beteljesedett a te és az én üdvösségemre. Jó volna komolyan szembenézni ezzel az igével: "Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk íly nagy üdvösséggel." (Zsid 2,3). Mimódon fogsz megmenekedni, ha nem veszed halálosan komolyan azt, amit az Ige mond?!

Imádkozzunk! Köszönöm Uram, hogy előttünk a nagyhét, és hogy napról-napra végignézhetjük majd a szenvedésedet Jézus. Kérlek, könyörülj rajtunk! Uram, olyan rettenetes, hogy ezt is meg tudjuk szokni, elmegyünk mellette anélkül, hogy igazán a szívünkig érne. Kérlek, könyörülj meg rajtunk az előttünk levő időszakban, hogy először, vagy újra egészen átéljük ezt a szeretetedet, amivel magadat oda adtad. Áldj meg minket már ma este, hadd hajoljunk meg igazán Előtted. Uram, add, hogy felhangozzon szívünkből a dicséret és a hála. Hadd tudjuk megköszönni, amit üdvösségünkre értünk tettél. Ámen.

Biatorbágy, 1989. március 12.

Vissza a lap tetejére>>>

Az Úr az én pásztorom

"Dávid Zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy: a Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt, Elárasztod fejem olajjal: csordultig van poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig." Zsoltár 23,1-6

Uram, hálát adunk, hogy pásztorunk voltál. Hadd köszönjük meg az egész utat, amin eddig vezettél, és azt is, hogy idevezettél. Áldd meg a bejövetelünket, itt tartózkodásunkat. Végezz el bennünk mindent, amiért idehoztál. Köszönjük, hogy hallhatunk, és érthetünk. Ámen.

Annyira örültem ennek a mondatnak, hogy az Úr a mi pásztorunk. Egyszer fiatalok között beszéltünk erről, hogy minden ember vagy juh, vagy farkas. A farkasnak van körme, foga, ereje, tud védekezni, harapni. Minden eszköze megvan arra, hogy védje magát. A juhnak nincsen. Arról beszéltem, hogy vannak emberek, akik kiharcolják maguknak a jogaikat, és vannak bárány emberek, akik tehetetlenek, nem tudnak védekezni, segíteni magukon. Kérdezgettem a fiatalokat: bárány vagy, vagy farkas? Egy kislány azt mondta: farkas vagyok és az is maradok, mert minden embernek megvan az élethez való joga, és ezt az embernek ki kell harcolni. Nem tudom, hogy farkas maradt-e, csak arra emlékszem, hogy döbbent csend volt, amikor kijelentette, hogy farkas akar maradni.

A farkasnak minden védekező eszköze megvan, a szegény bárány pedig kiszolgáltatott. De van valamije, ami a farkasnak nincs. Van pásztora. Nem hallottam még farkas pásztorról. A báránynak nem kell védekezni, harapni, karmolni, mert pásztora van, és ezért mindene megvan. Ezért volt jó most olvasni: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm." A legerősebb, a leghatalmasabb Valaki a pásztorunk. Ott vagy-e a pásztorolása alatt, vagy farkas életet élsz? A legnagyobb bolondság, ha valaki bárány létére farkasként akar élni. Nem a fog és köröm különbözteti meg a farkast a báránytól, hanem a szíve. Valaki azt mondta: próbáltam úgy élni, mint más, de nem tudtam. ÁB-ra ment, és nem tudta megérteni, hogyan tud a többi a kórteremben nevetgélni, viccelni, festeni magukat. Ott fekszem közöttük, és majdnem elpusztulok, mert megöltem a gyermekem. Nekik nem fáj? Hogy lehet, hogy nem érzik?

Ha valakinek bárány szíve van, nem bírja a veszekedést, a haragot a munkahelyen, amikor a többi vígan tapossa egymást. Bolondság volna bárány létedre farkasként élni, mert ennek valami nagy tragédia lesz a vége.

Olyan jó ez az első mondat, amivel az Úr fogad bennünket: "Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm." Figyelted-e már, hogy amikor elcsatangoltál, az Úr mindig visszaterelt. Jó arra gondolni, hogy nem szűkölködöm. Olyan nagyszerű, ha az Úr a pásztorod. Az Ige mondja: "Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak, mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg." (Zsoltár 20,8). Annyiféleképpen próbálja az ember bebiztosítani magát. Nincs más olyan védelem, olyan szeretet, olyan gondoskodás, mint amilyen az Úrnak a pásztorolása alatt van. Ha ma semmi mást nem tennél, csak hálát adnál az Úrnak, hogy annyi éven keresztül pásztorod volt, akkor már valamit megértettél. "Akik az Úrban bíznak, semmi jót nem nélkülöznek." (Zsoltár 34,10). Az a kérdés, mi az, amit mi "jónak" nevezünk. Sokszor a végén derül ki, hogy jó volt, amire azt mondtad, hogy nem jó.

Az első, amiről a Zsoltár beszél, emberileg is jó. "Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem." Az Úrnak báránya testileg, lelkileg jól táplált, mert mindene megvan, amire szüksége van. Az Ő pásztorolása alatt nincsenek kimerült, agyonhajszolt, fáradt juhok. Milyen borzasztó, hogy úgy jöttél ide, hogy majdnem összeesel. Az Ő juhai füves legelőkön nyugosznak. Nem kell sietni. Vajon az igén keresztül eljutsz-e oda, hogy tudsz csendben figyelni az Úr szavára? Vagy pedig mindig nyugtalanít valami? Az Övéi azért nyugodtak, mert belülről van nyugalmuk, még ha kívül sok a munka, akkor is.

A másik, amit mond az Ige, hogy "Csendes vizekhez terelget engem." A Biblia szerint a víz az Ige, és az Igén keresztül Isten szeretete. Szomjas világban élünk. Emberek naponta halnak szomjan szeretet nélkül, vagy futnak bele a kábítószerbe és ki tudja mi mindenbe, mert nem tudnak szeretet nélkül élni. Az Úr juhainak, akik az Ő pásztorlása alatt élnek, mindig van elég vizük. "Csendes vizekhez terelget engem." Mit akarsz inni? A világ öröme és szeretete kellene? Assziría és Babilónia folyóvizei kellenének? Van szeretet ebben a világban is, vigyázz, sebesen folyó víz, sokszor elragadja az embert a szerelem, érzések, dolgok. Az Isten vize, a jó pásztor vize csendes víz, nyugodtan ihatsz belőle. Nem tesz tönkre. Ismered ezt a csendes vizet? Aki először megkóstolja a pásztortól kapott vizet, az azt mondja: mindig ezt kerestem, erre vágytam. Van-e időd, türelmed arra, hogy gyakorold a Vele való kapcsolatot? Az Úr ezen a héten ilyen legelőre és ilyen vízhez akar terelni. Engeded-e magadat? Ő a pásztorunk és ezt a kettőt ígérte, amire azt mondja, hogy az övéi semmi jót nem nélkülöznek.

Így szól tovább az Ige: "Lelkemet megvidámítja." Vajon jó dolga van-e a lelkednek? Úgy jöttél-e ide, hogy elégedett, nyugodt, vidám, boldog lélek van benned? Kérdezd meg: én lelkem, jó dolgod van nálam, elégedett ember vagy? "Lelkemet megvidámítja." Ezek mind olyan dolgok, amikre azt kellett mondanom, hogy semmi jót nem nélkülöznek. De most jönnek a furcsa jók, amire azt kell mondani, hogy Isten szerint biztosan jók. A halál árnyékának völgye. Abban sem szűkölködik, aki az Úré. "A Te vessződ és botod azok vigasztalnak engem." Testvér, juha vagy? Nem fogsz szűkölködni a vesszőben és a botban sem. Isten legnagyobb ajándékai fekete csomagolópapírban érkeznek. Ebben sem szűkölködik az Ő juha. Az egész életünk a halál árnyékának völgyébe megy. Mindenen rajta van a mulandóságnak az árnyéka. Ebben az életben ebben a völgyben járunk. Körülöttünk emberek halnak meg. Egy haláleset árnyéka sokszor sokáig rajta fekszik az életünkön. De van egy mondat: "Te velem vagy." Olyan csodálatos ez a pár szó. Mi bajom lehet, ha Ő velem van?

Eszembe jutott amit Édesanyám mondott. Nagyon benne volt már a halál árnyékának völgyében, és nagyon ritkán történt meg, hogy egy délutánt vele tudtam tölteni. Egyik alkalommal azzal léptem be hozzá: Ma egész délután veled maradok. Szinte hihetetlenül kérdezte: Egész délután az enyém vagy, csak az enyém? Majdnem elkezdett folyni a könnyem, hogy ilyen sokat jelent ez neki? Milyen jó volna, ha mondhatnád a nehezekben, a bajokban: Uram, lehet nekem valami bajom, ha velem vagy és velem is maradsz? Jelent-e neked ennyit a Pásztorod?

Úgy szeretem ezt a mondatot: "A Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem." Ha rajtunk van is a pásztorbot, a másik végén a Pásztor van. A bot nem magától jár. Isten ad nehezeket. Ha fáj, tudd, hogy a bot másik végén a Pásztor kéz van. És ezért vigasztaló. Az Ő juhai nem szűkölködnek sem a vesszőben, sem a botban. De így mondja az Ige: "Nem félek, mert Te velem vagy." Mered-e ma a Pásztor szemébe nézve mondani: Semmitől sem félek, mert Te velem vagy.

Még egyről beszél az Ige, ami megint csak nem valami kellemes: az ellenség. "Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt." Van a báránynak ellensége? Bizony van, külső és belső ellensége. Talán megértitek az Ige mondanivalóját. Annyit jelent, amikor a legközelebb van az ellenség és a legnagyobb veszedelemben van az életed, akkor lehet győzni, lehet a gonoszt jóval viszonozni. Abban a pillanatban Te eszel közben. A lelked táplálkozik, amikor, ami rosszat kaptál, jóval viszonozod. Ezt csak az Úr tudja megtenni. Ezt az asztalt senki nem teríti meg neked, csak az Úr.

Tudsz-e örülni a nehézségeknek? Pál apostol azt mondja: "Annakokáért gyönyörködöm az erőtelenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban." (2Kor 12,10). Ő már evett a kereszt győzelmének az asztaláról. Tudjátok, hogy a kereszt mit jelent? Hogy ami rosszat tettem, Jézus mind jóval viszonozta. Akarod-e élni a keresztet? Ismered már ezt az asztalt? Nézd, az utolsó vacsora, az úrvacsora asztalát Jézus a kereszten terítette meg. Ez az én testem, és ez az én vérem. Amikor eszel az úrasztaláról, gondolsz-e arra, hogy ez az, amit Ő terített meg az ellenségek előtt. Amikor gúnyolták Jézust, - hiszen tudod, hogy mi történt ott. Amikor az ellenségek körülállták, akkor terített asztalt. Most is ott terít asztalt az övéinek.

A hívő életem legnagyobb örömei azok voltak, amikor valóban tudtam a gonoszt jóval viszonozni, amikor Ő megterítette nekem ezt a lehetőséget. "Csordultig van poharam." Semmivel nem lesz tele a poharad. Ha vágyol erre a túlcsorduló pohárra, engedd, hogy az Úr az ellenséged előtt asztalt terítsen neked. Akkor adja neked azt a kenyeret, ami mennyei kenyér. Ha valaha csak egy kicsit is megtapasztaltad, akkor tudod, mit jelent ez az Ige, hogy "Elárasztod fejem olajjal, csordultig van poharam."

Olyan jó az utolsó mondat: "Az Úr házában lakozom hosszú ideig." Tudjátok, hogy most az Úr házában vagytok. És ha valóban bekerülsz az Ő házába, akkor neked otthon is az lesz, és akkor hosszú ideig, végtelen ideig lakhatsz az Ő házában. Magaddal viheted az Urat, nem kell itthagynod. Az Úr háza, az Ő szeretete, kegyelme az, amire azt mondja az Ige: "Isten sátora az emberekkel van." (Jel 21,3). Milyen jó lesz, ha ebben a sátorban, az Ő szeretetében, a Vele való közösségben élhetsz hosszú ideig. Egyik Zsoltárban mondja az Ige: "Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent." (Zsoltár 21,5).

Mondd el ma este az Úrnak, hogy hosszú ideig, mindvégig, örökkön örökké a közelségedben akarok lakozni, mert Te vagy Pásztorom! Olyan jó volna, ha szívünkig érne ez a mondat, és úgy feküdnénk le, mint aki hazaért. Hogy úgy ébredhetnénk fel reggel, mint aki otthon van, az Úr pásztorolása alatt, az Ő szeretetében.

Imádkozzunk! Urunk! Úgy szeretnénk dicsőíteni, hogy itt lehetünk a közeledben. Hadd áldjunk, hogy mindenné szeretnél lenni számunkra. Kérünk, segíts, hogy akik most itt vagyunk, hadd kerülhessünk egészen a Te pásztorkezed alá. Áldd meg a mai estét, hadd beszélhessünk Veled. Kérünk, ébreszd fel imádságunkban a hálaadást minden kegyelmedért, minden szeretetedért. Ébressz bennünk vágyat arra, hogy sokkal tudatosabban, egészen Hozzád tartozzunk. Köszönjük, hogy azt mondtad, velünk vagy. Hadd tapasztaljuk ezt meg már ma este is. Kérünk, hogy vessződdel, botoddal, gyógyító szereteteddel cselekedj meg mindent, ahogyan szükségünk van rá. Ámen.

Biatorbágy, 1985. április 15.

Vissza a lap tetejére>>>

Az Úré a föld

"Dávid Zsoltára. Az Úré a föld és annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai. Mert Ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette. Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az Ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra és nem esküszik meg csalárdságra. Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől. Ilyen az Őt keresők nemzetsége, a Jákób nemzetsége, akik a Te orcádat keresik. Szela. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregek Ura, Ő a dicsőség királya. Szela." Zsoltár 24,1-10

Uram, szeretnénk megköszönni az adventi időt. Köszönjük, hogy jössz, és várhatunk hogy mindannyiónkhoz szólni fogsz ezen a héten. Segíts, hogy ki tudjuk nyitni Előtted a szívünk ajtaját. Kérünk, Urunk, hogy ismertesd meg velünk a Krisztus-várás mérhetetlen nagy örömét. Köszönjük, hogy megáldottad a bejövetelünket, és hisszük, hogy megáldod az itt tartózkodásunkat. Kérünk, készíts találkozást Veled már az első alkalommal. Ámen.

Először azt mondja el az Ige, hogy "Az Úré a föld és annak teljessége; a föld kereksége és annak lakosai." Istennek joga van az emberhez, mégpedig kétszeresen is. Először a teremtés jogán. Azért az Úré a föld, mert Ő teremtette. Másodszor a megváltás jogán. Miután elveszett az ember, Isten megkereste az elveszettet. Tehát kétszeresen az Övé a föld és annak lakói.

Amikor ezt az Igét olvastam, egy történet jutott az eszembe. Egy égő házról szólt amelynek az ablakában ott állt egy kétségbeesetten síró gyermek. Egy férfi szerette volna megmenteni. Az esőcsatornán felmászott az ablakig. Amikor kúszott vissza a gyerekkel, már a csatorna is tüzes volt. Mire leért a földre, a két tenyere összeégett. Amikor az volt a kérdés, kié legyen a gyermek, összeült a tanács, feljegyezték a jelentkező házaspárokat, és próbálták eldönteni, kinek adják oda a gyermeket. Miközben így vitatkoztak, előjött egy férfi és azt mondta: a gyermek az enyém. Megkérdezték, milyen jogon? Akkor felmutatta két összeégett kezét és azt mondta: ezen a jogon. Könnyes szemmel nézték a tanács tagjai, és belátták, ennek az embernek igaza van, szenvedett a gyermekért, jog szerint az övé.

Szeretném, ha ezen az első estén látnád az Úr Jézus átszögezett kezét. Azt a kezet, amelyik most rád mutat, és azt mondja: enyém a föld és minden lakosa.

Az Ige két kérdést tesz fel. Az első így hangzik: "Kicsoda megy fel az Úr hegyére?" A második: "És kicsoda áll meg az Ő szent helyén?" Az Úr hegye, a Golgota hegye. Sokan mennek fel az Úr hegyére, a Golgotára, megtalálják a keresztet, de nem állnak meg. Sok embernek volt találkozása az Úrral, boldog is volt, jó is volt, de múltak a hetek, hónapok, évek, és valahogy nem állt meg.

Megdöbbentő ez a két kérdés egymásután. A Vele való kapcsolatban kicsoda áll meg? Ha valaha találkoztál az Úrral, megmaradtál-e Benne? Egy házasságot nemcsak megkötni kell, élni is kell abban. Az Úrral nemcsak találkozni kell, hanem a Vele való kapcsolatban meg kell maradni. Ez a két kérdés hadd maradjon most a szívünkben.

A következő vers így szól: "Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra és nem esküszik meg csalárdságra." Végignézve ezeket a feltételeket, megállapítottam, hogy három szervünkről van szó amelyekre vigyáznunk kell. Az első a tiszta kéz. Nem könnyű kérdés, hogy mihez nyúlok. Egy alkalmon erről beszéltünk: hol a kezed? A feltámadott Jézus Tamásnak mondja: Hozd ide a te kezedet! Ma este nekünk mondja az Úr: hozd ide a kezedet, és nézd meg az én kezemet. Ekkor esik oda Tamás Jézus lábaihoz: "Én Uram és én Istenem!" (Jn 20,28). Az Úr megkérdezi: tiszta kezű ember vagy? Hol jár a kezed?

A másik feltétel: tiszta szív, amelyik nem adja lelkét hiábavalóságra. Megint csak megkérdezem: mi van a szíveddel? Mennyi hiábavalóság, mennyi haszontalan dolog tud meghúzódni egy emberi szív mélyén.

A harmadik a nyelved, és a beszéded. Ez a következő, ami nagyon komoly szerve a testünknek. Amikor Ézsaiás meglátja magát, rémületesen felkiált: "Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok! (Ézs 6,5).

Ki állhat meg az Úr előtt? Világosan elmondja az Ige: "Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra és nem esküszik meg csalárdságra." Tehát tiszta a nyelve. Erre szól az ígéret: "Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétől." Vajon nyerhet-e az életed áldást? Nem azt kérdezem: gazdag vagy-e? Hanem, van-e áldás az életeden? Hiába van meg mindenünk, ha nincs áldás. A házasságodon, a családi életeden, a gyermekeiden van-e áldás?

A következő mondat úgy megvigasztal. Mindnyájan elmondhatjuk: nem vagyok tiszta kezű, tiszta szívű, rengeteget beszéltem olyat, amit nem kellett volna. A vigasztaló mondat így szól: "Ilyen az Őt keresők nemzetsége, a Jákób nemzetsége, akik a Te orcádat keresik." Nagyon komolyan hiszem, hogy aki idejött, Istent kereső ember. Miért volna érdemes megtenni ezt az utat? Mit lehet itt keresni? Egyáltalán mit lehet itt az Úron kívül keresni? Nem veszélyes dolog az Urat keresni? A bűneset után Ádám azonnal elbújt, mert félt ránézni az Úrra, félt a tekintetétől. Emlékszem gyerekkoromban, ha rossz fát tettem a tűzre, féltem az anyámtól, pedig nem látott át rajtam, be lehetett csapni. De itt Istennek a szemével kerülök szembe, akit nem lehet becsapni. Állandóan menekülünk Isten arca elől. Persze Isten elől sehova nem lehet menekülni, csak Hozzá. Nincs menekvés sehol másutt, csak Nála. Isten haragja elől csak a kegyelemhez lehet menekülni.

"Ti kapuk emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsőség királya!" Gondoljunk arra a kapura, amelyik az Édenben bezárult. Amikor az első ember vétkezett, bezárult Isten országának az ajtaja. Ott álltak a kérubok pallossal és nem lehetett bemenni. A napokban olvastam: "Vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál". (Ézs 64,1a). Már megszakasztotta az eget. Valaki jött a mennyből. A nagy kapu kinyílt, karácsonykor Jézus a földre jött. Aztán nagypénteken megint megnyílt ez a kapu. A kárpit, ami elzárta az embereket Isten elől, aljától a tetejéig végighasadt. Lehet Istenhez menni. Addig nem lehetett. Nagypénteken, amikor azt mondta Jézus: "Elvégeztetett!" a kapu kitárult. Most már csak a kicsi ajtónak kell nyílni, a szíved ajtajának. A nagy kapu már nyitva van. Így írja Péter: Nagy kapu nyílott meg előttem.

Vajon a kicsi ajtó, az életed kicsi ajtaja megnyílik-e ezen a héten? Az Ige nagyon komolyan felszólít: nyíljatok meg, emelkedjetek fel örökkévaló ajtók. "Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr." Ő, aki megharcolta a harcot érted a Sátánnal, bűnnel, minden erővel, amelyik fogva tarthatna egy embert. Vajon beengeded-e most ezt a Jézust, megnyitod-e szíved ajtaját egészen? Lehet, hogy egy ajtón már beengedted Őt. De most egy másikon zörget. Lehet, hogy az anyagi életed ajtaja van még bezárva. Lehet hogy a házaséleted ajtaja. Vannak még zárt ajtók. Nyíljatok ki örökkévaló ajtók.

Az a boldog ember, akinek egész életét az Úr tölti be. Valaki azt mondta: úgy szeretném, ha kiáradna belőlem Isten szeretete. Ahhoz először meg kell, hogy töltsön, akkor áradhat ki valami. A pohár tartalma is csak akkor áradhat ki, ha tele van.

Nézz ma este szembe ezzel a kérdéssel: vajon megnyílik-e ezen a héten minden ajtó az életemben? Egy asszony elmondta, amikor náluk evangélizáció volt, és mondta az igehirdető, hogy Jézust be kell engedni, ez annyira megfogta, hogy amikor kiment a tanyára, minden ajtót kinyitott és azt mondta: Úr Jézus, minden ajtó nyitva van, jőjj be! És képzeld, bejött. Jézus pontosan tudta, mire vár ez az asszony.

Mondod-e ma este: Úr Jézus, minden ajtó nyitva van. A kapuk kinyíltak. Amikor Jézus nagypénteken odaadta életét érted, az ajtó kinyílt. A te ajtód kinyílik-e most?

Imádkozzunk! Uram, köszönjük az adventi üzenetet. Köszönjük, hogy ma reggel azt mondtad: Jön néked a te királyod. Köszönjük, hogy egész héten várhatunk, mert jössz. Nagyon szeretnénk kérni, hogy ne legyen Előtted csukott ajtó. Hadd dicsőítsünk, hogy csak az az élet boldog, aki Téged befogad egészen. Áldj meg, hogy legyen bátorságunk mindent kinyitni Előtted. Kérünk, áldd meg a mai esténket is már. Áldunk szeretetedért, amellyel türelmesen vársz ránk. Hadd keressük a Te arcodat. Segíts megállni Előtted, hogy beszélhess velünk. Kérünk, légy közel hozzánk. Áldd meg szeretteinket. Köszönöm, hogy mindent kezedre bízhatunk. Úr Jézus, áldd meg számunkra a hetet. Nevedért kérünk. Ámen.

Biatorbágy, 1986. november 30.

Vissza a lap tetejére>>>

Jó és igaz az Úr

"Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet! Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg, ne örüljenek rajtam ellenségeim. Senki se szégyenüljön meg, aki Téged vár, szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled. Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a Te igazságodban és taníts engem, mert Te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak Téged. Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a Te jóvoltodért, Uram! Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket. Igazságban járatja az alázatosokat, és az Ő útjára tanítja meg az alázatosokat. Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják.

A Te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az. Kicsoda az, aki féli az Urat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon. Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet. Az Úr bizodalmas a őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket. Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert Ő húzza ki a tőrből lábamat. Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok. Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem. Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet. Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem. Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert Téged várlak. Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából." Zsoltár 25,1-22

Hálát adunk Úr Jézus, hogy itt lehetünk. Hadd köszönjük meg szeretetedet, kegyelmedet, amivel idehívtál. Hadd áldjunk érte. Kérünk, ne akadályozzunk bennünk végzett munkádban. Hadd legyünk készen mindenben engedni Neked, kicsi és nagy dolgokban egyaránt. Ámen.

A Zsoltár ezzel kezdődik: "Hozzád emelem, Uram, lelkemet!" Hogy tudom lelkemet az Úrhoz emelni? Hiszen lelkünk a porhoz tapad, nagyon sokszor gondolataink, kezünk, teljesen anyagi természetű dolgokhoz tapad. Nem tudunk másra figyelni. Voltak már úgy a testvérek, hogy nem tudtak imádkozni, mert egyszerűen nem tudtak figyelni az Úrra.

Jó volna minden reggel ezzel kezdeni a napot: Uram, mindenből, amiben vagyok, Hozzád akarom emelni a lelkemet. Olyan sokszor érnek bajok, vagy megsértődöm és képtelen vagyok elszakadni azoktól. Nagyon sokszor anyagi dolgokon gondolkozom, és nem vagyok képes az Úr felé figyelni.

A következő versekben két dolgot szeretnék aláhúzni: "Senki ne szégyenüljön meg, aki Téged vár", és: "Istenem, minden nap várlak Téged." Nagyon nagy dolog, ha azért jöttél ide, mert az Urat várod, hogy jönni fog és cselekszik benned. Minden nap várod, hogy valamiben meglátod Őt, és közelebb kerülsz Hozzá.

A sok jó Igében még egy mondat: "Emlékezzél meg Uram irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg." Mondhatom én ezt Istennek, hogy erre emlékezz, erre ne emlékezz? Egyszerűen megszabhatom Istennek, hogy mire emlékezzen? Uram, úgy csináld, ahogyan én szeretném, ahogyan nekem jó. Az a kérdés, milyen hangsúllyal mondjuk. Lehet kérően mondani: "Emlékezzél meg Uram irgalmasságodról". Hadd legyen most ez kérésképpen a szívünkben.

Különösképpen a 15. versről szeretnék beszélni: "Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert Ő húzza ki a tőrből lábamat." Most már értjük, miért várja a Zsoltáríró minden nap az Urat. Nagyon nehéz helyzetben van ez az ember. Persze, hogy könyörög: "Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról". Bajban vagyok, ezért könyörgök, ezért hívlak segítségül.

Észre vetted már testvér, hogy a te lábad is tőrben van? Bemenni könnyű a csapdába, kijönni szinte lehetetlen. Minden csapdában ott van a csalétek. Van olyan csapda is, amiben a szeretet a csalétek. Hány ember hagyta ott azért a családját, hogy majd az a másik igazán szeretni fog és boldog leszek. Miért léptél bele a csapdába? Minden csapdának van egy vasa, amelyik lecsapódik, amikor belelépek. A csapda vasa a lelkiismeret. Ahogy beleléptél, rád csapódik. Már fáj, már bánt, már szívesen visszacsinálnád, de fogva vagy.

Tudod-e már, hogy miért pont ez az Ige van ma este? Hogy miért mondja ezt most az Úr? Milyen csapdába léptél bele? Egyszer egy családnál aludtam, ahol a férfi azzal szórakozott, hogy csapdával varjút fogott. Míg élek nem felejtem el azt a látványt. Az egyik lába került bele, el is tört, csak egy kis bőr tartotta már, és azt rángatta egész éjjel. Ahogy néztem a madarat, azt mondtam: Istenem, de borzasztó, ilyen a lélek is, amelyik csapdába kerül, vergődik, forgolódik. Egyszer hallottam, hogy a róka elrágta a saját lábát, úgy tudott elmenekülni.

Tudod már a magad életében, hogy mióta vagy benne, hogy mennyit vergődtél, szenvedtél? Nagyon kérlek, értsd meg, hogy most rólunk van szó, és nincs kiút. A csapda gazdája azt csinál veled, amit akar. Amikor kivesz belőle, a kezében vagy.

Így mondja az Ige: "Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert Ő húzza ki a tőrből lábamat." Vajon néznek-e szemeid az Úrra? Várod-e Őt minden nap? Mert Ő azért hozott ide, hogy kihúzza a tőrből lábadat. Isten Fia lejött erre a földre, és a bűn csapdáját kinyitotta. Kihúztad-e a lábad nagyon gyorsan? Látod, Jézus benne maradt. Ott függ a kereszten, és vérzik, vérzik. Jézus tudta, hogy Júdás elárulja, és mégis belement a csapdába. Jézusnak mi volt a csalétek? A síró, vergődő emberi lélek. Jézust az vonzotta oda, semmi más. Az elveszet ember. Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse a bűnben elveszett embert. Ma gondolj arra, hogy téged keres.

Jézus önként, tudva és akarva ment a számára felállított csapdába. Engedi magát megkötözni, és a főtanács elé vinni, Pilátus elé és a Golgotára. Mert ott húzza ki a tőrből a lábadat. Te bele mentél a csapdába az élvezetért, az anyagiakért. És Ő szenvedett érted és helyetted, hogy kihúzza lábadat a tőrből.

Csak egyet kérek tőled testvér, aki idejöttél, ma este majd a csendben nézzenek szemeid az Úrra. Ha évek óta nem néztél már Rá, állítsd most magad elé gondolatban a golgotai keresztet. Mondd el először, vagy újra: Köszönöm, Jézus, hogy helyettem és értem áll a kereszt, hogy kihúztad a tőrből lábamat.

Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy teljes szívből mondhatom most, hogy mindennap várlak Téged. Köszönöm, hogy azért várhatlak, végezd a szabadításodat rajtam és mindnyájunkon. Cselekedd meg velünk, hogy igazán, valóságosan és örökre szabaddá tégy. Köszönjük, hogy egyedül csak Te látod a lelkünket igazán. Hadd mondjuk most Neked: Szabadításodra várok, Uram!

Kérünk, hogy ma este szemeink ne a bajainkra, nyomorúságainkra, hanem Rád nézzenek. Úr Jézus ne engedd, hogy az ördög megakadályozza, hogy Téged keressünk és szóljunk Hozzád. Köszönöm, hogy Te sokkal régebben vársz ránk. Áldunk azért, hogy meg akarsz emlékezni irgalmasságodról, és nem akarsz többé emlékezni bűneinkről. Jézus Krisztus! Áldd meg napjainkat! Végezd el bennünk, amit akartál. Hadd dicsőíttessék neved bennünk. Ámen.

Biatorbágy, 1985. március 3.

Vissza a lap tetejére>>>

Ítélj meg Uram

"Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül. Próbálj meg, Uram, és kísérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet. Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek. Uram, szeretem a Te házadban való lakozást, és a Te dicsőséged hajlékának helyét. Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé, Akiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel. Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam. Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben." Zsoltár 26,1-3. 8-12

Hálát adunk Úr Jézus, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy szíved nincs kőből, mert hívsz minket, szeretsz, és minden ellenállásunk ellenére keresel. Köszönjük, hogy idehoztál, mert szólni kívánsz hozzánk. Áldd meg számunkra Igédet, hadd tudjunk közeledben lenni, hogy megérezzük szeretetedet. Kérünk, segíts, hogy itthon lehessünk házadban. Ámen.

Valaki beszél ebben a Zsoltárban, de inkább így mondhatnám: Valaki imádkozik. A Zsoltár: imádság, Dávid mondja el, Isten szolgája. Ezzel kezdi Dávid: "Ítélj meg engem, Uram! Próbálj meg engem, Uram!" Az "Ítélj meg engem, Uram!" után van két mondat, ami megdöbbentett: "Mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül." Azt mondtam: Ez nem az én Zsoltárom. Dávid el merte mondani, hogy ártatlanságban éltem, én nem merném elmondani. Vajon el mernéd mondani, hogy Isten színe előtt ártatlanságban éltem? És a másik még komolyabb: "Az Úrban bíztam ingadozás nélkül."

Bízom, de nagyon sokszor ingadozom. Talán ti is azt mondhatjátok, bíztam, de hányszor ingadoztam. Nagyon sokszor van nálunk bizalom szünet.

Dávid el merte mondani, és mégis azt mondja: "Ítélj meg engem, Uram!" Ezt tudtam vele együtt kérni. Méginkább a következőt: "Próbálj meg Uram és kísérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet." Egy kicsit félős mondat. Ha megkísért, nem fogok akkor bukni? Mernéd olyan bátran kérni, mint Dávid? Félek, hogy nem állnám meg a próbát. "Vizsgáld meg veséimet és szívemet." Egy kicsit vizsgálatra jöttünk. De nem az Sztk-ba. Az Úr nem a testünket akarja megvizsgálni, hanem a bensőnket, a lelkünket. Mered-e mondani az Úrnak: Uram, azért jöttem, hogy vizsgálj meg, érzem, valahol baj van. Jó volna, ha volna bennetek egy kis izgalom, vajon mi fog kiderülni? Ha odaállsz Isten röntgen szeme elé, még a gondolatodat is átvilágítja.

A vese a legelrejtettebb szervünk, legmélyebben, legeldugodtabban van. Amikor Isten a veséimről beszél, annyit jelent, hogy a legtitkosabb dolgaimat is tudja, amit magam sem tudok. Így mondja a Zsoltár: "Titkos bűnöktől szabadíts meg engemet." (Zsoltár 19,13b). Ezek olyanok amiket titkolok és jó mélyen eldugok, amilyen mélyen a vesém van. De van olyan, amit nem is tudok. Orvosok mondják: Vannak dolgok, amik a tudat alatt vannak.

Amikor először voltam csendeshéten, valaki azt kérdezte tőlem: Nem nyugtalanítanak a bűneid? Ránéztem, - mit gondol ez rólam, nekem, bűneim? Látjátok, ennyire nem tudtam. Olyan sokszor van, hogy az ember szervezetében nő egy daganat és nem is tud róla. Vígan járkál, beszélget, dolgozik és fogalma sincs róla, belül milyen veszély fenyegeti.

Jó, hogy van egy szempár, aki át meg átlát és megkérheted: Vizsgálj meg engem, szeretném tudni hol a baj? Miért nincs örömöm? Az ember érzi, ha nem egészséges. Nem vagyok boldog, nem vagyok tele örömmel. Valami nehéz, valami terhes, valami fárasztó.

Tudom, ha lelkileg nem vagyok egészséges. Jó volna kérni: Uram, vizsgálj meg, hadd derüljön ki, hol van a baj. Jézus a csodálatos halfogásnál azt mondta Péternek: "Evezz a mélyre!" Isten nálad is a mélyre szeretne evezni. Lehet, hogy a gondolatvilágod fertőzött. Vagy a szív mélyén bomlik valami, ami másokat fertőz, amikor előjön a türelmetlenség beszédben. Miért vagyok ideges? Miért lehet azonnal kihozni a sodromból? Miért jön elő belőlem a szennyes gondolat, ítélkezés, szeretetlenség?

Isten szeretné felhozni az elrejtett bűneidet fiatalkorodból. Vagy talán azt, ami nem is olyan régen fertőz. Ha nem kéred, nem vizsgál meg az Úr. Vizsgálatra jelentkezni kell. Kérjed most: Vizsgálj meg Uram, hogy egészséges, boldog ember lehessen belőlem. Hogy elmondhasd: "Uram, szeretem a Te házadban való lakozást". Templomra szokták mondani, hogy Isten háza. Erre a házra is ki van írva, hogy Isten háza. De nem ez az Isten háza és nem ez a templom. Azt mondja az Ige: "Isten közelsége oly igen jó nekem." Már ma este beléphetsz az Ő házába, amikor imádkozol. Már tapasztalhatod, hogy közel van hozzám, megszólíthatom, beszélhetek vele. Ha most megtalálod az Ő közelségét, otthon is az Ő házában leszel minden körülmények között. Ha ott van veled, ha tapasztalod szeretetét, örömét, békességét, azt mondod majd: Úgy szeretem a házadban való lakozást. Úgy szeretek közel lenni az Úrhoz, érezni, hogy körülölel a szeretete.

Emlékszel, milyen jó volt bármiből odamenekülni édesanyád védő karjai közé? Abba a nagy védettségbe, amit az anyai szeretet jelentett. Egy kislány elmondta: Nem volt édesanyám, mindig arra vágytam, hogy valaki megsimogasson. Isten szeretete megsimogat. Az Ő háza az otthon. Egy leány mondta: Azért mentem férjhez nagyon gyorsan, mert nálunk nem volt otthon. Elhatároztam, majd én otthont csinálok, nálunk majd jó lesz. Tessék elképzelni, férjhezmentem, minden van, - otthon nincs. Otthon ott van, ahol szeretnek. Ha megtalálod az Urat, azonnal otthon leszel. Így mondja tovább az Ige: "Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé." Hát eddig oda kell hogy soroljon, mert az vagy és az vagyok.

Jó volna arra gondolni, volt Valaki, aki járt ezen a földön, a neve Jézus, Ő mindig Isten közelében volt. Őt nem kellett volna odasorolni. Még Keresztelő János is elcsodálkozott, amikor emberek a bűneiket vallották és egyszer csak odalépett Jézus a bűnösök közé. Őt nem kellett volna odasorozni, de Jézus azt mondta: Istenem, sorozz oda a bűnösök és vérszopók közé. És ebből a sorból odakerült a korbács alá, fejére tették a töviskoronát. Ő a legnagyobb bűnös helyére állt oda, velem helyet cserélt, és azóta Isten nem soroz már oda.

Helyetted és helyettem a bűnösök sorába Jézus állt oda. Bűneid büntetését magára vette. Isten már az Ő gyermekei közé soroz, akik a menny felé mennek boldog sorban. Lépj át te is egyik sorból egy másikba! Most még lehet.

Imádkozzunk! Köszönjük, Uram, hogy az első estén kérhetjük, vizsgáld meg a legtitkosabb dolgainkat. Vizsgáld meg az érzés és gondolatvilágunkat, semmit nem akarunk előled elrejteni, Urunk. Áldj meg minket, hogy bátran kimondjunk előtted mindent. Köszönjük Urunk, hogy szeretjük a házadban való lakozást. Köszönjük, hogy jelenléted megvígasztal, örömöt ad. Ma este is hadd tapasztaljuk meg, velünk vagy és nagyon szeretsz. Kérünk, jelentsd ki magad, hadd találkozzunk úgy Veled, hogy haza is vihessünk majd, hogy otthon is otthonunk legyen. Köszönjük, hogy megáldod itt tartózkodásunkat, neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1985. július 14.

Vissza a lap tetejére>>>

Egyet kérek az Úrtól

"Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem,hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az Ő templomában. Bizony elrejt engem az Ő hajlékában a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az Ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, éneklek és zengedezek az Úrnak. Halld meg Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! Helyetted mondja a szívem: Az én orcámat keressétek! A Te orcádat keresem, óh Uram! Ne rejtsd el orcádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; Te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. Taníts meg engem a Te utadra, óh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt. Ne adj át engem szorongatóim kívánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat." Zsoltár 27,4-14

Köszönjük Uram, hogy azért jöhettünk most ide, hogy szót halljunk a szádból. Kérünk segíts, hogy ez most megtörténhessen. Hadd értsük meg, hogy Te vagy az, aki beszélsz velünk, mert egészen személyesen ismersz. Köszönjük, hogy most is tudod, mire van szükségünk. Kérünk, add meg azt Igéd és Lelked által. Ámen.

Nem tudom érezzük-e, mennyire érdekes ez az első mondat, hogy "Egyet kérek az Úrtól". Nem tudom, ha nekünk most kérni lehetne, mi lenne az az egy, amit kérnénk. Nekünk nagyon sok kérésünk van, nemcsak egy. Ha elkezdjük sorolni, abba sem tudjuk hagyni.

Emlékszem a gyerekkori mesékre, amikben hármat lehetett kérni. Volt egy mese, amiben egy nagyon okos ember kolbászt kért. Aztán mikor mérges lett, azt kérte, nőjön a kolbász a felesége orrára. A harmadik az volt: vedd le róla a kolbászt, mert borzasztó dolog így járni. Minden mesében van valami igaz. Mi olyan dolgokat kérnénk, amit aztán alig győznénk visszacsinálni. Olyanokat kérünk sokszor, jó, hogy nem történik meg.

"Egyet kérek az Úrtól". Vajon gondolkozom-e azon, mi lenne az az egy kérés? Istennél mindig egy kérés van. Gondoljunk Salamonra, ő sem kérhetett hármat. "Kérj amit akarsz", mondta az Úr. Egyet kért és jól kért.

Mindig megdöbbent, Salomé is egyet kért és rosszul kért. Mi lenne, ha nekünk is azt mondaná az Úr: egyet kérhetsz most. Valaki így mondta: jó, ha az ember egy ügyű emberré lesz, egy ügye és egy kérése van.

Persze mindnyájan átéltük már, ha nagy baj volt a családban, komoly beteg volt valaki, minden kicsivé törpült mellette és csak az az egy kérésünk volt, hogy gyógyuljon meg a beteg. Egy lelkész testvérem mondta el, hogy amikor gyerekük élet-halál között volt, akkor tudtunk együtt térdelni feleségemmel, féléjszakákat átimádkozni az Úr előtt. Akkor egyszer csak tudtunk. Nem kellett gondolkozni: ráérek, nem érek? Egyszerűen egyetlen kívánságunk volt: a gyerek gyógyulása. Aztán megkérdezte az Úr a lelkipásztortól: Gyülekezetedért miért nem tudsz így imádkozni?

Ha van valami nagyon fontos dolog a számomra, akkor valóban csak egyet kérek. Eszembe jutott, hogy van egy ilyen mondás: Egyet kérek, kettő lesz belőle. A Zsoltáros is egyet kért: "hogy lakhassam", de rögtön utána: "nézhessem és gyönyörködhessem". Ezt a kettős egyet jó volna megnézni.

Az első dolog: "Azért esedezem, hogy lakhassam az Úr házában". Nemrégen énekeltük az éneket: "A tábor ormán lakni nem lehet." Valaki azt kérdezte: Akkor nektek miért lehet itt lakni? Olvasták a házon: Isten háza. És látják, hogy többen is lakunk itt. Az Úr háza nem egy hely. Az Ő háza, a Vele való közösség, az Éden, ahonnan kiűzetett az ember. A Vele való teljes kapcsolat a mennyország, az Ő országa. Egy állapot ez, hogy "lakhassam". A 23. Zsoltárban mondja az Ige: "És az Úr házában lakozom hosszú ideig." Itt most talán nagyobb a kérés: "Lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében". Nemcsak hosszú ideig, hanem mindig.

Sokszor nagyon rövid a mi Úr előtt való állásunk reggel is. Nagyon futva vagyok ott, és már megyek is tovább. Milyen jó volna csak ennyit kérni: Uram, hadd maradjak nálad tovább, mint eddig. Aztán még tovább, "hosszú ideig", és a következő: "életemnek minden idejében." Vajon ebben a testben lehetséges ez, hogy életem minden idejében? Mintha azt mondaná, amit az Ige más helyen így mond: "Szüntelen imádkozzatok!" (1Thessz 5,14). Hát lehet ez? Még hossszabban mint eddig? Hogy életem minden idejében jönni, menni, beszélni, dolgozni és Vele kapcsolatban maradni? Ez nagy kérés. Mered-e ezt az egyet kérni: Uram hadd legyek Veled kapcsolatban életemnek minden idejében.

"Bizony elrejt engem az Ő hajlékában". Az Úrral való kapcsolat az Édenben a bűn miatt szakadt meg. Az Úrral való kapcsolat, az Ő háza, védettséget jelent, elrejt bajok elől, szenvedések elől, a bűn elől.

Biztos sokan ismeritek a Félelem és elrejtettség című könyvet. Leírja, hogy a gyereknek legnagyobb elrejtettség az anyaölben van. Ott nem kell félnie semmitől, veszedelem nem vehet erőt rajta, körülöleli a szeretet. Testvér, benne vagy-e ebben az elrejtettségben? Érzed-e, hogy körülvesz az Isten hatalmas szeretete, amiben hihetetlen védettség van. A legtöbb ember szíve vágya: Olyan jó lenne védett helyen lenni. Később is azt mondja: "Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem." (Zsoltár 27,10). Nagyobb védelem és erősebb szeretet az Úr szeretete.

"Bizony elrejt engem az Ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében". Olyan jó ez a szó, hogy "eltakar". Amikor valaki megtapasztalta a bűnbocsánat örömét, akkor értette meg, mit jelent ez, hogy "eltakar". Nem látja Isten a bűneimet, nem látja, amit ma vétkeztem ellene, mert Krisztus vére eltakar. Elrejt a veszedelem elől és eltakar az ítélet elől.

"Sziklára emel fel engem. Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az Ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak." Milyen jó dolog az, hogy benne vagyok egy védett sátorban, Isten szeretetében. Ott lehet zengedezni és énekelni. Olyan jó az, amikor a szívem belül énekel. Ha elszakadok az Úrtól, elhallgat belül a szívem és nagyon sokszor a szájam is elhallgat olyankor. Csak az Úr közelében lehet igazán szívből, örömmel énekelni.

A Zsoltáríró azt kérte: "Hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében". Elmondta azt is, mit ad az Ő háza. És most a második kérést mondja el, - mert az egy kérésből kettő lett - "Hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az Ő templomában." Később elmondja: "Az én orcámat keressétek! A Te orcádat keresem óh, Uram!" Mit jelent Isten arca? Emlékszünk, Mózes is kereste Isten arcát. Azt mondta: "Ha a Te orcád nem jár velünk, ne vígy ki minket e helyről." (2Móz 33,15). Keressük-e mi Isten ránk néző arcát? Gondoljunk arra, milyen nagy vággyal mondja itt Dávid: "Egyet kérek az Úrtól", és a második fele a kérésnek, "Hogy nézhessem az Úrnak szépségét, és gyönyörködhessem az Ő templomában."

Isten elrejtheti előlünk arcát, vagy pedig én fordulok el tőle és úgy gondolom, elrejtőzött az Isten. Ez a kérdés, Ő, vagy én? Jézus Krisztusról tudjuk, hogy tegnap és ma és örökké ugyanaz. A nap is ragyog az égen, csak én fordítom el arcomat tőle. Nagyon sokszor nem Isten rejti el arcát, hanem én bújok előle. A Biblia így mondja: "Akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe." (2Kor 4,4). A világ istene, a bűn vakította meg szemeinket. Nem Isten rejtette el orcáját előlünk. Már a Biblia első lapjain találkozunk a bújó emberrel és a kereső Istennel.

Szeretném, ha már ma találkoznál a téged kereső Istennel és megértenéd, mi baj van az életedben, miért nem látod most az Urat? Miért nem tudod fedetlen arccal szemlélni az Ő dicsőségét, szépségét? Miért bújtam el előle? Miért nincs igazi kapcsolatom?

A két kérés tulajdonképpen mégis egy: "Hogy lakhassam az Úr házában" és ugyanaz: "Hogy nézhessem az Ő szépségét". Húsvét táján a legcsodálatosabb mondat számomra ez volt, amikor Jézus feltámadása után megjelent a tanítványoknak és megmutatta nekik kezeit és az oldalát és azt mondja az Ige: "Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják az Urat." (Jn 20,20). Életemnek legnagyobb öröme, ha az Igében, vagy az események mögött látom az Urat. Ha most nem látod, mi az, amiért nem látod? Mi az, ami elfedezi orcáját előled?

Olyan nagy öröm, hogy a kereső Isten utánajött az embernek a földre. Jézus Krisztusban testté lett az Isten. "Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." (Lk 19,10). Jézusban keres meg Isten. Az Ő arcán láthatjuk az Isten arcot. Valaki így mondta, hogy a keresztyén valláson kívül nincs egyetlen vallás, amelyiknek biztos istenképe volna. Gondoljunk a pogányok bálványaira, milyen rettenetes, félelmetes, meghatározhatatlan képek. De láthatsz egy szerető tiszta arcot, egy ragyogó szempárt egy emberarcon át. Az Isten arcát. Azért lett Ő testté, hogy megkeressen. Ha az ember elveszít valamit, hol kell keresnie? Ahol elveszítette. Isten hol keresi az embert? Ahol elveszett, a bűnben.

Jézus nemcsak lejött a földre, nemcsak belement a bűnbe, magára vette a bűnt, bűnné lett. Lásd meg ma azt a véres arcot, amelyiken ott volt a töviskorona. Lásd meg a könnytől, vértől homályos szempárt és mondjad: "Hogy nézhessem az Ő szépségét". A Biblia így mondja: "Néztünk reá, de nem volt ábrázata kívánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt". (Ézs 53,2-3). Neked sem kívánatos? Mikor nézted utoljára a szenvedő Krisztusarcot?

Szeretnélek kérni, ma este ezzel az arccal aludj el. Utolsó pillantásod ma Őreá essék, hogy lakhass az Ő házában, és körülvegyen az Ő szeretetének sátora.

Imádkozzunk! Uram, olyan jó, hogy teljes szívvel ezt az egyet kérhetem Tőled. Tudod, hogy semmi más vágya nincs a szívemnek, az életemnek, csak az, hogy Veled teljes közösségben élhessek ezen a földön, hogy egyre jobban láthassalak és hogy beteljesedjék rajtam az ígéreted, hogy "Őt nézvén, változunk át". Köszönöm Úr Jézus, hogy ez az egyetlen útja annak, hogy megtisztuljon, megszenteltté, ragyogóvá legyen a hívő életünk. Kérünk, taníts meg lelkünk szemeivel Téged nézni, gyönyörködni benned, hogy meghallgasd a szívünk kéréseit. Ámen.

Biatorbágy, 1985. május 19.

Vissza a lap tetejére>>>

Az Úr szava

"Dávid Zsoltára. Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben. Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett. Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges. Az Úr szava cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait is. És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat. Az Úr szava tűzlángokat szór. Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az Ő hajlékában mindene azt mondja: dicső! Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké. Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel." Zsoltár 29,1-11

Köszönjük Úr Jézus, hogy nevedben bízhatunk és kérhetünk arra, áldj meg most minket. Nagyon köszönjük, hogy itt lehetünk, mert cselekedni akarsz bennünk. Áldunk azért is, hogy tudod, mire van szükségünk. Hadd tudjunk már az első pillanattól fogva engedni szavadnak. Nagyon kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

Ennek a Zsoltárnak az első két verse azt mondja: "Adjatok az Úrnak!" Mit adhatnánk az Úrnak? Olyan sok helyen mondja az Ige, hogy egyszerűen nem fogad el áldozatot az Úr, nincs szüksége ajándékra. Így mondja: "Nem fogadhatk el tulkot a te házadból,...Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken." (Zsoltár 50,9-10). Mit adhatok én az Úrnak? Az első Ige pedig így hangzik: "Adjatok az Úrnak!"

Az Igéből megtudjuk, mit vár tőlünk az Úr. Tiszteletet és dicséretet. "Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben." Tisztelet, dicséret, imádat, ezt kéri az Úr. Nagyon kérlek benneteket, adjuk meg ezt most az Úrnak. Minden ettől függ, ami történhet, vagy nem történik meg veled, hogy engedsz-e annak, amit az Úr kér. Ne felejtsük el, Isten mindig azért kér, hogy adhasson. Jézus ott a kútnál amikor a Samáriai asszonnyal beszélget, csak azért mondja: "Adj innom!" csak azért kér, hogy Ő adhasson élő vizet. Az esti imádságában senki ne felejtse el, hogy dicsérje, áldja az Urat. Tedd meg, mert az Úr ezt kéri és várja most tőled.

Azután elmondja, hogy Ő mit akar adni. Egy szóban elmondhatnám: Az Ő szavát akarja adni. Szinte az egész Zsoltárban minden versnek első szava: "Az Úr szava". Végig ezt mondja. Milyen nagy dolog, hogy Isten beszél, és veled akar beszélni. Elmondja végig, mit csinál az Ő szava. "Az Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett." Az élő víz az Igét jelenti, de a nagy vizek a Bibliában a föld népét jelenti. Isten szava ott van a népek fölött, szava zeng, mennydörög a nagy vizek fölött. Ilyen az Úr szava.

"Az Úr szava erős; az Úr szava fenséges. Az Úr szava cérusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait is." A cédrus a hatalmast, a nagyot, a fenségest jelenti, amit csodálnak, amiben gyönyörködnek. Isten a nagyot tördeli és töri, azt, aki magát valakinek tartja. Ha most úgy vagy itt, hogy valakinek tartod magad, akkor már tudhatod, hogy az Úr szava mit tesz majd veled.

Még egyet mond az Ige: "És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat." Értitek, mit jelent ez, hogy az Úr ugrándoztatja a Libánont? Olyan semmi az Neki, hogy szavára a hegyek is ugrálnak. Elmondja az Ige: Ha akkora hitetek lenne, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek, ugorj a tengerbe és meglenne. Az Úr szava hegyeket ugrándoztathat, összetörhet minden nagy és felemelkedett embert, mint a Libánonnak cédrusait.

Vajon téged is törnie kell? Vajon úgy jöttél ide, hogy azért csak vagyok már én hitben valaki. Nem tudom melyikőtöknek miben van a nagysága. De ennyit már elmondott az Úr, hogy a nagyot és felemelkedettet törni akarja.

"Az Úr szava tűzlángokat szór." Az Úr szava éget. Az ítélet a Bibliában nagyon sokszor tűzről beszél, az ítélet tüzéről. De a tűz nemcsak az ítéletnek, hanem a szeretetnek és az örömnek is a tüze. Talán régen elveszítetted az első szeretetnek a tüzét? Talán régen hideg a szíved? Isten azért ítél, mert gyógyítani akar. Azért ítél, hogy adhassa újra az első szeretet tüzét, az igazi tüzet.

Milyen jó volna így hazamenni: Újra ég a szívem az Úrért, az elveszettekért, az enyéimért. Megint ott van bennem a felülről való tűz. Milyen jó volna, ha meggyújthatná az Ő hitének és szeretetének tüzét bennem. "Az Úr szava tűzlángokat szór."

Elmondja még, mit akar tenni. "Az Úr szava megrengeti a pusztát." Az Úr szava renget, mindent felborít. Amikor Jézus bement az Isten templomába, minden borult, semmi nem maradt a helyén. Felborított a pénzváltók asztalától kezdve mindent, a galambárusok asztalait is.

Ahová az Úr belép, ahol elhangzik a szava, ott sok minden alapjaiban megrendül. Mi lesz, ha életed alapjaiban rendül meg, ha mindent meg kell változtatni, ha semmi nem marad a helyén. Isten szava ezt most megcselekedheti veled. Amikor az első keresztyének együtt imádkoztak, megmozdult a hely, megrendült a ház, ahol voltak. Megrendül-e majd itt is a hely, ha együtt imádkozunk Hozzá? Isten szava megcselekedheti, hogy minden megrendül ítéletes módon, de az is az Ő ítéletének csodája, hogy megmozdul minden belül.

"Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az Ő hajlékában minden azt mondja: dicső!" Milyen jó volna, ha lenne közöttünk valaki, akinek életében az Úr szava igazi szülést vihetne véghez. Az Ige azt mondja:Amikor az asszony szül, fájdalomban van, de utána nem emlékszik a fájdalomra az öröm miatt. Bár elvégezhetné benned az Úr a szülési fájdalmakon keresztül, hogy elevenen mehetnél haza, örömmel, mert új élet született benned.

"Az Ő házában minden azt mondja: dicső!" Akik először vannak itt, olvasták kívül a felírást: "Isten Háza." Béthel annyit jelent: Isten háza. Amikor Jákób eljut Béthelbe, akkor mondja: "Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja." (1Móz 28,17). Vajon neked is rettenetes lesz ez a hely? Mert az Ő házában, az Ő hajlékában minden azt mondja: "dicső!" Amikor idekerültem, ez volt az egyik Igénk: "Egész határa köröskörül igen szentséges." (Ez 43,12). Amikor itt járunk ki s be, nagyon sokszor mondjuk: El ne felejtsd, egész határa igen szentséges.

Végül még egy ígéret: "Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel." Milyen jó volna, ha megáldaná a bejöveteledet és majd megáldhatná a kimeneteledet. Olyan öröm arra gondolni, az Úr megáld és békességet ad. Persze, közben sok minden történhet. Ha még egyszer visszanézünk arra, amit az Ige mondott, láthatjuk, hogy az Úr szava összetör, az Úr szava éget, megremegtet, megmozdít mindent, és ha ez megtörténik, új életet, újjászületést adhat.

Az Úr szeretne megáldani mostantól fogva mindörökké.

Imádkozzunk! Uram, hadd adjuk most meg Neked azt a keveset, azt a kicsit, amit kértél. Uram, szeretnénk most együtt dicsőíteni Téged, hálát adni mindazért, amit eddig cselekedtél velünk, bennünk. Legyen áldott szent neved. Köszönjük türelmedet, szeretetedet. Hadd dicsőítsünk keresztedért, véredért. Hadd áldjunk előre mindazért, amit számunkra készítettél. Uram, cselekedj velünk a Te jótetszésed szerint. Hadd merjük magunkat egészen Rád bízni. Végy el belőlünk minden ellenállást. Áldunk azért Uram, hogy szabad, lehet Neked engedni. Köszönjük tervedet, szándékodat, akaratodat, amellyel meg akarsz bennünket áldani. Az Úr Jézus nevéért köszönjük ezt Neked. Ámen

Biatorbágy, 1985. június 2.

Vissza a lap tetejére>>>

Imádjátok az Urat

"Dávid Zsoltára. Adjatok az Úrnak ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet! Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességében. A Úr szava zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek fölött. Az Úr szava erős, az Úr szava fenséges. Az Úr szava cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait is. És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat. Az Úr szava tűzlángokat szór. Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket, és az Ő hajlékában mindene azt mondja: dicső! Az Úr trónolt az özönvíz felett: így trónol az Úr, mint király, mindörökké. Az Úr ad erőt népének, az Úr megáldja népét békességgel." Zsoltár 29,1-11

Úr Jézus, hálát adunk, hogy várhatjuk szavadat. Kérünk, adj nekünk igazi, mély vágyat arra, hogy meghalljuk azt. Hadd kérjük ezt most az első estén, és hogy egész héten át hallhassuk a Te szavadat. Áldj meg minket, és áldd meg Igédet számunkra. Ámen.

Az első, ami ebben a Zsoltárban megdöbbentett: "Adjatok az Úrnak!" Egy percig megálltam, hogy mit adhatunk az Úrnak? Mire mondja most: "Adjatok az Úrnak!" Egy csendeshetet az 50. Zsoltárral kezdtünk és ott megdöbbentő dolgokat mond erről, hogy mit adhatok. "Nem feddelek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból: Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é? Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek fogadásidat!" (Zsoltár 50,8-14). Elsorolja végig, hogy mit adhat egy ember az Istennek. Ahogy végignéztem, tulajdonképpen semmit.

Valamit mégis adhat: hálát. "Hálával áldozzál az Istennek!" Isten azt mondja, hogy nem fogadhatok el tőled semmit, hiszen minden az enyém. Itt is majdnem azt mondja az Ige. "Adjatok az Úrnak ... tiszteletet, dicséretet! Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben." Tiszteletet, dicséretet, imádatot. Érdekes fokozás. A tiszteletnél már sokkal több a következő, a dicséret, és a legkomolyabb, a legszentebb az imádat. Adjuk-e ezt az Úrnak? Istennek az első parancsa hozzánk: adj ma este Neki tiszteletet, dicséretet, imádatot. Az imádságainkban olyan kevés a dicséret, a hála, a magasztalás. Olyan keveset adjuk ezt az Úrnak, pedig mást nem adhatunk.

Az egész Zsoltárban majdnem minden versben ez ismétlődik: "Az Úr szava." Az Úr szava az Ő szava. Ő maga adja magát a szavában. Ma annyira megdöbbentett, hogy Szentháromság vasárnapján ezt halljuk. Az Úr szava az Atya szava, a teremtő szó. Megfigyelhetjük milyen érdekes, ahogy ezt mondja végig a Zsoltárban, hogy "teremt."Aztán a Fiú szava a megváltó szó, és a harmadik a Szentlélek szava, a megszentelő beszéd, mind az Úr szava. Ezzel kezdi, hogy "Zeng a vizek fölött." Tudjuk, hogy 1Móz 1,2-ben azt mondja az Ige: "Az Isten Lelke lebeg a vizek felett." A teremtés így kezdődött. Aztán elhangzott a "legyen" szó. Isten szava a vizek felett: a teremtő szó. Amikor még semmi nem volt, ez a szó hangzott el a vizek felett. Isten szava mindig cselekedet. Amikor Ő szól, akkor cselekszik. "Az Úr szava zeng a vizek fölött." Az első szava, hogy "Legyen világosság!" És aztán: "Elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől." Az Úrnak minden egyes szava szétválaszt. Körülöttünk és bennünk szétválasztja a világosságot a sötétségtől. Ha Ő szól, rögtön tudom, hogy életemben hol a világosság és hol a sötétség. Jó volna, ha ezen a héten is úgy szólna hozzánk, hogy elválasztaná bennünk a magunkból valót attól, ami Tőle való. Az Úr szava a teremtő szó. A Zsid 4,12a ugyanezt mondja: "Az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél." Szétválaszt. Éles kard! Ahol megszólal, ott teremt és szétválaszt.

"Az Úr szava erős." Az 1Sám 2,6 így mondja: "Az Úr szava öl és elevenít." Egy egész sorozatot olvasunk, amiben öl az Úr ítéletes szava. "Az Úr szava cédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon cédrusait is. És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat. Az Úr szava tűzlángokat szór. Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat, lehántja az erdőket." Egészen idáig az Úr szava ítél, öl. Megdöbbentő végignézni, hogy mindent ami erős, ami felfuvalkodott, az Úr megítél. A magas hegyeket ugrándoztatja. Megrengeti a pusztát, lángokat szór, erdőket tarol le.

Aztán jön a még rettenetesebb: az özönvíz. Az özönvíz Isten iszonyú ítélete volt az első világban. "És az Ő hajlékában mindene ezt mondja: dicső!" Mert trónol az özönvízen. Tudjuk, hogy az özönvíz mindent elsodort, csak a kegyelem alatt levők menekülhettek meg. Akik bementek a bárkába. Itt láthatjuk a következő személyt, Jézust. Az ítéleteben Ő az egyetlen mentőbárka. A kérdés: bent vagyok-e a bárkában? Mert ez a bárka trónolt az özönvízen. Akik emlékszünk a történetre, tudjuk, hogy egyszerűen vitte a bárkát az özönvíz, hordozta, tónolt rajta. A bárka a vizek fölött volt végig, és azok is, akik a bárkában voltak. Ahogy elmondja itt az Ige: "Az Ő hajlékában minden azt mondja: dicső!" Akik benne vannak, azoknak ez az egyetlen komoly szavuk van minden körülmények között.

Jó volt most arra gondolnom, hogy nagyon az ítéletben élünk. Ha kicsit körülnézünk azt mondhatjuk, hogy minden mozog körülöttünk. Ami fönt volt lent van, aki lent volt fönt van, mintha hullámokon mennénk. Mindig olyan nagy sajnálattal nézem azokat, akik a világban élnek, hogy hogy bírják, mikor minden mozog. De aki a bárkában van, az csak azt mondhatja, hogy dicső! Az a nyugalom, az a békesség, ami trónol az özönvíz fölött, ezt a szót váltja ki az övéiből. Olyan sokszor adunk itt hálát az Úrnak azért, hogy egyszerűen mintha semmi sem volna. Olyan békességben, meg nyugalomban járhatjuk az utunkat, mintha rajtunk kivűl semmi sem volna. Teljes védettségben élünk. Mert aki az Úrban van, a bárkában van, teljes védettséget élvez. Kívül minden mozog, hiszen olvastuk, hogy minden ami magas, minden ami felemeltetett recseg-ropog, törik körülöttünk.

A kérdésem: benne vagy-e igazán abban a nagy nyugalomban, amelyik trónol a vizek fölött, és amelyben minden azt mondja: dicső! Vajon nincs-e ott a szívedben, hogy ezekben az időkben nem tudjuk, mi következik. Abban a biztonságban élsz-e, hogy mindig dicsérhetem, magasztalhatom, áldhatom az Urat? Adhatom Neki, ahogyan az elején mondta amit adhatok: hálát, tiszteletet, dicséretet, imádatot. Így választja szét az Úr az egész világot: "Az Úr trónolt az özönvíz fölött: így trónol az Úr, mint király, mindörökké." Most is, és mindörökké.

2Péter levelében az Ige világosan elmondja, hogy az özönvíz elmúlt, de jön a tűzözön. "Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint az éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomolnak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek." (2Pét 3,10). Vajon bent vagy-e már a bárkában, a biztos helyen, ahol nem érhet semmi?

Olyan jó a Zsoltár vége. Az eleje azt mondja: "Adjatok az Úrnak." A végén pedig az Úr ad. A kettő között van az egész Zsoltár. Vajon akarok adni az Úrnak? Vagy pedig tudom, hogy az Úr ad. Én csak elfogadó vagyok Vele szemben. Az Úr ad a bárkán belül levő, a megváltást megtapasztaló embereknek. Ez a nagyon nagy ajándék, hogy mindent az Úr ad.

Olyan nagyon jó, amit ad. "Az Úr ad erőt." Nem tudom tudjuk-e, hogy mérhetetlen nagy szükségünk van erőre ahhoz, amiben vagyunk. Áldást ad. A legnagyobb dolog ami létezik a földön az áldás. Sokszor emlegetik itt az ötös találatot. Nekünk nem szerencse kell, nekünk áldás kell. Az áldás minden szerencsénél hihetetlenül több. Viszont az áldást nem lehet másképp megnyerni, megtalálni, csak Jézus által. Éppen a napokban olvastuk: Áldottak vagytok, akik az Úr házából valók vagytok. A bárkából valók, az Ő népe közül valók. Az Ő népének erőt, áldást, békességet ad. Minden körülmények között békességet. Isten nem úgy adja, ahogyan ez a világ adja.

Vajon hogy jöttél ide testvér? Várod-e, hogy Ő adjon mindent, amire csak szükséged van? Olyan jó, hogy mindent Tőle várhatunk itt ezen a héten is. És nagyon jó volna közben elkészülni mindarra, ami ránk vár. Az Úr tudja mindyájunkra, hogy mi vár. Olyan sok mindenkiről hallok most, akik máról holnapra valami olyan rettenetes betegségek és körülmények sorozatába kerülnek. Vajon elkészültek? Megkapták-e az erőt arra, ami rájuk vár? Vajon lehetett-e a számukra áldás mindaz a nehéz, és járnak-e békességben mindvégig.

Az Úr elmondta, miért hozott ide. Jó volna most ezzel szembenézni Szentháromság vasárnapján. Ismerem-e a teremtő Istent, és enyém lett-e a Megváltó Isten, és vajon megtölthetett-e igazán az Ő Lelkével a Szentlélek Isten?

Imádkozzunk! Uram, hadd adjak hálát. Köszönöm, hogy azért hoztál ide bennünket, mert ismered szegénységünket. Tudod, milyen mérhetetlen nagy szükségünk van Rád, a Te erődre, békességedre. Kérünk, ajándékozz meg minket ezzel, hogy így mehessünk tovább. Olyan jó, hogy tudod, mi vár ránk holnap, holnapután, és milyen időknek nézünk elébe. Dicsérünk Téged, hogy adni akarsz. Kérünk segíts, hogy Tőled mindent el tudjunk fogadni. Dicsérünk, hogy itt lehetünk, és kérünk, áldd meg itt-tartózkodásunk minden napját. Ámen.

Biatorbágy, 1989. május 21.

Vissza a lap tetejére>>>

Szabadíts meg

"Az éneklőmesternek, Dávid Zsoltára. Te benned bíztam Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg engem; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. Mert kősziklám és védőváram vagy Te; vezess hát engem a Te nevedért és vezérelj engemet. Ments ki engem a hálóból, amelyet titkon vetettek nékem; hiszen Te vagy az én erősségem. Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engemet, óh Uram, hűséges Isten." Zsoltár 31,1-6

"Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat mind ti Ő kedveltjei, a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat!" Zsoltár 31,22-25

Köszönjük Uram, hogy amikor most lenézel reánk, nagyon világosan látod lelkünk állapotát. Tudod milyen bűnökben, megkötözöttségekben vagyunk ebben a pillanatban. Köszönöm, hogy azt is látod, van kiút számunkra. Könyörülj rajtunk, hogy találkozzunk most a Te ítéleteddel és a Te kegyelmeddel is. Kérünk, hogy így áldj meg minket ezen az alkalmon Szentlelked jelenlétével. Ámen.

Az első pár versen keresztül folyton azt halljuk: Hamar szabadíts meg engem, légy nékem kőváram, ments ki engem a hálóból. Mi baja lehetett Dávidnak, hogy ennyire kérte a szabadítást? Milyen hálóban lehetett ez az ember? Tudjuk, hogy sokféle háló van ezen a világon, amibe belekerülhetnek emberek. Egyről szeretnék most beszélni, úgy hívják: a bűn.

Ha azt mondja Dávid, hogy ments ki engem a hálóból, akkor már benne van a lába. Kimenteni csak azt lehet, aki már belelépett. Olyan emberek szoktak kiáltani, akik már beleléptek a tőrbe, vagy hálóba.

Mindnyájan tudjuk, mi a csapda. Madárnak, vagy állatnak szokták állítani. Az a fontos, hogy csalétek legyen a csapdában, akkor megy bele az, aminek állították. A csapdának mindig van tulajdonosa, aki állította, aki meg is nézi, belement-e a róka, vagy az őz. Annak a csapdának, amit bűnnek nevezünk, annak is van tulajdonosa, aki felálította: a Sátán.

Észrevettük-e már, mennyire ismer bennünket ennek a csapdának a gazdája, és mennyire tudja, kinek mit kell beletennie, hogy belemenjen. Mindenféle embernek, állatnak másféle csalétek kell. Mire szoktál rámenni? Mit tehet bele neked a Sátán? Talán az élvezetek? Evés, ívás, szex. Jó volna elgondolkozni, mire szoktam rámenni? Talán az anyagiak, vagy amit azon megvehetek.

Egy fiatalembernek most éppen egy különleges kocsit tett a Sátán a csapdába. Kölcsönt vett fel, hogy megvehesse. Hányszor vagyunk mindenre képesek azért, amire vágyunk. A csapdának van egy vasa, ami, amikor belelépett valaki, vagy valami, rácsapódik és fogvatartja. Úgy érzem, a lelkiismeret rámcsapódik, amikor beleléptem a csapdába és elkezd fájni. Ezért kiált a Zsoltáríró, hogy szabadíts ki, ments ki, mert benne van és érzi, hogy fáj. Vajon a lelked nincs-e ebben a pillanatban csapdában? Nem úgy van-e, hogy valami olyat tettem, gondoltam, mondtam, - mert ugye a harmadik nagy csalétek a dicsőség. Azt a három dolgot mondtam el, amiről a Biblia is beszél, amire Éva is ráment, és amivel Jézust is kísértette a Sátán. Ne gondoljuk, hogy Jézusnak nem volt felállítva a csapda. A megkísértés történetében pontosan ez a három dolog szerepelt.

A test kívánsága. Így látta Éva: jó az a fa az eledelre. Gyermekkortól kezdve ott van a csapdában a test kívánsága. A második az élvezet, mindenféle vonalon és a harmadik a szemek kívánsága. Valaki azt mondta: a pénz azért ördögi, mert mindenné át lehet változtatni. Hihetetlen fantázia van a pénzben. Lehet külföldi utazás, autó, szép ház, szórakozás, ruha, sok-sok minden. Azután az élet kérkedése, a dicsőség. Lehet hogy neked ezt szokta beletenni. Észre sem veszed, hogy nagyzoló mondatokat mondasz, hadd csodálkozzanak. A dicsőség keresés. Én csináltam, én mondtam, lássátok, milyen ügyes vagyok én? Nem tettem semmit, csak egy pár mondatot mondtam és már érzem, hogy baj van.

Az életünk útja tele van csapdákkal. Az ördög kivetette a hálót a mai napon is. Jó volna megérteni, mibe léptem bele, miben hazudtam ma is. A Zsoltáríró kiált, szinte sikolt: Szabadíts meg engem a hálóból, a tőrből!

"Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engemet, óh Uram, hűséges Isten." Milyen érdekes, a Zsoltáríró már tudja, hogy nincs más kiút a csapdából. Egy régen hallott történetet szeretnék elmondani: Egy kis erdész fiúról szól, aki sokat barangolt az erdőben, hiszen ismerte minden részletét. Amikor egyszer így járkált az erdőben, egy síró hangot hallott a sűrűből. Odament és látta, hogy egy őz van a csapdában. Valami vadorzó állított fel csapdát és az őzike belement. Megsajnálta és teljes erejéből megpróbálta felemelni a csapda vasát. Nem volt olyan erős, de végül is sikerült, az őz kihúzta a lábát és futott. De a kisfiú kezére rácsapódott a csapda éles vasa. Most ő kezdett el sírni, de nem hallotta senki, messze volt az erdészlak. A csapda vasa átvágta a kisfiú ütőerét. Este lámpákkal indultak el a kisfiút keresni, és az erdész megtalálta halott gyermekét a csapdában.

Amikor ezt a történetet hallottam, arra gondoltam: és Jézus? Gondolj csak arra, hallotta a bűn csapdájában sírni a lelkedet, és eljött, hogy megváltsa a lelkedet. Ez a gyermek megváltotta a csapdából az őzt és helyette ő került bele.

Olyan nagyon személyesen állt előttem a kereszt. Mert amit ott a Gecsemánéban felállítottak Jézusnak, az csapda volt. Tudták, hogy arra fog menni. Júdás az áruló, megmondta: ott fogják meg. Sokszor gondoltam arra, hogy amikor Jézus ment tanítványaival a Gecsemánéba, tudta, hogy fel van állítva a csapda! Hát miért ment bele? Jézusnak mi volt a csalétek? Te, meg én, a lelkünk. Pontosan tudta, hova megy, hiszen előtte megmondta a tanítványainak. Pogányok kezébe adatik az embernek Fia, megkínoztatik, megostoroztatik és megfeszítik. De tudta, hogy azért megy a csapdába, hogy megváltsa a lelkedet.

Hallod a mondatot? "Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engemet, óh Uram, hűséges Isten." A lelked és a lelkem benne van a csapdában. Nézd meg nagyon komolyan, milyen bűnökbe sétáltál bele. Gondolj arra, hogy Jézus hallja a lelked síró hangját. Szeretném, ha mélyen a szívünkbe maradna: "kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engemet."

Aztán még egy mondat: "Áldott az Úr, aki csodálatossá tette kegyelmét rajtam. Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat, mind ti Ő kedveltjei." Szereted az Urat, aki megváltotta lelkedet? Akinek nem volt drága kifizetni azt a hihetetlen nagy árat.

Nagyon kérlek, beszélj az Úrral. Ő azért hozott ide, hogy kihozza lelkedet a csapdából.

Imádkozzunk! Köszönöm Uram, hogy csendben lehetek előtted. Mutasd meg a mai napon, hogy csak ezen a kicsi útszakaszon hol léptem bele az ellenség csapdájába. Segíts nekünk az egész elmúlt életünkre visszanézni. Kérlek, hogy végre hadd halljuk meg saját lelkünk hangját. Hadd legyen csendünk, hogy megérezzük, megtapasztaljuk azt a rabságot, amiből most még lehet kiáltani Hozzád. Uram, hadd kérjünk most egy szívvel: szabadíts meg hamar, mentsd meg a lelkemet. Köszönjük hogy hallod kérésünket. Kérünk, dicsőítsd meg magad a megszabadított, Néked szolgáló életünkben. Ámen.

Biatorbágy, 1984. március 5.

Vissza a lap tetejére>>>

Hamar szabadíts meg

"Az éneklőmesternek, Dávid Zsoltára. Te benned bíztam Uram! Ne szégyenüljek meg soha, igazságoddal szabadíts meg engem. Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg, légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem. Mert kőszálam és védőváram vagy Te, vezess hát engem a Te nevedért és vezérelj engemet. Ments ki engem a hálóból, amelyet titkon vetettek nékem, hiszen Te vagy az én erősségem. Kezedre bízom lelkemet, Te váltasz meg engemet, óh Uram, hűséges Isten. Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én. Hadd vigadjak és örüljek a Te kegyelmednek, amiért meglátod nyomorúságomat, és megismered a háborúságokban lelkemet: És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat. Könyörülj rajtam Uram, mert szorongattatom: elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim: bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim." Zsoltár 31,1-11

"Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől, de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam Hozzád. Szeressétek az Urat mind ti Ő kedveltjei: a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat!" Zsoltár 31,23-25

Hálát adunk Uram, hogy látsz minket. Köszönjük, hogy itt vagy közöttünk, ismersz, és szeretnél megszólítani. Kérlek, most az első estén már úgy szólj hozzánk, hogy értsük, Te beszélsz velünk. Hadd válaszolhassunk már ma este. Kérünk, áldd meg az igét számunkra, és légy közöttünk a Te nevedért. Ámen.

Egy gyötrődő, vergődő ember imádsága ez a Zsoltár. Azt kéri: "Szabadíts meg engem,...Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg engem." Itt már sürgetés van. Ez az ember már nem sokáig bírja. Mintha azt mondaná, hogy S.O.S! Utána azt kéri: "Ments ki!" Ez az ember bajban van, és jó helyről kéri a segítséget: Istentől. De miért van bajban? Két dolgot szeretnék elmondani, az első a háló. Azt kéri: "Ments ki engem a hálóból, amelyet titkon vetettek nékem, hiszen Te vagy az én segítségem." A 25. Zsoltár szinte ugyanígy mondja, csak a hálót tőrnek nevezi.

Rettenetes dolog a háló, amelyet titkon vetettek, és amiből az ember nem tud magától kiszabadulni. Amikor Jónás benne van a tengerben, azt mondja: "Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hínár szövődött fejemre." (Jón 2,6). Gondoljuk el, hogy egy ember körül van véve hálóval és nem tud mozdulni. Titkon vetették a hálót. Az a kérdés, hogy ki vetette? Vajon ember? Úgy gondolom, a nagy lélekvadász veti a csapdát, a hálót, a tőrt, amibe belekerül egy ember.

Aztán így szól: "Kezedre bízom lelkemet." Arra a csodálatos, hatalmas, isteni kézre bízza a lelkét. Vajon elmondjuk-e ma este ezt az imádságot az Úrnak: ezen a héten kezedre bízom lelkemet. Pár verssel később pedig elmondja, hogy az ellenség kezébe jutottam. Két kéz! Melyikben vagyok? Benne vagy-e Isten hatalmas kezében, vagy pedig az ellenség kezébe kerülsz? Azt mondja az Ige: "Elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem." Az ellenség kezéről azt mondja: Ne rekessz be engem ellenség kezébe. Utána így folytatja: "Mert a bánatban elenyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim." Elsenyved az én egész életem. Az életünk mutatja meg, hogy milyen kézben vagyunk.

A 32. Zsoltár ugyanezt mondja el: "Megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel nappal rámnehezedett kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében." Ez az állapot, amiben ez az ember van, a hálóban, az ellenség kezében. Két dolgot mond el. A hálóban van, aztán, hogy a bűnöm miatt. "Bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim." A hálót azért veti ki az ördög, hogy belehúzza az embert a bűnbe. Az ember először a hálóba kerül, és utána a bűnbe. Itt már teljesen kétségbeesett állapotban van. Húzza lefelé a bűn.

Egy kislány, aki kábítószeres lett így mondta el: most már értem, amiről ti beszéltek. Ez olyan öröm, ami mögött nincsen horog. Tudjuk, ha a hal bekapja a csalétket, vele együtt a horgot is. A csalétekre rámegy az ember, ahogyan a hal is, de utána rajta marad a horgon, amivel aztán kihúzzák. Azért mondta ilyen érdekesen ezt ez a kislány, hogy olyan öröm a Jézus követése, ami mögött nincsen horog. Amikor beveszem a kábítószert, nem tudok már szabadulni, benne vagyok egy szenvedélyben. A hálót, a hínárt, hiába próbálja az ember lehúzni magáról. A bűn olyan, mint egy óriás polip. Rettenetes dolog a karjába kerülni. Lehet, hogy csak egy karja nyúlik ki feléd, talán csak egy bűn, egy szenvedély, de húz magához. Próbálsz védekezni, de hiába, ha egyszer belekerültél ebbe a rettenetes állapotba. Akár a hal a horgon, vagy Jónás ott a tengerfenéken, mindegy, hogy melyiket mondom, mind a kettő ugyanaz. Ha ismered a bűnt, akkor tudod, ha az egyikből kiszabadultál, akkor jön a másik.

Ebből az állapotból hangzik ez a Zsoltár felénk. Most már értjük, miért mondja a Zsoltáros: Istenem, hamar szabadíts meg! Nagyon szeretném, ha már ma este felismernénk azokat a bűnöket, szenvedélyeket, amelyek gyötrelmet okoznak, nemcsak nekünk, hanem a családunknak és sok mindenkinek körülöttünk. Lehet, hogy egy szenvedély teszi tönkre az életünket, lehet, hogy a magunk dicsőségvágya, jogaink, igazunk. Sok karja van a bűnnek, amivel utánunk nyúl. Jó volna most ezt az imádságot megtanulni. Talán már benne vagy a vízben, talán már megfogott a hínár és nem tudsz kijönni belőle. Jó volna most komolyan kimondani ezt a mondatot: Uram, szabadíts meg, ments meg! Kezedre bízom magamat.

Nagyon szeretném kérni a testvéreket, hogy ami imádságot most megtanultunk, azt mondjuk el este annak az Istennek, aki jelen van, és annak a Jézusnak, aki várja tőlünk ezt az imádságot: "Hamar szabadíts meg! Kezedre bízom lelkemet!" Abból a másik kézből, az ellenség kezéből, a bűn kezéből csak ez a kéz tud megszabadítani. Az a kéz, amelyet érted szegeztek át a kereszten, hogy Szabadítód legyen.

A 23. vers nagyon megdöbbentett: "Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől." Nagyon megijedt ez az ember. Arra gondolt: hátha végleg elvetett engem Isten. Hátha most már hiába kiáltok. Hátha vége van annak a lehetőségnek, hogy megmeneküljek. Gondoltál már ilyet, hogy ebből az állapotból már nincs kiút? Próbáltam, imádkoztam is már, egyszerűen nincs segítség. Ezt gondoltam ijedtemben. Talán nem is baj, ha ezt gondoltad, mert megtanulsz jobban kiáltani, nemcsak üres szavakkal, hanem teljes szívből kérni: Ments meg engem!

"Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől, de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam Hozzád." Ma este kiálts az Úrhoz! Tudjátok mit jelent kiáltani? Nem nyögni, nem suttogni, hanem teljes szívből kiáltani.

Aztán már csak egyet mond a Zsoltáros a befejezésben, mivel meghallgatta, megszabadította: "Szeressétek az Urat, mind ti Ő kedveltjei: a híveket megőrzi az Úr." Olyan jó, hogy nemcsak megszabadít, megőríz. Lehet, hogy vannak olyanok közöttünk, akik éltek már át szabadítást. Már lehet, hogy úgy érezték: szabad vagyok szenvedélyeimtől, bűneimtől, és utána kiderült, hogy mégsem. Az Úr nemcsak megszabadít, hanem megőríz. Ez az Úr ígérete most azoknak, akik szabadításért kiáltanak.

"Legyetek erősek, és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, akik várjátok az Urat!" Nagyon szeretném most minden ittlevőtől megkérdezni: Testvér, mit vársz? Mit vársz a szolgálattól, mit vársz ettől a héttől? Olvastátok a mondatot az ajtó fölött: "Barátom, miért jöttél?" Most hozzáteszem azt a kérdést, hogy mit vársz itt? Nagyon jó volna, ha azzá lenne számodra ez a mondat, hogy Kit vársz? "Akik várjátok az Urat." Jó volna ma este úgy imádkozni, hogy várom az Urat. Várom, hogy cselekszik velem, és egy másik ember megy majd haza innen. Várom, hogy szabad, boldog ember leszek. Lehet, hogy nemcsak te várod, a család már nagyon régen várja. És sokszor hiába várta.

Szeretnénk együtt arra kérni az Urat, hogy most te se várj hiába, teljesedjen be a várakozásunk. Hadd mondjam, hogy mi is várjuk. Aki belép ide, az tudhatja, hogy várjuk az Urat vele, életével kapcsolatban. Együtt várjuk Őt. Őt, aki Szabadító, hogy kimondhasd: "Kezedre bízom lelkemet."

Imádkozzunk! Hálát adunk Uram, hogy idehoztál. Ismered a mi kívülről, belülről tönkretett életünket. Tudod, hogy talán nagyon kicsi hittel jöttünk ide. Talán csak olyannal, amit valaki egyszer így mondott: még ezt megpróbálom, hátha segít. Úr Jézus kérlek, hogy válaszolj a legkisebb hitre is. Köszönöm, hogy most Rád bízhatjuk magunkat ezen a héten, és azután egy életre. Szabadíts ki abból az iszonyú kézből, abból a reménytelen állapotból, amiben vagyunk, hogy dicsőíthessük majd szent nevedet. Ámen.

Biatorbágy, 1990. február 25.

Vissza a lap tetejére>>>

Örvendezzetek, dícsérjétek

"Örvendezzetek ti igazak az Úrban; a hívekhez illik a dicséret. Dicsérjétek az Urat citerával; tíz húrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón." Zsoltár 33,1-3

"Boldog nép az, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának." 33,12

"Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk Ő. Csak Őbenne vigad a mi szívünk, csak az Ő nevében bízunk! Legyen, Uram, a Te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk Tebenned. 33, 20-22

Az első szava hozzánk az Úrnak: "Örvendezzetek ti igazak az Úrban." Tudjuk, hogy nélküle nem vagyunk igazak.

A következő mondat: "A hívekhez illik a dicséret." Nem tudom tekintetbe vesszük-e ezt az illendőséget, hogy az övéihez ez illik. Gyermekeihez illik a dicséret. Elmondja azt is, mivel lehet dicsérni. Körülnéztem, itt nincs se lant, se citera, se tízhúrú hárfa. Egyik Zsoltárában így írja Dávid: Az én Zsoltárom, az én hangszeremmel. Van itt citera, lant, tízhúrú hárfa, csak a szívünkben hordjuk. Belső hangszer. Mindenkinek megvan a saját hangszere. Az a hang, ahogyan én és te dicsérjük az Urat, úgy senki más.

Ha valaki elhallgat, hiányzik a hangja a mennyei karból. Hallja-e az Úr mindennap a hangszerünket belecsendülni a mennyei karba? Szeretném, ha megértenénk, hogy ez a szívünk hangja.

"Boldog nép az, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának." A dicséret már elárulja, hogy boldog vagyok-e? Lehet mondani savanyún, kötelességszerűen is. Van aki tudja: azzal illik kezdeni az imádságot, hogy áldom az Urat. De ehhez az ember szívének is meg kell szólalnia. A szív pedig csak akkor szólal meg, ha boldog vagyok.

Isten népének ez a neve, hogy boldog nép. Így hívják. Ez a színe. Ha valaki fekete, tudjuk hova tartozik. Ha sárga, akkor is. Isten népének a színe, neve: boldogság. Neked is ez a színed? Erről ismernek meg, hogy hozzátartozol a boldog néphez? Kicsit félek, hogy csak néhanapján tartozunk oda, és nem mindig. Nem ez az ismertetőjeled, nem ez a jellegzetességed. Mikor Jézust még nem ismertem, az volt bennem: savanyú, orrlógató nép ez a hívő nép.

Ahogyan jöttünk ide az alkalomra, tankoltunk a benzinkútnál, voltak ott többen is, egy csoportra azt mondtam: ezek külföldiek, rájuk lehetett ismerni. Téged ebben az országban úgy néznek, hogy külföldi vagy? Mert a boldog néphez tartozol, akinek Istene az Úr. Annyira boldog és addig boldog, amíg Istene az Úr. Lehet, megállapítod magadban, hogy nem jellemző rám a boldogság. Akkor rögtön kérdezd meg: Istenem az Úr? Félek, azért nem tartozol a boldog néphez, mert nem Istened az Úr. Vagy még nem Istened.

Valahol itt van a baj. A Biblia igaz. A 9. versben találjuk, hogy "Mert Ő szólt és meglett, Ő parancsolt és előállott." Ha Ő azt mondja, hogy: "Boldog nép az, amelynek Istene az Úr", akkor ez így igaz.

A boldog nép értelmes nép, mert Istent kereső nép. Ha megtaláltam, akkor is kell keresni. "Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, van-é értelmes, Istent kereső?" (Zsoltár 14,2). Nem úgy van, hogy egyszer megtaláltam és azóta nem keresem? Azt mondja az Ószövetség: "Bizony, te elrejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, szabadító!" (Ézs 45,15). Istent keresni kell a dolgok mögött. Szoktad-e keresni? Ott van Ő a napi események között, de csak az találja meg, aki keresi. Sokszor emberek szava mögött is ott van, Ő szólal meg.

Gondoljunk arra, hogy csak ritkán tartozom bele ebbe a boldog népbe, mert nem vagyok értelmes, Istent kereső. Életem folyásában nem keresem Őt.

A végén azt mondja az Ige: "Lelkünk az Urat várja." Mit vársz most itt? Talán a testvéreket vártad, vagy kiváncsi voltál, mi lesz az Ige? Sok mindent várunk, de vajon mögötte az Urat várod? Ha Őt keresnéd, naponta megtalálnád. Naponta többször felujjonghatnál: ez megint az Úr, újra az Úr, megint láthattam Őt. Mert akik Őt látják, - "Akik Őreá néznek, azok felvidulnak." (Zsoltár 34,6). Azok boldogok! Úgy ébredsz-e reggel: Uram miben foglak ma látni, találkozom-e ma Veled?

Istent kereső vagy? Ő az akit keresel, vagy magadat?

Miből tudhatom, hogy Istenem az Úr? Az az Istenem, akinek engedelmeskedem, akinek a szolgálatra odaszánom magam. Vajon nem azért nem vagy boldog, mert nem igazán teljes szívből kerested és cselekedted az Ő akaratát? Ha igazán Istened az Úr, akkor nemcsak hallod, amit mond, hanem meg is cselekszed akaratát. Vajon nem ebből derül ki, hogy nem Istened igazán az Úr, mert mindig a magad akaratát csinálod? Talán azért van háború, mert mások mást akarnak. Nem vagy te istentelen? Az Úr a te Istened, vagy önmagad?

Az az Istenem, akit imádok. Tudod-e, hogy szeret téged az Úr? Döbbenetes nekem Jánosról olvasni, hogy az a tanítvány, "akit szeret Jézus." Valaki egyszer így kérdezte: Jézusnál is volt protekció? Nem! Csak János észrevette, hogy Jézus szereti. Észre szoktad venni: ez azért volt, mert az Úr szeret. Azért vigyázott, azért biztat, azért vert meg, minden azért volt, mert szeret. Vajon Ő az, akit szeretsz, imádsz? Igazán Ő?

Jó volna megállapítani, nem azért nem vagyok boldog, mert már észre sem veszem, ha megsimogat, már észre sem veszem a szeretetét? Az az ember boldog, aki gondtalan. Sajnos, mi leterhelt emberek vagyunk. Gondjaink utánunk nyúlnak. Ha neked gondjaid vannak, nem Istened az Úr. Nem Isten a gondviselőd. Ha igazán az Úrra bíztad volna magad, nem aggodalmaskodnál, akkor nem hangzana mindig a jaj. Nem tudom mi az, ami számodra külső dolgokban is gond és aggodalom. Csak addig vagyok boldog, amíg gondtalan gyermek vagyok.

Talán azt mondod, nem a külső, hanem a lelki gondok az igazi gondok. Ha a belső fronton harcolsz, nincs erőd a külső harcra. Testvér, ne harcolj a bűneiddel, az ördöggel, ne harcolj az óembereddel. Ez istentelenség! Ha Ő egyszer kimondta, hogy "Elvégeztetett!" - ha Ő az Istened, nem lehet semmi gondod. A kereszt a Golgotán mindent elrendezett. Vagy neked nem Istened az, aki ott függ véresen? Nem kell harcolnod, csak nézd a szabadítást! Nézd egyre kitágultabb szemmel, egyre nagyobb csodálkozással, hogy egyre többet láthass meg abból, mi a szélessége és hosszúsága, mélysége és magassága Isten szeretének.

Nézz ma szembe ezzel: van nekem Istenem? nem járok-e gondterhelten? Boldog a nép, amelyet örökségül választott magának. Ő választott téged, csak az a fájdalom, hogy te nem választottad Őt. Isten választott téged, és azt kívánja ma kimondatni veled, hogy Ő lesz a te Istened.

Keresed-e Őt mától kezdve értelmesen, minden nap és engedelmeskedsz-e Neki mindenben? Hányszor elmondta Izráel: az Úrra hallgatunk, és mindent megcselekszünk. Szeresd Őt és engedd magad Tőle szeretni. Ez a legnagyobb bajunk, hogy annyira éhesek vagyunk emberek szeretére, az Úr szeretete pedig nem kell.

Így mondja a végén: "Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk Ő. Csak Őbenne vigad a mi szívünk, csak az Ő szent nevében reménykedünk." Hallod a kétszeres "csak"-ot? Nem Őt is, meg magadat is. Csak Őt! "Legyen Uram a Te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk benned." Ne várj többet, mint amennyire bízol Benne. Azon fölül nem tud adni. Ha nincs nyitva az ajtó, hogy áradhatna be az áldás? Annyi árad be, amennyire bízol Benne.

Isten nagyon szeretné, - Jézus meghalt érted, - hogy a boldog néphez tartozhass. Rajtad múlik.

Imádkozzunk! Uram, köszönöm ítéletedet. Olyan sokszor vagyok istentelen, amikor magamra rámolok dolgokat, bajt, gondokat, és nem vetem Reád. Bocsáss meg, hogy annyiszor nincs időm, hogy Veled legyek, hogy szerethess. Olyan sokszor elszaladok Tőled, mint aki nem tartozik Hozzád.

Bocsáss meg, hogy sokszor magamat keresem az eseményekben, dolgokban. Olyan sok még bennem az önigazság. Köszönöm, hogy megszólítottál. Szeretném Uram, ha Istenem lennél. Áldj meg minket és légy segítségül, hogy kegyelmed lehessen velünk, mert bízunk Benned. Ámen.

Hajdúszoboszló, 1981. augusztus 23. Szolgálók hetének kezdete.

Vissza a lap tetejére>>>

Ítélj meg igazságod szerint

"Ítélj meg engem a Te igazságod szerint, óh Uram, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam! Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, aki kívánja az Ő szolgájának békességét. Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a Te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon." Zsoltár 35,24. 27-28

Uram, szeretnénk most hálás szívvel megállni Előtted, és azt kérni, hogy találkozhassunk a Te kegyelmeddel. Köszönjük, hogy megvan az okod, amiért most magad elé állítasz bennünket. Kérünk, hogy beszélj velünk mindarról, amiről Te jónak látod. Szeretnénk mindazt elvenni, amire most szükségünk van. Kérünk: ítélj, kegyelmezz, ahogyan kedves Előtted. Ámen.

Mindannyian tudjuk, hogy ennek a hétnek az igéje: "Az Úr kegyelmével telve a föld." (Zsoltár 33,5). Olyan földön élünk, amelyik az Úr kegyelmével van telve. Mégis olyan sok ember nem találja meg ezt a kegyelmet. Pedig egészen közel van hozzá. Istennek a szeretete olyan mint a napfény. Ha süt a nap, a föld is tele van a világosságával, melegségével, az Ő szeretetével, is így van, az Ő kegyelmével is telve a föld.

A másik Ige, amivel elkezdjük ezt a hetet, így szól: "Ítélj meg engem a Te igazságod szerint." A törvény az Isten igazságát hirdeti. És ezzel a törvénnyel kerülünk szembe, ha azt kérjük: "Ítélj meg engem Uram a Te igazságod szerint." Két verssel lejjebb már az én igazságomról van szó: "Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat." Hát nemcsak egy igazság van? Van olyan, hogy a Te igazságod, meg az én igazságom? Mindnyájan jól tudjátok, hogy otthon a családban nem egy igazság van. Szerintem így van, a férjem szerint úgy van. Neki pont annyira igaza van a saját szemszögéből, mint nekem. Mindketten mondjátok a saját igazságotokat, és ebből lesznek a veszekedések. Aztán ott van a harmadik, a gyerek, neki is megvan a maga igazsága. Annyi igazság van, ahány ember. Sokszor beleszédül az ember, most kinek van igaza?

Emlékeztek, mikor Pilátus kérdezi Jézustól: micsoda az igazság? A bíró, a tövény őre kimondja Jézusnak: nem tudom mi az igazság. Nem tudom, nem voltatok-e már ti is olyan helyzetben, ha csak két gyerek között kellett is igazságot tenni, mikor úgy néz ki, hogy mindkettőnek igaza van. Sokszor annak adok igazat, akit utoljára hallgatok meg, mert az ő szempontjából most minden másképp látszik.

De most azt kérjük az Úrtól, hogy az Ő igazsága szerint ítéljen meg, nem úgy, ahogyan én gondolom, ahogyan én mondom a magamét, sokszor még imádságban is. Istennek magyarázom az igazságot, aki egyedül tudja, mi az igazság.

Nemcsak otthon vannak ilyen igazságok, hanem a munkahelyen, vagy a szomszédokkal. És mindenkinek igaza van. Jó volna most kérni: úgy ítélj meg Uram a Te igazságod szerint, ahogyan onnan felülről látszik a mennyből. Mert az Úr egyszerre lát mindent, és valóságosan lát. Mondod-e most az Úrnak: Uram, nem akarok vitatkozni, nem akarom az igazamat mondani, a Te igazságodat szeretném hallani. Mert egyszer az ítéletkor úgyis az Ő igazságával kerülünk szembe.

Azt mondtam, Isten igazsága a törvény. Valaha örültetek-e annak, hogy ebben a világban rend van? Vannak természeti, fizikai, kémiai törvények. Sőt, a gépeknek is megvan a törvénye. Ha valaki mosógépet vesz, rá van írva a törvénye, hogyan kell használni. Két gombot egyszerre nem nyomhatok meg, mert tönkremegy az egész. A törvény ellen lehet véteni, de az bűn, abba valami mindig tönkremegy.

A lelki életnek is vannak törvényei. Ott van a Biblia, a Tízparancsolat. Valakinek azt mondtam: ne legyél már olyan bolond, mint az, aki vesz egy drága gépet, a használati utasítást eltépi, mert enyém a gép, és úgy használom, ahogy akarom.

Enyém az életem, - mi az, hogy Tízparancsolat? - úgy élem az életemet, ahogyan jónak látom. Élheted, csak éppen bűnt követsz el a saját és mások élete ellen. A bűn törvényszegés. Minden bűnnek következménye van, ha azonnal nem látszik is. Gondolj arra, valakinek könnyelműen mondasz egy sértő szót. Valami elindult, valami tönkremegy. Lehet a kettőtök kapcsolata. A következő percben a másik már továbbmondja, és ki tudja, milyen következményekkel jár majd az egész. Egy halálos bűn indul el minden törvényszegésnél. Súlyos dolog vétkezni a törvény ellen, következménye van. Még vissza lehetne menni, mondani: bocsáss meg. De nincs bennem elég alázat. A büszkeségem megakadályoz abban, hogy kimondjam: ne haragudj.

Ez teszi tönkre az életünket, hogy vétünk a törvény ellen. Az Úr szereti a törvényt és az igazságot, és mégis az Ő kegyelmével telve a föld. Hát akkor nem az igazságával van telve a föld? Értitek már mi a kegyelem? Ha a törvény ellenére mégsem lesz következménye. Ha valaki leugrik a 4. emeletről, és fennakad egy faágon, nem történik semmi. A kegyelem nem természetes. Ha a cselekedetemnek nincs meg a következménye - ez a kegyelem. Ahol Isten közbelép, ott a kegyelem. Gondolj arra, eddigi életedben mennyi olyan dolgot tettél, aminek kárhozatos következménye van.

Egy férfivel beszélgettem itt, aki a tavasszal találta meg a kegyelmet, és elmondta, annyira boldog, hogy szeretné megállítani az embereket, és elmondani nekik, hogy meg vannak bocsátva a bűnei. Ez a kegyelem, és ezzel van telve a föld.

Újra szeretném mondani, a bűnnek következménye van, ha húsz évvel ezelőtt csináltad, akkor is. Nagyon sokszor mikor babonás dolgokról beszélünk, elmondják: csináltam, de az már nagyon régen volt. Tökéletesen mindegy, a következménye megvan. Csak a bűneimnek a következménye alá odaállt Valaki, Jézus.

Egy régi közmondás mondja: Isten malmai lassan őrölnek. Évek, évtizedek múlva is megvan a bűnnek a következménye. Az egyetlen kiutad, ha megtalálod a kegyelmet. Ha elfgadod, hogy bűneid iszonyú következményei elé odaállt valaki. Jézus Krisztust a te bűneidnek a büntetése őrölte apróra. Neked is ripityára őrli az idegrendszeredet, nyugalmadat, boldogságodat, a gyakorlati életedet. Hány családot látok, amelyik teljesen szétzüllött a bűn miatt.

"Az Úr kegyelmével telve a föld." A kereszten egy emberroncsot látsz függni, a te és az én bűneim miatt. Jó volna nem elmenni emellett az Ige mellett. Egészen közel van hozzád a kegyelem. Csak egy mondatot kellene kimondani, csak segítségül kellene hívni Jézus nevét, csak hittel elfogadni, hogy bűneim büntetése rajta van.

Aztán még a másik Ige: "Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, aki kívánja az Ő szolgájának békességét." Nem tudom, mennyire érzed magad az Ő szolgájának? De ha azzá leszel, akkor Ő kívánja a te békességedet. Hogy mennyire kívánja, erről az beszél, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, így szerette ezt a világot és ennyire kívánta a te békességet. Ha szülő vagy, akkor tudod, mennyire kívánod te is a saját gyermeked békességét, boldogságát. Mit megtesz ezért egy szülő. Valaki nemrég mondta: halálom előtt mindent szétosztok, nem szeretném, ha gyerekeim majd veszekednének, és ezen menne tönkre a békességük.

Isten sokkal nagyobb szerettel kívánja a te békességedet. Vajon te is kívánod-e? Olyan jó, ahogy a végén elmondja az Ige: "Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a Te igazságodat és a Te dicsőségedet minden napon." Ez a "minden napon" annyira tetszett nekem. Dicsőíthetem, mondhatom, hálát adhatok és adhatunk érte, ha tényleg megismertük azt a békességet, amit Jézus Krisztus ott a kereszten megszerzett számunkra.

Jó volna ma komolyan kérni: Ítélj meg Uram! - csak azért, hogy megtaláljad a kegyelmet, a békességet.

Imádkozzunk! Uram, segíts, hogy ne a magunk igazságát nézzük, ne a másét, segíts meglátni a Te igazságodat. Ítéleted után, hadd tudjuk megragadni a kegyelmet is. Köszönjük, hogy aki igazán kéri, annak megadod, neved dicsőségére. Köszönjük, hogy telve van a föld a Te kegyelmeddel. Hadd ragadhassuk meg most úgy ezt a kegyelmet, hogy életünk is tele lehessen vele. Ámen.

Biatorbágy, 1986. április 13.

Vissza a lap tetejére>>>

Vártam az Urat

"Az éneklőmesternek; Dávid Zsoltára. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallotta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott a szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban. Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez! Sokat cselekedtél Te, Uram Istenem, a Te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám. Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem, Hogy teljesítsem a Te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a Te tövényed keblem közepette van. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, Te tudod, óh Uram! Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a Te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben." Zsoltár 40,1-11

Hálát adunk Úr Jézus, hogy azért lehetünk itt, mert Te hívtál, embereken, eseményeken keresztül. Köszönjük, hogy szólni kívánsz hozzánk. Kérünk, áldd meg most az Igét számunkra és szólíts meg rajta keresztül, Lelked által. Ámen.

Nem tudom megértettük-e az első két szót, mit jelent ez, mikor valakit az ember nagyon vár, "várván vár". Más helyen mondja az Ige: "Látván láttam az én népemnek nyomorúságát." Annyit jelent, hogy Isten egészen látta, úgy látta, ahogyan senki sem. Várván várni annyit jelent: Valakit nagyon-nagyon várok.

Volt-e már ilyen az életemben, hogy valamit teljes szívemből, nagyon vártam? Ahogyan énekeltük is: "Ha nem jön segítség, elpusztulok." Emberek elmondták, amikor háború után fogságba kerültek, hogy mennyire várták a szabadulás napját, hogy történjen már velük valami. Van-e most közöttünk valaki, aki azt mondja, hogy várván várok ettől a héttől valamit?

A Zsoltáríró az Urat várta. "Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat." Hogy miért várta, a 3. vers mondja el. "És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből". Ez a két meghatározás: "pusztulás gödre" és "sáros fertő" világosan elmondja a bűn képét. Pár lappal később a 69. Zsoltár ugyanezt mondja: "Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem." (Zsoltár 69,3). És a 16. vers: "Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem."

Ez a két szó: a sáros fertő és a pusztulás gödre, lelkünk számára feltétlenül a bűn. Mennyira találó kép ez! Minél jobban próbál kijönni az ember, annál mélyebbre süllyed. Minél jobban elhatározom, hogy megjavulok, annál mélyebbre sűllyedek. Világos, tiszta képe ez a bűnnek, amiben meg nem állhatok. Mint a sáros fertőben, vagy a mély sárban.

Egy másik igerészben így olvashatjuk: "Hínár szövődött fejemre." A bűn olyan mint a hínár, mozdulni sem tudok benne, egyre lejjebb húz. Körülkerít és nem tudok szabadulni tőle. Egyre rettenetesebb mélységekbe húz. Gondoljunk arra, hogy a bűn nem jár egyedül, jön a következő, a hazugság. És mert abból sem tudok kivergődni, jön a következő hazugság, most már másokat is belehúzok.

A sáros fertő teljesen megfertőz. Megfertőzi a gondolatvilágomat, a fantáziámat. Valaki elmondta, hogy a munkahelyén pornó képeket mutogattak és árultak. Én is néztem, és egyszer csak mintha valami kényszerített volna, hogy megvegyem. Hazavittem, és elkezdtem dugdosni, nehogy a feleségem megtalálja. Aztán jöttek a megfertőzött gondolatok, és egyszer csak úgy éreztem, hogy minden piszkos körülöttem. Odajutottam, hogy már majdnem elváltunk. Látjuk, hogy a bűn mennyire húz lefelé? Csak egy kicsit érdekelte, és aztán mindig lejjebb vitte. Minden bűn így húz, fertőz és tönkretesz.

Egy másik férfi arra gondolt, több pénzt kellene keresni. Aztán egymásután jöttek a lehetőségek azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgozott. Mikor rászokott az ivásra még több pénz kellett, és jöttek a sötét üzletek. Aztán lebuktak és a börtön következett. Pedig csak több pénzt akart keresni.

Szeretném, ha most csendben végiggondolnád a történetedet. Hogyan kerültem a sáros fertőbe, hogy következett bűn bűn után és a vége az volt, hogy nincs kiút belőle. A 69. Zsoltár ezt mondja: "A veremnek szája be ne záruljon felettem!" A sáros fertőbe, a megfertőzött gondolatokba csak lejjebb, csak mélyebbre lehet kerülni. Lehet, hogy kívülről semmi nem látszik az életedben, csak úgy érzed, hogy nem tudok kikerülni belőle.

Isten most érthetően, világosan mondja nekünk: "Várván vártam az Urat!" Aki bent vagy a sáros fertőben, egyetlen reménységed lehet: csak az Úr! Csak Őt várhatod, hogy kihúz a pusztulás gödréből. Hiszen így mondja az Ige: "Meghallgatta kiáltásomat."

Testvér, bármilyen sáros fertőben vagy, ha úgy érzed, hogy nem tudok szabadulni a kívánságokból, indulatokból, szennyes gondolatokból, egyetlenegy dolgot tehetsz: kiálts. Hiába harcolsz ellene a magad kis fegyvereivel, elhatározásaival, akarataival. Mondd ki ma este: Uram, nem bírok vele. Akár szórakozás, akár ital, akár szex, akár anyagiasság, akár a nyelved, akár a gondolatvilágod. Kiálts teljes szívedből. Nincs más kiút, mert a bűn erősebb nálad. Jézus várja a kiáltásodat. Ő leszáll utánad a mélybe. Jézus leszállt a mennyből a földnek sáros fertőjébe. Az egész föld egy nagy, sáros fertő.

Vajon mit jelenthetett a szentnek, a tisztának leszállani a bűnnek a legmélyére, a Golgota keresztjére, ahová a legsúlyosabb bűnözők kerültek. Leszállt, hogy téged és engem kiemeljen a sáros fertőből. Úgy senkit nem lehet kiemelni, hogy nem megyek utána. A pásztor is utánament az elveszett báránynak.

Így mondja az Ige: "Sziklára állította fel lábamat". Megtörtént-e már ez veled, volt-e már egy nap az életedben, amikor kősziklára állított, a bűnbocsánat csodálatos kősziklájára. Hallottad-e már valaha: Bízzál fiam! Megbocsáttattak a te bűneid.

Ha kősziklára állíthatott, akkor jön sorban a többi: "Megerősítvén lépteimet, És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét". Tudtál-e már egyszer azért énekelni, mert az Úr csodát tett veled? Volt-e már úgy, hogy nem lehetett elhallgattatni? És mondja tovább az Úr: "Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát" Hadd kérdezzem meg Isten színe előtt: boldog ember vagy? Mered-e mondani, hogy boldog ember vagyok, mert engem már kihúzott az Úr a sáros fertőből, és sziklára állított.

Még egyet mond Dávid, ez a bűnbocsánatot nyert boldog ember: "Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél". Mit kíván hát Isten? Az Ige világosan megmondja, nem áldozatot kíván: Téged keres. Ímé itt vagyok, jövök. Téged, magadat keres az Úr. Nem azt, hogy mit tudsz neki adni. Nem a pénzed, nem az erőd, nem az időd, magad kellesz.

Valahol evangélizáltam. Hét végén megkérdezték a presbiterek, mivel hálálhatják meg, hogy egész héten hirdettem az Igét. Azt mondtam, nem olcsó dolog ez, itt önmagukat kell adni, kevesebb nem elég. Mert Istennek kevesebb soha nem elég. Csodálkozva néztek rám.

Mivel hálálhatod meg az Úrnak, hogy életét adta érted? Csak önmagadat adhatod. Mondod-e, ha már megtapasztaltad az Úr szabadítását: Uram, itt vagyok, magamat adom, "Hogy teljesítsem a Te akaratodat". Egyetlen boldog élet, - több nincs, - ha cselekszed az Ő akaratát. Lehet annyi pénzed, hogy nem tudsz vele mit kezdeni, lehet boldog házasságod, szép és kedves gyerekeid. Nem leszel boldog ember, ha nem cselekszed akaratát. Jézus azt mondja: Az az én eledelem és örömöm, hogy cselekedjem annak akaratát, aki engem elküldött. Csak így lehetsz boldog ember.

Van még egy mondat, ami szeretném, ha szívetekben maradna: "Vígan hirdetem". Tudod-e mit jelent ez, hogy "vígan"? Nem azért, mert kell, nem azért, mert fizetnek, vagy dicsérnek érte. Tele van a szívem örömmel és azért mondom. Az evangélium örömhír. Csak vígan lehet hirdetni. Vajon hirdeted-e majd vígan a családban, a gyülekezetedben, ahogyan az Ige mondja: "Vígan hirdetem az igazságot a nagy gyülekezetben, ímé, nem tartom vissza ajkamat, Te tudod, óh Uram!" Jó volna, ha az Urat áldva és dicsőítve mennél majd haza és elmondanád mindenkinek: "Nem rejtem el szívemben, elmondom a Te hűségedet és segítségedet, nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben."

Látod, hova került ez az ember a sáros fertőből? Látod, mennyire megváltozhat egy emberi élet napokon belül? Istennek ez a terve velünk, ezt szeretné tenni mindnyájunkkal.

Imádkozzunk! Uram, szeretnénk hálát adni megszólító Igédért. Könyörülj rajtunk Úr Jézus, hogy megláthassuk, milyen sáros fertőben van az életünk. Tedd világossá számunkra, mi fogja a szívünket, gondolatainkat. Köszönjük, hogy mindenből ki akarsz menteni bennünket. Áldj meg, hogy őszinte szívvel lehessünk előtted. Taníts meg kiáltani hozzád, hogy megmozdíthasd kezedet és cselekedhess. Kérünk, hogy amit elterveztél életünkkel, az megtörténhessen neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1985. január 7.

Vissza a lap tetejére>>>

Kívánkozom, szomjúhozom

"Az éneklőmesternek, Kóráh fiainak tanítása. Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem Hozzád, óh Isten! Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el, és jelenhetek meg Isten előtt? Könnyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem,: "Hol van a te Istened?" Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot az Isten házáig. Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az Ő orcájának szabadításáért. Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről. Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem. Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek." Zsoltár 42,1-12

Uram, hálát adunk kegyelmedért és szeretetedért. Köszönjük, hogy az az első szavad hozzánk, szeretnéd, hogy benned bízzunk. Kérünk, vigyél oda ezen a héten, hogy teljes bizalmunkkal megajándékozhassunk Téged, és megtapasztalhassuk a teljes szeretetedet. Ámen.

Testvérek, most nem azt szeretném kérdezni, miért jöttél, hanem hogyan jöttél? Vágyakozva jöttél, kívánkozva jöttél? Mert az Ige azt mondja: "Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, óh Isten!"

Ha estefele kinézünk a völgybe, láthatjuk, amint az őzikék sorban jönnek ki az erdőből és a völgyön keresztül mennek a forráshoz. Nyilván messziről jönnek, és szomjasan. Olyan nagy öröm volna számomra, ha tudnám, hogy így jöttetek most, hegyen-völgyön át, ki tudja honnan, de szomjasan, a folyóvizekre. Nagyon sok ember jön úgy, hogy küldik, meg kelletlenül jön, meg muszáj , mert a nehezek hozzák. Bár sokan lennének közöttünk, akiket nem a muszály hozott, hanem azért jött, mert a lelke vágyakozott az élő Istenhez.

A másik kérdés, amit felteszek: az élő Istenhez jöttél? Ki van írva: "Isten Háza", tehát jó helyre jöttél. Istennek előre megvan az ígérete: "Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek." (Mt 5,6). Én nem tudtam soha úgy szomjúhozni az Úr ajándéka után, hogy meg ne adta volna. Ez az Ige fogad most bennünket: "Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?" Tudjátok, hogy egyszer mindnyájunknak meg kell jelennünk Isten színe előtt. De akkor már nem kérdés, hogy szomjúhozunk-e vagy nem? Amikor tényleg eljön, hogy most már "kell", az már nem akkor van, amikor szomjúhozunk, meg vágyakozunk, hanem eljön az az óra, amikor mennem kell. Jó volna most megjelenni Előtte, amikor még nem kell, amikor szabadon, vágyakozva mehetek. Most még nem kell, - szabad. Szabadon választhatok, akarok-e jönni, vagy nem?

A Zsoltár mondanivalójában meglátjuk, hogy miért vágyott ennyire. Azt mondja: "Könnyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal." Utána pedig, hogy "Miért csüggedsz el lelkem?" Nem tudom, van-e most valaki közöttünk, aki pontosan így van? A "Zarándok útja" beszél a csüggedés mocsaráról. Aki olvasta, emlékszik rá. Borzalmas egy hely, minél jobban szeretne szegény ember kijutni belőle, annál inkább mélyebbre kerül. Voltatok-e már a csüggedés mocsarában? Vagy most vagytok benne?

A Zsoltáríró is azt mondja: "Elcsügged bennem az én lelkem. Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem." Voltál-e már úgy, hogy azt érezted: nincs kiút ebből a lelki állapotból. Innen is hullám, onnan is hullám. Emlékszem, mikor nem voltam még az Úré és Jób történetét olvastam, azt mondtam: ilyen nincsen. Jönnek a hírek, ez történt, az történt, aztán a gyerekei, azt mondtam: ilyen sorozat nem lehet egy ember életében. Aztán mikor az én életemben jött el a sorozat, akkor azt mondtam: Istenem, van. Alig hevertem ki az egyiket, jött a másik. Mintha nem is lehetne közben lélegzetet venni.

Így lehetett ez a Zsoltáríró is, amikor azt mondja: a csüggedés mocsarában vagyok, fejem fölött összecsapnak a hullámok. "Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben." A régi időkre gondol, hogy milyen jó volt még ekkor, meg akkor. Édesanyám mindig elmondta: milyen jó volt még akkor. Pedig akkor sem volt jó, csak innen visszanézve látszik jónak. Ha egy még nagyobb baj jön, akkor mondom, jaj de jó volt még akkor. Az ördög ezzel csapja be az embert: jaj de boldog voltam akkor.

Jönnek a kérdések, ugye ismerősek a miértek? Miért kell gyászban járnom, miért felejtkezel el rólam, miért az ellenség háborgatása, miért csüggedsz el lelkem? Két kérdést szeretnék aláhúzni. Az egyik az ellenség szorongattatása. Az ellenség szorongattatásának mindig ez a kérdése: "Hol van a te Istened?" Amikor az ember nagy bajban van, jön a kérdés: na és az Isten elfelejtkezett rólad? "Mindennap azt mondták nékem: Hol van a te Istened?" A 11. vers ismétli: "Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?"

A kérdés ilyenkor nagyon nehéz. Sokan mondták már el, mentem haza a templomból és ilyeneket mondtak: kár neked templomba járni, hol van a te Istened, beteg a férjed. Látod én egészséges vagyok, pedig nem járok templomba, és nem is imádkozom. Az ember ott áll, és védekezni sem tud. Mikor ott állok a csüggedés mocsarában, összecsapnak felettem a hullámok, és még akkor azt kérdezik: "Hol van a te Istened?" Lehet, hogy belül ismétli a lelkem is: "Hol van a te Istened?" Nem segít rajtad, elhagyott? Lassan a mi Zsoltárunk ez a Zsoltár. Nemcsak az ellenség kérdezi, sokszor magam is.

A Zsoltáríró beszél a saját lelkével: "Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem?" Szoktál beszélni a lelkeddel? Megszólítottad már? Hány Zsoltárban beszél a Zsoltáríró a lelkével. "Áldjad én lelkem az Urat!" Kezdj el ma este a lelkeddel beszélni. Nemcsak az ellenség beszél, Isten is beszél a Szentlélek által. Engedj ennek a szónak, és te is beszélj. Olyan világos és egyszerű ez a Zsoltár, a kettő így egymás mellett: "Hol van a te Istened?" Kétszer is kérdezi, és azt is: "Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem?" Ma el kell jutnunk a második kérdéshez. Beszélj a lelkeddel. A választ ő maga mondja: "Bízzál Istenben!"

Mondd ma a lelkednek: te szerencsétlen, bízzál Istenben, hát hányszor megsegített már, most akarsz elkeseredni? Még valamit mond: "Mert még hálát adok én Néki az Ő orcájának szabadításáért." Milyen nagy dolog, amikor az ember nem a bajokra, nehezekre, nem az emberekre, hanem az Úrra néz, akkor kap választ. A válasz így hangzik: még hálát adsz. Elhiszed ezt most? Voltál már úgy, hogy hálát adtál a bajokért, nehézségekért, mert tudtad, most végződött el bennem a legjobb. Amíg ott vagy a mocsár mélyén, dugjad ki a fejed és adj hálát formáló munkájáért, és közben megtapasztalod a szabadítást. Ezért van minden, ami történik veled, hogy megszabadulj a bűneidtől, az ördög sok csábításától, és a legmélyén önmagadtól. Tudod ki az az ellenség, aki a legközelebb van hozzád? Önmagad, a saját természeted, az kínoz meg a legjobban.

Jézus a nagy szabadító, aki a kereszten elvégezte a szabadítást. Elmehetsz innen úgy, mint aki valósággal szabad attól, aki kínozta. Isten sokszor azt végzi el a nehezeken keresztül, amire azt mondtad: miért? Milyen jó, hogy akkor nem figyel Ő reánk, amikor talán még a kezed is ökölbe szorul. Minden a javadra történik, csak bízzál Benne. Mondd azt, amit Jób is mondott: Ha megölsz is bízom benned, mert akkor is tudom, hogy jó vagy.

Aki ott a kereszten életét adta értünk, az nekünk soha, soha nem akarhat rosszat.

Bár igaz lenne az életedben: mint a szarvas a forrásvízre, úgy kívánkozom ehhez a szerető, engem megváltó, értem mindent elhordozó, csodálatos Istenhez.

Imádkozzunk! Köszönjük Urunk, hogy ismersz bennünket egyenként. Tudod, hogy ebben a pillanatban miben van a lelkünk. Áldunk, hogy látsz minket. Könyörülj most rajtunk, hogy tudjunk őszinték lenni Hozzád. Egymás előtt se játsszuk meg magunkat. Hadd lehessünk nyíltak, mondjuk el őszintén: Uram, nem értem, hogy miért? Sokszor azt gondolom, hogy nem szeretsz, nem törődsz velem, elfelejtkeztél rólam. Úr Jézus, hadd merjük kitárni a teljes szívünket, és Lelked által ébressz bennünk egy pici világosságot, ami Feléd mutat. Ámen.

Biatorbágy, 1986. május 11.

Vissza a lap tetejére>>>

Ének a szerelmetesről

"Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről. Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet. És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelídségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében. Trónod óh Isten örökkévaló; igazságnak pálcája a Te királyságodnak pálcája. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé. Mirha, áloe, kácziaillatu minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vídámítnak téged. Királyok lányai a Te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban. Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát! Szépségedet a király kívánja; hiszen urad Ő, hódolj hát néki! Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hízelegnek néked. Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van ruhája. Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek vonulnak utána, az ő társnői; néked hozzák őket. Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába. Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. Hadd hirdessem a Te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd Téged a népek!" Zsoltár 45,1-18

Uram, csak akkor érthetjük meg szent Igédet, ha Szentlelked megmagyarázza. Ezt kérjük most Tőled, hogy áldd meg ezt az Igét, amivel most fogadsz minket ezen a helyen. Kérünk, magad szólíts meg Igéd által. Áldd meg bejövetelünket, itt tartózkodásunkat, neved dicsőségére. Ámen.

A Zsoltár előtt ez áll: "Üdvözlő ének a király menyegzőjére." Majd így folytatja az első vers: "Ének a szerelmetesről." A Biblia Jézust érti alatta. Isten Igéje így mondja: "Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mt 3,17). Isten szeme csak Jézusban gyönyörködik. Bennünk kevés gyönyörködni-valója van.

Egy gyermektörténetet olvastam, ahol leírták, hogy a családban volt egy fiú, akivel nem tudtak mit kezdeni. Beadták egy fűszerüzletbe inasnak. De mindig lopott mazsolát, dióbelet, mikor mit. Kétszer is kidobták. Apja mindig visszakönyörögte: nem tudunk vele mit csinálni, próbálják meg még egyszer. Harmadszor is kidobták. Amikor hazament, szüleit beszélgetésben találta. Apja akkor jött haza az orvostól, ahol megtudta, hogy rákos, kevés ideje van hátra. Könnyes szemmel beszélgettek, mikor megjött a fiú és elmondta, többször nem veszik vissza. Apja szomorúan ránézett, - fiam, nem sok örömöm volt eddig benned Nemsokára meghalok és félek, hogy anyádnak sem lesz benned öröme. A fiút annyira megrázta, hogy rövid időn belül elfogadta Jézust és más emberré lett. Amikor elmondta megtérését így kezdte: Nem sok öröme volt szüleimnek bennem.

Hadd kérdezzem meg: vajon eddig volt-e az Atyának öröme benned? Gyönyörködhetett-e az életedben?! Hiszen gyermeke vagy és gyermeke volnál. A szerelmetes fiú: Jézus az, akiben az Atya gyönyörködött, ha lenézett erre a földre, öröme volt benne. Isten lát most is minket. Látja: itt van ez a férfi, itt van ez a fiú, - sajnos, nem sok örömöm volt eddig benne.

A Zsoltáríró így beszél a szerelmetesről: "Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Szebb, szebb vagy az ember fiainál". Egy valaki szebb az emberek fiainál, sokkal szebb: Jézus Krisztus, aki lejött erre a földre, és valóban a láthatatlan Isten képe. Ha egy kicsit nézzük Jézust a Bibliában, rá kell csodálkozni: micsoda tisztaság, micsoda szeretet, micsoda alázat, micsoda tapintat. Olyan arckép, amit minél inkább nézel, annál inkább vágyódsz arra, - úgy szeretnék ilyen lenni! Voltál-e már úgy, hogy úgy láttad a Bibliában Jézust: milyen jó volna ilyennek lenni! Máshol így mondja a Biblia: "A királyt ékességben látják szemeid". (Ézs 33,17). Ha ezt olvasom, a kereszt jut eszembe. Úgy érzem, Jézus nagyon szép volt, mikor ezen a földön járt, mert a tisztaság: a szépség. Egy híres író így írta: A szépség semmi más, csak tisztaság. A szó hősies értelmében olyan tisztaság, ami támadva van és mégis tiszta marad.

Van-e bennünk ilyen tisztaság, amit támad a sötétség, a bűn, és egyre ragyogóbb lesz. Mert Jézusnak ilyen tisztasága volt. Gondoljunk arra, Jézust az ördögtől kezdve az emberekig, mindig mindenki támadta, és megmaradt tisztának. Sokszor emberek mutogatják a családi képeiket: ez a feleségem, ez a gyermekem, az unokám. Szoktam mondani: egy arcképem van, amit magamnál hordok, itt van a szívemben. Annak a képe, Akit a világon a legjobban szeretek. Bár ezen a héten sokat nézhetnéd ezt az arcképet és egyre nagyobb vágy ébredne benned: szeretnék Hozzá hasonlóvá lenni.

Jézus képét látjuk most is. Így mondja az Ige: "Szebb, szebb vagy az ember fiainál." A királyt ékességben látják szemeim. Az Ő ékessége a földön: a töviskorona, a bíborpalást, az arcáról lecsurgó vér. Ézsaiás előre látja Jézust, azt mondja: "Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt, és nem gondoltunk vele." (Ézs 53,3). Ennyire rút volt.

Hát most szép, vagy rút? A Zsoltár azt mondja, hogy szebb, szebb vagy az ember fiainál. Ézsaiás utáltnak látja. Jézus maga mondja: "De én féreg vagyok, s nem férfiú: embereknek csúfja, és a nép utálata. (Zsoltár 22,7). Hát hogyan lett a legszebből utált, és az emberektől megvetett? Ha egy kicsit ismerjük a Bibliát, tudjuk, magára vette minden bűnünk minden rútságát. Egyszerűen felvette magára mindazt, amit mi cselekedtünk, amiért az Atyának nem sok öröme volt benned és bennem. Érted, és értem lett csúnyává, és látod, épp ezért a legszebb.

Valaki egyszer így mondta: tudod, ki a legszebb nekem? Az én öreg édesanyám, mert ő szenvedett értem. Nemcsak amikor megszülettem, hanem végig az egész életemen. Embernek annyi szenvedést nem okoztam, mint az anyámnak, mert engem senki úgy nem szeretett, mint ő. Gondolj vissza édesanyád arcára, neked igazán ő volt a legszebb?

Ez az eltorzult Krisztus-arc, amit nézek a Bibliában, nekem a legszebb akit láthatok, mert értem sebesíttetett meg. Bűneim büntetése rajta van.

A Királyt látjuk most, a Biblia Vőlegénynek nevezi. Hiszen ez a Zsoltár a király menyegzőjének éneke. A Jelenések könyve is beszél erről: eljött a bárány menyegzője. Beszél a vőlegényről, de beszél a menyasszonyról is. A menyasszony a Biblia értelmében a Gyülekezet, az Isten népe ezen földön, akiket Ő kihívott. Testvér, hívott már téged? Ha még soha, akkor ma este hív, ide hívott, elhívott.

Menyasszony az, akit megkér a vőlegény, mert szereti. Isten népe, a férfiak, nők, egyformán csak menyasszony lehet. A Jelenések könyvében két női kép van, és mind a kettő az emberiségről beszél. Az egyik a nagy parázna, az elveszett és elkárhozott emberiség. Homlokán egy név: "Titok". Az elkárhozó emberiség egyetlen képe a Jelenések könyvében. El ne felejtsd, homlokán egy név: "Titok"! Ha homlokodon van még ez a név, közéjük tartozol. Ha vannak titkaid, amit nem szeretnél, hogy emberek megtudjanak, ha vannak dolgok, amiket nem szeretnél, hogy a háztetőkről hirdetnék majd, akkor láthatatlanul ott van még ez a név a homlokodon. Akkor tudhatod, hogy az elkárhozók rettenetes csoportjába tartozol.

Másik nagy kép a Jelenések könyvében a menyasszony, annak is van egy név a homlokán: Jézus! Láttál-e már igazán Isten gyermekét ezen a földön és láttad-e rajtuk, hogy ezeken van valami világosság, békesség, tisztaság, ami másokon nincs. Emlékszem, tanár voltam még, az osztályomnak 75 %-a elfogadta az Urat, és szemre meg tudtam mondani, melyik az Úré és melyik nem. A homlokukon ott volt Jézus neve, az Isten pecsétje. Nézd meg ma magad, ne a tükörben, hanem a Biblia tükrében, hogy mi van a homlokodon? Vajon letörölhette-e már Jézus vére azt a nevet, hogy titok. Ha még rajtad van, nem tartozol a Bárány menyasszonya közé, akikről azt mondja a Biblia: "És látják az Ő orcáját és az Ő neve homlokukon lesz." (Jel 22,4). Ma este nézz a tükörbe, és döntsd el, hova tartozol!

Néhány dolgot ír itt az Ige a menyasszony belsejéről és ruhájáról. "Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet. Szépségedet a király kívánja. Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van ruhája." Tudod, mi az, hogy "bent"? Az, ami kiragyog az ember szemén. Nálad mi van bent? - csupa arany, csupa ragyogás, tisztaság? A pokol, vagy a mennyország? Beletartozol a menyasszony képébe? Mert látod ezen a héten a Vőlegény Jézus, - a keresztre feszíttetett - megkéri a kezedet.

Jézus hívja a menyasszonyt. A lelkedet vonja, hívja, keresi. Na, nem tiszta még az. De készülnöd kell. "Mert eljött a Bárány menyegzője és az ő felesége elkészítette magát. És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba". (Jel 19,7b-8a). Tudjuk, hogy a menyasszony sokáig öltözik. Azért vagy itt ezen a héten, hogy öltözz. Mit felelsz majd a Jézus hívására?

Hogy idehozott, az ennyit jelent: magának választott. Azért keres, hogy egyszer majd ott lehess az üdvözülők seregében, mérhetetlen örömben.

Imádkozzunk! Uram, bárcsak az én testvéreim megláthatnának most Téged a lelki szemükkel. Bárcsak megértenék azt a szeretetet, amelyik annyit szenvedett már érettük. Köszönöm Úr Jézus, hogy olyan kitartóan jársz egy-egy ember után. Sok becsapás, sok hazudozás után, még mindig van hited hozzánk. Hadd dicsérjelek ezért. Szeretnélek kérni, hadd mondjunk ma csendben, alázatosan igent Neked. Kérünk, munkáljad bennünk az akarást. Áldd meg az este csendjét számunkra, beszélj velünk tovább Lelked által. Ámen.

Biatorbágy, 1984. május 5.

Vissza a lap tetejére>>>

Szépségedet a király kívánja

"Az éneklőmesternek, a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása: ének a szerelmetesről. Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyorsírónak tolla. Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet. És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelídségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. Nyilaid élesek, népek hullanak alád, a király ellenségeinek szívében.

Trónod óh Isten örökkévaló: igazságnak pálcája a Te királyságodnak pálcája. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé. Mirha, áloe, káciaillatú minden öltözeted, elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged. Királyok lányai a te ékességeid: jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban.

Halld csak leány, nézd csak, hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. Szépségedet a király kívánja, hiszen Urad Ő, hódolj hát néki! Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hízelegnek néked. Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája. Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek vonulnak utána, az ő társnői, néked hozzák őket. Bevezetik őket örömmel, vígsággal, bemennek a király palotájába. Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. Hadd hirdessem a Te nevedet nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!" Zsoltár 45,1-18

Szeretnénk hálát adni Uram, hogy fogadsz minket. Köszönjük, hogy házadban vagyunk és szereteted, közelséged vesz körül bennünket. Kérünk, áldd meg a bejövetelünket és ennek a hétnek minden percét és óráját. Vidd véghez bennünk, amit elterveztél. Áldd meg most is az esti Igét számunkra. Ámen.

Ennek a vasárnapnak, és ennek a hétnek Útmutató szerint ez a neve: "Énekeljetek!" Esti Zsoltárunk is ezzel kezdődik: "Ének a szerelmetesről. Fölbuzog szívem szép beszédre." Később elmondja az Ige, hogy a szerelmetes a király. A király fia. Tudjátok, hogy minden mesének hőse a királyfi. Egyszer világosan rájöttem, hogy minden mese igaz. Az ember szívének a legmélyebb vágya fejeződik ki a mesében. Minden mesének a hőse, aki jön, a királyfi. Tudjátok, hogy minden leány a királyfit várja, aki erős és szép.

Sokszor nem azt várjuk, aki jön. A Biblia azt mondja: "Áldott, aki jő." Tehát aki jön, a király fia, a szerelmetes, ahogy az Ige mondja, az Egyszülött, Jézus. Minden álmainknak és vágyainknak a teljessége Ő. Kislány koromban azt mondtam, csak akkor mennék férjhez, ha valaki olyat találnék, akit minél jobban ismerek, annál jobban szeretem, és aki - bár olyan vagyok, amilyen vagyok, - mégis szeret. Olyan jó, hogy találtam ilyet. És Ő az Egyetlen, akiről ez az ének szól.

Az Ige a szerelmes Fiúról, Jézusról szól, a királyfiról, álmaidnak a hőséről beszél. "Művem a királynak szól. Nyelvem gyorsírónak tolla." Mintha azt mondaná, hogy nem tudom elmondani, ami mondanivalóm volna Róla. Amit Róla mond az így hangzik: "Szebb, szebb vagy az emberek fiainál." Valaki, aki mindenkinél szebb, akiben Isten is gyönyörködik. A legnagyobb szenvedések közepette, amikor Pilátus kivezeti Jézust az emberek elé, azt mondja: "Íme az ember!" Aki akkor is ember, amikor töviskorona van a fején. Ha megkínozták és megverték, akkor is ember. Ennyire ragyogó, ennyire csodálatos a szenvedések közepette. Jó volna most így töviskoronásan szembenézni Vele.

"A királyt ékességében látják szemeid." (Ézs 33,17). Jézusnak a legnagyobb ékessége a gúnypalást, az arculköpött, a meggyalázott Istenarc. Láttad Őt az Ő legnagyobb ékességében? Mert erre mondja a Biblia, hogy: "Szebb, szebb vagy az emberek fiainál." Az emberek fiai eltorzulnak kívülről és belülről a szenvedésben. Jézus szép volt, az Atya gyönyörködött benne a legnagyobb szenvedések közepette is.

Legelőször e héten a Biblia Jézusról szól. Leírja Őt. Azt mondja: "Kösd derekadra kardodat vitéz!" Jézus Krisztus vitéz, a legkomolyabb, a legcsodálatosabb harcos. Az egyetlen, aki szembe mer szállni az ördöggel. A mesében is ott van a sárkányölő, a legnagyobb hős, aki szembe mer szállni a sárkánnyal. Ő, egymaga, egyetlen karddal a kezében. Ezt a kardot így hívják: szeretet. A Biblia azt mondja: "Erős a szeretet, mint a halál!" (Én Én 8,6). Jézus ezzel az egy karddal harcolja végig a harcot. "Kösd derekadra kardodat vitéz!" Így mondja tovább: "Dicsőségedet és ékességedet. És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelídségért és jogért." Ezért a háromért? Az igazság nem párosul szelídséggel. Ha igazam van, akkor nagyon kemény tudok lenni. Az Úr Jézusnál az igazság és a szelídség együttjár. És a jog! Olyan nagyon csodálatos az Ő joga, az Isten szeretete. Minden mögött ez van.

Nagyon megdöbbentett ez a mondat: "Nyilaid élesek." Nem tudom, valaha találkoztál-e már az igével, amelyik éles, amelyik belehatolt a szívedbe? Pünkösdkor az igehirdetés a Szentlélek által átjárta az emberek szívét. Olyan jó volna, ha ezen a héten bennünket is átjárna az Ige, mint egy éles nyíl. Valaha belefúródott már az Isten szeretetének éles nyila a szívedbe, amely jobban fájt, mint az igazság, mint az ítélet? Ezen a héten itt röpülnek a nyilak. Vajon ér-e majd téged? Van-e ilyen emléked, hogy egyszer megsebesített? Úgy mentem haza az igehirdetésről, hogy megsebzett Isten csodálatos mentő szeretete.

"Népek hullanak alád, a király ellenségeinek szívében." Tudod-e, hogy ott van belül a király ellensége, a bűn, az én, akibe belefúródik majd a nyila. Jó volna azt mondani: Uram, akarom, hogy ami bennem nem enged Neked, hadd találja el az Ige nyila ezen a héten.

"Trónod óh Isten örökkévaló: igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája. Szereted az igazságot." Te szereted az igazságot? Szereted, ha valaki megmondja az igazat? Nem az a jó, ha szépet mondanak? Akarod, hogy Isten most megmondja az ellened szóló igazat? "Szereted az igazságot, gyűlölöd a hamisságot."

Aztán az illatok! Ami jó illat van, az mind körülveszi Őt. A szentek imádságáról írja az Ige, hogy mint jó illat hat fel az égbe. A te imádságod fölszokott-e szállni az égbe? A magasztalásod, a dicséreted, az imádságaid jóillata körülveszik-e az Urat? Isten eközött a jó illat között él, állandóan hangzik az imádság a mennyből, az angyalvilágból, a szeráfok körül, innen a földről.

Még egy mondat, így mondja az Ige, hogy Isten szent olajjal kent fel téged. Krisztus annyit jelent, hogy felkent. Jézus a Felkent. Ő az egyedüli, akit Isten igazán felkent. Társának kent fel, Szabadítónak, Megváltónak. Olyan nagyon jó, hogy most rólunk beszél. A királynak a társáról, a királynéról. Szeretnél királyné lenni? Elhiszem, hogy otthon a családban kiskirályné vagy. Elhiszem, hogy otthon sokat dirigálsz és parancsolgatsz, de ez nem igazi királyság. Itt a királynőről beszél az Ige, aki az Ő népe, az Ő gyermekei. Ha igazán az Ő népe vagy, akkor beletartozol. Egy asszony, aki tetőtől talpig világosságban, ragyogásban és vidámságban van. "Királyok lányai a Te ékességeid, jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban." Ez a napba öltözött asszony sugárzásba öltözött, tetőtől talpig ofiri aranyba. A hit az, amit a Biblia aranynak nevez. Istennek a szava olyan tiszta, mint a hétszer megtisztított arany. Isten igéjébe vagy-e öltözve igazán, abba a világos, tiszta arany ruhába, hitből való imádságba.

"Halld csak leány!" Olyan jó, hogy női héten hangzik el az Ige, nem tudom mit tennék, ha most férfi hét lenne? Egyszer mondtam a férfiaknak, az Úrral szemben maguk is csak asszonyok, mert az egész gyülekezet a menyasszonyi gyülekezet. Egyetlen férfi van: Jézus, a Vőlegény. Mindenki, aki az Övé, a menyasszonyi képbe tartozik bele. Olyan jó most nekem, hogy személyesen mondhatom: "Halld csak leány!" Jó volna odafigyelni, hogy mit is mond a menyasszonynak? Mit kell nekem hallani? "Halld csak leány, nézd csak, hajtsd ide füledet!" Nem a külső fülünkről van szó, hanem hogy figyeljek oda. Olyan nagyon tudunk másfelé figyelni, mégha az Isten beszél akkor is. "Feledd el népedet és az atyád házát. Szépségedet a király kívánja, hiszen urad Ő, hódolj hát néki!" Feledd el népedet és az atyád házát. Mindazt, ami eddig kötött, ami fontos volt, mert valaki megkéri a kezedet. Ez olyan, mint mikor egy lányt megkérnek és annak sok mindent el kell felejtenie. Nagyon sok lánynak, aki másik országba megy férjhez, a népét, a hazáját, mindent. Egy lány Németországba ment férjhez, aztán idejött sírva és elmondta: otthagytam mindent, a családomat, szüleimet, a falumat, a hazámat. Egy idegen ország, idegen nyelv. Mindent képes voltam otthagyni, annyira szerettem. Most az Úr azt mondja neked: képes vagy-e mindent otthagyni az igazi Vőlegényért? Azért a szeretetért, amelyik nem fog soha otthagyni, és nem fog soha becsapni.

"Szépségedet a király kívánja, hiszen urad Ő, hódolj hát néki!" Tovább mondja: "Csupa ékesség a király leánya bent." Olyan megdöbbentő ez is, hogy "bent". Vigyázz, a szépséged nem az orrod, meg az arcod formájában van sokszor, Isten mást néz. Eszter királynét mikor a király elé ment, előtte hónapokon keresztül készítették. Hat hónapon keresztül mirtusz olajjal és hat hónapon keresztül illatos szerekkel bántak vele. Képzeljétek el, hogy mibe kerül a szépség? De a belső szépség mibe kerül? Mert mi születésünktől kezdve csúnyák vagyunk belül. Tudod már? Belenéztél már az Ige tükrébe? Megláttad már az önző, hazug, hiú, képmutató, dicsőségvágyó arcodat? Kérjük ma együtt az Urat, hogy mutassa meg, milyen vagyok. Be ne csapjon az ördög, hogy milyen kedves, szerető, alázatos vagyok. Nem igaz. De ugye el tudod képzelni, hogy mi mindenen kell keresztülmenni annak, aki a király menyasszonya. Engeded-e, hogy süssön, fözzön, ha kell valóban mindent megtegyen veled? Tizenkét hónap! A tizenkettő mindig a teljesség száma. Vajon teljes életed az Úrnak szolgál-e? Tudod-e, hogy ezért kell történnie azoknak, amik történnek?

Iszonyú szó ez a miért. Nem tudom, hogy hány miért van az életedben azért, hogy belülről szépülj. Mennyit szépültél az utóbbi időben? Tizenkét hónap után a király elé állították őket. Mikor fogsz majd a király elé állni? Ezért vagyunk ebben a földi életben, ezért történik annyi minden velünk, mert Isten azt akarja, hogy méltó menyasszonya legyél az Ő Fiának. "Szépségedet a király kívánja." Hadd kérdezzem, mondasz-e ma Neki igent? Testvér ez az Ige leánykérés. Mondod-e most: igen, Uram. Mindent el akarok felejteni. És utána: ez "Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája." Az arany a hit. Vajon hitből van-e az életedben minden?

"Hímes öltözetben viszik a királyhoz ... Bevezetik őket örömmel, vígsággal, bemennek a király palotájába." Örömmel, vígsággal. Énekelni csak örömmel lehet. Csak új lélekkel, új ruhában. Viszik a királyhoz, hogy ketten eggyé legyenek. Amikor az efézusi levél a házasságról beszél, elmondja: "És lesznek ketten egy testté." Nem kettő többé, hanem egy. S akkor azt mondja: "De én a Krisztusról és az egyházról szólok." (Ef 5,31b, és 32b). A Krisztusról, és a menyasszonyról. A legcsodálatosabb ebben Isten szeretete Jézus Krisztus által az övéi iránt. Ennek a házasságnak gyümölcse van. "Atyáid helyett fiaid lesznek, ... Hadd hirdessem a Te nevedet nemzedékről nemzedékre." Vajon vannak-e lelki fiaid, akik rajtad keresztül ismerhették meg az Urat? Vannak-e leányaid? Vajon nem vagy-e meddő gyermeke az Úrnak? Fiaid, leányaid ott vannak-e körülötted, és a szívedben?

Isten világosan beszél ma nekünk. Ha majd csendben leszel, figyelj. Valaki beszél hozzád. A Király hív, Jézus hív, mert magának szánt.

Imádkozzunk! Uram, nagyon köszönöm azt a napot, amikor megkértél Fiad számára. Köszönöm, hogy igent mondhattam, nemcsak annyit, hogy holtomiglan, hanem egy örök életre. Kérlek, hadd legyenek most itt olyanok, akik meghallják hívásodat. Aki már ma este odahajtja fülét hívásodra. Kérlek Jézus, keress és válassz magadnak menyasszonyt. És hadd kérjünk most mindnyájan egy szívvel: Úr Jézus, hadd legyek én is az. Neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1989. április 23.

Vissza a lap tetejére>>>

Nagy az Úr

"A Kóráh fiainak Zsoltáréneke. Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az Ő szentséges hegyén. Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa. Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék. Mert ímé a királyok összegyültek, de tovatüntek együttesen. Meglátták ők, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak. Rémület fogta el ott őket, fájdalom, amilyen a szülőasszonyé. A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit. Amiként hallottuk, akként láttuk a seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerősítette azt az Isten! Szela.

A Te kegyelmedről elmékedünk óh Isten a Te templomodnak belsejében. Amilyen a neved óh Isten, olyan a Te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a Te jobbod. Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a Te ítéletedért. Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait. Jól nézzétek meg sáncait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek: Bizony ez az Isten a mi Istenünk, Ő vezet minket mindhalálig!" Zsoltár 48,1-15

Uram, hadd adjunk hálát, hogy együtt dicsőíthetjük szent nevedet. Kérünk, áldd meg a bejövetelünket, az itt tartózkodásunkat, hogy elvégezhess bennünk mindent, amiért idehoztál. Adj engedelmes szívet és áldd meg számunkra az első Igét. Hadd találkozzunk már most Veled általa. Ámen.

Vajon örültök-e az így hangzó első mondatnak: "Nagy az Úr!" Sokkal nagyobb, mint amilyennek elképzeljük. A feltámadott, a dicsőséges, az Atya jobbján ülő Úrnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Az a bajunk, hogy nem látjuk elég nagynak és hatalmasnak. Nem látjuk, hogy Neki minden alárendeltetett.

Tovább így mondja az Ige: "És igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az Ő szentséges hegyén." A mi Istenünk városa az új Jeruzsálem. A Jelenések könyve szerint úgy jelenik meg Isten városa, mint egy a Vőlegény számára elkészített menyasszony.

Nagy dolog, hogy odatartozunk az Ő városához, amelyik megjelenik majd, amikor készen lesz. Ez a város élő kövekből épül. Sokszor, amikor imádkozom, tele van a szívem örömmel, mert az egész világon épül Isten városa, és amikor majd befejeződik, megjelenik csodálatosan, dicsőségesen.

A szent hegyen épül a város. Tudjuk, hogy alapköve a Golgota. Az alapkövön építtetünk. A szegeletkő maga Jézus Krisztus. Jó arra gondolni, hogy Isten népéhez tartozhatunk. Közöttünk most itt van Isten városa. Ahol ketten, hárman együtt vannak az Ő nevében, ott van Isten városa. Mert Ő ott van közöttük. "Isten van az ő palotáiban."

Úgy ülsz-e most itt, hogy a nagy, a szent, a hatalmas Isten itt van közöttünk? Jézus Krisztus neve: Immánuel, - Velünk az Isten! Vajon amellett, hogy most találkozol testvérekkel, az-é a legnagyobb örömöd, hogy itt van az Úr?

Nagyon örültem ennek a mondatnak, hogy: "Isten van az ő palotáiban." Ismerjük az Igét, hogy az erős fegyveres őrzi az ő palotáját. Palotája az ember. Jó, hogy te, meg én, nem vagyunk már az erős fegyveres palotája, mert Istené vagyunk. Amikor befogadtad, beköltözött a palotádba. Jelen időben mondja az Ige: "Isten van az ő palotáiban." Benned és bennem. Semmi más, egyedül csak az köt össze, hogy Isten és az Úr Jézus Krisztus van a szívünkben. Elnézem Isten gyermekeit, öregeket, fiatalokat, mi köti ezeket össze? Miért tudnak ezek együtt lenni? Semmi más, csak az, hogy benne is, bennem is ugyanaz az Úr él. Aki benned él, bennem is él. Ez köt össze. Pál így mondja: Aki erős volt Péterben, bennem is erős. Jó volna most örülni ennek: köztünk az Úr, bennünk az Úr, velünk az Úr. "Isten van az ő palotáiban."

Jó volna hálát adni: köszönöm Uram, hogy bennem laksz és hogy annyi éven és évtizeden át kibírtad velem és most is bennem laksz. Velünk kapcsolatban most azt mondta az Úr, hogy Övé ez a palota és nem az erős fegyveresé. Ő az erősebb, és Ő kiűzte az erős fegyverest. "Ímé a királyok összegyültek, de tovatűntek együttesen." Ahol az Úr van, ott mozdul az ellenség. "meglátták Őt, legott elcsodálkoztak, megijedtek, elriadtak." Az Ige leírja, hogy amikor a sötét hatalmak, a démoni erők meglátják, felismerik Jézust, azonnal távoznak, hátrálnak és minden idegen menekül előle.

Jézusban az emberek nem ismerték fel Istent, a sötét hatalmak azonban igen. Az emberek csak az Emberfiát látták benne, a sötét hatalmak azonnal felismerték nagyságát. Írja az Ige: "Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek. (Mk 1,24). "Rémület fogta ott el őket, fájdalom, amilyen a szülőasszonyé."

Folytatja az Ige: "Amiként hallottuk, akként láttuk a seregek Urának városában." Milyen jó, hogy nem lehet többet hallani, mint amennyi igaz. Senki nem mondhat többet. De aki meglátja, az úgy jár, mint Séba királynője, hogy: a felét sem mondták el nekem. Milyen jó, hogy a seregek Urának városában még senki nem csalódott. "Megerősítette azt az Isten." Úgy vagyunk most itt együtt, mint az Isten városának egy kicsi része.

"A Te kegyelmedről elmélkedünk óh Isten a Te templomodnak belsejében. Amilyen a Te neved, óh Isten, olyan a Te dicséreted a föld határáig: igazsággal teljes a Te jobbod. Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a Te ítéletedért." Megdöbbentő nekem, hogy nem fiakról, hanem leányokról van szó, és így lehetünk most együtt Júda leányai. Istennek ez az első ígérete: örülnek Júda leányai, te is, én is. Furcsa dolgokon örülnek. "Ujjonganak Júda leányai a Te ítéletedért."

Tudod mit várhatsz itt? Ítéletet! Készültél rá? Egy asszonyhétre utaztunk együtt és az egyik asszony megszólal, - otthon felejtettem a tükröm! Sohse félj, - kapsz te itt olyan tükröt, - mondja a másik. Örömmel készülsz-e arra, hogy Isten ítélni fog? Ujjongsz-e ezen előre? Kicsit nagy kívánság ez, az ember általában behúzza a nyakát, ha jön az ítélet. Mindig tudd azt, hogy Isten ítélete javadra van, Isten ítélete szeretet, mert Ő megfenyít mindenkit, akit fiává fogad. Örülsz-e hát az ítéletnek? Azt mondja az Ige: "Örül Sion hegye, Júda leányai ujjonganak a Te ítéletedért."

Parancsként mondja az Úr: "Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait. Jól nézzétek meg sáncait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendő nemzedéknek." Mi itt a dolgunk? Körülvenni, körüljárni, megszámlálni és megjelenteni Isten dolgait. Minden nap körüljárhatom Isten szavát, az Igét, az Ő mondanivalóját. Azért vagyunk együtt, hogy megérthessük, tovább mondhassuk, hirdethessük a jövő nemzedéknek. Mit kell tovább mondani? "Bizony, ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, Ő vezet minket mindhalálig."

"Jól nézzétek meg sáncait, járjátok be palotáit." Közben megértitek: ezeknek Istene a mi Istenünk. Bármit hallasz, bármit látsz, az Urat nézd! Őt nézvén változunk el, formálódik az életünk. Nem kell mást látnod az igében, a testvérben, ahogy így együtt vagyunk, csak azt, hogy: "Ez az Isten a mi Istenünk." Milyen jó volna Őt most jobban megismerni. Semmi értelme az egész együttlétünknek, ha nem Őt keresed, ha nem Őt találod, ha nem Őt látod meg. Ha szól hozzád az Ige, mindig Őt dicsőítsd: "Ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, Ő vezet minket mindhalálig." A vezetés csak halálig, de az Isten mindörökké. Csak ebben a földi életben van szükségünk vezetésre. Majd ha már színről-színre látunk, nem lesz rá szükségünk. Ha majd átlépsz a kapun, akkor tudod Őt teljes szívvel dicsőíteni. Nekünk csak halvány fogalmunk van arról, hogy kicsoda is valóban az Úr.

Hadd mondjam újra az első mondatot: Nagy az Úr, és egyre nagyobb. Ha egyszer majd odaérünk, meglátjuk: sokkal nagyobb, elképzelhetetlenebbül nagyobb!

Olyan öröm volt ezt a Zsoltárt olvasni. Éreztétek-e, hogy mennyire nekünk íródott? Isten városában együtt lehetünk most Vele, a hívő testvérek között, a közösségben, az Egyházban, a Krisztus testében.

Imádkozzunk! Köszönöm, hogy hihetem, sokkal jobban megismerlek majd. Adj szemet és szívet, hogy mindig láthassalak. Köszönöm, hogy minden testvérben Téged láthatlak. Áldalak azért, hogy minden igealkalmon Veled találkozhatom. Uram, előre örülök a Te ítéleteidnek. Kérlek készíts, formálj mindenen keresztül, és legyél sokkal-sokkal nagyobb mindannyiunk számára. Segíts úgy továbbmenni, hogy tudjunk jobban magasztalni, hirdetni Téged. Cselekedj velünk, légy közöttünk, ahogyan most megígérted. Ámen.

Hajdúszoboszló, 1982. augusztus 22. Szolgálók hetének kezdete.

Vissza a lap tetejére>>>

Eljön a mi Istenünk

"Asáf Zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.A Sionról, amelynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat, emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: Gyűjtsétek elém kegyeseimet, akik áldozattal erősítik szövetségemet! És az egek kijelentik az Ő igazságát, mert az Isten bíró. Szela.

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad: Isten vagyok én, a te Istened. Nem feddelek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból , vagy bakokat a te aklaidból. Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. Ha megéhezném, nem mondanám el néked, mert enyém e világ, és ennek mindene. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek fogadásidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velük. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddlek téged, és elédbe sorozom azokat. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását." Zsoltár 50,1-23

Hadd adjunk hálát Uram, hogy itt lehetünk. Dicsérünk mindazért, amit mondani és cselekedni akarsz velünk. Készítsd fel a szívünket mindenre. Kérünk, hadd legyünk most hajlandóak egészen átadni magunkat, hogy cselekedhess velünk tetszésed szerint. Erre kérünk Uram, és hogy áldj meg már most, az első alkalommal. Ámen.

Az első dolog ami megdöbbentett, hogy újra hallhatjuk a havi igét, ami ebben a hónapban a 3. vers: "Eljön a mi Istenünk és nem hallgat." Olyan nagy öröm, hogy azt mondja nekünk: Ő eljön. A testvéreknek is szeretném mondani: "Jól tetted, hogy eljöttél." (ApCsel 10,33). Mindegyikünknek mögötte van az az életút, amiből most jött. Lehet, hogy nehéz volt, vagy könnyű, de jöttél. Lehet, hogy sok mindent hagytunk ott, de jöttünk és Isten azt mondta, hogy Ő is jön. Lehet Vele találkozni. "Eljön az Isten és nem hallgat." Ha Ő azt mondja, hogy eljön, akkor itt lesz.

Isten hívott ide. Így mondja: "Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét. Gyűjtsétek elém kegyeseimet." Eleinte annyira nem szerettem ezt a szót, hogy: kegyeseim, de aztán valaki azt mondta, annyit jelent, hogy kedveseim. A magyar nyelvnek régi kifejezése ez, hogy: kedves fiam, kegyes fiam. Isten most idegyűjtött, tehát kedves vagy Neki és szeret téged. Azt akarja, hogy hallgassuk a szavát, mert azt ígérte, hogy szól.

Isten hívott, és hívni fog. "Gyűjtsétek elém kegyeseimet, akik áldozattal erősítik szövetségemet! És az egek kijelentik az Ő igazságát, mert az Isten bíró." Isten hívni fog minden nap, ahogyan az első vers mondja, hogy: "napkeltétől lenyugtáig." Egész napon. Már reggel az igeolvasásnál, a reggeli áhítaton, a napközbeni igealkalmakkal. Egy hét áll előttünk, amikor napkeltétől lenyugtáig hív Isten. Vajon hallgatunk-e Reá, figyelsz-e hívására?

Milyen nagy ajándék, ha Isten szól és nem hallgat. Átéltük-e már, hogy napokig hallgatott? Milyen rettenetes volt, hogy hiába olvastam az igét, hallgatott Isten. Egyszer arról beszélgettünk, honnan tudom, hogy a szomszéd haragszik rám? Onnan, hogy hallgat. Ha nem köszön, ha nem beszél velem. Honnan tudom, hogy haragszik Isten? Ha hallgat. De Ő azt ígérte erre a hétre, hogy szól és nem hallgat.

Így mondja az Ige: "Emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél." Az ítélet és az igazság tüze. Az ítélet mindig tüzes. Találkozol-e ezen a héten az Ő ítéletével? Az is olyan megdöbbentő, hogy forgószél van körülötte. Tudjuk-e, mit jelent lelkileg a forgószél? Sokszor mondták már el, úgy érzem, mikor hallgatom az igét, mintha minden felborult volna bennem, körülöttem. Belekerültem az igének a forgószelébe. Téged is megforgat majd. Jó volna elkészülni rá, nem baj, csak hadd forgasson. Amikor termést szelel az ember, kiengedi a szélbe és a polyva röpül. Életünkben nagyon sok a polyva. Ami könnyű az nem maradhat. Isten belevisz bennünket az igének a forgószelébe. Az igében, Isten szelében súly van. Nem súlytalan beszéd ez, hanem erős, éles szél. Ha eljöttél, kitetted magad a forgószélnek, mert körülötte az van. Legyünk ezen a héten Isten körül, hadd röpüljön a polyva.

Ahogy itt olvassuk az igét, már röpül a polyva. "A gonosznak pedig ezt mondja Isten: "Miért beszélsz te rendeléseimről." Ebben a pillanatban megforgat, - hát ne beszéljek? "Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendeléseimet! Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velük." Hallod? ez már a forgószél. Testvér, a beszéded polyva. Jaj a szájam! Mi mindenről szoktam beszélni? Így mondja az Ige: "Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod." Hívő testvérre beszélsz. "Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat." Olyan sokszor éltem át, mikor valakit kritizáltam, egyszer csak rájöttem, hogy jobb nálam. Isten sokkal több értéket lát abban, akit talán lesajnáltam. A polyva, a sok felesleges hiábavaló beszéd röpülni fog.

Ezt ígérte az Úr, hogy jön és nem hallgat. A mag marad. Olyan jó, hogy ebben a szélben is megmarad a mag. Így mondja az Ige: "Hívj segítségül engem." Ha segítségül hívod, annak mindig súlya, értéke van Isten előtt. Szoktad-e Őt így igazán szívből, segítségül hívni? Látjátok, ez megmarad. Mennyi az Ő komoly segítségül hívása? Olyan szomorúan mondja az Úr: "Még sem engem hívtál segítségül." (Ézs 43,22). Lehet, hogy ide-oda futkosol segítségért, ahelyett, hogy csendben, komolyan Őt hívnád. Hálával áldoztál? "Aki hálával áldozik, az dicsőít engem." Mennyi az imádságodban a hála és dicsőítés, amit nem fúj ki a szél, mert nem polyva, komoly mag.

"Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását." Lépésről-lépésre, Isten szerint vigyázva járni, nem felületesen, nem kapkodva, hanem hálával áldozva segítségül hívni Őt. Ezeket mondja itt az ige, ami érték, amit Isten drága vetőmagnak lát. Ezt veted? Vagy sok-sok felesleges beszédet? Ha csak a mai beszédünket nézzük át, vajon mi az, amit mondtam? Mi az, ami ebből dicsőíti az Urat? Mennyi volt a hála és a komoly segítségül hívás?

Előre megmondja az Ige, hogy megfenyítelek. "Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők." Értjük-e ennek a szónak a komoly ítéletét, hogy nagyon sokszor csak beszélsz, és elfeledkezel Róla. Isten meg akarja mutatni szabadítását. Ezt az ígéretet is jó volna most rögtön meghallani. "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem." Jó volna, ha hét végén így mennétek el innen: megszabadított, és most tele vagyok az Ő dicsőítésével. Az Ige ezt így mondja: "Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását." Rajtad akarja megmutatni szabadítását, hogy majd otthon is csodálkozva láthassák azok, akik között élsz. Hadd láthassák rajtunk a szabadítását! Testvér, meg kell, hogy tisztítson, hogy megáldhasson. Az Ő kedveseit, akik idejöttünk hívására meg akarja tisztítani, meg akarja áldani, hogy dicsőítsük Őt, és hogy rajtunk keresztül is dicsőítsék Őt.

Gondoljunk arra egy percig, vajon van-e a földön valaki, aki értem dicsőíti Istent? Hogy ott a családban, a munkahelyen, van aki elmondja: köszönöm Uram, hogy ez a Te szolgád itt van. Hangzik-e értünk a dicséret? Az Úr Jézus előre ígért dolgokat: forgószelet, az igének a megtisztító erejét és áldását. Jó volna hittel elfogadni és hálát adni az Úrnak minden szaváért. Az Úr eljön, és nem hallgat. Kérjük együtt az Urat, hogy semmiről ne hallgasson, amit meg kell most hallanunk, és hogy semmi elől ne dugjuk be a fülünket, ami nekünk most életbevágóan fontos.

Újra szeretném mondani: Jól tetted, hogy eljöttél. Az Úr ígérte és mondja, hogy Ő eljön, mert találkozni akar velünk. Úgy szeretem azt az egy mondatot az igéből: "Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad." ((Lk 7,40).

Az Úrnak számodra is van mondanivalója. Mondod-e most csendben: Uram, mondjad.

Imádkozzunk! Köszönjük Uram, hogy jöhettünk, hogy nem volt semmi akadály, ami lehetetlenné tette volna a jövésünket. Köszönjük, hogy adtál kegyelmet az utunkhoz. Áldunk, hogy ideérhettünk. Hadd köszönjük meg Uram már ezt is, és különösen azt, hogy ilyen világosan elmondtad: "Eljön az Úr." Áldunk ezért, hogy itt vagy. Hadd legyen már ma este találkozásunk Veled. Taníts meg csendben megállni igéd előtt, és személyesen elmondani: Mester, amit akarsz, mondjad. Szólj, mert hallja a Te szolgád. Ámen.

Biatorbágy, 1990. július 15.

Vissza a lap tetejére>>>

Járj Isten előtt

"Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja, mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és minden nap hadakozván, nyomorgat engem! Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, óh magasságos Isten! Mikor félnem kellene is, én bízom benned. Isten által dicsekedem az Ő igéjével; az Istenben bízom, nem félek; ember mit árthat nékem? Mindennap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra. Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kívánják az én lelkemet. Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, óh Isten, a népeket! Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát? Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten. Dicsérem Istent az Ő ígéretéért, dicsérem az Urat az Ő ígéretéért. Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nékem? Tartozom, óh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat. Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában." Zsoltár 56,1-14

Uram, áldott légy, hogy itt lehetünk. Áldott légy, hogy szólni kívánsz hozzánk. Köszönjük, hogy meghallhatjuk szavadat. Kérünk, vedd el ennek minden külső és belső akadályát. Hadd áldjunk, hogy azért hoztál ide, mert terved van velünk. Tégy minket késszé a hallásra. Hadd legyünk engedelmes hallgatói igédnek, hogy terveidet megcselekedhesd bennünk. Ámen.

Ez a Zsoltár egy menekülő embert mutat nekünk. Így mondja, hogy ellenségeim mindennap hadakoznak ellenem, nyomorgatnak, tátognak ellenem. Ismerjük ezt a menekülő embert, Dávid menekült Saul elől, aki nap mint nap tátog ellene és el akarja nyelni. Éjjel-nappal üldözte Dávidot. Amikor még a palotában volt Dávid, felé dobta Saul a dárdát és folyton a nyomában volt. Érdekes elolvasni, a hegy egyik oldalán Dávid menekül, a másik oldalon Saul van a hadsereggel.

Nagyon világosan leírja a Zsoltár ezt az állapotot: "Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, óh magasságos Isten!" Nagyon szeretném, ha most úgy olvasnánk ezt a Zsoltárt, hogy Isten igéje nemcsak a külső ellenségről beszél. Amikor az Ige külső dolgokról beszél, párhuzamosan ott vannak a belső dolgok is. Aki a külső világot teremtette, ugyanaz teremtette a belső világot is. Bennünk egy kicsi világ van. Ugyanazok a dolgok folynak belül is, mint kívül. Ezért veszi Jézus példázatait a természetből, mert ami kint van, bennünk is van. Láthatjuk, hogy testi módon folyik a harc Dávid ellen, de láthatjuk a belső harcot is. "Halandó ember tátog ellenem", és utána rögtön: "Ellenségeim minden nap tátognak reám, bizony sokan hadakoznak ellenem". Egész hadsereg hadakozik belül ellenünk, - gondolatok, érzések, indulatok. Vajon látjuk-e azt a hatalmas ellenséges sereget, amely ránk tör, és mögötte egy valaki, egyetlenegy ellenség a sok ellenség mögött, aki szervezi a lelked ellen a támadást. Nagyon világosan mondja itt a 7. versben: "mert kívánják az én lelkemet."

Néhány verssel később megdöbbenve látjuk ezt az embert, mint menekülő, aztán mint síró embert. Eljutottatok-e már oda, hogy valóban tudtatok sírni ezek miatt a dolgok miatt? "Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?" Jó volna belenézni életünkbe, voltam-e már síró ember? Nem feltétlenül könnyről van itt szó, hanem arról a belső sírásról, amit Isten pontosan lát és hall. "Szedd tömlődbe könnyeimet", mondja Dávid. Hát annyi könny azért nincs, hogy egy tömlő tele lenne vele. De ha egész életünkön keresztül nézzük...? Isten számlálja. Neki is fáj, ami neked fáj. Együtt szenved veled.

Most meglátjuk, mi bántja Dávidot, mi van benne. Elmondja, mit csinálnak a külső és belső ellenségek. "Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatuk ellenem van, ártalomra." Tapasztaljuk-e, hogy nem így mondtam el valamit, és minden fordítva jön elő? Aki átélte már, tudja, milyen nagyon fájó. Hiába magyarázkodom, elforgatják beszédemet. Sorozatban elmondja Dávid, hogy mi bántja. "Minden gondolatjok ellenem van. Egybegyűlnek, elrejtőznek". Ismerjük már a rejtőzködő bűnt. Nem látom, csak ha megtörtént már, akkor tudom. Elrejtőzik az igazságom mögé. Fedezzük már fel, hogy van egy ügyes rejtekhely, ahová beférkőzik: nekem van igazam, és nem veszem észre, hogy harag, gyűlölet, indulat,bosszúállás jár a nyomában.

Még egy megdöbbentő mondat volt, ami mellett megálltam: "sarkaimat lesik". Miért a sarkamat? Amikor már léptem, utánam jön. Amikor már megtettem, akkor tudom, hogy nem kellett volna. Amikor már kimondtam azt a mondatot, azonnal a sarkamban van: miért mondtad? Kellett ezt mondani?

Látjuk az egy hatalmas ellenséget és mögötte a seregét, akik kívánják az én lelkemet. Az ellenség kívánva kívánja a lelkedet. Nagyon vigyázz, mert neki is vannak kívánságai.

A támadást láttuk, hogy ki támad, és most elmondja a védelmet. "Mikor félnem kellene is, én bízom Tebenned." Az első komoly kérdés: kiben bízol? Bízol-e abban, hogy ha késik is, el nem késik. Mikor már úgy néz ki, hogy végem van, ott áll mellettem. Kiben bízol, emberekben? "Istenben bízom, nem félek, ember mit árthatna nékem?" Olyan sokszor felmerül ez a kérdés, hogyan bízzam Istenben, hát van egyáltalán? Biztos sokan hallottátok már azt a történetet, mikor egy nagyon művelt ember hallgatta az igét és odament az igehirdetőhöz, mondván, hogy minden nagyon érdekes volt amit mondott, csak azt nem tudom, a végén miért beszélt a levegőbe, a semmibe. Imádkozott. Az illető nem tudta, miért volt erre szükség.

Nagyon félek testvérek, nem csak miattatok, hanem magam miatt is, hogy néha így imádkozom, hogy a levegőbe beszélek. Nem egy valóságosan jelenlevő, mindent látó és engem szerető, hatalmas Istenhez beszélek és mondom a szövegem. Hallja ezt egyáltalán valaki?

Pár hónappal ezelőtt egy lelkésztestvérem hozott ide egy lányt, itthagyta és elment. Ahogy beszélgetek vele, egyszer csak azt mondja: tessék elképzelni, amikor ma reggel úgy gondoltam, hogy nem bírom tovább, minden tönkrement körülöttem, azt mondtam: hol van ilyenkor Isten!? Aztán elmentem otthonról, hogy egy katolikus papot keressek, és mégis egy református lelkészhez léptem be. Pár szót váltottunk, aztán kocsiba ültetett és elhozott ide. És hol van ilyenkor Isten? - Nem vette észre, hogy ott volt és megindult valami a megtérése érdekében. Aztán egy pesti testvért akartunk keresni, akire rábízhattuk volna, és belép egy komoly, hívő lány. - Látod, itt van, akit keresni akartunk, - most mondd még egyszer: hol van ilyenkor Isten? Látod, hogy milyen közel van?

Aki nagyon komolyan hívja segítségül az Urat, az nem hiába hívja. "meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok." Szoktál kiáltani? Nem azt kérdezem, hogy szoktál-e imádkozgatni? Teljes összeszedettséggel szoktál-e imádkozni, teljes szívvel, tudva, hogy kihez kiáltasz? Kiáltasz-e, mert Isten várja a kiáltásodat.

Amikor ezen gondolkoztam, eszembe jutott egy patikusról szóló történet, akinek komoly hívő felesége volt. Mindig kérte a férjét, keresd az Úr Jézust, imádkozz. Egy éjszakai ügyelet alkalmával ott ült a patikában. Jött egy kislány, akire rámordult: miért éjjel jössz, nem szeretem, ha zavarnak. Nem ért volna rá az a gyógyszer reggel? - Nagyon beteg a nagymamám, - mondta a kislány, azt mondta az orvos, azonnal hozzam a cseppeket. A gyógyszerész megcsinálta a cseppeket, a kislány elment. Aztán amint ott tett-vett, észrevette, hogy kétkeresztes mérget tett a gyógyszerbe. Egy perc alatt átélte, hogy végem van. Ha ezt bevette a nagymama, holnap itt a rendőrség, elvisznek, meghurcolnak, mindennek vége.

Abban a pillanatban ott a patikában térdrerogyott, - Istenem, ha vagy, tudom, hogy nem lehet semmit csinálni, de kérlek, hogy segíts! A gyerek már hazaért, semmit nem tudok tenni, végem van. Istenem, ha vagy, Hozzád akarok térni!

Egy idő múlva sírva csenget be a kislány a patikába és elmondja: már tíz perce itt járkálok, nem mertem becsengetni, rohantam, megbotlottam, eltört az üveg, kifolyt a csepp, jaj, ne tessék haragudni! A gyógyszerész sírva borult a kislány nyakába, - van Isten! Van bocsánat, van újrakezdés! Maga írta le megtérése történetét. Valaki kiáltott az éjszakában nagyon kicsi reménységgel, de ha már kiáltott, hit volt mögötte.

Úgy szeretném mondani: Isten ismer mindnyájunkat, a könnyhullatásunkat, engedetlenségeinket, visszatérő bukásainkat. Ne mondd azt: hol van ilyenkor az Isten, hanem az egész mostani állapotodból teljes szívvel, teljes erővel kiálts. És akkor elmondhatod: "Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok, így tudom meg, hogy velem van az Isten."

A 13. vers első szava: "Tartozom". Tudod, hogy tartozol? Óriási a tartozásod csak eddig is. Gondolj a keresztre. Hányszor mondja az Ige: mivel fizessek, mert tudom, hogy tartozom, hogy adós vagyok. "Tartozom, óh Isten, az én neked tett fogadásaimmal, megadom néked a hálaáldozatokat." Nagyon sokszor adós maradok a hálával. Olyan nagyon tud az ember kérni, és aztán adós maradok újra, meg újra. Tartozom a hálaáldozattal, "Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől." Megszabadította lelkemet, nem kell buknom, nem kell újra beleesnem a régi bűneimbe, egy életre szabad vagyok. Jó volna ezzel szembenézni.

Az ördögnek óriási csalása, hogy mindig azért harcoltat, ami már elvégeztetett. A legtöbb hívő ember a belső fronton vérzik el. Soha nem lehet Istennek komoly harcosa, aki ott harcol, ahol már megtörtént a szabadítás. Ne harcolj, hanem kiálts, és hidd, hogy minden kész. A Zsoltáros olyan világosan elmondja itt a háláját: "Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől," a mindig újra elbukástól, "hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában." Új életben járni annyit jelent: Isten színe előtt járni és élni.

Szüleinknek három gyermeke volt, és amikor sétáltunk, mindig előttük kellett mennünk. Hárman kézenfogva, ők pedig utánunk. Azért kellett előttük mennünk, hogy ne haszontalankodjunk. Jó volna mindig az Úr szeme előtt lenni, minden kicsi dologgal. Ez a jövőnk, a tied is, az enyém is, ha ma este el mered mondani az Úr előtt ezt a Zsoltárt.

Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy meghallgatsz minket. Köszönöm, hogy nem kell soha többé a levegőbe beszélni. Köszönöm, hogy Hozzád szólhatunk, mint jelenlévő, élő, szent Istenhez. Hadd áldjunk ezért. Köszönjük Urunk, hogy várod ma este is a csendben, hogy Hozzád kiáltsunk. Tudod, hogy mennyire szorongat az ellenség, mennyire tönkretett már. Hadd dicsőítsünk most, hogy szóltál hozzánk és várod válaszunkat. Áldd meg az este csendjét. Segíts, hogy teljes szívvel szólhassunk Hozzád. Hálát adunk, hogy meghallgatsz. Köszönjük, hogy jó terveidet ezen a héten is megvalósítod, neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1986. július 20.

Vissza a lap tetejére>>>

Könyörülj rajtam

"Az éneklőmesternek az altashétre Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj rajtam, óh Isten, könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek. A magasságos Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót végez felőlem. Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az Ő kegyelmét és hűségét. Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, akiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya. Magasztaltassál fel az egek felett óh Isten! Mind az egész földön legyen a Te dicsőséged! Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela. Kész az én szívem, óh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. Mert nagy az egekig a Te kegyelmed, és a felhőkig a Te hűséged. Magasztaltassál fel a egek felett, óh Isten! Mind az egész földön legyen a Te dicsőséged!" Zsoltár 57,1-12

Uram, magasztalunk, hogy itt lehetünk. Hálát adunk az életünk útjáért, és a kicsi útért, ami otthonról idevezetett. Kérünk, hogy Igéd munkálkodhasson bennünk egész héten át. Kérünk, már most nyisd meg a szívünk, hogy halljunk Téged. Köszönjük, hogy aki a tieidet hallgatja, az Téged hallgat. Kérünk, hogy áldj és szólíts meg minket. Ámen.

Aki egy kicsit is ismeri Dávid életét, az tudja, hogy ez életének legnehezebb időszaka. Röviden igy foglalhatnám össze: minden oldalról körülvették, és Saul álladóan üldözteti.

Ha elolvassuk az 1Sám 21. részt, látjuk, hogy Ákhis király kidobja az országból. Dávid őrültnek tetette magát, és Ákhis azt mondta: van elég őrült az országomban, menjen innen.

Azután Dávid az Adullám barlangjába bújik, majd az Engedi erősségei közt tartózkodik, de tudja, hogy Saul mindenütt keresi őt. Itt történik, hogy Saul a barlangba megy dolgát végezni, és akkor mondják Dávid szolgái, most kezedbe adta Isten Sault, most öldd meg. Dávid ott áll a rettenetes kísértéssel szemben: kezemben van, aki az életemre tör. Akkor így szól: "Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ily dolgot cselekedjem az én urammal, az Úrnak felkentjével, hogy kezemet felemeljem ellene, mert az Úrnak felkentje ő." (1Sám 24,7). Aztán odakiált Dávid Saulnak, hogy nézze meg felső ruhájának szárnyát, a kezemben van, amikor levágtam, megölhettelek volna. Akkor mondja Saul: "Te igazságosabb vagy én nálamnál, mert te jót cselekedtél velem, én pedig rosszat fizettem néked." (1Sám 24,18).

Újra mondom, a legnehezebb szakasza ez Dávid életének. Elmondja azt a mondatot is Dávid: egyszer csak a Saul keze által kell meghalnom. Életünknek is vannak ilyen szakaszai, amikor csüggedés vesz erőt rajtunk, - nem lesz ennek jó vége.

Nézzük meg, mit mond Dávid a Zsoltárban, életének legnehezebb pillanatában. "Könyörülj rajtam én Istenem!" Kimondtuk-e ezt valaha teljes szívből az Úr előtt? Volt-e az életünk olyan állapotban, hogy kimondhattuk, az Úr felé. Nem az érdemeinkről van szó, nem a szolgálatról, nem, hogy mit tettem az Úrért. Egyetlen dologra tudok hivatkozni, az Ő kegyelmére, hogy könyörülő Isten. Dávid csak Isten könyörületére hivatkozik. "Mert benned bízik az én lelkem". Még egy mondat, ami nagyon kedves lett most előttem: "Szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek." Milyen világos és egyszerű, hogy van hova menekülnie. Nem szégyen, ha egy férfi odajut, hogy menekül? Testvér, mindnyájan eljutunk oda, csak az a kérdés, hova menekülünk? Dávidnak van hova menekülni, - szárnyaid árnyékába.

Maradjon most mélyen a szívedben: szárnyainak árnyéka van ezen a földön. Biztos sokan olvasták azt a kis traktátust, hogy egy embernek a tanyája teljesen leégett, amíg nem volt otthon. Járkált a tanya udvaron, maradt-e valami épen? Az udvar közepén egy szénné égett kotlót talált. A lábával megbillentette és élő kiscsirkék futottak szét alóla. A kotló a csirkék fölött maradt, amíg szénné égett. A csirkék jó helyre menekültek, életben maradtak.

Gondoljunk arra, nekünk is van Valakink, Aki ott a kereszten teljesen elégett a kínban, szenvedésben. Isten szárnyai ezen a földön: a golgotai kereszt. Énekeltük: "Fáradt vándor terheiddel, jőjj a kereszt hív." Isten szárnyai ott érintik a földet, a két kinyújtott keze a Golgotán, ahová menekülhet minden ember. Az egyetlen hely, ahol árnyék van. Sehol nincs pihenés, nyugalom, csak ott, ahol Jézus Krisztus elégett a szenvedés tüzében, és ahol a bűneidre bocsánat, békesség, szabadulás van.

Dávid ide menekült. A legjobb helyre. Ha ma este lefekszel, tudod-e majd mondani: Uram, én most szárnyaid árnyékában pihenek. Segíts, hogy szívem is odajusson a bűnbocsánat helyére. Addig nincs nyugalom, addig nyomodban van a Sátán, amíg meg nem találod az egyetlen biztos helyet.

Dávid bízik, könyörög, menekül. Így mondja tovább: "A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, ki jót végez felőlem." Van hova kiáltania. Úgy ismeri Istent, mint aki jót végez felőle. Úgy megyünk-e mi is Hozzá, hogy jót végzett ott a Golgotán, a legjobbat végezte mindnyájunk felől.

Figyeljük tovább az imádságot. Minden egyes vers kétségbeesés, minden második vers bizalom. "Elküld a mennyből és megtart engem; meggyalázza az engem elnyelőt. Elküldi Isten az Ő kegyelmét és hűségét." Csupa bizakodás. Aztán jön a következő vers: "Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem, emberek között, akiknek foguk dárda és nyilak, nyelvük pedig éles szablya." Megint jön a kétségbeesés, - hát ilyen helyzetben hogy tud Isten segíteni?

A következő vers: "Magasztaltassál fel az egek felett, óh Isten! Mind az egész földön legyen a Te dicsőséged!" Újra a kétségbeesés: "Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba." Látjuk, hogyan váltakozik Dávid szívében a bizalom, a hit és a félelem. Egyszer a körülményekre néz, azt mondja, nincs kiút. Egyszer az Istenre néz. Ismerjük ezt az állapotot? Mintha küszködne az ember szívében a kettő, hova lépjek, merjek-e igazán bízni?

Olyan nagy örömmel olvastam a 8. verset. "Kész az én szívem". Valami elkészült. Dávidban valami eldőlt és attól kezdve csupa hálaadás minden. Vége a harcnak, eljutott oda: "Kész az én szívem." Vajon a szíved elkészült-e arra, hogy most csak az Urat dicsőítsed? Vajon vége lesz-e a sok küszködésnek belül? Olyan nagy öröm volt ideérnem, mert itt valami eldőlt. "Kész az én szívem, óh Isten, kész az én szívem, hadd énekeljek és zengedezzek!" Ebben a helyzetben, ebben az állapotban?

Emlékeztek, amikor Pál és Sílás kalodába zárt lábakkal éjféltájban elkezdték dicsérni az Urat. Így olvastam egy könyvből: hat óra tájban zárhatták be őket, ekkor vethettek véget a bírák a kihallgatásnak. Kérdés, mit csinált Pál és Sílás 6 és 12 óra között? Mit csináltak éjfélig? Azt, amit itt Dávid. Küszködtek. Mondhatták Pálék: Uram, engedelmesek voltunk, Te küldtél ide, a Te Igédet hirdettük, hogy kerültünk bele ebbe az egész érthetetlen dologba?

Testvérek, hat óra kellett Páléknak, amíg győzött a hit, amíg átküzdötték magukat az érthetetlen dolgokon, amíg kimondhatták: kész az én szívem, hadd énekeljen, hadd zengedezzen, hadd dicsőítsen. Vajon a te szívedben győzött-e már a hit? Valaki egyszer így mondta: nekem nem hat óra, hat év kellett ahhoz, hogy valamit megértsek és elfogadjam miért kellett így történnie.

Gondolj arra, hány éve, hónapja, napja már, hogy nem tudod igazán dicsérni az Urat, hogy nem terem meg szádon a hála. De más az, amikor teljes szívből mondod. Amikor valóban kész a szíved. Úgy érzem, az Úr főként azért hozott most ide, hogy az Ige elvégezze ezt a szívedben. Hogy végére juss valaminek, amit nem értesz. Talán benned is felváltva van a küszködés és panasz, a dicséret és a hála.

Dávid eljutott ide: "Kész az én szívem, óh Isten, kész az én szívem, hadd énekeljek és zengedezzek!" Ettől kezdve nincs más, csak a hála. "Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! Hálát adok neked én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. Mert nagy az egekig a Te kegyelmed, és a felhőkig a Te hűséged. Magasztaltassál fel az egek felett óh Isten! Mind az egész földön legyen a Te dicsőséged!" Mondja, mondja. Szinte nem tud kiférni száján a szó, most tényleg kész a szíve a hálára, a dicsőítésre, magasztalásra. Elmondja, hogy telve a Te dicsőségeddel nemcsak az ég, a föld is, az én szívem is, az én életem is. Úgy érzem, az Úr ide akar eljuttatni mindnyájunkat, hogy értsük a saját életünket.

Egyszer annyira megrázott, amikor a Bibliában, Jób könyvében, Isten keresi, van-e magyarázó angyal, ezer közül egy, aki megérti a maga életét, és aztán megérti a mások életét. Mert ha a magadét nem érted, soha nem lehetsz magyarázó angyal mások számára. Csak amin engem vihetett át az Úr, és amit nekem magyarázhatott meg, azt tudom igazán másoknak is megmagyarázni, másokkal is megértetni.

Isten szeretné, ha lennének köztünk magyarázó angyalok, akik megértik a saját és más emberek sorsát, mert megértik Istent. Megértik azt a szeretetet, amelyik önmagát adta.

Valaki egyszer azt mondta: aki igazán meglátta a keresztet, az soha többé nem kételkedhet Isten szeretetében.

Kész-e a szíved? Ezen a héten juss végére a sok miértnek, sóhajnak, panasznak, hogy valóban ne áradna más a szívedből, mint dicséret, magasztalás és hála.

Imádkozzunk! Hadd köszönjem meg most Uram mindnyájunk nevében, hogy jót végeztél felőlünk. Hadd áldjunk Uram hogy ezen a héten végére juthatunk minden nyomorúságunknak. Köszönjük, hogy mindent meg akarsz magyarázni. Add, hogy megérthessük amit mondasz, amit cselekszel és akarsz.

Hadd legyünk egészen őszinték Veled. Szabadíts meg minden képmutatástól. Úr Jézus, beszélj velünk, cselekedj bennünk, hogy elérkezhessünk a Te dicsőséged magasztalására. Köszönjük, hogy ezt akarod. Kérlek, magasztaltassék fel neved az életünk körülményei között. Adj értelmes szívet, hogy megérthessük, milyen nagy a Te kegyelmed az egekig, és hűséged a felhőkig. Ámen.

Biatorbágy, 1989. május 25.

Vissza a lap tetejére>>>

Szeretetével jön felém

"Szabadíts meg engem az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! Zsoltár 59,2

"Hatalmával szemben Tereád vigyázok; mert Isten az én váram. Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását." Zsoltár 59,10-11

"Én pedig éneklem a Te hatalmadat, és reggelenként zengem a Te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: Ő az én kegyelmes Istenem!" Zsoltár 59,17-18

Köszönjük Úr Jézus, hogy mehetünk Hozzád. Köszönjük, hogy itt vagy és megszólíthatunk. Kérünk, hogy Te is szólíts meg. Hadd tapasztaljuk meg az első estén, hogy valóban itt vagy és beszélsz velünk. Kérünk Uram, Aki idehoztál, mindent adj meg, amit számunkra elkészítettél. Kérünk, áldj meg, és tégy áldássá. Ámen.

A ma esti üzenetünk egy mondat ebből az igerészből, ami így hangzik: "Szeretetével jön felém." Milyen nagy dolog, hogy Isten ezzel jön feléd ezen a héten. Sőt, a másik fordítás így mondja: Eléd jön. Valaki feléd jön, napról napra közelebb. Aki vendég, annak eléje szoktunk menni. Itt az Úrnak a vendégei vagytok és Ő elétek jött. Találkoznunk kellett Vele.

A napokban került az a könyv a kezembe, hogy: Kettesben. A házasságról szól, és nekem olyan nagy öröm volt, az Úr erről akar beszélni, hogy az életünk kettesben kell, hogy folyjon. Arra gondoltam, milyen jó, hogy egy életen keresztül kettesben élek az Úrral. A könyv azt írja le, amit az efézusi levél is ír: "Annakokáért elhagyja ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez, de én a Krisztusról és az egyházról szólok." (Ef 5,31-32). Nem tudom elhagytad-e azt, amit el kellett hagynod, amihez ragaszkodtál? A házasság legkomolyabb feltétele, hogy "atyját és anyját", tehát az egész eddigi életét el kell hagynia, és ragaszkodni ahhoz, aki a társad, akivel kettesben szeretnél élni ezen a földön. És lesznek ketten egy lélekké. Ahogy az Ige elmondja: "Aki a paráznával egyesül egy test vele. Aki az Úrral egyesül egy lélek Ővele." (1Kor 6,16-17).

Isten népe vagyunk. Az Ige itt az Úrról beszél, és az Ő népéről. Rólunk beszél, elénk jön, mert meg akarja újítani és erősíteni a Vele való közösségünket. Arra gondoltam, akármennyi gyerek születik egy házasságban, ha igazán szeretetben vannak együtt a házastársak, akkor mindig ketten vannak. Akármennyi ember születik, akármennyi új élet van is körülötted, jó volna mindig kettesben maradni Vele. Jó volna minden este szembenézni Vele, várni, hogy újra elém jön, elmondhatom Neki, hogy szeretem, úgy, ahogy először. Az Úr ezen a héten azért hívott ide hogy a Vele való kapcsolatunkat úgy erősítse meg, hogy az életünk az emberek között, az élet folyásában semmit ne lazuljon. Hogy ez a szeretet egyre mélyebben és egyre komolyabban összekapcsoljon.

Ez a könyv, amit említettem, arról is beszél, hogy a házasság sátor. A sátornak ez a három mondat a megtartója: "elhagyni, ragaszkodni, és egy testté lenni". A kérdésem most az: van sátorod? Megvan ez a kapcsolatod ahová minden nap bemenekülhetsz, megpihenhetsz, ahol boldogan együtt lehetsz az Úrral?

A Zsoltárban úgy olvastam, hogy nem sátorom van, hanem váram, ami sokkal több, mint a sátor. A sátor nem véd meg mindenféle ellenségtől. Tudjátok, hogy van ellenség, és ismeritek is. "A reám támadóktól ments meg engemet!" - mondja az Ige. "Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost. Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz úgy mond, kicsoda hallja meg?" Nem tudom, ti is ismeritek-e, hogy estennen megjelennek? Jönnek a legkülönbözőbb gondolatok, félelmek, sok-sok minden ami gyötör. Nem tudom észrevettétek-e, hogy mennyire egészen más időszak az éjjel mint a nappal. Sok-sok minden félelem, ami nappal nem is jut eszembe, éjjel megjelenik, és rám támad. Vajon van-e menedéked, igazán erős várad? Az Úr erős várad-e?

Az egyik tanya körül a nyulak nagyon elszaporodtak. A gazda kutyákkal akarta őket megfogatni. A nyulak nevettek, elrohantak, fütyültek az egy kutyára. Aztán szerzett egy vadászkutyát. Attól kezdve tele volt a tanya környéke döglött nyulakkal. A két kutyától már nem tudtak elugrani. Két oldalról közrefogták őket, és nem volt kiút. Aztán a gazda egyszer egy iszonyú kutya vonyítást hall. Ahogy odamegy, látja, hogy a kergetett nyúl egy nagy szikla alá menekült. Mind a két kutya rágta a sziklát, nem tudtak hozzáférni, mert a nyúl megtalálta azt az egyetlen helyet, ahol védve volt.

Olyan jó volna, ha megtalálnád azt a helyet, ahol védve vagy a félelmek, a gondolatok, az ördögnek mindenféle fondorlata ellen. Hihetetlen módon tud jönni mindig újra. Egyetlen hely, ahol biztonságban vagy: az Úrban. Van sátorod? Van erős várad? Olyan jó volt arra az igére gondolni, hogy "Zászló felettem a szerelme." (Én. Én 2,4b). Olyan sátorban lehetsz és olyan erős várban, ami fölött zászló az Ő szerelme.

Ma, az első estén szeretne veled így találkozni az Úr, hogy elődbe jött. Ő kezdi el a beszédet. A kettőtök kapcsolatáról beszél. A világon semmi sem fontosabb ennél. Az egész hívő életed legfontosabb kérdése: mi van azzal a kapcsolattal, amit talán évtizedekkel ezelőtt kezdett? Megvan-e még a sátorod? Tudjuk, hogy csak házasságból születnek törvényesen gyermekek. Nem azért gyümölcstelen az életed, mert tönkrement a házasság? Nincs már igazi, mély kapcsolat. Mikor mondtad utoljára az Úrnak, hogy mennyire szereted Őt? Van-e igazán erős várad, amiben védve vagy? Amit az Ige így mond el: "Hatalmával szemben" - a Sátán hatalmával szemben, - "Tereád vigyázok, mert Isten az én váram." Hatalmával szemben az Úrra szoktál-e figyelni, vigyázni?

"Előmbe jön az én kegyelmes Istenem." Minden reggel, minden este elődbe jön-e? Találkozol-e Vele mindig újra, mindig teljesebben? És ennek a következménye, amit a végén mond: "Én pedig éneklem a Te hatalmadat, és reggelenként zengem a Te kegyelmességedet. Mert váram voltál és menedékem nyomorúságom napján. Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram, Ő az én kegyelmes Istenem." Most nem ítéletével, hanem szeretetével jött feléd az első estén. Szerelmével, kegyelmével jön feléd, mert szeretné, hogy újra teljesen új, és teljesen mély lehetne a Vele való kapcsolatod. Minden ezen múlik, az egész szolgálat, az egész élet, az életem öröme, hogy tudok-e igazán énekelni. Vajon a szíved énekel? Ez az amit ígér, mond az Úr erre a hétre: Szeretetével jön feléd.

Imádkozzunk! Uram, olyan jó volt tegnap este komolyan megnézni, hogy összedőlt-e a sátorom? Van-e még valami, ami Tőled elválaszt. Kérlek, áldj meg ezen az estén, hadd lássuk világosan, eggyé lettem-e lélekben igazán, egészen Veled. Kérlek, építsd meg a sátorunkat. Hadd kérjük most, hogy építs kővárat, hogy biztonságban lehessünk Nálad. Segíts ezen a héten ott pihenni a közeledben, hogy lehessen sokkal szabadabb, gyümölcstermőbb az életünk. A Te nevedért kérünk! Ámen.

Biatorbágy, 1990. aug. 19. Szolgálók hetének kezdete.

Vissza a lap tetejére>>>

Vígy föl a kősziklára

"Az éneklőmesternek hangszerre, Dávidé. Hallgasd meg, óh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre. E föld széléről kiáltok Tehozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem innen a sziklára, ahova én nem jutok. Mert Te vagy az én menedékem, s erős tornyom az ellenség ellen. Hadd lakozzam a Te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a Te szárnyaid árnyéka alá! Szela. Mert Te, óh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a Te neved tisztelőinek örökségét megadtad nékem. Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékről nemzedékre nyújtsd. Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrízzék meg őt. Így éneklem majd a Te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon." Zsoltár 61,1-9

Uram, szeretnénk ezen az estén Hozzád kiáltani. Látod, nem látjuk magunkat életveszélyes állapotban. Köszönjük, hogy Te látsz. Könyörülj hát rajtunk és hallgass meg. Ments meg és szabadíts meg! Te magad cselekedd ezt velünk, hogy egészen megújulva, új élettel mehessünk majd tovább. Hallgasd meg kiáltásunkat, és cselekedj velünk nevedért! Ámen.

Így kezdődik az Ige mondanivalója: "Hallgasd meg óh Isten, az én kiáltásomat." Az imádságnak különféle formája van. Van amikor csak imádkozom, sőt imádkozgatok. Megszoktam, este-reggel mondogatok valamit. Egészen más a könyörgés. "Figyelmezzél az én könyörgésemre!" Sokkal nagyobb ereje van, amikor már nemcsak imádkozom, hanem könyörgök, kérek.

A következő fokozat, hogy kiáltok. Már nagy erővel hangzik a kérés. Az ember akkor kiált, amikor nagy bajban van. Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus és kiáltott. A csendes Jézus, akinek hangját nem nagyon lehetett hallani. Vannak kiabálós emberek, akiket megszoktunk már. De amikor egy csendes ember kiált, amikor Jézus kiált, akkor már nagyon nagy baj van.

Szoktál-e könyörögni? Amikor a családról, a gyermekről van szó, amikor torkomon van a kés, megtanulok könyörögni. Gondolj most vissza elmúlt életedre, voltál-e úgy, hogy Istennel szemben könyörgőre fogtad az imádságot? Volt-e olyan, hogy kiáltottál, mert úgy gondoltad, csak akkor hallja, ha teljes hangon mondom. De lehet, hogy hang sem volt. Vannak hangnélküli kiáltások, amikor a szív kiált. Kiáltottál-e már az Úrhoz a szíved mélyéből? Voltál-e már olyan helyzetben, hogy nem lehetett másképp?

Azt mondja most itt Dávid, a Zsoltáríró: "Hallgasd meg óh Isten az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre." Aztán mond egy mondatot, ami nagyon a szívem mélyéig ért: "E föld széléről kiáltok Tehozzád." Tudjátok, mit jelent ez, hogy a föld széléről? Milyen földnek került Dávid a szélére? Talán a bűnei voltak akkorák, hogy úgy érezte, ezt már nem lehet tovább csinálni. Ha még egyet lépek, végem. Lehet hogy valaki a házasságában került oda, hogy most már vége. Válunk, vagy tönkremegy minden. Voltál-e már a föld szélén, talán egy betegségben, amikor úgy érezted, hogy ez halálos. Amikor olyan súlyos volt a helyzet, hogy tudtál kiáltani a föld széléről.

Úgy értettem azt a mondatot, hogy a hitem földjének széléről. A hitemnek van egy talaja, ahol állok, ahol eljutottam oda, hogy nem tudok tovább hinni. Valaki azt kérdezte tőlem, el tudja hinni, hogy belőlem még rendes ember lesz? Nagyon sokszor az ember maga sem hiszi. Iszákos embereknek nincs már hitük ahhoz, hogy abba tudják hagyni.

Saját életedben eljutottál-e már a föld szélére? Volt-e már olyan bűnöd, amiről nem hitted, hogy megszabadulsz tőle? Talán az indulataidnál jutottál el oda, hogy ezt nem lehet tovább csinálni. Az Úr tudja, látja és ma elmondatja veled ezt a Zsoltárt: "A föld széléről kiáltok!" Milyen jó, ha még van annyi hitünk, hogy onnan az Úrhoz kiálthatunk.

"A föld széléről kiáltok Hozzád", írja Dávid, "mert szívem elepedt." Rendbe jöhet még az élete? Talán így mondanám: alig hiszem. Lehetek még elégedett, boldog ember? Testvér, ha van hited hozzá, Isten úgy meg tud szabadítani, és úgy meg tud áldani, hogy elégedett, boldog ember leszel.

A következő mondat már kérés: "Vígy el engem innen a kősziklára, ahová én nem jutok." Talán próbáltál már a sziklára fölmászni, és mindig visszacsúsztál. Egy pszichológussal beszélgettem egyszer, akit az érdekelt, mi a hitnek az alapja. Miben hiszünk és hogyan. Elmondta, hogy szerintük az ember legboldogabb állapota a görög Sisyphus állapota. Az istenek azzal büntették ezt az embert, hogy a hegyre egy követ kellett felgörgetnie, és az mindig visszagurult. Újra felgörgette, újra legurult. És ez így ment élete végéig. Számára ez volt a büntetés. Megkérdeztem, mi az értelme? Annyit jelent, ha valami az embernek nem sikerül, de mindig újra tudja kezdeni. Megpróbálok leszokni a bűneimről, mepróbálok rendes ember lenni. Nem sikerül. A legboldogabb állapot, ha van még erőm újra kezdeni.

Ott ültem szemben vele és azt kérdeztem: maguk ilyen szegények? Hát nincs kilátás, hogy egyszer megoldódik az élet? Tudom hogy nem sikerül, hogy nem fog menni, tudom, hogy megint visszaesek, de újra akarom kezdeni a próbálkozást. Sajnáltam ezt a pszichológust. Arra gondoltam, ez minden, amit nyújtani tud a lelki és idegbetegeknek? Kezdjed újra, ugysem sikerül, hogy feljuss a kősziklára.

Dávid azt mondja most: "Vígy el engem a sziklára, ahová én nem jutok." Azért ennek a Dávidnak sokkal többje van, mint a pszichológus beszélgető partnernőmnek. Mert Dávid tudja mondani valakinek: vígy el engem, - megpróbáltam tízszer, százszor, nem jutok fel. De van még hitem arra, hogy Te föl tudsz vinni. Így vagy-e most itt, hogy sokszor megpróbáltad már? Kicsi koromtól fogva megpróbáltam jónak lenni, kedvesnek, türelmesnek, szeretőnek, de nem sikerült. Te is megpróbáltál már jó házastárs, jó apa lenni? Jellemes ember, aki megtartja amit ígért. Mindig újra legurult a kő?

Jó volna, ha ezzel a hittel, ezzel a kéréssel jöttél volna most: Uram, vígy fel engem a kősziklára, ahová én nem juthatok. Most már tudom, hogy nem juthatok föl, azért jöttem, hogy Téged kérjelek: Te vígy föl engem. Akinek reménysége van még, hogy maga is följut, az nem kiált, nem könyörög és nem kér. Nagyon remélem, sokan vagyunk itt, akik már belefáradtunk a saját erőlködésünkbe, elhatározásainkba, fogadásainkba, ígéreteinkbe, és most csak ezzel a kéréssel vagyunk itt, hogy vígy el engem innen a sziklára, ahová én nem jutok." Van-e még annyi hited, hogy velem ezen a héten csoda történhet, följuthatok oda, ahová nem jutottam még eddig.

A Korinthusi levélben olvashatjuk: "És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi őket: E kőszikla pedig a Krisztus volt." (1Kor 10,4). Testvér, a kőszikla Jézus! Más fundámentumot senki nem vethet, csak akit Isten vetett erre a földre. Isten levetette ide a földre a kősziklát, az egyetlen biztos alapot, Jézust. Megtaláltad már ezt a fundámentumot? Jó volna ma este ezt a kérést, kiáltást, könyörgést elmondani az Úrnak: Vígy föl engem a kősziklára, vígy oda engem Jézushoz!

Dávidnak három rövid mondat a mély vágya: "Mert Te vagy az én menedékem". Ez az első, amit az Úrról mond: Menedék. Akik olvassuk a Bibliát, tudjuk, hogy az Ószövetségben voltak menedékvárosok. Ha valaki vétkezett, ha gyilkosságba esett, elfuthatott, és ha bejutott a menedékvárosba, megmenekült.

Jézus a menedéked, Hozzá futsz-e most? A bűnbocsánatod menedéke. Dávid azt mondja az Úrnak: "Mert Te vagy az én menedékem, s erős torony az ellenség ellen." Egyetlenegy erős torony van van az ellenséggel szemben: megint csak Jézus. Menedék a bűnnel szemben, védelem a Sátán támadásaival szemben.

A harmadik gondolat: "Hadd lakozzam a Te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a Te szárnyaid árnyéka alá." Úgy érzem, minden embernek ez a legmélyebb vágya. Tudjátok, mi Isten szárnyának árnyéka? A minket körülölelő szeretet, a Golgotai kereszt. Isten szeretetének ez a két szárnya, a két kiterjesztett kar ott a kereszten. Eljutottál- e már erre a biztos, meleg helyre, ahol védve vagy? Ahol biztonságban vagy és körülvesz a szeretet. Isten most odahív. Vajon megtalálod-e a menedékvárost, az erős tornyot, az Ő szárnyai árnyékát?

Aztán, mintha erősödne a Zsoltáríró hite, mert ilyeneket mond: "Mert Te, óh Isten, meghallgattad". Már múlt időben mondja. Meghallgattad! Ilyen hamar? Így folytatja: "Isten előtt lakozzék örökké... Így éneklem majd a Te nevedet szüntelen." Milyen jó volna, ha neked is így erősödne a hited. Ma kiáltanál a föld széléről,és Isten megbizonyítaná, hogy meghallgatott, és elvisz oda, ahová soha nem jutsz el magadtól, arra a biztos helyre, az Ő szeretetének, az Ő szárnyainak árnyékába. Fogadd el most hittel, ezt akarja, ezt ígéri az Úr ezen a héten.

Egy amerikai házaspár gyermeket szeretett volna örökbe fogadni. Elmondták, hogy mi mindent tudnak adni neki. A gyermek unottan azt mondta: ha maguk csak ennyit tudnak adni, akkor nyugodtan itt is maradhatok. Kisfiam, hát mi kellene neked? - kérdezte az asszony. A gyermek így felelt: egy ember, aki szeret engem. Ennyit jelent Isten szárnyainak árnyéka.

Talán egy életen keresztül te is mindig ezt kerested. Valakit, aki szeret. Ő az, aki idehozott. Ő az, aki keres téged. Kiálts Hozzá a hited széléről, merjed megragadni azt a kezet, amelyik lenyúlt érted, hogy örökre boldog ember lehess.

Imádkozzunk! Hadd adjunk hálát, Uram. Szeretnénk a Zsoltáríróval együtt azt mondani, hogy meghallgattál. Köszönöm, hogy szívem legmélyebb vágyát hallgattad meg. Ismered Urunk, hogy hova jutottunk. Tudod, hányszor voltunk úgy, hogy élni sem érdemes, legjobb volna föl nem ébredni. Köszönjük, hogy idehoztál, hogy kiáltsunk Hozzád. Úr Jézus, vigyél mindket arra az életre, ahová mi el nem juthatunk. Kérünk, vigyél a Kősziklára. Hadd áldjunk, hogy ezt akarod. Áldd meg a bejövetelünket, itt tartózkodásunkat. Cselekedj velünk a Te jó akaratod és a Te kegyelmed szerint. Neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1987. március 1.

Vissza a lap tetejére>>>

Kegyelmed jobb az életnél

"Dávid Zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. Isten! én Istenem vagy Te, jó reggel kereslek Téged: Téged szomjúhoz lelkem, Téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize. Hogy láthassalak Téged a szent helyen, szemlélvén a Te hatalmadat és dicsőségedet. Hiszen a Te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek Téged. Áldanálak azért életem fogytáig: a Te nevedben emelném fel kezeimet.

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet Téged az én szájam! Ha Reád gondolok ágyamban, őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem. Mert segítségem voltál, és a Te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem. Ragaszkodik hozzád az én lelkem, a Te jobbod megtámogat engem.

Azok pedig, akik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak. Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. A király pedig örvendezni fog Istenben: dicséri Őt mindaz, aki Őreá esküszik, mert bedugatik a hazugok szája." Zsoltár 63,1-12

Uram, hálát adunk, hogy jöhetünk Hozzád, a forráshoz. Kérünk, adj nekünk élő, valóságos találkozást Veled. Áldd meg bejövetelünket, itt tartózkodásunkat. Végezz el bennünk mindent, amiért idehoztál, a Te neved dicsőségére. Ámen.

Nemrég olvastam, hogy egy csavargó, elzüllött gyerek hívő családba került, ahol Jézusról beszéltek. A falon egy ige volt: "Az Isten szeretet." Később ez a gyerek megkérdezte azt, aki esténként az igét olvasta, hogy ki az Isten? Nehéz válaszolni egy olyan gyereknek, aki soha nem hallott Istenről. Az asszony nagyon jól válaszolt. Azt mondta: Isten a forrás. Minden szeretetnek, örömnek, békességnek Isten a forrása. Örültem ennek a megfogalmazásnak. Amikor a kisfiú ezt hallotta, elhatározta, hogy megkeresi a forrást. Addig megy, amíg eljut oda, ahol a forrás van. Mert ha Isten a forrás, ha minden jónak, szépnek Ő a forrása, akkor szeretnék eljutni Hozzá. Bár volna közöttetek valaki, aki azért jött most ide, hogy megkeresse a forrást. Ezért érdemes utazni hosszú kilométereket, hogy eljussak a forrásig.

Igénk így kezdődik: "Isten! én Istenem vagy Te." Tudjuk azt mondani, hogy az én Istenem az én forrásom? Mert a Zsoltáríró így mondja: "Isten! én Istenem vagy Te, jó reggel kereslek Téged, Téged szomjúhoz lelkem, Téged sóvárog testem az elepedt, kiaszott, földön, amelynek nincs vize." Olyan megdöbbentő ez a két szó: kiaszott, elepedt föld. Ti észrevettétek már ezt a földet, amelyen sok szomjas ember van? És nem találják azt, ami kielégíthetné őket. Gondoljátok el, a rengeteg iszákos ember mind keres valamit, és sóvárogva kóvályog ebben a világban. Sok ember szomjasan keres valakit, aki szeresse. Jaj, ha találna valakit, aki igazán szeretné. Az ember nagyon sokszor a szülőben keresi a szeretetet, aztán szerelemben, barátnőben. De mindig kiderül, hogy nem szeret igazán. Az ember mindent megtesz azért, hogy egy kis szeretetet találjon ezen a kiaszott és elepedt földön.

Itt valaki azt mondja: "Isten! én Istenem!" Milyen jó volna, ha hét végén ki tudnád mondani: én Istenem vagy Te! Ez a kisfiú, aki a forrást kereste, nagyon hosszú út után találta meg. Amikor megtalálta, látta, hogy a forrás körül minden zöld. Két szikla között találta meg a kicsobogó vizet, és azt mondta: megtaláltam, ez az én forrásom. És minden reggel, amikor elszabadulhatott otthonról, szaladt fel a forrásához.

Szeretném, ha ezen a héten megtalálnád a forrást, ahol minden reggel megelégedhetnél, szeretetet, békességet, örömöt találhatnál. "Isten! én Istenem vagy Te!" Az én forrásom vagy Te, senkinek el nem mondom, mert ez az enyém. "Téged szomjúhoz lelkem, Téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize." Hiába keresgél itt az ember bármilyen forrást, hát nincs. Jeremiás könyvében olvassuk, hogy a fejedelmek kiküldik fiaikat a kutakra, és fejüket betakarva, üres edénnyel szégyenkezve jönnek vissza, mert nem találnak vizet.

Mennyi helyre mentél már a forrásért? Halld meg most élesen: nincs víz. Minden van, csak víz nincs, szeretet nincs. Lehet, hogy összeköt még benneteket a gyerek, de víz már régen nincs. Olyan szomjasan élnek együtt emberek az elepedt és kiaszott földön, ahol nincs víz. Bár Isten megadná neked ezen a héten, hogy elmondhatnád: "Isten! én Istenem!" Van forrásom, van hova menni, és hol inni. Mindenre van erőm a Krisztusban, ha megtaláltam a forrást. A kezemben van a Biblia, a forrás. Olyan érdekesen mondja a Zsoltáros: "Téged szomjúhoz lelkem, Téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön." A testnek is onnan van ereje. Ha nincs forrása a lelkemnek, a testemnek sincs.

De olyan jó, hogy meg lehet keresni ezt a forrást. Ha még nem találtad meg, vagy ha elvesztetted, nagyon kérlek, hogy mindenáron, mindenen keresztül keresd. "Hogy láthassalak Téged a szent helyen," folytatja az Ige. Olyan jó ez, hogy "a szent helyen," ahol reggel megtalálod, neked is szent hely lesz, ahol az Úrral találkozol. Minden reggel mehetsz az Úr közelébe, és megtalálhatod a szent helyen. Ha bűnnel szennyezted be magad, nem találod. A legkisebb szenny, és nem találom a vizet. Ha valakit megbántottam, azonnal érzem, hogy baj van.

Csak a szent helyen lehet Istent megtalálni. "Hogy láthassalak Téged a szent helyen, szemlélvén a Te hatalmadat és dicsőségedet." Az egész életben a sok kicsi öröm között az egyetlen öröm, hogy láthatom Őt. Mindig megdobban a szívem, mikor húsvétkor olvasom: "Örvendeztek azért a tanítványok, hogy látják az Urat." (Jn 20,20). Te mióta nem találod, miért tűnt el a szemed elől? El ne mulaszd ezen a héten, hogy megtaláld, és újra láthasd Őt minden dologban.

Ez az Isten, az én Istenem, láthatatlan Isten. És egyszer, karácsony éjszakáján kibuggyant a forrás ezen a földön, és Isten Jézusban láthatóan testet öltött. Gondolj arra, hogy ezen az elepedt, kiaszott szomjú földön kinyílt a forrás. A pásztorok keresték a forrást, és elmentek mind Betlehemig. A bölcsek is keresték, és meg is találták. Hadd kérjelek, ne csak keresd, hanem keresd is meg. Ez kettő. Az ember sokszor keres valamit, de nem keresi meg, nem megy végig. Lehet, hogy régen keresed már, de megtaláltad Őt? Testvér, keresd, mert nem fogsz tudni élni nélküle ezen a kiaszott és elepedt földön. Isten azért hozott ide, hogy meglásd, hol van a baj az életedben. Miért nem látod Őt, miért szomjúhozol? "Hiszen a Te kegyelmed jobb az életnél." Ki tudod-e ezt mondani? Kóstoltad már?

Két fiatal nemrég találta meg Jézust olyan helyen, ahol folyt a víz. Aztán valahol igehirdetésen voltak, de mintha nem lett volna ott Isten Szentlelke. Mikor kimentek, az egyik azt mondta a másiknak: meghalni szeretnék inkább, minthogy valaha is így hirdessem az igét. Ezek tudták már, hogy "A Te kegyelmed jobb az életnél." Inkább meghalnának, minthogy elveszítsék ezt a békességet, ezt az örömöt, ezt a szeretet.

A Zsoltáríró bizonyságot tesz: "Hiszen a Te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek Téged. Áldanálak ezért életem fogytáig." Bár te is azt mondanád: Uram, az életem nem lesz elég arra, hogy áldjalak, hogy dicsérjelek, hogy magasztaljalak. Aztán elmondja, hogy mit csinál nappal: "A Te nevedben emelném fel kezeimet. Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet Téged az én szájam!" Elmondja, mit csinál éjjel: "Ha reád gondolok ágyamban, őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem." Éjjel nappal, mindig árad a forrás. Ha éjjel kinyitod szemed és a szíved, akkor is árad feléd Isten szeretete. Az éjszaka sötétségében és a nappal világosságában egyformán.

"Mert segítségem voltál, és a Te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem." Ez olyan szárny, ahová mindig oda lehet bújni. Ha megsebesültél, ha valami nagyon fáj, akkor is. Itt védettségben vagy. Testvér, ma este, ha elmondod majd az utolsó szavakat, bújj be az Ő szárnya alá, az Ő körülölelő szeretetébe. Olyan nyugodtan lehet ott aludni. "Én lefekszem és elalszom, felébredek, mert az Úr támogat engem." (Zsoltár 3,6.) A Zsoltár írójának mindene megvan ebben a forrásban, ebben az Istenben, amire csak szüksége van.

"Ragaszkodik hozzád az én lelkem." Persze, hogy ragaszkodik. Hiszen ha Őt elveszíted, mindent elveszítesz. Még egy pár szó az ellenségről. Olyan jó látni, hogy attól sem kell félni. "Azok pedig, akik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak." Valaki veszedelemre keresi a lelkedet. Ide is eljött utánad. A sötét hatalmak, az ördög, a bűn veszedelemre keresi lelkedet. Talán kívánságok, vagy harag, gyűlölet formájában. Jó volna most komolyan azt mondani: de jó Uram, hogy ott a kereszten, legyőzted az ördögöt, a bűnt, a halált, minden ellenséget. Ott a végső csatában veszedelemre jutott az ellenség. Az Úr Jézus valóban a kígyó fejére taposott. Tudhatod, nincs kitől és mitől félnem. Érzed-e ezt a nagy biztonságot?

Jó volna most megértened, az a dolgod, azért jöttél ide, amiért az a kisfiú a hívő családhoz, hogy keresd, és megtaláld a forrást. Hogy kimondhasd: Isten, Jézus Krisztus által az én Istenem és az én Atyám.

Imádkozzunk! Köszönöm Uram, hogy Jézus Krisztus által Istenem és Atyám lettél. Köszönöm, hogy van hova futnom az ördög, a sötétség elől. Áldalak szárnyaid árnyékáért, a keresztért, ami lehajlik egészen erre a földre. Köszönöm, hogy nincs senki, aki ott ne találna menedéket, otthont és védelmet. Kérünk, hogy könyörülj rajtunk, Tudod, mivel üldöz bennünket a lelkiismeret, az ellenség, a gonosz. Tudod a gondolatainkat, körülményeinket. Segíts Uram, hadd döntsük el ma este, hogy megkeresem a forrást, hogy nekem is legyen olyan életem, olyan boldogságom, amelyik jobb az életnél. Kérünk, hogy már ma este éreztesd meg velünk közelségedet. Uram, hadd tudjunk imádkozni. Áldj meg minket, hogy kereshessünk és meg is találhassunk. Ámen.

Biatorbágy, 1987. február 8.

Vissza a lap tetejére>>>

Kinek panaszkodsz?

"Az éneklőmesternek; Dávid Zsoltára. Hallgasd meg Isten az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtől való félelemtől mentsd meg éltemet. Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől. Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát; irányozzák nyilukat,keserű beszédüket, Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt és nem félnek. Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket? Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajtják; mindenikük keble és szíve kikutathatatlan. De meglövi őket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtuk sebet. És megejtik őket, a nyelvük lesz ellenük; iszonyodik mindenki, aki őket látja. Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. Örvendezni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívűek." Zsoltár 64,1-11

Hadd kérjünk Uram, hogy szólíts meg minket. Hadd értsük meg rögtön, hogy ismersz, szeretsz és van számunkra mondanivalód. Szeretnénk az Igét Tőled kérni és szádból hallani. Áldj meg minket egész héten személyes jelenléteddel. Ámen.

Ebben az igében nagyon megdöbbentett ez az egy szó: "panaszkodom." "Hallgasd meg Isten, az én szómat, mikor panaszkodom". Szoktál-e panaszkodni, és kinek? Lehet hogy mondod barátnak, ismerősnek, mindenkinek, akiről úgy érzed, hogy megért.

Észrevetted már, hogy az embereket mennyire nem érdekli a panaszkodásod? Végén rájössz, hogy oda sem figyelt arra, amit elmondtál. Az ember mégis folytatja, ha nem érdekli is a másik embert. Hiszen neki is megvan a maga baja. Mindenki úgy érzi, a másik baja semmi az övéhez képest. És mégis panaszkodom, mintha nem tudna az ember leszokni róla.

Kinek panaszkodsz, és mire? Lehet, vannak emberek a családban, akikkel sok baj van. Nem győzöd mondani, ilyen, olyan, ezt csinált, azt csinált. Értsük meg, hogy akár emberre, akár körülményekre panaszkodsz, mindig Istenre panaszkodsz. Emlékezzünk, Ádám azt mondta az Úrnak: "Az asszony, akit mellém adtál". (1Móz 3,12). Tehát ki a hibás? - Isten.

Mikor magamra panaszkodom akkor is Istenre panaszkodom. Tudod, hogy milyen vagy, de azt mondod: nem tehetek róla, hogy türelmetlen, indulatos vagyok. Próbáltam már más lenni, de ilyen vagyok. Ha egy picit is belenézel, rájössz, hogy nem érdemes panaszkodni. Trúdel Dorottyának egy otthon volt a vezetése alatt, ahol lelki betegek fordultak meg. Azt mondta: aki panaszkodik, elárulja Jézust. Nézz szembe ezzel: mindig elárulod Jézust, amikor panaszkodsz, mintha nem volna jó, amit, vagy akiket Ő adott. Vigyázzunk, mert mindig Istennel vagyok elégedetlen.

Újra kérdezem: kinek panaszkodsz? Jó volna, ha megfordulna a dolog és Istennek panaszkodnál. Egyedül Neki érdemes panaszkodni. Azt mondja a Zsoltáríró: "Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom". Isten maga biztat: Öntsétek ki szíveteket előttem! Minden korlát nélkül kimondhatom. Isten végighallgat, mert türelme, szeretete van hozzád. A Zsoltáríró is Istennek panaszkodik, mert Ő meghallgatja. Csak olyan jó volna mindig nagyon őszintének lenni. Amikor az imádságról beszélgettünk, azt mondottuk: az imádság komoly feltétele az őszinteség. Soha ne mondjunk olyat, ami nem igaz. Annyi hazugság van sokszor az imádságunkban. Uram, mindent át szeretnék adni. És közben dehogyis. Isten egyet vár tőlünk, hogy őszintén öntsük ki szívünket előtte.

Jó volna már ma este elkezdeni, és elmondani a Zsoltáríróval együtt: "Hallgasd meg Istenem". Az utolsó vers azt mondja: "Dicsekedni fognak minden egyenesszívűek." Sajnos, mi nem vagyunk egyenesszívűek. Jó volna egyszer igazán elkezdeni magamra panaszkodni, mert a legkomolyabb ellenség saját magad. "Az ellenségtől való félelemtől mentsd meg életemet." Szeretnénk megnézni, ki hát az ellenség? Most először gondolj arra, aki tönkretette az életedet, aki belenyúlt a dolgaidba.

Isten igéje az egyetlen nagy ellenségről beszél. A nagy ellenség, a lelked tönkretevője a Sátán. Két nagy csapat van a szolgálatában. Az egyik a láthatatlan hatalmasság. Az Efézusi levélben elmondja Pál világosan: "Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban vannak." (Ef 6,12). A levegőbeli hatalmasságok! A gonoszságnak lelkei, és a Zsoltárban is azt mondja: "gonosztevőknek gyülekezete."

A másik csapat itt van a földön, az emberek, akikkel kapcsolatban így szól: "Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elől, a gonosztevőknek gyülekezetétől." Úgy érzem, két dolog ez, hogy ments meg és rejts el. Van aki elől el kell rejtsen, és van akitől meg kell mentsen.

Mi a fegyverük? Mind a két csapatnak ugyanaz. "Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát; irányozzák nyilukat, keserű beszédüket. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant". Annyiszor néztem már szembe magammal, olyan sokszor nagyon éles tud lenni a nyelvem. Nemrég gondolkoztam egy igén: Isten büntetése utoléri őket az ő nyelvüknek mérge miatt. Észrevetted már, hogy nyelvednek milyen mérge tud lenni? Mennyire éles, amikor valakit kritizálsz? Azt mondja a Római levél: "Áspis kígyó mérge van ajkaik alatt." (Róm 3,13b). A Zsoltár pedig így mondja: "Akik megélesítik nyelvüket, mint a szablyát; irányozzák nyilukat, keserű beszédüket."

Kétféle módon támad az ellenség. Amikor szemtől-szembe támad, és kritizál, élesen mondja a dolgokat. Megharagít, kiborít mindent, akkor megtudhatod, hogy milyen vagy. De még veszélyesebb a másik, amikor titkon lövöldöznek. A szembenvaló soha nem olyan veszedelmes, mint aki hátmögött csinálja. "Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják, hogy ki látja őket?" Nem vagytok-e abban a társaságban, aki hátmögött beszél és tőrt vet titkon? Tudjátok, hogy munkahelyen, faluban, mennyire egymás háta mögött beszélnek az emberek. Egy orvosnő elmondta: mindig ott bukom, amikor a fiatal orvosok szidják a főorvost, hogy milyen buta rendelkezéseket ad, mennyire nem ért hozzá. Az a bajom, hogy én is mondom. Nekem is eszembe jut, hogy mit kellett volna másképp csinálnia. Olyan nehéz olyankor nem mondani. Tehát benne vagyok a cselszövésben.

"Megegyeztek, hogy tőrt vetnek titkon, mondják: ki látja őket?" Mindig csak úgy, hogy ne lássa senki, ne hallja senki, nehogy baj legyen belőle. A szád, a nyelved kinek a szolgálatában van? Hogy tudsz bántani hátmögött, titokban kritizálni, elmondani sok-sok mindent, amit szembe soha nem mondanál. Ebben a percben már benne vagy abban, hogy "tőrt vetnek titkon". Modersohn könyvében olvastam, hogy ha más mondja is, és meghallgatod, azt kellene mondanod: vagy mondjuk el most szemébe, vagy nekem se mond.

Iszonyú valami a nyelv. Sokszor célzok vele. Megvan annak az iránya, mint ahogy a nyíllal is céloz az ember, pontosan oda, ahol az illetőnek a legjobban fáj. Nem tudom, hordoztál-e már sebet, mikor valakinek a nyelve megcélzott. Volt-e már úgy, hogy napokig fájt. Sokszor ébredtem arra: mi is fájt nekem annyira? Éjjel elfelejtettem, de reggelre eszembe jutott. Megvolt a seb. Az embernek a lelke legmélye nagyon tud fájni, mikor pontosan az lő, akit szeretek. Nem tudom nincs-e körülötted olyan ember, akire azt kell mondanod: te vagy az, aki a legnagyobb fájdamat okoztad, hátmögött, titkon.

Olyan megdöbbentő ez a mondat: "Mindenikük keble és szíve kikutathatatlan." Nem tudom kiismerni. Az álnok ember kikutathatatlan. Egyszerűen nem tudom, hogy milyen. Kedves, barátságos tud lenni, talán mindig szépeket mond. És nem tudod, hogy a hátad mögött miért mond mást. Nem tudod kikutatni, mi ennek az oka.

Vajon megismerhetnek-e téged, akikkel beszélsz? Nem vagy-e kétnyelvű és kétajkú? Talán akik körülötted élnek sem tudják már, komolyan gondolja, vagy nem. Szeret engem, vagy nem? "Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajtják, mindenik szíve és keble kikutathatatlan." A láthatatlan világban lévő ellenség is kikutathatatlan. Soha nem tudod, honnan jön a lövés, mi a következő kísértés, hogy ér utol, hogy borít fel. Nagyon sok az ellenség.

Aztán egyszer csak fordul a Zsoltár, és elkezdi mondani: "De meglövi őket az Isten". Istennek is vannak nyilai, nemcsak az embereknek. Isten is lő. Istennek legtisztább nyilai az Ige nyilai. Jó volna most azt kérni: Uram, engem is találj el ezen a héten!

Egy lelkésztestvérem, aki először járt itt csendeshéten, morzsaszedésnél elmondta: ahol eddig jártam, ahol gyakorlatoztak, ki volt írva, hogy éles lövészet. Az ember vigyázott, hogy arra ne járjon. Itt nem volt kiírva semmi, de ahogy beléptem, azonnal eltalált az Ige. Tessék kiírni a ház elé: éleslövészet!

Isten nyilai pontosan, élesen találnak oda, ahová szükséges. Testvér, olyan területre, olyan helyre kerültél, ahol Isten lő és téged el akar találni a legérzékenyebb pontodon. Lehet már eltalált, velem együtt azt érzed: jaj a nyelvem! A legnagyobb ajándék, ha itt most eltalál az Úr. Az Ő nyila nem olyan, hogy halálra sebez. Ő megsebez, de be is kötöz. Az Ő kése gyógyító kés. A kés az Atya kezében van, és a szeretet irányozza. Operáló kés és nem harci szablya. Ott vág, ahol szükséges. Nagyon kérlek, ne állj neki ellen. Rettenetes, ha nem akarunk hallgatni a szavára. Akkor nagyon sokszor jön a következő fajta nyíl embereken keresztül. Amikor valóban őszintén megmondanak dolgokat és nem tudod elfogadni. A harmadik fajta a legfájóbb, amikor eseményeken keresztül lőnek a nyilai. Betegség, szenvedés, családi bajok. Jaj a gyerekem! Hova fogsz kapni: Istenem, miért?! Hányszor elhangzik ez a síró mondat.

Minden miért-nek megvan az azért-ja. Isten nyilai célirányosan jönnek. A Szentlélek irányítja őket. Ó, bár jönnének, hogy eltalálhatna az Ige és megtisztíthatna. Így mondja az Ige: "De meglövi őket Isten, hirtelen nyíl üt rajtuk sebet." Bár ne lennél sebezhetetlen ezen a héten. Rettenetes, amikor már olyan kemények vagyunk, hogy minden visszapattan rólunk. Már mindent megszoktunk, mindent kibírunk. A legélesebb nyíl sem talál már a szívünkig.

Istennek kezében van az a csapás, az a nehéz, amire össze fogsz törni. Csak még nem akarja. Megpróbál még igéjével megtisztítani. Egy helyen így mondja az Ige: "Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemencéjében." (Ézs 48,10). Isten akarata most az, hogy megtisztítson mint ezüstöt, az Ő szava által, hogy ne kelljen belekerülnöd a nyomor kemencéjébe.

"Akkor megfélemlenek mind az emberek". Te nem félsz? Már nem tud Isten megfélemlíteni? "Hirdetni fogják Istennek dolgát és megértik cselekedetét." Milyen nagy ajándék ez a kettő együtt, amit az Ige mond. Ha megérted Isten dolgát, hirdetni is fogod. Talán azokon keresztül, amik veled történnek.

"Örvendezni fog az igaz Istenben és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívüek." Ha megérted, hogy veled az Úr mit akar, akkor örülni fogsz és Hozzá menekülsz. Jó volna, ha örülnénk mindnyájan az Ő ítéletének. Mondod-e, hogy Uram, ítélj meg engem! Mered-e teljes szívvel kérni: Uram, tisztíts meg engem! "Lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján!" (Zsoltár 139,24).

Ne legyél magabiztos. Próbálj csendben lenni. Hadd tudjon Isten ítélni, tisztítani. Ebben az időben, amiben élünk, Isten minden ítélete kegyelem. Isten mindent jól cselekszik. Kérjük az Urat, ne legyen szívünk kemény szív. Engedjünk az ítéletnek. Hadd végezhesse el bennünk mindazt, amiért idehozott.

Imádkozzunk! Áldunk Uram az egyenes szóért, amivel fogadtál bennünket. Köszönöm, hogy nem hízelgő és nem simogató szó volt. Kérünk, hogy lövöldözz tovább nyilaiddal. Ne legyen senki, aki nem kap találatot. Áldunk, hogy nyilaid nem mérges, hanem gyógyító nyilak. Kérünk, vágj bele életünkbe ott, ahol most kell, itt, az előtted való csendben. Hadd értsük meg eddigi dolgainkat is, hogy sok mindent miért tettél. Hadd tudjunk dicsérni Téged meglátni cselekedeteidet és magasztalni érte. Végezz el bennünk mindent, hogy úgy menjünk haza, mint akik hirdetni tudják nevedet, és mindazt, amit cselekedtél velünk. Áldd meg minden napunkat, minden óránkat és végezd el munkádat, neved dicsőségére. Ámen

Biatorbágy, 1987. március 8.

Vissza a lap tetejére>>>

Lássátok, halljátok

"Az éneklőmesternek: Zsoltár, ének. Örvendezz Istennek, óh, te egész föld. Énekeljétek az Ő nevének dicsőségét: dicsőítsétek az Ő dicséretét! Mondjátok Istennek: Míly csodálatosak a Te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid. Az egész föld leborul előtted, énekel Néked, énekli a Te nevedet. Szela. Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait: csodálatosak az Ő cselekedetei az emberek fiain. A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk Őbenne. Aki uralkodik az Ő hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela. Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az Ő dicséretének szavát. Aki megeleveníti lelkünket, és nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

Mert megpróbáltál minket, óh Isten, megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt. Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat. Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk, de kihoztál bennünket bőségre. Elmegyek házadba égőáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat, Amelyeket ajakim ígértek és szájam mondott nyomorúságomban. Hizlalt juhokat áldozom néked égőáldozatul, kosok jóillatú áldozatával: ökröket bakokkal együtt áldozom Néked. Szela. Jöjjetek és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek, miket cselekedett az én lelkemmel! Hozzá kiáltottam az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt. Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára. Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem." Zsoltár 66,1-20

Kérünk Urunk, segíts, hogy igazán megláthassuk nagy szeretetedet és bölcsességedet, amivel eddigi életünket igazgattad. Köszönjük, hogy itt lehetünk. Áldd meg bejövetelünket, itt tartózkodásunkat. Kérünk, használj ki minden percet, hogy egészen megismerhessünk, és egészen átadhassuk életünket. Kérünk, már most szólíts meg minket, neved dicsősségére. Ámen.

Az első egy hívó szó: "Jöjjetek!" Úgy gondolom, ennek már engedtünk, hiszen itt vagyunk, itt ülnek a testvérek, az a jele, hogy jöttem. Eddig azonban csak az Ő házáig jöttünk, de Hozzá kell mennünk egészen. Az Újszövetségben is így mondja Jézus: "Jöjjetek én hozzám mindnyájan!" (Mt 11,28). Ez a hívó szó idáig már elhozott, bár vinne tovább, egészen Jézusig.

Az első "jöjjetek," az imádkozásra való felszólítás után ezt mondja: boruljunk le, örüljünk, örvendezzünk, dicsőítsük Őt. De lehet, hogy azt kell mondanod: nem tudom. Vajon kimondták-e már ezt a testvérek egyszer, hogy nem tudok imádkozni? Őszintén megmondom, én sokszor kimondtam. Jó ezt őszintén elmondani az Úrnak: szeretnék, de nem tudok. Örülni sem tudok, igazán leborulni és Őt dicsőíteni sem tudom.

Aki ismeri a Bibliát, az tudja, hogy volt egy próféta, Bálám, aki azt mondta: dicsőítem Őt leborulva, de nyitott szemekkel. Ha leborulunk, általában becsukjuk a szemünket. Az Ige most azt mondja, boruljunk le, dicsérjük Őt és közben lássunk. "Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait!" Ha majd látod Isten dolgait, akkor tudsz imádkozni, tudod dicsőíteni, és le tudsz borulni. És akkor majd látjuk a rajtunk és másokon végzett cselekedeteit. Mert nagyon sok mindent látunk, a magunk cselekedeteit, de most azt mondja az Ige: "Lássátok az Isten cselekedeteit!" Isten cselekedetei csodálatosak. Így mondja az Ézsaiás 9,6 Jézusról: "Hívják nevét csodálatosnak." Emlékszem, amikor még nem ismertem Jézust, és hívő tanárok között tanítottam, állandóan mondták ezt a szót: csodálatos. Úgy bosszankodtam, hogy ezeknek minden csodálatos? Azóta én is megtanultam ezt a szót. Amikor Isten cselekszik, nem tud az ember mást mondani, mint hogy csodálatos. Lehet hogy te is fogod majd mondani néhány nap után, hogy de csodálatos.

Isten munkái az Ő dolgai. Ezért olvastam a két igét: "Jöjjetek és lássátok, jöjjetek és halljátok." Ezért a kettőért, hozott ide az Úr: jöjj és láss, jöjj és hallj. Lásd az Ő munkáit. Egy kicsit beszélünk a külső munkáiról, a teremtettségről. Nem tudom, szoktunk-e azon gondolkozni, milyen csodálatosak az Isten dolgai? Sajnos mindent megszoktunk már. Elfelejtettünk csodálkozni. Minden tavasszal csodálkozom azon, ahogyan megújul minden. Egy asszonynak próbáltam egyszer magyarázni, milyen csodálatos minden körülöttünk, de annyira tele volt a saját nyomorúságával, hogy szinte semmit nem látott már ebből a csodálatos teremtettségből. Nem vette észre maga körül az Isten dolgait.

Az egész teremtettségben törvények vannak, mert Isten maga a rend, a törvény. Mózes könyve elején mondja a Biblia: amíg a világ világ lesz, tél és nyár, tavasz és ősz, mindig meglesz. Sokszor, mikor nehezen jön a tavasz, emberek kérdezik: soha nem lesz most tavasz? Lesz, mert Isten törvényeit nem lehet megváltoztatni, mert a törvény, törvény.

A másik dolog, amit Isten csodálatos teremtettségében láthatunk, hogy az Isten szeretet. Nem tudom értitek-e, milyen szeretet van abban, hogy minden olyan szép? Nálunk soha ilyen szépen nem virágzott az orgona, mint most. Van-e szemed rá, hogy meglásd, Isten szeretete mennyi mindennel megajándékoz, ami körülöttünk van, ami szép.

Egy könyv akadt ma a kezembe: A sebész találkozik Istennel. Leírja ez a sebész, amikor medikus volt és kezdte a munkáját, akkor kezdte megismerni Istent, és azt, hogy Isten szeretet. A felfüggesztett törvény annyit jelent, hogy Isten nem törvény alatt néz minket, hanem az Ő mérhetetlen szeretete alatt. És vannak pillanatok, amikor felfüggeszti a törvényt. Az első tapasztalata ennek a medikusnak az volt, amikor egy asszony hashártya gyulladással volt kórházban, és iszonyú fájdalmai voltak. Alig tudták csillapítani. Azt írja, egyik napon, ahogy bemegyek hozzá, az asszony vidáman mosolyog rám, nem fáj semmim. - A sebész abban a pillanatban megáll és azt gondolja: tudom, hogy miért, meg fog halni. Már nincs szükség a fájdalomra. Isten felfüggesztette azt a törvényt, hogy ennek a folyamatnak iszonyú fájdalmai vannak. Ugyanúgy állok meg egy baleseti sérült mellett, mindene össze van törve, megkérdezem: nagyon fáj? - Doktor úr, semmi sem fáj. - Hogy hogy ott vannak a sebek és nem fáj? Felfüggesztett törvény. Kellene, hogy fájjon, de abban az állapotban az Úr megadja, hogy egyszerűen nem fáj. Még nem fáj. A másik már nem fáj. A fájdalom Isten ajándéka, végzi a maga munkáját, és ez az Ő szeretetéből van. A felfüggesztett törvénynél egyszer azon csodálkoztam, mikor valaki azt mondta: figyeld meg, milyen csodálatos, hogy minden testnél úgy van, hogy ha valami szilárddá válik, az súlyosabb, csak a víznél könnyebb a jég, mint a víz. Hogy van ez? Aztán csendben azt mondta: tudod, az Isten szereti a halakat. Ha alulról fagyna be a víz, nem fölülről, nem fölszállna az, ami nagyobb súly kellene, hogy legyen, akkor a halak nem tudnának élni. Akkor lentről fagyna be a tó, és nem lenne helyük.

Sok sok mindent lehetne elmondani, amire az embernek szeme szája eláll, hogy a törvény fölfüggesztve? Nagyobb a szeretet, mint a törvény. "Jöjjetek és lássátok!" Bár kinyílna a szemünk a teremtettség csodáira és azt mondanánk, mennyi mindenben látjuk, hogy Isten szeretete sokszor felfüggeszti a törvényt, a "kell"-t, a rendet, és győz a szeretet. Nagyobb a szeretet, mint a rend. Ez a külső világ.

A másik jöjjetek így mondja: "Jöjjetek, halljátok!" Testvér, nemcsak látni kell, hanem hallani. "Halljátok meg Isten dolgait, hogy mit cselekedett az én lelkemmel." Először megnéztük a külső világot, és most meglátjuk a belső világot, ahol szintén úr a törvény. A bűn és a büntetés törvényszerűen összefügg. Szeretném, ha nagyon komolyan megértenétek, hogy nincs bűn büntetés nélkül. A legkisebb dolognak is lesz büntetése. Ha három bűnt követtél el egymás után, mind a háromnak külön meglesz a büntetése. Ez a rend, a törvény. Ez így van, mert ennek így kell lennie. Egy rettenetes szó ez: "kell". A kell felfüggeszthetetlen törvény a belső világban.

Azért olvastam el az egész Zsoltárt, hogy meglássuk, mi az Isten törvénye. "Mert megpróbáltál minket óh Isten, megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt. Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat. Embert ültettél fejünkre." Értitek, hogy milyen rettenetes dolgok ezek itt sorban. A testi szenvedések, a külső dolgok, a bűnnek a következménye az Isten rendje. Azt mondja: megpróbáltál, megtisztítottál, hálóba vittél be minket. Nagyon sok olyan háló van, ahonnan nehéz kijönni. "Embert ültettél fejünkre." Lehet hogy egy főnököt, lehet hogy a családban valakit. Ül valaki a fejeden? Érzed, hogy mindig lehurrog, hogy semmit nem tudsz tőle csinálni? Talán kemény, szeretetlen az az ember, aki a fejeden ül. Ez mind felülről van, mind Istennek a cselekvése. Talán megnősültél, és most a fejeden ül a feleséged az Isten törvénye szerint. Egyszerűen nem boldogulsz úgy, ahogyan szeretnél. Nem kerestem Isten akaratát, és aztán így történik, hogy vannak lerázhatatlan igák, amikkel most már nem bírok.

Újra mondom: halljátok, mit cselekedett a lelkemmel a belső világomban is. Látjátok ezt is elbeszélte, hogy miféle nyomorúságon mentél végig. És aztán itt is kiderül, hogy nagyobb a szeretet a törvénynél. Vajon átéltétek-e valaha, hogy van itt egy nagy dettó. "Embert ültettél fejünkre, tűzbe, vízbe jutottunk." Ez is olyan valóságos átélés sokszor indulatokba, depresszióba, reménytelenségbe, csüggedésbe, tüzbe, vízbe jutottunk. És ez a nagy-nagy dettó: a kegyelem. Az efézusi levél az összes nehezek után így mondja: "De az Isten!" De kihoztál! A kettő között van egy mondat, amit jó volna nagyon komolyan venni: az Úrhoz kiáltottam. A nehézségekben vajon kiáltottál-e az Úrhoz? És azt mondja: az Úr meghallgatta szavamat. "Hozzá kiáltottam az én szájammal, magasztalás volt nyelvem alatt." És az Isten meghallgatott.

Talán sokszor nem hallgatott meg. Jó volna komolyan meglátni, ez is az Ő kegyelméből van. Sokszor olyat kérünk és úgy, hogy az kárunkra lenne. Hányan mondták már el: jaj, ha akkor meghallgatott volna! Amikor neked javadra van, akkor hallgat meg Isten. Olyan érdekes, ahogy elmondja a meghallgatás feltételeit: kértem az Urat, kiáltottam Hozzá és meghallgatott. "Ha hamisságra néztem volna szívemben". Testvér, az imádság feltétele az őszinteség. Ha ma este imádkozol, gondolj arra, igazán őszintén szólok. Mert ha hamis az imádságod, Isten nem hallgat meg. "Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. Magasztalás volt a nyelvem alatt." A Zsoltáríró hittel imádkozott, előre dicsérte az Urat. És elmondja a végén a mérhetetlen örömét: "Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára." Kegyelmét nem vonta meg tőlem, meghallgatott. Őszinte, igaz imádság az Isten akarata szerint való imádság. Milyen jó volna, ha megtanulnátok ezen a héten, hogy "Imádkozzatok!"

Szeretném kérni a testvéreket, kezdjük így a hetet: "Imádkozzatok!" Mondjuk el Neki őszintén, teljes szívből, ami a szívünket nyomja, ami bánt, ami nehéz. "Imádkozzatok!" Egy pár mondatot most olvastam az imádságról. A legfontosabb ha imádkozol, akkor felejts el mindent magad körül. Csak Vele beszélj. Akkor ne gondolj arra, kikkel vagy együtt, ne gondolj arra, amit otthon hagytál, hanem arra gondolj: most csak Isten van, - aki meghallgat az Úr Jézus által, - és te. Akkor ketten vagytok. Próbálj úgy imádkozni, hogy semmi másra nem gondolsz, csak Őreá. Akkor megtapasztalod: "Jöjjetek és lássátok, jöjjetek és halljátok!" Akkor ha hazamégy, el tudod majd mondani: csodálatos, hogy mit cselekedett a lelkemmel.

Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy az imádság vasárnapján, az előttünk levő héten beszélni akarsz nekünk. Azt akarod, hogy ezen a héten jöjjünk és halljunk, jöjjünk és lássunk. Köszönöm, hogy itt lehetünk. Kérünk Uram, hadd tudjunk ma leborulni Előtted. És kérlek nyisd meg szemünket a sok csodád meglátására, ami az életünkben, és ami körülöttünk történt. Hadd ismerhessünk meg Téged igazán. Áldj meg ezzel bennünket, neved dicsőségére! Ámen

Biatorbágy, 1989. április 30.

Vissza a lap tetejére>>>

Áldott az Isten

"Jöjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélőnek: miket cselekedett az én lelkemmel! Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt. Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára. Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgesemet, és kegyelmét nem vonta meg tőlem." Zsoltár 66,16-20

Uram, kérünk, szólíts most meg Igédben. Köszönjük, hogy hívsz és köszönjük, hogy jöhetünk Hozzád. Áldd meg kérünk így az egész hetet, hogy valóban találkozhassunk Veled. Segíts, hogy már ma este mehessünk Hozzád. Ámen.

Az első szó így hangzik: "Jöjjetek!" Ezért is énekeltük: "Jézushoz jöjjetek!" Ezt nekünk már nem kell mondani, mert eljöttünk otthonról, eljöttünk a körülményeinkből. Kornélius így mondja Péternek: "Jól tetted, hogy eljöttél!" (ApCsel 10,13).

Mennyi akadálya van annak, hogy eljöjjünk otthonról, hogy otthagyjuk a családot, a munkát. Sokszor még az utolsó pillanatban is úgy van az ember, nem tudom, hogy el tudok-e menni. Nemcsak külső akadályok vannak, belsők is. Valaki elmondta: úgy féltem eljönni, mi lesz, ha megváltozik az egész életem. Lehet éppen a feleséged mondja: pont most akarsz elmenni, mikor még a veteményezés sincsen kész? De olyan jó, hogy ott tudtatok hagyni mindent, munkát, kényelmet. Mert jobban érzi magát az ember ott, ahol megszokta, és mindennek tudja a helyét, mi hol van.

Persze vannak belső akadályok is. Lehet hogy nem is ember akadályoz, - egy láthatatlan személy. Van valaki, aki mindent megtesz, hogy ne tudj eljönni, az utolsó percig harcol érted, hogy otthon maradj. Biztosan mindenki ismeri Guliver történetét, akit a törpék hajszállal kötöztek meg, és képtelen volt felkelni. A mi köteleink nem emberi kötelékek, a Sátán nagyon sok mindent tud közbe vetni, és sok-sok mindennel megkötöz. Ezer kifogás, ezer szál. Egy fekete kéz van a kötelékek mögött.

Egyszer valaki azt mondta: az emberi élet olyan, mint a bábszínház. Mindenki látta már, hogy mozognak ott a bábuk, hátul spárgán rángatják őket. Mi is a világban az alakokat látjuk, magunkat, feleségünket, gyerekeinket. De nem gondolunk arra, hogy egy kéz mozgatja őket. Észrevettétek-e már saját magatokon, hogy nem azt csinálom, amit akarok. Nem akartam most kiabálni, haragudni. Nem akartam én a kocsmába menni. Hogy kerültem oda? Ki és mi mozgat engem?

Van egy fekete kéz, egy személy, akit úgy hívunk: Sátán, a sötétség hatalma, amelyik rejtve dolgozik. A Róma hétben látunk egy embert, aki küzd a láthatatlan hatalommal. Így mondja az Ige: "Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz az én testemben semmi jó...Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, nem én mívelem azt már, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem." (Róm 7,18-21). Megdöbbentő, ahogy újra és újra elmondja: nem ezt akartam, a jót akartam.

Gondoljunk talán a házasságunkra. Amikor elindultunk, nem ilyen életet akartunk. Szerettük egymást, mégis hova jutottunk? Családban, munkahelyen mindig ez van: nem akartam összeveszni, nem akartam békétlenséget. Ha megkérdezi az ember a családtagokat külön külön, mindenki azt mondja: milyen jó volna, ha nálunk mindenki szépen beszélne, kedves volna, mindenki a másik javát keresné. Hát miért vagyunk ilyenek?

Látjuk, hogy valami erő működik itt? Ezért jó, ha megértjük, amit az Ige itt világosan mond: "Jöjjetek és halljátok meg!" Most valamiért jönni kellett. De honnan, hova? Honnan el, és hova? Mert egyszerű volt, hogy otthonról ide eljöttél. De Isten nemcsak ezt akarja. Idáig eljöttél, de a fele út még hátra van. El a bűnből, el önmagamból, el a megkötözöttségemből. Ha azt mondjuk, hogy jöjjetek, akkor valaki hív. Isten hív. Hová? Őhozzá! Miért hív az Úr? Valamit meghallani. Mit kell meghallanunk? A Zsoltár elején az 5. vers mondja: "Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az Ő cselekedetei az emberek fiain." Jöjjetek és lássátok. Most hallani kell, vagy látni? Isten azért hív, hogy lássunk és halljunk. Hallani is lehet és látni is? Ha csak hallani lehet, akkor valami baj van. Hány ember mondja, de nem látszik. Kérdezem, hogy lehet azt látni, hogy mit cselekedett a lelkemmel?

Ami belül bennünk van, az látszik. A szem a lélek tükre. Az embernek a szemén azonnal meglátszik, ha belül valami történik. A testvéreken is meglátszik majd, amit Isten cselekedett a lelkükkel. Ha valami bennünk történik, meglátszik az arcon, a szemen, a homlokon. Az Úr Jézus azt mondja: az Ő neve homlokukon lesz. A tisztaság, a derű az egész arcon. Minden emberre kiül, ami benne van. Nem lehet letagadni.

Valaki azt mondta: Isten igazságtalan. Van aki szép, van aki csúnya. A másik azt mondta: nem igazságtalan. Egy bizonyos idő múlva mindenki megkapja azt az arcot, ami belül van. A félelem, a sok rosszindulat, mind-mind vonásokat húz. És ez mind belerajzolódik az arcunkba. Lehet hogy egy arc csúnya, mégis egy olyan szépség, kedvesség, derű, tisztaság árad belőle. Máray Sándornak a versében volt: A szépség nem egyéb, csak belső tisztaság, minden egyébb csak kozmetika. A belső tisztaság sugárzik.

Jó volna, ha a testvérek úgy mehetnének haza: hadd mondjam el mindenkinek, mit cselekedett velem az Úr. Amikor hazamentem arról a helyről, ahol megtértem, csak egy szót kellett szólnom, édesanyám azt kérdezte: mi történt veled, olyan boldognak látszol. Menyasszony vagy? Mentem befele és azt mondtam - megtértem. - Mit csináltál? Soha nem hallotta ezt a szót. Jó volna, ha majd a testvérek hazamennek és ajtót nyit a feleség és azt kérdezné: mi van veled, mi ez a ragyogás, ez a békesség, boldogság? Mi történt veled? Akkor már lehet látni és el lehet mondani, halljátok meg, mit cselekedett a lekemmel. Itt belül valami történt.

Akivel egyszer már megtörtént, az tudja, hogy mit jelent. De lehet, hogy azóta talán sok minden bepiszkolódott, tönkrement, elromlott belül. Az Úr azzal fogad, hogy valamit cselekedni akar. Ha engedünk Neki, úgy mehetünk haza, hogy mindenki megláthatja, valamit cselekedett a lelkemmel. A ragyogás látható. A sötétség is látható. Sokszor emberek szeméből süt a sötétség. Vigyázzunk, ne nézzünk emberekre, ha nem akarjuk, hogy meglássák, mi van a lelkünkben.

A Zsoltáríró elmondja most, az Úr mit cselekedett az Ő lelkével. Így kezdődik: "Hozzá kiálték az én szájammal". Ezt már ma este el lehet kezdeni. Ha azt akarjuk, hogy az Úr valamit cselekedjen a lelkünkkel, az első dolgunk, hogy kiáltsunk Hozzá. Szájjal kell kiáltani, vagy szívvel? Mind a kettővel. Azt mondja a Biblia: "A szív teljességéből szól a száj." (Mt 12,34b).

Olyan jó a következő mondat: "És magasztalás volt nyelvem alatt." Hogy magasztalhatja egy olyan szív Istent, amelyik még nem szabad? Úgy, hogy már akkor hiszem, hogy megszabadít. Segíts, könyörülj rajtam, hiszen azért hoztál ide, hogy megszabadíts! A következő mondat: "Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram." Tudjátok mi a hamisság? Hogy nem azt mondom, ami az igazság. Ezzel vagyunk tele. Senkit nem kell tanítani, hogyan kell hazudni. Tudom azt magamtól is. A hamisság mélyen megvan bennünk. Mást mutatunk, másnak akarunk látszani, majd itt egymás előtt is megjátszuk magunkat. Jó volna ezt abbahagyni. Egyetlen fajta emberrel nem tudott az Úr mit kezdeni, a farizeusokkal. A bűnösök, a paráznák, a vámszedők mind szabadultak. A farizeusok nem.

Ma, ha kiáltasz az Úrhoz, lásd be, a legnagyobb bajod a hamisság. Hagyd abba, mert ha ez van a nyelved alatt, nem hallgat meg Isten. Ha nem hagysz fel azzal, hogy ilyennek lássanak, olyannak lássanak. Szabad hallgatni dolgokról, de ne mondjunk mást, mint ami igaz. Istennek mindent megmondhatsz, csak ne hamisan. Ne mondd, hogy annyira hiszek Benned, és közben nem igaz. Mondd el őszintén, hogy hitvány vagyok, talán azt sem hiszem el, ami a Bibliában írva van, ki tudja, mi igaz abból.

Így folytatja az Ige: "Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára." Valaki figyeli, amit beszélünk. Ha egymással beszélünk is. Valaki figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv íratott, - mondja az Ige. Mindig az Úr színe előtt beszéljünk. Valaki, aki mindent tud, hallgat. Tudja az anyagiasságodat, és mindent. De azt is tudja, amikor először igazat fogsz mondani. Ha ma este őszintén kiöntöd a szívedet Előtte, akkor mondhatod: "Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára. Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet és kegyelmét nem vonta meg tőlem."

Bár ezzel fejeződhetne be ez a csendeshét: Áldott az Isten, mert kegyelmét nem vonta meg. Sokáig nem tudtam ezzel a szóval mit kezdeni, hogy kegyelem. Világi ember voltam, a kegyes szavak mindig bosszantottak. Aztán egyszer azt olvastam: a kegyelem a meg nem érdemelt szeretet. Azóta nagyon szeretem ezt a szót.

Testvér, nem érdemled meg, hogy az Isten szeressen - és ez a kegyelem. Ha Hozzá kiáltasz, abban a pillanatban elindul feléd a kegyelem. Ezért hívott ide Isten. Az Ige azt mondja: "Jöjjetek!" És újra mondom: "Jól tetted, hogy eljöttél."

Imádkozzunk! Köszönjük Uram, hogy itt lehetünk, ahol árad a kegyelmed. Köszönjük, hogy ma reggel azt mondtad az Igében: "Az Úr keze nyugszik e hegyen." Hadd áldjunk, hogy tudhatjuk, védő kezed nyugszik itt. Köszönjük, hogy ez alá a kéz alá jöhettünk. Hadd dicsérjünk Téged. Kérünk, hogy a meg nem érdemelt szereteted hadd érje utol most a szívünket. Hadd tegye nyitottá, őszintévé, egyenessé. Köszönjük, hogy hívhatunk és felelni fogsz, mert hallod kiáltásunkat és figyelsz reá. Légy áldott érte! Ámen.

Biatorbágy, 1986. május 4.

Vissza a lap tetejére>>>

Felkél az Isten

"Az éneklőmesternek; Dávid Zsoltára, éneke. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az Ő gyűlölői. Amint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; amint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől. Az igazak pedig örvendeznek és vigadnak az Isten előtt, és ujjonganak örömmel. Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az Ő nevének; csináljatok útat annak, aki jön a pusztákon át, akinek Jah a neve, és örüljetek előtte. Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az Ő szentséges hajlékában. Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen. Óh Isten, mikor kivonultál a Te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: Szela. A föld reng, az egek is csepegnek Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt." Zsoltár 68,1-9

"Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye. Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony, ezen lakozik az Úr mindörökké!" Zsoltár 68,16-17

Köszönjük Uram, hogy a Te szentséges tekinteted ebben a pillanaban is néz minket. Áldunk, hogy át meg átlát bennünket. Köszönjük, hogy elmondasz majd mindent, amit látsz. És köszönjük, hogy közben Téged is megláthatunk. Áldd meg ezt a hetet így számunkra. Uram, várjuk életünkben a megtisztító munkádat. Kérünk, kezdjed el már ma este. Ámen.

Nem tudom, voltatok-e már olyan állapotban, vagy helyzetben, amikor úgy gondoltátok, mintha Isten nem volna? Az elmúlt hetekben került hozzánk egy fiatalasszony, nagyon nagy nyomorúság közepette volt, és azt kérdezte: tessék mondani, hol van ilyenkor Isten? Csodálatos volt, hogy azon az estén megérthette, hogy hol van, mert olyan dolgok történtek, amit ő soha nem érthetett volna meg. Elmondhattam neki, látod, kérdezted, most láthatod, itt van. Olyan sokszor kérdezik: hol van Isten? Nem mozdul semmi, nem csinál semmit.

Az első mondat így szól: "Felkél az Isten". Megdöbbentő, amikor Isten felkél. Nem régen olvastam a 10. Zsoltárt, szintén ilyesmiről beszél: "Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet: ne feledkezzél el a szegényekről!" (12). Amikor felkel valaki, akinek ereje, szava van, akkor mégis úgy látja mindenki: van, és itt van.

Elhihetjük, hogy Isten ezen a héten felkel, mert láthatóvá akar lenni. Ez a Zsoltár arról beszél, mi történik, ha felkél az Isten. "Elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az Ő gyűlölői. Amint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; amint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől." Ha Isten felkél, futnunk kell az ítélete elől. Emlékeztek, az Ige azt mondja majd ha visszajön az Úr ítélni, azt fogják kiáltani: Rejtsetek el hegyek a Bárány elől, és futni fognak. Vajon te is, meg én is?

Ez a kettő történik: ellenségei mint a szél elszélednek, a másik: elolvadnak mint a viasz a tűz előtt. Testvér, vagy futni kell, vagy olvadni. Ezen a héten vagy futsz, vagy olvadsz. Jó volna, ha az utóbbi történne. Az Isten szeretete a legkeményebb követ is megolvasztja. Isten szeretete minden ellenállásodat, keménységedet elolvasztja. Az ellenség nagyon sokszor belül van, nem kívül. Nézd meg, az ellenség ott van-e a szívedben? Hozzá ne add magad a nyakas, kemény, önfejű óemberhez, annak csak futni lehet. De milyen jó lenne, ha eljutnál oda, hogy Isten szeretetének melegségére elolvadna benned minden keménység, ellenállás.

Jó volna kérni: Uram segíts, hogy minden ami ellenáll most bennem, hadd olvadna el, hogy ne kellene futni, menekülni.

A második csoport: ha felkél az Isten, mint csinálnak az övéi? "Az igazak pedig örvendeznek és vigadnak az Úr előtt, és ujjonganak örömmel." Hol vannak az igazak? A Biblia azt mondja, hogy "Nincsen csak egy igaz is." (Róm 3,10). Úgy érhetjük az igazakat, hogy a megigazultak. Akiket Jézus Krisztus vére által, az Ő kegyelme által Isten igaznak jelentett ki. Nem vagyok igaz, de az Úr Jézuson át mégis igaznak jelentett ki Isten. Ha új életet nyertél már, benned van az Úr Jézus. És ha benned uralkodik ez az új élet, felkél az Isten és örülni fogsz. Szeretném őszintén megkérdezni, mikor örültél utoljára? Ujjongtál-e mostanában? Voltál-e úgy, mint mikor Jézust megismerted, amikor tele volt a szíved örömmel, hálaadással, ujjongással. Hová lett ez az öröm?

Ha felkél az Isten, és most azt igéri, hogy felkél, láthatóvá lesz előtted. Bár tudnál ennek örülni. Felkél Isten, és olyan boldog lesz az életem, mint azelőtt. "Énekeljetek az Istennek, zengedezzetek az Ő nevének." Ezt teszik az igazak, mikor felkél Isten. És még egyet mond parancsképpen: "Csináljatok utat annak, aki jön a pusztákon át." Ma este hogyan csinálsz utat a saját puszta szívedben? Mert látjátok, ez a rettenetes, hogy a hívő ember szíve is olyan pusztává tud lenni. Már minden csak kötelesség, imádság, igeolvasás megvan, de puszta. Csinálom, de semmi örömöm nincs már benne. Csak keserű kötelesség. Persze, hogy hívő vagyok, de puszta az életem. És most azt mondja az Ige: csináljatok utat Neki. Hogy csinálsz utat a szívedben, és hogy csinálsz a környezetedben? Mert a környezeted is puszta.

"Jön a pusztákon át, akinek Jah a neve." Jah a szent Istennek a neve, amit a zsidók alig mertek kiejteni. Az Úr Isten jön hozzád a pusztán át. Az első dolog, hogy magadban csinálj Neki utat úgy, hogy megnyitod az ajtót, és azt mondod: Uram, nem tudok semmit csinálni, nem tudok magamon segíteni, nem tudok más lenni, mint amilyen vagyok. De mondhatod: Uram jöjj, és cselekedj. Vajon hívod-e Őt teljes szívvel? Csinálj Neki utat, azután majd csinálhatsz mások felé a családodban, a környezetedben. Készítsétek az Úr útját, mert jön!

Azt mondja az Ige: "Árváknak atyja, özvegyeknek királya az Isten az Ő szentséges hajlékában. Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat". Melyik vagy te? Árva, özvegy, száműzött, fogoly? Ezekhez jön. Jöhet-e hozzád mint szegényhez, vagy még mindig gazdag vagy? Egy mondat van még, ami nagyon megdöbbentő: "Csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen." Azért hogy nyomorult vagy, hogy bűneid vannak, hogy fogoly és megkötözött vagy, azért nem kell sivatag helyen lakni. Csak az engedetleneknek. Ha otthon, nálatok sivatag hely van, tudhatod, hogy miért? Akarsz-e ma engedni az Úrnak?

Ha ma felkél Isten, láthatod és hívhatod Őt. "Óh Isten, mikor kivonultál a Te néped előtt, mikor a pusztába beléptél. A föld reng, az egek is csepegnek Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt." Annyira megdöbbentett, mikor arra gondoltam, hogy amikor Isten kivonult, amikor lejött erre a földre, amikor Betlehemben megszületett Jézus, és amikor meghalt ott a kereszten, a föld rengett.

Így mondja a 16. vers: "Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye." A Básán hegye is ott volt Jeruzsálem körül, legelői voltak, gyönyörű vidék volt. És egy súlyos mondat következik: "Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony, ezen lakozik az Úr mindörökké." Milyen megdöbbentő, sok halmú hegy van, és ott van az egy hegy, a Golgota. A Sion hegye. A Sion mindig egy képet jelent a Bibliában: az Isten lakóhelye, az új Jeruzsálem, mind ugyanaz. Ezt a hegyet választotta az Úr. Sok halmú hegyek vannak, de Ő ezt az egyet választotta, a Golgotát, ahol az életét adta értünk. Menj ma este úgy a Golgotára, ahogy vagy. Lásd Őt meg újra úgy, ahogy régen nem láttad.

Felkél az Isten. Jézus így mondta: "És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok." (Jn 12,32). Vonz-e még téged a kereszt? Egyáltalán, jelent-e még neked valamit? Isten ma hív, és várja, hogy te is hívd Őt. Egy pillanat alatt ott lehetsz ölelő karjaiban.

Testvér, felkél az Isten. Most azért kelt fel, hogy téged és engem újra megtaláljon. Futsz-e ma Felé?

Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy ezen a Zsoltáron át a Te szereteted ölel meg, és azt akarod, hogy a mi kemény, hideg szívünk is elkezdjen olvadni. Kérünk, hadd süssön ránk ma a Te első szereteted. Uram, tudod, hogy boldogtalanok vagyunk Nélküled. Köszönöm, hogy Te is mély sóvárgással keresed az embert. Segíts, hogy egymásra találhassunk. Hadd menjünk el olyan örömmel, hogy csinálhassuk magunk körül Számodra az utat, és adhass ébredést. Könyörülj rajtunk, vidd véghez bennünk, szent akaratodat, nevedért, dicsőségedre. Ámen.

Biatorbágy, 1986. augusztus 17.

Vissza a lap tetejére>>>

Áldott legyen az Úr

"Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela. Ez a mi Istenünk, a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, aki megszabadít a haláltól. Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját. Azt mondta az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak, hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék. Látták a Te bevonulásodat, óh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe. Elől mennek az éneklők, utánuk a húrpengetők, középen a doboló leányok. A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók! Ott a kis Benjámin, aki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetük; a Zebulon fejedelmei és Nafthali fejedelmei. Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, óh Isten, azt, amit számunkra készítettél! A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat. Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, akik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, akik a háborúban gyönyörködnek. Eljőnek majd a főemberek Egyiptomból; Szerecsenország hamar kinyújtja kezeit Istenhez. E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela. Aki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval. Tegyetek tisztességet Istennek, akinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van. Rettenetes vagy, óh Isten, a Te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!" Zsoltár 68,20-36

Uram, légy áldott, hogy itt lehetünk, hadd dicsőítsünk. Köszönjük azt a mély kapcsolatot, ami összefűz minket. Hadd áldjunk sok-sok év áldásáért, sok-sok év ajándékáért, amiket ezeken az alkalmakon keresztül adhattál. Kérünk, mondj el nekünk mindent, amiért most lehetőséget adtál együttlétünkre. Áldj meg minket, szólj velünk Lelked által, Igéden keresztül. Ámen.

Az első és utolsó mondat ugyanaz. Ezzel kezdtük: "Áldott legyen az Úr!" És ezzel fejeztük be: "Áldott legyen az Isten!" Ezért énekeltük: "Áldott légy, hogy megváltottál!" Az egész Zsoltárt végigszövi ez a mondat: áldott légy. Újra és újra előjön, és örülhetünk, hogy áldhatjuk az Urat eleitől fogva végig.

Nagyon ismert Ige az első mondat. Sokszor láthatjuk falimondásokon is: "Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk." Nagy ajándék, hogy ezzel az ígérettel kezdhetjük a hetet. Minden nap megadja majd, amire szükségünk van. Ennek a mondanivalója az is, hogy elég minden napnak a maga gondja, baja. Elég, amit az Úr egy napra akar adni. A mindennapi kenyér csodája, hogy napról-napra gondoskodik rólunk. A mindennapi lelki kenyér csodája, hogy az Úr így szeret és így gondoskodik rólunk napról-napra. Valaki azt kérdezte: miért nem adja messzebbre? Mert minden nap akar veled, velem találkozni. Ma is akar adni, holnap is mehetsz Hozzá, és az öröm, hogy mehetek Hozzá, és Tőle kapom a mindennapi Igét, kenyeret.

Áldott legyen az Úr, hogy napról-napra gondoskodik az ítéletről és a kegyelemről. Nem engedi el az Úr azt, amire most van szükségem. Elmondja itt az Ige, hogy miről gondoskodik az Úr, és miért legyen áldott a mi szabadításunk Istene. "Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját." Csak Ő szabadíthat meg külső és belső ellenségeinktől.

A szabadítás belülről kifelé történik. Azt szeretnénk, ha kívülről kezdődne, attól szabadítana meg, ami nehéz, bajoktól, betegségektől, nehézségektől. Isten belülről kezdi az üstökös koponyáját megrontani. Tudjátok, hogy belső életünkben ki a fej? Az "én". Az Úr ezt szeretné megrontani ezen a héten. Csak Ő ronthatja meg, senki más. Hiába csinálok bármit, újra és újra felemeli a fejét. De az ígéret az, hogy az Úr megronthatja, és akkor rendeződik minden kifelé is. Ahogy belülről hátrált, kívülről is hátrálnia kell.

Kicsoda a külső ellenség üstökös koponyája? A Sátán. A legközelebbi szövetségese pedig az én. Vigyázzunk, mert nagyon közeli kapcsolatban vannak. A külső ellenség mindig támad a belsővel együtt. Az ellenségnek üstökös koponyáját csak Isten ronthatja meg. Ő a kereszten megrontotta és a gyakorlatban is meg akarja rontani. Jusson eszünkbe megint ez a két szó: "napról-napra". Napról-napra hajlandó rontani.

Úgy örültem a 25. versnek: "Látták a Te bevonulásodat óh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe." Ez a második, amit az Úr meg akar tenni: az ellenségtől való szabadulás után a bevonulást a szentélybe. A 2Sám 6-ból elolvastam, hogyan vitték be a szövetség ládáját a szent sátorba. Tudjátok, hogy sokáig nem volt a helyén Isten ládája, és amikor először be akarták vinni, félremozdult a láda, Uzza hozzányúlt és meghalt. Dávidot ez nagyon megdöbbentette, és félni kezdett Isten szentségétől.

Voltál-e már úgy, hogy félni kezdtél Isten szentségétől? Dávidnak a lélegzete is elállt, ilyen komoly dolog ez? Uzza jót akart, segíteni akart. Dávid nem merte magához vinni a ládát, hónapokig Obed Edom házánál volt. És Isten megáldotta Obed Edomot, mert befogadta Isten ládáját és szentül akart élni. Ha igazán olyan szentül akarok élni, hogy az Úr legyen a középen, nem kell félnem.

Dávidnak fájni kezdett a szíve, hogy a láda nincs a helyén, Obed Edom házán pedig áldás van, és az egész népen kellene, hogy áldás legyen. Elolvastam, hogy mikor a ládavivők hat lépést tettek, Dávid megállt és áldozatot mutatott be az Úrnak. Először nem tette ezt. Most már tudta, hogy bűnös, és áldozatot kell bemutatnia. Dávid most egészen más ember volt már, mint amikor először vitték a ládát.

Jó volna, ha neked is ilyen valóság lenne Isten szentsége. A szentély a szíved belül. Bár Isten bevonulhatna szívedbe, mint király. Megtörténik-e a héten: "Látták a te bevonulásodat, óh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe."

Dávid nem tudta, mit csináljon, örömében táncolt. Itt is mondja sorban az Ige: "Elől mennek az éneklők, utána a húrpengetők, középen a doboló leányok. A gyülekezetben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!" Megint csak: áldjátok az Istent, áldjátok az Urat! Milyen mérhetetlen öröm volt, hogy újra bevonult az Úr a szentélybe. Ha most az Úr Jézus egészen elfoglalhatja a szívedet, az a legnagyobb öröm a világon. Ha valóban úgy engeded be, hogy minden ajtó nyitva van előtte, tele leszel örömmel, hálaadással, dicsőítéssel. Ott is megtelt minden az Úr magasztalásával. Olyan, mintha már nem lehetne tovább fokozni az örömöt. "Ott a kis Benjámin, aki uralkodik rajtuk, a Júda fejedelmei". Sorolja egymás után, kik azok, akik áldják és dicsőítik az Urat. Vajon te is benne leszel-e ebben a sorozatban?

A harmadik komoly mondanivalója ennek az igének: "Istened rendelte el a te hatalmadat; erősítsd meg óh Isten, amit számunkra készítettél." Milyen jó lesz, ha megkapod, amit egyenesen számodra készített az Úr. Idejöttél, és milyen nagy ajándék, hogy készített valamit számodra. "Erősítsd meg azt, amit számunkra készítettél." Azt az Igét, azt a megbízatást, azt a bocsánatot, és azt az ítéletet, amit számunkra készített. Köszönd meg az Úrnak, amit számodra készített. Nemcsak általánosan készített valamit, hanem a számodra, itt, most a szolgálatban.

Később elmondja az Ige: "E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Eljőnek majd a főemberek Egyiptomból, Szerecsenország hamar kinyújtja kezeit Istenhez." Felébred Izráel, tele lesz hálaadással és dicsérettel. Egyszer csak megmozdulnak a pogányok, lesznek akik gyorsan kinyújtják kezüket az Úr után. Megtörténik, amit annyiszor vártál már, hogy megmozdul nálatok minden.

Azt mondtuk, belülről kifelé történik minden. Amit számodra készített az Úr kiárad majd, és nagyon hamar meghallják az Úr szavát. Rajtunk múlik itt minden.

"Aki kezdettől fogva az egeknek egein ül; ímé onnét szól nagy kemény szóval." Egy kicsit elállt a lélegzetem, hogy Uram, ezt készítetted, nagy kemény szót? Vajon meghallod-e majd, akármennyire kemény is. Elkészültél-e rá, hogy jön majd a nagy kemény szó? Utána így olvassuk: "Tegyetek tisztességet Istennek, akinek dicsősége az Izráelen, és az Ő hatalma a felhőkben van." Erőt és hatalmat ád majd, az Ő nagy kemény szaván keresztül. Bennem mindig a nagyon kemény Igék végezték a legtöbbet. Mikor Isten valamit kezdett bennem, mindig egy olyan ítéletes Igét kaptam, amivel nem tudtam mit kezdeni. De amikor elfogadtam az Úrtól, minden megoldódott.

Szeretném, ha ti is örülnétek az ítéletnek. Szeretném ha kérnétek: Uram, ítélj meg! Engedd, hogy jöjjön az Úr hozzád. Egyetlen úton jön: az ítélet ösvényén. A Szentlélek ha eljön, megítéli a világot. Mondod-e ma este: Uram, itt vagyok, azért jöttem, hogy megítélj. Csak ezután újíthat meg, és ezután mondhatod: Áldott az Isten!

Mondottuk, hogy napról-napra gondoskodik rólunk, az ítéletről és a kegyelemről. Az ítélet után jön a kegyelem. Ma este jó volna előre áldani az Urat, hogy valamit készített a számunkra, és hogy napról-napra gondoskodik rólunk.

Imádkozzunk! Uram, úgy várom azt a szót, mintha születésnapom volna, és valami nagy meglepetést készítettek volna számomra. Köszönöm, hogy olyan szívdobogtató, hogy a hatalmas és rettenetes, nagy és csodálatos Isten törődsz ilyen kicsi emberekkel, mint mi vagyunk. Köszönjük, hogy készítettél számunkra valamit, amit senki nem vehet át, csak mi, és amit senki nem használhat fel, csak mi. Köszönöm személyes szeretetedet. Áldunk, hogy napról-napra gondoskodni fogsz rólunk. Köszönöm, hogy elvégezted a szabadítást attól az üstökös fejű nagy én-től. Köszönöm, hogy bevonulsz a szentélybe. Áldunk Uram jó terveidért. Hadd legyen minden akaratod szerint. Ámen.

Biatorbágy, 1986. augusztus 24. Szolgálók hetének kezdete.

Vissza a lap tetejére>>>

Siess segítségemre

"Az éneklőmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre. Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess! Szégyenüljenek meg és piruljanak, akik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, akik bajomat kívánják. Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, akik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, akik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, akik szeretik a Te szabadításodat: Magasztaltassék fel Isten! Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, óh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy Te Uram: ne késsél!" Zsoltár 70,1-6

Egy kérdéssel szeretném kezdeni: Lehet-e Istennek azt mondani: hogy siess! A Zsoltáríró azt mondja Istennek: "siess", és a vége is ezzel fejeződik be: "Siess hozzám, óh Isten...ne késsél!" Mondhatom ezt Istennek ember létemre? Létezik ilyen, hogy Isten késik?

Azt mondja Dávid: "Én pedig szegény és nyomorult vagyok." Miért szegény és miért nyomorult? Miért sürgős neki, hogy ne késsen az Úr? A válasz egyszerű: Az ellenség miatt. "Szégyenüljenek meg és piruljanak, akik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje őket, akik bajomat kívánják. Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, akik azt mondják nékem: Hehé, hehé!" Az új fordítás így mondja ezt a szót, hogy hahotázva. Szinte azt mondja az ellenségről, hogy nevetve, gúnyolódva beszél.

Amikor Jézust megismertem, a Miatyánkban nem tudtam imádkozni egy mondatot: "Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Nincs ellenségem, kinek bocsássak meg? Azt értettem, hogy nekem bocsánatot kell kérni, de én kinek bocsássak meg?

Egyetlen ellenség van. Minden baj és nehézség mögött ez az egy az ellenség. Ő tör életemre, ő kívánja bajomat, ő beszél nevetve, hahotázva. Egyszer világossá vált előttem, az egész élet olyan, mint egy bábszínház, ahol hátulról mozgatják az egészet. A bábuk úgy mozognak, ahogyan a kéz egy spárgán keresztül mozgatja őket. Talán azok mögött is, akik a vesztemet kívánják és gúnyolódva beszélnek, egyetlen ellenség van, akinek kezében vannak.

Ha ezt megértem, azonnal nem lesz ellenség, mert tudom, hogy szegény, nem tehet róla, nem akar ilyen lenni, de valaki van mögötte. Mindjárt másképp nézem az embereket, ha a láthatatlan világot látom, és tudom, hogy minden ember mögött van valaki, akinek kezében van, aki az ellenség, aki életemre tör.

Dávid két dolgot kér. A 2. versben azt mondja: "Uram, az én segítségemre siess!" Az ellenség miatt kéri ezt. Ott van-e már az egyetlen vágy a szívedben, hogy ideje volna már, sürgős volna már szabadulni megkötözöttségeimből? Talán nincsenek is megkötözöttségeid? Vagy nem látod őket? Állj meg becsületesen az Úr előtt, hogy meglásd, mivel vagy megkötözve. Világosan látom, mire kell most mondanom: Uram, segítségemre siess! Rámutatott az Úr nyelvem bűneire, és rögtön utána megértettem, hogy a gondolataimban van a baj. Mert egyszer csak kimondom, amit gondoltam.

De még mélyebb dolog a fölény, és az önimádat, amiben a baj van. Nagyon komolyan kellene kérnünk: Uram, szabadíts meg a gyökértől, hogy ne legyenek hajtások! Tudod mi az indulatosságodnak a gyökere? Hányszor mondják el emberek, szeretnék szabadulni a hirtelen fellobbanó természetemtől. Tudod már, hogy mitől kellene szabadulnod? Kéred most, hogy Uram, siess segítségemre, olyan régen ilyen vagyok már! Eljuthatott-e már az Úr a gyökerekig? Látod már, hogy szegény és nyomorult vagy és szükséged van a szabadításra?

Az utolsó versben legjobb volt ez a két szó: "Siess hozzám!" Nem azt kéred, hogy a családomhoz, a gyülekezetemhez siess, hanem hozzám. Ezt kell, hogy kérjed, mert látod az ellenség az új életedre tör, beteggé, bénává akar tenni. Az életedről van szó. Jó volna Dáviddal együtt kérnünk: "Uram, az én segítségemre siess!"

Segítségre a hitemnek van szüksége, amikor buktam. Kérni kellene: Erősítsd a hitemet, úgy érzem, elveszek, nem lesz belőlem semmi. Alapvető bűnöm a kételkedés, aggodalom, csüggedés. Az aggodalmaskodás hitetlenség. Összebonyolódnak a dolgok, és kétségbeesem: Uram, hogy bírom ezt ki, ez sok nekem. Kinek sok? Istennek? Ha fölnézek az Úrra, egy perc alatt lehullik rólam minden, jön a segítség, amikor erősíti a hitemet. Utána azt mondom, miért is nyugtalankodtam, mi volt a bajom, mikor az Úr a segítségem, aki teremtette az eget és földet. Megtámogatja ingadozó hitemet, megsegít csüggedésemben.

Az Ige elmondja, hogy az ellenség az életemre tör, bajomat kívánja, hahotázva beszél. Láttad már az ördögöt nevetni, mikor úgy nézett ki, semmi nem lesz abból, amit hittél? Amikor ellenkezőként történtek a dolgok, hallottad már, hogy nevetett valaki? Szinte mondta, hiszed, hogy lesz abból valami? Tiszta nevetség.

Istennek veled kapcsolatos ígéretei sokszor nem nevetségesek? A tieiddel kapcsolatban minden, amit az Úr valaha mondott? Sokszor kell ezzel szembenézni, amikor az ellenkezőjét látom. Akkor is, amikor a ördögöt halljuk nevetni, aki azt mondta: hehé, hehé!

Nem tudom, milyen ígéreteid vannak. Vajon nincs szükséged segítségre? Hívd segítségül az Urat, amikor úgy érzed, szegény és nyomorult vagy.

Dávid kettőt kér, nem tudom, kéred-e vele? Uram szabadíts meg, siess, ne késsél! Siess segítségemre az ellenség miatt! Ezt a kérést adja szánkba most az Ige. Hittel fölnézhetek az Úrra, és segítségül hívhatom Őt.

Nem tudom szív szerint olvastátok-e az ígéretet: "Örülnek és örvendeznek benned majd mindazok, akik keresnek tégedet." Kit keresel? Ha valóban az Urat keresed, akkor ez az ígéret, hogy örülsz és örvendezel majd. Hiszed ezt? És azt mondják majd: "Akik keresik a Te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!" Isten imádságot ad a szánkba, és hitet a szívünkbe. Elmondja, mit kérhetek, és amit cselekedni akar.

Most szegény és nyomorult vagyok, de segítségül hívhatom az Urat ebben a nagy bizodalomban, hogy örülni és örvendezni fogok majd.

"Siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy Te Uram: ne késsél." Ámen.

Biatorbágy, 1983. augusztus 19.

Vissza a lap tetejére>>>

Benned bízom Uram

"Te benned bízom Uram! Ne szégyenüljek meg soha. A Te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem. Légy sziklaváram ahová menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy Te. Én Istenem, szabadíts meg engem a gonoszok kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából! Mert Te vagy az én reménységem, óh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből Te vontál ki engem; Rólad szól az én dicséretem szüntelen. Mintegy csudává lettem sokaknak; de Te vagy az én erős bizodalmam. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a Te dicsőségeddel. Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem!

Mert felőlem szólnak elleneim akik életemre törnek, együtt tanácskoznak, Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs aki megszabadítsa. Ó Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre! Szégyenüljenek meg és enyésszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek!

Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden Te dicséretedet. Szájam beszéli a Te igazságodat, minden nap a Te szabadításodat, mert számát sem tudom. Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a Te igazságodról emlékezem! Óh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a Te csodadolgaidat. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, óh Isten, hogy hirdessem a Te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a Te nagy tetteidet. Hisz a Te igazságod, óh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló Tehozzád, óh Isten?! Aki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem. Én is tisztellek Téged lanttal a Te hűségedért, én Istenem! Éneklek Néked hárfával, óh Izráelnek szentje! Örvendeznek az én ajkaim, hogy énekelhetek Néked, és lelkem is, amelyet megváltottál. Nyelvem is minden napon hirdeti a Te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, akik vesztemre törnek." Zsoltár 71,1-24

Hálát adunk Uram, hogy láthatatlanul, de egészen valóságosan vezeted az életünket. Köszönjük, hogy a Te hatalmas karod vezetett ide is. Kérünk, áldd meg az itt tartózkodásunkat, beszélj és cselekedj velünk. Köszönjük, hogy Tőled várhatjuk, mindazt megcselekszed, amit akarsz. Kérünk, légy most itt velünk, segíts megérteni és befogadni az Igét. Ámen.

Egy emberi élet van leírva ebben a Zsoltárban születéstől a megőszülésig. Ezzel kezdi: "Te benned bízom Uram, ne szégyenüljek meg soha!" Az évi Igénk így hangzik: "Akik az Úrban bíznak, erejük megújul." (Ézs 40,31). Mondhatjuk mi is: Te benned bíztam. Ezek közé tartozol? Elmodhatjuk, hogy valóban Benne bíztam? Annyi mindenben bízik az ember. Anyagiakban, dolgokban, sok mindenkiben, talán abban, akit szeretek, feleségemben, gyermekeimben, vagy önmagamban. A Biblia nagyon világosan mondja: átkozott az, aki emberekben bízik. Vajon ezt már megtapasztaltad? Volt-e már nagy kiábrándulás, csalódás, összetörés az életedben? Mert a magamban és az emberekben való bízás ezzel jár.

Jó volna ezt az évet úgy kezdeni, ahogyan az Ige mondta: "Te benned bízom Uram!" Ő az egyetlen biztos alap. Azért mondja itt azonnal utána, hogy: "Légy sziklaváram, ahová menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartatásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te." Gondoljunk arra: igaz ez? A hívő életem elején valakivel találkoztam, ő is igét hirdetett én is. Amikor találkoztunk így köszönt: Erős vár a mi Istenünk! Megkérdeztem, és tapasztalja? Te tapasztalod, hogy tényleg erős vár, hogy ráépíthetsz, hogy bízhatsz Benne? Jó lenne, ha ez az év azzal végződne: most igazán megtapasztaltam, hogy van erős váram ahová menekülhetek.

Érdekes végignézni ennek az embernek az egész életét. "Mert Te vagy az én reménységem, óh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből Te vontál ki engem; Rólad szól az én dicséretem szüntelen." Valaha valóság volt-e ez, hogy anyám méhéből Ő vont ki engem? Vajon ráébredtek-e már a testvérek, hogy nem természetes dolog, hogy megszülettem. Csoda, hogy megszülettem. Sok ember tudja ezt, mert elmondták neki, hogy milyen veszedelmek voltak körülötte. Talán van közöttünk olyan, aki látta azt a filmet, amikor egy magzatot el akarnak hajtani. Rettenetes, ahogy az a magzat fél. Azt mondják, látni lehet, ahogyan érzi, hogy közeledik hozzá a veszedelem. Ahogy jön felé az az eszköz, amivel el akarják pusztítani, menekül előle. Az a magzat már tudatos. Az már egy kicsi ember. Látod, megszülettél, mert nem történt meg veled, hogy az anyád méhében meghaltál volna. Isten már ott védett. Születésétől kezdve mennyi minden fenyeget egy csecsemőt. Van, amelyik már a szülésnél meghal. Te megszülettél, kijöhettél anyád méhéből, mert az Ő védelme vett körül.

Gondolkoztunk-e már ezen, hogy ez nem természetes? Ez a Zsoltáríró most világosan elmondja. "Mintegy csudává lettem sokaknak." Nagyon sok gyermek már gyerekkorában csodává lett. Sokszor az orvos is csodálkozik, hogy megszületett. Soha ne vegyük természetesnek, amiről Isten azt mondja, hogy csoda. Hálát adtál-e valaha Istennek azért, hogy életet adott? Hogy egyszerűen megszülettél, gyermek lehettél, felnőhettél. Mennyi veszedelem fenyegethet egy gyereket. Talán elmondták szüleid, - mert nekem elmondták, hogy mi minden volt gyermekkoromban. A legkülönbözőbb dolgok fenyegetik a kicsi életet.

A Zsoltáros elmondja: "Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon." Aztán ugrik egy nagyot és azt mondja, hogy "vénségemnek idején." Elmondja az egész életét, azt a sok veszedelmet, ami fenyegeti végig. "Felőlem szólnak elleneim." Nemcsak a kisgyereknek és a csecsemőnek vannak ellenségei? Hihetetlen sok ellensége van az életednek. Hányszor mondták emberek: nekem egyáltalán nincs ellenségem. Ezt csak te gondolod. Látható és láthatatlan ellenségek. Sok minden leselkedik az ember életére. Sötét gondolatok, sötét hatalmak, ördögi erők. Hány gyerek mondja el, hogy öngyilkossági gondolataim vannak. Mindig arra gondolok: minek is élek én? Mennyi minden támadott már kicsi korodtól kezdve végig. És a legközelebbi ellenséged, önmagad. Ráébredtél-e már, hogy mennyire ellensége vagy magadnak? Hogy mennyire tönkreteszed az életedet fizikailag az indulataiddal. Hány embernek mondta már meg az orvos: ha tovább is iszik, vége a májának. Ellensége volt önmagának. Hány ember tudja, mennyire árt a cigaretta. Volt akinek megmondták, még egy indulat-roham és véged van. Mennyire tönkre tudja tenni egy ember a saját életét, a házasságát, a gyermekei életét. Mennyi fájdalmat tud azoknak okozni, akiket szeret.

Vannak ellenségeid, nemcsak az indulataid, a bűneid. Idegileg, testileg is tönkretesznek. Elmondja az Ige, hogy ellenségeim életemre törnek. Végig ez megy egy életen keresztül. Nem is tudjuk, mennyi betegség leselkedik ránk. Ez az ember itt segítségért kiált. "Óh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre! Szoktad-e Őt így kérni? "Óh Isten,, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a Te csudadolgaidat." Egyáltalán észreveszed-e a csodadolgait? Egy ember elmondta: tessék elképzelni, rosszul szálltam le a villamosról, az aktatáskámat elgázolta a villamos mellettem, nekem pedig semmi bajom nem lett. Fölkeltem azzal, hogy ezt nem értem, ott kellene lennem kettévágva a villamos síneken. Volt-e már úgy, hogy magad is csodálkoztál, hogy semmi bajod nem történt? Mondod-e: "Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a Te dicsőségeddel."

Szeretném, ha ma este megköszönnénk Istennek, az életet, amit adott, a védelmet amit nyújtott, a szeretetet, amit talán fel sem fogunk, természetesnek tartunk. Talán soha nem tudjuk meg, milyen veszedelmekben voltunk életünk különböző szakaszaiban. "Gyermekségemtől tanítottál engem, és mind mostanig hirdetem a Te csodadolgaidat." Aztán előrenéz a Zsoltáros: "Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, óh Isten." Talán benne vagy már, talán megőszültél, talán közel vagy már hozzá, és gondolj arra, milyen nagy ajándék, hogy akkor sem fog elhagyni. Lehet lesz olyan időd, amikor mindenki elhagy, senki nem törődik veled, Ő akkor is ott van. Ez a kérése a Zsoltárírónak: "Hogy hirdessem a Te karodat e nemzetségnek és minden következendőnek a Te nagy tetteidet." Hirdetem-e ennek a nemzedéknek és a következendőnek? A fiaiddal, az unokáiddal vajon róla beszélsz-e? Olyan rettenetes dolog, hogy megtapasztaltad, átélted csodáit, és mégsem ezeket mondod. Lehet, hogy az aggodalmaidat mondod, félelmeidet, talán otthon sem hallassz mást, mint hogy mi lesz. Hirdeti-e a te szád az Ő csodáit, és dicsőségét?

"Sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz és a föld mélységéből ismét felhozol minket." Számtalan szabadítás! Hirdetem a Te szabadításodat, aminek számát sem tudom. Jó volna ma este elkezdeni számlálni mindazokat a dolgokat, amikből kihozott, és először életedben hálát adni. Valaki egyszer azt kérdezte: mi lenne, ha Isten mindent visszavenne tőlünk, amit nem köszöntünk meg Neki? Köszönd meg ma a segítségét, a szeretetét, a védelmét, a bajokat, amikbe beleengedett, és a bajokat amikből kihozott.

Aztán hirtelen fordul az ige és azt mondja: "Én is tisztellek Téged lanttal a Te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, óh Izráelnek szentje." Énekelsz-e Neki hálaéneket? Talán nem a száddal, a szíveddel. "Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek Néked, és lelkem is, amelyet megváltottál." Beszél a testi dolgokról és egyszer csak közben egy mondat: a lelkem énekel, amelyet megváltottál. Ez az ember valamit megtapasztalt, amin megfordult az egész élete. Leírja életét gyermekségétől, és van egy pont, amikor elkezdi dicsérni az Urat, mert történt vele valami.

Kérdezd meg ma este magadat, - és az én lelkem megváltotta? Megváltotta a haragtól, az indulataimtól, a szenvedélyeimtől? Vajon engeded-e, hogy eljusson ez a szeretet a szívedbe is és megváltoztassa az életedet? Itt ülünk együtt testvér. Isten ebben a pillanatban a szívedig lát. Nem tudom melyik szakaszában vagy az életednek. Isten születésed pillanatától vezetett, óvott és azért hozott ide, hogy megtaláljad, hogy megismerjed azt a Jézust, aki a bűneid büntetését magára vette. Aki véresen ott függött a fán és csak egy imádsága volt: "Atyám, bocsás meg nekik!" Ez az imádság érted is szólt. Ha ma este imádkozol, próbálj beszélni ezzel a Jézussal.

Imádkozzunk! Uram, tudod a mi sorsunkat. Ismersz minket kicsi gyermekségünktől fogva. Köszönjük, hogy egy szempár végig figyelt. Szeretnénk ma visszanézni erre a szempárra. Úr Jézus tégy ma este bennünket hálássá, hogy megőríztél eddig a napig és elvezettél ide. Szeretnénk, ha olyan változás történne az életünkben, hogy boldog, szabad, Téged dicsérő emberekké lehessünk, hogy megáldhasd a hátralevő időnket, hogy élhetnénk a Te dicsőségedre. Ámen.

Biatorbágy, 1991. január 13.

Vissza a lap tetejére>>>

Tisztelünk Téged

"Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf Zsoltára, ének. Tisztelünk Téged, ó Isten, tisztelünk, neved közel van, hirdetik csodatetteid. Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek. A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela. A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat! Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal; Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás; Hanem Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal! Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is issza és szopja a föld minden gonosztevője. Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak." Zsoltár 75,1-11

Szeretnénk hálát adni Urunk, hogy itt lehetünk, és szólni fogsz hozzánk. Áldd meg az egész hetet, ami előttünk van, és kérünk, használjad fel üdvösségünkre, és neved dicsőségére. Ámen.

Először így szól itt az Ige: "Tisztelünk Téged, óh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid." Egyszer azt kérdeztem valakitől: mi a több, a tisztelet, vagy a szeretet? Úgy érzem, a tisztelet a több, mert annyit jelent: valaki nagyobbat szeretek. Az Úré a tisztelet és az imádat. "Tisztelünk Téged, óh Isten".

Nagyon nagy öröm, hogy neve közel van. Akkor Ő is közel van. Annak mondjuk a nevét, aki közel van hozzánk. Hozzád is közel van az Úr, jó volna egész héten szólítani, beszélni Hozzá. "Neved közel van, hirdetik csodatetteid."

Először most Istenről beszél az Ige. "Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek." Isten szabta meg életed határidejét. Ezt nem léphetjük túl. Nagyon sokszor megszabja a megtérésed határidejét, eddig és nem tovább. Milyen baj volna, ha nem gondolnád meg a határidőt. Lehet, van olyan közöttünk, akinek ez a hét a határidő. Jézabelre mondja az Ige: adtam néki időt, hogy megtérjen és nem tért meg. Van olyan dolog, amiből neked ezen a héten meg kellene térned. Vigyázz, túl ne lépjed. Vannak olyan határidők, amik teljesíthetetlenek. Isten méltányos határidőt szabott neked. Lehet már régen vár. Lehet hogy már újra adott határidőt egy párszor. Talán erre a hétre új határidőt szabott. Talán az engedelmességed határidejét. Valamit meg kellett volna már régen tenned, és most újra mondja majd a határidőt.

Jó volna kérni: Uram, hadd értsem meg, minek van most az ideje. Lehet el kellene döntened ma este: megteszem, amit az Úr olyan régen mond már. Nem akkor kell cselekedned amikor akarsz, hanem amikor Isten szabja meg a határidőt.

"Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal." Olyan megdöbbentő, mikor Péter levele mondja: Idő előtt semmit ne ítéljetek, mert eljön az Úr, az igaz Bíró, aki majd világosságra hozza a szívnek rejtelmeit. Ott majd minden kiderül, ha eljön az igaz bíró. Isten a Bíró. Mi nagyon sokszor önkényesen bíráskodunk a másik ember felett. És nem gondolunk arra, hogy Isten a Bíró, Ő tudja, melyek az indító okai, rugói a cselekedeteinknek. Majd Isten nyilvánosságra hozza a rejtelmeket, titkokat, amikről senki nem tud, és akkor mindenkinek Istentől lesz ítéle.

Erről a Bíróról azt mondja az Ige: "Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is issza és szopja a föld minden gonosztevője." Miért van pohár az Úr kezében? Ez a pohár tele van az Isten haragjának borával, és a Jelenések könyve szerint ezt tölti ki Isten a világra. "Menjetek és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát." (Jel 16,1a). A Zsoltár így mondja: "Ha tölt belőle, még seprejét is issza és szopja a föld minden gonosztevője." Inni kell Isten haragjának a poharából. A föld valamennyi népe iszik belőle, mert Isten haragszik, és méltán haragszik. A meg nem tartott határidő miatt, az ítélkezéseid miatt, hogy bíráskodtál. A bűneid miatt haragszik Isten, és majd egyszer meglátod, hogy jogos a haragja.

A Jelenések könyve szerint, amikor Isten kitölti haragját erre a világra, annak iszonyú következményei vannak valamennyi népre. Itt most a gonosztevőket említi a Zsoltár. Ebben a Zsoltárban kétféle ember van: kérkedő és gonosz. "A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat! Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal." Kérdezem, nem tartozol-e ebbe a csoportba, amelyik állandóan kérkedik? Folyton önmagát mondja: én ilyet soha nem tennék. Kérkedő. A másik magasra emeli szarvát. Lehet felemelt fejjel járni, dicsekedni, magamat mutogatni.

A másik csoportot egyetlen mondattal jelöli az Ige: "Az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak." Tehát vannak gonoszok és igazak. Hogy tudjuk ezt a két csoportot szétválasztani, ha haragjának borát minden ember issza? Van a Bibliában egy olyan kép, ahol Jézus is issza Isten haragjának poharát. A Gecsemánéban. Amikor Jézus vért verítékezik azt mondja: "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár!" Ez a pohár tele van Isten bűn fölötti haragjával. Látod, az igazak azok, akikért az Úr Jézus kiitta Isten haragjának a poharát. Azok közé tartozol? Valaha megláttad már, hogy Ő igaz Bíró, és ítéletet érdemlek? Nekem is meg kellene innom a Jelenések könyve szerint az Isten poharát. Isten gyűjti az Ő fölötted való haragját is. Csak egy komoly kérdés van: odaadtad-e már egyszer az Úr Jézusnak, hogy érted is kiigya? Elfogadtad-e azt az áldozatot, amit a kereszten hozott, amikor véresen szenvedve, gyötrődve kiitta az Isten haragjának poharát? Azok az igazak, akik Jézus halála által bűnbocsánatot nyertek. Róluk mondja az Ige, hogy Isten felemeli szarvukat. Ők egyszer nagyon mélyen lehajtották a fejüket, nagyon mélyen összetörtek Jézus áldozatán. Voltál már úgy, hogy nem tudtad felemelni a fejedet? Akkor Isten majd egyszer felmagasztalja a fejedet, életedet, mert Jézus elhordozta bűneid büntetését.

Kétféle ember van. Mindegyik ember ítéletet érdemel az igaz Bíró kezéből. Csak van, akinek ítélete már megtörtént ott a kereszten. Nézz most ezzel szembe komolyan. Nem járt még le a határidő. Isten azért hozott ide, hogy még egyszer felkínálja neked a kegyelmet - talán utoljára - hogy átmenj egyik csoportból a másikba.

"Ne emeljétek magasra szarvatokat, és ne szóljatok megkeményedett nyakkal." Annyira megdöbbentett ez, hogy megkeményedett nyak. Nem tud hajolni. Az ember nagyon könnyen keményedik, a szíve is, meg a nyaka is. Hányszor feldobja fejét az ember: nekem ez nem szól. Jaj vigyázz! Azt mondta egyszer valaki, minden embernek két testrészére kell ügyelni, az egyik a feje, a másik a térde. Kinek hajtasz fejet, és ki előtt hajol meg a térded? Bár most hajolna meg mind a kettő az Úr előtt. Mert ha most nem, egyszer majd recsegve, ropogva hajlik meg. Amiben most kell meghajolni, hajolj. Amiben most kell megalázkodni, alázkodj! Nehogy egyszer majd ott kelljen összetörnöd menthetetlenül.

Azt mondja az Ige: "Aki a feddésre is nyakas marad, egyszer csak összetörik gyógyíthatatlanul." (Péld 29,1). Lehet hogy Isten régóta, sok mindennel fenyít már, de megmaradt a kemény nyakad. El ne menj így innen! Isten a Bíró, és látod úgy ítélt, hogy a bűn büntetését Jézusra vetette. Az igaz Bíró egyszer volt igazságtalan, amikor az Egyszülött Fiút büntette meg. Nézz ma szembe a magad életével, és gondold végig, komolyan, egészen meghajoltam, térdet, fejet hajtottam az Úr előtt? Elfogadtam-e, hogy érettem, helyettem valaki kiitta a poharat? Mondtad-e már valaha: Úr Jézus, köszönöm. A kegyelem ajándék, azé, aki megköszöni. Köszönd meg ma az Úr előtt igazi, mély belső hálával: köszönöm Jézus, hogy értem áll a kereszt. Hogy bűneim büntetését magadra vetted.

Amikor egy csapat bevett és elfoglalt egy várat, kihirdették, hogy aki déli 12 óráig meghajlik a zászló előtt, és leteszi a fegyvert, az kegyelmet kap. Megszabták a határidőt. Aki nem tartotta be, kivégezték. Vajon a megszabott határidőn belül meghajolsz-e az Úr előtt? Az Ige elmondja: "Tisztelünk Téged, óh Isten". Tudod hogyan tisztelheted Őt? Ha meghajolsz Előtte, ha megköszönöd amit érted tett, és imádod Őt. Ma ne csak szeresd Őt, hanem tiszteld és imádd, hogy meghallgasson, és megszabadíthasson.

Imádkozzunk! Uram, egyedül Te tudod, kit miért hoztál ide. Ki az, akinek talán már ezen a héten lejár a határideje. Segíts őszintén kimondani: Uram, akarom, hogy meghajoljon Előtted őszintén fejem és térdem. Uram, hadd kérjünk: végezhess el bennünk mindent, amiért idehoztál. Kérünk, senki ne menjen el úgy, hogy lejárt az ideje. Áldj meg minket, hadd tudjunk ma este teljes szívből beszélni Veled. Ámen.

Biatorbágy, 1986. szeptember 7.

Vissza a lap tetejére>>>

Figyelj én népem

"Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra, hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. Megnyitom az én számat példabeszédre, rejtett dolgokat szólok a régi időből. Amiket hallottunk és tudunk, és amiket atyáink beszéltek nékünk. Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól, a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett. Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben, amelyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat, hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, akik születnek, és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak: Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az Ő parancsolatait megtartsák. Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, amelynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján. Nem őrízték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az Ő törvényében. Sőt elfelejtkeztek az Ő tetteiről, csodáiról, amelyeket mutatott nékik. Apáik előtt csodát művelt Egyiptom földjén, a Czoán mezején. Ketté választotta a tengert s átvitte őket, és felállította a vizeket fal gyanánt. Vezette őket nappal felhőben és egész éjen át tűznek világosságában. Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniuk adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában. És megkísérték Istent az ő szívükben, ennivalót kérvén az ő kívánságuk szerint. És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek, de vajon tud-é kenyeret is adni? Avagy készíthet-é húst az Ő népének?

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen. Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az Ő segedelmében. És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget, Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet, És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

Evének azért és igen megelégedének, és amit kívántak, azt hozá nékik. Még fel sem hagytak a kívánságukkal, az étel még a szájukban volt, Mikor az Isten haragja felgerjedt ellenük, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá. Mindamellett is újra vétkezének, és nem hívének az Ő csodadolgaiban." Zsoltár 78,1-32

Köszönjük Urunk a vágyat a szívünkben, hogy szólni fogsz hozzánk. Áldunk, hogy érthetjük szavadat. Kérünk, adj készséget, hogy mindent meghaljunk, azt is, amit nem akarunk. Munkáld bennünk az akarást jókedvedből. Áldd meg most is az Igét számunkra, hogy azonnal megérthessük: ismersz és szeretsz bennünket. Áldj meg minden szót, ami elhangzik ezen a héten. Kérünk, munkálkodj bennünk akaratod és jókedved szerint. Ámen.

Az első szó, aminek nagyon megörültem, amikor ezt az igét olvastam, hogy "figyelj." Aszáf erre szólít fel: "Figyelj én népem!" Nem tudom, észre vettétek-e már, hogy milyen nehéz figyelni, mennyire szétszóródott emberek vagyunk, mindig más jut az eszünkbe. Jó volna, ha mélyen megmaradna a szívünkben, hogy ezen a héten komolyan és nagyon kell figyelni, mert Isten akar szólni. Még egy mondat: "Hajtsátok füleiteket számnak beszédeire." A nagyothalló ember csinálja azt, hogy odahajlik ahhoz, aki beszél hozzá.

Lehet, hogy Isten nagyon sokszor mondott már dolgokat, és még mindig nem hallom, azért mondja egymás után, hogy figyelj. Jó volna mindjárt odafordulni az Úr felé a fülemmel, amelyik nagyon sokszor körülmetéletlen fül és nem hall. Amikor szolgálni megyek és belépek az ajtón valahova, magamban mindig azt mondom: Uram, most Te. Felé fordulok és belé vetem a reménységemet. Akkor Ő jön és cselekeszik.

Nagyon megdöbbentett ez a mondat: "Szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, amelynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt." Nagyon sokszor nem vagyunk hűek a döntéseinkhez, és határozatainkhoz, mindahhoz, amit egyszer már megláttam. Úgy vagy-e, hogy amit megláttál, ahhoz ragaszkodsz, abban engedelmes vagy? Hirdetjük Isten dicsőségét és hatalmát? Megdöbbentő mondat ez: "Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján. Nem őrízték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az Ő törvényében." Testvér, eljön majd az ütközet napja, amikor valóban szemben állsz az ördög hatalmával. Minden csendeshéten vannak olyan pillanatok, amikor úgy látszik, nem történik itt semmi. Erősebb az ellenség. Az íjászok hátat fordítanak. Nem tudom, voltál-e már úgy, hogy hátat fordítottál? Én nagyon sokszor voltam. Minden evangélizációnak megvolt az a pillanata, amikor legszívesebben elmentem, megfutottam volna. Az íjászok, akiknek lőni kellett volna mikor a leghevesebb az ütközet, nagyon sokszor hátat fordítanak. Sok lelkésszel voltam úgy, hogy az ütközet napján fordított hátat. Ketten voltunk és egyszer csak úgy éreztem, teljesen otthagyott, azt gondolta: nem lesz itt semmi, nincs ennek értelme.

Majd ha egyedül maradsz, a melletted levő íjász nem lő már, nem fogsz-e te is hátat fordítani? Sokszor a legkülönbek fáradnak meg és csüggednek el. Nekem olyan jó volt most, hogy hatalmára kell emlékezni. Így mondta: "Elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett." Tehát ne másnak a hatalmára és erejére támaszkodjak, hanem az Övére. Hirdesd az Ő hatalmát, hogy ne járjunk úgy, mint Efraim fiai, akik hátat fordítottak, és nem akartak járni az Úr törvényében. Nem az a baj, hogy nem tudtam, hanem hogy nem akartam.

A harmadik amit hirdetni kell az Ige szerint: a csodái. "Dicséretét, hatalmát és csodáit." Hányszor elmondja az Ószövetség a csodákat. Kezdi az Egyiptomból való kivonulással. Végig láthatjuk, hogy Isten útja a csodák útja. Olyan jó volna hátra nézve is látni az Úrnak csodáit. A beváltott ígéreteit. Visszanézve látod-e, hogy az övéit átvezette a Veres tengeren? Voltál-e már úgy, hogy olyan nagy akadályok voltak előtted, amiről azt mondtad: itt nem lehet átjutni. Mondtad-e már az akadály hegynek, ami ott volt az Isten útján: ugorj a tengerbe. Mondd az akadályoknak, hogy újra megtapasztalhasd az Úr csodáját. Isten útján a hegyek alászállnak, a völgyek felemelkednek, mert mindennek félre kell állnia. Jó volna úgy menni a szolgálatba, hogy mindennek, ami ellenáll, félre kell állnia az útból, mert az Úr az erősebb.

Megdöbbentő, ahogy az Ige végigmondja az út akadályait. "Ketté választotta a tengert, s átvitte őket, és felállította a vizeket fal gyanánt. Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában." Jó volna úgy menni előre, hogy éjjel nappal mehessünk. "Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniuk adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett. Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában. És megkísérték Istent az Ő szívükben, ennivalót kérvén az ő kívánságuk szerint. És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek, de vajon tud-é kenyeret is adni? Avagy készíthet-é húst az Ő népének?" Mindig újra kételkedés, mindig újabb kérdés. Persze, Uram, ezt megtetted, de a következőt...?

Hányszor voltam úgy a múltra nézve, tudtam, hogy segített, ott volt. Lehet, ti is visszanéztek a tavalyi évre, akkor áldást adott, de az idén is meg tudja tenni? Vajon kenyeret és húst is tud adni? Mindig újra hitetlenkedtek. És ez volt nekem a legmegdöbbentőbb üzenet. A következő részben láttam meg, amikor valóban megadja Isten a kenyeret, hullik a manna, szelet támaszt és jönnek a fűrjek és van hús, úgy, hogy nem győzik megenni, és Isten már ezt haragjában csinálja. Nem tudom, megértettétek-e ezt a mondatot: "Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen. Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az Ő segedelmében. És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget. Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet: És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátraikhoz köröskörül. Evének azért és igen megelégedének, és amit kívántak, azt hozá nékik. Még fel sem hagytak a kívánságukkal, az étel még a szájukban volt: "Mikor az Isten haragja felgerjedt ellenük, és főbbjeik közül sokakat megölt, és Izráelnek ifjait levágá."

Isten, ha teljesíti kívánságodat, amire vágytál, nem biztos, hogy az kegyelmet jelent, lehet, hogy büntetést jelent. Talán már észrevettétek, hogy máris az. Hány emberrel éltem végig, hogy a kívánt házasság átok lett. A társ, akit annyira akart, tönkretette az életét. A hitetlenség felébreszti Isten haragját, és nagyon sokszor olyan ajándékokat ad az Ő haragjában, amiből nem áldás, hanem átok lesz. A hitetlenség mindig halálos. "Mindamellett is újra vétkeztek és nem hittek az Ő csodadolgaiban."

Olyan jó előre nézve kérni az Urat, hogy tanítson meg alázatosan járni Vele, az Ő szavára figyelve várni, és az Ő akarata szerint imádkozni. Ha kérek valamit az Ő akarata szerint, azt adja. Nézzünk most komolyan így előre, hogy meg ne hátráljak az ütközet napján. És tanuljam meg a következő nemzedéknek hirdetni az Ő csodáit, hatalmát és az Ő dicsőségét.

Imádkozzunk! Áldalak Uram, azokért a csodákért, amelyeket átélhettem, amióta az utadon járok. Hadd kérjelek, könyörülj rajtam, hogy előre nézve is hirdethesselek úgy, ahogyan Te akarsz szólni. Kérlek, hogy ne a saját elképezeléseim szerint kérjek. Segíts a Szentlélek által imádkozni. Dicsérünk, hogy sokkal jobban tudod, mire van szükségünk. Kérünk, áldd meg az imaéletünket, a Rád figyelésünket. Add meg nekünk mindazt, amire szükségünk van. Ámen.

Biatorbágy, 1987. június 21.

Vissza a lap tetejére>>>

Vezette őket

"Elindítá mint juhokat, az Ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában. És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. És bevivé őket az Ő szent határába, arra a hegyre, amelyett szerzett az Ő jobbkezével. És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel, és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit." Zsoltár 78,52-55

"Azután megutálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét. Hanem a Júda törzsét választá, a Sion hegyét, amelyet szeret. És megépíté szent helyét, mint egy magas várat, mint a földet, amelyet örök időkre fundált. És kiválasztá Dávidot, az Ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból. A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az Ő népét, és Izráelt, az Ő örökségét. És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel." Zsoltár 78,67-72

Uram, hálát adunk pásztor kezedért. Köszönjük, hogy egész életünkön át vezettél, terelgettél és köszönjük, hogy most idehoztál. Kérünk, áldj meg minket és add, hogy megértsük szavadat. Szólíts meg és vezess tovább bennünket ezen a héten is. Segíts, hogy minden dolgunkban, utunkban láthassunk és megismerhessünk. Áldd meg most, számunkra az Igét. Ámen.

Ahogy olvastam az Igét, arra kellett figyelnem, hogy rólunk van szó. Az 52. versben azt olvassuk, hogy Isten elindította népét. Ezen a napon mi is elindultunk. "Elindítá mint juhokat, az Ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában." Sokszor elmondják testvérek, hogy mennyi viszontagságon keresztül jutottak el ide. Lehet, hogy hosszú volt az út, de elindultunk és ide el is érkeztünk.

"És vezeté őket biztonságban, és nem félének." Jó nemcsak erre a kicsi útra gondolni, hanem az életünk egész útjára. Hagyjuk-e a Pásztortól vezetni magunkat. Figyelünk-e a szavára? Mert úgy akar bennünket vezetni, mint Pásztor. "És bevivé őket az Ő szent határába, arra a hegyre, amelyet szerzett az Ő jobbkezével." Jó volna végiggondolni, hogyan indultunk el otthonról, és most bejöttünk ide. "Bevivé őket az Ő szent határába." Szeretném elmondani, hogy ezzel a hellyel kapcsolatban ez az Igénk: "Egész határa köröskörül igen szentséges." (Ez 43,12). Sokszor elmondtam már, hogy a kertben is így járunk, aki az istállóban dolgozik, vagy aki a konybában főz az is. Szinte nekünk mondja itt az Ige: Bevitte őket szent határába.

A testvérek bejöttek most az Isten Házának határába, ahol olyan sokat hangzik az Ige és az imádság. A Biblia mondja: "Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által." (1Tim 4,5). Ebben a házban nemcsak 30 év óta, amióta mi itt vagyunk, minden nap imádkozunk, dicsérjük az Urat, hanem már előtte is 20 évvel. Ezt a házat 50 évvel ezelőtt építette két ember erre a célra, hogy itt Isten igéje hirdettessék. 50 évvel ezelőtt két fiatalember eldöntötte: építünk itt egy házat, hogy emberek Jézust megismerjék, imádkozzanak, és dicsérjék itt az Istent. Mi azt sem tudtuk, hogy ez a ház itt létezik. Ezzel az igével kezdték építeni: "Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek-e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr." (Agg 1,8). Közben háború lett, akik itt laktak, elmentek innen, és Pestről költözött ide egy család. Nem hangzott tovább az Ige és nem arra a célra használták, amire építtetett. Elmúlt 20 év. Akkor Isten azt mondta nekem egy Igén keresztül, hogy ad majd egy házat, ahol az Igét hirdethetem. És ebbe a házba vezetett. A régi gazdájának megrázó volt, amikor kerestek valakit, aki elfoglalja ezt a házat. Nekünk is az Aggeus 1,8 volt az igénk. Rámnézett és azt mondta: ez az Úrtól van. Ezzel az igével kezdték építeni ezt a házat. Csak azért mondtam el, hogy kicsit gondolkozzunk, hogy az Úr földjén hogyan járunk. Isten évtizedek múlva más embereknek, más körülmények között megismételte ugyanezt az igét. Azután építettük tovább a házat, majd megépült Kármel is és utána a Sion.

Ezért olyan világos most az Ige, hogy Isten behozta a testvéreket az Ő szentséges határára. Előbb már 20 évig, majd egy szünet után 30 év óta hangzik az Ige és így szenteltetett meg ez a ház az Ige és könyörgés által. Ha látnánk most azt a tömeg embert, aki azóta már itt imádkozott és hallgatta az Igét, felnőttek és gyerekek egyaránt, azt mondanánk: ha ezek itt mind imádkoztak, akkor valóban szent helyen állunk.

"És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel, és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit." Olyan jó, hogy most is hihetjük, hogy továbbra is cselekeszi az Úr, hogy kiűzi életünkből a bűnt, a sötétséget, a pogányságot és úgy megyünk haza, hogy letelepíthet a nekünk sors által jutott örökségünkbe. Most otthagytál egy családot, gyermeket, feleséget. Az Úr visszavisz oda, de szeretne másképp, mint ahogy idejöttek a testvérek.

Izráel vétkezett és ezért mondja az Ige: "Azután megutálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét." De valakit választott. "Hanem a Júda törzsét választá, a Sion hegyét, amelyet szeret." Isten Júdát választotta. Dávid Júda nemzetségéből való és Jézus is. Mindig újra és újra mondja az Ige, mikor Jézusról beszél, hogy a Dávid Fia. Most Dávidról beszél az Ige, és mikor róla beszél, Jézusról beszél. "A Júda törzsét választotta, a Sion hegyét, amelyet szeret."

Egyszer annyira megdöbbentő volt, amikor Noé történetét olvastam, hogy csak egyetlen család maradhatott meg. Megépítik a bárkát, az egész világ elpusztul, de egy család megmarad. Döbbenten gondoltam arra, hogy Isten ezt a világot a tűznek tartotta fenn. Akkor vízözön volt, most pedig tűzözön előtt állunk. Biztos, hogy most is csak egy család tartatik meg: Isten családja. A bárkába csak nyolc ember ment be, akik egy családba tartoztak. Isten családjába csak beleszületni lehet. Aki újonnan születik, új életet kap az Úrtól, beleszületik ebbe a nagy családba, Isten családjába. Beletartozol már? Ha elkezdődik az ítélet, hol talál majd, a bárkában? Tudjuk, hogy ez csak jelkép. Az Úr Jézus építette meg az igazi bárkát, nem Noé. Ő csak előkép volt. Az igazi bárka a Golgota keresztje. Aki nem kerül oda az Úr Jézus vére és megbocsátó kegyelme alá, elvész az ítéletben.

Csak egy családot, a Júda törzsét, Dávidot választotta Isten. Nézzünk most bele komolyan, mennyire megmond az Ige mindent. "És kiválasztá Dávidot, az Ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból." Isten kiválasztotta Jézust és elhozta Őt, azért, hogy Megváltója, Szabadítója legyen ennek a világnak. Dávid jött, és legyőzte Góliátot. Jézus jön és legyőzi a Sátánt, a hatalmas ellenséget. A győztes Jézus, a Pásztor Jézus.

Jézus legeltet minket és olyan jó tudni, hogy ezen a héten le akarja győzni a mi ellenségünket, a bűneinket. Jézus azért jött, hogy a kígyónak a fejére taposson. Azért hozott ide Isten, hogy benned is győzzön a Dávid Fia, a kereszt győztese, Jézus. Azért vezetett biztonságban, azért hozott ide az Ő földjére, hogy megszabadítson és aztán legeltessen.

Még egy mondat volt közben: "És megépíté szent helyét, mint egy magas várat, mint a földet, amelyet örök időre fundált." Isten mindig építkezik. Épp a múltkor mondtam valakinek: 30 éve vagyunk itt és 30 éve építkezünk. Nem lesz ennek vége soha? Nem. Aki már építkezett, tudja, hogyan kell csinálni. Egyik követ a másikra kell tenni, közé egy kis maltert, és egyszer csak áll a fal. Isten egyetlen házat épített, nem reformátust, nem evangélikust, nem baptistát, nem szabadegyházat, hanem az Ő Egyházát. A Krisztus testet, az Ő házát, az Ő népét. Egyik testvért a másik mellé teszi. A Biblia így mondja: épül az új Jeruzsálem, - amiben Isten lakik, - élő kövekből. Nem olyan kövekből és téglákból, mint amilyenből mi építkezünk, hanem élő kövekből, emberekből, akiket a szeretet kapcsaival kapcsol össze. Amikor készen lesz a ház, visszajön Jézus. Itt, ezen a héten sem folyik más, mint építkezés. Isten téged akar beépíteni ebbe a csodálatos épületbe. Aztán hazavisz majd, hogy te is építkezzél, összeépülj testvérekkel, és tudjad: ez az egyetlen boldog élet. Milyen jó lesz, ha olyan szeretetben lesztek együtt, olyan szeretet közösségben, ha elkezdtek majd együtt imádkozni, megtörténik, hogy az a ház is szent lesz. Jó volna, ha hazameneteled után házszentelés lehetne.

Az Úr elmondja, miért hívott ide. Jó volna, ha elmondanád: Uram, én is akarom. Mondd el komolyan, végezd el Uram, hogy belőlem új ember legyen, hogy egészen másképp mehessek haza, mint ahogy idejöttem.

Imádkozzunk! Köszönjük Urunk, hogy Te vezetsz és Te terelgetsz az úton, és hogy biztonságba viszel bennünket. Köszönjük, hogy őríző kezed alatt lehetünk végig. Hadd áldjunk, hogy házadban lehetünk. Segíts, hogy találkozhassunk itt a Dávid Fiával, a mi Megváltónkkal. Kérünk, hogy tisztíts és áldj meg, és úgy küldhess vissza, hogy áldássá lehessünk a családnak, a falunknak, egész hátralévő életünkben. Tudod, hogy eddig mennyire nem az voltunk. Kérlek, cselekedd meg velünk, hogy egyszer ott lehessünk mi is, amikor visszajössz majd, abban az egyetlen házban. Könyörülj rajtunk, vidd véghez bennünk a legnagyobb csodát. Végezd el bennünk, hogy új emberré lehessünk, neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1987. július 5.

Vissza a lap tetejére>>>

Meddig ítéltek hamisan

"Aszáf Zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között. Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a hamisak személyét? Szela. Ítéljetek a szegénynek és árvának, a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot! Mentsétek meg a szegényt, és szűkölködőt, a gonoszok kezéből szabadítsátok ki. Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak, a földnek minden fundámentuma inog. Én mondottam: Istenek vagytok ti, és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember. Kelj fel óh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek." Zsoltár 82,1-8

Köszönjük Uram, hogy az első pillantásunkkal fölnézhetünk Rád. Kérünk segíts, hogy a hét mindenféle mondanivalója közben el ne tűnjön szemünk elől kereszted. Segíts, hogy mindig lássunk Téged, azt, amit értünk tettél, és azt a kicsit, amit tőlünk vársz, mindig megtehessük. Bocsásd meg, hogy ma is elmulasztottuk kérdezni, mit akarsz, hogyan akarod, és mi az, ami kedves Neked. Kérünk, őrízd rajtad két szemünk, hogy formáltassunk ezen a héten is, neved dicsőségére, Szentlelked által. Ámen.

Az első, aminek nagyon örültem ebben a Zsoltárban: az Isten gyülekezete. Jó volna, ha így volnánk itt, mint Isten gyülekezete, az Ő népe, az övéi. A Biblia így hívja az övéit: az eklézsia, a kihívottak. Kihívta őket ebből a világból.

A világ is egy nagy gyülekezet, sok-sok ember gyülekezik össze különféle címen. De az Istennek is van gyülekezete. Így gyűltünk most össze, hogy pár napig Isten gyülekezete legyünk. Ennek a gyülekezetnek tagjaként érzed-e magad? ? Úgy jöttél-e ide, hogy találkozol az Isten népével, gyülekezetével, akikkel összetartozol? A Biblia menyasszonyi gyülekezetnek is nevezi a kihívottakat, akik mindnyájan fehérben vannak, mint egyetlen személy, felöltözötten, ékesen és szépen.

Egyszer beszéltünk arról, hogy Eszter királynőt - mielőtt bement a királyhoz - hat hónapig szépítették mirtusz olajjal és hat hónapig illatos szerekkel. Hosszú idő volt. Vajon szépülsz-e belül, ha a menyasszonyi gyülekezethez tartozol? Nem kívülről, belül kell szépnek lenni. Olyan sokszor, amikor este lefekszem, megkérdezem: Uram, ma tetszettem Neked? Csináltam-e, mondtam-e olyat, ami Neked nem tetszett? Sajnos, nagyon sok torz vonásunk van, ami nem illik Isten gyermekeihez. Együttélésnél sokszor annyira kiütközik az akaratosságunk, a saját kényelmünk és sok-sok minden, ami torz vonás rajtunk. Az együttélésnek a nagy ajándéka, hogy minden kiderül rólunk. Vannak emberek, akik még a hívő életük végén sem tudnak alkalmazkodni.

Isten belülről akarja szépíteni az Ő gyülekezetét, hogy a a szelídség, az alázat, amik a Jézus arcához teszik őket hasonlóvá, kirajzolódhassanak bennük. Testvér, most mondd ki magadban, hány éve vagy már hívő, és mennyit szépültél ez alatt az idő alatt? Csak amikor az Ige tükrébe belenézel néha, vagy naponta, mit látsz, mennyire szépültél? Nagyon sok ember sírva emlékszik vissza, hogy milyen szép voltam, mikor hitre jutottam. Mennyi öröm, békesség, szeretet volt bennem. Mivé lettem ennyi idő alatt, mennyit torzultam.

Hadd kérdezem: készülsz-e a nagy menyegzőre, amikor meg kell állnod majd a Vőlegény előtt? Egy váratlan pillanatban felhangzik: "Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!" (Mt 25,6). Mi lesz akkor veled, meg velem? Isten így lát bennünket, mint a menyasszonyi gyülekezetnek egy részét. Vajon megállapíthatják-e mások, hogy mennyit szépültél belülről, mióta nem találkoztatok.

Újra szeretném mondani ezt a mondatot: "Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között." A Vőlegény itt van közöttünk. Át, meg átlát. Ismeri minden torz és csúnya vonásodat. Mind fájdalmat okoz Neki. A Vőlegény szereti a menyasszonyt, hiszen életét adta érte. Vajon megjelensz-e igazán a színe előtt, vagy pedig bujkálni fogsz? Mindig el lehet bújni, ha nem vagyok igazán őszinte és nyílt. Vajon azért jöttél ide, hogy Isten ítéljen, vagy hogy magadat mutogasd, milyen komoly hívő vagy?

Megmondom, miért hívott ide az Úr: ítélni akar. Mondod-e hát ma este: ítélj meg engem Uram, itt vagyok "Ítél az istenek között." Mi szeretnénk nagyok, valakik lenni. Talán rálicitálunk egymásra: én így szolgáltam, ezt csináltam. Isten lát, és ítél az istenek között. "Istenek", annyit jelent, hogy bálványok. Csak egy Isten van, aki ítél. Elmondja, mi ítélni valója van ebben a pillanatban. "Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét?" Istennek fáj, ha hamisan ítélsz, ha kétféle mérték van a kezedben. Másképp ítélsz magadnak, mint másnak. Másokkal szemben hibakereső tudok lenni, mindent meglátok. Olyan fájóan mondja az ige: "Utálatos az Úrnál a kétféle súly, és a hamis fontok nem jó dolgok." (Péld 20,23). Nem neked mondja most ezt az Úr? Ha te csinálsz valamit, az egészen más. Én jópofa vagyok, ő szemtelen. Ügyes vagyok, a másik anyagias és fösvény. Mindenre megvan a kétféle mértékem.

Olyan sokszor kérdezi a Biblia: Meddig sántikáltok még kétfelé? Meddig maradnak még benned a te gonosz gondolataid? Jó volna, ha mondanád: eddig Uram, és nem tovább. Nem kívánom tovább hordani a rágalmazó, ítélkező, gonosz gondolataimat. "Meddig ítéltek hamisan, és meddig emelitek a gonoszok személyét." Te kit emelsz? Talán az uradat, olyan ember nincs, mint ő. Olyan gyerek sincs, mint a tiéd. Nagymamák mondják: az unokám egy zseni. Olyan nincs több. Minden unoka zseni a nagymama szemében. Emelem, mutogatom, látjátok ezt is tudja, azt is tudja. Jól tanul, mindenhez ért. Meddig emeled még ezt a bálványt? Amíg tönkre nem teszed? Akit emeltél, annak össze kell törnie. Jött a nagy bukás, a lélegzeted is elállt azzal kapcsolatban, akire olyan büszke voltál.

Nagyon sokszor emelem egy igehirdetőnek a személyét. Úgy senki nem beszél, mint az. Talán saját gyülekezetedből egy lelki vezetőt emelsz. Meddig emeled emberek személyét? Vigyázz, mert minden emelésben magadat emeled. A feleségem, a gyerekem, vagy az egyházam, a gyülekezetem. Valahol evangélizáltam, az Úr ébredést adott. Aki odahívott, világgá kürtölte, hogy én hívtam ide. Önmagát emelte. Egyetlen nagy bálvány van: az én. Ha valaki megtér a családodban, nem azt mondod azonnal: mennyit imádkoztam érte. Rögtön a saját személyedet emeled. Testvér, meddig emeled a gonosz személyét? Tudod-e, hogy gonosz személy vagy? Pontosan tudom magamról, mikor emelem magamat. Olyan sokszor esem kétségbe, Istenem, miért kellett ezt most mondanom? Miért kellett emelnem a saját személyem? A leggonoszabb és mindennek a megrontója a nagy én.

Nem lehet ott Isten áldása, ahol nem Őt emeli mindenki. Ne emeld tovább a gonosznak személyét, bárki ember az. Hát gonoszok vagyunk, gonosztévők. Az egész emberiséget Jézus keresztje két részre osztja. Egy megtérő gonosztevőre, és egy makacs, Istennek ellenálló gonosz személyre. Több nincs. Melyik csoportban vagy? "Meddig ... emelitek a gonosznak személyét?"

"Ítéljetek a szegénynek és árvának, a nyomorultnak és elhagyottnak adjatok igazságot!" Mindig csak én? A szegénynek, az árvának, a nyomorultnak, és akik nem szólnak semmit, és akiket nem vesz észre senki, azokat te sem veszed észre? Olyan jó arra gondolni, hogy Jézus mindig ezek között járt. Az ügyefogyottak, a senkik között, akiket mindenki csak eltapos, kigúnyol, és semmibe vesz. Hogy tudsz nevetni egy-egy furcsa emberen. Hogy tudsz nevetségessé tenni talán kicsi hívőket. Így mondja az Ige: "Ítéljetek a szegénynek és árvának, a nyomorultnak és elhagyottnak adjatok igazságot!" Ez Isten akarata.

Aztán mondja tovább: "Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak, a földnek minden fundámentuma inog." Csak magukat látják? Érdekes, hogy levisz egészen a legmélyre, aztán egyszer csak fordul egyet az egész Zsoltár. Igazad van Uram: nem látok, nam hallok, nem igazán ítélek. "Én mondottam: Istenek vagytok ti, és a Felségesnek fiai ti mindnyájan." Az ember elszédül egy pillanat alatt: akkor mi vagyok hát én? Egy igazságtalan gonosz, aki nem ért, nem lát, csak magát látja? És a következő pillanatban: "Istenek vagytok ti." Ugye tudjuk, hogy mind a kettő igaz. Ha befogadtad Jézust, akkor Isten gyermeke vagy. Akkor él benned a Krisztus. Egyszerre mind a kettő. Ha nem érted, olvasd el a Római levél hetedik részét. Ott küszködik egy ember, akit Pálnak hívnak, azzal, hogy a jót akarom, és mégis a gonoszt cselekszem. Hát ki vagyok én, és melyik vagyok?

Néztél-e már szembe magaddal, hogy melyik vagyok? Sokszor csodálkozom, hogy több hívő ember nem kap tudathasadást ebben a kettősségben. Tudok veszekedni, gonosz, önzővé lenni, és aztán olvasom a Bibliát és imádkozom. Aztán mondom a szép mondatokat a testvérek között. Képes vagyok számra venni Isten igéjét. Melyik vagyok én: gonosztévő, vagy a Felségesnek fia? Szeretném most nagy örömmel mondani: olyan jó, hogy mind a kettő. Csak az egyiknek alá kell szállnia, a másiknak pedig növekednie kell. Ahogyan Keresztelő János mondja. Ott van mind a kettő, csak az nagyon komoly kérdés: melyik mellé állsz? Nagyon világosan mondja az Ige: "Én mondottam: Istenek vagytok ti, a Felségesnek fiai mindnyájan. Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember. Kelj fel óh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek." Nagyon szeretném most ezt a kérést komolyan a szívetekre helyezni. Kelj fel óh Isten, ítéld meg az életemet, vágd szét a kettőt.

Emlékeztek Salamon ítéletére. Mindig annyira megdöbbentett a bölcsessége, hogy szét akarta vágni azt a gyereket. Azt hiszem, az Úr azért hozott ide, hogy szétvágjon. Válaszd el a jót a hitványtól, és olyan leszel, mint az én szám. Isten igéje élő és ható, és szétválaszt. Isten igéje olyan, mint a műtőkés. Világosan megmutatja, mi az, ami a régi benned, és megmutatja az újat. Akarod-e, kéred-e? A baj az, hogy végzetesen össze vagyunk keveredve. Azt mondjuk a gonoszra, hogy jó, a jóra, hogy gonosz. Védjük azt, amit ölni kellene, vigyázunk arra, meg ne sértsük azt, aminek rég nem kellene már bennünk élnie.

Jó volna ezzel a kéréssel nyugovóra térni ma este. Talán soha nem mertük ezt kérni, féltünk, kiderül, hogy ki vagyok. Öldököljétek meg a ti test szerinti óembereteket, mert különben ő pusztít el benneteket. Így mondja a Jakab levele: Atyámfiai, nem kellene ezeknek így lenni. Nem kellene kettőnek lenni. Mózes könyve így mondja: "Az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod." (5Móz 30,19). Most válassz! Rajtad múlik, melyiket választod.

Imádkozzunk! Köszönöm Uram, hogy látod, szereted, félted az új emberemet, mert Te teremtetted igazságban, és valóságos szentségben. Kérlek, bocsásd meg, hogy annyit ártottam már neki. Uram elítélted, és keresztre akartad már juttatni az óemberemet, és mégis annyiszor mentettem már meg az ítélettől. Hadd kérjelek, a testvérekkel együtt: most ítélj meg, hogy ne kelljen egyszer majd a végén ítélni. Adj becsületes, őszinte szívet, segíts mindent úgy elfogadni, ahogyan Te látod és cselekedj velünk újat a Te nevedért. Ámen.

Biatorbágy, 1987. július 19.

Vissza a lap tetejére>>>

Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem

"Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a Te hűséges voltodat az én számmal!

Tieid az egek, a föld is a Tied: e világot minden benne valóval Te fundáltad. Az éjszakot és a délt Te teremtetted, a Thábor és a Hermon a Te nevednek örvendeznek. A Te karod hatalommal teljes, a Te kezed erős, a Te jobbod méltóságos. Igazság és jogosság a Te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a Te orcád előtt. Boldog az a nép, amely megérti a kürt szavát; a Te orcád világosságánál jár ez, óh Uram! A Te nevedben örvendeznek egész nap; és a Te igazságodban felmagasztaltatnak. Mert az ő erejöknek ékessége Te vagy; a Te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is. Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek szentje a mi királyunk." Zsoltár 89,2. 12-19

Hálát adunk Uram, hogy hangzik felénk hívásod. Könyörülj rajtunk, hogy felelhessünk rá. Tudod, mennyire megkeményedik a szívünk és hogy mennyi bennünk a nemakarás, ellenállás. Oldozz fel és tégy késszé, hogy igazán, őszintén engedhessünk Igédnek. Kérünk, légy megtapasztalhatóan, valóságosan közöttünk. Ámen.

A mai Igénk így kezdődik: "Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké." Mi akadályozhat az éneklésben? A körülmények! Néhány verset olvasok a 137. Zsoltárból: "Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. Mert elfogóink énekszóra nógattak ott, kínzóink pedig víg dalra, mondván: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?"

Hogyan énekelnénk? Hiába próbálták rábeszélni őket, nem tudták. Hárfáikat a fűzfákra akasztották és nem tudtak énekelni, mert idegen földön voltak. Ez a nagyon komoly akadálya annak, hogy szív szerint énekelj. Nem tudom, énekelt-e a szíved? Szájjal sok mindent énekelhetsz, de belül hallgat a szív, ha idegen földön vagy.

Ha nem az Úrban, nem az Úrnak és nem az Úrral élsz, mindig idegen földön vagy. Nekünk ez a föld mindig idegen. Akkor leszel igazán otthon, ha Jézust elfogadtad. Egy asszony elmondta: soha nem voltam gyermek. A legnagyobb voltam, mindent nekem kellett csinálnom. Amikor Jézust elfogadtam, akkor voltam életemben először gondtalan gyermek, aki hazaérkezett, akinek semmi miatt nem kellett aggódnia. Gondtalan élet kezdődött Isten országában, megszünt az idegen föld.

Amíg haza nem érkezünk az Ő országába, nem tudunk az Úrnak énekelni. Lehet, hogy valaki egyszer már hazaérkezett, de újra eltévedt és idegenben van. Aki már otthon volt egyszer, az tudja igazán, mit jelent az Úrtól távol, idegenben lenni. Lehet hogy az éneklésnek az az akadálya, hogy megint belekerültem a bűn csapdájába, messze kerültem az Úrtól. Mindig gyanús vagyok magamnak, ha reggel nem énekelek. Akkor már tudom, hogy baj van belül.

"Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem!" Az Ige elmondja: "Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban." (Róm 8,38-39). Látjátok, mégis elszakad az ember, idegen földre kerül, boldogtalan lesz.

Olyan jó, hogy így folytatja az Ige: "Nemzetségről nemzetségre hirdetem a Te hűséges voltodat az én számmal." Az Ő kegyelmességétől és hűségétől kicsoda szakíthat el? A bűn idegenít el Istentől. Az ördög hatalma szakít el az Úrtól. A körülmények igazán nem szakíthatnak el.

A 12. verstől arról beszél az Ige, hogy minden a Tied. Az ég, a föld, minden benne valóval az Úré. A német fordításban éjfélről és délről van szó. Olyan jó így olvasni: az éjszakot és a delet, de az éjszakát és a delet, a legnagyobb sötétséget és a legnagyobb világosságot is Ő teremtette. Lehet éjfél van nálad. A szorongattatás, a sötétség és a halál árnyékának völgye az Ézsaiás 9 szerint. Benne vagy? Az is az Övé, ott is Ő van, ott is megismerheted Őt.

"A Te karod hatalommal teljes, a Te kezed erős, a Te jobbod méltósággal teljes." Egymásután három "Te". Nézz fel hittel az Úrra, hogy Uram, Te. Gondolsz-e a legnehezebb napokban arra, hogy Jézus itt van. Ha kezét fogod, megtapasztalod: nem kell félni a legnagyobb sötétségben, éjfélben sem, még a lelki éjfélben sem. Mert a Te karod, a Te erőd, a Te jobbod hatalommal teljes és méltóságos, mondja sorban az Ige.

"Igazság és jogosság a Te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a Te orcád előtt." Más fordítás szerint igazság és ítélet. Ha majd egyszer Jézus beül a királyi székébe, ott csak ítélet és igazság lesz. Milyen jó, hogy még nem ült be Jézus, hogy még kegyelem és hűség jár orcája előtt. Ma még kegyelmével és hűségével találkozhatsz. A Biblia így mondja: "Némely embereknek a bűnei nyilvánvalók, előttük mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is." (1Tim 5,24). Kérjed az Urat, hogy bűneid a kegyelem idején menjenek ítéletre. Hogy amikor majd odaérsz, ne legyen semmi, ami utolérne. Addigra csak az Ő kegyelme és hűsége legyen veled.

Középponti üzenet volt nekem: "Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát." Mit jelent a kürt szava? A kürt szava Isten szava. Hallod-e a kürt szavát? Neked szól az Ige, hozzád beszél Isten? Amikor felhangzik a kürt szava, mozdul-e a szíved, hív az Isten, beszélni akar velem. Jól tetted hogy eljöttél, mert boldog nép az, amelyik hallja a kürt szavát.

Lehet itt ülni süketen is. Lehet, hogy mindenkihez szól az Ige, csak hozzád nem. De ha egyszer meghallod, abban a pillanatban boldog ember leszel. Aki megérti a kürt szavát, arra az emberre mondja az Ige: "A Te orcádnak világosságánál jár ez, oh Uram!" Abban a pillanatban kijöhetsz a sötétségből a világosságra, ahogy meghallod a kürt szavát. Isten a sötétségből mindig az Ő csodálatos világosságára hív ki. Azt ígéri: "A Te nevedben örvendeznek egész napon." Vajon ilyen az életed, hogy az Ő orcájának világosságánál örvendezel egész napon? Amikor reggel kinyitom a szemem, úgy örülök mindig, hogy az Úr adott még egy újabb napot.

A Biblia így mondja: "Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt." (Zsoltár 32,3). A te életed is napestig való jajgatás? Amíg elfedezem bűneim, addig mindig jaj. Valaki, amikor itt takarított, mindig jajgatott. Megkérdeztem: miért jajgatsz? Mert megszoktam, észre sem veszem már. Ha valamit fel kell vennem, - jaj. Ha le kell tennem, akkor is jaj. A legtöbb ember azt sem tudja, miért jajgat, ahelyett, hogy egész nap örülne. Bár megváltozhatna a hátralevő életed, és az Úr előtt örvendezhetnél egész napon.

"Mert az ő erejöknek ékessége Te vagy. Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk." Az a baj, hogy rossz királyod van. A legtöbb családban több király van, aki birtokolni akarja az egész családot. Van ahol annak kell meglenni, amit a férj akar, és van ahol azt mondják, a feleség viseli a kalapot. A legtöbb helyen a királyságért folyik a háború nyelvvel, szóval, cselekedettel, mindennel. Egy házaspárnak mondtam: Gondoljátok el, ebben nőnek fel gyermekeitek, hogy egész nap éles szavak röpködnek, egyik ember gyalázza a másikat. Tudjátok mi kell a gyermeknek? Napsütés! Az az állandó öröm és derű, amit az Úr közelsége ad. Akarod-e, hogy ebből a háborús életből visszakerülj abba, amit így mond az Ige: "A Te nevedben örvendeznek egész nap." Jó lenne, ha az én-királyságból Krisztus-királyság lehetne! Add át az uralmat az Úrnak, hogy Ő legyen királyod, paizsod és erőd.

"Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát." A kürt szava most az Úrhoz hív. Emlékszünk, az Ószövetségben mondja Mózes: Ha megszólal a kürt, lehet az Úrhoz jönni. A hívó kürt így szól: "Jöjjetek én hozzám mindnyájan!" (Mt 11,28). Ha meghallod a kürt szavát, borulj le az Úr előtt és mondjad: Uram, itt vagyok, jöttem. Szeretném azt mondani, amit Péter mondott Kornéliusznak: "Jól tetted, hogy eljöttél." (ApCsel 10,33). De ez még csak a fele út. Egy házig, egy helyig jöttél. Neked az Úrig kell jönnöd!

A hívó kürt hangzik reggeltől estig. Vajon jössz-e? Hogy boldog emberként mehess majd haza.

Imádkozzunk! Uram, Neked az volna az örömöd, ha örvendezve mehetnénk el mindnyájan orcád elől. Kérünk, hozz ki bennünket a sötétségből a Te csodálatos világosságodra. Ragyogd be múltunkat, hozd világosságra rejtett dolgainkat, bűneinket. Oldj meg minden nehéz kérdést és tégy szabad gyermekeiddé, akik mindig újra hallják, egyre teljesebben hallják a kürt szavát. És ha egyszer országodba hazahív, mehessünk boldogan. Áldj meg minket és munkálkodj bennünk, ahogyan megígérted, neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1984. január 8.

Vissza a lap tetejére>>>

Vele lesz huségem

"Akkor látásban szóltál a Te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat; Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajammal kentem fel őt. Akivel állandóan vele lesz az én kezem,sőt az én karom erősíti meg őt. Nem nyomhatja őt el az ellenség,és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt. Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit. És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva. És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. Ő így szólít erngem: Atyám vagy Te; én Istenem és szabadításom kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem Őt, és fellebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ővele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait. Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzésem szerint; ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat: Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat; De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom. Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom." Zsoltár 89,20-35

Köszönjük Uram, amiért ide hoztál, hogy megtaláljuk a számunkra is elkészített bocsánatot. Lehet úgy gondoljuk, nekünk erre nincs szükségünk. Kérünk, végezd el bennünk, hogy megértsük és elhiggyük, nagyobb szükségünk semmire sincs, mint hogy megkapjuk bűneink bocsánatát és benne a békességet, örömöt, örök életet. Áldj meg és szólíts meg mindjárt így az igédben, hadd értsük, hogy beszélsz velünk. Ámen.

Amikor itt az Igében Dávidról van szó, tulajdonképpen Jézusról beszél a Zsoltáros. Dávid az Ószövetségben Jézus előképe. Hiszen tudjuk, Őt úgy hívják: a Dávid Fia. Tehát amikor az Ige Dávidról beszél, azonnal Jézusra kell, hogy gondoljunk. Ha elolvassuk mégegyszer az Igét, sokkal valóságosabb lesz, hogy Róla van szó. "Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt." Ma reggel az Útmutató szerinti Igében olvashattuk, hogy amikor Jézus a Jordánban megkeresztelkedett, akkor kente fel Őt Isten a Szentlélek olajával.

Tovább így mondja az Ige Jézusról: "Akivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg Őt." Jézus mondja: az Atya mindig velem van és én mindig látom az Atyát. Állandóan vele volt az Atya, nem kellett Őt elhagynia, csak akkor, amikor magára vette bűneinket. Ő soha nem szomorította meg az Atyát a bűneivel.

"Nem nyomhatja Őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg Őt; mert előtte rontom meg az Ő szorongatóit, és verem meg az Ő gyűlölőit. És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az Ő szarva." És még egy mondat: "És rávetem az Ő kezét a tengerre, és az Ő jobbját a folyóvizekre. Ő így szólít engem: Atyám vagy Te, én Istenem és szabadításom kősziklája." Ez mind pontosan beteljesedett Jézuson. Amikor az Ige tengerről beszél, a népekről van szó. A népek felett uralkodik Ő, a legerősebb. Jézus azt mondja: "Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön."

Az igerész Jézusról beszél és olyan jó, hogy azt mondja: "Ő így szólít engem: Atyám vagy Te; én Istenem és szabadításom kősziklája. Én meg elsőszülöttemé teszem Őt és felebbvalóvá a föld királyainál." Jézus, amikor Istenről beszélt, mindig Atyának szólította. Egyedül az Atya joga volt, hogy azt mondja: "Elsőszülöttemmé teszem Őt". Jézus az egyszülött Fiú. Mi a különbség az egyszülött és elsőszülött között? Ha elsőszülött, akkor többen vannak. Akkor van második, harmadik szülött is. Utána még sokan születtek Istentől, csak Jézus volt az első, aki igazán Isten gyermeke és fia volt. Akik a Szentlélek által születnek, azok mind testvérei Jézusnak Lélek által. Sok atyafit vezetett üdvösségre, akik ugyanabba a családba tartoznak.

Az özönvíznél egyetlen család menekült meg. Isten megígérte, vízzel nem pusztítja el többször a világot. De jön a tűzözön! Beletartozol már Isten családjába? Azoknak családjába, akik már újjászülettek? Persze sok-sok gyermeke van ennek a családnak. Amikor hitre jutottam, rácsodálkoztam, hogy mennyi testvérem van. Neked is? Beletartozol-e Isten családjába? Ezt a komoly kérdést teszi fel most neked Isten Igéje.

Mi is ez az újjászületés? János evangéliuma világosan mondja: "Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek." (Jn 1,13). Amikor megszülettünk, férfiúnak indulatából születtünk. De az Ige azt mondja, hogy vannak emberek, akik nem férfiúnak indulatából születtek. Ezek azok, akik újjászülettek a Lélek által. Test szerint ezek is férfiúnak indulatából születtek, de van bennük egy másik lélek. Az Ige romolhatatlan magnak nevezi, amelyik belehullik a szívbe. Ez a romolhatatlan mag valaki, vagy valami? Valaki, - Jézus. Ő a testté lett Ige. A Biblia így mondja: "Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek." (Jn 1,12).

Újra ismétlem a komoly kérdést: Isten gyermeke vagy? Újjászülettél Lélek által? Karácsonykor olyan főiskolás fiatalok voltak nálunk szolgálni, akik pár hónappal ezelőtt születtek újjá. Érdekes volt, ahogyan elmondták: két hónapos vagyok, pár hetes vagyok. Tudták, mitől kezdve van új életük, mikor születtek újjá. Ha megkérdezném a testi születési dátumodat, azonnal mondanád. És a lelkit? Isten gyermeke vagy? Nem azt kérdezem, olvasol-e Bibliát, imádkozol-e, jársz-e templomba? Hanem volt-e életednek olyan napja, amikor tudtad, hogy belül a szívemben megmozdult valami, új életet nyertem. Erre mondja az Ige: "Én meg elsőszülöttemmé teszem őt. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem". A Jézus magvát, akik az Ő életéből származtak, akik befogadták Őt. Nagyon kérlek, ma este válaszolj: biztosan Isten gyeremeke vagyok? Mert így folytatja az Ige: "És az Ő magvát örökkévalóvá teszem". A Ő magva és az Ő fiai ugyanaz. Odatartozol-e az Ő fiaihoz?

"És az Ő magvát örökkévalóvá teszem. Ha az Ő fiai elhagyják az én törvényemet és nem járnak az én végzéseim szerint," - hát akik az Ő gyermekei, akik újjászülettek, azokkal is előfordulhat, hogy elhagyják az Ő törvényeit? Mert itt azokról beszél az Ige, akik elhagyják az Ő törvényeit, és nem járnak az ő végzései szerint. Mennyire komoly dolog ez: ha rendeléseimet megtörik, nem tartják meg az én parancsolataimat.

Ha feleltél az első kérdésre, ha úgy érzed, Isten gyeremeke vagy, újjászülettél, most kérdezem: nem ebbe a csoportba tartozol, akik nem tartják meg rendeléseit, szövetségét? Mert erről beszél: "ha az Ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;" - akkor mond egy furcsa mondatot: "Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnüket, és vereséggel az ő álnokságukat." Mit jelent ez, hogy meglátogatom? Valami nehéz dolgok történnek, bajok, szenvedések, nehézségek. Jó volna ha gondolkoznátok: mivel is látogatott meg engem Isten? A Biblia mondja: nem ismerték fel az én meglátogatásomnak idejét. Te felismered, hogy ami veled történik az nem véletlen? Isten látogat meg.

Azt mondja az Ige: "ha az én rendeléseimet megtörik, és nem tartják meg az én parancsolatimat: Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnüket, és vereséggel az ő álnokságukat." Mi a vessző és mi a vereség? Különbség van-e a bűn és álnokság között? A bűnt vesszővel látogatja meg Isten, az álnokságot vereséggel. Melyik komolyabb a kettő közül? A bűn, vagy az álnokság? A bűn esemény az életemben, de amikor ezt a bűnt elrejtem, az már álnokság. Amikor úgy teszek, mintha semmi nem történt volna. Eldugom, nem akarok tudomást szerezni róla, akkor vagyok álnok. Tudom, hogy mit tettem, csak sikerül kibeszélni magamat, sikerül másra hárítani. Isten szerint ez nemcsak bűn, hanem álnokság.

Milyen rettenetes, hogy életünkben nemcsak bűnök vannak, hanem álnokságok. És akkor nemcsak vesszővel, de vereséggel kell, hogy meglátogasson Isten. Súlyosabb az álnokság, nehezebb belőle kijutni. Az ember annyira magyarázza: nem voltam oka, a másik csinálta. Belebonyolódom valamibe az álnokságom által. A napokban néztem szembe vele, hogy József testvéreinek nem volt elég a vessző, hanem vereség kellett. Mert annyira letagadtak mindent, amit Józseffel tettek. Annyira megkeményedtek ebben. Az a rettenetes, hogy el lehet felejteni a bűnt. Isten azért látogat meg bajjal, nehezekkel, hogy a menekülő embert megállítsa az útján. Rettenetes, hogy másképp nem tud megállítani.

Komolyan gondoljatok most arra: mivel állít most meg Isten? Lehet hogy a gyereked bajaival, nyomorúságával. Sokféle vessző van Isten kezében. Vajon téged megállíthatott már, vagy tovább futottál? Istennek az a célja, hogy színe elé állítson. Azt mondja a 90. Zsoltár 8. verse: "Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a Te orcádnak világa elé." Egyszerre mondja az álnokságot és a titkos bűnt. Az álnokság tulajdonképpen titkolt bűn. Nem vagyok hajlandó szembenézni a bűnnel. Azért vagy most itt, Isten színe előtt, mert álnokságodat és titkos bűneidet Isten orcája világossága elé vetette. Isten most azt mondta: ember, állj meg! Most megálltál. Otthon folyik tovább az élet, a gyerekek, a család, a munka. Isten most öt napra kiemelt téged a rohanó életből. Az a dolgod, hogy Isten színe elé állj, mert Ő odaállított. Nagyon komoly dolog, hogy ez az Ő szeretetéből történt.

Emlékeztek, József, amikor testvéreinek kiadja az élelmet, egyszer csak elkezdi mondani: "Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok." (1Móz 42,9b). Rúbent nem engedi haza. Jönnek az események és egyszer csak megszólalnak a testvérek: a mi álnokságunkért történt ez velünk. Lehet, hogy tíz évvel ezelőtt történt, lehet, hogy hosszú idő telt el azóta, de Isten elővette és orcája elé vetette.

És a te életedben? Lehet, a testvérek is azt gondolták, rég volt ez már, nem emlékszik már erre Isten. Vedd komolyan: emlékszik. Vannak rendezetlen bűneid, álnokságaid, amiket az Ő keze orcája világossága elé fog vetni. Tovább titkolhatod, de jaj neked. Tudjátok, hogy van bennünk egy kis harapós kutya. A lelkiismeret egyszerűen nem hagy nyugodni. Amikor Isten munkálkodik, belül marni kezd a lelkiismeret, és nem hagyja abba. Most lehet, hogy úgy érzed, neked ilyen egyáltalán nincs, de bármelyik pillanatban elkezdődhet. Csak jöjjön egy nehéz dolog és kezdődik a figyelmeztetés. József testvérei is az ő bűneikre emlékeztek. "Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörgött, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság." (1Móz 42,21). Nincsenek azok elfelejtve. Nagy ajándék, ha még a földön előjönnek, ha még most színe elé sorolja Isten bűneidet és álnokságaidat.

Rettenetes dolog, ha nem vesszük komolyan, hogy Isten nem felejt. Lehet, hogy Isten hallgat, évtizedek múlnak el, hogy mondana valamit. De eljön a pillanat, amikor hajszál pontosan elkezdődik a támadás. Kiderül, hogy Isten semmit nem felejt. Legkisebb bűnöd is megvan és orcája világossága elé veszi. József testvérei egyszer csak meglátják a bűnnek nagyságát. Emlékeztetik egymást, amikor Józsefet a kútba dobták és hallották könyörgését, sírását, de kemények maradtak.

Lehet, egyszer majd eszedbe jut édesanyád, vagy édesapád nyomorúsága, amit akkor semmibe vettél, nyugodtan keresztülléptél rajta. Úgy tettél, mintha nem látnád. Mi jut eszedbe ezen az estén? Hogy tudtam olyan kemély, szívtelen, szeretetlen lenni. Újra mondom, nagy ajándék, hogy Isten a rohanó életben megállított és színe elé hozza álnokságaidat, titkos bűneidet. József testvérei végül maguk mondják ki, hogy vétkeztünk. Vajon eljutsz-e ezen a héten oda, hogy kimondod: vétkeztem. Látod, ők többen voltak benne, lehet hogy egymásra fogták, hogy a másik volt az oka. Ruben azt akarta, hogy a száraz kútba vessék, mégis ránehezedik, hogy nem mentette meg Józsefet. Az egész előjön minden részletében. A lelkiismeret hihetetlenül pontosan előhoz mindent.

"Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat." Minden bűn össze van kötve a büntetéssel. Jó volna ma este kérni az Urat, hogy most ítéljen meg. Most vegye orcája világossága elé álnokságaimat és titkos bűneimet. Ne kelljen majd az utolsó ítéletkor számolni velük, amikor nincs már kegyelem.

Olyan jó a 34. vers: "De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudok." Isten azért akarja bűneidet előhozni, hogy kegyelmét ne kelljen megvonnia tőled. Nem akarja, hogy elvesszél, azért beszél veled lelkiismereteden keresztül élesen. El ne hallgattasd, mert idejövetelednek oka van. "Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom." Ha egyszer Isten szövetséget kötött veled, Ő hű marad ahhoz. Ha egyszer gyermekének fogadott, azt akarja, hogy az maradj. De testvér, a vessző és a vereség a gyermeknek szól. "Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, és meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged. Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad." (Zsid 12,5b-6). Légy ma hálás az Úrnak, hogy a vessző és vereség miatt hozott ide. Hogy elvégezhesse rajtad mindazt az Ő mérhetetlen szeretetéből, amire most feltétlen szükséged van, és így maradhass az Ő gyermeke.

Az Isten örök szövetsége vérszövetség. Gondolj a Golgotára, Jézus Krisztus vérével kötött szövetség. "No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlát-pirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú." (Ézs 1,18). Milyen jó volna most megragadni a kegyelmet, minden bűnt világosságra hozni, hogy eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől, amit annyira vársz. Kérjed ma este az Urat, juttasson eszedbe minden régi bűnödet, és mostani dolgaidat. Hozza orcád világossága elé, hadd lássad meg, és megszabadulj.

Imádkozzunk! Uram, köszönöm ezt az esti Igét. Hadd kérjelek teljes szívvel, hozz elő mindent az életemből, minden rejtett dolgot, amit igyekeztem elfelejteni, hátam mögé dobni. Kérünk, törvénykezzél velünk egyenként. Áldunk minden nehézségért, amivel életünkben eddig meglátogattál. Hadd köszönjük meg, hogy minden szeretetből volt, mert nem akarod, hogy elvesszünk, hanem hogy igazán bűnbánatra és igaz megtérésre jussunk. Ne engedd, hogy ne értsük, amiről beszélsz velünk, hogy meglássuk, mi a vessző, és mi a vereség az életünkben. Köszönjük, hogy van bocsánat és hogy erről akarsz beszélni. Köszönjük, hogy szólsz hozzánk, és válaszolhatunk imádságban. Ámen.

Biatorbágy, 1988. január 10.

Vissza a lap tetejére>>>

Láttassék muved szolgáidon

"Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! Minekelőtte hegyek lettek, és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárásnyi idő éjjel. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, amely reggel sarjad; Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. Bizony megemésztetünk a Te haragod által, és a Te búsulásod miatt megromlunk! Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a Te orcádnak világa elé. Bizony, elmúlik minden mi napunk a Te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. A mi esztendeink napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. Ki tudhatja a Te haragodnak erejét, és a Te félelmességed szerint való bosszúállásodat? Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Térj vissza Uram! Meddig késel? És könyörülj a Te szolgáidon. Jó reggel elégíts meg minket a Te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, amelyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a Te műved a Te szolgáidon, és a Te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá." Zsoltár 90,1-17

Urunk, nagyon kérünk, ébressz fel minket lelkileg, hogy figyeljünk Rád. Annyi gondolatunk van, ami eltereli Rólad a figyelmünket. Ezen a csendes estén hadd hallgassunk Téged, és értsük meg, amit mondasz nekünk. Köszönjük, hogy itt vagy közöttünk. Ámen.

Az egyházi év utolsó hetében vagyunk. Ezekben az időkben nagyon sokszor már az utolsó időkről van szó. A Zsoltáros is az elmúlásról beszél. Múlnak a napok és múlik az idő. Minden mulandó, csak egy az örök: Isten.

Azt olvastuk: "Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre." Olyan biztató ez az Ige. Mikor hallom, hogy a saját korosztályomból meghalt valaki, arra gondolok, Istenem, egy nemzedék megy el. Kicsit furcsa, mikor kezdenek elmenni az emberrel egykorúak. Elmegy egy nemzedék, és jön a következő.

Isten nemzedékről nemzedékre ugyanaz. A mi napjaink futnak, Ő pedig örök. Minden változik, csak Ő nem. Jó ismerni ezt a nem változó Istent, aki visszatéríti a halandót a porba. "Elragadod őket, olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, amely reggel sarjad; Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad." Olyan érdekes ez az élet, most voltam gyerek, egyszer csak már felnőtt vagyok, már öreg vagyok, és így múlik el minden.

"A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tova tűnik, mintha repülnénk." Annyira múlik az idő, mintha repülnénk. Miért van ez a rettenetes mulandóság, hogy körülöttünk minden elmúlik? Világosan, érthetően megmondja az Ige: "Te visszatéríted a handót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai." Sokszor kérdezik tőlem, mi a véleményem a hamvasztásról? Azt szoktam mondani: szeretnék visszatérni a földbe. A Biblia azt mondja: földből vétettünk, és oda térünk vissza. Ha lehet még, amikor meghalok, nem szeretném, ha elégetnének. Sokkal inkább igeszerűnek látom, hogy tegyenek vissza oda, ahonnan vétettem. Isten visszatéríti az embert a porba, mert onnan vétetett. "Térjetek vissza embernek fiai!"

Utána elmondja, miért van, hogy "Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. "Bizony megemésztetünk a Te haragod által, és a Te búsulásod miatt megromlunk!" Miért van ez a romlás? Az egész teremtettség a rothadandóság rabságában van. Körülöttünk minden romlik, csak idő kérdése. Minden megy a mulandóság, a halál felé. Mi is egy romlandó világban élünk. Miért? Az Ige válaszol: "Bizony megemésztetünk a Te haragod által, és a Te búsulásod miatt megromlunk! Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a Te orcádnak világa elé." Nem tudom egy kicsit értitek-e, Isten ezt szeretné most velünk tenni. Orcája világa elé akar hozni mindent ami bűn az életünkben. Amikor a bűn bejött erre a földre, vele együtt a halál és a romlandóság is bejött. Mindez a bűn miatt van és Isten haragjának a jele. Ezt kell most megértenünk. "Bizony megemésztetünk a Te haragod által. Bizony elmúlik minden mi napunk a Te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. Ki tudhatja a Te haragodnak erejét, és a Te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?"

Az első üzenet amit meg kell értenünk: haragszik Isten a bűn miatt, álnokságaink miatt. Nagyon szeretném, ha nem vennénk könnyen ezt a mondatot. Isten haragja van ezen a földön az embereken, és ez az, ami romlásba visz, emiatt van a halál és annak minden következménye. "Ki tudhatja a Te haragodnak erejét, és a Te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?" Nem tudom, valaha félelmetes volt-e nekünk ez, hogy haragszik Isten.

Nemrég olvastam, hogy két lehetőség van. Az egyik, azt mondod: nincs Isten. Akkor nem érdekes, hogy haragszik-e vagy sem. Akkor a bűn sem érdekes. Akkor nem kell az egésszel foglalkozni. Csinálok amit akarok, élek, ahogy akarok, nem számít. De testvér, ha van, - ha komolyan eldöntötted, hogy van, akkor ez nem játék. Mert ha van, akarata is van. Senki nem mondhatja, nem tudom Isten akaratát. Isten a Bibliában komolyan kijelentette akaratát. Egymásután olvashatjuk: ne, ne! Komolyan vetted valaha? Mert ha van Isten, akkor halálosan komoly, amit mond. És tudhatom, ha nem cselekszem akaratát, az Isten haragját vonja maga után. Nemcsak a Tízparancsolat, a lelkiismeret is megmondja. Ha hazudtál, belül valami megmondja, ezt nem kellett volna mondani. Ez a belső hang megmondja mi a bűn és ezt nem lehet semmibe venni. Élesen komoly, ha van Isten, van akarata, és ha semmibe veszem, ez ellenállás, lázadás. Olyan könnyelműen élünk, nem vesszük komolyan Isten szavát.

Ez a legkomolyabb kérdés most, cselekszed-e akaratát, vagy nem? Ha nem, akkor haragszik Isten. És félelmetes az Ő haragja. Sokszor nem tudod, hogy miért történnek dolgok az életedben, miért ér ennyi baj. Isten akaratát nem lehet csak úgy keresztüllépni. Ha van! Ha nincs, nyugodtan léphetsz, ahogy akarsz, akkor nem probléma. Csak akkor el kell döntened, hogy Isten nélkül élem az életem, de akkor segítségül sem hívhatom, bármilyen bajom is van. Ha pedig van, akkor akarata is van és nem játék keresztüllépni az akaratát.

Nagyon komolyan halljad ezt a pár mondatot. "Ki tudhatja a Te haragodnak erejét, és a Te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?" A bűnnek következménye van, egyszerűen kihívhatom az Isten haragját. Ellenségeskedésben vagyok Istennel, és akkor csodálkozom azokon a dolgokon, amik az életemben történnek.

Isten elmondja, hogy haragszik, és azt mondja: térj vissza hozzám! Tehát nemcsak haragszik, hanem elment. Észrevetted-e, hogy elment? Talán volt idő, mikor Isten közelében voltál. És most? Nem tudom volt-e már úgy, hogy valakit nagyon szerettél, megbántottad és elment. Valaki azt mondta: a férjem nem csapta be az ajtót, csak csendben elment. Az volt a kérdésem, - visszajön még? - nagyon csúnyán bántam vele.

Jó volna most megtanulni azt az imádságot, amit a 13. vers mond: "Térj vissza Uram! Meddig késel? és könyörülj a Te szolgáidon." Ha most úgy érzed, hogy messze van tőled, hogy volt idő, mikor sokkal közelebb volt, akkor kérdd: térj vissza Uram hozzám! Jogosan haragszol, átléptem, semmibe vettem parancsodat.

Annyira szeretem az Urat, hogy már vasárnap este mindig egy imádságot ad a szánkba. Ha megbántottad Őt, most kérheted: térj vissza Uram!

Egy csomó kérés jön egymásután, jó volna mind elmondani. "Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." Itt vagyunk Uram, taníts minket. És milyen nagy dolog, hogy napjainkat számlálni. Nem biztos, hogy napjaink, heteink, éveink vannak. Már az bölcs szív, ha csak egy napot számolok, és holnap megint a holnapi napot. Tudjam a napokat bölcsen és jól használni. Most itt vagytok öt napig. Jó volna jól számolni az öt napot, úgy számolni, hogy engedj az Úrnak mindenben.

"Jó reggel elégíts meg minket a Te kegyelmeddel". Milyen jó, hogy ezzel kezdhetem reggel. Ez lehet az első kérésem. Tudjátok, hogy nekünk semmi sem elég, csak a kegyelem, csak Isten szeretete. Jó volna minden napot így kezdeni, hogy "Örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben."

A következő kérés: "Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, amelyekben gonoszt láttunk." Elégíts meg kegyelmeddel, vidámíts meg a nehéz napok után. Isten tudja, hogyan jöttél ide, mi volt otthon, mit éltél át ezekben az időkben. Jó volna ezeket a kéréseket ma este végig imádkozni, hogy újra tudj örülni, és tele legyen a szíved örömmel. "Vidámíts meg engem". Jó volna, ha olyan ember menne haza, aki mindig mosolyog.

Az Ige tovább adja a kéréseket a szánkba: "Láttassék meg a Te műved a te szolgáidon". Vajon rajtad meglátszik-e majd az Úr keze munkája? Örültem a következő mondatnak: "és a Te dicsőséged azoknak fiain." A gyermekeidről is szó van már. Azokon is láttassék meg keze munkája. De rajtad kell kezdődni.

A kérések egyre sokasodnak: "És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk". Hadd örüljön nekünk az Úr. Szereztél már örömöt az Úrnak? Gondolkozz el, örült-e már valaha rajtad az Úr? Vagy azt kell hogy mondja: gyermekem, nem sok örömöm volt benned. Ha ma este megállsz Isten színe előtt, nem azt kell-e mondania: annyi szomorúságot okoztál már nekem.

"Legyen az Úrnak a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk". Jó volna olyan élettel hazamenni, hogy Isten minden nap örülhetne rajtunk. Megint engedelmes volt, megint örömet szerzett nekem. Az utolsó kérés: "A mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk," Még egyszer kéri: "És a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!" Gondolkoztam ezen az Igén. Csak akkor lesz állandóvá, ha a munkámon keresztül az emberek Jézust ismerhetik meg. A többi mind elvész, akármennyit is keresel, dolgozol, építesz, munkálkodsz. Csak az az állandó, ami az örökéletre megy át. A Biblia azt mondja: egy pohár víz az Ő nevében, állandó. Az nem veszti el jutalmát, amit Érte és az Ő nevéért teszel, az a mennyben is meglesz. Amit másokért, emberekért, szeretetből, Isten akarata szerint teszel, az állandó, a legkisebb is átmegy, amit az Úrért végzel. Hadd legyen ez a kérésed: hadd tudjak mindig olyat csinálni, ami állandó.

Egyszer arról beszéltünk, ha az Úr Jézus katonája vagy, a fakanál is elsül a kezedben. A konyhádban is úgy csinálsz majd mindent, hogy Jézust lássák az emberek.

Egy kislány elmondta: mióta befogadtam az Úr Jézust a szívembe, azóta soha nem söpröm a szemetet a szőnyeg alá. Ő oda is belát.

Ha Érte csinálsz mindent, az Ő nevéért, kezed munkája átnyúlik az örökkévalóságba. Ha örömmel teszel mindent az otthonodban, gyerekeid körül, akkor az mind állandó, mind átmegy a mennybe.

Egy hitrejutott férfi elmondta: onnan vettem észre, hogy a feleségemmel történt valami, hogy amikor sáros cipővel mentem be a lakásba, életemben először nem szólt, nem morgott, csak feltakarította. Ezen indultam el. Ha valaki így meg tud változni, az nekem is kell. Érted már mi az, hogy a kezed munkája állandóvá lehet? Minden földi munka mennyeivé lehet.

Jó volna ma ezt a Zsoltárt az összes kérésével elmondani. Taníts minket. Térj vissza Uram. Jó reggel elégíts meg. Vidámíts meg. Láttassék a te műved szolgáidon. Legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk. Kezeink munkáját tedd állandóvá.

Szeretném kérni, ma ezt a Zsoltárt imádkozzuk el úgy igazán szívből. Az Úr meghallgatja és megteszi veled és velünk, hogy új emberként megyünk el.

Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy kérhetlek a rohanó életemben, hallgasd meg mennyei hajlékodból a mi kis porszem életünk kéréseit. Egy szívvel szeretnénk kérni, bocsásd meg minden mi bűneinket, hogy nem vettük komolyan, hogy Te vagy, és mertünk parancsolataidon átlépni. Kérünk, adj bűnbocsánatot, és kezdd el velünk azt a jót, amit a Zsoltáríróval kérhetünk. Kérünk, újítsd meg az életünket. Adj örömteli, boldog, szabad életet. Dicsőíttessék meg bennünk a Te neved. Köszönjük, hogy elmondhatjuk előtted csendben a mi kéréseinket. Tudom, hogy meghallgatod a mennyekből, és tudom, hogy meg is cselekszed, dicsőségedre. Ámen.

Biatorbágy, 1986. november 23.

Vissza a lap tetejére>>>

Tanéked zengek éneket

"Dávid Zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek: Tenéked zengek éneket, Uram! Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban. Nem vetem a szemem hiábavaló dologra, a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám. A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.

Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt, a nagyralátót és a kevélyszívűt azt el nem szenvedem. Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak: a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel: aki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt. Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt." Zsoltár 101,1-8

Hálát adunk Uram, hogy vártál bennünket. Köszönjük, hogy itt vagy közöttünk. Kérünk, hogy most az első estén szólíts néven minket. Áldj meg és cselekedj bennünk Igéd és Lelked által. Köszönjük, hogy hívhatunk és megszólíthatunk. Ámen.

Az ige azt mondja, hogy "Dávid Zsoltára." Majd figyeljünk oda, hogy a Zsoltár közepétől kezdve már Dávid Fia, az Úr beszél tovább. Dávid Zsoltára, de az Úr beszél belőle hozzánk. A Zsoltár fölött ez áll: A király vallomása Isten előtt.

Az első versnél olyan jó ez, hogy "Kegyelmet és igazságot éneklek." Előbb van a kegyelem, és azután az igazság. Mi úgy gondoljuk, először jön az igazság és miután megítélhetett, azután a kegyelem. Itt fordítva mondja az Ige. Úgy gondolom, hogy az az igazság, ami a kegyelem után van, már Isten igazsága. Ez a nagyon nagy ajándék, ha a kegyelem után, amikor bocsánatot kaptam, megtapasztalhatom, hogy igazzá lettem Isten előtt.

"Kegyelmet és igazságot éneklek." Ez az igazság már nem az én igazságom. A kegyelem előtt mindig az én igazságom van, ami meg tud keményíteni. De amikor a kegyelem után éneklem az igazságot, ez már az Övé, ez már a felülről való igazság. Ezért tudok énekelni, amikor végre elvesztem a magam igazát. Amíg benne vagyok, sem örülni, sem énekelni nem tudok, egyre keményebb vagyok, és távolabb kerülök az Úrtól. De amikor az igazságom a kegyelem, a bocsánat utáni igazság, akkor tudok énekelni.

Amikor énekeltél, zengedezett-e a szíved? Mert az Ige azt mondja: "Tenéked zengek éneket Uram!" Tovább beszél erről: "Gondom van a tökéletes útra." És így mondja utána: "Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban." Nemcsak kívül járok Isten akarata szerint, hanem belül is. Kivül belül. Keresem, hogy mi Isten akarata szerint való. Nincs tiszta, tökéletes, csak amit Isten akarata szerint teszek. Vajon vigyázok-e az Isten akarata szerinti útra, és házamban is így járok-e? Ahogy kint a világban, ugyanúgy bent is.

"Nem vetem a szemem hiábavaló dologra." Azonnal utána: "A csalárd szív távol van én tőlem." Aztán már az Úr beszél a csalárd szívünkről. A csalárd szív távol van az Úrtól. Azt mondja az Ige más helyen: "Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet." (Péld 4,23). Minden jó és minden rossz a szívben kezdődik. Ezért mondja most, hogy "A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek. Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt." A szívből jönnek a gondolatok a felebarát, a testvér ellen. Először ott bent tölt el mindent, aztán egyszer csak kiindul. Mint ahogy a forrásból elindul a patak a hosszú útra.

Nézzünk szembe vele, nem úgy van-e, hogy titkon rágalmazok, csalárdul, hátmögött. Megtűrtem a kritizáló, kemény gondolatokat, és utána elindult a nyelvem. Olyan sokszor eldöntöttem már, hogy nem mondom ki azt, amit gondoltam. És csak akkor vettem észre, amikor már mondtam. Ha nem tűrtem volna meg szívemben a gondolatot, nem tudott volna kiindulni. Rögtön utána ezzel kapcsolatban mondja az Ige: "A nagyralátót és a keményszívűt, azt el nem szenvedem." A másikat ha lekritizálom, én vagyok a nagyobb. Fölfelé nem lehet kritizálni. Fölkerültem, nagy lettem, és akkor látom úgy a dolgokat, ahogyan látom. Elindul a szívemből, a szememen keresztül, hogy magamat már jobbnak, rendesebbnek látom, mint a másikat, akit lenézek. Ez veszedelmes dolog.

Az Ige azt mondta: "Gondom van a tökéletes útra." Ez már nem tökéletes. "Aki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt, a nagyralátót és a keményszívűt azt el nem szenvedem" Nézzünk szembe ezzel, nem így vagyok most az Úr előtt? Azután elmondja: "Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel, aki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt." Belülről kifelé megy az út. Csalárdságot művel, hazugságot beszél, nem lakhatik az Ő házában. Nagyon jó volna most ezt komolyan venni mindazoknak, akik látták kiírva, hogy "Isten Háza". Hogy fogsz itt lakni, hogy lakunk itt együtt Isten Házában? Persze, sokkal komolyabb dolog az Isten háza, az Ő közelsége. Hogy maradsz te otthon Isten közelségében, hogy tudsz Vele együtt élni, ha megtűröd a szívedből kiinduló gonosz gondolatokat, szavakat, cselekedeteket? Hogy lehetsz itt? Mert nagyon komolyan mondja az Ige: "Nem lakozik az én házamban, aki csalárdságot művel, aki hazugságot szól, nem állhat meg az én szemeim előtt."

Az előttelevő Ige elmondta: "Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak." Vajon a föld hűségesei közé tartozol? Nagyon jó volt nekem ez is, hogy "szemmel tartom." Aki csalárdságot művel és hazugságot szól, nem hogy Vele nem lakhat, de meg sem álllhat az Ő szemei előtt. De a föld hűségesein rajta nyugszik az Úr szeme. Hűséges vagy az Úrhoz, az Ő szavához, akaratához, ahhoz, amit mond? Vigyázol-e arra, hogy az Ő akarata szerint hűségesen járj. Hűséges vagy-e az imádságban, a szolgálatban? Más helyen mondja az Ige: "Avagy az én szemeim nem a hűségre néznek-e?" Nem a nagy képességekre, nem a szolgálatra, a hűségre. "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az." (Lk 16,10). Hű vagy-e a kicsin, a reggeli csendességen, a kis bizonyságtételeken, a közbenjáró imádságon, mert akkor tartja rajtad a szemét. Akkor az Úrhoz tartozol. A szülő is számontartja gyermekét.

Énekeltük: "Úr Jézus, nézz le rám." Vajon úgy néz-e most le rád, mint akit szemmel tart, mint akit Ő hozott ide, és mint aki Hozzá jött. Ez a kétféle ember van most itt. Az egyikre azt mondja Isten, hogy csalárd a szíve, és távol van tőlem, a másik fajta emberek pedig a hűségesek, akiket szemmel tart. Az Ige mindig szétválaszt. Lehet, hogy itt vagy és mégsem lakozol az Ő házában. Tudjátok, hogy Isten a sátorát kiterjeszti az övéi felett és lakoznak az Ő házában. Az előbb azt mondtuk: "Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak, a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem."

Még egy rettenetes mondat a végén, ami olyan megdöbbentő: "Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztévőt." Testvérek, Isten reggelenként gyomlál. Vajon te gyomlálsz-e reggelenként? Amikor csendességet tartasz meglátod-e, mi az, aminek feltétlenül ki kell kerülni a szívedből, életedből? Gyomlálsz-e az Úrral együtt, engeded-e, hogy gyomláljon a szívedben? Olyan jó, ha reggeli csendességedben komolyan veszed, hogy most kell engednem kitisztítani mindazt, amit Isten megmutat. "Kigyomlál az Úrnak városából minden gonosztevőt."

Tudjátok-e, hogy mikor van reggel? Amikor világosodik. Vajon nálad világosodik-e már, látsz-e már, vagy még mindig a magad igazának sötétségében élsz? Ha nem engedsz Isten világosságának, hiába jöttél ide. Lehet, hogy messziről jöttél, tökéletesen hiába, ha nem engeded, hogy Ő cselekedjen, gyomláljon reggel, a világosságban.

Az előbb azt mondta az Ige: "Az én házamban", most azt mondja: "Az Úrnak városából kigyomlál minden gonosztevőt." Isten városa az Ő országa. Nagy város. Sok ház van benne. Ebben a városban nem maradhat meg a tisztátalan, a gonosz, mert Isten kigyomlálja. Eljön az a pillanat, amikor csak azok lesznek már, akikre azt mondja az Ige: "Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból és megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." Engedtek a gyomlálásnak, és már fehérben járnak. Már csak a menyasszony lesz ott. Ott leszel-e?

"Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt." Kemény szó ez, hogy gonosztevő. De a földön csak gonosztevők vannak. A középső kereszten ott függ Jézus, körülötte jobbra, balra gonosztevők. Isten az egész világot kettéosztja. Ha jobb lator vagy, bűnbocsánatot kaptál. Ha bal lator vagy, kigyomlál. Megtisztított ember lehetsz. Biztos, hogy elkezdte benned a gyomlálást, de vajon elvégezheti-e benned? Most még a bűnnek a sötét éjszakájában élünk, de eljön a reggel, amikor minden világosságra jön és nem lehet tovább bújni. Ha eljön a reggel, vajon téged úgy talál-e, mint akit már megtisztíthatott, mint aki Vele együtt megy be a mennyországba.

Isten ezért hozott ide, és jó volna komolyan szembenézni ezzel. Ő elmondta, hogy mit akar cselekedni: kegyelmet akar adni és igazságot. A kegyelem után szeretné, ha odatartoznál a föld hűségesei közé, ha abbahagynád a titkos rágalmazást, a nagyra látást, a fölényt. Hogy mellette lakozhass már ezen a földön, és majd Vele együtt örökkön örökké.

Imádkozzunk! Köszönjük Urunk, hogy azt mondtad: szemmel tartod a tieidet. Kérünk, tisztogass bennünket, hogy megáldhass. Hadd engedjük, hogy véghez vihesd bennünk, amiért idehoztál, és semmihez ne ragaszkodjunk már, ami szerinted kár és szemét. Urunk, hadd mehessünk majd el innen, mint szolgáid, akik melletted laknak, Neked szolgálnak, és dicsőségedre élnek. Köszönjük, hogy azt ígérted, hogy minden reggel gyomlálni fogsz. Szabadíts meg minden ellenállástól. Köszönöm, hogy hallod kérésünket. Áldd meg az együtt lakozásunkat, hogy elvégezhess bennünk mindent egymáson keresztül is. Neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1987, augusztus 9.

Vissza a lap tetejére>>>

A nyomorultnak imádsága

"A nyomorultnak imádsága, amikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson Te hozzád! Ne rejtsd el a Te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a Te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!" Zsoltár 102,1-3

"Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű,megszáradtam. De Te Uram örökké megmaradsz, és a Te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő. Mert kedvelik a Te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a Te dicsőségedet; Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az Ő dicsőségében. Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. Írattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. Mert alátekintett az Ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait. Hogy hírdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az Ő dicséretét Jeruzsálemben." Zsoltár 102,12-22

Hálát adunk Úr Jézus, hogy itt lehetünk előtted. Köszönjük, hogy itt vagy és jöhetünk hozzád. Áldd meg ezt az Igét számunkra. Kérünk, szólíts meg, hogy láthassunk, és hallhassuk szavadat. Hadd érthessük meg, hogy személyesen ismersz. Nevedért kérünk. Ámen.

Az egész résznek ez a neve: a nyomorultnak imádsága. A szív eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Ha a nyomorultnak imádsága, akkor ez az imádság a te imádságod is? Azonosítjuk vele magunkat? Nagyon sokan úgy gondoljuk, nem vagyok én olyan nyomorult.

Olyan sokszor mondja az Ige a Zsoltárban, hogy kiöntöm szívem az Úr előtt. Amikor már úgy érzem, hogy tele van a szívem, jaj de jó volna kiönteni. Nagyon rossz, amikor nem önthetem ki, mert nincs aki megértsen. Az Úr előtt mindig kiöntheted a szíved. Az Úr azért hozott ide, hogy legyen hol és kinek kiöntened a szíved, azt a sok felgyűlt nehézséget, bajt, panaszt.

Azt mondja a Zsoltáríró: "Mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!" Az ember sokszor sürgetné az Urat. Olyan régen imádkozom már ezért, azért, szükséges volna, hogy hamar történjen valami. Ott van-e ez a sürgetés a szívedben, hogy Uram, hamar hallgass meg?

A 12. vers így mondja: "Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék." Valamikor a napok olyan hosszúak. Gondolj arra, mikor beteg voltál, vagy keserűség ért, mintha nem akart volna elmúlni egy nap. Máskor olyan hamar elfutottak, most megnyúltak, mint az árnyék.

"Magam pedig, mint a fű, megszáradtam." - folytatja az Ige. A te Zsoltárod ez? Úgy érzed, hogy életed megszáradt, örömtelen, erőtelen, reménytelen, megfáradt élet? Ha így van, akkor valóban rólad van szó. Valóban a te Zsoltárod és a te életed ez a fárasztó, erőtelen élet.

Így folytatja az Ige: "De Te Uram örökké megmaradsz." Ha úgy érzed, hogy most sokkal nehezebb az életed, mint évekkel ezelőtt, mikor úgy érezted, közel van Isten, minden olyan jó. Most azt válaszolja Isten, nem Ő változott meg. "De Te Uram örökké megmaradsz." Azt hisszük, az Úrnál van a baj, és közben nálam. Én változtam meg. Az Újszövetség azt mondja: "Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz." (Zsid 13,8).

Lehet, hogy a férjed megváltozott, nem olyan, mint volt. Gyermekeid is megváltozhattak. És körülötted sok minden. Lehet, hogy a testi állapotod, az egészséged változott meg. Ebben a változó világban, ahol nincs egyetlen biztos pont sem, Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Ő ugyanaz, mint mikor megtaláltad Őt talán évekkel ezelőtt. Ő ugyanaz, mint mikor a legközelebb volt hozzád, mikor tele szívvel mondtad életed legjobb állapotában: "Szeretlek Uram, én erősségem!" (Zsoltár 18,2). Ebben a változó világban Isten mindöröktől fogva mindörökké ugyanaz. Ugyanolyan, mint tegnap és tegnapelőtt. Mint ahogy kijelentette magát a Bibliában. Mint ahogyan elmondja az Ige egy másik helyen: "Örökkévaló szeretettel szerettelek téged." (Jer 31,2). A szeretete is ugyanaz. Építeni lehet reá, mert mindig ugyanaz.

A Zsoltáríró ehhez az Istenhez beszél: "Te kelj fel, könyörülj a Sionon!" El tudod-e ma mondani: Uram, az életem fáradt, örömtelen, erőtelen, nyomorult, de hozzád kiáltok, aki ugyanaz vagy, kelj fel és cselekedjél. Biztos vagyok benne, hogy mindenki próbált már valamit cselekedni a maga életében és hiába. Eljutottál-e már oda, hogy Uram Te kelj fel és könyörülj a Sionon! Itt az ideje, hogy könyörülj, "Mert eljött a megszabott idő." Mi mondjuk Istennek, hogy itt a megszabott idő? A Biblia azt mondja: Mindennek rendelt ideje van. A babiloni fogságnak is megvolt a rendelt ideje, 70 esztendő. Nem tudom mennyire ismeritek az Ószövetséget. Minden hetedik nap a nyugalom napja volt és minden hetedik év a nyugalom éve. Nem volt szabad a szőlőt metszeni, a természetet is hagyni kellett nyugodni.

Az ember minden hetedik napon, a természet minden hetedik évben nyugodott. Izráel nem tartotta meg, nem nyugodott meg a hetedik napon, neki több kellett, mint amit az Úr adni akart, a hetedik évben is aratni akart. Sem a napot, sem az évet nem tartották meg és ezért lett beteg az emberiség, ezért van a sok baj. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok betegségnek ez az oka. Az ember szervezete úgy teremtetett, hogy szüksége van külső és belső nyugalomra. A teremtettség is tönkremegy körülöttünk. Még az újságok is írnak arról, hogy a sok vegyszerrel megmérgezte az ember a földet, a teremtettséget.

Ezért volt a hetven esztendő, mert Isten azt mondta: tízszeresen fizetitek meg, hetven esztendeig fog nyugodni a föld. Izráel népét szolgaságra vitték, hetven esztendeig senki nem vetett, nem aratott és nyugodott a föld. Mikor valaki éveken keresztül beteg, meg szoktam kérdezni: most tudsz pihenni? Nagyon sokszor megismételteti Isten velünk a megszabott időt. Nem volt időd templomba menni, keresni Istent. Nagyon félek, egyszer majd sok időd lesz, ha most agyonhajszolod magad. Egyszer a szervezet megáll, mint Bálám alatt a szamár, egyszer csak lefekszik a test.

Vajon komolyan látod-e, hogy Istennek mindenre rendelt ideje van. A munkának, a pihenésnek, az Ő keresésének megvan az ideje. "Ideje keresnetek az Urat." (Hós 10,12). Itt van a megszabott idő, hogy csendben légy előtte. Most ne mondjad, hogy jaj a főzés, jaj a takarítás, jaj a munka. Kelj fel Uram! - mondja a Zsoltáros az Úrnak, cselekedj most velem, mert itt az ideje.

Aztán elmondja: "Mert kedvelik a Te szolgáid annak köveit és a porát is kímélik." Mert kedvelik szolgáid. Látod, ez már ébredés, amikor elkezdek vágyódni. Belenéztem ma Ezsdrás és Nehémiás könyvébe. Ott is felébredt a vágy az emberek szívében, hogy meg kellene építeni Isten házát. Menjünk Jeruzsálembe. Vágyódni kezdtek arra, hogy keressék az Urat. Ezsdrás megnézte az írásokat és rájött, hogy eltelt a hetven esztendő. Elkezdtek imádkozni. Itt a megszabott idő, hogy imádkozzanak, hogy az Úr cselekedjék. Talán te is érzed, itt az ideje, hogy az Úr cselekedjen életedben, gyülekezeted életében, ott, ahol élsz, ahol olyan régen volt ébredés.

Nehémiás életében komoly lelki ébredés volt. Kezdték keresni az Úrnak akaratát. Vajon megteheti-é ezt velünk is az Úr? Bár elkezdődne a mi időnkben is, hogy az emberek mennek napkelettől napnyugatig, hogy keressék az Úrnak beszédét. A háború után olyan nagy ébredés volt ebben az országban. Amikor ránkszakadt a nagy nyomorúság, kezdtük keresni az Urat. Adhat-e az Úr a mi időnkben ébredést? Igaz lesz-e az Ige: A Te néped kedveli annak köveit és porát is kiméli? Amikor az embernek egyszer csak fontossá válik és a legkisebb dolog is kezdi érdekelni. Egyszer csak kedvesek lesznek a régi énekek. Vággyal a szívemben ébredek: Mi lesz a mai Ige? Kérhetjük az Urat: Add meg Uram, kelj fel Uram, itt az ideje, hogy cselekedjél! "És félik a népek az Úrnak nevét."

"Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem utálta." Tudsz-e ma úgy imádkozni, ahogyan Ezsdrás, vagy ahogyan Dániel imádkozott, akik bűnbánattal, komolyan keresték az Urat. Újra mondom, ideje, hogy keresd az Urat. Nem volt még elég a sok nehézből, szenvedésből? Nem gondolod, hogy ideje volna már Hozzá fohászkodni? Hiszen azt ígéri, odafordul a gyámoltalanok imádsága felé és azoknak imádságát meg nem utálja.

Nagyon aláhúzta az Úr ezt a szót, hogy "gyámoltalan". Te már gyámoltalan vagy? Elmondtad már az Úrnak, hogy vannak dolgok, amiken nem tudsz változtatni, körülményeken, nehézségeken. Gyámoltalan vagyok hozzá. Valaki elmondta, hogy amikor imádkozásnál összeteszük a kezünket azt jelenti: Képtelen vagyok, nem tudok cselekedni. Ezért imádkozom. Ez a gyámoltalanság beismerése. Amíg még tudsz cselekedni, amíg tudsz segíteni magadon, addig nem tudsz imádkozni. A gyámoltalanság az Úrhoz visz.

"Odafordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem utálta." Úgy örültem ennek az Igének. Érzitek, hogy imádságainkat meg lehet utálni, annyira önzőek, annyira tele vagyok magammal, magyarázom az Úrnak a magam igazát. És Ő most azt mondja: A gyámoltalanok imádságát meg nem utálta.

Tovább folytatja az Ige: "Mert alátekintett az Ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr." Szeretném, ha majd csendben imádkozol, gondolj arra: a láthatatlan világból Valaki néz rám. Egy szempár lát téged. Olyan valakivel beszélhetsz, aki lát és néz, aki ebben a pillanatban is tudja, hogy itt ülsz. Látja, hogy mi van a szívedben, tudja gondolataidat, bajaidat. Amikor Egyiptomba megtekintette az Úr az Ő népét, azt üzente Mózesen keresztül: Látván láttam az én népem nyomorúságát, sötétségét. Isten át meg átlát. Egészen a szívem mélyére lát. Beszélj ma azzal, aki téged látván lát, szeret és szán.

Miért tekintett alá az Úr? "Hogy meghallja a foglyoknak nyögését, és feloldozza a halálnak fiait." Testvér, tudod, hogy fogoly vagy? Hogy megkötözött vagy? Ráébredtél már arra, hogy nem tudok megváltozni? Vannak bűneim, amiktől nem tudok szabadulni. Vannak indulataim, amiknek rabja vagyok. Volt-e már úgy, hogy komolyan kiáltottál: Uram akarok, de nem tudok szabadulni! Azért tekintett alá az Úr, hogy meghallja a foglyoknak nyögését és feloldozza őket.

Szeretném elmondani, miért is jöttél most ide. Hogy az Úr feloldozzon. Ugye, van miből. Én is várom és kívánom is, hogy feloldozzon. Mondd el ma este az Úrnak, miből szeretnéd, hogy feloldozon.

Mi a célja veled az Úrnak? "Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az Ő dicséretét Jeruzsálemben." Azért akar feloldozni, hogy majd hirdesd az Úrnak nevét. A nyelvedet is feloldozza, hogy tudjál beszélni róla. Kérjed ma teljes szívedből: Úr Jézus, aki szabadítóul jöttél erre a világra, megkötözöttségeimből, amikből évek óta nem tudok szabadulni, oldozz fel engem, hogy hirdessem a Te dicséretedet.

Imádkozzunk! Köszönjük Uram, hogy ma várod a kiáltásunkat. Hadd mondjuk el csendben mindnyájan a gyámoltalanok és nyomorultak imádságát, akik nem tudnak segíteni magukon. Köszönöm, hogy azt ígérted, letekintesz az égből, meghallod szavunkat és cselekedni akarsz. Uram, hiszünk ígéretedben és várunk Téged. Köszönjük, hogy senki nem szégyenül meg, aki Téged vár. Ámen.

Biatorbágy, 1984. április 8.

Vissza a lap tetejére>>>

Kiáltásom jusson Hozzád

"A nyomorultnak imádsága, amikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson Te hozzád! Ne rejtsd el a Te orcádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a Te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!" Zsoltár 102,1-3

"Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. Irattassék ez meg a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. Mert alátekintett az Ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az Ő dicséretét Jeruzsálemben. Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat. Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a Te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak. Régente fundáltad a földet, s az egek is a Te kezednek munkája. Azok elvesznek, de Te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. De Te ugyanaz vagy, és a Te esztendeid el nem fogynak. A Te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted." Zsoltár 102, 18-29

Úr Jézus, annyi minden megoldódna az életükben, ha igazán tudnánk Téged kérni. Köszönöm komoly ígéreteidet az imádsággal kapcsolatban. Hadd várjunk már most, az első estén arra, hogy taníts bennünket kérni. Fakaszd fel szívünk mélyéről az igazi kéréseket, és hallgass meg minket, egyedül neved dicsőségére. Ámen.

Ez a Zsoltár az imádságról beszél. Valaki egyszer azt mondta, hogy az imádság a gyengék fegyvere. Csak gyenge emberek imádkoznak. Aki erős, annak nincs erre szüksége. Attól félek testvérek, hogy sokan nem vagyunk még elég gyengék ahhoz, hogy imádkozzunk. Önmagunkban még elég erősek vagyunk, túl sokat el tudunk magunk is végezni. Majd én.

Ilyenkor mindig eszembe jut Jézabel, aki, mikor a férje falnak fordul és sír, mert valamit nem kapott meg, azt mondja: majd én neked adom azt a földet. Valaki nem akarta neki adni a kertjét és Jézabel felemelte fejét: majd én! Nagyon bennem maradt ez a mondat. Aki úgy érzi, hogy majd én, annak nem kell imádkozni. Majd én segítek, megteszem, elintézem. Nem tudom, nem vagy-e ilyen "majd én elintézem asszony" itt közöttünk, hogy még nem szorultál rá az imádságra.

Ki imádkozik? Az Ige hármat mond: a nyomorult, a gyámoltalan, a fogoly. Az első "A nyomorultnak imádsága, amikor eleped és kiönti szívét az Úr elé." A 18. vers azt mondja: "Oda fordult a gyámoltalanok imádságához; és azoknak imádságát meg nem útálta." Később így mondja: "Hogy meghallja a fogolynak nyögését". Szoktad-e panaszod kiönteni az Úr elé? Nagyon sokszor panaszkodunk, de inkább embereknek, vagy talán magunkban mondjuk, mit csinálnak velem. Biztos, hogy tudsz panaszkodni emberek előtt, de kiöntötted-e már panaszodat az Úr elé? Szeretném, ha ma este elég gyengének éreznéd magad ahhoz, hogy szükséged legyen az imádságra. Ha tudnád, hogy nyomorult vagy. A Biblia azt mondja: "Gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire sincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás, és szegény és vak és mezítelen." (Jel 3,17).

Így mondja a 4. vers: "Ne rejtsd el a Te orcádat tőlem, mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a Te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!" Nyomorult az, akit szorongatnak. Mi szorongathat egy embert? Bajok, betegség? Téged nem szorongatnak betegségek? Bizonyos koron túl itt fáj, ott fáj, semmit nem tudok már úgy csinálni, mint azelőtt. Valami szorongatja az életem folyását. Nem szorongatnak családi bajok? A vő, a meny? Gondolj most egy kicsit arra, mennyi minden szorongat. Talán eszedbe jut, mi lesz a gyerekkel, vagy a vővel, aki iszik.

Jó volna megtanulni, ha szorongatnak egy utam van: kiöntöm az Úr elé bajaimat. Talán félelmeid vannak. Mi lesz velem? Egyetlen gyerekemre sem akarok szorulni. De mi lesz, ha mégis! Engedd, hogy előjöjjenek félelmeid, gondolataid, amik szorítanak és öntsd ki az Úr előtt. Milyen jó, ha az ember bajait valahol elmondhatja. Az is jó, ha egy ember meghallgat. Sajnos, hogy nagyon ritkán hallgatnak meg emberek. Nagyon sokszor azt mondják: hagyd abba, nekem is van elég bajom. Lehet hogy meghallgatsz valakit, de amikor szeretnéd mondani a magad problémáját, akkor sajnos a másik nem ér rá, sietnie kell.

Van-e olyan ember, aki meghallgat téged? Hadd mondjam most neked: van Valaki, Aki mindig meghallgatna, csak mennél Hozzá, és öntenéd ki szívedet ott az Úr előtt. Valaki nagyon vár, hogy végre egyszer neki panaszkodj, hogy neki mondj el mindent igazán. Tedd meg ezt ma este!

Amikor ez a házrészünk épült, azon a héten olvastuk az Igéből, Salamon templom építését. Olyan érdekes volt olvasni: ha majd valaki elmondja itt az imádságát, hallgasd meg Uram az égből. Bárki, aki ebben a házban imádkozik, hallgasd meg. Akkor mi is elmondtuk az Úrnak: aki itt imádkozni fog, hallgasd meg Urunk! Ezért szeretnélek kérni, merjél imádkozni. Itt együtt hangzik az imádság a kérésünkkel: Uram, hallgasd meg őt!

Az Úr, aki idehívott, várja, hogy elmondj neki mindent igazán. Gondold el, az első Ige ami fogad minket így hangzik: "amikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé." Van hol kiönteni, - öntsd ki! Ne akarj most olyan nagyon sikeres ember lenni, mintha minden nagyszerű lenne. Valaki ismer, Valaki tudja, mi van belül. A Biblia így mondja: Nevetés közben is fáj a szív. Valaki ismeri a fájó szívedet, és várná, hogy öntsd ki Őelőtte.

Azt mondtam, a gyengék fegyvere az imádság. Így mondja az Ige: "Ne rejtsd el a Te orcádat tőlem...amikor kiáltok." Ő nem rejti el orcáját tőled. A gyámoltalanokra pedig azt mondja: "Mert alátekintett az Ő szentségének magaslatáról". "Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé". Nem tudom, elfogadod-e, hogy gyámoltalan vagy? Ráébredtél már, hogy gyámoltalan vagyok, mint egy kisgyerek? Ügyefogyott. Mikor elfogyott minden ügyem, megpróbáltam így is, úgy is intézkedni, de nem ment. Azt hiszed, sikerül majd életed minden kérdését megoldanod? Vagy elfogyott már a reménységed, hogy jól intézed az ügyeket? Akinek elfogyott már, az odamehet az Úrhoz. Ő vár téged, jól tudja, milyen gyámoltalan vagy. Fuss Hozzá gyámoltalanul, ügyetlenül, mint aki mindent csak Tőle vár. Végre van egy hely, ahol bevallhatod, hogy nem bírom tovább. Uram, most már Te.

Egy családdal együtt laktunk itt ebben a házban. Az egyik kisgyerek benyitott és azt mondta: Liza néni, te, te, te. Annyit jelentett: szeretlek, tőled várok most mindent. Merjél odamenni az Úrhoz és mondjad: Uram, Te, Te, Te!

Úgy örültem mindig, mikor kiscsirkéink voltak, este mikor elültek, csendesebben csipogtak, és már aludtak is. Szeretném, ha ma este így aludnál el, hogy tudnád, otthon vagyok az Úr szárnyai alatt. Olyan sokszor, mikor valaki itt járt és egy idő után visszajön, megkérdezem: haza jöttél? Ahol az Úr van, oda mindig hazajössz. Ott nem kell aggódni, félni, körülvesz az Isten szeretete. Hadd mondjam: Isten hozott az Ő csodálatos szeretetébe, a téged körülvevő csodálatos szárnyai alá. Az Ige azt mondja: Szárnyai alatt lesz menedéked. Milyen jó volna, ha mernél végre egészen gyámoltalanná lenni.

A harmadik, amit mond az Ige az imádkozókról: a foglyok. "Hogy meghallja a foglyoknak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait." Van, ahol szabad nyögni. Van ahol elmondhatod az összes bajodat. Azt mondja: "a foglyok nyögését". Már mondani sem tudják, csak nyögnek. A bűnnek a foglyai, a szenvedélynek, a ördögnek a foglyai. Merdd most bevallani, ha úgy érzed, hogy fogoly vagy. Nem úgy van-e, hogy sokszor akartam már más lenni, de nem tudtam. Fogvatartott a természetem, az indulatom, a kívánságom. Hadd kérdezzem: ilyen szeretnél lenni, amilyen vagy? Ha nem, akkor valamiben fogoly vagy. Akarsz szabadulni, de nem tudsz. Akarsz szeretni, és nem tudsz. Szeretnél egészen más lenni, és nem tudsz. Sóhajtottál-e már ezért? Másért mi sokat sóhajtozunk. Kérdezted-e már, Istenem, miért vagyok ilyen? Mert ha megtetted, hallotta. A foglyok nyögését meghallgatja Isten. Milyen jó volna, ha Isten ma este meghallaná a te hangodat is.

Emlékezzünk a meggörbedt asszonyra, aki 18 éve nem tudott felegyenesedni. És az Úr azt mondta: "Asszony, feloldattál a te betegségedből!" (Lk 13,12). Az Úr Jézus a gadarénust is meggyógyította. Ha ilyen súlyos foglyokat meg tudott szabadítani, téged is meg tud, csak ma kérjed Tőle: Uram, úgy szeretnék egészen más emberként hazamenni. Az Úr meghallgatja a nyomorultakat, a gyámoltalanokat, a foglyokat.

Végezetül ezt mondja még az Ige: "De te ugyanaz vagy, és a Te esztendeid el nem fogynak." A Biblia így mondja: "Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz." (Zsid 13,8). Aki meghallgatta a nyomorultak, a gyámoltalanok kiáltását, a foglyoknak nyögését, az ma is meghallgat. Hidd el, hogy Ő jelen van, ha csak ketten, vagy hárman együtt vannak az Ő nevében. És mi itt sokkal többen vagyunk együtt. Mondd el ma este az imádságod azzal a nagy bizalommal, hogy Ő tegnap és ma, és örökké ugyanaz. Jegyezzük meg a hívó számot: Zsoltár 50,15: "Hívj segítségül engem a nyomoruság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem." Ma este ne zavarjuk a másik vonalát, hagyjuk egymást imádkozni.

Az Úr közel van hozzánk, hallja, és meghallgatja imádságunkat.

Imádkozzunk! Köszönjük Urunk, hogy szárnyaid alatt lehetünk. Köszönjük, hogy szereteted körülvesz minket. Érezhetjük, egészen közel vagy hozzánk. Könyörülj rajtunk, hogy ma este már merjünk őszintén beszélni Veled. Köszönjük, hogy egyet vársz tőlünk: őszinteséget. Nem szereted az olyan imádságokat, amelyek nem őszinte szívből szállnak Hozzád. Merjük ma kiönteni Előtted szívünket, hogy aztán Te is megmutathasd szerető szívedet mindannyiunk számára. Köszönjük, hogy itthon lehetünk Nálad. Áldd meg az egész hetünket, nevedért kérünk. Ámen.

Biatorbágy, 1988. március 20.

Vissza a lap tetejére>>>

Jöjj el hozzám szabadításoddal

"Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme. Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét? Boldog, aki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben. Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jöjj el hozzám szabadításoddal, hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessem néped örömében; hogy dicsekedjem a Te örökségeddel!" Zsoltár 106,1-5

Szeretnénk hálát adni Uram, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy Hozzád jöhettünk. Hadd áldjunk, hogy közösségünk lehet Veled és egymással. Kérünk, hogy Szentlelked által munkálkodj bennünk szabadon. Segíts feladni minden fenntartást, nem akarást, hogy akaratod szerint cselekedhess velünk. Kérünk, hogy áldd meg számunkra az Igét. Ámen.

Az első mondat egy felszólítás: "Dicsérjétek az Urat!" Jó volna ennek azonnal eleget tenni. Az a kérdés, kit szoktam dicsérni? Annyi mindent dicsér az ember. Jó volna elgondolni, beszédemben, gondolataimban, kit dicsér a szám? Sokszor dicsérünk egy okosabb embert, egy szakembert, egy orvost, egy igehirdetőt. Nagyon kellene vigyáznunk, mert Isten parancsa ez: "Dicsérjétek az Urat."

A legveszedelmesebb, ha magamat kezdem dicsérni. És a legtöbbször ez történik közvetve, közvetlenül, rejtve, panaszkodva. Megdöbbentem azon, hogy amikor panaszolkodom, akkor is magamat dicsérem, akkor is dicsekszem. Rájöttem, nem bírom ki, ha valaki dicsekszik, felháborít, azonnal ha valaki magát dicséri. De hallom-e, ha magamat dicsérem? Jó volna újra ennek a felszólításnak eleget tenni: "Dicsérjétek az Urat." Hogy minden mögül az Ő dicsősége ragyoghatna elő. Jó volt énekelni: "Dicsőséged mindent úgy betölt." Bárcsak ez áradna ki belőlünk.

"Magasztaljátok az Urat, mert jó", mondja tovább az Ige. Úgy érzem, ez több, mint a dicsérés. Így mondja egy másik helyen az Ige: Rólad áradoznak. És még egy lépéssel több: imádni az Urat. Dicsérni, magasztalni, imádni. Az imádságaidban mennyi az imádás? Egészen másképp lenne minden, ha több volna az imádat. Az Előtte való meghódolás. Isten imádókat keres. Vajon megtalál-e téged, engem, hogy valóban Őt látom leghatalmasabbnak, aki egyedül imádandó, mert örökkévaló.

"Magasztaljátok az Urat, mert jó". Hogyan látom meg, hogy az Úr jó? És minden körülmény között látom, hogy jó? A legnehezebb dolgokban is tudom, hogy Ő jó? Jók a céljai, és jók az útjai. Szeretném ezt a kettőt megkülönböztetni egymástól. Istennek megvannak a céljai velünk. Az Ige elmondja: Isten "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson." (1Tim 2,4). Ma reggel elolvastam az elveszett juh és az elveszett drachma történetét. Jézus azért jött, ez a célja, hogy megkeresse ami elveszett. De, ha már megtaláltam Jézust, és az üdvösséget, mi a célja? Isten akarata a ti szentté lételetek. Rajtam keresztül keres embereket, de belső célja is van velem. Isten mindent ennek a célnak érdekében tesz. "Kinyomozhatatlanok az Ő útai!" (Róm 11,33b). A legtöbb ember nyomozhatja, mit miért tett vele Isten. Kinyomozhatatlan az az út, ahogy Isten az emberrel eléri a célját. Az út mindig Jézushoz vezet. Azért van út, hogy a célt elérjem. Istennek nemcsak az útjai, a céljai is jók. Igent mondok-e Isten minden útjára, akár jók, akár kedvesek, vagy nehezek, fájdalmasak és keservesek. Tudom-e azt mondani, hogy jó az Úr? Istennek sokszor keserves útjai vannak, hogy elérje velem a célját. Sok mindentől kell megtisztítani, átformálni az életemet.

Szentté lenni annyit jelent: olyanok leszünk, mint Ő. A Krisztus arcot szeretné kiformálni rajtunk az Úr és ennek az érdekében történik velünk minden. A fájdalmak, csalódások, miértek mögött ott van Isten célja és útja. Nemrégen csodálkoztam bele Jákób életében az Isten útjaiba, céljaiba, ahogyan eléri vele, hogy olyan szelíd, olyan alázatos, olyan tiszta ember lesz a csalóból. De jó volt magamban is felismerni Jákóbot. Minden helyzetben ott van a csaló, aki mást akar mutatni, más akar lenni. Isten ki tudja belőle formálni az Ő harcosát.

Gondoljunk a saját életünkre, értjük-e Isten céljait? Kinyomozhatatlan utak, magasabbak, mint a mi útjaink. Az egészet meglátom, mikor célt ért valamivel, hogy ezért volt minden. De igazán ott látjuk majd meg az Úrnál, hogy másképp nem lehetett. Bár maradna a szívünkben: jó az Úr, jók a céljai és az útjai.

Elmondja azután az Ige: "Örökkévaló az Ő kegyelme." És hogy tulajdonképpen minden kegyelem. Egyszer rá fogunk jönni, hogy a legnehezebb dolgokban voltak az Ő legcsodálatosabb dolgai és a legnagyobb kegyelme, amire azt mondtam, hogy ezt nem lehet kibírni. És aztán hátulról meglátom, hogy pont erre volt szükségem. Jó az Úr! Jób mondja: Ha megölsz is, bízom benned. Tudod-e mondani: Uram, ha megölsz is bízom benned, mert akkor is tudom, hogy Te jó vagy. A kés a kezedben van, nagyobbat nem fogsz vágni, mint kell. Ha nehéz dolgok történnek, tudjuk-e mondani, hogy jó az Úr? Ha bele kell, hogy pusztuljunk, akkor is jó az Úr.

Ha ez az egy mondat megmarad ma bennünk, akkor nagyon sok mindent megértettünk. Akkor tudjuk majd dicsérni, magasztalni, imádni az Urat céljaiért, útjaiért. És akkor eléri majd velünk, amit akar, mert jó az Úr. Mindent kegyelme szerint csinál. Soha ne felejtsük el, Isten nem büntetni akar és megtorolni dolgokat, hanem ezeken keresztül formál. A szerető Atya kezében vagyunk.

"Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?" Úgy érzem, ez a múltra vonatkozik. Amint kinéztem és néztem a tájat, arra gondoltam, mennyi mindent tett az Úr ezalatt a pár évtized alatt. Ki beszélhetné el? Ha napestig beszélnék sem tudnám elmondani az Úrnak nagy csodáit és tetteit az életünkben. Ki jelenthetné ki minden dicsőségét? A múltat elbeszélni és megjelenteni azonban kötelességünk. Egyszer nagyon világosan megmondta az Úr, hogy amiket átéltünk, tartozunk megjelenteni a következő nemzedéknek. Amit el tudok mondani és meg tudok jelenteni, az Ő dicsőségéből és nagy tetteiből, azt meg kell tennem.

"Boldog, aki megtartja a tövényt és igazán cselekszik minden időben." A törvény az Isten szava, beszéde. Minden a szolgálathoz tartozó házzal kapcsolatban, az volt a szabály: "Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd." (2Tim 2,5). Mint ahogy Izráel népe is a pusztai vándorlásnál az Úr szava szerint állt meg és az Úr szava szerint indult tovább. Megtartották az Úrnak parancsoalatait. Figyelek-e arra, mi az Úr parancsolata, törvénye, rendelete? Kicsi és nagy dolgokban igazán aszerint cselekszem minden időben? Kicsi és nagy dolgokban keressük komolyan az Úr vezetését?

"Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jöjj el hozzám szabadításoddal." Kérhetjük az Urat: Emlékezzél reám, Uram! Szeretném aláhúzni, hogy azt is kérhetjük a hétre: "Jöjj el hozzám szabadításoddal." Más megoldás nincs. Egy nagy hadvezér azt mondta: a háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz, pénz. A hívő ember életében három megoldás van: szabadítás, szabadítás, szabadítás. Érezzük-e, hogy nem tudunk semmit csinálni? Küszködünk a bűneinkkel, ha nincs szabadítás. Annyira a szívemig ért most az Ige: "Az Úré a szabadítás!" Ha eljön a szabadítás, valósággal szabad vagyok. Jöjj el hozzám szabadításoddal bűn tekintetében. Az ördöggel szemben nincs más, csak szabadítás. Ne mond, hogy nem vagy megkötözve. Vannak kötözöttségeink? Az Úré a szabadítás!

A természetemmel kapcsolatban sincs más, önmagamtól sem tud senki sem megszabadítani. Ma este kérhetjük: Te tudod Uram, hogy mire van szükségünk, hogy miben van szükségünk szabadításra. Nála bőséges a szabadítás. Csak el kell oda jutnom, hogy nem tudok mást csinálni, csak szabadításért kiáltani. Nagyon sokszor megvárjuk, amíg végére jutunk az erőnknek. Az Úr most az első este szánkba adja ezt az imádságot: "Jöjj el hozzám szabadításoddal."

Így fejezi be az Ige: "Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a Te örökségeddel!" Isten népének nagy öröme a szabadítás öröme. "Add vissza nékem a Te szabadításodnak örömét". (Zsoltár 51,14). Mikor örültél utoljára? Amikor megtapasztaltad újra az Ő szabadítását? "Örvendezhessünk a Te néped örömében; hogy dicsekedjem a Te örökségeddel!" "Az Úr az én örökségem, azért benne bízom," - mondja az egyik énekünk. Szeretném, ha ma este le tudnánk tenni az egész életünket az Úr kezébe, és tudnánk Őt kérni: jöjj el hozzánk, hogy örvendezhessünk. Jó volna, ha együtt dicsérnénk az Urat, ha tudnánk magasztalni, imádni útjaiért, céljaiért, szabadításáért. Hogy aztán mehetnénk az Úr elé örvendezéssel. Előre örülve annak, amit tenni fog. Előre hálát adni, és előre dicsérni Őt azért, ami Nála készen van, és amiért idehozott.

Imádkozzunk! Uram, bocsásd meg, hogy olyan keveset dicsérünk, magasztalunk és imádunk, pedig méltó vagy rá. Méltó vagy, ha az utamra nézek, a velem való bánásmódodra. Köszönöm Uram, hogy jó vagy. Segíts, hogy szívből és nem megszokásból, nem azért, mert kell, hanem teljes szívvel tudnánk dicsérni, és hálát adni mindenért, hogy nevedre dicsőség, reánk pedig áldásod szállhasson. Ámen.

Biatorbágy, 1984. július 8.

Vissza a lap tetejére>>>

Örökkévaló az Ő kegyelme

"Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó;mert örökkévaló az Ő kegyelme. Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét? Boldog, aki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben. Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jöjj el hozzám szabadításoddal, Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!" Zsoltár 106,1-5

Hálát adunk Uram, hogy itt vagy és nagy kegyelmedből mi is itt lehetünk. Uram, hadd történjen meg velünk, bennünk, amiért idehoztál. Köszönjük szeretetedet, segíts, hogy ezen a héten jobban, teljesebben megismerhessünk. Hogy úgy mehessünk majd el, hogy valóban velünk vagy, bízhatunk benned teljes szívből. Ámen.

Olyan sok Zsoltár kezdődik ezzel, hogy dicsérjétek az Urat. Szeretném tőletek kérdezni, kit szoktatok dicsérni? Mert csak kettőt lehet, vagy magamat, vagy az Urat. Minden más dicsérésben benne vagyok: a gyerekem, az állásom, a dolgaim, a lakásom. Mindenben én, én, én.

A Biblia azt mondja: két úrnak nem lehet szolgálni! Nem lehet kétszívű embernek lenni. "Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól. A kétszínű, a minden útjában állhatatlan ember." (Jak 1,7-8). Lehet hogy éppen ezért nem hallgatja meg Isten imádságod, mert ilyen kettős szívű ember vagy. Nagyon sokszor mikor az Urat dicséred, akkor is magad dicséred.

Ma olyan sokat jelentett nekem a Zsoltárban ez az egy szó, amit az Úrról mond, hogy "jó". Az 1 és 4. vers is mondja Isten jóságát. Aztán az 5. vers: "Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat". Jó, jó, jó. Valaki egyszer azt mondta: nem hiszem, hogy van Isten, de ha van, akkor nem jó. Az ember ha körülnéz a teremtettségben csak a háborúkat látja, és hogy milyen iszonyú dolgok történnek az állatvilágban is, a nagyobb felfalja a kisebbet. Kegyetlen, kemény világ a természet világa. Ha körülnézünk az embervilágban, a történelemben látjuk, hogy a gyenge népeket hogyan sanyargatják. Hiába keresem benne Istent, csak a vérfürdőket látom. Családok életében a tragédiákat. A temérdek válást, a szülők nélkül felnövő gyermekeket. Hát hol van itt Isten, aki jó? Ha a magad életével, sorsával néznél szembe, hány ember mondaná el, hogy gyerekkortól kezdve rettenetes dolgokat éltem át. Most, amikor férjhezmentem is, egymásután jönnek a bajok. Ha sorolnátok, talán ti is odajutnátok: ha van Isten, akkor nem jó.

Akár a történelmet, akár a teremtettséget, akár a sorsunkat, a betegségeket, éhező gyerekeket, a katasztrófákat, amik körülvesznek bennünket, nézzük, odajutunk: hol van itt az Isten, aki jó? Valaki így mondta: ha van Isten és van szíve, meg kellene, szakadnia szívének, ha nézi a világot, otthonainkat, bajainkat. Hát ha van Isten és van szíve, akkor annak meg kell szakadni. Hát igen, ez a szerető szív valóban megszakadt a kereszten. Csak a kereszt beszél arról, hogy jó. Ha nézed a természetet, a történelmet, saját, vagy családod életét, akkor rossz következtetésre jutsz. De ha a keresztet nézed, az egyetlen hely ahonnan azt olvashatod le, hogy Isten jó.

Nemcsak jó, de "Örökkévaló az Ő kegyelme." A kereszt Isten kegyelméről és mérhetetlen jóságáról beszél. Ha valaha megértetted a keresztet, akkor biztosan tudtad, hogy Isten jó. Ha megkaptad bűneid bocsánatát, biztos tudtad, hogy jó, és elfelejtetted? "Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az Ő kegyelme." Nagy dolog ez a drága kegyelem, amiért valóban megszakadt az Isten szíve ott a kereszten. Aki egyszer ezt igazán látta, az többé ebben nem kételkedhet. Az Ő drága kegyelme ingyen kegyelem. Nekünk ingyen van, de Neki nagyon drága volt. Ne mondjuk hát ki könnyedén, hogy ingyen. Nem került ez senkinek sokba, csak Jézusnak, - mennytől a keresztig.

Ha egyszer végignézed életét attól a pillanattól, hogy otthagyta a mennyet, egészen a keresztig, ha felszámolod a költségeket, - olvastátok már: "Ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén, felszámítja a költséget." (Lk 14,28). Leültél-e már valaha, és számoltál-e, hogy mibe került Neki az a torony? Ézsaiás 5-ben leírja az Ige, hogy szőlőjébe tornyot épített. "Erős torony az Úrnak neve!" (Péld 18,10). Ott a kereszten emeltetik fel a legmagasabbra. Aki ezt valaha látta, tudja, hogy mibe került Jézusnak ez az egész út, amelyen járt. Ezekután még mindig azt tudod mondani, hogy nem jó az Isten?

"Örökkévaló az Ő kegyelme." Széltében, hosszában örökkévaló. Térben és időben örökkévaló. A Biblia azt mondja: "Hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága, mélysége és magassága az Isten jóvoltának." (Ef 3,18). Nemcsak először kellett neked kegyelme, mindig újra és végig fog kelleni ez az örökkévaló kegyelem. A lelki életed első pillanatától kezdve mindig újra szükséged lesz erre az örökkévaló kegyelemre. Ezért mondja az Ige: "Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?" Nem lehet elmondani, elbeszélni.

Vajon nincs olyan idő az ember életében, mikor nincs erre szüksége? Ma reggel az Útmutató szerinti igéből olvastuk Jézusnak a pásztorról, és elveszett juhról szóló példázatát. Szembenéztünk azzal, hogy Jézus otthagyta a kilencvenkilencet a pusztában, hogy elmenjen az egy után. Az az ember, akinek nincs szüksége kegyelemre, pásztorra, bocsánatra, az igaz ember. Isten őrízzen téged, hogy ilyen igaz emberré válj, akinek már nincs szüksége kegyelemre, akinek már nem kell a kegyelem szélessége és hosszúsága, mélysége és magassága.

Ha te ilyen igaz emberré lettél, akkor Jézus otthagyott a pusztában. Akkor tudhatod, hogy a hívő életed miért ilyen puszta. Olvasod a Bibliát, mert olvasni kell. De olyan üres, olyan kemény, olyan puszta minden. Hogyan lett puszta? Attól, hogy igazzá lettél magadban és nem volt szükséged arra, hogy utánad menjen a pásztor. Aki igaz az úgy érzi, mindenkivel baj van, csak velem nincs. Valaki így mondta: a vonaton arra gondoltam, miért is jövök én ide, hiszen nálam minden rendben van. Akkor én is kérdezem: miért jöttél ide? Lehet pontosan azért, mert a nagy önigazságodon keresztül minden puszta. Egyszerűen, egyedül maradtál a pusztában.

Pál apostol azt írta magáról: A bűnösök között az első én vagyok. Nem voltam, vagyok. Annyi szolgálat után, aki annyiszor tette fel az életét, gyülekezeteket alapított, többet munkálkodott, mint bárki. És a bűnösök között elsőnek vallja magát. Valaki azt mondta: rosszabb vagyok, mint megtérésem előtt. Nem hiszem hogy rosszabb, csak jobban látod már magadat. Aki nem úgy jött ide, hogy szükségem van a kegyelemre, Isten mérhetetlen jóságára, az valahol elveszett, eltévedt az Úrtól.

Jó volt nekem az Ige: "Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jöjj el hozzám szabadításoddal." Isten szádba adja most az imádságot, a kérést: "Jöjj el hozzám szabadításoddal." Kettő a szabadítás és a bocsánat. Lehet, egyszer már eljött hozzád bocsánatával, de most jöjj el szabadításoddal. A bocsánat a múltra vonatkozik, a szabadítás a jövőre. Szabadítást a bűn megtörténte előtt kell kérni. A bűntől való szabadítás annyit jelent: nem kell többé csinálnom. Nem azt jelenti, hogy megtettem és utána bocsánatot kérek, hanem azt a bűnt nem kell többé csinálnom.

Lehet hogy ismered már a természetedet, tudod, hogy milyen vagy. Egy idős házaspár jut eszembe, ahol a férfi azt mondta feleségének: tudod, hogy milyen vagy, miért nem vigyázol? Azt szeretném mondani: tudod, hogy milyen vagy, hiába vigyázol, amíg el nem jön hozzád az Úr szabadításával. Mondd el ma este az első imádságot: Uram, sok jóságod tapasztaltam, jöjj el hozzám szabadításoddal! Azért hoztál ide, hogy kérhessem szabadításodat. "Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében;" Isten népének jellemzője az öröm. Életedben ott van-e Isten gyermekeinek öröme? Amíg szabadítás nincs, addig öröm sincs. Kérjük hát az Urat: Jöjj el hozzám szabadításoddal, hogy örvendezhessek néped örömében.

Még egy mondat, ami talán a legtöbbet jelentett nekem: "Hogy dicsekedjem a te örökségeddel!" Az örökségnek nagyon lehet örülni. Kaptál-e már olyan örökséget, aminek nagyon örültél? Az Úrtól megkaptad-e már örökségedet? Átvetted-e az örökséget? Tudod-e már, hogy Jézusban mit örököltél? Testvér, mindent, amire szüskéged van. Örköltél isteni természetet, szeretetet, békességet, türelmet, alázatot, mindent örököltél, használd hát! Vedd át az örökséget! Ne élj tovább szegényen, koldusként, hiszen vár a teljes örökség. Ma feltétlen vedd át és adj hálát érte, hogy mindent, amire csak szükséged van, örököltél. Kezdjed el használni, és ne járj tovább a magad kis szennyes rongyaiban.

Ha átvetted az örökséget, akkor az Urat dicsérheted mindenért már, ami történik veled és benned. Lásd meg ma komolyan, hogy jó az Úr. Az Ige azt mondja: jó az Úr. Vajon vele zengi-e a szíved? Bármit látnak is a szemeim külső dolgokban, tudom, hogy jó az Úr, mert ott a kereszten mindent adott: a múltamra bocsánatot és a jövőmre szabadságot, boldogságot.

Imádkozzunk! Uram, bocsásd meg minden elégedetlenségemet, bocsásd meg, amikor sokszor keménynek láttalak, olyannak, aki nem ismer és nem is szeret, vagy nem ért meg. Úr Jézus, minden rossz gondolatomat hadd vigyem most eléd. Köszönjük, hogy megérthetjük azt is világosan, hogy amikor a mások életében látunk rossznak, amikor nem értjük a dolgokat, hadd tudjunk úgy Eléd állni, hogy akinek megszakadt a szíve ott a kereszten, annak van szíve a világ számára, és a mi számunkra is. Segíts, hogy újra nagy legyen a kereszt, és újra felismerhessünk Téged. Könyörülj rajtunk, hogy ezen a héten kicsikké, bűnösökké, elveszettekké lehessünk. Hogy kimondhassuk igazán: a bűnösök között első vagyok. Kérünk segíts, hogy átvehessük a teljes örökséget, és élhessünk belőle boldogan, szabadon, a Te dicsőségedre. Ámen.

Biatorbágy, 1988. június 19.

Vissza a lap tetejére>>>

Kész az én szívem

"Ének. Dávid Zsoltára. Kész az én szívem, óh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek: az én dicsőségem is kész. Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt! Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! Mert nagy, egek felett való a Te kegyelmed, és a felhőkig ér a Te hűséges voltod! Magasztaltassál fel, óh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön! Hogy megszabaduljanak a Te szeretteid, segíts a Te jobb kezeddel és hallgass meg engem! Az Ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét. Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm. Moáb az én mosdómedencém, Edomra az én sarúimat vetem, Filisztea felett kacagok. Kicsoda visz el engem a kerített városba? Kicsoda vezérel engem Edomig? Nem Te vagy-é, óh Isten, aki megvetettél minket, hogy ki ne menj, óh Isten, a mi seregeinkkel? Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség! Istennel hatalmasan cselekszünk, és Ő megtapodja ellenségeinket." Zsoltár 108,1-14

Hálát adunk Uram, hogy dicsőíthetünk Téged. Hadd legyen tele a mi szívünk magasztalásoddal. Méltó vagy Uram, hogy végy tőlünk dicséretet és hálát. Áldd meg ezt a hetet számunkra, szólíts meg, végezd el munkádat szívünkben. Kérünk, hadd legyünk igazán boldog, szabad gyermekeid. Áldd meg az Igét számunkra, és légy közöttünk. Ámen.

Olyan megdöbbentő az első mondat, hogy "Kész az én szívem." Ilyenkor mindig azt kell mondanom, hogy az enyém nem kész. Isten elkezdte bennem a munkát, de még nem kész. Nagyon nagy szó ez, hogy kész a szívem. Vajon kész-e a szívem arra, hogy odaálljak az Úr elé?

A Zsoltárosnak arra kész a szíve, hogy dicsérje az Urat. De mi erre sem vagyunk mindig készek. Az 57. Zsoltár ugyanezt mondja el, csak egészen más körülmények között. Azt mondja ott az Ige: "Dávid miktámja: mikor Saul elől a barlangba menekült." Életének legrettenetesebb időszakában, amikor üldözte Saul, Dávid ugyanezeket a szavakat írja le. És amikor már megszabadult minden ellenségétől, amikor már király, és győzelmei vannak, ugyanezt írja a 108. Zsoltárban. Akkor is kész volt a szíve, amikor menekülnie kellett Saul elől. Nagyon sokszor, mikor nehézségek vannak körülöttünk, nem tudjuk dicsőíteni az Urat. Nemrég mondta valaki: most adjak hálát, amikor minden a feje tetején áll?

Dávid a legnehezebb időszakában is úgy dicsérte az Urat, mint a jóban. Ezért mondtam, hogy az én szívem még nincsen kész. Szégyenkezve álltam Dáviddal szemben, akinek kész volt a szíve a nehezekben is dicsérni az Urat. Mikor volt kész a Dávid szíve? Az első idő, amit mond így hangzik: "Serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt." Kora reggel kész a szíve. Amikor hajnalodik, akkor kész-e a szívem, hogy dicsérjem, magasztaljam és hálát adjak az Úrnak? A kora hajnalnak megvan a varázsa. Olyan más az, ha így kezdem a napot. Később már felszárad a harmat, és nem olyan üde az egész.

Szoktál-e négyszemközt lenni az Úrral? Később elmondja az ige: "Hálát adok néked Uram a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között!" Ez a másik, nem mikor, hanem hol? Kész vagyok-e a népek között dicsérni, az emberek előtt nem szégyenlem-e az Ő nevét? És meddig ér ez a dicséret? "Mert nagy, egek felett való a Te kegyelmed, és a felhőkig ér a Te hűséges voltod! Magasztaltassál fel, óh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!" Az egek fölött, a felhőkig, a földön. Minden tele az Ő dicsőségével. Olyan jó volt nekem ez a mondat: "Egek felett való a Te kegyelmed, és a felhőkig ér a Te hűséges voltod." Nagyon szeretem a Bibliában ezt a szót, hogy "felhők". Nemcsak a testi, hanem a lelki életben is vannak felhők. Vajon dicsérem-e az Urat akkor is, mikor felhők vannak az életemben? A felhőkig ér az Ő hűsége. A nehézségekben is ott van az Ő hűsége.

Olyan nagyon jók ezek a kérdések, hogy mikor, hol, meddig lehet Őt dicsérni. "Hogy megszabaduljanak a Te szeretteid." Hallgattam ennél a szónál. Kik az Úrnak szerettei? Az Úr családjába tartozol, az Ő szerettei közé? Jó volna ezt bizonyosan tudni, hogy oda tartozol-e? Tudjuk, hogy a bárkába egyetlen család ment be. Az üdvösség is egyetlen családé: az Isten családjáé. Jézus az Egyszülött Fiú, és elsőszülött lett sok atyafi között. Beleszülettél már ebbe a családba? Mondhatja most az Úr: itt vannak a szeretteim.

"Segíts a Te jobb kezeddel és hallgass meg engem." Jó volna ma este imádkozni nemcsak magunkért, hanem mindnyájunkért, hogy megszabaduljunk. Mindenkinek van megszabadulnivalója, mindenki tudja, jó volna mássá lenni. Ezt az imádságot adja most szánkba az Úr, hogy "Segíts a Te jobb kezeddel, és hallgass meg engem." Mindenkinek az a legfájóbb, ha családjában valami baj van, ha valaki szenved. Istennek is ez a legnagyobb szomorúsága. Azt akarja, hogy a Szentlélekkel együtt imádkozzunk, hogy megszabaduljanak a te szeretteid. Vannak körülöttünk emberek, akik nem szabadok. Ez a legszomorúbb, amikor valaki az Úré és mégsem szabad. Az Ő szeretett családjába tartozik és nem szabad.

Mondhatjuk, hogy jó volna külső bajoktól, nehezektől is megszabadulni. Úgy szeretném mondani, ezek azért vannak, hogy megszabaduljanak az Úr szerettei. Valaki elmondta, hogy nagyon nehezeken mentem keresztül, de tudtam, hogy minden az én neveltetésemért történt. Ezért adta Isten a nehezet, a majdnem elviselhetetlen szenvedést, mert ezen keresztül formált az Úr, és láttam, hogy mindenre szükségem volt, hogy megszabaduljak.

Az Úr mindent megtesz a mi neveltetésünk érdekében. Kicsit jó volna körülnézni, nem ezért vannak a bajok a családban? Nem ezért van a sok nehéz a gyerekekkel? Nem ezen keresztül akar tisztítani, hogy megszabaduljanak a szeretteim? "Minden ti érettetek van", mondja az Ige. Mindent azért ad az Úr, hogy megszabaduljak. Testvér, te miből szeretnél szabadulni? De még komolyabb kérdés, hogy az Úr miből akar megszabadítani? Talán bűnöktől, megkötözöttségektől, szenvedélyektől?

Tovább mondja az Ige: "Az Ő szentélyében szólott az Isten." Halljuk meg, hogy mit szólt az Isten. Isten azt mondja, hogy "Örvendezek." Félek, hogy bennünk nem sok öröme volt. Isten most azt mondja: örvendezek, de talán nem rajtad. Van-e oka rajtad örülni? "Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét. Enyém Gielád, enyém Manassé." Elmondja, mit oszt el az Ő népe között. Minden az Úré, és örül, ha szétoszthatja. Gondolj arra, ebben az osztásban neked is megvan a részed. Elégedett vagy-e azzal, amit neked osztott Isten? Itt Izráelnek osztja az Úr, de neked is van egy részed, amit neked oszt, talán azt a lakást, családot, körülményeket, munkahelyet. Valaha adtál-e hálát azért, amit Isten neked osztott? Nagyon sokszor nem vagyunk elégedettek. Pedig az Úr örült, hogy oszthatott nekünk, nemcsak embereket, képességeket is, mindazt, amit adott, ami a te részed. Valaha hálát adtál-e, vagy csak morogtál, hogy miért ez a család, miért ezek a körülmények?

Gondoljunk azokra, akik nyomorékon, vakon, elmebetegen születtek. te pedig egészséges vagy. és nem köszönted meg a részedet. Isten pedig örült annak, amit neked adhatott. A baj az volt az Ő népével, Izráellel, hogy nem foglalta el az ő részét. Isten munkájában is megvolna a részed, elfoglaltad? Hosszú évtizedek múlva biztatja az Úr az Ő népét, hogy foglalja el a részét. Rettenetes, hogy Izráel nem foglalta el, és lehet, hogy neked sincs meg az a kegyelmi ajándék, az a szolgálat, ami részed volna Isten országában. Talán egyszer már megmondta, de nem foglaltad el. Isten örült, hogy kioszthatta, a kereszten megszerezhette neked. Örültél-e, és elfogadtad-e a részedet? Azt kérdezi a Zsoltáríró: "Kicsoda visz el engem a kerített városba? Kicsoda vezérel engem Edomig?" Csak az Úr tudja odaadni a részedet.

Aztán elmondja: "Adj szabadulást nekünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség." Van ellenség is. Nemcsak a Sátán, hanem a démonvilág, a saját természetem és bűneim. Nagyobb a belső ellenség, mint a külső. Az ellenség nem akarja, hogy szabad ember légy, hogy elfoglald részedet a szolgálatban. Lehet, hogy a saját hiúságod, dicsőségvágyad. Kéred-e ma, hogy Uram, adj szabadulást az ellenségtől, a természetemtől. Adj szabadulást a külső és belső ellenségtől. "Mert hiábavaló az emberi segítség. Istennel hatalmasan cselekszünk, és Ő megtapodja ellenségeinket." Megtapodta ott a Golgotán, mert győzött a kereszten, Ő taposott a kígyó fejére. Ha Tőle kéred és várod, elvégzi az életedben is a szabadítást.

Milyen jó volna, ha ennek a Zsoltárnak a dicsőítő szavaival fejezhetnénk be ezt a hetet. Azt mondtam, kétszer hangzik el ez a Zsoltár rész a Bibliában, a legnagyobb nyomorúságban és a legnagyobb boldogságban. Milyen jó volna, ha kész volna a szíved, hogy most dicsérje az Urat. Még egyszer elmondom: "Kész az én szívem, óh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek. Serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! Hálát adok Néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! Mert nagy, egek felett való a Te kegyelmed, és a felhőkig ér a Te hűséges voltod! Magasztaltassál fel, óh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!" Nagyon jó volna, ha ez lenne az énekünk ezen a héten, Cantátának a hetében. Bár tudnád Őt dicsérni és magasztalni ezért a szabadításért, amit elvégzett, és életünkben is elvégzett.

Egy kis kínai könyvben olvastam, hogy egy fiatalembernek valahol igét kellett volna hirdetnie. Nagyon őszintén elmondta azoknak, akik összejöttek, hogy nincs igém, nincs mondanivalóm. Azt kérte: ha van itt valaki, akinek van, jöjjön ki és mondja el. A lélegzete elállt, amikor a 9 éves öccse jött ki és odaállt mellé. Elővette Újszövetségét, és miután elolvasta az Igét, elmondta, hogyan szabadította meg az Úr. Azt írta, olyan csend volt, hogy egy gombostű leejtését is meg lehetett volna hallani. Egy kilenc éves gyermek elmondta a világos, tiszta, egyszerű bizonyságtételét. Azt kérdezem: van-e neked mondanivalód? Tudod-e most dicsérni az Urat? Ha majd hazamégy, el tudod-e mondani, mit cselekedett veled az Úr? Életed, szavaid, az Ő dicsőségét fogják-e hirdetni?

Imádkozzunk! Uram, olyan régen elhallgatott a lant és hárfa a szívünkben és életünkben. Kérünk, szabadíts meg. Tudod miben buktunk, hol ment tönkre az életünk. Köszönjük, hogy emberi segítség hiábavaló, de most imádkozhatunk és kérhetünk: szabadítsd meg a szerettünket. Hadd dicsérjünk Téged. Áldj meg ezen a héten, kezdj igazán újat velünk. Kérünk, rázd ki életünket a megszokottságból, hogy cselekedjünk a Te dicsőségedre, és valóban fel tudjuk kelteni a hajnalt. Hogy ne tudjunk aludni az örömtől, és vihessük ezt a kimondhatatlan nagy nagy örömöt a családunkba. Áldd meg az itt tartózkodásunkat, hogy dicsőíthessünk és magasztalhassunk majd Téged. Ámen.

Biatorbágy, 1987. május 17.

Vissza a lap tetejére>>>

Jó a Te kegyelmed

"Az éneklőmesternek, Dávidé; Zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass! Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyílt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. És körülvesznek engem gyülölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. Rosszal fizetnek nékem a jóért, és gyülölséggel az én szeretetemért." Zsoltár 109,1-5

"De Te, én Uram, Istenem, bánj velem a Te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed; szabadíts meg engem! Mert szegény és nyomorult vagyok én, még az én szívem is megsebesíttetett én bennem. Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. Sőt gyalázatossá lettem előttük; ha látnak engem, fejüket csóválják. Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a Te kegyelmed szerint! Hadd tudják meg, hogy a Te kezed munkája ez, hogy Te cselekedted ezt, Uram! Átkozzanak ők, de Te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a Te szolgád. Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenükbe, mint egy köpenybe! Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem Őt a sokaság közepette! Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik annak lelkét." Zsoltár 109,21-31

Köszönjük Úr Jézus, hogy szólni kívánsz hozzánk. Köszönjük, hogy megérthetjük szavadat, amit mondasz. Kérünk segíts, hogy most teljes szívvel tudjunk felelni. Vidd véghez bennünk munkádat, amit elterveztél, neved dicsőségére. Ámen.

Érdekes az első mondat, amikor azt mondja: "Én dicséretemnek Istene". Így lehetne mondani: Isten, akit dicsérek. Valóban dicsérjük Istent? Valóban hangzik Isten felé a dicséretem? "Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!" Olyan érdekes volt, hogy az előbb azt imádkoztuk, hogy szóljon az Úr és beszélhessünk Vele. Jó volna, ha azok, akikkel még sosem beszélt az Úr, kérnék: "Uram, ne hallgass!" Nincs annál rosszabb, mint mikor az Úr hallgat. Még ha megró is, vagy haragszik is, csak szóljon. A legrettenetesebb, ha Isten hallgat és nem szólal meg. Jó volna kérni azoknak, akikkel még sosem beszélt az Úr: "Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!" Honnan tudom, hogy valaki haragszik? Nem szól hozzám. Honnan tudhatod, hogy Isten haragszik? Ha nem szól. Mondd el ma az Úrnak: jogos, hogy haragszol, csak ne hallgass! Sokan mondják el a házastársukkal kapcsolatban, az a legrosszabb, ha nem beszél hozzám. Legyen ez az első kérésünk a héten: Uram, szólj hozzám, ne hallgass!

A Zsoltáríró leírja a rettenetes állapotot, a külső és belső bajokat. Könnyű Istent dicsérni, mikor minden jó, de akkor, amikor minden rossz? A Zsoltáríró leírja önmagáról, hogy "Szegény és nyomorult vagyok, még a szívem is megsebesíttetett én bennem." Ez a mondat volt, ami leginkább a szívemig ért, a belső nyomorúság. Voltak-e már úgy a testvérek, hogy érezték, belül valami fáj. Azt hiszem, senki nem tudja az embert úgy megsebesíteni, mint a bűn. Iszonyú sebet ejt rajtunk. Majdnem gyógyíthatatlan. Azzal keltem, azzal feküdtem, hogy valami fáj.

A belső állapota ez a Zsoltárírónak, de a külsőt is leírja. "Ide s tova hányattatom, mint a sáska. Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. Sőt gyalázatossá lettem előttük; ha látnak engem, fejüket csóválják." Az ember úgy érzi, mint ahogy Jób írja le a maga állapotát, testileg is, lelkileg is szenved az ember. És mégis azzal kezdi, hogy "Én dicséretemnek Istene"? A testvérek tudnák ilyen állapotban dicsérni az Urat, és kérni, hogy "Uram ne hallgass!" Minden bajom rosszabb, ha hallgatsz.

Aztán elmondja Dávid, hogy milyenek az emberek. A 2-5. versig erről van szó. "Mert a gonoszságnak szája és az álnokságnak szája felnyílt ellenem." Nem elég a testi, lelki baj, most még az emberek is. "Szájuk felnyílt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem." Utána elmondja: "És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül." Hát ilyenek az emberek?

Egy ember, aki belül szenved, testileg szenved, az emberektől szenved, mégis így tud kezdeni egy Zsoltárt: "Én dicséretemnek Istene?" Olyan jó, hogy Dávid nemcsak azt írja le, hogy milyenek az emberek, hanem azt is: "De te én Uram". Elmondja ami eddig volt, és egyszer csak szembe mindennel: "De Te, én Uram, Istenem". Olyan jó volt ez, hogy "Bánj velem". Isten öl és elevenít. Mindig Ő bánik velünk betegségeken, embereken keresztül. Ő öl és elevenít és nincs, aki kezéből kiragadjon. Nem is akarom, hogy valaki kiragadjon. Bánj velem Uram, ha fáj is, ha rossz is, csak Te bánj velem úgy, ahogyan szükségem van rá.

Jó volna most mondani: Uram, ezen a héten Te bánj velem, kiszolgáltatom magam Neked. Cselekedj velem nevedért. Ahogyan jónak látod.

Hosszú évekkel ezelőtt volt egy erőltetés a kezemen. Mikor kioperálták, az orvos azt mondta: nem kötjük le a kezét, de egyet kérünk, ne mozgassa. Most azt mondja neked az Úr: idejöttél a műtőbe, tartsd nyugodtan a szívedet, gondolataidat, bízzál az orvosban, Ő bánik veled. Én is azt mondtam: nem húzom el a kezem, csináljátok, bízom bennetek, ismerem szaktudásotokat. Ezt várja most mindnyájunktól az Úr. Ne hallgas Uram, bánj velem, ha kell keményen, ha kell szelíden, ahogyan akarod. Tudom, hogy jó vagy, hogy jó a Te kegyelmed.

Elmondja itt Dávid, mit vár az Úrtól. Olyan jó, hogy kérni lehet Tőle. Szabadíts meg engem a Te kegyelmed szerint. Aztán még egy pár mondat, ami újra Istenről beszél nekünk: "Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg a Te kegyelmed szerint. Hadd tudják meg, hogy a Te kezed munkája ez, hogy Te cselekedted ezt, Uram!" Hadd tudja majd meg mindenki otthon is, a régi környezetemben, hogy a Te kezed cselekedett velem. Annyira örültem ennek, hogy "a Te kezed". Rábízod-e most magad testvér erre a leghatalmasabb kézre, amelyik a leggyöngédebb és a legszeretőbb kéz? Az Úr várja, hogy ma este engedélyt adj arra, hogy bánhasson veled. Ő soha nem nyúl bele az ember életébe, ha nem adok erre engedélyt. Ő az ajtód előtt áll és zörget, de nem töri rád az ajtót.

Bízd most rá magad arra a kézre, amelyet átszögeztek a kereszten. Arra a kézre, amelyik egyetlenegy emberi életet sem tett tönkre. Ebben a kézben meg lehet bízni. Ez a kéz ért az emberi lélekhez.

Végül még azt mondja az Ige: "Te áldj meg!" Nem baj, ha a többi átkoz, csak Te áldj meg! Várod-e úgy az áldást, ahogyan Jákób várta ott a Jabbók révénél, ahol kimondta: "Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engemet." (1Móz 32,26). Nekem semmi nem érdekes, csak a Te áldásod.

Az utolsó mondat: "Mert jobbkeze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik annak lelkét." Nézz ma körül és meglátod: ott áll mellettem, mert cselekedni akar velem, mert szeret. Vajon rábízzuk-e magunkat feltétel nélkül erre a kézre?

Imádkozzunk! Köszönöm Uram, hogy láthatjuk most lelki szemeinkkel az átszögezett kezedet. Hadd bízzuk most magunkat erre a kézre. Erre a szeretetre, amelyik az életét adta érettünk. Kérünk, hogy már ma este egészen szolgáltassuk ki magunkat, hiszen ott van a kereszten a felelet, szeretsz és értesz hozzánk. Kérünk, bánj velünk a Te jótetszésed szerint, neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1988. június 9.

Vissza a lap tetejére>>>

Dícsérem az Urat

"Dicsérjétek az Urat. Dicsérem az Urat teljes szívből: az igazak környezetében és a gyülekezetben. Nagyok az Úrnak cselekedetei, kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban. Dicsőség és méltóság az Ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig. Emlékezetet szerzett az Ő csodálatos dolgainak, kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt ad az Őt félőknek, megemlékezik az Ő szövetségéről örökké. Cselekedeteinek erejét tudtul adta az Ő népének, nékik adván a pogányok örökségét. Kezeinek cselekedete hűség és igazság: minden Ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig, hívségből és egyenességből származottak. Váltságot küldött az Ő népének, elrendelte szövetségét örökre, szent és rettenetes az Ő neve. A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja: annak dicsérete megmarad mindvégig." Zsoltár 111,1-10

Uram, mindenekelőtt szeretnénk dicsőíteni, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy minden nehézségen keresztül elhoztál bennünket. Áldunk azért is, hogy szólni akarsz hozzánk. Kérünk, könyörülj rajtunk, hogy hallhassuk szavadat. Hadd dicsőítsünk minden elkészített igéért, minden üzenetért. Hadd magasztaljunk mindazért, amit most szólsz hozzánk. Kérünk, álld meg nappalunkat, éjszakánkat. Minden percet, órát használj fel arra, hogy szabadíts, gyógyíts Igéd által. Kérünk, hallgass meg kegyelmedből. Ámen.

Az első mondat, amit énekeltünk is, így hangzik: "Dicsérjétek az Urat!" Aztán maga a Zsoltáríró válaszol: "Dicsérem az Urat teljes szívből."

Az első kérdésem: kit, vagy mit szoktunk dicsérni? Nagyon sok mindent dicsérünk. Sokszor egy orvosságot, ami segített, ami hasznos számunkra, aminek örülünk, vagy jónak tartunk. Sokszor egy-egy ételt dicsérünk, és elkérjük a receptjét. Olyan is van, hogy embert dicsérünk. Éppen ma reggel olvastuk, hogy Istennél semmik az emberek, még a főemberek is. "Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni." (Zsoltár 118,9). Nagyon sokszor dicsérjük a művelt embereket, akikre fölnézünk.

Azt hiszem a legmélyebb és legkomolyabb dicsekedésünk, amikor magunkat dicsérjük. Észrevettétek már, milyen észrevétlenül tudjuk magunkat mondani? Sokszor elmondtuk már, hogy az öndicséret büdös, de az ember nem érzi saját magán. A másik ember viszont azonnal hallja, hogy mennyire magamat mondom.

A Zsoltáros szívből dicséri az Urat. Ha egyszer elkezded Őt dicsérni, akkor tovább már nem tudsz mást dicsérni. Egyedül az Úr méltó a magasztalásra, mellette mindenki elsáppad. Az ember nagyon sokszor csak a szájával mondja, de annyira érezzük, hogy emögött nincs igazi dicséret. Csak tudjuk, hogy így kell mondani. Mondjuk, hogy hálát adok, és olyan üresen kong az egész. Pedig, ha szívből mondod, illata van. Tudod-e most dicsérni az Urat? Nagyon sokszor nem könnyű, amikor bajok, nehézségek vannak az ember életében.

A Zsoltáríró azt is elmondja, hol dicséri az Urat teljes szívből. "Az igazak környezetében és gyülekezetében." Azt is, hogy miért dicséri az Urat. Valami kell, hogy felkeltse szívünkben a dicséretet. Az első az Ő cselekedetei. "Nagyok az Úrnak cselekedetei." Pár versen keresztül a cselekedeteiről beszél, amelyek "Kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban." Istennek cselekedetei nem mindig gyönyörködtetőek. Sokszor cselekszik olyanokat, amik nekünk nagyon nehezek. Átéltétek-e már, hogy tényleg olyanokat is cselekszik: betegség, szenvedés, halál. És akkor dicsérjem és mondjam, hogy kívánatosak az Ő cselekedetei?

Ha az ember egy kicsit dicséri az Urat, a nehezekben is lehet gyönyörködni, mert tudom, hogy jó lesz a vége. Tudtad-e már betegségedben dicsérni az Urat, mert tudtad, hogy általa valami jót munkál benned az Úr. Amikor már hitem van arra, hogy a nehéz jó, és az Úr jól cselekeszik, akkor már dicsérhetem Őt. Jézus is ott állt Lázár négy napos hullája fölött, és azt imádkozta: "Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy Te mindenkor meghallgatsz engem." (Lk 11,41b-42a). Előbb dicsérte az Urat, és azután jött ki Lázár.

Egyszer szemben álltam a Pál és Sílás dologgal, amikor összeverve, szenvedések között, kalodába zárt lábakkal dicsérték az Urat. És megnyilnak a börtönajtók. Nem akkor dicsérik az Urat, amikor már nyitva van az ajtó, vagy amikor a börtönőr megtért. Akkor már könnyű lett volna dicsérni Őt. Ne felejtsük el a sorrendet: hit, dicsőítés, győzelem. Valahol olvastam: ha hitet nyertél valamire, és nem dicsőíted az Urat, elveszted az egészet. Itt azt mondja az Ige: "Dicsérem az Urat teljes szívből ... Nagyok az Úrnak cselekedetei, kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban." Tudsz-e előre gyönyörködni? Utána elmondja: "Dicsőség és méltóság az Ő cselekedete, és igazsága megmarad mindvégig. Emlékezetet szerzett az Ő csodálatos dolgainak: kegyelmes és irgalmas az Ur." Lehet előre dicsérni, de lehet emlékezetből dicsérni az Ő csodadolgaiért. Mózes könyvében többször is elmondja az Úr: "Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a Te Istened." (5Móz 8,2). Ahogyan áthozott a Veres tengeren. Ti is úgy vagytok-e, hogy emlékeztek arra, amit eddig cselekedett veletek az Úr?

"Eledelt ad az Őt félőknek: megemlékezik az Ő szövetségéről örökre." Akik félik az Urat, azoknak eledelt ad. Isten azért hozott ide, mert eledelt akar adni. Éhes vagy-e az igére? Olyan érdekes, amit még utána mond: "Cselekedeteinek erejét tudtul adta az Ő népének." Testvér, Isten tudtul akar adni dolgokat. Lehet, hogy sok kérdéssel, megoldatlan problémákkal jöttél ide. De most az Úr mindent tudtul akar adni. És ha Ő tudtul adja, akkor tudod. Előbb nem. De vajon úgy vagy-e, ha megmond neked valamit, hogy akkor az biztos. Tudtul adja kérdéseidre, problémáidra az Ő cselekedeteinek erejét. "Nékik adván a pogányok örökségét."

A következő, amit adni akar az Úr: a pogányok öröksége. Sorban elmondja az ige, hogy eledelt ad, tudtul adja, amit tudnod kell, és az Ő népének adja a pogányok örökségét. Amikor ezt olvasom, mindig eszembe jut az az Ige, hogy: "Boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet." (Mt 5,5). Nem kell nekik harcolni. Nem kell nekik kiverekedni semmit. Mert örökségül bírják. Amit az Úr neked szánt, azt Ő örökségül adja. Egyszerűen a kezedbe esik. Milyen jó, hogy nem kell dolgokért verekednünk, kiharcolnunk, hogy a mienk legyen. Olyan sokszor, mikor úgy gondoltuk valamire, hogy az Úr nekünk akarja adni, földet, vagy bármi mást, emberek siettetni akartak bennünket, nehogy más vegye meg. Dehogy veszi meg más, ha az Úr nekünk akarja adni, az már a miénk. Jó volna így is szelídnek lenni, senkivel nem háborúzni dolgokért. Hány család veszett már össze az örökségen, mert mindenki magának akarta. Amit Isten ád neked, azt tőled senki nem tudja elvenni.

Sokszor mosolygok azon, mikor emberek elmondják, hogyan toltak ki velük az örökségnél, amikor mindent a másik fél vitt el. Érdekes, életem folyamán csak olyan emberekkel találkoztam, akikkel kitoltak. Hol vannak azok, akik a jobbat, többet viszik el? Mindenki úgy érzi, hogy vele kibabráltak. Újra mondom, amit Isten szánt neked, azt tőled senki nem tudja elvenni. Emlékeztek, hogy Izráelnél is elosztották a földet és minden törzs megkapta a maga örökségét.

Elmondja az Ige: "Kezeinek cselekedetei hűség és igazság: minden Ő végzése tökéletes. Megingathatlanok örökké és mindvégig." Amit Isten ad, az megingathatatlan. "Hívségből és egyenességből származottak." Jó így nézni mindent, ami körülöttünk van. Az Úr mindent elmondott, hogy miért dicsérjem Őt. A cselekedetéért, azért, amit adott. És a legnagyobb, amiért dicsérheted Őt: "Váltságot küldött az Ő népének." A legnagyobb dolog amit ad, a váltság, akit küldött. Küldeni olyan valakit lehet, aki jönni tud. Isten Valakit küldött váltságul. Nem tudom öröm-e ez a számodra, megdobban-e a szíved még erre, hogy Isten váltságot küldött. Mi iszonyúan benne vagyunk a saját természetünkben, lényünkben. De eljött a Megváltód, aki megvett, megváltott. Milyen nagy dolog, hogy Isten küldött Valakit, aki magára vette a természetemet, és nekem nem kell hordani. Magára vette a tényszerű bűneinket. Egyszerűen megváltott mindabból, amiből nem tudtam kijönni.

Hálát adtál-e már Jézusnak, hogy megváltott a természetedből, kötözöttségeidből, a lényedből, ami nemcsak neked, de másoknak is nagyon terhes már. Sajnáltad-e már egyszer is a családodat, hogy el kell nekik viselniük téged? Kedves emlékem: egy 25 éves házassági évfordulóra valaki ilyen táviratot küldött házastársának: Köszönöm, hogy kibírtad velem. Vajon nem kellene-e neked is feladnod egy ilyen táviratot szeretteidnek? Ez csak akkor őszinte, ha egyszer magadnak is terhes vagy már. Ha már látod, hogy milyen fárasztó vagyok ezzel a mindig visszatérő örökséggel. Ha egyszer eljutsz majd ide, akkor tudod örömmel mondani, hogy váltságot küldött az Úr. Akkor majd éjjel-nappal tudsz hálát adni.

"Váltságot küldött az Úr az Ő népének, elrendelte szövetségét örökre: szent és rettenetes az Ő neve." Nem tudom, nektek is olyan nagy öröm-e, mint nekem, hogy Isten szövetséget kötött örökre. Voltál-e már úgy, hogy arra gondoltál: biztosan megbánta már Isten. Már biztos belefáradt az Úr abba, amilyen vagyok. Örök szövetség. Úgy emlékszem, mikor először értettem meg, hogy mit jelent ez a szó: üdvösség. Addig mindig úgy voltam: ki tudja, van-e egyáltalán valahol. Aztán valaki megértette velem, hogy az üdvösség annyit jelent: örök, elmúlhatatlan boldogság és örök öröm. Akkor egyszer csak színe és illata lett ennek a szónak. Ismertem addig is örömöket, de olyan hamar elmúlt mindig. "Váltságot küldött az Ő népének, elrendelte szövetségét örökre." "Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az Ő elhívása." (Róm 11,29).

Azt mondja még az Ige: "A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja." Úgy tetszett nekem ez a jó belátás. Isten helyesen ítél. Hányszor ítélünk mi helytelenül. Mindig magunknak ítélünk, nekem van igazam. Hány ember mondja el a fordítottját ennek, mert nincs jó belátása. Aki helyesen ítél, az meg tudja állapítani, mi kedves az Úrnak. "Aki ezt gyakorolja, annak dicsérete megmarad mindvégig."

Szeretném ha megértenéd, mi az Úrnak félelme. Mitől félsz? Nemrég mondta el egy asszony, hogy a férjétől fél, mert indulat kitörései vannak. Jó volna szembenézni ezzel, hogy mitől félsz. Az Ige azt mondja: "Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik, hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." (Mt 10,28). Valaki mondta: az ördögtől féljek? Dehogy! Ha ő örök kárhozatra vihetné a lelkemet, akkor oda vitte volna már, vagy odavinné. Isten ilyet soha nem parancsol, hogy az ördögtől féljek. Az I0ge azt mondja: "Kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején." (Lk 10,19).

Szeretném mondani, ne Istentől félj, hanem Őt féljed. Ez egészen más. "A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme." Nem az Úrtól való félelem, ez óriási különbség. Az Urat félni annyit jelent, hogy szeretem Őt, és félek megbántani. Őt félni egészen más, mint Tőle félni. Félek, hogy fájdalmat okozok Neki, félek, hogy megszomorítom Őt, akit olyan mélyen és nagyon szeretek. Ha így féled az Urat, akkor lesz jó belátásod. Akkor látod, hogy mi az, amivel az Urat, és mi az, amivel a másik embert bántod. Mert látod, akkor is Őt bántod. Bár az Úr félelmével lenne tele a szíved. Kérjed Őt ma este, bocsássa meg mindazt, amikor szavaiddal, gondolataiddal, indulataiddal bántottad Őt. Milyen jó volna, ha belátásod lenne az egész elmúlt életedbe.

Dicsérd az Urat azért, aki Ő. Nemcsak azért, amit adott, hanem amit cselekszik. Dicsérd Őt Önmagáért. Kezdjed el Őt egy kicsit ismerni, mert akkor mindennél sokkal nagyobb lesz az, akinek Őt megismerheted, és akkor tudod majd igazán dicsérni.

"Dicsérjétek az Urat!" Álljon ez, az egész életünk fölött.

Imádkozzunk! Uram, meg kell, hogy valljam Előtted, nagyon sokszor csak a szám dicsér. Kérlek, szabadíts meg minden holt cselekedettől, minden üres szótól. Segíts emlékezni. Annyi minden van, amiért naponta kellene, hogy dicsérjelek. Köszönöm, hogy eledelt adsz. Köszönöm amit tudtul adsz, és tudhatom. Segíts, hogy mindig elfogadjam, amit nekem szántál a szolgálatban, az igében, segíts, hogy valóban bírjam azt, amit bírnom kellene kegyelmi ajándékodból. És mindenekelőtt hadd dicsérjelek, hogy váltságot küldtél. Köszönöm Azt, Akit küldtél. Segíts, hogy nagyon szeressem, nagyon tiszteljem Egyszülött Fiadat, Jézust. Ámen.

Biatorbágy, 1987. június 14.

Vissza a lap tetejére>>>

Félelem

"Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön, a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz. Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsön ad, dolgait pedig igazán végezi. Mivelhogy soha nem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz. Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire lenéz. Osztogat, adakozik a szegényeknek, igazsága megmarad mindvégig, az ő szarva felemeltetik dicsőséggel." Zsoltár 112,1-9

Köszönjük Urunk, hogy érthetetlen kegyelmed hozott ide minket. Hadd áldjunk, hogy itt lehetünk, hallhatjuk Igédet, és szólni akarsz hozzánk. Kérünk, nyisd meg a szívünket, segíts, hogy engedjünk mindenben, neved dicsőségére. Ámen.

Egyetlen szót szeretnék a Zsoltár fölé írni, és az így hangzik: félelem. Egy könyvnek a címlapján láttam egy nagyon megdöbbentő képet. Egy női fej, teljesen nyitott szájjal, és kiált. Szinte látni lehetett a rémületet az arcán, ahogy belekiáltott a semmibe, és ez volt fölé írva: Félelem. Annyira jellemző volt ez a kép, mert jellemző volt rajta a félelem.

A másik dolog, ami eszembe jutott, amikor egyszer Budapesten az Sztk-ban jártam. Az egyik ajtón kijött egy nővér és mindjárt utána az orvos is. Tanúja voltam a beszélgetésüknek. Gyomorfekélye volt a betegnek, amit már többször műtöttek, és most újra kiújult. Az orvos azt mondotta: kérem, ezen a bajon csak maga tud segíteni. Már többször nem operálhatjuk. Ne izguljon, ne féljen, próbáljon békésen élni, csak ez segíthet magán. Közel voltam hozzájuk és úgy szerettem volna mondani: csak Jézus tud segíteni! Ő maga sem tud. Hiába mondják, hogy ne izguljon, ha izgul, és hogy ne féljen, ha fél. Tudjátok, hogy mennyi bajunknak oka a félelem. Nagyon sok betegségnek, családi problémának, nagyon sok mindennek az egyetlen komoly, nagy oka a félelem. A legboldogtalanabb ember, aki fél. Az idegbetegségeknek általában a félelem az oka. A stressz állapot. A feszültség egy idegállapot. És nagyon sok más betegségnek is a félelem az oka, amitől nem tud szabadulni az illető. Idegbetegségnek, üldözési mániának csak a félelem az oka, hiszen nem üldözi senki. Mégis állandóan ez a baja. Idegorvosok tudnának arról beszélni, hogy mennyiféle idegbetegségnek ez az oka. Sokszor balesetek is ezért vannak. Fél az illető, mikor előzni akar, és nem tudja megtartani a lélekjelenlétét, a szabadságát és kész a baleset.

Egy asszony azt mondta: azért váltam el, mert féltem a férjemtől. Amikor valami kis baj volt, azonnal kiabált. Már úgy voltam, elég volt, ha megláttam, már dobogni kezdett a szívem. Főnöktől, valakitől, vagy valamitől való félelem. Emlékszem olyan valakikre, akik a bogártól, vagy a póktól is féltek. Van valaki, aki ha felhőt lát az égen, rohan haza, mert iszonyúan fél a villámtól, zivatartól. Dolgokkal, emberekkel kapcsolatban üldöz a félelem.

Lehet, hogy életedet valahol a félelem teszi tönkre. Félsz saját magadtól, bukásaidtól, bűneidtől. Rettenetes a félelem, vele együtt a kisebbségi érzés, ami tönkretesz mindent. Életetekben sok történésnek oka a félelem, de sok mindennek is, amit meg kellett volna tenni és nem mertetek megtenni. Féltem megszólalni, imádkozni, bizonyságot tenni. Iszonyú dolog a félelem. Nemrég mondta el valaki: engem az tesz tönkre, hogy az Istentől félek. Mindig úgy érzem, hogy valami borzasztó dolog történik a bűneim miatt, az engedetlenségeim miatt. A bosszújától, és a haragjától félek. Ez rettenetes félelem. Ha valami rosszul történik a családban, vagy az életünkben, azonnal azt mondom: tudom miért, és előjön a félelem. Sok öngyilkosságnak oka a félelem, mert valaki nem bírta tovább a feszültséget, a félelmet, az életet. Életfélelem, és halálfélelem. Van akiben évtizedeken keresztül ott él a halálfélelem, mert egyszer valami kis daganatot állapítottak meg nála. És ha a legkisebb fájdalom jelentkezik, azonnal azt mondja: itt van. Egy rém van az élete fölött: a félelem.

Csak az a "Boldog ember, aki féli az Urat." Nem az, aki fél az Úrtól. Ez kettő. Nem azt mondja, hogy aki fél az Istentől, hanem aki Őt féli. Jó volna most mindjárt megérteni, hogy ez a legmagasabb rendű szeretet. A Biblia azt mondja a testvérre, az atyafira: szeresd. És azt mondja: "Tiszteld a te atyádat és anyádat." Egy fokkal följebb. A tisztelet egy tőlem magasabb rendű ember felé való szeretet. Tisztelem a nagyobbat, a velem egyformát szeretem. De van egy még nagyobb: amikor Istent félem. Félek megbántani, szomorúságot okozni Neki, mert szeretem, és azért félem. Ott van-e a szívünkben ez az istenfélelem, amelyik szüli az engedelmességet?

"Boldog az ember, aki féli az Urat, és parancsolataiban igen gyönyörködik." Aki gyönyörködik, az nem fél Tőle, az szereti a parancsolatait. Megtiszteltetésnek veszi, ha az Úr mond neki valamit. Boldog, ha hallja a szavát, örül, ha engedelmeskedhetik. Az ilyen ember féli az Urat. Úgy szereti, hogy nem akar neki szomorúságot okozni. Így szereted te az Urat? Gondolsz-e arra, hogy ma nem bántottam meg Őt? Ha valaki egy embert nagyon szeret, ott is vigyáz, nem akar neki fájdalmat okozni. Ezt jelenti az, hogy félem az Urat.

Milyen félelmek vannak benned, és vajon gyönyörködsz-e parancsolataiban, örömmel és boldogan teszed-e azt, amit mond? Boldog ember, aki így jár az Úrral. Olyan érdekes, hogy sok mindent elmond az Ige erről az emberről, aki így boldog, hogy féli az Urat. Így szeretném mondani: szeretik, és ő viszontszeret. Ez a boldogság. Minden ember keresne egy embert, aki őt szereti, és akit viszontszerethet. Soha nem gondol arra, hogy ez a valaki, akit keres, az Úr. Akinek a szeretete boldoggá tesz engem, és akit ha szerethetek, boldogságot jelent. Hogy vagy az Úr Jézussal? Tudod, hogy szeret? Tapasztalod? És viszontszereted? Ma fájdalmat okoztál Neki? Volt benned ma istenfélelem, vagy e nélkül éltél?

Féli az Urat, gyönyörködik parancsaiban, - olvassuk. Örül, ha engedelmeskedhet. Szeretném ha megértenénk: ez a megtérés útja. Az első lépés a félelem a bűntől, aztán megtapasztalni azt, amit az Ige így mond: "Az igazakra világosság fénylik a sötétben, attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz." Tudod-e, hogy életed éveken, évtizedeken keresztül sötétben járt? És egy nap egyszer csak felragyogott a kereszt. Világosság a sötétben. Semmi más világosság nincs a sötétben, csak Jézus érettünk odaadott élete. Nem fog soha semmi más szeretet kielégíteni, csak ez az egy. "Az igazra világosság fénylik a sötétben, attól, aki irgalmas, kegyelmes, és igaz." A keresztről megtudhatod, hogy értem, miattam, helyettem.

Ha megérted, hogy Isten irgalmas, kegyelmes, igaz, akkor kezdődik az egészen más élet, amiről azt mondja az Ige: "Jó annak az embernek". Neked jó? Neked jó dolgod van? Annak van jó dolga, aki megtalálta így az Urat, annak az embernek, akire világosság fénylett egyszer a sötétben. És naponta újból fénylik rá a világosság. "Jó annak az embernek", mert "soha nem ingadoz, örök emlékezetben lesz az igaz." Aztán egy nagyon megdöbbentő kijelentés kétszer egymásután: "Nem fél, nem fél."

Emlékszem, mikor először találkoztam ezzel az Igével: "Mikor félnem kellene is, én bízom Tebenned." (Zsoltár 56,4). Olyan sokszor jó volt bátran, helyzetekben kimondani, ahol félni kellett volna: nem félek. Eljutottál-e már ide, hogy nem félek? Egy mérhetetlen nagy biztonságról beszél itt az Ige: "Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó." Nem ingadoz az igaz. Van-e örök alapja az életednek? Olyan alapon állsz-e, ami nem ingadozik? Valóságok ezek a mondatok: "Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó." Rendületlen a szíve, nem fél. A félelemmel szemben ez a komoly mondat a tied-e már? Nincs miért félnem, Valaki szeret, és én is szeretem Őt. Jó nekem, boldog ember vagyok.

Azt mondja itt az Ige a 3. versben: "Gazdagság és bőség lesz annak házában." A végén pedig azt mondja: "Osztogat, adakozik a szegényeknek, igazsága mindvégig megmarad." Egy ember, akinek a háza gazdag, mindene megvan. Így mondja az Ige: "Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt." (Jób 5,24). Isten szeretete mindent megadott. De nemcsak nekem jó, hanem ez az élet túlárad. Túl a házamon, a szomszédaimon, az embereken, ebbe a világba. "Osztogat!" Mérhetetlenül gazdag élet, nem fösvény, nem zsugori, nem fél. Figyeld meg hányszor félsz adni, félsz szeretni. Nagyon jó az, hogy aki az Úrban bízik, Vele van kapcsolatban, az mindenfélére bőségben van. Bővölködik erőben, időben. Olyan sokszor, mikor kimondom valakinek, hogy nincs időm, a szívem megdobban: nem igaz, erre is van időd. Ha valaki a legrosszabbkor jön akkor is van időd. Ha az Úrban bízol és nem félsz, hogy jaj, mit mulasztok most el? Van erő, van idő, van szeretet, van türelem, mert van gazdag élet. Erre hív most az Úr. Hogy csodálkoznak majd otthon, ha nem mondod: nincs időm, nem érek rá, olyan sok dolgom van. Elkezdődhet egy egészen valóságos gazdag élet.

Isten egészen más életre hívott el. Szívedben ott van a félelem, azért nem mersz adni. Vigyázni kell, mert egyszer elfogynak az anyagiak. Mindenre amim van, vigyázni kell. Óriási fordulatot jelent, ha egyszer sem Istentől, sem embertől, sem dolgoktól nem félsz majd, hanem Őt féled. A Vele való kapcsolat mindig eláraszt mindennel. Ha a gazdag Istennel vagy kapcsolatban, akkor a gazdag Istennek gazdag szolgája leszel. Jó volna ha megértenéd, erre hívott ide az Úr. Mersz-e rálépni erre az Ő kegyelmére, erre a gazdag életre, és elkezded-e Őt magasztalni? Ha az Övé vagy, akkor tudd meg, hogy mindened van, és mindened lesz. Olyan megdöbbentő ez a két mondat is amikor azt mondja: "Hős lesz annak magva a földön: a hívek nemzedéke megáldatik." Mennyit aggódsz a gyerekeid miatt. Azokról is gondoskodás történik. A nemzedéked megáldatik, a gyerekeid, az unokáid, mindenki, aki hozzád tartozik. Azokra is kiárad, ha egyszer igazi szabad életbe kerülsz, akkor körülötted árad a bőség. Akkor mindenki vágyódik és keresi azt az Urat, aki ilyen életet tud adni, félelem nélküli, boldog, szabad életet.

Imádkozzunk! Bocsásd meg Uram, hogy fösvény életünkkel annyi szégyent hoztunk Rád. Hányszor mondtuk embereknek, hogy nincs. Könyörülj rajtunk, hiszen Nálad minden bőségben van. Hogyha egyszer világosság áradt ránk a sötétben, ha egyszer megláttuk a bűneinket, és valóban adhattál új életet, ezzel az élettel együtt mindent megadtál. Kérünk Úr Jézus, segíts új életben menni tovább. Köszönöm, hogy idehoztál, köszönöm, hogy igéd megítélt, köszönöm, hogy teljesen új lehetőséget ad. Segíts, hogy megkapjuk. Ámen.

Biatorbágy, 1991. június 16.

Vissza a lap tetejére>>>

Az Úrban bízzál

"Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget, a Te kegyelmedért és hívségedért. Miért mondanák a pogányok: hol van hát az Ő Istenük? Pedig a mi Istenünk az égben van, és amit akar, azt mind megcselekszi. Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. Szájok van, de nem szólanak, szemeik vannak, de nem látnak. Füleik vannak, de nem hallanak, orruk van, de nem szagolnak. Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük!

Izráel! te az Úrban bízzál, az ilyenek segítsége és paizsa Ő. Áronnak háza! az Úrban bízzál: az ilyenek segítsége és paizsa Ő. Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok: az ilyenek segítsége és paizsa Ő. Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket: megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát. Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat. Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat. Áldottai vagytok ti az Úrnak, aki teremtette a mennyet és a földet. Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta. Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállanak a csendességbe. De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat." Zsoltár 115,1-18

Hadd köszönjük meg Úr Jézus, hogy itt lehetünk. Áldunk, hogy hívtál és van szavad hozzánk. Kérünk, adj most olyan fület és olyan szívet, amelyik már ma este meghallja a hozzánk szóló szavadat. Áldd meg az első esténket és éjszakánkat, hogy beszélhessünk Veled. Kérünk, légy közöttünk Lelked által. Ámen.

Az első mondat így hangzik: "Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget." Nem tudom, tudjátok-e, hogy ezen a földön a legnagyobb harc a dicsőségért folyik. Figyeljük meg, hogyan harcolnak emberek csak egy családon belül is a dicsőségért. Tulajdonképpen már gyermekkorban kezdődik a harc, aztán folytatódik az iskolában, munkahelyen, hogy ki az ügyesebb, gyorsabb, kié a dicsőség. Sokszor a gyermekeivel dicsekszik az ember, hogy milyen jó tanulók.

Az Ószövetségben két asszonyról olvastam, Annáról és Peninnáról: "Igen bosszantja pedig Annát vetélkedő társa." (1Sám 1,6). Egy percig arra gondoltam: ki az én vetélkedő társam, akivel versenyzek? Talán neked is van már nagyon régen olyan vetélkedő társad, akitől szeretnéd a dicsőséget elvenni.

A Zsoltár így kezdődött: "Nem nekünk Uram, nem nekünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget." Ez a "nem nekünk" mindig nagyon képmutató mondat. Mikor valamit megköszönnek, mondod, hogy ne nekem köszönd, és valahol mégis jólesik, hogy neked köszönik meg.

A Zsoltáríró nem képmutatásból mondja, hanem valóban vágyik arra, hogy ne az övé legyen a dicsőség, hanem az Úré. Mennyi dicsőséget adunk Istennek? Úgy félek, hogy nagyon keveset. Jó volna az imádságunkat lemérni, hogy mennyi benne a kérés, mennyi a hála és mennyi a dicséret. Nem vagy-e sokszor úgy az Úrral, hogy ezt sem adott, azt sem adott, a másiknak mindene van, még egészsége is. Gondold el, ha Isten nyújtaná be neked egyszer a számlát azokért a dolgokért, amikért soha nem adtál hálát, micsoda rettenetes tartozásod volna. Milyen jó volna, ha nálatok otthon sokkal több lenne a hála. Ha mindent meg tudnál köszönni. Istennek nemcsak hála jár, hanem dicsőítés. Mi lenne, ha bármi történik, mindig Övé lenne a dicsőség? Testvér, Nélküle a kezedet sem tudnád megmozdítani, azt a kis munkát sem tudnád elvégezni, amit most csinálsz. Milyen jó volna eljutni oda: "Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget." Megmondja, hogy miért: "A Te kegyelmedért." Tudjátok, mi a kegyelem? Mindig úgy fáztam ettől a szótól. Egyszer megértettem, hogy a meg nem érdemelt szeretetet jelenti. Isten nem úgy szeret, ahogyan megérdemelném. Évtizedek óta meg nem érdemelten szeret kegyelméből. Azt mondja itt: "Kegyelmedért és hívségedért."

Olyan megdöbbentő volt számomra rátok nézve ez a mondat: "A mi Istenünk az égben van, és amit akar, azt mind megcselekszi." Vajon mit akarhat veled? Mind megcselekszi, amit akar. Vajon akarod-e te is? Mondod-e: Uram, amit velem akarsz cselekedni, mindent cselekedj meg.

Aztán az emberek istenéről beszél az Ige. "Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája." Ebben az időben voltak kis bálványszobrok, ezüstből, aranyból. Azt írja róluk: "Szájok van, de nem szólanak." Nekünk is vannak bálványaink, olyan bálványok, akik nagyon sokszor beszélnek is. Gondoljunk a tévére. Régen senki nem gondolta, hogy majd megjelenik egy kép, ami elkezd beszélni. Lehet, hogy a te bálványod a tévé. Ilyen érdekes dolgok történnek és izgatottan várjuk, mi lesz még ennek a vége. "Szájok van, de nem szólanak." A tied beszélni is tud. Továbbmegy az Ige, és egymás után mondja: az anyagiak, a pénz. Szokták mondani: a pénz beszél. Különösképpen mikor azt látjuk, semmire sem lesz elég pénzünk. Van olyan bálvány is, ami menni, szaladni tud: az autó. Vannak cselekvő, járó, beszélő bálványaink.

Azt mondja az Ige: "Izráel!" vagyis az övéi. "Te az Úrban bízzál: az ilyenek segyítsége és paizsa Ő. Áronnak háza! az Úrban bízzál: az ilyenek segítsége és paizsa Ő. Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok: az ilyenek segítsége és paizsa Ő." Kiben bízol? Az Úrtól vársz, vagy még mindig emberektől? Háromszor elmondja a Zsoltár: "Az ilyenek segítsége és paizsa Ő! Az olyanoké, akik egyedül Benne bíznak. A 12. versben egy csodálatos ígéret van: "Az Úr megemlékezik mi rólunk." Hiszed te ezt testvér? Megemlékezik rólad is, rólam is. Megemlékezik, és "Megáldja azokat, akik félik az Urat, kicsinyeket és nagyokat." Még egy mondat: meg akar szaporítani. "Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat." Legyetek egyre többen olyanok, akik szeretitek az Urat és Vele jártok ott a gyülekezetben, ahol élsz.

Aztán így szól az Ige: "Áldottai vagytok ti az Úrnak, aki teremtette a mennyet és a földet." Megáld minket, majd ezt mondja: "De mi áldjuk az Urat, mostantól fogva mindörökké." Értitek mit jelent ez? Hányszor mondtuk már ezt, - ha valami nagy baj ért bennünket: mostantól fogva ezután minden nap olvasom a Bibliát. És hányszor nem változott semmi, minden maradt a régiben. Magam is maradtam, aki voltam. Testvérek, erre a hétre ezt mondja nekünk az Úr: "mostantól fogva." Az Úr mondta ki. Milyen jó volna, ha igaz lenne, hogy áldod az Urat, mostantól fogva mindörökké.

Ha ma este imádkozol, mondd el az Úrnak: Uram, áldalak, dicsőítelek, szeretlek, és szeretnélek mostantól fogva mindvégig dicsőíteni.

Imádkozzunk! Kérünk, Uram, aki idehoztál, talán az ország másik részéről, áldj meg bennünket. Köszönjük, hogy újat akarsz kezdeni mindannyiunk életében. Bár igaz volna, hogy hazamegyünk, és mostantól fogva minden más lesz, szeretem az enyéimet és nem veszekszem velük. Köszönjük, hogy gondod volt ránk eddig is. Áldd meg számunkra ezt az estét, hogy magasztalhassunk és mindent megköszönjünk, amit cselekedtél velünk. Hadd legyen így az életünkben, mostantól fogva mindörökké. Ámen.

Biatorbágy, 1987. október 25.

Vissza a lap tetejére>>>

Feddhetetlen utak

"Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak. Boldogok, akik megőrzik az Ő bizonyságait, és teljes szívből keresik Őt. És nem cselekesznek hamisságot, az Ő útaiban járnak. Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrízzük: Vajha igazgattatnának az én Utaim a Te rendeléseid megőrzésére! Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra! Hálát adok Néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a Te igazságod ítéleteire. A Te rendeléseidet megőrzöm, soha ne hagyj el engem!" Zsoltár 119,1-8

Hálát adunk Uram, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy azért hoztál ide, mert szólni kívánsz hozzánk, és jól tudod, mire van szükségünk. Kérünk, Igéd és Lelked által add meg, amiért éhesen és szomjasan jöttünk ide. Dicsérünk, hogy itt voltál már, amikor jöttünk. Áldunk, hogy szereteteddel fogadtál, és itt lehetünk közeledben. Áldd meg az itt tartózkodásunkat. Ámen.

Az első szó, amivel fogad minket az Úr, így hangzik: "boldog". De kik a boldogok? Olyan különféle elképzelése van a világnak arról, hogy kik a boldogok.

Egy fiatalasszony azt mondta: a boldogsághoz öt dolog kell. Egy jó férj. Ez nagyon fontos. Aztán szép lakás, egészséges gyerekek, jó fizetés, és egy szép kocsi. Ennyi kellett neki a boldogsághoz. De olyan volt ez, mintha azt mondanátok: egy dobozba öt bogarat kell összefogni. Mikor négy benn volt, a harmadik kiröpült. Mikor az ötödiket betettem kettő röpült ki. Soha nem jött mind össze. Mikor a gyerekek megvoltak, a férjem elhagyott.

Ti mit gondoltok, mi kell a boldogsághoz? A világ szerint az előbb elmondottak kellenek. Jó volna, ha megkérdeznétek, mi van meg belőle, és vajon lesz-e olyan idő, mikor mind az öt együtt lesz? Valaki elmondta: a legrémesebb az volt, mikor mind az öt megvolt, akkor sem voltam boldog. Ültem a szép lakásban, de boldog nem voltam.

Isten szerint egészen más kell a boldogsághoz. A mostani igénk elmondja: "Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak." Isten szerint három dolog szükséges a boldogsághoz. Az első így hangzik, "útjuk feddhetetlen, és az Úr törvényében járnak." Röviden így mondhatnám: rendezett múlt. A mögöttem levő út, tiszta út, megbocsátott, feddhetetlen. Az a feddhetetlen, akit Isten már megfeddett, bocsánatot kaptam bűneimre. Múltam Istennel és emberekkel rendezett. Egy könyvben amit olvastam, az volt a kérdés, mi a győzelmes élet? És ez volt az első feltétel. A győzelmes élet akadálya a rendezetlen múlt. Szeretnék előremenni, de nem tudok, mert hátulról valami visszafog. A rendezetlen múlt. Jó volna egy percig megállni, és megnézni, nem azért nem boldog az életem, mert a múltamban sok minden van ami rendezetlen? Istennel, vagy emberrel. Minden el van rendezve az életemben az Úr tövénye szerint? Bocsánatom van mindarra, ami volt, tehát már feddhetetlen vagyok?

A második, ami szükséges az Ige szerint, azt röviden így mondhatnám: kapcsolat az Úrral. "Boldogok, akik megőrzik az Ő bizonyságait, és teljes szívből keresik Őt." Az Ő bizonyságai, amit Ő mond. Azoknak az embereknek vannak bizonyságai az Úrtól, akikkel beszél az Úr. Akiknek elmondhatja az Ő dolgait, tehát kapcsolatuk van Vele. Vannak-e kijelentéseid az Úrtól? Vannak-e bizonyságok az életedben, amiket Ő mondott, és amire gondolhatsz? Vajon mindig újra Őt keresed, és teljes szívből? Van-e most kapcsolatod az Úrral? Mióta nincs már, és miért nincs? Megvannak életedben az Ő bizonyságai, amik már beteljesedtek, és amiket még vársz, az Ő ígéreteit? Vajon a jelenedben egész szívből keresed-e az akaratát? Egymásután ebben a pár versben mindig ez van, hogy Ő, Ő, Ő. Neked a jelened az Úr? A Vele való kapcsolatod? Az Ő szeretete, az Ő szava? Ez a másik dolog, ami kell a boldogsághoz. Lehet hogy a múltadban rend van, de vajon most kapcsolatban vagy-e Vele, vagy valahol megszakadt, és nem teljes szívből keresed az akaratát.

A harmadik, ami kell a boldogsághoz: a jövő, a többi versek mondják: "Vajha igazgattatnának az én lábaim a Te rendeléseid megőrzésére." Vajon hogy igazgattatnak a jövőd útjai, a terveid, az elgondolásaid, az Ő akarata és rendelései szerint? Tovább így mondja: "Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!" Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a Te igazságod ítéleteire." Vajon megtanultam-e az igazsága ítéleteit? Ha jön az ítélet, igazat adok-e Neki abban? Mert ettől függ a jövő. Ha nem, akkor tovább kell, hogy beszéljen az Ő ítéleteiről, és az én tévedéseimről, a bűneimről. Vajha igazgattatnának az én utaim, vajha figyelnék parancsaidra, ha megtanulnám az ítéleteidet. Vajon a jövőd ebből áll-e? "Hálát adok Néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a Te igazságod ítéleteire. A Te rendeléseidet megőrzöm." És van még egy mondat: "Soha ne hagyj el engem!" Látjátok, ez is a jövő dolga, hogy Ő soha ne hagyjon el téged.

Egyetlen valaki az egész boldogságod titka: az Úr. Aki rendezi a múltamat, akin keresztül van a bocsánatom, aki a mai napomnak az Istene, akivel boldogan járok ma, és akinek kezében van a jövő. Egyetlen titka van a boldogságnak, nem valami, hanem Valaki. Olyan megdöbbentő ez a mondat: "soha ne hagyj el engem."

Egy könyvben olvastam, hogy valahol egy faluban pestis járvány dúlt, és hiába imádkoztak, rimánkodtak az emberek, egy idő múlva odajutottak, hogy elhagyott az Isten. Vagy talán nincs is. És elkezdtek teljesen a mának élni. Rettenetes dolgokat csináltak minden vonalon, úgy voltak vele: mindegy, holnap úgyis meghalunk. Itt már semminek nincs értelme. Éppen benne voltak a legborzalmasabb dolgokban, amikor jött egy csapat, élükön egy pappal és a kereszttel. Megdöbbentő volt, hogy az egész falu kiabált: menj innen, nem kellessz nekünk, nincs Isten, mit keresel itt? A pap egyenesen bement a templomba a kereszttel, a csőcselék utána és ott ordítoztak, nevettek. A pap elkezdett prédikálni és azt mondta: mi lett volna akkor, amikor Jézus a kereszten volt, és mindezt látja, ami történik és akkor azt mondaná, hogy ezekért haljak én meg, ezekért, akik semmibe sem vesznek engem, - és leszáll a keresztről. Isteni erejével kihúzta a kezeit, a szögek engedtek. Ahol ott kockáztak a ruhája körül, fölvette a ruháját, és fölment a mennybe. Akkor nincs bocsánat, nincs kegyelem, nincs segítség, akkor nincs menekvés, - ott marad az üres kereszt.

Azt írta a könyv, hogy a leghangosabb, a legvadabb szitkozódó egyszer csak odaállt a pap elé és azt mondta: tedd vissza Jézust a keresztre! Ott ijedtek meg abban a pillanatban, ha mindez nincs, mi lesz velünk? Jézus nem szállt le a keresztől, pedig látta életünket és a világ életét.

Egy kisfiút egyszer nagyon megvertek a többiek, de valahogy sikerült kicsúszni a kezeik közül. Elmenekült, de könnyel tele szemmel visszakiabált: megálljatok, szólok a testvéremnek! Ennek is volt valakije, akire számíthatott. Volt valakije, akinek elmondhatta a dolgokat, akihez futni lehetett. Gondolj arra, Jézus neked is lehet testvéred, akihez minden pillanatban odafuthatsz, akinek elmondhatod az összes bajodat. És van egy Atyád, aki szeret téged, és akitől kérheted: "Soha ne hagyj el!" Ez a boldogság, hogy Ő van. Olyan Jézusom van, akihez futhatok, aki szeret, aki megvéd, és aki nem szállt le a keresztről. Ez a boldogság. Ha Ő a tied, akkor ma este rendezheted a múltadat, akkor minden bizalmaddal Hozzá fordulhatsz, és kérheted, ahogyan itt sorban vannak a kérések a Zsoltárban: "Boldog az, akinek útja feddhetetlen." Ha bocsánatot kapsz, feddhetetlen lesz az utad. Aztán azt mondja: "Boldogok, akik megőrzik az Ő bizonyságait és teljes szívből keresik Őt." Ma hadd kérjelek: szeresd Őt teljes szívből. Egyikünktől sincs messze. Csak oda kell Hozzá fordulnod, és már meg is találtad. És akkor kérheted: "Vajha igazíttatnának az én utaim a Te rendeléseid megőrzésére!"

Kérdd Őt ma este: "Soha ne hagyj el engem!"

Imádkozzunk! Uram, nem Te hagysz el minket, hanem mi hagyunk el Téged. Kérlek, könyörülj rajtunk. Adj ma este olyan egyszerű, visszautat Hozzád, hogy tudjunk teljes szívből keresni, és megkaphassuk most a bocsánatot a múltunkra. Kérünk, hadd merjük egészen kezedbe tenni utainkat, hogy Veled járhassunk tovább, neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1989. augusztus 13.

Vissza a lap tetejére>>>

Eleveníts meg engem

"Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a Te ígéreted szerint. Utaimat elbeszéltem előtted és Te meghallgattál engem; taníts meg a Te rendeléseidre! Add értenem a Te határozataidnak útát; hogy gondolkodjam a Te csodálatos dolgaidról! Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a Te igéd szerint! A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a Te törvényeddel ajándékozz meg engem! Az igazság útját választottam, a Te ítéleteid forognak előttem. Ragaszkodom a Te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni! A Te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!!" Zsoltár 119,25-32

Szeretnénk hálát adni Uram, mert azért hívtál ide, hogy új lapot kezdhessünk. Kérünk, áldj meg és segíts mindent meglátni, ami tönkreteszi életünket, ami boldogtalanná, nyomorulttá tesz. Segíts újat kezdeni, szabadulást várni. Köszönjük, hogy itt lehetünk és szólsz hozzánk. Kérünk, áldd meg számunkra már ezt az első Igét és szólíts meg bennünket. Ámen

Az Igében az első mondat így hangzik: "Lelkem a porhoz tapad". Gondolkoztam, mit jelent ez az Ige. Arra gondoltam: A test por, porból vétettünk, porrá leszünk. Nagyon sokszor a testhez tapad a lelkem, a gondolkozásmódom. Ebben a porhüvelyben sokszor testies a gondolkozásunk, csak a test dolgaira gondolunk. Tudjuk, mennyire lehúz ez a por test bennünket, amikor baja van, beteg, mindene fáj, és nem tudunk az Úr felé fordulni. Voltatok-e már olyan állapotban, hogy képtelenek voltatok imádkozni, az Úrra figyelni? Lelkem a porhoz tapad, nem tudom Istenhez emelni.

"Hozzád emelem Uram, lelkemet," - mondja a 25. Zsoltár 1 verse. Nem könnyü dolog, amikor minden lehúz. Emelném, de valami visszahúz. Ezért mondja az Ige, hogy "Lelkem a porhoz tapad". Nemcsak testi dolgok lehetnek amik lehúznak. Nagyon sokszor anyagi, családi bajok, nehéz körülmények. Nemrég mondta valaki: Nem tudok másra gondolni, mint a fiam házasságára, hogy most teszi tönkre az egész életét. Lehet, hogy emberek állják útját annak, hogy lelkedet az Úrhoz emeld.

Vajon most mihez tapad a lelked? Mi miatt nem tudsz igazán szárnyalni? Miért tapadt lelked a porhoz? Énekeltük: "Repülj hát felfelé víg madár." A Zsoltárírónak ez a kérése: "Eleveníts meg engem a Te ígéreted szerint!" Pár verssel később elmondja: "Sír a lelkem a keserűség miatt". Sokszor vidám vagyok, talán nevetek is, de belül sír a lelkem. Senki nem hallja és valaki mégis pontosan hallja szíved szavát, lelked sírását. Ő mondja most, hogy ismer, ért, tudja, hogy sír a lelked. Lehet, nagyon vidáman beszélgetsz majd ma este, de a Biblia azt mondja: Nevetés közben is fáj a szív. Talán pontosan azért sír a lelked, mert a porhoz tapadt.

Ma este jó volna mindent elmondani neki. "Útaimat elbeszéltem előtted, és Te meghallgattál engem." Nagyon kérlek, ma este beszéld el Őelőtte az életedet. Jó volna, ha hagynánk egymást imádkozni, mert van akinek valóban sír a lelke, aki úgy érzi, nagyon nehéz most nekem felemelni a szívemet Őhozzá. Isten csak egyet vár az embertől, - nagyon kicsit - őszinteséget. Döntsd el, hogy utaimat igazán elmondom.

Amikor elutazásom után visszaérkeztem valahonnan, édesapám leült mellém és azt mondta: Mondj el mindent attól kezdve, hogy elmentél. Ha egy-két hónapig voltam oda, akkor is el kellett mondanom mindent. Valakit igazán érdekelt az utam. Voltatok már úgy, hogy elmondtatok valamit és a másik nem is figyelt oda? Egyáltalán nem érdekelte. Mikor édesapám meghalt, azt mondtam: Soha senki nem hallgat végig többet ilyen érdeklődéssel. Ha abbahagytam, azonnal mondta: És azután? Csupa figyelem volt.

Szeretném elmondani: Van Atyád a mennyben, akit mérhetetlenül érdekel minden, amit elmondasz neki. Akinek szíve együtt dobog a tieddel, akinek érdemes elbeszélni utaidat. Tedd meg, hiszen ezt várja tőled, mint ahogyan az én földi édesapám is várta, hogy elmondjak neki mindent igazán. Beszéld el neki, hogy miért sír a leked, hogy miért tapad a porhoz? Már az első estén kipanaszolhatod magad az Úrnak. Másnak úgysem lehet.

"A hamisságnak útját távoztasd el tőlem". A hamisságnak útja sok fájdalmat, keserűséget okoz. A legkisebb hamisság rettenetesen fizet. Egy hazug szó iszonyú következményeket von maga után. Ahogy kimondtam, már sír a lelkem. Mi a hamisság útja életedben, amiről most az Ige beszél? "Utaimat elbeszéltem előtted: Add értenem a Te határozataidnak útját". Isten útja nem a te utad. "Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én útaim, így szól az Úr!" (Ézs 55,8). Rettenetes tekervényes utaink vannak, tele hátsó gondolatokkal. Előre kigondolod: Ennek ezt mondom, annak azt. Megvannak az útjaim, az eljárási módjaim, ahogyan emberekkel, dolgokkal eljárok. Vannak céljaim és ennek eléréséhez az útjaim kellenek, amik nagyon sokszor hamis utak. Nem kell-e ma este kimondani az Úrnak: gondolataid nem az én gondolataim, utaid nem az én utaim.

Valaki elmondta, olyan jó céljaim voltak, de közben hazudni kellett. A cél nem szentesíti az eszközt. Azt csak a jezsuiták gondolták. Hiába a jó cél, talán gyermekeid megtérése, ha közben az utak hamisak, amik ahhoz vezetnek. Jézushoz csak tiszta út vezet. Isten célját csak az Ő útján lehet elérni. Isten ismeri céljaidat, útjaidat. Jaj, ha az a hamisságnak útja. A hamisság miatt sír a lelked.

"Add értenem a Te határozataidnak útját; hogy gondolkodjam a Te csodálatos dolgaidról! A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a Te törvényeddel ajándékozz meg engem!" Ha ma az igazság útját választod, mit kell helyesbítened? Nekünk mindig lehet választani. Emlékszem, mértan órán tanítottam, hogy két pont között legrövidebb út az egyenes. Csak sajnos nagyon sokszor nem a legrövidebb utat választjuk, nem az egyenes beszédet és cselekvés útját. Csak az Úr tudja, miért mondja ezt most neked. Eldöntöd-e most, hogy az igazság útját választom és mindent megmondok neki, akármilyen nehéznek tetszik is. Olyan sokszor, mikor valóban így tettem, olyan mérhetetlen nyugalom és öröm kezdődött bennem.

Választod-e most az igazság útját? "A Te ítéleteid forognak előttem." És még egy mondat: "A Te parancsolataidnak útján járok". Az igazságnak útja mindig az Ő parancsolatainak útja. Az Ő ítéletének útja a kereszt. Ezt az utat járta Jézus a Gecsemánétól a Golgotáig. Az Isten jogos ítéletének az útját. Eljutottál-e már oda, hogy ezt az utat, ezt az ítéletet én érdemeltem? Bűneimnek büntetése rajta van. Uram, olyan rossz vagyok, hogy halált érdemeltem. Álltál-e már úgy a kereszt alatt, hogy az én keresztem, én érdemeltem? Amikor Isten Jézusban megítélte a bűnt, a tiedet és az enyémet, kimondtad-e rá: Ámen, úgy van. Igazad van Uram, hogy halálra ítéltél. Csak akkor ismerheted meg az Ő kegyelmének útját.

A végén két mondatban azt mondja az Ige: "Ragaszkodom a Te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni! A Te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!" Az ítélet a kereszt és a vigasztalás is a kereszt. Megvigasztalt-e már téged csak egyszer is a kereszt? Vajon érted-e az üzenetét? Jézus meghalt a mi bűneinkért, és feltámadt a mi megigazulásunkért. Eljutottál-e már oda, hogy egyetértesz azzal a mondattal: "Élek többé nem én, él bennem a Krisztus." Uram, ragaszkodom hozzá, hogy a Krisztus éljen bennem. Ha ez megtörténik benned, akkor úgy mehetsz haza, ahogyan énekeltük: "Repülj hát felfelé víg madár." Akkor egyszerűen megoldódott az egész életed. Ez a rettenetes harc a bűnnel, az újra és újra való visszaeséssel. Eljutsz-e most ennek a keserves útnak a végére? A vége a kereszt.

Isten azért hozott ide, hogy bűnbocsánatot kaphass, és újat kezdhess Vele újra. "Minden nap új lapot kezdhetünk." Vizsgáld meg utadat, állj vele az Úr elé és lásd meg, az Ő útja-e a te utad? Ragaszkodol az Ő útjához? Az igazság útját választod? Válaszd hát!

Imádkozzunk! Úgy szeretném Uram, ha ma este minden hamis utat eszembe juttatnál. Ismered az eljárási módjaimat. Jézus, könyörülj rajtam, segíts, hogy megláthassam a Te eljárási módjaidat, amikor értem adtad magadat. Segíts ezen az úton járni. Úr Jézus, tisztíts meg a ravasz, önző, magunkat kereső útjainktól, kívánságainktól. Kérünk, vezess a Te utadra, a szeretetnek, a békességnek, az örömnek az útjára. Áldd meg a csendünket, hadd mondjunk el igazán mindent Neked. Nagy nevedért kérünk. Ámen.

Biatorbágy, 1985. szeptember 15.

Vissza a lap tetejére>>>

Kívánkozom

"Imé kívánkozom a Te határozataid után; éltess engem a Te igazságod által. És szálljon reám, Uram, a Te kegyelmed, a Te szabadításod, amint megígérted. Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a Te igédben! És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a Te ítéleteidet! És megtartom a Te törvényedet mindenkor és mindörökké. És tágas téren járok, mert a Te határozataidat keresem. És a királyok előtt szólok a Te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg. És gyönyörködöm a Te parancsolataidban, amelyeket szeretek. És felemelem kezemet a Te parancsolataidra, amelyeket szeretek, és gondolkodom a Te rendeléseidről." Zsoltár 119,40-48

Uram, nagyon kérünk, ébressz igazi vágyat megismerésed, és a Veled való találkozás után. Áldj meg mindnyájunkat, hogy ezzel a vággyal lehessünk itt. Urunk, tisztíts meg minden mástól. Hadd lehessünk itt igazán a színed előtt. Ámen.

Ennek az igerésznek majdnem minden verse "és"-sel kezdődik. Jó lenne, ha így jöttünk volna ide: Uram, kívánkozom a Te határozataid után.

A bejárati ajtónkon ez az Ige van kiírva: "Barátom miért jöttél?" (Mt 26,50). Jó volna most a kérdésre azt felelni: mert kívánkoztam az Úr után. Kívánom határozataidat, Igédet. Milyen nagy dolog, ha bennünk van ez a kívánkozás. Jó volna mondani: Uram, itt vagyok, az utánad való vágy hozott ide.

A hit első formája a vágy, amelyik még nem született meg, de ezzel kezdődik mélyen a szívben. Mint ahogyan a gyermek is az anyaméhben már ott van, de még nem született meg. A vágyból hit lesz, csak még nem született meg. Örülsz-e most ennek a vágynak? Annyit jelent: veled valami történik. Olyan sokat mondott nekem az az Ige: "Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot." (Mt 5,6). Az éhség és a szomjúság vágy. Milyen jó volna, ha éhezve és szomjúhozva jöttél volna ide, mert ezzel kezdi a Zsoltár: "Imé, kívánkozom a Te határozataid után; éltess engem a Te igazságod által."

Lehet hogy most azt mondjuk: van életem. És ez valóban élet? Nagyon sok ember mondja: amit én élek, az nem élet. Az igazi élet egészen más. Most kérheted az Úrtól: Uram, adj nekem boldog, szabad, erős életet, amilyet csak Te tudsz adni. Jézus így mondta: "Én vagyok az élet." Aki igazi élet után vágyik, az Jézus után vágyik. Ő hozta el ezt az életet. Tulajdonképpen ennyit jelent: "Éltess engem a Te igazságod által."

A vágyból indul ki minden, ez a kezdet, és azután jön a sok "és". "És szálljon reám, Uram, a Te kegyelmed, a Te szabadításod, amint megígérted." Milyen nagy ajándék, ha rám száll a kegyelem. Bár ezen a héten egyszer csak rád szállna a kegyelem, az Isten szeretete. Amint kéred, hogy Uram, életet adj nekem, vágyom rá, azonnal jön az "és", a kegyelem. Ha vággyal jöttél ide, nemcsak te jöttél, Jézus is jött, és vele a kegyelem. A másik fele az Igének a "szabadítás". Megkötözött emberek vagyunk. Annyi embertől kérdeztem már: ilyen akarsz lenni, amilyen vagy? Mindenki azt felelte: nem. Miért nem vagy olyan, amilyen szeretnél lenni? Mert megkötözött ember vagy indulatban, szeretetlenségben. Ha a kegyelem jön, vele együtt jön a szabadítás. A kettő együtt jár.

"És az igazság beszédét se vedd el soha az én számtól." Jó volna, ha a beszéded mindig az igazság beszéde lenne. Mennyi hazug beszéd hangzik el szánkon. Az igaz, tiszta beszédet ne vedd el szánktól. Megmondhatod: soha nem ismertem Jézust, nem voltam igazán felszabadult, boldog ember.

Az igazság beszédét nem veszi el a szádtól, mondhatod majd, ami a szívedben van. Mondhatod majd Isten szavát, az Igét. Mert látod "Igaz beszéd ez", ami a Bibliában a kezedben van. "Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre." (Róm 10,10). Olyan sok embert ismertem már, aki igazán hitt Jézusban, a bűnbocsánatban, de nem merte soha kimondani. Ezért nem volt üdvbizonyossága. Döntsd most el: amit hiszek ki merem mondani. Kérd az Urat, hogy merjed igazán, őszintén elmondani, ami a szívedben van.

"És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a Te ítéleteidet! És megtartom a Te törvényedet mindenkor és mindörökké." Tudod mit jelent ez? Azt, hogy eldöntöttem: engedelmeskedni akarok. Ha Isten valamit mond nekem, az Ő parancsának engedelmeskedni akarok. Eldöntöttem: így akarok járni.

A következő: "És tágas téren járok, mert a Te határozataidat keresem." Tudjátok, milyen jó tágas téren járni? Szorosságban akkor vagyok, amikor szorítanak a bűneim. Talán a múltból, talán a jelenből. De amikor rád száll majd a kegyelem és a szabadítás, egyszer csak nincs már semmi, ami szorítana. Ez a mérhetetlen boldogság, amikor valaki megtalálja Jézust, mindenkinek a nyakába szeretne borulni, vége a szorosságnak, nem szorít már semmi.

Nagyon kérlek, egyetlen "és"-nél se állj meg, míg ki nem jutsz a tágas térre. Van helyed, ahová Isten állított. Milyen jó lesz majd úgy visszamenni, hogy Jézussal minden más, az egész szűk lakás tágas tér lesz hirtelen. Nézz vissza gondolatban a családodra, környezetedre, a körülményekre, ne mond magadban: ott nem lehet. Ott is lehet. Ahová Isten állított az a te földed, majd meglátod, mennyire félelem nélkül lehet ott élni. Nem tudom, kivel van bajod otthon, de félelem nélkül mehetsz haza. Mikor hitre jutottam ezzel az ígérettel mentem haza: "Higgy az Úr Jézus Krisztusban és idvezülsz mind te, mind a te, házadnépe." (ApCsel 16,31). Két év telt el, mindenki hitre jutott. Olyan jó volt tágas téren lenni az üdvösségben, békességben, örömben, mindenben. Ne félj semmitől, az Úr tágas térre akar vinni.

"És a királyok előtt szólok a Te bizonyságaidról és nem szégyenülök meg." Ott van otthon a kiskirály, akit otthagytál, milyen jó lesz ha azt mondod: nem félek tőle, királyok előtt szólok, hatalmasságok előtt, olyanok előtt, akiktől ezelőtt reszkettem. Lehet közel vannak, akik körülötted uralkodtak. Olyan jó, hogy szólhatsz, az Úr Jézusról tehetsz bizonyságot, aki királyoknak Királya, uraknak Ura. Mi félnivalója van annak az embernek a királyoktól, aki a nagy Királyhoz tartozik.

"És gyönyörködöm a Te parancsolataidban, melyeket szeretek." Van miben gyönyörködni, Isten kegyelmében, szeretetében. Jó volna, ha semmi másban nem gyönyörködnél. Az ember nagyon sokszor a saját munkájában gyönyörködik, de ha egyszer igazán meglátod Őt, akkor csak Őbenne gyönyörködsz.

Még egy "és": "És felemelem kezeimet a Te parancsolataidra, amelyeket szeretek." Ma este már felemelheted kezedet. Felemelt kézzel imádkozni annyit jelent: Nélküled semmit nem tudok csinálni. Nemcsak a kezedet, a szívedet is Hozzá emelheted. Ha felemeled kezeidet, majd cselekszed is amit Ő parancsol. Milyen jó volna, ha már hallanád is parancsát. Egy picike kis engedelmesség, amit az Ő parancsára teszel, többet ér sok szónál.

"Gondolkodom a Te rendeléseidről." Nem tudom, miről szoktál gondolkozni. Nagyon sokszor olyan dolgokról, amiből nem lesz semmi. Jó volna meggondolni, mivel is van tele a szívem, a fejem? Jó volna, ha az Úrral és Szentlélekkel lenne tele a szíved.

Önts ki most mindent a szívedből az Úr előtt és kérdd: Uram, tölts be önmagaddal egészen. Mert látod az árad ki az emberből, ami benne van.

Ezzel kezdtük: Imé itt vagyok, vágyom, kívánkozom. Szálljon reám a Te kegyelmed és szabadításod, hogy tágas térre kerüljek ki.

Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy együtt emelhetjük fel kezünket, szívünket. Olyan jó, hogy látod, hogyan, miért jöttünk ide, milyen vágy volt bennünk. Köszönjük, hogy mindent tudsz. Kérünk, hogy az a program ami előttünk van, hadd menjen végbe mindnyájunkban. Hadd tudjunk majd úgy hazamenni, hogy otthon tágas tér lesz és mindenkit szeretünk. Hadd áradjon majd belőlünk a Te szereteted, békességed. Te ígéred és mi hiszünk. Légy segítségül, és áldj meg minket szent nevedért. Ámen.

Biatorbágy, 1985. október 20.

Vissza a lap tetejére>>>

Beszéded megelenenít

"Emlékezzél meg a Te szolgádnak adott igédről, amelyhez nékem reménységet adtál. Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a Te beszéded megelevenít engem. A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a Te törvényedtől. Megemlékezem a Te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom. Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, akik elhagyták a Te törvényedet. Ének volt rámnézve minden parancsolatod bújdosásomnak hajlékában. Uram! A Te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a Te törvényedet. Ez jutott nékem, hogy a Te határozataidat megőríztem." Zsoltár 119,49-56

Úr Jézus, szeretnénk megköszönni az Igét, amellyel vártál bennünket, és amelyik szól hozzánk majd egy héten keresztül. Hadd kérjünk, elevenítsen meg bennünket Igéd belülről igazán, neved dicsőségére. Ámen.

Az első mondat amit itt a Bibliában olvastunk, így hangzik: "Emlékezzél meg a Te szolgádnak adott Igédről, melyhez nékem reménységet adtál." Lehet Istent emlékeztetni? Nem furcsa ez, hogy az ember azt mondja Istennek: emlékezz! Utasíthatom Istent, hogy emlékezzék?

Olyan jó, hogy a Biblia maga magyarázza meg, hogy szabad Istent emlékeztetni. Így olvassuk: "Kőfalaidra Jeruzsálem őrízőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok. És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön." (Ézs 62,6-7). Tehát Istent szüntelen lehet emlékeztetni. Lehet nyugtot nem hagyni addig, míg meg nem teszi, amit ígért.

Vannak-e olyan ígéreteid, amiket Isten mondott, és amiket úgy értettél, hogy neked szól? Hihetetlen sok ígéret van a Bibliában, de számomra csak akkor ígéret, ha Isten nekem mondja. Ha valakinek Isten ígéretet ad, hitet is ad hozzá. És akkor emlékeztetheted az Urat. Akkor már nem kell kérnem, mert ígérte, csak emlékeztetnem: Uram, Te ígérted.

Vannak-e ilyen ígéreteink, melyhez Isten hitet is adott? Mert akkor az első amit ma mond az Úr: emlékeztesd és ne hagyj neki nyugtot. Emlékeztek az özvegyasszonyra, aki rájárt a bíróra, és addig mondta neki, amit akart, hogy a végén a bíró megtette. Jó volna meglátni, milyen ígéreteid vannak, hogy mától kezdve hálát adhass azért, hogy Isten megcselekszi.

Olyan sok helyen mondja az Ige: Uram, ne emlékezzél meg az én bűneimről. Ezt is mondhatom: Uram, erről ne emlékezzél. Ma este kérheted: Úr Jézus, ne emlékezzél meg arról, amivel fájdalmat okoztam Neked, de emlékezzél meg igédről, ígéretedről, amit nekem vigasztalásul mondtál. Ha úgy látszik, hogy minden beborult körülöttem, ha úgy látszik, soha nem tisztul ki körülöttem, emlékezzek, és ez a vigasztalás számomra. Jó volna most is megnézni, mi az, ami nehéz, ami fájdalmat okoz. Nagyon sokszor ott van rajtam a teher, amit előző napról hoztam át. Aludtam egész éjjel, de reggel ezzel ébredtem: mi is az, ami fáj?

A Zsoltárírónak eszébe jutott: "Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a Te beszéded megelevenít engem." Isten Igéje megelevenítő beszéd. A Biblia így mondja egy helyen: "Szólj csak egy szót, és meggyógyul a te szolgád." Milyen jó volna, ha így várnád az egész hét Igéjét, igehirdetését: ez a beszéd megelevenít és tele leszek örömmel. Meggyógyulok és rendbe jön minden. Fogadjuk hát el hittel: "A Te beszéded megelevenít engem."

Tovább mondja az Ige: "A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem. Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt." Kire gondolsz, mikor a kevélyekről van szó? Én magamra gondolok. Mikor az első Zsoltárt olvasom, hogy csúfolók székébe nem ül, eszembejut, milyen sokszor csúfoltam, kritizáltam embereket. A kritika mindig kevélység. Meglátom a hibát a másik emberben és megkritizálom. Nem vagyok sokszor kemény, fölényes, nem vagyok-e sokszor tele kritikával, gúnnyal? Jó volna ezt is megnézni, nem vesz-e erőt rajtam a harag?

De olyan jó, hogy közben van egy mondat: "Megemlékezem a Te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom." De talán leginkább szólt hozzám ennek az igerésznek a két utolsó verse: "Ének volt rámnézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában." Mit jelent ez? Milyen lehet az, mikor az Úrnak minden parancsolata énekké válik a szívünkben? Magamnak mindig gyanus vagyok, ha reggel amikor fölkelek nem énekelek. Akkor már tudom, hogy valami nem stimmel. Valaki elmondta, a csendesnap utáni reggel arra ébredt, hogy énekelt. Annyira tele volt a szíve örömmel, annyira megelevenítette az Ige. Ének volt számára mindaz, amit az Úr mondott. Talán nem is szavak azok, csak belül ének. Van egy ének: "A szívem énekel." Mikor énekelt utoljára a szíved? Mikor volt olyan, hogy szinte kikivánkozott a szádon, amikor az Isten szólt. Megtelt a szíved örömmel, békességgel, énekkel. Nagyon-nagyon kellene kérni az Urat, hogy töltsön meg úgy az Ő Igéjével, hogy hadd legyen az énekké a számodra.

Így folytatja Igénk: "Uram! a Te nevedről emlékezem éjjel". Nem jobb volna éjjel aludni? Miért kell nekem éjjel az Ő nevéről emlékeznem? Mit gondoltok, hogy van ez? Ugye tudjátok, ha valamivel nagyon tele van az ember szíve, akkor az éjjel is előjön. "Szerelmesének" - akit szeret az Úr, - "álmában ád eleget." (Zsoltár 127,2). Éjjel is a közelében vagyok. Olyan jó az az Ige: "Őrváltásról őrváltásra rólad emlékezem." Ha éjjel fölébredsz, mire szoktál gondolni? Sokszor nézem az órát, mikor nem alszom, múlik az idő, mi lesz holnap? Pedig sokkal jobban lehetne tölteni ezeket az ébren levő időket, ha Róla gondolkoznál. Ha eljutok oda, hogy az Úrra gondolok és elkezdek imádkozni, rövid idő alatt elalszom. Nagyon sokszor a bosszankodás miatt nem alszik az ember, hogy most megint keveset alszom. Jó volna megtanulni, ne csak reggel, éjjel is legyek a közelében. Ha így töltenéd az éjszakát, biztos, hogy reggel énekelve ébrednél.

Úgy szeretem a Bibliában a kis Sámuelt, aki mikor reggel fölébredt, kinyitotta az Isten házának ablakait. Reggel ha fölébredsz, nyisd ki az ablakokat Isten felé. "Uram! a Te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a Te törvényedet." "Az Igének pedig megtartói legyetek, és ne csak hallgatói." (Jak 1,22). Sokan mondják: szép, szép, de nem lehet megtartani. Sokszor félreértjük ezt a megtartást. Én úgy értem, hogy a szívemben megtartani. Mária szívében forgatta a beszédeket. Én nem tudom megtartani, az Ige tart majd meg engem. Gondolj arra, a betegre mondják: nem marad meg, ha a gyomra nem tartja már az ételt.

A szíved tartja az Igét? Nem úgy van, hogy reggel elolvasod, és később már nem tudod, hogy mit is olvastál. Ha nem tartod az Igét, az sem tud téged megtartani napközben. Az az étel, amit a gyomrom már nem emésztett meg, nem tud engem megtartani. Testvér, tartsd az Igét, gondolkozz rajta, mit is mondott nekem az Úr? Ha éjjel eszedbe jutna, mit is mondott az este az Úr? Azt, hogy gondoljak az Úrra, imádkozzak, dicsérjem Őt. Tartsd az Igét a szívedben, a gondolatodban, hadd maradjon meg. "Ez jutott nékem, hogy a Te határozataidat megőriztem." Milyen jó, hogy ez jutott nékem. Neked mi jutott? Neked most az Ige jutott, az Úr jutott, az Ő ígérete, szeretete.

Úgy emlékszem, amikor nálunk osztozott a család, számomra olyan világos volt, hogy azt kell mondjam, a Léviták nem örökölnek, nekem semmi nem kell. Az Úr az én örökségem. Néztek rám - komolyan mondod? Halálos komolyan. Nekem a legjobb és a legszebb rész jutott, az Úr az én örökségem. A családom akkor kezdett rácsodálkozni, hogy ez ilyen komoly? Nekem olyan jutott, ami mindig elég lesz, egy olyan gazdag örökség, amit életem végéig nem tudok felélni.

Neked mi jutott? Jó volna ma csendben azt mondani: milyen jó Uram, hogy nekem is jutott Belőled. A napokban olvastam, akkor jogerős az örökség, ha az örökhagyó meghalt. Az Ő szeretete, békessége, minden amit örököltem, akkor jogerős. A kereszten meghalt az örökhagyó és azt mondta: "Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek." (Jn 14,27). Szeretetét, tisztaságát, bocsánatát, mindenét ránkhagyta.

Végignézted már csak egyszer is, hogy mit örököltél? Milyen jó volna ha értenéd, békességet örököltem, - használom? Szeretetet örököltem, - élem? Igazi örömöt örököltem, - megvan? Átvetted az örökséget? "Ez jutott nékem, hogy a Te határozataidat megőrzöm." Jó volna az örökséget nemcsak átvenni, hanem meg is őrizni.

Jó volna összegezni: mit is mondott az Úr? Nehogy szétszórjuk azonnal. Lehet az Urat emlékeztetni. Ő a vigasztalásom nyomorúságomban. A Te beszéded megelevenít engem. Ének volt rám nézve a Te Igéd. A Te nevedről emlékezem éjjel. Ez jutott nekem.

Imádkozzunk! Úgy szeretnélek most emlékeztetni Uram. Tudod, hogy az első kérésünk az volt, hogy aki bejön ebbe a házba, találkozzon Veled. Szeretnélek kérni Uram, hogy akik most lépték át a Te házad küszöbét, azok is most egyen-egyenként találkozhassanak Veled. Köszönjük Úr Jézus, hogy örökséget akarsz nekünk hagyni. Segíts az Igét elfogadni, megtartani, szívünkben forgatni. Áldd meg éjszakánkat, nappalunkat, minden itt töltött időnket, és majd hazamenetelünket. Ámen.

Biatorbágy, 1986. április 6.

Vissza a lap tetejére>>>

Nevedről emlékezem éjjel

"Emlékezzél meg a Te szolgádnak adott igédről, melyhez nékem reménységet adtál! Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a Te beszéded megelevenít engem.

A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem, nem hajlottam el a Te törvényedtől. Megemlékezem a Te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom. Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, akik elhagyták a Te törvényedet. Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában. Uram! A Te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a Te törvényedet. Ez jutott nékem, hogy a Te határozataidat megőriztem. Azt mondám Uram, hogy az én részem a Te beszédeidnek megtartása. Teljes szívből könyörgök a Te színed előtt: könyörülj rajtam a Te ígéreted szerint! Meggondoltam az én utaimat, és lábaimat a Te bizonyságaidhoz fordítom. Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a Te parancsolataidat. Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem: de a Te törvényedről el nem feledkezem. Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak igazságod ítéleteiért." Zsoltár 119,49-62

Hálát adunk az Igéért Urunk, amely ma este már szólni fog hozzánk. Kérünk, már most szólíts meg minket. Segíts, hogy megértsünk. Jézusért kérünk, hadd legyen most egészen személyes az üzeneted. Ámen.

Ez a Zsoltár egy álmatlan éjszaka története. Jó volna megnézni, mit tett a Zsoltáríró ezen az éjszakán. Az első az volt, hogy imádkozott. Mi mit teszünk ilyenkor? Ő az imádságban azt kérte: "Emlékezzél meg a Te szolgádnak adott igédről, amelyhez nékem reménységet adtál." Emlékezteti Istent. Szabad nekünk Őt emlékeztetni? Hát nem emlékezik Isten mindenre sokkal jobban, mint mi? Az igében így olvassuk: "Ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok." (Ézs 62,6).

Egy kérésre emlékezteti Dávid Istent azon az éjszakán: "Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, melyhez nékem reménységet adtál." Ennek az embernek az álmatlan éjszakáján van igéje, amire emlékezhet. Ti mit szoktatok ilyenkor csinálni? Vajon van-e Ige a szívedben, amire emlékezteted az Urat? Van-e ígéreted, amit mondasz Neki? Azután emlékezik a saját nyomorúságáról. Olyan nagyon jó, hogy azon az éjszakán panaszkodik Istennek. A Biblia azt mondja: "Öntsétek ki előtte szíveteket." (Zsoltár 62,9). Tehát ha tele vagyok panasszal, elmondhatom Istennek. Figyeljétek meg, Dávid mennyire bátran panaszkodik az Úrnak. "A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem, nem hajlottam el a Te törvényedtől." Aztán folytatja: "Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, akik elhagyták a Te törvényedet." "Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem, de a Te törvényedről el nem feledkeztem." Vajon mik az istentelenek kötelei? Arra gondoltam, talán az istenteleneknek sok beszéde. Ki tudja, milyen munkahelyen volt, milyen emberek között, milyen istentelen beszéd folyt ott, és mennyire bántotta ez ennek az embernek a szívét. Nem tudom, észrevettétek-e, hogy nagyon sokszor az embernek éjszaka jutnak eszébe, amik nappal folytak. Lehet, hogy vitatkozások, vádaskodások, rágalmazások, talán hátmögött való beszéd. Valaki éppen most mondta el, hogy a fiatal orvosok mindig szidják a professzort. Tudom, hogy nekem nem szabadna közéjük állni, de körülvesznek a kötelek, és egyszer csak én is mondom. Éjszaka pedig eszembe jut, hogy nem kellett volna mondanom. De engem is magukkal vonzottak az istentelenek kötelei.

Amikor az ember nem tud aludni, sok minden átfut az agyán. Dáviddal történik valami, ami megint eszébe jut az éjszakában, és azt mondja: "Harag vett rajtam erőt." Most már a saját bűnei jutnak eszébe: a harag. Tudjátok, milyen súlyos bűn ez, hogy haragudtam? Felrémlik előtte, nem lett volna szabad, hogy ennyi harag, keménység, ítélkezés legyen a szívemben. Ezért nem tudok aludni? Jó volna kicsit mindig megállni, miért is nem tudok aludni, mi bánt? Egy szóval mondja az elején: nyomorúság. "Ez vigasztalásom nyomorúságomban." Talán saját bűnei a nyomorúsága. Persze lehet, hogy valaki beteg és azért nem tud aludni, vagy családi bajok nyugtalanítják. De Dávid őszintén elmondja, hogy: körülvettek az istentelenség kötelei, harag volt bennem.

Panaszkodás közben egyszer csak eszébe jut, hogy nem is vagyok olyan ártatlan. Aztán tovább imádkozik, és most már könyörög. "Teljes szívvel könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a Te ígéreted szerint." Már látom, hogy a saját szívem tett engem tönkre, a saját bűneim. Azután, amikor már teljes szívből könyörög az Úrnak, megtörténik az a furcsa dolog, ami az 59. versben van: "Meggondoltam az én utaimat." Előttünk folyt le egy megtérés. Most már nem az istentelenek, nem a kevélyek utjait emlegeti, hanem odajutott, hogy az én utaim. Vajon az éjszaka meggondolod-e az utaidat, hogy aztán azonnal eldőljön benned valami. "Lábaimat a Te bizonyságaidhoz fordítom." Ugye tudjátok, amikor az ember fordul, mindig a lábaival fordul először. Milyen jó volna, ha ma éjjel eldöntenéd, hogy lábaimat megfordítom. Fordítok az utamon. Ha meglátnád a bűneidet, tudnál könyörögni, meggondolni az utadat. Testvér, ez az a hely, ahol lesz időd, hogy az egész életedre visszagondolj. Az egész életed utjait meggondolhatod, és megfordíthatod a lábadat. És aztán: "Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a Te parancsolataidat." Sietek, mert most már tudom, hogy jó irányban járok. Meggondoltam, megfordultam és sietek előre.

Vajon eljutsz-e most oda, hogy ez a hét fordulat az életedben, valami eldőlt, és egy másik úton mégy haza. Emlékeztek a bölcsekre, akik más úton tértek vissza. Amikor odaértek Jézushoz, megfordultak és egy új, egészen más úton mentek tovább.

Az Ige vége így mondja: "Éjfélkor felkelek." Nem várja meg a reggelt? "Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak Néked, igazságod ítéletéért." Keltél-e már fel éjfélkor, volt-e már úgy, hogy leborultál az ágyad mellett, és nem tudtál mást tenni, csak hálát adni, mindazért, ami történt benned? Megláttad, hogy nem is ők a hibásak, én vagyok az indulatos, én nem szeretem őket, bennem van harag feléjük. Akkor elkezdtél könyörögni, és lett egy nagy, életreszóló fordulat. Úgy érzem, azért ez az első ige ma este számunkra, hogy elmondja az Úr, mit akar tenni velünk. Dávidban elvégezhette az Úr a munkáját egy áldott álmatlan éjszakán. Nektek is olyan éjszakát kívánok most, amilyenre szükségetek van. Akinek pihenésre van szüksége, biztos megadja az Úr, akivel pedig beszélni akar most, hogy elkezdje a fordulatot, engedd, hogy már ma este elkezdhesse.

Imádkozzunk! Uram, hadd köszönjem meg a sok álmatlan éjszakáját az életemnek. Mindig volt okod rá, amiért nem hagytál aludni, mindig volt mondanivalód, mindig kellett valamiben fordítani az életemen. Hadd köszönjem meg Uram, hogy a legjobb éjszakák voltak, és kérlek most a testvéreimért, áldj meg minket, hogy minden megtörténhessék bennük, akár nappal, akár éjjel, amikor akarod. Hadd szolgáltassuk ki most magunkat egészen egyedül Neked, hogy megáldhasd ittlétünket, a Te neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1989. október 15.

Vissza a lap tetejére>>>

Kezeid teremtettek

"A Te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat. Akik Téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a Te igédben van az én remenységem. Tudom Uram, hogy Te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem. Legyen velem a Te kegyelmed, hogy megvigasztalódjam, a Te szolgádnak tett ígéreted szerint. Szálljon reám a Te irgalmasságod, hogy éljek, mert a Te törvényedben gyönyörködöm. Szégyenüljenek meg a kevélyek, akik csalárdul elnyomtak engem, holott én a Te határozataidról gondolkodom. Forduljanak hozzám, akik Téged félnek, és ismerik a Te bizonyságaidat! Legyen az én szívem feddhetetlen a Te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek." Zsoltár 119,73-80

Köszönjük Uram a minket kereső kezedet. Hadd áldjunk, hogy nem tudunk olyan messzire menni, hogy utol ne érjél. Hadd áldjunk, hogy ez a szeretet idevonzott Hozzád. Kérünk adj halló fület és nyitott szívet, hogy láthassunk és hallhassunk Téged. Kérünk, szólíts meg bennünket igédben. Ámen.

Így kezdődik ez a Zsoltárrész, hogy "A Te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem." Ugye tudjuk, hogy Istennek nincs keze. Nem ember az Isten, hogy kezei lennének. Ő nem test. A samáriai asszonynak azt mondta Jézus: "Az Isten Lélek, és akik Őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják." (Jn 4,24). Tehát Istennek nincs keze, szeme, szája és a Biblia mégis ezekről beszél.

Isten kezei az Ő cselekvése. A szeme, hogy mindent lát. Nem testi kézről van szó. Hogy az Ő kezei formáltak, annyit jelent: az Ő kezei teremtettek és erősítettek meg engem. Isten lát, hall, cselekszik. A 139. Zsoltár világosan ír ezzel kapcsolatban. "Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a Te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük." (Zsoltár 139,14-16).

Elmondja itt az Ige, hogy Isten látott, ismert, formált mindnyájunkat. A legmélyebb és legelrejtettebb dolgaimat ismeri. A vesém, a szívem, az alakom, a csontom, a testi életem, a belső lényem az Ő keze munkája. Ezért kezdi így a Zsoltár: "A Te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem." Emlékszünk, hányszor volt már szükségünk megerősítésre és hányszor tette meg velünk az Úr, hogy megerősített. Bajokban, nehézségekben, bukásokban. Olyan nagyon jó az Ige, mikor olvashatjuk: "Ne örülj én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek". (Mik 7,8). Ha végiggondolom az életem, hányszor állított talpra, hányszor erősített meg, mennyi bajból, nehézségből szabadított meg, hogy most itt lehessünk.

A kérés, amit ezután elmond a Zsoltáríró: "Oktass, hogy megtanuljam parancsolatidat." Úgy örülök, hogy az Úr már az első estén egy kérést ad a szánkba. Mondod-e: Uram, taníts ezen a héten. Nagyon sok embert nem lehet tanítani. Egy asszony mondta egyszer, akit az anyósa mindig oktatott: ne tanítson engem! Tudom, hogy mit hogyan kell csinálni. A legtöbb ember így van ezzel. Tudjuk-e most kérni sok-sok minden után: Uram, oktass engem! Úgy jöttem ide, hogy mindent meg akarok hallani, amit nekem mondasz. Mert ugye meg fogjuk majd tanulni, amit Isten meg akar velünk taníttatni, csak nehezebb utakon, nehézségeken keresztül. Ezért kellene most elfogadnom azt, amire oktatni akar Isten.

"Tudom Uram, hogy a Te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem." Ha az Úr másképp nem tud oktatni, akkor megaláz. Talán volt már egy ilyen sorozat az életünkben. Mondjuk-e már az Úrnak, hogy igazságosan aláztál meg és jó ez nekem? El tudom-e fogadni a megaláztatást?

A 78. vers így mondja: "Szégyenüljenek meg a kevélyek, akik csalárdul elnyomtak engem, holott én a Te határozataidról gondolkodom." Vannak körülöttünk olyanok, akik kevélyek és elnyomnak, és sokszor lázadunk ellene és igazságtalannak találjuk. Bárki alázott meg, tudod-e már, hogy ez az Ő keze, ezt is az Úr tette, a nehezet, a megaláztatást, a szenvedést. Azt mondja Péter levele: "Alázzátok meg tehát magatokat az Istennek hatalmas keze alatt". (1Pét 5,6a). Tudod-e már, hogy minden mögött az Ő hatalmas keze van? Alázzátok meg hát magatokat az Ő keze alatt!

Azt mondjuk, hogy a körülmények szorítanak bennünket, az emberek, a betegségek, a bajok. Most halld meg: Isten hatalmas keze szorít. Kezében vagy és nem tudsz kijutni belőle. Jób könyve mondja: Most, hogy rád került a sor, zokon veszed, nem tetszik, lázadsz? Ha benne vagy ebben a szorító kézben, gondoltál-e már a bűnbánatra? Eljutottál-e már oda, hogy fájnak a bűneim? Vajon eljutottunk-e már idáig: "Legyen velem a Te kegyelmed, hogy megvigasztalódjam, a Te szolgádnak tett ígéreted szerint."

Annyira szeretem az Igét, amit a jobb lator mondott: "Mi ugyan méltán". (Lk 23,41). Ő is ott volt Isten szorító kezében. Nem kicsi szenvedés volt az ott a kereszten. Mégis ki tudta mondani: ami velem történt, méltán. Amikor az ember eljut ide, abban a pillanatban már meglátja azt a kezet. Akkor megérted, hogy Isten úgy nyitotta meg kezét, ahogyan ember nem gondolta volna. Az átszögezett kéz, megnyílt kéz. Amikor meglátod ezt a véres, átszögezett kezet, tudod: hogy bűneim büntetése rajta van. Értjük már, hogy ez a vigasztalás? "Legyen velem a Te kegyelmed, hogy megvigasztalódjam." A kegyelem megvigasztal és abban a percben az ember Isten kezéből átkerül az Isten tenyerére, ahol új élet kezdődik. Egy olyan élet, amire igazán lehet mondani, hogy élet.

Ha Ő megvigasztalt, akkor az Ő kegyelme és irgalmassága hordoz. Ebben a kis Zsoltár részben minden benne van. "Szálljon reám a Te irgalmasságod, hogy éljek, mert a Te törvényedben gyönyörködöm." Kihagytam a 74. verset: "Akik Téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a Te igédben van az én reménységem." Látják majd a te megvigasztalt életedet. Azt az életet, amelyik most már valóban élet. Aki végigment ezen az tudja: "Akik Téged félnek látnak engem és örvendeznek, mivel a Te igédben van az én reménységem."

"Forduljanak hozzám, akik Téged félnek, és ismerik a Te bizonyságaidat!" Milyen jó lesz, ha majd emberek hozzád fodulnak segítségért, mert látnak téged, hogy milyen elkeseredett volt, és most milyen boldog. Hitrejutásomkor annyian megkérdezték: mi történt veled? Belőled is áradhat majd akkor az a bizonyosság, hogy az Úr, az Úr!

"Legyen az én szívem feddhetetlen a Te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek." Ugye tudjátok, mi az, hogy feddhetetlen? Van egy ilyen formája a feddhetetlenségnek, hogy nem hagyom magam feddeni. Nagyon nagy baj volna, ha így volna, hogy a végén mindig neked van igazad és kibújsz alóla. De van egy ilyen feddhetetlenség, hogy nincs mit feddeni rajta. Úgy feddhetetlen, hogy nincs miért feddeni.

"Legyen az én szívem feddhetetlen a Te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek." Olyankor szégyenül meg az ember, amikor tényleg bizonyságot tett az Úrról, és az élete mást mond. A kettő ellentétben van. A hívők között úgy teszek, hogy nagyon rendben van minden, és az otthoni életem ellent mond ennek.

Mindig örülök, amikor a Bibliában Isten teremtő "legyen" szavával találkozom. Most is ijedten néztem szembe ezzel az Igével: Uram, nem vagyok feddhetetlen! "Legyen az én szívem feddhetetlen". Isten szava teremtő szó. Meg tudja tenni. "Legyen az én szívem feddhetetlen!"

Jó volna, ha mindaz beteljesedne, amit itt most elmondtunk. Előre elmondja, mit akar velünk tenni, hogy belekerüljek abba a kézbe, és a kegyelem megkereshessen. Mert mindig a kegyelem keres. Gondold meg ezen az első estén: Testvér, itt téged a kegyelem keres. Lehet, hogy az ítélet már sokféleképpen keresett. De itt most a kegyelem keres. Engedd magad megtalálni egy teljesebb életre!

Valaki egyszer elmondta, mi a különbség a kegyelem és irgalom között. A vonaton utazott, és egy kis méhecske volt a vonat ablakán. Kinyitotta az ablakot, de mivel nem tudott kirepülni, kezével kisegítette.

Kegyelem az, hogy megnyílt az ajtó a mennybe, hogy Jézus Krisztus üdvösséget szerzett számodra. De át akar segíteni ezen az ajtón. Ez az irgalom. Isten most azért hozott ide, hogy ebben az irgalomban részesülj.

Imádkozzunk! Uram, úgy szeretném a jobb latorral együtt mondani hogy bármi ért, vagy történt az életemben, bármi, ami nehéz volt, - méltán. Köszönöm, hogy bűneim méltó büntetése benne van mindabban, ami történik. Úr Jézus, köszönjük, hogy az a kéz keres, amelyik szeret. Hadd kérjünk, hogy végy el belőlünk minden ellenállást, minden nem akarást, minden keménységet. Könyörülj rajtunk, hogy a kereső kezedbe, vigasztaló kegyelmedbe és életet szerző irgalmasságodba oda engedjük magunkat. Uram, hadd beszéljünk ma igazán Veled. Nevedért kérünk! Ámen.

Biatorbágy, 1986. október 19.

Vissza a lap tetejére>>>

Szeretem törvényedet

"Mely igen szeretem a Te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a Te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a Te bizonyságaid az én gondolataim. Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a Te határozataidra. Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a Te beszédedet. Nem távoztam el a Te ítéleteidtől, mert Te oktattál engem. Mily édes az én ínyemnek a Te beszéded: méznél édesbb az az én számnak! A Te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét." Zsoltár 119,97-104

Köszönjük Uram, hogy számadásra hívtál bennünket. Kérünk, tedd késszé szívünket, hogy számot adjunk Előtted. Szabadíts meg minden mentegetődzéstől. Könyörülj rajtunk, hogy már az első estén színed elé állhassunk. Urunk, amit belehelyeztél ebbe a hétbe, vidd végbe rajtunk. Áldj meg, szólíts meg, és beszélj velünk tovább a hét minden napján. Ámen.

"Mely igen szeretem", talán így fogalmazhatnám röviden, hogy "nagyon szeretem." Isten dolgaival kapcsolatban nagyon sok mindenre mondhatjuk, hogy nagyon szeretem. Szeretem az Igét, szeretem az Ő kegyelmét. Szeretem az olyan Igét, ami Isten kegyelméről, szeretetéről beszél, vezetését, segítségét, ajándékait.

De mondhatjuk-e azt, hogy "Szeretem a Te törvényedet?" Egy kicsit ez nehezebb mondat már. Persze, ha kicsit értem, akkor szeretem törvényét. Isten törvénye annyit jelent, hogy az Ő rendje. Istennek is vannak törvényei. Ha kicsit ismerjük ezeket, tudjuk, hogy mit várhatunk. Ha kinyitom a Bibliám, tudom mit várhatok, mert ismerem és szeretem törvényét. Ebben a törvényben éppen úgy benne kellene élnünk, mint ahogyan a természeti élet benne él a fizikai, kémiai törvények közepette, az évszakok változása közepette. Tudjuk, hogy mi a rendje Isten világának. De vajon ismered-e már egy kicsit Isten törvényét? És szereted-e? Isten törvénye nagyon sokszor ellenünk szól, és akkor nehezebb szeretni.

Nemcsak a törvényeit mondja az Ige, hanem később sorolja egymás után Isten parancsait, határozatait, beszédeit, ítéleteit. Tudod-e mondani, hogy őszintén szereted Isten határozatait és azokhoz tartod magad? Milyen nagy ajándék, ha Isten ítél. Veszedelmes, amikor már nem ítél. Amikor már nem figyelek ítéletére, szavára, nem engedelmeskedem annak, amit parancsol, akkor már nem ítél. Nagyon sokszor a gyerek is tudja, hogy szidást kellene kapnia, és nem kap. Veszedelmes dolog.

Szereted-e az Ő határozatait, ítéletét, az Ő rendjét, rendeleteit? Milyen nagy dolog, ha nagyon szeretem. Itt úgy szól az Ige: "Egész napestig arról gondolkodom!" Jó volna figyelni, miről is gondolkodom? Nagyon sokszor, amikor felébredek, olyanokról gondolkodom, amiről nem kellene, hiábavaló üres dolgokról. Fontos, hogy miről gondolkodunk. A Biblia azt mondja: "Minden féltett dolognál jobban őrízd meg a szíved, mert abból indul ki minden élet." (Péld 4,23). Onnan indul ki minden rossz. Ha engedek a nem az Úrtól való gondolataimnak, tönkre tudnak tenni, nemcsak egy napra, hanem hosszú időre. Az ember sokszor gondolatban vitatkozik, beszél, mondja az igazát. Nagyon sokszor, amikor mondok embereknek valamit, a védekezésüket már megfogalmazták. Magukban már sokszor végigbeszélték az egészet.

Döntsd el, hogy ezen a héten az Ő határozatairól gondolkodom. Arról, amit hallok, amit az Úr mond. Talán a legszemélyesebb üzenete ez volt az Úrnak: "Mindenkor velem vannak azok." Az Úr akkor van velem, ha az Ő gondolatai, határozatai, törvényei vannak velem. Róla gondolkozol, az Ő dolgairól, az Ő akarata szerint? Sorban elmondja: "Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a Te parancsoalataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a Te bizonyságaid az én gondolataim." Aztán elmondja: "Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a Te határozataidra." Bölcsebb, értelmesebb, előrelátóbb, - milyen jó volna, ha elmondhatnánk ezt, amikor majd elmegyünk innen. Ha Isten előretátóvá teszi az embert, sok mindent meg tud majd jelenteni. Bölcs, értelmes, előrelátó. Milyen jó volna, ha Istennek minden gyermeke így járna ebben a világban. Ha határozatairól, parancsairól, törvényéről gondolkodom, akkor ilyen leszek.

"Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a Te beszédedet. Visszatartott láb. Mielőtt lépnék, megállok. Nekünk nagyon gyors a kezünk, a lábunk, a nyelvünk. Ismered azt, hogy visszatartom a nyelvemet, nem szólok addig, amíg világosan nem látok valamiben. Amíg bölcs, előrelátó, értelmes nem leszek ebben a dologban. A legtöbbünknél az a baj, hogy nem tudjuk visszatartani sem a nyelvünket, sem a gondolatainkat, sem kezünket, lábunkat. Nem könnyű dolog, olyan könnyelműen szaladnak előre, ígérek valamit amit nem kellene, mondok valamit, amit aztán nagyon megbánok. Szobámban volt egy ilyen Ige: "Csendesedjetek!" (Zsoltár 46,11). Amikor felháborodottan léptem be a szobámba, sokszor lecsendesített. Ne szólj, ne írjad, ne tedd! Soha nem bántam meg, amikor visszatartottam lábamat. Olyan jó volt, hogy amikor minden megérett, akkor lehetett megszólalni. Ha ezt megtanulnád, sok felesleges cselekedettől, bosszankodástól mentenéd meg életed. Ha ezt tenném, bölcsebb, értelmesebb és előrelátóbb lennék, mint eddig.

"Nem távoztam el a Te ítéleteidtől, mert Te oktattál engem." Ha az ember nem sieti el lépéseit, akkor az Úr oktathatja. Akkor van időm arra, hogy meghallgassam, amit Ő mond, hogy beszélhessen velem. Jó volna, ha oktatható emberek lennénk. A legrettenetesebb és legveszedelmesebb az az ember, aki inthetetlen. Akit nem lehet inteni és oktatni, mert keresztülmegy mindenféle gáton. Ilyenkor mindig Bálám jut eszembe, aki nem állt meg, nem tudta inteni, oktatni Isten, amíg ki nem nyílt a szeme és meg nem látta, hogy az Úr angyala áll előtte. Bár tudnánk visszavenni lábunkat, nyelvünket, hogy egyszerűen csendben állhatnánk. Ne legyek olyan, mint az öszvér és a ló, akinek kantár és zabla kell, mert nem lehet oktatni.

Nagyon örültem ennek a mondatnak: "Mily édes az én ínyemnek a Te beszéded." Milyen jó, ha édes az Ő beszéde, édesebb a méznél. A Jelenések könyvében olvassuk: "És a szózat, amelyet hallottam az égből, ismét szólt nékem és monda: menj el és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van. Elmentem azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És monda nékem: Vedd el és edd meg, és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz. Elvettem azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megettem azt, és az én számban olyan édes volt, mint a méz, és mikor megettem azt, megkeseredett az én gyomrom. És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől." (Jel 10,8,11). Ha megeszed a könyvecskét, a szádban édes lesz, de aztán a gyomrodban megkeseredik, és aztán majd prófétálni kell. Olyan jó mind a három. Ha igazán bekerül a szívembe, akkor ítél, akkor nagyon megkeseredik. Van olyan hogy sokszor éjjel sem tudok aludni. Akkor kezdem látni, mivel szomorítottam meg az Urat. És ez nagyon nagy öröm, mert utána mondja, hogy prófétálnod kell, és újra édes lesz szádban az Ige. Amikor Istennek mondanivalója van, az engem mindig megítél. Anélkül nem lehet tovább mondani, hogy át ne menjen a bensőmön és meg ne ítéljen. Ha szívedben nem keseredik meg, és nem ítél meg az Ige, nincs súlya, amikor tovább mondod. Jó ha édes az Ige, ha nagyon tudsz neki örülni, de engedd mélyebbre jutni, egészen odáig, ahol ítélhet.

Mikor sírtál igazán az Ige fölött azzal kapcsolatban, amit neked mondott? Olyan sokszor mérhetetlenül könnyű, olyan a szó, ami emberek száján kijön, mint az üres polyva. Rettenetes, ha az igehirdetés olyan, mint a polyva. Csak az értelemig jut el. Ha nem keserítette meg a szíved, akkor nem lesz súlya, ha mondod sem. Olyan sokszor elmondtuk, hogy a kétélű éles kardnak csak akkor van éle, ha először engem vágott. Ha bennem semmit nem vágott, másban sem vág. Nagyon kérlek, magadban engedd mélyebbre jutni az Igét, hogy elvégezze, amiért az Úr küldte. Érdekes volt a könyv, kétszer volt édes az Ige, amikor ette, és amikor mondta.

Az a baj, hogy a bűnbánatot nagyon sokszor rövidre zárjuk. Tudjuk, hogy Jézus meghalt a bűneinkért. Amikor bűnbánatra jutok, rögtön odateszem: jaj de jó, hogy Jézus meghalt a bűneimért. Ezzel rövidre zárom a bűnbánatot, és elmarad a bűneim feletti megkeseredés. Egy rövidrezárt igehirdetésnél mindenki érzi, hogy nincs súlya. Szép volt, jó volt, csak nem volt benne Istentől való megszomorítás.

"Míly édes az én ínyemnek a Te beszéded: méznél édesbb az én számnak! A Te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét." Nagyon szeretném, ha végiggondolnánk, nincs-e az életemben hamisságnak ösvénye? Talán a belső életemben, amikor nem veszem komolyan, amit az Úr mondott, és minden hamis lesz. Hamis az igehirdetésem, hamis az életem, hamis a bűnbánatom. Sokszor magammal kapcsolatban és másokkal is átélem, hogy a bocsánatkérésem is hamis. Mondom, hogy bocsáss meg, de ha nem lettél volna olyan... és hamis lesz az egész bocsánatkérésed. Amikor mentem magam, a másik embert vádolom. Ez után a hamisság után nem lesz sem felszabadulás, sem megtisztulás, sem öröm. Nagyon sokszor hamis az egész életünk. Egy ifjúsági csendeshétnek ez volt a címe: Szép is vagyok, jó is vagyok, csak egy kicsit hamis vagyok. Lehet, hogy nálunk minden szép is, jó is, csak hamis.

Jó volna most kérni, hogy a hamisságnak minden ösvényét gyűlöljem nemcsak másnál, hanem magamnál is, ha most édes volna nekünk az Ige, és engednénk a szívünkben megkeseredni, hogy az Úr elvégezhetné munkáját az életünkben, és bölcsebbé, előrelátóvá, tisztává, igazabbá tehetne az Ő törvénye által.

Imádkozzunk! Segíts Uram, hogy senki ne legyen közöttünk, akinek a hallott Ige, meg ne keseredjék a szívében. Kérünk, bocsáss meg minden saját igazságot, mindent, amivel Téged és másokat is megszomorítottunk. Könyörülj meg rajtunk, hogy elvégezhesd bennünk jó munkádat. Hadd adjunk hálát, hogy látod minden utunkat, egész szívünket. Hadd mehessünk el innen majd úgy, mint akiknek szájából igazán édes Ige jön, mint aminek súlya és öröme van. Látod Uram, hogy az egész néped milyen örömtelen néppé vált. Tudod, hogy életünkben milyen kevés az öröm. Ítéleteden keresztül hadd nyerhessünk örömöt, tovább ható áldást. Cselekedj velünk Urunk. Olyan jó, hogy itt lehetünk Nálad. Áldd meg számunkra az eseményeket, és kezdj el velünk beszélni Igéd és Lelked által. Ámen.

Biatorbágy, 1987. augusztus l6. Szolg hetének kezdete.

Vissza a lap tetejére>>>

Láss meg és eleveníts meg

"Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a Te törvényedről nem felejtkezem el. Te perelj peremben és ments meg; a Te beszéded szerint eleveníts meg engem! Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek a Te rendeléseiddel. Nagy a Te irgalmasságod Uram! A Te ítéleteid szerint eleveníts meg engem. Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a bizonyságaidtól. Láttam a hűteleneket és megundorodtam, hogy a Te mondásodat meg nem tartják. Lásd meg Uram, hogy a Te határozataidat szeretem; a Te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem. A Te igédnek summája igazság, és a Te igazságod ítélete mind örökkévaló" Zsoltár 119,153-160

Hálát adunk Uram, hogy kérhetünk, nézz le most ránk. Segíts, hogy Igédben azonnal észre vehessük, Te beszélsz hozzánk, és Te nézel ránk. Kérlek segíts, hogy ezen az estén imádságainkban visszanézhessünk Rád. Hadd találkozzon tekintetünk a Tieddel. Áldd meg az ittlétünket, kérünk, hogy mindent megkaphassunk, amire szükségünk van. Ámen.

Ahogy elolvastam az Igét, azon gondolkoztam, kétszer van egymás után, hogy lásd meg. Ezzel kezdődik igerészünk, hogy "Lásd meg az én nyomorúságomat", és ezzel végződik: "Lásd meg Uram, a te határozataidat szeretem". Ezért énekeltük: "Úr Jézus, nézz le rám."

Sokszor azt gondoljuk, Isten nem látja nyomorúságainkat, nehézségeinket. Most kérhetjük igazán szívből: Uram, láss meg engem. Úgy örülök mindig, ahogyan az esti Zsoltár szánkba adja az imádságot. Minden Zsoltár egy imádság. És még valami van ebben a kicsi részben. Háromszor egymásután mondja az Ige: "Eleveníts meg engem." Rögtön az elején: "A Te beszéded szerint eleveníts meg engem!" Két vers múlva: "Nagy a Te irgalmasságod Uram, a Te ítéletid szerint eleveníts meg engem!" És a 159. vers azt mondja: "A Te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!" Az első így hangzik: A Te beszéded szerint, azután a Te ítéleted szerint, és a Te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!

Milyen csodálatos kérést ad az Úr a szánkba: láss meg és eleveníts meg! A legnagyobb szükségünk arra van, hogy az Úr meglásson és megelevenítsen. Vajon tudod-e és tudom-e, hogy nyomorúságban vagyok? Hogy sok nyomorúság van az életemben, amit szeretnék itt is takargatni. A Zsoltáríró először a nyomorúságát hozza világosságra. Lásd meg, nem akarom titkolni. Nem bánom, ha a többiek is meglátják, csak Te lásd meg Uram.

Közben van egy mondat, ami elárulja a nyomorúság okát. "Te perelj peremben és ments meg; a Te beszéded szerint eleveníts meg engem!" Testvér, pered van?Az Úr így mondja. Milyen perem van? Lehet, hogy nincs a bíróságon, és mégis per. Lehet nem hivatalos per, de mindig újra elkezded a per újrafelvételt valakivel, vagy valakikkel. Harcolsz az igazadért. Mindig ez a per.

Egy kicsit gondolkozz, Isten lát engem és ismeri a pereimet. Lehet talán a hívőkkel van perem, a családdal, a munkatársakkal. Nem szeretném sorolni, mert belül Isten Szentleke úgyis felsorolja, kivel és kikkel vagy perben. Láss meg engem Uram a peremben. Az ember még Isten előtt is próbálja a maga igazát mondani. Azt mondja: "Távol van a gonoszoktól a szabadítás". Kik is a gonoszok? Azok, akikkel a perem van, akik bántanak, akik nem jól bánnak velem. Lehet hogy a családtagjaink, a gyerekeink azok, akik bántanak. "Nem törődnek a Te rendeléseiddel." Nekem is ezért van velük bajom.

"A Te törvényedről nem felejtkezem el." Én nem feledkezem el, de ők nem törődnek a Te rendeléseiddel. Az ember mindig ferdén lát. Ők a hibásak, én mindent megteszek, ők a gonoszok, ahogy bánnak velem. A Zsoltár elmondja az imádságunkat, és utána kéri az Urat: Te perelj az én peremben. Milyen jó eljutni oda: én abbahagyom. De azért mégsem hagytam abba, mert azt mondtam: Uram, Te perelj! Magasabb fórumra bíztam. Sokszor mondják emberek: majd az Úr kihozza az igazságomat. Én nem, de a szívemben ott van, majd az Úr. Nagyon vigyázzunk, mert ezzel becsapjuk magunkat. Nem akarjuk abbahagyni, ha azt szeretnénk, hogy az Úr folytassa ezt a pert.

"Te perelj peremben és ments meg engem;" egy másik fordítás így mondja: Válts meg engem ebből a perből, nem lehet ezt kibírni. Sokan, akik évekig pereltek, az egész vagyonuk ráment. A lelki perre is rámegy az erőm, örömöm, békességem. Mindent ráfizetek, amikor keresem az igazamat. Mindegy, hogy kívül perelek, vagy belül, lehet csak csendben mondogatom, hogy azért ez felháborító.

"Nagy a Te irgalmasságod Uram! A Te ítéletid szerint eleveníts meg engem!" Itt van a második "eleveníts meg engem!" Milyen nagyon jó, ha már az ítélete megelevenített. Ha már egyszer rájövök arra, rajtam van az ítélet, nem a gonoszokon, nem azokon, akikkel szemben állok. Amint ezt elfogadom, már megelevenedek. Engem már nagyon sokszor az Isten ítélete elevenített meg. Akkor ébredtem rá, hogy nem is a másik a hibás, hanem én.

A harmadik megelevenítés így hangzik: "Lásd meg Uram, a Te határozataidat szeretem; a Te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!" Az első volt, hogy lásd meg nyomorúságomat, a második: lásd meg, hogy a Te határozataidat szeretem; a Te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem. A másik fordításban így olvastam: ajándékozz meg új élettel. Jó volna most mindjárt az első estén egy ajándékot kérni: Uram, ajándékozz meg engem! Mert a megelevenítésnek ez az útja, hogy új szívvel, új lélekkel, új élettel ajándékoz meg. Ez az amit Tőle kell kérni.

Jó volna nagyon komolyan venni ennek az Igének a rövid mondanivalóit, ami két mondat: láss meg, és eleveníts meg. Ha már tudod, hogy szükséged van rá, akkor kérjed.

A második "lásd meg" előtt van egy mondat: "Láttam a hűtleneket és megundorodtam, hogy a Te mondásodat meg nem tartják." Voltál-e már úgy, hogy látva a bűnt megundorodtál. Sok-sok okunk van, amikor látjuk ennek a világnak a borzalmas süllyedését. Látjuk emberekben a mérhetetlen sötétséget. Egyszer csak megundorodom az anyagiasságtól, a paráznaságtól, ami körülöttem van. A Biblia azt mondja erre a nemzedékre: bűnös és parázna nemzetség. Vajon eljutottál-e már oda, hogy ezt látva, tapasztalva megundorodtál, és mindenben megláttad magadat. Vajon amikor megundorodtál másoktól, megundorodtál-e önmagadtól?

Nemrégen beszéltünk arról az Igéről: "Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe." (2Pét 2,22). Van annál undorítóbb, mint amit egyszer kihánytál, - amire talán egy évvel ezelőtt azt mondtad, hogy letetted, ezt soha többé nem teszem, egészen más szeretnék lenni, és otthon egyszer csak megint benne voltál. Nem undorodtál meg magadtól? Isten most azt mondja: te vagy az az ember! Annyiszor mostalak már meg, mindig visszamégy ugyanabba? Hányszor hánytad már ki, hogy ilyen hangon soha többé nem akarok beszélni, ilyen módon nem akarok emberekhez viszonyulni. Jó volna ezeket végiggondolni, amiket már kihánytál. Már tényleg ott akartad hagyni az Úr Jézus keresztje alatt és visszatértél. Az Isten országában az elsők akik kimaradnak az ebek. Kik az ebek? Akik visszatérnek a saját okádásukra. Megundorodtál már magadtól? Testvér, ne a világtól undorodj, van sokkal közelebbi undorodnivalód.

Jó volna most elmondani az Úrnak: Uram, megundorodtam a hűtelenektől önmagamtól, aki még hűtlenebb vagyok fogadásaimhoz, ígéreteimhez, megújulásomhoz, mindahhoz, amit elhatároztam. Testvér, nézz a tükörbe és meg fogod látni a hűtlent. És aztán az Ő kegyelme szerint, jó volna új emberként hazamenni. Az eddigi baj mindig abból volt, hogy magam akartam. Tudod-e már mondani: Uram nem megy, ajándékozz meg ingyen kegyelmedből új élettel. Az ajándék nem magunktól van, azt kapjuk. A kegyelem, a megújulás ajándék. A kettő egymás mellett van ebben az Igében. Láss meg ebben a rettenetes perben, amiben még mindig nem jöttem rá, hogy én vagyok a vádlott. Talán jobbra-balra vádolsz. Isten szerint Te vagy az egyetlen vádlott.

Jó volna eljutni oda: megundorodtam az igazamtól, az egész önigaz lényemtől. Ma este elhangozhat az imádság: Uram, ajándékozz meg új élettel a Te kegyelmedből. "A Te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!" Az Úr ma este ezt az imát szeretné tőled hallani. Vajon elmondod-e?

Imádkozzunk! Uram, tudod, hogy hányszor megundorodtam már magamtól, mikor újra megláttam magamat úgy, ahogy soha. Bocsásd meg Úr Jézus, hogy miután már leperelted peremet, miután Te álltál oda a vádlottak padjára, nekem még mindig lehet igazam. Kérlek segíts, hogy ettől végleg megundorodjam, hogy másokat vádoljak, hogy mások az olyanok. Köszönöm Uram, hogy meg akarod adni ezen a héten a nagy kérésünket: megajándékozol új élettel, a Te életeddel. Tiszta, ragyogó, Téged dicsőítő élettel. Uram, nem tudjuk megszerezni, kiimádkozni, csak ajándékképpen elfogadni. Kérünk, add meg nekünk az alázatot, hogy két üres kezet nyújtsunk Feléd, töltsd meg ajándékoddal az egész életünket, Jézussal, a Te egyetlen ajándékoddal. Uram, Rá van szükségünk, add Őt nekünk, a Te nevedért. Ámen.

Biatorbágy, 1988. szeptember 18.

Vissza a lap tetejére>>>

Jusson elődbe imádságom

Óh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a Te színed elé; tégy bölccsé engem a Te igéd szerint. Jusson elődbe az én imádságom; a Te beszéded szerint szabadíts meg engem! Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a Te rendeléseidre. Nyelvem a Te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz. Legyen segítségemre a Te kezed, mert a Te határozataidat választottam! Uram! vágyódom a Te szabadításod után, és a Te törvényed nékem gyönyörűségem. Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen Téged, és a Te ítéleteid segítsenek rajtam! Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a Te szolgádat; mert a Te parancsolataidat nem felejtettem el!" Zsoltár 119,169-176

Hadd áldjunk Uram, hogy ismersz és látsz, tudod, mire van szükségünk. Köszönjük, hogy Igéd és Lelked által keresel bennünket. Kérünk, áldd meg most számunkra az olvasott Igét. Segíts, hogy azonnal megértsük: mindent tudsz rólunk. Hadd lehessünk egész héten a közeledben. Kérünk, hogy szólíts meg minket a Te nevedért. Ámen.

Ha figyeltétek ezt a Zsoltárt, láthatjátok, mennyire egymás mellett van benne, én, meg Te. Az első két versben egymásután mondja: "Hadd szálljon az én könyörgésem a Te színed elé", és "Jusson elődbe az én imadságom a Te beszéded szerint". Találkozik ez a kettő, hogy én-én, Te-Te. Az "én" szó életünkben középponti szó. Jó volna megfigyelni, egy nap hányszor mondjuk ki, és mennyire tele vagyunk vele. Persze ez, hogy "Te", már kevésbé ismert és közelebb álló szó. De az én mindig keresi a te-t. Valakit gyerekkora óta keres az én. Először talán az édesanyát, aztán a testvért, barátot, vagy társat, akihez viszonyulni lehet. Ez a bizonyos "te," talán később a szerelemben lesz a mindent betöltő nagy "te". Aztán a férjem, a gyerek, de van valaki, akihez tartozom, aki után vágyakozom.

Az én és a te valahogy összetartoznak. Először azt olvastuk: én, én, de rögtön utána akit keres: "A Te színed elé...A Te beszéded szerint". Aztán elmondja, hogy a Te segítségedet keresem. Megint csak hadd mondjam, hogy mennyire keresi egy gyermek az apja, anyja kezét. Egy édesapa mondta el, hogy kisfiával egy orvosi rendelőbe mentek, valami kisebb műtétet végeztek a gyereken. Kézenfogva mentek az ajtóig, ott el kellett engednie gyermeke kezét. Kint hallotta, ahogy sikolt, kiabál a gyerek. Mikor kijött a műtőből a gyerek, az édesapa arra gondolt, mekkorát csalódott most bennem ez a gyermek, hogy odavittem és otthagytam. Egy darabig mentünk egymás mellett, aztán észrevettem, hogy egy kicsi kéz keresi a kezemet. Hát ezek után is? Hát nem csalódott annyira, hogy most már nem keresi ezt a kezet? Keresi, mert enélkül már nem tud élni.

Megtaláltad-e már ezt a biztos Atyai kezet, amelyik akkor is szeret, amikor nehézbe vezet? Ha olyan dolgok következnek, amire azt mondod: jaj hát ide vezetett Isten, hát megengedte ezt az életemben? Látod, úgy kellene tenni, mint az a kicsi fiú, hogy utána újra megkeresed Őt és akkor is tudod, ha nehezeken vitt is keresztül, akkor is szeret. Nem hibázott el semmit. Azt mondja itt a Zsoltáríró: "Legyen segítségemre a Te kezed". Ne felejtsük el, sok más kéz keresi a kezed. Mindenek között és fölött egy fekete kéz. Nem minden kézben lehet megbízni. Nagyon sokszor gondolja az ember: de jó lesz ez a házasság, és jött a rengeteg csalódás. Nem minden kéz olyan, mint az Atyai kéz. Voltál-e már úgy, hogy nagyon bíztál valakiben, de otthagyott és nem törődött veled. Jönnek a szerelmi csalódások. Mennyi ilyen elhatározás volt már, hogy örökké fogjuk egymást szeretni. Ez a szerelem elég erős. És aztán? Jó volna visszanézni, hogy mennyi fájdalom következett.

Nagyon sok kéz fogott már meg. Segítséget ígértek a sötét hatalmak, talán elmentél a jósnőhöz, majd az útbaigazít. A napokban mondták el, valaki elment a halottidézőhöz, mert meghalt valakije, akitől nem tudott bocsánatot kérni. Tudta, hogy bűn, de nem bírta ki, hogy ne tudja: megbocsátott-e vagy nem. Idegösszeroppanás lett a vége. Sokféle kéz keresi a kezedet.

A Zsoltár azt mondja: "Legyen segítségemre a Te kezed!" Ő az Úr kezét keresi. A kezünk nagyon sokszor hozzáragad egy másik kézhez. Ha valaki áramot fog meg, nem tudja már elereszteni. Rázza, rázza, de már hozzáragadt. Lehet a házasságoddal is ez van, válni nem merek, tudom, hogy bűn, mégis legjobb volna idejében elválni. Nem olyan könnyű, amikor már odaadtam valakinek a kezem. Ezért kell nagyon sokszor a szabadítás.

Lehet, hogy megszabadultál attól, aki tönkretette az életedet. De nem szabadultál meg a gondolatoktól, az emlékektől. Valakinek sikerült elválni, megkérdeztem: most boldog vagy? Nem, nem. Ezért mondja az Ige: "Uram! vágyódom a Te szabadításod után". Végre, igazán a jót keresi. "Legyen segítségemre a Te kezed...vágyódom a Te szabadításod után".

Nem tudom, miben vagy most. Ki tudod-e mondani a Zsoltáríróval: "Uram! vágyódom a Te szabadításod után". Valami még kötve tart, nem vagyok igazán boldog, nem vagyok igazán szabad. Nem mondtam a legkülönösebbet: magunkhoz vagyunk kötve. Úgy vagy-e már, hogy a saját természetemet sem bírom. Hogy lehetne megszabadulni ettől a rettenetes természettől? Hogy mindig indulatos és féltékeny vagyok. Tudod-e, hogy rettenetes ez az együttélés? Olyan, mintha nem lehetne tőle szabadulni. Most is idehoztad magaddal. Eljutottál-e már ide: vágyódom a Te szabadításod után. Eljutottál-e oda, hogy tévelygek, mint valami elveszett juh. Már mindenfélét próbáltam, így is meg akarom oldani az életem, meg úgyis.

Eszembe jut egy emlékem. Az Alföldön lovas kocsival vittek egyik faluból a másikba. Útközben egy juhnyájat láttunk, amint a pásztor terelgette. Észrevettem, hogy az egyik juh nagyon jó fűcsomót talált, a nyáj továbbment, az pedig lemaradt a többitől. Kértem a kocsist, álljon meg egy kicsit. Szerettem volna látni, mit csinál a bárány. Amikor észrevette, hogy egyedül van, elkezdett ide-oda futkosni. Talán te is megpróbálod, másik házasság, más körülmények. Majd ezzel az emberrel fog megoldódni az életem. Tévelygek, mint az eltévedt juh. Jó volna gondolkozni, mivel próbálkozol most, hogy megold az életedet?

Az a szegény juh megállt a végén, de már remegett. Nagyon sok embert láttam, aki azt mondta: nem merek belekezdeni semmibe, mindentől félek. Ez a remegő juh megállt egyhelyben és egy nagyot bégetett bele a semmibe. Csak egyet bégetett, és a pásztor megfordult, és elindult a juh felé. Azt mondtam a kocsisnak: mehetünk. Még nem ért oda a pásztor, de már tudom, a juh megvan. A pásztor nem áll meg addig, amíg meg nem találja és helyére nem viszi az elveszettet.

Szeretnélek kérni, hogy a sok össze-vissza élet után végre bégess. Kiálts az Úr után, imádkozz őszintén, világosan: Uram, keress meg engem, teljesen elrontottam az életemet Akkor már tudhatod, elindult feléd az Úr. Lehet ma nem történik még semmi, de elindult. Mert ha a pásztor meghallja a segélykiáltást, akkor elindul. Itt is elmondja: "Jusson elődbe az én imádságom; a Te beszéded szerint szabadíts meg engem!" Mondd el ma neki: "Tévelygek, mint valami elveszett juh". Mondd el az Úrnak: Uram, keresd meg az én eltévedt lelkemet. Meglátod, már ma este nyugodtan alszol, mert a Pásztor elindult utánad.

Egy fegyencnek sikerült megszöknie a börtönből. Sokáig bujkált. Nem tudom, tisztában vagy-e vele, te is szökött ember vagy. Az ítélet elől bujkálsz. Így mondja az Ige: "Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen Téged, és a Te ítéleteid segítsenek rajtam!" Ez a szökött fegyenc észrevette, hogy fényszóróval keresik. Belátta, akárhová bújik, a fényszóró követi. Isten Igéje az a fényszóró, amelyik már ma este rádvilágított. Tudod-e, hogy megvagy? Futottál az Úr ítélete elől, de megvagy. Aztán, mikor elfogták ezt a szökött fegyencet azt mondta: hónapok óta először aludtam nyugodtan a fogdában, megvagyok. Nem kell tovább menekülni, futni, az ítélet utolért, megvagyok. A kegyelem párnájára nyugodtan lehajthatom fejem, nem történt semmi, hála Istennek megvagyok.

Valaki egy hamis váddal volt börtönben. Hiába adta be a fellebbezést. Abban az időben a rabokat még elvitték evangélizációra. Az igehirdető azt mondta: ha úgy érzed, nem igaz az, amivel elítéltek, tudd meg, Isten szerint akkor is igaz. Azon az éjszakán ez az ember rájött, hogy egy egészen más dologért vagyok itt, olyanért, amit senki nem tud, de Isten megengedte, hogy letartóztassanak. Ez az ember megharcolta, hogy jogosan vagyok itt, és másnap reggel megkapta a szabadon bocsátását.

Testvér, ha utolér ma Isten ítélete, kérjed az Urat, mondja meg, mi a bűnöm, mi az Uram, ami az életemben nem tetszik neked? Értsd meg, hogy csak az Ő ítélete segíthet rajtad. És akkor, mire vége lesz a hétnek, megkapod a szabaduló leveledet.

Imádkozzunk! Uram, olyan jó volna már ma este nem gondolkozni, mi miért van, hogyan jutottam ide, miért történtek ezek a dolgok? Jó volna már nyugodtan aludni azzal: Uram, megvagyok. Már tudom, megválaszolod kérdéseimet, megkapom ítéletemet, és várhatom a szabaduló levelet. Uram, köszönöm, hogy ismersz, szeretsz és megkeresel, hiszen ezért vagyunk itt mindnyájan. Hadd kérjünk egy szívvel a Zsoltáríróval: keresd meg a Te szolgádat Uram, keresd meg nevedért. Ámen.

Biatorbágy, 1988. október 23.

Vissza a lap tetejére>>>

Hozzád emelem szemeimet

"Grádicsok éneke. Hozzád emelem szemeimet, óh Te egekben lakozó! Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek, szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk! Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal. Lelkünk igen eltelt a gazdagok csúfolkodásával, és a kevélyek gyalázkodásával." Zsoltár 123,1-4

Úr Jézus! Nagyon kérünk, ezen a héten taníts meg Hozzád kiáltani. Sokszor imádságunk sincs már. Kérünk, légy segítségül, hogy felhangozzék szívünkből és szánkból a kiáltás Hozzád. Légy hozzánk irgalmas, áldj és szabadíts meg minket, nagy nevedért. Ámen.

Olyan sokszor kezdődik így a Zsoltár, hogy szívemet Hozzád emelem, vagy lelkemet Hozzád emelem. De most így mondja az Ige: "Hozzád emelem szemeimet, óh egekben lakozó!" Lehet hogy a lelkét már nem tudta felemelni, mert nagyon nehéz volt. Voltam már úgy, hogy olyan nehéz volt a szívem, lelkem, hogy képtelen voltam imádkozni. Biztosan a testvérek is tapasztalták már, hogy nagyon akartak volna imádkozni, de valami annyira lehúzott, hogy nem tudtam az Úrhoz emelni szememet, szívemet.

Így mondja az Ige: "Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal." Mikor valami nagyon nehéz és súlyos, nem tudom felemelni. A 88. Zsoltár 4. verse is azt mondja: "Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott." Eltelt nyomorúsággal, gyalázattal, csúfolkodással, a Seolig jutottunk. A kétségbeesésbe jutottunk.

Nem tudom, van-e valaki, aki most van így, hogy amiben most vagyok, abból már nincs kiút. Mert az ember azt érzi, olyan nehéz a lelkem, hogy nem tudok sem kiáltani, sem imádkozni, mert lesüllyedtem a poklokig. Ezekhez az emberekhez most az az Isten szava, hogy emeld fel szemeidet. A Bibliában a szem a hitet jelenti, mert a lelki szemem a hit. Hitben járunk, nem látásban. Milyen rettenetes, mikor nem tudom már hinni, hogy jó következik az életemben. Hogy a házasságom megoldható, hogy lehetek még boldog ember.

Ma este próbáld meg szemeidet Hozzá emelni. Milyen nehéz dolog, ha az ember a bajairól nem tud felnézni. Úgy tele van a bajaival, hogy már semmit nem lát. Isten azt mondja az elkeseredett embernek: tekintsetek a mezők liliomaira, nézzétek a madarakat. Mit segít ez nekem, ha tele vagyok félelemmel, aggodalommal? Már az is jó, ha egy percig leveszem szemem a dolgokról, amikkel tele vagyok. A baj, a nehézség, olyan mint az igézet, nem tudok másra nézni. Így mondják, hogy amikor a kígyó ránéz a madárra, az egyszerűen maga sétál be a szájába. Belekerül a kígyó szemsugarába, és nem tud a madár máshova nézni. Csináltak olyan kísérletet, hogy egyik ketrecbe egeret tettek, a másikba macskát zártak. Három nap múlva a macska miatti félelemtől elpusztult az egér.

Az ördög is ezt csinálja velünk, hogy állandóan nézni kell a bajokat, nehézségeket, megoldhatatlan életünket. Azzal fekszem le, hogy megint nem megy, megint nem sikerül, ahol én vagyok, onnan már nincs visszaút. Mi ez, hogy igézet? Muszáj nézni. Nagyon kérem a testvéreket, ha van valami nehéz az életükben, egy percre emeljék fel szemüket a virágokra, madarakra és akkor meglátják, ki teremtette azokat. "Óh Te egekben lakozó!"

Az Úr most azért hozott ide, hogy ne kelljen nézni az otthoni dolgokat, problémákat. A környezetváltozás nagyon sokat jelent, ha Isten légkörébe kerülünk. Tegyük meg, amit az Ige első tanácsként mond: "Hozzád emelem szememet, óh Te egekben lakozó." Emeljük fel szemeinket egészen az Úrig. Egyszer csak meglátom a hatalmát, azt, hogy az Úrnak minden lehetséges. Meglátom a szeretetét. Egy másik Zsoltár azt mondja: "Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem." (Zsoltár 121,1). A hegy a Bibliában mindig a Golgota hegye. Emeld fel szemeidet az egekben lakozóra és az Ő Fiára. Isten a világot úgy szerette, hogy Fiát adta érettünk. Ha Isten így szeretett, van megoldhatatlan dolog?

"Könyörülj rajtunk, Uram!" Ha fölnézel az Úrra, már tudsz imádkozni, már ki tudod mondani: Uram, lásd meg állapotomat! Egymásután kétszer mondja itt az Ige: "Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk! Mert igen elteltünk gyalázattal." A felemelt szó már kiáltás. "A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat!" (Zsoltár 130,1-2). Itt a legnagyobb mélységből kiált a Zsoltáros. Mert a gyalázat, a baj, a nehézség, amik körülvesznek bennünket, ezek mind kisebb bajok. A 130. Zsoltár a legnagyobb bajt mondja el. Sokkal nagyobb baj a bűn. Ez a legnagyobb nyomorúság. A bűn olyan, mint egy százkarú polip, megfog, és nem tudsz tőle szabadulni. Nevetséges minden erőlködés, annyira magához húz. Ha egyik karjából kikerülsz, utánad nyúl a másikkal. Egyik bűn jön a másik után.

Nagyon kérlek, ma este add le a vészjelzést, kiálts az Úrhoz: Könyörülj rajtam, Uram! Most már tudom, hogy nincs kiutam, Te vagy az egyedüli. Felemelt szem, felemelt szó. Ezt a kettőt várja most tőlünk az Úr. Azt mondja az Ige: "Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!" Ma döntsd el, addig nézek az Úrra, és addig kiáltok, amíg meg nem könyörül, meg nem szabadít, amíg új ember nem lesz belőlem. Isten azt várja tőled, hogy szemeid végre Rá nézzenek esengő várakozással: Uram, kérlek Téged, senki és semmi nem segíthet rajtam, egyedül Te.

Ismerjük Jákób történetét, amikor élete a legnagyobb szorosságba kerül. Bátyjával kellett találkoznia, akitől ellopta az áldást. Hosszú út után haza kellett mennie, és szembejött vele Ézsau hatalmas sereggel. Azon az éjszakán egy férfiú tusakodott Jákóbbal, aki azt mondotta: bocsáss el, mert feljött a hajnal. Jákób azt mondotta: nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem. Mondod-e ma az Úrnak: Uram, nem bocsátlak el. Egyszerűen azért jöttem ide, mert szabadulni akarok és nem bocsátlak el Téged, amíg meg nem szabadítasz, amíg meg nem áldasz, amíg igazán boldog emberré nem teszel.

"Szabadításodra várok, Uram!" Vársz így az Úrra? Pál apostol így mondja: "Amaz én esengő várásom és reménységem szerint". (Fil 1,20). Egyszer így magyarázta valaki: olyan ez, mint mikor valaki vár valakit, kimegy és nézi az utat és az van benne: jönnie kell!

A szabadításnak jönnie kell, az Úr segítségének jönnie kell, csak várjad Őt ilyen esengő várakozással és reménységgel.

Imádkozzunk! Uram, egyedül Te tudod, miből jöttünk most ide, és hogy mennyire reménytelennek látjuk magunkat. Mennyire magunkra vannak igézve szemeink és azt gondoljuk, ebből már nincs kiút. Úr Jézus, hadd kiáltsunk most Hozzád, és hadd találkozzon szemünk azzal a keresztről reánknéző irgalmas szempárral. Áldunk, hogy hallod szavunkat és tudod, ki az, aki igazán szívből kiált most Hozzád. Hadd tudjunk most igazán Hozzád emelkedni. Hallgass meg bennünket, neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1988. február 28.

Vissza a lap tetejére>>>

Segítségünk az Úr nevében van

"Grádicsok éneke,Dávidtól. Ha nem az Úr az, aki velünk volt, így szóljon Izráel. Ha nem az Úr az, aki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek: Akkor elevenen nyeltek volna el minket, amint felgerjedt haragjuk ellenünk; Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk; Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek. Áldott az Úr, aki nem adott minket fogaik prédájául! Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk. A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette az eget és földet." Zsoltár 124,1-8

Úr Jézus, nagyon köszönjük, hogy itt lehetünk színed előtt. Kérünk, hogy szólíts meg minket már ezen az estén. Már ma szeretnénk megtapasztalni, hogy itt vagy közöttünk. Kérünk, válaszolhassunk szavadra, hogy végre igazi, teljes kapcsolatunk lehessen Veled. Ámen.

Ismert mondat ez, amivel az igerész kezdődik: "Ha nem az Úr az, aki velünk volt". A Róma 8,31 ugyanezt mondja: "Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" Olyan megdöbbentő nekem mindig ez a "ha". Nem olyan biztos, hogy velünk van és velünk lehet. A német katonák övén is azt olvashattuk: Velünk az Isten! Gondoljunk azokra a borzalmakra, amik történtek. Hiába volt az övükre írva, Isten nem volt velük. Nagyon sok ember jár ezzel a bizonyossággal, hogy velem az Isten. Biztos ez?

A Biblia szerint Isten lehet ellened is. Ez a legrettenetesebb. Ha velünk nincs, ellenünk van. Ma este jó volna a csendben elgondolkozni, ahogyan én járok, élek, velem lehet Isten? Olyan megdöbbentően mondja el az Ige: "Ha nem az Úr az, aki velünk volt, így szóljon Izráel, Ha nem az Úr az, aki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek, akkor elevenen nyeltek volna el minket, amint felgerjedt haragjok ellenünk." Ha az Úr nincs velem, akkor nincs védelmem. Volt már ilyen érzésetek, hogy a bajok, a nehézségek elevenen nyelnek el? A körülmények, a családi bajok, amiben élek, olyan mintha az egész elevenen nyelne el. Nem volt ez halál, de szinte olyan.

Az előbb idézett helyen azt mondja az Ige: "Kicsoda vádolja az Isten választottait? Kicsoda az, aki kárhoztat?" ((Róm 8,33a, 34a). Nagyon sokszor vádolnak, kárhoztatnak is minket. Nézzünk szembe ezzel: "Ha nem az Isten lett volna velünk". Bizonyos módon biztosan velünk volt, mert akkor nem lennénk most itt. Hogy sem ember, sem ördög nem tudott ebben megakadályozni, annyit jelent: Isten velünk volt!

Sokféle külső ellenségről beszél az Ige. Ha elolvassuk a 2Sám 10,1-9 részt, látjuk, hogy mennyi ellensége volt Dávidnak, hogyan háborúzik, hadakozik a Filiszteusokkal, Edomitákkal. Az ellenség sokkal nagyobb, mégis Dávid győz, nem tudják elnyelni. "Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk; Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek. Áldott az Úr, aki nem adott minket fogaik prédájául." Sok a külső ellenség. Lehet hogy most így jajgatunk, a betegségek. Férfi héten többen elmondták: szívinfarktus után, vagy műtét után vagyok itt. Csoda, hogy amin keresztülmentem, nem nyelt el engem, és megmaradtam.

Jó volna picit visszanézni az életünkre, és azokra az eseményekre, amik nyugodtan elnyelhettek volna, amikből talán sokan nem jöttek vissza épen. Nézzünk vissza a veszedelmekre, amelyeken Isten keresztül segített. Hogy Ő velünk van, az mutatja, hogy keresztüljutottam rajta. Úgy tetszik ez a mondat nekem, hogy "Akkor átfutottak volna rajtunk a felbőszült vizek." Nem nyeltek el, kibírtam, itt vagyok. Az idő is átfutott rajtunk, amiben a nehézségek voltak.

De azt hiszem, sokkal komolyabb a lelki veszedelem. A 2Sám 10-ben látjuk, hogy Dávid győzelmet győzelemre arat. De a 11. részben látjuk a komolyabb ellenséget. Egyszer csak belekerül ez a bátor Dávid, aki annyiszor győzött, a kívánság tőrébe. Az ördög tőröket állít. Nemcsak nagy vizek jönnek. Amikor reggel azon a napon felkelt Dávid, nem gondolt arra, milyen tőrbe lép bele. Az útjaink tele vannak tőrrel.

Azt mondja az Ige: "Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből". A madarász, aki pályázik rám, az ellenség, az ördög, a sötét hatalmak. Az Ige így mondja: "Mint ordító oroszlán szertejár, keresevén, kit elnyeljen." (1Pét 5,8). Az ördög tud olyan tőrt felállítani, amibe egyenest belelépsz. Mindig benne van a csalétek, éppen az, amire vágyol, amit szeretnél. Mint Dávidnak is Bethsabé. Dolgok, amik tetszenek, lehet szép, lehet élvezet, enni-innivaló, sok-sok mindenféle. Nem tudom a te csapdáidba mit szokott az ördög beletenni, amire mindig rámégy.

Lelkünket boldog, szabad madárhoz hasonlítja az Ige. A tied is ilyen boldog, szabad, amelyik énekel? Van ilyen madarad? Ha reggel fölébredsz, van-e ilyen éneked? Van egy ének: "A szívem énekel." Ma reggel azzal ébredtél, hogy dicsérted az Urat? Talán nem is tőlem függetlenül, belül valami. Volt-e neked valaha ilyen belső nagy-nagy örömöd? Van-e ilyen belső kismadarad, amelyik szabad, boldog, tudja dicsérni az Urat, mert tele van örömmel.

Jó volna gondolkozni, miben is vagyok most benne, mi is fáj most nekem? Miért nem röpül most a madár? Melyik tőrben van? Milyen csalétekre mentem rá? Kivel vagyok most perben, kinek kellene belátni, hogy most az egyszer csakugyan nekem van igazam?

Nem tudom, mikor felolvastam az Igét, nem dobogott-e a szívetek? Hiszen annyi igéret van ebben az Igében. "Áldott az Úr, aki nem adott át minket fogaik prédájául. Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk." Szeretném megkérdezni: hiszed ezt? El tudod hinni, hogy egy hét múlva boldogan, szabadon röpülsz majd ki innen? El tudod hinni, hogy Isten ezt megteheti veled? Elszakadhat az a tőr, amelyikben erősen fogvatart az ördög.

A tőr mindig a körülfogó bűn. Mit kell csinálni, hogy elszakadjon a tőr? Meg kell vallani bűneimet, és akkor elszakad. Olyan érdekes volt ahogy énekeltük: "Bűnöm láncát oldja fel kegyelmed s a hit." Hát föl lehet oldani a mi bűneinknek láncát? Jó volna most tudni ebben a pillanatban, hogy a tőr szétszakadt. Amikor Jézus a kereszten kimondta, hogy "Elvégeztetett!" a templom kárpitja tetejétől az aljáig kettészakadt. Elszakadt az, ami elválasztotta az embert Istentől. 1900 évvel ezelőtt a tőr szétszakadt, és te még mindig benne vagy? Miért nem röpültél már ki? Láttál már olyan madarat, akinek kinyitják a kalitka ajtaját, és mégis inkább bent marad?

Ma este hadd mondjam el az örömüzenetet: nincs egyetlenegy emberi lélek sem, akinek bent kellene maradnia a bűnben, a megkötözöttségben, a szorosságban. A tőr elszakadt, ez az evangélium. Sokba került Jézusnak, amikor kimondhatta: "Elvégeztetett!" És te meg én megszabadulhattunk. Hát akkor miért ülünk bent? Ha ma este megértetted, hogy neked nem kell olyannak lenni, mint amilyen vagy: olyan hiúnak, sértődékenynek, akkor azonnal kiröpülhetsz a szabadságra. Mit kell ehhez tenni? Elhinni, hogy a szabadítás megtörtént és egyszerűen fordíts hátat mindannak, ami eddig volt.

"A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk." Hiszed-é ezt?

Imádkozzunk! Urunk, úgy szeretnénk most hittel párosítani a hallott Igét. Nem használ nekünk a hallott beszéd, ha nem merünk arra életveszélyesen ráállni. Kérünk, áldd meg az esténket. Hadd köszönjük meg Neked Úr Jézus, hogy a kereszten széttéptél minden, de minden rabságot, minden köteléket, minden bilincset. Áldunk azért, hogy "legyen" szavadra mindenütt nyíltak a bilincsek. Kérünk, hadd merjük elhinni, hogy ez igaz a mi életünkre is. Ma hadd köszönjük meg, hogy szabadok lehetünk. És kérünk, hogy élhessünk Neked szentelt életet. Ámen.

Biatorbágy, 1988. október l6.

Vissza a lap tetejére>>>

Sionnak foglyai

"Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr! Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.

Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön! Akik könyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." Zsoltár 126,1-6

Az Ige első mondata arról beszél: "Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait". A Bibliában Sion az Ő népét, az Övéit jelenti. Vannak Sionnak foglyai? Lehet fogoly az, aki már az Úré, aki olvassa a Bibliát, aki istentiszteletre jár? Akik keresik Istent, azok között is lehetnek foglyok?

Ez a Zsoltár akkor íródott, amikor Izráel népének egy része fogságban volt. Azok is Isten gyermekei voltak, az Úrhoz tartoztak és mégis a babiloniai fogságban voltak. Hogyan lehetett ez? Hiszen Isten erősebb, hatalmasabb az ellenségnél, és mégis fogságban volt a népe?

Isten népe hosszú időn keresztül bálványokat imádott. Ez volt a középponti bűne. Lehet, hogy mi is bálványokat imádunk? Ez a panasza Istennek. Nem csinálunk faragott képet, oltárokat, és mégis. Isten népének óriási bálványa a munka. Bálvány az, amivel többet foglalkozunk, mint az Úrral. Ami jobban betölti szívünket, gondolatvilágunkat. Amivel reggel ébredek, és ami este utolsó gondolatom. Még amikor az Igét olvasom is eszembe jut, hogy mit kellene csinálni. Mi volna a fontos. Aki így van, annak a munka a bálványa.

Sokféle bálvány lehet. A család is óriási bálvány. Talán első gondolatod a gyerek, a vele kapcsolatos gondok, nehézségek. A családban a házastárs, vagy az unoka. Nem tudom melyik foglalja el a szívedet. Ezért mondja a próféta újra és újra Isten népének: Hányjátok el az idegen isteneket!

A pénz is óriási bálvány. Futnak utána az emberek, hogy minél többet keressenek, pedig tudják, hogy a pénz nem boldogít. Tőle várják a segítséget, nyugodtabb életet, öregséget, és sokszor ezért középpont a pénz. Családokban a legtöbb veszekedés a pénz miatt van. A pénz az isten és nem az Úr. Bálvány lehet a kert, a lakás. Nagyon sokszor bálványom egy ember is. Ki az idegen istened? Lehet évek óta mondja már az Úr, hogy hányd el az idegen isteneket. Nemcsak olyan bálványok vannak, amik élvezetet okoznak, vannak gyötrő bálványok is, akik keserűséget, fájdalmat okoznak.

A próféták figyelmeztetését Izráel nem vette komolyan, ezért volt a babilóniai fogság. A bálványimádásból mindig fogság lesz. Lehet hogy szeretnék, de már nem tudok szabadulni. Az indulat, a harag már rabságában tart, ha nem úgy történnek dolgok, ahogyan elképzeltem. Felháborít valami és már mondom. Hiába fogadtad meg, hogy soha többet nem mondom. Gyerekkoromban rájöttem a rabságomra. Szeretetlen voltam édesanyámmal. Fájt, hogy nem akarok ilyen lenni, szeretem az édesanyám, mégis miért beszélek így vele?

Gyötrő rabság a féltékenység. Sok embernél már gyerekkorában elkezdődött. A keresztfiam azt kérdezte, amikor megszületett a kisebb gyermek és már nem ő volt a középpont: Mi lenne Mamikám, ha egy rossz kisfiú felborítaná a testvérke kocsiját? Mindenki a testvérkével foglalkozik, mi lenne, ha titokban felborítanám a kocsiját!

Később a házasságban lehet, hogy rád volt féltékeny a férjed, és nem tudod, mit jelenthetett ez neki. Az egész házaséletet tönkreteszi. De lehet, hogy te voltál féltékeny. A múltkor mondta valaki, nézem, hova megy be a férjem. - Mi vagy te, detektív? Iszonyú fétékenység, mikor azt lesem, kivel áll szóba a férjem. Vagy nem bírom elviselni, ha a másiknak sikerül valami. Az kínoz, hogy a másiknak jól megy, hogy megáldja Isten és felhasználja.

Mennyiféle kötelék, Sionnak foglyai, Isten gyermekei között. Az anyagiasság, a fösvénység. Hány ember nem mer megvenni egy jobb falatot, mert pénzbe kerül. Nem mer élni azzal, amit Isten adott neki. Pedig hányan átéltük már, hogy napokon belül semmivé lett a pénz.

Annyiféle rabsága van Isten gyermekeinek. Nem vagy-e a sértődékenyég rabságában? Ha valaki nem úgy néz rám, vagy nem úgy szól hozzám, vége a világnak. De legkomolyabb rabság az igazam rabsága. A másiknak be kell látni, hogy nekem van igazam. Mindenkinek elmondom, hogy nekem adjanak igazat. Sionnak foglyai, - nem tartozol közéjük? Még súlyosabb, amikor szenvedély lesz a rabságból. Hányszor elhatározza egy iszákos, hogy abbahagyja és nem tudja megtenni, hogy ne igyon. Egy asszonynak mondtam: Te nem iszákos vagy, hanem eszékes. Abban keresi az élvezetet, amit eszik. Gyermekkoromban nyakig voltam az olvasás szenvedélyében. Nem tudtam abbahagyni, mert izgalmas volt.

Még borzalmasabb megkötözöttség: a gondolatok. Nem csinálok semmit, de szennyes, istenkáromló gondolataim vannak. Talán nem vagy képes szabadulni az öngyilkosság gondolatától. Hány ember kerül elmegyógyintézetbe félelmei miatt.

Sionnak foglyai, - hozzád szól Isten? Te vagy az az ember, aki már ismeri rabságát? Látod a haragból, gyűlöletből, indulatból kötelék lehet. Kötelékekből láncok lehetnek. Tudjuk, hogy a rabtartó mindig ugyanaz. A Sátán egy sötét, rettenetes hatalom.

De most ne magadra gondolj, hanem azokra, akik körülötted élnek. Talán tudod, hogy a férjed is fogoly, a gyermeked is rab. Így mondja az Ige: "Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait". A tieidet, akikért imádkozol, akik reménytelennek látszanak, és valahol mégis reménykedsz. Azt mondja az Ige, hogy: "Akik könyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." Bár volna valaki közöttünk, aki elkezdené a szeretetet könnyhullatással vetni. Tovább vetni akkor is, ha nem látszik semmi eredmény. Akik tovább vetnek, azoknak igéri az Úr, hogy vigadozással aratnak majd. Hol hagytad abba a vetést? Kinél? Az Úr figyelmeztet: ha reménytelen, akkor is vesd tovább.

Tudod-e mondani: Uram, hozd vissza! Ha én estem fogságba, engem, ha a férjem, a gyermekem, az unokám, hozd vissza. Tudsz-e sírva vetni, imádkozni? Ne várj vidám aratást, ha nem végzed komolyan a vetés munkáját. Bár személyes lehetne most számunkra: "Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók." Amikor az Úr megszabadított, én is olyan voltam, mint egy álmodó. Emlékszem egy családra, ahol egy leány került vissza az Úrhoz, az egész család sírt, nevetett egyszerre. Mert hatalmasan cselekedett velük az Úr.

Isten azt szeretné, ha meglátnád a körülötted élők fogságát és azért hozott ide, mert először benned akar cselekedni. Nem cselekedhet körülötted, csak akkor, ha először benned cselekedett. Tudod-e most kérni az Urat: Uram, hozz vissza engem a fogságból, és utána hozd vissza az enyéimet, hadd tudjunk igazán egész szívvel örülni Neked és egymásnak. Ámen.

1983. november 20.

Vissza a lap tetejére>>>

Hatalmasan cselekedett az Úr

"Grádicsok éneke. Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!. Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk. Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön! Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd. Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve." Zsoltár 126,1-6

Köszönjük Uram, hogy a szívünkben, életünkben igazzá tudod tenni ezt az éneket. Köszönjük, hogy ismered szolgaságunkat. Tudod, mennyit szenvedtünk ez alatt a szolgaság alatt. Te tudod, hogy milyen boldogtalan és felszabadulatlan az életünk. Kérünk, mutasd meg, mi az útja annak, hogy igazán szabaddá legyünk. Kérünk, szólíts meg minket most, az első alkalommal. Ámen.

Az első kérdés így hangzik: kik a Sionnak foglyai? Azt mondja az Úr: "Visszahozta az Úr Sionnak foglyait". Az Ő népe közül, az Övéi közül kik a foglyok? Lehetnek olyan emberek, hogy ismerik az Urat, meg is tértek, el is fogadták Őt, és mégis foglyok?

Milyen fogoly lehet egy ember, aki már megismerte az Urat? Ugye tudjátok, a Biblia lelki könyv. Belül vagyunk fogságban, belül a lelkünk nem szabad. Milyen fogság teszi tönkre az ember életét? Mert minden fogság, szolgaság, keserves állapot. A legismertebb fogság a bűnök fogsága, amiben benne lehet valaki, aki ismeri már Jézust, és mégis megmaradt egy-egy bűnnek a rabságában és nem tud szabadulni. Sokkal nehezebb annak a szabadulása, aki már megtapasztalta a szabadságot, aki már egyszer átélte, hogy Jézus megszabadított, és újra elkezdődött a bűn szolgasága.

Pár dolgot sorolnék fel. Talán a legfeketébb bűnnel kezdem. Valaki azt mondta: a bűnök között legsötétebb a harag szolgasága. A Biblia azt mondja: Aki haragszik embergyilkos. És mégis vannak emberek, akik magukat hívő embernek mondják és benne vannak a harag szolgaságában. Nagyon sokszor én is benne voltam, és rettenetes, hogy nem tudok megbocsátani. Értitek már mi a szolgaság, akarok megbocsátani, de nem tudok, el akarom felejteni, de képtelen vagyok rá. Nem vagy már talán nagyon régen ennek a rettenetes sötét, fekete, gyilkos bűnek a szolgaságában? Meg is bocsátok, de felejteni nem tudok. Amíg nem felejted el, benne vagy a szolgaságában. Iszonyú gondolatok tudnak jönni ezzel kapcsolatban. Valaki azt mondta: amíg nem látom az illetőt, azt gondolom, szabad vagyok. Amint meglátom, valami összeszorul bennem, végem van, már haragszom.

A másik az indulat szolgasága. Ez nem olyan mint a harag, hogy éveken, évtizedeken keresztül tart, hanem hirtelen fellobbanó indulat. Semmi bajom nincs vele, csak váratlan pillanatban elkap az indulat, a harag és tönkretesz. Lehet, hogy a másik fél is pontosan úgy haragszik rám. És ő is azt hiszi, jogos a haragom. Vajon nem vagy-e foglya az igazadnak, a haragnak, az indulatkitörésnek, talán olyankor kiabálsz, veszekszel, és utána fáj, miért kellett ez megint? Újra ugyanaz vagyok.

Sok minden van, aminek még rabja lehet az ember: versengés, irigység. Nagyon sokszor van versenytársam, mikor úgy látom, a másiknak jobban sikerült valami, az szerencsésebb az életben, jobban mennek a dolgai, és irigy vagyok. Ezért bántom nagyon sokszor, hibát keresek, szemére vetek dolgokat. Sokszor benne voltam az irigység és versengés szolgaságában. Olyan sokszor teszünk valamit hiúságból, csak azért, mert embereknek akarok tetszeni. Szeretném, ha mindenki jót mondana felőlem. Belső és külső hiúság egyaránt rabság.

A következő a testi kívánságok rabsága. Hányszor eldöntik emberek: nem eszem édességet, mert attól hízom. És nem bírja ki. Nem is kell különösebben mondani az ivás rabságát. Van aki a vásárlásnak a szolgája. Olyan klassz cuccot vettem. Aztán valami mást lát és azt is megveszi. Mindig kell valami új, valami más. A pénznek is azért rabja az ember, mert azon mindent megvehetek. És amikor mindent megvettem, akkor sem vagyok boldog, mert kiderül, ez nem tesz boldoggá. Nagyon sok ember a családjának lesz a rabja. Nem is neki kell valami, hanem most már a gyerekeknek, hogy azoknak legyen meg mindenük. És szegényeket nem teszem boldoggá vele.

Aztán ott van a természetem rabsága. Szeretnék kijönni belőle, és képtelenség. Magában csendben mindenki mondja ki, minek vagyok a szolgaságában. Ilyen is van, hogy a munka rabja vagyok. Ismertem egy idős embert, nagyon komolyan beteg volt. Megkérdeztem: miért nem hagyja már abba a munkát? Szeretném én, de nem tudom. Egy életen keresztül csinálta és képtelen volt abbahagyni.

Próbáljátok most kimondani a magatok szolgaságát. Szabad ember vagy, vagy a gondolataid rabja? Nem tudom abbahagyni, mindig újra jönnek a gondolatok. Minek vagyok a foglya? Mert az Ige azt mondja: visszahozta az Úr Sionnak foglyait. Hova hozta vissza? Magához! Ki a rabságból, szabad életre. Voltál már valaha szabad? Jó volna most erre a kérdésre belül őszintén válaszolni. Ha voltál, Isten oda szeretne visszahozni. Ha soha nem voltál, akkor is oda szeretne hozni, amire Ő teremtett téged. Vissza az Édenbe, a Vele való kapcsolatba, az igazi életbe. Olyan jó volna most testvérek, ha hinnénk, Isten most ezt nekünk mondja. Azért van most ez a Zsoltár, mert Isten ezt meg akarja tenni veled. Mered-e hinni, Isten ezen a héten visszahoz a rabságodból az Isten fiainak csodálatos szabadságára. Ami az Isten gondolata volt felőled. Hiszed-e azt, hogy Isten szava igaz és ma este ez a Zsoltár nem véletlen.

"Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók." Voltál-e már úgy, hogy valami nagyon nagy dolog történt veled, valami nagy öröm ért, és azt mondtad: olyan az egész, mintha álmodnék. Meg kellett csípni magam, ébren vagyok, vagy álmodom? Nagyon sokan elmondták, mikor visszajött a férjem a fogságból, másnap reggel azt mondtuk: tényleg igaz, vagy csak álmodunk?

Isten ki akar hozni abból a szolgaságból, rabságból, amiben halálosan boldogtalan vagy. "Olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással." Sokszor mondta valaki: mikor új életet nyertem, össze kellett fogni a számat, hogy ne mosolyogjak folyton. A nyelvünk vigadozása, hogy mindenkinek mondani kellett: szabad vagyok, új életem van. Nem tudtam nem mondani. Ismered ezt az állapotot? Megtelt-e valaha így a szád nevetéssel és a nyelved ujjongással? Szeretnéd-e most ezt átélni?

"Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!" Talán otthon a családban, vagy a munkahelyeden, akik nem ismerik az Urat, azok is mondják majd: mi történt ezekkel? Hatalmasan cselekedett az Úr! "Azért örvendezünk!" Hiszed azt, hogy veled is tud cselekedni? Valaki azt mondta: mindenkivel tud cselekedni, de velem nem. Bárki megtérhet, én nem. Akármilyen állapotban vagy, hatalmasan cselekedhet veled az Úr.

"Hozd vissza Uram a foglyainkat, mint patakokat a déli földön!" Azoknak szeretném mondani, akik másokra gondoltak most. Lehet, van olyan a családban, akiről tudod, hogy fogoly. Talán évek, évtizedek óta imádkozol értük. Lehet a gyerekedért, aki az ital rabja. Nem tudom a férjed minek a foglya. Vannak rabok a családban? "A mi foglyaink." Szeretném, ha a bizalom és hit felébredne benned: az Úr vissza tudja hozni. Akiért talán már nagyon sokat imádkoztál, és időnként elfogyott a remény, hogy nem lesz ebből semmi. Most biztat az Úr, kérjed teljes szívvel: "Hozd vissza Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földről." Ismerjük biztosan mikor tavasszal elkezdenek a patakok csobogni. Fölenged a jég, ott valami történik. Elhiszed, hogy Isten azzal is megteszi, akire most gondolsz?

"Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd." Volt-e már úgy, hogy mondtad az Igét, és közben potyogott a könnyed? Talán magaddal kapcsolatban, hogy nem leszek én más soha. Uram, vethetek még? Aki vetett, az már tudja, hogy jó a magot megöntözni. Aki vetett vagy plántált, az tudja, hogy víz is kell hozzá. Nagyon sokszor vetéseinknek az a baja, hogy nem volt könnyhullatás, nem fájt igazán. Most nem is igazi könnyekre gondolok, hanem csak ott belül arra a mély fájdalomra. Akik sírva vetik a magot, azok jönnek majd elő vigadozással, kévéiket emelve.

Ugye tudjátok, a hallott beszéd csak akkor használ, ha hittel párosítjuk. Most hallod az Isten beszédét, nem én kerestem az Igét, az Útmutató ma esti Igéje ez. Tudod-e most hittel párosítani? Uram, Te mindent megtehetsz. Lehet hogy elkeseredetten jöttél ide, reménytelenül. Az Úr azt ígéri, hogy vigadozással arathatsz majd, kévéidet emelve.

Úgy érzem, először téged akar kihozni az Úr. Ki a hit földjére, a bizalomba, a Vele való kapcsolatba. Aztán majd a tieidet. "Higgy az Úr Jézus Krisztusban és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe." (ApCsel 16,31). Engeded-e magadat kihozni az Úrhoz? Mondod-e: Uram keress meg engem, nagyon eltévedtem. Hozz vissza engem!

Szeretném ha megértenéd: érted folyt már a könnyhullatással való vetés. Tudod-e, hogy Jézus nemcsak a könnyét hullatta, hanem a vérét is amikor vetett. Láttad-e Őt valaha, ahogy ment fel a Gecsemánéból a Golgotára, és hullottak a könnyei, hullott a vére. Jézus így vetett. Biztos, hogy fölötted is sokat hullott már a könny és a vér. Annyira megdöbbentett egyszer, mikor az Ószövetségben olvastam: Az én Lelkem sírni fog a rejtekhelyeken és zokogva zokog a ti szívetek keménysége miatt. Nem vetted észre, pedig Isten Lelke sírt. Láttad Jézust, amikor Jeruzsálem fölött sírt és mondta: "Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók!" ((Lk 19,42). Látod a síró Szentlelket, a síró Jézust és fölötte a bánkódó Istent? Ők vetettek! Vajon lesz-e aratás? Akarod-e? Isten soha nem tesz semmit akaratunk ellenére. Most kérdezi tőled, akarsz-e meggyógyulni? Akarsz-e boldog, szabad emberré lenni? Mert idehozott, azt jelenti, Ő akarja. Hogy ez az Ige a ma esti Igénk, annyit jelent: Ő elhatározta, hogy vetni fog egész héten. A kérdés az, hogy engedsz-e az Ő szavának?

Imádkozzunk! Uram, egyenként tudod rólunk, hogy mennyi szomorúságot okoztunk már Neked szívünk keménységével, akaratosságával, ellenállásával. Áldalak, hogy van hited hozzánk. Köszönöm, hogy ezért hoztál ide. Kérünk segíts, hogy ma este elmondjuk Neked őszintén: Uram, én is akarom. Akarom, hogy kihozz a szolgaságomból, akarok egészen a Tied lenni. Hadd mondjuk el Uram, hogy jogot és szabadságot adunk Neked, tegyél velünk, amit akarsz, tetszésed szerint. Áldd meg az esténket, hadd válaszoljunk az Igére. Köszönöm, hogy hallod most a kérésünket. Látod mi is foglyok vagyunk, még imádkozni sem tudunk igazán. Kérlek, hogy oldd fel a szánkat, nyelvünket, hogy tudjunk szólni Hozzád. Köszönöm, hogy kérhetünk egy szívvel, áldj meg minket, nevedért. Ámen.

Biatorbágy, 1988. november 20.

Vissza a lap tetejére>>>

Hiába néktek

"Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őríző. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget." Zsoltár 127,1-2

Uram, segíts, hogy valóban Hozzád tudjunk térni. Kérlek, bocsáss meg nekünk, hogy annyira magunk feje szerint, a magunk útján járjuk az életünket. Kérünk, áldd meg bejövetelünket ebbe a házba, és segíts, hadd legyen ez a bejövetel a Te országodba való bemenetel. Szeretnénk Jézus Hozzád térni. Kérünk, fordulj hozzánk. Ámen.

Ebben a két igeversben egyetlen szó visszhangzik: "hiába". Milyen rettenetes szó ez. Ha valaha elhangzott nálatok, az életetekben, tudjátok, hogy rettenetes súlya van. Milyen borzasztó, amikor sok fáradság, erőlködés végén kiderül, minden hiába. Nagyon sokszor szülő esik kétségbe, amikor gyermekét a harmadik iskolába íratja be, és amikor érdeklődik azt mondják: kérem, minden hiába, nem tudunk a gyerekkel mit kezdeni, tessék máshova elvinni. Vagy talán házastársak sok nézeteltérés, veszekedés után odajutnak: nem tudunk megegyezni, hiába, nem megy az együttes élet. De talán a legrettenetesebb, amikor egy beteg mellett az orvos mondja ki: kérem, mindent megpróbáltam, de hiába. Rettenetes, amikor az ember sorsdöntően mondja el, hogy "hiába".

A két vers háromszor mondja el ezt a szót, hogy "hiába". Annyit jelent: nincs reménység. "Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői." Rettenetes azt érezni, hogy "hiába".

A fiatalok dolga az építés, amikor még maga a szervezet is épül. Erősödik, tanul. Tudásban épül, kijárja az iskolát, építi az élete házát. A fiatal élet építője sokszor a szülő, aki mindent megpróbál, mindent beleépít gyermeke életébe. Sok helyen mire megszületik a gyermek, már betétkönyve van. Mindent megpróbál a szülő, hogy iskoláit elvégezze, jól menjen férjhez egy leány. Minden szülőnek megvan a terve, hogy mit is akar építeni. És nagyon sokszor az ember rájön, hiába, nem az lesz a gyermekből amit reméltem, hiába építettem.

Aztán eljön a szerelem időszaka. Mindenki szeretné az életét úgy építeni, hogy abból nagyon boldog házasság legyen. És milyen rettenetes, amikor egy élet a sok fáradozás után odajut, hogy minden hiába. Lehet, hogy a gyerek, akire mindent rááldoztatok, rossz társaságba került és iszik. Már kétszer volt elvonókúrán. Azt mondták az orvosok, nem nagy dolog, kigyógyul belőle. És megint ugyanott van. Minden hiába, se az orvos, se mi nem tudunk rajta segíteni. Hiába építettünk. Szeretném, ha saját életetekbe tennétek bele ezt a képet, hogy hiába épít az építő.

De miért hiába? "Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői." Komoly dolog ez, hogy az Úr nem építi. Az a kérdés, miért nem? Megálltál már ezzel a kérdéssel az Úr előtt, hogy Istenem, miért nem építed, miért nem sikerül semmi? Jó volna megállni, és megkérdezni: Uram, miért nem építed a dolgainkat, anyagi életünket, - miért nem?

A következő "hiába" így hangzik: "Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őríző." Az őrzés általában az idős emberek dolga. Bizonyos koron túl már nem épít az ember, megpróbálja megőrízni azt, ami van. Már talán idős ember vagy, szeretnéd őrízni a házat, a kertet, a vagyont, amit kerestetek. Milyen jó volna, ha nem szórnák szét a fiatalok. Hányan mondják: nem becsülik meg, amit keservesen szereztünk. Az életünk ment rá a házra, ha tudnák, hogy mit dolgoztunk vele. A kertet pedig, amire olyan nagy gondot fordítottunk, a gaz veri fel. Négykézláb szedem a gazt, ha már nem tudom tovább nézni. Hiába, nem érdekli őket. Rettenetes rájönni az öregnek, hiába dolgoztam, minden tönkremegy, a fiatalok nem becsülik meg, nem kell nekik, inkább planelházba mennek, ott nem kell dolgozni.

Nagyon szeretném, ha kicsit belegondolnátok az előző nemzedék fájdalmába. Minden hiába. Mennyi kinevetést, legyintést kap sokszor a szülő, ha figyelmeztetni szeretné gyermekét, vagy megőrízni a reá leselkedő bajoktól, bukásoktól, tönkremenésektől. Hiába őríz az őríző. Egy korosztálynak a mérhetetlen fájdalma, hogy hiába csinál mindent. Hiába vigyáz az egészségére, hiába figyelmezeteti, kéri: ne cigarettázz! Ne csináld ezt a buta fogyókúrát, tönkre fogsz menni. De neki a jó alak kell.

Mennyi idős ember mérhetetlen fájdalma, hogy szétzüllik a család. Nem tudunk összejönni. Milyen szép volt a családi élet, amikor még esténként összeültünk Bibliát olvasni. Most még egy vasárnapi ebéden sem tudunk együtt lenni. Jönnek mennek mint egy vendéglőben.

Jó volna egy kicsit a saját magunk problémáját behelyettesíteni. Miért nem őrzi az Úr a családi életedet, gyermekedet, unokádat? Így mondja az Ige: "Ha az Úr nem őrzi a várost", már nemcsak házat mond, várost, "hiába őriz az őriző." Hát miért nem őrzi? Talán imádkozol is, mikor kocsival mennek, hiszen olyan könnyelmű a fiam, sokszor iszik. Uram, most csak Te tudsz segíteni!

A harmadik hiába: "Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek!" A harmadik korosztályba tartoznak a felnőttek. Nem öreg még, hogy csak őrizni akarna. Nem is fiatal már, hogy tele lenne tervekkel. Valahol középen fárad, korán kel, későn fekszik. Állandóan van valami, amit tenni kell, soha nem kész a dologgal, akármilyen korán kel és későn fekszik. Ennek a kornak egyetlen mondata: fáradt vagyok. A családban azon vitatkoznak, ki a fáradtabb, a férj, vagy a feleség. Az Ige azt mondja, hiába kelsz fel korán és fekszel le későn. Egyszer rájössz, tökéletesen hiába.

Egy kis történetet olvastam, ez volt a címe: Pen. Egy fiút hívtak így, aki sápadt, sovány volt. Osztálytársai penészvirágnak hívták. Ebből maradt ez a rövidítés, hogy Pen. Egy lelkész írta le, hogy ez a gyerek a többivel együtt Németországban átélte a bombatámadásokat. Egy pincében jöttünk össze minden nagy támadás után. Egy gyertyacsonk mellett olvastuk az Igét. Olyan közel volt hozzánk az Úr mindig. Egyik alkalommal látom, hogy ez a kisfiú megáll és megvárt engem. Azt mondja nekem ez a sovány kisfiú: Tiszteletes úr, a mai napon mindenem elégett. Egy bomba szétvitte a házat, mindent. Az üszkök közül jöttem ide, semmim nem maradt, - csak a Megváltóm. És amikor ezt kimondta, ragyogott az arca. Csak a Megváltó! Megfogtam a kezét és azt mondtam: fiú, akkor neked mindened megmaradt. Rámnézett, a szeme ragyogott, két könnycsepp kiesett a szeme sarkából, - igen, nekem mindenem megvan.

Hadd kérdezzelek, ha téged érne valami, ha azt kellene mondanod, életem minden munkája hiába volt, vajon megmaradna-e a Megváltód? Tudnád-e mondani, nem veszett el semmi. Mert azt mondja itt a végén az Ige: "Szerelmesének álmában ád eleget." Nem kell félni, aggódni. Fáradság nélkül, erőlködés nélkül, ingyen kegyelemből mindent megkap. Akinek megmaradt a Megváltója, annak mindene megmaradt. Vajon van-e neked Megváltód? Megtaláltad-e Őt igazán? Mert lehet, hogy lesz az életednek egy olyan pillanata, amikor kiderül, hogy minden hiába. Romokban hever körülötted minden. Vajon úgy leszel-e akkor, mint ez a kisfiú? Mindent elvesztett, de azért mindene megmaradt. Jó volna eljutni oda, hogy ezen a héten megtalálnád ezt a Megváltót, aki neked attól a perctől kezdve, hogy megismerted Őt, mindeneddé lesz. Akkor valakihez tartozol.

A harmadik "hiába" szóra nem adtunk választ. Azért nem épít veled, mert Isten a bűnnel nem épít együtt. Tudod mit jelent ez? Amikor bekerült az első bűn, az első lopott dolog, az első hazugság, abban a pillanatban az Úr szép csendesen elhúzta a kezét az életedtől. Nincs tovább. Valakinek azt mondtam: mernéd kérni az Urat, Uram, légy szíves, építs együtt a hazugsággal, a bűnnel, azzal a tisztátalan viszonnyal, amiben élek valakivel. Isten elveszi kezét és nem épít veled tovább.

Abban a pillanatban, amikor elindultál a magad feje, akarata szerint, nem őrzött tovább az Őriző. Ment tovább csendben minden, nem történt semmi, csak éppen már senki nem őriz. Akármennyit dolgozol, akármennyi pénzed lesz, soha nem lesz elég, mindig több kellene. A Biblia azt mondja: "Elég néked az én kegyelmem!" (2Kor 12,9). Más soha nem lesz elég. Ennek a kis Pen-nek elég volt. Miután mindent elvesztett, még mindig megmaradt Isten szeretete, kegyelme. Jöhet bármi, azt a jót, amit Krisztusban megnyertünk, senki nem veheti el tőlünk. Vajon megtalálod-e most ezt az egyetlen, igazi jót? Ha nem találod meg, kár volt erre a hétre idejönni. Mert akkor ez is "hiába". Testvérek, a szívem szakad meg, ha e fölé a hét fölé oda kell írnia Istennek, hogy "hiába." Bár igazán tudnád kérni ma este: Uram, semmi mást nem akarok most, csak Téged, és a kegyelmedet.

Imádkozzunk! Uram, annyiszor álltam meg úgy a magunk eseményei fölött, hogy ez is hiába. Ez az utam is hiába volt. Ez a fáradság, ez a protekciókérés, ez a rendezni próbálása a dolgoknak. Mennyi minden fölött ott volt ez a rettenetes szó, hogy hiába. Kérünk, könyörülj rajtunk, kezdj velünk olyan életet, ahol mindennek, a legkisebb dolognak is értelme van, mert együttmunkálkodsz velünk, mert áldást adsz a dolgainkra. Uram, hadd találjunk úgy Hozzád, hogy mindennek egyetlen értelme legyen, Te és akaratod, a szereteted. Áldj meg minket így Uram! Hadd tudjunk ma este úgy kérni, kezdj velünk olyan újat, ami nem lesz hiábavaló. Ámen.

Biatorbágy, 1988. január 31.

Vissza a lap tetejére>>>

Bízzál az Úrban

"Grádicsok éneke Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után. Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. Amilyen az elválasztott gyermek anyjánál, mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!" Zsoltár 131,1-3

Hadd adjunk hálát Uram, a biztos helyért, amit adtál közeledben. Hadd áldjunk, hogy megpihenhetünk szeretetedben, kegyelmedben. Kérünk, hogy áldd meg ezt a hetet számunkra. Ítélj, gyógyíts, cselekedj velünk úgy, ahogy arra szükségünk van. Köszönjük, hogy már az első estén kezedre bízhatjuk lelkünket, életünket. Ámen.

A Biblia azt mondja: "Minden féltett dolognál jobban őrízd meg szívedet!" (Péld 4,23). Az Ige itt így mondja: "Nem fuvalkodott fel az én szívem". A legnagyobb veszedelem a szívre nézve, hogy felfuvalkodik. Mindnyájan tudjuk, mennyire hajlamos erre a szívünk. Az Ige azt mondja: Kezemet adom rá, hogy nem marad büntetlenül az az ember, aki felfuvalkodik. Mint minden bűn, úgy a felfuvalkodottság is a szívnél kezdődik.

Dávid így mondja: "Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem". Mikor elolvastam a Zsoltárt arra gondoltam: nem merem elmondani, mert az én szívem nagyon hamar felfuvalkodott és felfuvalkodik. Vajon Dávid mondata a mienk is?

Egy verssel később Dávid már a lelkéről beszél. A német fordítás szerint mind a kettő a szív. Sokszor úgy érzem, a szívem, lelkem, az egy. Ez vagyok én. A kettő ugyanaz a fogalom. Utána mondja: "Lecsendesítém és elnémítám lelkemet". Más helyen így mondja: a szívemet. A szívem, lelkem a belső emberem. A szívnek elrejtett embere. Bent van valaki, akit úgy hívok, hogy én. Mi nem látjuk, csak a külsőt, de Isten belül is látja szívünket, lelkünket. Isten tudja, mennyire fuvalkodott fel a szívünk, és hogy elmondhatjuk-e Dáviddal: "Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra".

Az ember vágya kicsi korától kezdve, hogy nagy legyek. A családban a legkisebb voltam és mindenki nekem parancsolt. Egyszer azt mondtam: nem csodálom, hogy a kisebbik fiú ment el otthonról. Ő is nagy akart lenni, önálló valaki. Az ember nem tudja lecsendesíteni szívét a nagyravágyásban, mert születésünktől kezdve bennünk van. A szemem nagyralát. Kérdezzük most meg magunktól: hol a szemem? Hova nézek? Nem mindig magasabbra? Nem mindig úgy vagyok, mennyivel jobb lenne, ha többem volna, magasabb állásba kerülnék? Jobban megbecsülnének, ha valaki lennék. Nem úgy van, hogy szemeink mindig magasra néznek?

Jézus szemei mindig lenéztek a kicsikre. Ő a legnagyobb magasságból jött erre a világra és mindig a kicsit látták meg szemei. Az ötezer megvendégelésénél a kicsi gyereket látta meg és a kicsitől fogadta el és áldotta meg a keveset. Jézus mindig a kicsit, a nyomorultat látta meg. Gondoljunk a samáriai asszonyra, akin keresztül Isten olyan nagy ébredést adott. Azon keresztül, aki a legmegvetettebb volt a faluban. Jézus szemei őt látták meg a Jákób kútjánál.

Egy lelkipásztor testvérem mondta el, hogy kislányával ment a városnak egy olyan részén, ahol csupa szemetes, piszkos utcák voltak. Megszólalt a kislány: édesapám, nézzed, milyen gyönyörű virágok. - Hol vannak itt szép virágok? Sehol nem látok. A kislány a kerítésrésen látott be egy virágkertészetbe. Amikor az édesapa lehajolt, akkor látta, hogy valóban milyen gyönyörű virágok vannak ott.

Mi mindig nagyralátunk, magasra akarunk nézni, pedig ha lehajolnánk, akkor látnánk meg igazán Isten csodáit a kicsikben, szegényekben, senkikben. Jézus így mondotta: "Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől és a kisdedeknek megjelentetted." (Mt 11,25). Vajon nem ez a baja egész életünknek, hogy a szívünk felfuvalkodott, és mindig nagyralátok, hogy valamivé lehessek, és közben elmegyek az Isten csodái mellett, amik lent vannak, amiket a kicsinyeknek jelentett meg. Újra szeretném kérdezni: a szemed hova néz, mit lát most? A legkisebbeket, vagy a legnagyobbakat? Nem vágyakozol erődet meghaladó csodadolgok után?

Vajon értjük-e, mit jelent ez: "Lecsendesítém és elnémítám lelkemet." Nagyon sokszor, mikor úgy érzem, hogy nem jól bántak velem, valami úgy háborog belül. Talán napokra tönkremegy az életem, mert nem tudom lecsendesíteni a szívemet. Este mikor úgy fekszem le, hogy valami nagyon felháborított, olyan nehéz imádkozni, az Úr közelébe jutni, mert nem csendes a szívem. Ezért énekeltük: "Csendes légy, s az Úr vezet majd." Rettenetes dolog, amikor nem csendes a szívem. A testvérek is voltak már úgy nyilván, hogy akartak és nem tudtak imádkozni, valahogy nem sikerült.

Azt mondja az Ige: "Elnémítám lelkemet." Biztos hoztunk magunkkal egy csomó zajt, ilyeneket, hogy miért bánnak így velem? Talán olyat, amikor én bántottam meg valakit. Akkor még inkább háborgok, mert mondom az igazamat, akkor is, ha tudom, hogy nincs is igazam. Az első amit vár tőled az Úr, hogy csendesítsd le lelkedet és némítsd el belül a szívedet, hogy hallani tudjuk szavát.

Úgy megörültem ennek a képnek: "Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem. Mennyire csodálatos kép ez! Miért elválasztott gyermek? Mert egy gyermek, amelyik még szopik, nem tud nyugodtan pihenni, mindig keresi a magáét. Egy elválasztott gyermek megelégített gyermek, talán már megette a vacsoráját és nyugodtan tud pihenni. Vajon nem úgy vagyunk-e az Úrral, hogy nem vagyok elválasztott gyermek, valamit mindig akarok Tőle, most ezt add meg Uram, most azt tedd meg, és nem vagyok csendben. A vágyaink, kívánságaink nem hagynak nyugodni, mindig van követelésünk az Úrral szemben.

Egy apa azt mondta a kisfiának, bármit kérhetsz, csak gyere nyugodtan hozzám. Bejött a kisfiú, az apa azt kérdezte: mit akarsz kisfiam, miért jöttél? A gyerek azt mondta: édesapám, nem kérni jöttem, csak engedd meg, hogy itt üljek és nézhesselek. Mentél-e valaha így az Úrhoz? Uram, most nem kérni, nem panaszkodni jöttem, nem akarok Tőled semmit, csak szeretnék itt pihenni Nálad, szeretni szeretnélek. "Mint az elválasztott gyermek az anyjánál".

Erre hív minket az Úr az első estén, az első Igével. Sokat néztél magasra, sokat futottál a boldogság után. Olyan vagy, mint egy fáradt gyermek, és most azt kéri az Úr: próbálj olyan lenni, mint az elválasztott gyermek az anyja ölében. "Mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem." Nem követel, nem háborog, nem panaszkodik, - pihen. A német fordítás így mondja: Mint az elválasztott gyermek, úgy pihen, úgy nyugszik bennem a lelkem. Ez volna a legelső dolgunk. Igyekezzetek bemenni abba a nyugodalomba, amit az Úr szerzett. Aztán majd elmond Ő mindent, amit el akar mondani. Csak ma modjuk el Neki: Uram, szeretnék megpihenni nálad.

Ha valamit nem jól tettél, van egy menedékhely. Ez az egyetlen hely a kereszt, ahol nem ér minket utol se vád, se követelés, se ördög, senki. "Mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem." Úgy nyugszik bennem a lelkem.

Végül még egy mondat: "Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!" Az anyjánál pihenő gyermek tud várni. Isten ma azt mondja neked: bízzál, és várjál az Úrra ezen a héten. Ne várj senki másra, emberekre, dolgokra. Szíved forduljon oda teljesen az Úr felé, Ő tudja, mit akar adni. Legyünk itt úgy, hogy most ne mi akarjunk valamit, hanem bízzuk az Úrra, mit akar adni. Szemeink az Úrra nézzenek, és akkor nem tekintgetünk mindenfele. Akkor el tudjuk mondani: Uram, amit Te akarsz adni, amire szerinted szükségem van, azt add.

Várjál az Úrra. Nem az ajándékaira, nem arra, amire úgy gondolod, hogy szükséged van. Jó nekünk úgy elindulni erre a hétre: Uram, mint az elválasztott gyermek, úgy akarok benned pihenni és várni arra, amit Te adsz nekem. Jó volna nem magasra látni, nem célokat kitűzni. Jó volna elengedni magunkat egészen abba a kézbe, amelyikre azt mondja az Ige: jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek. Nem én tudom jól, Ő tudja jól. Lehet egészen mást ad, mint amit vársz. Nem kérdezem, mit vársz ettől a héttől. Várjad az Urat és bízzál Benne!

Imádkozzunk! Uram, olyan sokszor fönt kerestem valamit. Valami megújulást, valami egészen újat. Úr Jézus, olyan sokszor valamit kerestem és nem Valakit. Kérlek, segíts rajtunk, hadd találjuk meg a helyünket Nálad, a közeledben. Már ma este hadd tudjuk lecsendesíteni, elnémítani a szívünket és kérni Tőled azt, amire úgy látod, hogy szükségünk van. Amit Te akarsz adni, amiért idehoztál. Kérlek, hogy add meg, cselekedd meg, mondd el. Segíts mindig közeledben maradni. Áldd meg az első esténket, segíts, hogy tudjunk imádkozni, elmondani ami a szívünkön van. Kérünk, áldj meg minket egymás számára. Áldd meg a hétnek minden napját, minden óráját, a Te neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1988. május 15.

Vissza a lap tetejére>>>

Huséget esküdött az Úr

"Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról; Aki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének: Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; nem bocsátok álmot szemeimre, s pilláimra szendert; Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot." Zsoltár 132,1-5

"Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, amelyekre megtanítom őket, fiaid is mindörökké székedben ülnek. Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül. Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem; Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel; papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek. Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog." Zsoltár 132,11-18

Hálát adunk Uram, hogy jelenléteddel számolhatunk. Köszönjük, hogy szólni kívánsz hozzánk. Áldunk, hogy áldást készítettél számunkra. Kérünk, áldd meg most az első Igét és szólíts meg Lelked által. Nevedért kérünk. Ámen.

A Zsoltár első verse elmondja, hogy "Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról." Aztán elmondja, hogy Dávid megesküdött az Úrnak, és fogadást tett. Amikor ezt olvastam, arra gondoltam, vajon megtehette-e Dávid, hogy addig valóban nem aludt? "Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba; Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert." Azt mondtam magamban: ilyen az emberi kezdeményezés, amikor emberileg fogadunk és határozunk el valamit. Dávid nem tehette meg, amit fogadott, mert Salamon épített házat az Úrnak. Nem tehette meg, hogy addig nem aludt és nem ment fel ágyasházába.

Eszembe jutott még egy fogadás a Bibliában, amit szintén nem tudtak megtartani. Pál apostolt meg akarják ölni és 40 ember átok alatt kötelezi el magát, hogy nem esznek és nem isznak addig, míg Pált meg nem ölik. Magamban azt mondtam: na és most éhen haltak, vagy mi lett velük? Biztos, hogy nem. Mikor látták, hogy nem tudják elfogni és megölni, biztos, hogy ettek.

A testvérek fogadtak már és meg is tartották? Nincs-e valami, amit nagyon komolyan fogadtak, és nem voltak képesek megtartani. Ez a Dávid nyomorúsága és a mi nyomorúságunk is, hogy nem vagyunk képesek megtartani, mert emberi kezdeményezés.

A 11. verstől az isteni kezdeményezésről olvasunk: "Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól;" Dávid nem tudta megtartani. Hány ember tett házassági esküt, hogy vele megelégszem, soha nem hagyom el. Igazán?! A mi esküvéseinkkel baj van, - nem tudom megtartani. Jobb, hogy ne esküdj, - mondja az Ige. De ha Isten esküszik, az egészen más. Egymás mellett van a kettő: az Úr hűséget esküdött Dávidnak, és nem tért el attól, Dávid hűséget esküdött az Úrnak, de nem tartotta meg.

Az isteni kezdeményezés egészen más, mint az emberi. A Zsidókhoz írott levélben így olvassuk: "Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü; Miért is az Isten kiválóbban meg akarván mutatni az ígéret örököseinek az Ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe, Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen minékünk, mint akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet, Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpitnál." (Zsid 6,16-19). Isten esküvése egészen más, Ő nem változtatja meg esküjét. Megtartja amit Dávidnak és az övéinek ígért.

"Hűséget esküdött az Úr Dávidnak és nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;" Ezt is megtartotta Isten. Dávid fia örökkévaló király, aki Jézus. Így folytatja az Ige: "Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, amelyekre megtanítom őket, fiaid is mindörökké székedben ülnek." Olyan csodálatos az, hogy Dávid Fia egy van, de fiak sokan vannak. Jó volna, ha mi is azok lennénk valóságosan: a hit gyermekei, Dávid fiai, győztesek, ahogyan az Ige beszél róluk. "Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem." (Jel 3,21). Az Ő gyermekei, az Ő szolgái, az Ő fiai, Vele együtt fognak ülni a királyiszékben Isten ígérete szerint.

Az Úr beváltja ígéretét. Jézus már ott ül és az övéi is mind ott fognak Vele ülni, "Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, amelyekre megtanítom őket." Még egy mondat azzal kapcsolatban, amire Isten megesküdött. Olyan érdekes a Bibliában, hogy Mózes nem mehetett be az ígéret földjére, csak Józsué. Ugyanúgy Dávid nem építhette meg a templomot, csak az ő fia, Salamon. A Fiú az aki épít. "Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül;" Sion az Ő népe. Jézus építi meg az igazi templomot, a Szentlélek által élő kövekből, - belőlünk. A templom most is épül még. Arra a napra, amikor majd készen lesz, visszajön Jézus. Nem kézzel csinált ház a Sion. Világosan elmondja a Biblia: kézzel csinált templomokban nem lakik, csak élő templomban. "Ahol ketten vagy hárman egybegyülnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." ((Mt 18,20).

Olyan jó a 133. Zsoltárt olvasni: "Ímé mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! ... Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!" Jó volt azt kérnem, hogy itt most igazán együtt lakozhassanak az atyafiak, mégpedig az Úr szerint szeretetben. Engedjünk Neki most mindenben, hogy itt is építhetné az Ő házát. Mert a Siont választotta ki az Úr, az övéi közösségét, az övéi gyülekezetét.

Elmondja az Úr az ígéreteit: "Itt lesz nyugvóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem." Ha az Úr nyugvóhelye, akkor a mienk is. Ahogy a Jelenések könyve mondja: "Isten sátora az emberekkel van." Lehet Vele együtt, lehet a közelében lakozni. Ha közelében vagyok, minden megnyugszik bennem, a gondolatok, különféle problémák. Abban a bizonyosságban lehetek, hogy minden megoldódik, mert az Úr itt van.

Egy időben sokat utaztam, egyik szolgálati helyről a másikra. Az egyik állomáson valaki azt kérdezte tőlem: hogy van? - Köszönöm, jól, kicsit fáradtan. - Hát igen, mondta, nyugalma nincs, de békessége van. Amíg a földön vagyunk, nem lehet úgy nyugalmunk, hogy állandóan egyhelyben ülünk. De a belső nyugalom és békesség mindennél többet ér. Olyan jó volt úgy felszállni a következő vonatra: nyugalma nincs, de békessége van. Az Úrnál meg lehet találni a nyugvóhelyet.

Így mondja tovább a Zsoltár: "Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jól tartom kenyérrel." Aki az Úrnak engedelmes, annak mindig van eledele. Mindig örömmel teli, mert megelégedett a lelke. Amikor az Úrnak engedelmeskedik, a lelke erősödik, mert akkor táplálkozik. Valaki azt mondta: könnyü maguknak, mindig szolgálnak és állandóan esznek. Azt mondtam, nem igaz. Mindenkinek, aki engedelmeskedik nagyon jó, mert mindig eszik. Nemcsak akkor, ha igével, de ha bármivel szolgálok az Úrnak. Jézus azt mondta: "Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem."(Jn 4,34). Amint az akaratát teszi bárki, már rögtön boldog. Amint engedelmeskedem szavának, amint megtettem amit tőlem kért, a lelkem azonnal erősödött, örömmel teli és jóllakott.

Nem az a baj, hogy keveset eszel lelkileg? Kevésszer van belül igazi örömöd? "Az Úrnak öröme a ti erősségtek." (Neh 8,10b). Ha Benne örülök, mindig erősödöm. Jó volna többet enni. Testileg talán sokat is eszünk. De jó volna lelkileg sokkal komolyabban cselekedni kicsi és nagy dolgokban az Ő akaratát. "Eleséggel megáldom gazdagon." Mindig van eleséged. Még a legszegényebb, legkisebb hívő is gazdagodhat, van rá lehetősége. A lelkednek az az eledele, hogy annak akaratját cselekedd, aki elküldött.

"Papjait meg felruházom szabadítással". A papok ruhája a szabadítás. Ebben járnak. Ne felejtsük el, mindnyájan királyi papok vagyunk. Aki az övé, az mind pap. És a ruhája, amiben járni kellene, a szabadítás. Az egyetlen lényeges dolog: a szabadítás. Testvér, nem tudsz magadtól megváltozni, szabadítás kell az akaratosságból, az önfejűségből, mindenből, ami kötöz. Jó volna felöltözni a szabadításba. A természetemből, aki vagyok, benne járni a szabadításban. A kérdésem, fel vagy-e öltözve? "Felruházom szabadítással és vígan örvendeznek kegyeltjei." Testvér, ha engedelmeskedtél, ha valóban evett a lelked, és felöltözted a szabadítást, akkor mérhetetlenül boldog ember vagy. Azért mondja rögtön a kettő után, hogy örvendeznek kegyeltjei. Vajon vígan örvendezel? Úgy ismernek-e otthon, hogy ennek mindig van öröme? Úgy ismernek-e, mint aki tele van mosollyal, napsütéssel, szeretettel?

Tovább mondja az Ige: "Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek." Az Úr hatalmat akar adni. Tudjátok, mi az Ő legnagyobb hatalma? Jézus azt mondotta: Van hatalmam letenni az életemet. Ha arra nincs hatalmad, hogy letedd az életedet, az óemberedet, akkor Isten nem adhat hatalmat. Nagyon sokszor gondoltam arra, bármelyikünknek adna így hatalmat, iszonyúan visszaélnénk vele. Megnövekednénk, valakik lennénk. A legkisebb dologgal pillanatok alatt nagyra tudunk lenni. Van-e hatalmad letenni az életedet?

Hatalmat, szövétneket szerez. Azt a belső világosságot, amit csak az Úr adhat számunkra. "Ellenségeire szégyent borítok". Kik az ellenségeink? A külső és belső ellenség. Van-e győzelem az életedben, a bűneid felett, a belső ellenség felett, és van-e győzelem a külső ellenség felett? A rádtámadó gondolatok, a sötét hatalmak felett van-e győzelem? Ma a 18. Zsoltárból olvastam pár verset, aminek nagyon örültem. "Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim. Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek." (37-38). Van-e olyan bűn az életedben, ami nem semmisült még meg? Amit egyszerűen nem tudsz elérni, elfutott előled, mindig újra becsapott. Azt mondja az Ige: "Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak." (39). Van egy mondat, amit nagyon szeretek: "Apróra törtem őket, amilyen a szél elé való por, és megtapodtam őket, mint utca sarát. (43). Azért szeretem annyira ezt a mondatot, mert emlékszem egy asszonyra, akinek rettenetes gyötrelmei voltak, éjszakákat nem aludt, és az Úr ezen a mondaton keresztül szabadította meg. A Sátánnak teljes hatalma semmivé lesz, mint az utca sara. Jézus lábai alatt van, Ő taposta el.

"Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog." "Légy hív mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját." (Jel 2,10b). Egyszer valaki azt kérdezte, mondd meg nekem, mi az élet koronája? Azt mondtam, nem ami, hanem Aki. Jézus élete az életed koronája. A legcsudálatosabb, a legszabadabb, a legtisztább, legragyogóbb, legdicsőségesebb. Mint ahogy a Jelenések könyve mondja: "És adom annak a hajnalcsillagot." (2,28). Az is Ő.

Szeretném kérdezni, kaphatsz többet, mint Jézust? Kaphatsz-e ebben az életben, és az örök életben? Jézus egészen a tiéd. Benned és rajtad ragyog. Isten adni akarja az életnek kornáját, hogy egészen a tied legyen, ahogyan soha nem volt eddig. Istennek egyetlen ajándéka van. Egyetlen, az Ő kimondhatatlan ajándéka: Jézus. Minden benne van. Ha alázatot kérsz, ha szeretetet, ha türelmet kérsz, Jézus, Jézus, Jézus. Benne ajándékozott Isten mindent! Azt az életet, amely minden életnek a koronája.

Vajon a tied lesz-e? Úgy mégy-e majd el, hogy enyém az élet koronája.

Imádkozzunk! Uram, köszönöm azt a sok-sok ígéretet, amit ebben a kis Zsoltárrészben is mondtál. Úr Jézus, köszönöm, hogy bízhatunk Benned. Áldunk, hogy a tieidnek mindent elkészítettél, ami az életre, üdvösségre és az Előtted való kedvességre szükséges. Köszönöm, hogy Benned mindent megkaphatunk. Segíts elfogadni ezt az életet. Adj mély, nagy vágyat, nem a fogadkozásunkra, hanem a Te esküdre, szeretetedre, ajándékodra. Hadd áldjunk, hogy ki akarod formálni bennünk az életedet. Hiszen azt mondtad, hogy azon a napon mindnyájan olyanok leszünk, mint Ő. Végezd ezt el bennünk és áldj meg minket bejövetelünktől kezdve a napnak minden órájában, hogy elvégezhess mindent, amit akarsz. Ámen.

Biatorbágy, 1988. július 17.

Vissza a lap tetejére>>>

Együtt lakozni

"Grádicsok éneke, Dávidtól. Ímé míly jó és míly gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld az Úr áldást és életet örökké!" Zsoltár 133,1-3

Köszönjük Uram, hogy együtt lehetünk Veled és egymással. Kérünk, áldd meg számunkra ezt az alkalmat. Végezd el mindazt bennünk, amiért idehoztál. Szeretnénk most magunkat egészen átadni és várni arra, mi az akaratod velünk és a szavad hozzánk. Áldd meg bejövetelünket és itt tartózkodásunkat. Ámen.

Az első, amit szeretnék aláhúzni ebben a Zsoltárban, hogy "együtt" lakozni. Nem tudom, nincsenek-e rossz tapasztalataink az együtt lakozással kapcsolatban? Nincs-e olyan gondolat bennetek: Jaj, csak együtt ne kelljen lakozni senkivel! Talán néhány napig még elmegy, de egészen, az már nem. Hány házasság megy tönkre ezen, hogy együtt laknak fiatalok az idősebbekkel. Egyik beleszólt a másik dolgába és nagyon sok rossz tapasztalat van az együtt lakozásról. Ha csak szomszédok laknak közel egymáshoz, ott is mennyi panaszt lehet hallani.

Az Ige mond itt egy furcsa szót, amit az együtt lakásnál nem szoktunk hallani. "Íme", lásd. Ez mindig azt jelenti, Isten rámutat valamire. Milyen jó és gyönyörűséges együtt lakozni. Ez a két szó, hogy "jó" és "gyönyörűséges", nem szokott előfordulni. Itt bizonyos emberekre mondja, hogy együtt lakoznak az atyafiak. Mit jelent ez, hogy atyafiak? Egy apának, egy anyának a gyermekei. De az atyafiak is veszekednek egy házban és nem tudnak együtt lakozni. De most az Ige azokról beszél, akik igazán atyafiak, egy Atyának, Istennek a gyermekei. Milyen nagy dolog ez a szó. Te igazán gyermeke vagy az egy Atyának?

Egyszer olyan sokat jelentett nekem, hogy az Egyszülött Fiú elsőszülötté lett. "Hogy Ő legyen elsőszülött sok atyafi között." (Róm 8,29). Jézus lejött erre a földre, elsőszülött lett és utána még sok gyermeke lett az Atyának. Jézus azért jött le erre a földre, hogy ne maradjon egyedül, lehessen sok-sok testvére. Testvére vagy Jézusnak és gyermeke az Atyának? Biztos ez? Mert itt ezekről beszél az Ige, hogy ezeknek jó együtt lakozni.

Ha testvére vagy Jézusnak, akkor emlékszel a születésedre. Mert Isten családjába csak bele születni lehet. Az Atyának nincsenek örökbefogadott gyermekei. Csak olyanok, akik ugyanabba a családba születtek. A vízözönben egyetlen család maradt meg. Csak Noé ment be a bárkába, és családja. Az egész világ elveszett. Amikor majd a tűzözön lesz, akkor is egy család menekül meg: Isten családja. Ezért nagyon komoly kérdés, beleszülettél-e már ebbe a családba? Amilyen biztosan tudom, hogy testileg megszülettem, olyan biztosan kell tudnom, hogy beleszülettem-e már Isten családjába?

Mielőtt beleszülettem ebbe a családba, nagyon kritikus voltam. Azon a csendeshéten, ahol résztvettem, mindenkit kritizáltam. Amikor megtértem, egyszerre mindenkit szerettem, mindenkinek a nyakába szerettem volna borulni, hogy mennyi testvérem van. Olyan mérhetetlen nagy öröm, amikor azt látom a másik emberben, hogy Jézusban testvérem. Szeretnek és szerethetem őket. Bárhová mégy, mindenütt találsz testvért, ha beleszülettél ebbe a családba.

Akik valóban megszülettek, új életük van, egy Atyának gyermekei, egy családba tartoznak. Ezekről mondja az Ige, hogy mily jó és gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak. Azt is megmondja az Ige, hogy miért jó és gyönyörűséges az együtt lakozás. "Mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán, amely lefoly köntöse prémjére." A Bibliában az olaj a Szentlélek jelképe. Az Ószövetségben a papokat drága olajjal kenték fel. Olvastam, milyen pontos recept szerint keverték ezt az olajat. Csak a kenet olaját lehetett így keverni. Aki hasonlót csinál, halállal ölettessék meg.

A bűnesetkor a Szentlélek elveszett az ember számára. Isten azt mondta az embernek: Ha engedetlen leszel, meghalsz. Az ember elkövette az első bűnt, és az Isten által belelehelt Lélek, a drága Szentlélek, a drága olaj eltávozott tőle.

Amikor jött Jézus, Isten Felkentje, Benne ott volt az az öröm, az a szeretet, az a békesség, ami a Szentléleknek jellemzője. Jézusból Isten Szentlelke áradt széjjel. Azért mondom, hogy nagyon drága ez az olaj, mert az Ő életébe került. Addig nem tölhette ki Isten Szentlelkét, amíg Jézus keresztre nem vitte a bűnt. Csak ez után töltetett ki a Szentlélek pünkösdkor.

"Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünbe a Szentlélek által." (Róm 5,5). Ezért jó és gyönyörűséges együtt lakozni az atyafiakkal. Ha ez a drága olaj nem tölt be, akkor olyan, mintha valami hiányozna, mintha minden üres lenne. Sok mindent megpróbál az ember, de marad a hiány. Mert belül van a nagy, mély hiány.

"Mint drága olaj a fejen". Tudod-e, ha egyszer megvolt és elvesztetted, semmi pótszer nem pótolhatja?

A Szentlélek egészen betölt. Ott van minden szavadban, mozdulatodban, egész lényedben. Bár egészen eláradhatna most benned az Isten szeretete, öröme és békessége. Olyan kedves emlékem, amikor egy falusi gyüelekezetben beszéltem a Szentlélekről. A egyik asszony így imádkozott: Úr Jézus, úgy öntsd ki rám Szentlelkedet, hogy csak úgy csurranjon. Úgy tetszett nekem, hogy olyan teljesen, olyan bőségesen.

Isten így akarja adni a Szentlelket. Áronnál is úgy érzi az ember, hogy végig csurog az egész emberen. Lefolyt a fejétől végig.

Újra mondom, nem szabad ehhez az olajhoz hasonlót csinálni. Pedig mennyit erőlködik az ember, amikor elveszíti. Mű mosolyt, mű kedvességet soha ne csinálj! Silány utánzatokkal ne próbálj embereket becsapni. Ha nincs, akkor kérjed. Isten bőségesen akarja adni.

Még egy képet mond az Ige a végén: "Mint a Hermon harmatja, amely leszáll a Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!" Csak oda! Csak ahol a Szentlélek van. Csak ahol az atyafiak együtt lakoznak szeretetben. A harmaton gondolkoztam. Aggeus könyvében mondja az Ige: "Azért vonták meg tőletek az egek a harmatot". (Agg 1,10). Vajon az életeden miért nincs harmat? Miért nincs áldás? Miért nem olyan harmatos az Úrral való kapcsolatod, ahogy talán kezdetben volt. A most hitrejutott embereknek minden szava olyan harmatos, olyan üde. Nem olyan betanult imádságok. Az ember szíve rögtön örül, amikor hallja.

Valaki így imádkozott: Úr Jézus, légy szíves... Olyan nagyon-nagyon természetes, üde, egyszerű, mintha egy emberrel beszélt volna, olyan valóságos. Akkor vonják meg az egek a harmatot, amikor már minden megszokott. Azt mondja Hóseás: "Olyan leszek Izráelnek, mint a harmat". (Hós 14,6). Az Úr ilyen harmat akar lenni közöttünk. Jó volna kérni: Uram, hadd szálljon le a harmat, hadd szálljon le áldásod.

Mit küszködünk a családban az áldásért és nincs. Talán a szolgálatban, a gyülekezetben. Rettenetes áldás nélkül szolgálni az Úrnak. Vajon leszállhat-e az áldás? Érzitek-e, hogy ez a három vers hogy tele van ígérettel? Jó volna eldönteni: Uram, szeretnénk igazán szeretetben együtt lenni. Hogy megáldhass, hogy köztünk lehess, hogy kiáraszd Szentlelkedet és hogy mindent megkaphassunk, amiért idehoztál bennünket.

Imádkozzunk! Uram, lehet hogy mindenünk van, semmiben nem szűkölködünk, csak igazi, felülről való áldás nincsen. Hadd kérjünk, mutasd meg, hogy miért nincsen. Uram, szeretnénk nagyon komolyan kérdezni, miért nem könyörülhetsz az életünkön? Miért vonták meg az egek az esőt és a harmatot.

Könyörülj rajtunk, senki ne menjen el úgy innen, ahogyan idejött. Segíts, hogy úgy lehessünk itt együtt Veled és egymással, hogy megcselekedhess mindent, amit szeretnél. Kérünk, áraszd ki Szentlelkedet életünkre, hogy mindent végig folyjon, mindent végigtisztítson. Köszönjük, hogy ezt most egy szívvel kérhetjük, cselekedj bennünk neved dicsőségére, Szentlelked által. Ámen.

Biatorbágy, 1984. október 21.

Vissza a lap tetejére>>>

Áldjátok az Urat szolgái

"Grádicsok éneke. Nosza, áldjátok az Urat mind, ti szolgái az Úrnak, akik az Úr házában álltok éjjelente! Emeljétek fel kezeiteket a szenthelyen, és áldjátok az Urat! Áldjon meg Téged az Úr a Sionról, aki teremtette az eget és a földet!" Zsoltár 134,1-3

Hálát adunk Uram, hogy itt vagy. Köszönjük, hogy magasztalhatunk, áldhatunk és dicsőíthetünk. Kérünk, szólíts meg most nagyon személyesen. Áldd meg számunkra az Igét, az egész hetet Uram. Tudod, hogy azért jöttünk ide, hogy Veled találkozzunk. Kérünk, Magad tedd lehetővé mindnyájunk számára, hogy Veled beszélhessünk és Te is szólhass hozzánk. Már ma este kezdjed el ezt a párbeszédet velünk. Ámen.

Ha figyeltétek az Igét, egyetlen szó tűnt fel: áldjátok, áldjon, áldás, áldás. Azt hiszem, a világon ez a legfontosabb szó. Ha nincs áldás, akkor semmi sem használ, és semmi nem jó. Olyan érdekes volt ennek a Zsoltárnak a kezdete: "Nosza, áldjátok az Urat!" Mintegy indító szó ez a "nosza", fel, rajta hát! Jó volna, ha nekünk mondaná most ezt az Úr: nosza hát, kezdd el már Őt áldani, annyi okod volna rá, és annyira méltó rá az Úr, hogy áldjad Őt! Nosza indulj, csináld!

Persze, az a komoly kérdés, van-e közöttünk egyetlenegy szolgája az Úrnak? Nem kicsi dolog ez. Nézzünk most szembe vele: szolgája vagy az Úrnak? Vagy talán így kérdezem: kinek a szolgája vagy? Érdekes arra gondolni, hogy amikor az Úr Jézus beszélt, egyszer csak megszólaltak a zsidók: "Nem szolgáltunk soha senkinek". (Jn 8,33). Lehet benned is valami ilyen van, nem szolgálok senkinek, nekem senki nem parancsol, és nem is akarok szolgálni senkinek. Pedig szolgálsz. Megint csak Jézus mondja: "Mindaz aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek." (Jn 8,34b). Kérlek, becsületesen felelj, - mered Isten színe előtt mondani, hogy nem cselekszed a bűnt? Ha cselekszed, szolgája vagy.

Egyszer komolyan szembe kellett azzal néznem, bármilyen bűnt cselekszem, rabsága alá kerülök! Ha ez igaz, az rettenetes. Ha egyszer hazudok, akkor szolgája leszek a hazugságnak? Ha haragszom, akkor szolgája, rabja leszek a haragnak? Nem tudom, kicsit figyelitek-e, hogy mennyire így van ez? Csak kicsit haragszom, de egyre jobban belejövök. Egyre jobban betölt a harag, és nem tudok már nem haragudni. Rabja és szolgája leszek a bűnnek. Rettenetes mondat ez, hogy aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek.

Egy fiatalember börtönbe került. Mindenáron meg akart szökni. Már reszelője is volt, amivel majd a rácsot átfűrészeli. Minden elő volt már készítve, és arra gondolt, hogy amikor majd a falujából való János bácsi lesz az őr a börtönben, akkor szökik, az ismeri és nem fog semmit tenni. Átreszelte és kiszedte a rácsokat, átbújt és elkezdett futni. De a János bácsi, aki ismerte, akivel beszélgetett és olyan kedves volt hozzá, utána lőtt.

Valaki így mondta: vigyázz, ha ki akarsz jönni a bűnnek a rabságából, utánad lő. Vigyázz, ne puszipajtáskodj a bűnnel! Vannak udvariassági hazugságok. Azt gondolom, nem ártok én azzal senkinek, ha kicsit másképp mondom. Az a kis semmiség, amit elveszek innen-onnan, senkinek nem hiányzik. De ha abba akarod hagyni nem tudod megtenni, mert utánad lő. Vigyázz a kis bűnöcskéiddel, fele sem tréfa, hiába akarod, nem tudod abbahagyni, mert rabja, szolgája vagy.

Sokszor elmondtam már gyerekkori próbálkozásomat, amikor megfogadtam, hogy nem szedem le többet a tej vastag fölét. Három négy nap múlva újra ott voltam és lehalásztam az ujjammal. Hány asszony mondta már el, az a baj, hogy otthon nagy szám van. Annyiszor eldöntöttem, soha többé nem beszélek vissza a férjemnek. Nem tudom megtenni. Amikor megint mondja, ami nekem nem tetszik, én is mondom.

Nagyon szeretnélek kérni, ma este állapítsd meg, minek vagy a szolgája? Talán a tréfáidnak, jó bemondásaidnak, talán a dicsekedésnek, hogy mindig mondanod kell, milyen ügyes vagy. Senki nem tud úgy főzni, ahogyan én. Tisztázd ezt ma este az Úr előtt, és ne mondd azt, hogy nem szolgáltam soha senkinek. Lásd meg, mi az a bűn, aminek most is szolgája vagy. Sokszor olyan nulla, semmi élvezeteknek vagyunk a szolgái. Ami nélkül nem tudsz élni, annak vagy a rabszolgája. Amit már nem tudok abbahagyni, az nem élvezet, hanem szenvedély.

Rettenetes ez a kettős szolgaság, mert a szenvedély szolgasága után rögtön ott van a bűn szolgasága. Hány ember szolgája a hasnak. Nem eszik meg valamit, mert nem szereti. Istenem, hát ilyen nagy úr a has? Valakinek azt mondtam: te nem iszákos vagy, hanem eszékes. Hány ember rabszolgája a szexnek. Rettenetes ez a szolgaság. Van aki a tévének a rabja. Elmondja, hogy csak természetrajzi fílmeket nézek és a híreket hallgatom meg. Aztán már a szex fílm közepén járok, és nem tudok felkelni a tévé elől, mert olyan érdekes. Aztán nem tudom már az esti igét elolvasni, mert annyira tele van a gondolatvilágom ezekkel a rettenetes dolgokkal.

Lehet a lakásnak vagy a rabszolgája, hogy mindig kell valami, amitől szebb lesz a lakásunk. Annyi mindennek és mindenkinek lehet az ember a rabszolgája. Valakinek 90 évesen halt meg az anyja, és nem tudott belenyugodni. Hát meddig kellett volna még élni szeretteidnek? Láttam olyan anyákat, akik olyan józanul nevelték fel gyermekeiket, de amikor az unoka megszületett, vége volt a világnak. Mert az én unokám egy zseni, - mondta valaki. Elolvad a szíved, ha azt mondja: nagymama, te vagy a mindenem. - Tudod, az unokám jobban szeret, mint az anyját. Elég baj, - mondtam, mert Isten a gyermeket a szülőknek adta, nem a nagyszülőknek. De a nagymama szíve hamar elolvad.

Ha ember az, akinek a rabszolgája vagy, akkor az az ember bálvány. És a bálvány mindig nagyon rosszul fizet. Majd egyszer sokat sírsz miatta. Talán már meg is történt a gyermekeddel. Általában a kedvenc gyermek okozza a legtöbb fájdalmat.

Van még egy szolgaság, amikor a munkának vagyok a rabszolgája. Kezeink csinámányát imádjuk. Sokszor kaptam rajta magamat mikor nagyon szépen kitakarítottam és úgy néztem körül, hogy na, ki tud így takarítani, mint én? Annyi mindenben imádja az ember magát. Rettenetes, de ez a legmélyebb szolgaság. Észre sem veszi az ember, mikor magát dicséri. Rabja vagyok a saját eszemnek, képességeimnek. Ne mondd, hogy nem szolgáltál soha senkinek.

Hát akkor hol vannak az Úrnak szolgái? Kikről beszél itt a Biblia? Sokan olvasták Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényét. Két szerzetes megy együtt, és a fiatal kérdezgeti az öregebbet. Amikor egy szerelmespárt láttak, az öreg azt mondta: látod fiam, ezek a test rabjai. Aztán jönnek emberek, akik a piacon adnak-vesznek. Ezekre azt mondta az öreg szerzetes: látod fiam, ezek a pénz rabjai. Így mondja sorban, amikor megkérdezi a fiatal szerzetes: Atyám, mi kinek a rabjai vagyunk? Fiam, mi az Isten rabjai vagyunk.

Van-e közöttünk valaki, aki meri mondani: Isten rabja vagyok. Isten szolgája vagyok, és senki másé. Mert ezekről beszél itt az Ige. Nosza, fel, rajta, Isten szolgái áldjátok az Urat! Ha egy sincs közöttünk, akkor ki fogja ma áldani az Urat? "Nosza, áldjátok az Urat, mind ti Ő szolgái, akik az Úr házában álltok éjjelente." Nagyon jó volna most azt mondani: Uram, annyi mindennek vagyok szolgája, de úgy szeretnék a Te szolgád lenni! Azért jöttem ide, hogy most már valóban csak Neked szolgáljak.

Ha ott van benned ez a vágy, akkor nosza, kezdd el és áldjad az Urat. Olyan jó volt nekem, hogy akik az Úr házában álltok. Ti most itt ültök, de ha felálltok, az Úr házában álltok. A templomot szokták Isten házának nevezni, de itt is ki van írva: "Isten Háza". Emlékszem, amikor Budapestről kitelepítettek egy nagyon kis házba, valaki meglátogatott és azt kérdezte tőlem, aki mindig pesti lakos voltam: hogy érzed itt magad? - Mint aki otthon van az Atya házában. Bárhova kerülök, mindenütt Atyám házában vagyok. Mindenütt, ahol járok ezen a csodálatos földön, az én Atyám házában vagyok. Ezért vagyok mindenütt otthon és ezért állok mindenütt az én Uram házában. Jó volna, ha otthon is elgondolnád: milyen jó, hogy itt is Isten házában lehetek.

De egy furcsát mond itt az Ige, hogy "éjjelente." Ez nem feltétlenül időszakot jelent. Nagyon sokszor van belső éjjel. Van, amikor minden nagyon sötét. Mindenféleképpen éjjel van, mert az utolsó időkben élünk, amikor napról-napra sötétedik körülöttünk. Ha csak azt vennétek észre, hogy az utolsó tíz év alatt mennyit sötétedett a lelki helyzet körülöttünk. Világosan meg kell látnunk, hogy éjjel van. Az éjszaka negyedik részében, a 24. órában kél fel a hajnalcsillag, akkor jön vissza Jézus. Már minden jel erre mutat.

De lehet hogy a személyes életedben is nagyon sokszor van éjjel. Minden kilátástalan, reménytelen. Mi lesz velünk és velem? Talán betegség, vagy félelem vesz körül, talán a családi helyzet olyan amire azt mondod: nem tudom, hogy meddig bírom. Nem tudom, nincs-e most nálad éjjel? És akkor áldjam az Urat, amikor minden reménytelen, amikor éjjel van? Azt hallottam, vannak éneklő madarak, akiket azért raknak sötétbe, hogy megtanuljanak énekelni. Isten sokszor sötétbe rakja gyermekeit, hogy énekelni tanuljanak. Gondoljatok Pálra és Sílásra, amikor kalodába zárt lábakkal kezdtek el énekelni és dicsőítették az Urat.

Próbáltad-e már valaha, amikor úgy érezted, hogy minden rossz, minden reménytelen, és elkezdtél hálát adni az Úrnak, hogy szeret, hogy jó dolgot hoz majd ki abból, ami számodra most nagyon nehéz. Testvér, az Ő szolgái éjjel énekelnek. Nappal könnyű énekelni, mikor minden jól megy. Akik az Úr házában állotok, dicsérjétek Őt éjjelente. Ez az éneklés belül folyik a szívben. Nem biztos, hogy hanggal kell énekelni. Tanulj meg éjjel énekelni!

"Emeljétek fel kezeiteket a szent helyen és áldjátok az Urat!" A zsidók felemelt kezekkel imádkoztak. Üres kezüket mutatták az Úr felé. Mi összetett kézzel imádkozunk. Ugyanazt jelenti: semmit nem tudok csinálni. Sem felemelt, sem összetett kézzel nem tudok semmit csinálni, tehetetlen vagyok. Annyit jelent: Téged várlak Uram. Jó volna, ha lelkileg igazán felemelt kezekkel tudnánk imádkozni olyan tehetetlenül, mint aki semmit nem tud.

Ezzel a mondattal fejezi be igerészünk: "Áldjon meg téged az Úr a Sionról, aki teremtette az eget és földet." Ha áldom az Urat, Ő is megáld engem. Itt lent áldod Őt, és fentről elindul az áldás. Amikor elkezded áldani, Isten lenéz és megáld téged. Áldjad Őt, hogy Ő is áldhasson, aki teremtette az eget és földet. Az a hatalmas Isten, akinek semmi nem lehetetlen, mindent megtehet, feljebb, mint ahogy kérnéd, vagy elgondolnád. Úgy nézz ma föl rá, ha felemeled kezeidet, mint a hatalmas Istenre, aki mindent meg tud tenni.

Valaki mondta: vigyázz, nem tudsz soha túl nagyot kérni. Istent az dicsőíti, ha merünk nagyot kérni Tőle. Amit senki ember meg nem tehet, Ő meg tudja tenni. Gondolj arra, mikor Jézus imádkozott az öt kenyér és néhány hal fölött, Isten hogy megáldotta, mennyi embernek elég volt. Ha a mi kicsi képességeinket megáldja, körülöttünk ébredés lesz. Ő megteszi, csak merjed Felé nyújtani az üres kezedet. Merj hinni Benne, lássad Őt csodálatosnak, hatalmasnak, hogy Ő is megáldhasson téged.

Imádkozzunk! Uram, a legnagyobb áldás számomra, ha valóban a szolgád lehetek. Ha valóban nem szolgálok Rajtad kívül senkinek és semminek. Kérünk, áldj meg minket, hogy meglássuk a legnagyobb szolgaságunkat. Áldunk azért, hogy Szabadító vagy, senki más nem tud megszabadítani. Kérünk, adj nekünk szabadítást mindabból, amiben rabszolgák vagyunk. Kérünk, tegyél olyan szabaddá, hogy rajtunk keresztül áradhasson az áldás a világba. Hadd kérjünk, tégy áldássá bennünket, neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1988. április 1.

Vissza a lap tetejére>>>

Dícsérjétek az Úrnak nevét

"Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak! Akik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban. Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges! Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül. Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb. Mind megteszi az Úr, amit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben." Zsoltár 135,1-6 "A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai. Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak, és lehelet sincsen szájokban! Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, és mindazok, akik bíznak bennök. Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat! Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat! Áldott az Úr a Sionon, aki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!" Zsoltár 135,15-21

Szeretnénk hálát adni Uram, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy ahol Igéd hangzik, ott mindig a tábor ormán vagyunk jelenlétedben. Dicsérünk, hogy hallhatunk, láthatunk. Köszönjük mindazt, amit elkészítettél számunkra. Kérünk, hogy ezt az Igét is áldd meg, szólíts meg, hadd lássuk, hogy Te beszélsz velünk. Kérünk, cselekedj bennünk, nagy neved dicsőségére! Ámen.

Nagyon sokszor, egymásután hallottuk most ezt a mondatot: "Dicsérjétek az Urat!" Annyi mindent szoktunk dicsérni. Talán olyan dolgokat, amik jók voltak, amire úgy éreztük, hogy érdemes volt csinálni. Beszélgetés közben is mennyi mindenkit szoktunk dicsérni. Egy orvost, egy jó varrónőt, vagy talán a legjobbat: saját magunkat. Figyeljük meg, mennyi dicsekedés van abban, amikor magunkat dicsérjük.

De vajon szoktuk-e az Urat dicsérni? Vajon úgy vagyok-e, hogy Ő a legcsodálatosabb, akit dicsérni lehet. Valaki így mondta: Nagyon szeretném dicsérni az Urat, de mintha soha nem sikerülne az imádságomban. Persze hogy nem, mert nincs tele a szíved az Ő dicséretével. Amikor tényleg ott van bennem, hogy valamit tapasztaltam, valamit cselekedett velem, bennem, tudod dicsérni az Urat.

A Zsoltárban sorban megnézzük, kik azok, akik dicsérik az Urat, hol és miért dicsérik. "Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak!" Kinek a szolgája, és kinek a rabja vagy? Azért nem tudod dicsérni az Urat, mert nem vagy igazán szolgája. Az Ő szolgái tudják Őt dicsérni. Mit állapítanak meg rólad az emberek? Ez egy zsarnok, vagy azt, hogy csupa szeretet, aki mindent megtesz a másikért.

Az a kérdés, hol dicsérjék az Urat szolgái? "Akik állotok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban." Az Ő házában. Isten háza az Atyai ház, ahová minden ember vágyik. Az Isten közelsége, ahová a tékozló fiú is visszament, amikor rádöbbent: Az én Atyámnak házában milyen sok lakóhely van és bőségesen van eledel, én pedig éhen halok meg. Elmegyek az én Atyámhoz. Visszamentél már Hozzá a magad feje szerinti életből, a bűneidből? Eljutottál már oda, hogy imádságban visszamegyek Hozzá?

Látjátok, akik hazamentek és odaértek az Atyához, azok kezdik el dicsérni az Urat. A tékozló fiú ünneplő ruhát kap, levágják a hízott tulkot és kezdenek vigadni. Aki valaha visszament, megtért, annak az igazi nagy öröme, hogy nem tud mást csinálni, csak dicsérni az Urat. Senki nem mondta hitrejutásomnál, hogy dicsérjem az Urat, mégis elkezdtem önkéntelenül, mert beléptem a házába, az Ő közelségébe, az egyetlen örök boldogságba, ami ezen a földön van.

"Dicsérjétek az Úrnak nevét, ... Akik álltok az Úrnak házában." Az Ő házában állni annyit jelent, hogy mindig Vele. Ez a legjobb dolog, mindig Vele. Ha megtalálod Őt, aligha tudsz majd mást csinálni az Ő házában, csak dicsérni. Így folytatódik ez a vers: "Istenünk házának pitvaraiban." Már az öröm, ha az Úr házának pitvarában lehet az ember. A pitvarnál már csak egy ajtó választ el, hogy bent legyen az ember. Úgy vagy már, hogy csak egy ajtó választ el? Ott már sok mindent kihallani ami belül történik, ha már a pitvarban vagyok. Valaki elkésett egyszer az esti áhítatról, kívül hallgatta végig. Közben arra gondolt, rettenetes lenne, ha egyszer bezáratnék az ajtó, és kívül maradnék. A pitvarba már sok minden kihallatszik, hallani lehet az éneket, - ott már boldogok.

Egy csendeshéten 14-15 éves lányok vettek részt és olyan nagy volt az örömük, hogy sorban fogták egymás kezét. Az egyik lány kirántotta a kezét, berohant a szobába és az ágyra borulva zokogott. Utánamentem, megkérdeztem, mi van veled? - Mindenki olyan boldog és velem nem történt semmi. Mindenki boldog, de ő kimaradt a boldogságból. Már az is olyan nagy dolog, amikor közel érzem magam az Úrhoz. Amikor már valami kisugárzik a benti örömből, ami azoknak van, akik bent vannak.

Az első kérdés az volt: Kik dicsérik az Urat? A szolgái. Hol dicsérik? Az Ő házában és házának pitvaraiban. A harmadik vers elmondja, hogy miért dicsérik. "Mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges." Tudod-e mondani, hogy jó? Nemcsak akkor, amikor minden jól megy és minden sikerül. Tudod-e akkor is mondani, ha nehézségek vannak az életedben, hogy jó? "Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörűséges." Legmélyebb vágy az emberben az Isten utáni vágy, a boldogság utáni vágy. Mit próbálkozik az ember, hogy boldog legyen. Sok mindennel van úgy az ember, amit nagyon vár, hogy majd az boldoggá tesz. Egy asszonyt megkérdeztem, boldog vagy? - Nem így képzeltem. Az ember igazi, mély örömre vágyik.

Még egy dolog van, amiért a Zsoltáros dicséri az Urat: "Én bizony tudom, hogy nagy az Úr." Az Úr szeret, és mindent várhatsz Tőle, mert Ő mindent megtehet. Te megtapasztaltad már, hogy nagy az Úr, hogy mindent megtehet? Feljebb tehet meg mindent, mint ahogyan elképzeljük, vagy kérni tudnánk. "A mi Urunk minden istennél különb." Kinyitod-e végre Előtte a szívedet, hogy azt tegyen veled, amit akar, mert Ő az, aki igazán ismer és szeret.

Hogy mennyire szeret, azt a Golgotai kereszt mutatta meg igazán. Jézus nem kímélte életét, hanem értünk adta. Ha látod az átszögezett kezét, töviskoronás fejét, elhiszed-e már, mennyire szeret? A kereszt arról beszél, hogy Isten szeret és hatalmas. "A mi Urunk minden istennél különb."

Nem tudom, mi az istened? Az ezüst, az arany, a pénz? Nagyon sok embernek most egy nagyszerű kocsi a mindene. Lehet egy ruha. Sok minden, ami emberi kéz csinálmánya. Milyen rettenetes, ha egy ember a bálvány. Szája van, de igazán nem beszél. Füle van, de igazán nem hall téged. Rájöttél már, hogy a bálványnak nincs szíve? Rájöttél már, hogy akit a legjobban szeretsz, az sem szeret igazán?

Milyen jó volna, ha odatalálnál ahhoz az Úrhoz, aki szeret, aki hatalmas, aki boldoggá tehet és akkor tudnád mondani, hogy "Áldjátok az Urat!"

Imádkozzunk! Olyan jó Uram, hogy itt állhatunk a Te házadnak pitvarában. Hadd kérjünk, könyörülj rajtunk, hogy ne legyen senki, aki nem lép át az igazi boldogságba. Ébreszd fel a vágyat a szívünkben, ne engedd, hogy továbbfussunk szemét dolgok után, emberek, anyagiak után. Könyörülj rajtunk, hogy megtaláljuk azt a Valakit, Aki igazán szeret, Aki mindent megtehet, Aki boldoggá tehet.

Köszönjük, hogy idáig eljutottunk. Segíts, hogy igazán Hozzád jussunk. Kérünk egy szívvel, hadd jussunk el oda, hogy senkit nem dicsérünk, csak Téged, senkit nem áldunk, csak Téged. Kérünk, vonj minket Magadhoz Igéd és Lelked által. Ámen.

Biatorbágy, 1984. február 12.

Vissza a lap tetejére>>>

Magasztaljátok az Urat

"Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az Ő kegyelme. Magasztaljátok az istenek Istenét, mert örökkévaló az Ő kegyelme. Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az Ő kegyelme. Aki nagy csodákat művel egyedül, mert örökkévaló az Ő kegyelme." Zsoltár 136,1-4

"Aki megemlékezett rólunk alacsonyságunkban; mert örökkévaló az Ő kegyelme. És megszabadított minket elleneinktől, mert örökkévaló az Ő kegyelme. Aki eledelt ad minden testnek, mert örökkévaló az Ő kegyelme. Magasztaljátok az egek Istenét, mert örökkévaló az Ő kegyelme." Zsoltár 136,23-26

Szeretnénk hálát adni Uram. Köszönjük, hogy ittlétünk már azt mutatja, gondoltál ránk. Áldunk Urunk, hogy eljuthattunk ide. Köszönjük, hogy szólni akarsz velünk. Köszönünk minden Igét, amit mondani fogsz. Áldd meg most számunkra az első Igét és szólíts meg minket Igéd és Lelked által. Ámen.

Amikor először olvastam ezt a Zsoltárt, arra gondoltam, most huszonhatszor kell elmondanunk, hogy "örökkévaló az Ő kegyelme"? Mert minden versnek a végén ez van. Aztán arra gondoltam, kevés is huszonhatszor elmondani, mert tényleg örökkévaló az Ő kegyelme.

Miért magasztaljuk az Urat? Az első pár vers arról beszél, hogy önmagáért. Adjunk hálát, magasztaljuk Őt, mert Ő jó. És ez az, amit annyi ember megkérdőjelez, mert szerintük nem jó.

Valaki egy nagy tragédia után azt mondta: vagy nincs Isten, vagy ha van, nem jó. Ilyen egyszerűen fogalmazott, és döbbenten álltam vele szemben, hogyan értessem meg azzal, aki ilyen tragédiát átélt, hogy Isten jó. Más valaki így mondta: ha jó volna, nem engedné meg ezeket. Hogyan tudja elnézni, amik történtek, ha Ő valóban jó. Így beszél a világ, az élet, és ezért kérdés újra és újra: miért engedi meg Isten?

A kis tyúkeszünkkel nem tudjuk megérteni, mit miért tesz Isten. Ha egyszer majd belekerülünk Isten világosságába, akkor értjük majd meg, hogy mindent féltő szeretetből tett. Vajon tudod-e most magasztalni az Urat és hálát adni az Úrnak, hogy mindaz amit tett, jó. Aki egyszer meglátta és megértette a keresztet, Isten mérhetetlen szeretetét, amivel az Ő Egyszülött Fiát adta kínos halálra, az soha többé nem gondolja azt, hogy amit vele történik, az nem szeretetből történik.

A másik fordításban így olvassuk, hogy örökkévaló az Ő szeretete. A kegyelem a meg nem érdemelt szeretet. Azonos ez a két szó. Csak a kegyelemben az is benne van: olyan szeretet, amit nem érdemeltem meg. Isten kegyelemből szeret, nem azért, mert megérdemeltem. Ez a meg nem érdemelt szeretet azért csodálatos, mert örökkévaló. Jer 31-ből tudjuk: "Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat."

Az Úr Jézus ma itt csupa szeretetből hívott magához. Ezért hívott, ezért vonzott sok minden akadályon keresztül. Aki itt van, tudhatja, hogy Isten közelében van. Isten nem helyhez, nem emberekhez, önmagához hív. Ami veled történik, annak mindig ez a célja: "Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme." Isten szeretete kemény szeretet, nem olyan majomszeretet, mint amivel mi szeretjük gyermekeinket. Isten szeretete, kegyelme olyat is tud tenni, ami fáj. Azt is elviseli tőled, hogy nem érted meg Őt, hogy rázod az öklödet, hogy igazságtalannak tartod, és ott van benned, miért kellett ennek így történnie? Miért pont én, miért pont nekem? Nem könnyű ám, ha az ember szeretetét félreértik, ha úgy gondolják, keménység, kegyetlenség. De Isten azt is elviseli tőled.

Most arra kér, hogy magasztaljátok Őt, mert jó, mert örökkévaló az Ő szeretete. Azt szeretnénk, hogy Isten úgy szeressen, ahogyan mi elképzeljük. Ha lehetne, minden kívánságunkat teljesítse. Ha szeret, miért nem adja meg, amit kérek? Az ember olyan világosan érti ezt a saját gyermekével kapcsolatban. Ha gyereked marólúgot kérne, akármennyire is könyörgne, adnál neki? Nem, mert szereted. És Isten így szeret. Minden lázadásodat, mindent amit eddig tettél, szeretettel elhordozta.

"Magasztaljátok az istenek Istenét; Magasztaljátok az uraknak Urát". Furcsa fokozás. Ő a legnagyobb, Aki mindent megtehet, mert szeret, mert jó, mert örökkévaló a kegyelme.

Ma este azt tegyük meg, amit mond az Úr. Adj Neki hálát a nehezekért, ha tudsz. Ha egy kicsit is megérted, hogy jót tett veled, adj Neki hálát. Azokért is, amikért eddig soha nem tudtál hálát adni. Ma tedd meg, mert így parancsolja.

A ma esti üzenet mindig újra elmondja: Magasztaljátok az Urat azért, Aki. A másik, amit elmond: magasztaljátok Őt azért, amit cselekszik. Istennek minden cselekedete csoda. Így mondja a 4. vers: "Aki nagy csodákat művel egyedül, mert örökkévaló az Ő kegyelme." A közbeeső verseket nem olvastam el. Nem tudom, valaha rácsodálkoztál-e már a teremtettség csodájára, hogy milyen csoda minden? Körülnéztél-e már csak egyszer is úgy, hogy ki csinálta ezt? Ki volt képes erre? A Biblia beszél a csodákról, de mindent úgy megszoktunk már. Magasztaltad-e már, hálát adtál-e már az Úrnak a teremtettségért? Minden kicsi bogár, minden levél, minden virág egy csoda. Emlékszem, mikor egy mérnök elmondta, hogy egy kis bogárnak minden egyes ízülete egy bonyolult golyóscsapágy. Tessék gondolkozni, ha a sok millió kicsi bogár ízületét le akarnák gyártani, hány gyárnak kellene dolgozni. Kicsit nézzünk bele a teremtettség csodáiba.

Azután a vezetés csodái, ahogyan Izráel népét, vagy a te kis életedet vezette eddig. Rá csodálkoztál-e már, hogy Uram, ilyen csodálatosan rendezted az életemet?

És a szabadítás csodái! Ha kicsit figyelsz magad körül, csodálkozni fogsz, hogy Istennek gondja volt rád. Gondolt rád, mert szeret téged, mert örökkévaló az Ő kegyelme. "Megszabadított minket elleneinktől, mert örökkévaló az Ő kegyelme. Ha egyszer odaérünk az Úrhoz, akkor látjuk meg, mennyi mindentől szabadított meg. Mennyi veszedelemtől, mennyi ellenségtől. Sokszor olyan tudatlanul járunk, nem vesszük észre, mi minden ólálkodott körülöttünk. Mi mindenen visz az Úr keresztül bennünket, anélkül, hogy észrevennénk.

A legveszedelmesebb ellenség a belső ellenség. Ismered a bűneidet, amik tönkre teszik az életedet? Rájöttél már, milyen hihetetlen ellenség leselkedik a lelkedre? Ismered-e a legnagyobb ellenségedet? A 18. Zsoltárt Dávid akkor írta, amikor az Úr megszabadította minden ellenségétől, és a Saul kezétől. Dávid legközelebbi ellensége Saul volt. Hányszor akarta a dárdával átszögezni.

Neked ki a legnagyobb ellenséged? Ismered? Legközelebb van a legnagyobb: önmagam. Megszabadíthatott-e már az Úr önmagadtól? Nézz most szembe azzal, hogyan ártok saját magamnak. Leginkább magam teszem tönkre az életemet sértődéseimmel, és sok-sok mindennel, ami belőlem való, a gyűlöletemmel, a bűneimmel. Hiszen ezért nem tudsz sokszor aludni. Ha valakivel úgy beszéltem, ahogy nem lett volna szabad, nem tudok elaludni. Ki tett tönkre? A legközelebbi ellenséged. Jó volna eljutni oda, megszabadított minden ellenségemtől, - önmagamtól. Tudod-e már, milyen nagy a szabadítás? Jézus Krisztus megcselekedte, hogy szabadon lehet járni ezen a földön, nem kell félni senkitől, semmitől, magadtól sem. "És megszabadított minket elleneinktől, mert örökkévaló az Ő kegyelme."

Aztán még egy mondat: "Aki eledelt ad minden testnek; mert örökkévaló az Ő kegyelme." Szeretném, ha már most, az első estén megköszönnétek a lelki eledelt, amit az Úr ad majd. Van-e arra bátorságod, hogy látatlanban megköszönjed azokat a kegyelmes ítéleteket, amiket majd szeretetből fog adni.

Az Ószövetségben szó van arról, hogy Izráel óriási ellenséggel áll szemben. Tisztában vannak vele, hogy semmivé teszi, eltapossa őket az ellenség. És az Úr egy parancsot ad: állítsátok fel az énekeseket és dicsérjétek az Urat. Furcsa parancs, amikor ott áll minden oldalról az ellenség. Átéltétek-e már, ahogy elkezdjük dicsérni az Urat, már örülök, már nem félek, már mindent másképp látok.

De itt nemcsak ez történt meg, hanem közben Isten ellenséget szerzett az ellenségüknek, és mire mentek volna harcolni, sehol senki nem volt, csak legyőzött ellenség. Mi lenne, ha ezen a héten megtanulnál előre hálát adni?

Valaki így írta le: mindig azt gondoltam, így következnek egymás után: hit, győzelem, hálaadás. Most megértettem: hit, hálaadás, győzelem. Akarsz-e teljes örömmel, szabadítással, győzelemmel elmenni erről a hétről? Ma adj hálát az Úrnak azért, amit eddig adott, a nehézségekért, és adj Neki hálát, amit most fog adni. Higgy abban, hogy minden el van készítve, amire szükséged van testileg, lelkileg, és köszönjed meg Neki. A végén majd szeretném megkérdezni, csalódott-e valaki abban, amit előre megköszönt. Megtörtént-e, hogy nem kapta meg?

Az Úr most megmondta, miért kell hálát adnod visszafele is, előre is, és aztán várjad, hogy mit fog cselekedni. Próbáljuk most ki, lehet-e Isten szava szerint cselekedni, hogy elhihesd, minden mögött az Ő örökkévaló szeretete van.

Imádkozzunk! Uram, nagyon köszönöm, hogy megmondtad, miért kell most hálát adnunk. Áldunk, hogy most megpróbálhatjuk, ha eddig soha nem tettük is meg. Köszönjük, hogy olyan receptet szeretnél most adni, ami egy életre, mindig, minden körülmény között beválik. Szeretnénk most együttesen megköszönni minden nehézséget, amit eddig életünkben adtál, amit adni fogsz, önmagadért Uram. Hogy megismerjünk Téged. Kérünk áldd meg az esti csendes imádságunkat. Áldunk azért, hogy megteszed. Ámen.

Biatorbágy, 1988, április 17.

Vissza a lap tetejére>>>

Megvizsgáltál és ismersz

"Az éneklőmesternek, Dávid Zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram! Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. Hová menjek a Te Lelked elől, és a Te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a Te kezed vezérelne engem és a Te jobbkezed fogna engem. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz. A sötétség sem borít el előled és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. Bizony Te alkottad veséimet, Te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél! Csodálatosak a Te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük.

Vizsgálj meg engem, óh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!" Zsoltár 139, 1-16. 23-24

Uram, az, hogy itt vagyunk, arról beszél, hogy nagyon szeretsz. Köszönjük, hogy minden akadályt elhárítottál utunkból, és mindent megtettél, hogy most itt lehessünk. Áldunk minden szeretetedért, amit életünkben megtapasztalhattunk. Kérünk minden jóért, amit most tartogatsz számunkra. Köszönjük, hogy szólni kívánsz hozzánk. Kérünk, hadd értsük meg szavadat! Ámen.

Az első vers, amivel az Ige kezdődik, így hangzik: "Uram, megvizsgáltál engem és ismersz." A kérdésem így hangzik: Megvizsgált? De mikor? Ismer? De honnan?

Gondoljunk arra, amikor Natánaelt vitték Jézushoz. Jézus ránéz és azt mondja: "Ímé egy igazán Izraelita, akiben nincsen semmi hamisság." (Jn 1,48). És ez a kételkedő ember megkérdezi Jézust: "Honnan ismersz engem?"

Amikor ide beléptél, Istennek ez az első szava hozzád, hogy Ő ismer. Lehet azt hitted, téged itt senki nem ismer. Jézus azt mondja Nátánaelnek: "Mielőtt hívott téged Filep, láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál." (Jn 1,49). Testvér, Valaki látott. Már az előző életedben is látott, mielőtt idejöttél. Vannak dolgok, amiket senki nem tud. Nátánael dolgát sem tudhatta senki, hiszen ez volt a válasza: "Rabbi, Te vagy az Isten fia, Te vagy az Izráel Királya." Ha Te tudod, hogy mit csináltam a fügefa alatt, akkor Te vagy az Isten Fia, akkor Te vagy az Izráel Királya! Van itt Valaki, aki látott téged akkor is, amikor nem szeretted volna hogy lássanak. Mert azt mondtad, hogy ez teljes titok.

Amikor az Ige azt mondta, hogy "megvizsgáltalak", azt is kérdeztem, hogy mikor? Minden helyzetben megvizsgált. "Ismered ülésemet." Megvizsgált, amikor ültél. "Ismered felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod." Van-e még más testhelyzet? Vagy ülök, vagy állok, vagy járok, vagy fekszem. A normális testhelyzetek végig benne vannak, amikor megfigyelt.

Akkor is megfigyelt, amikor beszéltél. "Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram." Minden gondolatodat tudja. Akkor is megvizsgált, amikor csak gondoltál valamit. Vajon jó lenne, ha valaki most hangosan kimondaná, csak azokat, amiket azóta gondoltál, mióta megérkeztél ebbe a házba? Milyen jó, hogy nem látják a gondolataimat. De Valaki látja, aki ismer, lát és megvizsgált téged. Még hozzá minden helyzetben. Igen komoly vizsgálat ez. Nem röntgen vizsgálat, annál sokkal mélyebb.

A másik kérdés, hogy honnan ismer? A Zsoltár világosan válaszol: Ő alkotott. "Bizony, Te alkottad veséimet, Te takargattál engem anyám méhében." Tehát születésünktől fogva, sőt, mikor még meg sem formáltattál, már ismert. Érted most már, hogy mettől kezdve ismer?

Amikor vese műtétem volt, megkérdeztem, mit kellett itt átvágni, hogy a veséhez jussanak? Azt mondta az orvos, hogy mindent. A vese a legmélyebben fekvő szerv. A legelrejtettebb szerv. De Isten a vesét is nézi. Ami a legelrejtettebb dolog az életedben, ott is ismer. Ismeri a csontjaidat. Te alkottad veséimet, nem volt elrejtve előled semmi. "Látták szemeid az én alaktalan testemet." Senki nem látta, még az anyád sem, az orvos sem, aki a szülésnél ott volt.

Az Úr ismer a legrégebben, öröktől fogva ismer. "És könyvedben ezek mind be voltak írva; a napok is, amelyen formáltatni fognak. Olyan érdekes, azt is kérdezi a Zsoltáríró, hogy a szemeid elől hova fussak? Honnan, - hová? Miért akar futni és menekülni az ember? Isten elől. A vizsgálat elől. Az első emberpár is futni, bújni kezdett Isten elől. A bűneset után azonnal rejtőzködni kezdett. A Zsoltáríró azt kérdezi, hogy ez elől a mindent látó szempár elől, a Te lelked, a Te orcád elől hova fussak?

Szándékosan léptem keresztül az 5. verset: "Elől és hátul körülzártál engem és felettem tartod kezedet." Egy kereső kézről beszél itt az Ige, amelyik elől és hátul körülzárt, és felettem van. Másik Zsoltár is beszél erről a kézről, amikor azt mondja: Reám nehezedett kezed. Nem érezted még, hogy ez a kereső kéz reád nehezedett? Sokszor szeretnénk ez alól a kéz alól menekülni. Erről a kézről írja az Ige: "Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha hajnal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó szélére szállanék, Ott is a Te kezed vezérelne engem, a Te jobbkezed fogna engem." Repülőgépre szállhatunk, hogy elmenjünk a tenger tulsó szélére, de Isten ott is jelen van.

Valaki disszidált. Előtte mondtam neki: a legnagyobb ellenséged, önmagad oda is magaddal viszed. Ott is tönkremegy körülötted minden. Isten elől nem tudsz elmenekülni. A kereső kéz elől sem. Mindenütt utolér. Azt mondja a 32. Zsoltár: "Vétkeimet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. És Te elvetted rólam" - nem a kezedet, - "bűneimnek terhét." Nagyon kérlek ma: ne fuss sehova, gondolatban sem, vágyaidban, kívánságaidban sem.

Még van egy hely, ahová futhatsz. A sötétségbe. Nem futottál már sokszor bele? Talán a hazudozásba, ítélkezésbe, titkolódzásba? A Jelenések könyvében az elkárhozókról az van írva, hogy homlokukon egy név van: titok. Emberek belefutottak a sötétségbe, és nem tudtak már kijönni. Kicsi hazugságot is milyen nehéz sokszor kimondani. Mintha fogna a sötétség. Te nem futottál bele? Nincsenek titkaid, elrejtett dolgaid? Vajon Isten nem ott talál majd meg? Hol vagy most testvér? Ő pontosan tudja, hol vagy, de most tőled kérdezi.

Olyan jó, amivel befejezi ez a Zsoltár: "Vizsgálj meg engem, óh Isten! Ha ezzel kezdi, hogy megvizsgáltál, akkor miért kéri most, hogy vizsgálj meg? Most az a kérése, hogy "Ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem és ismerd meg gondolataimat!" Úgy ismerj meg, hogy én is megismerjem és meglássam: "Ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja." Hogy lássam bűneimet, megkötözöttségeimet, egész életemet. Úgy vizsgálj meg Uram, hogy megkapjam a vizsgálati eredményt.

Mondod-e az Úrnak: Uram, itt vagyok, kinyitom az egész szívemet, sehová nem futok, vizsgálj meg és add kezembe a vizsgálati eredményt. Hadd ismerjem meg én is magamat. Hadd tudjam meg, milyen úton vagyok. "Ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján." Erre adja az Ige szánkba a kérést: "És vezérelj engem az örökkévalóság útján!"

Valaki van, aki igazán ismer. Születésed pillanatától öröktől fogva ismer. Most lehetőséged van arra, hogy elmondja neked, ki vagy, mi van a szívedben, és hogy van Valaki, aki segíteni akar. Van egy olyan orvos, aki minden bajodból meg tud gyógyítani. Ő le tudja venni bűneidnek terhét.

Az a kéz, amelyik keres téged, ezért keres. Nem büntetni, hanem gyógyítani akar. Akarod-e te is?

Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy egészen ismersz bennünket. Hadd kérjük most egy szívvel: Uram, meg akarom ismerni magamat! Uram, mondd meg nekem az igazat kímélet nélkül. Ítélj meg, vizsgálj meg, próbálj meg, tisztíts meg! Úr Jézus, mi soha nem leszünk boldog emberek, ha nem tisztíthatsz meg bűneinktől, természetünktől, önmagunktól. Uram láss meg minket. Köszönjük, hogy kérhetjük, hogy amiért idehoztál, végezd el bennünk. Ámen

Biatorbágy, 1984. július 29.

Vissza a lap tetejére>>>

Szabadíts meg engem

"Az éneklőmesternek, Dávid Zsoltára. Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! Akik gonoszt gondolnak szívükben, és minden nap háborút kezdenek. Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. Ments meg, óh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitől védj meg engemet! Akik megejteni szándékoznak lépéseimet. Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. Mondám az Úrnak: Istenem vagy Te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát! Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háborúság napján! Ne add meg Uram, amit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela. A körültem ólálkodók fejét borítsa be ajkaiknak átka. Eleven szenek hulljanak reájuk; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek! A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad. Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultak jogát. Csak az igazak magasztalják a Te nevedet, s orcád előtt lakoznak az igazságosak!" Zsoltár 140, 1-14

Hadd adjunk hálát Uram, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy látod a mögöttünk levő utat, de az előttünk valót is. Köszönjük, hogy megállhatunk most Előtted. Köszönjük, hogy útba akarsz igazítani és szeretnél megáldani, hogy Veled menjünk tovább. Áldd meg számunkra az Igét és kezdd el bennünk már ezen az estén a munkádat. Ámen.

Nagyon megdöbbentett ez a gonosz ember, ez a zsarnok férfi. Annál is inkább, mert a napokban a Sátánnak az eredetével foglalkoztam, mert valaki kérdezett erről. Szeretném elolvasni az Ezékiel könyve 28. részéből a következő verseket: "Voltál felkent, oltalmazó kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen voltál utaidban, attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtaték benned. Kereskedésed bősége miatt, belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben, a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére." (14-17). A Sátán bukását jelzi Tirus királyán keresztül. Ugyanezt mondja el Ézs 14,12-14: "Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén, messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz."

Az ördög fényképét látjuk mindkettőn keresztül. A megdöbbentő, hogy az ördög személy, és nagyon sokszor embereken keresztül működik. A napokban olvastuk a gadarénus történetét. Jézus nem a gadarénushoz szólt, hanem a benne levő Sátánhoz. Amikor a Zsoltárból olvastam, hogy szabadíts meg a gonosz embertől, egyről beszél, azután sokról. "Akik gonoszt gondolnak szívükben, és minden nap háborút kezdenek." Előbb emberről, azután emberekről beszél az Ige. Nem egy gonosz van, hanem sok. Van démon világ is, és nagyon sokszor embereken keresztül működik. Jó volna, ha gonosz embert látunk, tudnánk, hogy ki áll mögötte. Nagyon sokszor nem emberekkel, hanem szellemi hatalommal van dolgunk, aki rosszakat cselekszik. Aki talán tönkre teszi az életünket, nem gondoltál még vele kapcsolatban arra, hogy ő is áldozat?

Egy asszony elmondta, férje iszik, gyerekei nyomorognak, ő pedig gyűlöli a férjét. Azt kérdeztem tőle: ha láttál valaha egy régi füstös mozdonyt, amiből szikrák jöttek ki, és rádesett egy szikra, nem gondoltál arra, mi lehet abban a mozdonyban belül? Te lesöpröd a szikrát, de mi lehet ott belül?

Talán ti is gondoltok most egy gonosz emberre. Ami kijön belőle, már az is gonosz, az is fáj, hát akkor belül? Jó volna így nézni a gonoszokra, akiket emleget a Zsoltár. Akik háborút kezdenek. Gondoljunk arra, nem az a kérdés, hogy háborút kezd, hanem hogyan reagálok arra, aki bosszant, aki bajt okoz nekem. Vajon belőlünk igazán Isten Lelke válaszol? "Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg." (Róm 12,21). Ez volna a dolgunk ezen a földön. Másképp nem lehet meggyőzni, csak jóval. Ez az egyetlen dolga Isten gyermekének, ahogyan a háborúra válaszolhat.

Miért kezdi az Úr a hetet ezzel az igével: "Ments meg, óh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitől védj meg engemet! Akik megejteni szándékoznak lépéseimet. Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém." Három dolgot mond: tőrt, amit általában a vadállatoknak szoktak föltenni, hálót, amit a halaknak, és hurkot, amit a madaraknak. Az ördög mindenféle ember számára tud hálót, tőrt, hurkot készíteni. A hétköznapok útjaiba oda van vetve a háló, ahol járni fogsz. Az ördög teszi az utadba a hálót, a tőrt, a csapdát, ő állítja oda. Csak akkor veszed észre, amikor már beleléptél, amikor már fáj.

Ha belül valami fáj, gondolj arra, megfogott az ellenség tőre, benne vagyok, szorít és fáj, úgy érzem, nincs kiút. Nem tudom, neked mi a tőr? Valaki olyan anyagi dologba került, amibe nem lett volna szabad, mert nem egyenes, nem Isten szerint való. Mi van abban a hálóban, amit neked vetnek? Egy iszákos ember tudja, hogy számára mi a csalétek. Gondolkozz egy picit, miben szoktál bukni? Amibe következetesen belelépsz? Az egerek nem mennek bele a fogóba, ha nem füstöljük ki. A hívő ember általában mindig ugyanabba a csapdába lép bele. Már nem is erőlködik az ördög, hogy másikat állítson. Ki sem füstöli. Persze ilyen csapda is van, hogy valaki dicsér, ilyen vagy, olyan vagy, és te megint elhiszed. Milyen jól nézel ki. Milyen fiatal vagy. Egy értelmes ember, aki tükörbe szokott nézni, belemegy és tetszik neki.

"Istenem vagy Te! Hallgasd meg könyörgésem szavát!" Uram, hallgass meg látod megint beleestem, könyörülj rajtam. Tudunk-e imádkozni, amikor belekerülünk a csapdába? "Én Uram, Istenem, szabadításomnak ereje". Jó volna így kiáltani Hozzá. Olyan jó ez a mondat: "Fedezd be fejemet a háborúság napján!" Mindig a fejünkkel van baj, azokkal a szerencsétlen gondolatokkal. Belekerülünk az ítélkezés csapdájába, és utána fáj. Jönnek a kritikus gondolatok, a másikat ítélő, hibáztató, bántó gondolatok, és nem veszem észre. Sokszor nemcsak gondolom, de mondom is. Mikor kimondtam, már tudom, hogy nem kellett volna, és szomorú vagyok. Lelked belekerült a csapdába. Jó ez a mondat: "Fedezd be fejemet", hogy ne jusssanak ilyenek eszembe. Ne lássam a mások hibáit. Jó volna ha a fejünk, gondolatvilágunk be volna fedezve. Isten szeretete védelmet jelent, befedez, betakar.

"A körülöttem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. Eleven szenek hulljanak reájuk." Ez az megállított. Tudod mire mondja az Úr, hogy eleven szén? A Római levél világosan elmondja: "Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie, ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére." (Róm 12,20). A hívő emberek között nagy hiány van, - olvastam valahol, - eleven szén hiány. Nem vesszük észre az óriási alkalmat, mikor valaki valóban bánt, ha valaki gonosz, igazságtalan velem szemben. Nagy lehetőség, hogy eleven szenet gyűjthetek a fejére. Valakitől megkérdeztem, ha valakinek parázs van a fején, milyen messzire tud elszaladni vele? Messzire biztosan nem. Ha neked Isten alkalmat adott arra, hogy szeretetet adj a rosszal szemben, eleven szenet gyűjtesz a fejére. Az kénytelen lesz Jézushoz futni előbb-utóbb. Bár az volna a boldogságunk, hogy "Eleven szenek hulljanak reájuk."

Van egy nagyon furcsa mondat. "A nyelves ember meg ne maradjon a földön." (Zsoltár 140.12). Csak néztem ezt a mondatot. Azt mondtam: nem vagyok-e én nyelves ember? Nem vagy te olyan nyelves ember, aki nagyon hamar tud válaszolni, olyan ügyesen és élesen? Kislány koromban sokat tréfáltam azzal, hogy nagyon hamar tudjak válaszolni dolgokra. Sokszor kérdezték, hol élesítettem a nyelvemet. Olyan hamar lesz az ember nyelves ember, aki gyorsan és ügyesen tudja használni nyelvét. A Biblia a nyelvet éles szablyának is nevezi. Azt is mondja: "Áspis kígyó mérge van ajkaik alatt." (Róm 3,13b). Valaki mondta: a férjem állandóan beszél, mondja a magáét. Én csak néha szólok, de akkor elhallgat. Azt nem bírja ki. Azt mondja az Ige: "Mert minden természet...megszelídíthető...de a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg". (Jak 3,7-8).

Talán sokszor megbántuk már a megjegyzéseinket, tréfáinkat, vagy a mérges, kemény szavainkat. Fogadkozunk, többet nem mondok ilyeneket. De a nyelv nem szelídíthető meg. Isten tud új nyelvet adni és igazi szeretetet.

A zsarnok emberről jutott eszembe, nyilván sokan ismertétek Ungár Aladárt. A felesége, egyszer azt mondta: ti nem tudjátok, hogy az Andi egy zsarnok. A legszelídebb emberek egyike volt.

Vigyázzatok, vannak szelíd zsarnokok is. Nem biztos, hogy kiabál, de lehet akaratosnak, makacsnak lenni anélkül, hogy nagy hangom lenne. Lehet szelíd külsővel is keresztülvinni akaratomat. Jó volna szembenézni, nem vagyok-e ilyen nyakas ember, mint ahogy az Ige mondja? "A zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad." Sokszor addig nyakas, amíg valami komoly baj nem történik, valami meg nem szakad talán közte és a körülötte élők között.

Aztán jönnek Istennek áldott emberei, így mondja az Ige: "Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát." És ezekre mondja aztán: "Csak az igazak magasztalják a Te nevedet, s orcád előtt lakoznak az igazságosak!" Kik igazak? A megigazultak. Testvérek, ezek mind szegények voltak, olyanok, akiknek Isten felfogta ügyét. Ha azt hiszed magadról, hogy igaz ember vagy, az első kérdésem: voltál-e valaha szegény és nyomorult? Úgy érzem, a szegényekből és nyomorultakból lesznek a megigazult emberek, akik Isten előtt igazak.

Eszembe jutott a házasságtörő nő, amikor beviszik a jeruzsálemi templomba és azt mondják Jézusnak, hogy tetten kapatott. Tudjátok-e, hogy mi mindnyájan tetten kapott emberek vagyunk? Senki nem látta mit csináltál, de Isten Lelke tetten kapott. Vedd most észre, hogy tetten kapott ember vagy. Jézus elé viszik ezt az asszonyt és azt mondják, hogy meg kell kövezni. Nem lehetett annál az asszonynál senki nyomorultabb és szegényebb ott abban a templomban. Ugye Jézus egyetértesz velünk? A törvény azt mondja: meg kell kövezni. Jézus is válaszol: igen, meg kell kövezni. Milyen lélegzetelállító halálos komolysággal mondja Jézus: igaz. Csak az a kérdés: ki dobja először a követ?

Vajon valaha a tövény szigorával láttad-e a saját bűneidet? Igaz, hogy halál rá. Amikor Jézus lehajol és ír a porba, egymás után kimegy mindenki. Senki nem meri elsőnek dobni a követ. Szeretném ha most meggondolnád, nem szoktad te elsőnek dobni a követ?! Sokszor olyan bátran dobjuk. És látjátok a nyomorult és szegény asszony mellé odaáll Jézus. És azt mondja: "Én sem kárhoztatlak. Eredj el és többé ne vétkezzél." (Jn 8,11).

Milyen jó volna ma este szegényen és nyomorultul megállni Isten előtt, és engedni, hogy megítéljen az Úr. Akkor te lennél a megigazult ember. A legnagyobb dolog ezen a földön, ha az Úr melletted áll.

Imádkozzunk! Uram, hadd adjunk hálát. Te tudod, hogy mi minden van mögöttünk, az elmúlt időben is és ezen a mai napon is. Kérlek, hadd tudjunk megállni ítélő és felmentő szemed előtt ma este. Segíts, Uram, hogy sehová ne fussunk a Lelked elől. Kérünk, hogy érj most utol és cselekedj velünk, hadd legyünk olyan emberekké, amilyennek Te szeretnél formálni. Hadd legyünk olyan emberekké, akik eleven szenet tudnak gyűjteni, akik szeretni tudják az ellenséget. Akik úgy járnak ebben a világban, hogy kegyelmed ragyog életükön keresztül. Kérünk, hogy a kemény, önigaz, ítélkező szívünket Magad formáld át bocsánatod, Igéd és Lelked által. Áldd meg a bejövetelünket, a mai esténket, segíts, hogy megállhassunk vizsgáló szemed előtt. Köszönjük Uram, amit elhatároztál, hogy elvégzel bennünk. Kérünk, kezdd el már ma este. Ámen.

Biatorbágy, 1988. augusztus 14.

Vissza a lap tetejére>>>

Siess hozzám

"Dávid Zsoltára. Uram! hívlak Téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak Téged. Mint jó illatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen. Tégy Uram závárt az én szájamra, őríztesd az én ajkaim nyílását! Ne engedd szívemet roszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek, hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! Őrízz meg a tőrtől, amit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!" Zsoltár 141,1-4. 8-9

Köszönjük Úr Jézus, hogy felszabadíthattál minket Téged dicsérő életre. Áldd meg Igédet, hadd ítéljen és szabadítson meg bennünket minden önimádattól. Kérünk, vezess minket magadhoz egészen közel Igéd és Lelked által. Ámen.

Nem tudom figyeltétek-e, ahogy olvastuk ezt a Zsoltárt, kicsit furcsa a hangvétele. "Siess én hozzám, figyelmezz szavamra", mintha parancsoló módban beszélne az Úrral.

Egyszer egy fiú levelet írt apjának. Annak is furcsa volt a hangvétele. Így írta: Apám, pénzt! Az apa felháborodott, azonnal írni akart fiának, hogy vele nem lehet így beszélni. Odament hozzá a felesége és azt mondta: Rosszul olvastad a levelet. A levél így hangzik: Apám... pénzt... Ugyanazok a szavak, de lehet egészen más hangsúllyal olvasni. A Zsoltárból sem parancs, inkább sikoltás hangzik: Siess hozzám, figyelmezz szavamra, hívlak, hívlak!

Mi baja lehetett Dávidnak? A későbbi versek elmondják, hogy életveszélyben volt. "Ne oltsd el életemet!" A német fordítás így mondja: "Ne engedd elveszni lelkemet!" Amikor az ember életveszélyben van, nem számít, milyen hangon kiált. A segélykiáltásnak nincsen szép szövege - légy szíves, - csak azt kiáltom, hogy segítség! Hogy mi volt az életveszély, elmondja a Zsoltár vége. "Őrízz meg a tőrtől, amit elém hánytak, és a gonosztévőknek hálóitól."

Tehát Dávid tőrt és hálót látott maga előtt. Röviden így mondhatnám, csapdát látott Dávid. Mert a háló is csapda, a tőr is amibe belemegy az ember. Lehet hogy a testnek, lehet hogy a léleknek csapda. Észrevesszük a csapdákat? Ez a világ tele van zsaroló tanyákkal, mondja az Ige. Olyan helyekkel, ahol az ember tőrbe és hálóba léphet. Az ördög állította fel. Úgy látszik, Dávid észrevette a csapdát, különben nem kérte volna az Urat, hogy őrizze meg a tőrtől. Attól félek, mi csak akkor vesszük észre, amikor már benne vagyunk.

Nagyon sokszor észre sem vesszük, mit állított fel a Sátán. Ő pontosan tudja, mire megyünk rá. Lehet hogy hízelgést, dicséretet tesz a csapdába. Nem fog alkoholt tenni, azt az iszákosoknak teszi. De világosan tudta, téged mivel lehet megfogni. A tőr neked is ugyanúgy áll, csak más a csalétek.

Dávid észrevette. Még nem volt benne, ezért mondja: Siess hozzám, hívlak, még nem léptem bele, most segíts! Szoktunk-e mi a csapda előtt Isten megőrző kegyelméért imádkozni, mivel tudom, hogy veszélyes a számomra. Van-e annyi figyelmünk, mint Dávidnak volt, aki tudta, hogy életveszélyt jelent számára. Így mondja: A gonosztevőknek hálóitól. Mi sokszor azt hisszük, hogy jóltevők, és közben gonosztevők. Lehet hogy aki szépeket mond, jó hozzám, az lesz a legrosszabb. Pál nem félt azoktól, akik megostorozták, vagy a legkülönbözőbb rosszat tették vele, de félt azoktól, akik áldozni akartak neki. Tudta, hogy a léleknek sokkal rosszabb. Lehet hogy neked is jól esik amit mondanak és a lelked csapdában van.

Még egy dolgot mond Dávid és azt hiszem, ez az a csapda, amibe ő beleesett. "Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed ajkaim nyílását." Sokszor saját szavaink által kerülünk csapdába, amikor nem kellett volna szólni. Tudjuk-e kérni az Urat: Uram siess, segíts, tégy závárt szájamra, ne beszéljek annyit feleslegesen.

Azért van ez a furcsa hangvétel Dávidnál, mert észrevette a veszedelmet. Ezért kéri: Tégy závárt szájamra, és a másik, hogy őriztesd ajkaim nyílását! Tudjátok, mi a závár? Egy erősebb vas, amit az ajtókon keresztültolnak. Nem tudom segíthet-e ajkunkon egy tolózár, ha idejében elhúznánk, hogy most ne szólj. Talán mikor elmondok valakiről valamit, vagy dicsekszem azzal amivel nem kellene. Amikor okoskodom, vagy beszélek olyan dolgokat, amire semmi szükség nem volt. Látjátok már, hogy mennyire kellene egy nagy-nagy tolózár? Jó volna már most azzal a kéréssel fordulni az Úrhoz, hogy amíg itt együtt vagyunk, őrizzen meg bennünket attól, hogy ne mondjunk olyat, ami aztán fájni fog. Jó volna most mondani, amikor még előtte vagyunk: Hívlak, siess, figyelj, tégy závárt, őriztesd ajkaim nyílását. Ne hangozzon itt el olyan beszéd, amire nincs szükség, gúnyos tréfa, pletyka, vicc, semmi, ami bánt.

Mondjuk el most Dáviddal ezt az imádságot: "Ne engedd szívemet rosszra hajlani!" Tudjátok, hogy a szív teljességéből szól a száj, tehát mélyebbről indulnak a szavak, az önimádó, dicsekvő szívemből, amelyik rosszra hajlik. Azt mondja Dávid: "Hogy istentelenül ne cselekedjem". Mit jelent ez? Amit Isten nélkül teszel, istentelen. Szoktál Isten nélkül cselekedni? Nem érzed, hogy istentelen vagy, amikor a magad feje, kedve, akarata szerint teszel dolgokat?

Dávid önmaga ellen, a rosszra hajló szíve ellen hívja az Urat. Ismered szívedet, hogy mennyire hajlandó önfejűségre, önállóságra, a magad akarata szerinti cselekvésre? Kéred-e most az Urat: "Ne engedd szívemet rosszra hajlani!" Lehet hogy jónak gondolsz valamit, ami Isten szerint rossz. Nincs a földön jó, csak Isten akarata. Más jó nincsen. Jó cselekedeteink kifejezetten rosszra hajlamosak. Értitek most már ezt a nagy segítségül hívást?

Az utolsó amiért segítségül hívja Dávid az Urat: "Hogy ne egyem azoknak kedvelt eledeléből." Egy helyen így mondja az Ige: "Megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének." (Zsoltár 14,4). Vigyázz, nehogy egyétek a másik embert! Olyan könnyen beszélünk a másikról, közös ismerőseinkről. A világnak ez a legkedveltebb eledele, ha valaki kimegy a munkahelyéről, már mondják. A hátmögött való beszéd, gonosz beszéd. Ez a világ étele. Mennyire nekünk szól ez a Zsoltár. Együtt leszünk most egy hétig, az Úr tudja, milyen veszedelemnek vagyunk kitéve, milyen könnyen elindul a száj és már mondom. Már késő, amikor rájövök, hogy kellett ezt mondanom?

Az elején volt, de a végén szeretném olvasni a második verset: "Mint jó illatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen." Milyen jó volna, ha minden nap így fejeződhetne be számunkra. Vajon száll-e jó illatu füst, mint estvéli áldozat? Az Úr dicsérete, magasztalása, dicsőítése, hála, - ez szokott lenni estvéli áldozatod, kezed felemelése? A zsidók két kezüket felemelve imádkoztak. Annyit jelentett: Megadom magam. Legalább este megadod-e magad? Nem vitatkozol az Úrral, hanem felemeled kezedet, igazad van Uram, nem kellett volna. Még az is, ha utána elmondod: Gonosz voltam, szeretetlen, türelmetlen voltam. Add meg magad az Úrnak, minden este emeld fel kezedet.

A felemelt kezek másik mondanivalója, hogy üres kezet emelek fel az Úrhoz. Nem tudok hozni semmit. Nem tudok tenni semmit. Ha fogom egyik kezem a másikkal, annyit jelent, nem tudok magamtól semmit csinálni. Nem is akarok, nem is tudok, mindent Tőled várok Uram.

Jusson eszünkbe minden este: Az Úr várja a jó illatú füstöt. A szentek imádsága mint jó illatú füst megy az Úr elé. Otthonodból szokott-e felszállni ez a jó illatú füst? Jó volna már ma este hálát adni, kérni, üres kezeket felmutatni és így elmondani: Uram kérlek, siess segítségemre!

Imádkozzunk! Uram, köszönöm, hogy az Igéből megérthettük, nagyon ismersz. Áldunk, hogy minket csak Te ismersz egészen. Tudod, hogy csak az elmúlt időkben is mit bántottunk, rontottunk nyelvünkkel. Tudod, hogy fékezhetetlen gonosz a nyelvünk. Köszönjük, hogy ismered a szívünket, amelyik olyan hamar hajlik a gonoszra, maga akaratára. Köszönjük, hogy Rád bízhatjuk magunkat és kérhetjük, hogy őrizz meg minket a gonosz emberektől, önmagunktól. Hadd hangozhasson minden este a dicsőítés, a hálaadás jóillatú füstje az életünkből, és hadd szállhasson fel Hozzád. Neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1984. augusztus 19.

Vissza a lap tetejére>>>

Hívlak Téged

"Dávid Zsoltára. Uram! hívlak Téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak Téged. Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen. Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását! Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztévő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből! Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értük nyavalyájukban." Zsoltár 141,1-5

"De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggnek; Hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! Őrízz meg a tőrtől, amit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól!" Zsoltár 141,8-9

Uram, hallottad, kértünk az énekben, hogy egyikünk számára se szóljon az Igéd hiába. Könyörülj rajtunk és adj nekünk nyitott szívet, készséget arra, hogy megértsük szavadat. Áldd meg így az életünket, és az első Igét, amit hallunk. Kérünk, hogy szólíts mindjárt nevünkön. Ámen.

Az első versben kétszer egymásután mondja az Ige, hogy "hívlak". "Uram! hívlak Téged, siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak Téged."

Azt hiszem minden faluban van egy segélykérő telefon, amin keresztül mindig lehet segítséget kérni. A Bibliában is van egy mennyei hívószám: Zsoltár 50,15: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem." Tehát Istennél is van egy hívószám, van segélytkérő telefon. Ahogy olvassuk ezt a Zsoltárt, úgy gondolhatjuk, Dávid a segélykérő telefonjához folyamodott.

Voltatok-e már úgy, hogy valakit hívtatok és nem válaszolt? Ha nem nagyon fontos, akkor abbahagyja az ember, de ha életbevágóan fontos, akkor hívom, hívom. Voltál-e már kétségbeesésedben úgy, hogy nem tudtál mást csinálni, csak mindig újra az Urat hívtad? Hiszen az Úr maga biztat arra, hogy hívj segítségül. A Zsoltáros így mondja: "Siess én hozzám; figyelmezz szavamra". Hát Isten nem hall, hogy figyelmeztetni kell: figyelj, siess?

Valaki azt mondta: az egész világ olyan, mintha Isten nem hallana. Ha van Isten, hol volt akkor, mikor a nagy háború volt, mikor emberek cafatokban repültek a levegőbe a bombázástól és belövések által? Hol volt akkor Isten, mikor emberek tömegét vitték Auschvitzba, vagy amikor gyerekek halnak éhen Kinában? Mennyi kérdése lehet az embernek, és akkor hall az Isten, ha ezeket nézni tudja? Ha a világot nézzük és az eseményeket, akkor idejutunk.

Pedig látjátok van Isten és hall. Ő mondja: hívj segítségül engem! Hány ember elmondja, hol volt akkor az Isten, mikor az egész családom autóbaleset áldozata lett és egyedül maradtam. Egy csomó ilyen kérdés van talán a ti életetekben is, vagy a körülöttetek levők életében. Lehet hívták ők, benne volt szívük, életük az imádságban, és mégsem jött válasz. Ugye komoly kérdés ez. Isten biztat, és a Zsoltár így mondja: "Uram! hívlak Téged, siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak Téged."

Utána azt mondja: "Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen." Mintha azt mondaná ezzel a Zsoltáríró: hát én mindig imádkoztam. Mint jó illatú füst szállt minden este az imádságom Hozzád és nem hallod? Talán van olyan közöttetek, aki elmondja: gyerekkoromtól kezdve mindig imádkoztam, és mégis történtek olyan dolgok, amiket nem tudok megmagyarázni, hogy miért engedte meg Isten. Miért nem segített, miért nem figyelt, és miért nem sietett?

Olyan jó, hogy Biblia van a kezünkben és megmagyarázza a kérdéseket. Egyet kérek, ha ilyen kérdéseid vannak, mindig mondd el Istennek. Isten, nem hiszem, hogy vagy, hogy jó vagy, nem értem az életemet, a mások életét sem. Isten tud válaszolni erre a kérdésre is, hogy miért nem figyelt, miért nem segített. Ézsaiás könyve 59. részéből olvasok pár mondatot, ahol Isten világosan megmagyarázza. "Ímé nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az Ő füle, hogy meg nem hallgathatna; Hanem a ti vétkeitek választanak el Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott. Mert kezeitek bemocskolvák vérrel, és ujjaitok vétekkel, ajkaitok hazugságot szólnak, nyelvetek gonoszt suttog. Nincsen, aki az igazság mellett szólna, és nincsen, aki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szülnek." (Ézs 59,1-4). Nagyon komoly fényképet kapunk magunkról. Isten világosan megmondja, hogy a sok miértünknek megvan Isstennél az azértja. Most világosan megmondta: vétkeitek és bűneitek választanak el Istentől, hogy meg nem hallgatott.

A Zsoltár így mondja tovább: "Tégy Uram závárt az én szájamra, őriztessed ajkaim nyílását!" Nagyon vigyázz, mert lehet, hogy azzal van a baj, ami kijön a szádon. A hazugságaink, az indulatos mondataink, minden bűn ami kijön a szánkon. Most azért mondja: Tégy závárt szájadra! Vigyázz a beszédedre! Énekeltétek: "Ajkunkon hazugság bélyege," és lehet, hogy igaz. Nem a hazugságaid választanak el Istentől? Nem a nagyzoló beszéded, nem a sok eltitkolt dolgod? Jó volna eldönteni, itt most nem akarok sokat beszélni. Sok beszédben sok a vétek. Majd ha felmentek a szobátokba, próbáljatok csendben lenni, hagyjátok egymást imádkozni. Nem kell az utolsó lélegzetig beszélgetni haszontalanul, értelmetlenül. Isten első mondatként mondja most neked erre a hétre: tégy závárt a szádra! Nem könnyű.

Gondoljunk arra, ezt a hetet csendeshétnek hívják. Este legyetek csendben és próbáljátok felhívni a mennyei hívószámot, hogy az Úrnak mondhassatok el mindent. Nem tudom mennyire lesz ez a kérés valóság a héten: "Tégy Uram závárt az én szájamra". A Zsoltáríró tudja, hogy maga nem tudja megtenni, ezért kéri: "Őriztessed ajkaim nyílását!" Mert csak beszélek akkor is, mikor nem kellene.

Vajon elmondod-e az imádságot, amit ezen a héten megtanít Isten, hogy mint jóillatú füst jusson elébe imádságom. Kezed felemelése, de különösen a szíved felemelése lesz-e estvéli áldozat? Jó volna ha este eszedbe jutna, sokat beszéltünk egész nap, most csak az Úrral beszélek.

"Ne engedd szívemet rosszra hajlani". Tudjuk, hogy a szív és száj összefüggnek. "A szív teljességéből szól a száj." Nagyon sokszor elhatároztam valamivel kapcsolatban, hogy nem mondom senkinek. Elmúlt egy pár nap, és mondtam. Minden, amit gondoltam, előbb vagy utóbb, de kijön. Lehet nem rögtön, lehet hogy egy év múlva, de bizonyos körülmények között előjön. Azért kéri, hogy ne csak a számra tégy závárt, hanem legyen hatalmadban a szívem. Ezért kéri: "Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe, és ne egyem azoknak kedvelt ételéből." Nagyon fontos, hogy az ember mit eszik lelkileg. Mik azok a dolgok, amikről szeretnek beszélni? Rettenetesek a kedvelt ételek. Nagyon sokszor szennyes, tisztátalan beszéd, és egyszer csak te is eszel. A munkahelyeken vicceket beszélnek, és te is nevetsz.

Szeretném, ha figyelnéd, mit mond most nekünk az Úr. Jó volna ezt is komolyan venni: "Ha igaz fedd engem: jól van az". Szokott-e valaki komolyan feddeni? Ha megmondják az igazat, belül mondod-e: igaz, jól van. Valakinek egyszer azt mondtam: nem úgy van. Pedig igaza volt. Ki tudod-e mondani: jól van. Emlékeztek, mikor az asszonynak azt mondta Jézus: te eb, - úgy van Uram. Ha neked mondanának ilyet, sértődötten kapnád fel a fejedet. A kananita asszonyt azért hallgatta meg az Úr, mert kimondta, hogy úgy van Uram. "Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem, mintha fejem kenné." Engeded-e, hogy valaki dorgáljon, kimondod-e, hogy jól van?

Úgy szeretem a 8. verset: "De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; Hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! Őrizz meg a tőrtől, amit elém hánytak, és a gonosztevőknek hálóitól." Nem tudom észrevetted-e már, hogy tele van ez a világ hálókkal, csapdákkal, és mi belelépünk. Nagyon sokszor már akkor fáj, mikor benne vagyunk. Lehet hogy az ördög belevitt valami csapába, hazugságba, paráznaságba. Ki tudja, milyen csapdában vagy, és nem tudod kihúzni a lábadat. Bemenni nagyon könnyű, de a lábad kihúzni már nehéz. Egyetlen módon lehetséges: ha szemeid az Úrra néznek, Ő kihúzza lábadat a csapdából. Mert Ő volt az, aki helyetted lépett a bűnnek csapdájába. Gondolj arra, miért ment bele Jézus a csapdába? Hogy téged és engem kiszabadítson. Ha ezen a héten rájössz, hogy a csapda nyitva van, húzd ki a lábad!

Jézus kimondta: "Elvégeztetett!" Megvannak bocsátva bűneid. Nem kell benne maradnod. Nézz az Úrra és értsd meg, ott a Gecsemánéban Jázus csapdájában is benne volt a csalétek: az ember lelke.

Jézus annyi csapdán keresztüllépett. A farizeusok mindig állítottak valami csapdát, hogy elfoghassák, hogy bűnnel vádolhassák. Ott a Gecsemánéban ne tudta volna, hogy fel van állítva a csapda? Hogy rövid időn belül jönnek, hogy elfogják? Ő ne tudta volna, hogy Júdás elárulta Őt? És mégis belemegy a csapdába. Csak így tudott megmenteni, megváltani bennünket, hogy a bűn büntetését magára vette, hogy kinyitotta a csapdát.

Ma este adj hálát, hogy érted is meghalt, hogy számodra is van bűnbocsánat, akármilyen régen vergődsz is a bűn csapdájában. Bármennyire összetörted is már magad, van kiút. Ma este kérheted: Uram siess, régen kínlódom már. Hallgassd meg szavamat, szabadíts meg az Úr Jézus érdeméért.

Imádkozzunk! Segíts Úr Jézus, hogy aki ma este valóban kiáltani akar Hozzád, aki most úgy érzi, hogy nem bírom sokáig, hadd mondhassa el ezt az esti Zsoltárt: Úr Jézus, siess segítségemre! Áldunk Uram a kegyelmi időért. Könyörülj meg rajtunk, hadd nyerjünk teljes szabadulást, teljes örömöt és örök életet halálod és áldozatod árán. Taníts meg teljes szívből kérni. Köszönjük, hogy hallassz. Áldunk, hogy kinyújtod kezedet minden utánad kiáltóért. Hadd dicsérjünk ezért. Ámen.

Biatorbágy, 1988, július 31.

Vissza a lap tetejére>>>

Figyelmezz imádsagomra

"Dávid Zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet. Ne szállj perbe a Te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted! Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja életemet; betaszít engem a sötétségbe, amilyen a régen megholtaké! Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem! Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden Te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela. Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az utat, melyen járjak,mert Hozzád emelem lelkemet! Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; Hozzád menekülök! Taníts meg engem a Te akaratodat teljesítenem, mert Te vagy Istenem! A Te jó Lelked vezéreljen engem az egyenes földön. Eleveníts meg engem, Uram, a Te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a Te igazságodért!" Zsoltár 143,1-11

Köszönjük Urunk, hogy mindnyájan baj nélkül ideérkezhettünk és kérhetünk, hogy áldj meg, és szólíts meg minket, hadd értsük meg, Te beszélsz velünk. Kérünk, áldd meg ittlétünket. Segíts szabadulni mindattól, amit annyi nehézségen keresztül idehoztunk. Ismered rólunk való gondolataidat Urunk, hadd engedjünk annak Igéd és Lelked által. Ámen.

Az Ige ezzel kezdi: "Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra". A kérdésem: hallhat-e valamit az Úr? Szoktál-e könyörögni, imádkozni? Más az, amikor csak mondogatok valamit, vagy valóban könyörgök. Amikor a szívem igazán az Úr előtt áll, és könyörgöm. Van-e ilyen egyáltalán az életetekben, vagy elmondjátok szépen a megszokott esti imát, de az nem könyörgés és nem kiáltás.

A következő amit kér a Zsoltáros: "Ne szállj perbe a Te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!" Tudod-e, hogy nem vagy igaz Isten előtt, hogy semmi jogod nincs arra, hogy Isten meghallgasson? Istennek joga van veled perelni, jogosan száll perbe veled. Nagyon sokszor perelünk Istennel. Sok ember állandóan perel Vele, miért kellett ennek így lennie? Pedig Istennek volna joga perelni. Egy perben kettő szerepel, a vádlott és a felperes. Az ember sokszor azt hiszi, ő a felperes, Isten a vádlott. Pedig fordítva van.

Isten jogosan perel, ezt a Zsoltáríró is tudja, azért mondja: "Ne szállj perbe a Te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!" Megdöbbentő, ahogy tovább mondja: "Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja életemet; betaszít engem a sötétségbe, amilyen a régen megholtaké." Miféle ellenség üldözi lelkedet? A lelkünknek egyetlen komoly ellensége a bűn, és mögötte a Sátán. Más ellensége nincs a lelkednek. De ez az ellenség állandóan üldözi a lelkedet. Nyomodban van a bűn. Olyan ellenség ez, amelyik lépten-nyomon követ. Már reggel kezdi, amikor jönnek a gondolatok, sok-sok minden, ami Isten előtt bűn.

Egy komoly mondatot mond itt az Ige: "betaszít engem a sötétségbe". Egy kis harag, egy kis méreg, egy kis magam igaza és már lelkileg a sötétségben vagyok. Van lelki sötétség. Nem tudok eligazodni, miért vagyok boldogtalan, miért ilyen az életem, miért nem jutnak hitre a gyerekeim? Sötét van. "Tapogatjuk mint vakok a falat." (Ézs 59,10). Nem tudjuk, hogy mi miért van. Jó volna rögtön magadra ismerni, hogy már régen sötétségben vagy, és már nem tudsz eligazodni. Borzalmas dolog egy sötét, boldogtalan, örömtelen, reménytelen életben élni.

"Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem." Ha valaki régen sötétségben van, nem csoda, ha elcsügged a lelke és nincs reménysége, hogy van kiút. Rettenetes dolog a csüggedés. A kis zarándok útja című könyv a csüggedés mocsarának hívja, ahonnan az ember szeretne kilábolni és egyre mélyebbre süllyed. Szeretném ha figyelnétek, hogy rólunk van szó. Lehet, hogy már énekelni sem szoktál. Gondolj arra, régen mennyit énekeltél, és most elhallgattál. Miért? A csüggedés miatt. "Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!" A kettő együtt jár. Felháborodtam, nem értem a dolgokat, mert elcsüggedtem.

Az Úr ennek az embernek a képében, aki kiált most az Úrhoz, megmutatja a fényképünket. Egy jó dolog történik vele, amikor elkezd emlékezni. "Megemlékezem a régi időkről". Szoktatok emlékezni? Egyszer csak eszetekbe jut, hogy valamikor milyen boldog is voltam az Úrral. Milyen másképp volt minden. Reggel kinyitottam a szemem és tele voltam örömmel. Jerémiás könyvében mondja az Úr: "Emlékezem reád, gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére". (Jer 2,2). Emlékezem arra, mikor te hitben boldog menyasszony voltál. Boldog, gondtalan gyermek. Olyan sokszor emlékeztet az Úr, csak azért, hogy felébredjek ebből a csüggedésből.

"Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden Te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem." Milyen jó volna ma este eljutni a csüggedésedből az emlékezésre. Hogyan is volt, mikor megtértem, mikor a faluban mindenkinek az Úrról beszéltem? Utána mondja az Ige: "Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem mint szomjú föld, úgy eped utánad." Elmúlt a csüggedés, emlékezés közben vágy ébredt, hogy nem lehetne újra kezdeni? Nem lehetnék újra olyan boldog? "Feléd terjesztgetem kezeimet, lelkem mint szomjú föld, úgy eped utánad." Ez is olyan, ami talán régen volt már. A legnagyobb ajándék, ha újra felébred a vágy. Ha ma este csak odáig jutnál el, hogy Uram, úgy szeretnék újra megint egészen a Tied lenni.

Mivel felébredt benne a szomjúság az Úr után, a következő vers már így mondja: "Siess, hallgass meg engem, Uram!" Nem bírom már sokáig Nélküled. Az ember mikor lát valamit, akkor már azt mondja: siess! Siess hozzám jönni Uram, nem megy ez így tovább, végleg elvesztem minden reménységem. "Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom Benned!" Jó volna, ha ez a mondat bennünk maradna: ha minden nagyon rossz is, ha úgy érzem is, hogy nem lehet kibírni, de én bízom Benned. Mindent megváltoztathatsz.

Van-e olyan, amit az Úr nem tud megváltoztatni? A férjed, a gyereked, vagy a te állapotod? Van-e még hited ahhoz, hogy nálatok minden megváltozhat? Kedves emlékem, mikor édesanyámnak mondogattam valakivel kapcsolatban, hogy az majd megtér, csak legyintett rá és azt mondta: az soha. Amikor megtért, utána azt mondta: én mindig hittem. Mire, vagy kire mondja a szíved, hogy az soha?! Kire nézel úgy, hogy ezzel kapcsolatban már teljesen elvesztetted a bizalmadat? Hogy a férjemmel valaha is együtt tudunk imádkozni? - nem, nem, az soha. Istennél semmi nem lehetetlen. Terjeszd ki kezed az Úr felé, hadd ébressze fel benned a mély vágyat azután, ahogyan élned kellene.

Négy kérés jön egymásután, nem tudom, melyik a te kérésed? Az első így hangzik: "Mutasd meg nékem az utat, melyen járjak, mert Hozzád emelem lelkemet." Lehet van olyan testvér, aki most nem tudja, hogyan döntsön. Döntés előtt áll. Ott van-e a komoly kérés a szívedben: "Mutasd meg nékem az utat". Egy rossz választással az egész életed tönkreteheted. Egy idős asszony nem tudott dönteni: a fiamhoz menjek, vagy a lányomhoz? Legszívesebben otthon maradnék. Egy rossz választás tönkreteszi a hátralévő életedet. Onnan már nem lehet visszajönni. Ha te vagy az, aki most nem tudsz dönteni valamiben, az Úr szádba adta a kérést: "Mutasd meg nékem az utat, amelyen járjak, mert Hozzád emelem lelkemet!"

A második kérés így hangzik: "Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; Hozzád menekülök!" Az Úrhoz mindig lehet menekülni, ha úgy érzed, hogy fojtogat az ellenség. Azt mondtuk, hogy a bűn, a megkötözöttségem, a saját természetem, - jaj testvér, tudod, hogy a legnagyobb ellenséged a saját természeted? Nem a külső, nem a szomszéd, nem az enyéim, nem a vő, nem az anyós, nem, nem, hanem a saját természeted. Hányan mondták el: az egész életünket a menyünk tette tönkre, amikor bejött a családba. Nem testvér, a saját természeted tesz tönkre. Észrevetted már, hogy belülről fojtogatnak téged? Tudod-e mondani: szabadíts meg engem önmagamtól! A legtöbb ember azt gondolja: a másik ember bűne teszi tönkre. Nincs ilyen, hogy a szomszéd ette meg a töltöttkáposztát és a te gyomrod fáj. Vagy a férjed ivott, és te azért vagy részeg. Nem igaz, hogy a másik ember szeretetlensége, keménysége tesz tönkre. Saját természetedtől megy tönkre az életed. Kérheted, Uram, szabadíts meg a legnagyobb ellenségemtől, önmagamtól.

A harmadik kérés: "Taníts meg engem a Te akaratodat teljesítenem". Az én isten mindig a maga akaratát akarja, nem Isten akaratát. Aki állandóan háborúzik valakivel, mást akar, mint ő. El tudod mondani, hogy "Uram, legyen meg a Te akaratod." Az enyémet most leteszem. Eddig úgyis csak tönkretett. Taníts meg most a Te akaratodat teljesítenem.

Az utolsó kérés: "Eleveníts meg engem Uram, a Te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a Te igazságodért." (Ez 37,3). Ezékiel könyvében mondja az Ige: "Embernek fia! vajon megélednek-é ezek a tetemek?" Tudod, hogy olyan vagy, mint egy holt tetem, sem öröm, sem békesség, sem szeretet nincs benned? Csak csontok! Tudod, hogy mik a hivő élet csontjai? Olvasom az Igét, mert hívő vagyok, de nincs már semmi mondanivalója. Azért imádkozom, mert imádkozni kell, járok testvérek közé, mert így kell. Ezek a csontok. De Isten szeretete már nem tölt be. Testvér, ha most hallottuk volna a jöveteleteket, akkor az egész Iharos csontzörejjel lett volna tele.

Egyszer úgy kellett erről a részről beszélnem, hogy ez a "csontok evangéliuma" Ezékiel könyvében. Mert ha még megvannak a csontok, akkor az Úr megelevenítheti. De jó, hogy még olvas Igét, de jó, hogy még imádkozik, hogy testvérek közé jár, de jó, hogy még megvannak a csontok. Mert minden pillanatban jöhet az Úr, és nő rajta a hús, az öröm, a békesség, a szeretet. Olyan jó, hogy még el lehet mondani: "A négy szelek felől jöjj elő Lélek, és lehelj ezekbe a megölöttekbe, hogy megéledjenek!" (Ez 37,9b). Ez a negyedik kérés: "Eleveníts meg engem Uram, a Te nevedért". Fúj ezekbe a tetemekbe, hogy megelevenedjenek. Csak a Szentlélek teheti meg, senki más.

Imádkozzunk ma este, hogy amíg itt vagyunk, fújjon a Lélek szele, hadd érezzük, hogy itt történik valami. Elkezdenek zörögni a tetemek, egyik a másokhoz megy, és egyszer csak megélednek. Értitek már, milyen komoly kérés, hogy "A négy szelek felől jöjj elő Lélek, és lehelj ezekbe a megölöttekbe, hogy megéledjenek!"

Egy mondat van itt a Zsoltár végén: "Vidd ki lelkemet a nyomorúságból a Te igazságodért!" Az elején azt mondottuk: egy igaz sincs közöttünk, de a Te igazságodért, Jézusért. Bármelyik kérés a te kérésed, mondd utána, azt, hogy Uram, Jézusért. Értem már nem teheted, de tedd meg Jézusért.

Biztosan sokan ismerik azt a kis történetet, amikor a minisztériumba beállít egy furcsa ember rongyos ruhában, rettenetes külsővel, és azt mondotta a titkárnak: beszélnem kell a miniszter úrral. - Mit gondol maga, a miniszter úr tárgyal, szó sem lehet róla, hogy vele most beszéljen. Az ember akkor azt kérte: vigye be ezt a papírt a miniszter úrnak, ha akkor sem fogad, elmegyek. A titkár bevitte a gyűrött papírt, a miniszter felállt, és bezárta a gyűlést, kiment, és nyakába borult annak az embernek. Hazavitte és megadott neki mindent, amit csak adhatott.

Mi volt a papíron? Egy mondat. Édesapám, tegyél meg mindent ezért az emberért, aki utolsó óráimban mellettem állott. A te haldokló fiadért.

Édesatyám, tegyél meg mindent ezért az asszonyért. Látod milyen engedetlen, milyen hűtlen volt, tegyél meg érte mindent, a Te haldokló Fiadért! A Te igazságodért, amit Jézus ott a kereszten megszerzett.

Kéred-e ma este így az Urat?!

Imádkozzunk! Uram, bármennyit sikoltozunk és jajgatunk, nincs jogunk semmit sem kérni. A per megemésztett minket, az utolsó jogunkat is eljátszottuk sok hűtlenségünkkel, bűneinkkel, bizalmatlanságunkkal. Szeretnénk ma este azzal a kéréssel jönni Hozzád: Uram, hallgass meg minket a megfeszített Jézusért. Ámen.

Biatorbágy, 1988. november 23.

Vissza a lap tetejére>>>

Dícsérjétek az Urat

"Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az Ő szent helyén; dicsérjétek Őt az Ő hatalmának boltozatán! Dicsérjétek Őt hősi tetteiért, dicsérjétek Őt nagyságának gazdagsága szerint! Dicsérjétek Őt kürt-zengéssel; dicsérjétek Őt hárfán és citerán; Dicsérjétek Őt dobbal és tánccal, dicsérjétek Őt hegedűkkel és fuvolával; Dicsérjétek Őt hangos cimbalommal, dicsérjétek Őt harsogó cimbalommal. Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!" Zsoltár 150,1-6

Hadd áldjunk és dicsőítsünk azért Uram, hogy itt vagy, és köszönjük, hogy mi is itt lehetünk. Kérünk, készíts nekünk igazi, teljes találkozást Veled. Olyan jó Urunk, hogy mindenkit ismersz, aki itt van. Köszönjük, hogy tudod, milyen állapotban jöttünk és mire van szükségünk. Áldj meg az első estén már. Az Igéből hadd értsük meg, hogy ismersz minket. Kérünk, hogy beszélj hozzánk, és hadd tudjunk majd imádságban válaszolni. Ámen.

Egy német könyvben olvastam, hogy az egyik királynak, Ezékiásnak az idejében hosszú ideig, 15 évig be volt zárva a templom. Az előző királyok istentelenek voltak, eladták az arany edényeket, a templom ajtajáról leszedték az arany borítást, saját maguknak csináltak oltárokat. A templomot tönkretették.

A 25 éves Ezékiás azt mondta: "Most azért elvégeztem magamban, hogy az Úrral, Izráel Istenével szövetséget szerzek". (2Krón 29,10). Jó volna, ha úgy jöttetek volna ide: eldöntöttem, szeretnék az Úrral szövetségbe kerülni. Ha eddig nem voltam, akkor most, ha már voltam, akkor jobban és teljesebben.

Ezékiás azzal kezdte, hogy "Az ő királyságának első esztendejében, az első hónapban kinyitá az Úr házának ajtajait, és azokat megújíttatá. És egybe hívatá a papokat és lévitákat, és összegyűjté őket a napkelet felől való utcában. És monda nékik: Hallgassatok meg engem Léviták! Most szenteljétek meg magatokat, az Úrnak, atyáitok Istenének házát is szenteljétek meg, és hordjatok ki minden tisztátalanságot a szent helyről." (2Krón 29,3-5). Amíg ti nem vagytok szentek, addig az Isten háza sem lehet szent. Olyan jó ez a sorrend, hogy először az emberek, azután a ház. Mi úgy vagyunk, először a ház. Építjük a templomot, és hol vannak az emberek? Először az embereknek kell megszenteltetni, főleg a papoknak, Isten szolgáinak, és azután a háznak.

Ez a fiatal király nagyon komolyan elkezdte a megszentelést. Azt mondta: hordjatok ki minden tisztátalanságot az Isten házából, ami nem odavaló. Jó volna, ha te is magadon kezdenéd el, és kihordanál mindent az Isten házából. Tudjátok, hogy testünk a Szentlélek temploma. Nem tudom, mennyi szemét, tisztátalanság gyűlt már össze az életedben. Ha szövetséget akarsz kötni az Úrral, az első teendő: hordj ki mindent, ami Istennek nem tetszik az életedben, ami szemét és nem odavaló.

Miután a papok megszentelték magukat, bementek az Isten templomába. Nekünk is belülről kifelé kellene tiszítani az életünket.

Testvérek, másfél évtizedig nem volt nyitva a templom, nem énekeltek, nem áldoztak, nem füstöltek semmit. Használatlan volt a templom. Lehet van közöttetek olyan, akinek életében évtizedek óta igazi imádság, magasztalás nem hangzik már. Egy megszentségtelenített templom.

A 150. Zsoltár így kezdődik: "Dicsérjétek az Urat! Dicsérjétek Istent az Ő szent helyén; dicsérjétek Őt az Ő hatalmának boltozatán!" Annyit jelent: ég és föld dicsérje. Az Ő szenthelye nemcsak a jeruzsálemi templom és nemcsak a ti falutok, vagy városotok temploma, hanem a te életed. Vajon az életed mennyire szent hely még? Volt-e valaha Istennek szentelt, boldog, örömteli életed?

Itt belülről kifelé kezdték el kihordani a szennyet. Ha komoly a szándékod, hogy szövetségre szeretnél lépni az Úrral, már ma kezdd el kihordani mindazt, aminek nincs helye az életedben. Ezékiás kinyitotta a templom ajtaját, és minden kezdett helyreállni. Milyen jó volna, ha életedben is igazán helyreállna az istentisztelet, a dicsőítés. Megint hangoznának a szívből való imádságok.

Amikor megtisztították a templomot, akkor bemutatták az áldozatot. Ugye megértjük, nekünk egyetlen áldozatunk a kereszt. A Zsoltár azt mondja: "Dicsérjétek az Urat!" Hol? "Az Ő hatalmának boltozatán!" Miért? "Dicsérjétek Őt hősi tetteiért". Az Ószövetségben látjuk az Úrnak sok-sok győzelmét, ahogyan népét kivezette, átvitte a nehézségeken. Az Újszövetségben az egyetlen hatalmas hősi tette a kereszt győzelme. Az ördög, a halál és a bűn fölött láthatjuk a győztes Jézust, a kereszt hősét, Aki végigharcolta azt az iszonyú harcot a Golgotán. Dicsérd Őt hősi tetteiért!

A harmadik kérdés, amire felel az Ige: hogyan? Ez a csodálatos, hogy amikor Ezékiás megtisztította a templomot, mikor elkezdtek áldozni a papok, ugyanakkor elkezdődött az ének, az Úrnak dicsérete. Érdekes volt, ahogyan a könyvben olvastam, hogy Jeruzsálemben sok ember felkapta a fejét, hiszen majdnem két évtizede, hogy nem hallották a zeneszerszámokat, a kürtzengést, a trombitát. Kérdezem, a családod, a környezeted mikor hallott utoljára a szádon az Úrról szóló éneket? Mióta hallgat az ének a templomodban? Nem kapná-e fel a fejét mindenki az otthonodban, mikor egyszer csak hallják dicsérni az Urat? A ház zengene az örömtől, a dicsérettől, a magasztalástól. A jeruzsálemi templom nyitott ajtaján zendült ki az ének. Óriási dolog: ének az Úrnak. Vajon hangzik-e az életedben nemcsak hanggal, hanem ott legbelül? A szíved énekel-e az Úrnak? Reggel az-e az első dolgod, hogy dicsőíted az Urat?

A fiatal Sámuel, aki ott van az Isten házában, azzal kezdi, hogy reggel kinyitja a templom ajtaját. Amikor reggel kinyitod a szemed, a szád, mi hangzik kifelé a templomból?

Látjátok, a beszennyezett templomból 15 éven keresztül nem jött ének, nem volt áldozat. De amint a papok elkezdtek áldozni, felcsendült az ének. Aztán leborultak és elkezdték imádni az Urat, ott azon a napon. Vajon eljutsz-e ezen a héten oda, hogy leborulsz és újra kezded imádni az Urat.

Milyen rettenetes egy megszentségtelenített templom. Nagyon kérlek, gondolkozz el egy kicsit, nem rólad beszél az Ige? Talán most visszagondolsz: egyszer én is énekeltem, egyszer én is nagyon boldog voltam. Miért hallgatott el az ének? Erről beszél most itt az Ige. És olyan jó az a harmadik kérdés: hogyan? Az, hogy "egy akarattal", az eredetiben így hangzik: szimfóniában. Milyen jó, mikor az ének is szimfóniában hangzik, összhangban Isten angyalaival. A szimfónia óriási összhang. "Nagy karének kél ott szárnyra, hogyha majd megérkezünk", mondja az ének. Testvér, a mennyben most is hangzik a dicséret. Most is hangzik mindenütt az ének, ahol az Úr lakik. Ahol az Úr lakik, ott szent hely van.

Az egész világmindenség a nagy zenekar, a karmester felemeli hangját. Most, amikor a Szentlélek kitöltetésének ünnepe van, - a Szentlélek a nagy karmester, - Ő az, aki int neked, mikor kell belépned. Bár megéreznéd ezen a héten, mikor int neked. Olyan jó, ahogy itt egymás után sorban belépnek: "Dicsérjétek Őt kürt-zengéssel." Három hangszer van, ami hangos hangszer: kürt, dob, cimbalom. Különféle hangszerek vannak. Dávid így mondja: Dávid Zsoltára az én hangszeremmel.

Nem tudom, neked milyen hangszereid vannak ott belül. Lehet, az egész szomszédság hallja. A kürt is hangos, a dob is, a citera is. De közben olyan hangszereket is hallunk, amik nagyon finomak, lágyak és csendesek. Hárfa és citera. Lehet, hogy ilyen hangszered van. Aztán megint két csendeset mond: hegedű és fuvola. Mindegyiknek más hangja van. Vajon a te hangszered nem hiányzik-e a nagy zenekarból?

Május az éneklés hónapja. Kora reggel, vagy késő este ha kimegyünk, a nagy csendben mindegyik madár mondja a maga hangján a hangszerével. Nem érdekes, hogy nagyon hangos, vagy nagyon finom és csendes, de a te hangszeredre is szükség van. Egyetlenegy sem hiányozhat ebben a nagy zenekarban. Vajon érzed-e már, hogy mintha most intene neked a nagy Karnagy, hogy hiányzol. Istennek hiányzik a leghalkabb hangszer is. Isten tudja, hogy minek kellene most hangzani. Jó volna, ha figyelnéd, nekem int, nekem is dicsérni kellene az Urat az én kis gyenge hangommal.

Isten vár rád, hogy a nagy karban te is benne légy. Milyen rettenetes, hogy évek óta hiányzol már. Hiába int, hogy te jössz, a te szólamod következik most, a te hangszereddel. Itt végig elmondja az Ige, hogy "Dicsérjétek Őt kürt-zengéssel; dicsérjétek Őt hárfán és citerán. Dicsérjétek Őt dobbal és tánccal, dicsérjétek Őt hegedűkkel és fuvolával. Dicsérjétek Őt hangos cimbalommal, dicsérjétek Őt harsogó cimbalommal." Minden hangszer megszólal, csak a tied hallgat?!

Egyszer valaki így beszélt erről az igéről, hogy egy gyülekezeti teremben volt egy nagyon rossz harmónium. Iszonyú hamis volt, de a gyülekezet már megszokta. Amikor egyik alkalommal is várta a gyülekezet, hogy a harmónium megszólaljon, csodálatos hangok jöttek elő. Mindenki hátrafordult, hogyan jöhetnek ezek a gyönyörü tiszta hangok ebből a hangszerből? Bach Johann Sebastián ült a hangszer előtt, azért szólt olyan csodálatosan.

Jó volna ha engednéd, hogy a te régi rossz hangszereden, amelyik olyan régen szólt már, a Mester játszhatna. Magad is csodálkoznál: ilyet is tudok, ilyen is kijön belőlem? Isten a legócskább hangszerrel, az enyémmel is tud játszani, Ő a Mester. Ne hiányozzon hát tovább a hangod! Azért mondja végül az Ige: "Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!" Minden lélek, - te is.

Ezzel a felszólítással kezdődik a hetünk, hogy "Dicsérjétek az Urat! Minden lélek dicsérje az Urat!" Egy se hiányozzon. Ma este a mennyből figyelni fog az Úr és az Ő angyalai, hogy felhangzik-e Torbágyon Istennek csodálatos szimfóniája, amelyben minden lélek dicséri az Urat. A teremtettség, a föld, az állatvilág, a madarak, minden dicséri az Urat. Csak az ember hallgat? Hol dicsérjük Istent? "Az Ő szent helyén." Miért? "Hősi tetteiért." A keresztért, a megváltásért. Hogyan? Az én hangszeremmel. "Minden lélek dicsérje az Urat!"

Imádkozzunk! Uram, bár ne lenne közöttünk egyetlenegy olyan megszentségtelenített templom, amelyik nem tud Feléd dicséretet, hálát, magasztalást mondani. Áldj meg minket ma este, hogy meghalljuk, a Szentlélek nekünk intett, és végre megértsük, a mi hangszerünk hiányzik. Kérünk Uram, hogy mi is szövetséget kössünk Veled, és igazán megtisztítsuk életünket, hogy újra egészen dicsőíthessen Téged, nemcsak szóval, nemcsak énekkel, hanem cselekedettel, és élettel. Dicsérünk Téged, hogy itt lehetünk. Köszönjük, hogy elhoztál. Köszönjük, hogy segítesz világosságra hozni, kihordani minden szemetet, hogy pünkösd napján megtelhessünk Szentlelkeddel. Áldj meg így minket, neved dicsőségére. Ámen.

Biatorbágy, 1988. május 22.

Vissza a lap tetejére>>>