AZ ÚR BESZÉDEI TISZTA BESZÉDEK

Tartalomjegyzék

Előszó

DÁVID
Dávid és Góliát
Dávid házasságtörése
Dávid gyilkossága
Nátán küldetése
Salamon

A VÉRFOLYÁSOS ASSZONY
Egy asszony
Hátulról érintette
Ki az, aki érintett?
Hátulról előre
A Te hited megtartott

A GAZDAG IFJÚ
Egy jó ember
A parancsolatokat tudod
Egy fogyatkozás
Bemenni vagy elmenni?
Ki üdvözül?

KÖVESS ENGEM!
Követlek, Uram!
Nincs barlang, nincs fészek
Nincs temetés
Nincs előbb
Nem alkalmas

AKIK A FELTÁMADT JÉZUSSAL TALÁLKOZTAK
János
Mária
Tamás
Péter
Pál

EGY BUZGÓ EMBER
Egy ember bemutatkozik
A világ világossága
Mit kergetsz engem
Mit cselekedjem, Uram?
Amire választott

MENJÜNK ÁT A TÚLSÓ PARTRA
Jó úton, viharban
Jézus alszik
Nem törődsz vele, hogy elveszünk?
Megdorgálta a szelet
Nincsen hitetek?

GAZDAG HALÁSZAT
Nem sikerül semmi
Azért kér, hogy adjon
Egy engedelmes lépés
Felismerés, félelem
Emberhalász

JÉZUS CSODÁI
Honnan vegyunk kenyeret?
Én vagyok, ne féljetek!
Eledel, amely megmarad
Az Atyának akarata
Én vagyok az életnek kenyere

NŐI HIVATÁSOK
A leány Miriám és Tábitha
A feleség Sára
A háziasszony Márta
Az anya Rebeka
Isten szolgája Mária

A HIT GYŐZ
A látni akaráson
A csalódáson
A büszkeségen
A betegségen
A halálon

MINDEN LEHETSÉGES A HÍVŐNEK
Egy férfi, aki több
Egy férfi csődben
Egy férfi sírva könyörög
Egy férfi, aki hisz
Egy férfi, aki győz

KERESZTELŐ JÁNOS
Ígéret, születés
János keresztsége
A vőlegény barátja
Te vagy-é az?
Egy fej a tálban

Előszó

Ez már az ötödik könyve Trausch Lizának, akit 1946-ban az Ige hatalma és a Szentlélek ereje újjászült, és Isten a tanári pályáról az igehirdetés szolgálatára elhívott.

Mint előbbi könyvei, ez is igehirdetéseket tartalamaz.

Vannak, akik nagy várakozással és vágyakozással veszik kezükbe ezt az igehirdetésgyujteményt. Ezeken az igehirdetéseken keresztül Isten szól hozzánk és az Ő tiszta beszéde felkavar érelmet, érzelmet, hogy megtisztíthasson felüdítsen, megújíthasson és örök élettel ajándékozzon meg.

Az az imádságunk, hadd lépjen be az áldott Orvos, az Úr Jézus Krisztus az olvasó gondolataiba, szívébe, egész életébe, hogy gyógyító, újjáteremtő munkáját elvégezhesse.

"...a szent írások... téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által.
A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, felkészítve minden jócselekedetre." 2Timóteus 3,15b-17

Vissza a lap tetejére>>>

DÁVID

Dávid és Góliát

"És kezébe vette botját, és kiválasztott magának a patakból öt sima kövecskét, eltette azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és parittyával kezében közeledett a Filiszteushoz. Akkor elindult a Filiszteus is, és Dávidhoz közeledett, az az ember pedig, aki a paizsát hordozza, előtte volt. Mikor pedig oda tekintett a Filiszteus és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetu. És monda a Filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-é én, hogy bottal jössz reám? És szidalmazta a Filiszteus Dávidot Istenével együtt. Monda továbbá a Filiszteus Dávidnak: Jőjj ide hozzám, hogy testedet at égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam.

Dávid pedig monda a Filiszteusnak: te karddal, dárdával és paizzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél. A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. És tudja meg az egész sokaság, hogy nem kard és dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és Ő titeket kezünkbe fog adni. És mikor a Filiszteus felkészült, sőt elindult, és Dávid felé közeledett: Dávid is sietett és futott a viadalra a Filiszteus elé. És Dávid benyult kezével a tarisznyába, és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokon találta a Filiszteust, úgy, hogy a kő homlokába mélyedt, és arccal a földre esett. Így Dávid erősebb volt a Filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a Filiszteust és megölte őt, pedig kard nem is volt a Dávid kezében. És oda futott Dávid, és ráállott a Filiszteusra, és vette annak kardját, kirántotta hüvelyéből, és megölte őt, és fejét azzal levágta. A Filiszteusok pedig amint meglátták, hogy az ő hősük meghalt, megfutamodtak." 1Sám 17,40-51

Uram, hálát adunk azért, hogy szabad, bátor, erős harcosokká akarsz minket formálni ezen a héten. Bocsáss meg minden meghátrálást, minden gyávaságot. Áldj meg minket, segíts, hogy úgy kerülhessünk kapcsolatba Veled, hogy mindent elvégezhess bennünk. Köszönjük, hogy célod van velünk. Végezd ezt el bennünk a Te Nevedért. Ámen.

Mindnyájan nagyon szeretjük ezt a történetet gyermekkorunktól fogva. Ha gyerekeknek elmondjuk, azoknak is izgalmas, érdekes. A gyerekeknek érdekes az, ami a Bibliában van. Lehetőleg beszéljünk az Igéről gyermekeinkkel. Nincs ennél érdekesebb történet. Számomra is mindig új és hatalmas ez a csodálatos történet, az Úrnak a győzelme az erősebb fölött.

Amikor tanári bibliaórára jártam, egyszer Gedeonról volt szó, és arról, hogy mindig a kevesek győznek. Annyira megragadott ez a dolog, hogy Gedeon a háromszázzal győzött, hogy életemben először imádkoztam hangosan: Istenem segíts, hogy én is a háromszáz között lehessek. Távol voltam még akkor az Úrtól, de ráébredtem, hogy az Úr a kevesekkel van, és Ő a nagyobb erő.

Itt látjuk a kicsi Dávidot, amint szemben áll a Filiszteussal, annak hatalmas erejével, kardjával, dárdájával, sisakjával, minden fegyverével. És itt van egy kicsi ember, egy eltaposható kis féreg, - te meg én. És itt van a levegőbeli hatalmasság. Nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem egy mérhetetlen túlerővel. Sejtésünk sincs arról, hogy milyen túlerővel állunk szemben! Nem is ismerjük a fegyvereit, minden pillanatban becsaphat minket, és az orrunknál fogva vezethet. A Sátán és serege a legnagyobb intelligencia a földön. Istennél kisebb, de minden embernél nagyobb. Hatalmas túlerő Góliát, és szembejön velünk. Mi nem látunk mást, csak a fegyverhordozóját, aki fontoskodik. Mi csak az embert látjuk, de nem látjuk a láthatatlan hatalmakat, erőket. Nem látjuk a Filiszteust.

Szemben áll egy kis ember, aki még csak nem is erős, nem is nagy - Dávid. Emlékszünk, hogy a király fel akarta öltöztetni saját fegyverzetébe, amikor arról volt szó, hogy megvív a Filiszteussal: legalább fegyvere legyen neki. És az az első mondat, hogy Dávid levetette Saul fegyverzetét, mert nem tudott benne járni.

Nagyon vigyázzunk, az Ördöggel szemben soha ne használjunk emberi fegyvereket: értelmünkkel, okosságunkkal, képességünkkel nem megyünk semmire. Ne próbáljunk Saul fegyverével szembeszállni a Filiszteussal. Mi sokszor okoskodással, tudásunkkal akarunk harcolni. Egyszer nagyon komoly vereséget szenvedtem, amikor a magam értelmét, képességét használtam. Nem tudunk mi ezzekkel harcolni, és nincs is ereje ezeknek a fegyvereknek.

Nagyon jó, hogy Dávid hamar rájön arra, hogy nem tud azokban járni. És fölveszi a maga pásztor ruháját, szerszámait, és az öt sima kövecskét. Egy nevetséges valaki. El tudjátok képzelni, amikor jön az a hat láb magas óriás Dáviddal szembe, aki szinte még gyerek?! Egy percig előttem van az egész kép: milyen sértő lehetett a Filiszteus számára, hogy azzal a gyerekkel harcoljon?

Azt mondja az Ige, hogy mikor elindult és föltekintett, meglátta Dávidot, és megvetette őt, mondván: "Eb vagyok-é én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazta a Filiszteus Dávidot Istenével együtt." Nem tudom, hogy valaha szembekerültetek-e ezzel a szellemi hatalmassággal, a bun hatalmával, a kísértés hatalmával? Volt-e már, hogy úgy érezted, nevetséges, minden semmi, amit mondok.

Góliát megvetette Dávidot. Rettenetes fegyver a megvetés. Mondanak egy gúnyos mondatot, és úgy érzem, hogy nem bírom ki. Voltál-e már úgy, hogy olyan kicsinek érezted magad, mint egy szöcske mindazzal szemben, amit mondanak? Nevetséges volt minden érved, indokod.

Szidalmazta és fenyegette Dávidot a Filiszteus: "Jőjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam." A magabiztosság, a mérhetetlen fölény. Honnan van Dávidnak ereje ezzekkel szemben?

Lehet, hogy amikor az első gúnyos szót kimondták, vagy érezted a megvetést, elhallgattál, mert úgy érezted, legjobb volna megsemmisülni, eltunni. Nulla voltál mindennel szemben. Honnan volt Dávidnak ereje? Tapasztalatból! Elmondta a királynak előtte: "Pásztor volt a te szolgád atyjának juhai mellett, és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül, elmentem utána, és kiszabadítottam a szájából; ha pedig ellenem fordult, megragadtam szakállánál fogva és levágtam."

Volt tapasztalata. Vajon innen vette az erőt; a tapasztalatból, a gyakorlatból? Mert csinálta ő már ezt medvével, oroszlánnal? Mert voltak győzelmei, emlékei, képességei, ügyessége? Vajon ezekből vette az erejét? Mi sokszor megpróbáljuk: valakit sikerült meggyőzni, Legközelebb ugyanazzal próbálkozunk. A múltkor ment, most is menni fog.

Vigyázz! Nem a képesség, nem a tapasztalat, és nem az ügyesség számít. Világosan megmondja, hogy honnan veszi az erejét: "Te karddal, dárdával, és paizzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának Izráel Seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illettél." Ennek a Dávidnak van valamije, illetve Valakije. Egy név! Egy név, mely erőt jelent.

Vajon igazán egy fegyverem van: a Jézus neve? Testvér, jegyezd meg ezt a nevet, és ha majd nagyon nehéz helyzetben leszel, mondd ki. Nagyon sok ember mondta már el, hogy ördögi kísértésben csak ezt a nevet mondták, másra már nem volt erő. De minden megváltozott. Ismered te ezt a nevet? Nem varázsige ez a név. A név mindig személyt jelent. Az Ószövetségben minden névnek jelentősége volt. Jézus neve annyit jelent: Szabadító. Ez a név, hogy Szabadító, magát Jézust jelenti. Őt magát hívod mint egy személyt. Dávid azt mondja: "A Seregek Urának Izráel Seregei Istenének nevében megyek." A Beléje vetett hittel megyek.

Amit utána mond Dávid, attól úgy éreztem, a hajam szála égnek áll. Hogy meri azt mondani, hogy: "A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak, és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene."? Milyen megremegtető bizonyosság! És ki meri mondani egy hatalmas sereg előtt! Föl meri tenni Isten nevét erre! Az ember úgy érzi, a lélegzete eláll; nem volna bátorsága, hogy feltegye az Isten dicsőségét, hatalmát, erejét.

Biztosan sokan olvasták Watchman Nee egyik könyvében, hogy olyan bennszülöttek közé mentek evangélizálni, akik még nem hallottak az Úrról. Imádkoztak, hogy az Úr adjon győzelmet. Volt egy fiatal munkás, aki azelőtt nem sokkal jutott hitre. Volt a bennszülötteknek egy esőcsináló istene, és volt egy ünnepük, amikor azt mondották, hogy nem eshet az eső. Ez a fiatalember azt mondotta: hogy esni fog az eső azon az ünnepen. Az idősebbek azt mondották: ember, hogy volt bátorságod erre?! Isten dicsőségét nem szabad feltenni egy ilyen dologra. Ettől kezdve kezdtek imádkozni, és bizonyosságot kaptak, hogy esni fog az eső. Azt az Igét kapták, hogy Illés hozzánk hasonló ember volt, hittel kérte az esőt, és Isten adott.

Eljött az ünnepnap, a körmenet elindult. A hívő misszionáriusok együtt voltak, könyörögtek: Urunk, feltettük a nevedet könnyelmuen erre a dologra. És egyszer csak délben felhők jöttek: olyan eső lett, hogy akik vitték és tartották a mennyezetet a bálvány-isten fölött, a földre estek. A misszionáriusok elkezdtek hálát adni, hogy jött az Illés Istene. Valakinek volt bátorsága hittel bízni az Igében. Most kérdezlek benneteket: akik azt mondjátok, hisztek Benne, - hol van az Illés Istene? Mered-e bátran mondani, hogy Neki van hatalma? Ahogy mondotta Sidrák, Misák, és Abednégó, - de ha nem tenné is...!

Ismered-e ezt a nevet, amelyik minden név fölött való? Használod-e ezt a nevet? Látjátok, Dávid egy kigúnyolt, kinevetett, semmibe vett kicsi ember a hatalmas Filiszteussal szemben. És mégis azt mondja Dávid: "a mai napon kezembe ad téged az Úr." És ott egy ámuló tömeg, mi lesz most?

A hit nem hit, ha nem halálosan komoly. Ha sosem merted az életedet feltenni rá, akkor, testvér, neked nincs hited. Ha sosem mertél kockázatot vállalni azért, amit hiszel, ha sosem merted feltenni magadat és mindenedet, akkor az egész csak szép mese. Akkor, testvér, csak vallásos vagy, de nem hívő. Akkor valamit vallasz, amit nem hiszel. Azt mondja a Zsidókhoz írott levél: "Aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy Ő létezik." (11,6). Ha hinnéd, hogy Ő létezik, akkor fel mernéd tenni Rá az életedet, mindenedet, a jövődet. Ha hinnéd!

Itt van egy kicsi ember, akinek semmije sincscsak egy parittyája és öt sima kövecskéje. De hisz abban, Aki a Szabadító, Akinek adatott minden hatalom mennyen és földön.

Egymással szemben áll két ember. Az egyiknek mindene az erereje, a másiknak mindene egy név. Te hová tartozol? A Filiszteus seregéhez, vagy Isten seregéhez? Dávid azt mondta: "Tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene." Ne azt tudja meg az egész föld, hogy milyen ügyes, milyen erős vagyok én. Félek, hogy azért nem adja az Úr az erejét, mert mindig magadat akarod mutogatni, a saját hívőségedet, mindazt ami neked és benned van: nézzetek ide, most láttok egy igazán nagy hívő!

Nézzük meg még a különböző "góliátokat" akikkel szemben állunk. Az első az értelem "góliátja". Álltál-e már vele szemben, mikor jöttek tudományos indokokkal, és úgy érezted, olyan picivé lettél, mint a semmi. Jaj, vigyázz, sokszor harcoltam karddal, dárdával, ész indokokkal, mert nem mertem kicsi senki maradni, nem mertem az öt sima kövecskében bízni: az imádság erejében.

Mert az öt sima kövecske, amiket Dávid összegyujtött, amik a világnak semmi, nulla, azok az Isten gyermekeinek az imádsága. Vigyázz, testvér, nincs győzelem, csak az öt sima kövecskével és a Seregek Urának a nevével. Az értelem "góliátja" úgy jön, hogy csillog a rézsisak a fején: igen tudós, mindent tud ez az ember!

Nézzünk szembe a másikkal, a bun "góliátjával". Hányszor mentél már neki elhatározással, fogadkozásokkal, hogy soha többé nem teszed! És kinevet! Értsd már meg, hogy egyszeruen képtelen vagy rá. A bun "góliátjával akármilyen kicsinek látszik, nem bírsz el.

A következő az élvezet, a szenvedély "góliátja". Ha nem tudsz valamit abbahagyni, akkor az tökéletesen mindegy, hogy mi - szenvedély. Mi az, amit nem tudsz abbahagyni? Hiába mondod, hogy akkor hagyom abba, amikor akarom. Talán a szex? Sokszor, mikor asszonyokról férfiakkal beszélek, mondogatják, hogy az asszony engedelmeskedjen. Igen, ha volna kinek. Ha nem tudná az asszony a legjobban, hogy milyen nyomorult rabszolga a férje. Ezen a vonalon mindig kiderül, hogy nem vagyok szabad. Egy nevetséges figura leszek annak a szemében, akinek föl kellene néznie rám, akitől azt várnám, hogy engedelmeskedjen.

Ennek az előzménye az, hogy a férfinak a feje a Krisztus. Ha igazán Krisztus volna a fejed, nem volnál a szex rabszolgája. Nem látna úgy a feleséged, ahogy lát. Várod, hogy alárendelje magát? De kinek? Nem tudom érzitek-e, mit harcoltok ezzel a "góliáttal," és hogyan lép a nyakatokra? Ne tagadd le, ne mondd azt, hogy nem így van. Ne próbálj testi fegyverekkel harcolni.

Talán sokszor botránkozol iszákosokon, hogy nem tudják abbahagyni. És te abba tudod hagyni? Hány ember kerül egyik szenvedélyből a másikba, és azt hiszi, most szabad.

Sok "góliátot" tudnék még sorolni, de nézzük a legnagyobbat, önmagadat. A dicsőségvágyadat, hogy legyél valaki. Mindig újra előjön, te magad mondod magad, hogy milyen ügyes vagy. Nálunk olyan házias minden férfi, mikor itt van. A lélegzetem eláll, hogy milyen háziasak. Egyszer vödörrel mentem a kútra, és utánam jött valaki, hogy adjam oda a vödröt. Megkérdeztem: mondja, otthon a felesége kezéből is kiveszi a vödröt? Nem. Akkor, legyen szíves, hagyja ott az enyémet is. Az "én" mindig meg akarja játszani magát, hogy milyen rendes, milyen csodálatos. Az "én" a legnagyobb "góliát". Csak megszólalsz és már előjön. Amikor beszélgetnek emberek egymás között, ha volna fülük, hallanák, hogyan dicsekszenek. Ha panaszkodom is, dicsekszem, mikor a betegségem mondom, akkor is.

Az "én" legyőzhetetlen ellenség. Ne menj neki karddal és dárdával. Annyiszor mondtad már: hallgatni fogok, nem mondom. Aztán egy váratlan pillanatban megint egy mondat. Ismered a "góliátodat" és mögötte a Sátánt? Nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk, fejedelemségek, és hatalmasságok ellen. Csak a fegyverhordozókat látod. Ráébredtél már, hogy mögöttük egy nagyobb erő van?

Szeretném még elmondani: Dávid Fia a gyenge, kicsi, Betlehemben született gyermek. Azt mondja az Ige: "Egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lészen." (Ézs 9,6). A te életedben az Ő vállán van-e az uralom? Dávid Fia egyetlen sima kövecskével legyőzte Góliátot. A kereszt diadala a szeretet diadala. Ezt a sima kövecskét az Ördög ki akarta csikarni a kezéből. A kereszten nyilván mutogatta: ezekért halsz meg? Ezekért a bunösökért? Ezekért a gyilkosokért?

"Mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket." (Jn 13,1). Látod, a Sátánt homlokon találta ez az egy szó: "Elvégeztetett!" Teljes a győzelem, az Ördögnek minden foglya szabad, mert Jézus győzött! Szívedben ezzel a hittel mehetsz boldogan tovább: Ne félj! "Ne sírj, - ímé győzött a Júda oroszlánja, Dávid gyökere." (Jel 5,5). Neked nem kell már harcolni. Neked Isten ad egy nevet, egy győztes nevet. Hiszel-e benne?

Imádkozzunk: Köszönöm, Uram, hogy mindig újra láthatom a véres harcot, amit harcoltál a Golgotán. Hadd áldjalak azért, hogy nem engedted Magad becsapni, és nem szálltál le a keresztről. Áldalak, hogy minden támadással szemben mindvégig alázatos és hu maradtál. Hadd lássunk, Uram, a mi lelki szemünkkel. Áldunk azért, hogy a kivívott győzelemben élhetünk. Taníts meg hinni Benned. Áldj meg ezen a héten, hogy szabadítónkká legyél egymagad, Jézus! Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Dávid házasságtörése

"Lett pedig az esztendő fordulásakor, amikor a királyok hadba szoktak menni, elküldte Dávid Joábot és az ő szolgáit ővele, és mind az egész Izráelt, hogy elveszessék az Ammon fiait, és megszállják Rabba városát; Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. És lett estefelé, mikor felkelt Dávid az ő ágyából, és a királyi palota tetején sétált, látott a tetőről egy asszonyt fürdeni, ki igen szép termetu volt. És elküldött Dávid, és tudakozódott az asszony felől, és monda egy ember: Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége? Akkor követeket küldött Dávid, és elhozatta őt; ki bement őhozzá, és vele hált, mikor az ő tisztátalanságából megtisztult, és annakutána visszament az ő házához.

És fogadott méhében az asszony, és elküldvén, megüzente Dávidnak ilyen szóval: Teherbe estem! Akkor Dávid üzent Joábnak: Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldte Joáb Uriást Dávidhoz. Mikor pedig eljutott Uriás őhozzá, megkérdezte őt Dávid Joábnak békessége felől, a népnek békessége felől, és a harc folyása felől. Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot küldött utána.

Uriás azonban lefeküdt a királyi palota bejárata előtt az ő urának minden szolgáival, és nem ment a maga házához. És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az ő házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz? Felelt Uriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram, Joáb, és az én uramnak szolgái a nyílt mezőn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt!

Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott maradt azért Uriás Jeruzsálemben aznap, és másnapra kelve is. Ennekutána hívatá őt Dávid, és ő vele evett és ivott, és lerészegítette őt, és kiment este aludni az ő ágyára, az ő urának szolgáival együtt, de házához nem ment alá. Megvirradván pedig, levelet írt Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el. Írta pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelől, ahol a harc a leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.

Lett azért, hogy mikor ostromolta Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, ahol tudja, hogy erős vitézek vannak. Kijött azért a városbeli nép, megharcoltak Joábbal, és elhullottak egyesek a nép közül, Dávid szolgái közül, és a Hitteus Uriás is meghalt. Követet küldött akkor Joáb, és megüzenete Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását. És megparancsolta a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen előadtad a királynak, És ha a király haragra lobbanva, azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harcolni? Avagy nem tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a kőfalról? Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérrubóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-é agyon a kőfalról egy malomkődarabbal és meghalt Tébesben? Azértmiért mentetek közel a kőfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt.

Elment azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélte Dávidnak mindazt, amivel megbízta volt őt Joáb. És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erőt vettek felettünk, és a mezőre kijöttek ellenünk, de mi visszauztük őket a kapu bejáratáig. Azonban a kőfalról lövöldöztek a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül egyesek meghaltak; és a te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt. Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál amiatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. Így biztasd őt.

Meghallotta pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az ő férje, és siratta az ő férjét. És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette küldött Dávid, és házába vitette őt, és lett néki felesége, és szült néki egy fiat. De ez a dolog, amit Dávid cselekedett, nem tetszett az Úrnak." 2Sám 11,1-27

Hadd dicsőítsünk, Jézus, hogy győztél a kereszten. Hadd áldjunk, hogy ennek a győzelemnek a fényében láthatjuk az életünket, problémáinkat. Kérünk, Uram, hadd juthassunk közel Hozzád, hogy megtapasztalhassuk a bunbocsánat örömét, erejét, és azt az életet, ami igazán élet. Ámen.

A tegnapi győzelem után, ahol Dávidot láttuk, szinte eláll a lélegzete az embernek: mi történt ezzel a Dáviddal? Sok-sok idő telt már el a Góliáttal való győzelmes harc után. Nem olvastam el. De mikor Sámuel királlyá keni Dávidot, azt mondja az Ige: "Az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van." (1Sám 16,7). Sámuel azt hitte, hogy a nagyot, az erőset, a csodálatosat választja Isten, és kiderült, hogy a legkisebbet. Isten így választja ki azokat, akik az Övéi.

Dávid Isten választottja. Láttuk első komoly küzdelmét, győzelmét Góliáttal szemben. Dávid volt a legkisebb a testvérek között, neki volt a legkevesebb reménye, hogy lesz belőle valaki. És ez a Dávid győz Góliáttal szemben.

Aki ismeri Dávid történetét, tudja, hogy Saul udvarába kerül, és végig látjuk az ő neveltetését. Sok nehézségen, üldöztetésen ment keresztül ez a gyerek, állandóan az életével játszott, mert a király féltékeny volt rá.

Dávidot neveli az Úr arra a szolgálatra, amire elválasztotta. Állandó veszedelmek és kétségek között van; ki lehet ebből menekülni? Ő maga is azt mondja: egyszer csak a Saul keze által kell nékem elesnem. Egy hajszálon függött az élete, amikor Saul a dárdáját dobta felé, és az feje mellett állt meg.

Isten nemcsak elhívja az Övéit, hanem neveli is.

Amikor levágja Dávid Góliát fejét, Saul koronája is leesik. Abban a pillanatban érezheti Saul, hogy az ő uralkodásának vége. Jött valaki, akit Isten választott és felkent, és ettől kezdve erre nézve történik minden, ami történik.

Dávid külső és belső győzelmeken ment keresztül. Amikor megölhette volna Sault, életben hagyta. Ha nem így megy keresztül ezeken a dolgokon Dávid, akkor Istennek sokkal keményebb próbákon kellett volna őt keresztülvinnie. Ahol most tartunk, ott már megkapta a királyságot.

A kicsi Dávidból nagy ember lesz. Itt van a legnagyobb veszély: egy emberből, aki magát igazán kicsinek, semminek hitte, egyszer csak valaki lesz. Az Úr kívülről, belülről győzelmet adott neki, templomot akar építeni az Úrnak, ígéretet kap a fiára vonatkozólag.

De jön a pillanat, amikor Dávid, a hős, az Isten harcosa, nem akar háborúba menni. Ezzel kezdődik az egész rész: "Lett pedig, hogy az esztendő fordulásakor, amikor a királyok hadba szoktak menni". És Dávid otthon marad. Dávid a kényelmet keresi, a testnek enged. Miért ne? Annyit háborúztam már, nekem is kell pihenni! Támad az Ördög! Ez az ő előzetes munkája. Mindent megszereztél már, amit kellett, minden rendben van, elengedheted magad, a testnek is kell pihenni a fárasztó út után.

Hányszor van ez a szívünkben: ezt megengedhetem magamnak. Annyiszor vagyok így egy-egy fárasztó út után: most megengedhetem, hogy később keljek fel, jó lenne talán pihenni is, teste is van az embernek, arra is kell gondolni...

Dávid még nem tudja, hogy egy vadállat az, aminek enged. A test egy vadállat, állandóan lesben van, hogy egy pillanat alatt reád törjön. Nem tudja Dávid, hogy kinek enged. Dávid elküldi Joábot, és az ő szolgáit ővele, és az egész Izráelt. Ők hadd menjenek, én most megengedhetem magamnak, hogy itthon maradjak. Itt kezdődik minden baj. Így mondja az Ige: "Dávid Jeruzsálemben maradt." Ha figyelt volna Dávid, megértette volna: ember, most vigyázz! Jön az Ördög előkészített támadása. Észre vettétek már a saját életetekben, hogy megvannak az ő előzetes munkái, mint mikor egy csapatot háborúra készítenek elő? Ez az Ördög előkészítése, hogy később majd ne legyen résen, ne legyen erős az Úrban.

Dávid estefelé kel fel az ágyából. Van ideje, ráér. Sétál a teraszon. Teljesen elengedi magát, teljesen fegyvertelen. Mécs Lászlónak van egy verse. Isten katonájáról beszél: "Soha önfeledten, soha őrizetlen, Isten katonája teljes fegyverzetben." Dávid Isten szolgája, vigyázz! Most nyílik ki az egyik legnagyobb kapu a bun számára: a szem. Az Ördögnek három nagy kapuja van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kérkedése. Ezen a három kapun jön be a bun. Egyik se legyen őrizetlen!

Vonatvezetőként utaztam, és előttem egy tábla volt kitéve: Szemed a pályán legyen! Mikor szembenéztem a felírással, komolyan kérdezte az Úr: most hol a szemed? Nekem annyit jelentett ez a tábla: szemed az Úron legyen!

Az előkészített támadással betör az Ördög az egyik kapun, a szemen keresztül. Az Ige pontosan leírja ennek a történetnek minden részletét. A te történeted és az enyém. Sokan mondják, hogy olyan régi történetek ezek a Bibliában. Dehogy! Lélegzetelállítóan örök történetek, személyes történetek. Rólunk van szó!

Dávid az előkészített támadás során látott egy asszonyt. Tehet ő róla, hogy látta? Tehetek én róla, hogy meglátom, ami szép? Hát szemem van! Dávid meglátta. Ez még nem bun. Jakab levele nagyon világosan leírja: "Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, Ő maga pedig senkit nem kísért." Utána elmondja: "Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a saját kívánsága" (1,13. és 14.v). Itt kezdődik a kívánság. Testvér, a kívánság nem bun! Minden élő kíván. A virágok is kívánják a napsütést, az esőt.

Az, hogy Dávid látott valakit, nem bun. De bun, amikor jön a kísértés, és a kívánság, megfoganván, bunt szül. Gondoljatok most néhány bukásotokra: a második pillantás már bun, ott már akartam, ott már beleadtam magam, ott már még egyszer odanéztem. Hogy meglátta, arról nem tehet. De arról, hogy még egyszer odanézett, arról tehet. Sokszor mondják férfiak: nem tehetek róla, az asszonyok a hibásak.

Ha még egyszer odanéztem, a kísértés megfogant már, és akkor az már bun. Amikor hozzáadtam magam a kívánsághoz, amikor vállaltam, igent mondtam rá, akkor megszületett a bun. Akár megtetted, akár nem. Nagyon szeretném, ha ezt most világosan megértenéd. A Biblia azt mondja: "Én pedig azt mondom néktek, hogy ha valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében." (Mt 5,28). A bun megtörtént a szívben!

Isten látja, ami a szívben van. Látja a kívánság foganásának a pillanatát, amikor megszületett a bun. "A bun pedig teljességre jutván halált nemz." Nagyon szeretnélek kérni, testvér, vigyázz, mert az Ördögnek megrendezett pillanatai vannak a számodra. Az egész démonvilág együtt munkálkodik a ta bukásodért. Eljön a pillanat, amikor megkísért. Az a kérdés, hogy engedsz-e neki.

Kainnál mondja az Ige: "A bun az ajtó előtt leselkedik, rád van vágyódása, de te uralkodjál rajta." (1Móz 4,7). Amíg a bun az ajtó előtt leselkedik, még uralkodhatsz rajta. Ott még fölnézhetsz az Úrra és mondhatod, hogy nem. Ahogy József is mondta: hogy követhetném el ezt a nagy gonoszságot az én urammal szemben?

Gondolkozz, testvér, hogyan közelít hozzád a bun? Jézus zörget az ajtón, a bun nem zörget. Ha hozzátok betörő jön, kopog? Megmondja, hogy én vagyok a betörő?

Leselkedik, és besurran a szemeden, a kívánságodon, az élet kérkedésén keresztül. Lehet, hogy azt mondod: én még mindig tetszem, ki tudok még kezdeni valakivel, nem vagyok még öreg. A nők engem még mindig észrevesznek. Kérkedik az élet, mind a három kapu nyitva van már. Az Ördög az összes kapun egyszerre támad. A Biblia azt mondja, hogy az Úr Jézus minden fegyverét elvette az erős fegyveresnek, amiben bízott. Mert ő latba vet minden fegyvert, a hiúságodat, dicsőségvágyadat, testedet, szemedet, mindent.

Isten világa, Isten angyalai micsoda fájdalommal nézhették, hogy hova jutott Dávid, az Isten embere! Hova jutottál talán egy pillanat alatt?!

Dávid látta, hogy szép termetu az a nő, és elküldött, hogy tudakozódjék az asszony felől. Az első, hogy meglátta, a második pillantás, hogy már tudakozódik, kérdezősködik, már mozdul a szíve. Hát miért kellett neki tudakozódni? Már akart! Isten megadja neki, hogy megtudja. Egy ember azt mondja: "Nemde nem ez-é Bethsabé, Eliámnak leánya, a Hitteus Uriás felesége?" Megtudta! Ez a valaki asszony. Valakinek a felesége. Hát ez sem korlát Dávid számára? "Ne kívánd a te felebarátod feleségét!" (2Móz 20,27). Dávid, állj! Mennyire ott van Isten kegyelme: ember, állj meg, ne tovább!

Olyan rettenetes, amikor valaki elkezd a lejtőn lefelé menni! Gyorsuló sebességgel megy, semmi nem számít: nekem kell ez a valaki, akarom, király vagyok, megtehetem! Kinek mi köze hozzá?! Azt kérdezte valaki: a szeretet lehet bun? Mennyire tudom védeni magam az utolsó percig!

Olyan megdöbbentő ez a Dávid, hogy azonnal cselekszik! Nem vár egy napig, egy kicsi csend, egy odaállás az Úr elé... Miért kell rögtön cselekedni? Mert sürget az Ördög! Ne gondolkozz, cselekedj!

Amikor Salóme Heródes előtt táncol, azt mondja: "Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban." (Mk 6,25). Milyen jó lett volna, ha a királynak lett volna ideje egondolkozni azon, hogy mit cselekszik. Hát szerette Keresztelő Jánost, hallgatott rá sok dologban. De ott van a sürgetés: máris, nem kell semmit várni, cselekedj, szólj, hozasd!

A sürgetés mindig az Ördögtől van. Állj meg, legyen időd gondolkozni! Aztán majd gondolkozhatsz egy életen keresztül, de akkor már késő lesz.

Követeket küld Dávid, és elhozatja őt. Sebesen cselekszik, minden akadályon keresztül. Aztán így mondja az Ige: "Bement hozzá, és vele hált." Hát megkapta! Boldog volt? Testvér, ha valaha megtetted nemcsak ezen a vonalon, de bármelyik vonalon, boldog voltál? El tudod Dávidot képzelni? Elvesztette Istent, az örömöt, a Vele való kapcsolatot, a boldog életet egy szemétért, egy pillanatnyi élvezetért! Lehet, hogy neked is sikerült az a nem-tudom-mi. Nem neked sikerült! Az Ördögnek sikerült! Meg vagyok győződve, hogy Dávid mélyen boldogtalan volt, ahogy te is az vagy azóta, hogy a szívedben engedtél a bunnek.

Dávid megkapta, minden sikerült. Az asszony visszamegy a házába. Belül a pokol! A bunnek következménye van. Persze mi azt mondjuk: ó, mi arról már tudunk tenni, hogy ne legyen következménye. Elmaradott, régi világ volt még akkor. Ne hidd, testvér! Nálad is következménye van. Belső és külső következménye. Nem lehet következmények nélkül vétkezni! Lehet, hogy hetek múlnak el, hónapok, évek, de egyszer tudni fogod: ez most azért van.

Olyan megrázó volt, mikor valakik elmondták, hogy nem lehet gyerekük, pedig nagyon szeretnének. Amikor az első gyerek megfogant, túl korán volt még. Persze akartunk mi, csak később. Akkor azt a gyereket elvetettük. És most nem lehet gyerekünk. Rögtön tudták, nem kellett magyarázni: jogos, hogy utolért bennünket Isten büntetése. Vigyázz, a bunnek külső és belső követlezménye van az életedben.

Dávid, Isten boldog, bátor harcosa, aki ott állt Góliát fejével, akit Isten győzelemről győzelemre vitt, akinek fején ott a királyi korona, Dávid a pokolban van. Sorban jönnek a következmények, majd látni fogjuk. Szegény Dávid! Ez tulajdonképpen a Sátán győzelme. A Sátán nem úgy harcol, ahogyan Isten; szemtől szembe. A Sátán csapdát állít, és a csapdában mindig csalétek van. Lehet, hogy neked is a test kívánsága van benne, lehet, hogy a pénz, az anyagiak, a dicsőségvágy. A csapdában mindig csalétek van.

Elcsattant a csapda vasa, és Dávid ott kínlódik. Még ezután is intézkedik Dávid. Majd meglátjuk, hogyan. Most még van idő, most kell megelőzni mindent, vigyázni, hogy baj ne legyen. Az első bun után jön a bun-sorozat. Ha benne vagy a csapdában, ha szorít a csapda vasa, nagyon kérlek, menekülj Jézushoz. Dávid, hát nem tudod mit kell most csinálni? "A mélységből kiáltok hozzád Uram!" (Zsolt 130,1). Halld meg szómat! Menthetetlenül vége van, - véged van, ha nem kiáltasz.

Jézus Krisztus azt mondja: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem!" (Zsolt 50,15).

Imádkozzunk: Uram köszönöm, hogy látod ami a szívünkben van. Áldalak, hogy azt mondtad, mi is azt nézzük, és ne azt, ami a szemünk előtt van.Hadd kérjelek, Uram, nézz olyan erővel, hogy mi se tudjunk máshová nézni. Segíts, hogy abban a pillanatban tapasztaljuk meg, hogy látsz mindent. Láttad, amikor belementünk a csapdába, látod mostani állapotunkat. Segíts, hogy mi is megláthassunk Téged, a győztes Jézust. Kérünk, könyörülj rajtunk! Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Dávid gyilkossága

"Akkor Dávid üzent Joábnak: Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldte Joáb Uriást Dávidhoz. Mikor pedig eljutott Uriás őhozzá, megkérdezte őt Dávid Joábnak békessége felől, a népnek békessége felől, és a harc folyása felől. Ezután monda Dávid Uriásnak: Menj haza, és mosd meg lábaidat; kimenvén pedig Uriás a király házából, a király ajándékot küldött utána.

Uriás azonban lefeküdt a királyi palota bejárata előtt az ő urának minden szolgáival, és nem ment a maga házához. És megjelenték Dávidnak, mondván: Nem ment le Uriás az ő házához. Akkor monda Dávid Uriásnak: Nemde nem útról jöttél-é? Miért nem mentél le a te házadhoz? Felelt Uriás Dávidnak: Az Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorokban laknak, és az én uram, Joáb, és az én uramnak szolgái a nyílt mezőn táboroznak: hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem azt!

Monda azért Dávid Uriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak. Ott maradt azért Uriás Jeruzsálemben aznap, és másnapra kelve is. Ennekutána hívatá őt Dávid, és ő vele evett és ivott, és lerészegítette őt, és kiment este aludni az ő ágyára, az ő urának szolgáival együtt, de házához nem ment alá. Megvirradván pedig, levelet írt Dávid Joábnak, melyet Uriástól küldött el. Írta pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelől, ahol a harc a leghevesebb és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon.

Lett azért, hogy mikor ostromolta Joáb a várost, állatá Uriást arra a helyre, ahol tudja, hogy erős vitézek vannak. Kijött azért a városbeli nép, megharcoltak Joábbal, és elhullottak egyesek a nép közül, Dávid szolgái közül, és a Hitteus Uriás is meghalt. Követet küldött akkor Joáb, és megüzenete Dávidnak az ütközetnek egész lefolyását. És megparancsolta a követnek, mondván: Ha az ütközetnek egész lefolyását teljesen előadtad a királynak, És ha a király haragra lobbanva, azt mondja néked: Miért mentetek olyan közel a városhoz harcolni? Avagy nem tudtátok-é, hogy lelövöldöznek a kőfalról? Kicsoda ölte meg Abiméleket, a Jérrubóset fiát? Nemde nem egy asszony üté-é agyon a kőfalról egy malomkődarabbal és meghalt Tébesben? Azértmiért mentetek közel a kőfalhoz? Akkor mondd meg: A te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt.

Elment azért a követ, és mikor megérkezett, elbeszélte Dávidnak mindazt, amivel megbízta volt őt Joáb. És monda a követ Dávidnak: Azok az emberek erőt vettek felettünk, és a mezőre kijöttek ellenünk, de mi visszauztük őket a kapu bejáratáig. Azonban a kőfalról lövöldöztek a nyilasok a te szolgáidra, és a király szolgái közül egyesek meghaltak; és a te szolgád, a Hitteus Uriás is meghalt. Monda azért Dávid a követnek: Ezt mondjad Joábnak: Ne bánkódjál amiatt; mert a fegyver úgy megemészt egyet, mint mást. Fokozzad azért támadásodat a város ellen, hogy elpusztítsad azt. Így biztasd őt.

Meghallotta pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az ő férje, és siratta az ő férjét. És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette küldött Dávid, és házába vitette őt, és lett néki felesége, és szült néki egy fiat. De ez a dolog, amit Dávid cselekedett, nem tetszett az Úrnak." 2Sám 11,6-27.

Köszönjük, Uram, hogy színed előtt állhatunk. Könyörülj meg rajtunk, hogy el ne fedezzük vétkünket. Áldunk azért, hogy minden ítéleted kegyelem. Áldj meg minket, hogy megragadjuk felénk nyújtott bunbocsátó kezedet. Ámen.

Rettenetes végiggondolni, hogy mi lett a Zsoltárok írójából, Isten szerelmeséből, aki ilyeneket ír, hogy "Szeretlek Uram, én erősségem!" Mi lett Isten dalnokából, aki tele volt örömmel, szeretettel. Isten Lelke sír, és zokogva zokog a rejtekhelyeken, amikor látja, hogy mi lett Dávidból.

Két lappal előbb templomot akar építeni az Úrnak. Azt kérdezi az Úrtól: kicsoda vagyok én, és az én házam, hogy ennyire előre vittél? Az ígéretek birtokosa most itt áll előttünk a csapdában, és gyors egymásutánban cselekszik. Hát nincs ebből kiút? A Biblia világosan megmondta, hogy a bun csapdájából egyetlen kiút van: aki megvallja és elhagyja buneit, irgalmasságot nyer. Az ember szeretné odakiáltani: Dávid, mondj el mindent őszintén, olyan Istened van, aki irgalmas, valljál meg mindent! De van egy másik út is: "Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga" (Péld 28,13). Dávid mást sem csinál, mint elfedez. Lázasan cselekedni kezd, amikor meghallja Bethsabé üzenetét: teherbe estem! Dávid gondolkozás nélkül cselekszik.

Mennyire mélyen romlott a mi szívünk. Gondolkozás nélkül tudunk hazudni. Ahhoz nem kell gondolkozni, hogy tovább cselekedjem a bunt. Szegény Dávid, arra használta az értelmét, hogy kigondolta azt a ravasz tervet: hívatom Uriást, bemegy a feleségéhez, övé a gyerek. El van intézve minden. Azonnal üzen Joábnak: "Küldd haza hozzám a Hitteus Uriást; és elküldé Joáb Uriást Dávidhoz."

Az első hazugság után egy hazugaság-sorozat. Minden bunnek kísérője a hazugság. Egy hazugság szövevénybe kerül bele ez az ember. Szövi a szálakat egymás után. A Biblia azt mondja: "pókhálójukból nem lesz ruha." A kifogásaim, a mentségeim, amikre azt mondom, hogy nem tehetek róla, nem én vagyok az oka. A pókhálón mindenki átlát.

Dávid hívatja Uriást. Azt gondolja, sikerül minden. Amikor Uriás jön, elkezdődik a képmutatás. Ez az egyenes ember elkezdi a kedveskedést, kérdezgeti Uriást, mikor elmegy, ajándékot küld utána. Az egész egy képmutató játék. Mi lesz veled Dávid? Hová lett az egyenesség, a tiszta szív? Csupa hazugság, csupa színház minden, amit mutatsz az emberek felé, a családod felé! Miért küld a szolgája után ajándékot? Nem érzi, hogy elárulja magát? Mire jó ez? Az ember sokszor túlprodukálja magát, amikor meg akar valamit játszani.

Uriás pedig lefekszik a királyi palota előtt, és nem megy haza a maga házához. Mennyire figyelhette Dávid, hogy mi történik! Sikerül? Nem sikerül?

Amikor Uriás nem megy haza, megkérdezi: "Miért nem mentél le a te házadhoz?" Isten újra üzen Uriáson keresztül. Dávidnak ezt végig kellett hallgatni. "Az Isten ládája, Júda és Izráel sátorokban laknak, és az én uram Joáb, és az én uramnak szolgái a nyílt mezőn táboroznak," és te, király, aki otthon maradtál az ütközetből, aki aludtál, aki este keltél fel, - "hogy mennék én be az én házamba, hogy egyem és igyam és feleségemmel háljak? Úgy élj te, és úgy éljen a te lelked, hogy nem mívelem ezt."

Milyen iszonyú vád volt abban az egész beszédben. Hogy hogy nem ért a szívéig Dávidnak? Hogy hogy nem döbbent meg ezen a beszéden? Az Úr olyan mondatokat mondat el emberekkel, hogy világosan tudhatom, nekem mondja, és Isten mondja. Megint egy óriási "Megállj"! Dávid, ne menj tovább! De aki benne van már a bun szövevényben, annak nem olyan egyszeru kijönni. Azt mondja Uriásnak: "maradj itt ma is, és holnap elbocsátlak." És itt a utolsó piszkos próbálkozás, - leitatja Uriást. Milyen aljas módszerek! Hogy juthat ide Isten embere, csak azért, hogy a bune ki ne derüljön?!

Uriás megint nem megy be a feleségéhez. Szegény Uriás, a saját halálos ítéletét írta most alá. Ha nem, meg kell halnia, nincs más kiút. Az Ördög belekényszeíti Dávidot a gyilkosságba. Nem elégszik meg a paráznasággal. Kényszerhelyzetbe kerül Dávid. Megpróbálta ő másképp, de nem ment. Belekényszeríti az Ördög, lépésről lépésre megy tovább, előre. Ez a mi történetünk, és itt nincs megállás. Mert a lejtőn nincs megállás! Ha így nem lehet, oldjuk meg másképp a dolgot.

Uriás maga viszi a kivégzési parancsot. Milyen tiszta, becsületes ez az ember Dávid mellett! Annyira megbízható, hogy Dávid a kezébe meri adni a saját halálos ítéletét. Nem félt attól, hogy útközben kinyitja. Egyszeruen bízik ebben az emberben, mert lehet benne bízni. Uriás megy, kezében a saját halálos ítéletével.

Azt mondja az Ige tovább: "Megvirradván pedig, levelet írt Dávid Joábnak. Írá pedig a levélben, mondván: Állassátok Uriást legelől, ahol a harc a leghevesebb, és háta mögül fussatok el, hogy megölettessék és meghaljon." Vajon nem remegett Dávid keze, amikor ezt a levelet írta? Hogy volt képes erre? Álltál már úgy szembe magaddal, hogy voltál erre képes?

Megy a levél, és Dávid gyilkossá válik. Uriás még él, de Dávid már gyilkos. A Biblia nemcsak azt nevezi gyilkosságnak, amikor valakibe beledöfik a kést, vagy amikor valaki valakit erőszakos módon eltesz láb alól. A gyilkosság a gondolatban kezdődik: Uriásnak meg kell halnia.

Milyen rettenetes; talán neked is volt már ember az utadban. Talán csak gondoltad, hogy de jó volna, ha az illető nem volna. Hányan vannak úgy anyóssal, apóssal, hogy könnyebb volna, ha nem volna rajtunk ez a teher. Gyilkos! Uriás még él. Lehet, hogy az anyósod, az apósod még él, és már gyilkos vagy. A Biblia világosan megmondja: aki haragszik az ő atyjafiára az ő szívében, embergyilkos az. A gondolat, az indulat gyilkossá tesz.

Ki van az utadban, ki az akire azt gondolod: nincs erre az emberre szükség, megoldás volna a családi életünkben, ha már nem volna? A nyelveddel is tudsz úgy szólni, ahogy érdekeid megkívánják. Hányszor rontottad valakinek a tisztességét, a hírnevét, mert jót mondtak rá, és neked fájt? A pletyka lélek-gyilkoság. Egy ember becsületének a meggyilkolása. Lehet, hogy tönkremegy bele.

Isten ma rád üti a gyilkosság pecsétjét, a kaini bélyeget. Az ember nemcsak ezzel öl, hanem nagyon sokszor azzal a sok fájdalommal, nehézséggel, amit azoknak okoz, akik szeretik. Egy időben a Tiszazugban nagyon sok asszony megölte a férjét. Nagy per is lett belőle. Minden nap egy pici arzént tettek a férjük ételébe, nem sokat, csak annyit, hogy ne lehessen érezni. Hónapok múlva meghaltak.

Mindenki egy kis mérget tesz a szerettei ételébe: egy kis veszekedés, egy kis bántás, egy kis sértés, piszkálódás, és lehet, hogy előbb hal meg, mert egyszeruen nem bírja ki a sok kicsi mérget. Vigyázz, testvér, nemcsak fegyverrel lehet ölni! Aztán majd mégy a szeretteid sírjához, és viszed a virágot. Kit öltél meg, kivel viaskodtál úgy, hogy tönkretetted éjjelét, nappalát, az életét? A gyilkosság nemcsak fegyverrel történik. Dávidnak sem volt fegyvere, hozzá sem ért Uriáshoz, mégis gyikos!

Isten szeretné, ha ma meglátnád, hogy kinek a vérét kéri számon a te kezedből. Amíg nem késő, nézz ma szembe magaddal! Lehet, hogy valóban öltél. Gondolj azokra a gyerekekre, akik nem születhettek meg. Hány asszonnyal éltem végig! - Mert a férjem nem engedte. Hiába könyörögtem neki. És hányszor maradt meg mégis aztán a gyermek! Emlékszem, egy férfi elmondta: mindig sírnom kell, ha a lányomra nézek. Ezt a gyereket nem akartam. Ezt a gyereket akartam megölni, és ez lett a legkedvesebb. Tényszeru gyilkosságok. Az asszony a felelős, de a férj is, aki okozta. Itt tulajdonképpen Joáb a felelős, ő állította oda Uriást, de a parancsot Dávid adta.

Nagyon vigyázz! Isten harcosából, a zsoltáros énekesből könnyen lehet gyilkos. Isten Igéje ma ítél, - ki ne bújj alóla! Elhangzik egy kérdés. Amikor a követ beszámol, Dávid szólal meg: "Kicsoda ölte meg Abiméleket?" Szeretném ezt a kérdést a szívedre helyezni. "Kicsoda ölte meg?" Azt kell mondani, hogy Dávid. Kicsoda ölte meg talán a gyermekeidet, vagy a családod tagjait? Itt nem egy ember halt meg! Közel mentek a falhoz Uriás köré. Nagyon sokszor nem egy ember, hanem lehet, hogy az egész családod szenved.

Maradjon ma mélyen a szívedben a kérdés: kicsoda ölte meg? Bár tudnád őszintén mondani: Uram én. Dávid tömeggyilkos. Nem egy embert ölt meg, hanem sokat. A bun ölte meg, az ő bune vitte őket halálba. Ha nem keveredett volna a kívánsága miatt házasságtörésbe, nem ment volna tovább.

A kérdés komolyan, mélyen itt van: kicsda ölte meg? Bár Isten világosan eléd állíthatná ma az egész múltadat, amíg a kegyelmi idő tart.

Még egy komoly kérdés a végén: kicsoda ölte meg Jézust? Ki a gyilkos? Amikor Péter a pünkösdi prédikációját tartja, világosan megmondja azoknak, akik hallgatták: "Gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megöltétek."(ApCsel 2,23). Emberek, akik nem voltak ott, nem is látták talán Jézust! A Szentlélek azt mondja: te ölted meg Jézust a gonosz buneiddel.

Testvér, a kereszt örök kereszt. Az első buntől kezdve Istennek minden bun ugyanúgy fáj, mint ahogy azt a kereszten megmutatta. Ma ugyanúgy fáj neki a te bunöd, mint ahogy akkor a szögek, a korbács. Ugyanúgy fáj neki, amit ma teszel, pontosan annyira sebzi Őt. Talán fel voltál háborodva, hogy voltak képesek Jézust megkorbácsolni? Isten Szentlelke megmutatta egyszer, hogy én hogy voltam képes. A buneid ma ugyanúgy fájnak Istennek, mint ahogy ott láthatod a Golgota keresztjén.

A Jelenések könyvében le van írva: a lelkes állatok és a 24 Vén között láttam egy Bárányt állani, mint egy frissen megölöttet. A vér mindig friss. Nem egy avas történetet hallgatsz. Testvér, te ölted meg Őt, a gonosz buneiddel. Te korbácsolod, te szögezed át a buneiddel. Isten szeretete ma pont annyira szenved attól, amit teszel, amit mondasz, és attól, aki vagy, mint amikor Jézus ott függött a kereszten. A kereszt örök jelen.

A bun nem játék! Embereket teszek vele tönkre magam körül, és Istennek okozok vele fájdalmat.

Olyan sokszor elmondtam már, de újra eszembe jutott, amit egyszer megértettem, hogy minden mese, minden ballada megrázóan igaz. Benne van a kereszt mindenben. Mindnyájan ismerjük azt a balladát, hogy "A Radványi sötét erdőben halva találták Bárczi Benőt." A holttestet kiterítették, és az apa azt kérte, amikor majd a gyilkos elmegy a ravatal előtt, akkor bugyogjon a sebből a vér. Jönnek sorban az emberek, és mindig halljuk: marad a tört fekete vér. Egyszer csak odalép a menyasszony, és a sebből pirosan bugyog a vér. Kund Abigél a fejéhez kap és azt mondja: Bárczi Benőt én meg nem öltem, de a tőrt én adtam neki.

Jézus Krisztust meg nem öltem, - ott sem voltam - de a bunt én adtam neki.

Ismered a tőrt; a hazugságod, a paráznaságod? Bárcsak egy valaki volna közöttünk, aki ma meglátja, hogy a sebből pirosan bugyog a vér. Abban a pillanatban Jézus bunt eltörlő vére elindulna feléd.

Imádkozzunk! Uram! Nemcsak a hitrejutásom előtt, de most is naponta bántalak. Hiába mondom a számmal, hogy szeretlek. Uram tudod, hogy mennyi fájdalmat okozok a gondolataimmal, indulataimmal, tisztátalanságommal. Áldalak azért, hogy ma úgy állhatok Előtted, hogy, Uram, én vagyok a gyilkos. Ma újra szükségem van a vérre. Tisztíts meg engem és irgalmazz. Könyörülj rajtunk, és vigyél oda, hogy valamit megértsünk abból a mérhetetlen szeretetből, amelyik hajlandó eltörölni mindent. Hadd dicsőítsünk érte Téged! Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Nátán küldetése

"Meghallá pedig Uriásnak felesége, hogy meghalt Uriás, az ő férje, és siratá az ő férjét. És mikor a gyászolásnak ideje eltelt, érette küldött Dávid, és házába vitette őt, és lett néki felesége, és szült néki egy fiút. De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszett az Úrnak." 2Sám 11,26-27.

"Elküldte azért az Úr Dávidhoz Nátán prófétát, ki bemenvén hozzá, monda néki: Két ember volt egy városban, egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak felette sok juhai és ökrei voltak. A szegénynek pedig semmije nem volt egyébb egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált, s felnevelkedett nála gyermekeivel együtt; saját falatjából evett, poharából ivott, és keblén aludt, és néki olyan volt, mint egy leánya. Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak, sajnált az ő ökrei és juhai közül hozatni, hogy a vendégnek ételt készítsen belőle, aki hozzá ment; hanem elvette a szegénytől az ő bárányát, és azt főzette meg a vendégnek, aki hozzá ment.

Akkor felgerjedt Dávidnak haragja az ember ellen, és monda Nátánnak: Él az Úr, hogy halálnak fia az az ember, aki azt cselekedte. A bárányért pedig négy annyit kell adnia, mivel hogy ezt muvelte, és annak nem kedvezett.

És monda Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből. És néked adtam a te urad házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe; ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát: és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked. Miért vetetted meg az Úrnak beszédét, oly dolgot cselekedvén, mely utálatos Ő előtte? A Hitteus Uriást fegyverrel ölted meg, és az ő feleségét magadnak vetted feleségül; magát pedig az Ammon fiainak fegyverével ölted meg. Most azért ne távozzék el a fegyver soha házadból, mivel megutáltál engem, és a Hitteus Uriás feleségét elvetted, hogy feleséged legyen. Ezt mondja az Úr: Ímé én éppen a saját házadból bocsátok reád csapásokat, és feleségeidet szemed láttára veszem el, és adom más felebarátodnak, és hál a te feleségeiddel fényes nappal. Mert te titkon cselekedtél, de én az egész Izráel előtt, és napvilágnál cselekszem azt.

Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bunödet, nem fogsz meghalni. Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonnyal meghal. " 2Sám12,1-14

Uram, egyetlen reménységünk bunt eltörlő véred. Hadd dicsőítsünk azért, mert hirdetteted, hogy felkínálod azt minekünk. Áldunk azért, hogy odatalálhatunk a Te keresztedhez. Kérünk, áldj meg minket így, és vegyél el minden ellenállást a szívünkből és minden nemakarást. Kérünk, hogy vonzzál Magadhoz. Ámen.

Amikor Bethsabé megtudta, hogy Uriás meghalt, siratta őt. Arra gondoltam, milyen lehetett ez a siratás. De minden szabályszeruen történt: megvárták a gyászolás idejét, senki nem szólhatott egy szót sem. A gyász letelte után Dávid feleségül vette. Kívülről minden rendezve van. Azt mondhatná mindenki: nincs itt semmi hiba.

Lehet, hogy a mi életünket is így látják; szépen élnek, nincs semmi baj. Csak mi van mögötte? Szeretjük a látszatot, és tudjuk is tartani, csak senki ne hallja meg, hogyan kiabálunk. Az a fontos, mit hallanak a szomszédok, hogyan ismernek bennünket. Jaj, nehogy az emberek rosszat mondjanak rólunk!

Milyen szépen el volt itt is fedve minden. Nincs botrány, Dávid megkapta, amit akart. Feleségül vette Bethsabét, megszületett a gyerek. Minden tökéletes. Csak egy mondat van a végén: "De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszett az Úrnak." Nem tudom, nem ezt kell-é mondania az Úrnak a te életed fölött is? Minden rendben van, senki nem tud semmit, de a valóság az, hogy ami az életetekben van, nem tetszik az Úrnak.

Ez a pici mondat felborít mindent. Jaj, ha nálad is van olyan dolog, ami nem tetszik az Úrnak! Engedd, hogy belenézzen a dolgaidba, és kövesd a tekintetét: mi az, ami nem tetszik Neki? Jó volna, ha úgy mennél el innen, hogy semmire nem kellene azt mondania az Úrnak, hogy nem tetszik.

Olyan jó az Úr, hogy nem az ítéletre tartotta fenn azt, ami nem tetszett neki. Elküldte Dávidhoz Nátán prófétát. Isten kegyelme az, hogy elküldött ide, és naponta adja az Ő Igéjét. Mert Nátán próféta Isten Igéjét vitte. Isten neked személyesen küldi az Igét. Minden szót úgy hallgass, hogy neked szól. A Biblia olyan könyv, aminek minden lapja a lelkedről beszél.

Nátán próféta szájából egy történet hangzik el. Valaki egyszer azt kérdezte, miért mondunk mindig példákat, történeteket? Mert ezeket megértjük. Dávid is megértette, és felháborodva mondta ki az ítéletet. Isten nemcsak Igéjén, hanem a körülöttem élő emberek életén keresztül is mondja a példázatokat. Lehet, hogy megítéled őket, és nem hallod mögötte, hogy " te vagy az az ember!". Ugyanazokat teszed te is, ezért mondja az Ige: "Menthetetlen vagy, óh ember, aki ítélsz!"(Róm 2,1)

Dávid is kimondta, amikor végighallgatta a történetet: "halálnak fia az az ember, aki ezt cselekedte." Ekkor mondta Nátán Dávidnak: "Te vagy az az ember!" Vajon úgy ülsz-e most itt, hogy Nátán ujja kinyúlhat feléd, és rád mutathat? Érted már, hogy mindig rólad van szó? Isten ujja feléd mutat ma is: te vagy az az ember! Amikor Dávid kimondja az ítéletet, még fogalma sincs, hogy önmagán kell, felháborodnia.

Nézzük végig, amit Nátán mond Dávidnak. "Te vagy az az ember! Azt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Én kentelek fel téged, hogy király légy Izráel felett, és megszabadítottalak téged a Saul kezéből. És néked adtam a te uradnak házát, és a te uradnak feleségeit a te kebeledbe: ennek felette néked adtam Izráelnek és Júdának házát, és ha még ez kevés volt, ezt s ezt adtam volna néked." Hadd kérdezzem meg, - te vagy az az ember, aki hálátlan? Az első, amit meg kellett volna látnia Dávidnak, hogy mennyire hálátlan. A juhok mellől hívta el az Úr; őt, a senkit.

Nagyon kérlek, ne maradj hálátlan. Gondolj arra, mi mindent adott már neked az Úr. Ha Isten ma visszavenné mindazt, amiért nem adtál hálát, mid maradna? Ép testet adott. Amikor fogyatékos gyerekek között dolgoztam, szembe kellett néznem azzal, milyen nagy dolog, hogy nem születtem vaknak vagy süketnek. Nagyon sokszor az ember csak akkor jön rá, mikor valamije hiányzik, hogy milyen jó volt, amikor még... Akkor veszem észre, amikor már nincs.

Hálát adtál valaha Istennek azért, amit testiekben adott? Mivel érdemelted meg, hogy nem úgy születtél, mint ezek a gyerekek? A kórházak tele vannak rákos emberekkel, az elmegyógyintézetek idegbetegekkel. Adj hálát Istennek azért, amit adott. Vagy az kellene, ami nincs? Az Ördög mindig azt mutogatja, ami nincs, és hogy a másiknak mi van. Te pedig tele vagy irigységgel, féltékenységgel.

Isten azt mondja: "adtam neked". Hálás vagy-e a családodért, az egészséges gyermekeidért, akiket mindig szidsz, hogy ilyenek meg olyanok?. Valaha végignézted-e, mit kaptál Istentől anyagiakban? Testvér, ne panaszkodj! Mindened megvan, amit Isten neked szánt, és ami a javadra van. - Adtam neked - és sorolja Isten. Segítsen az Úr, hogy hálás ember legyél.

Egy kisfiúnak a barátja inas volt egy szállodában, és mindenért fizettek neki. Elmondta, mennyit kap a cipőtisztításért, mosogatásért. A fiú elgondolkozott és felháborodott; mennyi mindent megcsinál ő, de neki senki nem fizet. Írt egy számlát az anyjának: söprögetés ennyi, törölgetés ennyi. Mindennek felsorolta az árát, és a végén odaírta: összesen 50 Ft. Az édesanyjának kipottyant a könny a szeméből, mikor elolvasta. Nem szólt egy szót sem, csak másnap reggel a fiú is talált egy számlát. Kicsi korodban ápolás: semmi. Éjszakázás melletted: semmi. Élelem, ruházkodás, iskoláztatás: semmi. Hogy mindig szerettelek: semmi. Összesen: semmi. A gyerek zokogva borult az asztalra. Akkor értette meg, mit kapott. És még ő nyújtotta be a számlát! Nem vagy-e te is így: Uram, templomba jártam, imádkoztam, Bibliát olvastam, és nekem nem adsz?!

Ha semmi mást nem viszel is el, legalább annyit, hogy életedben legyen hála Isten felé! Ma köszönj meg mindent, amit kaptál, nehogy már holnap visszavegye. Talán évtizedek óta várja, hogy valamit megköszönj Neki. Elmondja Dávidnak is: és ha ez kevés volt, mered Istennek mondani, hogy kevés volt?

A lelkieket még nem is mondtam; hogy hallgathatod az Igét és megértheted. Hány ember küszködik! Nem érti, hogy Jézus meghalt a buneiért. Neked Isten megnyitotta a szemedet, a szívedet, adta ezt a kegyelmet. Mit kellett volna még adnia? Hallhatsz a Golgotai keresztről, talán sokadszor már. És ez neked kevés? És ha ez kevés volt, ott van mögötte Isten vérző szíve, aki azzal küldte el a Fiát, hogy Őt "meg fogják becsülni."

Vigyázz, meg ne vesd Isten kegyelmi ajándékát. És ha ez kevés volt, " ezt és ezt adtam volna neked". Nem tudod, mi van még számodra a kezében. Fogalmad sincs az ajándékokról, amiket még adni akar az Úr. Úgy nézel-e Rá, hogy: Uram, tudom, hogy tele van még a kezed?

Az utolsó nagy ajándéka az, hogy egyszer hazamehetsz Hozzá. Egyszer ott meg fogod látni, mivé lehettél volna, ha engedsz Istennek, ha hálásan elfogadod a Tőle kapott utat. Soha nem érdekelt, mit akart veled Isten? "Ha ez kevés volt, ... adtam volna neked." A komoly kérdés ez: miért vetetted meg Isten ajándékát? Megvetetted, mert olyan dolgot cselekedtél, ami utálatos Előtte. Isten nem adhatja neked azt, amit szeretne. Milyen rettenetes, amikor neked nem elég, amit Ő adott, és neked nem jó, amit adott! Mindig mást akarsz.

Dávidnál az utálatos dolog így hangzik: "az ő feleségét magadnak vetted feleségül". Ez a másik dolog: mi az, amit vettél magadnak, és nem Isten adta? A pénz azért ördögi dolog, mert függetlenít Istentől; azt veszek magamnak, amit akarok. Amit magadnak vettél, megrontja a te életedet és a családod életét is. Sokszor mondják emberek, hogy a gyerekeket nem érdekli az Ige. Nem, mert olyan dolgokat vettél, adtál nekik, amit Isten nem adott volna. Olyan dolgokat, amik tönkreteszik őket. A legtöbb gyerek semminek nem örül, mert mindent megvesznek neki.

Míg időd van, nézd meg magad körül a házadat, életedet: mit vettél magadnak, amit nem kellett volna? Lehet, hogy megtetszett a házastársad, és mindenen keresztülgázolva megszerezted. Aztán halálosan boldogtalan lettél. Isten ujja ma rád mutat: "te vagy az az ember!" Amit magadnak vettél, az bálvány. Lehet, hogy a feleséged, lehet, hogy a gyereked a bálványod. Vagy a házad, kocsid, hobbid. Minden, amivel tele vagy, bálvány.

Az Úrnak még súlyosabb ítélete így szól: "Most azért ne távozzék el a fegyver soha a házadból, mivel megutáltál engem." Testvér, az, hogy te a bálványodhoz ragaszkodsz, - akármilyen kicsi dolog is az - utálatos az Úr előtt. Emlékszem egy férfira, akinek a szerelés volt a mindene. Elvonta a családtól, az Igeolvasástól; mindentől. Lehet, hogy a te bálványod az élvezet. Azzal vagy tele, hogy mit eszünk és mit iszunk. Ma lásd meg, mire mondja az Úr: "megutáltál engem." Amikor Isten azt mondja Ábrahámnak: "Vedd ... a te egyetlenegyedet, akit szeretsz" (1 Móz 22,2), biztos vagyok benne, hogy vérzik Isten szíve. Ábrahámnak az Úr volt "az egyetlenegye", és most más lett.

Iszonyú dolog, amikor Isten látja: reggel nem Én vagyok már az első gondolata, nem fut az Igéhez, napközben nem gondol Rám. Ábrahámnak az ígéret gyermeke lett "az egyetlenegy". Senki nem vette ezt észre, Sára sem és Izsák sem. Csak Isten szeme látta: az Én szolgám szíve elhajlott Tőlem. Ez a történet nekem egyszer a szívemig ért, amikor az Úr azt mondta , hogy a szolgálat, az emberek, mindaz amit Ő adott, az lett "az egyetlenegyem."

Ma reggel végiggondoltam Dávid mellett Saulnak az életét. Sokkal kisebb bunt követett el, mint Dávid. Nem házasságtörő, nem gyilkos. Ő csak engedetlen volt. Amikor hozzá megy el, a próféta azt mondja: mint a varázslásnak bune, olyan az engedetlenség (1 Sám 15,23)." És Saulnak már nincs visszaút. Hába keresi a választ, Isten nem felel neki. Megy az endori halottidézőhöz; ha Isten nem válaszol, válaszoljanak a halottak. Egészen eladja magát az Ördögnek, és a végén öngyilkos lesz. Pedig kisebb a bune, mint a Dávidé: egy engedetlenség.

De az engedetlenség mögött ott van a hatalmas én-bálvány. Már felállítottam az emlékoszlopot önmagamnak. Ki az, aki mindenhez ért? Én. Ki építette fel a házat? Én. Egy férfi így mondta a családjának: ha én nem lennék, ti már mind éhenhaltatok volna. Állítod az emlékoszlopot önmagadnak.

Az Úrnak most ez a komoly mondanivalója - amit egyszer Izráelnek is mondott- : "Hányjátok el az idegen isteneket!" Vagy eldobod az idegen isteneket, és szolgálsz az Úrnak, vagy nem szolgálhatsz az Úrnak.És utad a Saul útja lesz. A Saul útja egyre gyorsabban lefelé menő út. Dávid kimondja: "vétkeztem. Kimondod-e ma a tékozló fiú szavát: "Atyám, vétkeztem..." (Luk 15,21)? És mögötte nincs semmi más.

Saul szájából is elhangzik: Sámuel, vétkeztem, de becsülj meg engem a nép előtt, ne tudja meg senki, mi történt. Ez az óriási különbség. Dávid kisírja egy egész világ előtt az 51. Zsoltárban a bunbánatát, és úgy kéri: "Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek." (9.v.) Jöjj ki ma egészen a világosságra! Hazugság nélkül, őszintén, ahogyan Dávid tette.

Azzal kezdtük, hogy ez a dolog nem tetszett Istennek. A bunbánatod tetszik Istennek. Ha odamész a kereszthez, az tetszik Istennek. És meg fogod tapasztalni, hogy Istennek teljes tetszése és teljes öröme ott van benned, a szívedben.

Ha ezt most elfogadod, testvérem a bunben, Isten úgy néz rád, mintha kicsi gyermekkorodtól kezdve soha nem vétkeztél volna. Akarod-e?

Imádkozzunk! Uram, a hamisságtól tisztíts és szabadíts meg minket. Ha megmaradunk a hazugságban, a hamis látszat-életben, el fogunk veszni. Kérlek, ebből szabadíts meg mindannyiunkat. Add nekünk az őszinteség lelkét. Hadd tudjunk Neked mindent elmondani.

Áldunk azért, hogy nincs olyan súlyos bun, nincs olyan sötétség, keménység, amiből ne tudnál egy pillanat alatt kihozni. Kérünk, azért cselekedd meg velünk, hogy valóban odajussunk a Te szerető szempárod elé. Hogy megnyugodhasson rajtunk a Te Szentlelked, a Te örömöd, és hogy beteljen a mi örömünk. Uram, ne legyen senki, aki ma ezt elmulasztja. Add, Uram, ezt meg nekünk Neved dicsőségére. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Salamon

"Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bunödet, nem fogsz meghalni. Mindazáltal, mivel alkalmat adtál a gyalázásra az Úr ellenségeinek e dologban: a te fiad is, aki lett néked, bizonnyal meghal." 2 Sámuel 12,13-14.

"Hívatta azért Dávid az ő fiát, Salamont, és meghagyta néki, hogy az Úrnak, Izráel Istenének házat csináltasson. És mondta Dávid Salamonnak: Édes fiam, én elgondoltam szívemben, hogy az Úrnak, az én Istenem nevének házat építsek; De az Úr ekképpen szólott nékem, mondván: Sok vért ontottál, és sokat hadakoztál; ne építs az én nevemnek házat, mert sok vért ontottál ki a földre én előttem. Ímé fiad lészen néked, akinek csendessége lészen, mert nyugodalmat adok néki minden körüle való ellenségeitől; azért neveztetik Salamonnak, mert békességet és nyugalmat adok Izráelnek az ő idejében. Ő csinál az én nevemnek házat, ő lészen nékem fiam, és én néki atyja leszek, és megerősítem az ő királyságának trónját Izráel felett mindörökké. Most édes fiam legyen az Úr veled, hogy sikerüljön néked házat építeni az Úrnak a te Istenednek, miképpen szólott te felelőled; De adjon az Úr néked értelmet és bölcsességet, mikor téged Izráel fölé helyez, hogy az Úrnak a te Istenednek törvényét megőrizzed. Akkor jól lesz dolgod, ha a rendeléseket és végzéseket megtartod és teljesíted azokat, amelyeket az Úr Mózes által parancsolt volt Izráelnek. Légy bátor, légy erős, ne félj, és ne rettegj!" 1Krón 22, 6-13.

Hadd áldjunk most, Uram, hogy országod épül ezen a földön, ebben a világban. Magasztalunk, hogy minket is bele akarsz építeni. Köszönjük azt a napot, amikor eljössz majd a Tieidért. Segíts, hogy mindnyájan készen legyünk. Áldd meg a mai alkalmat, és szólíts meg minket Igéd és Lelked által. Ámen.

A mai Igében Dávid fiát, Salamont látjuk. A parázna kapcsolatból született gyermek meghalt. A bunnek büntetése van.

A mai fiatalok úgy gondolják, miért ne élhetnének együtt. Nem számít az a papír. Az a papir számít! A Biblia nagyon világosan beszél a házasságról, és szeretném, ha megértenénk és elfogadnánk, hogy a szexuális életnek egyetlen helye van, és ez a hely a házasság. Az Efézusi levél azt mondja, hogy ragaszkodnak egymáshoz."Az a papír" összeragasztja a kettőt egy testté. Nem úgy megyek bele a házasságba, hogy majd meglátom, jó lesz-e vele vagy nem, és ha nem, akkor elhagyom. A papír annyit jelent, hogy vele maradok, és vele megelégszem, hogy társat kerestem és nem élvezeti cikket. Hozzá akarok tartozni, és leszünk ketten egy testté.

Azt a gyermeket, aki akkor fogant, Isten nem használja fel. Pedig az is Dávid fia,volt. Dávid házasságot kötött Béthsabéval, és utána született Salamon. Ez az Isten rendje. Isten nem engedi felborítani az Ő rendjét.

Sajnos az Antikrisztus világa épül ezen a földön, aki minden rendnek a felborítója. Nem szeretnék most arról beszélni, hogy a világ felborította a házasságot, hogy gazdátlan, árva gyerekek bolyonganak ebben a világban, akik nem ismerhetik meg, hogy mit jelent a család, szeretet, szülő. Minden úgy van, ahogy a Biblia írja: lesznek "szüleik iránt engedetlenek" (Róm 1,30). Talán soha nem volt ennyire igaz.

Nem az utolsó időkről szeretnék beszélni, és nem arról a házról, amely az Antikrisztus birodalmában épül; a hihetetlen technikai haladásról, ami a bukást, sötétséget, züllést vonja maga után.

Isten ragaszkodik az isteni rendhez. Megmutatja, hogy az a gyerek lesz az Ő szolgája, aki házasságból származott. Salamon az, akit Isten odasegít a trónra, aki uralkodik Dávid helyett. Ő fog az Úrnak házat építeni. Dávid szerette az Urat, de azt mondta az Úr mai Igénkben Dávidnak, hogy nem ő fog Istennek házat építeni, mert sok vért ontott, hanem az ő fia, Salamon. Dávid figyelmezteti Salamont, és tanácsot ad neki.

Salamon Jézus előképe. Jézus az a Fiú, aki házat épít. Az Egyházat. Nemcsak a világ épít, Isten háza is épül. Ezt a házat Jézus Krisztus, a Dávid Fia, építi most is a Szentlélek által.

Jó volna kicsit megnézni ezt a házat. Az Ige azt mondja, hogy Isten kézzel csinált templomokban nem lakik. Élő kövekből épül ez a ház; az egyház. Nagyon szeretném, ha bennünk maradna, hogy nem sok ház van. Csak egy ház van. Isten egyetlen házat épít. Isten házába csak azok a kövek - azok az emberek - épülnek be, akik Őt keresik. Ennek az egyetlen háznak az alapítója és építője Isten. Ő vetett alapot. Pál apostol azt mondja: "Mert más fundámentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (1 Korinthus 3,11.) A fundámentum a Golgotai kereszten függő Jézus Krisztus. Véres alap. Valaha belegondoltál-e, hogy Isten milyen nagy áron vetett alapot. Az Ő Fiának élete, vére árán. Drága alap! Láttad-e valaha igazán, mibe került ez Istennek?

Rengeteg alapot akarnak vetni, de egyetlen alap van. Így énekeltük: "Az egyháznak csak Jézus a fundámentuma." Nem Jézus és még valami, - csak Jézus.

Ráépítetted-e életedet és örökéletedet erre az egyetlen fundámentumra, amely a kereszt? Mert a legrettenetesebb dolog az, ha valaki erre a véres fundámentumra "fát, szénát, pozdorját" (1 Korinthus 3,12) épít. Hogy mered erre a fundámentumra, amely olyan sokba került Istennek, olyan sokba került Jézusnak, a saját élvezetedet, akaratodat ráépíteni, és minden szemetet?!

A véres fundámentumra csak véres malterral lehet építeni. Ugyanazzal a szeretettel, amivel Jézus az életét adta. Ez a ház csak szeretettel épül tovább. Mered-e az egész életedet erre átadni?

Mondtam már, hogy minden ballada, mese igaz. Mikor Kőmuves Kelemenné balladájáról gondolkoztam, megértettem valamit; addig nem állt össze a fal, míg bele nem keverték a vért. Nincs közösség Isten szeretete nélkül! Mennyiféle közösség, szövetség épül, és hányszor határozzák el emberek: majd mi együtt. És nincs közösség. Egyetlen ház sem áll össze, ha nem a Krisztus szeretetének kapcsaival van összekapcsolva.

Amikor Jézust megtaláltam, akkor nyílt rá a szemem arra, hogy mennyi testvérem van. Beleszülettem egy nagy családba, és aki Jézusé, az mind testvérem. Úgy szeretem őket, mintha együt nevelkedtünk volna. Átélted-e valaha ezt a szót, hogy "testvér"? Vannak-e testvéreid, akikkel Krisztus szeretete köt össze? Akikért bármit megtennél, mert testvér? Beleépultél már ebbe a családba? Mert ez az épület épül. Nem az az alapja, amit tanultál, amire neveltek. Az homok! Kősziklára építsd a házad, mert akkor jöhet az árvíz, fújhatnak a szelek. Ha Krisztusra épültél, az Ő váltsághalálára, akkor együtt épülsz azokkal, akik ugyanezen az alapon állnak. Sokkal közelebb áll hozzám egy idegen ember, aki az Úr Jézusé, mint saját testi családom.

Ráépültél-e már erre az alapra? Ez a minden értelmet felülhaladó szeretet összeköt-e azokkal, akik Isten gyermekei? Ezt a házat Dávid Fia építi. Az Ő áldozata az, amin elkezdődik és folyik az építkezés. Vajon megdobbant-e már a szíved, hogy benne vagy ebben az épületben? Ezen kívül nincs üdvösség. Ha nem kerültél be az egyetlen egyházba, ha nem állsz Jézus váltsághalálának alapján, rettenetes ébredésed lesz majd. Gondoljunk csak Noé napjaira; rettenetes ébredése volt azoknak, akik kívül maradtak a bárkán. Egyetlen család üdvözül most is: Isten családja. Azok, akik újjászülettek, akik testvérekké lettek Jézus vére által.

Mindig aggódok mindenkiért, aki innen kilép. Most is szív szerint kérdezem: biztos, hogy ráépítetted életedet a Krisztusra? Vagy csak szép beszédeket hallgattál itt? Nagyon kérlek, ne menj el úgy, hogy efelől nincs bizonyosságod. Ki tudja, lesz-e még lehetőséged olyan helyre eljutni, ahol folyik az építkezés. Pál apostol azt mondja: "Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és házanépe az Istennek." (Efézus 2,19.) Ha ebben a pillanatban meghalnál, hova kerülnél? Van már polgárjogod a mennyben? Nem azt kérdezem, hogy milyen vallású vagy, mit gondolsz, mit hiszel. Az egyetlen kérdésem: Krisztus vére megtisztíthatott-e már? Azok között vagy-e, akik megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében? Felépíttettél már "az apostoloknak és prófétáknak alapkövén? Lévén a szegeletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által" (Efézus 2,20-22). Ha nincs bizonyosságod afelől, hogy beleépíttettél, nagyon kérlek, ne menj tovább!

Épülj fel lelki házzá Isten akarata szerint.

Isten Szentlelke ma is épít. Hajlandó vagy-e igazán mindent megtenni a másikért? Isten szeretete összeköthet-e azokkal, akik az Övéi? Jézus az életét adta értünk - mi is kötelesek vagyunk életünket adni atyánkfiaiért. Idődet, erődet, képességedet - mindent. Nem lehet félig építkezni. A jeruzsálemi templom építésénél ott voltak a kőhordók, és az építők két kezükkel és minden erejükkel dolgoztak. Isten minden gyermekét fel akarja használni az építkezésben. A Biblia azt mondja, hogy Isten munkatársai vagyunk. Akarsz-e az lenni? Kész vagy-e betölteni azt a szolgálatot, amit Isten neked szánt ebben az építkezésben?

Egy délután gyermekek között evangélizáltam, és egy kislány hitre jutott. Este, mikor jöttek a felnőttek, látom a kislányt, amint karjánál fogva hozza a nagymamát. Rám kacsintott, mintha azt mondta volna: hozom az első követ. Alig pár órával előtte lett az Úré, és máris építkezett. Benned ott lesz-e ez az építő indulat?

Édesanyám nagyon idős volt már, mikor énekeltem neki: Lesz belőled emberhalász, ha követsz engem. Belőlem már nem - mondta. Nincs korhatár. A legfiatalabb és a legöregebb is lehet emberhalász, csak szív kell hozzá. Isten szeretetétől dobogó szív, amelyik azt akarja, hogy senki el ne vesszen. Hozzá tartozol-e a Krisztus-testhez? Mert a másik kép az, hogy Krisztus a Fő, mi a tagjai, és a Fő együtt munkálkodik a tagokkal. Akkor tebenned is a Jézus szeretete és szíve dobog minden elveszett felé. Ott lesz-e benned ez a mentő szeretet; a vágy, hogy egyszer együtt lehessünk az Ő országában?.

Isten ma munkatársakat keres országának építéséhez. Akarsz-e résztvenni ebben a munkában? A Biblia azt mondja Salamonról: "ő csinál az én nevemnek házat." Ha elfogadtad Jézust, beletartozol a Krisztus-testbe. Ugyanabban az egy testben munkálkodik minden tag. Egyetlen tag sincs munka nélkül. Milyen jó, hogy lehet együtt munkálkodni velük ott, ahol most folyik az építkezés. Jézus téged is ott akar látni az Ő munkásai között, azok között, akiknek egy ügyük van.

Vajon leszel-e "együgyu" ember, akár a munkahelyeden, akár az utcán , akár ha a boltban vásárolsz? Az lesz-e a dolgod, hogy élő köveket viszel Jézushoz? Ebben a világban nagyon sok hu emberre lenne szükség, olyanokra, akiknek szívügye a most folyó építkezés. Valaki azt mondta: nagyon nehezek a kövek. Vannak, akik nem akarnak jönni. Szóltam egy testvérnek, hogy segítsen, mert nem bírok vele. Most együtt hordjuk. Emlékeztek arra az emberre, akit négyen vittek az Úrhoz? Hajlandó vagy-e együtt hordozni? Ha nem megy, kérj imasegítséget; mindnyájunk együttes ügye ez. Kérd az Urat, tegyen helyedre, hogy azzá lehess, amivé Isten szeretne tenni.

Folyik az építkezés. Aki megkezdte, az teszi majd fel a csúcskövet. Jézus visszajön. Nem tudjuk, melyik pillanatban fejeződik be az építkezés. Gondoljunk a tíz szuzre. Amikor a Vőlegény megjött, hiába futkostak. Késő volt. Az első kérdésem: beépültél-e a Krisztus-testbe? A második kérdésem: beállsz-e Isten munkatársának?

Folyik az építkezés az egész világon. Az egyház épül. Azt, hogy mit jelent ez az egyház, elmondták olyan emberek, akik világkonferenciákon vettek részt. A világ minden részéből gyultek össze. Együtt énekeltek feketék, sárgák, fehérek, különböző nyelveken, de egy dallamra, és folyt a könnyük. Arra gondoltam, hogy milyen lesz majd az, amikor minden tájról és minden népből összejönnek az emberek. El tudod képzelni azt az örömöt? Ott leszel-e te is?

Újra mondom: el ne menj addig, amíg bizonyosságod nincs arról, hogy meg vannak bocsátva buneid. Hogy nem vagy már jövevény és zsellér, hanem polgártárs. Sőt, Isten munkatársa.

Hadd olvassam el befejezésül ezt a két szót: "Édes fiam!" Valaha megértettétek-e, hogy az Egyszülött Fiú elsőszülötté lett. Sok atyafi között Jézus lett az elsőszülött. Testvérei születtek - te meg én -, és még most is születnek, akikre azt mondja az Atya: "Édes fiam." Szívére ölelhet-e így az Atya: most már örökre Hozzám tartozol?

Azt mondja az Ige: "Most , édes fiam", - ha azt mondja, "most", akkor most - "legyen az Úr veled." Ezzel szeretnék ma elbúcsúzni tőletek: "Legyen az Úr veled, hogy sikerüljön neked házat építeni..., miképpen szólott te felőled". Sikerüljön neked lépésről lépésre együtt munkálkodni az Övéivel. "Adjon néked az Úr értelmet és bölcsességet." "Légy bátor, légy erős, ne félj, és ne rettegj!"

Menj most úgy az Úrasztalához, hogy ugyanaz a vér, amelyik a testvért megmossa, téged is megmos. Lépj be ebbe a csodálatos kapcsolatba, hogy lehess az Ő gyermeke, vérrokon az Ő vére árán, hogy Hozzá tartozzál igazán, és cselekedd napról napra azt, amit majd Ő mond neked.

Imádkozzunk! Hadd adjak hálát, Uram, azért, amikor először tisztított és mosott meg drága véred. Köszönöm, hogy azóta, annyi éven keresztül mindig újra mos. Köszönöm, hogy ma újra úgy állhatok Eléd, hogy kérhetem: mindentől, amivel beszennyeztem szívemet, tisztíts meg egészen.

Áldunk azért, hogy egy kegyelemben részesülünk, és gyermekeid közé tartozunk. Kérünk, hogy mindenki hadd jöjjön azzal az indulattal Hozzád, hogy bele akar tartozni ebbe az egyházba, hogy szolgáddá avathasd. Áldj meg minket, és Te készíts fel arra az útra, ami előttünk van. Tegyél bátorrá, erőssé, határozottá, hogy felhasználhass. Tegyél "együgyu" emberekké, akiknek más ügyük nincs ezen a földön. Kérünk, áldj meg minket, hívj el minket, és tarts meg minket Nevedért. Ámen.

1984. október 7-12.

Vissza a lap tetejére>>>

A VÉRFOLYÁSOS ASSZONY

Egy asszony

"És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani." Lk 8,43

Uram áldj meg minket, és áldd meg számunkra az Igét. Kérlek segíts, hogy látrhassuk lelki állapotunkat, és láthassunk Téged, orvosunkat. Kérünk, munkálkodj bennünk. Ámen.

Az Ige ezzel kezdi: "egy asszony". Akár te is lehetsz! Milyen érdekes, hogy sem arca nincs, sem kora, nem mondja az Ige, hogy fiatal, vagy öreg. Semmit nem tudunk róla, sem rangját, sem vagyonát, családját, voltak-e gyermekei, vagy egymagában volt, ahogy ti is most. Rólatok is csak annyit tudunk, hogy egy asszony, vagy egy leány. Névtelen, nincs semmi jellemzője. Olyan jó, hogy a Biblia így beszél róla, mert nyugodtan behelyettesíthetjük magunkat ide. Nincs kizáró ok. Nem mondhatjuk, hogy idős vagyok, nincs családom. Bárki lehet közülünk.

Egyet tudunk róla amit a Biblia mond: 12 éve beteg. Rettenetes hosszú 12 év. Voltál-e már hosszú ideig beteg, hónapokig talán, akkor tudod, milyen rettenetes ez. Hihetetlen hosszú idő. Kórházban egy hét is sok.

Ez a betegség egy szörnyu betegség volt. A 3Móz 15 leírja ennek a betegségnek a következményeit. A vérfolyásos asszony tisztátalan volt. Senkit nem illethetett, és őt sem illethette senki. Az egész személy tisztátalan volt a betegségtől. Tehetett ő róla? Mennyire bele tudunk gondolni ennek az asszonynak a nyomorúságába, aki ilyen régen volt ebben a rettenetes betegségben.

Nem volt szabad templomba sem menni, emberekkel közelebbről érintkezni, mert mindenkit megfertőzött. Vannak ilyen betegségek, régen a tbc volt. Mostmár van rá gyógyszer. Nem csókolhatta meg gyermekét, mert megfertőzte, kizárta férjétől, templomból, az emberek közül is ki kellett mennie szanatóriumba. Ilyen a lepra is, amit bélpoklosságnak is hívnak. Ha bélpoklos ment az utcán, kiabálnia kellett: tisztátalan vagyok. Közeledni sem volt tanácsos hozzá.

Vajon tudták erről az asszonyról, hogy ilyen beteg? Vagy titkolta? Ezt titkolni is lehetett, nem úgy, mint a leprát, ami kiütésekkel járt. Nekem sokszor az az érzésem, hogy titkolta, Jézust is azért érintette titokban, hátulról. Milyen rettenetes titok, annyi időn keresztül. Gondoljátok el micsoda élet.

A Biblia lelki könyv, mindig a lelkünkről beszél. Neked is megvan ez az iszonyú betegséged, úgy hívják, hogy bun. Ragályos, fertőz! Lehet állandóan folyik belőled a szó, amelyik fertőz. Ki tudja kiket fertőztél már meg a pletykáddal, a kritikáddal, amit mondasz valakiről. Ha véleményt mondasz valakiről, már fertőzöd azt, akinek mondod. Valaki egyszer egy lányra mondott nekem valamit, amit soha nem vettem észre. És legközelebb észrevettem. Addig soha. És megfertőzött.

Vigyázz a szavaidra, - a bun fertőz. Észrevétlenül mondod, és nem tudod, kit rontottál meg. Belőlünk mindig folyik a szó. A szív teljességéből szól a száj. De nemcsak a szó fertőz, a gondolat is. Ha gondolod már mondod is, hiába határoztad el, hogy nem mondom, egy váratlan pillanatban kijön. Hányszor mond az ember parázna vicceket, amin jót nevet a többi, és nem gondolsz arra, mit szórtál most szét. Vigyázz, mi folyik belőled, talán szellemeskedés, jópofaság, amivel fertőzni fogod a többi társadat, és mindenfélével, ami benned van.

A bun a mi öröklött betegségünk, súlyos betegség, nem 12 éve van, hanem ahány éves vagy. Tulajdonképpen kizárna az emberi közösségből. Fertőzöd saját gyermekeidet. Hány gyermek a szüleitől látott, hallott dolgokat, és azt viszi tovább, és majd tönkre fogja tenni az életét. Mit adsz tovább gyermekeidnek, unokáidnak? Érted most, hogy rólad van szó? Én vagyok az a belsőleg beteg asszony, a lelkem beteg. Kívülről semmi nem látszik, semmi bajunk nincs.

Az Ige elmondja, ez az asszony már minden vagyonát orvosokra költötte, és senki nem tudta meggyógyítani. A másik baj a vérfolyásban, hogy egyre gyengül. Gondoljatok arra, 12 éve folyik a vére. Napról-napra gyöngébb sápadtabb. Lehet hogy egyre kevésbbé tudta csinálni a munkáját. Lehet, anyja néha megkérdezte, - mi van veled lányom? Talán az ismerősök is megszólították: fogytál, rosszul nézel ki.

Amikor belülről valami tönkremegy az életedben, nem mondod senkinek. Lehet a családi életed vérzik. Lehet, hogy nem értitek már meg egymást úgy igazán. És megjátszátok az emberek előtt, hogy nagyon jól megvagytok. Isten Igéje most kérdez, - hol vérzik az életed? Mi az amitől napról-napra gyengülsz lelkileg, testileg egyaránt.

Jó volna nevén nevezni azt a betegséget, amiben szenvedsz. Lehet, hogy tisztátalan gondolatok, kívánságok. Ne hidd, hogy bizonyos koron túl elmúlik. Nem tudom mi az amitől nem tudsz szabadulni, ami újra előjön, amitől sokat szenvedsz, mert szeretnéd, ha nem lenne.

Talán az indulatosságod. Annyiszor elhatároztad, egy szót sem szólok, bármit mond is a vő, vagy a szomszéd, hallgatni fogok. Nem tudsz, egyszer csak kitör belőled és mondod, magad sem tudod, hogy mit. És nem tudsz megváltozni, gyógyulni, szabadulni.

Lehet, hogy gyötrő gondolataid, félelmeid vannak, senki nem tudja. Vagy depressziós vagy. Néha olyan kedvetlen vagy, azt gondolod, legjobb lenne meghalni. Testvér, mi a betegséged? Olyan jó, hogy most itt van nem egy orvos, hanem az orvos. Jó volna kimondani a titkodat, amit senki nem tud. Talán egy házasság előtti kapcsolat, amitől mindig féltél, hogy egyszer kiderül. És vérzik bele az életed. Egy élő seb, ami mindig vérzik.

Nem tudom mi teszi tönkre az életedet, de jó volna most vele szembenézni. Az Ige szerint ez az asszony gyógyíthatatlan, reménytelen, mindent megtett, amit hallott, mindent megpróbált, lehet kuruzslókhoz is elment már. Te hol voltál már betegségeddel? Márk evangéliuma ezt a részt úgy mondja, hogy "sok orvostól sokat szenvedett". (5,26). Ez az asszony már mindent megpróbált, minden vagyonát orvosokra költötte. Minden új orvos egy új remény, - hátha ez most segít? Megint egy újabb csalódás, minden a régiben maradt.

Talán azt gondoltad, ha rendszeresen járok templomba, Bibliát olvasok, segít rajtam. És nem történt semmi változás. Talán úrvacsorát vettél, hátha gyógyultan jövök haza. Hány ember próbál elmenni pszichológushoz a gyötrő gondolatokkal, depresszióval, idegbetegségével, és semmit nem old meg. Egész vagyonát magára költötte, és nem gyógyult meg.

Rettenetes ez a történet, amit itt olvasunk, és az a rettenetes, hogy hasonlít hozzám. Egészséges ember vagy lelkileg? Boldog ember vagy? A kettő együtt jár. Aki lelkileg egészséges, az felszabadult, boldog, erős, kiegyensúlyozott, tele van békességgel, szeretettel. Tisztátalan asszony, - nem lehetsz boldog.

Lehet, csak a féltékenység, a nagy én, az érzékenység a bajod, de halálos betegség, abban is elvérzel. Aki mindig sértődik, annak állandóan folyik a vére, - velem hogy bánnak, engem nem szeretnek, nem becsülnek. Cseppenként folyik a vér. Nem hirtelen tragédia, csak egy hosszú-hosszú, évtizedekig tartó beteg állapot. Értjük már a lelki állapotunkat?

Ezt az asszonyt senki nem tudta meggyógyítani. Lehet neked is ajánlottak gyógymódokat, olvass jó könyveket, tereld el a figyelmedet, menj társaságba, szórakozz, hallgass zenét, utazz. Kapcsolódj ki. Talán megpróbáltad. Hányan utaznak minden nyáron szép tájakat látni, és fáradtabban jönnek vissza, mint ahogy elmentek. Tönkrementek abban az útban, amitől olyan sokat vártak.

Ki tudja mi mindent próbáltál már, és egyre rosszabbul lettél. Senki nem tudott meggyógyítani. Amíg egyszer Jézus arra nem járt. Hadd mondjam ma örömmel, - Jézus itt van.

Akkor felébredt az asszonyban a hit. Így mondja a másik evangélium: "Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok." (Mt 9,21). Testvér, reménytelenül jöttél ide? Milyen jó volna, ha csak egy valaki is ezzel a vággyal és reménnyel jött volna, hogy meggyógyulok. Lehet, hogy láttál és hallottál már gyógyultakat. Bár felébredt volna már benned a hit ott belül, és ezért jöttél ide. Jól tetted, hogy eljöttél, mert Jézus itt van, és lehet Vele találkozni. Érintheted azt a Valakit, akinek cseppenként hullot ki értünk a vére. Ő tudja, mi a vérfolyás. Ott a Gecsemánéban kezdődött, amikor a bünnel való küszködés harcában megjelent homlokán az első csepp vér. Véres veríték. És attól kezdve folyt a vér a korbács szögein keresztül az ütlegeken át, és függött a fán száz sebből vérezve.

Amikor a vitéz lándzsával átszúrta Jézus szívét, már vér és víz jött. Az utolsó csepp vér után már víz jön. Valaki járt az úton, és minden csepp vére érted, és értem hullott. Az Ószövetségben már elmondja az Ige: forrás fakad a bun és tisztátalanság ellen. Ez a forrás a kereszten nyílt meg. Nincs más kiút!

Ha Jézushoz találsz, egy gyógyult ember megy haza. Akkor tágas térre visz ki az Úr abból a szorosságból, amiben eddig éltél. Akkor egy új élet kezdődik. Akkor egészséges leszel testvér. Lelkileg egészséges.

Isten azért hozott ide, mert szeretne meggyógyítani az Úr Jézus szeretete és kegyelme által. Egyszer azt kérdezte Jézus a 38 éve beteg asszonytól: Akarsz-e meggyógyulni?

Imádkozzunk! Uram, a kép a mi képünk. Mennyi titkolt betegségünk van, amit talán az az ember sem tud, aki a legközelebb él mellettünk. Talán lelki testvéreink sem tudják, hol van életem legveszélyesebb sebe.

Jézus, olyan jó, hogy itt vagy, és látsz. Köszönjük Úr Jézus, hogy Te vagy az egyetlen igazi orvos. Köszönöm, hogy mehetünk Hozzád. Hadd áldjunk, hogy mindent megtettél értünk. Áldj meg, hogy ne rejtsünk, és ne titkoljunk semmit. Hadd tudjunk odajutni Hozzád, és Neked elmondani mindent igazán. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Hátulról érintette

"Hátulról hozzá járulván, illette az ő ruhájának peremét; és azonnal elállt vérének folyása." Lk 8,44

Szeretnénk hálát adni Urunk, hogy ma újra jöhetünk Hozzád. Hadd áldjunk azért, hogy szólni kívánsz hozzánk. Segíts, hogy meg ne keményítsük szívünket, amikor Igédet halljuk. Hadd tudjuk hittel fogadni, hogy munkálkodhasson bennünk Igéd. Rontsd le bennünk, körülöttünk az Ördög munkáját, hogy tudjunk Hozzád menni. Ámen.

Ma azt mondja Igénk, hogy a vérfolyásos asszony Jézushoz ment, és hátulról hozzá járult. Nyílván hallott Jézusról, mert különben nem kereste volna Jézus közelségét. Úgy szeretem ezt a láthatatlan embert, aki beszélt Jézusról. Milyen jó lenne ilyen embernek lenni, aki nem magáról, hanem Jézusról beszél. Méghozzá úgy beszélt Jézusról, hogy ez az asszony elkezdett vágyódni. Feltámadt benne a hit, - ha csak ruhája szegélyét érinthetem, meggyógyulok.

Beszélt-e már valaki neked úgy Jézusról, hogy felfigyeltél, és megdobbant a szíved. Láttál-e már meggyógyult embert? Én egy meggyógyult lányt láttam, és akkor kezdtem el vágyódni. Mindig úgy éreztem, a vallásos emberek képmutatók mind. De a lelki egészség ragyogott, és megfogott. Talán ilyen valaki beszélt ennek az asszonynak, mielőtt elindult Kapernaum utcáján, hogy találkozzon Jézussal. És jött a nagy pillanat, Jézus arra megy, - egy soha vissza nem térő pillanat, és azt mondja az Ige, hátulról hozzájárulván megérintette Jézust.

Egy szót szeretnék aláhúzni, - hátulról.

Bennünk annyira ez van sokszor, hogy mindent hátulról kezdünk, titokban. A bun miatt! A bun rettenetes titok, olyan mélyen el tudja rejteni az ember, jaj meg ne tudja senki. Életednek mi a titka, mivel vagy úgy, hogy meg ne tudják rólam? Ott az Édenkertben az első bunnél, amikor észrevették, hogy mezítelenek, azonnal elkezdődik a titkolás, a takarás, rögtön öltözni kezdtek és takarni. Amint észreveszed, hogy hazudtál, megszólal a lelkiismeret, és kezded takargatni, mert nem mered megmondani az igazságot.

Mindig gyanus vagyok magamnak, mikor sokat beszélek, mikor részletesen, sokat tudok válaszolni. Mindig megállok, - mit akarsz eltakarni? Amint észreveszed a bunt, figyeld meg, első dolgod, hogy próbálod eltakarni. Ahogy megszólal a lelkiismeret: ez lopás, - á, dehogy, - hát mindenki ezt csinálja. A múlt héten mondta valaki: a főnököm megengedte. Megkérdeztem, az övé, hogy megengedheti? Kiderült, azért, mert ő sokkal többet vitt, és megengedte, hogy kicsit mi is vihetünk.

Belül elmondja neked újra és újra a lelkiismeret, hogy mégis csak loptál, akármennyire takarod, titkolod. Tele vagyunk mentegetődzéssel, igazolásával mindannak, amit pedig világosan megmond neked Isten szava. Benned is ott van Isten szava a lelkiismereten keresztül. Ugye tudjátok, milyen halálosan fárasztó megjátszani valamit. Talán a házasságodban takarod a bajokat.

Emlékszem, mikor családlátogatáson jártam, be akartam menni egy házba, ahonnan messziről hallattszor ahogy a férfi és az asszony szidták egymást. Mikor benyitottam megszólalt a férfi: drágám vendég jött. Akit mindennek elmondott, az egyszer csak drágám lett egy pillanat alatt.

Emlékszem egy házaspárra, az asszony elmondta, pokol volt az életük, és úgy ismerték őket, mint a legnagyszerübb házastársakat. Mindig karonfogva mentek le az utcára, hogy lássák, hallják, milyen szépen beszélnek egymáshoz. A végén öngyilkos lett a férfi, az asszony az ideggyógyintézethez volt közel. De jól el tudták takarni ami volt, mert már megszokták.

Mennyi borzalmas dolog történik a szexszuális élet eltitkolásával. Lehetne róla szentül beszélni. De jaj titokban. És mennyi gyerek sérül, amikor rájönnek arra, hogy nekem a szüleim mást mondtak, és mást éltek.

Te az vagy, akinek mutatod magad? Otthon is az vagy? Nem képmutatás itt minden? Olyan kedvesek, olyan udvariasak tudunk lenni egy pár napig.

A Biblia azt mondja: "Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga. (Péld 28,13). Azért nincs jó dolgod, mert titkod van. Sok mindent másképp mutatsz emberek előtt, más arcot, mindig olyat, ami embereknek tetszik. Hány embernek van többféle álarca, hívők között hívő álarcot visel, olyan kegyes arcot tud vágni, világiak között ugyanazt a stílust veszi fel, mint azok, jó vicceket tud mondani, nevet a szennyes dolgokon, máskor pedig szendén pirulva néz, mint aki semmit nem tud. Ahányat csak akarsz annyi ál-arcod van.

Azt mondja az Ige: "Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék." (Gal 1,10). 28 éves koromra belefáradtam abba a színházba, amit úgy hívnak, hogy élet. Mindig muveltebbnek, olvasottabbnak akartam látszani, mindennel úgy voltam, mintha tudnám. Jól meg tudtam játszani.

Hány ember erőlködik azon, hogy szebbnek, korosabbnak lássék. Amikor még itt laktam a kisszobában, férfihéten ahogy jöttek a férfiak és megálltak ablakom előtt, igazították hajukat, nyakkendőjüket, és nem gondolták, hogy az ablak mögött ül valaki, aki látja őket. Nem képzeltem, hogy a férfiak is ilyen hiúak, azt hittem, csak a nők. Mindnyájan hiúak vagyunk, mindig magunkat nézzük. Édesanyám mondta egyszer: tönkrement a napom, megláttam magam a kirakat üvegben. Nem tudtam, hogy ilyen öreg és csúnya vagyok.

Rettenetes ez a látszat élet, szebbnek, fiatalabbnak, kedvesebbnek, jobbnak látszani, mint amilyen vagyok. És mögötte a titok, amilyen valójában vagyok.

Ma azt mondta Igénk: "Elfáradnak az ifjak." (Ézs 40,30). Arra gondoltam, mibe fáradnak el? Hogy folyton meg kell magát játszania, sokszor még itt is. Jó volna ma minden álarcot levetni, olyan vagyok, amilyen vagyok. Jó volna egyszer igazán valódinak lenni.

Mikor hitrejutottam olyan örömöm volt, nem kell többé másnak látszani, hogy szeressenek. Lehetek az, aki vagyok. Ha nem tetszik, nem tetszik. Csak az Istennek tetszem. Más nem érdekes.

Ez a rettenetes, hogy a mi életünk mindig "titokban", és "hátulról". Talán attól is félsz, kiderül, hogy hívő vagy. Titokban tartod, nehogy elmaradottnak, butának, bolondnak tartsanak. Talán nem mered mondani, mert kigúnyolnak, nevetség tárgya leszel. Talán Jézust is hátulról közelíted meg. Attól is félsz, hogy a munkahelyeden hátratételben lesz részed, és nem fogsz tudni előre lépni. Hányszor mondják emberek: gyerekeim jövője miatt nem mehetek templomba. Majd másutt kereszteltetjük meg a gyereket. És megpróbálom Jézust hátulról illetni. Borzalom ez!

Tanár koromban egy főigazgató egyik szünetben a folyosó sarkába hívott és azt mondta: kartársnő, én is hiszek Jézusban, de ezt manapság nem kell mondani. Ott álltam vele szemben, és azt mondtam, - főigazgató kartárs, az én Bibliámban az van: "Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt." (Mt 10,32-33). A magáéban nem ez van? Feltünés nélkül továbbment, erre már nem válaszolt.

És te szégyelled az Urat azért, hogy okosabbnak, muveltebbnek, a 20. század emberének lássanak?

Egy családban a szülők nem engedték, hogy gyermekeik kisdobosok, úttörők legyenek. Meglátogatta őket a tanítónő. Kezdte mondani az anyának, - de asszonyom, ebből a gyerekeknek kára származhat, nem gondol arra mi lesz ennek a következménye? Az anya ragyogó arccal ránézett a tanítónőre és azt mondta, - a mi Urunk Jézus Krisztusunk megéri azt, hogy következménye legyen. A tanítónő szeméből elkezdett folyni a könny, és azt mondta: soha életemben ilyet nem hallottam.

A gyerekeknek nem lett semmi hátrányuk, mert a mi Urunk Jézus Krisztusunknak arra is van ereje és hatalma, hogy megvédje azokat, akik előlről jönnek Hozzá.

Lehet, hogy ide is hátulról jöttél. Persze szabadulni szeretnél énedtől, természetedtől, akit már senki tud elviselni körülötted. De jaj senki meg ne tudja, hol voltam. Mert mit szólnak az emberek, hogy fognak majd rámnézni.

Nézd ezt az asszonyt Kapernaum útcáján. Nem lehetett könnyu a nagy tömegben úgy surrani, hogy Jézust érinteni tudja. De benne volt a bizonyosság, hogy Jézusban erő van, hatalom van, és ezért mindenáron érinteni akarta. És megközelítette. "Hátulról hozzá járulván, illeté az ő ruhájának peremét."

Neked nem kell sehová menned. Jézus az Ige ruhájában jár most. Jézus ruhája Istennek Igéje. Jézus az Igében van jelen. A Biblia világosan mondja János 1,14. versében: "Az Ige testté lett." Hol van Jézus? Az Igében! Ahol hírdetik az Igét, ott Jézus jelen van. Testvér, Jézus itt jár az Ő ruhájában, az Igében. Emlékezz, hogy Jézus azt mondotta: "Mert ahol ketten vagy hárman egybegyülnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18,20). Ahol igehallgatásra jönnek össze az Ő nevében, jelen van, és érinthető az Igében. Ruhája pereme, szegélye az Ige.

Hogyan érintheted? A hiteddel! A hívő ember kinyújtott keze a Jézus felé kinyújtott hite. A száradtkezü ember meggyógyításánál értettem meg, hogy száradt hitü emberek vagyunk. Hiszek, hiszek, de megszáradt a hitem.

Mikor nyújtottad ki hited kezét utoljára Isten felé? Jézus itt van, érintsd meg Őt most hiteddel. Gondoljunk arra, akitől Jézus megkérdezte: "Hiszel-é te az Isten Fiában?" (Jn 9,35). "Az pedig monda: Hiszek Uram. És imádá őt." (Jn 9,38). Érintette az Igét, és meggyógyult.

Isten most szól, érintsd az Igét. Mondd meg: Uram én vagyok az, aki mindig hátulról akartalak megközelíteni. A hiteddel érintsd, a ruhája szegélyét érintsd, azért hozott ide az Úr. Ha nem teszed meg, betegen mégy el. Ha csak hátulról, - mert látod nem tudott ez az asszony másképp, annnira meg volt kötözve. De hátulról kerülve éritette. És amint érintette "azonnal elállt vérének folyása." Úgy szeretem ezt a szót, hogy "azonnal".

Szeretném, ha most újra Jézust látnád, Jézust, aki nem szégyelt téged. Nem szégyelt issstállóba, jászolbölcsőbe kerülni. Nem szégyelt mindent elhagyni érted. Ha látnád most Jézust, aki nem szégyelt odaállni a bunösök sorába, ahol Keresztelő János bunösöket keresztel, a paráznáknak, a vámszedőknek a sorába beállni. A tiszta, a szent nem szégyelte őket. Akkor szólal meg az Atya: Ez az én szerelmes Fiam, itt van, közétek állt, sorsközösséget vállalva a legszegényebbel, legbünösebbel.

Minden étkezésnél imádkozzuk: "Te, ki bünösökkel egy asztalhoz ültél..." Tudjátok mit jelentett Izráelben asztalközösséget vállalni? Jézus egynek mondja magát tanítványaival. A farizeusok kérdezik, hogy hogy a ti Mesteretek a paráznákkal és bunösökkel együtt eszik? Jézus nem szégyelt velük egy asztalhoz ülni, nem szégyelte érinteni a legbunösebbeket. Amikor a bunös asszony könnyeivel mosta Jézus lábát és hajával törölte, a farizeus azt mondja magában: "Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bunös." (Lk 7,39). Jézus mindenkinél jobban tudta, - de nem szégyelte.

Nem szégyelte azt sem, mikor megkötözve vitték végig Jeruzsálem utcáin. Amikor vonaton megbilincselt rabokat visznek, mindig összesúgnak az emberek: biztos gyilkos, vagy betörő. Ilyenkor mindig végiggondolom, így vitték végig Jézust Jeruzsálem utcáin, és nem szégyelte. Nem félt a testi következményektől, fájdalmaktól. Vállalta érted a töviskoronát, a korbácsot, keresztre feszítést. Az utolsó ruháját is lehúzták róla a kereszten. Ezer sebből vérezve ott volt kitéve nevetésnek, gúnynak.

Úgy kérlek ma, lásd Őt, a vérző embert, aki érted vérezett, és nem szégyelte. Érintsd Őt a hiteddel. Mondj ma egy világos, érthető választ erre az egy kérdésre, amit Jézus így tesz fel az Atyának: "Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?" Mondd ki, hogy érettem, - és abban a pillanatban meggyógyulsz.

Imákozzunk! Bocsásd meg Uram, hogy hányszor szégyeltelek, hányszor hallgattam, amikor nehéz helyen vallást kellett volna Rólad tennem. Olyan sokszor akartalak hátulról illetni. Olyan sokszor csak úgy hátulról kezdtem. Hadd dicsőítsünk, hogy szembe jössz velünk, Te, a megfeszített. Kérünk segíts, hogy érithessünk hitünkkel, hogy életet találjunk. Áldd meg igehallgatásunkat, hogy ne tudjunk kikerülni Jézus. Adj őszinte szívet, hogy találkozhassunk Veled egy életre. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Ki az, aki érintett?

"És monda Jézus: Ki az, aki engem illetett? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és akik ővele voltak: Merter, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, aki engem illetett? Jézus pedig monda: Illetett engem valaki; mert észrevettem, hogy erő származott ki tőlem. Lk 8,45-46

Hálát adunk Uram, hogy egészen ismersz minket. Ismered lelkünk állapotát, és azt is, hogy mi az, ami mostanáig történhetett velünk. Tudod Úr Jézus, hogy hol és miképpen érintett bennünket Igéd. Kérlek könyörülj rajtunk, és segíts, hogy ezen a napon megragadhassunk Téged. Segít, hogy hitünk odaérhessen Hozzád, hogy kapcsolat keletkezhessen köztünk és közted. Kérünk, hogy tedd olyan vonzóvá személyedet, hogy odavonzzon az Atyához. Azt mondtad, senki nem mehet oda, csak akit az Atya vonz. Kérlek Édesatyánk, vonj oda bennünket Jézushoz. Ámen.

Egy asszonyról beszél nekünk az Ige. Annyit tudunk róla: egy beteg asszony. Lelkünk komoly betegsége a bun. Ez a test ma, holnap nem lesz már. Isten mindig arról beszél, ami maradandó és örök, és ez benned a lelked.

Az asszony titkolta betegségét, nem akarta, hogy tudjanak róla. Nemcsak szégyelni, de titkolni is kellett ezt a betegséget, hiszen kizárta a közösségből, az emberekkel való kapcsolatból.

A bun is olyan betegség, amit titkolunk. Jaj de tudjuk titkolni, ami sötétség, bun, szégyen az életünkben. Olyan jól el tudjuk rejteni, véletlenül se tudja meg senki. Ha olyan hangon mondtam valamit, ahogy nem kellett volna, azonnal körülnéztem, jaj nem hallotta talán valaki? Meg ne tudják, hogy indulatos is tudok lenni.

Ez a képmutatás egészen kétféle.Van aki túlozza betegségét, ezzel akar nagyobb lenni, hogy hányféle betegsége van. A másik fajta ember pedig azt mondja: semmi bajom nincs. Dicsekszünk betegségünkkel, egészségünkkel, csak éppen a valóságot nem akarjuk mondani. Sokáig el lehet rejtőzni, hogy ki ne derüljön az az egy dolog, amit szégyellek.

Ez az asszony is így járt, hátulról akarta érinteni Jézust. Biztos hallott róla, és felébredt benne a vágy, hátha én is meggyógyulok, hátha számomra is van még remény. Ezért indult el Kapernaum utcáján a nagy tömegben, és ezért akarta hátulról megérinteni Jézust.

Milyen megdöbbentő az Úrhoz való közeledésünk, az is hátulról van. Meg ne tudják, észre ne vegyék, hogy vágyódom, vagy hogy érintett az Ige. Amikor még tanári bibliaórák voltak, állandóan hívtak, mondtam, hogy megyek, de valójában soha nem akartam menni. Egyszer már megígértem, de biztos voltam benne, hogy nem megyek. Ha valaki nagyon ígér valamit, ne higgyétek, én is csak azért mondtam, hogy ne nyúzzanak tovább. Véletlenül arra jártam abban az órában az iskola felé, és hátulról belém karolt az egyik tanártárs, - ugye a bibliaórára jösz? Azt mondtam: persze, - pedig eszemben sem volt. Nem tudtam megszökni, de még most is emlékszem arra a bibliaórára. Arról volt szó, amikor Gedeon összegyüjtötte seregét, azt mondta az Úr, aki fél, menjen haza. Azután voltak sorban a próbák, végül háromszázan maradtak a nagy ellenséggel szemben. Arról beszéltek, csodálatos, hogy mindig a kevesek győznek. Kezdték Karthágótól kezdve végig a világtörténelmen. És néztem, hogy a hívők is milyen kevesen vannak.

Akkor engem az Úr megérintett, és én is érintettem Őt. Életem első hangos imádságát mondtam el. Istenem segíts, hogy a háromszáz között lehessek. És egy könnycsep kipotyogott a szememből. Valami belül meglágyult bennem. De sietve felugrottam, és kimentem, nehogy valaki megszólítson, nehogy azt higgyék, hogy megtértem. Hátulról érintettem Őt. De nem akartam, hogy valaki tudja, bennem belül valami történt.

Mennyire büszkék vagyunk, titkoljuk az érzelmi megmozdulásainkat, remélem nem vette észre senki. Ez az asszony is mögé került Jézusnak, és észrevétlenül érintette.

Talán ezen a héten te is érintetted már Jézust. Volt-e már úgy, hogy azt érezted, hozzád szól az Ige. Vagy talán egy imádságot mondtál a szobában, amit eddig sosem tettél. Talán volt egy olyan érzésed, hogy bennem valami most más, de erről nem beszélek, senki ne vegyen észre semmit.

Hátulról érintjük talán Jézust, és mégis történik velem valami. Az Ige azt mondja: azonnal elállt vérének folyása. Valami történt vele. Talán már te is tudod, hogy történt veled valami. Jézus azt a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, azt a pici hitet ami megmozdult, félti, szereti, hozzá ne nyúljon senki, valaki össze ne tapossa.

Aki érintette Jézust ezen a héten, ott már valami változott. Talán a gondolatai, amit eddig nem tudott összpontosítani. Elállt a gondolataim rohanása, érdekes, figyelni tudok, kezdetben nem tudtam. Mintha csend volna bennem, mintha hallanám Jézus szavát. Figyeled-e saját szíved, - mi az, ami elállt? Lehet egy olyan indulat, valakivel kapcsolatban volt egy olyan gondolatod: azért még megkapja a magáét. Érdekes, nincsenek bennem azok az indulatok, amik voltak. Bennem valami elállt. Érintettem az Urat, és történt bennem valami. Semmi változás nem látszott rajtad, itt ültél a többi között, talán még nem is imádkoztál, nem is mondtál semmit, csak lélekben érintetted Jézust. Nincs már benned az a feszültség, nyomás, ami addig volt.

Így mondta valaki, összeszorított fogakkal ültem, és egyszer csak mintha feloldódott volna bennem a feszültség. Csend van belül. Aki érintette Őt, rögtön tudja. Te is tudhatod, ha érintetted Őt a hiteddel, akkor veled valami történt. Talán a félelem szünt meg az otthoni dolgoktól, körülményektől, talán a belső szorongás. Talán az a mérhetetlen zárkózottság, hogy meg sem tudtam szólalni. Már tudok beszélni, mintha feloldódott lennék. Már beszélgetek szobatársaimmal, nem vagyok olyan merev, zárkózott, mozdulatlan.

Mi tulajdonképpen nem vagyunk szabadok, természetesek. Szorongásaim vannak, gyötrő gondolataim, amik eddig kísértek. De most valami megváltozott, ahogy érintetted Őt. Az asszony életében azonnal történt valami, Jézus is mondja. Jézus ott van a nagy tömegben, és azonnal azt kérdezi: ki az, aki illetett engem? Még a tanítványok is mondják, óriási tömeg van körülötted, és Te azt kérdezed, ki az, aki érintett?

Így van ma is. Olyan sokan tolonganak Jézus körül. Gondoljatok a teológusokra, akik boncolják, keresik, kutatják. A kommunisták is azt mondják: Jézus volt az első kommunista. Mennyi mindenki ér Hozzá szentségtelenül, durván. A káromkodások, amik megint csak körülötte tolonganak. Mennyi gondolat vele kapcsolatban. És Jézus ezt nem vette észre, nem foglalkozott velük, nem jelentett neki semmit. De egy beteg, bunös asszony érintése, aki hittel érintette, azt azonnal megérezte. Ha valaki remegve kinyújtja kezét talán életében először Jézus felé, vagy elhangzik egy szívből jövő imádság, azt Jézus azonnal tudomásul veszi.

Valaki azt mondta, nem merek imádkozni, nincsen szókincsem. Csak nyugodtan mond, ha szíved benne van, Jézus azonnal megérzi.

Szeretném ha gondolnátok arra, hogy az okkultisták is érintik, ott tolonganak körülötte, mennyi mindent mondanak róla, szupersztár, és Jézus mozdulatlan marad. De ennek az asszonynak érintésére, aki hittel érintette, azonnal válaszol. Felhangzik a kérdés: ki az, aki engem illetett?

Most is hangzik feléd a kérdés: ki az, aki már közöttünk érintette? Látod milyen hihetetlen, mindig titokban akarunk maradni. Jézus kérdez, és az asszony nem áll elő, pedig már tudja, hogy történt vele valami. Titokban akart maradni, magánügyem, kinek mi köze hozzá.

"Ki az, aki engem illetett?" Bár mélyen benned maradna Jézus kérdése. Jézus hátulról előre hív, kihív a tömegből. Hallod, valaki hív téged. Valaki tudja, hogy mi történt veled. Mert azt mondja: "erő származott ki tőlem". Jézusból erő árad. Amint érinted Őt megerősödsz, történik veled valami.

Látod ezt az erőtelen nyomorult világot? Fáradt testvérem, érintsd Jézust, - belőle erő származik. Isten maga a hatalom és erő, és Jézusban lehet érinteni. Isten Jézusban jött le erre a földre, és látod mindenek engednek néki. A háborgó tenger lecsendesitésénél a tanítványok azt kérdezik: kicsoda ez, hogy a szelek is engednek néki? Mikor ördögöt uz újra hangzik a kérdés: kicsoda ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek? A hatalmas és erős Isten testben jelent meg és jár ezen a földön.

Amikor az ember erőtelen, annyit jelent: elszakadt Istentől. Egyszer erről beszéltünk: ősszel, amikor a levelek elszakadnak a fáktól, viszi őket a szél, fáradt levelek. Miért? Mert elszakadtak az élettől. Elszakadtak onnan, ahonnan az erőt kapták. Ha valahol vezeték szakadás van, leállnak a gépek.

Olyan halálosan fáradt tudsz lenni. Nem a testi gyengeség, hanem a bun miatt, ami elszakít Istentől, és egyre fáradtabb leszel. Mindig eszembejut az az asszony, valahol a Vértesben lakott. Odajött hozzám azzal, olyan fáradt vagyok, haza sem tudok menni. Tessék már rajtam segíteni. Aztán elmondta, összeveszett a férjével, értsem meg, ezzel nem lehet kijönni, és elmondott róla mindent. Azt mondtam: csak egyet tehetsz, menj haza és kérj bocsánatot a férjedtől. Én? - a férjemtől? Végül odajutott, hogy nem tehet mást.

Másnap kora reggel valaki bekiabált a parókiára: tiszteletes asszony! - olyan erőm van, hogy a Vértes hegységet arrébb tolnám. Rendezte dolgát férjével, vele együtt az Úrral, és olyan öröme, és olyan ereje volt, hogy nem tudta magában tartani, kora reggel szaladt, hogy elmondja: van erő.

Lehet te is fáradtan jöttél ide, azt sem tudtad, eljutok-e oda. Isten azt akarja, hogy a Vele való kapcsolatod rendbe jöjjön, és úgy mehess haza, hogy elmondhasd: "Mindenre van erőm a Krisztusban." (Filippi 4,13). Családi bajokra, férjem elhordozására, gyerekek szemtelenkedéseire, - hát nulla az egész.

Milyen jó volna így elmenni, - mindenre van erőm, ha érintem Krisztust. Egy érintésen múlik. Hogy jön az áram az érintkezésen múlik. Ha nincs érintkezés nincs áram. Ha nem érinted Jézust nincs öröm, szeretet, békesség, nincs semmi, csak halálos fáradság. Vajon érinted-e Őt?

Ahhoz, hogy hitünk kezével érintsük Jézust, ahhoz egy mozdulat kell, hitből való engedelmesség. Neked mozdulnod kell, ha hiszel. Nem annyit jelent, hogy itt ülök és hiszek. Az asszonynak ki kellett nyújtania kezét. Benne volt a vágy, a hit, hogy meggyógyulok, de hiányzott egy mozdulat.

Vajon megteszed-e hitből ezt a mozdulatot? Lehet, hogy valamit meg kell mondanod, valamit letenni, valakitől bocsánatot kérni, de mozdulnod kell, érintened kell az Urat, mert ez a hitből való engedelmesség. Fogsz-e hátulról előre jönni, nem szégyelni azt, ami történt, mert látod ennek az asszonynak is meg kellett tenni ezt a lépést ki a titokból.

Szeretném, ha újra Jézust látnád, Ő is mérhetetlen erőtelenné lett. Az a Jézus, aki Isten erejét hordozta, akinek minden engedett: vihar, szél, betegség, pokol, az egyszer csak ott függ a kereszten teljesen erőtelenül. A világ leghatalmasabb két keze oda van szögekkel szögezve a fára. És a világ leghatalmasabb két lába, amelyik a hullámokon tudott járni, oda van szögezve a keresztfához. A leghatalmasabb szempár, amelyik át meg átlátott, vérrel, és könnyel telve a kereszten. A legcsodálatosabb száj, akinek egy szavára világok engedtek, nyelve odatapad ínyéhez, és csak ezt mondja, - szomjúhozom. Gúnyolják, csúfolják, mindent tesznek vele. Hát nem tud magán segíteni? Másokat megszabadított, magát nem tudja megtartani?

Látod Jézus erőtelenségét? Hidd el, akkor volt a legerősebb, amikor nem szállt le a keresztről, mikor nem válaszolt a gúnyolódóknak, amikor végigharcolta a harcot érted és értem.

A bun Őt is erőtelenné tette, amikor a Gecseménében magáraveszi a világ bunét. Attól a perctől kezdve Jézus a legerőtelenebb. Ő a legnagyobb bunös. Nincs senkinek annyi bune. Rajta a világ bune. Jézus erőtelenné lett, hogy te kérhesd, hogy megerősödj.

Jó volna ha meglátnád, erőtlenségünket hordozta, magára vette betegségünket, hogy te meggyógyulj, hogy boldog ember lehess. Ennyibe került Istennek. Neked nem kerül semmibe. Ne félj, csak higgy!

Imádkozzunk! Uram tudod, hogy vannak közöttünk akik már érintettek. Köszönjük, hogy tudod azt, melyik pillanatban származott erő belőled, melyik Ige volt az, amin keresztül erőt közöltél. Tudod ki az közöttünk, aki most titokban szeretne maradni. Kérlek könyörülj rajtunk. Köszönjük, hogy kérdeztél, és válaszolhattunk, - Uram én.

Segíts Jézus Krisztus, hogy megtegyük azt a mozdulatot, amit vársz tőlünk. A hitnek azt a mozdulatát, amelyik valóban odaér Hozzád. Kérlek ne legyen senki, aki fáradtan, összetörve, nyomorultul megy haza. Olyan nagy szüksége van családunknak, lelki, testi hozzátartozóinknak Rád Uram. Segíts minket, hogy erőddel, szereteteddel, örömöddel mehessünk ebbe a világba.

Áldj meg bennünket nevedért. Végezd el bennünk amit akartál, amiért idehoztál. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Hátulról előre

"Mikor pedig látta az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve előjött, és előtte leesvén, megjelentette néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult." Lk 8,47

Hadd áldjunk Uram egy szívvel azért az erőért, ami Benned és Nálad van. És hadd kérjünk most arra, hogy szólj hozzánk Igédben. Áldd meg Igédet számunkra, szólj, és cselekedj rajta keresztül bennünk. Kérünk, hogy végezhesd el bennünk mindazt, amit szeretnél. Ámen.

Az Ige azt mondja: halott a hit cselekedetek nélkül. Lehet, hogy hiszek, de nem merem megtenni azt, amit az Úr most vár tőlem, akkor a hitem nem élőhit. Az élőhit mozdul. A hit annyit jelent: rábízom magam az Úrra, megteszem amit mond, és abban a pillanatban megtörténik az, amit nagyon várok: meggyógyulok. Ez az asszony érintette az Urat, cselekedett, és azonnal elállt vérének folyása.

Miért nem mehetett el az asszony? Nyugodtan elmehetett, elsurranhatott volna, senki nem tudta volna meg. Miért kellett hátulról előre jönni?

Így kérdezte egyszer valaki nagyon-nagyon dobogó szívvel, - miért kell ez? Ha megtértem miért kell erről beszélni. Miért kell kimondani? Miért kell nekem kijönni a titokból világosságra? Értitek, mennyire nehéz sokszor sötétségből világosságra jönni? Mert az ördög a sötétség fejedelme. Jó, megtörtént valami, csak ki ne mond.

Emlékeztek a gadarénusra, aki Jézussal szeretne maradni. "De Jézus elbocsátá őt mondván: Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgot tett az Isten veled." (Lk 8,38-39). Itt nem lehet eltünni. Milyen jó volna akkor Jézussal maradni, hogy ne kellene mondani, ne kellene hátulról előre jönni. Ez a hit következő lépése, amit nem lehet megspórolni, mert látjátok a titok, a sötétség a Sátán birodalma. A világosság Isten birodalma. "Az Isten világosság, és nincsen Őbenne semmi sötétség." (1Jn 1,5).

Ez az asszony most félig gyógyult. Félelmetes dolog, ha valaki félig gyógyultan elszalad. Gondoljátok el, ha ennek az asszonynak most sikerülne eltünnie a tömegben azzal, hogy meggyógyultam, nincs már itt semmi baj, tudom már tovább magam is.

Az egyik városban éjszakai ügyeleten egy fiatal orvos volt a kórházban. Kicsit félt is, nehogy súlyos eset ne forduljon elő az éjszaka folyamán. Jött egy ember, - doktor úr segítsen rajtam, nagyon fáj a fogam. Beülteti, kihúzza a fogát, és utána veszi észre, hiába nyomja a tamponokat, a vérzés nem csillapodik. Arra kéri az embert, maradjon, amíg felszalad egy idősebb kollegáért, hogy együtt küzdjenek a vérzés ellen. Amíg fentjárt az illető elszökött. Üres volt a szék. Leszaladt az utcára és ott kiabált: ember álljon meg, elvérzik! Pár nap múlva újságban olvasta, a ligeti padon egy ember elvérzett. Rettenetes dolog félig készen elmenni. A fogát kihúzták, de nem tudta az ember, milyen veszedelmes állapotban ment el.

Félig már érintettem az Urat, a fájdalom elmúlt, már örömöm is van, úgy érzem, rendben vagyok, el is mehetek. Félig készen el ne menj! Otthon majd előjön minden újra. Testvér aki azt hitted, - elmúlt, nem vagy kész, el ne menj! Olyan jó, hogy ez az asszony nem tudott elszökni. Lehet, hogy a tömegtől nem tudott, és egyszer csak elhangzott a kérdés, - ki az, aki érintett engem? Jézus előhívja.

Milyen nehéz lehetett ennek az asszonynak előjönni, aki 12 év óta megszokta már a titkát. Lehet az orvosokhoz is úgy surrant be, hogy más észre ne vegye. Semmi bajom nincs, meg ne tudják. Milyen nehéz volt neki egyszer csak előre jönni. Amikor észrevette, hogy nem lehet tovább titokban maradni, reszketve előjött.

Úgy érzem, előjönni csak reszketve lehet. Nem tudom volt-e már valaki köztetek, aki úgy érezte, ki kell mondanom valamit, és elkezdett reszketni. Hányszor jönnek úgy hozzám, - nem tudom mitől, de úgy félek. Hányszor félünk az igazságtól, amikor ki kell mondani. Mert most a gyökérről van szó. Nagyon emlékszem, nekem nem az volt a bunöm, amit megvallottam. Egy lopási bunt vallottam meg, de az igazi bunöm a büszkeségem volt. Azért kellett kimondanom, mert akkor tagadtam meg a büszkeségemet. Ez volt a középponti bunöm, hogy ne tudják rólam. Ezzel küszködtem, hogy akkor soha nem tudok a szemébe nézni annak, akinek elmondom. Azt valaki tudni fogja. Minden idegszálunk ellenkezik. Megalázkodni, azt nem!

A következő mondat elmondja: "Mikor pedig látta az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve előjött, és előtte leesvén, megjelentette néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult." Nekünk le kell esni a magas trónról, hogy valakinek gondolom magam. Gondoljunk Pálra a damaszkuszi úton, egy perc alatt a földön volt, ő, a híres farizeus, a nagyvalaki.

Leestél már igazán? - a büszkeséged összetört már? Látjátok nekem azért kellett akkor bunt vallani, mert nálam a bun gyökere a híuságom és büszkeségem volt. Az amit elmondtam nem is volt olyan nagy dolog, hanem az, aki vagyok. És hogy rólam ezt valaki megtudja.

Nekünk Isten nem valóság. Isten előtt mondogatunk mindenfélét, megáll az ember esze, hogy az igaz és szent Isten előtt nem szégyeljük, és a kicsi bunös ember előtt, aki ugyanolyan mint én, az előtt szégyeljük. Mert nekem Isten nem valóság, egy fogalom, nem olyan valaki, aki ezt hallja, és aki előtt szégyelni kell.

Ugye most megértjük, mi az, hogy hátulról előre jönni. Talán most is úgy akartál elintézni mindent titokban, csendben, hogy senki meg ne tudja. Elmegyek majd, otthon sem kell mondanom semmit. Testvér világosságra kell jönni a sötétségből. Ki a világosságra, hátulról előre. Nézzétek, az egész sokaság ott van. Az asszony reszketve előjött, leesett Jézus előtt, és az egész sokaság előtt megjelentette Jézusnak, miért illette hátulról, és hogy meggyógyult.

Itt két dolog történik egyszerre. Az egyik a bunvallás, a másik a megvallás. Ez az asszony egyszerre vallja meg bunét. A másik evangélium azt mondja: "és elmondott néki mindent igazán." (Mk 5,33). Hogy mit mond el, azt nem tudjuk. Úgy szeretem az Igét, hogy olyan mérhetetlenül tapintatos, sohasem mondja el, hogy miről volt szó. Csak egyszeruen mindent, igazán.

Úgy kell világosságra jönnöm, hogy egyszer elmondok mindent, igazán. Ezt nem kell a sokaság előtt tennem. Az asszony Jézussal egyedül találkozott, ott volt a sokaság, de hidd el, - ők akkor csak ketten voltak, az asszony akkor nem látott senkit, csak Jézust. Nem látta az embereket, nem látta a tömeget. Az Úr Jézussal volt négyszemközt, és elmondott mindent igazán.

A másik lépés, amit meg kell tennem, ha meggyógyított, akkor ezt meg kell vallanom az egész sokaság előtt. Ha most az Úr meggyógyíthat, nem tudod kikerülni, hogy otthon megmond. Hogy elmond, - az Úr Jézus megbocsátott, és új életem van. Nem tudod kikerülni, hogy elmond a munkahelyeden, a gyülekezetben, ha az Úr erre indít.

Ha valaki erről beszél, az meg is látszik rajta. Ha valaki arról beszél, hogy az Úr megszabadította, az azonnal elkezd ragyogni. Mintha ki volna világítva. Valami belülről világít kifelé.

Mózesről olvastuk, hogy amikor az Úrral beszélt, az arca bőre sugárzott, és utána leplet tett az arcára. Figyeld meg, ha valaki Igét hírdet, egyszeruen világít. Utána elmúlik egy óra, és megint olyan, mint azelőtt. Miért? Mert Jézusról tesz bizonyságot.

Ha azt akarod, hogy az otthoniak tapasztaljanak valamit, akkor ne felejtsd el, el kell mondanod, ami veled történt. Nem fogják meglátni csak akkor, ha hajlandó vagy megvallani, elmondani, mi történt veled.

Ez az asszony az egész sokaság előtt megvallotta. A gadarénus amikor hazament és megjelentett mindent, akkor sokan kezdtek el hinni. Mikor Jézus egyszer megint arra járt, már egy tömeg kereste Őt. Így volt ez a parázna asszonynál is, amikor elmondta: lássatok egy embert, aki mindent megjelentett nékem. A tömeg ment Jézushoz, mert látták, és hallották, amiket cselekedett, mondott.

A bunöd csak Jézusra tartozik. De hogy mi történt veled, az mindenkire tartozik.

Mielőtt hitre jutottam mindig attól féltem, a tanártársaim mit fognak szólni. Nem is akarok megtérni, mert akkor bolondnak tartanak. Mikor hitre jutottam olyan örömmel mondtam el, olyan mindegy volt, mit fognak szólni a többiek. Ha egyszer Jézus él benned, olyan mindegy lesz, ki mit szól hozzá. Ez a csodadolog, hogy az Úr ezt megcselekszi veled.

Jézus most hív, - ki az, aki illetett engem? A morzsaszedés is azért van, hogy elmondhasd, - érintettem az Urat, és új életet nyertem.

Nézzünk egy percig Jézusra. Ő sem titokban ment a keresztre. Úgyis meghalhatott volna, ha csak ez lett volna a cél. Úgyis meg tudta volna tenni. Egész Jeruzsálem előtt vezették végig megkötözve. Egész Jeruzsálem előtt ment fel a Golgotára kereszttel a hátán. Egész Jeruzsálem felment oda és nézték és gúnyolták. Nem szégyelt téged. És te szégyelni fogod Őt? Nem szégyelte magáravenni a bunt, és a büntetést.

Ma nézz föl Rá. Úgy szeretett, hogy mindent megtett érted. Hajlandó vagy-e most megvallani mindent igazán, - ahogy ez az asszony is tette, - hátulról előre jőve.

Imádkozzunk! Köszönöm Uram, hogy nem lehet Hozzád titokban menni. Hadd áldjunk azért, hogy szabad nekünk egészen nyiltan elmondani mindent. Kérünk, hogy titokban bujkáló életünket hozd ki a világosságra. Hadd tudjunk itt is elmondani mindent, és aztán családban, gyülekezetben, munkahelyen, ahogyan kívánod Uram elmondatni csodadolgaidat. Köszönöm, hogy azt szeretnéd most mondani nekünk, amit a gadarénusnak, - menj haza a tieidhez, és jelentsd meg, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr. Kérünk légy nekünk most segítségül ebben. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

A te hited megtartott

"És Ő monda néki: Bizzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!"

Köszönjük Uram, hogy jöhetünk Hozzád úgy, ahogy vagyunk. Köszönjük, hogy senki nem ismer bennünket egészen, csak Te. Áldunk, hogy át meg átlátod egész életünket. Könyörülj rajtunk, amire szükségünk van, add most még Igédben Urunk. Hadd köszönjük meg az egész heti Igét, amit adtál. Kérünk hadd érinthessünk most, úgy szeretnénk egészségesen, boldogan, szabadon hazamenni. Ámen.

Minden nap ezzel kezdhettük: "egy asszony." Milyen jó, ha már tudod, én vagyok az az asszony, aki beteg, mert bunös. Ez a valóság, hogy a legsúlyosabb betegség belül van. A bun-betegség tesz tönkre mindent, - nem a külső.

Itt az utolsó lehetőség, hogy ma még érintsd Jézust. Isten szól egyszer, kétszer, azután nem szól többször. Nem annyit jelent, hogy meghalok, csak éppen nem lesz már olyan alkalom, hogy közel érezzem magamhoz Jézust. Hozzá akkor lehet menni, amikor hív. Gondoljátok el, ha az az asszony akkor nem érinti, és Jézus elmegy, nem biztos hogy még egyszer megy Kapernaum utcáin át. Mi soha nem tudjuk, nem ez-é az utolsó alkalom, és úgy kellene Jézushoz menni, mintha soha többé nem mehetnék.

Azt mondottuk, Jézus ruhája szegélye az Ige, amiben jár, amiben megérinthetem. A kezem, amivel illethetem, a hitem. Ez az asszony gyógyulni akart, és hátulról érintette Jézust. A gyógyulás abban a pillanatban történt, amikor érintette Jézust.

Egyszer valaki egy lepratelep képét mutatta meg nekem. Kis falu volt, gyönyöru kertekkel. Csupa halálraítélt lakott benne, csupa leprás. Eszembe jutott, hogy a mi világunk is így nézhet ki Isten szemében. Csupa bunös nép, ezek építkeznek, szépítkeznek, mindent csinálnak, és benne csupa halálra ítélt, csupa bunös.

A lepra kezdetben egy kis pont, semmi az egész, egy kis pattanás. El kellett menni a paphoz, és az megmondta, hogy bélpoklos, és bevitték a telepre, és onnan nem volt szabad kimenni, nem lehetett érintkezni emberekkel. A leprás ember szép lassan, elevenen elrohadt.

Nagyon sok ember már most olyan, hogy sok minden már nem érzékeny benne. Van akinek már az erkölcsi érzéke rohadt le, nem érez buntudatot, nem érzi már, hogy fáj neki. Lepratelepen élünk, ezen a világon mind azok vagyunk, és Jézus erre jár. A leprásoknak egyetlen lehetőségük volt, hogy érinthették Jézust.

Egyszer valaki elmondta: annyira megdöbbentő volt nekik ez az egész történet. Jézus körül ott van a tömeg, egy leprás közeledik, mindenki szét megy, utat nyitnak, nehogy valakihez hozzáérjen. Leesik Jézus előtt, Jézus kinyújtja kezét és érinti. Az egész tömeg elszörnyed, hogy Jézus érinti. Annyit jelent, Ő is leprás lesz. Magára veszi. És látják, hogy gyógyul a leprás.

Szeretném ha most megértenéd, amikor Jézust érinted, Őt fertőzöd meg. A bun fertőz! Jézust csak úgy lehet érinteni, hogy ráteszem buneimet. Ő úgy érintett mindenkit, hogy átvette bunét. Azért kellett neki a Golgotán meghalni. Amikor Jézus először odaáll a bunösök közé a János keresztségénél, azt mondja Keresztelő János: "Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jösz én hozzám?" Nem, ezt nem lehet. "Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert igy illik nékünk minden igazságot betöltenünk." (Jn 3,14-15). Jézus beáll a bunösök közé, és ezzel vállalja a sorsközöséget, a betegközösséget, és ott a Golgotán belehal a bunbe, a betegségbe.

Egy fiatalember, aki elfogadta már Jézust, egy lepratelepre ment orvosnak. Mindenki kétségbe volt esve, hogy milyen veszélynek teszi ki magát. De ő azt mondta, ha Jézus úgy szerette a világot, hogy meghalt érte, akkor az ő tanítványainak is mindent vállalni kell Jézusért.

A sok leprás ott volt az igehirdetési helyiségben, és valahol messze tőlük egy szószék, hogy meg ne fertőződjön az, aki hirdeti az igét. Ez a fiatalember is hírdette az igét, de nem tért meg senki. Egyszer ahogy ment el tőlük, látta, hogy egy öregember, akinek kezén már csak két ujj volt, integetett utána. Akkor valamit megértett. Te kimész innen, egészséges vagy, mi pedig itt maradunk poklosan. Az orvos egész éjszaka nem aludt, ez gyötörte, és megértette, így nem lehet tovább. A következő reggelen beköltözött a bélpoklos barakba, lefeküdt közéjük, onnan prédikált nekik egészen közelről, és gyógyította őket. Az emberek úgy hallgatták, hogy a szívük szinte a szemükben volt, és egymás után kezdtek megtérni.

De a legmegrázóbb az volt, mikor egyszer így kezdte az igehirdetést, - mi bélpoklosok. Végigfutott a zugás a betegek között, - megkapta ő is.

Jézus lejött erre a földre, magára vette a bunt, a bunösök közé állt és azt mondta, - mi bunösök. Ha érinted Őt ezen a héten buneiddel, magáraveszi, és megfertőzöd, mert rátetted. Egy nagyon előkelő hindu asszony azt mondta: nem tudom elfogadni, hogy Jézus meghalt a buneimért. Megszólalt a misszionárius: asszonyom, ezt Jézus már megtette, ebben nem tudja Őt megakadályozni. Jézus 1900 évvel ezelőtt meghalt a bunért, ez megtörtént. De abban meg tudja akadályozni, hogy halála gyógyulást jelentsen, ha nem meri rátenni buneit.

Jézus úgy járt ezen a földön, hogy a bunösök közé számláltatott. A farizeusok megkérdezték a tanítványokat: "Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bunösökkel együtt?" (Mt 9,11). Hogy-hogy odaszámítja magát?

Látod megfertőzték Őt a buneikkel, érintésükkel, amikor magáravette a bunt. Ezért áll a kereszt. Isten Őt büntette. Bun és büntetés összefügg, ezt nem lehet elválasztani. Minden bunnek megvan a büntetése, vagy rajtad, vagy Jézuson. A Biblia azt mondja: "Némely embereknek a bunei nyilvánvalók, előttük mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is." (1Tim 5,24). Most megtörténhet veled, hogy utolérnek buneid, és szemed előtt mennek az ítéletre a Golgotán. Amikor oda fogsz érni az ítélőszék elé, már nem fog követni semmi, mert engedted, hogy előtted menjenek a keresztre. Akkor látod. Ha nem látod, akkor hátul követnek. Akkor még nem jutottak buneid hátulról előre. Akkor mögötted vannak, és bármelyik pillanatban utolérhetnek. Dávid mondja: utolértek buneim, számukat sem tudom. Engedd, hogy utolérjenek, és előtted menjenek ítéletre.

Ma is lehet érinteni Jézust. Nemcsak az Igében jár közöttünk, az úrvacsorában is. Ott is lehet érinteni, nem a füleddel, a kezeddel. Jó volna úgy menni oda, mikor veszed a kenyeret Őt illeted, érinted. Amikor iszod a bort, Jézus vérét érinted. Ez az én testem, ez az én vérem, - mondja Jézus: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Sok év múlt el nálunk úgy, hogy nem volt úrvacsora osztás. Egyszer azt mondta az Úr: milyen jogon nem cselekszed? Attól kezdve minden hét után van lehetőség, hogyha az Igében érintettem Jézust, akkor a szent jegyekben is érinthetem.

Nagyon kérlek, úgy járuljatok a kegyelem királyi székéhez, mintha előttetek volna a kereszt, és hogy most igazán az Ő megtöretett testét és kiontott vérét érinthetem. Jézus az Igében jár, a hallgatott, hallott igében, és az úrvacsorában, az érintett igében.

Érintsd ma Jézust buneid bocsánatára. Megfertőztük buneinkkel, és Jézus értünk adta életét. Tudod-e most ezt hittel érinteni?Aki érintette és aki érinti, meggyógyul. Jézus érezni fogja abban a pillanatban, ha csak egyvalaki van közöttünk, aki hittel veszi. Abban a pillanatban azt mondja az Úr, - éreztem, hogy erő áradt ki belőlem.

A másik nagy lehetőség, amire ma hív az Úr, morzsaszedésnél előállhatsz és elmondhatod mindenki előtt őszintén: meggyógyultam.

Érinteni titokban is lehet, hátulról is lehet Jézust. Lehet, hogy valaki csak négyszemközt érintette, talán imádságban. Érinteni úgy is lehet, hogy egyetlen testvér előtt megvallom buneimet. De aztán elő kell állni és megmondani: meggyógyultam. Itt van nagyon világosan, hogy az Úr előhívja az asszonyt, mégpedig azért, hogy elmondja, mi történt vele. "Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre." (Rm 10,10). Üdvbizonyossága annak az embernek van, aki ki meri mondani, érintettem Jézust, meggyógyultam, érzem a szívemben, életemben, hogy bennem valami történt.

Most már csak a pecsétet látjuk, amit Jézus rátesz az egészre: "Bízzál leányom, a te hited megtartott téged, eredj el békességgel." Bízzál annyit jelent, - használd a hitedet. Legyen hited Istenben, - bízzál.

Ezzel a bizalommal menj el, hogy minden más lesz a jövőben, mert érintettem az Urat. Bízzál leényom! Furcsa mondat, hogy a te hited megtartott téged. Nem a hite, Jézus tartotta meg. Bocsánat nem a hitemben van, Jézusban. De most azt a részt mondja, ami rajtad múlik. Milyen jó volna, ha az Úr ma rátehetné ezt a pecsétet arra, ami veled történik. Milyen jó volna, ha megtelne életed, szíved Isten mérhetetlen csodálatos szeretetével

A hit semmi más, mint megnyilás az Úr felé. Engedd, hogy szíved kinyiljon teljesen és beáradjon Isten szeretete életedbe.

Aztán csak még egy mondat: "Eredj el békességgel." Eszembe jutott Naámán története, amikor meggyógyult a bélpoklosságból, és akkor amikor megy haza, megy vissza a prófétához, és mondogatja, - ha majd az én uram, a király a karomra fog támaszkodni és meghajlik, mi lesz akkor velem? Jaj, ha majd otthon ez meg az fog történni, mi lesz akkor velem? Úgy szeretem Elizeust, nem ad neki tanácsot, csak azt mondja: "Eredj el békességgel." (1Kir 5,19).

Az új élet ami benned van, majd tanácsolni fog akkor. Gondolj arra, Jézus benned él, ha befogadtad, és minden helyzetben segítségedre lesz.

Egy történetet szeretnék elmondani. Egy fiatalemberről szól, aki Jézust befogadta, és katona lett rövidesen. Édesanyját biztatta: ne féljen, mi mindig ketten vagyunk Jézussal. Aztán jöttek a levelek. Az első így hangzik: Anyácskám, nem is olyan rossz dolog a katonaság. Egy százados választott tisztiszolgájának, akit nagyon szeretek. Azt mondta: azért választottalak fiú, mert olyan vidám arcod van. Azt mondtam: azért, mert nem egyedül vagyok, ketten vagyunk. Bánom is én fiú, hogy hányan vagytok, de én csak egyet választottam.

A százados gyönyöruen énekel. Egyszer kérdeztem, - százados úr nem tudna egy éneket énekelni arról, hogy mi ketten vagyunk az Úrral? Nem tudok, - én nagyon is egyedül vagyok. Jön a következő levél: édesanyám elfoglaltunk egy falut, óriási győzelem volt, de ami ott történt az asszonyokkal, gyerekekkel, az rettenetes volt. Így történt, hogy a százados bemegy a sátorba, Károly ott ül, és sír. - Mi bajod van fiú? Megsebesültél? - Százados úr, ami itt történt ma az győzelem?! A legborzalmasabb dolgok történtek.

Megszólal a százados mérgesen, - te leckéztetsz minket? Aztán annyit mondott, - értelek már fiú, aki Jézussal van ketten, az nem tudja nézni a bunt.

Megint egy levél, - elszakadtunk a csapattesttől, a százados úr azt mondta, valakinek át kellene menni a másik csapattesthez, megjelenteni, hogy bajban vagyunk. De ki vállalkozik rá? Senki. Nagy csend. Egyszer csak Károly azt mondja: százados úr megpróbálom, sikerülni fog, tetszik tudni, ketten vagyunk.

Aztán jön a segítség, kimentik őket, utána nagy öröm, Károlyt föl akarják emelni, miközben emelik kiabál, - százados úr ne tessék megengedni, csak azért sikerült, mert ketten voltunk, és minden dicsőség azé a Másiké. Először hangzott el a parancs: térdre fiúk, - adjunk hálát a szabadulásért.

Aztán sokáig nem jött levél, - vajon mi történt Károllyal? A harcnak a zurzavarában elkeveredett, és elszakadt a századostól. Aztán a százados indul haza szabadságra. Útközben bement egy kórházba, ahol barátja volt az orvos. Az orvos azzal fogadja, - nagyszeruen nézel ki. Úgy látszik, neked használ a háború. - Nem a háború, a béke. - Bolond vagy te, milyen béke, hát szólnak az ágyúk.

Ebben a pillanatban bejön egy ápolónő és azt mondja: doktor úr, a beteg haldoklik, ott akart lenni a halálánál. Az orvos elmondja a századosnak, hogy van egy különös fiú a kórházban, az arca mint egy angyalé, de az agyával valami baj van, mindig azt mondja: ketten vagyunk.

A százados azt kérdezi, - láthatnám? Gyere, úgyis oda akarok menni, mert valóban érdekel, hogy hal meg ez a gyerek. Ahogy belépnek, a százados meglátja az ágyon Károlyt. Azt kérdezi az orvostól, - szabad itt énekelni? Hogyne szabadna, ez kórház, itt lehet sírni, jajgatni, énekelni, itt mindent lehet.

A százados elkezd énekelni arról, hogy a legnagyobb dolog a világon, ha Isten és ember együtt halad. Minden énekversnek a refrénje: mi ketten vagyunk, Jézus, meg én. A következő pillanatban felül Károly, - százados úr, - maga itt van, - és ez az ének? Igen fiú, itt vagyok, és neked ki kellene ugrani az ágyból, mert mi is ketten vagyunk már, az Úr Jézus és én.

A történet vége, a kórház melletti kis erdőben ketten ülnek a padon, a százados és az orvos. Az orvos kéri, - most mondd el, mi van ezzel a fiúval, hogy meggyógyult, és élni fog? És mi az, hogy ketten vagyunk? A százados elmeséli az orvosnak, mit jelent az, ha valakinek a szívében ott van az Úr Jézus, és új életet nyer, és hogy életében és halálában mindig ketten vannak. Ha befogadod Jézust, nem leszel egyedül, mert Ő azt ígérte: "És ímé én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig." (Mt 28,20).

Ha most befogadtad Jézust úgy mehetsz el innen, hogy nem árthat soha semmi, mert ketten vagyunk. Amikor a vasútnál dolgoztam, valaki felszólt az egyik állomáson, - hányan vannak a vonattal? Mondtam, hogy ketten vagyunk. Jaj ennek rosszat mondtam, hát egyedül vagyok a vonattal. De nekem valóság volt, hogy ketten vagyunk, mindig az Úrral.

Milyen jó lesz, ha otthon beléptek majd ketten, és az a Másik a legnagyobb, leghatalmasabb, a legerősebb, és akkor megtapasztalod, nincs boldogabb élet, mint Jézussal ketten.

Imádkozzunk! Uram köszönöm, hogy önmagadat adtad, hogy ketten lehessünk. Segíts most rajtunk, hogy mi is odaadhassuk magunkat egészen. Hadd mondjunk ma igent egészen és teljes szívvel. Hadd kérjünk arra, hadd legyen a mi megszólalásunk az úrvacsoránál Neked szóló teljes igen egy életre, és az örök életre, hogy mindig együtt lehessünk, Veled lehessünk. Áldd meg a mai napunkat, Úr Jézus hadd érinthessünk, hogy meggyógyulhassunk egészen. Kérünk áldj meg, és mondd el mindnyájunknak, - eredj el békeséggel! Ámen.

Biatorbágy, 1985. február 3-8

Vissza a lap tetejére>>>

A GAZDAG IFJÚ

Egy jó ember

"És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten." Lk 18,18-19

Urunk kérünk, hogy Lelked által győzz meg arról, hogy igazán bunösök vagyunk, és szükségünk van Rád. Könyörülj rajtunk, látod mennyire kemény, önigaz a szívünk. Kérünk cselekedj velünk Igéd és Lelked által. Áldd meg most a számunkra elhangzó Igét. Ámen.

Nem tudom érezzük-e, milyen komoly kérdéssel ment ez a főember Jézushoz. A kérdés amit föltesz Jézusnak így hangzik: "Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?" Ennek a kérdésnek meg kell oldódnia az életünkben.

Ennek a főembernek nem az anyagak voltak a kérdései, mint jött egyszer valaki Jézushoz: Mondd meg a testvéremnek, ossza szét köztünk a vagyont. Ilyen kéréssel is mentek Jézushoz. Lehet, vannak ilyen kérdéseink is: mi lesz az anyagi életemmel, hogyan fogok megélni? Sokszor gondolunk arra: velem igazságtalanul bántak, - Uram ezt elnézed?

Nem is anyagi, nem is mukahelyi kérdéssel ment ez az ember. Mert Márta ezzel ment, azt mondta Jézusnak: Uram nem látod, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Uram mondd meg neki.

Sokféle kérdéssel megy az ember Jézushoz. Nem baj, csak menj Hozzá, Tőle mindenféle kérdésünkre választ kapunk.

Nem is családi problémával ment ez a főember, mert olyan is van, aki gyermeke kérdésével ment Jézushoz. Gyermekem az Ördögtől gonoszul gyötörtetik. Gondoljunk a kananei asszonyra, aki a leányával ment oda. A fiam, a leányom, a család. Nem ilyen kéréssel jött. Nem is betegség kérdésével, mint a bélpoklosok, a vakok, a vérfolyásos asszony. Hányan mennek Hozzá ma is, és jól teszik, jó helyre mennek.

Akármilyen kérdéssel mehetsz az Úrhoz. Elpanaszolhatod bajodat, Ő hallja. Ez az ember az egyetlen legkomolyabb és legfontosabb kérdéssel ment: Mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Volt-e valaha ilyen kérdésed? Mentél-e valaha így Jézushoz: Uram mit cselekedjem, hogy üdvözüljek? Milyen jó, mikor valakinek már ilyen kérdése van. Az az ember a bun álmából már felébredt. Olyan nagy ajándék volna, ha ez most kérdéssé válna számodra.

Az elmúlt héten komoly előljárókat, presbitereket kérdeztem meg: hiszik-e, hogy van örökélet? Megcsóválták fejüket, - hogy Isten van, azt hiszem, de hogy örökélet? Hogy a halál után élet, - azt nem. Ha titeket kérdeznélek meg: hiszed-e, hogy a halál után van élet, hogy a koporsóval nincs vége mindennek? Ha becsületes volnál azt mondanád: valaminek lenni kell, de nem biztos.

Üdvösség, - kárhozat. Valaha kérdés volt ez számodra, egy váratlan pillanatban meg fogok halni, és mi lesz, ha aztán...? Lehet, hogy közel van az a pillanat. Nem mindenki éri meg a 80-90 évet. Elég egy szívinfarktus, és ott vagy, amiről nem hitted, hogy van.

Ez az ember egy lélegzetelállítóan jó kérdést tesz fel Jézusnak. Érdekes, Jézus beleköt a megszólításba. Miért? - hát semmi mást nem mond, csak Jó Mester, mit cselekedjem, hogy üdvözüljek? Igazán szépen szólította meg. Mi is mondjuk: jó Isten. Miért nem volt jó a megszólítás? Mert Jézus lát és hall, és a dolgok mögé lát és hall. Vigyázz, ha megszólalsz, elárulod magadat. Ez az ember is elárulta magát a megszólítással. Aki azt mondja másnak, hogy jó, az magáról is azt gondolja, hogy jó. Később elmondta, azért hívja Jézust jónak, mert hisz abban, hogy vannak jó emberek, akik közé ő is tartozik, és vannak rossz emberek. Magunkat a jó emberek közé soroljuk, a rossz emberek a kék fényben vannak, meg a börtönökben. A szomszédod, akivel ellenséges viszonyban vagy, a rossz emberek közé tartozik. De te alapjában véve jó ember vagy, ide is eljöttél.

Egy asszony egyszer közölte velem: az a bajom, hogy túl jó vagyok. Olyan szívem van, hogy mindenkit megsajnálok. Lehet, neked is ez a bajod. Egy finn történetben olvastam egyszer, egy ember azt álmodta, Isten azt mondotta: ha talál egy bunös embert a faluban, az ő bunei bocsánatot nyernek. Vidáman ébredt, - ez nem nehéz dolog. A szomszédban a férj és feleség nagy hangon veszekedtek. Mindent kiabáltak egymásra, aztán a férj bevágta az ajtót, és elment a kocsmába. Kettőt is találok, - gondolta az ember. Átment, bekopogott, kezdte mondani: tudja-e asszonyom, hogy csúnya veszekedés volt itt az előbb? Mindent egymás fejéhez vágtak, - tudja-e, hogy bunös? Én? - hát maga nem tudja, kivel élek együtt, az maga az Ördög! Nem vagyok bunös, belőlem csak kihúzták a mérget, ő a hibás.

Gondolta magában, ha tényleg ő a hibás, utána megyek a kocsmába. Ott ült egy asztalnál ital mellett. Odaül mellé és azt mondja: Miska bácsi, tudja-e, hogy maga bunös? Nagy veszekedés volt maguknál, miket mondott a feleségének? Aztán most itt ül a kocsmában és iszik, ahelyett, hogy otthon a dolgát csinálná. Miska bácsi felemeli fejét és azt mondja: Fiam, nem tudod, hogy pokol az életem, egy boszorkánnyal élek együtt. Ha ismernéd a feleségem, nem csodálkoznál. A kocsmába is ez visz engem.

A fiatalember ült ott, - egyik sem bunös. Nem baj, a siralomházban ül egy ember, aki embert ölt, nem vitás, hogy bunös. Bemegy és mondja neki: ugye tudod, hogy embert ölni bun, és embert öltél! Az ember szeméből folyik a könny, - már maga is engem okol? Hát nem tudja, hogy csak védekeztem? A másik támadott meg. Önvédelemből csináltam mindent.

Ott ül mellette, - most hova menjek? Elindul hazafelé. Egy házban asszonyok vannak együtt, imádkoznak: bunösök vagyunk, - Uram könyörülj rajtunk! Végre, bunösök, - tizet is találok egyszerre. Vidáman belép, meg van oldva a probléma. Jaj de örülök, hogy megtaláltam a faluban a tíz bunös asszonyt. Mintha puskából lőtték volna ki őket, - mi bunösök? - hát most is imádkozunk! Na de azt imádkozták: könyörülj rajtunk bunösökön. Ja kérem, - az csak imaszöveg!

Vigyázz! - énekeltük: "Bünös vagyok!" Vagy az csak énekszöveg volt? Megszoktuk, hogy mondjuk énekben, imádságban, de ha valaki mondaná: de nagy bunös vagy, akkor kifakadnál, hogy nekem mondja?

Hazament az ember szomorúan ezzel: Uram könnyebbet mondjál, nem találok egyet sem.

Nem úgy vagy-e, hogy jónak gondolod magad, és ez a legnagyobb baja az életednek? Valaki azt mondta: az ember azért gondolja magát jónak, mert nincs meg a helyes mértéke. Mindig máshoz szabja, méri magát, aki nem jár templomba, aki kocsmába jár, és ahhoz képest jó ember vagyok. Isten egyetlen mértéket adott erre a földre, - Jézust, - Hozzá mérd magadat. Látod azért kötött bele a megszólításba Jézus, hogy ráébressze ezt az embert, és téged, hogy nem vagy jó. "Senki sincs jó, csak egy, az Isten."

Mit cselekedjem? - kérdezte a főember. Szeretném, ha meglátnád, minden cselekedeteden rajta vannak a piszkos ujjlenyomataid. Valaki azt kérdezte, - hol vannak a buneim? Azt mondtam: maga olyan mint egy kéményseprő, aki azt kérdezi, hol vagyok fekete? Tetőtől talpig. Nem tud semmihez hozzányúlni az ember, hogy ne mondaná: én voltam, én csináltam. A hiúság, a dicsvágy. Mindig várom mit kapok vissza, mivel fognak fizetni. Azt kellett mondjam valakinek: már köszönni sem tudsz ingyen? Háromszor köszönt valakinek, aki nem köszönt vissza. Csak azt tudod csinálni, amit visszakapsz? Mindig várok valamit érte. Ha nem is anyagiakat, legalább hálát, dicséretet, elismerést. Nem tudsz otthon semmit csinálni, hogy ne várnád érte, hogy szép, jó, rendesen megcsináltad. Ez az üzleti szellem mélyen ott van a szívünkben.

Talán egy kicsit meglátod most, hogy nincs bennünk semmi jó. De hogy Jézus miért mondja, hogy Ő nem jó? Nem azt mondta ez az ember, hogy én vagyok a jó. Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet vehessem. Tehát nem magáról mondta. Jézus azt mondta, hogy nincs jó, csak egy, az Isten. Jézus az Istenember. Ő azért jó, mert Ő maga az Isten. A láthatatlan Isten képe. Őhozzá nem hasonlíthatod magad, csak úgy, ha meglátod, hogy ki vagy igazán.

Szeretném mondani a másik tévedést ebben a kérdésben, hogy mit cselekedjem? Két út van a mennybe, az üdvösségbe. Egyik a cselekedetek útja. Gondoljatok arra, hogy egy másik főember is megy Jézushoz, és Jézus azt mondja neki: ezt cselekedd, és élsz! Próbáltad már ezt az utat járni? Én próbáltam, és rájöttem, hogy nem tudom. Kicsi lány koromban elhatároztam, hogy többé nem hazudok. És a legrövidebb időn belül újra hazudtam. Csődbe jutottál-e már, hogy nem megy? Talán csak egyetlen dologgal kapcsolatban, hogy soha többé nem megyek kocsmába. Nem tudtad megállni. Egy másik dolog: soha többé nem veszekszem, nem mondok a feleségemnek kemény dolgokat. Ha még nem próbáltad, nagyon kérlek próbáld meg, mert az ember nem hiszi el, hogy nem megy. A cselekedetek útja járhatatlan.

De ott van a másik út, az egyetlen út. Jézus így mondja: "Én vagyok az út". Az egyetlen út, a bunösök útja, a kegyelem útja. Mit jelent ez, hogy én vagyok az út? Az út mindig az a mód, ahová, ahogyan eljut, elér az ember. A módja annak, hogy a mennybe jussak, nem a cselekedetek.

Hadd mondjam el egy élményemet. Imahéten szolgáltam, ahol minden estére ki van jelölve, miről kell beszélni. János evangéliumában odajutottam, ahol Jézus azt mondja: Én vagyok a juhok ajtaja, és mondja tovább: aki rajtam át megy be, megtartatik. Soha életemben nem láttam így ezt az Igét, ezt a két szót: "rajtam át". Aztán elmondtam: amikor Jézus kimondta, hogy "Elvégeztetett!", a templom kárpitja meghasadt. Addig bunös ember nem mehetett be a szentek szentjébe. Mikor Jézus kimondta, megrepedt a templom kárpitja, és be lehetett menni. Másnap reggel egy falusi bácsi kisért ki az állomásra. Azt mondta: olyan jó, hogy el tetszett mondani, hogy megnyílt az út a mennybe. Sokat szédülök, úgy érzem, nemsokára odajutok, hogy ezen a nyitott ajtón keresztül bemegyek a mennybe.

Azon keresztül, hogy "Elvégeztetett" a buneim bocsánata, az üdvösségem, - ez az út. Akkor azt kérdeztem azoktól, akikhez beszéltem: mondják meg testvérek, mikor megrepedt a templom kárpitja, biztos volt ott templom-szolga, mit gondolnak, be mert menni a szentek szentjébe? Mikor átélte, hogy nagy roppanással kettészakadt a kárpit. Nagy csend után valaki azt mondta: aki ott volt és átélte, biztos nem mert bemenni, mert érezte annak a szentségét, ahová addig a főpap mehetett be, az is csak vérrel. Nem olyan egyszeru bemenni, különösen ha olvasod: "rajtam át".

Valaha megláttad-e, hogy ez az út a mennybe, és hogy más nincs. Vagy elfogadod, hogy Jézuson át, a kereszten át, az Ő érted való halálán át, - vagy kivül maradsz.

Most halld gazdag ifjú, aki azt hitted, hogy olyan könnyen besétálsz majd a cselekedeteiddel Isten országába, halld meg, így soha nem fogsz bejutni. Soha! Egyetlen út vezet a mennybe, - az Golgotán visz át, - a Jézus halálán át.

Vagy megtalálod ezt az utat, vagy kivül maradsz.

Imádkozzunk! Uram hadd adjak hálát azért a napért, amikor átmehettem országodba. Áldalak azért, amikor megláthattam elveszett voltomat, amikor reménytelennek láttam azt, hogy tudok más lenni. Köszönöm Úr Jézus, hogy megtalálhattalak Téged, az egyetlen utat. Köszönöm buneim bocsánatát, ami olyan sokba került Neked. Áldalak, hogy el tudtam akkor fogadni. Kérlek a testvéreimért Uram, könyörülj rajtunk, segíts meglátni magunkat, és segíts meglátni Téged, hogy örökéletünk lehessen nevedért. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

A parancsolatokat tudod

"A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam." Lk 18,20-21

Köszönjük Úr Jézus, hogy itt vagy, látsz, és ismersz bennünket, küszködésünket, problémáinkat. Áldunk, hogy ebben a pillanatban is egészen értesz. Kérünk, szólíts meg Igédben. Hadd értsük meg, Te vagy az, aki most beszélsz velünk. Áldd meg így szavadat. Ámen.

Azzal szeretném kezdeni, hogy aki magáról azt hiszi, hogy jó, az egy vak ember. Bennünket mindenki lát, csak magunk nem. Ha megkérdeznék feleségedet, környezeted, el tudná mondani hibáidat, buneidet. Magunk nem látjuk, és ez a vakság.

Ez a jó ember lelkileg vak ember. A Biblia olyan könyv, ami a lelkünkről beszél. Minden egyébb könyv a testi életünkről beszél. Ha most olvassuk az Igét, a lelkünkre gondoljunk. A Biblia így mondja: "a szívnek elrejtett embere," (1Péter 3,4). Tehát a láthatón belül, - ahogyan mi látjuk egymást, - van egy ember, a szívnek elrejtett embere. Miközben mondunk dolgokat, belül másokat lehet gondolni. Lehet, valaki az ellenkezőjét gondolja annak, amit mond. Itt ülünk, úgy látszik, hogy figyelünk, és lehet közben otthon járnak gondolataink. Istentisztelet közben sokminden megfordul az agyamban, és gondolatban rendezek dolgokat. Isten, az Ige mindig ezzel az elrejtett emberrel beszél, és erről beszél. Nem a testi, a belső vakságunkról beszél az Ige.

Egy északi írónak a könyvében olvastam, hogy egy szép fiatal lány feketehimlős lett. Olyan betegség, ami után megmaradnak a himlő nyomai. Arca, homloka teljesen eltorzult. Nem tudta. Szülei vigyáztak rá, tükör ne kerüljön a kezébe, ne lássa magát, nehogy rosszabbul legyen. Azt hitte, ugyanolyan szép most is, mint addig. Amikor egyszer nem voltak otthon szülei, nem nyugodott, míg tükröt nem talált. Amikor meglátta magát, felordított és megőrült.

Milyen rettenetes lesz, ha meglátjuk magunkat. Az ítélet ennyi: meglátom magam és rájövök, nem olyan vagyok, mint amilyennek képzeltem magam. Az Ördög dugja a tükröt, hogy ne lássuk meg az Igében lelki arcunkat, hogy azt gondoljam: jó, becsületes, tisztességes ember vagyok. Jó férj, jó apa. Nem igaz! Engedd meg ezen a napon, hogy Isten tükröt mutasson. Találd meg a tükröt, nehogy az ítéletkor lásd meg magad. A kárhozat semmi más, minthogy meglátom magam egy pillanat alatt, és ezzel végem van. Amikor az ember meglátja magát igehirdetés közben, megdöbben: nem gondoltam, hogy ilyen vagyok! Olyan jó, hogy most még kegyelem alatt láthatom magamat.

Már mondottuk, hogy az üdvösségre két út van. Egyik: a parancsolatok. Tartsd meg a parancsolatokat! Ennek a főembernek Jézus most is azt mondja: a parancsolatokat tudod. A törvényt tudod. Gondolkoztatok már azon, milyen komoly dolog a törvény? Ha valaki a természetben keresi a törvényt, azt mondhatja: Isten maga a tövény. A teremtettségben rend van, és a rendért mindig hálásnak kell lennünk. Isten azt mondotta az özönvíz után: "Ennekutána míg a föd lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek." (1Mózes 8,22). Isten szava áll, és olyan jó, hogy tudjuk, mi lesz, mert Isten maga a tövény, a rend.

Megbonthatatlan vastörvények igazítják ezt az egész világot. A víz nulla fokon fagy. Tudhatom, mikor fagy meg valami az éléskamrában. A törvénynek nincs szíve, ha valaki leugrik az emeletről, biztos, hogy le fog esni, ha közben megbánta akkor is. Ha sikolt, ha már visszacsinálná akkor is, mert a szabadesés törvénye alá került, ami végbemegy rajta. Ha valaki marólúgot iszik, nem lehet megállítani a folyamatot, a marólúg, vagy sav törvénye végbemegy az életében. Ha egy törvény alá belépünk, a törvény hatalma alatt vagyunk.

A mi kicsi életünkben is ott van a törvény. Ha bármilyen gépet veszünk, használati utasítást kapunk mellé. A fehér és piros gombot nem lehet egyszerre megnyomni. Benyomhatod, de a gép tönkremegy. A törvény ellen büntetlenül véteni nem lehet. Ha a legkisebb gépet is nem rendeltetésszeruen használod, nincs rá garancia. De garancia van arra, hogy elromlik.

Mi olyan bolondok vagyunk, hogy azt hisszük, hogy csak a finom kis vegyigyárnak, a mi testi életünknek, - és a még mérhetetlenebbül finomabb gyárnak, a lelki életünknek nincsennek törvényei? Azzal azt lehet csinálni, amit akarok. Az a fontos, ne lássák, hogy mit csinálok, és akkor nem lesz következménye. Ha valaki körülnézve ugrik le a harmadik emeletről, az nem zuhan le? Gondolkozzunk már, ha titokban csinálunk dolgokat azt hisszük, nem lesz belőle semmi? Nem tudja meg a feleségem? Vigyázzunk, - a törvény törvény!

Testi, és lelki életünknek is megvannak a vastörvényei. Nincs bun következmények nélkül. Ahogy egy géppel szemben bun az, ha valamit nem szabályosan csinálsz, ugyanúgy a testeddel szemben is az. Mi nagyon sokszor dugjuk a dolgainkat, de ki elől? - a törvény végbemegy. A bun és büntetés össze van kötve, nem lehet szétválasztani. Minden bunödnek lesz következménye. Nagyon sokszor a testünkben is. Valakinek mondtam: A Tízparancsolat bele van írva a testedbe, ha vétkezel ellene, megvan a következménye a szervezetedben. A Biblia azt mondja: "Mert életök ez azoknak, akik megnyerik, és egész testöknek egészség." (Péld. 3,22). Erre rendeltetett a testünk, minden másnak megvan a következménye.

A lelki életünkben méginkább. Egy gondolatnak, egy érzésnek, egy indulatnak megvan a következménye. Saját életed megy tönkre, magadnak ártasz. Kicsit sejtjük már, mit jelent ez, hogy "a tövényt tudod". Főember, tudod, és mégsem tartod meg? A magad életét teszed tönkre?

Jézus azt mondja a főembernek: "Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat." Nem tudom megfigyeltétek-e, hogy az Úr nem a rendes sorrendben mondja a parancsolatokat. Nem ezzel kezdődik, hogy ne paráználkodjál, az első parancsolat egészen más. Miért ilyen sorrendben mondja Jézus? És ha neked mondja, milyen sorrendben mondja? Ennek az ifjúnak az első megszegett parancsa úgy látszik a "ne paráználkodj!" volt. Mert az Úr Jézus ezzel kezdte.

Neked mivel fogja kezdeni?! Lehet, az első a "ne lopj!" amit áthágtál. Jézus elmondja neked mi az, amiben a legtöbbet vétkeztél. Lehet, hogy először azt fogja mondani: "Tiszteld atyádat és anyádat!" Engedd, hogy Jézus megmondja most a sorrendet. Nem tudom mi az, ami évek óta terhel már, amit nem tudsz elfelejteni. Nem tudom a sorrendedet.

A parancsolatokat tudod. Megtanultad gyermekkorodban. Most derül ki ennek a szegény főembernek a teljes vaksága, amikor azt mondja: "Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam." Talán egyikünk sincs olyan vak, hogy ezt így ki merné mondani. Azt mondtam, Isten a szívünket nézi. Amikor a parancsolatokról beszél nemcsak a cselekedeteink vonalát nézi, a gondolatainkat, az érzésvilágunkat, mindazt, ami belül folyik. A Biblia világosan elmondja: "ha valaki asszonyra tekint kívánság okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében." Mered mondani, hogy megtartottam kora ifjúságomtól fogva? Nem hiszem, hogy te ilyen vak vagy. Szegény fiatalember, szegény főember, ilyen vak volt.

Kérdd az Urat még ma, ahogyan a vak kérte, amikor Jézus megkérdezte: mit akarsz, hogy cselekedjem veled? - Uram, hogy lássak! Nyisd meg a lelki szemeimet, mert menthetetlenül rohanok a törvényen keresztül az örök gyötrelembe. Most még csak az ideigvaló gyötrelemben vagyok, de rohanok az örök gyötrelem felé, ha meg nem állítasz.

Azt mondtam: Isten maga a törvény. De ez a főember Jézust látta, vele állt szemben. Ha Jézust nézzük, és rajta keresztül az Istent, akkor azt mondjuk: Isten maga a szeretet. Isten nemcsak a törvény, Isten a szeretet. Isten a törvény vaskerekei közé odatette Egyszülött Fiát.

Egy történetet hallottam egyszer, nem tudom igaz-e, vagy nem. Egy hívő fiú a gyárban együtt dolgozott egy másik fiúval, aki mindig ivott. Sokat kérlelte, ne igyál, ne gyere be így, egy váratlan pillanatban szétvághat a gép. Megrántotta vállát a fiú, - mit törődöm vele, érdekel is az életem. Egyszer amikor megint italosan jött be, felcsapta a biztosító kart, - minek ez, - tudjuk mi már ezt enélkül is csinálni. Amint folyt a munka, egy váratlan pillanatban sikoltás, megszólalt a sziréna, minden gép megállt, és akkor látja, hogy a barátja a gép kerekei közé esett. A fiatalember ott állt azelőtt, akit megölt. Egy perc alatt kijózanodott, és mindent megértett. Azon a reggelen mondta neki a fiú az Igét: buneim büntetése rajta van. Most egy emberen keresztül láthatta. Amikor később elfogadta Jézust, így mondotta: értem ketten haltak meg, Jézus, és a barátom: János.

Megértetted már, hogy a bunnek büntetése van, a törvény vaskerekei közé maga Jézus lépett be, mert Isten maga az igazság. Isten Jézuson hajtotta végre a büntetést. Lehet neked is kell majd egy tragédia, hogy felismerd: feleségem, gyermekeim, a körülöttem élők miattam szenvednek. Buneim következményeit hordozzák. Vajjon kell, hogy valami olyan történjen, amire megszólal majd a lelkiismereted szirénája? Milyen jó volna előbb megállni.

A büntetés vagy rajtad van, vagy Jézuson. Bun büntetés nélkül nincs, mert az isteni igazság végbemegy. Egy asszonynak mikor erről beszéltek azt mondotta: buneim következményét nekem kell elviselni. Ezt nem tudom Istentől elfogadni. Erre volt a válasz: Jézust már nem akadályozhatja meg abban, hogy meghaljon magáért. Ő már ezt megtette. Csak azt akadályozhatod meg, hogy ez a tied legyen. Így mondja heti igénk: "Mikor még bunösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt." Ebben van a szeretet, amikor arculköptük, semmibe vettük, Jézus érettünk meghalt. Ebben Őt nem akadályozhatjuk meg.

Egyszer minden embernek meg kell látni, aki majd a balkeze felől áll az ítéletben, hogy Jézus balkeze is át van szögezve. Nemcsak jobbkeze viseli a szögek nyomát, a balkeze is.

Testvér, ma kérdez az Úr, - mi lesz veled? Irtózatos sok bunöd következménye mind reád vár. A büntetés még előtted van. Engeded-e, hogy Jézus helyedre álljon? Úgy látod-e ma a keresztet, hogy értem halt meg Jézus.

Imádkozzunk! Uram gyerekkorunk óta tudjuk a törvényt. Kívülről megtanultuk a parancsolatokat. Látod tökéletes vakságunkat, ahogyan mondogatjuk: nem öltem, nem loptam, nem csaltam. Könyörülj rajtunk, ott ülünk talán a templomban, és mégis vakok vagyunk. Lehet évek óta hívőknek mondjuk magunkat, és nem látjuk, hogyan szegjük meg naponta szent törvényedet ott bent a szívünkben. Könyörülj ma rajtunk Uram, nyisd meg szemünket. Kérünk, hogy ne csak bunlátást adj, hanem Isten látást is, hadd lássuk meg Jézust, a helyettem megfeszíttettet. Áldd meg így a mai napunkat, hogy eljussunk Hozzád. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Egy fogyatkozás

"Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. Az pedig ezeket hallván igen megszomorodott, mert igen gazdag volt." Lk 18,22-23

Úr Jézus add meg nekünk azt a bátorságot, hogy merjünk hinni. Könyörülj rajtunk, hogy merjük magunkat egészen reád bízni. Vegyél el mindent, ami ebben akadályozhatna. Tudod, mi az az életünkben, ami nem enged tovább jutni. Szentlelked által, Igéd erejével mutasd meg nekünk az Úr Jézus nevéért. Ámen.

Egy olyan emberről beszél nekünk az Ige, aki azt hiszi magáról, hogy jó ember. Azért hiszi, mert ez az ember lelkileg vak, nem látja önmagát.

Ma újra megtudunk valamit erről az emberről, aki nemcsak jó, nemcsak vak, hanem gazdag. Az utolsó mondat elmondja: "igen gazdag volt."

Jézus egy megdöbbentő mondatot mondott ennek az embernek: "Még egy fogyatkozás van benned." Hogy-hogy egy, hát láttuk, hogy minden parancsolat ellen vétettünk, egyet sem tudunk megtartani. Most mégis azt mondja Jézus: egy fogyatkozás van benned?

Tulajdonképpen mindig egy dolog az, amiről Isten beszél, amit most láthatsz meg. Jézus egyszer így mondta: sok mondanivalóm van, de most még el nem hordozhatjátok. De mindig van egy, ami most aktuális, amiről most beszél. Egy fogyatkozásod van, és ezen fordul most meg minden.

Sokan megkérdezik tőlem beszélgetés előtt: mit mondjak először. Azt szoktam mondani: ami a legnehezebb. Mert ember is, állat is mind úgy születik, hogy a fej jön előbb. Sok borjú születésénél voltam már ott, mindig az volt a probléma, a feje kint legyen, a többi magától jön. Ha kint van a fej megnyugodhatunk, a többi csúszik utána.

Mindig egyvalami ami nehéz, amit nem akarunk. Aki beszélgetni szokott pont azt az egyet szeretné nem mondani. Jézus jó orvos, az Ő diagnózisa mindig tökéletes, pontosan odanyúl, ahol a baj van. Nálad is tudja miről van szó, nem kísérletezik. A vérfolyásos asszonyra azt mondja az Ige: sok orvostól sokat szenvedett. Az orvosok kísérleteztek, hátha ez, hátha az. A lelki orvosok is úgy vannak, talán itt a baj, talán ott.

Látjuk, hogy Jézus nem keresgél, hogy mi lehet a baja ennek az embernek, Ő mindig fején találja a szöget, tudja kinél miről van szó. Most is itt van közöttünk, és tudja, mi az az egy, amiben most neked engedni kell. Most nekünk mondja: neked testvér egy fogyatkozásod van. Egy dologban kellene engedned. Jó volna, ha megértenénk, hogy mennyire így van ez a Bibliában. Így mondja a Máté 3,10. verse: "A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett." Jó lenne ma eljutni oda, hogy Isten a fejszét a te életed gyökerére tudja vetni, oda, ahol nálad kell történnie valaminek. Sok mindent megláthatsz, de ha ezt az egyet nem látod meg, hiába voltál itt. Sok mindent elfogadhatsz, de Jézus azt mondja: Egy a szükséges dolog! Egy a fogyatkozásod, és a fejszét az élet fádnak gyökerére akarja vetni.

A Biblia világosan elmond nekünk mindent. Nézzük meg a Péter élete fáját, hol érintette őt Jézus, és hol dőlt ki egyszer ez a nagyon nagy hatalmas, erős fa. Olyan érdekes, ahogyan kezdi vele Jézus. Az első ütés a jó szakembert, a halászt éri. Ő csak tudja, hogy nappal nem lehet halászni mély vízben. A gyökerében vágta Jézus. Péter a jó szakember, aki ért a halászathoz. Jézus sok mindenhez érthet lelki vonalon, de ezen a vonalon ő tudja a legjobban.

Milyen nehéz lehetett Péternek engedni: "Mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót." (Lukács 5,5). Eladja ezt az egyet, a jó szakemberségét. És megtörténik vele a csoda, tele lesz a háló. Péter odaesik Jézus lábaihoz és azt mondja: "Eredj el én tőlem, mert én bunös ember vagyok, Uram!" (5,8). Érezzük, hogy milyen döntő dolog történt vele itt, most. Az Úr Jézus pontosan ott érintette abban az egyben, ahol az ő gazdagsága volt. Mert Péternek ez volt a gazdagsága.

Aztán megy tovább a Péter története, és a jó szakemberből tanítvány lesz. Azt mondja Jézusnak: ha ezek mind megtagadnak is, én nem, mert jó tanítvány vagyok. Egy kicsit értjük már, hol van ez az egy dolog? A hiúsága! A szakember húsága, a tanítvány hiúsága. Az Úr azon az egy ponton érintette.

És megtörténik a végleges kivágása ennek a nagy fának a főpap udvarán, amikor senki nem tagadja meg Jézust, csak ő, egyedül ő. Neki volt erre szüksége. Neki kellett szitkozódva és átkozódva megtagadni Jézust. Aztán Jézus fejszéje, - csak egy pillantás Péterre, - amikor átviszik megkötözve a főpap udvarán, a szeme összetalálkozik a Péterével, a következő pillanatban kimegy, és keservesen sír.

Egy fa kivágattatott. A teljes önbizalma, a teljes hiúsága. Keservesen sír, mert mindent tud magáról. A hiúsága egy életre ki lett vágva.

Vajon neked mi az az egy fogyatkozásod? Az Úr célirányosan tör arra az egy dologra, ami most nálad a legfontosabb.

Aztán elhangzik a kérdés, a feltámadott Jézus kérdezi: "Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?" (János 21,16). Ha ma elhangzik feléd a kérdés, tudod-e mondani: "Uram te mindent tudsz." Már nincs semmi szavam, Te mindent tudsz.

Szeretném ha egy másik fát, egy másik embert látnánk, akinek megint olyan pontos a diagnózisa. És szeretném, ha megint Jézust látnád. Ott van Pál, akinek az "egy" dolog az igaza. Tanult teológus, tudja, mi hogyan van, világosan tudja, Jézus nem lehet a Megváltó. Neki annyira igaza van, hogy tüzzel-vassal írtja ezt a veszedelmes szektát. Az Írásokból meg tudja állapítani, hogy ez nem igaz. Látjátok milyen pontosan tudja Jézus Krisztus, hogy mi van a szívében.

Aztán eljön a pillanat, amikor ez a nagyon igaz ember ott a Damaszkuszi úton szembe találkozik Jézussal, és kénytelen hallgatni: "Én vagyok Jézus, akit te kergetsz." (ApCsel 9,5). És ez az ember is ott fekszik a földön, ő, aki már csak tudja, hogy mi hogyan van, aki csak tudja, hogy neki van igaza, nem történhet meg, hogy ő tévedjen. Aztán elmondja reszketve a kérdést: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" (6.v.)

Nézd az orvost, nem téved. Nálad sem fog tévedni, ott fog érinteni, ahol a gyökér baj van. Az "egy" dolgot mutatja meg. Lehet, hogy könnyedén beszélsz sok mindenről, tudjuk mondani kicsi ügyeinket, de azt az egyet, ami mindennek a gyökere, azt pontosan el tudjuk rejteni, az nincs.

Egy harmadik embert szeretném, ha most megnéznénk. Ezt az ember úgy hívják, hogy Heródes. Ez is gazdag. Pál is gazdag volt a tudásban. Valaki, mert a gazdag ember mindig valaki. Heródesnek is egy fogyatkozása van: a test, a vágyai. Keresztelő János, aki Isten képviselője volt vele szemben, világosan megmondja neki: "Nem szabad neked a te testvéred feleségével élned." (Márk 6,18). Érted ezt a világos, tiszta beszédet? A Biblia mindig megmondja neked, hogy Isten szerint mit nem szabad. Nem az a kérdés, hogy másoknak mit szabad. Ne csinálj abból elvet, amit Isten neked mond. Amit neked nem szabad, az a te "egy" fogyatkozásod.

Olyan világosan elmondja Márk evangéliuma, Heródes szerette Keresztelő Jánost, sok dologban hallgatott rá, örömmel fogadta igehirdetéseit, megérintett ember, amilyen te vagy talán. És eljön a döntő pillanat, amikor kimondja Isten Szentlelke: neked nem szabad!

Ha Jézust akarod követni, mi az, amit neked abba kell hagyni? Mert jön az "alkalmas nap", az Ördögnek mindig vannak alkalmas napjai, ahol minden összejátszik. Salóme táncol, megtetszik Heródesnek, és jön a nagy ígéret: "kérj, amit akarsz", és röviddel utána ott van Keresztelő János feje egy tálban.

Hadd mondjam neked testvér, vagy-vagy. Vagy az lesz ennek a hétnek a vége, hogy újra megölöd magadban Jézust, hogy újra ellenállsz a Szentléleknek, megint kimondod: Uram mindent, de ezt nem. Akkor úgy mégy majd haza, mint aki megint Isten-gyilkos. A Szentlelket, a benned szóló Igét ölöd újra. Szomorúan fogsz elmenni, mint a gazdag ifjú.

Heródes később sok kérdéssel kérdezte Jézust, de Jézus nem felelt neki semmit. Nem szól az Ige, nem tudok imádkozni, belül nagy csend, halotti csend. Heródes rosszul dönt. Egy fogyatkozás volt életében. Heródes nem tört össze, élt tovább vidáman, külső életében semmi nem változott, de valami meghalt, valakinek nem engedett.

Nagyon kérlek vigyázz, mert Jézus el fogja mondani neked is a pontos diagnózist, mi az az egy dolog, amit tőled vár. A gazdag ifjúnak elmondja Jézus ezt az egy komoly feltételt: "Add el mindenedet amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyországban." Ennek az embernek a középponti bune a pénz, az anyagi. Testvér a pénz ellenisten. A Biblia világosan elmondja: "Nem szolgálhattok Istennek, és a Mammonnak." (Máté 6,24). Jézus nem csinált titkot ebből. Az ellenisten az anyagi, a pénz, amelyik függetlenít Istentől. Ha pénzem van mindent megcsinálhatok, kis istenné tesz. Pénzzel a kezemben parancsolhatok. Ez az ember nagy vágya, ezért fut a pénz után, megveheti magának amit lát, amit akar, szórakozik, élvez. Náld is ez a központi bun? Nem Isten, hanem a pénz után futsz? Nem az Úr az, akit keresel, hanem a pénz.

Nem te vagy az az ember, akinél most a fejsze a fa gyökerén van? Ha itt nem engedsz, hiábavaló az egész ittléted. Akkor kár volt idejönnöd, akkor csak megtudod azt, amit meg kell tudnod. Megvehetsz magadnak mindent, csak éppen mennyországot nem. Mennyországot nem, amire minden ember szíve vágyakozik. A mennyország belül van a szívedben. Mit használ, ha az egész világot megnyered, de magadban ott a pokol. Mit használ, ha tovább kínoz a lelkiismereted, ha nem lesznek nyugodt éjszakáid, ha nem tudsz szabadon örülni. A mennyország belül van, és azt nem veheted meg. De nem veheted meg magad körül sem a mennyországot. Azt a boldog családi életet, amire mindig vágyott a szíved. Nem lett, és nem lesz meg, akármennyi pénzed van is. Nem veheted meg a mennyországot magadban, körülötted, és egyszer majd ott halálod után sem.

Isten Igéje kérdez, hogyan fogsz dönteni? Valamit ma eladsz, vagy a boldogságodat, vagy a vagyonodat. Isten ma döntésre hív. Vagy-vagy! Is-is nincs, mert mindig ezt szeretnénk, ez is, az is lehetne. Itt is, meg ott is. Megmaradna a dicsőségem, hiúságom, az igazam, mert az a baj a családban, hogy nem úgy csinálják, ahogyan mondom. A testi élvezeteket nem lehetne megtartani? Az anyagiakat nem lehetne megtartani?

Valamit el fogsz ma adni. A döntés rajtad áll, azért vagy ember. Ahogy Ádám is dönthetett, ugyanabban a lehetőségben vagy, amiben ő volt. Ma élesre van állítva a váltó, - merre fogsz továbbmenni? Isten a fejszét nagyon világosan rávetette a fa gyökerére, - merre fogsz továbbmenni?

Szeretnénk újra felnézni arra a Jézusra, aki a minta ember, akit Isten küldött, hogy megváltóm legyen, de hogy példánk is legyen, aki eladta mindenét. Eladta a mennyországot, hogy neked mennyországod legyen. Otthagyta a mennyet, a dicsőséget. Otthagyta az anyagiakat. Nem volt fészke, és barlangja. Eladta utolsó darab ruháját, amit ott húztak le róla, mikor megkorbácsolták. A végén eladta az életét. Ezt a Jézust akarod követni, így? Hányan mondták az Úrnak: "Követlek téged Uram, valahová mégy." (Lukács 9,57). Jézus visszautasította, mert így nem lehet. De akkor ne is mondd, hogy követed Őt. Ma vagy visszafordulsz, mint a gazdag ifjú, vagy valóban felszámolsz mindent, és elindulsz Jézus nyomában. Jézust követni ennyit jelent.

Ugye megértettük, - egy fogyatkozásod van. Lásd meg, mi az, amit Isten most vár tőled, és talán amit a szíved mélyén most sem akarsz igazán. Maradjunk csendben ezzel a kérdéssel. Isten szól, - válassz, vagy a világ, vagy Ő.

Imádkozzunk! Hadd kérjünk most Uram, aki itt vagy, és ismersz minket, aki röntgen szemeddel át, meg átlátsz minket, könyörülj rajtunk. Segíts, hogy ne legyen senki, aki hiába jött ide, aki hiába foglalja itt a helyet. Ne legyen senki, aki nem jól választ ma. Kérünk, áldd meg a napunkat, vesd a fejszét a fa gyökerére az életünkben. Mutasd meg mindnyájunknak, miről van szó.

Légy segítségünkre, hiszen azt mondottad, munkálod mind az akarást, mind a munkálást jókedvedből. Kérlek munkáld bennünk, hogy akarjunk meggyógyulni. Áldunk, hogy kérdezted, és most is kérdezed: akarsz-e?

Hadd köszönjem meg Uram, hogy mondhatom most, hogy mindent egészen Neked kívánok adni. Köszönöm, hogy újra egészen melletted dönthetek. Köszönöm, hogy nincs élet, amelyik olyan boldog, és olyan szabad, olyan örömteli lenne, mint a Te követésed. Kérlek segíts testvéreimnek, hogy merjenek először, vagy újra egészen Téged választani. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Bemenni vagy elmenni

"És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodott, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van! Mert könnyebb a tevének a tu fokán átmenni, hogy nem a gazdagnak az Isten országába bejutni." Lk 18,24-25

Uram egyedül Te tudod megmutatni, mit jelent ez, hogy hozzád térő gyermekeid legyünk. Kérünk mutasd meg, miben kell hozzád térnünk. Köszönjük, hogy döntést vársz tőlünk. Segíts ezen a napon. Köszönjük, hogy van még napunk. Segíts, hogy képesek legyünk mindenben engedni. Ámen.

Egy jó ember jött Jézushoz, akiről nagyon hamar kiderült, hogy vak ember. Nem tudom van-e közöttünk olyan, aki még most is azt hiszi magáról, hogy jó ember. "Hogy nem vagyok olyan, mint egyébb emberek." (Lukács 18,11). Csak több, csak más vagyok.

Mindnyájan mérhetetlenül egyformák vagyunk, hiszen Isten mindnyájunkat egy vérből teremtett, és az egy vér ugyanaz a természet. Ha kicsit már látsz, azt kell mondanod, pont olyan vagyok, mint a másik, nincs közöttünk semmi lényegbeli különbség. Sokan mondták: engem gyermekkorban így neveltek. És akkor jobb vagy, mint aki nem úgy nőtt fel? Ne ítélj! Majd eljön az igaz Bíró, ő majd világosságra hozza az életed titkait. Vigyázz, sok utolsó lesz első, és sok első utolsó. A körülmények határozzák meg sokszor, hogy a bun bennem mivé fejlődik, és attól én nem vagyok jobb a másiknál. Aki vak ember, jó ember, az nem lát, az önmagát árulja el ezzel, hogy nem vagyok olyan, mint egyébb emberek. Hogy jó embernek tartja magát, azzal is világosan bebizonyítja, hogy elmondja: "mindezeket megtartottam".

Gondolod, hogy egyetlen parancsolatot is megtartottál? Ha még mindig azt mered mondani valamire, hogy megtartottam, akkor még vak vagy. Amikor Jézus a fejszét a fa gyökerére veti és elmondja: "Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyországban." Amikor ezt hallotta, megszomorodva elment, mert sok jószága volt, gazdag volt.

Félek, mi is gazdagok vagyunk. Hogyan lesz valaki gazdag? Szerez, gyüjt, és vigyáz rá. Nézzünk szembe vele, miben vagy gazdag? Talán ügyesen tudtál gyüjteni, szerezni, vitted valamire, meglett a szép ház, pedig semmid nem volt. Talán már a gyerekeknek is megépítetted a házat. Ügyesen beosztottad az anyagiakat, nem tékozoltad el amid volt. A Biblia nagyon érdekesen beszél erről. Azt mondja: "Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem, és az evangéliumért, az megtalálja azt." (Márk 8,35). Ez alaptörvénye Isten rendjének. Amit meg akarsz tartani, el fogod veszíteni. Mi most az életed? Az, amit szereztél, ami drága és fontos neked, el fogod veszíteni. Ha előbb nem, ott az életed utolsó órájában.

A Biblia szerint az az ember, aki gyüjtött, aki nagyobb csuröket épített, akinek egyre több lett, Istentől kapott egy sírfelíratot: bolond. Mi lesz, ha neked is ez lesz a sírfelíratod? Lehet, hogy emberek azt mondták rá: de jól csinálja, mennyit takart be megint, már nem tudja hova tenni. Isten szemszögéből nézve szemetet gyüjtött, üres kézzel fog elmenni. Egy gazdag férfi mikor haldoklott, azt kérte feleségétől: a koporsóból hagyjátok ki a jobbkezemet, hadd lássa a nép, hogy nem viszek el semmit. Hadd értsen belőle a nép.

Testvér, nem viszel el semmit. Amiket gyüjtöttél, kiéi lesznek? - kérdezi az Biblia. Lehet, hogy otthagyod a veszekedő örökösöknek. Lehet, hogy gyermekeid azon fognak majd összeveszni. Nagyon sok család az örökségen megy szét. Mit fogsz hagyni, ha meghalsz? Ma reggel mikor ezen gondolkoztam, megállapítottam, egy pár könyvet, néhány ruhát, ami jó lesz felmosó rongynak. Ennyi marad utánam a földön.

Jó volna gondolkozni ezen, nálad min fognak összeveszni gyerekeid? Mivel teszed tönkre szeretteidet? Hányan mondják: megcsináltattam a végrendeletet, hogy ne veszekedjenek azon, ami utánam marad. Ezt erre írattam, azt arra. Ugyan már! Azt hiszed, akkor nem veszekednek? Még az emlékedet is hánytorgatni fogják, a testvéremnek többet hagyott, nekem kevesebbet. Az apám nem volt igazságos. Ott hagyod nekik azt az alapot, amin az ő életük is tönkre fog menni.

Mit gyüjtesz, és mire vigyázol? Mire használtad az életedet, ezt a nagyon-nagyon drága időt a földön? Lelkeket menteni csak ezen a földön lehet. Elszalad az idő, és ahelyett, hogy lelkeket gyüjtöttél volna, szemetet gyüjtöttél. Majd az utolsó pillanatban kiderül, mikor átlátsz a másik világba. Ott majd tudni fogsz mindent.

A gazdag a pokolból akar evangélizálni, - küldd el Lázárt, - van öt testvérem, nehogy ide jussanak a gyötrelem helyére. Ott eszébe jutott, ott már mondta volna. Késő! Ott már látja az ember az igazi értéket, és az igazi szemetet.

Az Ige nagyon világosan beszél: Add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. Van-e kincsed a mennyben? És vajon mi az a kincs a mennyben? Valaki annyit gondolkozott azon, mi a kincs a mennyben, mit kellene gyüjteni, és vigyázni rá? Egyetlen emberre, aki Krisztust megtalálta, így mondja az Ige: "öröm lesz a mennyben egy megtérő bunösön." (Lukács 15,7). Az kincs a mennyben is. Egyetlen Lélek a mennyben a legnagyob érték!

Mennyi felülről való öröm tölti be a szívedet? Azt mondja az Ige: "Megmarad a hit, remény, szeretet." (1Korinthus 13,13). A legnagyobb kincs! Egy pohár víz az Úr Jézus nevében el nem veszti jutamát. A legkisebb cselekedet, amit Jézusért teszel, kincs a mennyben, és megmarad. Jó volna gondolkozni, - gyüjtöttem ilyen kincseket? Vagy egész életemet, időmet anyagiakra pazaroltam? Most ezt a tanácsot adja az Úr: oszd el a szegényeknek, amid van, és kincsed lesz a mennyben.

Nagyon kérlek, kezd el az osztást, legyél olyan mint a magvető. Azt mondja az Ige: "Aki bőven vet, bőven is arat." (2Korinthus 6,9).

Lehet, hogy a tudásod a vagyon, azt is gyüjtötted, és vigyáztál rá. Édesapám azt mondta nekünk, gyerekeinek, - nem pénzt akarok rátok hagyni, hanem tudást. Lehetőséget a tanulásra, azt senki nem tudja tőletek elvenni. Pár év múlva minden megváltozott, a fordítottja lett igaz annak, amit tanultam. Mit változott az orvosi tudomány csak az én életem alatt. Mennyire nevetséges lett, amit előtte mondtak. Bizonytalan vagyon ez is. Amire édesapám azt mondta, hogy megmarad, nem maradt meg.

Nem annyit jelent, hogy ne dolgozzunk, ne tanuljunk, ne foglalkozzunk anyagiakkal egyáltalán, csak annyit jelent: ne ezzel legyen tele a szíved, ne erre építsd az életedet, mert egyszer szemétté lesz az egész. Nem tudom neked mi a kincsed? Van aki gyermekkorától kezdve szenvedélyesen gyujti a dicséretet. Ha feleséged megdicsér dupla erővel csinálsz valamit. Ha nem dicsér, akkor nem is érdemes semmit csinálni. A Biblia azt mondja: "Nem ihatjátok az Úr poharát, és az ördögök poharát." (1Korinthus 10,21). A dicséret az Ördög pohara, mert leitat. Mondjuk egymásnak: az utóbbi tíz évben semmit nem változtál. És el is hisszük. Olyan mélyen bennünk van, hogy magamat akarom csodáltatni mindenkivel, ezért vagyok képes sokmindent megcsinálni.

Iszod az Ördög poharát? Gyüjtöd a dicséretet. Sokszor ha bántanak bennünket, azzal vigasztalódunk, elővesszük régi kincseinket, ki hogyan dicsért meg életem folyamán. Azt mondja az Ige: "Vesd a porba a nemes ércet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: És akkor a Mindenható lesz a te nemes érced, és a te ragyogó ezüstöd." (Jób 22,24-25).

Kérem azokat, akik az Úr útján akarnak járni, dobd el az ördög poharát, nem ihatod. Mert megrészegít: hogy néznek rám, mit mondanak rólam, mennyire szeretnek engem. Addig nem fogod inni Isten poharát, az Ő szeretetét, örömét, békességét, amíg ilyenekkel vagy tele. "Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?" (János 5,44).

Persze, ha senki nem dicsér, megdicséred magadat. Előállsz, és kezded mondani: ugye milyen szépen megcsináltam. Milyen szép most a kert. Ki akarod kényszeríteni, hogy dicsérjenek. Szegény iszákos, mindent megcsinál egy kis dicséretért.

Mi az a kincs amit gyüjtesz, és amire vigyázol, és amit időnként előszedsz valahol. Valaki azt mondta: az öndicséret budös. Ha tényleg az volna, nem tudnánk ülni ebben a szobában, annyi jön ki belőlünk. Valaki mondta: nem azért mondom, de én adni szoktam. Hát ha nem azért mondod, hogy csodáljanak, akkor miért mondod?

Megint csak azt mondja az Ige: oszd szét minden vagyonodat, tudásodat, dicsőségedet. Mennyi szegény van körülötted, akinek nem jutott dicséret. Van szemed a szegények számára? Akinek talán nincsenek képességei, aki nem olyan ügyes, mint te, akitől elveszed még azt a kicsi életet is, ami van. Eszembejut édesanyám, idős volt már, kicsi dolgokat csinált, azt mondtam: tessék hagyni, 5 perc alatt megcsinálom. Egyszer Isten azt mondta nekem: nem szégyenled magad, kiveszed az öreg reszkető kezéből azt a kicsi valamit, amit még meg tud csinálni?

Vigyázz testvér, Isten egyszer számon fogja kérni a szegényt, ahogy a gazdagtól Lázárt. Ott ül valahol a lépcsőn, se anyagija, se képessége, se értelme nincs talán, és ahelyett, hogy lehetőséget adnál neki, azt a kicsit is elveszed, amije van. Amikor Nátán Dávidnak mondta a példát, hogy a szegénynek volt egy kis báránya, és a gazdag azt is elvette tőle, Dávid azt mondja: halálnak fia az az ember! Vigyázz, mit csinálsz vele, mert Istennel, Jézussal csinálod. Ha gúnyolódsz rajta, ha kineveted, kisemmized, ha fölényeskedsz vele.

Add el minden vagyonodat. Légy szegény, hogy mások is gazdagok lehessenek. Merdd továbbadni akár képesség, akár ügyesség. Add úgy, hogy észre sem vegye, hogy te adtad. Ne tudja a balkezed, mit cselekszik a jobb. Tudsz-e majd úgy adni, hogy ne legyen rajta a névjegyed? Mi olyan megalázóan tudunk adni, sokszor jobb lenne, ha nem adnánk.

Az Úr látja a te egy fogyatkozásodat. Egyszeruen így mondanám: az az egy fogyatkozásod, hogy valaki akarsz lenni. Engem csodáljanak, engem vegyenek észre, engem szeressenek. Elveszed a másiktól a kicsi báránykáját, és odateszed a magadéhoz. Gazdag testvérem vigyázz! Isten nemcsak azért adott, hogy gyüjts, hanem azért, hogy add tovább. Gondoljunk a tálentumos emberre, aki megtartotta amit kapott, és az Úr azt mondotta neki: miért nem adtad a pénzváltók asztalára? És a hitetlenek sorsára, kárhozatra jutott.

Hitben gazdag testvér! Talán régen megismerted már Jézust, és ülsz a vagyonodon. Nem vagy olyan, mint egyébb emberek, - ülsz a lelki kincseden, ezt értem, a szerencsétlen még ezt sem érti. Hogy lehet valaki ilyen sötét. Nagyon félek, hogy sok elásott tálentum, keszkenőbe tartott gíra egyszer veszedelembe viszi a gazdáját, hitetlenek sorsára juttatja. Isten ajándékára rá van írva: add tovább! Így mondja a Biblia: ruháitokat megemésztő moly tesz ellenetek bizonyságot. A molyok is meg fognak jelenni az ítéletkor.

Mintha elolvadna az a kegyelmi ajándék, ami nincs felhasználva. Mitha semmivé lenne kezedben. Már semmi örömöd nincs benne. Egy fogyatkozás van benned, - tudsz dicsekedni, te akarsz lenni a legnagyobb hívő. Gazdag testvérem lásd meg ma, mi az amit gyüjtöttél, és mi az, amire vigyázol. Vigyázol a híredre, hívőségedre, senki ne tudjon rám rosszat mondani, meg ne hallják, hogy én is veszekszem. Amire vigyázni kell, az már nincs is. Hajlandó vagy-e adni, mindig adni? Merj jobban vetni, semmit nem féltve, és semmit nem gondolkozva, és kincsed lesz a mennyben.

Aztán látjuk a gazdag ifjúnál, hogy megszomorodva ment el. Lehet, hogy most te is megszomorodtál. El ne menj így! Megszomorodott és elment, és nem hallotta meg, amit Jézus ezután mondott: embereknél ez lehetetlen, - hogy mindened odaadd, - de az Istennél minden lehetséges. Ő majd elvégzi benned. Most még ott van benned a nagy tiltakozás, nem, nem, mi marad nekem? Az Úr majd elvégzi benned, csak az Ő közeléből el ne menj.

Péter kérdezi Jézustól, miután elment a gazdag ifjú: "Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged...Ő pedig monda nékik: senki sincs...aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet." A legjobb befektetés az Úr dolgába bevetni mindent. Isten szorzószámai harminc, hatvan és százannyi. Soha ne félj mindent odaadni. Minél többet adsz, annál többet kapsz itt a földön. A földön százannyit, és örökség szerint örök életet. Te jó üzletember vagy? Nem testvér, - bolond vagy. Jó volna ma ezt meglátni és azt mondani: Uram meg akarom tenni, amit mondasz.

Van még egy mondat a mai igerészünkben: "Könnyebb a tevének a tu fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni." Tudod mekkora egy tu foka. Azt szokták mondani, az egyik kaput hívták így Jeruzsálemben. Azt gondolom, az Úr igazán a tu fokáról beszél, mert lehetetlen. Nem nehéz, lehetetlen a gazdagnak bemenni. Nem tudom mik a bálványaid, mi az, amihez most ragaszkodsz? Se bun, se bálvány, se gazdagság nem mehet be Isten országába. Nagyon kérlek dönts ma: elmenni, vagy bemenni! Vagy elmégy megszomorodva, vagy bemégy Isten országába. A gazdag ifjú döntött, szomorúan elment. Te is dönteni fogsz. Vagy valóban elengedsz mindent, vagy pedig nem tudsz bemenni.

Egyszer azt mondtam: mi lenne, ha olyan plakátot tennének ki a várótermekbe: A vasut dolgozókat keres, nincs fizetés, nincs lakás, ellátás, utazási kedvezmény, korpótlék, családi pótlék. Ki menne oda dolgozni? Jézus ilyen plakátokat tesz ki, és még most is emberek százai mennek, mert olyan nagy a vonzás, az öröm, a szeretet nála, hogy kibírja azt, hogy semmi nincs. Akarsz-e átmenni úgy a tu fokán, a szoros kapun, hogy "Jövök semmit nem hozva." Hadd maradjon kint minden, mert Jézus az, aki ad százannyit már ezen a világon, és a jövendőben örökség szerint örök életet.

Imádkozzunk! Úr Jézus köszönöm a vonzásodat, amikor először megláttalak. Tudod milyen gazdag voltam, mennyi minden érték volt az életemben. Áldalak, hogy megláthattalak Téged a legjobbat, a legszebbet, a legcsodálatosabbat. Áldalak Uram, hogy soha nem bántam meg, és ha ma újra kédezel Uram, azt mondom, hogy mindent otthagyok, csak Te maradj meg nekem.

Áldd meg az én testvéreimet, hogy merjenek ma dönteni alkudozás nélkül. Áldjmeg ma minket, hadd legyünk olyanok, akik merik eladni vagyonukat. Kérlek áldj meg minket komoly, Tőled való tiszta, szent döntéssel. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Ki üdvözül

"Akik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát? Ő pedig monda: ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél." Lk 18,27-28

Szeretnénk hálát adni Uram, hogy énekelhettük: Várjuk az Urat! Áldunk, hogy egész héten várhattunk, és segíts, hogy még ezen a napon is teljes szívvel várjunk. Kérünk szólj, és adj meg nekünk mindent, amire még szükségünk van, hogy tudjunk huen követni. Ámen.

Egy főemberről beszél nekünk az Ige, akiről megtudtuk, hogy jó ember, és gazdag ember. A jó ember lelkileg gazdag, a gazdag ember pedig anyagilag. Gazdag ember volt, de vak ember, mert nem látta önmagát, azért gondolja magát jónak. Nem lát maga körül sem, mert nincs értékítélete. Külsőleg is vak, mert szemetet gyüjt, nem látja, mennyire értéktelen gazdagsága.

Emlékezzünk Pál apostolra, aki azt mondotta: "Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárbaveszni hagytam, és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem." (Filippi 3,8). Emlékezzünk arra az emberre is, aki kincset talált a szántóföldben, és eladja mindenét, hogy megvegye azt a kincset.

Megveszed-e a kincset? Ez az ember eladta mindenét, és Pál is eladta mindenét. Külső és belső értékeit szemétnek ítélte. Egyszerre gyógyul kívül és belül. A gyógyulás ennyi: meglátom Jézust, és minden devalválódik. Minden értékét veszti. Nálad megtörtént-e már, hogy kár és szemét lett minden, amit kerestél, gyüjtöttél, mert megláttad a nagyobb értéket.

Ady jutott eszembe, volt ennek az embernek valami köze Istenhez: "Megvakultak hiú szemeim, számára a világnak, De Őt, a fényest, nagyszerut mindörökre látják." Ha egyszer megláttad Őt igazán, akkor minden szemétté válik benned és körülötted. Ezen fogod tudni, hogy meggyógyultam, hogy semmi nem érték, a hobbym sem, mert egyetlenegy értéket látok.

Jézus követése a legkeményebb élet, ami létezik a földön. Ha követni akarod Jézust, akkor úgy kell járnod, ahogyan Ő járt. Ne tegyük kényelmessé, egyszeruvé a keresztyén életet, mert akkor senkinek nem kell. Emlékszem, egy lelkipásztornak arról beszéltem: a hívő élet katona élet, fegyelmezetten kell kelni, feküdni. Azt mondotta: azért nem tudok hívő életet élni, mert egész életemben utáltam a katonaságot.

Utáltad a fegyelmezett életet? Az óember utálja, mert kénye-kedve szerint, élvezetei szerint szeretne élni. Mikor odakerül az Úr Jézus követése elé, megint nem tud átmenni a tu fokán, mert nem akarja alárendelni életét Jézusnak.

Odajutottál-e már a tu fokához, - bemenni, - vagy elmenni? A gazdag ifjú elment. Lehet testileg nem mentél el, de a szívedben már igen. Amikor kimondtad, hogy ez túlzás, belülről már elmentél. Vagy bemegyek, - vagy elmegyek. Amikor emberek jelentkeznek, hogy követik Jézust, kemény válaszokat kapnak: "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az Emberfiának nincs fejét hová lehajtania." (Lukács 9,58). Se kényelem, se bújócska!

Mécs László mondja a hívő életre: "Soha készületlen, soha elengedetten, Isten katonája teljes fegyverzetben." Lépésről-lépésre fegyelmezetten megy a boldog élet felé. Gondoltál-e arra, hogy nincs fészek, és nincs barlang Jézus követésében. A következő jelentkezőnek is elmondja Jézus, nincs "de", és nincs "előbb". "Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek, és eltemessen az én atyámat." (Lukács 9,59). A legkomolyabb dolgot kéri, és nincs "előbb".

Valaha végiggondoltad-e igazán hova indulsz, ha Jézust akarod követni? A legkeményebb élet, a legteljesebb átadás. Nincs hátratekintés! "Valaki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára." (9,62). Ez a szegény főember megkapta az alkalmatlansági igazolványt. Van akinek ráírják igazolványára, hogy katonai szolgálatra alkalmatlan. Milyen rettenetes, ha elmégy innen egy alkalmatlansági igazolvánnyal. Jézusnak volt bátorsága így lehuteni minden jelentkezőt, nem árult zsákbamacskát, nem mondta, hogy játszva, táncolva lehet élni.

Jézus most rádnéz, és hív a legkeményebb életre. Mondod-e most: igen Uram, akarom, mert Veled minden lehetséges. Mindent kibír ez az élet, mert előttünk megy Valaki, aki a hátán viszi a keresztet. És aki ebben az állapotban az Isten szeretetétől sugárzik. Ezt a valakit akarod követni kényelmesen, az élvezeteiddel együtt?! Hadd mondjam:nincs ivás, nincs cigaretta, nincs, - de van Jézus. Átadod-e magad egy személynek? Mi nem egy ügynek szolgálunk, nem is egy egyháznak, egy személynek. Egy személynek a feltétlen, teljes követésére adtuk oda magunkat. Ezt vakon nem lehet csinálni, ezért látóvá kell lenni. A meggyógyított vak is akkor követte Jézust, amikor megnyiltak szemei.

Jézus most arra hív, hogy dicsérve kövesd Őt, nem nyögve, panaszkodva, nem magadat csodálva, mit adtam, mit tettem. Jézus a legboldogabb, legszabadabb életre hív. Most az a kérdés, elmész, vagy bemész? Elmenni csak megszomorodva lehet. Az "igen gazdag" ember "igen megszomorodott". Máté és Márk szerint elment. Lukács nem írja le pontosan, de amit Jézus utána mond, azoknak mondja akik ott voltak. Ő nem volt ott, nem hallhatta.

A teve nem mehet át a tu fokán, mert le kell vetni mindent. Elmész az Úrtól szomorúan, vagy bemész boldogan? Ez most a kérdés! A legkomolyabb ami nem megy át a tu fokán: az "én". Ha meg akarod tartani, vele együtt kívül maradsz. A gazdag ifjú nem ment át, megkerülte a tu fokát, és tovább vitte a nagy ént.

Egy asszonynak az volt a síráma, hogy nem tér meg a családja. Azt mondtam: nem is adhatja az Úr, mert rögtön a kalapod mellé tuznéd. Nem térhetnek meg gyermekeid, mert egyre messzebb kerülnél az Úrtól magabiztosságban, a nagy hívőségedben. Kell ez a nagy minusz a gőgödnek. Isten szeretetből nem adja meg, mert akkor mesélnéd szerteszét, hogy gyerekeim milyen hívő életet élnek. Azt is magadnak tulajdonítanád. Isten sokszor szeretetből nem ad meg valamit. "Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall?" (Máté 16,26).

Nagyon vigyázz, aki azt mondod, hogy átmentél a szoros kapun, nem vitted-e magaddal legrettenetesebb értékedet, önmagadat? Lehet, van közöttünk olyan, aki nagyon szomorú, mert úgy érzi, ezeket a feltételeket nem tudom teljesíteni, nekem el kell menni. Látjátok nem nem tudok, hanem nem akarok.

Nem olyan régen olvastam egy könyvben, a gazdag ifjúnak nem az volt a bune, hogy nem tudta eladni vagyonát, hanem hogy elment. Ha nem ment volna el, akkor meghallhatta volna a következő mondatot: "Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél."

Kedves gazdag ifjú, - lehetetlen! Tehát nem tudod eladni. Itt hiába döntötted el a legjobb dolgokat, nem tudod megtenni. A törvény nem azért íródott, hogy megtartsuk. Nem tudjuk megtartani. Gondoljunk arra, a Tízparancsolatot az Ószövetségben egy ember sem tudta megtartani. És jön Jézus, és százszor magasabbra teszi a normát. Mint egy ugrólécet, amit senki nem tud átugrani, és még magasabbra teszik. Hát ki tudja megtartani, hogy soha nem haragszik, hogy asszonyra nem néz? Ez nem nehéz, ez lehetetlen!

A törvény nem gyógymód, bajmegállapítás. Erre adatott. "A törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett." (Galata 3,24). A törvény nem vezet üdvösségre. A törvény tükör, amiben megláthatod magadat. A törvény az a vizsgálati anyag, amit az orvos elküld különböző vizsgálatokra, és kiderül, hogy ez is, az is pozitív. Óriási a baj! A terápia, a gyógymód nem a törvény, a kereszt. A kereszthez vezet téged a lehetetlen.

Szegény gazdag ifjú a legrosszabb pillanatban ment el. Pár perccel később meghallhatta volna: "lehetséges az Istennél." Isten nagy szava a Golgotai kereszt. Mindennel szemben, minden képességemmel, bukásommal, óemberemmel szemben ott áll a Golgotai kereszt. Ha mi elbírnánk a bunnel akaraterővel, akkor bolondság lenne a kereszt. Aki azt mondja, hogy elbirok vele, az kimondja Isten színe előtt: bolondság a kereszt, akkor miért kellett kínos halálra, kereszthalálra adni Istennek Egyszülött Fiát. Akkor csak azt kellett volna Istennek mondania: szeedjétek össze magatokat, akarjátok, fog ez menni. De nem ezt mondja, mert embereknél, - nálad is, - ez lehetetlen. De Istennél lehetséges!

Jó lenne, ha belevésődne a szívedbe: "De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt." (Efézus 2,4). De az Isten! Tudod-e most rábízni magad egészen? Uram zsebemben az alkalmatlansági igazolványom, - de Te...! Hallod ezt a mondatot? Most ne magadra nézz, ne magadban bízz. Nézz föl a keresztre, és halld a szót: "Elvégeztetett!" Amit nem tudtál megtenni, megtette érted Jézus. Vagyis azt, amit te sohasem tudsz elnyerni, megadta neked.

Jézus Krisztus odaadott élete benned az új élet. Erre bízd magad. Annyi év megmutatta, mit tudsz csinálni. Most mondd azt: Uram szeretném látni, Te mit tudsz csinálni? Azt már látom, bármilyen kegyes vagyok, mit tudok produkálni. Ugyanolyan vagyok, mint azelőtt. Tudtam magamat dicsérni, és ezzel keresztedet gyalázni. De szeretném látni a következendő időben, mit tudsz csinálni egy emberrel, aki egészen odaadja magát neked.

Olyan megdöbbentő volt egyszer, mikor valakivel beszélgettem, és elmondotta, az a vágány, amin most az életem van, a veszedelembe rohan. Most megmutattátok a másik vágányt, amelyik az örök élet felé megy. De azt mond meg nekem, hol a váltó? Hogy lehet egyik vágányról a másikra átjutni? Jó volt csendben azt mondani: a váltó - a Megváltó! Nem a döntésed a váltó, nem az amit ígérsz, fogadsz, akarsz. A váltó a Megváltó!

Szeretném, ha majd ott leszünk az Úr asztalánál, akkor talán életünkben elöször átmegy életünk vonatja a váltón. Aki sokat utazik megszokta, hallja, mikor megy át a vonat a váltón, megvan annak a zörgése. Amikor átmegyünk a váltón állomás előtt vagyunk, jó készülni.

Hallgass bele a láthatatlan világba, átmegy-e ma életed a váltón? Úgy veszed-e ma a Jézus vérét, hogy a vér töröl. Múltam nincs! Úgy veszed-e az Ő testét, - az Ő élete bennem. Nem magamban bízom már. Úgy mégy-e haza, - Uram, majd Te.

Ha ez megtörtént, rajta vagy az üdvösség sínjén, amelyik visz hazafelé.

Imádkozzunk! Uram könyörülj rajtunk, hogy életünkben először igazán megértsük keresztedet. Hogy ami nekünk lehetetlen volt, az lehetséges volt Istennek óriási áron. Jézus halála árán! A véres kereszt árán! Kérünk, könyörülj rajtunk. Talán soha nem értettük meg, vagy ha megértettük is már egyszer, olyan kopottá, olyan távolivá, üres szöveggé vált számunkra. Tedd ma újra valóságossá, hogy élek többé nem én, hanem bennem a Krisztus. Hadd tudjunk úgy továbbmenni, hogy valóban élhess bennünk, felhasználhass, megáldhass, hogy Neved dicsőíttessék. Ámen.

Biatorbágy, 1985. március 3-8

Vissza a lap tetejére>>>

KÖVESS ENGEM

Követlek, Uram

"Lett pedig, mikor mentek, valaki monda néki az úton: Követlek Téged Uram, valahová mégy!" Lk 9,57

Köszönjük Úr Jézus, hogy itt vagy és megszólíthatunk. Köszönjük, hogy Te is meg akarsz minket szólítani. Áldd meg most úgy az Igét, hogy valóban szavadat, hozzánk szóló szavadat halljuk. Kérünk egész héten úgy légy közöttünk, hogy egészen Hozzád juthassunk. Ámen.

Az egész hetünknek ez az Igéje: "Valaki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára." Ma az 57. versről beszélünk, amikor az úton "mentek", valaki azt mondta Jézusnak: "Követlek Uram, valahová mégy." Az első szó ami megragadott: "mentek". Gondoljunk arra, mi is megyünk, akkor is, ha most itt ülünk, - mert megy az idő. Amíg élünk megyünk, születéstől a halálig. Ezen az élet-úton még rajta vagyunk, nem tudjuk, kinek mennyi ideje van, nem tudjuk hogy az elején, közepén, vagy végén, - de úton vagyunk.

Olyan hamar elmúlik az út. Ez a pár nap is el fog futni, ez a kicsi út, amit együtt megyünk. Aztán megint elválnak utjaink. Egyetlen kérdés, - helyes-e az útirány, amiben vagyunk? Mondottuk, hogy születéstől a halálig, de utána hova? Tudjuk, hogy a halál nem végállomás, ott megy tovább az út. Ez a kérdés, helyes úton vagyunk-e, oda érünk-e, ahová szeretnénk?

Olyan sokszor szálltam rossz vonatra, már félórát mentem, mire észrevettem, - ez nem az a táj amit megszoktam. Jól nézz most körül, jó irányban mégy-e? Sokan olvasták a "Zarándok útját", leírja, hogy romlás városából a mennyei Jeruzsálem felé elindult valaki. Mind beleszülettünk ebbe a világba, romlás városába, de vajon elindultál-e már a mennyei Jeruzsálem felé a helyes úton? Mert most azt mondja az Ige, Jézussal ezen az úton lehet találkozni, ahol Ő is jár.

Jézus ment az úton, de nemcsak Ő ment, mentek a tanítványai is. Jézus mindig együtt ment tanítványaival, volt, hogy rövid időre elszakadt tőlük, de általában együtt mentek. Ha találkozni szeretnél Jézussal, ott találkozhatsz, ahol tanítványai vannak. Jó volna körülnézni, - itt vannak a tanítványok? - mert akkor Ő is itt van. "Ímé én ti veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig." (Mt 28,20).

Jézus felment a mennybe, de itt van Lélek szerint. A látható világból Jézus átment a láthatatlan világba, amikor a mennybe ment. Most is itt van, jelen van, mint mikor a tanítványokkal együtt ment az úton, csak éppen nem láthatóan. De eljön a pillanat, amikor majd megint átlép a láthatatlanból a láthatóba, és minden szem meglátja Őt. Ha találkozni akarsz Vele, figyeld, merre mennek, hol vannak a tanítványai, mert biztos, hogy ott van közöttük.

Biztos, hogy helyes úton vagy? Amikor rossz vonatra szálltam, vártam a következő megállót, hogy átszállhassak. Ez a hét egy megálló. Meg kellett állni a munkában. Minden igealkalom egy átszállóhely. Aki ezen a héten meglátja, hogy rossz vonaton van, van idő átszállni. Voltatok-e már úgy, hogy csak percek voltak, mind a két vonat indult.

Isten most azért hozott ide, hogy amíg a végállomáshoz nem érünk, addig tudjunk az Ő vonatjára, útjára térni.

Az Ige azzal kezdi, hogy amikor Jézus együtt ment tanítványaival, "valaki monda néki". Valaki annyit jelent, hogy akárki. Nincs megjelölve, hogy férfi, vagy nő, öreg, vagy fiatal, mindenki benne lehet, te is, én is. Még nem késő, hogy találkozz Vele. Szeretném, ha behelyettesítenéd most magad, hogy még én is jöhetek Jézushoz.

Amíg itt vagy, és amíg az úton vagy, addig jöhetsz!

Ez a valaki megszólította Jézust. Tudjuk, hogy imádságban megszólíthatom Jézust minden pillanatban, nincs akadály, hogy szóljak Hozzá. Egy énekvers így mondja: "Míg el nem megy szólj Neki." Igehirdetés közben is szólhatok Hozzá. Ahogyan ez a valaki szólt Hozzá, úgy lehetsz ma az a valaki, aki megszólítod Jézust.

Az a csodálatos, hogy Jézus hallgat a megszólításra. Emlékszünk a vak koldusra, mikor azt kialtotta: Jézus könyörülj rajtam, - és Jézus megállt. Egy vak koldus szavára megáll, és a tiedre is megáll, ha tényleg imádkozva szólsz Hozzá.

Étkezés előtt mindig megállok egy percre, ha imádkozni akarok. Sokan azt hiszik, nem tudom, mit kell imádkozni. Azért állok meg, hogy gondoljak arra, itt van előttem Jézus, Hozzá szólok. Nemcsak a levegőbe mondok egy imádságot, valakivel beszélek.

Jó volna, ha megállnál egy percig és átgondolnád, kihez beszélek, és mit mondok Neki? Ha csak úgy mondom, hogy nem gondolok rá, azt nem hallja. "Mivel ez a nép csak szájával közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lett." (Ézs 29,13). Jézus akkor hall, ha szíved benne van abban a mondatban, amit kérsz.

Egy nagymama mesélte el, hogy kis unokájának, amikor már néhány betüt le tudtak írni az első osztályban, szavakat kellett formálni. A kislány azt írta néhány soron keresztül, hogy ima. Megnézte a tanítónő és azt mondta: miért ezt írtad? - írd azt, hogy íme. És ki kellett radirozni. De a kislány olyan mélyen belevéste a betüket, oldalakon keresztül megmaradt, hogy ima, ima.

Olyan kedves volt ez nekem, és azt mondtam: bár életem minden lapján ott lenne ez a szó, hogy ima. Napközben is, kicsi dolgokban is minden át volna nyomtatva ezzel: ima, ima. Olyan jó volna, ha ott volna szívetekben, mikor beszéltek az Urral, ahogy múlnak az órák, napok, hogy szólok Hozzá, mindig újra megszólítom Őt.

Valaki azt mondta Jéusnak, - Követlek Uram, valahová mégy. Így hangzik a rövid ima, - követlek! Ugye értitek, hogy ennek az embernek az életében ez döntést jelentett. Sokféle ima van. Uram könyörülj rajtam, mondta a vak koldus. Tisztíts meg engem, - mondták a bélpoklosok. Jézust lehet segítségül hívni, - gyógyítsd meg a lányomat, - mondta egy asszony. A fiam gonoszul gyötörtetik, - mondja egy apa.

Sokféle ima elhangozhat. De ez másféle ima volt. Nem segítségül hívás, hanem egy döntés. Ez a valaki azt mondta el Jézusnak, ami eldőlt benne: Követlek Uram!

A sok kérő imádságod mellett elmondtad már ezt Jézusnak? Elmondtad-e igazán szívből, komolyan, - Követlek Uram!

Milyen nagy dolog ez. Tulajdonképpen az átszállást jelenti, ahogy az előbb mondtam, nem úgy akarok továbbmenni, mint ahogyan idejöttem. Nyomodban, utadon kívánok járni ezentúl. Méghozzá azt is mondta: Uram! Nemcsak hogy követlek Téged, hanem Uram. A megtérés három szó: állj, hátra arc, indulj! Ő ezt egy szóban mondta el, - követlek.

A bun gyökere az önállóságunk. Az Efézusi levélből elolvasom azt az igét, ami az imaheti alkalmon nagyon megrázott. "Akik között forgolódtunk mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és gondolatnak akaratját, és természet szerint haragnak fiai voltunk, mint egyebek is." (2,3).

Kik a harag fiai? Akik a testnek és gondolatnak akaratját cselekszik. Tehát ha kigondolok valamit, hogy ma ezt fogom csinálni, harag fia vagyok, mert a saját gondolatom szerint cselekszem.

Annyira megdöbbentett, mert azt mondtam: nem arról van szó, hogy loptál, hazudtál, csaltál, öltél, hanem hogy éltél a saját gondolatod szerint, és még mindig aszerint élsz. Egyszeruen semmi rosszat nem tettem, és mégis harag fia vagyok. Gondoljátok el, most az egész életetek ítélet alatt áll, mert azt csináltad, amit a legjobbnak láttál. A házasságod kigondoltad, jó lesz, akartad, és véghezvitted. A gyermekeid is így születtek. Ennyit akartunk, és ennyi lett. Cselekedted a gondolatnak akaratját. Nekem igy lesz jó.

Az Ige efölé az élet fölé odaírja, hogy haragnak fiai. Isten haragja van rajtad. A Római levél élesen beszél erről: "Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége, és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják." (Rm 1,18). Lélegzet visszafojtva néztem, - lehet Istent feltartóztatni? Lehet, - a magam akaratával. Isten nem fog kényszeríteni akaratára, csinálhatod a magadét, csak feltartóztatod az Istent, és csodálkozol, hogy tönkremegy az életed.

Jó akarat, ígyekezet, nem mondom, hogy rosszat akartál. A legtöbb ember a legjobbat akarja, csak nem tudja, mi a legjobb. Csinálja a maga akaratát, és egy életen keresztül feltartóztatja Istent.

A múltkor egy nagyon jó asszonnyal beszélgettem, aki mindenkin segített, mindenkinek adott. Azt kérdeztem, - mit gondolsz, ha a tékozló fiúnak, aki már eljutott a disznók vályujáig, és jön egy jó asszony, és rántottcsirkét hozott volna neki, vagy valami finom ebédet, - jót tett volna vele? Feltartóztatta volna Istent. A tékozló fiúnak tovább kellett volna nyomorognia, amíg újra olyan állapotba jut, hogy elinduljon haza, az atyai házhoz.

Talán megérted most már, hogy jókodásainkkal feltartóztatjuk Istent. Lehet valaki közel volt már, hogy az Úrhoz jusson, és te kisegítetted. Megveregetted saját válladat, - milyen jó ember is vagyok. Cselekedted a gondolatnak akaratját, - jó gondolat, jó akarat, - de feltartóztatja Istent.

Lehet ezt látta meg Pál, amikor Jézus szembejött vele, és azt mondta, - Én vagyok Jézus, akit te kergetsz. A hívő ember a sok jóval amit csinál kergeti Jézust? Pál megvolt győződve, a legjobbat csinálja, amikor ezt a szektát üldözi. Jó volna, ha ezen a héten úgy találkoznál Jézussal, hogy meglátnád, kergettem Jézust a jókodásaimmal, és feltartóztattam Istent a magam és mások életében.

Pál kimondja a döntő mondatot, - a megtérésnek egyetlen döntő mondata van, - mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Egy lépést sem tovább innen. Ha akarod visszamegyek Jeruzsálembe, vagy Damaszkuszba. A találkozás helyétől egy lépést sem tovább. Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?

Pál abbahagyta a rossz vágányon való menést. Ő kimondta ezzel azt, amit ez a valaki kimondott: Követlek Uram, valahová mégy! Mindegy merre, nem én döntök, egyben döntöttem: Követlek Uram, valahová mégy!

Tudod, hova megy Jézus? Biztos sokan olvasták azt a regényt: Quo vadis? Hová mégy Uram? Kérdezted-e valaha, - hová mégy Uram? Mert megkaptad volna a választ.

Jézus születése pillanatától egyetlenegy helyre ment, - a keresztre. Születésétől addig a percig, míg fel nem feszítették a keresztre, ez volt az útirány. Aki kimondtad könnyelmuen, hogy követlek téged, szolgád akarok lenni, - oda is követni akarod?

Jézus így mondja azoknak, akik könnyelmuen követni akarják: "Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és úgy kövessen engem."(Mt 16,24). Tudod mi a kereszt? Jézus kivégzési eszköze. Az, amin Őt kivégezték. Ezt kellett fölvennie. Ha követni akarod Őt, akkor mondj önmagadra, kényelmedre, mindarra ami te vagy, mond ki a nemet, tagadd meg magad, és vedd fel keresztedet.

Lehet, hogy egy ember, aki kibírhatatlan, a te kivégzési eszközöd. Lehet, hogy bizonyos körülmények. Lehet, hogy egy betegség. Felvenni annyit jelent, - elvállalni, elfogadni. Nagyon kérlek, ma lásd meg, ez az út az óembered, természeted, testi életed halálához vezet, ha követni akarod Jézust. Erre van meg a kivégzési eszközöd, és ezt dobálod le magadról mindig.

Azt mondja az Ige: összetörtétek a fajármot, adok néktek vasjármot. Olyat, amit nem tudsz összetörni. Lehet, hogy emberektől meg tudsz szabadulni, de ad az Isten olyan betegséget, vasjármot, amiből nem tudsz kijönni.

Ma nagyon kérlek, ha ki akarod mondani az Úrnak, hogy te vagy az a valaki, aki követni szeretnéd, ahová megy, - gondold meg előbb, vess számot a költségekkel. Mert az óembered, a természeted, annak aki te vagy, aki az élvezetet, a kényelmet keresed, annak a halála.

Eldől-e ezen a héten a szívedben, - Követlek Uram, valahová mégy. Bele fogsz halni, biztos. Az a régi természeted, akit annyira szeretsz, annyira imádsz, annyira igazolsz, bele fog halni.

Akarod-e?

Imádkozzunk! Uram követésednek mindig csak azt az oldalát láttuk, hogy micsoda öröm, micsoda boldogság. És ez így igaz. Áldalak azért, hogy senkivel nem cserélnék, aki nem indult el igazán ezen az úton. Köszönöm, hogy most az elején megmondtad világosan, ez az út a természetem, a szokásaim, az igazam, a jogaim halálához vezet. Köszönöm, hogy mégis mondhatom ma reggel újra, és hátralevő életemben, - Követlek Uram, valahová mégy. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Nincs barlang, nincs fészek

"És mondta néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az Emberfiának nincs fejét hová lehajtania." Lk 9,58

Uram, hálát adunk döntésre hívó szavadért. Kérünk, áldj meg minket, és áldd meg az Igét. Szeretnénk arra kérni, hogy személyesen szólj hozzánk, hogy megérthessük, ez az, amit nekünk mondasz. Hadd tudjunk szavadra nyíltan, őszintén válaszolni. Áldj meg így bennünket, Nevedért. Ámen.

Életünk útján lépésről-lépésre haladunk előre, csak az a kérdés, milyen az élet-útunk? Ördög választotta út, vagy Isten választotta? Azt is szeretném kérdezni: megszólítottad az Urat magadban, csendben? Kimondtad-e, amit itt valaki az Igében mondott: "Követlek Uram, valahová mégy."

Jézus mindig válaszol. Ennek az embernek is válaszolt, függetlenül attól, hogy milyen gondolatok voltak a szívében. Sokszor ámulva nézem, hogy Jézus a farizeusoknak is válaszol a legfurcsább kérdéseikre, pedig tudja, mi van a szívükben. Sokszor vagyok úgy, hogy nem válaszolok kérdésekre, mert tudom, hogy mi van mögöttük. A tanítványok sokféle kérdésére is válaszol Jézus, ami mögött saját hiúságuk és büszkeségük van. Gondoljatok bele abba a szeretetbe, ami a vak koldusnak, a bélpoklosnak, az ellenségeinek is válaszolt.

Jézus egyvalakinek nem válaszolt, - Heródesnek, aki sok kérdéssel kérdezte, mert nagyon szeretett volna választ kapni. A Biblia szerint Jézus némán állt Heródes előtt, nem szólt egy szót sem. Mert Heródes egyszer már döntött Isten ellen, amikor Keresztelő Jánosnak fejét vétette. Vannak döntő pillanatok, amikor valakinek lejár a kegyelmi ideje. Nem tudom, Heródes gondolt-e arra, hogy Jézus hozzá többet már nem szól.

Életbevágóan fontos, hogy ezen a héten mit mondasz, és hogyan döntesz. Nem olyan egyszeru dolog ez, hogy Isten most idehozott titeket, és szól hozzátok. Nem biztos, hogy lesz még ilyen lehetőség többször életetek folyamán. Sok ember azt gondolja: majd legközelebb. Jöhet egy agyvérzés, vagy baleset, és nincs legközelebb. Nem tudsz többé értelmesen gondolkozni. Becsüljétek meg Isten szavát, megszólítását.

Értsük meg, mit jelent az, hogy Jézusnak még szava van számunkra. Jó volna olyan szívvel figyelni, mintha ez lenne Jézus utolsó szava hozzád. Nagyon sokszor hirdetek úgy Igét, mintha ez lenne az utolsó, amit elmondhatok még ezen a földön. Mintha soha többé nem tudnék beszélni. Hallgasd úgy, mintha soha többé nem hallgathatnád világosan, amit az Úr mond.

Ha Isten válaszol, figyelj oda teljes szívvel! Ma reggel azon gondolkoztam: Pilátusnak válaszolt-e Jézus? Kezdetben igen, egy ponton túl nem. Talán amikor eldőlt Pilátusban, hogy odaadja Jézust, ott közben Jézus elhallgatott. Ha még kegyelmi időben vagy, várhatod, hogy Jézus szóljon hozzád.

Ennek a valakinek, ennek az akárkinek Jézusnak az a válasza, - személyesen neki és nem a többieknek: "A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs fejét hová lehajtania." Miért ez a személyreszóló válasza Jézusnak? Miért pont ezt a két állatot választja? Sokféle állatnak van barlangja, fészke, búvóhelye, - miért pont a róka, és az égi madár? Úgy érzem, személyreszóló válasz, senki nem érthette, csak aki kapta.

Amit Jézus neked válaszol, az csak neked szól. Soha ne válaszolj Isten helyett, ha emberek kérdeznek. Sokszor megtettem, hogy saját fejem szerint válaszoltam, és valaki nem kaphatta meg az isteni választ. Senki nem tudja, mit kell válaszolni. Ha valaki kérdez, utald tovább a kérdést, - Uram válaszolj, nem tudom mi baja van, mit akarnál neki mondani. Nehogy saját bölcsességünk, hívő tapasztalatunk alapján válaszoljunk. Nagyon sok ember azt válaszolja, amit neki mondott az Úr. Úgy vagyok ezzel, mintha valaki a gyógyszerét adja tovább, és lehet, hogy az illetőnek egészen más baja van, mint neki.

Nagyon szeretem az Urat, hogy úgy lehet ránézni, mint egyedüli orvosra, aki biztos kézzel odanyúl, ahol a baj van. Nem kisérletezik, nem keresgél, azonnal rátapint a bajra. A vérfolyásos asszony is sok orvostól sokat szenvedett. Hány ember van, aki hívő orvosoktól szenvedett. Sokan túrták már fel belsejét, ide-oda forgatták, de megoldás nem volt. Engedd el magad ezen a héten, hogy Jézus odanyúlhasson, ahol a baj van, mint ennek az embernek is, hogy ezt a két állatot mondta. Nem medvét mondott, - rókát.

Az ember nagyon sokszor, és a legtöbb ember róka-természetu. Nemcsak ravasz, ügyes is. Láttatok már rókabarlangot? Nálunk mindig elvitték a rókák a csirkét, sokat küszködtünk velük. A rókát nem lehet csapdába csalni. A szomszéd bácsink mindig csapdát csinált, és húst kért bele. A róka lábával ügyesen félretolta a csapdát, és a húst megette. Már úgy kértem, ne csináljon több csapdát, hisz minden róka idejön előfizetéses vacsorára. Tudják, hol találják meg és jönnek.

Soha nem hittem, hogy a róka ilyen ügyes állat, hogy nem lehet megfogni. Minden más állat könnyen belemegy a csapdába. Egyszer elmentünk az erdőbe a barlangjához. Akkor jöttünk rá, hogy kutyával is nehéz megfogni. Rengeteg kijárata van. Míg az egyiken beeresztjük a kutyát, a másikon, harmadikon kimegy a róka. Olyan ügyes, mint az óemberünk. Barlang annyit jelent, hogy búvóhely. Lelkileg olyan búvóhelyeink vannak, ha meg akarnak fogni bennünket, öt kijáratunk is van, amin kicsúszunk. Lelkileg megfoghatatlan vagy. Sokszor szerettek volna már megfogni, körülkerítettek, de mindig volt egy kijáratod, amin elslisszoltál.

Isten Szentlelke évtizedek óta keres, hogy igazán megfogjon, de ott a róka-barlang, rengeteg kifogás, okolás, indokolás, nem tehetek róla, más volt az oka. Érzed, mennyi kijáratod van? Sokszor majdnem megfogott már az Ige, de az utolsó percben mindig volt egy luk, amin váratlanul kimenekültél Isten kezéből, a Szentlélek világosságából.

Valakivel a régi buneiről beszélgettünk, és olyan ügyesen, olyan védelmi rendszert épített fel, hogy bárhol nyúltam hozzá, mindig volt egy szava. Azt mondtam: ne haragudj, tíz év óta igazolod magad ezzel a bunnel szemben. Isten Szentlelke mióta vár, és te mindenre tudsz választ adni. Az ember érezte, hogy mindent átgondolt, mindenre volt válasza.

Nem te vagy-e az az ember, akinek bármit mondanak, mindig tudsz válaszolni? Mindig lesz egy kibúvód, amikor azzal bujsz ki, hogy engem bántanak. Testvér, a magad lelkével játszol! Isten nem ezért akar utolérni, hogy kivégezzen, hanem, hogy megmentsen.

Biztosan sokan olvasták a Foglyok Angyalát. Mindig olyan megrázó nekem, mikor Wrede Matild egy szökött fegyencnek, akit Kaponennek hívnak, aki kegyelmet kapott, és Matild utána küldi a szabaduló levelet. Lovas futárok keresik Kaponent Finnország sztyepéin, hallja is a lovak lábainak dobogását, de egyre beljebb húzódik a szökött rab, mert azt hiszi, hogy az ítélet keresi. Pedig a kegyelem kereste. Végül odajut Matild, - szegény Kaponen, élhetett volna, és meghalt a pusztában, mert attól félt, hogy az ítélet keresi.

Testvér, el ne búj az Isten szeretete, kegyelme elől, amikor keres téged. A rókáknak barlangjuk van, - neked is? Sok kijáratú, magad és mások előtt is igazolt barlangod. Hajlandó vagy-e a bújócskát abbahagyni? Látod, ez az ember régen Jézussal jár már. Ismerte Jézus, azért mondja neki, hogy a rókáknak barlangjuk van. Lehet, neked is teljesen kiépitett védelmi rendszered van, - mint a rókáknak, - az Isten tervei ellen.

A másik amit mond Jézus, a fészek kérdés. Azt mondja az Ige, hogy az Emberfiának nincs. Nincs barlangja, nincs fészke, nem fog védekezni soha, ha vádolják. Száját sem nyitja meg Jézus, mindent tehetnek vele. Tudjátok, az ember gyerekkora óta vágyik a puha, meleg fészekre. Hányan mondják el: soha nem volt otthonom, soha nem szeretett senki. A szívem most is a puha fészket keresi, mint ahogy a madár is keresi a puha tollasat.

Az Ige azt mondja: a maradaraknak fészkük van, az Emberfiának nincs. A fészek a kényelem. Nagyon sokszor hihetetlenül vágyunk a kényelemre. Nagyon sokszor éppen akkor, mikor igealkalomra szeretne menni valaki, akkor olyan fáradt, hogy pihenni kell. Mindenféle kifogásunk van: az orvos is azt mondta, hogy pihennem kell. És építi az ember magának a fészket, a szobát, hogy otthonos, kényelmes, hangulatos legyen. Mit tettél már azért, hogy igazán otthonod legyen? Egy asszony sírva panaszolta: mindent megcsináltam, lógó virágok, felső világítás, csak éppen szeretet nincs köztünk, veszekszünk, haragszunk, és nem vagyunk igazán otthon.

Talán te is megpróbáltál már mindent. Persze, van, ahol testileg ott az otthon, szeretjük egymást, senki nem akar elmenni otthonról, ott vannak gyerekek, unokák. Talán van fészked, amiben jólérzed magad. Végre van saját konyhám, van saját otthonom. Lehet, nagyon sokszor ez tart vissza az Úr követésétől, az otthon, a család, az unokák. Nagyon sokszor válhat ez is idegen istenné,- vigyázz! Aki Jézust akarja követni, annak nincs fészek.

Nagyon sokszor, amikor a fészek már kialakult volna, akkor történik valami. Egy asszonynak a gyerekét érte baleset, az egész fészek pillanatok alatt tönkrement, senki nem kívánt otthon lenni, a holmiját sem tudták látni, állandóan siratták. Egy pillanat alatt felborult a fészek. Gondolj arra, - van neked fészked?

Valaki elmondta: van egy bizonyos fajta madár, amelyik, mikor a fiókák már olyanok lesznek, hogy szállniuk kellene, az anyamadár szétbontja alattuk a fészket, mert különben soha nem repülnének ki belőle. Lehet, hogy alattad is egyszer majd szét kell bontani a fészket. ne haragudj akkor, ne szorítsd ökölbe a kezed, hogy miért? Az Úr megmondta: annak, aki Őt akarja követni, nincs fészek. Szeretném, ha most meglátnád az egész élvezeti életedet. Itt dönteni kell, vagy-vagy.

Fiatal, húszonéves voltam, nemsokkal a megtérésem után, utaztam a vonaton, tavasz volt, katonák énekeltek, jóillatú levegő árasztotta el az egész fülkét. Egyszer csak megcsapott fiatalkori életemnek sok-sok kívánsága, olyan, hogy szerelem, - élet. Akkor azt mondtam: most választani kell. Vagy ez az öröm kell, vagy a tiszta, szent, igazi, amit megtérésemkor ismertem meg. Megéreztem a kristálytisztát, azt az örömöt, amire azt mondtam: ezért érdemes élni. Megéreztem az Úr szeretetét. A másik oldalon a meleg, fülledt, egy kicsit szennyes érzelmi életet. Akkor megráztam a fejem és azt mondtam, - nem figyelek oda, nem kell.

De érzitek, hogy mennyire átfogja az embert ez a légkör, egy szerelmes ének, orgonaillat, tavasz, élet. Az Úr akkor azt mondta nekem: vagy-vagy. És döntenem kellett. Egyszer majd neked is mondja az Úr, és akkor nem lesz többé is-is. Családi meleg, talán mindaz, ami neked a fészek. A másik oldalon pedig az az élet, amelyik mindent az Úrért tesz, és amelyik kimondhatatlanul boldog.

Ma reggel eszembejutott Habakuk próféta könyvének végén a "de öröm", ahogy elmondja az Ige, hogy mi minden lesz külsőképpen, és utána mondja: "de én örülni fogok az Úrban" (Hab 3,17-18). A "de öröm" mindennek ellenére öröm. Nem azért, mert megvan a fészek, hanem, mert örvendezni fogok az Úrban. Ha az örömöd nem független attól, amid, és akid van, akkor az nem igazi. Mert egy pillanat alatt elveszhet. Kaphatsz olyan örömöt, ami mindentől független. Minden megcsalhat, és tönkremehet, "de" én örülök. Milyen jó volna, ha ezt az életet találnád meg.

Jézus követése a barlangodba, a fészkedbe kerül. Ha te vagy az a valaki, akihez most személyesen beszél Isten, akkor te ma döntesz: barlang és fészek, - vagy Jézus követése.

Aztán csak egy mondatot mond magáról Jézus: "Az Emberfiának nincs fejét hová lehajtania." Neki igazán nem volt, tudod, hogy nem volt otthona, nem volt semmilye, de volt Atyja. Ezen a földön nem volt fejét hová lehajtania, de Isten szívére odahajthatta bármelyik pillanatban, amikor magányos volt, amikor mindenki elhagyta. Isten neked is kínálja az Ő szeretetét, azt, ami után minden ember vágyik. Kínálja azt a védettséget, ami csak nála van. Ha Jézust megismered, eljutsz a téged körülölelő szeretetbe, ahonnan már nem vágyódsz sehova.

Emlékszem életem egyetlen időszakára, nem volt hol laknom, jártam az utcán, megállapítottam: mindenkinek van lakása, de otthona nincs. Nekem van otthonom: hazám a menny. Neked is? Az Úr ezt kínálná ma mindnyájunknak. De szeretném, ha most meglátnád, Jézus ezt is elvesztette, az Atyát is. A Gecsemánéban Őt is odaadta, hogy neked ne kelljen odaadnod. A kereszten Atyja sem volt már. "Én Istenem! Én Istenem, miért hagytál el engemet?" Ezt embernek soha nem kell kimondani. A buneidért hagyta el Őt az Atya. Téged soha nem fog elhagyni, ha igazán megtalálod a Jézus Atyaját, akkor neked mindig lesz, ahová lehajtsd fejedet. Akkor neked mindig lesz otthonod, ha mindent elvesznek is tőled, és ha minden semmivé lesz is, te akkor is örvendezni fogsz az Úrban.

Szeretném, ha megértenéd, mibe került Jézusnak, amit neked most kínál. Mondod-e ma: "Követlek Uram, valahová mégy."

Imádkozzunk! Bocsáss meg Uram, hogy olyan sokszor barlangba menekülünk. Kérünk, könyörülj ma rajtunk, amikor utolér ítéleted, segíts, hogy sehova ne fussunk, csak Hozzád, az egyetlen helyre, ahol védelemben lehetünk. Uram, olyan régen keresel már, olyan régen vágyódsz már utánunk, olyan régen hiányzunk Neked. Kérünk Úr Jézus, hadd merjünk ma Hozzád menni, hogy megölelhess. Hadd mondjuk ki az egyetlen igazi szót, amit kimondhatunk teljes szívünkből: Atyám, vétkeztünk. Abban a pillanatban otthon vagyunk, ölelő karjaidban vagyunk egy életre, egy örök életre.

Úr Jézus, segíts, hogy ne legyen kibúvónk, hadd tudjunk igent mondani Neked, hogy elfogadhass, hogy megáldhass, hogy egészen a Tieid lehessünk. Nevedért kérünk. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Nincs temetés

"Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát." Lk 9,59-60

Hallottad Uram, hogy csak a szánk énekelt, vagy már a szívünk is. Kérünk azért, ha ez az ének valóság volt most, akkor cselekedd meg velünk. Segíts, hogy ne is akarjuk mostmár elrejteni azt, ami bun az életünkben. Kérünk azért Úr Jézus, hadd találjuk meg benned igazán a kegyelmet, az új életet. Kérünk könyörülj rajtunk, hogy cselekedhess ma bennünk neved dicsőségére. Ámen.

Ebben az Igében egy másik emberről van szó. "Monda pedig másnak: Kövess engem." Ezt a másik embert Jézus szólítja meg. Az első nagy különbség, hogy nem ő mondja, hogy "Követlek Uram!" hanem Jézus mondja: "Kövess engem!" Érzitek milyen nagy ereje volt ennek a szónak Jézus száján? Gondoljátok el, Lévi ott ült a vámszedő asztalnál, és csak két szót hallott: Kövess engem! Otthagyta mindenét, az asztalt, a pénzt, meg sem olvasta, nem csinált zárlatot, otthagyott mindent, és követte Jézust.

Emlékeztek Péterre, és a halász tanítványokra, ott is elhangzott ez a mondat: "Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz." (Lk 5,10). Otthagyták a hajót, hálót, szüleiket, és követték Jézust. Most itt ezt az embert szólítja meg Jézus: "Kövess engem!" Voltál-e már úgy, hogy azt érezted, téged szólított meg Jézus?

Milyen nagy dolog, és milyen különbség van a kettő között, amikor valaki maga ajánlkozik, vállalkozik, és amikor hívják az útra. Így mondja Jézus Krisztus: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon." (Jn 16,16).

Ennek is csodálatos mondatot mondott Jézus. Érzitek, milyen hatalma lehetett ennek a hívásnak: "elmenvén hirdesd az Isten országát." Azt is elmondja Jézus, hogy mire választotta ezt az embert. Mi lenne, ha neked mondaná ma, ha feléd hangozna ez a mondat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.

Látjátok ez a hívás hangzik ma is. Isten ma is szólít meg embereket. És erre ennek az embernek a válasza: "Uram engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek."

Az első amit mondani szeretnék, ha Isten hív, nincs "előbb". Ennél nincs fontosabb dolog. Bár igazán megértenétek, nincs ami előbbvaló lenne ennél. Pedig nagyon tiszteletreméltó dolgot mond, komoly dolgot mond, apját akarja eltemetni. Nem azt mondja, élni, szórakozni akarok, vagy gyerekeimet felnevelni szeretném, ami nekünk a célunk. Nem saját kicsi céljait, nagyon komoly dolgot mond, még a katonaságtól is elengednek, még a határon is átengednek ezzel, hogy eltemessem halottamat.

Jézus erre is azt mondja, - nincs előbb. Ez azt jelenti, hogy a világmindenségben a legfontosabb dolog, hogy hirdessék az evangéliumot. Mert ezen keresztül jutnak emberek életre. Ennél fontosabb nincs. Ezért mondja Jézus azonnal, amikor azt mondja: engedd meg előbb, hogy elmenjek, - világosan és azonnal azt mondja Jézus: a halottak temessék halottaikat.

Próbáljuk megérteni ezt a mondatot. Beszéltünk már arról, hogy mindnyájan halottan születtünk. Akinek nincs új élete, az lelkileg halott. Sokan tudjuk már, hogy van új életünk. Akiknek nincs új életük, Isten Igéje szerint halottak. Valaki azt mondotta: vigyázz, nem úgy oszlik meg a falu, hogy egyik oldalon itt a falu, másik oldalon a temető, itt a halottak, ott az élők.

Mikor Jézus beszél Mártának Lázárról azt mondja: "Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is él az." (Jn 11,25). Tudod te, hogy Jézus az élet? És akiben nincsen Jézus, az élet sincs meg abban. Aki még nem fogadta be Jézust, Isten előtt halott. Abban a pillanatban, ahogy valaki meghal, a teste már csak anyag. Amint kiköltözik belőle a benne lakó, már csak anyagot tesznek be a koporsóba. Az már nem az illető, csak a ruhája. Van aki sokat rendelkezik afelől, hogyan temessék el. Nem mindegy, hogy a ruhámmal mit csinálnak, ha már nem leszek benne?

Nálad élő van belül, vagy az a halott lélek, amelyikben nincsen élet? Nagyon komoly, és nagyon világosan eligazító mondat ez. A halottak, a lelkileg halottak temessék az ő halottaikat, akik testileg haltak meg. Azok foglalkozzanak temetéssel, halottakkal. Van ennél fontosabb dolog! Még vannak menthetők. Ne azokkal foglalkozz, akiknek lejárt a kegyelmi ideje.

Ha nagy baleset történik, és jönnek az orvosok, nem azokkal foglalkoznak, akik meghaltak, hanem azzal, aki még él. Akik szenvednek azokkal foglalkoznak. Aztán majd eltemetik a halottakat, azokat már csak temetni lehet. Érted már mi a surgős ebben az életben? - azokat menteni, akik még menthetők.

Ha úgy érzed, hogy életet nyertél, akkor neked az a dolgod ebben a világban, hogy mentsd azokat, akik még menthetők, akik még kegyelmi időn belül vannak, akikkel még történhet valami. Nem hozott volna el az Úr, ha már nem lehetne segíteni rajtad. Gondolj arra, te még menthető vagy. Akit pedig arra hívott el az Úr, mint ezt az embert is, hogy hirdesse Isten országát, az ne a halottakkal foglalkozzon, hanem az élőkkel.

Azoknak szeretném mondani, akik évekig sirattak egy-egy halottat, és lelkileg nem képesek felállni a koporsó mellől, akik állandóan temetőbe járnak, folyton arra gondolnak, körülöttük pedig az élők el fognak veszni. Azzal foglalkozom aki meghalt, azt siratom, és körülöttem az élők elvesznek, akiket még menteni lehetne.

Addig szeress, szolgálj, tegyél meg értük mindent, amíg lehet, amíg élnek. Gondolj arra, mennyire nem törődsz velük, mennyire nem fontosak neked, mennyire nem mented a lelküket. Az Úr ma világosan eligazít ebben. Vannak köztünk, akiket megszólít most, - te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát szóval, élettel. Nem kell ahhoz szószékre kerülni, hogy Isten országát hirdesd. Családodban, környezetedben hirdetheted. Ez a nagy lehetőséged megvan. Értsük meg, halál után nincs már megtérés, a testi halál után nincs lehetőség bejutni Isten országába. Ez a lehetőség lezárul. Gondolj saját életed idejére, amelyikről nem tudod, hogy mikor zárul le, és akkor már nem tudsz megtérni.

Isten Igéje kétféle életről, és kétféle halálról beszél. Arról az életről ami a földön folyik, az életem ideje, és arról az életről ami örök, amit most befogadhatok. Aki Jézust befogadja, testi életébe befogad egy örök életet. Ha leveti ezt a testet, az örökélet folytatódik. Van-e neked olyan életed, amelyikről tudod, hogy nem hal meg?

Persze a halál is kettő, az a történés, amikor valakinek a testi élete élhet már, és az a halál, amelyik megint örök, ami benne van. Vagy örök élet, vagy örök halál, örök kárhozat, örök borzalom.

A naini ifjú történetében megy a halottasmenet, élén visznek egy halottat. A halottak temetik a halottat. Tulajdonképpen az egész élet semmi más, mint egy halálmenet. Születésünk pillanatától belekerülünk ebbe a menetbe. Megy az örök halálmenet, és egyszer te leszel ott az élen. Egyszer utánad fognak menni és sírni, mint a naini ifjú után. Fiatal volt, senki nem gondolta, hogy meghal. Nem kor, nem sorrend kérdése ez, hogy hány éves vagy. Itt egy fiatal halott van a menet élén, és utána mennek a sírók.

Érdekes, a halálmenet találkozik az élet menetével. Az élén Jézus Krisztus, egy élő, aki elmondja, - én vagyok az élet! Az egyetlen élő, egy olyan élő, aki tovább tudja adni az Ő életét. Úgy érzem, ahogy most itt a szobában vagyunk, hogy ott vagyunk Nain város kapujában, ahol a kettő találkozik.

Mondtam, hogy vannak átszállóhelyek, ahol a magam útjáról átléphetek Isten útjára. Vannak olyan helyek, pillanatok, amikor csak egy lépés. Ezen a héten itt a nagy lehetőség a találkozásra. Itt van Jézus, itt vannak a tanítványai, megy az élet-menet, és te még a halámenetben vagy. Benned még nincs új élet. Még nem vagy úgy, mint a naini ifjú, hogy téged visznek, de benne vagy a koporsóban.

Azt mondtuk, hogy ez a test egy koporsó. Belül vagy élő van, vagy halott. Itt megtörténik a nagy csoda, Jézus megállítja a halálmenetet, és érinti a koporsót. Lehet, hogy már téges is érintett, már volt úgy, hogy azt érezted, most hozzám szól Jézus. Az érintés annyit jelent, lelkileg ez most nekem szól. Hozzám szól Isten, engem érint az Ige. Azután megszólal Jézus és azt mondja: "Ifjú, néked mondom, kelj fel!" (Lk 7,14). Lehet egy halottnak parancsolni? Hát hogy-hogy beszél Jézus egy halottal?

Látjátok ez a csoda, az Ő szava teremtő szó, és ha most neked mondja, a benned levő halott léleknek mondja, - neked mondom, - akkor most engedhetsz. Az Ige azt mondja: felült a halott. A benned levő halott lélek megmozdulhat. Tapasztaltad már, hogy valami mozdult benned, amit eddig sosem éreztél? Függetlenül az akaratomtól, elhatározásomtól valami mozdult bennem. Akkor nálad megmozdult a halott. Hányan mondták, - soha ilyet nem éreztem, valami történt bennem. Egy olyan érzés, olyan gondolat, ami eddig soha nem volt bennem.

Bár lennének sokan közöttünk, akikben valami már mozdult. Nagyon kérlek, ellene ne állj ennek a munkának. Isten teremtő munkáját ne próbáld magadban visszafojtani, hogy nem, nem. Talán parancsot is kaptál már, hogy ezt tedd, mondd el, imádkozz. Valaki azt mondta, magam sem tudom miért szólaltam meg, akaratomon kívül kezdtem el imádkozni. Én sem akartam imádkozni, szégyeltem is utána, mert folyt a könnyem. A szememből folyt a könny, a nyelvem mondott egy mondatot, utána hamar fölkeltem, kimentem az ajtón, nehogy valaki megszólítson és azt higgye, hogy megtértem, eszem ágában sincs.

Vigyázz, az óembered ellenkezésével meg ne folytsd a mozduló új életet. Olyan ez, mint mikor terhes egy asszony, és először érzi magában a mozduló életet, és tudja, ez nem a gyomrom, nem a beleim mozgása. Tőled független pillanat, a koporsón belül, a testemen belül egy élet mozdul. Szeretnélek kérni, ha ez megtörtént, adj hálát szívedben, - köszönöm Uram, - élet!

Dunaújvárosban hirdettem Igét, egy asszonynak a férje kórházban volt, minden nap látogatta. Az orvosok azt mondották, semmi nem fog rajta segíteni. Aztán egy nap ragyogó arccal jött haza, nyakamba borult, imádkozzunk, adjunk hálát, képzeld, a férjemnek fáj a lábaujja. Érezett, - ez már élet.

Nem kellemes, ha valakinek fájni kezdenek a bunei, - de életjel. Valami eszembejut, fáj ahogyan viselkedtem, amit csináltam. Istenem, - élet a halott testben. A gyógyulás első jele, mozdul az élet. Örülj, bármennyire fáj is. Talán kellemetlen dolgok jönnek elő, amiket az ember teljes erővel próbál visszanyomni, erre nem akarok emlékezni, hogy jön ez most elő? Talán egy gyermekgyilkosság, - hiszen egyszer már elfelejtettem. Talán gyermekkorod paráznasága előjön és fáj, nem tudom elfelejteni.

Érted már mit jelent, hogy Jézus illeti a koporsót, és megszólal, most már nem veled beszél, hanem az akaratoddal. Nem a lényeddel, hanem belül a lelkeddel: neked mondom, kelj fel! - és megmozdul a halott. Bár megtörténne veled, akár fájdalmas, akár örömteli, olyan mindegy, csak mozdulna az új élet benned. Így mondja az Ige: "És felült a megholt, és kezdett szólni; és adta őt anyjának."(Lk 7,15). Isten valakikért támaszt fel téged, azokért, akikhez majd küldeni szeretne. Emlékszem, amikor megértettem, hogy engem miért támasztott fel. Wrede Matildot a foglyoknak adta, Müller Györgyöt az árváknak. Akit Isten feltámaszt adja valakinek, akikért történt az, ami történt.

Téged kiknek adott? Tudod azt, hogy nem azért támasztott fel, ha életet nyertél, hogy élj tovább magadnak. Az új életed valakié, valakiké.

Mozdult-e már a szívedben? Olyan jó volna, ha egy kicsit gondolnál erre, és kérnéd ezt az új életet. Azt mondja a 21 Zsoltár 5. verse: "Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót, végtelent." Ne kérj mást ezen a héten - életet kérj, és akkor meg fogod tudni, mi az élet. Hányszor mondják emberek, hát ez az élet? Nem, nem ez az élet. Ez egy hosszú haldoklás, ez nem élet. De ha majd érint az Úr, ha majd szól hozzád, ha majd mozdul benned a halott lélek, - az élet.

Látod Jézus maga volt az élet, és Ő halálra adta életét. A legnagyobb örömüzenet, hogy Jézus magára vette a bunt, a halált, legyőzte a halált, és feltámadt az Élet. Ha végignézzük a Bibliában, az ördög mindent megtett, hogy ez a Gyermek ne éljen. Heródes parancsot adott a gyermekgyilkosságra. Minden ami történt azért volt, hogy ennek a Gyermeknek nem szabad élnie. Miután ezt nem tudta megakadályozni, már csak egy volt a fontos: Jézusnak nem szabad meghalnia. Nehogy váltsághalált haljon. Szállj le a keresztről, nem szabad meghalnod.

Jézust nem lehetett megakadályozni abban, hogy éljen, és senki nem akadályozhatta meg Őt abban, hogy meghaljon érted. Azért lehet ma neked életed, mert Ő ott a kínos halál közepette kimondta, hogy elvégeztem a megváltásodat buntől, ördögtől, haláltól, - helyetted, éretted.

Az Élet halni ment, hogy a halottaknak életük legyen.

Azért szól most az Úr neked: Kövess engem, és elmenvén, hirdesd az életet!

Imádkozzunk! Uram múlnak a napok, olyan rettenetes volna, ha még mindig azt kellene mondanunk: velem még nem történt semmi. Úr Jézus könyörülj rajtunk, hogy mindnyájunkat elküldhess majd hirdetni az Isten országát, az élet országát. Úr Jézus áldj meg minket, hogy a szavaink, a külsőnk, az egész lényünk ezt hirdesse ezután. Áldj meg minket úgy, hogy áradjon belőlünk az élet, amit Te adtál, hogy küldhess majd akaratod szerint szolgálatodba. Add meg ezt nekünk Nevedért. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Nincs előbb

"Mondta pedig más is: Követlek téged Uram, de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik az én házamban vannak." Lk 9,61

Köszönjük Urunk, hogy célod volt ezzel a héttel, hogy odavezethess minket a Golgotán a kereszthez. Kérünk áldj meg, hogy valóban megtaláljuk oda az utat. Áldd meg csendünket, imádságunkat. Köszönjük hogy beszélsz velünk. Segíts, hogy őszinték legyünk Hozzád. Taníts meg lelked által imádkozni. Ámen.

Mai igénk újra ezzel kezdi: "Mondta pedig más is: Követlek téged Uram." Mi egy vérből teremtettünk mindnyájan, és mégis mindenikünk más. Életünk döntő pontja másutt van, máshol kell érintenie az Úrnak, más a mondanivalója minden ember számára.

Ez az ember is egy "más" ember volt a sok egyforma között. Egészen másról beszél vele az Úr. Másképp kezdi. Elmondja: "Követlek téged Uram." Olyan valaki, aki Jézust akarja követni. Utána egy szót mond: követlek, "de". Veszélyes ez a szó! Annyit jelent ez a szó, hogy megvannak a feltételeink. Igen Uram, - de.

Isten követésében nincsen de, nincsen feltételszabás, ide nem megyek, ezt nem csinálom. Sokan olvastátok Corrie ten Boom könyveit, aki azt mondta az Úrnak: ahová küldesz odamegyek, bárhova a világon, de Németországba nem. Ott élte át a táborok borzalmait. Isten első szava az volt, - Németország.

Úgy érzem, ha nem teszed le igazán a feltételeidet, akkor a végén megkapod az alkalmatlansági bizonyítványodat. Katonai igazolványok aljára szokták odanyomtatni: szolgálatra alkalmatlan. Ha megtartod a de szavadat, Isten Szentlelke rá kell hogy üsse életedre a pecsétet, hogy nem vagy alkalmas.

Jó volna megnézni, mire szoktam mondani, hogy de. Nagyon sok embernek anyagi feltételei vannak. Erre még szükségem van. Összkomfort nélkül nem tudok élni. Rengeteg dolog van, ami a saját kényelmünk, megszokott környezetünk. Anyagi feltétel az is, tudnom kell, hogy miből fogok megélni. Ha most mindent elhagynék, mi lenne velem megfelelő pénz és életkörülmények nélkül. Mi az, hogy eltartanál engem?

Mondod-e most az Úrnak: Követlek Uram, akárhová mégy. Mi az, amit kijelöltél számomra? Vannak feltételeid? "Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt." (Mk 8,35). Aki kicsi dolgokban meri elveszteni az életét, az már tudja, mi ez.

Gyermekkori emlékem, egyszer egyedül maradtam, szüleim elmentek otthonról. Az volt bennem, nagyszeru, lefekszem oda ahova nem szabad, előveszek egy olyan könyvet, amit nem szabad olvasnom, és egy olyan befőttet, amihez nem szabad nyúlni. Azt csinálom amit akarok, és élvezem amit akarok. Egyszer csak az a gondolatom támadt, - mi lenne, ha nem ezt csinálnád? Mi lenne, ha elmosogatnál, aztán megteritenéd az asztalt a vacsorához, és ha megágyaznál? Mi lenne, ha örömöt okoznál szüleidnek?

Hogy honnan szedtem a gondolatot, és hogyan csináltam meg, nem tudom, de még most is emlékszem annak az estének az ízére, hogy milyen boldog voltam, amikor nem azt tettem, amit szerettem volna. Ha megcsinálom amit akartam, biztos hogy azon az estén a legboldogtalanabb gyermek lettem volna. Mikor hazajöttek szüleim, a nyakukba borultam, és nagyon boldog voltam.

Tudod már, hogy az a boldogság titka, hogy elveszítsd életedet? Ha megtartod a de szavad, és feltételeidet, hidd el, soha nem leszel igazán boldog. Egy lánynak az volt a feltétele, csak akkor, ha társat adsz, az a feltételem, hogy egyedül nem. Nekem társ kell, nekem valaki kell, akihez tartozom. Pedig énekeljük: "Ha nincs is társam itt, követem Őt." El tudod ezt mondani őszintén, igazán?

Ha neked még de szavad van, ezen fogod elveszíteni az életedet, itt leszel boldogtalanná. Van aki gyerek nélkül nem tud élni, annyira szereti a gyermeket. Amikor nem voltam még az Úré, nekem is mindenem volt a gyerek. Szerettem őket, játszottam velük, kigondoltam nekem hány lesz majd, mi lesz a nevük. Hadd mondjam nektek nagyon őszintén, soha nem hiányzott a gyermek, az Úr annyira betöltött az Ő szeretetével, és a lelki gyermekek szeretetével, hogy soha nem hiányzott. Soha nem gondoltam arra, talán mégis jobb lett volna.

Mikor elmentem a munkahelyemről, és elmondtam a főnökömnek, hogy Istennek akarok szolgálni egész életemmel, és egész időmmel, azt mondotta: én is úgy szeretnék élni, mint maga, ha nem volna családom. Látod az is lehet egy de, ha gyerek van. Az is, ha nincs. Akkor azt mondtam, - főnök kartárs, hát olyan kicsi az Isten, hogy csak egy embert tud eltartni, négyet már nem? Sokszor szerettem volna azóta idehívni, hogy lássa, mennyit el tud tartani az Úr. Olyan borzasztó, mikor valakinek ez az akadálya, hogy nem merem rábízni, hogy majd az enyéimet is eltartja. Egy ember még követheti az Urat, de egy család?- Nagyon sokszor van ilyen is, hogy ezzel a férjjel, ezekkel a körülményekkel nem tudom követni az Urat.

Ami van, és ami nincs, mindegyik ott lehet, mint de. De az egészségem. Amikor otthagytam a tanári állásomat, az összes tanártársam rákezdte, a bútorodat ne add el, a rekamédat, nem vagy te olyan egészséges, hogy bárhol tudnál aludni. Mennyi idő elmúlt azóta, a legfantasztikusabb helyeken aludtam, de beteg nem voltam soha.

Nincs feltétel. Ha te azt mondod, hogy de, akkor kiderül, nem vagy alkalmas az Ő szolgálatára. Ha most nem adod fel az összes fetételed, az összes de szavad amivel Isten ellen fordulsz, soha nem leszel igazán követője. Lehetne ezt a szót jól használni, úgy, hogy magad ellen fordítod. Mint ahogyan Péter is mondta: egész éjjel halásztunk, és nem fogtunk semmit, - de a te parancsolatodra levetem a hálót. Érzed mennyire jól használja a de szót? Erőtelen vagyok, de az Úr az én erősségem. Elhagyok mindent, de az Úr százszor többet tud adni. Jó volna egyszer helyesen használni ezt a szót, önmagad, és kifogásaid ellen fordítani.

A te parancsolatodra Uram, - és megtelt a háló halakkal.

Az Efézusi levélben van egy csodálatos de szó. Ti, akik holtak voltatok a ti buneitek miatt, - de az Isten az Ő nagy irgalmasságából, mellyel minket szeretett. Isten nagy de szava a bunnel, halállal, megkötözöttségekkel kapcsolatban a Golgotai kereszt. Isten mindennel szemben kimondta, hogy de. Kárhozatot érdemelnél, bunben élő ember voltál, - de az Isten. De az Ő szabadítása, de az Ő ereje, szeretete.

Azt mondottuk, hogy két sínpár fut, egyik a kárhozatra, másik az üdvösségre, és hogy vannak átszállóhelyek. Nagyon régen azt kérdezte valaki, - mondd meg, hol a váltó? A váltó a Megváltó. Ha át akarsz menni a másik sínre, a kereszten kell átmenned. Isten nagy de szaván át.

Talán te vagy az a más, mert mondtam, hogy mindenki más, akinek mindig voltak feltételei. Most is úgy jött, vannak feltételeim, ha Isten teljesíti, megyek. Azt mondja itt az Ige: "de előbb engedd meg, hogy búcsút vehessek azoktól, akik az én házamban vannak." Jézus nem engedi.

És olyan megdöbbentő, ha olvasom az Ószövetségben Elizeus történetét, amikor Illés elhívja és követi Illést és azt mondja: de előbb engedd meg, hogy megcsókoljam apámat, anyámat. És megengedi. Értitek mennyire más ez, csak annyit kért, hogy megcsókolhassa őket, csak egy pillanatot kért. Aki elkezd búcsúzni, az ottmarad.

Hányszor búcsúztál már a buneidtől, talán minden úrvacsora osztásnál, és mindig ottmaradtál. Hány ember búcsúzott már az italtól, - mostmár csak keveset iszom, - és ottmaradt. Két dolog ez, hogy csak egy percre akar visszamenni, és az Úr megengedte, mert tudta, hogy a szíve már ott van az Ő követésében. Éppen csakhogy megcsókolom az enyéimet, megyek már, nem tart vissza semmi.

Mióta búcsúzol már régi életedtől, természetedtől, szokásaidtól, megkötözöttségeidtől, mindentől, amire azt mondja az Úr, neked ezt nem szabad. Aki a régit nézi, arra mondja az Úr, hogy "hátra tekint". Nagyon komolyan mondja az Ige: emlékezzetek Lót feleségére, hátra tekintett, sóbálvány lett, ott merevedett meg. Hány ember merevedik meg ettől, hogy nem akarja otthagyni azt a nagyszeru nem tudom mit. Hány ember búcsúzik a tévétől, már csak a politikát nézem, hagyom az egészet, csak a híreket hallgatom.

Ha nem hívott el az Úr, nyugodtan nézheted az egészet is, de ha egyszer valakit elhívott, az ne búcsúzzon, - hagyja ott az egészet. Mennyi ideje búcsúzol már azoktól, akikkel már nem szabadna barátkoznod. Azt mondta valaki: a hitrejutásomkor rögtön tudtam, hogy nem maradhatok ebben a társaságban, mert visszahúznak, majd szép lassan, kevesebbet járok hozzájuk, már nem annyiszor, mint eddig.

Ha nem búcsúznál annyit, már az egész családod rég utánad jött volna, és ébredés lenne körülötted. De te búcsúzol, - persze, hogy akarok Uram, de feltételem van. Aki búcsúzik az marad! Hányan mondták el asszonyok, - tudod a munka, mindent nekem kell otthon csinálni. A legrettenetesebb az, amikor valaki azt mondja: majd ha nyugdíjba megyek. Akkor majd teljes időmmel és erőmmel. Aztán sokkal több dolga van mint addig, mert a gyerekek mindent ráhagynak, mert ő ráér.

Jézus nem enged búcsúzni. Ha Ő hívott, akkor mondj feltétlen teljes igent, a többi az Úr dolga. Hívő életem elején nekem az Úr mindenkit felsorolt, - jobban szeretsz-e engem ezeknél? A családommal, édesanyámmal mi nagyon szerettük egymást. Én tudom mi a vérségi kapcsolat. Mert ahol nincs jóban a család egymással, nem olyan nagy dolog. De ahol komoly, évtizedes szeretet kapcsolat van, az nem kicsi dolog.

Valahol Békés megyében szolgáltam, édesanyám súlyos betegen kórházban volt, távíratot kaptam, hogy azonnal jöjjek. Igen, megyek, hátha van még valami szolgálatom felé. Kiderült, hogy nem volt olyan súlyos, és este már újra ott voltam a gyülekezetben. Mindenki azt kérdezte, - és az édesanyja? Édesanyám túl van a veszélyen, ha meghal, az Úrhoz megy haza. Visszajöttem, mert maguk nincsennek túl az életveszélyen, halál-veszélyben vannak. Nekem vissza kellett jönnöm. Az embereknek folyt a könnyük, mert megértették, mit jelent ez, mi a fontosabb.

Nagyon sokszor mikor szolgálni mentem valahova, az állomásig mondtam magamban: aki jobban szereti apját, anyját, övéit én nálam, nem méltó én hozzám. Mindig attól féltem, visszafordulok. Nem kicsi dolog ez, itt könnyek folynak, de vajon kész vagy-e megtenni ezt a lépést? Ha az életedben úr Jézus, akkor nincs előbb, nincs de, nincs család, nincs temetés. Mikor édesanyám halva feküdt, mennem kellett Igét hirdetni. Akkor is úgy mentem, túl lehet ezt élni? És tudom hogy olyan jó volt beszélni, mintha semmi nem lenne, egyetlen ember nem gondolt arra, mibe került most ennek az eljövetele.

Értsétek meg, nincs halál, nincs búcsú, nincs előbb, ha Jézus egyszer első lesz az életedben. Jézust csak így lehet követni. Feltétel nélkül, de nélkül, előbb nélkül, - egészen. Nem tudom te melyik "más" vagy, mi az ami téged akadályoz, és mi az amit neked mond Jézus. Nincs fészek, nincs barlang, nincs temetés, nincs család, nincs előbb, nincs de, - de van egy nagy VAN, ami mindennel felér. Van Jézus, van szeretet, van békesség, van öröm.

Kis keresztlányom énekelt sokat egy slágert: Teveled egy csigaházban is ellaknék, Teveled egy almacsutkán is jóllaknék. Azt mondtam neki: látod pont így vagyok én Jézussal. Ő mellette nem kell senki, ha egyszer igazán odaadtad az életedet Neki. Vele a családban is napsugár lehetsz, Vele a tieid között is ragyogó életet élhetsz. Vele a szenvedést, nyomort is ki lehet bírni, mert Ő van.

El tudod-e képzelni, ha valahol lenne egy olyan munkahely, ahol kiirnák, - nincs fizetés, nincs korpótlék, nincs prémium, nincs ruházat, nincs élelem. Csak ez volna, - kövess engem.

Kicsit érted már, milyen hatalmas vonzóerő Jézus követése? Ha most elért ez a hatalmas vonzás, merj mindent otthagyni, és azt mondani, - Uram megyek. Jézusnak egyszer volt életében feltétel. A Gecsemánéban hangzott el egy mondat, - Atyám ha lehetséges, ezt ne. Amikor az Atya odatette elé a keseru poharat, a világ bunét, mert nem a szenvedés volt Jézus számára a keseru pohár. A Biblia a Jelenések könyvében elmondja, hogy Isten gyujti a bun fölötti haragját egy öblös kehelyben, és azt azon a rettenetes éjszakán odanyújtotta Jézusnak. Jézus volt az egyetlen, aki tudta, mit jelent bunnel terhelten az Atya színe elé kerülni. Akkor kezdett vért verejtékezni. Jézus agonizált, haláltusában volt ezzel, hogy Atyám ezt ne. Ha lehet ez az egy feltételem, mert tudta, hogy ha magára veszi a bunt, elveszti az Atyát.

Ma reggel azon gondolkoztam, hogy karácsonykor az Atya adta a Fiút. Nagycsütörtök éjszakáján a Fiú adta az Atyát, hogy neked és nekem soha ne kelljen elhagyottan lenni. Ezt a harcot neked már ne kelljen megvívni. Jézus odaadta az Atyát, hogy neked legyen Atyád. Ne tedd hiábavalóvá ezt az iszonyú harcot azzal, hogy most mégsem leszel az Övé.

Imádkozzunk! Uram szeretném végiggondolni színed előtt, van-e még valami rejtett kicsi feltételem. Könyörülj rajtam, segíts, hogy mint ahogy akkor először negyven évvel ezelőtt, ma ugyanúgy mondhassam: Követlek Uram! Te tudod mi jön, mi vár rám. Te tudod mi az az út, amit még meg kell tennem ezen a földön. Segíts, hogy bárhova vezetsz, feltétel nélkül tudjak járni utánad.

Kérlek Uram áldd meg az én testvéreimet, akik először vannak úgy, hogy igazán szeretnének dönteni. Amikor először állítod oda őket, hogy vagy-vagy. Uram hadd legyen közülük egy-kettő, aki jól dönt, aki Téged választ, a mennyországot itt a földön, és a mennyországot örökkön örökké. Segíts nekünk, hogy legyen az életünk ettől a naptól kezdve áldássá egészen végig. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Nem alkalmas

"És mondta néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." Lk 9,62

Uram, olyan jó volna most, ha valóban lehajolnál hozzánk csodás kegyelmeddel. Kérünk, áldd meg számunkra az Igét, és amit bennünk kezdtél Urunk, végezd el. Segíts megérteni minden szavadat, és engedni annak. Ámen.

Ez a rövid kis útszakasz, amit együtt tettünk meg, a mai napon végetér, és elválunk egymástól. Az út továbbmegy, mert csak ennek a kis szakasznak van vége. De valami együtt történt velünk, és annak most vége, egyenként megyünk tovább az úton.

Két út van, a magamé és a Sátáné egy, mert születésünk pillanatától ezen járunk. Életünk azért adatott, hogy a másik útra, Isten útjára térjünk. Azért élünk ezen a földön, hogy ne úgy kelljen életünket befejezni, mint ahogyan elkezdtük. Valaki így mondta: ebben születtem, ebben is akarok meghalni. Isten őrízzen, hogy abban halj meg! Ha nem történt veled semmi, nemcsak ezt a hetet, de az egész életed nagy lehetőségét eltékozoltad. Milyen rettenetes lenne, ha azon az úton mennél tovább, ahogy születtél, és azon az úton, amelyiken elindultál.

Vajon felhasználtad-e azt a nagy lehetőséget, hogy átkerülj a halálból az életre? Elhangzott-e, nem is a szádból, a szívedből: "Követlek Uram, valahová mégy."

Mindnyájan egyformák vagyunk, és mégis mások. Három embert látunk, aki más-más, és Jézus is máképp válaszolt. Mindegyiknek más volt a feltétele, hogy átléphessen a másik útra. A mai Igében már nem egy embernek mondja az Úr, hanem mindenkinek, aki követni akarja: "Valaki az eke szarvára veti kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." Mi az eke szarva? Mit jelent ez az Úr Jézusnál, hogy aki az eke szarvára veti kezét? Az eke munkaeszköz. Az eke szarvára az veti kezét, aki dolgozni akar. Aki nemcsak járni akar ezen az úton, nemcsak munkatársa akar lenni Jézusnak, nemcsak követni akarja Jézust, hanem munkában akar lenni.

Nagyon sok ember azt hiszi, hogy csak az igehirdetés és a lelki szolgálat a munka. Nem testvér, a legkisebbtől a legnagyobbig, minden. Az otthoni munkád, ha Jézusnak végzed, eke szarva lesz. Ha most hazamégy, rá kell vetni a kezed arra a munkára, amelyből eljöttél. De milyen jó lenne, ha nem a te munkád lenne, hanem az Övé.

Olvastam egy kis történetet. Egy kislány gyönyöruen kifényesíti a késeket, úgy, ahogy soha azelőtt. Megkérdezi a testvére, - miért fáradsz ezekkel a rozsdás késekkel? A kislány azt feleli: az Úr Jézusért. Neki fényesítem a késeket. A testvére ránéz és elkezd gondolkozni, én is másképp akarok csinálni mindent. Aztán az apa ahogy használja a kést, ránéz, - miért olyan szépek most ezek a kések? A kislány elmondja. Miközben az apa megy a munkahelyére, azt mondja: beosztottaimmal az Úr Jézus szerint szeretnék bánni. Aztán leírja a történet, micsoda óriási következményei vannak, ha valaki az Úr Jézusnak csinál valamit.

Milyen jó lesz, ha otthon majd azzal fogod meg a söprut, hogy az Úrnak csinálom. Egy kislány mondta: régen a szemetet a szőnyeg alá söpörtem. Mióta az Övé vagyok, tudom, hogy oda is belát, és másképpen takarítok.

Ha az eke szarván van kezed, mindent másképp csinálsz, a legkisebbtől a legnagyobbig. Egy pohár vizet másképp adsz oda, nem fogod kilöttyenteni. Az ebédet is máképp főzöd. Ez a szolgálat: a szívesség, kedvesség, öröm, amikor Jézusért teszed. Ma este, vagy holnap reggel rá kell vetned kezed az eke szarvára, - a megunt eke szarvára, amibe úgy belefáradtál. Az egészet utálod, mert minden nap ugyanaz.

Látod már, hogy mi lesz, ha az a mindig ugyanaz egyszer más lesz? Ha az Úr dicsőségére, az Úr nevéért teszel mindent, akkor nem a tisztaságtól, hanem a szeretettől, az örömtől ragyog minden, amivel csinálod. A régi emberek, a régi munka, az unalmas papírmunka, az most az ekeszarva neked, rá kell vetni a kezed. De vajon az Ő munkája lesz-e ettől kezdve a Neki végzett munka, szolgálat? Vajon úgy indulsz-e el a régi családtagok között, akiknek talán minden baját, minden rigolyáját ismered, hogy egészen másképp. Első kérdésem, - hol a kezed? Vajon az eke szarván lesz-e, hogy mindig tudod, most szolgálok.

Az Úr erre a házra nézve ezt az Igét adta: Egész határa igen szentséges. Azt mondtam: aki az istállóban dolgozik, az is istentiszteletet végez. Aki a konyhában szolgál, az is. Ha majd otthon dolgozol, hol lesz a kezed? A magad kis dolgaiban, kedvteléseiben, vagy az eke szarván? Tudod, hogy mindig szolgálsz?

A második kérdés, ha valóban az Úrnak szolgálsz, hol a szemed? Aki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, - hol a szemed? Vajon mindig az Urat nézed? Röviden szeretném elmondani, hol lehet a szemed. Nagyon sokszor a világon, amikor azt kezded nézni, a másiknak hogy van, mint van, minden sikerül neki, mekkora háza van. Akkor a szemed már nem Isten munkáján van. Ha már a múltra tekintek hátra, anyagiakra, dicsőségre, kit hogyan dicsérnek, már nincs a kezem az eke szarván. Hány ember azért nem tud a munkahelyén szolgálni, mert mindig azt nézi, ki kapott fizetésemelést, prémiumot. Nekem csak ennyi? - nekem van a legkevesebb fizetésem. Abban a pillanatban vége a szántásnak.

Valamikor régen, fiatalemberek versenyeztek, ki tudja a legegyenesebb barázdát szántani. Megkérdezték az elsőt, mit csinált, hogy ilyen egyenes lett? Az egyik azt mondta: az ökrök szarvára néztem. De az ökrök is ide-oda hajlongtak. Az első azt mondta: nagyon messzire néztem, a templom tetején a keresztet vettem célba, állandóan arra néztem, és nyílegyenes lett a barázda.

Ha hátratekintek és nem az Úrra, biztos, hogy görbe dolgok történnek. Persze, lehet, hogy magadra nézel, múltadra, régi buneidre, megint elkezd bántani, és nem tudsz egyenesen szántani. A visszahúzó munka nagyon tud hátráltatni, ha nincs minden dolgod rendben az Úrral. Ha nem vallottad meg azt, amit meg kellett volna, ha nem kértél bocsánatot a múlt buneire, ha nem tudod visszaadni azt, ami patvarkodással, igazságtalanul került hozzád, akkor visszahúz a múlt bune. Ha valaki új életet akar kezdeni, ki kell tenni a pontot a régi után, valaminek be kell fejeződni. Csak Jézus bunt törlő vére tehet pontot a régi után.

Ha nem rendezted múltadat, nem tudsz igazán egyenesen szántani. Lehet, hogy holnap reggel ráteszed kezed az eke szarvára, de lehet, hogy az első pillanatban teljesen elgörbül az egész. Szokták mondani: pár napig jól voltam, aztán jöttek a görbe szántások. Nézegettem ide-oda, mit szól a férjem, mit szólnak az emberek. Emberekre, a múlt buneire, elvekre nézni nem lehet, mert akkor egyszeruen nem vagy alkalmas. Ne nézz az ördögi kötelékekre sem. Hányan mondják: úgysem tudok én, mert a családom, meg amiket én csináltam... Jézus elvágta azokat, és nem kell arra gondolni, hogy mi minden volt a családban.

A harmadik a saját természetem. Nem szoktál-e visszanézni saját makacs természetedre? Velem semmit nem lehet kezdeni, kicsi korom óta ilyen voltam. Valaki így mondta: a bőrömből, a természetemből nem tudok kibújni. Éppen ez a csoda, hogy ki lehet bújni a bőrödből. Az Ige azt mondja: hogy megszabadított az atyáinktól örkölt hiábavaló természetünktől, életünktől, és isteni természet részeseivé lehetünk. Ne engedd magad megkötözni attól, hogy mindig ilyen voltam. Mindig érzékeny, sértődékeny voltam, és könnyen sírtam. Ha hátratekintesz, már nem vagy alkalmas. Ne nézd azt, ami soha nem ment.

A régi, a testi szemeddel csak hátra lehet tekinteni. Ha új életed van, ha lelki szemed van, azzal csak előre látsz. A lelki ember szeme a hit. "Hitben járunk, nem látásban!" (2Kor 5,7). Adott-e neked az Úr ilyen igazi, belső látást? A vakon született koldustól kérdezi Jézus: "Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig mondta néki: Mester, hogy lássak" (Mk 10,51). Annyit jelent: Uram, hogy higgyek. Előre csak hit által lehet látni. Aki újonnan nem születik, tehát, ha nem lesz új szeme, új élete, nem láthatja Isten országát.

Valaki így mondotta, nekünk hat érzékszervünk van. De volt egy hetedik, csak az a bunesetnél meghalt. Amikor Isten Igéje azt mondja, hogy meghalsz, akkor ez az érzékszervünk halt meg, a hitünk. Egyszeruen nem tudom Isten világát fogni. Beszélnek itt róla, örülnek valaminek, érthetetlen, amiről beszélnek. Hát nincs hited. Lehet, hogy sokmindent elhiszel, amit mondanak neked, de nem látsz.

Megajándékozhatott most az Úr új élettel, hogy most már látsz előre, világosan mindent. Adhatott-e neked új életet, és ezzel igazi hitet? Különben magyarázkodhatunk ittnapestig. Abban a pillanatban, amikor kinyílik a szemed, látsz. Akkor a Bibliát úgy veszed kezedbe, hogy értem amit olvasok.

Bárcsak egy kicsit, egy kis résnyire kinyílt volna a szemed. A Bibliában valakit érintett az Úr, és az azt mondta: "látom az embereket, mint valami járkáló fákat" (Mk 8,24). Megtehette-e veled az Úr, hogy most már szemed van, hit-szemed? Mózesről mondja a Biblia, hogy "erős szívu volt, minbtha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,24). Nem látomásokról beszélek, az az ördög csalása, hogy testi szemeinkkel akarunk látni jelenéseket, csodákat. Nem erről van szó. Isten országát testi szemeddel nem láthatod. Ha meghalsz, ez a szemed becsukódik, mivel látod akkor Jézust, Isten országát, az egész teremtett új világot? Ezt csak a lelki szemeddel láthatod, és ez a hited.

Amikor megtérésem után hazamentem egy hitetlen családba, mindekit úgy láttam, amikor majd hitrejut. Milyen jó lesz, ha majd együtt imádkozunk. Két éven belül meglett a gyakorlatban. Azt mondja a Biblia: "Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?" (Jn 11,40). Attól a perctől kezdve, hogy hiszel, már látod is. Ha nem történt ez meg veled, kédd az Urat, ahogyan a vak koldus is kérte, ahogyan belekiáltott a sötét semmibe, nem látta Jézust, csak kiáltott: "Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!"

Most legalább légy őszinte, hogy nekem nem nyílt még meg a szemem, és kérdd, hogy láss. Aztán, majd ha Isten hitet adott, ha neked valóság lesz amit Ő mondott, akkor vesd kezedet az eke szarvára, és ezzel a hit-szemeddel nézz bátran előre, és lásd, hogy Isten minden ígérete igaz.

"Emeljétek fel szemeiteket," - mondja Jézus a tanítványoknak, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra" (Jn 4,35b). Ezt a testi szemeddel soha nem látod meg. Az emberek vágyódnak, Jézust keresik. Mindenki Őt keresi, látod te ezt? Látod a sok nyomorúltat, aki mind szabadítás után vágyódik?

Ha valóban látsz majd, nézz előre azzal a mérhetetlen örömmel, hogy Ő mindent megcselekedhet, feljebb, mint ahogy azt elképzeled. Ha ez nem történt meg veled, hadd mondjam most szomorúan neked, még nem vagy alkalmas Isten országára. De ha a legkisebb módon kezdesz látni, akkor ez egyre erősödik majd. Isten útja olyan, mint a kelő nap, amely egyre világosabb lesz, egészen a teljes délig.

Mindig kérem az Urat, akiben elkezdődött a hit, már itt kezdjen erősödni, lelki szemeivel látni. Aki az eke szarváraveti kezét, és hátratekint régi szemével a régi dolgokra, nem alkalmas Isten országára. De aki Istentől kapott világos, lelki szemével előrenéz, az bátran, hitben elkezdi a látást.

Elmondtuk az első napon, hogy hétvégén megkapod az alkalmassági bizonyítványodat. Vajon ráteheti-e most a pecsétet Isten Szentlelke ettől kezdve életedre, hogy alkalmas. Kinyílt a szeme, bátran előrenéz, és elkezdheti Isten munkáját az Ő dicsőségére.

Imádkozzunk! Hadd kérjünk most egy szívvel Uram, ajándékozz meg minket hittel. Uram áldunk ezért, hogy aki benned van, új teremtés az. Kérünk, teremtsd újjá egész lényünket, szemünket, ajándékozz meg hittel, hogy lássunk előre, világosan mindent. Hadd tudjunk lépésről-lépésre Rád nézve menni. Úr Jézus, hadd tekintsünk a hitnek elkezdőjére. Uram, hadd merjük ma hitünk szemeit kinyitni. Segíts tovább nyitni, növeld a hitünket. Segíts, hogy otthon mindent másképp lássunk.

Áldj meg így minket a mai napon, hadd lehessünk mindenben neved dicsőségére, mindenben amit mondunk, vagy teszünk, hogy valóban szolgáddá lehessünk. Ámen.

Biatorbágy, 1985. március 11-15

Vissza a lap tetejére>>>

AKIK A FELTÁMADT JÉZUSSAL TALÁLKOZTAK

János

"A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes volt, oda ment Mária Magdaléna a sírhoz, és látta, hogy elvétetett a kő a sírról. Futott azért és ment Simon Péterhez, és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret, és mondta néki: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová vitték Őt. Kiment azért Péter és a másik tanítvány, és mentek a sírhoz. Együtt futnak pedig mindketten; de ama másik tanítvány hamar megelőzte Pétert, és előbb jutott a sírhoz; És lehajolva látta, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy be.

Megjött azután Simon Péter is nyomban utána, és bement a sírba; és látta, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az Ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. Akkor aztán bement a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz. Mert nem tudják még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból." Jn 20,1-9

Köszönjük Úr Jézus, hogy úgy számolhatunk Veled, mint aki látsz minket. Köszönjük, hogy itt vagy és beszélni akarsz velünk. Áldunk, hogy hallhatjuk szelíd szavadat. Add, hogy meghalljuk, amikor szívünkhöz szólsz. Segíts befogadni Téged, hogy valóban élhess a szivünkben. Ámen.

Jánosról szeretnénk beszélni. A tanítványokban annyiféle embertípus volt, ahányan voltak. Magunkat is megtalálhatjuk közöttük. János mindig a kisebb volt, mindig a második. Mindig "és János". Jakab és János. Jakab volt a nagyobb, az idősebb, a hangadóbb, a valaki. Aztán ilyen is van: Péter "és János". Péter is valaki volt, a legkomolyabb tanítvány, és mellette az "és János."

Nem könnyű ilyen "és" embernek lenni. Nem tudom, van-e közöttetek olyan valaki, aki kicsi volt a családban? Nekem mindig az volt a vágyam, hogy volna még egy kisebb testvérem, akinek én is tudnék dirigálni. Az ember mindig valaki szeretne lenni. A családban is az a kérdés, ki a hangadó, ki mondja meg, mi hogyan legyen. Asszonyoknak mindig a második hely jut. Így is szokták mondani: az asszony a másod hegedűs. Nem ő viszi a szólamot, - csak szeretné vinni. Az asszonynak "és" helye van! Sok családban azért van probléma, mert az asszony első helyre tör.

János nem tört az első helyre, megmaradt saját helyén. Már magát is így nevezi: "Ama másik tanítvány." Neve mellett mindig mond valamit: "Akit Jézus szeret." Jézusnak is volt kedvence? Ő is személyválogató volt? Milyen rossz, ha a családban is van egy kedvenc. Mennyire irigykednek rá a többiek.

Ez a csendes János, akinek nem nagyon lehetett hangját hallani, csak ott volt. Jézus nem volt személyválogató, csak János mondta, Jézus soha nem mondta: ez a tanítvány az, akit nagyon szeretek. János mondta, hogy Jézus szerette, mert tapasztalta ezt a szeretetet. Nekünk az a legnagyobb bajunk, hogy nem hagyjuk magunkat szeretni. Gyerek is van olyan, hogy nem lehet megsímogatni, ölelni, csókolni, becézni, mert nem hagyja magát. János az a valaki volt, akit lehetett szeretni. Lehet, hogy igényled a szeretetet, de hamar kiderül, nem is lehet szeretni, mert nincs rá időd.

Jánosnak volt ideje arra is, hogy az Úr kebelén nyugodjon. Szoktál te nyugodni Jézus közelében? Leülsz a lábaihoz úgy, mint Mária? Van időd? Vagy jövő-menő ember vagy, aki mindig csinál valamit. Ráérsz az Úr számára, vagy már reggel sincs időd, mert futni kell, vár a dolog. Ha így vagy, soha nem leszel János, akit az Úr szeret. János tudott nyugodni, és megértette az Urat. Arra is idő kell, hogy valakit megismerjek, és megértsek. Sok házaspár azért nem tud együttélni, mert nem is ismeri a másikat, nem vett időt magának arra, hogy megismerje a másik gondolkozásmódját, problémáját.

Ismered akivel együtt élsz? Tudod, hogy kicsoda tulajdonképpen a másik ember? A tanítványok tizenketten voltak, és Jánoson kívül egyiknek sem volt ideje arra, hogy közelebbről megismerjék az Urat. Mikor a tanítványok kérdezik, hogy ki az, aki Jézust elárulja, Péter is azt mondja Jánosnak: te kérdezd meg. János volt a legközelebb Jézushoz, a kebelén nyugodott. János megkérdezte, és választ is kapott.

Amikor azt mondod, hogy nincs időd imádkozni, templomba menni, a legfontosabbat mulasztod el. Annyira vágyakozol a szeretetre, embereknél keresed, és nem találsz. Mert az Isten szeretet! Őhozzá kell közelebb kerülnöd az Úr Jézus által. Nála értenéd meg, hogy minden, amit Isten tesz, szeretetből teszi.

Amikor Péter és János a Genezáret tavánál halásznak, és Jézus megáll a parton, János ismeri meg. Ő mondja Péternek: "Az Úr van ott!" (Jn 21,7). Péter veti be magát a tengerbe, és Jézushoz úszik. Péter és János kétfajta ember. János megismer dolgokat, de nem cselekvő ember. Péter azonnal cselekszik, ő a tevékeny, rögtön mozdul, indul, cselekszik. Te vagy az az ember?

Biztosan ismeritek Turmezei Erzsébet versét: Hadd legyek én egy csendes Jánosod, aki nem igér, nem fogadkozik, de elkisér a Golgotáig. A keresztnél János volt ott. Hol volt akkor Péter? Jézus Jánosra bízta az anyját, mert megbízhatónak ismerte. Nézz most magadba, milyen fajta ember vagy? Ismered-e magadat, aki mindig tevékenykedik, mindig csinál valamit? Van egy másik ugyanilyen pár, Márta és Mária. Márta vagy, akinek mindig kell valami munkát találni, hogy ne legyen ideje csendben lenni, imádkozni, az Úrral lenni, lábainál ülni? Melyik vagy?

Jánosra jellemző az a szerénység, hogy még a nevét sem mondja ki. Ha téged megkérdeznek, ott voltál-e az evangélizáción, vagy szeretetvendégségen, - persze, hogy ott voltam, hiszen én csináltam mindent. Figyeljük meg, hogy mennyire névvel járunk. Bár tudnál az a másik lenni, az a névtelen, aki nem számít, nem okoskodik. Csak azt mondja magáról: akit Jézus szeretett. János nem volt bátor, nem volt olyan, aki dirigált, vagy cselekedett. De ő volt az, aki megértette az Urat, akinek személyes kapcsolata volt vele.

Olvastuk, hogy Mária Magdaléna jön a sírtól, és izgatottan mondja, hogy elvették a követ a sírról. "Futott azért és ment Simon Péterhez, és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret, és mondta néki: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hogy hová tették Őt." Izgalmas hír lehetett ez. Hiszen nemrég jártak ott, Jézust megfeszítették, betették a sírba, és most a hétnek első napján, vasárnap, Mária jön a hírrel, és mind a két tanítvány cselekszik. Azt mondja az Ige: "Kiment azért Péter," - megint Péter a kezdeményező, - "és a másik tanítvány." János mindig a másik tanítvány. "Együtt futnak pedig mindketten." Különös dolog történik, János ér oda hamarabb.

Az a szeretet, ami őt Jézushoz kötötte, egyszerre olyan gyorssá tette, úgy tudott futni, látni akarta, mi lett az Úrral. Először ér oda, de jellemző rá: "lehajolván, látta, hogy ott vannak a lepedők", de nem mert bemenni, csak ott állt és nézett. Péter később ért oda, de azonnal bement. "Megjött aztán Simon Péter is nyomban utána, és bement a sírba és látta, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az Ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen."

Péter után bement a sírba János is, mert megszokta, hogy "János is." "Akkor aztán bement a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz." Óriási a különbség a kettő között. Péter csak "látott", János pedig "látott és hitt". Péter csak a testi szemével látott, János pedig a lelki szemével is. Ő meglátott dolgokat, amiket Péter nem látott meg. Ez a Jánosok nagy előjoga, mivelhogy ők csendesek, nem hirtelenek.

Az evangéliumok között a legmélyebb János evangéliuma. Ott van legtöbbet szó Jézusról, mert Ő Jézust látta és Róla beszél, nem az eseményekről, nem arról, hogy ki gyógyult meg, hogyan történt. Jézus személyéről beszélt, mert mindig Őt látta. János másképp látott mindent, mint Péter. Bár volna közöttünk sok János, aki lelki szemekkel látna mindent!

Hívő életem elején komoly, visszatérő kérésem volt mindig: Uram, lelki látást adj! Nem külsőleg szeretném az embereket látni, hanem azt, ami bennük van. Úgy szeretném őket látni, ahogyan Te látod. Nem a külsőt, hogyan néz ki, és hogyan öltözik, hanem hogy mi van belül? Jánosnak a csendben, az Úrral való sok-sok együttlétben más szeme lett. "Akkor aztán bement a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz," - mondja az Ige.

Nézzük meg, mit látott János amitől hitt, és mit nem látott Péter? Azt mondja az 1Kor 15,28. verse: "Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenekben." Később tovább mondja: "Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? Balgatag! Amit te elvetsz, nem elevenedik meg, hanem ha megrothad. És abban, amit elvetsz, nem azt a testet veted el, amely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. Az Isten pedig testet ád annak, amint akarta, és pedig mindenféle magnak a saját testét" (1Kor 15,35-38).

Tovább olvasom:"Éppen így a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is" (1Kor 15,42-44).

Milyen világosan megírja itt Pál az egész feltámadás problémáját. Aztán tovább mondja: "Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. Amilyen ama földi, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is (1Kor 15,47-49).

"Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg van írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! hol a te fulánkod? Pokol! hol a te diadalmad?" (1Kor 15,53-55).

Próbáljunk azon gondolkozni, amit itt az Ige mond. Nekünk óriási problémánk a feltámadás. Hány ember küszködik ezzel. Azt hiszem, János valamit megértett már Pál előtt, mégpedig azt, hogy Jézus Krisztus átváltozott. Egyik alkalommal erről kellett beszélnem, mit csinált Jézus nagyszombaton? Azt kellett mondanom: Jézus átöltözött. Amikor Jézus megszületett, egy romolhatatlan Lélek született meg. Istenből való élet felöltözött egy romlandó testet. Jézus egy romlandó emberi testet öltött fel magára, és 33 évig ebben a romlandó testben járt. Nagyszombaton ezt a testet levetette, amikor már valóban gyalázatosságban volt. Gondoljátok el, összeverve, meggyötörve, szinte nem is volt már emberi test. Egy teljesen meggyalázott test. Így mondja az Ige: "Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; Elvettetik gyalázatosságban" - mindenki gyalázta, - "feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben." Jézus a legerőtelenebb ember volt. Mozdulni nem tud, keresztre szögezték. Mondják is az ott állók: "Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani" (Mk 15,31b).

Olvastuk az előbb: "Balgatag! Amit te elvetsz, nem elevenedik meg, hanem ha megrothad." Hát nem tudod? Nem vetettetek még soha életetekben? És az a mag jött ki? Annak a buroknak, amiben az élő mag van, el kell rothadni. Nem a mag jön ki, más nő ki. Elvetsz egy búzamagot, és egy kis zöld szál jön ki a földből, mert a mag megrothadt. Nem az a test jön elő. Testvérek, hiszem a test feltámadását, de ennek a hústestnek a feltámadásában nem hiszek. Neked sem kell hinni. Pál világosan megmondja, nem az támad fel, hanem a benne lévő lélek, az új élet. Egy új testet kap. "Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot" (1Kor 15,50). Látjátok ez történik Jézussal, egyszerűen átöltözik lelki testbe, új testbe.

Ezt értette meg János. A lepedők ott voltak, ahogy a holttest bele volt csavarva, ahogyan egy mumiát betakartak az Egyiptomiaknál lepedőkbe. Jézust is betakarták, illatszerekkel bekenték. János látta, hogy a lepedők úgy vannak ott, hogy azt ember nem tekerte le, ebből eltünt Jézus. János azt látta, hogy semmi nem változott, csak a lepedőkből valaki eltünt. Ezt ember nem csinálhatta. János "látott és hitt."

A lelki testnek, Jézusnak, feltámadása után semmire nem volt szüksége, de mindent megtehetett. Neki nem kellett ajtó, hogy bemenjen egy szobába, nem kellett ennie, hogy éljen, - de ehetett. Evett is a tanítványok előtt. Nekik volt erre szükségük. Jézus mondhatta Tamásnak: Hozd ide a te kezedet, és Máriának: Ne illes engem. Jézus mindent megtehetett, de semmire nem volt szüksége. A lelki test más, mint az érzéki. Ez a lelki test akkor ment ki a lepedőkből, amikor akart, akkor ment be a szobába, amikor akart, nem kellett kopogtatni, ajtót nyitni. Mert a lelki test nem anyagi test.

János volt az első, aki látott, aki megértette a feltámadás titkát. Később Pál pontosan leírja, de János látott és hitt. Milyen jó volna, ha Jánosok lehetnénk, olyan tanítványok, akik értik az Urat, és hittel pártosítja azt, amit lát.

Ezek után mondja az Ige: "Mert nem tudják még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból." Szeretném, ha a mi feltámadásunkról is beszélnénk, mert az is hasonlóképpen lesz, csak valami azért mégis másként van. Nálunk a romlandó testben egy romlott, bunös lélek van. A korinthusi levélből így olvastam: Halál! hol a te fulánkod? Pokol! hol a te diadalmad? A halál fulánkja pedig a bun!" Mindnyájan megszúrt emberek vagyunk, a halál fulánkját belénkszúrta az ördög. Bennünk van a bun. Már így születtünk. Ezért vagyunk belülről romlottak, szeretetlenek, ítélkezők, féltékenyek, hazugok, irigykedők, önzők, - mondjam még tovább? Belülről egyformák vagyunk, és a romlott lélek fölött van egy romlandó test. Ha újjá nem születsz, a halálé vagy. A halál pedig a kárhozat.

Isten ebben a földi életben akarja beléd helyezni a romolhatatlan magot, ami az Ige. Hullik a romolhatatlan mag, és ha beletalál a szívedbe, életedbe, akkor benned egy új élet kezdődik. Erről beszél az egész teremtettség. Amelyik tojásban nincs élő csíra, megzápul. Amelyikben élő mag van, abból kikel az élet. Ha ez az új élet benned van, egy napon te is átváltozol majd. Akkor csak tested romlandó, de benned romolhatatlan új élet van. Engeded-e, hogy ezt az életet Isten megteremthesse benned?

Valaki azt kérdezte: megismerjük mi egymást Isten országában? Hogyne ismernénk meg, személyszerint feltámadunk, csak minden ami bun, torz, tisztátalan volt életedben, az nem lesz már rajtad. Jó lesz majd ott együtt lenni, látni egymást, és bennünk az Urat. János ott Jézus feltámadásánál megértette ennek titkát. Ezért mehetett ő Páthmosz szigetére, a nagy csendbe, ahol Isten neki adta a legnagyobb kijelentést: a Jelenések könyvét, hogy írjon azokról, amik majd elkövetkeznek. János itt kezdett látni, és aztán egyre jobban látott. "Amit látsz, írdd meg könyvben" (Jel 1,11), - mondja neki az Úr. És a csendes János, aki mindig második volt, aki nem volt vezéregyéniség, leírta.

Jó volna, ha a nagyhangú emberből olyan csendessé lennél, hogy megértenéd az Urat, hogy beszélhetne veled, megtisztíthatna, és elkészíthetne országa számára.

Imádkozzunk! Köszönöm Uram, hogy ma reggel megérthettem: nem vagyok János. Mindig sietek, sokszor nem érek rá, hogy egyedül legyek Veled, hogy jobban megismerhetnélek, hogy szereteted körülölelhetne. Olyan sokszor nem hagyom magam Tőled szeretni. Úr Jézus, kérlek, hogy legyen időm mindig Számodra, az imádságra, hogy beszéljek Veled, és Te is velem! Szeretnélek jobban ismerni, hogy többet kijelenthess magadról.

Segíts, hogy lehessünk csendes Jánosok, hogy azzá formálhass, amivé akarsz, hogy amikor elviszel erről a földről, készen lehessünk. Kérünk adj új életet, hogy új testet adhass, hogy ott álhassunk majd országodban.

Áldj meg így, formálj Igéd és Lelked által. Végy el belőlünk minden ellenállást, nem akarást, kevélységet, hogy úgy tehessük életünket kezedbe, hogy csinálhass velünk amit akarsz! Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Mária

"Visszamentek azért a tanítványok az övéikhez. Mária pedig künn áll a sírnál sírva. Amíg azonban síránkozott, behajol a sírba; És látott két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt.

És mondták azok néki: Asszony, mit sírsz? Mondta nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették Őt. És mikor ezeket mondotta, hátra fordult, és látta Jézust ott állani, és nem tudja hogy Jézus az. Mondta néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, mondta néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.

Mondta néki Jézus: Mária! Az megfordulva, mondta néki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester! Mondta néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem fel még az én Atyámhoz,: hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. Elment Mária Magdaléna, hirdetve a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki." Jn 20,10-18

Úr Jézus, áldj meg most minket! Könyörülj rajtunk, hogy visszavihess az Atyához. Áldunk Igédért, Lelkedért, bennünk végzett munkádért. Köszönjük azt is, amit ezen a napon cselekszel bennünk. Kérünk, szólíts meg reggeli Igédben! Urunk, hadd halljuk a szavad! Ámen.

Minden reggel szeretnénk valakit látni, aki találkozott a feltámadott Úr Jézus Krisztussal. Annak van új élete, aki már találkozott a feltámadott Jézussal. Ma Máriát látjuk.

Embernek csak az ember férfi számít. De úgy örülök annak, hogy Jézus ember-asszonynak is megjelent. Jézus tette az asszonyt a férfival egyenértékuvé. Amikor Jézus a samáriai asszonnyal beszélt, senki nem merte neki mondani: Miért beszélsz asszonnyal? Jézus legnagyobb kijelentéseit asszonynak adta. Nem tekintette kisebb értékü embernek az asszonyt, mint a férfit.

Mária volt az első, akinek Jézus megjelent. A másik két tanítvány csak azt látta, hogy Jézus nincs ott, elvitték. Akinek valóban megjelent Jézus, az Mária volt. A tanítványok visszamentek az övéikhez; "Mária pedig künn áll a sírnál sírva." Ott maradt, mert úgy érezte: nem tud Jézus nélkül élni.

Ha elveszíted Jézust, - ha már ismerted Őt, - vajon tudsz-e tovább menni, tovább élni anélkül, hogy igazán kapcsolatod lenne Vele? Ez volna a nagyon fontos, hogy olyan emberré légy, aki nem tud nélküle élni. Ha nem találja Jézust, nem megy tovább, nem csinálja tovább a dolgát. Mária nem törődött bele, hogy nincs Jézus, mert mindene volt az Úr. Nem tudott nélküle élni. Fájt neki, hogy Jézus elment, nem tudott beletörődni.

Olyan valaki vagy-e, akinek mindene az Úr? Ma reggel arra gondoltam: Mária volt az, aki, mikor Jézus Simon farizeus házánál evett, bejött, és könnyeivel öntözte Jézus lábait. Mária volt az, aki talán először hallotta Jézusnak ezt a mondatát: "Megbocsáttattak néked a te buneid" (Lk 7,48). Őreá mondta Jézus: "Néki sok bune bocsáttatott meg; mert igen szeretett" (Lk 7,47).

Tudod-e, hogy a megbocsátott bun Jézushoz köt? Minél több bocsáttatott meg, annál jobban szerette Jézust. Neked sok bocsáttatott meg? Nagyon szereted Jézust? Mert látod Mária nagyon szerette Őt, azért nem tudott nélküle élni. De nemcsak sok bune bocsáttatott meg, hanem Máriából hét ördögöt uzött ki Jézus. Belőled már kiuzhette a téged fogvatartó hatalmasságot? Szabad vagy már? Vágyakozol a szabadság után? Tudod-e, hogy legbelül valami fogvatart? Van Megváltód, de van-e már Szabadítód?! Mária Magdolnának Megváltója és Szabadítója volt az Úr, azért nem tudott nélküle élni. Tudta azt, hogy Jézus nélkül elveszett ember, mert a tisztátalan lelkek visszatérhetnek. Neki védelemre van szüksége.

Lehet, nálad itt van a baj, hogy tudtál nélküle továbbmenni, és minden visszatért. Ne menj addig tovább, amíg ezt biztosan nem tudod, hogy Jézus Megváltód-e már, buneidet megbocsáthatta-e, és Szabadítóddá lett-e? Minden gonosz hatalmat kiuzhetett-e a szívedből. Akinek Jézus a mindene, az egy napig sem tud tovább élni nélküle, nem hogy hetekig, hónapokig. A tanítványok elmentek, Mária ott maradt a sírnál sírva. Ő mindent elveszített. Vajon, ha Jézust elveszítetted valahol az úton, tudsz-e sírni fölötte? Mert Ő az egyetelen, igazi veszteség! Mennyit sírunk emberek elvesztésén. Hány ember nem tud beletörődni szülei halálába. Pedig ezzel nem vesztett el mindent. De ha Jézust elveszíted, mid marad akkor ebben az életben, és az örök életben? Azt mondja egyik énekünk: "Ha elbocsátod Őt, Nem lesz majd védelmeződ!" Nem lesz védelmeződ a sötét hatalmak ellen, a bunök ellen, önmagad ellen.

Mária nem bocsátotta el Őt. Benézett a sírba, és azt halljuk, hogy két angyal, egyik fejtől, másik lábtól, megszólalnak: "Asszony, mit sírsz?" A válasz így hangzik: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették Őt." Az én Uramat. Olyan kedves volt egyszer egy asszony, kérdezték tőle: hol van az urad? - Az a férjem, - az én Uram a szívemben lakik. Testvér van neked Urad? Kimondhatod te ezt a szót? A kereszt előtt is hajlongtak emberek, és gúnyosan mondogatták, hogy Mester, Mester. Nagyon félek, hogy sok ember, aki azt mondja, hogy Uram, nem igazán mondja, csak csúfolódik Jézus felett. Ha Ő Úr, akkor hol a tisztessége? Ha Ő Úr, akkor ki engedelmeskedik Neki? Ha Ő Úr, cselekszed-e akaratát? Ha igazán nem rendelted alá életedet, akkor Jézus lehet Megváltód, de nem Urad. Vajon a szádon nem hazugság és gúny ez a szó, hogy Uram? Hiába mondod, ha nem cselekszed akaratát.

Mária azt mondja: "Elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették Őt." Megint csak annyit jelent: nem tudok nélküle élni. Ha Ő nincs, senkim sincs. Máriának volt a legközelebbi kapcsolata az Úrral. Ő volt az, aki igazán megértette az Urat. A szenvedés történet előtt egy font igazi drága kenetet önt a Jézus fejére. A tanítványok bosszankodnak, hogy mire való ez a tékozlás? Jézus azt válaszolja: "Az én temetésemre nézve cselekedte azt" (Mt 26,12b). Az egyetlen ember a földön, aki megértette, hogy Jézus meghal, Mária volt. Előre megkente, az Ő temetésére nézve. A drága kenetet szinte minden ember gyujtötte gyermekkorától kezdve a saját temetésére. Mária ezt az olajat öntötte a Jézus testére. Meghalsz helyettem, az én olajamat odaadom Neked. Mintha az én temetésem lenne. Aki helyettem hal meg, az jogos arra, hogy a saját temetésemre szánt olajat reá öntsem. Mária megértett valamit a kereszt titkából.

Ha az ember nagyon szeret valakit, érti az útjait, életét, sorsát, halálát. Mikor bántották az asszonyt, Jézus azt mondta: Hagyjatok néki békét, az én temetésemre nézve cselekedte ezt. Előre megkente az én testemet. Ti nem értitek, hogy ő mit csinált, - én értem. Mária mélyen megértette az Urat. Az az asszony vagy-e, vagy azaz ember, aki ismered, és érted Őt? Jó volna úgy szeretni, hogy megértenéd, mi fáj Neki. Hogy megértenéd, mire van szüksége, hogy örömöt tudnál neki szerezni. Kérdezted-e valaha: Jézus, mi fáj Neked? Tudott-e veled beszélni arról, hogy fáj Neki az a sok-sok millió ember, aki elveszik, akikért hiába halt meg, akik rohannak a kárhozat felé? Elmondhatta-e már, mennyire fáj neki, amikor hívő gyermekei közömbösek, hidegek, kemények tudnak lenni. Fáj népe szeretetlensége, hiszen "szeretetet kívánok én és nem áldozatot" (Hós 6,6). Jó volna ezzel szembenézni: szeretem Jézust?

Mária valóban szerette Jézust. Miközben behajol a sírba, már fényesen, ragyogón, ott áll mögötte Jézus. Mögötte áll a Feltámadott! Mária az első, aki megláthatja a feltámadott Jézust. Ő az első, akit megszólít Jézus. "Asszony mit sírsz? Kit keressz?" Érdekes, hogy aki annyira szerette Jézust, nem ismerte meg Őt. Azt gondolta, a kertész. Így kezd hozzá beszélni. Ebben a pár mondatban úja és újra egy szó ragyog ki: Ő, Ő, Ő. "Uram, ha Te vitted el Őt, mondd meg nékem, hová tetted Őt, és én elviszem Őt." Nem önmagát mondja Mária, hogy neki mi fáj, hogy egyedül maradtam. Ha minden gondolatom magam körül forog, Jézus nem tud helyet találni életemben. Üres-e a Jézus helye? Beléphet-e életedbe Jézus? Látod Mária gondolata Jézus körül forgott.

Megszólítja őt Jézus. Egyetlen szót mond Jézus: "Mária!" Abban a pillanatban megismeri Jézust. Azt mondja a Biblia:"Az én juhaim hallják az én szómat" (Jn 10,10). Jézus nevén nevezi az Ő juhait. Mária az Ő juha volt, akit néven lehetett szólítani, és aki azonnal felismerte a Pásztor hangját. Felismerte, és válaszolt: "Mester!" Milyen jó volna, ha így szólíthatna meg neveden az Úr először, vagy újra, hogy tudnád, Jézus az, aki velem beszél. "Mondta néki Jézus: Mária! Az megfordulván mondta néki: Rabbóni, ami azt teszi: Mester!"

Újra megtalálták egymást!

Amikor hitre jutottam azt mondtam: a világon igazán csak egy valakihez tartozom: Jézushoz. A családomnak megmondtam: ne számoljatok velem, igazán csak Jézushoz tartozom. Annyit leszek veletek, amennyit az Úr ad belőlem, mert egészen az Övé vagyok. Kihez tartozol? Bár megszólíthatna ma téged is: "Enyém vagy!" (Ézs 43,1). Nem a gyermekedé, nem a házastársadé, - az enyém. Mondod-e erre, - igen, Uram.

Újra megtalálta Jézus Máriát, és Mária Jézust. Olyan megdöbbentő, amit aztán Jézus mond Máriának: "Menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik." Egy asszonynak mondja Jézus ezt a megbízatást. Az első evangyélista egy asszony volt. De neki azt mondja Jézus: "Ne illess engem; mert nem mentem fel még az én Atyámhoz: hanem menj az atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez."

Jézus küldi Máriát és mondanivalót ad neki. Vajon megtehette volna-e Mária, hogy azt mondja: nem mondom. Az első evangéliumot egy asszonnyal a tanítványokhoz küldi Jézus, komoly, határozott örömüzenettel. Mert az örömüzenet, hogy Jézus feltámadt, és ezzel az üzenettel küldi Máriát. Az üzenet így hangzik: "Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz." Eddig soha nem mondta Jézus, hogy a ti Atyátok. Mindig úgy mondta: Az én Atyám. "Az én Atyámnak házában sok lakóhely van" (Jn 14,2a). Az én Atyám ... nagyobb mindenkinél" (Jn 10,29) "Én és az Atya egy vagyunk." (Jn 10,30). Eddig soha nem mondta, most mondja először Jézus: "Az én Atyám és a ti Atyátok."

A Korinthusi levél írja: "Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is" (1Kor 15,14). "Még buneitekben vagytok" (1Kor 15,17b) Jézus bemutatta a helyettes áldozatot, kifizette a bun büntetését, de ha az Atya nem fogadja el, akkor hiába prédikálunk, hiába hiszünk, még a buneinkben vagyunk.

Egyedül Isten jogos arra, hogy egy bemutatott áldozatra igent, vagy nemet mondjon. Emlékezzünk Kain és Ábel áldozatára. Az egyik áldozatra ugyanaz az Isten nemet mond, a másikra igent. De olyan jó, hogy a Jézus áldozata "jobbat beszél, mint az Ábel vére" (Zsid 12,24). Isten elfogadta a kereszt áldozatát. A Jézus kihúlló vére jobbat beszél, bocsánatról, üdvösségről beszél, arról, hogy Atyám az Isten Jézus Krisztus halála által. "Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek" (Jn 1,12). Adott-e már neked erre Isten hatalmat a bunbocsánat és szabadítás által? Mondhatod-e, hogy az én Atyám? Jézus Krisztus által Atyáddá lett már az Isten? Jézus így mondta a többiekre: "Ti az ördög atyától valók vagytok" (Jn 8,44a). Ne merd mondani, hogy Atyám, ha még nem kaptál bunbocsánatot.

Hangzik az örömüzenet: ezentúl mondhatjátok, hogy mi Atyánk. "Elmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz." Megrendítő üzenet volt ez. Jézust azért is feszítették meg, mert merte Atyának nevezni az Istent. Hányszor üldözték, és hányszor akarták megkövezni hogy ezt merte mondani.

Ugye megértitek ezt a nagy örömüzenetet, hogy a bun eltöröltetett. Nincs többé akadály Isten és Övéi között az Úr Jézus vére által. Hazamehetsz az Atyai házba. Bementél-e már hittel, hogy egyszer, ha eljön az óra, a valóságban is bemehess. Mert Jézus így mondta: "Elmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz," - ahol sok lakóhely van. Jézus elment, hogy helyet készítsen számunkra.

Otthon vagy-e a mennyben? Atyád-e az Isten? Testvéred-e Jézus? Úgy vagy-e, mint Mária, hogy Jézushoz tartozom igazán. Minden kötelék szakadhat, csak ez az egy ne. Mert ez az életem.

Imádkozzunk! Bocsáss meg Uram, hogy olyan sokszor beletörődtem, amikor valahol elveszítettelek. Amikor úgy gondoltam, hogy hívő vagyok, csak az az igazi kapcsolat, az a teljes, az nincs. Uram, olyan sokszor beletörődtem, és tudtam tovább élni, szolgálni. Segíts, hogy mindig ott maradjak Előtted sírva, hogy lásd, nélküled nem tudok létezni, nincs életem nélküled.

Könyörülj rajtunk, Uram, ha csak Megváltónk van még, és nincs Szabadítónk, szabadíts meg, és uzd ki belőlünk mindazt, ami elválaszt tőled. Kérlek Uram, hogy ma igazán úgy állhassunk Előtted, hogy nem bocsátunk el addig, míg meg nem áldasz minket. Kérünk, hogy úgy küldhess haza, mint követeidet, hogy legyen üzenetünk, mondanivalónk. Hadd hordozhassuk nevedet ebben a nemzedékben. Nagy neved dicsőségére. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Tamás

"Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak,nem volt ővelük,mikor eljött Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig mondta nékik: Ha nem látom az Ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az Ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem.

És nyolc nap múlva ismét bent voltak az Ő tanítványai, Tamás is ővelük. Noha az ajtó zárva volt, bement Jézus, és megállott a középen, és mondta: Békesség néktek! Azután mondta Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat, és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő.

És felelt Tamás és mondta néki: Én Uram és én Istenem! Mondta néki Jézus: Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek." Jn 20,24-29

Áldunk Urunk azért, hogy az Úr Jézusért szólíthatunk Atyánknak, és az Ő nevében kérhetjük, hogy könyörülj most rajtunk, hogy egészen odatalálhassunk Hozzád. Te tudod, hogy mi az akadálya ennek az életünkben. Köszönjük, hogy egészen át meg átlátsz. Kérünk, hadd lássuk igazán magunkat, és Téged, hogy meggyógyulhassunk. Ámen.

Megint egy tanítványt látunk, és olyan jó, hogy mindegyikben megláthatjuk egy kicsit önmagunkat. Azt a tanítványt, akiről most beszélünk, úgy szoktuk hívni, hogy a hitetlen Tamás. Az első, amit mond róla az Ige, hogy Kettősnek hívták, azért, mert ikertestvérek voltak. Arra gondoltam, amikor ezt olvastam, hogy ennek a névnek más jelentősége is lehetett.

Téged is Kettősnek hívnak, ha nem is vagy iker. Az a borzasztó, hogy az embernek nagyon sokszor nemcsak egy útja, egy Ura van, akihez tartozik, hanem van más is az életében. Egyszer így olvastam: megtértél, de nem adtad át egészen az életedet. Nem egészen engedsz, nem egészen szolgálsz az Úrnak. És aki nem egészen, az kettős.

Azt mondja az Ige: "nem volt ővelük, mikor eljött Jézus." Hol volt Tamás? Nagyon sokszor a "másik" viszi el az embert máshová. A másik érdeklődésem, a másik, ami fontos, ami a szívemet betölti.

A másik dolog, ami hitetlenné tesz egy embert, hogy nincs ott, ahol lennie kellene. Tamásnak a többi tanítvány között lett volna a helye. Talán a te helyed is ott lenne az istentiszteleten, evangélizáción, bibliaórákon, de egyszeruen elvisz az a másik, ami fontos, ami érdekel. Milyen megdöbbentő, hogy Tamás pontosan most nem volt ott. Addig mindig ott volt. Pont most nem, amikor megjelenik Jézus, és odamegy az Övéihez. Ha nem akarsz elmenni, gondolj arra: hátha pont most történik velem is talán valami olyan, ami pótolhatatlan.

Aztán a tanítványok jönnek lelkesen, ragyogó arccal, és mondják: "Láttuk az Urat!" Persze amiből az ember kimarad, azonnal úgy van vele, nem is lehetett az jó. És valamilyen módon ellene fordul. Valaki lelkesen mond valamit, a másik pedig azt gondolja magában: csak képzelődsz, nem is úgy volt. Ez már irigység, ami ilyenkor az emberben feltámad, és ami ellene fordítja annak, amiben ő nem volt benne. Egyszeruen nem is tudja az egészet elhinni.

A tanítványok csak ennyit mondanak: "Láttuk az Urat!" Aztán jön a Tamás szövege. Nézzük meg, ki az, aki hitetlen. Az Ige világosan elmondja, és erről lehet megismerni a hitetlen embert: Ha nem látom, nem hiszem! Nagyon sokan így vagyunk sok mindennel: ha nem látom, ha nem érzem, ha velem nem történt meg, ha nem tapasztalom, nem hiszem. Itt van Tamás, aki tapasztalni akar, mert nincs meg az az érzékszerve, hogy hinni tudjon, és ezért mondja: ha nem látom, nem hiszem. Tamás egy másik érzékszervével akarja Jézust érinteni: ha nem teszem kezem a sebek helyébe, nem hiszem. Az a hitetlen, aki látni akar, és nem hinni. Hitben járunk, nem látásban. Isten útján, Isten világában hitben járunk, nem látásban. Mi nem a szemünkkel, hanem a hitünkkel egy érzékfeletti világba léptünk át. Az a kérdésem, igazán átléptél már?

Olyan jó, hogy egymás mellett láthatjuk az Urat, és ezt a Tamást, aki elmondta: "Ha nem látom a kezein a szegek helyeit, ha be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezeimet be nem bocsátom az Ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem." Milyen komolyan és határozottan mondta: "semmiképpen el nem hiszem."

Azt mondja az Ézs 33,23b: "Még a sánták is zsákmányt vetnek." Látjátok, Tamás egy sánta tanítvány. Egy hetet késett. A többiek egy héttel előbb jutottak hitre. Tamás nem ért oda időben, mert kétfelé sántikált.

Szeretném, ha most az Urat látnátok, aki szereti a sántákat. Egy hét múlva, megint a hét első napján, megjelenik külön Tamásért. Érzitek-e, mennyire szereti Isten az egyes, kicsi embert? Ő látja egy kicis féreg nyomorúságát, hitetlenségét. Így mondja az Ige: "Ne félj, férgecske Jákób!" (Ézs 41,14a). Egyszer olyan örömöt jelentett nekem ez az Ige. A férgeket nem szokták becézni, csak rátaposnak. Istennek csodálatos a szeretete egy kicsi ember felé: ismerlek, férgecske, és tudom, hogy még mindig nem tudsz hinni, kétfelé sántikálsz, és nem voltál ott, ahol ott kellett volna lenned.

Tamásért külön megjelent Jézus. Ezért hívják ezt a vasárnapot Tamás-vasárnapnak, mert ezért az emberért, ezért a sántáért, a lemaradottért, aki nem tudott együtt haladni a többivel, megjelenik az Úr.

Újra elolvasom az Igét: "Mikor azért este volt, azon a napon, a hétnek az első napján, és mikor az ajtók zárva voltak, ahol egybegyületek a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, és megállott a középen, és mondta nékik: Békesség néktek!" Isten szava teremtő szó. Ha Ő azt mondja: "Békesség néked!" és hiszed, hogy Jézus megadhatja, akkor attól a perctől kezdve békességed van.

Azt mondja Jézus a tanítványoknak: "Ha pedig bementek a házba, köszöntsétek azt. És ha méltó a ház, szálljon a ti békességtek reá; ha pedig nem méltó, a ti békességtek rátok térjen vissza" (Mt 10,12-13). Hozzánk is most ebbe a házba így lép be Jézus, mert tudjátok, hogy ez az Ő háza, és minden nap Őt várjuk. Ma is így lép be: Békesség néktek! Ha van itt valaki, aki meri hinni, amit Ő mond, abban a pillanatban az Ő békessége azon lesz.

Belép Jézus a tanítványok közé, kimondja, hogy "Békesség néktek!" Azután mondta Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat, és nézd meg az én kezeimet, és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő." Lásd meg az én kezemet, milyen a te kezed mellett. Nem tudom értitek-e, milyen nehéz lehetett Tamásnak megcsinálni azt, amit Jézus mondott: érinteni a sebet. Hozd ide a te kezedet, és nézd meg az én kezemet, és lásd meg a különbséget.

Hogy valóban meg kellett-e csinálni, véghez kellett-e vinni Tamásnak, nem tudjuk. De magában az a gondolat és döntés, hogy hozzam a kezemet ahhoz az egészen máshoz, ahhoz a tisztához, ahhoz a szenthez. Láttad-e valaha azt a mérhetetlen különbséget, te a bunös, a piszkos, a szennyes, aki magamat is utálom sokszor. Hozd ide a te kezedet! - ez a parancs hangzott a hitetlen hívő felé, - és nézd meg az én kezemet. Hozd ide, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Elhangzott a teremtő szó: légy hívő! Ez a "legyen" szó teremtette az eget és a földet. Isten teremtő szavára lett minden ezen a földön. Engedsz-e most Isten teremtő szavának?

Azt mondja az Ige: "Ami látható, a láthatatlanból állott elő" (Zsid 11,2b). Mi itt vagyunk a láthatókban, Jézus a láthatatlanban. Amikor az Úr Jézus mennybement, csak annyi történt, hogy a láthatókból átlépett a láthatatlanba. De világosan megmondta: veletek vagyok minden napon. Az, hogy egy egészen más életet tudsz élni, az a láthatatlanból lett. Hogy boldog, szabad ember lehetsz, az a láthatatlanból történik.

Egy szó hangzik most: Légy hívő! Mondod-e most: Uram szeretném, akarom. Magunkkal mi semmit nem tudunk tenni, de ellenállni tudunk. Nagyon kérlek, ne állj ellen Jézus szavának. Tamás, - hitetlen testvér, - légy hívő! Ha elolvasod a Zsidók 11-et, döbbenten nézheted, hogy hit által mennyi minden lehetséges. A hívőnek pontosan azért lehetséges minden, mert az Istennél minden lehetséges. Szeretnélek kérni, engedj az Igének, hogy Isten most megteremthesse a hiányzó érzékszervedet: a hitedet. Azt a bunesetkor elveszettet. Meghalt érzékszervedet csak Isten Igéje tudja újjáteremteni az Ő "legyen" szavával. Isten most hitet szeretne benned teremteni. Ahogy a vak embert megérintette, és látott, ahogyan a vakon születettnek megteremtette a szemét, - egy érzékszervét, - ugyanúgy benned is meg akarja teremteni hiányzó érzékszervedet, amiről mindig tudtad, hogy valami hiányzik. Nem láthatod Isten országát, mert hiányzik a hit érzékszerved. Ha igent mondasz az Úrnak, abban a pillanatban megtermti benned a hitet, és megtapasztalod, hogy van.

Jézus aztán azt mondja Tamásnak: "Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek." Tamás lát és azért hisz. De azután, azért mert hitt, lát. Megkapta a hit ajándékát, látja Isten világát. "Én Uram és én Istenem!" Rögtön elmondja Tamás, hogy lát. Nemcsak a testi Jézust látja, hanem látja benne Istent, látja Isten Fiát, és Vele együtt az egész mennyet. Kinyílt a szeme nemcsak a láthatók számára, hanem a hit világa, az örök élet számára is. Világosan elmondja bizonyságtételét; most lettél én Uram és én Istenem! Látja a testet öltött Istent, akit a testi Jézusban senki nem látott meg, csak aki hitt. Hányan látták testi szemükkel Jézust, akik azt mondották, hogy tévtanító, Istenné teszi magát, káromkodást szól, Attyává teszi Istent, holott József fia.

Tamás látott és hitt. És utána hitt és látott. Meglátta Isten világát, általkerült Isten szerelmes Fiának országába, egy új világba, ahol minden más. Istennek minden ígérete igaz, hiteddel előre láthatod. Ha bízol Isten ígéreteiben, előre látod a mennyet. Mózes "erős szívu volt, mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,27b). Vajon megajándékozhat-e most az Úr az Ő szava által hittel, hogy mindent másképp kezdj el látni? A hívő embernek semmi nem árthat, mert nem ebben a világban él, hanem az örökkévalóságban. Neked mi a valóság? Amit látsz, vagy amit hiszel? Ha az a valóság amit hiszel, akkor átléptél egy másik országba, ahol minden láthatóvá lesz majd.

A szerelmes Fiú országa hitetlen ember számára láthatatlan ország. Vigyázz, mert vannak hívő emberek, akik szeretnének csodákban, jelekben, láthatókban élni. Isten nem ezekben járatja gyermekeit. Egyszer olyan megrázó volt nekem az az Ige: "Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál"( Jn 14,12). Melyek a nagyobbak? Gyógyítás? Halott támasztás? Akkor értettem meg, egy ember újjászületése nagyobb minden csodánál, mert az a láthatatlan világban történik. Aki meggyógyul újra beteg lesz, aki feltámadt újra meghal. Ezek testi csodák! Ne légy olyan bolond, hogy testi csodák után fuss. Így írja Pál apostol a Galáciabelieknek: "Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?" (Gal 3,3b). Lépj át a hit világába, és kérd a nagy csodát a magad, és a többiek számára.

A testi csodák az Isten országa első idejében történtek. Azt írja Pál: "Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek" (1Kor 13,11a) A testi életből Isten országába átlépő ember még mindig fogódzik a testiekbe, és csak akkor hisz, amikor lát. Jézus szomorúan mondta: "Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek" (Jn 4,48). Jézus őrízni akar bennünket ettől a látható világtól. Hadd legyen nekünk minden valóság, ami ott is megmarad.

Milyen jó volna, ha várnánk a nagyobbakat, amiket Jézus nem cselekedett, mert még nem volt Szentlélek. Egy ember nem született újjá a Jézus életében. Egyetlen tanítvány sem. Ha egy ember hitrejutását látod, a legnagyobbat látod, amit a földön látni lehet az Ő világából. Nagyon kérlek, hit által lépj át az Isten országába, és élj abban a világban. Hadd történne meg veled is ez a lépés. Bár megtörténne veled is, hogy kimondanád, mint az a szegény apa, aki ott küszködött beteg gyermekével: "Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek" (Mk 9,24b).

Imádkozzunk! Köszönöm Uram azt a legnagyobb csodát, ami ezen a földön történhetett, ami velem történt, amikor átvittél szerelmes Fiad országába. Amikor valóság lett minden, amit mondottál, hogy cselekszel. Köszönöm, hogy évtizedek óta élhetek ebben az országban, és a halálommal sem történik más, minthogy egészen átlépek oda.

Áldunk azért, hogy járhatunk még ebben a testben hitben. Áldunk azért, hogy szereteted minden csodáját átélhetjük hit által. Könyörülj rajtunk, és segíts elszakadni mindentől, ami testi. Áldunk azért, hogy biztatsz, hogy ne féljünk, mert ha hiszünk, a gyakorlatban is meglátjuk, testi életünkben is, hatalmas cselekedeteidet. Uram, nagyon kérünk, teremts bennünk Lelked által a mai napon hitet! Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Péter

"Ezek után ismét megjelentette magát Jézus A tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképpen: Együtt voltak Simon Péter, és Tamás, akit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a Galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az Ő tanítványai közül. Mondta nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondták néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmentek és azonnal a hajóba szálltak; és azon az éjszakán nem fogtak semmit.

Mikor pedig immár reggeledett, megállt Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerték meg, hogy Jézus van ott. Mondta azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Feleltek néki: Nincsen! Ő pedig mondta nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Odaveték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. Szólott azért az a tanítvány, akit Jézus szeret, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, amikor hallja, hogy ott van az Úr, magára vette az ingét (mert mezítelen volt), és bevetette magát a tengerbe." Jn 21,1-7

"Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az Ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból. Mikor aztán megebédeltek, mondta Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Mondta néki: Igen, Uram; Te tudod, hogy szeretlek Téged! Mondta néki: Legeltesd az én bárányaimat! Mondta néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Mondta néki: Igen, Uram; Te tudod, hogy én szeretlek Téged. Mondta néki: Őrízd az én juhaimat! Mondta néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodott Péter, hogy harmadszor is mondotta néki: Szeretsz-é engem? És mondta néki: Uram, Te mindent tudsz, Te tudod, hogy én szeretlek Téged. Mondta néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!" Jn 21,14-17

Szeretnénk ma reggel újra magasztalni Urunk azért, hogy látsz és tudsz rólunk mindent. Köszönjük, hogy szólni kívánsz hozzánk. Kérünk, áldj meg minket, hogy személyes szavadat hallhassuk. Kérünk, áldd meg az egész napunkat, amit akarsz, végezz el bennünk. Köszönjük, hogy ezért hoztál ide. Hadd engedjünk mindenben, amit kívánsz tőlünk. Nevedért kérünk. Ámen.

Egy bukott tanítványnak nehéz találkozni az Úrral. Az asszonyokon keresztül már üzent az Úr: "Mondjátok meg...Péternek..." (Mk 16,7). Mennyire különleges mondat ez. Mert Péter volt az, aki leginkább nem szeretett volna találkozni Jézussal azok után, amik történtek. Neki volt a legnehezebb. A bukott tanítvány mindig kerüli az Úrral való találkozást. Fél, hogy minden kiderül, fél a megszégyenítéstől.

Aki a legelbizakodottabb volt a tanítványok között, az bukott a legmélyebbre. A tanítványok az akkori történések alatt mindnyájan csődbe jutottak. Nem volt egy sem, aki mondhatta volna: én megálltam. Mindnyájan szétfutottak. Aki a legjobban mondta Jézus figyelmeztetésére, hogy "Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem" (Mk 14,27a), Péter mondta a legmagabiztosabban: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem" (Mk l4,29).

Hányan mondtuk már: ilyesmire soha nem lennék képes. Az a rettenetes, hogy minél magabiztosabb valaki, annál jobban bukik. Amikor azt gondolom valamire: ez az, amit soha nem tennék meg, a legrövidebb időn belül megteszem. Mert amiben elbizakodott vagyok, abban bukni kell. Péter biztos volt önmagában, hogy szereti Jézust, vele nem fordulhat elő ilyen. Ez a Péter jutott oda, hogy sokak előtt háromszor megtagadta Jézust, rettenetes szégyent hozva az Úr nevére. Miért kellett ennek előfordulnia?

Tudjátok-e, mi a különbség az én ismeret, és a bun ismeret között? Amikor Péter halászott, és Jézus először szólította meg, bunismeretre jutott. "Eredj el én tőlem, mert én bunös ember vagyok" (Lk 5,8). Buneit meglátta, de önmagát még nem ismerte. Sokszor megállapítjuk, hogy vannak buneink, de hogy valójában kik vagyunk, azt nem tudjuk még. Hogy mire vagyok képes, hogy nemcsak az a baj, hogy buneim vannak, hanem, hogy én magam vagyok bunös. Nem az a helyzet, hogy rendes, jó ember vagyok, hanem, hogy mindenestől bunös vagyok.

Kezded-e már megismerni nemcsak azt, hogy mire vagy képes, hanem önmagadat is? A természetedet, lényedet, mert a gyökereknél van a baj. Egy fáról hiába szednék le az ágakat, virágot, gyümölcsöt, ha a gyökér a földben marad. Milyen bolond az az ember, aki a föld fölött mindent letép, a gyökeret pedig a földben hagyja. Sok hívő embernél ez történt, hogy meglátta a buneit, csak éppen azt a gyökeret nem, hogy milyen vagyok. Látod-e már, hogy ebből a gyökérből mindig ugyanaz hajt ki? Ezér van a sok csalódás. Leteszek minden bunt amit felismerek, hazamegyek, és néhány nap múlva mintha semmi nem történt volna velem, minden a régi, mert kihajtott a gyökér. Az a legnagyobb baj, hogy nem engedjük megtörténni azt, amit így mond az Ige: "A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett" (Mt 3,10a).

Péternél a háromszori tagadás után vettetett a fejsze a fa gyökerére, akkor amikor a főpap udvarán Jézus ránézett. Ott kezdett el keservesen sírni. Addig nagyhangon beszélt, most zokog, mert látja már, hogy mindenre képes. Tudod-e már, hogy mindenre képes vagy? Van még olyan dolog, amire azt mondod: ezt soha nem tudnám megtenni? Ha mondod, biztos, hogy megteszed. Ha Péter elhiszi, amit Jézus mondott, mondta volna: Uram, lehet. Ahelyett azt mondta: én soha. Azért kellett buknia, hogy a gyakorlatban meglássa, mire képes. Azt gondolom, amikor Péter semmivé lett, azt hihette, hogy ezzel vége mindennek. Ha képes voltam ezt megtenni, nem is vagyok már hívő. Voltál-e már úgy, hogy azt gondoltad, már nem is vagyok az Úré, hiszen kiabáltam, mérges voltam. Ekkor mondja Péter: "Elmegyek halászni." Folytatom a régi életemet.

Emlékszem életem nagy csalódására, amikor azt mondtam: nem tagadom meg az Urat, de a hívő életet folytatni nem tudom. Legfeljebb visszamegyek a tanári állásomba, élek úgy, mint a többi ember, de az Úrnak szolgálni már nem tudok. Péter három éve hagyta ott a hálót, a halakat és mindent, és most visszamegy. Elindult Jézus után komolyan, - és most visszamegy!? Nem renditi meg, hogy elmegy halászni, és a többiek is mind vele mennek?

Szeretném, ha most meglátnátok, hogyan keresi meg az Úr a bukott tanítványt. Ha meglátnátok a szeretetét, hogyan keresi meg az Úr azt, aki azt hiszi, hogy minden elveszett. Jézus utána megy, és megismétlődik minden, ami három évvel azelőtt. Nem fognak semmit. A Genezáret tavánál ugyanilyen éjszaka volt. Vajon eszébe jutott-e Péternek? Megint nagyon fáradtak voltak az éjszakai sikertelen halászás után. Ott állnak a hajóban, és a parton megjelenik Jézus. A Pétert kereső Jézus ott áll a parton!

Jézus téged is keres, ott áll a parton, és egy szempár látja a kínlódásodat, látja, hogy nem tudsz továbbjutni. Mi még itt vagyunk ebben a világban, de a parton ott áll Jézus. Egy mondatot mond: "Van-é valami ennivalótok?" Értsük most meg, mit jelent ez Lélek szerint. Testvér, boldog vagy, megelégedett ember vagy? Van-é a lelkednek ennivalója? A jól lakott ember elégedett ember. Isten szeretetével, békességével jóllakott ember vagy-e? Boldog-e a lelked? Vajon nem olyan-e a lelked, hogy közel van az éh-halálhoz? Ma reggel ettél-e? Úgy voltál-e a csendességedben, hogy boldog és megelégedett vagyok?

"Van-é valami ennivalótok?" Ezek az emberek őszintén megmondták, hogy nincsen. Nincs az az örömöm, az a békességem, ami volt. Mindent megpróbáltam már, de hiába. Akkor Jézus megszólal, úgy, mint három évvel azelőtt. Valami ismétlődik, - Péter, látod ezt? "Vessétek ki a hálót!" Akkor is ezt mondta Jézus. És megint olyan tele van a háló, hogy nem tudják kihúzni.

Szeretném most minden olyan vaknak mondani közöttünk, aki egyszer már az Úré volt, aki megtapasztalta az Úr szeretetét, nem veszed észre, az Úr azt akarja veled tenni, hogy olyan tele hálóval mehetsz haza, hogy ki sem tudd húzni. Valaki szeret és keres. Ugyanúgy szeret, mint három évvel ezelőtt. És Péter nem veszi észre. János az, aki észreveszi, mert ő volt legközelebb az Úrhoz. János mondja Péternek: "Az Úr van ott!"

Szeretnék most számodra János lenni, és azt mondani: Az Úr van itt! Ő keres és szólít, mert szeretné megmondani, mit kell tenned, hogy újra ugyanolyan, sőt még boldogabb, és örömtelibb ember legyél, mint valaha. Ha pedig soha nem élted még át az Úrral való találkozást, akkor is az Úr van itt.

Tudjátok mit csinál itt Péter? Nagyon szeretném mindenkinek mondani: tedd meg te, amit Péter, hogy beleveti magát a vízbe, és odaúszik Jézushoz. Később megtudjuk, hogy kétszáz sing volt a távolság, de azt neki át kellett úszni. Ha találkozni akarsz Jézussal, akkor valamit meg kell tenned. Vigyázz, ezt nem lehet megúszni, ezt a távolságot csak átúszni lehet. Mi sokszor szeretnénk az Úrnak való engedelmességet megúszni. Ne akard megúszni ezt a hetet. Lehet, soha többé nem lesz alkalmad a Vele való találkozásra. Vajon megteszed-e, hogy mindenáron egészen Hozzá mégy?

Péter felvette ingét, bevetette magát a vízbe, és úszott. Ez most a dolgod! Kérdezd meg, Uram mit kell most cselekednem, hogy egészen Hozzád érjek? Lehet, hogy valahol már félúton vagy, lehet, hogy már csak egy-két tempó, karcsapás kellene, és ott volnál. Lehet, a legnagyobb részt már megtetted. Jó volna eldönteni, megalázkodok, otthon bocsánatot kérek, mindent megteszek, csak Hozzád jussak Uram. Ha teljes szívvel keresed, megtalálod. "Simon Péter pedig mikor hallotta, hogy az Úr van ott, magára vette az ingét, (mert mezítelen volt), és bevetette magát a tengerbe." Péter döntött és cselekedett.

Azután már csak a beszélgetést halljuk. Azt mondja az Ige: "Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az Ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból." Olyan megdöbbentően beszél az Úr a számokon keresztül. Háromszor tagadta meg Péter, és háromszor kérdezett Jézus. Hallod Istent a körülményeken keresztül beszélni? Emlékszem egy házaspárra, nagyon szerettek volna gyermeket, mindent megtettek volna érte. Egy csendeshéten értette meg a feleség, hogy volt idő, amikor adott volna az Úr házasságuk elején, de ők nem akarták. Úgy gondolták, majd ha meglesz a lakás, és minden amit szeretnének. Szegénységbe nem lehet gyereket szülni. Aztán amikor minden megvolt, Isten nem adott gyermeket. Nagyon kérlek, hogy hallgassatok oda, amikor Isten beszél. Egy másik házaspárnál a 3-4 éves egyetlen gyereket ütötte el az autó egy Felvidéki faluban. Nem értették, hogy miért?! Aztán nagyon világosan meglátták, mióta gyermekük lett, nem jártak igealkalmakra. Nem volt rá idő, bálvány lett ez a kései gyerek.

Csak a süket Péterek nem értik, amikor Isten beszél. Figyelni kellene: Uram, mit mondasz a körülményeken keresztül? Hadd értselek meg, engedni szeretnék Neked. Jézus egy szót nem szól Péternek, hogy mit csináltál, milyen vagy? Csak a számok beszéltek. A három tagadás után jön a három kérdés: "Simon, Jónának fia, jobban szeretsz-é engem ezeknél?"

A görög szövegben a szeretetre két szó van. Egyik az agapé, ami isteni szeretet jelent, a másik a fília, ami az emberi szeretetet jelenti. Jézus azt kérdezi Pétertől: szeretsz-e engem isteni szeretettel? Péter mindig azt válaszolja: szeretlek Uram emberi szeretettel. Mindig a fília válaszol, hogy kedvellek, mint egy barátot, emberi szeretettel szeretlek. Ez hangzik kétszer is. A harmadik kérdéssel azt kérdezi Jézus: szeretsz-e Péter emberi szeretettel? Ezért szomorodott meg mélyen Péter. Jézus leszállt oda, ahol Péter volt, aki azt mondta: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy ez a szeretet nem szeretet.

A kérdések felénk is hangzanak, mit fogsz válaszolni? Mered-e mondani: Uram, Te mindent tudsz, Te tudod, hogy én szeretlek Téged. Nagyon vigyázz, mert valaki látja a szívedet, hogy kinek nem tudsz megbocsátani, kivel szemben kemény a szíved? Embernek lehet hazudni, Istennek nem. Isten kérdez, és jó volna, ha ma őszintén válaszolnál. Ha engednéd, hogy Isten Igéje világosan, élesen megítéljen. Ha szeretet nincsen benned, az egész hívő életedet, kegyességedet áthúzza Isten.

Engeded-e, hogy Isten megítéljen, hogy eljuss oda, ahová Péter, hogy megszomorodj, - Uram, Te mindent tudsz, Te ismered az egész életemet. Tudod azt, hogy még az enyéimet sem szeretem igazán, mert haszonleső vagyok, türelmetlen vagyok. Jó volna mindennek ellenére eljutni oda: Uram, akarlak szeretni, légy segítségül nékem.

Akkor tudod az Urat igazán szeretni, és az embereket, ha Isten Szentlelke által kiöntetik szívedbe az Isten szeretete. Mindig azt gondoltam, az a legnagyobb öröm, ha mindenki engem szeret. Mikor az Urat megismertem, azt mondtam, az a boldogság, hogy minden embert tudok szeretni. Ez az Isten szeretete, amelyik mindent eltur, mindent hiszen, mindent remél, és soha el nem fogy. Vágyol-e erre a szeretetre? Átélted-e valaha, hogy rajtad át árad Isten szeretete? Ez a legnagyobb boldogság ezen a földön, hogy rajtam keresztül szereti Isten az elveszettet, a nyomorultat, a szenvedőt, mindenkit. Ne hidd, hogy megtérnek körülötted emberek, ha nem öntetik ki szívedbe Isten szeretete, amelyik mindenre képes.

Amikor megtértem, édesanyám azt mondta valakinek, semmiben nem hallgat rám és nem engedelmeskedik, de soha így nem szeretett, mint most. Milyen jó volna, ha férjed, gyermekeid ezt élhetnék át. Mindenki ezt az isteni szeretet keresi. Milyen jó volna, ha áradhatna rajtad keresztül ebbe a szomjas világba Isten szeretete. Hadd kérjelek újra, engedj ma az Úrnak, úszd át azt a pár mértföldet, amit át kell usznod.

Szeretet koldusok vagyunk mindnyájan. Minden embertől azért koldulunk, mert arra vágyunk, hogy szeressenek. Amikor a szeretet igazi ereje megtölti szívedet, igaz lesz, amit egy nagyon idős asszonynak a szobája falán láttam. Egy forrás volt ábrázolva, és az írás ez volt: Milyen egyszeru is az életem, csak adni, adni szüntelen. Erre hívott el az Úr. Az Úr, aki a parton áll. Még nincs egészen nálad, és még nem vagy egészen Nála.

Kérdezd meg ma: Uram mit kell tennem, hogy áldássá legyek, hogy szereteted kiáradjon a szívembe, hogy felhasználhass.

Imádkozzunk! Köszönöm Uram, hogy minden magamban való bízás csődbe vezetett. Minden bukásom egyetlen oka a magamban bízás. Hadd dicsőítselek Uram, hogy odavonsz magadhoz. Áldunk azért, hogy utánunk jöttél. Azok után, akik még nem ismernek, és azok után, akik valahol elhagytak Téged. Segíts mindenáron odajutni Hozzád. Hiszen vár a család, a gyülekezet, várják szeretetedet, bölcsességedet, örömödet. Kérünk segíts, ne okozzunk nekik is, Neked is mély csalódást. Tölts be Lelkeddel, hogy tovább áradhasson rajtunk keresztül áldásod és szereteted. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Pál

"Én zsidó emBer vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mindhalálig, megkötözvén, és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa, kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaszkusza mentem, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bunhődjenek.

Lett pedig, hogy amint mentem és közelgettem Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem. És leestem a földre és hallottam szót, mely mondta nékem: : Saul, Saul, mit kergetsz engem? Én pedig feleltem, Kicsoda vagy, Uram? És mondta nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz.

Akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, aki velem szólt, nem hallották. Én pedig mondtam: Mit cselekedjem Uram? Az Úr pedig mondta nékem: Kelj fel és menj el Damaszkuszba; és ott megmondják néked mindazokat, amik ott elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.

Mikor pedig nem láttam annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve mentem Damaszkuszba. Egy bizonyos Anániás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek, Hozzám jött és mellém állva mondta: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem. Ő pedig mondta: A mi Atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az Ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az Ő szájából. Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál. Most annakokáért mit késedelmezel? Kel fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te buneidet, segítségül híván az Úrnak nevét."ApCsel 22,3-16

Hadd adjunk hálát Uram azért az útért, amelyik idevezett. Köszönjük, hogy jöhettünk, és hadd áldjunk most is, amikor tovább vezet ez az út. Dicsőítünk, hogy Veled mehetünk tovább. Áldd meg a mai alkalmunkat, és minden további napunkat. Hadd tegyük életünket egészen kezedbe, hogy megáldhass minket. Ámen.

Pál apostol a Korinthusi levélben ír arról, kiknek jelent meg a feltámadott Krisztus. "Megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek; Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mindmáig élnek, némelyek azonban el is aludtak; Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak; Legutószor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Isten anyaszentegyházát" (1Kor 15,5-9). Pál ezt magáról írja, ő az utolsó, akinek a feltámadott Jézus test szerint utoljára megjelent

Amikor a tanítványok Júdás helyére Mátyást választották apostolnak, nem gondoltak arra, hogy van valaki, aki most ugyan ellensége Jézusnak, de színtén meglátja majd az Urat. Pál "legutolszor" látta meg az Urat, és szeretném, ha aláhúznánk ezt a szót, mert utána már senki nem láthtta Jézust test szerint. Tehát ebben az Igében van az ítélete minden látomásnak. Ha azt mondja Pál, hogy "legutolszor", akkor ezzel valami befejeződött. Jézus azt mondta: Én az én Atyámhoz megyek és nem láttok engem többé. A jelenésekre és látomásokra ez a világos ítélet. Vegyük komolyan, ha Isten Igéje mond valamit, akkor az úgy van. Ha legutolszor Pálnak jelent meg, akkor utána senkinek nem jelenhet meg.

Nem olvastam el azt a részt az igéből, amikor Pált elfogják a templomban a vallásos zsidók, kihúrcolják, ki egyet, ki mást kiabált, és meg akarják őt ölni. Lisiás, az ottani parancsnoka a római csapatoknak, odamegy katonáival, és kimentik a zsidók kezéből. Védelmükbe veszik, beviszik a várba, és Pál megkéri az ezredest, hogy szólhasson a néphez.

Olyan megdöbbentő, hogy Pál a saját gyilkosaihoz beszél. Láthatjuk, hogy a Szentlélekkel betöltött ember mennyire úgy viselkedik, mint Jézus. A Szentlélek a Jézus Lelke. Ha ez a Lélek tölt be egy embert, akkor viselkedik, jár és él úgy, hogy Jézushoz hasonló, aki a kereszten így imádkozott ellenségeiért: "Atyám, bocsásd meg nékik!" (Lk 33,38a). Egy embernek, akit összevertek és meg akartak ölni, az az egyetlen vágya, hogy hirdesse ellenségeinek a Krisztust. Ha ez a Lélek van benned, akkor tudod szeretni ellenségeidet is, és akkor lesz benned az a vágy, hogy megmentsd a veled szemben legdurvább embert is. Pál ezeknek az embereknek beszél a vár lépcsőjéről, akiknek kezéből az előbb mentették ki.

Befogadtad ezt a Lelket? Megtanultad-e, hogy szeresd ellenségedet? Fontos-e neked azok üdvössége, akikra úgy nézel, hogy tönkreteszik az életedet?

Hallgassuk meg, Pál hogyan mutatkozik be. Elmondja, hogy buzgó, vallásos ember volt, ragaszkodott a templomhoz, istentisztelethez. Csak éppen mint vallásos ember üldözte Jézust. Hát lehet ez? Elmondja, hogy a főpap is bizonysága néki, hogy mindent megtett Istenért, ezért üldözte a keresztyéneket, Jézust, most is ezért ment Damaszkuszba.

Aztán elmondja, mi történt vele. Hadd kérdezzem meg: veled is megtörtént? "Ahogy közelgeték Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem. És leestem a földre és hallék szót, mely mondta nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?" Ha valaki találkozott Jézussal, azt is ez a világosság vette körül. Nem szemmel látható, belső világosság. Belejutottál már ebbe a világosságba? Másképp látsz már mindent ennél a belső világosságnál, mint 4-5 nappal ezelőtt? Amikor Ézsaiás találkozott ezzel a fénnyel azonnal azt mondta: "Jaj nékem, elveszetem, mivel tisztátalan ajkú vagyok!" (Ézs 6,5a). Meglátta a nyelve, a szája minden bunét, ahogyan beszélt.

Megláttad-e ezen a héten, hogyan kritizász, beszélsz emberek hátamögött, hogy mennyire tisztátalan ajkú vagy? Az ember leesik a földre, amikor Isten világosságában meglátja saját magát. A világosság mindig öl, és ez az, amit nem lehet kibírni. Amikor ez a világosság körülfog, akkor nagyon kicsi leszel. Ha veled ez nem történt még meg, nem találkoztál Jézussal, a világ világosságával. Hallgattad az Igét, de vak maradtál.

És leestem a földre, és hallék szót, mely ezt mondja nekem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?" Megláttad-e, hogy az egész eddigi vallásos életeddel Jézust kergetted? Lehet ez, hogy egy ember, aki azt hiszi, hogy az Úrral jár, valójában Jézust kergeti? Az Efézus 2,3-ból nagyon megdöbbentő nekem egy mondat: "természet szerint haragnak fiai voltunk". Miért? Mert cselekedtük "a testnek és gondolatnak akaratját."A saját akaratom mindig kergeti Jézust. Azt hisszük, az a legjobb, amit mi akarunk. Ha egyszer majd Isten országában megjelensz, kiderül, mennyit rontottál Isten munkáján, mennyit akadályoztad. Kergettem Jézust, mert nem azt tettem, amit Ő akart, hanem amit én. Azt mondja az Ige: "Megvigasztaltátok azt, akit én nem akartam, és megszomorítottátok azt, akit én nem akartam megszomorítani." Lehet, hogy jókodásoddal sok embert megakadályoztál már abban, hogy az Úrhoz jusson. Lehet, kritizálásoddal pont azt az embert teszed tönkre, aki már közel volt ahhoz, hogy meghallja Isten szavát.

Minden saját akarásom Isten előtt bun, Jézus kergetése. Lehet, hogy saját iszákos férjedre haragszol, ahelyett, hogy szeretnéd, hogy segítenél a nyomorult, megkötözött embernek. Valaki a férjét szidta nagy erővel. Azt mondtam: hagyd abba! Nem gondolsz arra, olyan ez, mintha egy bénának azt mondanád, hogy járj, ugrálj! Vagy ha egy vakot szidnál, hogy miért nem látsz, nyisd ki a szemed! Jézust kergeted a mérgeddel, haragoddal, meg nem értéseddel. Amennyiben megcselekedted eggyel a legkisebbek, a nyomorultak közül, egy megkötözöttel, - Jézussal cselekedted. Szeretne ő más lenni, - de ha nem tud. Te pedig bántod, kiabálsz vele, kergeted Jézust, mert nem látsz.

Ha egyszer kinyilik a szemed, zokogva esel össze, - Uram, hogy tudtam ilyen lenni? Lehet, hogy csak halála után esel össze, amikor későn lesz. Az ördög mindig vigyáz arra, hogy későn ébredj fel. Isten színe előtt egy perc alatt megsemmisülsz a nagy hívőségeddel, és hogy mlyen türelmes vagyok. Ott majd meglátod, hogy mindent fordítva csináltál. Ott majd meghallod: "Én vagyok Jézus, akit te kergetsz!" Bár ma látnád meg és semmisülnél meg, még nem késő, még kimondhatod, hogy tévedtem. Isten megteheti veled, hogy egy perc alatt világosságot kapj, hogy a magad akarata szemben áll Isten akaratával, és ellene dolgozol, pedig azt mondom, hogy szolgája vagyok.

Pál azt hitte, a legjobbat csinálja, amikor azért ment Damaszkuszba, hogy elfogja a hívőket. Milyen jó, hogy az Úr megállíthatta, és téged is megállíthat, ha megszólal: "Én vagyok Jézus, akit te kergetsz!" Kérdezed-e: "Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?" Vége az önállóságomnak, alárendelem magam akaratodnak.

Amíg ezt nem teszed meg, bármennyire is kegyeskedsz, mindig kergeted Jézust. Amíg alá nem rendeled magad Isten akaratának, járhatsz templomba, olvashatod a Bibliát, adakozhatsz, cselekedheted szerinted a jót, mindig kergeted Jézust. Mert nem az Ő, hanem a magad akaratát keresed. Ha Isten megítélhetett, mond ki ma ezt a kérdést az Úr felé, hogy új élet kezdődhessen számodra.

Pálnak azt mondja Jézus: "Kelj fel, és menj el Damaszkuszba, és ott megmondják néked mindazokat, amik elrendelvék néked, hogy azokat véghez vigyed." Csak egy lépést mond, amit meg kell tenni Pálnak. Menni kell Damaszkuszba. Az a megdöbbentő, hogy ugyanazt csinálja, csak az Úr parancsára. Megy Damaszkuszba, csak egészen másképp.

Jézus ennyit mondott neki, de többet nem. A feltámadott Jézus nem hirdet evangéliumot. Nem mondja neki, hogy megbocsáttattak a te buneid. Kornéliusszal ugyanez történik. Angyal jelent meg néki, de nem mondja, hogy Jézus meghalt a buneidért. Azt mondja: küldök hozzád egy embert, Pétert. Pálhoz is egy embert küld: Anániást. A Biblia szerint csak ember hirdethet evangéliumot. A hit hallásból van, a hallás pedig prédikálás által. Isten ránk bízta a prédikálást, sem angyal, sem mennyei jelenés nem hirdethet evangéliumot. Ha valaki azt mondja, úgy tértem meg, hogy látomást láttam, szózatot hallottam, álmot álmodtam, - nem tért meg. Sem álom, sem látomás, sem hang, sem mennyei kijelentés nincs.

Ha a feltámadott Jézus emberhez küldi Pált, és a mennyből jött angyal Péterhez küldi Kornéliuszt, - akkor más út nincs. Hidd el, Isten ezt a hatalmat embernek adta, őt bízta meg ezzel. Egy egyszeru Anániás, akiről azt írja az Ige, hogy istenfélő volt, ő megy el Pálhoz. Az ApCsel 9. rész részletesen leírja, mit küszködött Anániás ezzel a küldetéssel. Anániás elmondja: tudjuk, hogy hatalma van arra, hogy elfogjon mindannyiunkat. Az Úr pedig azt mondja Pálról Anániásnak: "ímé imádkozik." Három nap múlt el a magabiztos Pál életéből, amit vakon töltött. Nem tudta mit csináljon, merre lépjen, úgy vezették kézenfogva Damaszkuszba. Nem eszik, nem iszik, három napig vakon imádkozik folyton az Úr előtt, és akkor jön Anániás.

Nem baj, ha voltak ilyen vak napjaid, ha nem tudtad, mit csinálj, mert minden összekeveredett. Ne félj, majd jön Anániás, vagy neked kell elmenni egy emberhez. Tedd meg bátran. Az Úrtól küldött ember mondja el Pálnak: "Saul, atyámfia, nyerd vissza szemed világát!" És Pál abban a pillanatban Anániásra tekintett.

Tovább beszél Anániás: "A mi Atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az Ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az Ő szájából." Ez az üzenet ma számodra. Ha valaki valóban meglátta buneit, és már nem az a nagyvalaki, aki idejött, akkor szól az üzenet. Evangéliumként szeretném mondani: Testvér, Isten választott annyi ember közül, akik ebben az országban élnek, téged választott ki, hogy halljad az Igét. Azt is megmondja, mire válaszott ki: "hogy megismerd az Ő akaratát."

A Biblia nagyon egyszeruen mondja: az az Isten akarata, hogy megtérj. Van még miből megtérned. Tudod mi az Isten akarata? A te szentté lételed, hogy lakhasson benned Szentlelke által. Arra választott, hogy "meglásd amaz Igazat." Ezen a héten megláthattad, nem a testi szemeddel, hanem a hiteddel. A testi ember Jézust is a testi szemeivel akarja látni. Jézust azzal az érzékszervünkkel láthatjuk, amit Ő meggyógyított: a hiteddel. Egyre jobban láthatod, egyre jobban megismerheted Őt.

Arra választott, hogy ezentúl az Ő akaratát keresd és megismerd. Lásd az Igazat, és szót hallj szájából. Nem embereket hallgattál, mert azt mondja az Ige: "Aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10,16). Úgy fogadtátok-e a hirdetett Igét, mint Isten beszédét, mivelhogy az is. Azt is elmondja az Ige,mi az, amit ezentúl akar az Úr, hogy történjen veled. Tanúbizonysága leszel Néki. Erre választott. Úgy mégy-e haza, mint aki azért jár ezen a földön, hogy élő bizonysága legyen az Úrnak, és elmondja mindazt, amit látott és hallott.

Amit megtehetett veled az Úr, megtette. Már csak eggyet kérdez: "Mit késedelmezel?" Ne habozz, ne gondolkozz, ne késedelmezz, tedd meg amit az Úr mond: "Mosd le a te buneidet, segítségül híván az Úrnak nevét."

Isten kért ma téged. Elmondta, hogy mit akar veled tenni. Az a kérdés, engedsz-e kijelentett akaratának? Hogy tanúja lehess az Úrnak életeddel, szavaddal, egész lényeddel!

Imádkozzunk! Uram bocsásd meg, hogy olyan sokszor nem tettem meg, amit akartál, mert a magam akaratát csináltam. Áldalak azért, hogy megsemmisülhettem tekinteted alatt. Áldalak, hogy megtehetted velem, hogy a Veled való találkozás ítélet volt, és kegyelem.

Köszönöm, hogy akit összetörsz, meg is eleveníted. Segíts, hogy ne álljunk ellen összetörő munkádnak. Úr Jézus segíts, hogy megláthassuk önmagunkat, azt, ami volt, de azt is, ami lesz. Uram, tanúd szeretnék lenni egész életemmel, lényemmel, beszédemmel, szolgálatommal. Köszönöm, hogy újra igent mondhattam akaratodnak. Segíts, hogy megtegyük, amit ma kérsz és vársz tőlünk. És holnap is megtehessük, lépésről-lépésre, Neked engedelmeskedve. Ámen.

Biatorbágy, 1985. április 15-19

Vissza a lap tetejére>>>

EGY BUZGÓ EMBER

Egy ember bemutatkozik

"Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaszkuszba mentem, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bunhődjenek." ApCsel 22,3-5

Köszönjük Urunk, hogy azért lehetünk itt, mert hívtál bennünket. Kérünk hogy hívásodat legbelül hadd halljuk meg. Emberek hívása soha nem érhet szívünkig. Hadd kérjük, hogy a Te hívásod most odaérhessen. Hadd tudjunk most osztatlan igentmondani Neked, hogy valóban megújult életünket felhasználhasd majd neved dicsőségére. Ámen.

Ezen a délelőttön mindnyájan bemutatkozunk. Igénk is ezzel kezdi, hogy egy ember bemutatkozik: Elmondja, hogy kicsoda, hol született. Megdöbbentő körülmények között hangzik el ez a bemutatkozás, ez a bizonyságtétel. Hadd olvassam el az ApCsel 21,29-től 22,2 versig az Igét:

"Mert látták annakelőtte az efézusi Trofimust ővele a városban, kiről azt vélték, hogy Pál bevitte a templomba. Megmozdult azért az egész város, és a nép összecsődült,: és Pált megragadva vonszolják ki őt a templomból, és mindjárt bezárattak az ajtók. Mikor pedig meg akarták őt ölni, feljutott a hír a sereg ezredeséhez, hogy az egész Jeruzsálem felzendült. Ki azonnal vitézeket és századosokat vett maga mellé, lefutott hozzájuk Azok pedig mikor meglátták az ezredest és a vitézeket, megszüntek Pált verni.

Akkor odaérvén az ezredes, elfogatta őt, és parancsolta, hogy kötözzék meg két lánccal; és tudakozta, hogy kicsoda, és mit cselekedett. De ki egyet, ki mást kiált a sokaság között; és mikor nem érthette meg a bizonyos valóságot a zajongás miatt, parancsolta, hogy vigyék el őt a várba. Mikor pedig a lépcsőkhöz jutott, lett, hogy úgy vitték őt a vitézek a néptömeg erőszaktétele miatt; Mert követi a népnek sokasága, kiáltozva: Öld meg őt!

És mikor immár a várba akarták bevinni Pált, mondta az ezredesnek: Vajon szabad-é nékem valamit szólanom tehozzád? Az pedig mondta: Tudsz görögül? Hát nem te vagy az az egyiptomi, ki e napoknak előtte fellázította és kivitte a pusztába azt a négyezer orgyilkos férfiút? Mondta pedig Pál: Én ugyan tárzusi zsidó ember vagyok, Cziliczia nem ismeretlen városának polgára; de kérlek téged, engedd meg nékem, hogy szóljak a néphez. Mikor aztán az megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek: és mikor nagy csendesség lett, megszólalt zsidó nyelven, mondván:

Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, amellyel most magamat előttetek mentem. Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájuk, még inkább nyugalmat tanusítottak."

Pál apostol mutatkozik be, de az a megrázó, hogy hol, és hogyan, milyen körülmények között. A templomban fogták el, annak a tévhitnek az alapján, hogy pogány embert vitt be a templomba.

Pál a saját gyilkosaihoz beszél életveszélyes állapotban, megkötözve, annak a várnak a lépcsőjén, ami majd a börtöne lesz. Nekünk egyetlenegy dolgunk volna: hogyan tudok kikerülni ebből a bajból? Pál a gyilkosainak Jézusról beszél. Egy dolga volt most is, embereket menteni, mégpedig azokat, akik meg akarják őt ölni. Ennek az embernek semmi más gondja nincs, mikor viszik a börtönbe, csak hogy szólhasson a néphez. "Kérlek téged, engedd meg nékem, hogy szóljak a néphez."

Mi azt mondtuk volna: tele vagyok haraggal, gyülölettel azok iránt, akik nekem honfitársaim, és ezt tették velem. Nem tölti el gyülölet, az igazságérzete sem háborodott fel, csak a mentő szeretet tölti be szívét.

Mit jelent ez, hogy mentő szeretet? "De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégehessem az én futásomat, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról" (ApCsel 20,24). Látjuk-e most a Krisztus-arcot ezen az emberen? Hiszen Jézusnak is egyetlen dolga volt, amikor gyilkosai között volt: "Atyám! bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek" (Lk 23,34). Nem én számítok, hanem ők. Pálban az az indulat volt, ami a Krisztusban.

Látjuk-e most magunkat, hogy milyen indulatok mozognak bennünk a legkisebb bántásra?

Pál apostolt a körülmények és az események bemutatják.

Mielőtt ma délelőtt bemutatkoznál, már sok minden bemutatott téged. A viselkedésünk, az egész lényünk sok mindent elmond rólunk. Ha van látó szemünk és halló fülünk, sokmindent megtudunk egymásról. Talán a szobatársaid már ismernek arról, ahogyan kiválasztottad magadnak a legjobb ágyat. Kicsit bemutatkozunk anélkül, hogy szót váltottunk volna egymással. Bárki belép egy vonatfülkébe, az első mozdulattal bemutatkozik. Magamellé teszi csomagját, - ide ne üljön senki, - és nyugodtan nézi, hogy emberek állnak.

Belőlünk kijön ami bennünk van, anélkül, hogy mi azt tudnánk. A szemünkön, a lényünkön keresztül kiárad. Jó volna megnézni, mi az, amit rólad már egy pár óra alatt megállapítottak emberek?

Mielőtt Pál bemutatkozik, már láthatjuk őt a várnak lépcsőjén állva összeverve, megbilincselve, megalázva, szívében egyetlen vággyal. Tulajdonképpen nem magát akarja menteni, Jézusról szeretne beszélni gyilkosainak. Szeretném, ha megértenénk őt, és aztán hallgatnánk meg bizonyságtételét.

Valahol igealkalmon felállt egy férfi, hogy bizonyságot tegyen. Hátul megszólalt a felesége: Úgy beszélj, hogy én is itt vagyok! A férfi leült, nem volt mondanivalója tovább. Nem tudom nem kellene-e neked is leülni azonnal, ha itt volna a feleséged? Az a rettenetes, hogy otthon ismernek bennünket, hallják, látják beszédünket, életünket. Nagyon sokszor bemutatkozás előtt szoktam mondani: Úgy beszélj, hogy az Úr itt van, ismer és hall mindent, tudja, látta otthoni életedet.

A Bibliából ismerjük a képet, amikor az adópénzt mutatják Jézusnak: "Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, mondta: Mit kísértetek engem képmutatók? Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig odavittek néki egy dénárt. És mondta nékik: Kié ez a kép, és a felírás? Mondták néki: A császáré. Akkor mondta nékik: Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek" (Mt 22,17-2l).

Ha egy élet nem egyezik a szöveggel, azonnal kidobják. Nekünk az a bajunk, a szöveg nem egyezik a képpel amit látnak rólunk. Ezért nem fogadják el a szavunkat. Vajon rajtad Isten képe látszik-e, és igaz-e a szöveg amit mondasz? Itt láthatjuk, Pál apostol szószéke a börtön lépcsője, hallgatói a gyilkosai. Azért néztük meg a képet, hogy utána el tudjuk fogadni a bizonyságtétel minden mondatát. Láthattuk: ezt az embert Krisztus szerelme szorongatta.

Miután láttuk a képet, meghallgathatjuk mit mond magáról. "Én zsidó ember vagyok", és elmondja, hol született. Nagy ordítozás közben kezdi meg beszédét. Az Ige azt mondja, nagy csend lett. Ki csinált itt csendet, hogy-hogy abbahagyták a kiabálást? Két-három szó, - és Isten csendet teremt. Figyeld meg, ha szólanod kell, nem neked kell helyet csinálni és csendet teremteni. Isten megadja a kellő helyet, a kellő mondanivalót, és a kellő légkört.

Amikor hallották, hogy zsidó nyelven beszél, még nagyobb nyugalmat tanúsítottak. Pál elmondja, amit testi életéről tudni lehet. Jó volna közben magunkat nézni. Ha a mi nyelvünkön szólna, így mondhatnánk: templombajáró vallásos ember vagyok. Felnevekedtem atyáim hite szerint. Jártam vasárnapi iskolába. Presbiter lettem. Pál még azt is mondja: teológiát végeztem, Gamáliel lábainál tanultam. A legkiválóbb tudósok tanítottak. Így mondja az Ige: "Buzgó lévén az Istenhez, miként ti minydnyájan vagytok ma."

Vannak akik közülünk is el tudják mondani: vallásosan neveltek, serdülő koromban is mindig jártam templomba. Biblia-olvasó ember vagyok, adakozok, segítek, mindenben első vagyok.

Aztán elmondja a másik oldalt, azt is nagyon őszintén: a hívőket üldöztem. Amikor ezt olvasom, mindig nagyon világosan magamra ismerek. Nem voltam vallásos, de a hivőket üldöztem. Nem úgy mit Pál apostol, de talán mélyebben a gunyolódásaimmal, a vicceimmel. Nevetségesnek tartottam azokat, akik azt mondták: megismerték Jézust. Úgy néztem a hívőket, - nem egészen normálisak, valami hiba van, buta, ügyetlen, tehetségtelen, - persze, ezek mennek Jézus után. Nekem ez nem kell, én sikereket akarok, nagy akarok lenni, - ez a társaság nekem nem kell, nem kívánok közéjük tartozni. Lekezeltem, kinevettem őket.

A vallásosak üldözik leginkább a hívőket. Mikor valaki azt mondja, hogy megtért, fel vannak háborodva: hol volt ez, mikor a templomot építettük, most jön a kocsmáből, és azt mondja: megtért. Érezzük ebben a mély megvetést? A vallásos ember mindig üldözte a hívő embert Kaintől és Ábeltől kezdve. Kain vallásos ember volt, saját földjének gyümölcseit, saját cselekedeteit vitte Isten elé. Ábel a bárányt vitte. A bárány Jézus előképe már a Biblia első lapjain. Isten megjelentette Ábelnek, helyettesre van szüksége.

Amikor valaki rájön arra, nem tudok Isten színe előtt megállni buneim miatt, és akkor odamegy a buzgók, a vallásosak közé, akkor ujjal mutogatnak rá: ez a senki, ez a börtöntöltelék! Emlékszünk mikor Jézushoz jön a bunös asszony, azt mondta a farizeus, aki Jézust meghívta: "Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bunös" (Lk 7,39). Ki és miféle, ismeritek ezt a szót? Ez a jött-ment, ez a szemét, ez a senki. Ez kezdi mondani, hogy ő komolyabb mint mi?

Érthető volt Pál felháborodása: azok akik teológiát sem végeztek, Bibliát sem olvastak, nem tudnak semmit, és azt mondják, hogy Jézust megismerték, és boldogok, nekik örök életük van? Valaki így mondta: meg vannak ezek zavarodva, hát nem lehet ezt előre tudni, hogy örök életem van, - majd odaát derül ki. Milyen felháborodás van egy gyülekezetben, amikor emberek elfogadják Jézust, és bizonyságot tesznek.

Pál elvégezte a teológiát, vallásosan nevelkedett, úgy érezte: ki ha nem én? És védte az egyházat. Az egyházat szakadatlanul védik. Azok közé ne kerüljetek, akik azt mondják: Jézuséi. Hát nem elég Isten? Atyáink is hitték Istent, mi is hisszük, de nem kell Jézusozni. Mire jó ez, hogy bizonyságot teszek? Mi ez, hogy az Úr? Micsoda tudomány és szöveg ez? A vallásos emberek felháborodnak: miféle új tanítást akarnak ezek?

Pál elmondja magáról: "Ezt a tudományt üldöztem mindhalálig, megkötözve és tömlöcbe vetve mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vettem az atyafiakhoz, Damaszkuszba mentem, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bunhődjenek."

Persze valami történt itt Pállal üldözés közben. És velünk is történhet itt a kritizálások és bántások közben. Elkerül István megkövezéséhez. Saját maga mondja el a 22,19-20. versben: "És én mondtam: Uram ők maguk tudják, hogy én tömlöcbe vetettem, és vertem zsinagógánként azokat, akik hisznek te benned: És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontatott, én is ott álltam és helyeseltem az ő megöletését, és őríztem azoknak köntösét, akik őt megölték."

Egyszer csak összetalálkozott Istennek egy olyan szolgájával, aki Jézusért szenved. Most is vannak mártírok. Lehet, hogy családon belül. Van ahol egy asszony szenved hihetetlen sokat férjétől, családjától az Úrért. Van ahol egy férfit közösítenek ki. Vannak akik munkahelyen vannak hátratéve, kigúnyolva. A Biblia azt mondja, a mártírok vére építi Isten országát. István vértanú nem tudta, hogy ott áll egy fiatal, beképzelt teológus, aki látja, hogy mi történik. A szenvedés mindig megrázza az embert. Ez a fiatalember lát, és csodálkozik. Hallja Jézus imádságát: "Uram, ne tulajdonítsd nékik e bunt!" (ApCsel 7,60). Értünk imádkozik!

Honnan tudod te, ki imádkozik érted. Lehet soha nem hallottad hangosan. Biztos vagyok benne, akiket a legjobban csúfoltam, akkor azok ott imádkoztak értem. Biztos vagyok benne: a nevem elhangzott szájukon, csak nem hallottam. Pál útját úgy rendezte Isten, hogy neki hallania kellett. Meg vagyok győződve, hogy az az ösztöke, amiről beszél, ott szúródott bele a szívébe. Ott kezdett el gondolkozni: és ha minden igaz? Aki így szenved, ott nem lehet megjátszani dolgokat. Ott előjön az igazi arc.

Biztos vagyok benne, abban a pillanatban ez a gondolat vágódott bele a Pál szívébe: és ha mégis Jézus a Messiás, akit egész Izráel népe várt, ha mégis Ő a Megváltó?!

Ha csak ennyi vágódna ma a szívedbe: és ha mégis igaz, amit Máté evangéliuma mond, hogy aki haragszik embergyilkos. Ha ez igaz, akkor mi lesz veled és velem? Ha igaz, hogy aki asszonyra tekint házasságtörő. Magabiztos farizeus, mi lesz akkor veled? Lehet, hogy olvastad, talán hirdetted, bizonyságot tettél, de sohasem hitted, hogy igaz. Mi lesz, ha igaz, hogy minden hiábavaló szóért számot kell majd adnod az ítélet napján? Ha igaz, amit ma reggel olvastunk a napi Igében, hogy aggodalmaskodni bun, mert hitetlenség. És ha igaz, hogy nem szeretem sem Istent, sem embereket, csak önmagamat? És ha egy részegesnek sincs örök élete, ha nem léphet be Isten országába? Mi lesz, ha mindez igaz?! Nézz ma szembe ezzel. Bár már az első reggel belefúródna szívedbe az ösztöke.

Ettől a perctől kezdve Saulus egyre vadabbul üldözte a hívőket. Ment Damaszkuszba, hogy végére járjon ennek a dolognak, mert ennek nem szabad igaznak lennie.

Az osztályomban komoly ébredést adott az Úr. Jöttek hozzám a gyerekek, - tetszik tudni ki tér meg legelőször? - Ki? - A Kovács! - Honnan tudjátok? - Mert már nagyon szidja a hívőket! Milyen világosan láttak ezek a gyerekek. Már muszáj volt ölni, gyilkolni, minden hibát elővenni, mert már közel volt Damaszkuszhoz.

Csodálatos, ahogyan az Úr megkeres egy embert. Ott van-e már szivedben az ösztöke?

Pál más sok mindent tud, de még egyet nem, hogy kit üldöz. Valahol olvastam, hogy amikor a japánok és kinaiak között volt a háború, az ütközet után egy katonát haditörvényszék elé állítottak, mert az egész csata alatt nem lőtt. Megkérdezték, miért nem lőtt? - Kérem ne haragudjanak, amikor felemeltem a fegyverem és lőni akartam, úgy láttam, hogy a két arcvonal között ott áll Jézus. Úgy éreztem, Őt lövöm át. Kérem ne bántsanak, nem akartam rosszat, csak az ellenség és közöttünk ott állt Jézus.

Milyen gyorsan leeresztenéd a fegyvert, mikor mondod a kemény szavakat, a bántó szavakat, ha tudnád, hogy közted és a másik ember között ott áll Jézus. "Amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg" (Mt 25,40). Amikor feleségedet bántod, a gyereket, talán a szomszédot, a legkeményebb ellenségedet, kettőtök között ott áll Jézus. Hányszor lőtted át? Világosan megmondja az ének: "Kezébe, lábába a szöget én vertem".

Bár nyílna ki a szemed, mint Pálé a Damaszkuszi úton, akkor egy perc alatt mindent tudnál.

Imádkozzunk! Uram nagyon valóságosan tudom, hogy a Tieidben Téged üldöztelek. De nemcsak a Tieidben, hanem mindenkiben, a kemény szavaimmal, kritikus gondolataimmal. Jézus hányszor nem láttalak, hogy ott állsz a másik ember előtt. Köszönöm, hogy megnyitottad szememet.

Kérünk áldj meg ezen a héten, hogy világosan lássunk, hogy ne majd az ítéletkor kelljen meglátnunk, hogy mindent Veled cselekedtünk. Kérünk hadd találkozhassunk ezen a héten igazán Veled, hogy új életet nyerhessünk, amelyik valóban a Te parancsodra vár majd. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

A világ világossága

"Lett pedig, hogy amint mentem, és közeledtem Damaszkusz felé, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem. És leestem a földre, és hallék szót, mely mondta nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?" ApCsel 22,6-7

Hadd adjunk hálát Uram, hogy valóban el akarod végezni bennünk, hogy lássuk önmagunkat, és lássunk Téged. Köszönöm, hogy aki ezt a kettőt meglátja, az meggyógyult. Könyörülj rajtunk, hogy ez a gyógyulás megtörténhessen velünk. Áldd meg ezt a napot, világíts bele sötét, vak életünkbe Igéd és Lelked által. Ámen.

Két bibliai fogalmat szeretnék tisztázni. Egyik a világosság, másik a sötétség. Ne gondoljunk arra, hogy ez a világosság testi világosság, ami a nap fényétől van. Nem nappalról és éjszakáról van szó, amikor Isten világosságról beszél. A Biblia azt mondja: "Az Isten világosság, és nincsen Őbenne semmi sötétség" (1Jn 1,5). A lelki égen Ő a nap, Ő maga a világosság. Minden ami Istenből árad, - igazság, szeretet, öröm, békesség, az isteni élet maga a világosság.

A sötétség sem éjszakát jelent. Ha hazudunk, belépünk a sötétség birodalmába. Hamisság, harag, indulat, mennyi bun van, ami mind-mind sötétség. A sötétség atyja a Sátán. Ő maga a sötétség, és mindig sötétít magakörül. Nem engedi, hogy lássunk. Mi beleszülettünk a sötétség birodalmába.

Pál apostol megy Damaszkusz felé. Azt olvastuk, hogy déltájban ment, tehát külsőleg teljes fény, teljes világosság volt. Azt mondja az Ige: "És közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem." Tehát nem testi világosság.

Vigyázzunk arra is, hogy a világosság nem értelmi látás. Sokszor azt hisszük, az a világosság, ha valaki sokmindent megért. Nem értelmi világosság a tudás. Ez volt Pálnak. Valakire, aki buta, azt mondjuk: sötét. Nem ez a sötétség. Nem az okosok az értelmesek, mert sokmindent tudnak. Valaki mondta: azért tudod a Bibliát, mert sokat olvastad. Hitrejutásomig nem olvastam Bibliát. Ahogy Jézust megismertem, egyszer csak értettem, amit addig nem. Olvasgattam úgy, mint egy korombeli vallásos, de régi, avas, unalmas történeteknek találtam. Mikor Jézust megismertem, minden szava szólt. Nem értelmi világosság az a világosság, amiről itt szó van. Nem is érzelmi világosság. Nagyon sok ember gondolja, ha valami érzelmi dolgot lát, már világossága van. Ha öröm fogja el, vagy nagyon lelkes, azt hiszi, ez már világosság.

A világosság sokkal mélyebb és sokkal nagyobb. Ez a világosság ami Pált körülsugározta nem emberi, nem testi, nem értelmi, nem érzelmi. "Én vagyok a világ világossága," mondja az Igében Jézus. (Jn 8,12). János evangéliuma első része világosan ír erről: "Őbenne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt. Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be Őt. Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek" (Jn 1,4. 10-12). Később így mondja az Ige: "Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak" (Jn 3,19).

Félek, hogy talán te is, meg én is jobban szeretjük a sötétséget. Nem szeretnénk, ha minden kiderülne rólunk. Jaj ha ezen a héten utolér a világosság, mi fog rólam kiderülni? Talán kiderül, hogy nem is vagyok hívő ember, kiderül, hogy valami hiányzik az életemből. Rá kell jönnöm, hogy hamis volt minden. El vagy-e erre készülve? Nagy hangon mondtad eddig: hívő vagyok, és lehet, hogy csak tudás volt, elmélet, ismeret, érzelmi fellángolás. De soha nem találkoztál igazán a világ világosságával.

Isten ma ezt szeretné veled átéletni, és most azt mondja, hogy ne félj a világosságtól. Ne félj attól, hogy megszégyenülsz, - nem baj, az a kezdete a világosságnak. Egy ember sem marad a régi, aki belekerül a világosságba. Ha belekerülök, mindig meg kell alázkodnom. Ha van világosság, és itt lesz közöttünk, mindnyájunkat utolér!

Pál délben megy a damaszkuszi úton, és fény sugározta körül a mennyből. Minden emberi fényt felülmúló belső világosság. Nem lehet szóval kifejezni, csak az tudja, akinek már megjelent, hogy mit jelent Jézussal találkozni. Ez a világosság keres téged.

Valahol a börtönből elszökött egy rab. De a magasból megy utána a reflektorfény, és nem lehet előle elbújni. Rettenetes érzés lehet. Ha ezen a héten Isten keres, utánad megy a fény. A világ világossága keres téged. Ha belekerülsz ebbe a fénybe, nagyon kérlek, ne búj tovább. Ne keress tovább búvóhelyet, engedd, hogy utolérjen, és minden kiderüljön. Ez a fény áthatja a csontot, a velőt, gondolatvilágodat. Megítéli a szíveknek gondolatait. Belát oda, ahova te sem láthatsz be. Isten Szentlelke világossága azt kutatja fel benned, amit te sem tudsz felkutatni.

Egyszer arról beszélgettünk: létezik-e olyan, hogy valaki teljesen szabad? Emlékezzünk Péterre, hogy meg volt kötve két lánccal, mellette őrök feküdtek a sötétben, és egyszer csak jött Isten angyala. Minden mennyei lényt fény vesz körül. Pétert is körülfogta ez a fény, amikor az angyal megjelent. Ott is világosság fénylett, és Péter felébredt. Az angyal meglöki, felébreszti Pétert és azt mondja: "Kelj föl hamar!" Nem azt mondja: tépd le a láncokat. Lehet azt próbálta már, de ugysem tudja megtenni.

Lehet, hogy kapsz egy rövid parancsot, mint Pál, vagy Péter is: "Kelj föl hamar! És leestek a láncok kezeiről" (ApCsel 12,7). Maguktól! Nincs ilyen, hogy próbálok leszokni, ezen a héten kevesebbet iszom, aztán még kevesebbet. Ez csak lánctépegetés. Lehet most úgy gondolod, hogy leszoksz a tisztátalan gondolataidról, az indulatoskodásodról.

Mi lenne, ha egy betörő azt mondaná: a jövő hónapban már csak háromszor török be, azután kétszer, végül egyszer, és azután majd leszokom. Világos, hogy azt mondanánk: azonnal hagyja abba! Hagyja magát megszabadítani azonnal, egészen. "Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek" (Jn 8,36).

Engedsz-e Isten rövid parancsának? Pétert is körülsugározta a fény. Ez a fény megvilágosít, és megsemmisít. Magas lovon ült Pál is, egészen Damaszkusz közeléig. De egy perc alatt lent volt a földön. Ha találkozol az Úrral, nem leszel már olyan nagyhangú. Egy pillanat alatt a képzett teológus is lent volt a földön. Nem leszállt, leesett, földhöz verte a világosság.

Aki Jézussal találkozik, arról lehet megismerni, hogy megsemmisül. Nem valaki már, hanem semmivé lesz. Ez történik Pállal, amikor Jézussal találkozik, amikor a világosság megvilágosította. Tudjuk, hogy Pál akkor hogy megvakult. Nem látott. De vannak emberek, akik látnak. István vértanú látott, látta a megnyílt eget. Az első keresztyének láttak. Érdemes volt nekik meghalni ezért a Jézusért.

Nem éjszaka volt, csak Pál volt vak. Ez kettő. Vannak emberek, akik most is azt mondják, hogy látnak. Azt mondják, történt velük valami életük folyamán, hogy meglátták buneiket, és meglátták az Úr Jézus keresztjét. Nem testi szemmel. Vannak emberek, akik beszélnek erről.

Ha veled ez nem történt meg, következtethetsz: akkor én vak vagyok. Nem ez az igaz, hogy éjszaka van, hanem vak vagyok. Pedig megvagy győződve, hogy te vagy az, aki lát. Mennyien gondoljuk, hogy jól látunk. Ezt csak akkor látod majd meg, ha fény sugároz körül a mennyből. Addig megvagy győződve, hogy én látom jól.

Ne ijedj meg, ha úgy látod, minden összezavarodik benned, amit eddig hittél, tudtál, elfogadtál. Ézsaiás próféta is rádöbbent erre: "Jaj nékem elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok" (Ézs 6,5). Dániel is leesik a földre, és nem tud megmozdulni, míg az Úr fel nem emeli. A Jelenések könyvében János is elesik a földre, és nem tud megmozdulni. Éltél már át ehhez hasonlót? Nem testileg, lelkileg. Megsemmisültél már egyszer igazán az Úr világosságában?

A világossággal együtt jön a néven szólító Ige: "Saul, Saul!" Ez a név annyit jelent: nagy. Te mindig nagynak gondoltad magad. Minden névnek értelme van az Ószövetségben. Te nagyvalaki, aki azt hitted, valaki vagy, azt hitted, vezéregyéniség vagy, körülötted ébredest ad az Úr. Bár megszólíthatna most az Úr az igazi neveden.

Pál felé elhangzik a kérdés: "Mit kergetsz engem"? Ebben a világosságban meg kell látnod, hogy Jézust kergetted. Aki velem nincs, ellenem van! Hadd kérdezzelek most a szíved mélyéig, - te vele vagy? Ha van Isten, akkor van akarata. Ha nincs, persze akkor nem kell vele törődni, de ha van, akkor van akarata. Cselekszed te az Ő akaratát? A megtérés annyit jelent: alárendelem magam Isten akaratának.

Fontos volt-e neked valaha, hogy életeddel mi Isten akarata? Vagy vele vagy, vagy ellene! Lehetsz nagyon jó, nagyon derék, buzgó ember, csak éppen Isten ellen vagy.

Valaki mondta a napokban, mennyi minden jót tesz és segít embereken. Az a baja, hogy túl jó szívem van, - mondta. Megkérdeztem: mit gondolsz, ha a tékozló fiút ott a disznó vályujánál megsajnálta volna valaki, és mindennap hozott volna neki valami finom ebédet, vagy bármit, jót tett volna vele? Nagyon röviden mondta, hogy nem. Meghosszabbította volna a szenvedése útját. Továbbra is ellene lett volna, szembe cselekedett volna az atyával, aki azért vitte nyomorúságba, hogy megtérjen.

Félek, hogy nagyon sok ember van, aki megvan győződve magáról, hogy nagyszeru szolgálatokat végez. Egyszer majd, ha belekerül a világosságba, azt kell Istennek mondania: Megvigasztaltad azokat, akiket nem kellett volna megvigasztalni, megszomorítottad azokat, akiket én nem akartam megszomorítani. Egy életen keresztül ellenem dolgoztál, - Saul, Saul, önálló nagy ember.

Nem kellene most leesni a magas lóról? Saul, Saul, kergettél engem. Jártál a magad akarata, elképzelése, gondolatai szerint, mindig szemben velem. Olyan jó az a mondat, amit így mond Pál az övéiről: "Mint együtt munkálkodók" (1Kor 6,1). Együtt munkálkodó vagy az Úrral? Közölheti veled akaratát, gondolatait? "Aki pedig az Úrral egyesül egy lélek Ővele" (1Kor 6,17).

Egyszer rá kell ébrednünk, hogy talán az egész vallásos éltünkkel, talán az egész hívőségünkkel kergettük Jézust. Önálló voltam, ellene dolgoztam, és hordoztam szájamon az Ő nevét. Bár ma világosság sugározna körül. Hadd kérdezzem, - Vele dolgozol? Biztos? Pál talán még azt is mondta volna, hogy biztos. Vajon találkozol-e ma a világ világosságával? Engedj a világosságnak!

Sokszor elcsodálkozom, Jézus milyen keveset beszél emberekkel a bunről. A házasságtörő asszonynak sem vet szemére semmit. Az asszony látja a világosságot, és tud mindent. Nem kell neki magyarázni magáról semmit.

Naámán történetében úgy szeretem azt az egy mondatot: "Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, aki Samáriában van, kétség nélkül meggógyítaná" (2Kir 5,3).

Ha ezen a héten szembekerülsz az Úr Jézussal, kétség nélkül új ember megy haza.

Imádkozzunk! Urunk ismered a sötétségben futkosó életünket. Tudod, hogy amikor néha-néha hozzánk ért a világosság csak egy sejtésben, már menekültünk, már mondtuk, hogy nem-nem.

Kérünk Urunk könyörülj rajtunk, nehogy megusszuk ezt a hetet anélkül, hogy igazán egészen mélyen bevilágíthass az életünkbe. Kérünk, áldj meg minket, Aki meg tudtad tenni Pállal, Péterrel, minden gyermekeddel, - hadd kérjünk most egy szívvel, igéretedre támaszkodva, - cselekedd meg velünk is. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Mit kergetsz engem

"És leestem a földre és hallottam szót, mely mondta nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Én pedig feleltem: Kicsoda vagy Uram? Az Úr pedig mondta nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz. Akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták, és megrémültek, de annak szavát, aki velem szólt, nem hallották." ApCsel 22,7-9

Uram hallottad hogy énekeltük: várunk parancsodra. Kérünk, hogy megérthessük most, mit akarsz életünkkel. Álld meg számunkra Igédet. Jézus segíts ma megtenni, amit mondasz. Ámen.

Első reggelen, egy végtelenül magabiztos ember, a tárzusi Saul mutatkozott be. Vajon nem vagyunk-e mi is ugyanilyen magabiztosak? Nem vagyunk-e mi is meggyőződve arról, hogy, jó az az út, amelyen járunk, életvitelünk tökéletes.

Pálról megtudtuk, hogy tanult, vallásos, buzgó ember. Számára a keresztyének üldözése annyit jelentett: védem az Istent. Hányszor van bennünk ilyen gondolat: majd én megvédem vallásomat, hitemet, Istent. Csak merjen valaki valamit ellene mondani.

Emlékszünk Péterre, aki ugyanígy gondolkozott, amikor előrántotta kardját, és semmi más nem történt, minthogy megsebesített egy embert, akit aztán Jézusnak kellett meggyógyítani. A mi vagdalkozásaink, és az Úrért való harcolásaink nagyon sokszor ilyenek, hogy azzal is Jézust kergetem, amikor nagyon mondom és vitatkozom dolgokról, és próbálom védeni Istent. Nem érezzük, hogy Isten mellett való harcolásunk milyen torz? Sokszor ellenkezőt bizonyít az egész életünk. Előfordul, hogy szesszel a fejükben bizonygatunk dolgokat, közben saját magunk vagyunk a torzképe mindennek.

Ez a magabiztos ember ment a maga útján. Az Efézusi levél pár szóban így mondja ezt nagyon világosan: "cselekedvén a testnek és gondolatnak akaratját" (2,3). Amit én gondolok, helyesnek és jónak tartok, az a magam útja. Magam szerint teljesen jók és helyesek a döntéseim, sokszor még azt is mondom, hogy Isten szerinti döntések. De az Efézusi levél így folytatja: "és természet szerint haragnak fiai voltunk" Semmi nem kell ahhoz, hogy elvessz, csak cselekedd egy életen keresztül saját gondolataidat és akaratodat.

Az Ige nem azt mondja a harag fiaira, hogy: öltek, loptak, hazudtak, paráználkodtak, csak jártuk a magunk feje szerinti útat, azt, amit jónak gondoltunkk, amiről azt hittük, hogy Isten útja. Pál üldözte a keresztyéneket, és úgy gondolta: ez az Isten útja, amit ő csinál.

Hányan mondják vallásos emberek, azért túlzás, amit az úgynevezett hívők csinálnak, ez csak árt az egyháznak és Isten ügyének. Az a jó, amikor az embernek megvan a saját rendes élete, akarata, elképzelése, csinálja egész héten a maga dolgát, és vasárnap eljár a templomba, Igét is olvas, ha ráér.

Pál nem vette észre, amikor ment azon az úton, ami a maga útja volt, hogy milyen indulat van benne. Mert azt ti is tudjátok, indulat nélkül nem lehet öldökölni. A maga útján ott volt a harag, az ítélkezés, a szembenállás, a keménység. Cselekedte a gondolatnak akaratját.

Ez a komoly kérdés ma: hiszed, hogy van Isten? Mert ha igen, akkor van akaratja. Milyen megrázó, hogy erre soha nem gondoltam, hogy Istennek, aki egy létező Személy, akaratát keressem, és magamat alárendeljem, ez eszembe sem jutott. A vallásos embernek ez a jellemzője: az én gondolataimat, útaimat, akaratomat áldja meg Isten. Persze imádkozom én, segíts meg Istenem a mai munkámban, amit elterveztem, gyerekeim azzá legyenek akivé én szeretném nevelni. Ebben segíts nekem!

Kérdezem, - ki az Isten, - te, vagy Ő?! Kinek gondolatát szeretném megvalósítani: magamét, vagy az Övét? Érzed már, hogy Isten helyére álltál?! Azt mondod: persze, hogy van Isten, soha nem mertem azt gondolni, hogy nincs. De hogy akarata van, és egyszer számonkéri tőlem, hogy miért nem tettem, cselekedtem, - ez a bun.

Az önállóság, a magam feje szerinti élet, mégha Istent hívom is segítségül, - kötöz. A tékozló fiú azért ment el, mert neki otthon az atya akaratát kellett volna csinálni. Ezt nem akarta. Add ki a vagyonom, úgy akarok élni, ahogyan elgondoltam, elterveztem. Saját életemnek ura akarok lenni.

Ne mond ki soha ezt a szót, hogy "Uram," amíg alá nem rendelted életedet Isten akaratának. Mert ez a legnagyobb bun. Olyan, mint mikor Jézus keresztje alatt térdüket hajtogatva mondogatták a poroszlók: Uram, Uram, - és közben megfeszítették.

Újra mondom, Pál azt hiszi, most a legjobb dolgot csinálja. Istentiszteletet végez, amikor szemben áll azokkal, akik szerinte nem helyes úton járnak. A maga útján mindig vakon megy az ember. Jézus azt mondja: "Ha vakok volnátok, nem volna bunötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bunötök megmarad" (Jn 9,41).

Te azt mondtad, hogy látsz. Jó volna, ha ma megállnál, és annyit meglátnál, hogy nem biztos, hogy látok. Szerintem így van, de hogy Isten szerint is így van-e, nem tudom. Hadd kerüljön ma oda Isten kérdőjele: és ha nem? Saulnak ezzel kellett szembekerülni. Eddig ment a maga útján, mint ahogy te is, és soha nem kérdezte és kérdezted: mi az Isten akarata.

Emberek sokszor ökölbe szorított kézzel kérdezik: Miért engedi meg Isten azt, ami ebben a világban van? Az ember megy a maga feje szerint saját veszedelmébe, aztán az öklét Isten felé fordítja, amiért megenged dolgokat.

Kértél te életedben engedélyt Tőle valamire? Ha egyszer az a mennyei világosság körülsugároz, nem kell keresni, hogy hol vannak buneid. Valaki kereste a buneit, és azt mondtam: maga olyan mint egy kéményseprő, aki azt keresi, hol fekete. Tetőtől-talpig az egész ember fekete. Milyen rettenetes, amikor nem látom a buneimet. Pálnak meg kellett látni, maga szerint a legjobb volt amit csinált, és az volt a bune. A legjobbal Jézust üldözte a saját útján. Bár ne életed végén kelle ráébredned, hogy minden rossz volt a magad útján. Majd egyszer, ha a nagy világosságba érkezel, - ha előbb nem látod meg, - ott tudni fogsz mindent. Ha igazán van Istennek veled akarata, akkor az egész életed bun.

Mit gondoltok, ha Billiy Graham, vagy Moody, vagy Istennek bármely nagy evangélistája azt mondta volna, amikor Isten előhívta: Uram inkább mérnök leszek, szép házakat építek. Nagyon becsületes, derék ember lett volna, jó családapa, - de elveszett ember lett volna, mert Isten nem erre szánta.

Biztos vagy te abban, hogy Isten arra rendelt, amit most csinálsz? Ki tudja, mi volt Isten terve veled? Isten az ítéletkor azokat a dolgokat sorolja fel, amiket az ember nem csinált meg. "Éheztem, és nem adtatok ennem. Szomjúhoztam, és nem adtatok innom. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem, beteg, és fogoly voltam, és nem látogattatok meg" (Mt 25,42-42). A mulasztási buneid miatt fogsz elkárhozni, amiket Isten beletervezett életedbe, de nem értél rá, mert megvolt a saját terved, nem lettél azzá, amivé Isten tenni akart, és most ott állsz, mint aki mindent elrontott.

Ezek szerint tökéletesen mindegy, hogy valaki jó családapa volt, felnevelte gyerekeit, keresetét hazaadta, templombajárt, - vagy pedig egy iszákos börtöntöltelék volt. Hogy a magam útján mit csináltam, tökéletesen mindegy, ha nem Isten akaratát cselekedtem, áthúzzák az egészet. Ezért mondja Jézus: "Bizony mondom néktek: A vámszedők és parázna nők megelőznek titeket az Isten országában" (Mt 21,32). Mert azok legalább rájönnek, hogy rossz úton vannak. Felismerik, hogy megint itt fekszem az árokban, és rettenetes amit csinálok. Megelőznek Isten országában, farizeus testvér! Mi lesz veled, te becsületes hívő ember, aki csináltad a magad akaratát, és elbizakodottan éltél, hogy jó úton járok. Ébredj fel, amíg nem késő! Vajon téged körül tud-e most sugározni a mennyből jövő fényesség?

Egyik vasárnapon erről az Igéről kellett beszélnem: "És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie, Hogy valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,14-15). Ez a két szó, hogy "el ne vesszen", már napokkal előtte beszélt velem. Ahogy ezen a szón gondolkoztam, elém jött az, amikor szétszedtem egy órát, és közben egy kis rugó elveszett. Hiába kerestem, nem találtam meg. A kis rugó pótolhatatlan volt, nélküle nem járt az óra.

Az Istentől rendelt helyeden fontos és pótolhatatlan vagy. Ha nem vagy a helyeden, elveszett, használhatatlan ember vagy Isten számára. Istennek nagy evangélistái is csak a helyükön voltak használhatóak, ahová Isten tervezte őket. Máshol ugyanolyan használhatatlanok lennénnek, mint bármelyikünk.

Egy kicsi imádkozó ember aki a helyén van, mérhetetlenül fontos. Sokszor elmondtam már, szolgálatunk titka a kicsi emberek, akik a helyükön állnak. Ha itt valaki nem végzi munkáját úgy, ahogyan Isten szerint való, az egész mu tönkremegy. Mérhetetlen felelős, aki a konyhán főz, de az is, aki az istállóban dolgozik. Ha nincsennek helyükön, minden felborul. Talán én leszek az első aki felborul, és nem hangozhat az Ige. Mi a szolgálat titka? Az óramu, ami velem együtt jár. Mi össze vagyunk szerkesztve, és mindenkinek megvan a helye. Ha én vagyok a mutató, mögöttem egy óramu mozgatja ezt a kicsi szolgálatot. De gondold el, ha a nagy Isten országában nem végzed a dolgod, felelős vagy, ha nincs ébredés.

Isten keres téged, mert fontos vagy a helyeden. És ha a magad útjáról nem térsz az Ő útjára, hanem tovább cselekszed a gondolatnak akaratját, ellensége vagy Istennek, és kergeted Jézust, és az Ő ügyét. Nézz ma szembe ezzel: helyemen vagyok, elveszett vagyok? Félek, hogy aki nincs a helyén, lassan az üdvösségét is elveszíti.

Veled is megtörténhet most, hogy egyszerre látsz. De nagyon sok emberrel úgy történik, ahogyan a Biblia mondja: Isten útja olyan, mint a kelő nap, amely egyre világosabb lesz, egészen a teljes délig. Valahol elkezdődik egy pici világosság, - hátha valóban rossz amit csinálok? Talán egy bun felismerésén keresztül, amit tettél ezen az úton.

Egyetlen bunt láttam meg, amikor hitre jutottam. De ez a világosság egyre bővült, és nagyobbodott, és nagy világossággá lett. Isten mindenkivel úgy cselekszik, ahogyan akarja. Lehet, hogy egy pillanat alatt mint a villám hasít át a sötétségen, és látsz. Lehet, hogy lassan kel fel a nap, de a világosság ugyanaz, és meglátod az egész elhibázott életedet.

Pál apostolt is hirtelen fény sugározta körül a mennyből. A következmény mindig ugyanaz, leesek, megsemmisülök, és aztán mondja az Ige, hogy szót hallott. A magyarázó szöveg azt mondja, hogy a hangot nem hallották a többiek. A világosságot látták akik vele voltak, de hangot nem hallottak. Azt a szót, amit az Úr neked mond, csak te hallod. Nem biztos, hogy igehirdetés közben hallod, lehet, mikor utána csendben vagy, akkor hallod meg ami neked szól.

Saul nevének jelentése: nagy. Alapjábanvéve mindegyikünknek ez a neve, csak mellette van még egy szó. Lehet azt mondja: te nagy kritikus, aki mindenkit tudtál kritizálni, mindenkivel szemben fölényes voltál. Lehet azt mondja amit Jákóbnak: csaló! Tulajdonképpen becsapsz mindenkit. És egyvalakit csapsz be, önmagadat. Sem Istent, sem embert, ők látnak téged. Jobban mint gondolod. Csak nem merik megmondani, hogy igazán nem vagy Isten szolgája. De amikor majd te látod és érted, akkor tudhatod, rám világított az Isten. Kimondta a nevemet.

Nekem egyszer azt mondta az Úr: te nagy vicces, tréfálkozó, akinek még mindig van valami tréfája. Hányan vannak, akik a mások szórakoztatásban tetszenek maguknak. Egyszer rádöbbentem, Sámson azon veszítette el elhívását, hogy mindig játszott. Ez a tréfa sokszor olyanná válik, hogy mást sebzek vele. De a nagy én tapsra vágyik. Hadd csodáljanak, hadd szórakoztassam őket.

Lehet azt mondja az Úr: te nagy üzletember, te számító, aki mindig kiszámolod, minek mi az eredménye. Talán még most is az anyagiak a fontosak. Még semmire nem vittem az életben, most már valamit csinálnom kell.

Vajon mit fog mondani az Úr, amikor néven szólít? Mert az Úr pontosan ismer. Te nagy önigaz, akinek mindig igaza van. Minden indulatod, haragod az igazadból származik.

Engedd most, hogy az Úr kimondja neked: "Saul, Saul!" És aztán azt a mondatot, ami meg kell, hogy állítson az úton: "Mit kergetsz engem?"

Elhangzik a kérdés: Kicsoda vagy Uram?" "Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz".

Értsd most meg: amíg magadat szereted, keresed, csodáltatod, amíg te akarsz nagy lenni, addig Jézust kergeted. Ma választanod kell! Ebben a testben egyvalaki élhet, Jézus, vagy te. Egyiket ma el kell kergetni. Szívem minden szeretetével kérlek: el ne kergesd újra Jézust. Vagy elkergeted az óembert azzal, hogy kimondod: semmi közöm hozzá, - vagy elkergeted Jézust. Csak akkor dönthetsz Jézus mellett, ha elkergeted a nagy én-t, amelyik mindig kirakatban szeretne lenni, és mindig valaki akar lenni. Ha ma elkergeted magadat, sokminden múlik rajta. Lehet, hogy családod üdvössége, sokaknak megtérése.

Valaki megmutatja neked átszögezett két kezét, és megkérdezi, - elkergetsz? Ha egyszer Jézus zörgetett az ajtódon, soha nem tagadhatod le, ottmaradnak rajtad a véres nyomok. Az ítéletkor mindenki látja majd, hogy elkergetted. Ma ne tedd meg ezt újra.

Imádkozzunk! Uram, egy halálos szerelmünk van, önmagunk. Tudod mennyire tetszünk magunknak, és hogy szeretnénk másoknak is tetszeni. Világiaknak is, hívőknek is. Szeretnénk úgy élni, hogy mindenki minket nézzen, nekünk tapsoljon, minket dicsőítsen. Olyan nehéz dönteni ennek a nagy arany bálványnak.

Mégis hadd kérjünk, légy ma segítségül nekünk megtenni ezt a döntő lépést. Uram senki ne legyen közöttünk, aki Téged kerget el. Álld meg így a napunkat, segíts megtenni, amit ma vársz tőlünk. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Mit cselekedjem, Uram?

"Én pedig mondtam: mit cselekedjem Uram? Az Úr pedig mondta nékem: Kelj fel, és menj Damaszkuszba; és ott megmondják néked mindazokat, amiket elrendeltem néked hogy véghez vigyed. Mikor pedig nem láttam annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve mentem Damaszkuszba." ApCsel 22,10-11

Köszönöm Uram, hogy mindenki aki komolyan mondta, hogy parancsodra vár, megkapja parancsod. Köszönöm, hogy nem volt soha egyetlen ember sem, aki a parancsodra, rendelkezésedre várt, és nem szóltál volna. Kérlek tedd meg, hogy igazság legyen most szánkon és szívünkön ez a kérdés: Mit akarsz Uram, hogy cselekedjünk. Ámen.

Pál apostolon keresztül sokmindent elmondott nekünk az Úr. Láttuk a magabiztos embert, a teolóogust, aki mindenkinél jobban tudott mindent, ismerte az Irásokat, és aki azt mondotta magáról, hogy törvény tekintetében feddhetetlen voltam. Egyikünk sem merné kimondani magáról ezt a mondatot. A Tízparancsolatból egyet sem tartottunk meg, nemhogy tízet.

Pál ki merte mondani, hogy rendes ember. Kik a rendes emberek? Azok, akik nem csavargók, hanem jól nevelt, rendes emberek. A ti falutokban is tudjátok, kik a rendes emberek. Közéjük tartozol saját szemedben? "Az embernek minden úta igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr" (Péld 21,2).

Pál előre tudja, mit csinál, hova megy, minden rendezett nála, nem vaktában járkál, tudja, hogy Isten ügyében megy Damaszkuszba. Egyszer rácsodálkoztam, hogy az Úr Jézus mindent útközben cselekszik. Így találkozott a vak Bartimeussal is. Mindnyájan útközben vagyunk, születés és halál között az életutunkon, és közben találkozhatunk Jézussal.

Pál a damaszkuszi uton találkozott Vele. Mindent várt volna, csak ezt nem, hogy Isten bevilágít sötétségébe. Életem döntő Igéje volt: "Az Úr, az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet" (Zsolt 18,29). Már tíz éve az Úr útján jártam, és szolgáltam, amikor egy váratlan pillanatban megláttam magamat. Hívő életem első álmatlan éjszakája volt ez, azt gondoltam: nem lehet igaz, amit most megláttam. Azt mondta nekem az Úr: többet beszélsz magadról, mint Jézusról. Amikor megtértem bunbánatra jutottam, de hogy ki vagyok, azt nem tudtam még. Most a világosság körülragyogott. Próbáltam bújni, tiltakozni, Uram nem így van, én Neked szolgálok.

Bár megvilágosíthatná most Isten a sötétségedet, hogy látnád Őt, és látnád magadat. Ez a kettő kell ahhoz, hogy veled történhessen valami.

Pál körül is nagy világosság fénylett, és hallotta Isten szavát. Isten szavát nem a füleinkkel halljuk. Ha igehirdetés közben egy mondat szíven üt, Isten szól hozzám. Honnan ismerne téged az az ember, akin keresztül szól az Ige. Sokan jöttek már azzal hozzám: rólam valaki neked már beszélt. - Azt sem tudom ki vagy, - hogy beszélt volna?

Az emberen, a mikrofonon keresztül Jézus beszél. Emberi eszközökön keresztül Ő szólított meg, ha valamikor csak egy kicsit is magadra ismertél. Hányszor bántják a lelkészt azért, hogy kiprédikált. Fogalma nem volt arról, mit mond, és hogy mennyire beletalál annak az életébe, aki ott ül a templomban.

Jézus néven szólította Sault. Saul, Saul, még mindig nagy vagy, még mindig akarsz valaki lenni. Pedig akkor Saul már leesett a lóról, a földön volt. Lehet valaki a megtérése után is nagy, mostmár mint hívő. Akkor voltam a legnagyobb, amikor hitrejutottam, azt mondtam, nagyon híres hívő leszek. Azóta egyre kisebbé lettem, hála Istennek odajutok, egyre inkább nem számítok.

Saulból Pál lesz. Istennek mindig ez a munkája: kicsi, csekély, semmi. Pálnak ez a jelentősége. Megszólítja az Úr és megkérdezi: Miért kergetsz engem?

Valaki egyszer elmondta, édesanyja súlyos beteg volt, magukhoz vették egy külön szobába. A lánya nagyon szerette, mindent megtett neki. Ott ült az ágyánál, leste mi a kívánsága, mit hozzon neki. Az édesanya egyszer azt mondta: lányom, te megölsz engem. Édesanyám hát miért, mivel? - hát mindent megcsinálok amit csak kell. Az édesanya azt mondta: minden szót hallok a másik szobából, amikor veszekedtek, és nem tudom elviselni, ahogyan ti éltek.

Gondolsz-e arra, hogy az Úr minden szót hall, ami nálatok elhangzik, és fáj neki. Te megölöd Őt a viselkedéseddel, életeddel, szavaiddal, gondolatoddal.

Ha most a fény körülsugározhatna, meglátnád, kik azok, akiket bántasz. Talán a gyerekeid. Engem nagyon szeretett az édesapám, sokat játszott velem, de kicsit csúfolódva. Nagyon fájt ez nekem. Egy gyerek soha nem tud mit kezdeni a gúnnyal. Soha nem tudtam, mit mond komolyan, vagy viccesen. Mi sokszor nem tudjuk, mit cselekszünk, és kit teszünk tönkre magunk körül.

Vajon megértetted-e már, hogy Őt kergeted, és azokat, akiket szeretsz. Köztem és a másik ember között ott áll Jézus, és Ő az, aki felfogja minden durvaságunkat, tapintatlanságunkat.

Saul miután megvilágosodott, az Úr szájából hallotta: "Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz. Aztán újra Saul szólal meg, és elmondja megtérésének a mondatát: "Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?"

Szeretném elmondani, a bun az, hogy a magam útján járok, a megtérés viszont annyit jelent, hogy a magam útjáról Hozzá térek. A magam akaratából Isten akaratába. Eddig az volt a kérdés, én mit akarok, meg a feleségem, később a gyerek mit akar, és ebből volt sok-sok háború. Minden ember egy külön kis világ, külön rendtartással, külön közigazgatással. Uralkodója az én. Egy házassági évfordulón arról beszélgettünk, ha két ember összeházasodik, két világ kerül egy területre, és elkezdődik a háború.

Amikor erről beszélgettünk, megszólalt a feleség: nálunk már az anyakönyvvezető előtt elkezdődött a háború. Férjem otthon felejtette a személyazonossági igazolványát. Azóta huszonöt éve tart a háború, kisebb-nagyobb békekötésekkel. Még öt év, és kész a harminc éves háború.

Isten országába átlépni annyit jelent, hogy egyetlen Úr van. És akkor egyetlen kérdés: "Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?" Így lehet egy akaraton lenni, ha azt keresitek, amit az Úr akar. Isten országa királyság: Jézus a Király. A Sátán országa Egyesült Államok, ott minden kicsi ország megmaradhat. Ott lehetnek egyéni akaratok, gondolatok. De amint Isten országa küszöbéhez érsz, az én-királyságot le kell tenned.

Ahol alárendelte magát az egyetlen Úrnak a férj is, és a feleség is, ott "Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége" (Ézs 9,7).

Valaki egyszer megkérdezte: mondd, hol van a mennyország? A Miatyánk világosan elmondja: "Legyen meg a Te akaratod". Ahol Isten akaratát cselekszik, ott van a mennyország. Ott nem lehet háború.

Ha ma eljutsz Isten országa határára, tedd meg a döntő lépést. Mond ki bátran, szabadon: nem érdekes már mit akarok, vagy a család mit akar, - Uram Te mit akarsz, hogy cselekedjem? Emlékszem, mikor hitrejutásom után a Miatyánkot így imádkoztam: Jöjjön el a Te országod, - ide az én életembe. Legyen meg a Te akaratod, az én kicsi életemben, országomban.

Kimondod-e ma teljes szívvel: Uram nem kérek mást, csak a Te országod, a Te akaratod. Térjetek meg, mert elközelített az Isten királyi uralma! Megadod-e most magad, beengeded-e az Urat az életedbe? Ha kimondtad a döntő mondatot, nem lehetsz többé önálló, nem dirigálhatsz, nem viheted véghez akaratodat.

Ma értünk oda, amikor a döntő mondatot vagy kimondod, vagy tovább kergeted Jézust.

Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Isten mindig válaszol. Valaki azt kérdezte: honnan lehet megtudni Isten akaratát? Ha valóban komolyan keresed, a Biblia így mondja: aki cselekedni akarja akaratát, megtudhatja. Pál is azonnal választ kapott: "Kelj fel, és menj el Damaszkuszba, és ott megmondják néked mindazokat, amiket elrendeltem néked, hogy véghezvigyed."

Nem az egész útját tudja meg, csak az első lépést.

Ha elhangzik ez a kérdés részedről, akkor nincs "de", és nincs "miért"! Nem lehet semmit kérdezni, feltételeket szabni, mérlegelni, megfelel-e ez nekem, vagy pedig nagyon nehéz feladat. Ha kimondod a kérdést, ezzel feladtad önmagadat. Amikor átadtad az uralmat, megtudod az első lépést: "Kelj fel, menj el Damaszkuszba".

Holnap mindnyájan felkelünk, és elmegyünk valamerre. Arra mégy-e amerre az Úr vezet? Mondod-e az Úrnak teljes szívvel: egyedül már sehova nem megyek. Csak Veled akarok menni. Akkor megtudod az első lépést, mint ahogyan Pál is megtudta.

Ez az ember még teljesen vak. Elmondja az Igében: "Mikor pedig nem láttam annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve mentem Damaszkuszba". Milyen kicsi lett ez a Saul. Damaszkuszba sem tud bemenni, kézenfogják és vezetik, mint egy kisgyermeket. Nem szégyen? Aki a csapatot vezette, aki pontosan tudta mit akar, és miért megy Damaszkuszba, most egyszerre olyan kicsi, hogy kézenfogva vezetik.

Ilyennek kell neked is lenni! Nem rettenetes, hogy engem mindig vezetni kell? Azt mondja Jézus: "Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába" (Mt 18,2). Amíg nem tudod kinyújtani a kezed, hogy Uram Te vezess. "Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai" (Rm 8,14). Milyen jó, ha már engeded magad vezetni. Ha kell, emberen keresztül, mert itt emberek fogták Pált közre. Rá volt szorulva, mert azt sem tudta, mi hogyan és hol van. Egy vakot odavezetnek, ahová akarják. Aki annyi embert vezett, most egyszer csak rászorult, hogy őt vezessék, és higgyen azoknak, akik vezetik.

A bunesetkor az egyetlen érzékszervünk, a hitünk, teljesen megvakult. A hat érzékszervünk mellett volt egy hetedik, amivel eligazodhattunk Isten világában. Amikor Isten azt mondta az embernek, hogy meghalsz, akkor az Isten világa számára halt meg, és azóta nem tudunk eligazodni. De Isten tenni akar veled valamit. Meg akarja teremteni benned a hitet, azt az érzékszervet, amivel látsz.

Amikor a bennszülötteknekr a misszionárius arról beszélt, mit jelent látni, azok rájöttek: ti a hitetekkel láttok. Te látsz a hiteddel? Látod a mennyet? Van ézékszerved arra, hogy felfogd: itt van Jézus. Tapasztalod már Őt? Van ézékszerved erre, hogy Isten most át szeretne vinni az Ő szerelmes Fiaának országába? A hit országába!

Valakit megkérdeztem: mit gondolsz, mi a valóság, amit látok, vagy amit hiszek? Neked mi a valóság, ez a látható világ, vagy amit Isten mond? Amit tapasztalsz az érzékszerveddel, vagy pedig amit Isten Igéje mond? Vedd valóságnak amit Isten Igéje mond, és kezd el a hitből való életet.

Az első lépés, - látjátok, itt vezetnek egy vak embert. Abba a világba vezetik át, ahol majd él, ahol csodákat tesz majd, ahol áldás lesz. Most lép át a küszöbön a láthatókból a láthatatlanokba.

Engeded-e magadat kézenfogva vezettetni azoktók, akik látnak, hogy elmondhassa rajtuk keresztül az Úr neked, hogy mi az, amit most tenned kell? Mered-e megtenni, úgy, hogy nincs miért, és nincs de. Gondoljunk Naámánra, mikor meghallja, mit kell tennie: "Menj el, és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megujul a te tested, és megtisztulsz" (2Kir 5,10). Naámán nem érti, miért itt, hát nem jobbak a mi vizeink, nem lehet ezt másképp elintézni?

Nagyon kérlek tedd meg amit az Úr mond. Naámánról mikor engedelmeskedett így olvassuk: "Bement azért a Jordánba, és belemerítette magát hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult" (2Kir 5,14).

Te is kijössz majd megújulva, mint egy gyermek, akit lehet kézenfogva vezetni, aki majd az Úrral jár. Soha nem tudja előre, mit fog majd tenni.

Tedd meg az első lépést kérlek, amit ma megértettél az Igéből. Gondoljunk arra a szegény vak Bartimeusra, akinek egyetlen kérése volt, mikor Jézus megkérdezte: "Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig mondta néki: Mester, hogy lássak. Jézus pedig mondta néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága" (Márk 10,51-52). És megnyílt előtte Isten országa.

Azért hozott ide az Úr, hogy átvigyen az Ő szerelmes Fiának országába. A határon lépni kell, vagy előre, vagy visszalépsz. Rajtad múlik, hogyan döntesz.

Imádkozzunk! Uram köszönöm, hogy én is kérdezhetem: mit akarsz, hogy cselekedjem? Áldalak, hogy ebben a világban lehet hittel járni.

Köszönöm Úr Jézus, hogy minden nap van egy lépésem, amiben engedelmeskedhetem, amiben engedelmeskednem kell a Te szavadnak. Áldunk azért, hogy lépésről-lépésre lehet előbbrejutni a hitben. Áldj meg minket, akik talán már régen tettünk egy lépést hitben. Segíts Úr Jézus újra lépni szavadra teljes örömmel a Te országodban egyre tovább.

Álld meg a mai napunkat, amit hallottunk, amit megértettünk, segíts megtenni Nevedért. Kérünk hadd merjünk hinni Benned, és lássunk, mint megfeszíttettet. Nyisd meg szemünket, szívünket, hogy követhessünk otthon is majd mindvégig. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Amire választott

"Egy bizonyos Anániás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek, Hozzám jött és mellém állva mondta nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem.

Ő pedig mondta: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az Ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az Ő szájából. Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál. Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te buneidet, segítségül híván az Úrnak nevét." ApCsel 22,12-16

Segíts Uram, hogy Igédben ma is megkaphassuk a napi parancsot. Kérünk áldj meg minket, hogy ezután mindig ezt várjuk. Hadd legyünk mi olyan kész szívvel előtted, hogy mondhasd akaratodat. Kérünk szólj még hozzánk, és amit akarsz végezd el bennünk, úgy, ahogyan igérted. Ámen.

Történetünkben eljutottunk a tizenkettedik versig. Úgy tetszik nekem ez, hogy "Egy bizonyos Anánaiás" - mintha nem is volna fontos, hogy ki, vagy mi. Egy ember, akinek Isten megbízást adott.

Szeretném nagyon érthetően elmondani: evangéliumot csak ember hirdethet. Ez a történet világosan beszél erről. A feltámadott Jézus sem hirdet evangéliumot, Sault odaküldte egy emberhez. Jézus nem tudta volna megmondani, mi Isten akarata Pállal? Nem akarta megmondani, mert ez az Isten rendje: "Tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket" (1Kor 1,21/b). Ehhez egy ember kell, egy emberi száj, aki odaadta magát erre.

Vajon odaadtad-e a szívedet, a szádat, hogy az Úr szólhasson rajtad keresztül? Leszel-e ez az ember? János evangéliuma elején van egy Ige: "Volt egy Istentől küldött ember, kinek neve János" (1,6). Hosszú időn keresztül énekelt bennem ez az Ige, - semmi más nem akarok lenni ezen a földön, mint egy Istentől küldött ember. Istennek emberekre van szüksége ezen a földön. Leszel-e te is Istentől küldött ember? Egy bizonyos Anániás, nem az ember a fontos, egy a sok közül, nem fontos a neve. Nekünk sajnos mindig fontos a nevünk. Én voltam, én mondtam, ismerjék meg a nevemet.

Isten Igéje szerint egy bizonyos Anániás, akit Isten felhasználhat. Mert Isten embereket használ. Kornéliusz történetében is volt egy angyal, és azon keresztül is azt mondta az Úr: "Most azért küldj Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek... Ő megmondja néked, mit kell cselekedned" (ApCsel 10,5-6).

Pált a feltámadott Jézus Damaszkuszba küldi Anániáshoz. Ez az Isten rendje. Ne akard megkerülni ezt az utat. Soha ne mond: hozzám ember ne szóljon, majd én az Úrral. Vigyázz, ez az Isten rendje, útja. Valaki elmondta: látomásokon keresztül tért meg. Azonnal azt mondtam: nem tért meg, mert nem ez az Isten útja. A Zsidók 1,1 elmondja: "Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által." Más út nincs, csak az Ige, aki maga Jézus. Az igehirdetést emberekre bízta. Ugyanolyan nyomorult senkikre, mint te, meg én, vagy egy bizonyos Anániás. Nem számit, nem nagy valaki, csak most ebben a szolgálatban eszköz az Isten kezében.

Szeretném ha eljutnál oda, egy ember szeretnék lenni, akit az Úr használ. Olyan nagyon komolyan mondja az Úr: "Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára" (Róm 12,1). Mintha csak azt mondaná: az Úr Jézus keresztjére, a legszentebbre kérlek: "Szánjátok oda a ti testeiteket". Életemnek fordulópontja volt, mikor rájöttem, az Úr nem a szívemet kéri, mert nekem kőszívem van, nem tud vele mit csinálni. Nem a lelkemet kéri, mert új lelket ad belém.

A testemet kéri! Istennek mindene van ezen a földön, csak teste nincs. Amióta felment Jézus a mennybe nincs teste, csak az Ő népe, aki az Ő teste. Nincs keze, csak te, meg én. Nincs szeme, szája. Nincs lába, ezért kéri a testedet, hogy lakjon benned és járjon rajtad keresztül, a nyelvedet, hogy szóljon azon át.

Az Isten irgalmasságára, a Krisztus keresztjére kér, add oda azt az egyet, amit kér, ami Neki nincs. Mert látod neki kell egy bizonyos Anániás, - most jó volna, ha a nevedet mondanád, - akit Isten küldhet.

Az ApCsel 9. részben részletesen elmondja az Ige az Anániás harcát: "Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, névszerint Anániás, és mondta annak az Úr látásban: Anániás! Az pedig mondta: Ímhol vagyok Uram! Az Úr pedig mondta néki: Kelj fel, és menj el az ugynevezett Egyenes utcába, és keres fel a Judás házában egy Saulus nevu tárzusi embert, mert ímé imádkozik. Felelt pedig Anániás: Uram sok embertől hallottam e féfiú felől, míly sok bosszussággal illette a Te szenteidet Jeruzsálemben. És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a Te nevedet segítségül hívják. Mondta pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt. Mert én megmutatom neki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni" (ApCsel 9,10-11. 13-16).

Nem volt könnyu Anániásnak elmenni egy veszélyes emberhez, egy ellenséghez. Neki is megvolt a harca ezzel: "Mit akarsz Uram, hogy cselekdjem?" Jaj félek, hatalma van, a kezében papír van, egy perc alatt elfogathat, és én menjek hozzá? Egyetlen magyarázata van az Úrnak: "ímé imádkozik". Attól az embertől aki már imádkozik, nincs mit félni.

Engedd magad meggyőzni az Úrtól, ha nehéz is a küldetés. Corrie Boom mondotta: Uram bárhova elmegyek, csak Németországba nem. Az első küldetés így szólt: Menj Németországba! Azok közé, akik összevertek, akiken keresztül rengeteg szenvedés ért, akik miatt meghalt a testvéred, - menj hozzájuk.

A küldetés nem mindig könnyu. Mózes is vitatkozott egy darabig. De Isten mondja, és Anániás engedelmeskedik. "Hozzám jött, és mellém állot, és mondta nékem". Tehát elment Anániás és odaállt Pál mellé. A követ eljött, most elhangzik az üzenet.

Lehet, hogy most melletted áll Anániás Isten Igéjén keresztül és neked beszél. Halld meg amit mond abból, ami személyes üzenet. "A mi atyáinknak Istene választott téged". Az 1Kor 1-ben olyan világosan elmondja az Ige, hogy kiket választott Isten. Az ember úgy gondolja, nagyszeru ember kell, hogy legyek, ha Isten engem választott. Az Ige világosan elmondja, kikre van szüksége az Úrnak. "Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse. Hogy ne dicsekedjék előtte egy test sem" (26-29).

Mikor engem az Úr megtalált, nagyon nagy voltam. Hosszú idő eltelt már, mikor ezzel az igével szembe néztem és azt mondhattam: végre választható vagyok. Mikor Isten megszegényített úgy, hogy tudtam jellemtelen senki, semmi lenni, akkor olyan örömmel mondtam, - most már választható vagyok.

Választhat-e Isten téged? Tudod már magadról, hogy ez a te fényképed?

Moodyt egyszer megkérdezték, mit gondol, miért tudja Isten annyira használni? - Azt gondolom, Isten körülnézett, és megkereste a legalkalmatlanabb embert, a legügyetlenebbet, a legbutábbat, a leggonoszabbat. És akkor megtalált engem. Azt mondta: ha ezt az embert majd használom, nem tulajdonítja magának, nem lesz elbizakodott.

Isten itt is körülnéz, és keresi a legalkalmatlanabb embert. Tudsz-e jelentkezni, - Uram én vagyok, nagyon gyanus, hogy én vagyok. Akit Isten egyszer ha kezébe vesz, nem fogja azt mondani, hogy én mindig ügyes, okos voltam.

Tudod-e már, hogy ki vagy?Annyit énekeltük: "KI vagyok én, ki vagyok én, Kinek lát engem az Isten?" Ha egy kicsit tudod már, akkor választható vagy.

Az Úr azt mondja Izáelnek: "Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott tieteket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; Hanem mivel szeretett tieteket az Úr" (5Móz 7,7-8/a).

Valaki azt mondta: Istennek az is kell, akit már az Ördög is kidobott, hogy neki sem kell. Választható vagy e már igazán, mert Isten Igéjének most ez az üzenete, ezt kell mondani Anániásnak: "Isten választott téged". Azt is elmondja, hogy mire. Három dolgot mond egymás után, azután mondja a negyediket.

Az első így hangzik: "hogy megismerd az Ő akaratát". Ez a legkomolyabb kérdésünk. Ha komolyan és igazán teljes szívből keresed, megtalálod. Ha csak felszínesen mondogatod: Uram mutasd meg, - nem sokat ér. De aki teljes szívből keresi, akinek benne dobog a szívében, - Uram tudni akarom, cselekedni akarom, akkor felismered akaratát. "És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem" (Jer 29,13). Állj Előtte ezzel a kéréssel, és akkor megtudhatod. Kérdezd Őt azzal a készséggel: Uram bármit mondasz megteszem, ha Saulhoz kell mennem akkor is megteszem.

Moody és Toorey jut eszmbe, egy épület emeletén álltak, és Mooddy azt mondta: ha tudnám, hogy Istennek az az akarata hogy innen leugorjak, megtenném. Én is, - mondta Toorey. Nem akarta Isten, de ha biztosan tudják, megtették volna. Ez a nagy ajándék, hogy Isten arra választott, hogy megismerd az Ő akaratát.

A második amire választott, hogy "és meglásd amaz Igazat". Neked látni kell Őt. Nem a testi szemeddel! Pál volt az utolsó, akinek Jézus test szerint megjelent. Elmondja világosan: "Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek nékem is megjelent" (1Kor 15,8).

Testi szemeiddel nem láthatod Őt, de a hiteddel minden nap láthatod. Láthatod az Igén keresztül. Hányan ülnek gyermekük, vagy feleségük fényképe előtt és nézik. Ülj az Ige előtt, Jézus látható az Igében. Hányan kérdezték már tőlem: maga látta Istent? Láttam! Van aki azt mondja: azt hiszem amit látok. Manapság már ez egy nagyon bolond mondat. Nálunk nincs tévé, azért nem tudjuk fogni azokat a képeket, amik itt jelenvannak. Szememmel nem láthatom, de ha volna készülékem, akkor azonnal látnám. Ha volna hited, látnád a láthatatlant. Ami emberi szemnek nem látható, hited szemeivel láthatod. Ami nem hallható emberi fülnek, hited fülével hallhatod.

Az a baj, hogy nincs készüléked, nincs szemed, a láthatatlan világ számára nincs hited. Amint Isten megajándékoz hittel, abban a pillanatban látni fogod Őt magát, az Isten Lényét. A dolgok mögött Őt láthatom minden nap. Ez az öröme az életemnek. A feltámadás után ez van a Bibliában: "Örvendeztek azért a tanítványok, hogy látták az Urat" (Jn 20,20). A mindennapi örömöm, hogy látom a kezét az eseményekben, látom ahogyan igazgatja életemet. Felismerem abban, ahogyan a dolgok történnek. Te látod Őt abban, hogy idekerültél? Látod, ahogyan elvette az akadályokat az útból? Ne legyünk vakok, hogy az események mögött ne lássuk Őt, aki cselekszik. A láthatatlan hatalmasság mögött Őt magát.

Arra választott, hogy meglásd az Igazat. Úgy szeretem ahogyan Jób könyve mondja: "Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más" (Jób 19,27). Minden nap megláthatod, ha kinyilik majd a hited szeme.

A harmadik amiért választott, hogy "szót hallj az Ő szájából". Beszél az Isten! Erre mondja az Ige, hogy "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4,4). Nem minden ige. Hiába akarsz venni magadnak dolgokat a Bibliából, hogy ez az enyém. Ami az Ő szájából származik, amit Ő mond nekedaz az Ige. Megtapasztalod, mi az, amit Ő mond neked, mert úgy senki nem tud hozzád beszélni, ahogyan Ő. Azonnal tudod rólam van szó, és nekem mondja.

Arra választott, hogy ne csak Bibliát olvass, és csendességet tarts, hanem szót hallj a szájából. Nemcsak az Ige beszél. Jézus állandóan hallotta, a természeten keresztül is hallotta az Atyát beszélni. Ismered a liliomokról szóló csodálatos példázatot. Ha Jézus megszólal, minden beszél. A madarak, a virágok mondják, hogy ne aggodalmaskodj! A tavaszon keresztül beszél a feltámadásról. A nyíló virágokon keresztül beszél. Hallottad valaha beszélni így Őt?

Hívő életem első időszakában úgy szerettem kimenni a természetbe, úgy éreztem, minden hangosan dicséri az Urat, minden levél, minden kis fuszál. Csak az ember nem hallja. Ha egyszer megnyílik a füled, szót hallasz az Ő szájából. Sokszor még ha hitetlen ember mond is egy mondatot, úgy érzem, nekem szól. Olyan sokszor elmondtam már első átéléseimet, amikor kerestem Isten vezetését. Még nem ismertem annyira az Úr hangját. A gyermek Sámuelről mondja az Ige: még nem ismerte az Úr kijelentését. Aztán eljött az idő, amikor a legkisebb fuszálon, a legtávolabbi csillagon keresztül beszélt az Isten.

Egy lelkész testvéremről olvastam: valahol evangélizált, és nem történt semmi. Kétségbeesetten feküdt az ágyon, az volt a gondolata: legjobb volna meghalni. Még két este és mehetek, nem történik itt semmi. A falon szemben volt vele egy fekete tábla, rajta öt arany betu: JÉZUS! Ahogy nézte a táblát, egyszer csak elkezdett beszélni. Aztán egyre boldogabb lett, és úgy ugrott fel, mintha minden megoldódott volna, - hát itt van Jézus!

Minden megszólalhat, ha egyszer füled van a hallásra. Arra választott, hogy szót hallj a szájából. Sokszor még a gyermek szaván keresztül is. Milyen jó volna úgy élni ebben a világban, hogy szüntelen hallom az Atyát. Hallom a figyelmeztetéseit, biztatásait,erősítéseit.

Erre választott téged, "hogy megismerd az Ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az Ő szájából". Azt mondotta, hogy három dolgot mond, és azután egyet. A három kell az egyhez. "Mert leszel néki tanúbizonysága". Ha tanúbizonysága akarsz lenni, neked hallani kell, látni, és tudni kell akaratát. A tanú csak akkor hiteles, ha szemtanú. Ha valahol baleset történik, feljegyzik a szemtanúkat.

Isten arra választott, hogy szemtanú légy, hogy lásd, halljad, megismerjed Őt. Miután el mondta, hogy mire választott, és mi ennek a feltétele, így folytatja: "Most annakokáért". Az utolsó reggelen azt mondja az Úr: "Most annakokáért mit késedelmezel?" Lehet, hogy te még mindig késedelmezel? Talán azt mondod: majd otthon, majd egyszer, nem megy az olyan hirtelen, majd szép lassan. Legyen ez most számodra nagyon személyes kérdés: "Mit késedelmezel?" Isten látja, miben vacilálsz most. Mire mondod talán, hogy igen, vagy talán nem. Ne késedelmezz!

Pálnak parancsot ad az Úr: "Kelj fel és keresztelkedjél meg, és mosd le buneidet, segítségül híván az Úrnak nevét." Elmondja, mit kell tenned. Keresztelkedjél meg. Péter levele szerint a keresztség nem a test szennyének lemosása, hanem jó lelkiismeret keresése Isten előtt. Ez a keresztség lényege. A Róma 6,2 elmondja: "Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az Ő halálába keresztelkedtünk meg?"

Ha ma jössz az úrasztalához, döntsd el magadban: nem akarom, hogy tovább éljen bennem az óember. A keresztség, a bemerítés annyit jelent, hogy valakinek meg kell halni, és valakinek születni kell. Péter levele szerint a keresztség képmás. Jelkép ami itt történik. Ahogy a vízbe alámerülsz, úgy kívánod halálát az óemberednek. Eljutottál-e már oda, hogy kívánom, hogy az óemberem meghaljon. Akkor lesz valósággá a képmás. Soha nem a képmás a fontos, hanem amit jelképez.

"Mit késedelmezel, mosd le a te buneidet." Milyen személyes parancs ez, amikor itt állunk az úrvacsora előtt. Azért adatott Jézus Krisztus vére, hogy lemosd a buneidet, és hogy új életben mehess tovább.

Aki felismeri, hogy én vagyok a bunös, értem halt meg Jézus, annak számára soha nem hallottan új az Ige: "Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztit minket minden buntől" (1Jn 1,7). Ha így mégy oda, akkor neked Jézus Krisztus vére teljes valóság lesz.

"Mit késedelmezel? Mosd le a te buneidet". Csak egy mondat még: "Segítségül híván az Úrnak nevét." Segítségül hívhatod az Úr nevét, ahogyan az az apa is hívta: "Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek" (Márk 9,24).

Majd ha megkísért az, hogy ez valóban biztos? - akkor hívd segítségül az Úr nevét, mert az igéret így szól: "Mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik" (ApCsel 2,21).

Imádkozzunk! Köszönöm Uram az üzenetet. Köszönöm, hogy egy úgynevezett Anániás ma nekem is elmondta, hogy arra választottál, hogy megismerjem akaratodat. Bocsáss meg, hogy olyan sokszor lusta vagyok erre, hogy komolyan keressem, hogy egésszen, teljes szívvel keressem, hogy lássalak Téged.

Köszönöm, hogy szót hallhatok szádból, hogy minden beszél körülöttem. A testvéreim szaván keresztül is hallhatlak. Áldalak Uram, hogy megnyitod fülemet. Segíts, hogy ne legyek engedetlen, hátra ne forduljak. Hadd kérjünk most egy szívvel, segíts felkelni eddigi életünkből, és Hozzád menni, hogy érvényes legyen a keresztségem azáltal, hogy lemosod buneimet, hogy megszabadulok óemberemtől, hogy élhess bennem Jézus.

Uram adj nekünk ehhez hitet. Mi most egy szívvel segítségül hívjuk nevedet, légy segítségül a mi hitetlenségünknek. Ámen.

1985. május 5-10

Vissza a lap tetejére>>>

MENJÜNK ÁT A TÚLSÓ PARTRA!

Jó úton, viharban

"Azután monda nékik azon a napon, amint este lett: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátván azért a sokaságot, elvitték Őt, úgy, amint a hajóban volt; de más hajók is voltak vele. Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsapnak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt." Mk 4,35-37.

Áldunk Urunk, hogy látod életünk viharait. Köszönjük, hogy teljesen ismersz és értesz minket. Könyörülj rajtunk, hogy szívünkben bizalom ébredjen Feléd, hogy csak Te tudsz ezeken a viharokon átvezetni. Hadd ismerjünk meg, és hadd merjük életünket Rád bízni ebben az életben, és az örök életben. Ámen.

Ezen az estén egy nagyon áldott nap után vannak a tanítványok. Az előző igerész elmondja, hogy Jézus tanított. A hajóban volt, a sokaság pedig a szárazföldön, és úgy hallgatták. Jézus csodálatos dolgokat mondott nekik. Azt mondták utána: soha ember úgy nem szólt, mint ez az ember.

Jézus egész nap tanítja őket. Beesteledik. Itt tartunk a történetben. Így mondja Igénk: "Azután monda nékik azon a napon, amint este lett: Menjünk át a túlsó partra." Milyen jó azoknak az embereknek, akiknek Jézus azt mondja: menjünk. Ha Jézus vezet, mondhatom: Uram, menjünk. Vagy Ő mondhatja nekem: most megyünk - te meg én - együtt. A tanítványok együtt jártak Jézussal.

Valaki azt mondta: az a bajom, hogy nagyon egyedül vagyok. A legtöbb ember így van, mert nem Jézussal jár. Ha tanítvány akarsz lenni, meg kell szoknod, hogy Jézus mondja meg, hova megyünk. Hallgathatsz a szavára, engedelmeskedhetsz Neki.

Jézus ez után a nap után fáradt volt. Ez is mutatja, hogy teljesen ember. Világosan mondja a János 1,14: "Az Ige testté lett." Isten testben járt ezen a földön, és a test fárad. Jézusnak is olyan teste volt, amelyik éhes, szomjas volt. A tanítványok elmentek kenyeret venni, mert Jézus éhes volt. A samáriai asszonytól vizet kért, mert szomjas volt. Szüksége volt ételre, italra. Egy ilyen nap után Jézus fáradt volt, és tanítványai megértették Őt. Azt írja itt az Ige, hogy: "Elbocsátván azért a sokaságot, elvitték Őt, úgy, amint a hajóban volt." Jézus föl sem kelt, nem csinált semmit; elaludt úgy, amint a hajóban volt. A tanítványok vitték Jézust. Az a nagy lehetősége van a tanítványnak - ha ott van az életében -, hogy viheti magával Jézust. Jó volna, ha ezentúl úgy járnál, hogy a szívedben viszed magaddal Jézust. A tanítványok vitték Jézust a túlsó partra.

Jézus elbocsátotta a sokaságot, azután azt mondta: "Menjünk át a túlsó partra." Soha semmi nem olyan sürgős, hogy ne tudnánk elbúcsúzni, hogy ne mondhatnánk egy kedves szót, ne tudnánk megköszönni valamit. Jézus is fáradt volt, de azért még elbocsátotta a sokaságot. Volt benne olyan szeretet azok felé, akikkel egész nap együtt volt és beszélgetett, hogy nyilván megáldotta, és úgy bocsátotta el őket. Jó volna mindig úgy menni valahova, hogy az Úr megáldott: elmehetek.

Sokszor ide is úgy jöttek emberek, hogy otthon összevesztek, és becsapták az ajtót. - A férjem nem akart elengedni - mondta valaki -, de egyszeruen eljöttem, egy szót sem szóltam. Így nem lehet. Ez nem jó. Úgy kell jönni, hogy elbocsátottak. Különösen asszony csak engedéllyel jöhet, ha otthonról szeretettel elbocsátották.

Van még egy mondat, amit nem szeretnék kihagyni. "De más hajók is voltak vele." Mindig vannak más hajók, amikben nincs benne Jézus! Lehet, hogy te is úgy mégy majd el, mint a "más hajók", hogy nem fogadtad be Jézust az életedbe. Hallgattad tanítását, mondtad is, hogy szép, de ha nem fogadtad be Jézust. A "más hajók" közé tartozol. Azon gondolkoztam, hogy azokkal vajon mi lett a viharban? Egy szó sincs arról, mi lett azokkal a hajókkal, amikben nem volt ott Jézus. Nagyon kérlek, nehogy azok közé tartozz, mert azok valószínu elvesztek! Hisz ezek a nagyon jó hajós emberek, a tanítványok sem bírtak a viharral. Nem írja az Ige, mi lett velük, hova érkeztek a "más hajók". Szeretném, ha nem a "más hajók" közé tartoznál, hanem olyan élet, olyan hajó volnál, amelyikben ott van Jézus. Mi történhet velem, ha Jézus itt van?

Amikor Jézus elbocsátotta a sokaságot, és elindultak, csendes volt még a tenger. Aztán azt mondja az Ige: "Akkor nagy szélvihar támadt." Akkor! Nem tudjuk mennyi ideig hajóztak, a közepén voltak-e már a tengernek.

Életünkben mindig megvan az ideje a viharnak. Lehet, hogy elindultatok egy házasságba, minden jól sikerült, egy darabig minden csendben ment, és valahol "akkor" elindult a baj. Lehet, hogy valami szépen indul, úgy néz ki, minden rendben van. Nagyon sokszor váratlan ez az "akkor". Lehet, hogy a tanítványok sem vették észre a felhőket; éjjel volt, sötét volt, nem figyeltek fel arra, hogy baj lesz.

Vannak váratlan viharok. Az ember nem is gondolja. Reggel még elbúcsúztunk, ki gondolta volna, hogy jön valami, ami mindent felborít. Nagyon sokszor váratlan vihar csap le egy ember, egy család életére. Megszólal a telefon, és kiderül, baleset érte a gyermekem. Reggel még vidáman indult el itthonról.

Komoly szó ez az "akkor". De mindig "akkor", amikor Istennek tetszik. Mert semmi vihar nem jön úgy, hogy Ő ne tudná. Akik az utolsó időkben élünk, előtte állunk a nagy viharnak. Vannak viharjelzők: a hajósokat figyelmeztetik, jelzik, mi következik. Biztos helyet kell keresni, menedéket, ahol átvészelem a vihart.

A Biblia jelzői régen szólnak már: ember, vigyázz! A Máté 24 leírja az utolsó idők jeleit. "Hallanotok kell majd háborúkról, és háborúk híreiről...". Nem veszed észre, hogy benne vagyunk már? Szól a viharjelző, és nyugodtan alszol, nem veszed észre. A 2 Timótheus 3 is elmondja nagyon világosan: "Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Lesznek az emberek magukat szeretők" - nem így van? - "pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok." Hallod a vihar jeleit? Hányszor mondják pedagógusok: a gyerekek fütyülnek mindenre. Azt mondtam valakinek: nem csoda, mert ahol Istent buktatják, minden tekintély sorban bukik. Föntről lefelé minden tekintély - a szülői, tanári, hatósági - bukik. Ebben élünk. Hány szülő mondja: annyit nem tud a gyermekem, hogy köszönöm. "Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői." Semmi nem elég. "Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői." Nem a templomba mennek az emberek, hanem a szórakozóhelyekre.

Aki nem hallja a vészjelzőt, az süket, vagy füldugó van a fülében. Váratlanul jöhet egy vihar. A Jelenések könyvében is olvashatod azokat az iszonyú dolgokat, amik az emberekre következnek; ránk is, ha a földön leszünk még. Isten Igéje elmondja, mi következik. Ne légy olyan, mint aki nem akarja meghallani a vihar jelzését.

Az egyetlen kérdés ez: a te hajódban ott van-e Jézus? Mert nemcsak a világra, hanem az egyéni életedre is következnek viharok, és lehet, hogy egy kicsit már érzed is, látod is ezt. A meg nem értés egy házasságban. Úgy indultatok el: mindent megbeszélünk, és mindent együtt csinálunk. És jön a meg nem értés. Ő sem ért engem, és én sem őt. Ha ez bekövetkezik, már úgy érzem, nem is szeret a másik. Már iszik! Ez már nagy hullám! Először úgy éreztem, csak kicsit, de már látom, hogy sokat iszik. Átcsap rajtad egy-egy hullám, majd az egész hajó felborul.

Aztán észreveszem, hogy már nem olyan, mint volt. Mást szeret! Jön a vihar, közeledik. Mi lesz ennek a vége? Már veszekszünk, kiabálunk: hol voltál? Jönnek a szemrehányások. Talán már tényleg úgy megy el, hogy bevágja az ajtót. Talán már nemcsak szavak hangzanak el, hanem komoly veszekedések, komoly viharok dúlnak köztünk. Ilyen viharok között nőnek fel a gyerekek. Már kicsi korukban hallják kemény szavainkat, látják durvaságainkat.

Mi lesz veletek, testvér, ha felborul a hajó?!

Lehet, hogy a gyerekkel van baj. Látod, hogy nem tanul. Ki tudja, hol járkál? Van neki valakije? Mi lesz velünk? Rettenetes. Nem tudunk semmit csinálni. Olyannak udvarol, akit nem szeretnénk, ha feleségül venne. Mi lesz, ha elveszi, és tönkreteszi az életét? Aztán majd nekem mondja: miért engedted, miért nem mondtad akkor?

Rengeteg vihar van. Talán egy betegség. Itt is van viharjelző. Talán régóta figyeled; valami van, valami fáj. Nem merek orvoshoz menni, mert kimondja a valóságot: rák. Vajon milyen vihar közeledik az életedhez? Valaki azt mondta: a férjem nem tud már úgy dolgozni, mint ezelőtt. Arra gondoltam: talán a szíve? Aztán váratlanul lecsapott a vihar: szívinfarktus.

A tanítványok szépen indultak el. Nyugodt este volt. De váratlanul jött a vihar! "Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsapnak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék." Meg kell ezt várni? Nem kellett volna az elején megállni? Persze az ember az elején azt mondja: bírom én, majd csinálok valamit. Elég ügyesek vagyunk, gondolták a tengerhez szokott halász emberek. Ehhez értünk, nem kell mindjárt Jézusnak szólni. Megvárták, amíg már-már megtelt és elsüllyedt a hajó.

Nem tudom, nem vagy-e már úgy, hogy "már-már". Már felmondja az idegrendszerem, a szolgálatot, már nem fogom bírni. Talán el kell menni egy jobb orvoshoz, és elmondani neki mindent.

Mennyi ideig gondolom azt, hogy még bírom, majd megoldom? Miért nem szóltak előbb a tanítványok? És miért nem szólsz te előbb? Persze, ha Jézus nincs a hajóban, nincs kinek szólni. Az egyetlen komoly kérdés, amit ma feltesz az Ige: a hajódban van-e már Jézus?! Ne mondd azt: remélem, gondolom, hiszem.

Egy misszionárius azt kérdezte valakitől:

- Asszonyom, befogadta már Jézust? - Remélem. - Nem azt kérdeztem, hogy mit remél. Befogadta? - Talán, úgy gondolom. - Azt sem kérdeztem, hogy mit gondol. Igen, vagy nem? - Azt hiszem. - Akkor azt kérdezte a misszionárius: - Asszonyom, reggelizett már ma? - Igen. - Hogy-hogy ezt ilyen biztosan tudja? Miért nem mondja, hogy úgy gondolom vagy azt hiszem? Amilyen biztosan tudja, hogy megreggelizett, olyan biztosan kell tudnia, hogy Jézust befogadta.

Ha valaki megkérdezi: férjhez mentél már? Nem azt mondod, hogy talán, azt gondolom, remélem. Biztosan tudod. Emlékszel rá. Ha befogadtad Jézust, ezt is biztosan tudod. Ezt nem lehet gondolni, remélni. Nagyon kérlek, ma válaszolj. Igen vagy nem? Ha nem tudod kimondani a biztos igent, akkor nem. Akkor a legfőbb ideje, hogy most befogadd Jézust a szívedbe, életed hajójába, otthoni életedbe, mindenbe, amiben jársz.

A hajó nemcsak a szíved, életed, házasságod, családod, gyermekeid, gyakorlati életed. Megnyitsz-e most minden ajtót Előtte? Eez itt a komoly kérdés. Isten azért hozott ide, hogy megértsd, viharjelzés van. Nemcsak rád, hanem erre az egész világra hihetetlen viharok várnak. Isten szeret téged, és azt akarja, tisztázd ezt a kérdést. Nem szeretné, ha ebből a biztos öbölből, ahol itt vagy most öt napig, amikor azt mondja majd: "Menjünk át a túlsó partra", úgy indulnál el, mint "más hajók", - Őnélküle. Élet-halál kérdés ez számodra, a családod számára, hogy ott van-e a hajódban Jézus.

Ha nem tudsz biztosan válaszolni, kérlek, ne indulj el Nélküle. Nem érsz célba egymagad! A komoly figyelmeztetés hangzik: testvér, rólad van szó! Bármi fog érni, ha Jézus bent van hajódban, van kinek szólni.

Imádkozzunk! Uram! Nélküled indultunk el az életbe gyerekkorban, fiatal korban olyan magabiztosan, hogy majd én. Elindultunk Nélküled a házasságba. Igaz, hogy az oltár mellől, de nem hívtunk, hogy vezesd az életünk. Elindultunk nehéz dolgokban, sok mindenben, betegségben. Köszönjük, hogy azért hoztál ide, hogy beléphess a hajónkba, hogy elfoglalhasd az életünket. Segíts rajtunk, hogy nagyon világosan, egyszeruen, tisztán megtörténhessen ez.

Szeretnénk kérni, ha majd hétvégén mondod nekünk: "Menjünk át a túlsó partra", félelem nélkül tudjunk menni a régi körülmények közé, biztosan Veled. Kérünk, Úr Jézus, hadd tudjunk nagyon világosan, egyszeruen dönteni, Neved dicsőségére. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Jézus alszik

"Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon alszik." Mk 4,38/a.

Köszönjük, Uram, hogy nagyon világosan látod életünk hajóját. Azt is, hogy miben vagyunk most. Áldunk azért, hogy ismered a hullámokat, viharokat. Kérünk azért, hogy valóban beléphess az életünkbe. Kérünk, hadd hívjunk, hadd engedjünk be, hogy vezethess bennünket. Szólíts most meg úgy, hogy megérthessük, belül vagy-e már igazán. Ámen.

Egész életutunk születéstől a halálig egy hajóút. A tanítványok az egyik partról átmentek a másikra. Mi is ebből a világból átmegyünk az örök életbe. Közben olyan sok minden történik, és olyan hosszúnak látszik ez az élet, pedig nagyon rövid. Mindnyájan olyan hamar odaérünk majd. Röpke pillanat az egész. - Most voltam gyermek - mondta valaki -, és már az út vége felé járok. Az a nagy ajándék, ha Jézus bent van a hajóban. A te hajódban bent van már? Valaha befogadtad Őt? Erről tudnod kell. Jézus nem úgy megy be, mint az Ördög, hogy észre sem vesszük. Jézus az ajtó előtt áll és zörget. Be kell Őt engedni. Nem fog akárhogyan bekerülni. Ne hidd, hogy már gyermekkorod óta bent van. Ne hidd, hogy már úgy születtünk. A buneset óta Isten és Jézus nélkül születtünk. Ha nem volt olyan idő és pillanat az életedben, amikor beengedted Őt, akkor tudhatod, hogy nincs bent. Akkor még az ajtó előtt áll, és zörget eseményeken, történéseken keresztül. Belülről szól már Isten Igéje, vagy még kívülről hallod?

Egy katonatiszt mondotta:

- Ha olyan helyen vagyok, ahol Igét hirdetnek, Jézusról beszélnek, mindig olyan jó. Ha hazamegyek, minden a régi. Miért van ez? - Azért, mert magának még kívül van, akinek már belül kellene lenni. Nem engedte be Jézust, nem viszi haza, ezért otthon minden a régi. Ha egyszer bekerül Jézus az életébe, és hazaviszi, otthon is pont olyan lesz, mint ahol Igét hallgat.

Jó volna döntened: elég volt az eddigi életből, nem megyek haza Jézus nélkül. Ha ez megtörténik, nemcsak hazaviszed, hanem mindenfelé viszed, amerre csak jársz.

Egy iszákos fiatalember elfogadta az Úr Jézust. Aztán elmondta:

- Ahogy a faluba értem, hihetetlenül vonzott a kocsma. Belekapaszkodtam az esőcsatornába és azt kérdeztem: Úr Jézus, jössz velem meginni egy fröccsöt? Rögtön tudtam, hogy nem. Most vagy az Úr Jézust engedem el, és megyek a kocsmába, vagy nem engedem el, és Ő marad.

Jó volna megkérdezni: Úr Jézus, jössz velem veszekedni a szomszédasszonnyal? Rögtön tudnád, hogy nem. Amikor nem jön velem, ki kell szállnia a hajómból. Mert biztos, hogy sok-sok helyre nem jön velem.

"Menjünk át a túlsó partra." Olyan jó ez a többesszám: Jézus meg én. Más hajók is vannak, de hogy azokkal mi történt, nem tudjuk. Döntsük el komolyan: nem akarok az a "más hajó" lenni, aki Jézus nélkül jött, és Nélküle megy tovább.

Látjuk, hogy az a hajó, amiben Jézus volt, belekerült a viharba. "Akkor nagy szélvihar támadt." Vannak kis szélviharok otthon. Ezeken túl lehet jutni; valaki bocsánatot kér, és minden rendeződik. De itt azt mondja az Ige, hogy nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt. A szélviharok belül keletkeznek, és egyik jön a másik után.

Amikor még nem voltam az Úré, Jób könyvére azt gondoltam, mese az egész. Egymás után jönnek a bajok. Jön egy ember és azt mondja: az ökrök szántottak, a szamarak mellettük legelésztek, rajtuk ütött az ellenség, és mind elhajtotta. A juhokat és a szolgákat tuz emésztette meg. A gyerekekre rászakadt a ház. Azt mondtam, hogy ilyen nincs. Aztán egyszer az én életemben is így történt. Volt olyan időszakom, hogy még túl sem voltam az egyik viharon, már ott volt a következő. Nem voltam még túl a másodikon, jött a harmadik.

Vannak ilyen szélviharok. Olyan időszakok, amikor jönnek a hullámok. Magamhoz sem tértem, és már újabb hullám csap át a fejem fölött. Egy asszony mondta el a bemutatkozásnál: három haláleset volt rövid időn belül a családjukban. Alighogy eltemették az egyiket, már ott volt a másik. Vannak ilyen nagy szélviharok, amikor egymást érik a hullámok. Magamhoz sem tértem, már itt a következő hullám. Az ember úgy érzi, nem lehet kibírni, ami nálunk van, vagy az életemben van. Volt-e már úgy, hogy azt mondtad, még egy vihart nem birsz ki?

Ez az állapot van itt leírva. Itt is ilyen szélvihar volt. Már-már elmerültek. Ők is úgy érezték, hogy nem lehet tovább bírni. Hányszor gondoljuk: Istenem nem bírom tovább, öngyilkos leszek. És a legrettenetesebb az, amit így olvastunk: "Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon alszik." Jézus alszik! Hiába mondom, hogy nem bírom tovább, Jézus nem mozdul, nem cselekszik, nem szól. Milyen rettenetes állapot! Legalább mondana már valamit! Hiába imádkozom, hiába hívom, egyszeruen nem szól egy szót sem.

Volt-e már olyen az életedben, hogy úgy érezted, Jézus alszik? Hát hogy-hogy nem hallja? Én itt mondogatom egymás után a bajaimat, és nincs se szó, se felelet, se meghallgattatás! Milyen rettenetes, hogy Jézus mind eközben alszik. És ilyenkor mindenféle gondolata van az embernek: - talán nincs is. Valaki azt mondta, hogy ha Isten egy dologban nem hallgatta meg, akkor biztosan nincs.

- Az édesanyám haldoklott. Teljes szívvel kértem, kiáltottam: Istenem, ha vagy, akkor most segíts! Az anyám meghalt. Most már tudom, hogy nincs.

Sokszor jut ide az ember.

Jó volna még a hullámokat nézni egy kicsit. Egy-egy házasságban nagyon hamar jönnek az első hullámok. Hamar rájön az ember: nem így képzeltem az egészet. Hogy fogok egy életet leélni valakivel, akivel nincs egy közös gondolatom? A legtöbb házasság pusztaság, nincs szeretet, kedves szó, csak durva kemény szavak. Szeretnénk tenni ellene valamit, de nem tudunk. Ezek a halászemberek is csináltak mindent, amit csak lehetett. Ahogy a házasságban is megpróbálsz mindent. Sokszor a legrettenetesebbet csinálja az ember; olyan, mintha elment volna az esze. Valaki elmondta, figyeli, hova megy a férje. Megkérdezi az embereket, nem látták-e valahol. Mit segít az rajta, ha elkezdi gyanúsítgatni, és otthon kezdődnek a veszekedések?

Mindent meg akar az ember tenni. Ezek is megtettek volna mindent, hogy elállítsák a vihart. Talán lebeszélem a gyereket: látod, nem hozzád való, idősebb nálad, gyereke van. Sok asszonynak elmondom:

- Látod, most mondtad el azokat a dolgokat, amiért soha nem lehetsz majd jóba a menyeddel. A fiad elmondja neki: ezt meg ezt mondta az édesanyám. Mindent megteszel, hogy ne legyen a házasságból semmi, és mégis lesz, mert nem tudod megakadályozni. De előre megcsináltál mindent azért, hogy a menyeddel soha ne tudjátok egymást szeretni. És aztán csodálkozol, hogy kemény, szeretetlen veled szemben. Tudja az az asszony, hogy már előre utáltad, hogy már előre megtettél mindent ellene. Milyen őrültség ez a mi erőlködésünk!

Lehet, hogy a tanítványok is megtettek mindent a hullámokkal, a viharral szemben. Lehet, hogy te is megteszel mindent a gyerekkel szemben. Aztán jönnek a könnyek, a hisztis jelenetek, és egyre rosszabb lesz. Egyre nagyobb lesz a szakadék közöttetek. A legtöbb szülő szemére hányja a gyerekének: te csinálod ezt velünk, akik olyan nehezen neveltünk fel, te, akinek annyiba került a taníttatásod? A gyerek pedig azt mondja: jó, jó, ha csinálta, de legalább ne mondanák.

Amikor az ember mindent meg akar tenni, és meg is tesz, nem gondol arra, hogy most kavarja fel a legnagyobb vihart. Nézz most vissza! Te mit tettél meg? Persze lehet, hogy nem ilyen a vihar. Lehet, hogy beteg valaki, és ott is megtesz az ember mindent. Megy a második orvoshoz, fejetlenül kapkod, és nem ér el semmit. Van aki a haláleset után a spiritisztákhoz vagy a jósnőhöz megy, ott majd megmondják, mi lett a halottal. Rettenetes fejetlen kapkodás, és semmit nem használ. A vérfolyásos asszonynál mondja az Ige: "Sok orvostól sokat szenvedett" (Mk 5,26). Nemhogy megállítaná a vihart, de egyre kétségbeesettebbé, tanácstalanabbá válik. Az a borzasztó, hogy sokszor még az olyanokat is tanácsolják, akiknek a hajójában ott van Jézus. Ezzel elveszítik a bizonyságtételüket.

Valaki azt mondta, hogy a hívők azt mondják, milyen jó lesz a mennyben, és mikor meg kell halni, fuhöz-fához szaladgálnak. Akkor miért nem akarnak a mennybe menni? Miért mondják: doktor úr segítsen, élni akarok. Az Ige így mondja: "figyelmezvén az ő életük végére, kövessétek hitüket" (Zsidók 13,7/b). Mi lesz, ha egyszer majd a te életed végét fogják figyelni, és akkor ide-oda kezdesz kapkodni? Sokszor úgy kezdődik, hogy a mellemben van egy kis csomó, és figyelem, nagyobbodik, nem nagyobbodik? Most már a hasam is fáj, - ez már áttét! És már benne vagyok a viharban. Senkinek semmit nem mondok, csak rémült és ideges vagyok, olyanokat mondok, mint soha azelőtt. Jó volna kicsit figyelni magunkat. Biztos ismersz valamit ezekből a viharokból, amik talán a testi életeddel, az egészségeddel kapcsolatosak.

Megint egy külön vihar, ha valaki iszik a családban. Ő azt mondja, csak annyit, amennyi jó az egészségemnek. És már régen túl van ezen. Valaki azt mondta, hogy megtalálta az eldugott üvegeket. Hogy kerültek oda? A férje dugta el őket, hogy ne vegye észre. Belül indul a vihar; mi lesz ebből?

A viharban is így volt: jöttek a hullámok, tele lett a hajó. Lehet, hogy a tanítványok meregették ki a vizet. Talán mi is meregetjük a tüneteket. Milyen rettenetes! Talán nem is kell mondani, látod a magad, vagy a mások iszonyú élet-halál harcát. Az öregség tragédiája, amikor valaki biztosítani szeretné magát. Ha váratlanul leesem a lábamról, mi lesz akkor? Egyik gyerekemhez sem szeretnék menni. Azán mégiscsak elkerül valamelyikhez, és megtesz mindent, hogy szeressék. Rájuk írat mindent, és nem oldott meg semmit; ugyanolyan türelmetlenek, szeretetlenek vele szemben.

Szeretetet nem lehet venni, fizethetsz amennyit akarsz. Egészséget sem lehet venni. Mi azt hisszük, minden megvásárolható. Semmi nem vásárolható meg: sem a békesség, sem sem boldogság. Pénzen csak szemetet lehet venni, ami soha nem fog megelégíteni. Mit dolgoznak emberek, hogy öregségükre legyen! És semmit nem oldanak meg az anyagiak.

Látod, itt is hogy erőlködtek, hogy partot érjenek, és nem segített semmi. Nem segít Jézus, mert alszik. Nem szól egy szót sem, nem cselekszik semmit. Milyen komoly időszak lehetett ez!

Egy ember fuldoklott a vízben. Már többször is felvetette a víz. Egy úszóbajnok a parton nézte. Valaki megszólította: ember, hogy lehet ilyen kegyetlen, miért nem segít? Még nem lehet kimenteni. Majd ha már semmit nem csinál. Amíg kapkod, kapaszkodik, lehúzna azonnal engem is. Az életét mentő emberben olyan erő van, hogy mindketten megfulladnánk. A szemem rajta van: meg kell várnom azt a pillanatot, amikor már kimenthetem.

Isten néz téged akkor is, ha úgy látszik, hogy alszik. Várja azt a pillanatot, amikor nem fogsz már kapkodni, amikor mindennek a végére jutottál, és akkor egy biztos mozdulattal kiment téged mindenből. Vajon soká tart ez még? Vannak még reményeid? Tudod még, hogy mit kell tenni? Juss már el oda, hogy nincs kiút. Teljesen reménytelen minden. Mert látjátok? - akkor megmozdul Jézus keze.

Azt mondottuk: Jézus alszik, egyre nagyobbak a hullámok. Már-már elmerül a hajó, így mondja az Ige. Eljutottál már oda, hogy nincs segítség? Emberi segítség hiábavaló, mondja az Ige.

Még két hajótörésről, és két elmerült hajóról szeretnék beszélni. Az egyik a Jónásé. Eljön a nagy vihar, már mindent kidobtak a hajóból, és mit csinál Jónás? Helyzetet változtat; lemegy a hajó aljába. Valaki így mondta: tudod, nekünk lakást kellene változtatni. Hány ember disszidált ilyen céllal, hogy majd ott más lesz minden! Tökéletesen mindegy, hogy a fedélzeten, vagy a hajó aljában vagy. Tökéletesen mindegy, milyen a lakásod vagy milyenek a körülményeid. Jónás a hajó aljában aludt. Az alvás nem segít. Vannak lelki alvások; becsukom a szemem, nem akarok látni, tudni semmit.

A vihar addig folytatódik, míg oda nem jut Jónás: "miattam". Miattam van ez a háborgás, dobjatok engem a tengerbe. Testvér, akkor oldódik meg minden az életedben, amikor meglátod, hogy nem a másik a hibás, nem ezért, nem azért. "Miattam"!

A másik hajótöréses utazás a Pálé. Ott is már minden recsegett-ropogott, már mindent megcsináltak a hajósok amit lehetett. És folytatódott a vihar. Pedig Pállal a hajóban ott volt Jézus. Akkor miért volt a vihar? Van olyan, amikor Isten próbálja a hitünket. Amikor pont azért van a vihar, hogy mások is megláthassák, hogy ilyen nehézségben, ilyen körülmények között, is nyugodt, akkor is vidám?

Az ősszel olyan furcsa érzés volt a lábamban. Arra gondoltam, - mi lenne, ha érszukület lenne? Mentem végig a völgyön és azt mondtam, - Uram ha ezt akarod, ha ezen keresztül akarod magad megdicsőíteni, ha ez az útad, itt vagyok. Aztán jöttem vissza a völgyből; mért vagyok ilyen örömteli? Mert odaadtam a lábamat az Úrnak. Úgy szerettem volna egyben meghalni. De ha így kell? Ez akkor olyan öröm volt nekem. Az volt az oka, hogy igent mondtam az Úrnak erre az útjára.

Aztán megvizsgáltak, és nem volt semmi olyan, amire gondoltam. De azért engedett keresztülmenni ezen az Úr, hogy kimondjam: igen, Uram, odaadom ezt is, csak hogy dicsőíttessék a neved akár életem akár halálom által.

Látjátok, ilyen is van. Pálnak az életében is megdicsőítette magát Jézus azon az egész úton, a viharon át.

Jó volna most szembenézni azzal hogy, Uram, miért? Nem akarom egészen átadni magam? Van még, amit visszatartok Tőled? Jó volna most szembenézni, nem vádlón, ahogy az emberek szoktak, hanem komolyan azzal, hogy miért? Mit akarsz elérni az életemben ezen keresztül?

Nézz föl ma az Úrra nagy bizalommal: bármi történik, Isten jót akar, szeret, és mindent megtesz, hogy el ne vessz. Ha ökölbe szorul a kezed, ha fenyegetőzve azt mondod, hogy nincs Isten, Ő akkor is nyugodtan nézi és várja, mikor menthet meg egy olyan életre, amilyet nem is sejtettél soha.

Csak azt az egyet hidd el, hogy a hullámokon, a nehézségeken keresztül Isten a legjobbat munkálja az életedben.

Imádkozzunk! Uram, egyedül Te tudod, hogy miért? Köszönöm, hogy emögött a "miért" mögött a Te szerető szíved van. Az a szív, amelyik az Egyszülött Fiút adta oda. Aki önmagát adta oda, akarhat-e nekünk rosszat? Adj bizalmat, hadd tudjunk ma a szemedbe nézni és azt mondani, hogy Uram, minden jól van. Hadd hagyjuk abba az akarást, az erőlködést. Áldj meg minket, hogy egy kicsit megértsünk Téged. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Nem törődsz vele, hogy elveszünk?

"És fölkelték Őt, és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?" Márk 4,38/b.

Köszönjük Úr Jézus, hogy szeretnéd kezedet életünk kormánykerekére tenni. Könyörülj rajtunk, legyen bátorságunk egészen engedni Neked. Bocsáss meg, hogy annyi minden rossz dologba kerültünk már saját vezetésünk alapján. Köszönjük, hogy biztos partra akarsz bennünket vezetni. Köszönjük, hogy itt vagy közöttünk, és szereteted által szólsz hozzánk. Áldd meg ezt a napot Urunk azzal, hogy engedjünk Neked Ámen.

Mindnyájan útközben vagyunk. Amikor majd megérkezünk, akkor lesz vége ennek az életútnak. Mindegyikünknek megvan az életútja, elkezdve a születéstől, megy a halálig, és egy igen veszélyes tengeren hajózunk. Minden úgy néz ki, hogy jól megy, és egyszer csak nagy vihar támad. Kicsi viharok mindennap vannak. Sokszor nehéz elmenni otthonról úgy a munkahelyre, hogy vihart hagyok magam mögött, érzem, valami nem jó volt.

Egyszer amikor utaztam, felszállt egy család a vonatra, nem volt nekik tudatos, hogy emberek között vannak. Folytatták az otthon elkezdett veszekedést. Egyszer csak körülnéztek, - hopp, emberek között vagyunk, - és gyorsan abbahagyták. Emberek ilyen családi viharok között élnek. Nem kellene ennek így lenni. Az Úrban lehet szeretetben együttélni.

A legcsendesebb tengerre is hirtelen, váratlanul olyan vihar törhet, amire azt mondja itt az Ige: "nagy szélvihar támadt". Sokszor támad nagy vihar egy-egy örökség körül. Úgy néz ki, jaj de jó lesz, öröklünk. És ezen borul fel a családi béke, és gyulöli meg egymást az egész rokonság. Egy hívő asszony mondta el: olyan nagyon csalódtam a testvéremben. Miért? Ellopta tőlem az ékszert, amit az anyám nekem ígért. Nem gondolt arra, hogy az öreg agyérelmeszesedéses anyja ugyanúgy odaígérte a testvérének is, mint neki. És most nem beszél vele, sőt gyerekeinek is megtíltotta, hogy hozzájuk menjen. Egyszer majd Isten színe előtt derül ki, hogy anyja egy gyenge pillanatában a másiknak is azt mondta: ez a tied.

Sokszor évtizedekig tartó viharok keletkeznek egy örökség nyomán, még az unokák is haragusznak egymásra, mert elmondták nekik, mit csinált a nagynénjük. Nagyon sokszor nem is igaz, amivel vádolod a másik embert. Mert ilyen viharok is vannak.

Sokszor vannak szomszéd-viharok azokkal, akik mellettem laknak. Átszólunk a kerítésen és bosszantjuk egymást. Elmondta egy férfi; megállapodtunk a szomszéddal, hogy egyenesre csináljuk a kerítést. És az lett a vége, hogy elvett a kertemből, mert szerinte úgy egyenes. Már nem besszélünk, be fogom perelni. - Ember hát nem mindegy magának, hogy azon a semmi félméter földön maga kapál, vagy a szomszéd?

Sokszor azt mondják: nem is azért, hanem az igazamért. Bánom is én kié lesz a föld, de neki be kell látni, nekem van igazam, és azt nem hagyom. Hát nem őrultség, hát nem mindegy, kinek van haszna abból a csík földből? Hát nem többet ér a békesség, és a szeretet? Gondolkozz most, miből lett nálatok az a családi harag, vagy a szomszéddal min nem tudtatok megegyezni?

Lehet, hogy valaki pletykált rád, és komolyan vetted. Egy kisvárosban futnak a pletykák, nem kell azt komolyan venni. Nem tudod, ha valaki valamit tovább mond, már máképpen mondja? A második szájon már egészen más, hát még a harmadikon. Mindenki tesz hozzá, te is, én is. Mindenki színezi egy kicsit. Jó volna ha valóság lenne az, hogy minden pletykának végállomása én vagyok. Nyugodtan mondják el nekem, nem megy tovább, nálam véget ér. Ahány ember annyi igazság. Mindenki más szemszögből látja a dolgokat. Mindenkinek igaza van, és senkinek nincs igaza.

Egyedül Istennek van igaza!

Olyan kár ilyeneken veszekedni, vitatkozni, sőt a végén még perelni is. Tudod, nem marad más, följelentem. Köszönöm, - ezzel beérkeztél az Ördög végállomásába.

Eljutottunk oda: Jézus pedig alszik. Tényleg olyan, mintha aludna. Két dologról szeretnék ezzel kapcsolatban beszélni. Az egyik ami Jézusról beszél, az az isteni nyugalom. Olyan vihar volt, hogy a hajó majdnem felborult, becsaptak a hullámok, és Jézus tud aludni. Ha valaki elköhinti magát, vagy horkol egy kicsit, te már kiborulsz. Hogy-hogy Jézus tud aludni lárma, izgalmak, események közepette? Neked semmit nem lehet mondani, így, vagy úgy történt, mert nem tudsz aludni.

Édesanyám volt érzékeny idegrendszeru, nem volt szabad bármit elmondani neki, ha baleset történt, egy hétre vége volt a világnak. Milyen borzasztó, ha te is ilyen vagy, hogy nem szabad elmondani, mi történt a faluban, mert akkor nem tudsz aludni. Szeretném ha megértenétek, Jézust nem lehetett kimozdítani nyugalmából. Jó volna, ha szívedben is ott volna ez a mindent felülhaladó nyugalom, ami felboríthatatlan.

Egy másik alkalom, amikor ott van nagy tömeg, nincs kenyér, a tanítványok mondják: bocsásd el a sokaságot. Jézusban teljes a nyugalom: adjatok nekik ti enni! Ha nálatok volna jó néhány vendég, és nem volna mit enni adni? Jó volna megtanulni, - itt van az Úr! Ahol az Úr van, ott végtelen nyugalom van. Gondoljatok arra a mennyegzőre, ahol elfogyott a bor. Jézus nem nyugtalankodott. Olyan jó látni Őt a külső, világi események közepette mérhetetlen nyugalomban.

Az Ördögtől megkötözött, megszállott holtkóros fiú, amikor ott fetreng, vergődik a földön, és Jézus az apával beszélget. Egyáltalán nincs Jézusban ilyen, hogy jaj gyorsan tenni kell valamit, mert mi lesz? Jézus beszélget. Neki hatalma van, és ezért nyugalma van. Jézus tudja, hogy az Atya mindent kezébe adott. És amikor odamegy a gyermekhez, a tisztátalan lélek elhagyja azt.

Ha valaki ilyen nyugodt tud lenni, a többiek is nyugodtabbak lesznek. Ha van valaki, aki nem izgul, nem futkos, nem kiabál, akkor az terjed. Mint ahogy az izgalom is terjed.

Láthatjuk Jézust, amikor meg akarják kövezni. Állandóan rosszakarat és ellenség között jár. És azt mondja a Biblia: Jézus egyszeruen, nyugodtan általment közöttük. Biztos volt abban a védelemben, amely veszélyek között is valóság volt számára.

Mit csinálsz, ha veszedelem van a családban? Orvost gyorsan! jaj elkésünk, - mi lesz? Jézus soha nem késett el, mindig, mindenre volt ideje. Sokszor csodálkozva nézek Rá, mikor ilyen dolgaink közepette ide-oda megyek, és bele kell néznem abba a szempárba, amelyik tökéletesen nyugodt.

Ha még tovább nézzük, amikor elfogják a Gecsemánéban, Ő tudta, mit akarnak, és mi lesz itt, és mérhetetlen nyugalommal megkérdezi: "Kit kerestek? A názáreti Jézust. - Én vagyok az. Ha engem kerestek ezeket bocsássátok el." (János 18,7-8.) Milyen nyugodtan néz szembe azzal, ami reá következik. Jó volna ha látnád Jézust Pilátus előtt. Aki ismeri Munkácsy képét, az látja, hogy ott mindenki mozog. Egyetlen ember nyugodt, aki hófehérben áll középen, a megkötözött, a vádlott. A vádolók mind izgatottak, mindnek mondani, csinálni kell valamit. És aki nyugodtan áll ott középen, arról azt mondja az Ige: "és száját nem nyitotta meg." (Ézsaiás 53,7.)

A kereszten minden elítélt sikolt, átkozódik, sír. Jézusnak ez a szava: "Atyám bocsáss meg nekik." Egy nyugodt, közbenjáró imádság. Értitek már, kicsoda Jézus? Ő most is így jár közöttünk. Van valaki aki azt mondja most, jaj mi lesz velem? Jézus tudja már, hogy fogsz hazamenni. Ő nyugodtan nézi azt a percet, amikor talán úgy dobog a szíved, hogy meg sem tudsz szólalni. Van itt Valaki, aki az ő nagy szeretetével előre lát és tud mindent. Mindig tudja, mi a vége.

Az a nagy ajándék, hogy aki Jézust megismeri, annak Isten megmutatja a végét. A vége pedig örök élet!

Jézus végtelen nyugalma beszél itt is a viharban arról, hogy aludt, amikor mindenki izgult, amikor a hullámok becsaptak a hajóba. Ez az egyik amit ez az Ige jelent, és még azt szeretném elmondani, amit a tanítványok értettek meg belőle. Amikor felébresztik Jézust, egy rettenetes mondatot mondanak: "Mester nem törődsz vele, hogy elveszünk?" Úgy néz ki, aki tud aludni ilyen események között, az nem törődik velünk. Azt hiszem sok embernek van ilyen gondolata, hogy így látja Istent, vagy ilyennek gondolja, - nem törődik velünk. Nem merült már fel a te szívedben is ez a gondolat? Ha volna Isten, ezek a dolgok nem történhetnének meg. Ezek szerint nincs, vagy nem szeret. Ha végig tudja nézni ami ebben a világban van, akkor nem szeret. Nem törődik velünk.

Talán szívünkben is felmerült már ez a gondolat. Beszéltünk már róla, Isten az embernek döntési szabadságot adott, nem fog beleszólni dolgaidba, nem kényszeríti rád akaratát. Az ember azért ember, mert saját maga dönthet. Egyetlen más teremtmény nem dönthet. A madár nem dönthet, akar-e költözni. A virág nem dönthet, akar-e nyílni. A fák nem dönthetnek, akarnak-e gyümölcsöt teremni. Isten parancs szavával igazgat mindent. Egyetlen lény, akit saját képére teremtett, az ember, akinek jogot adott a döntésre. Ezt a Tőle kapott szabadságot és jogot soha nem fogja elvenni tőlünk.

Már mondottuk, hogy az Ördög kényszerít. Isten soha nem kényszerít. Őrzi azt a szabadságot, amit az embernek adott. Megteheted, hogy nemet mondasz Neki, és mondhatod: nem érdekel az egész. Megteheted, hogy hiábavalóvá teszed magad számára ezt az egész életet, ehhez jogod van, ember vagy. Kimehetsz ezen az ajtón, senki nem fogja becsukni előtted. Valaki el akart meni, azt mondtam, - nyugodtan elmehetsz. Nem zárjuk be az ajtót. Nem kényszerítettünk idejönni, de ittmaradni sem. Szabadságod van arra, jőjj, vagy elmenj. "Ahol az Úrnak Lelke ott a szabadság." (2 Korinthus 3,17.) Ahol erőszak, kényszer van, ott nincs az Úrnak Lelke. Mindig felismerheted, - ahol engem valamire kényszerítenek, az nem Isten útja.

Talán most már megérted, miért enged meg Isten dolgokat. Nem adtunk jogot Neki arra életünkben, hogy belszóljon életünkbe, dolgainkba. és nem fog beleszólni. Nem nyitottad meg az ajtót, amikor zörgetett, és Ő nem fogja rád törni. Ez a világ sem kért engedélyt Istentől, egyszeruen elindult a maga útján, és mikor a csődbe jut, öklét rázza Isten felé. Ez nem logikus! Ha megyek a magam útján, akkor én vagyok a felelős. Akkor milyen jogon okolom Istent azért, ami történt? Miért okolom azt az Istent, akit elhagytam, akinek parancsaival nem törődtem?

Istennek van akarata, vannak parancsai. De az embert ez nem érdekli. A végén az ember azt mondja: miért nem segít Isten, miért nem akadályozta meg a bajt, miért nem nyúlt bele? Hát hogy nyúlhatott volna bele, ha nem kérdeztél semmit, ha mentél a magad feje után? Milyen fájó lehet egy szülőnek, mikor látja, hogy gyermeke rossz útra megy, és nem tud belenyúlni, mert megvan a saját akarata. Aki ezt átélte, tudja, milyen fájdalom Istennek, hogy tudja, tönkreteszi az életét, és nincs lehetősége, hogy megállítsa, nincs módja, hogy belenyúljon életébe. Valaki mikor megkötötte a házasságot, utána ment az anyjához, - miért nem tetszett megakadályozni? Fiam minden erővel akartam, hát nem engedted. A gyermek is sokszor olyan, hogy annak tesz szemrehányást, akit kizárt életéből. Ezt teszi az ember Istennel!

Amikor elindultál a magad útján, amikor kitervelted életed útjait, házasságodat, munkahelyedet, pénzügyeidet, akkor odavetted a kormányt saját kezedbe. És a végén Istent vádolod mindazért, ami történt. Nem törődsz velünk, - mondja a világ, hogy elveszünk? Próbáljuk első szeményben mondani. Istenem nem törődsz velem, hogy szenvedek, hogy beteg, nyomorult vagyok, hogy ez nekem fáj? Most is beszélhetek itt, hogy hívtalak, hogy sírtam, mikor bajban voltam, - Istenem könyörülj rajtam!

Értsük már meg nagyon világosan, Isten nem segédmunkás. Nem úgy van, hogy eltervezem, eldöntöm, hogy mi legyen, és abban segítsen Isten. Hogyan segítsen olyan dolgokban, amik vesztedbe visznek? Nem fog segíteni azon az úton, ami számodra rossz. Olyan mintha valaki rossz vonatra szállna, és kér valakit, hogy segítsen feltenni a csomagját. Hát segített rajta a rossz vonaton? Szállj le, de rögtön, mert Isten segít a rossz vonaton, amelyik az örök kárhozat felé megy. Mégy a magad feje szerint, és várod, hogy Isten segítsen. Olyan mintha egy vérbajos valaki azt mondaná: a kiütésemet kezeljétek. Vagy egy rákos azt kérné: segítsetek el egy kozmetikushoz.

Isten a kárhozatba vivő úton nem segít téged.

Mit küszködtem egy asszonnyal, aki iszákos gyermekének állandóan pénzt adott, mert nem tudta elnézni, hogy nincs pénze szegénynek. Mert ő a jó anya, aki nem tudja elviselni, hogy gyermekének nincs. Inkább saját vesztébe segíti. Megint más valaki mondta el, barátja házasságtörő volt, és azt kérte, egy estére adja át a szobáját. És odaadtad? - kérdeztem. Hát hogy tudtam volna olyan lenni, hogy azt mondjam, - nem. - Hát nem érted, nem őt szereted, magadat, mert kellemetlen nemet mondani. Meg fog verni a gyerekem, ha nem adok neki pénzt, mondta valaki. Akkor meg fog verni, - de nem segítem a rosszra.

Kit segítettél már bukásba, veszedelembe? Felelni fogsz érte, minden fillérért, amivel rosszra segítetted. Milyen óriási különbség van Isten szeretete és az emberi szeretet között. A mienket így hívják: majomszeretet. Nem vagyok képes nemet mondani, mert magamat szeretem. Fáj nekem, hogy a gyereknek azt kell mondani, - nem adok. Ugye ha marólúgra kérne pénzt, hogy megigya, nem adnál neki, éppen azért, mert szereted. Értsd meg végre, Isten nem fog segíteni abban, hogy közelebb juss a veszedelemhez.

Olyan megdöbbentő ez a mondat: Hát nem törődsz azzal, hogy elveszünk? Hát törődik, hát azért nem segít, mert törődik azzal, hogy el ne vessz. Isten látja, hogy ez az út veszedelemre menő út, a kárhozat útja, azért nem segít. Értsd meg most egy kicsit, miért nem segített. Van egy ének a református énekeskönyvben: "Nem értettem mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogyha szeretsz, miért sújt vessződ engemet." Isten szeretete kemény, mert nem magát szereti. Átkozhatod, öklödet rázhatod, káromkodhatsz, mondhatsz róla mindent, akkor sem segít a veszedelembe menő úton, mert szeret annyira. Jó volna ha megértenéd, pontosan erről van szó, hogy törődik azzal, hogy elveszel. Nem tudod azt mondani Neki, hogy nem törődöl velem.

Valaki mondta, ha van halál utáni élet és ha van kárhozat, - testvér van! - akkor Isten ha szeret, mindent meg fog tenni, hogy oda ne jussak. Akkor senki nem fogja majd mondani: miért nem állítottál egy koporsót az útamba, ha tudtad, hogy idejutok. Isten megteszi, mert a magad útja Isten előtt veszedelmes.

Van egy kis traktátus, a címe: "A legnehezebb dolog." Tudjátok mit írt, mi a legnehezebb dolog? Elkárhozni! Isten mindent megtesz, szeretetével körülvesz, tragédiát állít útadba. Nehéz dolog mindenen keresztülmenni. Az ember mindig újra megkeményíti szívét és azt mondja: akkor is megyek tovább! Az Ige pedig azt mondja: "Aki mindvégig állhatatos marad az idvezül." (Máté 24,13.) De aki keménységében marad állhatatos, az elveszik. Megteheted, ha mindenáron el akarsz veszni, elveszhetsz.

Isten törődik veled, mindaz amit csinál veled az Ő törődése. Minden nehézség, ami életedben van, az Ő törődését, mérhetetlen szeretetét jelenti, amelyik "mindent eltur", amit Róla mondasz, vagy gondolsz. Mert ezzel törődik igazán, hogy el ne vesszél. Majd egyszer ráébredsz erre. Amikor hitre jutottam olyan voltam, mint aki egy hegycsúcsra került ki, és láttam az egész útamat, amin addig mentem, láttam a sok miértet. Láttam, ha nem így történik minden ahogyan történt, soha nem jutottam volna el csendeshétre. Annyira magabiztosan jártam egy más úton, nekem nem volt szükségem Istenre, Jézusra. De törődött velem, és az Ő szeretete olyan dolgokat hozott az életembe, amiken nem tudtam keresztülmenni. Olyan sorompókat állított, amik másfelé terelték utamat. Amikor már megfogott szeretete, amikor már az Övé voltam, akkor értettem meg, szükséges volt, hogy idejussak, mert törődött velem.

Elmehetsz innen, de Isten tovább fog törődni az üdvösségeddel, mert Ő tudja, hogy van kárhozat, és a kicsi gyötrelmeim semmik ahhoz képest, ami az örök gyötrelem. Isten nem akarja, hogy egyetlen ember is elvesszen.

Testvér nézz fel a keresztre, és gondold el, mit meg nem tett érted Isten? Önmagát adta érted! Ott függ a kereszten véresen, arculütve, összeverve maga az Isten. Most mondd meg Neki, mit nem tett meg érted. Tudsz-e valamit a kereszttel szemben mondani, amit nem tett meg érted? Buneid büntetését magára vette. Minden bünödnek következményét elszenvedte, - hát mit kellett volna még tenni?

Nézz ma komolyan szembe ezzel, - Uram mindent megtettél. Áldunk azért a sok nehézségért, ami már ott volt keresztedben életünk útján.

Most már csak egy kérdés van, - elfogadod-e ezt az érted szenvedő szeretetet?

Imádkozzunk! Uram! hadd áldjunk a nehézségekért, amiket adtál életünkbe. Bocsásd meg, hogy a tíltó piros lámpák között annyiszor mentünk tovább. Uram segíts most megállni. Kérünk magad állíts meg minket kereszteddel, azzal a mérhetetlen szeretettel, amivel mindent megtettél értünk. Amivel olyan egyszeruvé tetted nekünk a hozzádtérést, hogy semmit nem kell tenni, csak elfogadni. Köszönjük azt a szabadságot, amit adtál nekünk. Kérünk jóságod, szereteted hadd vigyen minket igazi, őszinte, teljes hozzádtérésre. Nevedért, és a mi boldogságunkért kérünk Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Megdorgálta a szelet

"És felkelvén, megdorgálta a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lett nagy csendesség." Márk 4,39.

Uram szeretnénk, ha teljes igennel tudnánk válaszolni szavadra, és elindulnánk Feléd. Közeledik az a pillanat, amikor valóban el kell indulnunk. Kérünk, hogy Veled indulhassunk. Segíts és áldd meg ezt a mai napot, hadd legyen olyan a vonzásod, hogy ne tudjunk már ellenállni. Áldd meg az igehirdetést, az egész napi beszélgetést, kérünk hogy munkálkodj bennünk Lelked által az Igén keresztül Ámen.

A túlsó partra hajózunk. Nem tudjuk melyikünknek van már közel ez a part. Mindnyájan megérkezünk, de most még útközben vagyunk. Még történhet velünk valami. Még szólhat az Úr, még útirányt változtathat a hajó, még elindulhatunk másképpen, és másfele. De egyszer vége lesz ennek a kicsi, rövid életnek, bármennyi nehézség is van most benne. Nincs olyan élet, ahol ne támadnának viharok, külső és belső viharok. Énekeltük: "Életem hajóját künn a tengeren, Hullám óriások tépik szünetelen."

Ilyen hullám óriás a természetem, amivel birkózunk, mint egy viharral. Már talán szakadnak a kötelek, recsegnek az árbócok, még mindig azt hiszem, meg tudom fékezni a természetem. Nem tudom nálad mi az, amivel nem bírsz? Újra türelmetlen, fölényes voltál valakivel szemben, pedig elhatároztad, többször nem fogok így beszélni. És újra felülkerekedik benned, hogy lekritizálsz másokat. Jó volna eljutni oda: velem van a baj, már nem gondolom azt, hogy jó természetem van. A külső nehézségek mind azért vannak, hogy a belső változzon.

Lehet amikor először megragadtad a hitet azt hitted, most már más leszek, nyugodt, kedves tudok maradni minden körülmény között. És egyszer csak újra buktál. A hullám óriások a hitemet tépdesik. Sokszor vagyok úgy, már egyszeruen nem tudom elhinni, hogy minden megváltozhat. Jézus alszik a fejaljon, nem csinál semmit, nem látja, milyen kétségbeesett vagyok. Hogy már egészen reménytelen vagyok. Már nem hiszem, hogy valaha lesz belőlem Isten szerint való ember. Kedves, szíves, türelmes.

Ismeritek ezeket a belső viharokat?

Jézus nyugodt, mozdulatlan, alszik. Még nem mozdulhat, mert még mindig újra kezded, még mindig van magadhoz reménységed, hogy megváltozom, másképp csinálom. Jó volna eljutnod oda, - Uram nem bírom tovább.

A tanítványok mikor ide eljutottak, felköltik Jézust. Egyszer, mikor ezt az Igét olvastuk, megkérdeztem: kellett Őt felkelteni? Elmerült volna a hajó, ha nem keltik fel? Kellett ezt csinálni, hogy felébresztették Jézust? Nekem kell felkelteni? Amikor felkeltem Őt mindig annyit jelent, most már Hozzá fordulok.

Addig is tudták, hogy ott van, alszik, de nem fordultak Hozzá, megpróbálták a maguk erejével, képességével megoldani a dolgokat. A felkeltés annyit jelent, - nincs más kiút, - Hozzá fordulok. Amikor életemben már nincs más kiút, akkor keltem fel Jézust. Ahogyan ezt mi csináljuk, ez tulajdonképpen az imádság. Nagyon sokszor amikor már semmi nem segít, elkezdek imádkozni.

Valaki azt mondta: az imádság a tehetetlen embereké. Tökéletesen igaza van, csak a tehetetlen emberek imádkoznak, akik már tudják, hogy mindenre képtelenek. Akik már tudják, nem tudok mást tenni. Imádkozol már igazán teljes szívből?

Csak egy komoly baj van itt, és ez a baj nálunk is, ez az imádság nem hitből való imádság volt, hanem kétségbeesésből való imádság. Nem úgy szoktál kiáltani, mint egy kétségbeesett ember? Imádságaink forrása a kétségbeesés, a reménytelenség. Azt hisszük, ha kiabálunk, jobban hall minket Isten. Ha úgy vagyok mint a fuldokló, akkor talán meghall.

Nem így akarja az Úr. Jó, hogy ezt is meghallja, hiszen azt mondja az 50. Zsoltár 15. verse: "Hívj segítségül engem a nyomoruság idején." A segítségül hívás, az S.O.S. annyit jelent, hogy elveszünk. Biztat is rá az Ige: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem." Tehát kétségbeesésből is szabad kiáltani. De az Úr azt várná az övéitől, hogy hitből imádkozzanak. Hogy amikor vihar van is, maradjanak meg a hitben, és nyugalomban.

Mindig eszembejut ilyenkor, hogy amikor együtt aludtam egy nagyon megkötözött asszonnyal, éjjel arra ébredtem, hogy tele van a szoba idegen erőkkel, idegen hatalommal. Felültem az ágyban, és rettenetesen féltem. Tudtam, hogy ezt az asszonyt veszik körül az idegen erők. Ahogy ezt megállapítottam, egy perc múlva eszembe jutott a reggeli Ige: nagyobb van itt Salamonnál. Csak annyi jutott eszembe: Nagyobb van itt! Elmosolyogtam magamban, - akármilyen erő, hatalom van itt, mégis Nagyobb van itt! Amint ezt felismertem, nyugodtan aludtam tovább ugyanabban a légkörben, ugyanazokkal az erőkkel, mert közben felnéztem az Úrra, mi bajom lehet nekem, mikor itt van a Nagyobb.

Ha fel tudnál az Úrra nézni, dicsőítés lenne az imádságod. Az enyém az volt, hálát adok, hogy itt vagy, hogy védelem vagy számomra. Nem kellett sikoltoznom.

A tanítványok rosszul ébresztették Jézust. Mint hitet vesztett emberek kiabáltak: "Nem törődsz velünk, hogy elveszünk?" Nem érdekel, hogy mi van velünk? Nem az volt az imáságuk: Köszönöm Jézus, hogy ha alszol is itt vagy! Elég biztosíték, elég békesség, elég öröm, hogy itt vagy. Immánuel annyit jelent: Velünk az Isten! Milyen nagy ajándék, amikor okoskodás, vagy kétségbeesés helyett hited szemét fel tudod emelni Jézusra, - Övé a felelősség, Ő intézkedik, Ő hatalmas, és szeret. Ha hited szemét felemed Rá, nem baj, hogy alszik, ha egy szót sem szól, az a fontos, hogy itt van.

Elég-e neked, hogy Ő itt van, és nincs semmi, amit ne látna, ne tudna? Ugye most már értitek, nem kellett volna Őt felkölteni. Kellő pillanatban fölkelt volna, - de a tanítványok nem tudták kivárni.

Hány hitpróbát nem bírtam végig. Sokszor szégyenben maradtam, sokáig bírtam, de a végén azt mondtam: ezt már én sem bírom. Egyszer egy kis faházat hoztunk, óriási eső esett, nem lehetett a hegyre felvinni, aki hozta az egészet lerakta az útfélen a pocsolyába. Valakinek aki itt volt azt mondtam, lehetetlen, hogy ez ma fölkerüljön. Azt mondta, lemegyek és megnézem, mi az, amihez már magának sincs hite. Visszajött azzal: nem csodálom, hogy ehhez nincs hite. És estig fekerült a ház a hegyre! Ott álltam ezzel, hogy az utolsó percben csődbe jutott a hitem.

Sokszor voltam így emberrel is, amikor már sokáig nem engedett az Úrnak, - nem lesz ebből semmi. Olyan szégyen amikor az Úr megteszi, én pedig ott álllok ezzel, hogy csődbe jutottam. Ha a tanítványok megmaradtak volna a hitben, elég lett volna nekik, hogy ott van Jézus a hajóban.

Szeretném azoknak mondani, akik Jézust már befogadták, bármilyen vihar lesz is életedben, legyen elég, - Jézus ott van a hajóban. Ha nem szól egy szót akkor is, ha úgy érzed nincs semmi hatalma, ereje, akkor is. Nem merülhet el a hajó, ha befogadtad Jézust, és tudod, hogy ott van, akkor veled nem történhet semmi tudta és akarata nélkül. Akkor minden viharban megmaradhatsz teljes békességben. "Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik." (Ézsaiás 26,3.) Ez a csodája Isten gyermekeinek, hogy megőrzi őket teljes békében. Nem kell, hogy dobogjon a szívem, hogy reszkessek, hogy féljek.

A tanítványok majd megkapják a bizonyítványt, - kicsinyhituek. Majd meglátjuk, Jézus osztályoz. Van hitük, csak kicsiny. Éppen csakhogy átmentek egy osztályon, nem kaphattak kitüntetést.

Látjuk őket, amint felébresztik Jézust. Úgy szeretem ezt az éneket, ezért is énekeltük: "Krisztus a Király, Nézzétek feláll." Jézus felkel! Egyszer csak ott magasodik a vihar közepén az egyetlen biztos, az egyetlen hatalmas Valaki. A fejaljon aludt, majdnem nem volt látható, a hajó hátsó részében volt ott alul. Feláll, és minden szem láthatja Őt, mert felmagasodott a legnagyobb erő, a legnagyobb hatalom, és a legnagyobb szeretet, - Jézus. Abban a pillanatban könnyu volt ránézni, mert látható volt. Most már nemcsak tudom, hogy itt van, most már látom. Amikor felkeltették Őt, így mondja az Ige: "felkelvén megdorgálta a szelet."

A szemrehányások közepette amik hangzanak: "Mester nem törődsz vele, hogy elveszünk?" - egyszer csak felkel, úgy, hogy látni lehet Őt. Nagyon sokszor történik így: egy eseményen, egy emberen keresztül látom Jézust. Voltál-e már úgy, hogy valami nehéz helyzetben megérkezett egy hívő ember, és úgy érezted, újra tudok hinni. A puszta jelenléte már árasztotta a nyugalmat.

Egy repülőgépen ott vannak az utasok, egyszer csak bemondják: sajnos az egyik motor felmondta a szolgálatot, megyünk lefelé. Egy perc múlva bemondják: a másik motor is csődöt mondott. Néma csend, addig beszélgettek, nevetgéltek. Egy hívő házaspár van ott, az asszony megszólal, - ezeknek már nincs mondanivalójuk. Nekünk sincs? Megszólal a férfi a nagy csendben, - testvérek, - imádkozzunk! Mond egy egyszeru mondatot, és amíg elmondja, bekapcsol a motor.

Tudsz-e ilyen helyzetben imádkozni? Olyan ember vagy-e, akin keresztül kiárad a nyugalom? Nagyon sokszor Jézus egy emberen keresztül van jelen. Egy imádságon keresztül.

Abban a pillanatban, amikor Jézus felállt ott a viharban, a tanítványok számára minden megoldódott, mert látták Jézust, aki felkelt, és megdorgálta a szelet. Ez a másik, ami rögtön megnyugtatja az embert, ha hallom a szavát. Csak egy szót! Szólj csak egy szót, - mondta a százados. Micsoda hatalom az Ige, csak ilyenkor tudja az ember, amikor egyetlen szó elcsendesít bennem mindent. Olyan nagy ajándék, hogy kezünkben van a Biblia, és Jézus megszólalhat. A holt betun keresztül egy élő mondat. Bármelyik igehirdetőn keresztül egy élő szó az Úrtól.

Amikor Jézus megszólal, mindig történik valami. Az Ő szava teremtő szó. Itt is felállt Jézus, és megdorgálta a szelet. Olyan valaki beszélt, akinek hatalma volt. Az Úr Jézus a legnagyobb hatalmasság, akinek semmit nem jelent, hogy megdorgálja a szelet. Mintha egy rossz gyereket dorgálna meg. Milyen jó, hogy van valaki, aki ilyen szóval tud szólni.

Ugyanez a szó nemcsak a vihart és a hullámokat tudta megdorgálni, hanem emlékszünk, a betegséget is megdorgálta, amikor bement Péter napához, és eltünt a hideglelés. Hányszor olvassuk, hogy az ördögöknek mondja: menj ki! - és kiment. Olyan sokszor rácsodálkozok Jézusra. Ennek az Igének végén is olvassuk: "Kicsoda hát ez?" Egy perc alatt felrémlik előttünk, ki is van hát emögött az ember mögött? Mi csak az embert látjuk, de ki van mögötte? Milyen hihetetlen dolog az, ami itt történik, és ami életünkben is történhet, ha Jézus igazán megszólal. Ami nekünk képtelenség, lehetetlenség, amire orvos azt mondja: semmit nem tudok tenni, az Istennek egy szavába kerül.

"És lett nagy csendesség." Jó volna, ha kicsit értenénk ezt, halál, Ördög, bun, sötétség, mindennek menekülni kell, amikor Jézus cselekszik, megszólal. Isten Igéje mindig cselekvést jelent. Ahol Ő megszólal, ott történik valami. Szava nemcsak szó, hanem cselekedet és valóság. Megdorgálja a szelet, és minden enged néki.

Egyszer valaki eldöntötte: a legerősebbnek akarok szolgálni. Látta, hogy egy ember kinlódik a bunnel. Úgy látszik, a bun a legerősebb. Szolgálok a bunnek. Aztán kiderült, van erősebb. Látta, hogy az az erősebb, aki a bun mögött van. Ettől kezdve az Ördögnek szolgált. Már egy darabig az Ördöggel járt, mikor látja, hogy az Ördög nagy kerulőt tesz az úton. Ördög, miért kerültél arra? - Félek! - Mitől félsz? - Ott van egy kereszt az úton, nem merek arra menni, erősebb nálam. Abban a pillanatban eldönti: a megfeszített Jézusnak akarok szolgálni, akinek keze-lába át van szögezve, mégis erősebb Ördögnél, pokolnál, halálnál, bunnél.

Eldöntötted már, hogy a legerősebbnek akarsz szolgálni, annak, akinek mindenek engednek? Aki gyengeségében is sokkal erősebb mindenkinél. Aki átszögezett kezekkel-lábakkal győzött a Sátán felett.

A Biblia azt mondja: "Legnagyobb a szeretet!" Jézus szeretete győzött! Mindennel támadták, az Ördög minden fegyverét elővette. Neki egyetlen kard volt kezében: a szeretet fegyvere. Nézzétek egyszer végig, mindenkit szeretetett aki Őt gyulölte, megvetette, arculköpték, megkorbácsolták, - megmaradt a szeretet.

Milyen hamar elfogy nálunk a szeretet. Csak mondjanak valamit ami nem tetszik, már gyulölöm, haragszom rá. Van Valaki, aki győzött szeretetével. Mivel szerette az övéit, - mondja az Ige, - mindvégig szerette őket. Mindvégig! Jó volna kicsit belenézni a szenvedéstörténetbe, és ámulni azon, - ezeket is szerette? A keresztről végig a győztes szeretet árad. Gondolj azokra, akik megfeszítették, és akikért imádkozott: Atyám bocsáss meg nekik! Ez a válasza a gonoszságra. Szerette ellenségeit is.

Szerette az övéit is. Mind mond Jánosnak? "Ímhol a te anyád!" (János 19,17.) Gondoskodik róluk onnan a keresztről, mert mindvégig szerette őket. Szerette Judást is. Aki körülötte volt mást nem láthatott, csak ezt a győztes szeretetet. Amikor a végén a kereszt alól eltunik mindenki, akkor már ott is nagy csendesség van. A gúnynak, haragnak, gyulöletnek hullámai elcsendesednek, és egyetlen szót mond még Jézus: "Elvégeztetett!" És ott is lett nagy csendesség.

Ha fölötted kimondja ezen a héten, hogy ennek az embernek életében elvégeztem a váltság munkáját, - ha ez elhangzik, akkor belül is, kívül is, körülötted is ott lesz a nagy csendesség. Sokszor az öröm is felzaklat, örülök, mondom, mindenkinek nyakába ugrom, és olyan jó, ha ez is elcsendesedik. Jó volna, ha szívetekben is valóság lenne ez. Mindenféle vihar, mert látjátok az öröm is lehet viharos, az is nagyon sokszor felzaklatja a szívet. Sokszor egyik végletből a másikba esünk. Volt olyan megtérés, hogy egy percig nevetett, aztán sírt, azt sem tudta, mit csináljon. Még hullámzott! De mikor megértette, hogy minden elvégeztetett, akkor tudta, mindörökre minden rendben van.

Eljutottál-e most oda, hogy mindörökre odaadtad életedet abba a biztos kézbe, és azért tudod, most már minden rendben van.

Nagyon régen olvastam valahol, hogy amikor Jézus azt mondta Péternek: hirdesd az evangéliumot, Péter megkérdezte, - Úr Jézus, ha jön az az ember, aki fejedre tette a töviskoronát, annak is? - Igen Péter. Mondd meg neki: örökkévaló korona várja a mennyben, ha hozzám tér. - Igen Úr Jézus, de ha azzal az emberrel találkozom, aki kezedet lábadat átszögezte, annak is? - Igen Péter, mondd meg neki, ha átszögezett kezembe teszi kezét, odavezetem őt országomba, az örök üdvösségbe. - Igen Úr Jézus, de ha az az ember jön, aki szívedet azzal a tőrrel átverte, annak is az evangéliumot hirdessem? - Igen Péter, mondd meg neki: van rövidebb út a szívemhez!

Megtaláltad-e ezt a rövidebb útat? Odataláltál-e Isten szívéhez, az Atyai szívhez? Mert abban a pillanatban teljes csend lesz körülötted.

Amikor a tékozló fiút szívére ölelte az Atya, a fiú tudta, hogy most mindörökre rendben van minden.

Már csak ez a rövid mondat van: "És lett nagy csendesség." Kívul, és belül. Egy nagy-nagy boldog csendesség. Mint amikor a kis csecsemő elalszik az anyaölben, csendesen, biztosan, védetten.

Az engem körülölelő Atyai szeretetben mindörökre biztonságban vagyok. Nagyon kérlek, ne nyugodj addig, amíg Jézus ki nem mondja fölötted is, - ezért az asszonyért minden örökre elvégeztetett!

Imádkozzunk! Uram, belülről talán még mindig a hullámok hánytorgatnak, néha öröm, néha elkeseredés, bizonytalanság, - mi lesz otthon? Tudod mennyi hullám van még a nagy tajtékzó hullámok után is. Hadd kérjünk ezen a napon Úr Jézus, állj fel közöttünk, hogy senki mást ne lássunk most, csak Téged.

Kérünk mond ki a döntő szót, hogy lehessen olyan csendesség aztán, amilyen még soha nem volt életünkben, amikor már nem számít a halál sem, a legnagyobb tragédia sem, mert Tőled van, mert Te adtad. Kérlek könyörülj rajtunk, dorgáld meg a szelet, a hullámokat, a sok nehézséget életünkben. Hadd tudjunk hazamenni, mint akikre Jézus kimondta a köszöntést: "Békesség néktek!" Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Nincsen hitetek?

"És monda nékik: Miért vagytok ilyen félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek? És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?" Mk 4,40-41

Köszönjük Urunk, hogy valóban azért hoztál ide, hogy forrás támadjon és élő víz áradjon ott, ahol élünk. Hadd áldjunk azért, hogy visszaviszel most a helyünkre. Dicsérünk, hogy megtudod ezt tenni. Úr Jézus kérünk, hogy életünkön keresztül is állj fel és ragyogj fel sok embernek. Kérünk és várunk ebben Ámen.

"Menjünk át a túlsó partra." Mennyire aktuális lesz ma ez az Ige. Amikor este lesz, az Úr azt mondja: menjetek! Előbb hív az Úr: jőjjetek, - azután azt mondja; - menjünk. Ha Ő mondja bátran mehetünk, mert ketten megyünk. Nem azt mondja: menjél, hanem menjünk. Hiheted, hogy most Vele mégy.

"Menjünk át a túlsó partra." Ez az élet a hajózás, a túlsó part pedig ahogy énekeltük Jézus városa, az örök élet. Vannak ilyen kicsi hajózások is, hogy itt most egy hétig együtt hajóztunk. Úgy szeretem azt az Igét, mikor Pál apostolnak mondja az Úr: "És ímé az Úr ajándékba adta néked mindazokat, akik te veled hajóznak." (Cselekedetek 27,24.) Gondolj családodra, otthoni dolgokra, az Úr neked akarja adni, ha hitben el tudod fogadni, hogy Uram Te adtad őket, hitre kell jutniok, nekik el kell fogadni Téged.

Nem véletlen az, hogy mi emberekkel egy hajóban, egy lakásban élünk, és ha az Úrral valóban együtt élek és járok, nekem adja őket. Jó volna ezzel hazamenni, és nem azt nézni, mi lesz a régi körülmények között, nem fogok-e azonnal elbukni. Ha így van, hogy "menjünk", akkor már útközben is gondolhatsz arra, hogy mi ketten vagyunk. Milyen jó lesz, ha otthon is tudni fogod: ketten vagyunk. Ha otthon belépsz, a többiek azt látják, egyedül jöttem, pedig ketten vagyunk. Olyan jó volna mindig engedelmeskedni annak a másiknak, aki otthon is ott fog élni bennem. Egy a fontos, engedelmeskedjek Neki.

Olyan egyszeru a hívő élet, csinálni kell amit az Úr mond. Tanuld meg: a parancsnak engedelmeskedni kell! Hallgassak, és tegyem meg amit mond az Úr, és rájövök, hogy jól vezet.

Mikor egyszer erről beszéltünk, hogy ketten megyünk, elmentek innen hárman. Megkérdeztem: most hányan mentek el? Azt mondották: hatan. Dehogy, - négyen, mert az egy közös. Ha most elmentek negyvenen, akkor negyvenegyen mentek el. Olyan csodálatos, hogy mindenkivel ez az "Egy" megy. De mindenütt kettő megy. A számtan itt bukik.

Olyan is előfordul majd veletek, hogy Jézus ott van az életünkben, de nem szól. A tanítványok mindent csináltak, végül odajutottak, hogy felköltötték Jézust. Ha úgy érzed, hogy egyedül vagy, - nem kellene, - de azért csak költsd fel, mondd meg Neki: Uram elveszünk!

Ha nem szól, akkor is lát, hall, tud mindent, csak neked van erre szükséged, hogy ne szóljon, hogy meglásd, mennyire kell ez neked. De amikor majd felkel és cselekszik, újra és újra fel fogsz kiáltani, - Kicsoda ez? Mert amikor fölkelt, egy pillanat alatt elrendezett mindent. Milyen jó volna, ha benned is most ez a mély csend volna, mert amikor minden elcsendesedik, akkor hallom Jézust.

Két kérdést szeretne még Jézus feltenni, az egyik így hangzik: "Miért vagytok íly félénkek?" Nem tudom nem ez-e a legnagyobb bajod, hogy félénk vagy? Félsz attól, ami otthon vár, félsz emberektől, dolgoktól. Itt jó volt, de mi lesz otthon? Ezért kérdezi Jézus: "Miért vagytok íly félénkek?" "Kitől féltél és rettegtél," - mondja egy helyen az Ige, - "hogy hazudtál, és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd?" (Ézsaiás 57,11.) Nem tudom, hogy a mi buneink is nem mindig félelemből erednek-e? Azért mondok mást, azért hazudok, mert félek.

Valaki nagyon félős természetu volt, és volt egy ilyen kép, ami egy nyúlat ábrázolt, Bibliával a hóna alatt. Odaadtam neki, mondván, hogy ez a fényképed, kezedben a Biblia és közben remegsz.

Milyen borzasztó, amikor Isten gyermekei nyúlszívu emberek, ott van az Ige, amiből erőt meríthetnének, és mindig újra fél és remeg a szívük. Jó volna megállapítani, miért vagyok ilyen félénk, és muszáj nekem annak lenni? Hiszen Uram ég és föld ura, akinek mindenek engednek ezen a földön. Szégyen az, ha félek valamitől, vagy valakitől. Nézz szembe azzal, hogy semmi okod a félelmre.

Ha igazán ott van a hit a szívedben, akkor igaz az az Ige: "Az én Urammal kőfalon is átugrom." Nem jöhet olyan baj, amit ne tudnék vígan átugrani az én Urammal. Vele minden lehetséges, hát mitől félsz, és miért vagy ilyen félénk, mikor benned van az erősebb. ha te nem hátrálsz, az ellenségnek kell hátrálni. Azt mondja az Ige: "Meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt: ami azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van." (Filippi 1,28.) Olyan erővel, és olyan örömmel léphetsz be otthon az ajtón, hogy itt mindennek hátrálni kell, ami nem az Úrtól van. Hidd el, itt nem szavakon múlik semmi, ha Jézus megjelenik, az Ördög azonnal hátrál.

Valaki azt kérdezte, ha megkötözöttel van dolgom mit mondjak? Olyan mindegy, hogy mit mondasz, ha Jézus ott van, az ellenség hátrál. A szellemvilág azonnal megérzi Jézus jelenlétét. Nem az számít, hogy milyen okos mondataid vannak. Ha veled és benned van Jézus, megváltoznak az erőviszonyok. Egy ember Jézussal sokkal erősebb, mint millió más. Ha Vele mégy tudhatod, útad győzelmes út lesz. Mert Néki mindenek engednek. Vele semmi nem lehetetlen, Vele nincs kitől félned.

A másik kérdés: "Hogy van, hogy nincsen hitetek?" Annyi megtapasztalás, annyi Ige után hogy van, hogy nincs hited? Állapítsd most meg, azért vagy félénk, mert nincs hited. Úgy szeretem a Bibliában Isten "legyen" szavát. Ezzel a szóval teremtett Isten mindent. Ha Isten azt mondja, hogy "legyen", akkor van. Uram ha Te azt mondod, legyen, - akkor nekem van! És akkor hazamehetnél ezzel a hittel, és mondhatnád: Köszönöm Uram, hogy van, hogy Jézus bennem van. Ha ma befogadod az Úrvacsorában először, vagy újra, mondhatod: bennem van, és akkor van erőm, van hitem, győzelmem, mindenem van. Az Ő isteni lénnye mindennel megajándékoz, amire szükséged van.

Jézus feltette a két kérdést, jó volna rá válaszolni. Olyan érdekes, a válasz is elhangzik itt rögtön: "És megfélemlének nagy félelemmel." Hát amikor elhangzik itt, hogy miért féltek, akkor miért félemlenek meg nagy félelemmel? Azért, mert a másik félelem az Isten-félelem. Valaki így mondta egyszer: akinek valóság lesz az Isten, annak minden ember csak olyan, mint egy árnyék.

Jó volna, ha eljutnál az istenfélelemre. Nem Tőle kell félni, ezt nem mondja sehol az Ige. Őt kell félni! Egyszer így értetem meg, - félek megbántani Őt, félek szomorúságot okozni Neki, félek elszakadni Tőle, félek engedetlen lenni Vele szemben.

Testvér Őt féljed és senki mást. Azt mondja az Ige: "Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." (Máté 10,28.) Az egyetlent féljed, akit félned kell, Aki mindent megtehet. Attól félj, hogy engedetlen leszel, hogy megbántod Őt.

Ott van-e szívedben, - Uram bármit mondasz meg akarom tenni, mert csak egytől félek, attól, hogy elveszítelek Téged. Hisz Nálad van az örömöm, békességem, az életem Te vagy, - csak Téged el ne veszítselek! Uram mindent megteszek, hogy engedelmes legyek végig, mert nem akarlak elveszíteni.

Ha mégis megtetted amit nem kellett volna, rögtön mondjad: Uram bocsáss meg, csak Rád van szükségem. Benned mindenem megvan, ebben a földi életben, és az örök életben.

Amikor nagy félelemmel megfélemlettek, akkor néztek fel Jézusra: Kicsoda ez? Ők még nem értették, kicsoda Jézus, mert erről csak a kereszt beszél. Az a mérhetetlen szeretet beszél, amit csak ott láthatsz meg. Kicsoda ez a Jézus, aki úgy szeret, hogy életét adta értem? Hogyne adna Vele együtt mindent nékem. Erőt, örömöt, békességet, mindent.

Nélüle semmid nincs, - Vele mindened megvan. Neked egy dolgod van, mindig tartsd Őt szem előtt, hogy lássad Őt, hogy Vele légy, mert akkor életed egy mérhetetlen boldog élet lesz. Csodát csodára tapasztalsz, mert Ő ma is ugyanaz: "Hívják nevét Csodálatosnak!" (Ézsaiás 9,6.) Annyira haragudtam, amikor még nem voltam hívő, és a hívők mindenre azt mondották: csodálatos. Emlékszem amikor először mondtam ki, - testvérek, ez olyan csodálatos.

Majd te is fogod mondani újra meg újra, hogy ma megint olyan csodálatos volt.

Az Úr ma elbocsát, és azt mondja, hogy "menjünk". Menjünk a Csodálatossal, menjünk a Hatalmassal, menjünk az Erőssel. Ha innen kilépsz, meg fogod tapasztalni: Jézus bennem van. Olyan sokszor mondja az Úr az igében: "Ne félj, mert én veled vagyok!"

Elég ez neked?

Imádkozzunk! Uram köszönöm, hogy ma reggel nekem mondtad nagyon személyesen, hogy miért vagy ilyen félénk, és hogy hol van a te hited? Köszönöm figyelmeztető szavad. Köszönöm, hogy ebben is a mérhetetlen szereteted van. Áldunk azért, hogy egy szempár figyel minket. Kérlek segíts mindig belenézni ebbe a szempárba, és meglátni benne azt a mély szeretetet. Uram könyörülj rajtunk, hogy egész úton, amíg hazaérünk országodba, el ne veszítsünk Téged szemünk elől. Áldd meg így utunkat, életünket. Áldj meg azzal a bátor szívvel, amelyik mikor azt mondod, hogy "menjünk," tudjuk mondani, - igen Uram, - menjünk. Ámen.

1985. július 7-12

Vissza a lap tetejére>>>

GAZDAG HALÁSZAT

Nem sikerül semmi

"És lett, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét Ő a Genezáret tavánál áll. És látott két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák az ő hálóikat. És Ő bement az egyik hajóba, amely a Simoné volt, kérte Őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől." Lk 5,1-3/a

Köszönjük Uram, hogy hívásodra, mellyel idehívtál, azzal felehettünk, hogy jöttünk. Könyörülj meg rajtunk, hogy minden további hívásodra is tudjunk egyszeruen igennel felelni. Áldd meg ittlétünket, szólíts meg minket. Áldd meg az Igét számunkra, és az egész napot. Köszönjük, hogy ajándékba kaptuk Tőled. Segíts jól felhasználni. Ámen.

A kérdés az: miért megy a sokaság Jézushoz? Bármerre járt Jézus, mentek utána az emberek. Sokan azt mondják: a csodákért mentek. Betegeket gyógyított, poklosokat tisztított, csodákat tett, és akik hallották, mentek utána. Az emberekben mindig mély szomjúság és kíváncsiság volt az új, az érdekes után. De itt azért mentek az emberek, hogy hallgassák Isten beszédét. Úgy megörültem ennek, hogy ezért is lehet jönni, - csak ezért, hogy hallgassák Jézust? Jézus azt mondotta: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden beszédével, amely az Ő szájából származik, amit Ő mond.

Ha két ember között megromlik a kapcsolat, nem szólnak egymáshoz. Férj nem beszél a feleséggel, megszakadt közöttük a kapcsolat, vagy a család egyrészével, akikkel nem beszélünk. A beszéd, a megszólítás kapcsolat keresés. Lehet válaszolni. Valamilyen viszony van közöttünk. De amikor két fél elhallgat, mérhetetlen nagy a szakadék.

Isten beszél velünk. Itt is, most is. Nem szakított velünk annyira buneink miatt, hogy ne volna hajlandó megszólítani bennünket. Isten beszédén keresztül az Ő szeretete árad. Senki nem kérdőjelezi meg, hogy minden ember szeretet keres. Sokszor olyan mély vággyal, hogy kétségbeejtő helyekre is eljut, amikor rossz helyen keresi. Amikor megszólít Isten, azon keresztül kiárad az Ő szeretete. Ha ezen a héten személyesen szól hozzád, tudni fogod, - megoldódott az életem, beszél az Isten. Ezért jöttek Jézushoz az emberek. Jó volna, ha közöttetek is volna olyan, aki azért jött, hogy beszédét hallgassa. Prédikációt sokat lehet hallani, de hallod-e azt a szót, ami Isten szájából származik, amiről tudod, Ő mondta neked.

Két hajó állt a vízen. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok hajó állt ott, de Isten szerint csak kettő. Ha megfigyeltétek, a Bibliában mindig csak kettő szerepel: két ember, két szolga, két lator. Annyit jelent: kétféle ember.

Az egyik ember Simon, akinek hajójába bement Jézus. A másikba nem ment be. Itt is kétféle ember van most. Az egyik aki be fogja fogadni majd Jézust, és ezzel minden megváltozik. Ebben a pillanatban kérheted, - Uram hadd legyek az az ember, akinek élete hajójába belépsz.

Jézus látta mind a két hajót állani a vízen. Mind a kettő halászember volt. Szeretném azt mondani, nincs is más ezen a földön, csak halász ember. Mindnyájan halászunk. A boldogságot szeretnénk kifogni valahogyan és valahol. Gyermekkorunktól kezdve a békességet, örömöt, szeretet keressük. És az a rettenetes, hogy így van, ahogyan Péter elmondja az 5. versben, mikor az Úrral beszél: "Mester, jóllehet, egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit." Egy ember, aki kimondja sikertelen életét. Belefáradtam az egész éltbe, eddig semmi nem sikerült. Lehet úgy voltunk, mint a halászember, aki nagy reménységgel indul ki reggel a hálókkal a vízre. Mi minden terve van, - óriási fogásom lesz, rengeteg pénzem. Mennyi mindennel tele van a szíve egy fiatalnak, aki elindul ebbe az életbe.

Látjuk, hogy itt fáradt emberek ülnek. Nem biztos, hogy öregek, de fáradtak. Azt mondja az Ige: "Elfáradnak az ifjak, meglankadnak a legkülönbek is." (Ézs 40,30). Az ember már fiatal korában is lehet fáradt. Egy barátnőm mondta el, amikor kisfia hazajött az ovodából, kérte, hogy kisfiam rakodj el. Megszólal a gyerek: az ember holtfáradtan hazajön az ovodából, és akkor utána még rakodjon is. Nem a kor számít abban, hogy valaki fáradt, a reménytelen, kilátástalan erőlködés.

Ezek az emberek is fáradta voltak, mert egy egész éjszaka nem fogtak semmit. Hiába fáradtak. Mindig újra belekezdek valamibe, amiről azt gondolom, ez majd megoldja az életemet. Talán majd ez boldogít. És megint nem. Ebbe előbb-utóbb halálosan bele lehet fáradni. Nem tudom mi is nem úgy vagyunk-e itt, mint a halászok a tó partján, - egész éjszaka fáradtunk, és nem fogtunk semmit. Egy sikertelen élet. Talán azt mondod: nem igaz, hogy semmit, valamit csak fogtam, - de boldogság? - az nem lett.

Lehet sokáig halásztál anyagiak vonalán. Egy fiatalember azt mondotta: nem megyek egyetemre, szakmát akarok tanulni, hogy sok pénzt keresssek, és mindent megvehessek magamnak, amit csak kívánok. Szegény gyerek, ha majd mindent megvett magának, akkor derül ki, hogy mégsem boldog. Hányan mondták már el: semmire nem mentem. Hányszor újra kezdtem, hátha most bejön, sikerülni fog az új terv, az elképzelés. Megint nem lett semmi.

Nézz most bele a hálódba, mi az, ami eddig sikerült, vagy nem sikerült. A legnagyobb tragédia, amikor sikeerül. Egy fiatalasszony mondta: mindent megkaptam amire vágytam. Jó férj, szép gyerekek, új ház, két kocsi, - minden megvolt amire vágytam, ültem a tetején, és azt mondtam: mégsem vagyok boldog, fárasztó, unalmas az egész, - de boldog nem vagyok.

Ez a legtragikusabb, amikor még sikerül is, és mégsem sikerül.

Mindenki szeretne kifogni egy olyan társat, akivel szeretik egymást, és boldogok lehetnek. Nézd meg az életedet, sikerült? vagy nem fogtál semmit? Lehet, hogy nincs egyetértés a családban. Beszélünk, de valójában nem értjük egymást. Jó volna most azt megtenni, amit ezek a halászok, hogy kimondták az Úr előtt azt, amit itt Péter mondott: egész éjszaka hiába fáradtunk. Bele is fáradtunk testileg, lelkileg. Hányszor mondják el szülők, mikor gyermekük rossz társaságba keveredik: nem ilyet akartam, nem ilyennek szerettem volna őket nevelni. Tulajdonképpen nem is szeretnek minket. Mennyi fáradsággal neveljük fel sokszor őket, mennyi könny, mennyi éjszakai virrasztás, és kiderül, - tőle sem kapok szeretetet, megértést.

Óriási csalódás, - nem fogtam semmit. Álljunk meg egy kicsit az életünk partján, és nézzük meg, - nem így van? Nem a mi képünk ez a kép? Nem fogtunk semmit.

Talán a munkahelyeden szeretted volna, ha megbecsülnek, ha leszel valaki, karriert futsz be, elismernek. És ott sem fogtál semmit. Nem boldogít egyik sem, akár sikerült, akár nem.

Ezek a halászok nem mentek oda, ahol Jézus volt. Ők a hálójukat mosni jöttek, nem Isten beszédéért. Félek, sokan vannak itt olyanok, akik csak hálót mosni jöttek. A háló mindig beszennyeződik, talán csak mosni jöttél. Annyira megszoktuk, hogy mossuk magunkat. Ki szeretnék mosakodni, nem tehetek róla, nem vagyok hibás. A másik az oka, az ő rossz természete.

A hálómosás szokott foglalkozása minden halász embernek. Minden halászat után mosni kell. Sokminden lerakódhat életemben. Gondoljunk most arra, milyen hálóval ülünk itt. Nincs-e nagyon beszennyezve a hálónk? Nincs-e beszennyezve az értelemvilágom? Figyeljük meg, hogy teljesen szennyezett a gondolkozásmódunk. Nem arra gondolunk-e mindig, hogy miből mennyi lesz? Nem voltál te ilyen gyermekkorodban. Hogy-hogy így beszennyeződtél? Mindig a haszon, - mindig a nekem. Be tud szennyeződni a háló ezen a vonalon, csalás, ügyeskedés, hogyan lehet elérni ezt, meg azt. Ne állj meg a gonoszok útján! Nem úgy van, ahogy a jezsuiták mondották: a cél szentesíti az eszközt. Lehet hazugsággal, csalással is. Testvér nem mindegy, hogy hogyan. Hazugságaid, csalásaid boldogtalanná tesznek. "Boldogok akiknek szívük tiszta."( Máté 5,8). Nem volt-e nagyon sok mellébeszélés, kifogás, amikor el akartad érni céljaidat? Az érzelmi hálód nincs-e nagyon beszennyezve? Az érzelem is iszonyúan beszennyeződik. A szerelem sem boldogít, ha már nem tiszta. Iszonyú, ha már a kívánságaim hajtanak. Tiszta öröm helyett élvezet. Mindenáron élvezet! Hihetetlen szennyes tud lenni egy férfinek a hálója. Hány asszony panaszolja: csak önmagát szereti, nem engem. Milyen rettenetes, ha már ilyen a hálód.

A másik hihetetlen erős érzelem a harag és gyulölet. Milyen szennyessé tud tenni, amikor igazam van, amikor olyat érzek, mondok, amikor gyilkos indulatok, érzések vannak bennem. Hányan mondták már el, legjobb volna, ha nem volna, ha meghalna már az anyósom. Olyan idős, és mégsem tud meghalni. Pedig akkor minden megoldódna. Egy idős férfi mondta el, aki szintén teher volt már családjának, gyógyszert szedett, és azt mondta a menye: maga cavintont szed? - meddig akar még élni? Milyen iszonyú mondat. Mennyire szennyes tud lenni a háló, amikor megtelik ilyen érzésekkel, indulatokkal, gondolatokkal.

A harmadik háló az akarat, amikor már jön az erőszak. Amikor kell valami, keresztül viszem akartom, megszerzem minden akadályon keresztül. Rengeteg piros tíltó lámpa: ne, - ne! - de megyek keresztül mindenen. És beszennyeződik a háló, a lelkem teljesen.

Miért jöttél? - hálót mosni, vagy Isten beszédét hallgatni? Mert hozzászoktunk mi a háló mosáshoz, a kifogásokhoz, a magam igazolásához, a mások vádolásához. Mossuk, mint mikor Ágnes asszony a patakban fehér lepedőjét mosta, és nem jött ki a vér. Az őrületig lehet mosni. Az elmegyógyintézetben mosnak emberek, és nincs kiút.

Persze jól tetted, hogy eljöttél, mert látod az Úr Jézus is meg akarja mosni a hálódat, csak egészen másképp. "Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának vére megtisztít minket minden buntől." (1Jn 1,7/b). Ha boldog ember akarsz lenni, akkor engedd, hogy Ő mossa. Isten beszéde átmossa. Így mondja az Ige: "Ti már tiszták vagytok ama beszédek által, amelyet szóltam néktek." (Jn 15,3). Isten beszéde tiszít. Az újjászületés fürdője mindentől megtisztít. Hazamehetsz boldog emberként.

Igénk azzal kezdi: Jézus ott állt a Genezáret tónak a partján. Azt az örömhírt szeretném mondani: Jézus itt állt már amikor jöttél. Ő itt lakik. Aki jött, az Hozzá jött, ha nem tudta, akkor is. A tanítványok mosni jöttek, de Jézushoz jöttek. Akik hallgatni jöttek beszédét, Őhozzá jöttek. Akár tudtad, akár nem tudtad, Jézushoz jöttél.

Az élet egyetlen megoldása: odakerülni ez elé a tiszta szempár elé, amelyik át, meg átlát, a hálód legmélyéig lát. Ott állt Jézus, és látott két hajót. Téged is látott! Ahogy Nátánaelnek is mondta Jézus: "Láttalak téged, amint a fügefa alatt voltál." (Jn 1,49). Még nem is jöttél ide, de láttalak. Láttalak otthon, a hajón. Olyan tapintatos a mi Mesterünk, nem mondja ki, amit látott. Lehet, hogy Nátánael a fügefa alatt imádkozott. Lehet, hogy Istenhez kiáltott, és Jézus látta. Lehet, hogy a legsötétebb dolgok gyötörték ott titokban.

Most neked is azt mondja Jézus: jóltetted, hogy eljöttél, mert én téged láttalak. Megláttalak, hogy meggyógyítsalak.

Imádkozzunk! Uram nagyon kérünk, vigyél minket csendbe, hogy érezzük rajtunk tekintetedet. Amikor az át meg átlátó szemed mindent megvilágít. Áldd meg ittlétünket. Kérünk segíts, hogy sok beszéddel, meg sok dologgal el ne bújunk tekinteted elől.

Köszönjük, hogy be akarsz szállni hajónkba. Szeretnénk kérni Urunk, jöjj, és közelíts napról-napra ezen a héten hozzánk. Szeretnénk megtalálni azt, amit életünk első tudatos pillanatától kezdve keresünk, a boldogságot, szeretetet, az életet. Kérünk Úr Jézus, hadd találkozzunk Veled. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Azért kér, hogy adjon

"És Ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné volt, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanította a sokaságot. Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra." Lk 5,3-4

Uram, köszönöm zörgető szeretetedet. Áldunk, hogy közlöd velünk, hogy be akarsz jönni életünkbe. Kérünk segíts, hogy őszintén és igazán, egészen nyissunk ajtót előtted. Szabadíts meg minden félelemtől. Kérünk adj bátorságot szívünket egészen átadni Neked. Áldd meg az egész napunkat, és cselekedj bennünk Igéd és Lelked által. Ámen.

Szeretném, ha újra feltennénk magunknak a kérdést, vajon azért jöttem-e, hogy az Úr beszédét hallgassam? Mert a sokaság azért tódult Jézushoz, hogy hallgassa Isten beszédét. Valóban ez a mély vágy van bennünk, hogy hallgassuk Istent, keressük szeretetét, amely szaván keresztül árad felénk?

A másik fajta emberek a halászok, akik már ott voltak, mert hálóikat mosták. Azért jöttél, hogy mosd a hálód, hogy mentegetőzz? - hogy elmond, miért vagy olyan amilyen vagy? Amikor Isten Igéje mond valamit, akkor is mentegetődzöm. Ez az egyetlen amit csinálok, mikor Isten közelébe kerülök, igazolom magam, miért történt az ami történt. Ez a két lehetőség van. Ha Isten beszédét jöttél hallgatni, arra szeretnélek kérni, teljes szívvel figyelj, és ne azonnal szólalj meg mentségeddel: igen-igen, de-de.

Ez a kétféle ember volt itt, és jó volna, ha azok közé tartoznál, akik hallgatni jöttek. Akik oda is tudnak hallgatni. Kérjük az Urat, hadd tudjak odafigyelni. Mi általában nem tudunk figyelni, szétszóródnak gondolataink, talán otthon járunk, bajainkban, munkánkban. Külön kegyelem, ha oda tudok figyelni. Isten megteheti velünk, hogy ezeken az alkalmakon nem embert hallgatunk, hanem Isten beszédét. A Biblia így mondja: "Úgy fogadtátok az Igét, mint Isten beszédét, mivelhogy az is."

Az Ige azt mondja, hogy Jézus két hajót látott állani a vízen. Az egyikbe bement Jézus. Kétféle ember van most is itt, az egyik aki úgy fog elmenni, ahogy idejött, a másik pedig, aki úgy fog elmenni, hogy a szívében ott van Jézus.

Jézus bement a Simon hajójába, és kérte, vigye kissé beljebb. Olyan megdöbbentő, hogy Simon Péternek már belülről beszélt az Úr, már nemcsak kívülről. Bement a hajójába. Milyen jó lesz, ha neked már belülről beszél az Úr, már nemcsak kívülről. A Biblia így mondja: egyszer szólt az Isten, kétszer hallottam ugyanazt. Egyszer a fülemmel, másodszor a szívemmel. Innen tudhatom, hogy bejött Jézus, hogy már belülről is hallom. Belül lefordítja nekem az Igét személyesre. Rögtön tudom, hogy rólam van szó.

Amint Jézus belépett a hajóba, Simontól kért valamit. Milyen nagy dolog, hogy Isten kér. A magát megalázó Isten úgy jött erre a földre, hogy kér. Amikor Máriának megjelenti az angyal Jézus születését, helyet kér. És Mária válaszol: "Imhol az Úrnak szolgálója." (Lk 1,38). Isten nálad is úgy fogja kezdeni, hogy kér. Sokkal könnyebb annak engedni, aki kér, mint annak, aki keményen parancsol.

Jézus így jön mindnyájunkhoz, hogy zörget. Emlékszünk az adventi képre, amikor Jézus az ajtó előtt áll és zörget, bebocsátást, helyet kér. Megdöbbentett-e már valaha, hogy Isten kéri az embert? Isten, akinek minden hatalmában van, aki rád törhetné az ajtót, akinek nincs szüksége arra, hogy valamit kérjen. Semmi nélkül nem szukölködik. A samáriai asszony történetében olyan megrázó az, amikor Jézus vizet kér, és az asszony megszólal, - te kérsz én tőlem? Látta azt a különbséget, hogy zsidó ember kér a samáriaitól, de itt sokkal mélyebb a különbség: Isten kér az embertől. Értitek a kettőt? Jó volna csodálkozva nézni az Úrra, - Te, - tőlem?

Pedig Ő minden emberrel ezzel kezdi, mert azt a dötési szabadságot, amit adott az embernek, soha nem fogja tőle visszavenni. Az ember az egyetlen lény, aki nemet mondhat Istennek. Az egész teremtettséget hatalma szavával igazgatja. Egyedül az ember mondhat nemet Istennek. Veled is ezzel kezdi Jézus, hogy kér. Első kérése ez volt, talán még otthon, - jöjj el. Nem kellett, nem kényszerített. Lehet azt a munkát folytatni tovább, amire úgy érezted, hogy nagyon fontos, halaszthatatlan. Az első döntés megtörtént, Isten kért, hívott, várt, jól tetted, hogy eljöttél. Ahogy Péter jól tette, hogy beengedte Jézust hajójába. Az első kérés az volt, amikor már bent volt Jézus a hajóban, hogy vigye beljebb egy kissé a földtől. Ezért olyan pótolhatatlan a csendesség. Sokan mondják, miért nem elég az evangélizáció, hogy megtérjek? A csendeshét azért jó, mert kicsit messzebb kerülök az otthoni dolgoktól. Van egy kicsi távlatom attól, ami otthon van. Mostmár egy kicsit messzebb vagy attól, amire úgy érzed, megoldhatatlan. Amivel kapcsolatban úgy gondoltad, mit ér, ha egy hétig kikapcsolódom. Jó, hogy nem mondtad ezt, hanem jöttél az első kérésre, kicsit beljebb.

Jézus kér, - egy kissé beljebb. Adj neki időt, hogy figyeld a szavát. Kicsit el a többiektől. Annyira szeretünk együtt lenni, mindig beszélgetünk, mondjuk a magunkét. Ma az Úr kér, - menj egy kicsit beljebb, menj a csendbe, próbálj meg egyedül imádkozni, Vele lenni. Ez a kérés hangzik most feléd napközben is. Annyi hely van a kertben, ahol egy kicsit igehirdetés után beljebb mehetek, és figyelhetem, mit mond az Úr. Amikor talán mindenki foglalkozik valamivel, te gyere egy kissé beljebb. Semmit nem kell csinálni, nincs fontosabb ennél, hogy hallgatnál arra a belső szóra, amelyik személyesen hív téged, hogy kissé beljebb.

Milyen fájó volna, ha eljöttél volna idáig, és nem tennéd meg a második lépést. Ha csak egy evezőcsapást csinált volna Péter, és nem tette volna meg a másodikat, harmadikat, hogy kissé beljebb mehessen. Látjátok akkor történik meg, hogy a saját hajójából kezd el tanítani Jézus. Milyen jó lesz, ha már belül hallod, ahogyan mondtam már: egyszer szólt az Isten, kétszer hallottam ugyanazt. Újra hallom, mikor egyedül vagyok, amit nekem mondott az Úr. Egyszer csak a beszélő Jézust hallom, amikor személyesre fordítja az Igét, amit senki nem tud, csak Ő, meg én.

A saját hajójából másképp hallhatta Péter a tanítást. Kicsit közelebbről, kicsit teljesebben. És amint ez elhangzik, mostmár nem kérés hangzik, - egy parancs. Amikor Jézus megszünt tanítani, egy személyes parancsot mond Péternek. "Evezz a mélyre!" Most ez a parancs. Ha már a kérésnek engedtél, akkor lehet neked parancsolni. Most már van valami közöd hozzá, hogy megismerd szeretetét, ha már beszélő viszonyban vagyok valakivel, kapcsolat van közöttünk. Már végighallgatta Péter az igehirdetést, már megértette a saját hajójából, saját szívével, mit mond neki Isten. Ez már nem kérés, parancs: "Evezz a mélyre!"

Attól félek, hogy mindannyiunknak ez a baja velem együtt, hogy nagyon felszínesek vagyunk mindenben. Talán sokszor hallottuk már szavát, valami érintett is, de elmúlt, és nem történt semmi. A Vele való kapcsolatod, az imádkozásod, igeolvasásod, nem úgy van-e, hogy nagyon felszínes? Istennek most ez a parancsa hozzád: "Evezz a mélyre!" Szeretném ha megértenénk, mit jelent ez a parancs.

Jó volna mélyre evezni külső dolgainkban. Egy kislánnyal gyerek alkalommal arról beszélgettem, hogy az egyik faluban a kútnak a vize fertőzött volt. Már sokan betegek voltak, mire rájöttek, hogy a kút vize fertőzött. Kimerték a kutat, az alján egy döglött varjút találtak.

Nagyon félek, nálad is a kút mélyén van a baj. Így mondta a samáriai asszony: a kút nagyon mély, - a lelked kútja is nagyon mély. Jó volna kimerni azt a kutat, és megtalálni a varjút ott a mélyben. Talán mélyen, ott ahol soha nem szálltál le, talán ott van egy olyan bun, amelyik egész életedet tönkreteszi. Evezz a mélyre, - szállj le a külső életedben is a kutadba. Talán a gyermekkorodba. Lehet gyermekkorodban vannak olyan dolgok, amik fertőzik egész életedet. Amire azt gondolod, már el is felejtettem. Nem lehet a bunt elfelejteni. Ilyen lehetőség nincs. Rengeteg dolgot csinál az ember azért, hogy felejtsen. Mennyi szórakozás, mennyi munka, ezért nem szeretünk egyedül, csendben lenni, mert felejteni akarunk.

Hány embert láttam már, aki egyszer leszállt a kút mélyére, és megtalálta a döglött varjút ott a gyermekkorban. Talán egy parázna játék kicsi korban, és az egész parázna élete innen van. Egy játék a másik gyerekkel, önmagával talán. Soha nem hozta fel a varjút, és a döglött varjú mérgez. Egy mondás, amit régen viccesen elmeséltem, - ó semmi az egész. Testvér bun, - ne nevess rajta, nem játék az, ami bun! Lehet, hogy amit a szüleiddel csináltál, hogy becsaptad őket. Isten nem felejt! Lehet, egyszer majd a koporsó mellett érzed, milyen rettenetes.

Nagyon szerettem édesapámat, egyszer amikor a kezét elvágta, azt kérte, kössem be. Éppen a barátnőmmel akartam elmenni, és azt mondtam, - majd az édesanyám, most nem érek rá. Amikor meghalt, az elvágott ujjat látam magam előtt. Azt hittem nem bírom ki, hogy voltam erre képes, - mikor az a kéz mindent megtett értem. Vannak felejtehetetlen dolgok, talán egy mondat, amit az anyádnak mondtál, egy mozdulat, amit soha nem lett volna szebad megtenned, egy becsapott ajtó, - ezt nem lehet elfelejteni. Egy váratlan pillanatban minden eszedbe jut.

A Biblia azt mondja: "Nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jönne: és oly titok, mely ki ne tudódnék." (Mt 10,26). Ki tudja, hány évtized múlt el azóta. "Evezz a mélyre!" Merdd végiggondolni életedet, és kérdd az Urat, hogy hozzon felszínre mindent. Evezz a mélyre, - gondolj a fiatalkorodra, azokra talán, akiket otthagytál, becsaptál, kinevettél. Talán elmondtad dolgaidat valakinek, és együtt nevettetek rajta. Talán azon a kislányon, aki igazán szeretett. És gúnyt uztél belőle. Vigyázz, mindennek megvan a következménye. Amilyen mértékkel mértél, olyannal mérnek majd néked is. Majd ha egyszer téged hagynak ott, te maradsz egyedül, akkor eszedbe fog jutni minden.

"Evezz a mélyre!" Péter Jézussal együtt evezett a mélyre. Jézussal együtt járd ma végig múltadat. Hadd kerüljenek világosságra azok a régi és elrejtett dolgok, titkos bunök, amiket elfelejtettél. Tudod, hogy a tudat alatt rettenes helyen van? Emlékezz arra, hogy keresztül rágja az idegrendszeredet. Amire azt gondoljuk, hogy elfelejtettük, az tesz tönkre bennünket. Nem tudom miért, de olyan ideges vagyok. Emlékszem Adynak egy versére, gyönyöru, napfényes táj, gyerekek játszanak a réten, és alul zúgnak a tárnák. Egy pillanat, és felborul minden. Lehet, hogy megy szépen az életed. Hallgasd meg, a múltban zúgnak a tárnák. A múltad, amire azt hiszed, hogy nincs, már mindenki elfelejtette, - te is. Az teszi tönkre életedet. Ezért vannak a borzalmas álmaid, sokszor indokolatlan félelmeid.

Testvér, minden megvan, semmi nincs elfelejtve. Evezz a mélyre! Merj a múltadban szembenézni mindennel. Jézussal lehet. De ne csak időben, és ne csak külsőleg. A belső életedben is, ne csak a történéseket lásd, hanem azt is, ami benned lakik. Mert ez a még nagyobb baj, hogy mi belül nem evezünk a mélyre. Isten a rejtett zugokat keresi, amiket senki nem lát, de te tudod. Lehet, hogy nagyon becsületes, szép dolgokat csinálsz, de miért? Keresztgyerekeimnek soha nem ajándékoztam felhúzható játékot, pár nap múlva darabokban volt, a rugót kereték benne.

Isten is a rugót keresi, és az a mélyben van, a gondolatvilágod mélyén. Őszintén megijedtem, amikor Isten egyszer világosan megmutatta, azért vagyok kedves, hogy szeressenek. Figyeljük meg, miért vagyunk kedvesek a főnökkel, egy befolyásos emberrel, akitől talán várunk valamit magunknak, vagy gyerekeink számára. Tanár koromban sokszor megmosolyogtam a szülőket a sok udvarlásuk, kedves szavaik miatt. Tudtam miért, a jó jegyekért, hogy előnye legyen a gyereknek.

Isten nem azt nézi mit csinálsz, hanem miért csinálod. Ő a mélyre lát. Láss be most a mélybe te is, hogy mindig egyetlen indító okod van: az önzésed. Hogy kikkel vagy kedves, és kikkel vagy goromba. Hogy tudjuk magunkat fékezni, ha olyan emberről van szó, akikkel kapcsolatban érdekeim vannak. Milyen goromba tudsz lenni egy kisebbel, hogy tudsz taposni. Vigyázz, Isten pontosan látja, mit miért teszel. Kiderül, miért szeretsz valakit, miért vagy udvarias. Sok asszony elmondta: mindig tudom, mikor a férjem akar tőlem valamit. Már napközben is tudom, miért udvarias, kedves, mire megy az egész.

"Evezz a mélyre!" Céljaid tekintetében evezz a mélyre! Egyszer majd Isten közelében meglátod útjaidat, és pirulni fogsz, ahogyan el akarod érni céljaidat. Lehet, hogy embereket taposol. Lehet, hogy utaid véres utak. Lehet, hogy emberek sírnak, mert te mindenen keresztül tudsz menni. Gondolj az utjaidra, és pirulj, - hogy voltam képes erre? Gondolj a félrelökött emberekre. Az aljas rágalmazásra, amit tudsz csinálni hátmögötti beszédben. Csak azért, hogy nagyobb legyél, hogy téged dicsérjenek, te légy az a valaki, akit csodálnak, dicsérnek. Ezért furészelem a másikat. A hazugságod, amikkel talán elértél dolgokat, amikor mostál valamit, ami nem volt igaz. Az erőszakosságod, a hamisságod, az útjaid! Bár Isten megmutatná most sok szennyes utadat. És hogy ezért nem sikerül semmi szegény halász testvérem. Hogy gondolod, hogy boldog lehetsz ilyen terhekkel a lelkiismereteden? Így soha nem leszel boldog ember!

"Evezz a mélyre!" Mindennek napfényre kell jönni. Nem azért akarja Isten, hogy buneid előkerüljenek, hogy elkárhoztasson. Így mondja az Ige: "Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa." (Jn 3,17) Nézd Jézus útjait, amik mindig másokért voltak. Céljai üdvösségedért és az én üdvösségemért voltak. Nézd azt a kezet, amelyik soha nem mozdult magafelé, csak adott. Minden szentnek magafele hajlik a keze. Csak az a kereszten átszögezett kéz nem hajlott magafelé soha.

Szeretném, ha ebben meglátnád önmagadat és akkor rögtön felragyogna Krisztus. Látod azért kellett ott függnie a fán. Buneid büntetése rajta van. Amikor majd igazán összetörsz, akkor majd váratlanul átölel a kegyelem. Akkor már közel vagy Hozzá. Akkor már az Atya szívén sirsz. Boldogok akik sírnak, mert ők megvígasztaltatnak." (Mt 5,4).

Bár ma eljutnál oda, hogy átéld a téged olyan régen kereső Isten szeretetét.

Imádkozzunk! Uram könyörülj rajtunk, hogy miután elhangzott az igehirdetés, mondhasd a személyes parancsot: evezz a mélyre! Köszönöm, hogy itt lehetünk, és lehetőségünk van rá, hogy halljunk Téged. Köszönöm, hogy lehet csendben lenni, és mindent végiggondolni.

Úr Jézus segíts mentegetődzés helyett, anélkül, hogy mosnám a hálót, ott lenni Előtted. Hogy elmondhassunk Neked mindent egészen. Áldd meg a napunkat. Segíts, hogy el ne mulasszuk amikor jössz. Kérlek Uram segíts, hogy ne halogassunk semmit. Adj csendet, adj Rád figyelést, hogy lássunk, és értsünk. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Egy engedelmes lépés

"És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítették be; szakadoz pedig az ő hálójuk. Intettek azért társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtöltötték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyedtek." Lk 5,5-7

Uram, még mindig nem tudjuk igazán, hogy kik vagyunk. Már annyit beszéltél nekünk erről, és még mindig nem tudjuk. Könyörülj rajtunk, hogy kellő időben mégis megérthessük. Köszönjük, hogy hívsz és vársz. Kérünk, ne várjál hiába, hadd tudjunk Hozzád menni, - Hozzád, aki idehívtál. Ámen.

Keresztelő János azt mondja Jézusnak: "Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz én hozzám?" (Mt 3,14). Te kérsz tőlem, - az Isten?

Isten mindig azért kér, hogy adhasson. Úgy félünk sokszor, mit fog elvenni tőlünk? Mikor Jézus az ajtó előtt zörget, és bebocsátást kér, csak azért, hogy örömöt, új életet adhasson. Istennek semmire nincs szüksége. Mit adhatunk mi neki? És Ő mégis oda alázkodott, hogy kér. Tudjátok milyen nehéz kérni, az ember inkább tízszer adna, mint egyszer kérjen. Isten odaalázkodott, hogy kér.

Első kérése: menjünk a földtől egy kissé beljebb. Most itt vagyunk, és Jézus beszélget velünk. Miután Simon hallotta az Igét, lehetett neki parancsolni. Harmadik napon hallod az Igét. Jézus elmondta a rövid parancsot. Az egész csoda ezzel a paranccsal kezdődött. Az életedben is akkor kezdődhet a csoda, ha hallod, mit parancsol neked Jézus.

Ha Péter nem teszi meg, ha nem evez a mélyre, nem történik vele semmi. Minden azon múlik, ha hallod a parancsot, mit teszel? Abban a pillanatban, amikor valakinek engedelmeskedsz, alárendelted magadat. A megtérés lényege az akaratban van. Akarsz-e meggyógyulni? Mondhatod, hogy nem. Isten Igéje mindig az akaratomhoz szól. Jézus ezzel a rövid paranccsal Péter akaratát érintette. Mondhatta volna Péter: semmiképpen nem. Értelme, tapasztalata, minden ellent mondhatott volna Jézus parancsának.

Megtetted amit Jézus parancsolt? Vajon a csendben valóban lementél a mélybe? Mi nem szép szöveget hallgatunk. Az Ige cselekvést jelent. Amikor az Ige hozzád szól, tenni kell valamit. Valamiben lépned kell. ha nem teszed meg, minden a régiben marad. Engedted-e, hogy a csendben Isten megmutassa nemcsak cselekvéseidben, indító okaidban, eljárási módjaidban egészen mélyen azt a mérhetetlen megkötözöttséget. Senki nem tud oda bevilágítani, csak az Úr.

Ha nem tetted meg, Jézus nem tudja elmondani a második parancsot, amely így hangzik: "és vessétek ki hálóitokat fogásra." Ha az első parancsot nem tettem meg, nincs "és". Nagyon kérem, gondoljunk arra, itt minden összefügg. Hogy Jézus bejöhetett a hajódba, hogy szólhat hozzád, hogy kér téged, és utána elmondja a következő mondatot: "Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra."

Tulajdonképpen Péternek felháborító volt ez az egész. Egy halász csak nem tesz ilyet, hogy nappal, mély vizben veti ki hálóját fogásra? Egész éjjel halásztak a sekély vízben, ahol halászni lehet. Minden értelemmel szemben beszél ez a Jézus. Most evezzek a mélyre, és vessem ki a hálót? Kezd előlről egész életedet a régi körülmények között, a régi hálóval, házastárssal, a régi családi helyzetben, a régi anyagiak között, - ez őrültség, ezt nem lehet. Ebben a korban, ezzel a múlttal, amikor már minden mögöttem van? Fiatalon sem sikerült, mikor teljes erővel mentem bele mindenbe. Egész éjjel hiába halásztunk, nem mentek a dolgok, tönkretettem mindent, és most Jézus azt mondja: "most", ilyen körülmények között. Ha hiszek Benne, megteszem. "Mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót."

Péter szembefordul mindennel, egész múltjával, minden tapasztalatával, és kimondja: "a te parancsolatodra levetem a hálót." Ha Te mondod Jézus, megteszem.

Eljutottál-e már ide testvérem, - ha Te mondod. Valaki azt mondta: nem hit az, amelyik nem életveszélyesen hisz. Mit veszélyeztette itt magát Péter, az egész halász hírnevét, kitette magát a gúnynak, hogy az összes többi halász kineveti, - bolond ez? - nappal, mély vízben? Kitette magát annak, hogy egy életre nevetséges lesz. És ha nem sikerül? Ha üresen húzza ki a hálót? Micsoda kockázata ez a hitnek! A hit mindig kockázat, csőd, szégyen, minden lehet utána. Amikor valaki elkezdi az új életet, már akkor mondják neki, - bolond vagy? - mi jut eszedbe? Hogy képzeled, hogy akarsz megélni?

Azt mondták, mikor megtértem, és most mindenről le fogsz mondani? Világi ember voltam, de olyan jó volt megmondani barátnőimnek, akikkel együtt szórakoztunk, - nem én, ti mondtatok le mindenről. Én most találtam meg mindent.

Vajon megfogod-e tenni ezt a bátor lépést hitben, - parancsolatodra, amit mondasz, megteszem. Ez a megtérés, amikor alárendelem magam Jézusnak, és megteszem amit mond. A bun az engedetlenség. Az engedelmesség megtérés. Akinek engedelmeskedem, annak szánom oda az életem. Abban a pillanatban, ahogy engedelmeskedsz Jézusnak, odaszántad magad Neki ezzel a mozdulattal. Ezzel, hogy "a te parancsolatodra", alárendelted magadat.

Nem tudom, ma milyen lépést vár tőled az Úr. Tedd meg bátran! Mindegy, hogy mit szólnak a többiek, vagy a barátaid. Jézus parancsolatára lépj. Ez volt a nagy fordulat Péter életében, és ez volt az én életemben is. Azon a csendeshéten ahol voltam, teljesen ellene állottam az Igének egészen addig, amíg meg nem értettem, mit kell tennem. És egy félóra alatt minden megfordult, minden.

A hitből való engedelmesség az, amit vár tőled Isten. "Mert kegyelemből tartattatok meg hit által." (Ef 2,8). De a hit nem hit, ha nem mer lépni. Isten nem azt akarja, hogy mondjad, hogy hiszel, hanem hogy bízd rá magad. Péter életveszélyesen rábízta magát abban, amit csinált.

Arra kérlek, döntsd el: hiszel, vagy nem hiszel. Ha hiszel, akkor lépj. Mégpedig ma, abban, amit Jézus mond. Lehet azt mondja most, valamit meg kell vallanod, akármilyen nehéz is. Lehet azt mondja: kérj bocsánatot. Talán azt mondod, számtalanszor megtetted, mégsem oldott meg semmit. De most a Te parancsolatodra. Egész éjjel hiába halásztam. Talán százszor bocsánatot kértem feleségemtől. Nem oldott meg semmit. Most a Te parancsolatodra levetem a hálót.

Ha leszálltál a mélybe, ha odaeveztél, világosan tudni fogod, mit mond neked Jézus. Mire mondja: vessétek ki hálóitokat fogásra. Amit talán már olyan sokszor megtettél hiába, tedd meg most az Ő szavára. A Biblia azt mondja: "Valamit mond néktek, megtegyétek!" (Jn 2,5). Most először, és aztán mindig.

Péter meg merte tenni, hogy kivetette a hálót a többi halász szeme előtt, akik talán a parton nézték, és nevették, - mit csinál ez a bolond? Elment ennek az esze? Azt mondja az Ige: "Mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz pedig az ő hálójuk."

Szeretném ha értenétek, hogy azonnal. Olyan ez, mint mikor megvan a kapcsolat. A villanyszerelő összekapcsolja a két drótot, és azonnal kigyúllad a fény, nem egy hét múlva. Amint a kapcsolat megvan egy telefonnál, azonnal szól valaki a vonal másik végéről. Nem kellett itt semmire várni, amint ezt megtette Péter, azonnal halaknak nagy sokaságát kerítették be.

Isten azonal válaszol.

Nekem a nagyon nehéz lépésem egy bunvallás volt. Azt mondtam: inkább meghalok, de soha nem mondom ki. Aztán megtettem. Akivel beszélgettem, a beszélgetés után azt mondta, mennünk kell, csöngettek, kezdődik az előadás. Azután visszajött és azt mondta: ne haragudj, elfelejtettem mondani, az Úr Jézus meghalt ezért a bunödért, meg van bocsátva. Nem kellett, hogy mondja, úgyis tudtam. Abban a pillanatban, amint megtettem, bekövetkezett az öröm az életemben. Addig hiába halásztam. Emberileg mindent megkaptam, a legnagyobb emberi dolgokon végigmehettem volna, a muvészetben sok-sok dolog volt, amit más ember nem élt át. Szórakozásaimban mindent megkaptam, de soha nem voltam igazán boldog. Nem voltam boldogtalan, de ilyet mint akkor, soha nem éltem át. Azt a mérhetetlen boldog örömöt, szeretetet. Ez nem olyan volt, mint az eddigi boldogságaim. Ez örök élet, ami soha nem múlik el, az örökkévalóságban sem.

Szakadozott a háló. Értitek, mit jelent ez? Nem bírom ki, ezt nem lehet elviselni. Sokszor mostanában úgy vagyok, nem tudok elaludni az örömtől. Annyira tele van a szívem hálával, örömmel. Szakadozik a háló! Isten szeretete olyan hatalmas, hogy az ember szíve éppen csakhogy el tudja viselni. Olyan sokszor mondtam az Úrnak, - ne adjál már több örömöt, - emberi testben nem tudom elviselni.

Mi lesz, ha egyszer szakadozik a hálód?

28 éves voltam, amikor megtaláltam Jézust. Azt mondtam, nem éltem volna le 28 évet enélkül, ha tudom, hogy van ilyen boldogság. Azt az időt sajnálom, amit szemét, semmi dolgokra tékozoltam. Azt mondja az Ige: "Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik." (Jn 4,13-14).

Szomjas testér, ismered ezt az örömöt? Isten kínálja most neked, csak egy lépés. "Csak egy lépés Jézus tőled." Értsd meg most, mi az az egy lépés, ami elválaszt az Úrtól.

Nem biztos, hogy könnyu az az első engedelmes lépés, amivel alárendelem magam Jézusnak. Nekem sem volt könnyü. De azóta évtizedek teltek el. Újra kérlek: valamit mond néked, tedd meg. Ne törődj vele, mit szólnak szobatársaid, ne gondolj arra, hogyan nevetnek ki otthon. Vesd le a hálót bátran. A hithez bátorság kell!

Valaki így mondta: nem akarok unalmas hívő életet élni. A legérdekesebb élet, ami létezik a földön. Soha nem tudom, mi fog történni, csak azt tudom, - minden csoda. Az engedelmes élet után kezdődik a csodák élete. Az ember nem tudja, Istennek mi a következő csodája, és mit tartogat számomra. Minden egészen más lesz, a régi háló, a régi víz, a régi környék, a régi feleség, gyerekek, munkahely, - minden egészen más.

Így mondta egyszer egy asszony aki hazament a csendeshétről, megálltam az ajtóban, - nem tudom mi történt veletek, ti olyan mások vagytok. A lakás is olyan más, minden olyan szép. A férje állt vele szemben és azt mondta: nem mi vagyunk mások, - te lettél mássá. Milyen jó lenne, ha neked is minden más lenne.

Valaki mondotta: mikor hitrejutottam a macskák is rózsaszínüek voltak. Később megkérdeztem tőle, - rózsaszínüek még a macskák? - Kicsit már megkoptak, de azért minden más.

Értitek a halaknak nagy sokaságát, és hogy szakadoz a háló?

A két hajóról szeretnék még beszélni. Először a belső életed telik meg. Belülről kezdődik a boldogság. Egy lánnyal mikor beszélgettem, valamit Istenről mondottam neki, és azt felelte: az ember baja kívül van, pénz kell, meg sok öröm, és szórakozás. Azt kérdeztem, volt-e már úgy az életedben, hogy nagyon szerelmes voltál? - Volt. - Ugye akkor nem érdekelt a pénz, csak az a valaki érdekelt. És volt-e már úgy, hogy nagyon csalódtál, akkor hiába adtak volna bármit. Azt mondtam: minden belül van, a mennyország is, és a pokol is. Először ez a belső hajód fog megtelni, és akkor kiárad belőled az öröm, szeretet, békesség. Aztán hívhatod a társaidat, és jön a másik hajó. Milyen jó lesz, ha hívod a feleséged, akivel együtt élsz. Minden megváltozik.

Hitetlen családból származtam, templomba is alig jártunk. De két éven belül hitre jutott a családom. A másik hajó is megtelt. Olyan jó lesz majd a másik hajót is megtölteni, a munkahelyedet, a külső életedet, a faludat. Isten ébredést akar adni, azt szeretné, hogy rajtad keresztül áradhatna kegyelme.

Isten egy emberrel kezd. Egy emberen keresztül jött be a bun, és egy Emberen keresztül a kegyelem.

Moody mondotta, mikor erről hallott, - hadd legyek az az egy ember, akin keresztül cselekedni tud Isten. Hát lett! Egy világrész ébredt fel rajta keresztül. Óriási felelősség, hogy ember vagy. Vajon ki fogja használni életedet? Áldás, vagy átok leszel?

El sem tudod képzelni, hogy mit tud Isten egy emberen keresztül csinálni, aki egészen odaadja magát Neki. Jó volna ma kérned, - használj fe engem Uram.

Mind a két hajó megtelt, úgy, hogy majdnem elsüllyedtek. Nem tudom mi a másik hajó, a családod, a gyülekezeted? Van-e hited arra, hogy Isten mindent megtehet? Tedd meg ma azt a lépést, amit vár tőled az Úr, - ezen múlik minden.

Jézus Krisztus megtette a döntő lépést ott a Gecsemáné véres harca közepette. Neki sem volt könnyü, amikor magára kellett hogy vegye buneidet.

Jézus megtette a döntő lépést érted. - Te megteszed-e Érte?

Imádkozzunk! Uram, mi csak egy kicsi dologra vágytunk, mi csak egy kicsit szerettünk volna fogni. Nem engedted, mert sokkal többet akarsz adni. A tékozló fiúnak sem adtad meg azt a moslékot, amire vágyott. Áldunk, hogy sokkal többet, nagyobbat, csodálatosabbat, teljesebbet készítettél számunkra. Segíts Úr Jézus, hogy megtegyük a döntő lépést Feléd.

Köszönöm, hogy elmentél egészen a keresztig. Köszönöm, hogy vállaltad a szenvedést, gyötrelmet, buneink büntetését. Nekünk csak oda kell mennünk Hozzád hittel, csak egy engedelmes lépést kell megtennünk. Áldj meg ma így minket, hadd legyen ez a nap életünk döntő fordulata. Úr Jézus, köszönöm, hogy kértél, és hogy most parancsolsz. Segíts Rád nézve megtenni mindent engedelmesen. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Felismerés, félelem

"Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esett, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bunös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt, és mindazokat, akik ővele voltak, a halfogás miatt, amelyet fogtak." Lk 5,8-9

Köszönjük Uram csodálatos munkádat. Lehet, hogy ebben a pillanatban nem is látjuk igazán. Áldunk, hogy végzed bennünk munkádat és körülöttünk is. Segíts, hogy tudjunk egészen engedni. Végy el belőlünk minden ellenállást, akaratást, nemakarást. Kérlek Úr Jézus, Szentlelked által törj keresztül a gátakon, és engedd, hogy minden a mienk lehessen, amit nagy-nagy szeretetedből adni kívánsz. Hogy úgy mehessünk majd el innen, mint akik felettébb megajándékozott emberek, és akik majd otthon tovább tudnak adni mindent. Áldj meg így Urunk, hogy gyermekeid, eszközeid lehessünk. Ámen.

Ez a történet egy ember története. Itt is egy ember története fog végbemenni, - a te történeted. Aki igazán enged az Úrnak, annak olyan, mintha csak ő volna egyedül. Az az ember, aki már így van, azzal már beszél az Úr. Annak már elkezdődik a története.

Egy régi illusztráció arról szól, hogy egy idős házaspárhoz katonák voltak elszállásolva. Egyik este a már hitrejutott katonák sorban elmondották, hogyan találkoztak Jézussal. Az egyik katona odafordult a háziakhoz, és azt kérdezte: néni, magának nincs története? A néninek elkezdett folyni a könnye, - nekem nincs történetem.

Van történeted? El tudnád mondani, hogyan keresett meg Jézus? Ez olyan történet, amit nem lehet elfelejteni. Figyeljük meg, Pállal háromszor, négyszer íratja le a Szentlélek a történetét. Vajon lesz-e történeted, ahogyan Jézust megtaláltad?

Ez az egész mostmár csak Péter története. Így kezdeném: egyszer, egy éjszaka után, nagyon elkeseredettem, nagyon csődbe jutottan, hajnalban hálóikat mosták a halászok, és akkor ott Jézus megállt. A történet mindig így kezdődik.

Szeretnénk a megtérés hogyanját megnézni. Ha Isten vetni akar, előbb szánt. Jönnek a bajok, nehézségek, csőd, minden, amire azt mondom: miért engedi meg Isten?

Péter reménytelenül és elkeseredetten mossa a hálót. Jézus pont az ő hajójába lép be. Miért pont az én hajómba lép be? Miért pont engem szólít meg? Egy kéréssel kezdődött. Vajon megtetted-e amit kért? Olyan jó, hogy egy kicsit beljebb kerültél a parttól. Amikor az ember közel van valamihez, nagyon fel tud indulni, háborodni. Amikor távolabb kerül, azt mondja, - talán nem is volt igazam. Talán nem is úgy volt ahogyan láttam. Ha van egy kicsi távlatom az eseményekhez, - sokszor egy éjszaka kell, és már másképp látok mindent. Este felháborodik, - na majd reggel jól megmondogatom neki. Reggel úgy gondolom, szóra sem érdemes az egész.

Kicsit beljebb, - és már távlatom van. Ha innen nézed az otthoni dolgokat, feleséget, gyermeket, körülményeket, másképp látsz mindent.

Jézussal, - egy kissé beljebb. Így kezdődik a Péter története. Aztán hangzik az igehirdetés. Már negyedik napja hallod, lehet, már belül is hallod. Már nagyon időszeru, hogy Jézus kimondhassa a parancsot, amit Péternek is mondott: "Evezz a mélyre!" Ha nem teszi meg, nem történik vele semmi. Ha nem engedelmeskedsz a parancsnak, veled sem fog történni semmi. Ne okolj senkit, ha nem tetted meg.

Mikor Péter engedelmeskedett, szembefordult önmagával, apasztalatával, értelmével, tudásával. Amikor Isten valamit parancsol, általában úgy van az ember, - nem. És egy idő múlva így gondolja, - hátha mégis megtenném? Milyen jó volna, ha már belül hallanád a parancsot, és utána megtennéd. A hit ott kezdődik, amikor az ember szembefordul önmagával, és életveszélyesen rábízza magát az Úrra. Ha most nem engedelmeskedsz, lehet úgy megkeményedsz, hogy többé soha nem tudsz. Istennek mindenre rendelt ideje van. El ne mulasszuk azt a rendelt időt, aminek most van az ideje. Isten idehozott, talán egy soha vissza nem térő alkalomra.

Valaki Budapestre került, és albérletben lakott. Rájött, hogy a néni hívő, és kezdte hívni evangélizációra. Akkor volt itt Stuart Jakab. Úgy gondolta a férfi, elmegyek a néni kedvéért, hogy jóba legyünk, hát ott lakom. Ez a fiatalember kicsit nagyott hallott, nem értette jól, a végén mit mondott az evangélista. Kezdte kérdezni az asszonyt, mit mondott? - és közben látja, hogy nagyon sok ember feltartja a kezét. De mire megértette, hogy az nyújtsa fel a kezét, aki el szeretné fogadni Jézust, akkorra már le is eresztették. Ott ült, - Istenem, csak mondaná még egyszer. Egyszer csak hallja, - aki az előbb nem nyújtotta fel kezét, és szeretné, most tegye meg. Mintha lódult volna a keze úgy nyújtotta fel, és akkor lett igazi öröme és békessége.

Attól, hogy felnyújtotta kezét? Attól, hogy ezzel a mozdulattal alárendelte magát Istennek. Engedj most abban a kicsiben, vagy nagyban, amit az Úr vár és kér tőled. Valaki a közös imádságból kimaradt, úgy érezte, valami szorítja a torkát. De amikor életében először hangosan kimondta, máris történt vele valami.

Egy asszony azzal az elhatározással jött ide: napos nem leszek. Eleget ugrálok otthon. Amikor megszólította az Úr, az volt az első gondolata: napos leszek. Egy nulla, semmi dolog, de engedett.

Vigyázz, hol kell engedned. Isten mindnyájunk életében tudja ezt a pontot. Isten a fának gyökerére veti a fejszét. Tudja, nálad hol a gyökér, hol kellene engedned. Hiába sorolnám az összes lehetőséget, a tiedet talán nem fogom elmondani, azt belül Isten Szentlelke mondja meg neked, ha figyelsz, ha akarod.

"Vessétek ki hálóitokat fogásra." Értelmed, meggyőződésed ellenére, amelyik talán éppen ezt nem akarta. Lehet az Ördög azt mondja most: na jó, eljött ide, de majd visszamegy úgy, ahogyan jött, nincs itt semmi baj, kibír ez itt mindent. Figyelj Isten Igéjére, és a Sátán nem-jére. Ahol benned legvészesebb az ellenállás, ott van a döntő pont.

Ha valami az Úrtól való, ketten tesznek bizonyságot mellette. Isten Szentlelke helyesel benned, az Ördög pedig ellenállást ébreszt. Péternek is biztosan mondta: csak nem fogod ezt megtenni? Jó volna engedni, hogy Isten csodát tehessen. A legnagyobb csoda az ember kapcsolata Istennel. Ezt akarja veled megtenni.

Amikor ezt megtették, tudjuk, hogy halaknak nagy sokaságát kerítették be, és szakadozott a háló. Az öröm, az élet, a szeretet ami beárad a szívedbe, és ez az újjászületés.

Szeretném, ha egy pici szót kihúznánk a Bibliából. Azt mondja az Ige: "Látván pedig ezt Simon Péter..." Látjuk, hogy "ezt" dőlt betuvel van írva. Annyit jelent, nincs benne az eredeti szövegben. Simon Péter abban a pillanatban látott, amikor engedelmeskedett. Addig nem látott.

Amikor a buneset megtörtént, az ember megvakult. Egyszeruen nem látott már. Az Ördög becsapta, azt hazudta: megnyilatkoznak szemeitek. Hát megnyilatkoztak annak számára, amit nem kellett volna látniuk. De becsukódtak szemeik Isten világa számára. Amint megteszed az engedetlen lépést, azt mondja Isten: bizony meghalsz! Isten világa számára meghalsz. Attól kezdve nem látjuk Isten világát. Amíg valaki ujonnan nem születik, nem láthatja. Isten ma erről a két szemedről beszél. A Lélek látása a hit. Nem tudsz hinni, és azért nem látsz. Számodra Isten világa nincs. Beszélünk róla, de neked nincs.

Az embernek öt érzékszerve van. Újabban azt mondják, van egy hatodik: az egyensúly érzék. De van egy hetedik, amivel Isten világát látjuk. Nem szemmel! A zene a fül számára van, a színek, formák a szem számára. Butaság volna, ha szemmel szeretnék hallgatni egy Bethowen muvet. Érzékszerveink bizonyos dolgokat érzékelnek. Nem láthatod Isten országát, amíg újjá nem születsz. Hiába beszélünk Jézusról, örömről, míg nincs új életed nem láthatod, nem tapasztalhatod.

Mi lesz, ha elmégy innen lelkileg vakon? Péter látott, látta Jézust, és a következő pillanatban azt mondta: "Eredj el én tőlem, mert én bunös ember vagyok, Uram!" Addig is ott volt Jézus a hajóban, cseppet sem izgatta Pétert. Nem érezte, kicsoda az a Jézus, akinek mindenek engednek. Tudod, hogy van itt valaki, akit nem látsz, de itt van. Ha majd meglátod azt fogod mondani: Istenem, hát nem tudtam. Mindig olyan megdöbbentő nekem, hogy félelem fogta őket körül.

Örültek,vagy féltek? Mikor a feltámadott Jézus megjelenik, mind a kettőt olvassuk: örültek és féltek, féltek és örültek. Az Úrban való öröm nem olyan magabiztos öröm. Nem olyan öröm, mint sokszor hívőkben lát az ember, akik azt hiszik, látnak. Ha tudnád, hogy itt van az Úr, szent félelemmel járnál itt.

Biztos sokan ismerik azt a kis történetet, hogy egy fiatalember katoanának ment. Azelőtt nem sokkal fogadta el Jézust. Mindig azt mondta: mi ketten vagyunk. Jézus velem van. Amikor végignézte, hogy a katonák a háborúban hogyan bántak nőkkel, gyerekekkel, bemegy szomorúan a századoshoz, aki azt kérdezi tőle: mi történt veled Károly? Nem örülsz a győzelemnek? Ez győzelem? Ami itt történik ez győzelem? Elkezdi mondani, hogy mi történik. Megszólal a százados, - fiú, kicsit már értelek, akivel ketten vagytok, az nem tudja nyugodtan nézni a bunt, mert Ő szent.

Látod már, hogy Isten szent? Látod-e, és mondtad-e, - eredj el én tőlem!" Uram olyan szentségtelen vagyok az egész lényemben, beszédemben, mindenben, Uram hogy bírsz ki engem? Hogy merek ebben a házban élni, járni, ahol Te vagy az, Aki szent. Egyszer így olvastuk az Igét ezzel a házzal kapcsolatban: "Egész határa igen szentséges." Féltél már egyszer igazán szent félelemmel?

Látod, az Úrban örülni csak félelemmel lehet. Nem azzal a pimasz, szemtelen, viccelős, mindent kicsúfoló, mindenen felülkerekedni akaró óemberi örömmel. Sokszor amikor belekerültem ebbe a feldobottságba, rájöttem, elmúlt az igazi örömöm. Valamit eltékozoltam. Látod ezek másképp örültek. Félelem fogta őket körül, és a többieket is. Isten jelenlétének szent félelme.

Az Istennel való kapcsolat szent, csak Jézuson át lehetséges. Csak úgy, hogy "Eredj el tőlem, mert én bunös ember vagyok, Uram!" Egész lényemben, megmozdulásomban.

Át fogsz-e most menni halálból az életre? Aki igazán átment, az soha nem lehet olyan elbizakodott hívő, aki mindig azt mondja: minden jól van, rendben vagyok, nem látom a buneimet. Testvér nem lehet. Ha átmentél, akkor látod Jézus szentségét, akkor tudod, hogy csak világosságban járva követheted Őt, mert Ő szent, szent. De akkor meglátod a magad bunös, szentségtelen voltát is.

Amint Péter megtette azt a lépést, amit Jézus várt tőle, abban a pillanatban látott. Vajon neked megnyilik-e a szemed? Vajon meglátod-e az Ő világát? Péter egy perc alatt a másik világban élt. Aztán már el tudta hagyni mindenét. Mostmár semmi nem volt értékes, minden átértékelődött.

Eljutsz-e ma oda, - ki vagyok én, - és kicsoda Jézus. Isten találkozást készített neked. Megteszed-e azt a lépést, amivel alárendeled magad a szent Istennek?

Imádkozzunk! Úgy szeretnék hálát adni Uram, hogy egyszer átléphettem országodba. Köszönöm, hogy a következő órában minden valóság lett számomra. Nemcsak buneim bocsánata, az üdvösség, a kárhozat, az emberek veszte amibe rohannak. Áldalak azért az új látásért, amit minden embernek adsz. Köszönöm, hogy attól a pillanattól kezdve egyetlen hatalmas érték Te vagy, és a Te világod.

Uram, mi azért nem tudunk hívő életet élni, mert vakok vagyunk. Kérlek hadd tudjuk Bartimeussal mondani, ha megkérdezed, mit akarsz, hogy cselekedjem? - Uram, hogy lássak! Hogy először életemben igazán lássalak, és hogy újra lássalak, ha azóta megvakított az Ördög. Kérlek könyörülj rajtunk, el ne menjünk innen vakon, mint vakoknak vak vezetői.

Kérünk Urunk, légy hozzánk irgalmas. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Emberhalász

"Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai voltak. És monda Simonnak Jézus: Ne félj: mostantól fogva embereket fogsz. És a hajókat szárazra vonva, elhagyták mindenüket és követték Őt." Lk 5,10-11

Köszönjük Uram, hogy az éneken keresztül is újra mondtad, hogy "ma". Uram, ma nagyon szeretnénk figyelni Rád, hogy mi az, amit ma kell megtennünk. Áldalak, hogy tudod, miért hoztál ide, és minek van most a má-ja. Segíts abban engedni. Úr Jézus, ma sem többet, sem kevesebbet nem akarunk annál, mint amit Te akarsz. Úr Jézus, hadd lehessünk mi boldog, Neked engedelmeskedő gyermekeid. Ámen.

Talán azt tudnánk mondani erre a történetre, hogy: egy lelki vak meggyógyítása. Minden ember vakon születik. Nincs olyan ember, aki természettől fogva látná Isten világát és világosságát. Akármennyire is akarták erre nevelni, ezt nem lehet. Lelki vak mindenki, akármennyire hallotta az Igét gyermekkorában.

Egyszer egy leány volt itt csendeshéten, aki vak volt. Elmondta, hogy édesanyjával Olaszországba szokott utazni, a tenger mellé. Miért utazik? - hát nem lát semmit. Olyan mindegy, hogy itt ül a szobában, vagy végigutazza a világot. Nem, mert édesanyja elmondja neki, hogy mit lát, milyenek a hegyek, hogy hullámzik a tenger. Elmondja mindazt, amit lát, és a lány egy kicsit úgy képzeli, mintha látta volna. De attól még vak volt.

Tudjuk, hogy egészen más, amit mástól hallok, vagy magam látok. Lehet, hogy az útleírás Amerikáról nagyon szép, át is tudom élni, de nem láttam. A vallásos ember is így van. Azt gondolja magáról, hogy hívő, hogy mindent el tud mondani, ismeri a Bibliát, és valami mégis hiányzik. Bele tud kapcsolódni a beszélgetésbe, annyi hívővel beszélt már, csak éppen nem lát. Olyan rettenetes volna, ha így menne haza valaki. Valaki így mondta: a legkisebb valóság többet ér egy mázsa elméletnél. Ha a legkisebb dolog megtörtént itt velünk, azt nem lehet tőlünk elvenni.

A vakon születettet is írástudók, farizeusok vallatták, forgatták: nem lehet ez a dolog Istentől való. Ő pedig azt mondotta: "egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok." (Jn 9,25). Ezt semmi elmélettel nem lehetett elvenni tőle. Nekem is mondották: nem jó, ami velem történt. Egyet tudok, boldogtalan voltam, és most boldog vagyok. Egyet tudok, kinyílt előttem a mennyország, ezt senki nem tudja tőlem elvenni. Senki nem tud bennem kétséget támasztani, mert tapasztaltam, hogy van Jézus, van Isten országa. A legkisebb tapasztalat sokkal többet ér mindennél. A vak látott, látta Isten hatalmát, világát. Újjászületett! A lator is látott, elmondta: "mi ugyan méltán".

Péter vallomása az eredeti szövegben így hangzik: szemét ember vagyok, rongy ember vagyok mindenestől. Látod-e ezt magadról? Ha világosságba kerülsz egy perc alatt mindent tudsz magadról. Jézus általában keveset beszélt a bunről. Nem mondja a parázna asszonynak sem, milyen iszonyú életet éltél, rettenetes a múltad! Semmit nem mondott. Az asszony meglátta Jézust, és tudott mindent. Abban a percben amikor meglátja a tisztát, tud mindent magáról. Amint megnyílt a szeme, a csodán keresztül meglátta Istent, és abban a percben meglátta saját magát is.

Ez a kettő kell az újjászületéshez, - meglátni Őt, és meglátni magamat. Ez a kettő történik meg Péterrel is, és odaesett Jézus lábaihoz, és kimondta a teljes valóságot. Olyan érdekes, hogy a lator is látta Isten országát. "Uram emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban." (Lk 23,42). Ez az a pillanat, amikor senki nem látta. Jézus ott van megfeszítve, - hát ennek a meggyalázott embernek országa van? Egyszeruen látott a lator, és újjászületett.

Megtörtént ez veled?!

Pétert és a többieket is azért fogta el a félelem, mert látták Isten világosságát, és látták önmagukat. Azért mondta Péter: eredj el tőlem, - hogy kerülünk mi össze, hogy merek Veled egy hajóban lenni. Ha meglátod magad, azt fogod mondani: hogy merek itt ülni, mit keresek itt, hogy jutottam egy hajóba Jézussal? Az a nagy ajándék, ha most láthatom meg Jézust. Mert egyszer az ítéletkor meg fogom látni a nagy fehér királyi széken, ha majd belekerülsz abba a metsző fénybe. Az ítéletkor a kecskék közül senki nem vitatkozik, hogy mi juhok vagyunk. Rendes ember voltam. Egy kecske sem mondja, mert lát ő is, és tudja, nem vagyok a juhok közé való. Abban a fényben mindenki látni fog, és engedik magukat az örök tuzre küldeni, senki nem vitatkozik. Mert ott már látásban vagyunk.

Egy nagy evangélizátorról olvastam, hogy a szabadban evangélizált, nagy tömeg volt körülötte, és az ítéletről beszélt. Mielőtt jöttek volna az emberek, egy kisfiúnak fizetett, hogy másszon föl a fára egy trombitával, és amikor azt fogja mondani, hogy trombita fog szólni, fújjon bele. Ott volt a nagy tömeg. Olyan valóságosan beszélt, hogy mindenki beleremegett. És mikor mondta, hogy trombita fog szólni, valóban megszólalt a trombita. Az emberek reszkettek, kiabáltak, volt aki földhöz verte magát. Akkor azt mondta az evangélista: gyere le kisfiam. Az emberekhez pedig így szólt: ha ti ilyen semmi hangra is megijedtek, mi lesz majd, ha az Úr harsonája fog szólni? Ha most földhöz dobjátok magatokat, és így féltek, milyen rossz lehet akkor a lelkiismeretetek.

A félelem annyit jelent: valami nincs rendben. Mi lesz veled, ha egyszer belekerülsz ebbe a világosságba? - ha most megusztad azt a fényt, ami itt van. Most még csak annyit akar megmutatni, amit el tudsz hordozni, de akkor egyszerre látod majd meg az egészet. Nagyon kérlek, hogy most félj, hogy ott akkor ne kelljen már félned. Hogy azok között lehess, akik boldogan szaladnak, hogy jön az Úr, a Megváltó, akit már annyira vártunk. Ha most feltetszene a kereszt jele az égen, mi lenne veled abban a pillanatban? Istennek az a szeretete, hogy azt akarja, most álljak oda az Ő világossága alá, hogy mondhasson valamit, ahogyan Péternek mondott.

Pétrenek ott voltak a társai, akik szintén féltek. "Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai voltak." Mindig vannak körülöttünk emberek, akik csak "is". Őket "is" körülfogta a félelem. Nagyon szeretnélek kérni, ne legyél függvény egy másik ember mellett. Vannak emberek, akik mindig az árral úsznak. Kerülj most szembe az Úrral. Legyél az az egy ember, akivel személyesen beszél az Úr. Ne légy "is" ember, aki mindig csatlakozik valakihez. Engedd, hogy az Úr személyesn szólítson meg. "És monda Simonnak Jézus: - neki mondta, - Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz!"

Jó volna, ha ma mondhatná neked: ne félj! Mindig a buntudat, a rossz lelkiismeret az oka a félelemnek. Emlékezzünk az első félelmre az Édenben, amikor Ádám mondja az Úrnak: elrejtőztem, mert féltem. Neked van még okod a félelemre? A lelkiismereted ellened szól még? Menj ma oda az Úrhoz a rossz lelkiismereteddel, a buneiddel, hogy kimondhassa: Bízzál fiam, megbocsátattak néked a te buneid." Az úrasztala hív ma téged. Menj oda,hogy Jézus Krisztus vére megtisztíthasson.

Úgy szeretem, amikor a feltámadás történetében mennek az asszonyok a sírhoz, és az angyal azt mondja nekik: ti ne féljetek. Egy német lelkész írja: ha látnék egy angyalt, biztos, hogy szívinfarktust kapnék azonnal. Az asszonyok is félnek mikor az angyalt látják, aki azt mondja, - "Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek."

Jó volna, ha félelemmel indulnál ma az úrasztala elé, és mondhatná neked az Úr: te ne félj, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresed. A bunbocsánatot, a Megváltót keresed. Péternek is így mondta Jézus: Ne félj!

Milyen jó volna így menni Hozzá, hogy kimondhassa ma neked, amit csak Ő mondhat ki: "Megbocsátattak a te buneid." Ez a mondat ma elhangzik az úrasztalánál, de csak annak lesz személyes, aki valóban Jézushoz jött, akihez valóban szólhat.

Amikor Jézust megismertem, és templomba mentem, életemben először hallottam minden szót magamnak. Mikor a lelkész azt mondotta: "Kegyelem néktek, és békesség", - hát ez kell nekem is. Eddig is mondta minden istentiszteleten, csak nem hallottam.

Hány úrvacsora osztásnál hallottad már, - megbocsátattak a te buneid, és soha nem hallottad? Ha ma igazán Hozzá mégy, hallani fogod: Ne félj! Ha odavitted buneidet, ha az Úr Jézusban reménykedsz, - akkor tovább ne félj! A következő mondat: "Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz!" Értitek mi ez, hogy mostantól fogva? Hányszor mondtuk már el ezt gyerekkorunktól kezdve. Minden iskolaévet így kezdtem: mostantól fogva mindig megtanulom a leckét, leírok mindent, jó jegyekre felelek. Nagyobb korban minden újévkor új életet kezdtem.

Hányszor kezdtél már új életet? talán mikor megnősültél is azt mondtad: mostantól fogva minden egészen más lesz. Hányszor ígérted, fogadtad, határoztad el egy nagyobb botrány után: mostantól fogva minden más lesz. És soha nem változott semmi.

Ha te vagy az az egy ember, akivel az Úr beszél, most Isten mondja: "mostantól fogva". Ha Ő teszi ki a pontot, igazán új élet kezdődik. A kereszt a nagy pont a múltadra nézve. Buneid büntetése rendezve van. "Mostantól fogva" egy új élet kezdődhet. Bár mondhatná most ezt neked az Úr.

Kedves halásztestvérem, egy új cél, - "Mostantól fogva embereket fogsz!" Azt mondottuk, minden ember a boldogságot akarja kihalászni, kifogni. Mindent megtesz ezért. Lehet eddig az anyagiak voltak a halak. Jaj csak nagyobb halak, több pénz, nagyobb lehetőség nekem, gyerekeimnek. Jönnek az unokák, - mindig van kinek halászni. Egy életen keresztül halászunk: több munka, több fáradság, több erőlködés.

Halász testvér, aki talán a boldogságot a családi életben próbáltad kifogni, vagy abban a dicsőségben, hogy leszek valaki. Mit fárad az ember, hogy fölnézzzenek rá, hogy legyek valaki. Isten azt mondta: "mostantól fogva" egészen új cél kezdődhet. Valaki hihetetlenül gyüjtötte az anyagiakat. Egyszer meglátta, hogy nagy rakás szemét az egész. Egyszer feljön a nap, az Isten világossága, és akkor azt fogod mondani amit Pál: kár és szemét. Hát ezért fáradtam, ezért tettem éjt nappallá, hogy szemetet gyüjtsek?

Ha ma feljön neked Isten napja, megláthatod, hogy aki fát, szénát, pozdorját épített az alapra, minden megég, semmi nem marad. Mostantól fogva más célod lesz, embereket fogsz. Értitek, mit jelent ez? Mindent arra használni, hogy emberek üdvösséget nyerjenek. Ez az egyetlen cél, amiért érdemes élni ezen a földön.

Jézus a nagy halász. "Azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." (Lk 19,10). Ennek a nagy emberhalásznak lehetsz a kicsi segédje, aki Vele együtt halászik. Ez az egyetlen dolog, amiért érdemes élni, amikor olyan anyaggal dolgozom, ami az örökkévalóságban is valóság. Akik az Úréi, azokkal találkozom majd az örökké valóságban.

Tele lesz a szíved hálával és örömmel. Ezért érdemes élni a földön, ezért a nagy tengerért. A Biblia a népeket nagy tengernek nevezi. Ezért érdemes ma is itt járni, hogy kifoghass valakit kárhozatból az életre.

Megdobog-e a szíved erre, hogy ezentúl embereket halászol, embereket fogsz? Ebben a házban minden munka, a legkisebbtől a legnagyobbig azért folyik, hogy embereket mentsünk. Mi együtt halászunk.

Vajon ott van-e, ott lesz-e a szívedben, - Uram most mindent ezért. Mondod-e, - Uram"mostantól fogva" egy célnak akarok élni. Embereket szeretnék halászni.

A következmény, - szárazra vonták a hajókat, elhagyták mindenüket, és követték Jézust. Az Úr hív téged, - Kövess engem! "Mostantól fogva embereket fogsz!"

Imádkozzunk! Uram, köszönöm azt a napot, amikor nemcsak urat változtattam, hanem foglalkozást is. Köszönöm azt az új életet amit adtál, aminek egyetlen célja van ezen a földön, emberek üdvössége. Áldalak Téged azért, hogy erre rá lehet fizetni erőt, időt, képességet, mindent. Dicsőítelek Uram, hogy az egyetlen foglalkozás, amelyik jól fizet ebben az életben is, és egyszer az örök életben is.

Kérlek könyörülj rajtunk, adj egy kicsi világosságot, csak annyi fényt, hogy meglássuk a szemetet, amit eddig halmoztunk.

Kérlek Úr Jézus, legyen közöttünk egy-kettő, aki ezentúl embereket fog. Köszönöm Uram, hogy hihetjük, van akit erre keresel. Áldalak Úr Jézus, hogy azok hallják most a szódat. Kérlek segíts komolyan dönteni. Áldj meg azzal, hogy rendezett múlttal induljunk el egy új életbe, Neked átadott jövővel, neved dicsőségére. Ámen.

1985. július 7-12

Vissza a lap tetejére>>>

JÉZUS CSODÁI

Honnan vegyünk kenyeret

"Mikor azért felemelte Jézus a szemeit, és látta, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert Ő maga tudta, mit akar cselekedni. Felelt néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset. Monda néki egy, az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala, de mi az ennyinek?

Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fu volt pedig azon a helyen. Leültek azért a férfiak, számszerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképpen a halakból is, amennyit akarnak. Amint pedig beteltek, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen. Összeszedték azért és megtöltöttek tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak az evők után." Jn 6,5-13

Urunk! Úgy szeretnénk hálát adni mindenért, amit már eddig cselekedtél bennünk. Köszönjük amit eddig megismerhettünk Felőled, és bocsáss meg, hogy olyan kevés az. Áldj meg minket azzal, hogy most sokkal jobban megismerhessünk. Köszönjük, hogy minden ezen múlik. Kérünk, nyisd meg a szemünket erre, és áldd meg a mai reggelt, és szólíts meg bennünket. Ámen.

Ahogy ezt az igerészt olvassuk, jó volna, ha gondolnánk az előtte levő részekre. Talán érthető a testvérek számára, ha azt mondom, jó, ha a kép benne marad a keretben. Azért jó, amikor a napi igét olvassuk, a környezetét is elolvasni. Ne vegyük ki a képet a keretből. Jó összefüggésében látni az egészet. Ezt a történetet is szeretnénk benne látni a keretben. Olvastuk, hogy Jézus tanít, beszél az Atyáról, a Fiúról, azután beszél az életről és halálról. Emlékezzünk, mi minden volt, amit előtte tanított és mondott az Úr.

Jézus beszél önmagáról, hiszen nekünk mindig Őreá van szükségünk. Jézus tanít, és tudják a testvérek, minden tanulónál az iskolában jön a vizsga időszak. Jézus ott ül, és jön a sokaság, és Jézus kérdez. A vizsga kérdés így hangzik: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?" Értjük, hogy mennyire összefüggésben van ez a kérdés Jézus gyógyításával, cselekvésével, csodáival?

Filepnek megvan a tétele. A tétel most ez: "honnan"? Látjuk, hogy nehéz helyzetben vannak, puszta hely, óriási tömeg, nincs kenyér, sem lehetőség arra, hogy szerezzenek valamit. Nehéz kérdés! Lehet a testvérek azt mondják, nehezebb a helyzetünk, puszta van, kenyér nincs, és tömeg sincs. Alig lehet összeszedni néhány embert. De jó volna, ha tömeg volna, nem volna kérdésünk. Itt nemcsak ez van, hogy puszta hely, nincs mit enni adni. Ez sem kérdés az Úrnak, csak a Filep kérdését szeretnénk hallani.

Azt hiszem nekünk is vannak ebben a pillanatban nehéz kérdéseink, - talán nem is a szolgálat kérdése, - bár van akinek az dobogtatja a szívét. De vannak családi nehézségek, egyéni problémák, és az a kérdés, honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?

A kérdezett elég gyorsan válaszol, a megoldás az anyagiak. Filep gyorsan számol, ötezer ember volt, nem tudom hogyan osztott-szorzott, hogy ki tudta mondani az összeget. Mi is tudnánk mondani, hogy mennyi pénzre volna szükségünk, hogy mindenre teljen, és minden rendbe jöjjön. Filep is kimondja az összeget: kétszáz dénár.

Filep szerint mi a megoldás? A pénz, az anyagiak. Vajon bennünk is ez van, ezért kellene ennyi, vagy annyi, hogy rendeződjenek dolgaink. A kérdés ez: "honnan"? Benned is sokszor felmerül a kérdés: hogyan oldódik meg ez az egész? Talán a házasság, vagy sok minden más. Szeretném, ha behelyettesítenénk a magunk kérdését. Sokszor az élet, a körülmények, a nehézségek teszik fel a kérdéseket. Az ember próbál valamit tenni, és mindig megoldhatatlan.

A kérdés hangzik, talán mindig élesebben, mélyebbre fúródva, - hát honnan? Hogyan oldódik ez meg a család, a gyülekezet életében? Mindegyikünk tudja, mi a feltett kérdés. Tulajdonképpen Jézus teszi fel a kérdést Filepnek. Filep vizsgázott, a pénztárcájára nézett, a gazdagságra nézett. Nem tudom hova nézel, amikor felhangzik a kérdés. Olyan megdöbbentő nekem még ez a pár szó amit utána mond: "hogy mindenikük kapjon valami keveset." Azzal is megelégszünk már, hogy ehessenek valami keveset. Hogy valahogy tovább bírják. Nagyon sokszor a mienkből nem is telik, csak kevésre, csak húzzuk a dolgot, hogy mindenki kapjon valami keveset.

Egy másik tanítvány is jelentkezik, - nem kapott ugyan vizsga kérdést, de mégis jelentkezik, - majd én megoldom, tudom, hogyan kellene. Nagyon sokszor a mások porblémájába is bele tudunk szólni, hogy így kellene. Andrásnak is van egy megoldása, így mondja el: "Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala, de mi az ennyinek?" Ezt ő is látja. A másik megoldás ami lenni szokott: egy ember, valaki. Azt mondja: van itt egy gyermek, akinek van valamije, akinek több van, mint nekem.

Azonnal szeretném mondani, - csak gyermeknek van! - és oly kevés a gyermek. Annyira okosok vagyunk, és annyira tudunk mindent. Az ember el tudja mondani azt amit tud, de nincs egy gyermek, aki rászorult, aki tudja azt, hogy kevés, - kevés.

Egyszer csak felnéz András erre a gyerekre. De többet ő sem tud mondani, mint hogy "van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere, és két hala, de mi az ennyinek?" Ő is látja, hogy semmi. Kicsi, tehetetlen gyermek van-e köztünk, aki tudja már, hogy amink van az nagy semmi. Olyan sokszor csodálkozom, mikor valaki mondja: mióta megismertem az Urat... Te már megismerted? Annyi év után is olyan keveset ismerek belőle. Talán annyit, mint harmincegynehány évvel ezelőtt. Nagyon kevés, - mi az ennyinek?

Annyira örülök mindig ennek az egy mondatnak, hogy Jézus tudta, mit akar cselekedni. Vigasztal-e ez benneteket, hogy van itt Valaki, aki tudja, mit akar veletek cselekedni. Idejöttünk, azt sem tudjuk, mit akarunk, de Jézus tudja. Olyan jó, hogy fölnézhetünk Jézusra, aki tudja mit akar, miért rendelte ezt a hetet, miért van úgy, hogy itt lehetsz.

A sok vizsga felelet után egyszer csak Jézus is megszólal, és kiad egy parancsot. "Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fu volt pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezren."

Amit az Úr adni, és mondani akar, az mindig áldás. Tudjuk-e, hogy a szolgálatunkban, családunkban, a közösségben ezen múlik minden. Áldás csak az Úrnál van. Mi nagyon sokat erőlködünk, próbálkozunk, fáradunk, látogatunk, annyi munka, - és az eredmény? -

Isten munkájában minden az áldáson múlik, nem a csinálásomon, erőlködésemen, nem az emberi dolgokon, - az áldáson. Ebben a részben nincs benne, de a Lukács 9,16-ban ott van: "a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat." Itt csak az van: "hálákat adván." Ez is áldás, de annyira jó Lukácsnál: "megáldá azokat."

Ha nincs megáldva az erőd, ha nincs megáldva amit mondasz, egyszeruen nem történik semmi. Szeretném mondani, most is vannak olyan helyek, ahol valóban áldással osszák a kenyeret, és megy a tömeg. Mi vagyunk a hibásak, ha nincs áldás. Az Úr szeretné megmondani, miért nincs áldás. Nem az anyagiakon múlik, nem az emberen. Az áldás az engedelmeségen múlik. "Ültessétek le őket." Hányan mondhatták, - ugyan már, minek ez az egész, mit ér ez az öt árpakenyér, - legjobb volna becsukni az ajtót ebben a gyülekezetben, nincs értelme tovább csinálni.

Talán van aki már eljutott ide saját szolgálatában, gyülekezetében, családjában. Hányan hagyták abba az esti igeolvasást, nincs értelme az egésznek, unják a gyerekek.

A legelső amit a tanítványoknak meg kell tanuni, hogy megtegyék, amit Jézus mond. Mi volt a tika, hogy Péter annyi halat fogott, hogy nem tudta kihúzni? Hallotta az Úr szavát, és megtette, amit Jézus mondott. Bolondság volt, - elmondtuk már sokszor, -nappal, mély vízben halászni őrültség. Leültetni embereket, - mikor nincs mit adni nekik? -

Leültetik őket. Uram, hát nem lehetne azután leültetni őket, amikor már itt vannak a kenyér halmok?

A hitből való engedelmesség első komoly feltétele az áldásnak. A hitbeli engedelmesség első része, hogy Jézus tud cselekedni puszta helyen, a legnagyobb nyomorúságban. Vajon most látják-e szemeid Őt? Vagy már régen elvesztetted szemed elől? Tudod, hogy van Valaki, akinek érdemes engedelmeskedni akkor is, ha olyat mond, ami képtelenség? Leülnek számszerint ötezren.

Jó volna szembenézni azzal, egyáltalán várjuk mi az áldást? Vagy már úgy megyünk fel a szószékre, vagy családi szolgálatra, hogy nem várunk semmit? Hány igehirdető már igazán nem vár semmit.

Fogalmazzuk meg most, mit jelent az áldás. Annyit jelent, hogy nagyon kicsi, nagyon semmis dolgok alapján óriási következmények. Öt árpa kenyerük volt, és két haluk, - mi az ennyinek?

Tökéletesen mindegy, hogy mim van. Nem magamra nézek, meg a kis képességeimre, meg arra, hogy milyen vagyok. Jézus felemelte szemeit, és nekünk is fel kell emelnünk a szemünket, hogy Őt lássuk, ne magunkat, ne a másikat, ne a csődjeinket, hanem Őt lássuk, és mindent Tőle várjunk.

Azt mondtam, az áldás feltétele az engedelmesség. Most szeretném azt mondani: az előző engedelmesség is akadályozza az áldást. Vannak Isten áldásának feltételei. Hajlandó vagy-e mindent megtenni az áldásért? Hajlandó vagy-e megvallani, világosságra hozni buneidet? Ézsaiás próféta mondja: Hordjátok el a köveket, készítsd az áldás útját. Az áldás akadálya nagyon sokszor az előző áldás. Valami kicsit adott az Úr, és akkor azzal vagyok eltelve, hogy azért nálunk csak van valami. Mi nagyra vagyunk kis dolgokkal. Úton útfélen beszélünk róla, mondogatjuk magunkat, elzárjuk az áldás útját, meg vagyunk elégedve, mert másutt még ennyi sincs.

Emlékszünk a Bibliából Elizeus prófétára, amikor megy hozzá az özvegyasszony és mondogatja, jönnek a hitelezők, és nincs mit adjak el. Elizeus azt mondja: hozzál üres edényeket, de ne keveset. A megdöbbentő nekem az, amikor kezdi önteni az olajat, és azt parancsolja Elizeus: a megtelt edényt tedd félre.

Olyan sokáig parancs volt ez számomra, - a megtelt szolgálatot, ami már elmúlt, ne emlegesd, ne csodáld magadat, mi hogyan történt. Jön már a következő edény. Olyan sokszor elmondta az Úr minden szolgálat után, - tedd félre. Hát nem tudott volna Elizeus az asszonynak többet önteni, ha az azon csodálkozik, ami megtörtént. Az Úr tovább akarja önteni. Minden áldás előzménye a következőnek. Isten szeretné elkezdeni, de olyan hamar odavagyunk, magunkat nézzük állandóan. Elveszem a szemem az Úrról, és folyton mondom.

Ha adott egy kicsi áldást örülj neki, de jön a több, a sokkal több. Az Úr annyira szeretné, hogy most meglássuk, Ő adni akarja az áldást. Nem úgy van, hogy mostanában nincs. Vajon eszköze lehetsz az áldásnak, - üres maradsz-e? Amikor már nem volt több üres edény, nem folyt az olaj. Üres maradsz-e, igazán alázatos, tiszta, engedelmes eszköz. Olyan megdöbbentő nekem, amit ezek az emberek csinálnak, amikor leültek, Jézus adja a kenyeret a tanítványoknak, viszik tovább, nem kérdezik, hogy tovább mi lesz, - benne vannak a csodában.

Benne élsz a csodákban? Tudod-e elvenni az Úr kezéből, úgy, ahogyan Ő adja, semmit nem kérdezve. Úgy örülök, hogy az Úr ezt a két bukott tanítványt is felhasználja. Nem mondta Filepnek: pénzben számoltál, ebben nem vehetsz részt. Emlékezzünk, hogy Péter prédikációjára háromezer ember megtért, - ez az áldás. Egyetlen szolgálatra árad az áldás. Kicsi, semmi eszközökön, egy bukott tanítványon keresztül is tud cselekedni, aki rövid idővel előtte megtagadta Mesterét. Hadd mondjam: az Úr csak bukott tanítványokon keresztül tud cselekedni, aki már tudja a semmi voltát, aki már valóban Tőle vár mindent.

Az Úr ebben az országban is áldást akar adni. Meg akar tanítani, hogy hogyan. Engedelmesen, Ránézve, Tőle várva mindent, mindig félretéve az előző edényt. Nem nézek utána a kenyérnek, amit az előbb osztottam, hanem mehetek tovább a következőért.

Vajon megáldhatja-e az életünket, szolgálatunkat, azt a kicsi kenyeret, azt a semmi halat, és áradhat-e az Ő szeretete, kegyelme, áldása. Azt olvassuk: "Jézus pedig vette a kenyereket, és hálákat adván adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek, hasonlóképpen a halakból is, amennyit akarnak." Olyan egyszeru, hát mi részük volt benne ezeknek a nyomorult tanítványoknak? Semmi, csak vitték amit kaptak, és egyre több lett.

Azt mondjátok, hogy nincsenek tömegek. Testvérek vannak, csak éppen nincsenek engedemes szolgák, akik kenyeret osztanának, és nem a saját zsebükben kapirgálnák össze a morzsákat. Friss, igazi, Isten kezéből való szeretetet, kegyelmet lehetne osztani.

Azt mondja az Ige: "amennyit akarnak". Mindenki annyit kapott, amennyit akart. Az Úr most is szeretné ezt megtenni velünk. "Amint pedig beteltek," - teljesedjetek be Szentlélekkel, - betelni kellene. Nem úgy, hogy van egy kicsi áldás, eltart egy darabig, aztán minden elfogy.

"Amennyit akartak". Annyit fogsz kapni, amennyire vágyódsz, amennyit kívánsz. "Amint pedig beteltek, monda az ő tanítványinak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszen." Nálunk is van morzsaszedés. Sokszor úgy éreztem, olyan fárasztó ez, hogy sokan előre kigondolják, mit fognak mondani. Hát elment annak már az illata! Egyszer hétközben eldöntöttem: nem lesz több morzsaszedés. A következő reggelen ez volt a napi Ige: összeszedték a megmaradt darabokat. Azt mondtam: ha az Úr mondja, lenni kell morzsaszedésnek. "Hogy semmi el ne vesszen." Az Úr nem akarja, hogy valami is elvesszen. Jó volna a legkisebb morzsát megbecsülni, azt a kis félmondatot, amit az Úr mond, amit megértettem.

Megdöbbentő, hogy sokkal több volt amit összeszedtek, mint az osztott kenyér. Szeretném, ha látnánk a képet a keretben, az Úr cselekszik az életünkben, és most vizsga időszakod van neked is. Isten kérdez, tőled személyesen. Mi lesz a válaszod? Miért nincs körülötted élet, miért nem árad a Szentlélek rajtad át? Jó volna ma odajutni, - mostmár csak az Úrtól várok áldást. Tudom, hogy minden ezen múlik.

Szeretném veletek együtt megkérdezni, - Uram, az életemben min múlik az áldás?

Imádkozzunk! Uram tudom, hogy sokkal gazdagabb áldást készítettél, akartál életemre adni. Bocsáss meg, hogy olyan sokszor megelégszem kicsi dolgokkal, sőt nagyra vagyok vele. Nagyon sokszor akadályozlak abban, hogy sokkal többet adhass. Segíts, hogy egyre kisebbé lehessek, hogy egyre kevesebbet várjak magamtól, emberektől. dolgoktól. Úr Jézus hadd tudjuk nagyra nyítni gyermek szemünket és fölnézni Rád. Hadd tudjunk újra, mint hívő életünk elején csodálkozó gyermekek lenni, akik tudják, honnan kell várni.

Kérlek tisztíts meg mindentől, ami akadály. Az önfejuségemtől, az engedetlenségtől, az igazamtól, amivel önmagamat és másokat akadályozok. Kérlek mutass meg mindent, és vedd el az útból, ami akadályoz abban, hogy rajtunk keresztül áraszthasd csodálatos áldásodat ebbe a világba.

Úgy szeretnénk most egy szívvel mondani, - Uram várjuk az áldást, cselekedd meg nevedért. Köszönjük, hogy tudod, mit akarsz cselekedni. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Én vagyok, ne féljetek!

"Az emberek azért látva jelt, amelyet Jézus tett, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, aki eljövendő volt a világra. Jézus azért, amint észrevette, hogy jönni akarnak és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonult egymaga a hegyre.

Mikor pedig beesteledett ,lementek az ő tanítványai a tengerhez, És beszállva a hajóba, mennek a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment hozzájuk Jézus. És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog. Mikor azért huszonöt, vagy harminc futamatnyira beeveztek,meglátták Jézust, amint jár a tengeren, és a hajóhoz közeledik: és megrémültek. Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek! Be akarták azért venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél volt, amelyre mentek." Jn 6,14-21

Köszönöm Uram, hogy olyan világosan mutatod, hogy egyáltalán nem tudom, hogy ki vagyok. Köszönöm, hogy egyedül Te tudod megvilágosítani és megmutatni. Áldj meg minket Uram, hogy valami kicsit megértsünk abból, amit Te tudsz és látsz bennünk. Kérünk, könyörülj rajtunk, hogy meglássunk. Kérünk, áldd meg ezt a napot úgy, hogy igazi bunlátásra és bunbánatra juthassunk Igéd és Lelked által. Ámen.

Igénk azzal kezdődött, hogy látták a jelt, amit Jézus cselekedett. Jézus csodái mindenekelőtt jelek. Az emberek általában nem jeleket vártak, hanem valami élet megoldást az Ő csodatételeiben. Királlyá akarták tenni, kenyér királlyá, hiszen kenyeret tudott adni. A többi csodáinál is mindig újra és újra látjuk, hogy tulajdonképpen testi az. Hiszen Jézus elmondja majd a holnapi igében: "Nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jól laktatok." Tehát látjuk, hogy mi a különbség aközött, hogy jelt látok, tehát Jézust látom, vagy pedig azt látom, amit ad, tud.

Azt hiszem az emberekkel együtt nekünk is az a bajunk, hogy azt látjuk, amit Jézus adni tud, és nem is Őt látjuk. Mert a jelek a Messiásról tettek bizonyságot. Ők nem magát a Messiást keresték, hanem amit adni, és cselekedni tud. Most is az egész világ, aki Őt keresi, sőt a hívők is azt keresik, amit adni tud: örömöt, békességet, szeretetet, gyógyulást, anyagi és családi segítséget. Amikor kiáltunk hozzá ezekért kiáltunk, - Uram add meg, Uram segíts meg!

Nem tudom reánk is nem ezt kell-e mondania Jézusnak: azért kerestek, mert jeleket láttatok. Nem az Istent keresitek bennem, hanem az ajándékot. Sokszor talán azért nem mozdul Isten keze, hogy egyszer felnézz az arcára, hogy megismerhesd Őt. Nem engem kerestek ti, - mondja Jézus, - a kenyereket keresitek.Az élvezeteket keresitek, az örömöt, a békességet, a jó lakást, - nem engem kerestek.

Jézus meglátta, hogy az emberek látták a jelt, amit tett, és rögtön királlyá akarják tenni, hadd legyen Ő a király, aki mindent meg tud adni, az legyen igazán a mienk, és legyen mindig velünk.

Az Ige azt mondja, Jézus "ismét elvonult egymaga a hegyre." A kenyércsoda előtt Jézus a hegyről jött, az Urral való csendből jött, és odamenekült. Jézus azt mondta, hogy Ő az Atyától jött, és az Atyához megy. Ez történt az Ő születésekor, és halálakor. Mindig onnan jött, és odament.

Nekünk nagyon sokszor az a bajunk, hogy nem onnan jövünk. Ha onnan jövünk, rajtunk van annak a ragyogása, dicsősége, öröme. Jézusnál látszott, hogy Istennél volt. Rajtunk látszik-e, hogy mi honnan jövünk? Honnan hozunk, és honnan kapunk mindent? A másik világból? Vajon odamegyünk vissza? Mindig eszembejut az az egy bélpoklos, aki visszament, és az a kilenc, ami nem ment vissza. Jó volna megtanulni minden áldás után visszamenni, és minden nehéz után is Hozzá menni.

Jó volna most Jézust meglátni ebben a kenyércsoda utáni dolgokban. Sokáig nem értettem, miért kényszerítette Jézus tanítványait, - Máté 14,22-ben olvassuk: "És mindjárt kényszeríté az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba, és menjenek át a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot." Nem hiszem, hogy másképp elmentek volna. A csoda hangulatában, meg légkörében, - ugye tudják a testvérek, ha valahol ébredés van, onnan nem akar az ember elmenni. Jó ottmaradni, és örülni annak, amit az Úr tett.

Egyszer szembenéztem azzal, miért kényszerítette Jézus tanítványait a viharba. Emlékezzünk, ez a rész arról beszél, hogy vizsga időszak van. Ketten már vizsgáztak, most a többi vizsgázik. Mindenkire sor kerül. Most az vizsgázik, aki eddig nem szólt egy szót sem, részt vett a csodában, és úgy gondolta, nem égtünk úgy le, mint Filep és András, milyen jó, hogy nem szóltunk semmit. Jön a következő próba, ahol már nem lehet hallgatni.

Jézusnak kettős oka volt arra, hogy a tanítványokat kényszerítse, hogy menjenek át a túlsó partra. Úgy érzem, az egyik az volt, hogy meg akarta őket menteni attól a nagy kísértéstől, ami az Úrnak minden nagy ajándéka ott van. Minden győzelem, minden csodálatos öröm után ott van az a kísértés, hogy egyszer csak magamat kezdem látni, hogy szerepeltem az előbb. Talán eszükbejut, hogy vittük a kenyeret, hogy csodáltak minket is, nemcsak Jézust. De borzasztó, mikor a tanítványokat csodálják. Bár egyszer eljutnánk oda, - legalább akik az Urat ismerjük, hogy nem csodáljuk a tanítványokat. Hát ez árt nekik. Az Úrból jövő ragyogás egy kicsit körülveszi az övéit is, és a többiek pedig ámulva nézik, - micsoda nagyfiú ez. Hogy tud beszélni, milyen csodálatos volt. És elkezdődik az ember csodálat és imádat. Ebben az országban különösen benne vagyunk ebben. Istennek minden komoly szolgáját tönkretettük csodálatunkkal.

Az Úr azt akarta, hogy ebből a királlyá tevésből, és ebből a nagy lelkesedésből menjenek csak a tanítványok egy kicsit lehülni. Azt hiszem tudjuk, mire való egy motorban a hutővíz. Úgy érzem, az a tengeri jelent volt a hutővíz a tanitványok számára ott azonnal. Egy kis hidegzuhany arra, hogy már túl lelkesek voltak, azt mondták, hogy Jézus király lesz, most leszünk mi mellettte a nem tudom kicsodák. Hiszen a feltámadás után is ez volt az egyetlen kérdésük: Uram mikor állítod helyre nekünk az országot. Mi már melletted valakik szeretnénk lenni, ott melletted, jobb és balkezed felől.

Jézus legkomolyabb tanítványai ilyenekre vágytak, - te is, meg én is. Annyiszor örülünk, ha valami kicsiség rám sugárzik abból, ami Jézusnak járna. Szeretnénk mindig ébredéses hangulatban élni, hogy az emberek hitrejutnának. Sokan még most is az előző ébredést emlegetik, és annak a morzsáiból élnek. Ezek a tanítványok nem beszélhettek ott a hajón arról, - emlékszel milyen csodálatos volt, mikor vittük a kenyeret, és az emberek csodálkoztak, hogyan szaporodik a kenyér, hogy megáldja Isten ezeknek az embereknek a szolgálatát?

Legalább most vigyáznánk, hogy nem tennénk azokkal az emberekkel ilyet, akiket az Úr most használ fel, és most áldd meg, hogy ne ártanánk nekik. Jézus ettől menti meg tanítványait.

Jézus egymaga marad aztán, amikor elbocsátotta a sokaságot. A tanítványok meg sem várhatták, ők kénytelenek voltak előbb elmenni, és hajóba szállni. Jézus egymaga ment fel a hegyre. Ez volt a másik ok, amiért elküldte tanítványait, egymaga szeretett volna lenni. De előbb kimentette őket abból, ami árthatott volna nekik.

Jézusnak újra és újra szüksége volt arra, - és nekünk is szükségünk van, hogy négyszemközt legyünk az Urral. Ha Jézusnak szüksége volt rá, gondoljátok el, mennyivel inkább nekünk! Azt mondja az Ige: "Mikor pedig esteledék, lementek az ő tanítványai a tengerhez." Máté részletesebben elmondja a történetet. Az éjszakát négy részre osztja, az utolsó szakasz a hajnal. Elmúlt három szakasza az éjszakának úgy, hogy Jézus nem volt velük, és egyre nagyobb lett a tenger háborgása, és a szembefújó szél.

Ha innen kilépünk, azonnal belekerülünk a szembefújó szélbe. Érezzük majd, hogy mennyire erősen szembefúj. Olyan dolgokat hallunk majd, ami élesen szemben áll azzal, amiket itt hallottunk. Ebben a világban egy életen keresztül szembefújó szélben kell mennünk. Valaki egyszer azt mondta: csak a döglött halak úsznak az árral, az élők szembe úsznak. Aki életet nyert, örüljön annak, mostmár mindig szembe úszhat az árral.

A szél szembefújt, és egyre nagyobbak voltak a hullámok, és a tanítványok küszködtek. Már sötétség volt, a tenger háborgott, már 25-30 futamatnyira beeveztek, megrémültek, és féltek. Teljesen reménytelenül küszködtek a széllel, habokkal, viharral. Áldás után nagyon sokszor beleenged az Úr a próbaidőbe. Most jön a második vizsgaidőszak, a szembefújó szél, a nehézségek. Most minden kiderül. Ha egy hidat felépítenek, mielőtt átadnák a forgalomnak, teher próbát tartanak. Ha valaki hitrejut, jönnek a próbák. Ezek az emberek átéltek valamit az Úrból, egy nagy áldást kaptak, és most jön a próba. Áldás után mindig várjuk a nehezeket. Vannak áldott bukások. Úgy érzem ez is ez volt, szükségük volt rá a tanítványoknak. A növekvő óembernek, amelyik úgy érezte, hogy én mostmár. Bukok egy óriásit, és felébredek arra, ugyanaz vagyok aki voltam, rajtam a nagy áldás semmit nem változtatott.

Ne várjuk azt, hogy óemberünk megváltozik. Az óember helye a halál, és nem a javulás. Semmit nem fog változni. A Biblia sehol nem ígér javuló óembert. A Biblia sokszor elmondja: válaszd el a jót a hitványtól. Én vagyok a hitvány, akinek alá kell szállni, hogy a jó, az új, az erős növekedhessen. Sokszor úgy gondolom, semmivel nem vagyok jobb, mint hitrejutásom előtt. Sokszor azt kell mondanom, rosszabb vagyok. Miért? Mert élesebben látok. Látod már, hogy nem javul ez meg? Nincs is erre Istennek ígérete, sehol nem mondotta: javuljatok, amíg egészen jók nem lesztek.Az Úr azt mondta, hogy öldököljetek, és nem azt, hogy javítgassátok a régi élet szerint való óembert. Ne reménykedjetek, hogy egyszer majd egészen jó lesz. Ilyen nincs! Csak éppen alább szállhat, kisebb lehet, hogy benned nagyobb lehessen Jézus.

Ezért mondtam, hogy áldott bukások ezek. Azt képzeltem, hogy haragudni már nem is tudok, aztán egyszer csak mérges voltam. Néha annyira szükségünk van a bukásra, mint a mindennapi kenyérre, hogy meglássam, 20-30 évi hívő élet után ez vagyok.

Jön a szél, a tanítványok sikoltoznak, nincs megoldás számukra. Pedig az előbb látták Jézus hatalmát és erejét. Az éjszaka negyedik részében jön Jézus. A mai kérdésünk ez: mitől félsz? Ezek a tanítványok először a hullámoktól, nehézségektől, bajoktól féltek. Nagyon sokszor van, hogy még itt ülünk, és már mondjuk, - mi lesz, ha hazamegyek, mert ugye jönnek a hullámok. A tanítványok egyre jobban félnek, mert nem tudnak megküzdeni a hullámokkal.

Aztán jön Jézus, akkor viszont Tőle félnek. Közeledik hozzájuk, és azt hiszik: kísértet. Jézusnak kell mondani: "Én vagyok, ne féljetek!" Az a kérdésem, te mitől félsz? Nem úgy van-e, ahogy az Ige mondja: "És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen." (János 5,40). Nem akarsz túl közel menni Jézushoz, mert félsz, hogy mi fog kiderülni. Félsz a világosságtól. Az emberek jobban szerették a sötétséget. Lehet, hogy félhomályban élek. Azért hívő vagyok, van ugyan még bennem sötétség, de ezt már ki lehet bírni.

Jézus jön, - én vagyok, - ne féljetek! Ne félj! Azért vagy itt, hogy most meglásd az Ige fényében, amit talán otthon soha nem látnál meg, amit nem mert soha senki megmondani, azt Isten most egy váratlan pillanatban megmondja. Félsz, hogy mi fog kiderülni? Olyan jó ez a másik mondat: "Én vagyok, ne féljetek!" Jézus a világ világossága, Ő az, akinek fényében meg fogsz látni mindent. Ne félj, nem fog ez fájni. Jó volna eljutni oda: ha félek is egy kicsit, de hadd történjen meg.

Hadd szóljak még pár szót Péter külön vizsgájáról. Mert látjátok megint van egy külön jelentkező, akinek nem elég a közös vizsga. Péter azt mondja: Uram hadd menjek hozzád, ezek itt mind gyávák, - de én. Ezek nem hisznek benned úgy, mint én.

A nagy én-nek mindig külön próba, külön bukás, külön út kell. És az Úr megengedi neki. "Ő pedig monda: Jövel!" Ahogy Péter végig megy a próbán, és leveszi szemét az Úrról, már süllyedni kezd, és megint kiderül, - nem vagyok én más,mint a többi. Az Úr azonnal kinyújtja kezét, amikor süllyedni kezd és azt mondja: "Kicsinyhitu!" Péter kapott egy külön osztályzatot. Kicsinyhitu! Aki azt hitted, hogy olyan nagy a hited, most megkapod: kicsinyhitu. Kellett Péternek külön szereplés? Kellett! Lehet neked is kell egy extra külön bukás.

Ahogy Jézus belép a hajóba, - ez az egyetlen megoldás, - eláll a szél, ott vannak azon a helyen ahová menni akartak, a csodánál, ahonnan elindultak.

Vajon belépsz-e most a hajóba? Ki tudsz-e dobni minden félelmet, - Uram itt vagyok, cselekedj velem úgy, ahogyan Neked tetszik, vizsgáztass, tisztíts. Hogy egészen meggyógyulj, hogy megtehessen veled mindent. Hiszen azért vagyunk itt, hogy az az átszögezett véres kéz hadd nyúljon most oda az életünkben, ahova akar.

Jó volna most szembenézni ezzel a történettel, és engedni valóban az Úrnak. Áldás az Ő Szentlelkén át van. Azt mondja az Ige: "Adja az Ő Szentlelkét azoknak, akik engednek néki." Ez az időszak az, amikor engedhetsz Néki. Jó volna ma nagyon világosan elmondani az Úrnak: engedni szeretnék Uram.

Imádkozzunk! Köszönöm Uram a nagy hullámokat. Hadd áldjalak, hogy kivittél a nyílt tengerre. Áldalak hogy voltak és vannak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy nem vagy sehol, hogy hiába kiáltok, nem jössz. Köszönöm az éjszaka három szakát, amikor eljuthattam oda, hogy valóban csak Te.

Könyörülj rajtunk, áldd meg számunkra ezeket a napokat, segíts, ha lehet, hogy most belülről igazán megtörténhessen velünk az, amit cselekedni szeretnél igéden, szavadon keresztül, jelenléteden át. Segíts teljesen kijönni a világosságra.

Kérünk áldj meg minket, hogy cselekedhess velünk, hogy aztán valóban várhassuk az áldást. Kérünk tégy erre minket igéd, és ítéleted által igazán alkalmassá. Fedd fel az akadályokat, és áldj meg minket szent nevedért. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Eledel, amely megmarad

"Másnap a sokaság, amely a tengeren túl állott, látva, hogy nem volt ott más hajó, csak az az egy, amelybe Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el, De jöttek más hajók Tibériásból, közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr: Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak ők is a hajókba, és elmentek Kapernaumba, keresvén Jézust. És megtalálták őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide?

Felelt nékik Jézus és mondta: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből és jóllaktatok. Munkákodjatok ne az eledelért, amely elvész,hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az Embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.

Mondták azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felelt Jézus és mondta nékik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit Ő küldött." János 6,22-29

Uram, úgy hívtál ide minket, mint hamis sáfáraidat. Köszönöm, hogy már kezdjük látni, - nem jól sáfárkodtam. Könyörülj rajtunk, és adj most igazi bunlátást, igazi szabadulást, és igazi átadást. Kérünk, hogy úgy mehessünk el innen, hogy valóban nyerhessünk lelkeket Számodra. Áldd meg számunkra az Igét, neveddel és erőddel végzd el bennünk, amiért idehoztál. Ámen.

Olyan jó ez a szó, hogy "másnap". Tulajdonképpen másnapra sok minden elmúlik. Vannak olyan hatások lelki életünkben, amik másnap már mintha nem is volnának olyan komolyak. Valaki elmondta: arról tudtam meg, hogy ujjászülettem, hogy másnap reggel önkéntelenül a Biblia után nyúltam. Másnap is kereste Jézust. A kenyércsoda után másnap is keresték Jézust. Volt egy emlékük, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálákat adott. Örültem, hogy erre emlékeztek, hogy az Úr megáldotta a kenyereket, és hálákat adott felette. Megmaradt az emlék másnap is.

Amikor az Úr Jézus mennybe ment, és eltünt a tanítványok elől, az utolsó amit láthattak, két áldó kéz volt. Ha ők emlékeztek Jézusra, az áldás juthatott eszükbe, amikor Jézus elment. Ha elmégy az életből mi fog eszedbe jutni, az az áldás, ami rajtad keresztül áradt?

Mivel megvolt ez az emlékük, a sokaság elkezdte keresni Jézust. Az áldást keresték. Mivel a sokaság látta, hogy sem Jézus, sem a tanítványok nincsennek, átmentek a túlsó partra, és ott keresték Jézust. Olyan jó ez a mondat: "keresték Jézust." Te kit keresel? Őt keresed? Akik Őt keresik azok megtalálják.

Jézus rögtön megmondja nekik, ti nem engem kerestek, magatokat keresitek. Ti nem azért kerestek, mert én vagyok, hanem hogy ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Annyira testi emberek vagyunk, hogy sokszor a hívő életben is a testit keressük. Az Úrral is lenni akarok, de jóllakni is szeretnék. Olyat keresek ami kielégít, amire szükségem van. Sokszor mondtam embereknek: vigyázz, már örömvadász vagy. Az örömöt keresed, nem Jézust. Az öröm, a boldogság melléktermék, a cél Isten akarata, a Neki való engedelmesség. Mellékesen vagyok boldog, anélkül, hogy ezután futnék.

Jézus világosan megmondja: nem engem kerestek, ettetek a kenyerekből, jóllaktatok, akár testileg, akár lelkileg. Nektek is most ezt mondja: ti sem engem kerestek, az első örömöt keresitek. Nem is fogjátok megtalálni, mert nélkülem nincs. Amíg el nem jutok oda, hogy Őt keresem, addig nem tudok sem enni, sem jóllakni. Olyan világosan mondja Jézus az asszonynak a kútnál: "Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik." (János 4,13). Jézus rádnéz és ezt mondja, - nem engem keresel, saját örömödet, élvezetedet. Magadat jónak, másnak, tisztábbnak, szentebbnek, csodálatosabbnak, hogy minta ember lehetnél. Nem engem kerestek, - tudom.

Úgy szeretem amikor az asszonyok odaérnek a sírhoz és az angyal azt mondja: "Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek." (Máté 28,5). Mindenki más féljen, - ti ne féljetek! Vajon rólad mit tud, hogy az élvezetedet keresed, önmagadat, vagy tudja azt, hogy te már a megfeszített Jézust keresed?

Jézus tud, lát, ismer. Azt mondja az Ige: "És megtalálván Őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide? Ilyen kérdéseink vannak nekünk is. Úgy megmosolygom sokszor a tanítványokat is, mindig a "mikor"-t teszik előre. Mikor állítod helyre az országot? Mikor jön el a te országod? Az Ő országában nincs már idő.

A tanítványok elmentek, a hajó elment, mikor jöttél ide? Nem ez a kérdés, erre Jézus nem is felel. Most mondja: "Bizony, bizony mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből és jóllaktatok." Aztán jön egy parancs: "Munkálkodjatok ne az eledelért amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre." Munkálkodjatok! Nagyon komolyan mondja Jézus, és félek, hogy sokónknak mondja: ne az eledelért, mert az elvész! Mi az eledel? Szeretném, ha mind a háromfélét meglátnánk világosan. Van amikor a test kívánságáért munkálkodunk, amelyik tényleg az az eledel, amelyik elvész velem együtt. Eszem-iszom, élvezetek. Megfogtak az élvezetek, az étel, ital, szeretem, nem szeretem. Ahogy Mózesnek mondták az emberek a pusztában: adj nekünk húst. Most is gondolunk még az Egyiptomi párhagymákra, amit annyira szerettünk.

Emlékszünk Gedeon történetére, amikor vízhez vezeti az embereket, és csak az a háromszáz mehetett harcba, aki a kezéből ivott. Akik térdre esve mértéktelenül ittak, mehettek vissza helyükre. Tetszett nekem, mikor Studd Károly írta könyvében, hogy sem enni, sem aludni nem tudtak, annyira jöttek az emberek. Ha belekerülnél egy ilyen ébredésbe, azonnal jajgatnál, borzasztó, ma még nem ettem. Isten munkájában edzett, ellenálló, Isten akaratát cselekvő kitartásra van szükség. Azt mondja Pál apostol: "Megsanyargatom testemet, és szolgává teszem." (1Korinthus 9,27). Ha nem sanyargatod meg magad, nem vagy alkalmas Isten országára. Mi sokszor olyanért is munkálkodunk, ami már nem szükséges.

A múltkor valaki nagyon lehordott engem: így élni, ahogyan ti éltek, nem lehet! Élvezet is kell az embernek, hogy képzelitek ti?

Az utóbbi időben nagyon benne vagyunk abban, hogy Isten ezt a magyar népet most vízhez juttatta. Lehet kapni mindent, pénz is van, és a hívő nép is elkezdi vedelni a vizet, az élvezeteket, örömöket. Mostmár nem jó az, ami eddig volt. A hívő nép is belekerült abba, hogy mindent meg kell adni a gyerekeknek, nehogy lemaradjon a világ mögött.

Azt mondja az Ige: "Munkálkodjatok ne az eledelért, amelyik elvész, hanem az eledelért, amelyik megmarad." Modersohn írta, édesanyja mondta neki: nem kell sokat törődni az étellel kisfiam, nagyon rövid a nyelvünk, ízt csak addig érzünk, míg lemegy a gyomorba. Ezért a kis élvezetért, amíg érzem az ízeket, ezért dolgozom, hogy valami extra íz jöjjön a nyelvemre. Jó volna valóban megtanulni, rövid a nyelvem, és rövidek ezek az örömök. És ezért dolgozol, ezért adod oda az erődet.

A szemek kívánsága megint olyan élvezet, amelyik elvész. Itt-ott legeltetem a szemem, ahol nem kellene, de ugye élvezetet okoz. A szép volt a mindenem, mindenben azt kerestem. Életem egy fordulópontján megtaláltam a legszebbet Jézusban. "Szebb, szebb vagy az emberek fiainál." (Énekek Éneke). Sokszor kell azért harcolnom, mert a szemem még most is meglátja a szépet, de olyan jó, hogy mindig felnézhetek a legszebbre.

Valaki azt mondta: minden gyerekemnek megépítettem a házat, egyik szebb, mint a másik. Ezért munkálkodott. Egy váratlan pillanatban visszajön az Úr, felsüt a nap, és akkor egy szemétdomb tetején fogsz ülni. Minden amiért munkálkodtál, semmivé válik. Az Ő világosságában majd meglátod, hogy azért dolgoztál, ami elvész. Vele együtt te is, és a gyerekeid is, akiket beleneveltél ebbe, hogy ők is ezt csinálják. Nagyon kérlek, ne munkálkodjatok ezért.

A harmadik dolog amibe belefektetünk mindent: a dicsőség. Én legyek a nagyobb, a főnök. Csoportvezető vagyok, és ez már valami. Az Ige azt mondja az egyik királyról, hogy lerontotta a bálványokat, de meghagyta a magaslatokat. Lehet nálad is megvannak még a magaslatok, fölnézel valakire, és azt mondod rá: ez nagy ember. Testvér ne munkálkodj ezért, hogy legyél valaki. A hívő életben se akarj valaki lenni. Jó volna kicsi embernek maradni, aki az Isten országáért munkálkodik. Azt mondja az Ige: "Aki pályafutásban tusakodik, mindenben magaturtető." (1Korinthus 9,25). Te melyik pályán futsz? Azon, ahol egymást fúrják, és teszik tönkre az emberek egymást. Olyan jó volna eljutni, - én ott már nem futok. Olyan világosan mondja Jézus: "Nem szolgálhattok Istennek, és a Mammonnak." (Máté 6,24). Veszélyes dolog Isten Igéjének egy "ne" szavát átlépni. Amikor beszél a Mammonról, világosan elmondja: nem szolgálhattok, mert vagy az egyiket gyülölöd, és a másikat szereted. A pénz istenné tesz téged. Magad is eldöntöd, hogy mit csinálsz, mit veszel, hova méssz, nincs szükséged Istenre.

Nem szolgálhatsz két úrnak. Azért mondja az Ige: ne az eledelért amelyik elvész, hanem az eledelért, amelyik megmarad. Nézzük meg, mi az ami megmarad az örök életre. "Amelyet az embernek Fia ád majd néktek; mert Őt az Atya pecsételte el, az Isten." Munkálkodjatok, vagy kérjetek? Mert azt mondja: az embernek Fia ád majd néktek. Ha ad, akkor mit munkálkodjak? Vagy dolgozom, vagy kapom. Vagy ajándék, vagy megdolgozom érte.

Szeretném ezt elhatárolni, mert a hívő ember életében itt van a legnagyobb zürzavar. Örök életet csak kapni lehet, ezért hiába munkálkodsz. Az üdvösséget csak kapni lehet. "Kegyelemből tarttatatok meg hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez." (Efézus 2,8). Ezért hiába munkálkodsz, ingyen lehet kapni. Itt minden kész. Mikor a királyi mennyegzőre hívogatnak, minden kész, kegyelemből, ingyen kapod a fehér ruhát. Ezért Jézus munkálkodott élete, vére odaáldozásával. Ajándékképpen, ingyen van.

Hát akkor mit munkálkodsz? Itt van a nagy tévedés az életünkben. Nagyon sokszor ott munkálkodunk, ahol hinni kellene. A te részed az az üres kéz, amellyel elfogadod. Kegyelemből, hit által, nem tőletek van, - ajándék. Hát akkor mi az, amiért munkálkodni kell? A hitet sem tudom megszerezni. "Velünk egyenlő drága hitet nyertek." (1Péter 1,1). Ezt is csak kapni lehet. Hát akkor miért munkálkodjam? Ez a hívő embernek a nagy tévedése, hogy ott munkálkodik, ahol hinni kellene.

A legtöbb hívő ember a belső fronton vérzik el. Nem kell harcolnod a bunnel. Nehogy elkezd a harcot, ott biztos bukni fogsz, erősebb nálad. Nem kell néktek harcolni, csak lássátok az Úrnak szabadítását. Ne kezdj harcot az Ördöggel, egy mozdulatával megsemmisít. A buntől, az óemberedtől való szabadulás elvégeztetett. Hittel fogadjátok el, hogy meghaltatok a bunnek.

Egyetlen harcról beszél az Ige: harcoljátok meg a hitnek szép harcát. Maradjatok hitben, ezért harcoljatok. Ezt az életed amit testben élsz, az Isten Fiában való hitben éled. A bukás hadüzenet a hitnek. Az Ördög üzen: nem igaz, hogy megszabadultál. Ne félj,csak higgy. Amit Jézus elvégzett, az elvégeztetett.

Akkor hol kell harcolni? Két dolgot tanuljunk meg. Ezt a hitet amit nyertünk, gyakorolni kell. Gyakorlott a testünk, az értelmünk, csak a hitünk nem gyakorlott. Nem használjuk. Neked járni kell a hitben. Engedelmességben kell járnod. Tudod miért? Másokért. Ezért vagyunk a földön. Üdvösségünk elvégeztetett, de egy csomó emberért itt vagyunk a földön, akikért harcolni, imádkozni kell. Isten azt akarja, hogy ne üres kézzel állj majd meg Előtte. Azt akarja, hogy "gazdagon adassék majd az Isten országába való bementel." Hogy vihesd oda azokat, akik rajtad keresztül hallották az evangéliumot. Megszabadultál, munkálkodj azért az eledelért, amelyik megmarad az örök életre. Mi marad meg? Egy pohár víz, amit Jézus nevében adtál. Egy cselekedet, amit a legkisebbel cselekedtél az Ő nevében. Nem veszti el jutalmát.

Munkálkodtál, vagy az Ördög belevitt egy olyan harcba, ahol már nem kellett volna harcolnod, és vereséget szenvedtél, és ezért nem vagy képes másokért harcolni, és az Úrnak szolgálni.

Az emberek azt kérdezték Jézustól: "Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? Felelt Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit Ő elküldött." Testvér higgy! Isten országában ez a valuta, a pénz a hit. Kérdd az Urat, hogy egyre több valutád legyen. Növekedjen, erősödjön a hited. Olyan hited legyen, amelyik már hegyeket hordoz. Azért vagyunk ezen a földön, hogy miközben Ő munkálkodik bennünk, akközben mi is munkálkodjunk.

Engem nagyon sok kísértéstől, buntől mentett meg, hogy hívő életem első percétől kezdve benne álltam a szolgálatban másokért. Biztosan tudtam, ha bunben maradok nem mondhatom az Igét, emberek nem ismerhetik meg Jézust.

Vajon megtelik-e most szíved ezzel az örömmel, hogy nem kell erőlködnöd, vége van a harcnak a buneimmel. El tudod-e hitben fogadni, - minden teljesen elvégeztetett. Elmégy-e majd innen ezzel, - Uram mind a két kezem, mind a két szemem, az egész testem, az egész életem a Tied.

Imádkozzunk! Uram hadd dicsőítsünk most mindenekelőtt a keresztért. Bocsáss meg, hogy úgy meghalványult előttünk. Bocsáss meg, hogy nem jutottunk tovább annál, hogy a kígyó fejére tapostál, és nincs vele dolgunk tovább. Nem láttuk meg, hogy Veled együtt mi is megfeszíttettünk, és nem kell harcolnunk. Kérlek segíts, hogy legyünk végre erősebbek benned. Szeretnénk úgy elmenni innen, mint akik tudják, előttük van a küzdelem másokért, lelkekért, neved dicsőségéért.

Úr Jézus állíts bele abba, amibe most mondtad, hogy munkálkodjunk. Kérlek légy segítségül, hadd hagyjuk abba a hiábavaló munkát az eledelért, amelyik elvész. Könyörülj kérünk rajtunk! Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Az Azyának akarata

"Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk, és higgyjünk néked? Mit muvelsz? A mi atyáink a mannát ették a pusztában; amint az meg van írva: Mennyei kenyeret adott enniök. Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi kenyeret. Mert az az Istennek kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. De mondom néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek. Minden, amit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem. Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz Őbenne,örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon." Jn 6,30-40

Uram adj igazi áttörést a mi hitünknek minden akadályon, akármilyen szívós, akármilyen kemény. Kérünk hogy add felülről hitedet, amelyik mindenen áttör, halálon, bunön, poklon. Kérünk ajándékozz meg minket győzelmes hittel nevedért. Kérünk, hogy végig tudjuk járni győzelmesen az előttünk levő útat. Úgy szeretnénk ha életünkben neved dicsőíttetne. Ámen.

Nem tudom a testvérek nem gondolkoztak-e még azon, hogy Jézusnak a legcsodálatosabb csodái után is az emberek még mindig jelt kívánnak. Végigélték a kenyércsodát, és a végén azt mondják Jézusnak: "Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higgyünk néked? Mit muvelsz?"

Megértettük, a jel és jelek nem elégítenek ki. Akármennyi jelt tenne az életünkben, mások életében, nem elégítenek ki. Újabb jel kellene és újra vágynánk valamire, hogy egészen biztos? - hátha mégsem biztos, - Uram mutass már valamit, ami egészen biztos.

A jelek nem elégítenek ki. De rögtön megmondják az emberek, mire van szükségük. "A mi atyáink a mannát ették a pusztában, amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott enniök." Teljesen érthető, teljesen igaz, mennyei kenyérre van szüksége ennek a világnak, neked is, meg nekem is. Olyan éhes az ember lelke a mennyei kenyérre, mint amilyen szüksége van a testi kenyérre. Ahogy Jézus mondta: "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik." Rögtön meg is mondja Jézus: "Bizony, bizony mondom néktek, nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek a mennyei kenyeret. Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá és életet ád a világnak."

Gondoljunk csak arra, milyen csodálatos előképei vannak az Ószövetségben mindannak a mennyei kenyérnek, amely a mennyből szállot alá. Végiggondoltam, mannaszedéskor napfölkelte előtt kellett kimenni kenyeret szedni.

Nem az a bajod, hogy reggel nem méssz korán oda?! Watchman Nee könyvének van egy fejezete: Kelj fel korán! Mire feljött a nap, elolvadt a manna. Nagyon sokszor mire felkelünk, elolvad a manna. Sok ember mondja: előbb megetetem az állatokat, aztán tartok csendességet. Nem félsz, hogy elolvad a manna?

Mannát napfölkelte előtt kellett szedni. Olyan érdekes ez az egész manna dolog. Senkinek nem volt többje, kevesebbje, amennyi kellett annyi volt. Amennyire szüksége volt, annyi volt. Mindenki más ízt érzett. Ilyen az Ige is, mindenki mást ért belőle. Valaki kérdezte, - nem gondolsz arra, hogy mindenki ugyanazt olvassa? - De mindenkinek mást mond.

Nagyon sokszor ez a baj, hogy nem kelek fel korán reggel. Mindig számolok és kiderül, hogy ez azért még kevés, amit aludtam. Az Úr tudja mire van szükségem, és nem szabad mindig az eszemmel rendezni életem dolgait.

Az író azt írta: kelj fel korán, hajnalban lehet találkozni az Úrral. Ne azért kelj fel, hogy több időd legyen a munkára, hanem hogy találkozz az Úrral. Jézus olyan sokszor kora reggel ment fel a hegyre, hogy találkozzon az Atyával.

Ezt a hasonlatot most végig láthatjuk, azt kapom meg, amire szükségem van, és azt értem meg az igéből, amire szükségem van. Az az Isten kenyere, - mondja az Ige, amely a mennyből száll alá, és életet ád a világnak. Isten kenyere valóban az Ige, amelyik a mennyből száll alá. Csak az Ige, amely Isten szájából származik. Ne gondoljunk arra, hogy minden Igét magunknak vehetünk, ami a Bibliában van. Nem válogathatunk, hogy mire van szükségünk. Csak amit Ő ad, az az Ige, Ő tudja mire van szükségünk. Isten most elénk adja a vezetés feltételeit.

Az első feltétel, hogy valóban éljek az igével. Tudjam azt, hogy számomra mi az üzenet, hogy ne össze-vissza vegyek magamnak igéket. Hány emberrel beszéltek, akinek az egyik döntésre ugyanannyi igéje volt, mint a másikra. Nem kapott, - vett magának igét. Ha nem az Úr szájából származik, rettenetes csalódások fognak érni. Vezetés az, ha tényleg az Úr szájából származik az Ige. Ne én adjam az Úr szájába, mit mondjon. Hány házasság ment ezen tönkre, hogy az Úr szájába adta, hogy mit mondjon most, és előbb-utóbb jön egy olyan Ige, ha az ember keres és vár, de az nem a mennyből szállott alá, és nem az Úrtól való.

Az Ördög is adhat Igéket. Sorozatokat tudnék elmondani, amikor az Ördög szájából származott az Ige. Mikor Jézusnak mondja: Vesd alá magadat, mert meg van írva.

Vigyyázzunk az Igével, az Ige gyógyszertár, és csak a Szentlélek az, aki adhatja. Ha nem Ő adja, akkor méreg. Az Ige Isten szájából, kezéből a legnagyobb áldás. De ha kedved, tetszésed szerint szedegeted, saját magad teszed tönkre. A másik meghatározás is olyan világos. Ha Tőle kérsz Igét, már benne van az élet. A legnagyobb öröm a világon, ha szól Isten. Mérhetetlen boldogság, ha beleszól a dolgaimba, hát élet árad azon keresztül. Belül az új életem azonnal egyet mond vele.

Valahol olvastam: vigyázz, mi nem a jó és gonosz tudásának fájáról ettünk, hanem az életnek fájáról. A bennem levő új élet mindig eligazít, hogy mi az Ő akarata, és ettől mindig erősödök. Erzsébetről van megírva, hogy a magzat elkezdett repesni benne. Bennem az új élet elkezd ujjongani, ha az Ő szájából kapok Igét. Ez olyan boldogság, amit nem cserélnék fel semmivel.

Vigyázz az új életedre, amit Ő adott, erősödik azon keresztül, amit Tőle kapsz? Táplálja azt? Ha az Ő szájából származik rögtön erőt ad, örömmel mégy tovább. De ha belül csend van, ha nem kapsz életet, akkor a halál munkálkodik. Vigyyázzunk, nincs közömbös Ige, - élet, vagy halál. Olyan jó volna mindig világosan megérteni, mi az, amit most nekem mond az Úr. Olyan sokszor mondom az Úrnak, ítélj, csak szólj, csak ne hallgass. Isten Igéje ítél, de meg is vigasztal, megsebez, de be is kötöz. Hallottad-e már egyszer igazán a szájából: Bízzál fiam, megvannak bocsátva a buneid. Vigasztalása, erősítése csodálatos.

Jó volna úgy előtte lenni, hogy mindent adhasson, amire szükségünk van, bátorítást, vezetést. Az Ige megtartja bennem a hitet. Sokan mondják, hiába akarok hinni, nem tudok. Isten majd Igéjén keresztül megteremti, csak engedd, hogy Ő szóljon. Légy csendben előtte, szedd a mannát komolyan, szentül, keresve azt, ami most neked szól. A vezetésnek az első komoly feltétele, hogy tehessen veled az Ige azt, amit akar, és rajta keresztül az Úr. Nagyon sok ember úgy áll az Úr előtt, hogy már programja van az Úr számára. Soha ne mondjuk, Uram várom, hogy erre most mit fogsz mondani. Ő azt mond, amit akar. Jó volna úgy szedni a mannát, és úgy állni előtte, - Uram azt add, amire szükségem van, mindent elfogadok.

Minden reggel hull a manna, - felszeded-e, amire szükséged van?

Azt mondja az Ige: "Az az Istennek kenyere, amely amennyből száll alá, és életet ád a világnak." Ezt a kettőtt kellene világosan látni, - a mennyből szállott alá, vagy én vettem magamnak. Válaszolt bennem az élet? Ott volt-e bennem igazán az öröm? Ezek az emberek felfigyelnek és azt mondják: "Uram mindenkor add nékünkezt a kenyeret!" Ugyanaz, mint mikor a samáriai asszonnyal beszél Jézus és azt mondja: Uram add nékem ezt avizet. hogy meg ne szomjúhozzam, és nem kelljen idejönni.

Mindenkor add nékem ezt a kenyeret, - bár ez az imádság teljes szívből megfogalmazódna bennünk, hogy Uram minden reggel, minden nap add nekünk ezt a kenyeret. Jó volna nyitott, üres kézzel odamenni, mint a koldus: Uram adj kenyeret! Azt a kenyeret, ami a szádból származik, ami élő Ige.

Azután tovább mondja az Ige: "Én vagyok az életnek ama kenyere." Láthatjuk a testi kenyeret, a tapasztalható, ízlelhető kenyeret. Készülünk az úrvacsorára, és olyan jó ez a mondat: Ízleljétek, hogy jóságos az Úr. Láthatod, foghatod, ízlelheted.

Az Ige másik mondanivalója, a vezetéshez ez a másik ami szükséges: "Aki hozzám jön semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha." Hozzá kell menni. Jössz-e kenyérért Jézushoz? "Jöjjetek én hozzám mindnyájan." Mi annyi mindent csinálunk, csak nem megyünk Jézushoz. Menj hozzá ne csak minden nap, hanem minden helyzetben, minden problémával, - Uram Hozzád jöttem, mutasd az útat.

Jöjj hozzám, "Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem." Jézus Krisztus leszállot a mennyből erre a földre, és megmondja, hogy miért. Hogy az Atya akaratát cselekedje. Egyetlen pillanat volt, amikor ez mérhetetlenül nehéz volt, amikor azt mondta a Gecsemánéban: "Atyám, ha lehetséges, ne!" Ha lehetséges ezt ne kelljen. És ennek a végén mondotta: "Mindazáltal a te akaratod legyen meg, ne az enyém."

Jó volna ezt megtanulni az Úrtól. Jézus azért jött, hogy az Atya akaratát cselekedje, még ha az életébe kerül akkor is. Jézus azért jött testben, azért vette fel az emberi testet, hogy kárhoztassa a bunt a testben. Neki emberré kellett lennie, hogy az emberek bunét magára vegye. Jézusnak testben kellett megfizetnie azért, amit mi vétkeztünk. Ő jött, mint embernek Fia, alászállott a mélyre emberi testben, és Isten akaratát cselekszi. "Az pedig az Atyának akarata, aki elküldött engem, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen." Ez az üdvösség útja: látni a Fiút, és hinni benne. Láttad-e Őt? Emlékezz arra a napra, amikor felragyogott neked Krisztus és hittél benne, és örök életet adott.

Olyan jó a másik mondat:" Az pedig az Atyának akarata, hogy amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek." Jézus nemcsak megkeresi, de meg is tartja az elveszettet. Jó volna ebbe kapaszkodni: ez az Isten akarata, hogy senki el ne vesszen. Jézus ezért jött testben, ezért ment a keresztre, ezért szerzett bunbocsánatot és örök életet mindenkinek, aki hisz benne.

De aztán felment az Atyához és azt mondta: "Nem hagylak titeket árvákul, eljövök ti hozzátok." (János 14,18). "Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk." (János 14,24). Ezt mondja a Szentlélekről. Jézus valóban olyan alakban jött, hogy befogadható legyen. Ha Jézus nem egy a Szentlélekkel, akkor hogyan fogadod be Őt? Mert a testi Jézust senki nem fogadhatja be. Hogy akarsz valakit befogadni, aki test szerint járt ezen a földön? Hogyan lakhat a szívedben valaki?

Egy németországi rokonom, aki megismerte az Urat, különös Igét küldött. "Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé." (1Korinthus 15,45). Azt mondtam, én ezt nem tudtam. Jézus lett Szentlélekké, mert Ő az utolsó Ádám. A legkomolyabb Ige volt, ami a rajongás ellen szólt nekem. A rajongás a kettőt szétválasztja. Befogadtad Jézust, most fogadd be a Szentlelket. Hát az által lakik a szívemben, és nem lehet, hogy utána fogadjam be a Szentlelket, mikor Ő csak a Szentlélek által lakhat a szívemben.

Eljövök ti hozzátok, nem hagylak titeket árvákul, veletek maradok, hogy bennetek lakjam mindörökké. A Szentháromság Isten, maga az Isten lett emberré, hogy meghaljon értem, és hogy ugyanaz az Isten Szentlélek formájában lakjon bennem. Nem választhatók szét, egy személy.

Annyira megrázott engem ez a mondat: "azért szállottam le", - testvér nagyon mélyre szállt le Isten, amikor egyetlen tiszta szent testben élt ezen a földön, amikor magára vette az emberi élet korlátait. A mindenütt jelenlevő, és mindent tudó Isten egy kicsi testben, a Jézus testében. De úgy érzem még lejebb szállt, amikor ilyen piszkos istállóba mint az én szívembe és életembe bele alázkodott. Azért szállott ennyire alá, és azért hajlandó benned és bennem lakni, hogy végre komolyan eldöntsd: semmi nem érdekes mostmár a földön, csak hogy az Ő akaratát cselekedjem.

Életem döntő fordulata volt, amikor megértettem ezt az Igét: "Szánjátok oda a ti testeteket." (Róma 12,1). Uram, nem a szívem, nem a lelkem kell? A testem, a kezem, lábam, szájam, szemem. Eddig mindig azt hallottam, add szívedet az Úrnak. Az Ige azt mondja: Adok nékik új szívet. Tehát a régi rossz, kőszív nem kell az Úrnak. A lelkem sem kell. Új lelket adok belétek. Belőled semmi más nem kell testvér, csak a keret, a tested, amibe beköltözhet. Istennek mindene van, - mit adhatsz neki? Csak teste nincs itt a földön, mióta az Úr Jézus mennybe ment, amin keresztül cselekedhetne. Ezért kell magadat egészen odaszánni. Olvasd el a korinthusi levelet, ahol elmondja az Ige, hogy nem egy tag van, hanem egy test.

Van-e neked test tudatod? Tudod-e, hogy beletartozol a Krisztus testbe? Tudod-e, hogy sokkal mélyebben eggyek vagyunk, mint hogy mi azt el tudjuk képzelni. A Krisztus test egy élő szervezet, amibe csak beleszületni lehet, amelyikben csak benne lehet élni, ha élő tag vagy. A Krisztus test egy élő szervezet, nem szervezés. Nem úgy van, hogy összeszervezzük a hívőket, és itt a Krisztus test. A Krisztus test élő szervezet, amibe csak beleszületni lehet, amelyikben csak benne élni lehet, ha élő tag vagy. Minden holt tagot kidob a szervezet, nem maradhat benne. Tagja vagy a Krisztusnak? Az Ige azt mondja: egy lélekkel egy testté kereszteltettünk meg. Gondolkozz ezen. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az Övé. Az nem fogadta be Jézust. Jézust befogadni annyit jelent, odaadom magam lakásra, használatra.

Olyan komolyan mondja Pál: Kérlek titeket az Isten irgalmasságára, mintha azt mondaná: a Golgota keresztjére, - szánjátok oda magatokat. Isten nagyon komolyan kér, - megteszed-e? Amikor Ő megváltott, akkor drága véren megvásárolt. Amit Ő megvett drága véren, add oda neki. Olyan komoly ez az Ige: "Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek." (Máté 22,21). Ha elfogadtad Őt, akkor Övé az életed. Milyen hazugságban élünk sokszor, óh igen, Jézus megvett engem drága áron, de azt csinálok, amit akarok. Nem érezzük, hogy ez becstelen dolog? Vagy mondjam azt, hogy nem vett meg, és akkor a magamé vagyok.

Azt mondja a Biblia: "nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertetek, és nem a magatokéi vagytok?" (1Korinthus 6,19). Tudod ezt? Megvett, beköltözött, és mindent úgy használsz, mintha a tied volna? Hogy mered? Valaki mondta, - tudod soha nem loptam. Ilyet ne mondj, loptál te kicsit is, de a legnagyobbat is, magadat Istentől.

Ma tisztázzuk: elfogadtam, hogy megvett engem Jézus a Sátántól, buntől, akkor most kié vagyok? Mondjuk, hogy az Úré, de úgy használom az életemet, mintha sajátom volna. Testvér, ha az Úré vagy, akkor bármit csinálhat veled, akkor semmire nem mondhatod, hogy ezt nem. Nagyon komoly dolog ez, és ez a vezetés kérdése. "Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai." (Róma 8,14). Akik átadták életüket az Úrnak úgy, hogy csinálhat velük azt, amit akar.

Emlékszem amikor hitre jutottam azonnal átadtam az életemet, azt mondtam: Uram ez az élet nem az enyém, ha akarod utcaseprő leszek, ha akarod Indiába megyek misszionáriusnak, ha akarod visszamegyek tanítani. Teljesen mindegy. Elmondod-e ma az Úrnak, - Uram megvettél, egy kérdésem van, mit akarsz, hogy cselekedjem, hogy ne a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki megváltott.

Isten ma elmondta neked és nekem annak az előfeltételeit, hogy vezethessen és használhasson.

Imádkozzunk! Uram annyiszor fedezek fel magamban akarásokat és nemakarásokat. Nagyon kérlek Úr Jézus, hogy gyökerében fedd fel ezeket.

Kérlek Uram, hogy azt, amit egyszer Neked adtam, azt minden helyzetben, minden körülmények között maradjon a Tied. Hadd áldjalak, hogy a részletekről is beszéltél, nagyon világosan elmondtad, semmire nem mondhatom Neked, hogy nem.

Hadd kérjelek, áldd meg testvéreimet, hogy végre megadják Istennek azt, ami az Istené, amit olyan régen megvettél. Nemcsak a szánkkal, hanem egész életünkkel hadd legyünk mi a Tieid. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Én vagyok az életnek kenyere

"Zúgolódtak azért a zsidók Őellene, hogy azt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállot alá. És mondának; Nem ez-é Jézus, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá? Felelt azért Jézus és monda nékik: : Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem, én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: Ésmindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő. Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, aki az Istentől van, az látta az Atyát.

Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy ki-ki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá;ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért." Jn 6,41-51

Urunk! légy áldott az egész hétért. Hadd köszönjük meg, hogy ide hoztál, és hadd dicsérjünk azért amit mondtál, cselekedtél életünkben. Urunk hadd tudjuk mindig, hogy hálaadással tartozunk. Hadd legyen az ezutáni életünk hálaadás feléd kegyelmedért, szeretetedért. Áldd meg még így a mai napunkat, hogy amire még szükségünk van megkaphassuk. Hadd adjunk előre hálát, hogy meg is fogod adni. Ámen.

Talán ez az egy szó az, ami a mai Igénk fölött álló: "kenyér". Jézus Krisztus az élő kenyér. Megdöbbentő az a mondata az Igének: "Senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az Atya vonja azt." Akkor azt is mondhatnánk, nem tehetek róla, hogy nem megyek, nem vonz az Atya. Nem rajtunk múlik, - Őrajta. Az Atya időnként, alkalmakként vonz minden embert. Vannak vonzási időszakok, amikor belekerülök vonzásába, akkor jöhetek.

Mindig szívdobogtató nekem egy csendeshét elmúlása. Lehet volt olyan közöttünk, most jöhetett volna, és nem akart. Valamit nem akart világosságra hozni, valamiben nem akart engedni. Olyan szomorúan mondta Jézus: "hányszor akartam, - te nem akartad." Senki nem mondhatja, engem nem vonz az Atya. Csak nem mindig, és nem egyformán. Vannak a kegyelemnek időszakai, amikor közelebb kerülök, és belekerülök a vonzásába. Azt hiszem senki nem mondhatja, hogy nem került az Ige vonzásába, csak megint sikerült ellenállni, megkeményedni.

Senki nem jöhet hozzám, - mondja Jézus, csak amikor az Atya vonja. El ne mulasszuk ezt az alkalmat. Lehet ide vonzott Isten ki tudja milyen messziről. Minden nap hangzott Isten Igéje, kiáradt Szentlelkének vonzása. Mindig úgy érzem, a Szentlélek elleni bun egyik formája, amikor ellenállok a vonzásnak. Lehet, hogy csak egy ponton. Elég az embernek egyetlen fában megkapaszkodni, amikor jön a sodrás. Lehet ezt a hetet sikerült megint túlélned. Emlékezzünk Heródesre, aki sok dologban engedett, csak ebben az egyben nem: Nem szabad neked a testvéred feleségével élned! Pedig biztosan világosan tudta, hogy ebben kellene engednie, denem akart.

A hitnek első formája a vágy. Amikor felébred benned a vágy, már történik valami. Már felébred a honvágy az Atya után, Jézus után. Ha benned van ez a vágy, adj hálát, mert az Atya vonz. Az első amit a Szentlélek tesz amikor von, hogy megítél. Szememre hányja dolgaimat. Ha itt engedek, akkor odavon egészen Isten közelébe. Ez a vonzás visz el Jézus közelébe, a kereszthez, a bunbocsánathoz, üdvösséghez.

Amikor engedek a vonzásnak, akkor lesz a vágyból hit. Ismered ezt a boldogságot, amikor már reggel úgy veszem kezembe az Igét, alig várom, hogy szóljon hozzám az Úr. "Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek." (Máté 5,6).

Soha nem tudtam úgy kérni valamit, amit az Ő Lelke vonzásából kértem, hogy meg ne adta volna. A vágy már annyit jelent, hogy Isten cselekszik. Meg akarja adni, és azért ébreszt vágyat. Nagyon kérlek, soha ne állj ellen az Úrnak, mert lehet nem vonz többé vissza. Rettenetes, amikor valaki megöli magában a kezdődő életet.

A vágyból hit lesz, odavon az Igéhez. A hit hallásból van. Megtörténik a fogamzás, és megszületik az új élet. Egyszer azt mondtam, ha nem tudnám, hogy Isten teremtette ezt a világmindenséget, akkor csodálkoznék azon, hogy minden ugyanúgy történik. Minden élet, minden születés magvetéssel kezdődik. A növényi, állati, emberi, a lelki élet. Az Úr Jézus azért hozott példázatokat a teremtettségből. Megláthatom a lelki folyamatokat, ha nézem a természet folyamatait.

A hit hallásból van, a hallás Isten igéje által. Senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az Atya vonzza azt. Később elmondja az Ige: "Valaki azért az Atyától hallott és tanult, én hozzám jő." Tehát mindenen keresztül Jézushoz vonja. Aztán mondja: "Bizony, bizony mondom néktek, aki én bennem hisz, örök élete van." Így keletkezik az élet, az Atya odavon Fiához, Isten Szentlelke kijelenti a váltságot, hittel megragadom, és örök életem van.

Valaha bennetek volt-e a nagy öröm, hogy mit jelent ez a szó, hogy élet? A legszebb szó, amit ismerek. Milyen mély vágy van bennünk az új élet után. Elkezdődnek belül az új élet mozdulásai. Minden élet csoda, mert Istenből van. Az élet első jele az éhség. Figyeljétek meg a kisgyermeket, amint megszületik, már éhes. Számára még a folyékony tej a kenyér. A benne levő élet abban mutatkozik meg, hogy egyre teljesebben éhes. Egy éhes élet kielégíthetetlen. Frissen hitrejutott emberek jönnek, kérdeznek, húzzák ki az emberből a szót. Ez a nagy öröm, ha látom, hogy éhes.

Átélted már ezt a vágyat, amelyik odavitt az Úrhoz, és megmozdult benned az új élet? Benne vagy már abban a boldog éhségben, hogy nem tudsz eleget hallani, eleget enni? Vajon napról-napra éhesebb, szomjasabb, vágyódóbb, keresőbb leszel majd? Boldog éhség! Akik éheznek és szomjúhoznak, azok újra és újra megelégíttetnek.

Az emberek azért éhesek a világra, a szórakozásra, mert lelkileg nincsenek kielégítve. Aki lelkileg éhes, az mindig éhes lesz, aztán teletömi magát szeméttel és eloltja étvágyát. Gondoljunk arra, mennyi szemetet összeeszünk, és már nem kell a kenyér. Úgy örülök ennek az Igének: ""Ímé napok jönnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok-e földre; nem kenyér és víz után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után." (Ámós 8,11). Te éhes vagy a lelki kenyérre? Ma éhesen ébredtél? Az volt az első gondolatod, hogy mit mond az Úr? Aki étvágytalan az beteg, azzal kezdődik, hogy örömtelen, csüggedt, elkeseredett, szomorú, fáradt lesz. Amikor Illés fáradtan fekszik egy fa alatt, az angyal első szava hozzá: Kelj fel és egyél!

Jó lenne minden reggel meghallani az Úr szavát: kelj fel, egyél, mert neked is erőd felett való utad van. "Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy ki-ki egyék belőle és meg ne haljon." Kelj fel, egyél, hogy meg ne halj, és ne légy egyre erőtelenebb, fáradtabb csüggedtebb. Le ne szokj az evésről, Isten szeretetének, békességének befogadásától meg ne szünj.

Útravalóul szeretném adni, hogy eszedbe jusson minden reggel: kelj fel és egyél, és elindul a napod örömmel. Egy mindig újra megújuló, megerősödő életed lesz. "Én vagyok az életnek kenyere." Jézust sokféleképpen be lehet fogadni. Egyik komoly lehetősége az Ige. De mindig mindenen át Őt eheted. Egy ének így mondja: "Megismerni Téged, ez az örök élet." Jézus megismerése annyit jelent: hogy eszem, hogy befogadom, hogy egyre jobban hallom, látom, értem. Nagyon kérlek, Vele foglalkozz. Mi rengeteget foglalkozunk önmagunkkal, eseményekkel. A Biblia azt mondja: Jézus a kenyér, Vele foglalkozz. Őt nézd, Őt haldd, minden érzékszerved felé forduljon. Mindenen keresztül lehet Jézust enni, tapasztalni, látni. A testvéreken keresztül is láthatom, ahogyan munkálkodik bennük. Minden esemény mögött ott van, a nehézségekben is ott van. Sokszor fekete papirban érkeznek ajándékai, de benne van, ha kicsomagolod megtalálod, - Tőle jött. Milyen más lesz az életed, ha minden kicsi dologban felfedezed Őt.

El ne múljon a nap, hogy nem látod Jézust. Ne magadat nézd, hogy milyen ügyes voltam, ne másokon, akiken bosszankodsz. Rengeteg mérget összeeszünk, és csodálkozunk, hogy éhesek vagyunk. Őt egyed, kínálja magát egész napon át. Ott van Ő mindenben. Ha nem látod Őt, hová visz az útad? Ha elveszett szemed elől, akkor merre mégy? Bele ne törődj, ha nem látod Őt. Akkor nem látod a kenyeret, és nem tudsz enni. Jézus az élő kenyér, akit azAtya adott.

Isten lenyújtotta a földre az Ő Egyszülött Fiát, hogy legyen mit enned, legyen mit nézned, és legyen kin keresztül erősödnöd. Egy édesapa mondta kisfiának: ha valamire szükséged van, gyere hozzám bátran és kérjél. Egyszer csak bejön hozzá a gyerek, - jó hogy jöttél, mit akarsz kérni? Nagy csend. Édesapám nem azért jöttem, hogy kérjek, csak engedd meg, hogy itt üljek, és nézhesselek. Mentél-e már így az Úrhoz? Uram most nem azért jöttem, hogy ez kell, az kell, szeretnék előtted lenni, Téged nézni. A lelkednek ez a kenyér, és ez az amit tovább adhatsz.

Testvér kelj fel, egyél, hadd legyen kenyérrel teli a szíved, amit tovább lehet adni, ami erővé, életté lesz. Isten küldte Jézust, láthatóvá lett, az Ige testté lett, itt élt közöttünk, láthatod a mozdulatát, tapintatát, türelmét, szeretetét. Isten gyermekei miért ődöngenek éhesen ebben a világban? Mert a szemétből esznek, tévéből, muvészetből. Pedig ott a kenyér, amit az Atya adott. Soha nem leszel kielégített ember, ha ezt nem fogadod el.

Az előbb azt mondtuk, az Atya adja a kenyeret. Most pedig Jézus mondja: "És az a kenyér, amelyet én adok," - látod a mennyei Atya odaadta a kenyeret, de Jézus törte meg. Az igazi kenyértöörés a Golgotán történt. "Senki nem veszi el az életemet, én magam adom". Nem kényszer, nem erőszak, - szeretet. Én magam adom.

Egyszer végignéztem a szenvedéstörténetet. Az egyetlen cselekvő benne Jézus. Senki nem tud vele semmit csinálni. Ő maga adja magát azoknak, akik a Gecsemánéban megkötözik. Maga adja magát a főpapoknak, maga tartja oda hátát a verőknek, maga fekszik a keresztre.

Amikor most úrvacsorához készülünk, lásd meg azt a szeretetet, amelyik maga adta magát. Jó volna, ha szemed megnyílna ma erre a legnagyobb csodára. Soha többé nem leszel szeretet-éhes, ha egyszer ez a szeretet megelégít. Nincsen senkiben nagyobb szeretet, mintha valaki életét adja barátaiért. Látod a Valakit, aki életét adta a Golgotán?

A kenyértörés ott kezdődik a Gecsemánéban, az Ő imádságában. Ne az én akaratom legyen meg. Gondoljunk az első csepp vérre, amelyik kéz érintése nélkül megjelenik a homlokán, mikor magára veszi a világ bunét. Ott tört meg a kenyér, belülről kifelé. Az Atyaával való közösséget törte meg önként, Ő maga. Jézus tudta, mit jelent bunösen megjelenni Isten színe előtt. Ő tudta, ha magamra veszem a bunt, nincs többé Atyám.

Karácsonykor az Atya adta a Fiút, a Gecsemánéban a Fiú adta az Atyát. Atyám, ha lehetséges, csak ezt ne! - csak Téged ne! Akkor törik a kenyér mikor ezt mondja: a te akaratod legyen meg. Belülről kifelé az Atyával való közösség tört meg, és ettől a pillanattól kezdve az emberek kezébe adatok, nincs védelem, nincs Atya. Attól kezdve mindent lehet vele csinálni. Törik a kenyér. Jönnek a legfájóbb dolgok, az árulás, a tagadás. Mit élhetett át Jézus, hiszen három éven át együtt járt tanítványaival.

Aztán jönnek a verések, az első arculütést ott kapja. Törik a kenyér belülről kifelé. A megbecsülés semmivé lett. Jeruzsálem utcáin megkötözve viszik végig. Mit jelent az emberek megvetése, lenézése. Átélted-e valaha, hogy igazságtalan vádakat mondtak reád sorozatban? Biztos mondtad volna: ez nem igaz!

Törik a kenyér, - a lelki szenvedés. Aztán az a tömeg, amelyikért mindent megtett, gyógyította, szerette, akikért életét adja, ordítja, - feszitsd meg! Látod, hogy törik a kenyér? Legvégén törik a héja, - a test. Sokszor nézzük a korbácsot, a szögeket, és nem gondolunk arra, hogy ez csak a külső réteg. Itt már belül vérzik minden. Mi a külsőt látjuk, mert mi testi emberek vagyunk. Ezt el tudjuk képzelni, az első pofont, az első ütést, egy katonát, aki játszik ezzel az egésszel. Aztán odaadta hátát a verőknek, majd töviskorona, gúny. Ez már a héja ami törik. Nincs már testében semmi épség. Kívül-belül összetöretett azért, hogy ma neked is jusson belőle egy darab. Érted töretett meg! Nincsen senkiben nagyobb szeretet, - elég ez neked? "Elég néked az én kegyelmem!" (2Korinthus 12,9).

Nagyon kérlek, ma ne úgy gyere az úrvacsorához, ahogy jönni szoktál, olyan megszokottan, olyan természetesen, mintha járnak neked. Csoda, hogy odamehetsz, csoda, hogy nem nyílik meg a föld alattad, hálátlan gyermeke alatt.

Így mondja az Igénk: "Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá, ha valaki eszik ebből a kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért."

Megtört kenyér. Kelj fel, és egyél! Életedben talán először éld át: az Ő testét eszem, az Ő vérét iszom. És akkor megtapasztalod: "Elég néked az én kegyelmem."

Imádkozzunk! Uram, olyan súllyal nehezedik rám minden könnyen vett, semmibe vett úrvacsora vételem. Könyörülj rajtunk Uram, hogy ami az Atyának annyiba került, ami Neked Jézus leírhatatlanl, kimondhatatlan kínokba került, - segíts Uram, hogy most megbecsüljük ezt a kenyeret.

Hadd legyen ma nagyon komoly, hogy aki könnyelmuen veszi, az ítéletet eszik és iszik önmagának. Bocsáss meg minden ilyen úrvacsora vételünket, és bocsásd meg az egész életünket. Taníts meg élni Általad, a minden nap adott kegyelem által, és hadd áradjon belőlünk szereteted neved dicsőségére. Ámen.

1986. július 20-26

Vissza a lap tetejére>>>

NŐI HIVATÁSOK

A leány Miriám és Tábitha

"Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. Aki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében; aki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, mimódon kedveskedhessék a férjének. Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképpen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatlanul. De ha valaki szégyennek tartja az ő hajadon leányára, hogy virágzó idejét múlja, és úgy kell történnie, amit akar, azt cselekedje, nem vétkezik; menjenek férjhez. Aki pedig szilárdan áll a szívében, és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött, és azt végezte el szívében, hogy megtartja hajadon leányát, jól cselekszi." 1Kor 7,34-37.

Uram szeretnénk áldani azért, hogy a Te nevedben lehetünk együtt. Köszönjük, hogy ebben a névben szólhatunk Hozzád. Hadd dicsőítsünk azért, hogy adtad nekünk nevedet. Segíts, hogy megismerhessünk igazán. Áldd meg számunkra az Igét, szólíts néven minket. Áldunk azért, hogy egészen ismersz Ámen.

Az Isten minden embert, minden nőt valamire teremtett. Fontos, hogy azzá legyek amivé Isten teremtett. Így mondtam fiataloknak, akiknek "mi lesz belőlünk" problémájuk volt, - a világ olyan, mint egy nagy gépezet, mindennek megvan a helye, a rugónak éppúgy mint a legkisebb csavarnak. Bolondság volna, ha a rugó csavar szeretne lenni, vagy fordítva. Mindegyik külön alkatrész. Komoly baj, ha nem keressük, mire rendelt Isten, hanem saját akaratunkat szeretnénk érvényesíteni. Minden kicsi lány eldönti: férjhez akarok menni. Mindig azt mondtam: nem akarok, pedig akartam, csak biztosítottam magam, hátha mégsem megyek férjhez. Már el is kereszteltem gyermekeimet, berendeztem a lakást.

Minden lánynak van egy álma, de nem biztos, hogy Isten ezt akarja. Ha mégis keresztülviszi, rengeteget szenved. Mennyit szenvedhet egy rugó, ha csavarogni szeretne, és közben rugó. A legtöbb ember azért szenved, mert nincs a helyén. Nem vagyok az ami lenni szeretnék, az sem, amire Isten rendelt. Az a boldogság, amikor betöltöm rendeltetésem és az lehetek amire Isten teremtett. Mindig a boldogságot keressük, és nem gondolunk arra, csak azon a helyen lehetek boldog, ahová Isten állított.

Keresztül visszük vágyainkat, elképzeléseinket, aztán okolunk mindenkit, ha jön a sok nehéz életünkben. Ahelyett, hogy egyedül magunkat hibáztatnánk. Különösen a lányokat szeretném kérni, komolyan keressék, mi Isten akarata életükkel kapcsolatban. Mi hajlamosak vagyunk arra, hogy Istent okoljuk életünk nehézségeiért, holott nem kérdeztük: Uram jó lesz ez az út számomra, amit most mindenáron keresztül akarok vinni? Amit önfejüen vittél véghez, azért ne okold Istent. Nagyon komoly kérdés: Istentől rendelt helyemen vagyok? Akiknek még nem dőlt el életükben, ez legyen a nagyon komoly kérésük: Uram segíts, hogy azzá legyek amivé rendeltél.

Ez a pár igevers azt mondja, hogy különbözik egymástól az asszony és a hajadon. Mintha azt mondaná: különbözik a csavar a rugótól. Egyik sem lehet a másik helyén. Rendeltetésében különbözik. "Aki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot." Olyan jó ez a mondat: "szent legyen mind testében, mind lelkében." Az asszony is szent, a házasság is tiszta, ha az Úr szerint élik. A másik fajta tisztaság: az érintetlenség. Ajándéka Istennek, hogy nem kell ezekkel foglalkoznom.

Nagy előny, amit mond az Ige, hogy aki nem ment férjhez, az Úr dolgaira visel gondot, aki pedig férjhezment a világiakra visel gondot. Ettől a dologtól mentesül a lány. A házassághoz is kegyelmi ajándék kell, de ha nekem egyik adatott, nem kaphatom a másikat. Így mondja az Ige: "Aki pedig szilárdan áll az ő szívében, és a szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a tulajdon akarata fölött.." Akit Isten arra hívott el, annak hatalmat ad a saját akarata, teste, vágyai, kívánságai fölött. Nagyon sokszor a szex kényszerítő szükség, vágyai vannak amelyek erőt vesznek rajta, erre mondja a Biblia: "Jobb házasságban élni, mint égni." De olyan jó a másik mondat: "..szükség nem kényszeríti, hatalma pedig van a saját akarata fölött." A baj az, ha valaki úgy látja, Isten erre hívta el, és mégsincs akarata a saját teste fölött. Csak Isten tudja megadni, hogy hatalmam legyen a saját akaratom és testem fölött. Erre mondja az Ige, hogy "ha szükség nem kényszeríti."

Van más szükség is. Többen elmondták: sokan voltunk otthon és úgy néztek rám, jó volna, ha férjhezmenne már ez a lány. Sok az evő! Ez sem kényszeríthet. Sokszor a szülőkben van kényszerítő szükség, szégyelli, hogy lánya még nem ment férjhez, és kezdi biztatni; benne vagy már a korban, mikor akarsz férjhez menni? Az is kényszerítő szükség, hogy a barátnők már mind férjhez mentek, csak nekem nem akadt senki. Nagyon sokszor pont azokat kényszeríti a szükség, akiket Isten másnak szánt volna. A világ szerint szégyen, és nagyon sokszor a lány is annak tartja, hogy engem úgy néznek, mint aki senkinek nem kellett. Istennél ez dicsőség. Ami emberek előtt szégyen, az Isten előtt magasztos. Az Igéből világosan kitunik: előjog az, hogy valaki az Úrnak kedveskedhet. A 40. vers mondja: "De boldogabb, ha úgy marad az én véleményem szerint, pedig hiszem, hogy bennem is Isten lelke van." Isten máskép nézi a lányokat, nem úgy, mint a világ, hogy megvetnivaló. Isten szerint szent!

Egy leányt külmisszióba hívott el az Úr. Telt múlt az idő, és férjhezment egy katonatiszthez. Aztán jött sírva: teljesen tönkrement az életem. Tudom, hogy Isten nem házasságra rendelt, a gyermekem nem tudtam szoptatni, befelé forduló mellbimbóim voltak. Ami másnak öröm, az nekem csupa szenvedés. Teljesen elrontottam az életem. Vígasztaltam: ha visszatérsz az Úrhoz megáldhat. Igen-igen, de külmisszióba már nem mehetek. - Ez biztos! Amire Isten elhívta, és amiben kiteljesedhetett volna az élete, már nem tehette meg.

Akiknek még nem dőlt el az életük, nagyon komolyan keressék az Urat, nehogy belemenjenek valamibe hiúságból, élvezetvágyból, mert meg kell ismernem, nagyszeru dolog a szexuális élet. A lányok azt hiszik, valami óriási örömöt veszítenek el. Az asszonyok szívesen elveszítenék már. Nagyon vigyázz, az Ördög mindent felkínál, nehogy azzá légy, amivé rendeltettél.

Stanley John írja, az a leány, aki nem házasságra rendeltetett, és az a férfi, akinek nem ez az útja, egy magasabb síkon mindent megkap. A szerelem helyett, ami a házasságban van, az Isten szerelmét. Jézusnak azt a szeretetét, amelyik százszorosan boldogítóbb. Akinek férje az ő Teremtője, sokszorosan megkapja azt a szeretet, amit a házassággal nem kap meg. A gyermek utáni vágy a lelki gyermek utáni vágyban teljesül ki. "Ujjongj te meddő, ki nem szültél..." (Ézsaiás 54,1.) Sokszor nem bírok a lelki gyermekeimmel, annyi velük a gond, képtelenség mindenre gondolni. Rengeteg öröm van bennük, és rengeteg nehéz is. De nem hiányzik semmi más. Ne gondoljátok, hogy a hajadon élete olyan élet, ahol csak magamra kell gondolni. Isten gyermekeinek megvan a szolgálatban az öröme, hogy az Úrtól rendelt helyemen állok.

Ha asszony vagy, kerested az Urat, vagy hiúságból mentél bele a házasságba? Kegyelmi ajándék szerint az Úrtól, vagy a szükség kényszerített? Olyan jó lenne, ha minden ember Istentől rendelt helyén lehetne.

"Aki nem ment férjhez az Úr dolgaira visel gondot." Nem a férjére, nem a gyermekeire, - az Úr dolgaira. A legjobb munkaadó a földön az Úr, a legjobb főnök, Ő az aki százszorosan megfizet mindent. Az Úr nevében adott pohár víz nem veszti el jutalmát. Az Úr dolgaira gondot viselni, a legnagyobb dolog ezen a földön.

Két leányról szeretnék beszélni, aki nem ment féjhez. Mind a kettő az Úr szolgálatában volt, de különböztek egymástól. Az egyiket úgy hívják: Miriám. (2 Mózes 15,20-21.) Miriám jelentése: keseruség, Mára. Ugyanakkor: szeretet. A kettő nagyon sokszor van együtt. Ez a Miriám a nép élére került. Az asszonyra mondja a Biblia, hogy hallgasson a gyülekezetben. A hajadon más elbírálás alá esik. Isten népét hárman vezették, és ezek közül egy nő volt: leány. Miriám Mózesnek és Áronnak testvére.

Mózes Isten gyermeke, aki Jézus egyik legcsodálatosabb előképe volt. Áron a főpap, és Miriám a harmadik, aki általában az éneklést, a dicsőítést vezette, de ott van a döntő dolgokban. Mikeás 6,4 is úgy beszél róla, mint előljáróról. Akit Isten ilyen szolgálatra rendelt, annak megadja a kegyelmi ajándékot. Miriámnak már gyermekkorban megvoltak a kegyelmi ajándékai. 2 Mózes 2-ben neve nincs megírva, csak így mondja az Ige: Mózes nénje. Mózes születésével kapcsolatban látjuk őt először. Mózest szülei elrejtették, volt bátorságuk hozzá. Amikor minden fiúgyermeket megöltek, Őt szülei beteszik egy kosárba, és a folyóba sás közé rejtik. Mózes anyja odaküldte nénjét, figyelje, mi lesz a gyermekkel. Látta amint kihúzták a kosarat, és a gyermek a fáraó leánya kezébe került. Már akkor értelmes volt, rögtön azt kérdezte: szerezzek neked egy szoptatós asszonyt, aki szoptassa a gyermeket? Előhívja anyját, és a fáraó leánya saját anyja kezébe adja Mózest, hogy szoptassa fel neki. Hihetetlen ügyes gyermek, aki hamar és ügyesen intézkedik. Kivételes képességu nő, akit Isten prófétának, szolgájának szánt. Amikor átmentek a Veres tengeren, a vezetőszerep az övé volt. Ő dicsőíti az Urat, vele együtt kezdik az asszonyok a dicsőítést és hálaadást. Végig járja az egész utat Izráellel Mózes és Áron mellett.

Nagyon kell vigyáznia annak, akit legkisebb módon Isten munkájában szolgálatra rendelt. Akinek adottsága, képessége van, vigyázzon, nehogy elbizakodottá, fölényessé legyen. Miriám eljut oda, hogy Mózes ellen beszél. Emberileg igaza van, Mózes a pogányok közül vett feleséget, amit Isten megtiltott. De nem az ő dolga, hogy kritizáljon és fölényes legyen. Áronnal megbeszélik: csak Mózes által szólt az Isten? Hát velünk is szólt, én is vagyok olyan, mint Mózes. Idejuthat egy leány, akit Isten szolgálatra rendelt, és csodálatos úttal áldott meg népének életében?

Mózes az Úr Jézus előképe, Istentől rendelt szabadító, nála akart nagyobb lenni Miriám. Az Ördög az önimádat bunét akarja Isten szolgáinak szívébe lopni. Ezzel rontotta meg Miriámot is, akit Isten felhasználhatott, és akinek annyi áldást adott. A három legnagyobb között volt, és a legmélyebbre bukik. Olvassuk el a 4 Mózes 12,1-15 verseit, ahol beszél Áronnal Mózes ellen. Soha ne felejtsük el, Isten szolgáit gyalázzuk. Azt mondja az Ige: Aki titeket bánt, az Ő szemefényét bántja. Amit veletek cselekedtek, velem cselekedték. Isten nagyon komolyan magára veszi azt, amivel az Övéit bántják.

"Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd volt, minden embernél inkább, akik a föld színén vannak." Mindig örülök, mikor ezt olvasom, tudjátok, Mózes nem így született, heves volt, mikor az egyiptomiak bántották népét, megölte az egyiptomit. Mózes indulatos volt. Mikor jó pár évtizedig járt már az Úrral, azt mondják róla: nem volt hozzá hasonló szelíd ember Izráelben. "Monda azért az Úr: Menjetek ki ti hárman a gyülekezet sátorába...Halljátok meg most az én beszédemet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. Nem így az én szolgámmal, Mózessel, aki az én egész házamban hív. Szemtől-szembe szólok Ővele, nyilvánvaló látásban, nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám, Mózes ellen?" Nagyon kérlek, féljünk szólni az Úr szolgái ellen. Így mondja tovább az Ige: "És felgyulladt az Úr haragja őrájok, és elment."

Amint az Urat megszomorítom, elmegy. Hiába keresem, hiába próbálok imádkozni, - elment. "És a felhő is eltávozott." Ettől félek mindig, ha valamiben engedetlen vagyok, hogy Szentlelke eltávozik erről a helyről, a szolgálatunkból. Ennél rosszabb nem történhet azzal az emberrel, akinek az Úr szolgálatot adott. "A felhő is eltávozott a sátor felől, és Miriám poklos volt, fehér, mint a hó." Miriám a legmélyebbre került, kivetve a társadalomból, Isten népéből. Láthatóan rajta volt a poklosság. Nyíltan kellett a szégyent viselnie. Nagyon vigyázzon mindenki, akinek a legkisebb kegyelmi ajándéka van, mert Isten Szentlelkét megszomorítani hihetetlen súlyos bun. "És rátekintett Áron Miriámra, és ímé poklos volt. Monda azért Áron Mózesnek: Kérlek Uram, ne tulajdonítsd nekünk ezt a bunt, mert bolondul cselekedtünk, és vétkeztünk! Kérlek ne legyen olyan Miriám, mint a holt, amelynek húsa félig megemésztetik, mikor kijő az ő anyjának méhéből. Kiáltott azért Mózes az Úrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!"

Mindig megdöbbentő, hogy ugyanannak, aki ellen szóltak, kell értük imádkozni. Emlékezzünk Jóbra, akiről akkor ment le a csapás, amikor imádkozott barátaiért. Mózesnek is imádkoznia kellett Miriámért, ellene beszélt, amiért Isten poklossággal sújtotta. Mindig az Urat bántjuk szolgáiban. Miriámról nincs többé szó, csak a haláról. Ez a gőgös, elbizakodott ember nem gyógyulhatott meg másképp, minthogy kicsivé, semmivé kellett lennie. A maga dicsőségét kereste, és ezzel aratta a maga gyalázatát, szégyenét. Hogy megtérésre jutott-e, megtért-e, nem tudjuk. Hét napig állt Izráel népe. Mózes imádságára hét napig rekesztessék ki a gyülekezetből Miriám. Addig nem mehetett tovább Izráel népe. A hiúsággal, gőggel, önfejuségünkkel nemcsak magunknak ártunk, Isten népének is. Amilyen áldás lehetett Miriám, olyan átok lett.

Hogy ezalatt a hét nap alatt mi történt vele és benne, erről nem értesít az Ige. Lehet azért, mert nem volt már számára visszaút. Saulnak sem volt már visszaút, hiába mondogatta: vétkeztem. Lehet hogy Miriám valóban összetört, és kicsi, alázatos nővé lett. Ha Isten arra hívott el, hogy olyan szolgálatod legyen, mint Miriámnak, kérjed az Urat, támogasson az alázatosság lelkével.

A másik leány Tábitha. (Ap.Csel. 9,38-42.) Valahol olvastam: az egyetlen nő, akire a Biblia azt mondja: tanítvány. Nőtanítvány! Urától tanult. Megtanulta, hogy szelíd, és alázatos szívu legyen. Ez a tanítvány valóban odaadta egész életét az Úrnak. Nyilván volt amivel szolgálhatott, amit tudott. Kegyelmi ajándéka a kezében volt: varrni tudott. Nem volt nagyképességu, nem állt a nép élén, egy névtelen kicsi tanítvány volt. Azzal, ahogy járt a szegényekhez, özvegyasszonyokhoz, nyomorultakhoz, varrásával, szeretetével kibeszélhetetlen szolgálatot végzett. Mikor meghalt, ott gyülekeztek mindazok, akiknek ruhákat varrt. Egyszeruen nem akarták elengedni még a halálba sem. Ezt a valakit az ő kicsi szolgálata nyomán a szeretet vette körül.

Péter megteszi vele a legnagyobb csodát, hogy feltámasztja. Óriási híre lesz, amit nagy ébredés követ. Sokan hisznek az Úrban. Péter nem is ment el onnan, hirdetnie kellett az Igét. Nem Tábitha hírdeti az Igét, de látván az ő életét, és jócselekedeteit, dicsőíték az Urat. Sok gyümölcsöt termett élete, kicsi és rejtett szolgálata ennek a nőtanítványnak.

Ha leány vagy, ez a két nagy lehetőséged van, - ha az Úr dolgaira viselsz gondot, - lehetsz Miriám, vagy lehetsz Tábitha. Nem te választod ki, mire rendelt az Úr. Ugyanolyan áldás lehetsz a kicsi szolgálatban, és ugyanolyan áldás lehetsz, ha Isten prófétának rendelt és megszentel ebben. Nem kisebb dolog hajadonnak lenni, mint asszonynak. Őszintén megmondom nektek, nagyon hálás vagyok, hogy Isten megszólított, és hogy a szolgálatot adta, amit adott. Biztos vagyok, ha férjhezmegyek, halálosan boldogtalan asszony vagyok, mert nem erre rendelt az én Uram.

Az érettségi találkozón a barátnőm mellett ültem, mikor még iskolába jártunk, nagyon szerelmes volt, és hozzáment ahhoz, akit szeretett. Meglöktem, - boldog vagy? - Dehogy! Ő is kérdezte: és te boldog vagy? - Nagyon.

Persze ez nem azon múlik, melyik szolgálatban vagyok, hanem hogy azon a helyen éljek, ahová Isten rendelt. A lányoknak azt mondom, még azzá lehetsz, akár asszonynak rendelt, akár szolgálatra hívott el az Úr.

Az asszonynak mondom, - még bunbánatra juthatsz, ha a magad feje szerint kerested helyed, és még áldás lehetsz ott, ahová Isten állított.

Imádkozzunk! Uram azért vagyok hálás, hogy nő vagyok. Gyermekkoromban mindig fiú szerettem volna lenni. Hadd köszönjem meg, hogy a legjobbat adtad, a legjobb módon. Segíts most igazán hálásnak lenni, és betölteni rendeltetésemet. Cselekedd meg velünk, hogy egészen odaadjuk magunkat, és arra használhass, amire akarsz. Köszönjük, hogy egy szívvel kérhetjük, és hihetjük, hogy meghallgatsz. Kérünk mutasd meg életünkben azokat a bunöket, amik elvittek tőled. Szabadítsd meg, hogy tiszták lehessünk testünkben, lelkünkben, és szolgálhassunk minden időben, minden helyen Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

A feleség Sára

"Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az Igének, feleségük magaviselete által Ige nélkül is megnyeressenek; Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából, vagy aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. Mert így ékesítették magukat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjöknek. Midőn Sára is engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt; akinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek. A férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint akik örököstársaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak." 1 Péter 3,1-7.

Hadd adjunk hálát Uram halálos szeretetedért. Köszönjük, hogy életedet adtad értünk, hogy számunkra üdvösséget szerezz. Segíts most mindent meglátni, ami akadály lehet közted és köztünk. Hozd világosságra rejtett buneinket, és segíts azoktól megszabadulni. Köszönjük, hogy minden lehetséges Nálad. Kérünk add, hogy magunknak halljuk és értsük az Igét Ámen.

Az Igében Sárát mint feleséget látjuk. Szeretnénk komolyan megvizsgálni, milyen feleség volt Sára. Aztán meglátni az Ige fényében, milyen feleségek vagyunk? A lányok arra gondoljanak: milyen feleség lehetek majd, ha arra hívott el az Úr.

Két dolgot mond az Ige Sáráról: az egyik, hogy engedelmes, a másik pedig, hogy hitt. A Zsidók 11-ben a hithősök között találjuk. "Hit által nyert erőt Sára, az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szült, minthogy hunek tartotta azt, aki az ígéretet tette." (11.v.) Az engedelmesség és a hit adhat igazán értékes életet az embernek. Sáránál ott kezdődik az engedelmesség, amikor az Úrnak is engedelmeskedik, és férjének is, amikor Ábrahám elhívást kap Úr-Kazdimból. Azt mondja az Úr: menj ki arra a földre, amit mutatok néked. Sára semmit nem kapott az Úrtól, de engedelmesen megy Ábrahámmal, mert Isten összekötötte az életüket. Amikor Ábrahámnak engedelmeskedik, az Úrnak engedelmeskedik. Nem volt könnyu Sárának a nagy városból, rokonai közül elindulni idegenbe.

Asszonyok egyik legfontosabb jellemzője a férjnek való engedelmesség. A férfiak ezt nagyon jól tudják. Mindig megkérdezem: maguk asszonyok? - Nem. Akkor miért az asszonyoknak szóló részt olvassák? Van következő vers, ami így kezdődik: Ti férfiak...Ne olvassuk más levelét, nem használ senkinek.

Levelünk így kezdődik: "Az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek." Ha nekem kellemetlen is, ha semmi kedvem nincs hozzá, ha sokkal jobb és kényelmesebb életem van, akkor is. Engedelmes asszony vagy? Nem úgy volt, hogy állandóan két akarat ütközött egymással, mert azt gondoltam, úgy van jól, ahogy én gondolom és akarom?

Az első, amit Sáráról hallunk, elmentek Úr-Kazdimból, és mikor letelepedtek Háránban, még az apjuk is velük volt. Aztán meghal Tháré, és Isten azt mondja: még tovább. Már csak Lót megy velük, de tőle is el kell válni. Az Úron és az ígéreten kívül mindent elvesztett ez a két ember. Az első küldéssel kapcsolatban hangzott az ígéret: nagy néppé teszlek. Világosan elmondja az Úr: Eredj ki a te földedből...nagy nemzetté teszlek...és annyi lesz a te magod, mint a földnek pora, és tebenned áldatnak meg a földnek minden nemzetségei. A messiási ígéret. Sára ezt csak a férjén keresztül hallotta, és mégis hitt, és otthagyott mindent. Ez a két ember nagyon komolyan az Úrban lehetett.

Ti is így vagytok? Szereted annyira a férjed, hogy engedelmeskedel? Sokszor mondom asszonyoknak: ne hidd, hogy asszony létedre leány módra élhetsz. Valakivel a házastársi kapcsolatban való engedelmességről beszélgettünk. Megmutattam az Igét: "A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje." (1 Kor.7,4.) Csodálkozott, hogy ez benne van a Bibliában. Azt mondta: ha én ezt tudom, hogy soha többé nem rendelkezem a saját testemmel, nem megyek férjhez. Életében komoly fordulatot jelentett ez az Ige. Ha Isten mondja, vagy alárendelem magam, vagy az Úrtól is elszakadok.

Ezt a két embert komoly, mély kapcsolat kötötte össze egymással, és az Úrral. A Biblia így beszél erről: a kettős kötél, amikor ketten egyek, férj és feleség, és a hármas kötél, amikor hárman egyek. "A hármas kötél nem hamar szakad el." (Prédikátor 4,l2/b.) Nálatok hármas kötél van?

Sára becsüli férjét, nem kell magyarázni, miért megyünk, jó lesz így? Tulajdonképpen az Urat becsüli Sára, amikor Ábrahám elmondja: az Úr így mutatta nekem. Sárának nincs tovább kérdése, engedelmeskedik. Csodálatos házasság! A tietek is ilyen, ahol az Úr a fő, utána a férfi, és azután az asszony? Ez isteni rend!

Mem vagyunk oka a házasságunkban lévő bajnak? Sára a férjén keresztül hisz, azért van kapcsolatban az Úrral, mert férjének engedelmes. Sára segítőtárs, nem olyan valaki, aki nehezíti férje útját. Részestárs az ígéretben, mert ő is hitte és várta a beteljesedést hit által. Sára engedelmes, ezért megbízhat benne a férje. Tudja, hogy úgy fog cselekedni, ahogy Isten szerint helyes.

Miközben halljuk ezeket a szavakat, jó volna magunkat mérni, és annakörülni, hogy a hívők atyja és Sára közötti kapcsolat első előképe Krisztus és az egyház kapcsolatának. Efézus 5-ben beszél Pál a házasság nagy titkáról, és akkor mondja: "de én a Krisztusról, és az egyházról szólok." (32.)A lányok is engedelmességgel tartoznak az Úrnak, mert az egyház, a Krisztus-test engedelmességgel tartozik a Főnek.

Láttuk Ábrahám és Sára csodálatos indulását Háránból, majd elszakadnak Lóttól, aki "csak" velük ment. De meglátjuk ennek a házasságnak a bukását, mert a földön nincs tökéletes ember. Egy házasságban sok múlik azon, el tudom-e viselni férjem gyengeségét, ahol látom, hogy test szerinti? Sára olyan asszony, aki elviselte a bukásokat. Meggyőződésem: első nagy csalódása az lehetett Sárának, amikor Ábrahám az éhség miatt délfelé kezdett menni, és eljutottak Egyiptomba. Ábrahám bátor ember volt, és most félteni kezdi az életét. Azt mondja Sárának, mondd hogy húgom vagy, nehogy elvegyenek tőlem, és engem megöljenek. Nem Sárát félti, önmagát. Micsoda szerelem, micsoda szeretet, aki nyugodtan vásárra engedi feleségét, csakhogy őt meg ne öljék. Ez Ábrahám?!

Sára rögtön bekerül a fáraó háremébe. Hogy semmi nem történik vele, az csak azért van, mert az Úr meginti a fáraót. Arra gondoltam, Ábrahám nemcsak feleségét teszi kockára, az ígéretet, a gyermeket. Ha a hárembe kapcsolata lesz a fáraóval, hová lesz az ígéret? Semmi nem számít, amikor a saját bőrömről van szó. Ábrahám ilyen volt? El tudjátok képzelni, hogy érezte magát Sára az egyiptomi háremben teljesen kiszolgáltatva, egyetlen védelem csak az Úr. Hogy tudott Sára azután már megbízni férjében, ha ilyenre képes? Egy vádoló szava sincs. Ha volna, az Ige feljegyezné, ahogy övéinek bukását is feljegyzi. A Biblia nem ideális, hanem test és vér emberekről beszél. Nincs ilyen, hogy Ábrahám, hogy voltál erre képes? Hogy tudtad megtenni? Nem tört ketté a házasságuk, nem mondta Sára, amit a legtöbb megcsalt asszony így mond: nem élem túl, elválok! Minden folytatódik, mintha semmi nem történt volna. Ez az asszony meg tud bocsátani, és folytatódik kettőjük között a szeretet kapcsolat.

Ez a komoly bukás mégegyszer megismétlődik Ábrahám életében, amikor az éhség elől Gérárba megy, és azt mondja a királynak: húgom ő. Tulajdonképpen húga is volt, mert egy apának és két anyának a gyermekei. Húga volt, de fél igazságot mond, mert ha akarom így mondom, ha akarom úgy. Nagyon sokszor kapom rajta magam, egyszer így mondok valamit, máskor úgy. Hívőknek így mondom, világiaknak úgy. Ügyesen válogatjuk a szavakat.

Ábrahám nem tört össze és nem tanult az első bukásból? Itt már minden durvább, ha az ember ismétli a bunt, súlyosabbá válik. Itt már a király mondja amikor meginti Ábrahámot: miért tetted ezt velünk? És kidobják az országból. Isten emberét egy világi ember feddi, és Ábrahám nem tudott válaszolni, mert igaz volt. Milyen csalódások érik ezt az asszonyt. A tiétek semmi ehhez képest. Sára mégis feleség, segítőtárs marad. Nem halljuk, hogy valamit is szemére hányt volna Ábrahámnak, a megbízhatatlan férjnek, aki kétszer eladta, odaadta hogy saját életét mentse. Nincs vád, nincs vita, nem hallunk veszekedést Ábrahám sátorában. Gondoljatok arra, a láthatatlan jelenlevő mindent lát és hall.

Sárának is van bukása. Az ígéret neki is szól, úgyanúgy, mint Ábrahámnak. Ez az asszony türelmetlen. Be akar segíteni Istennek, mikor már tíz éve késik az ígéret, hozzáadja szolgálóját, Hágárt Ábrahámhoz. Legyen tőle gyermek! Majd ő hoz egy kis áldozatot. Hitetlen, és türelmetlen!

Ha vannak ígéreteid, hitre és békességes turésre van szükséged, hogy elnyerd az ígéreteket. A hit mellett ott kell lenni a türelemnek, hogy ki tudjam várni Isten idejét. Ha Ő mondta, megteszi, nem kell besegíteni. Sára ügyes asszony, rá tudja beszélni férjét. Ádám hallgatott Évára. Ábrahám Ádám gyermeke, hallgat Sárára. Láttuk a következményét, hogy Ádám az asszonyra hallgatott. Itt is látjuk: megszületik Ismáel. Következménye: rengeteg könny, szenvedés, 13 évig hallgat az Úr. Miután mind a ketten eggyek ebben; Isten nem csinál semmit. Besegítünk: megszületik Izráel népének legnagyobb ellensége. Ismáeltől származnak az arabok. Sára nem láthatta, mit szenved majd Izráel az araboktól.

Sára is bukott, elég mélyen, és elég nagyot. Rossz befolyással volt a segítőtárs a férjre, akit Isten mellé adott. Ádám fájóan mondja Istennek: az asszony, akit mellém adtál, az vett rá.

Az 1 Mózes 18. rész 10 versében Isten megjelenti, hogy egy év múlva fia születik Sárának. 13 év után ez az első szava Istennek hozzájuk. Megjelenik három férfi, Ábrahám fogadja és megvendégeli őket. A kérdés így hangzik: Hol van Sára, a feleséged? Sára bent volt a sátorban, hallja amint az ő nevét mondják ezek az idegen férfiak. Elhangzik Isten üzenete, Ábrahámnak mondják, de Sára is hallja. Mind a kettőnek mondja, de Ábrahámmal beszél Isten. Feleségednek fia lesz! Nem neki mondták, de neki is szólt. Hallania kellett.

Így mondja tovább az Ige: "Ábrahám pedig és Sára, élemedett korú emberek voltak, megszunt Sáránál az asszonyi természet. Nevetett azért Sára ő magában mondván: Vénségemre lenne-é gyönyöruségem? Meg az én uram is öreg! És monda az Úr Ábrahámnak: miért nevetett Sára?"

Sára magában nevetett, és az Úr tudta. A hitetlenség nevetése volt ez. Mondja tovább: "Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annakidején esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. Sára pedig tagadta, mondván: Nem nevettem, mivelhogy fél. De monda az Úr: nem úgy van, mert bizony nevettél." A párbeszéd Ábrahámmal kezdődött. Az Úr előhívhatta volna Sárát is, hiszen ott volt. Az Úr Ábrahámmal beszélt Sáráról úgy, hogy neki is szólt. A Biblia azt mondja: "Az asszony pedig meglássa, hogy félje a férjét." (Efézus 5,33,/b.) A lány egyenes kapcsolatban van az Úrral, az asszony pedig a férjén keresztül. Ha hívő férje van, engedelmeskedjék férjének. Jó volna ezt nagyon komolyan venni.

Azután Sárához szól, a megerősítést ő kapja, amikor nem hisz, és nevet, és az Úr azt mondja: "Bizony nevettél!" Sárával a bunéről beszél Isten!

Jó volna megérteni a hívő házastársak viszonyát. Akinek férje nem hívő, nem lehet feje feleségének. Engedelmességgel tartozik akkor is a feleség, egészen addig, amíg a férj olyat nem kíván, amire már azt mondhatja: "Istennek kell inkább engedni, hogynem embereknek." (Csel 5,29.) Ez már felemás iga. Azért olvastam Péter leveléből az Igét, mert erre is vonatkozik: "Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az Igének, feleségük magaviselete által Ige nélkül is megnyeressenek." Sehol nincs a Bibliában ígéret arra, hogy valaki Ige nélkül is megnyeretik, csak a hívő asszony férjének, mert az élő Igét látja. Mondja is utána: "Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket."

Felemás igában élő asszonytestvérem, férjed szemlélheti-e feddhetetlen életedet? Vagy állandóan feddésre szorulsz? Feddhetetlen annyit jelent: nincs rajta mit feddeni. Vajon megnyeretik-e férjed Ige nélkül, látva a te Isten szerinti engedelmes, feddhetetlen életedet?

Mindenféle hívő asszonyra vonatkozik: ékessége ne legyen külső. Akkor a hajfonogatás volt a divat, most más. Ékességük ne legyen aranynak felrakása, és öltözékek felvevése. A hívő asszony szépsége nem divatból áll. Nem ez az ékessége, hanem a szívnek elrejtett embere. A szépség belül van, nem kívül. Még hitetlen koromban olvastam Márai Sándor könyvéből: a szépség tisztaság, a szó hősies értelmében. Minden egyéb csak kozmetika. Honnan tudja ezt ez az ember? Amikor a belső tisztaság kiragyog az ember szemén, egész lényén keresztül, az a szívnek tisztasága. A hívő asszonyok így ékesítették magukat. Erre mondja az Ige: "A szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt. Mert így ékesítették magokat hajdan a szent asszonyok, akik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjöknek. Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, akinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek."

Sára szép asszony volt, hiszen éppen ezért féltette őt Ábrahám. Mi lesz, ha meglátja a király, vagy Gérár fejedelme, és elveszik tőle. Meg vagyok győződve, hogy Sára szépsége leginkább tisztaságában rejlett. Hogy ilyen idős kora ellenére is szép volt, annyit jelentett: békés életet élt. Harag és gonosz gondolatok nem tették tönkre arcát. Belülről kifelé ragyogott ez az asszony.

Vajon a te szépséged belül van? Mennyit nézed magad feleslegesen tükörben? Mennyi mindent tépkednek ki asszonyok, mennyit színeznek, csak azért, hogy szebbek legyenek. Rózsaszín ruhát vesz föl masnival, hogy fiatalabbnak nézzék. Nem így ékesítették magukat a hajdan asszonyai. A férfiakról azt mondja az Ige: "A férfiak hasonló módon együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek tisztességet tévén." Nem tudom férjed tisztességet tesz-e neked, mint gyöngébb edénynek? Vajon kiérdemelted-e viselkedéseddel, lényeddel, csendes és alázatos lélekkel azt, hogy tiszteljen a társad? Sokszor szeretnénk, ha tisztelnének. Fel vagyunk háborodva, ha valamit nem tesznek meg, holott a gyöngébb edény vagyok. Nyilván azért, mert nem vagy olyan asszony mint Sára, engedelmes, igazi társ, aki megbecsülésre méltó, aki nem hányja szemére férjének gyengeségeit, hanem elhordozza.

Látod ez a társ tisztességet, szeretetet, megbecsülést kapott, mint gyöngébb edény. Körülvették, amit annyira szeretnél sokszor. Nem kapod meg, mert csak egyszer jöjjön haza később, vagy ittasan a férjed, már patáliát csapsz.

Sára nem mondta Ábrahámnak: milyen voltál akkor! Jó volna szembenézni, akár fejem a férjem, akár felemás igában élek, - hogy élek mint asszony?

Két nő van a Zsidók 11-ben, és Jézus nemzetségtáblázatában. Az egyik Sára volt. Nem mondja a nemzetségtáblázat, de a Zsidók 11 említi a hithősök között, és egy másik nőt, Ráhábot, a parázna lányt, aki mikor hitből engedelmeskedett, asszony lett belőle. A nemzetségtáblázat mutatja, ő szülte Boázt, és az ő nemzetségéből született a Megváltó. Ráháb ilyen tisztességben részesült.

Akármilyen sötét a múltad, hit által megtisztulhatsz, és lehetsz Istennek olyan szolgája, akin keresztül sokan megismerik az Urat, a Megváltót. Most csak az a kérdés, akarsz-e bunbocsánatot a múltra, és akarod-e életedet alárendelni az Úrnak, hogy azzá tehessen, akivé Ő szeretne tenni.

Imádkozzunk! Köszönöm Uram, hogy néven szólítasz minket: hajadonok, asszonyok. Kérünk legyen vége annak, hogy mindig visszabeszélünk. Hogy mindig elmondjuk: ilyen férjjel szemben hogy legyek engedelmes? Annyi ideje vitázunk már Veled, amikor fejünkre olvasod önfejuségünket, akaratosságunkat, nemcsak férjünkkel, hanem Veled szemben is. Urunk adj igazi megalázkodást, igazi megtérést. Hadd lehessen életünk igazán ragyogó élet, akin keresztül házastársunk, gyerekeink, és még nagyon sokan körülöttünk megismernek Téged, a szelíd, és alázatos Jézust Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

A háziasszony Márta

"Lett pedig, hogy mikor az úton mentek, hogy Ő bement egy faluba; egy Márta nevu asszony pedig befogadta Őt házába. És ennek volt egy Mária nevezetu testvére, ki is Jézus lábainál leülve, hallgatja az Ő beszédét. Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért monda: Uram nincs-é arra gondod, hogy az én tetvérem magamra hagyott engem a szolgálatban? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog, és Mária a jó részt választotta, mely el nem vétetik tőle." Lk 10,38-42.

Hadd áldjunk Urunk, hogy mindegyikünkhöz egészen közel vagy. Áldunk, hogy Benned élünk, mozgunk. Kérünk, ne mulasszuk el most azt a lehetőséget, hogy lépjünk Feléd, egészen nálad legyünk. Kérünk mutasd meg mindnyájunknak azt a lépést, amit vársz tőlünk. Ámen.

Újra egy asszony képét szeretnénk látni, és abban magunkat, az ügyes háziasszonyt. Maga Jézus is elmondja Mártáról dicséretképpen, szorgalmas, és sokra igyekszik. Márta jó háziasszony: ügyes, tiszta, rendszerető. Jézus otthon érezte magát náluk, nyitva volt előtte a ház. Nagyon nagy dolog, ha valaki befogadja Jézust házába. Egyetlen betu van, aminek nem kellene itt lenni. Mártának háza az "ő" háza. Nagyon rossz mikor minden fölött ott van, az "enyém". Az én házam, az én konyhám, az én butorom. Ha valaki az Úré, akkor már nincs én házam, konyhám, kertem. Az egész Márta-féle szolgálat mögött ott van ez az egy szó: "én".

Márta befogadta Jézust házába, pedig ugyanúgy Mária és Lázár háza is volt. Márta úgy érezte, hogy az övé, mert ő tartja rendben, ő a háziasszony, az ő akarata teljesül, ő dönt dolgokban. Az Úr most azt kérdezi tőled, - a lakásod a tiéd? Oda ne hordja be senki a sarat.

Márta befogadta Jézus házába. Jézus jól érezte magát náluk. Vendégfogadó ház volt, ahol szerették a vendéget. Örülsz a hozzád jövőknek? Vagy arra gondolsz, hogy megint minden rendetlen lesz? Jézus otthon van nálad? Lelkészek mondják; mióta az emberek meggazdagodtak, szebb náluk minden, nagyon kevés helyen kérnek háziistentiszteletet. Szép a szőnyeg, a bútor, félti a háziasszony. De azt is átéltem, a parókiára sem mennek be, mert ott is nagy rend van.

Szereted, ha sokan jönnek hozzád? Házadat félted, vagy az embereket szereted? Házad vendégfogadó ház? Mártáé az volt! Persze most jön 13 ember, Jézus és tanítványai. Örömmel befogadta őket, pedig lehet éppen reggel takarított ki. Egy budapesti asszony mondta mikor sokan jöttek hozzá: tudod nem izgat, ez szent sár, emberek az Urat keresték, azért hozták ide, boldogan takarítottam utánuk. Sokkal rosszabb lenne, ha már nem jönnének az Úrért, és nem volna sár. Ha már az Úré vagy, sem a szőnyeg, sem a butor nem a tied, nem kell féltened a dolgokat.

Márta a tiszta, a vendégszerető háziasszony befogadta házába Jézust. Jézus azt mondotta: aki befogad egyet a legkisebbek közül, engem fogad be. Mindenkivel úgy kellene bánni, mintha Jézus jönne rajtuk keresztül. Jézus jól érezte magát abban a házban. De baj van, Jézus ott csak vendég volt. Gyerekkorunkban így imádkoztuk: "Jöjj Úr Jézus, légy vendégünk." Mikor megértettem Jézus nem vendég, többé nem imádkoztuk. Van, aki vendégnek hívja, időnként ott van Jézus, de elmegy majd. Az a jó, ha Jézus nem vendég, - házigazda, - mi vagyunk vendégek Nála. Ő ad meg mindent. Mindnyájan egy házigazdának vagyunk vendégei, nekünk van megköszönnivalónk.

Amikor kiírtuk "Isten Háza", kérdés volt számunkra, megtehetjük-e? Méltó-e Hozzá, ahogyan csináljuk a dolgokat? Akarata érvényesül itt mindenben? Azért imádkozunk, bárki aki belép ide, azonnal a Házigazdával, Jézussal találkozzon. Harminc éve lesz, hogy itt vagyunk, de előtte húsz évvel már hívők laktak itt. Ezzel az Igével építették: "Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr." (Aggeus 1,8.) Ezt az Igét ismételte Isten mikor idekerültünk. Akik építették egy kicsit más célra adták oda, akkor változtatott Isten gazdát, és minket hívott ide. Mindent úgy építettünk tovább, hogy az Úrnak. Ha elmegyünk, az Úr marad. Itt mindig az Ő munkája folyik, mert erről Ő gondoskodik. Milyen nagy dolog, ha egy házban ilyen élet folyik. A ház átveszi a légkört, és a falak is szent falak lesznek. Mondhatjátok-e: Uram magammal együtt a házamat is szeretném Neked adni.

Jézus jön tanítványaival, a vendégekkel sok dolog van. Elég ha valahova csak 2-3 vendég érkezik, már felborul az egész ház. Aki a saját dicsőségét keresi, mindent rosszul csinál, és sorozatosan bukik. A kérdés: az Úrnak csinálod, vagy magadért? Azt akarod, hogy minden mintaszeru legyen és mondhassák: ez háziasszony!

Betért oda ez a 13 ember, és Márta azonnal kapkod, sürög-forog, ahogy szoktál. És közben sajnálja magát. Szoktad sajnálni magad, és talán mondod is, hogy ebben a házban mindent nekem kell csinálni? Hány asszonynak az a baja férjével, hogy nem segít, magára hagyja. Hazajön, leül, ujságot olvas, nem veszi észre mennyit dolgozom. Márta ügyes volt, gyorsan csinált mindent, közben ott volt benne a feszültség, hogy ez a Mária pedig csak üldögél. Felháborító, hogy erre van ideje! Benned is ott van; mindent csak én? Mártában gyult a felháborodás, az igaza. Ez a legveszedelmesebb! Kevésbé félek a buneimtől, azok megaláznak, az Úrhoz visznek. Az igazam megkeményít, és elválaszt az Úrtól. Magadban morogsz, az elégedetlenség és önsajnálat légkört csinál és légkört ront. Ne csodálkozz, ha férjed nem szeret otthon lenni. Mindig érzi a sértődött, feszült hangulatot. Megint nem tetszik valami, mert nem úgy van, ahogy ő akarja. Sajnos forr belül, és a forró gőz felemeli a fedőt, és kijön.

Rettenetes abban az öngőzben élni, ami Mártát hajtja. Látjuk hogy nála is kijön a fölös gőz, de a légköre addig is megvolt. Márta ingerült, mert nem veszik észre. Ez a mi bajunk is! Az otthoniak megszokták, minden természetes, minden készen van. Engem pedig nem vesznek észre. Ez a rettenetes ebben a jó háziasszonyban, ebben az énközpontú életben, hogy egyszer tényleg kijön a gőz; van egy testvérem, neki is csinálni kellene. Van férjem, nagylányom, csinálják ők is. Nyugodtan tanul, soha meg nem kérdezi; segítsek valamit? Valaki azt mondta: ebben a házban nyugodtan meg lehet szakadni, senki nem veszi észre. Voltál-e már úgy: senkinek nem szólok, csinálom némán, én vagyok az áldozat. Milyen rettenetes ilyen gondolatokkal élni. Volt mikor odajutottam, este megsirattam magam, potyogtak a könnyeim önmagam fölött. Később megtanított az Úr, - sajnálod magad? Akkor itt baj van!

Jó volna ha megállnál az önsajnálatban. Azt mondja a Biblia: "A világ szerint való szomorúság halált szerez." ( 2 Kor 7,10/b.) Sok öngyilkosságnak ez az oka, annyira sajnálja magát az ember, hogy odajut; legjobb volna meghalni. Talán nem vetted még a mérget, vagy kötelet kezedbe, de a gondolat ott volt benned.

Szegény Márta! Itt a döntő pillanat, nem bírja tovább, kijön a száján. Márta előáll! Ránk is jellemző ez a mondat. Azt mondja az Ige: "Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban. Előállván azért, monda: Uram nincs-é arra gondod, hogy az testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak?" Márta rendre utasítja Jézust: nincs-é arra gondod? Hányszor utasítottad rendre Istent: Uram nem látod, hagyod, hogy belepusztuljak ebbe az egészbe?

Eszembejutott Péter. Tulajdonképpen Márta egy Péter-szeru asszony. Péter félrehívta és megdorgálta Jézust: nem eshetik ez meg teveled! Márta ugyanezt csinálta, Uram nincs-é erre gondod? Jó, hogy a többiek nem veszik észre, - de már Te sem veszed észre? Nem érdekes, hogy megszakadok, hogy össze fogok esni, és egyszer végem lesz? Márta azt is megmondja, a másiknak mit kellene csinálnia. Sok hívő ember imádságban diktál Istennek. Te is adsz tanácsot Istennek?

Jézusban nincs felháborodás. "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívu vagyok." (Máté 11,29.) Jézus válasza tele van szeretettel. Első szava a dicséret. Lehet egy ilyen önsajnálkozó, énközpontú embert dicsérni? Márta, Márta. Mindig mosolygok, ha az ember kétszer mond egy nevet. Nem biztos, hogy dicséret jön utána, ha annak hangzik is. "Szorgalmas vagy és sokra igyekszel". A dicséret tulajdonképpen megrovás. Figyeljétek meg, az Úr nem úgy beszél, mint mi, mindig meglátja a jót, nemcsak a hibát.

Figyeljük meg a Jelenések könyvében a gyülekezeteknek írott levél mindig dicsérettel kezdődik. Az efézusiaknak, így ír: "És terhet viseltél, és béketurő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el." (Jelenések 2,3.) Aztán mondja: "De!" Itt is van egy de. "Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog." Jó volna egyszer meghallgatni, mit mond neked az Úr a "de" szó után?!

Egyszer erről a "de" szóról beszéltem egész héten. "Naámán... vitéz hős volt, de bélpoklos." (2 Kir 5,1.) "De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad." (Jelenések 2,6.) Mártánál is azt mondja Jézus: de elvesztetted a jó részt. Ez az egy "de" szó áthúz minden dicséretet.

Lehet úgy vagy, minden rám marad. Egy a szükséges, a dolog. Az az egy szükséges dolog, amit Mária választott: Jézus, Ő maga. Mária Őt hallgatta. Jézus ott volt a házban, de Márta nem vette észre, ő csak magát látta.

Egy a szükséges: az Úrral való kapcsolatod, Ő maga, hogy Őt lásd meg mindenben, és mondhasd: ez megint az Úr volt. Minden napom elveszett, ha nem látom Őt. Egy a szükséges dolog: hogy megismerjék Jézust.

Mária ott ül Jézus lábainál, megtalálta helyét. Márta nem volt Jézus lábainál. Egy magasságban volt Vele, sőt magasabban volt, mert kritizált is. Eljutottál-e valaha Jézus lábaihoz, amikor semmivé lettél, és Ő lett Valaki, a Nagy, a Csodálatos. Mária a jó részt választotta. Látod Márta, nem a világi, nem az anyagiak a fontosak, nem a munka a dolgod. Azt mondja az Ige: "Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek." (Máté 6,33.) A többi ráadásul adatik. Ha tudnád mennyire így van. Mielőtt talán fáradsz és erőlködsz, mellesleg megadatik.

Családomat megkérdeztem: miért tértetek meg? Azt felelték: mert láttuk milyen boldog vagy, és mi is azok akartunk lenni. "Akik Őreá néznek, azok felvidulnak." (Zsoltár 34,6.) Az öröm titka: Jézust nézd. Ha magamat nézem, tönkremegyek. Nézd Jézust, és akkor a családod is meglátja Őt. Egy a szükséges dolog, ne erőlködj tovább, kerülj a lábaihoz, onnan csodáld, és hallgasd Őt, és akkor a jó részt választottad, mely el nem vétetik tőled. Nem elvétetik, hanem adatik hozzá, és megszaporíttatik.

Jó volna, ha most megtalálnád az igazi helyedet, ahol Jézus csinál mindent. Sokszor azzal a gondolattal keltem föl: lehetetlen elkészulni mindennel. Olyan jó meglátni: nem nekem kell csinálni, majd az Úr. Valaki mondta, nem ér rá reggel csendességet tartani, annyi a munkája. Azt mondtam: olyan vagy, mint az az ember, akinek furészgépe van, és kézzel furészel, nem ér rá bekapcsolni az áramot. Azt mondtam akkor este: Uram minden kész, és még fáradt sem vagyok. "Mindenre van erőm a Krisztusban." (Filippi 4,13.) Mintha azt mondanám: mindnere van erőm az erőforrásban, csak kapcsolatban kell lennem Vele.

Jó részt választani annyit jelent, kapcsolatban lenni Vele, ülni a lábainál, miközben a dolgom végzem. Miközben végzem a dolgom, legyek ott a lábainál. Márta vagy, vagy Mária? Mártával még egyszer találkozunk Lázár halálánál. Megy Jézus elé, szemrehányás van benne: "ha itt lettél volna!" Amikor Jézus megteszi a csodát, akkor is beleszól: nem lehet elvenni a követ, szaga van! Márta mindig mindent jobban tud, és van mondanivalója.

Jézus ezen a szomorú alkalmon, Lázár sírjánál talákozik még Mártával. Mindkét testvér ugyanazt mondja: "ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem." A nagy különbség, hogy Mária megint odaesik a lábaihoz. Márta megint fölülről mondja a dolgokat. A szöveg ugyanaz, - de a szív egészen más. Lehet imádkozol, de vajon milyen szívvel?

Amikor Lázár kijött a sírból, sokan látták a csodát, sokan hittek a zsidók közül, akik Máriához jöttek. Ha azt szeretnéd, hogy Isten megvilágosítson, és áldás ragyoghasson rajtad keresztül, az emberek az Urat találják meg körülötted, akkor számodra egy a szükséges dolog: a Vele való kapcsolat.

Eljutottál-e már Jézus lábaihoz? Hiába hallgatod az Igét, ha nem jutsz el oda. Ha majd a kemény, büszke, önhitt szíved összetörik úgy, hogy teljesen megsemmisülve odajutsz Jézus lábaihoz, akkor jönnek majd Jézushoz sokan rajtad keresztül.

Imádkozzunk! Tudod Uram, hogy test szerint pontosan olyan ember vagyok, mint Márta. Mindig valamit csinálni kell, dolgozni kell, még a lelki munkában is. Uram olyan sokszor elmulasztom azt az időt, amikor ott lehetnék lábaidnál, hogy jobban megismerhetnélek Bocsásd meg, hogy Nálad is magamat keresem, a tisztábbat, a jobbat, a megszenteltebbet, az igazabbat. Kélek segíts, könyörülj rajtunk, hogy Téged keressünk. Áldalak, hogy az asszonyoknak is azt mondták az angyalok: ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Azt is tudod most, mit keresünk itt. Hadd legyenek itt olyanok, akik már Téged keresnek. Olyan jó volna, ha áradhatna rajtunk keresztül a szereteted, a lényed Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Az anya Rebeka

"Izsák pedig negyven esztendős volt, mikor feleségül vette Rebekát a Sziriából való Bethuélnek leányát, Mesopotámiából, a Sziriából való Lábánnak húgát. És könyörgött Izsák az ő feleségéért, mivelhogy magtalan volt, és az Úr meghallgatta őt: és teherbe esett Rebeka, az ő felesége. Tusakodnak pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: ha így van, miért vagyok én így? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat. És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. És beteltek az ő szülésének napjai és ímé kettősök voltak az ő méhében. És kijött az első, és vereses volt, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaunak. Azután kijött az ő atyjafia, kezével Ézsau sarkába fogódzva; azért nevezték nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős volt, mikor ezek születtek. És felnevelkedtek a gyermekek, és Ézsau vadászathoz értő mezei ember volt, Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó. Szereti azért Izsák Ézsaut, mert szájaíze szerint való a vad; Rebeka pedig szereti Jákóbot." 1 Mózes 25,20-28.

Nagyon köszönjük Uram, hogy meg fogod mutatni azt az egy lépést. Ha színed előtt kell megtenni csendben, kérünk vigyél oda minket. Köszönjük, hogy tudod, mi az amit tőlünk vársz. Ha otthon kell megtenni bocsánatkérésben, segíts engedelmeskedni. Hadd bízzuk Rád magunkat egészen, és csak Neked engedjünk Ámen.

A nőnek most tulajdonképpeni hívatását látjuk: anya. Meglátjuk, milyen az Isten szerint való anya. Rebeka házassága Isten szerint való volt. A történetet ismerjük, hogyan ment el Eliézer menyasszonyt keresni Izsák számára, hogyan találta meg, milyen engedelmesen mondott igent Rebeka, és ment el idegen földre, hogy felesége legyen Izsáknak. Rebeka húsz éves lehetett, férje negyven, és azt olvassuk: hatvan éves volt Izsák, mikor a gyermekek születtek.

Egy házasságot látunk, ami az Úr szerint kezdődött, és valami elromlott. A gyerekek akkor kerülnek nehéz helyzetbe, amikor a férj és feleség viszonya nem Isten szerint való. Néhány jel arra mutat, valami nincs itt teljesen rendben. Izsák imádkozik Rebekáért, hogy gyermeke legyen. Kicsit már furcsa; nem együtt kérték? A következő mondat még különösebb: teherbe esik Rebeka, és érzi a belső tusakodást méhében. Ikrei lesznek, és azt kérdezi Rebeka: "Ha így van, miért vagyok én így? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat." Miért nem Izsák ment el? Vagy miért nem mentek ketten? Itt már egy kicsit elszakad Rebeka Izsáktól. Komoly kérdés: szerette Rebeka Izsákot? Asszony testvéreknek szeretném a kérdést feltenni: szereted a társadat? Az Úr adta a társadat? Rebeka életében ez teljesen világos, és mégis előfordulhat, hogy meghidegül a szeretet, és az asszony önállósítja magát? Úgy megy el kérdezősködni, hogy nem beszélte meg nyomoruságát férjével? Nem közös probléma volt ez? Mintha Rebeka elkülönítette volna magát.

Különbség van az asszony, és a leány között. A leány egymaga keresi az Urat, és olyan a kapcsolata Vele, hogy neki jelent meg dolgokat. Az asszonynak feje a férje, ha hozzámentem vállalnom kell, hogy ő a fő. Láttuk Ábrahám és Sára házasságát, mind a kettő bukott, de ez nem választotta szét őket egymástól. Sára meg tudott bocsátani, és Ábrahám is. Ekörül a házasság körül nincs minden rendben. Rebeka külön kezd kérdezősködni. Az ígéretet neki mondja el az Úr a prófétán keresztül. Nem tudom nem lett volna-e más, ha Izsák az Úr szájából hallja, és nem feleségén keresztül. Nagyon sok házasság akkor romlik el, mikor az asszony oktatni kezdi férjét. Vagy amikor csalódik férjében, odajut: majd én egyedül csinálok mindent, egyedül nevelem a gyerekeket. Úgy látszik, mintha Izsák nem tudta volna elfogadni, mintha nem emlékezne rá, mit is mondott az Úr. Persze nem neki mondta, Rebekának. Rebekán keresztül jut el hozzá az ígéret.

Elérkezik az idő, megszületnek a gyermekek, Izsák szereti Ézsaut, Rebeka pedig Jákóbot. Hányszor halljuk, mikor a férj mondja feleségének: a te lányod, vagy amikor a feleség mondja: a te fiad. Annyit jelent: nem az enyém. Szétválnak már akkor, amikor még a gyerekek kicsik. Izsák testi emberré lett, az idős Izsák szereti a hasát. Hány asszonynak van olyan férje, hogy csak a hasát szereti, az italt, vagy a szexet, és nagyon sokszor ezért van a megvetés. Lehet Rebekában is megszületett a gondolat: ennek az embernek engedjek én? Sára nem vetette meg Ábrahámot. Társ maradt, segítőtárs! Rebeka megszunik segítőtárs lenni. Sokszor az az érzése az embernek, már nem szeretik úgy egymást. Amikor Eliézer hozta Rebekát, Izsák az anyja sátrába vitte be, és szerette Izsák Rebekát. Most pedig a vadat szereti. A szájíze szerint való ételt. Lehet hogy Rebeka megveti, lenézi az idős férjet. Talán csak a hibáját látja már, amit nem lehet elviselni, mindig csak ez van, hogy mit eszünk?

Gondolj most a házastársadra. Isten kérdez, - szereted a társadat? Az volna Isten szerinti, hogy akármilyen, akkor is szeresd. Nem arról van szó; ha rendes, ha jó, ha megcsinál mindent. Az ember sokszor önmagát szereti a gyermekben. Olyan mint én voltam. Izsák önmagát szereti Ézsauban, és Rebeka Jákóbban. Értitek mit jelenthetett ez a gyerekek között? Ők ezt világosan látják, és tudják, ki van a pártomon. Egy családban elkezdődik a háború, a gyerekek között már odáig fajul a dolog, Ézsau meg akarja ölni Jákóbot. Ennek a szülők az okai! Ha a házastársak között megromlik a szeretet, elromlik minden. Ez a család már nem olyan, mint az Ábrahámé, ez már nem meleg otthon. A gyerek olyan mint egy gyenge növény, napfény kell neki, szeretet, melegség, öröm, békesség. Jaj ha keménység, veszekedés, versengés van. Ha vigyáz is az apa, vagy anya, egy véletlenül elszólt mondatból minden kiderül.

Gondolj arra, a kedvencnek is ártasz, és nemcsak Ézsau megy tönkre, Jákób is. Pedig az anya szeretete teljesen felé fordul. Aki átélte gyermekkorában, hogy a másikat szerették, tudja milyen ez a szenvedés. Elkezdődik az irígység, féltékenység, amikor mindenért én vagyok a hibás, vagy mindent a másik kap meg. Ugyanezt érzik a gyeremekeid is otthon. Gyermekeid hogyan nevekednek fel, mit látnak, mit hallanak otthon? Nálatok is mindig puskaporos a levegő?

Egy fiú mondta el, az édesapám szegény családból származó valaki volt, az anyám úrilány, és mindig megvetette az apámat, lenéző, megvető mondatok hangzottak el, - mit hoztál ide? Mi gyerekek az apám pártján voltunk. Rettenetes volna, ha nálatok is valami ilyen alakulna ki: egyik hozzám húz, másik az apjához. Itt ez a helyzet: "Szereti azért Izsák Ézsaut, Rebeka pedig szereti Jákóbot." Tulajdonképpen nem egymásért, hanem egymás ellen vannak. A Példabeszédek könyve leírja a derék asszony dicséretét. Egy mondat van benne: "Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy. Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban." (Péld.31,10-11.) Derék asszony vagy, aki jóval illeti férjét? Jó szóval, szeretettel, akármilyen? És életednek minden napján?

A gyerekek közül bálványa lesz egyik az egyiknek, másik a másiknak. Mindegyik önmagát imádja a gyermekben. Olyan mint én, azért megértem, szeretem, engedek neki, nagyon sokszor az ujja köré csavar. A bálványimádás legmélyebb foka az önimádat. Rebeka nem segítőtársa Izsáknak, hanem ellensége. Nem vagy a férjed ellensége? Nem vagy a legélesebb kritikusa? Nem mondasz-e olyanokat rá a gyerek előtt, hogy utána magad is úgy látod: ezt nem lett volna szabad!

Rebeka. feleség sem volt igazán, - de anya sem! Rebeka tudja Isten ígéretét, tartja is magát ahhoz. De mivel elszakadt férjétől, nem imádkozik érte. Miért nem mondja a megvénhedt Izsáknak: Izsák emlékezz, megmondta az Úr, a nagyobb szolgál a kisebbnek. Az elsőszülöttségi áldás nem az Ézsaué! Milyen jó lett volna, ha tudtak volna egymással beszélni. Sok házasságban már csak kemény, durva szavak hangzanak el, már nem is tudnak együtt imádkozni. Milyen más lett volna, ha megbeszélhették volna: ezt mondta az Úr, imádkozzunk együtt érte.

Rebeka kezébeveszi a kezdeményezést. Hány asszony mondta már férjére: a gyerekekhez nem ért, a pénzkezeléshez sem. A férjem egy pipogya, nulla, lehetetlen ember, mindent nekem kell csinálni. Lehet Rebeka is így nézte a nálánál húsz évvel idősebb, tényleg lágy embert, Izsákot. Ahelyett hogy segített volna, hogy határozottabb legyen, azt mondta, - tegyük félre, majd én. Egy kicsit Rebeka is Sára lánya, amikor Izsák behívja Ézsaut és elmondja, meg szeretné áldani, Rebeka hallgatódzik és meghallja, és úgy gondolja, most már surgősen cselekedni kell. Megint csak nem Izsákhoz megy. Úgy megromlott a kapcsolat, hogy már nem lehet rajta segíteni? Izsák félre van dobva, majd én! Rebeka hívja fiát, a kedvencét, és elmondja neki: "Ímé hallottam, hogy atyád szólt bátyádnak, Ézsaunak mondván: Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem, és megáldjalak téged az Úr előtt, mielőtt meghalok. Most azért fiam, hallgass az én szavamra, amit én parancsolok néked." Értitek ezt a rettenetes mondatot: ne az Úr szavára hallgass. Az sem jut eszébe, kérdezzük meg az Urat, most már magánosan sem kérdezi meg, tudom én hogyan kell ezt megoldani gyorsan, sebesen.

Soha ne siess azzal, mindig van annyi időd, hogy csendben lehess. Amikor Dániel könyvében arról olvasunk, hogy az összes bölcset kivégzik a babilóniai udvarban, Dániel időt kért a királytól. Döntés előtt kérj időt, nem kell félni, hogy elkések. Ha Rebeka akkor kicsit gondolkozik, imádkozik, - de látjátok elszakadt az Úrtól, és elszakadt férjétől is. "Most azért fiam, hallgass az én szavamra, amit én parancsolok néked." (1 Mózes 27,8.) A kedvenc egyetért vele. Nem izgatja a csalás, csak egytől félt, hogy kiderül. "Netalán megtapogat engem az én atyám, és olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot, és nem áldást hozok magamra." És akkor megint a rettenetes mondat: "Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra." (1 Mózes 27,12-13.) Ennyire szereti gyermekét, és ennyire nem szereti már az Urat? Nem gondolt arra, mit teszünk itt az Úr ellen?

Rettenetes dolog a kedvenc. Később Józsefnél meglátjuk mi lesz belőle, mit kell végig járni neki a cifra ruha miatt. Rebeka nem tudja, mit árt a kedvencnek. Gondolj arra, mit ártasz kedvencednek a kényeztetéssel, a megkülönböztetéssel.

Rebeka mindenre gondol, ügyes asszony, még az is eszébe jut, mi lenne ha megtapogatná az apja Jákóbot, még a szagáról se ismerje fel. És Isten engedi, hogy sikerüljön. Hiszen csak egy mozdulat, és minden kiderül. Rebeka így gondol rá, mindent jól csináltam. Minden sikerült, Jákób megkapta az áldást.És Jákób mégsem kapja meg az áldást. A Jabbók révénél azt mondja: Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engemet!" (1 Mózes 32,26.) Nem volt áldott Jákób. Izsák megáldotta, de az Úr nem áldhatja meg a bunt. Jákóbnak hiányzott az Isten áldása. Akkor kapta meg, amikor bunét meglátta, mikor kimondja, hogy csaló vagyok, és az Úr előtt harcolja meg a maga harcát, akkor áldja meg az Úr.

Rettenetes dolog, ha az anya elhagyja Istentől rendelt helyét, mint feleség, beleszeret gyermekébe, és abban önmagába. Jön a csalás, a hazugság, egyik rosszat a másik után csinálja. A két testvér szembe kerül egymással olymódon, hogy Ézsau meg akarja ölni Jákóbot. Kitört a családi háború. Gondoljátok el, hogy doboghatott Rebeka szíve: és ha most megöli?!

De kész a következő terve, elég okos, és ügyes anya ő. Hírül vitték neki: Ézsau megöléssel fenyegeti Jákóbot. Rebekát semmi nehéz nem kényszerítette az Úrhoz? Mikor még méhében tusakodtak a gyermekek tudott menni az Úrhoz. Amikor már maga akarja megoldani a dolgokat, az út egyre messzebb visz az Úrtól.

Aztán jön a többi hazugság, és szegény, megcsalt, öreg Izsák hallgatja az ájtatos szöveget: "Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közül vesz feleséget, amilyenek ezek is, ez ország leányai közül valók; minek nékem az élet?" (1 Mózes 25,46.) Megint hazudik Rebeka. Nem ezért küldi el Jákóbot. "Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel, fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba. És maradj nála egy kevés ideig, míg a bátyád haragja elmúlik; Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról, amit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged; miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?" (1 Mózes 27,43,45.) Hát megfosztatott! Soha többé nem látta kedvencét. Jákób visszajön, de Rebeka már nem él. Hogy Rebeka valaha megtért-e mérhetetlen sok bunéből, hogy volt-e neki még igazi, Isten előtt való bunbánata, erről nem értesít a Biblia.

Jákóbnak látjuk a nagyon nehéz útját, a rengeteg csalást és csalódást, amin végig megy, míg végre az Ézsauval való találkozás előtt eljut a bunbánat helyére. Mit alapozhat meg egy anya gyermekei életében? Mennyire megnehezíti az útját! m Rebeka mindent megcsinált a gyermekért, és minden rosszul sikerült. Jákób még benne volt a szenvedések sorozatában, amikor az édesanya már nem tudja igazítani életét. Milyen jó, hogy nem tudja igazítani. Istennek el kell venni Rebekát az útból. Milyen anya vagy? Szereted az Urat? Tudod, hogy Ő az egyetlen utad férjeddel együtt? Tudod hogy alá kell rendelned magadat az Úrnak? Szegény Jákób, ott a Jabbók révénél egyedül kell megküzdenie mindazzal a bunnel, amibe belevitte az anyja. Milyen jó lett volna, ha annakidején mondja neki: nem fiam, hazugsággal, csalással nem. Isten mindent lát.

Megnehezíted majd gyermekeid életét? Talán már nem is látod, mi lesz majd a vége. Látod az anyát? Mondhatták Rebekára: milyen jó anya, ügyesen elegyengeti gyermeke útját: menj Lábánhoz. Tudod hova küldi élete legnehezebb időszakában? Ahol a csalót megcsalják, ahol mindent visszakap. Jó volna megnézni, - nem vagy Rebeka? Nem intézkedsz otthon? Nem a kezedben van minden titok, hazugság? Hányszor mondja az anya: nem kell erről tudni apádnak, hogy pénzt adtam neked. Milyen rettenetes dolog, az anyán keresztül ezt látja és tanulja meg a gyerek. Rebeka nincs benne a hithősök sorában. Ő nem hit által cselekedett, hanem saját esze és akarata szerint. Amikor Jákób visszajön, Izsák még élt, Ézsauval kibékült, minden rendeződik, csak Rebeka nincs sehol. Komoly kérdés, eljutott-e oda Rebeka, hogy megbánta amit tett? Jó mellette látni egy másik asszonyt, Annát, aki gyermekét születése pillanatában odaadja az Úrnak. Nem volt könnyu odaadni azt a gyermeket, akiért annyit imádkozott és annyira várt, de megtette. Sámuelből az Úr prófétája lett, anyja imádságán keresztül. Ha eddig Rebeka voltál, az Úr most átformálhat új emberré.

Imádkozzunk! Urunk tudod igazán mennyire bennünk van a Rebeka természet. Hadd kérjünk most Uram, hogy könyörülj rajtunk, hadd legyen most igazi megtérésünk. Mutasd meg azt az egy lépést, ami visszavezet az isteni rendbe, az alárendelt életbe. Ne engedd, hogy tovább lázadjunk, tovább mondjuk a magunk igazát. Hadd tudjuk ma igazán megadni magunkat akaratod szerint kegyelemre Ámen

Vissza a lap tetejére>>>

Isten szolgája Mária

"A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, amelynek neve Názáret, Egy szuzhöz, aki a Dávid házából való József nevu férfiúnak volt eljegyezve. A szuznek neve pedig Mária. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr van veled, áldott vagy te az asszonyok között. Az pedig látván, megdöbbent az ő beszédén és elgondolkodott, hogy micsoda köszöntés ez?! És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen és a Magasságos Fiának hívattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szentlélek száll te reád és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért ami születik is szentnek hívatik, Isten Fiának. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek hívtak: Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elment ő tőle az angyal." Lk 1,26-35.

"És megáldá őket Simeon, és monda Máriának az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak; Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek." Lk 2,34-35.

Szeretnénk hálát adni Urunk közöttünk megszólaló Igédért. Kérünk szólíts néven minket. Annyi nevünk volt már, kérünk, adj mindnyájunknak új nevet Ámen.

A nőnek különféle elhívásáról, és szolgálatáról beszéltünk ezen a héten. Most a legkomolyabbat, Isten szolgáját szeretnénk látni. Olyan nőről beszélünk most, aki leány is volt, és asszony is. Mikor elkezdi az Úrnak való szolgálatot, Józsefnek a menyasszonya. Amikor most erről a történetről beszélünk, Isten a lelkedről szeretne beszélni. A belső életedben pontosan megtörténik mindez, ami Mária életében végbement.

Sok embernek problémája a szeplőtelen fogantatás, hogyan lehet ez? Akivel megtörtént, az tudja. Azt mondja az Ige: "Örülj kegyelembe fogadott! Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél." Ez az, ami veled is megtörténhet, örülhetsz, mert kegyelmébe fogadott az Isten. Mária azt kérdezi: "Mi módon lesz ez?...És felelvén az angyal monda néki: A Szentlélek száll te reád." Tudjuk mennyi gúnyos mondatot hallunk a világban ezzel kapcsolatban. Az új élet valóban a Szentlélektől fogantatott benned. Ahogy Mária méhében hordozta, mi is ugyanúgy a szívünkben hordozhatjuk Jézust. Nyilván éreztétek; Isten Szentlelke itt van, velem, hozzám, rólam beszél. Ha valamit megértettél az Igéből, a Szentlélek árnyékozott be. Az volt fölötted! Teremtéskor az első napon Isten Lelke lebegett a vizek felett. Bárkiben bármi történt azért van, mert Isten Lelke lebegett felette. Ha csak egy szót értek is meg az Igéből, akkor is.

"Örülj kegyelembe fogadott, áldott vagy te az asszonyok között." Olyan nagy ajándék, hogy áldott lehetsz. Benned új élet keletkezik, és szentnek hívatik, nem én vagyok, Valaki bennem. "A Szentlélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged, azért ami születik is szentnek hívatik, Isten Fiának." Az új élet ami benned fogantatott szent. Azt mondja az Ige: "Mert az Istennél semmi sem lehetetlen." Hogyan lehet ez? Csak az Istentől, úgy, hogy az Úr van veled. Így szeretném mondani: az Úr van benned, hordozod, ahogy Mária hordozta Jézust.

Aki befogadta, mind Őt hordozza. Milyen öröm az anyának, amikor megmozdul benne az új élet. Új gondolatok, új vágyak ezek. Csodálatos, ha az ember ezt megérti. Hordozni kell, és meg kell születnie. Pál apostol mondja Galata 4,19-ben: "Gyermekeim! Akiket ismét fájdalommal szülök, míglen kiábrázolódik bennetek a Krisztus." Mint az anyaméhben ahogy a gyermek kifejlődik. Először csak egy mag van benned. A lelki életben minden úgy történik, ahogyan a testi életben. Születés nélkül nincs újélet. Így van a magvetésnél is. Nem várhatod, hogy búza teremjen egy földön, ha nem vetetted el. A testi élet is így kezdődik, és ugyanerre a formára történik a lelki élet. Az Ige magva belehullik szívedbe, És elkezdődik az élet. A magzatnak, ami benned volt, mikor anyává lettél, ki kellett formálódnia.

Krisztus formálódik benned, ha hordozod ott belül. Nem könnyü dolog ez. Máriának sem volt könnyü. Mennyi szégyen származott ebből. Lehet téged is kinevetnek, hogy megbolondultál. Lukács első részében csupa öröm van, de aztán eljön Simeon, és világosan elmondja: "A te lelkedet is általhatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek." Tehát az örömmel vele jár a szenvedés is.

A helyzeted most a Máriáé. Ott van benned az új élet, hordozod, egyre jobban láthatóvá lesz, meg fog születni. Kiábrázolódik, kiformálódik benned a Krisztus. Amikor Mária végig hallgatta az angyalt, megkérdezte, mimódon lesz ez? Először ő is a testit értette. De aztán azt mondja: Imhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint. Látod Mária hogy odaadja magát? Az Úr mondott neki valamit, és erre ő azt válaszolta: itt vagyok Uram. Ahogy Ézsaiás is mondta: "Ímhol vagyok én, küldj el engemet!" (Ézsaiás 6,8.) Mondod-e most az Úrnak: ímhol a te szolgáló leányod, most már csak Neked akarok szolgálni. Szolgáltam az ördögnek, a bunnek, a szenvedélynek, most szeretnék csak Neked szolgálni.

Egy másik helyen így beszél az Ige Máriáról: rátekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotára. Vajon megalázhatott-e az Úr? Kicsivé lettél-e? Lehet már rád tekinteni? Mondhatod már: ímhol az Úrnak szolgáló leánya, és a másik, hogy legyen nékem a te beszéded szerint. Összes tervem, elképzelésem áthúzva. Te mondd meg mi legyen velem, a gyerekkel, a lakással. Ez a legkomolyabb kérdés, eljutottam-e oda, hogy kimondjam: itt vagyok Uram, nincs kikötésem, legyen a beszéded szerint. Egyszer az embernek rá kell csodálkozni, hogy Istennél semmi nem lehetetlen. Engem is nagyon messziről hozott vissza az Úr. Egy hiú, önmagát imádó beképzelt emberből lettem Isten gyermeke. Pál apostol is így mondta: "De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszúturését, példa gyanánt azoknak, akik hisznek Őbenne az örök életre." (1 Tim 1,16.) Istennek semmi sem lehetetlen. Tudsz-e most így nézni önmagadra, az egész régi természetedre? Senki nem mondhatja: belőlem nem tud Isten semmit csinálni.

Édesanyám azt mondta: nem tudom elképzelni, amit az Ige mond, hogy mindnyájan olyanok leszünk, mint Ő. Azt kérdeztem tőle: ha van egy rossz bőröd, és van egy jó cipész mester, lesz abból cipő? Ha jó a mester akkor igen. Azt mondtam: tedd oda a te rosszbőr életedet a Mester kezébe és hidd el, hogy lesz. Amit az Úr elkezdett, bevégzi. Ki fog benned ábrázolódni a Krisztus, akár elképzeled, akár nem. Merd elhinni, hogy az Úr meg tudja veled tenni a legnagyobb csodát.

Persze a szorongattatás között nagyon sötét van, a szívedet általhatja az éles tőr. A formálás dolga nem egyszeru, különösen ha kemény és ellenálló az anyag. Sok-sok eszköz kell ahhoz, hogy benned az Úr kiformálhassa Krisztust.

Nézzük végig Mária életét. Nem volt könnyu dolog elsőszülött gyermekét jászolba fektetni. Nyilván már akkor is áthatotta szívét az éles tőr. 12 éves korában elveszítik Jézust. Ha már egyszer benned élt és ismered az Urral való közösséget, nincs rosszabb mint elveszíteni Jézust. Nincs bennem az igazi öröm, boldogság. Emlékezzünk vissza a válaszra, amit Mária a 12 éves gyermektől kap: Nem tudod, hogy nékem az én Atyám dolgaiban, - eredeti szöveg szerint - az én Atyám házában kell lennem? Az éles válasz is tőr! Kevés közöm van hozzád, az a dolgom, hogy Atyám házában legyek. Mária hazamegy, de szívében ott forog az éles tőr. Voltál már úgy, hogy egyre eszedbejutott, és egyre jobban szúrt? Gondoljunk arra, hogy Mária gyermekei, Jézus testvérei nem akarnak hinni Jézusban. Kánában elhangzik felé Jézus kemény szava: Mi közöm nekem tehozzád? Mária annyira egy akart lenni gyermekével, miért ez a kemény válasz? Csak tanácsot akar adni, és Jézus egyre inkább eltávolodik tőle, nincs beleszólása dolgaiba, nő a távolság közöttük. Aztán elmegy Jézus és elkezd tanítani, és annyi nehezet hall róla, meg akarják ölni, kövezni. Azt hiszem minden hír amit Mária Jézusról hallott, éles tőr volt számára.

Nem könnyu dolog Máriának lenni. Mégis a legcsodálatosabb dolog, de a legnehezebb is. És a legvalóságosabban ott van, amikor Jézus elindul a kereszt útján, amikor meghallja, hogy elfogták, és ott áll a kereszt alatt és végig kell néznie szenvedését annak, akit a legjobban szeret. Egyszer valaki úgy ábrázolta a keresztet, hogy a szögek a kereszt másik oldalán Isten szívét járták át. Az a festő valamit megértett a keresztből, hogy amit Jézussal tettek, azt az Istennel tették. Nem volt könnyu Máriának ott állni, és végignézni mindent. Nem mondhatta, hogy nem akarom, nem bírom látni.

Ha igazán Jézust hordozod, átéled majd a keresztet, és meglátod, hogy ami ott történt érted, az valóságos szenvedés, és nem egy szép mese, amit mindig újra elmondanak. De látjátok, az Úr Jézus, ott is gondol az anyjára, ott is tapasztalhatja szeretetét: "Asszony, imhol a te fiad!" Jánosnak azt mondja: "Imhol a te anyád!"

Aztán ott van Mária a felházban, amikor imádkoznak, ott van a tanítványokkal, amikor a Szentlélek kitöltetik, és átéli, mi lett a következménye Jézus szenvedésének. Átéli a győzelmet is. Vajon így leszel-e te is, egészen odaadod-e magad az Úrnak, és mondod-e: Uram mindarra nézve amit szenvednem kell, - imhol az Úrnak szolgáló leánya, legyen nékem a te akaratod szerint. Jó volna, ha kiábrázolódna benned a Krisztus. Jézus nem rejtette el arcát a köpdösés elől sem. Jó volna Vele együtt járni, hogy igazán áldássá lehess.

Mária soha nem akart középpont lenni. Soha nem mondta: mennyit szenvedtem. Semmi én-szagú mondat nem hagyja el száját. Amikor a legkellemetlenebb mondatokat mondja neki Jézus, nem sértődik meg. Akkor sem sértődik meg, mikor Jézus azt mondja: aki az én beszédemet hallgatja, az az én fitestvérem, nőtestvérem, és anyám. Milyen bántásokat kap attól, akit a legjobban szeret. Tudod, hogy a formáltatásodban az is benne van, hogy bántanak, sértenek? Mária nem sértődik meg, ott a kereszt alatt sok minden kiformálódott már benne.

Vágyad-e, hogy minden formáltatáson keresztül kiábrázolódhassék benned a Krisztus? A világ nem téged keres, Krisztust szeretnék látni. Úgy örülök, amikor a görögök azt mondják a tanítványoknak: látni akarjuk Krisztust. Akarsz-e Mária lenni, hordozni, és megszülni Jézust? Hogy benned is kiformálódjon, benned is megszülessen, és benned is láthatóvá legyen. A szülés mindig fájdalommal jár. Tudod ki szenved? Az óembered. Ha Jézus növekedik benned, neked alább kell szállanod. Vállalod-e, akarsz-e Mária lenni? Milyen jó volna ha engednéd, hogy kiformálódjék benned Krisztus. Ha nem tudod kimondani: ímhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem akaratod szerint, feleslegesen töltötted itt az időt. Ha kimondod, meghallhatod: áldott vagy az asszonyok között.

Egy kislány édesanyját látogatni járt be egy kórházba. A mellette levő ágyon aki feküdt azt mondta az édesanyának: úgy várom, hogy a maga kislánya bejöjjön. Nézem az ajtót, nem a szeretteimet várom, a kislányt. Mikor bejön olyan mintha besütne a nap. Áldott kislány volt, mert már kiformálódott benne a Krisztus. Vajon téged kísérni fog-e a ragyogás? A középkori szenteknek pléhkoszorút rajzoltak a fejük köré. Mikor hitrejutottam megértettem, azt a világosságot, ragyogást, akarják ezzel ábrázolni, ami körülveszi azt az embert, aki az Úré.

Egy kisfiú édesanyjával egy katolikus templomban volt, és azt kérte, mutasson neki egy szentet. Az édesanya az ablakon lévő szentképek közül rámutatott egyre, - látod kisfiam, az ott egy szent. A kisfiú nézi egy darabig, az ablakon besütött a nap, aztán megszólal: tehát akiken keresztül besüt a nap, azok a szentek? Azt mondtam: a legjobb megfogalmazás volt.

Most hazamégy, - átsüt-e rajtad a nap? Beszélhetsz amit akarsz, ha nem süt át, üres szöveg marad. Teljes szívből mondd most az Úrnak: ímhol az Úrnak szolgáló leánya, legyen nékem a beszéded szerint. Hadd ábrázolódjon ki bennem a Krisztus, hadd lássa mindenki, aki Őt keresi. Ha az Úr elkezdheti benned, akkor viheted ennek a világnak Jézust, Akire olyan nagy szüksége van minden embernek. Jézus azért adta magát érted, hogy életedben Ő kiábrázolódhassék.

Imádkozzunk! Szeretnék hálát adni Uram, hogy Máriát nézve újra teljes szívvel kimondhatom, semmi más célja nincs az életemnek, csak azért élek ezen a földön, hogy Jézust hordozzam, bármilyen fájdalomba kerül, és bármennyire szenved ezen az óember. Hadd kérjelek, hogy cselekedj, vidd véghez munkádat, amit elkezdtél. Köszönöm, hogy nincs nagyobb boldogság ezen a földön, mint áldássá lenni. Hadd merjük magunkat egészen odaadni a kezedbe a nevedért, és azért, hogy a neved dicsőíttessék ezen a földön. Ámen.

Biatorbágy, 1986. augusztus 4-8.

Vissza a lap tetejére>>>

A HIT GYőZ

A hit győz a látni akaráson

"És volt Kapernaumban egy királyi ember, akinek a fia beteg volt. Mikor ez meghallotta, hogy Jézus Judeából Galileába érkezett, hozzá ment és kérte Őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán van.

Mondta azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. Mondta néki a királyi ember: Uram jőjj, mielőtt a gyermekem meghal. Mondta néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.

Amint pedig már megy, elébe jöttek az ő szolgái, és hírt hoztak néki, mondván: A te fiad él. Megtudakozta azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett; és mondták néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz; Megértette azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondotta neki Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt Ő és az ő egész háza népe. Ezt ismét második jel gyanánt tette Jézus, mikor Judeából Galileába ment." Jn 4,46/b-54

Uram, hadd legyünk itt úgy együtt, hogy várjuk az áldást. Adj nekünk hitet ahhoz, hogy tudsz áldást adni. Kérünk, hogy erősítsd bennünk a vágyat a Veled való kapcsolat után, az egyetlen áldás után. Köszönjük, hogy segítségül hívhatunk Téged. Kérünk, hogy az egész napon Te cselekedj bennünk és vidd véghez mindazt a jót, amiért idehoztál. Ámen.

Ezen a héten arról szól az Ige: mi fölött kell, hogy bennünk a hit győzzön. A mai napon arról lesz szó, hogy: a hit győz a látni akaráson.

Amit olvastunk így hangzik, hogy egy királyi ember meghallotta, hogy Jézus Galileába érkezett. Talán te is hallottad otthon, hogy Jézus itt van. Mert ez az ember akkor indult el Galileába. Vajon a szívedben meghallottad-e, hogy azért kell idejönni, mert Jézus itt van? Mi vonzott téged ide olyan messziről?

Ma reggel megnéztem a térképen, milyen messze van az a hely Kánától. Harminc kilóméterre van. Van aki sokkal messzebbről hallotta meg és jött el. Persze ti nem gyalog jöttetek, de akkor az ember gyalog ment Jézushoz. És nem volt könnyu az utat megtenni. De ez az ember hallotta, hogy Jézus ott van, és megtette az utat. Ti vonaton, vagy autón jöttetek, mégis hosszú volt az út. Sokan amikor az ország másik feléből jönnek, azt mondják: megtettem ezt a hosszú utat.

Ennek az embernek elég volt az, hogy hallotta, Jézus ott van, és megtette ezt a hosszú utat. Sokszor talán a templomig, vagy a bibliaórára sem tudsz elmenni, mert nem hallod, hogy Jézus ott van. Hiszem, hogy ide mindenki azért jön, mert remélte, hogy itt találkozhat Jézussal.

Ez a királyi ember egy nehéz problémával ment Jézushoz. Arra kérte Jézust, menjen el vele, és gyógyítsa meg fiát, aki halálán van. Ezért tette meg azt a harminc kilómétert gyalog, mert egy súlyos problémája volt, ami gyötörte. Fia halálosan beteg volt.

Sokszor az Úr azért ad problémát az életünkbe, hogy Hozzá menjünk, és ne legyen más utunk.

Milyen problémával jöttél? Ezt az embert biztosan az foglalkoztatta egész úton, hogy a fia meggyógyuljon. Állapítsd most meg, mi az, amivel tele vagyok? Talán valaki beteg, lelkileg, vagy testileg. Tudjuk, hogy nemcsak testi betegség van. A kananita asszony Jézushoz ment, mert leánya az Ördögtől gonoszul gyötörtetett. A te családodban milyen baj van, testi, vagy lelki? Jó volna gondolni arra a nehézségre amit nem tudtunk otthonhagyni, mert jött velünk. Ez az apa otthon hagyta a fiát, mégis egész úton vele volt tele a gondolatvilága.

Te kihez jöttél? Igazán Jézushoz, vagy csak egy helyhez, vagy emberekhez? Ez az ember Jézushoz ment, nem a tanítványokhoz. Emlékezzünk arra az apára, aki a tanítványokhoz vitte fiát, és nem tudták meggyógyítani. Tudod-e, hogy kihez jöttél? Ez az ember Jézushoz ment, és Őt kérte.

Tudsz-e te imádkozni? Mert ez az ember kérte Jézust. Nagyon sokszor odaállok az Úr elé, de úgy elborítanak a problémák, hogy majdnem nem tudom elmondani az Úrnak. Te tudsz imádkozni? Tudod kérni az Urat úgy igazán? Úgy gondolom, nagyon sokszor azért nem tudsz imádkozni, mert Jézus nem személy számodra, elveszíted Őt, és nem Hozzá beszélsz. A levegőbe beszélsz, és nem egy személyhez. Ha ezt ma megérted, megújul az imaéleted.

Nagyon sok ember a levegőbe beszél, megszokott mondatokat ismételget, és oda sem figyel, és azt mondja, hogy imádkozott. Nem imádkoztál, és nem Jézussal beszéltél! Nem olyan számodra, mint aki ott van, és hallja amit mondasz és tud cselekedni. Akkor vettem észre, mikor egy problémám volt, és azt mondtam: elmondom valakinek. Előtte imádkoztam. Akkor vettem észre: te valakinek akarod elmondani? Hát nem mondtad el Istennek? Neked egy ember nagyobb valóság, mint Jézus Krisztus? Hát Jézus miért nem valaki? Sokszor embereket keresünk, hogy elmondjunk valamit. Minek mondanád annak, aki segíteni sem tud? Jézus hatalmas erős, mindent megtehet, és szeret. Mi azért nem imádkozunk, mert nekünk nem Valaki Jézus, és nem hisszük, hogy akar és tud segíteni. Így igazán kár elmondani.

Valakitől azt kérdezi Jézus: hiszed-é te, hogy ezt megcselekdhetem? Ha elmondod kérésed, hiszed, hogy megcselekedheti? Nagyon sokszor elveszítjük hitünket, és üres szavak maradnak, nem valakivel beszélsz, nem azzal, Aki tud segíteni, akinek szíve van számodra. Magát az Urat veszítettük el, a Benne való hitünket, és azért fáradtak és semmisek imádságaink. Jó volna, ha kéréseink újra kérések lennének azzal a bizonyossággal és hittel, hogy hallja, és ha jó az, amit kérek, megcselekszi az Úr. Hiszel-e a szeretetében?! Nemcsak az erejében, hatalmában, hanem a szeretetében?

Talán értitek most már, miért ez a heti Igénk: "Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk" (1Jn 5,4). Valahol itt van betegségünk alapja. Lehet, hogy magad vagy beteg. Lehet hogy nem is testileg, sokkal mélyebben van a baj.

Ennek a királyi embernek volt hite. Jézust kérte, jöjjön el,és gyógyítsa meg fiát, mert halálán van. Ezt az embert az a hit vitte, hogy Jézus a halál küszöbén is tud segíteni, és ott merte hagyni fiát, hogy Jézushoz menjen. És kap egy huvös mondatot Jézustól: "Ha jeleket és csodákat nem láttok nem hisztek." Nem azt mondja Jézus: szegény királyi ember, ezt a nagy utat megtetted. Semmi simogatás, semmi kedvesség.

Az Úr Jézus valamit tisztázni akar ezzel az emberrel: hinni akarsz, vagy látni? Ez kettő! Ha nem látok nem hiszek. Testvér, te hinni akarsz, vagy látni?

Egyszer arról beszéltünk, hogy nem a hit és a tudás állnak egymással szemben. "Hitben járunk, nem látásban". Nem azt mondja az Ige, hogy tudásban. Ezt kérdezi az Úr Jézus az embertől: te hinni akarsz, vagy látni akarsz? Ha nem láttok nem hisztek. Te akkor hiszel majd, ha látod? Akkor már nem lehet hinni! Ez a komoly mondat hangzik el.

Figyeljétek meg, mennyire érdekes, amit erre mond ez a királyi ember. Egyszeruen nem érdekli ez a kérdés, azt mondja: "Uram jőjj, mielőtt a gyermekem meghal." Ne tárgyaljunk most, ez az ügy surgős! Meghal a gyermekem!

Milyen nagy különbség van az Úr között és mi közöttünk. Az Úr az időtlen időkben él, az örökké valóságban. Nála semmi sem surgős. Nekünk pedig sietni kell, valamit mindig tenni kell. Ha végignézed a Bibliát, rájössz: Jézus soha nem sietett. A másik apa sietette, mikor Jézus a vérfolyásos aszonnyal találkozott, annak már meghalt a lánya. Ő nem tudta mondani: jőjj, mielőtt meghal a lányom. Jöttek a hírrel: ne fáraszd a Mestert, a leány meghalt. Mintha elmulasztott volna Jézus valamit. Jézus ráér útközben meggyógyítani a vérfolyásos asszonyt. Jézusnak mindig volt ideje.

Az örökkévalóságban élő ember nem siet, tudja, hogy mindennek rendelt ideje van.

Úgy szeretem Jézusban ezt a mérhetetlen csendet és nyugalmat, ezt a felboríthatatlan nyugalmat. Mindenki izgatott körülötte, mindenki kapkod, egyetlen valaki nyugodt. Most is úgy van itt ebben a nagy nyugalomban, hogy ráér tisztázni ezzel az emberrel a lelke dolgát: hinni akarsz, vagy látni? Jézus azt mondja: sokkal fontosabb dolgok vannak itt, mint amiért most te futsz. Mikor azt mondja a királyi ember: jőjj, mielőtt a gyeremekem meghal, akkor Jézus megint valami más dolgot mond. "Menj el, a te fiad él." Az egész történetnek a lélegzetelállító pillanata: "menj el, a te fiad él."

Most kérdéses, el tud-e menni úgy, hogy Jézus nem megy el vele. El tud-e menni anélkül, hogy a kezében lenne valami. El tud-e menni csak úgy, hogy hisz annak, amit Jézus mond. A te életednek, a hitéletednek a döntő pillanata is ez lesz. Lehet semmit nem érzel, semmi nem változott, csak Jézus mond valamit. Nem ad ennek az embernek semmit, csak egy szót: a te fiad él. Egy mondatot, egy ígéretet, semmi többet. Testvér több nincs! Ami ezen felül van, az a gonosztól van. Jézus az Ő szavát adja. Ne kapkodj össze-vissza, és ne kérj jeleket! Ne keresd azt, hogy valamit látnom kell, éreznem kell, tapintanom kell.

Jézus egy szót mond neki, és itt a döntő pillanat: "És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott néki, és elment." Több nincs ezen a földön! Ha nem hiszel a szónak, veled nem történik semmi. Isten hatalma, ereje, szeretete benne van az Igében. Amit Ő ad az az Ige.

"Hitt az ember a szónak." Lehet, hogy sem jelet, sem csodát nem látsz, de az Úr, aki itt van, szól. Testvér miért jöttél? Talán nagy problémákkal, nehezekkel, bajokkal, - miért jöttél? Elég-e neked: "Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám" (Mt 8,8). Figyelsz-e majd teljes lélegzet visszafojtva, hogy mit mond Jézus neked? Mert ezt az egy mondatot, - hogy a te fiad él, - ennek az egy embernek mondta. Hozzá még azt mondta: hogy menj el. Ez neked elég, többet nem kapsz.

Hányszor van, hogy az Úr mond egy szót, és te tovább mondod: Uram mutass már valamit, tegyél már valamit. Nincs több, menj el! Úgy szeretem ezt az embert, - azt mondja az Ige: "És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondot néki, és elment." Nem borult le Jézus előtt, nem mond semmit, azt tette, amit az Úr mondott, és elment ezzel a szóval, amit Jézustól kapott. És tudjuk, hogy a fia meggyógyult abban az órában.

Vajon megtörténik-e veled ez a nagy csoda, hogy Isten szól hozzád egyetlen szót, amit neked mond, ami az Ő szajából származik? Milyen jó volna, ha ezt lesnéd, várnád, és elmennél majd ezzel a szóval: a te fiad él.

Ez a döntő kérdés: látni akarsz, vagy hinni? Ez az ember megválaszolta a kérdést, hitt, és elment. "Hitt az ember a szónak, és elment." Jézusnak hitt, amikor a szónak hitt. "Amint pedig már ment, elébe jöttek az ő szolgái, és hírt hoztak néki, mondván, hogy: a te fiad él." Megint csak harminc kilóméter - hitben. El tudod-e képzelni, hogy mi minden ébredhetett a szívében. Megismered-e a magad szívét? Nagyon sokszor felébred benned az örömteli hit, aztán újra jön a gondolat: és ha mégsem? És ha hiába voltam, és nem történt semmi? Hogy súghatta a Sátán a fülébe, és ha mégis jelt kellett volna kérni? És ha hiába voltam?

Vajon nem ébredt-e fel benned is, hogy hiába jöttem ide, nem történik itt velem semmi. Az is olyan érdekes, hogy a fiú másnap hét órakor gyógyult meg, és az apa a következő napon tudta meg. Ahogy ment az úton visszafele, biztos tele volt a szíve örömmel és izgalommal, de biztos megkérdőjelezte a Sátán a szívében, hogy valóban igaz lehet? Honnan tudom, hogy ez megtörténhetett? Onnan, hogy eléje jöttek szolgái. Addig jöttek eléje, amíg tartott a hite. Értitek, hogy szeret Isten? Pontosan tudta, meddig tart az útravaló. Nyilván Ő rendezte igy, hogy otthonról a szolgák eléje mentek. "Elém jön az én kegyelmes Istenem."

Átélted már, hogy eléd jött? Ő az, aki látja, hogy a kételkedés már a torkomig ér, és egyszer csak jönnek a szolgák. Isten szolgái jönnek eléd! Lehet, hogy ez a hét is csak annyit jelent: eléd jönnek Isten szolgái. Az Úr látta már, hogy a végén jársz, nem tudod így folytatni a hívő életet. Lehet, hogy mély, nagy kételkedések mozogtak benned, és akkor eléd jön a kegyelmes Istened.

Megkérdezte az apa, hogy hány órakor gyógyult meg, hisz nem biztos hogy akkor, amikor Jézus mondta. Hát mégis kell egy kicsi jel? Hány órakor, mikor történt? Isten ezt is megadja. "Megtudakozta azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett; és mondták néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz. Megértette azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondta néki Jézus: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész házanépe." Milyen egyszeru ez: és az egész háza népe. Hol a házam népe? Lehet, hogy nem igazán hittem? Vigyázz, el ne veszítsd útközben a hited, attól a parctől kezdve, hogy megnyerted, amíg be nem teljesedik. Mindig van harminc kilóméter a kettő között, amit hitben kell megtenni.

Lehet úgy halsz meg, hogy nem látod a házad népe megtérését, és mégis igaz. A mennyben majd látod. A földi út a hit útja, hitben járunk, nem látásban. De egy perc alatt átállsz majd a látásba, és akkor azt látod: minden akkor történt mikor hittem! Akkor cselekedett az Úr!

Ez a győzelem, amelyik legyőzi a világot, a hitedet támadó világot, a rengeteg kérdőjelet, az a hit győzi le, amit az Úr ad a szívedbe. Az Úr idehozott, és talán itt akar eléd jönni. Valami olyat akar mondani, amivel megerősít a hátralevő utadban. Isten tudja, mit akar benned munkálni ezen a héten. Ha győzelmes életet akarsz élni, hitben várd Őt, ne látásban. Az a hit győzi le a világot, bunt és ördögöt, amit az Úr ajándékoz neked. Vajon megtanulsz-e ezen a héten igazán kérni, és megtanulsz-e hinni.

Imádkozzunk! Urunk, egyedül Te ismered életünk nagy csődjeit, és mostani állapotunkat. Lehet, hogy már hitünknek a határára értünk. Egy lépés, és lebukunk a mélybe. Köszönjük, hogy ezen a héten szólni akarsz hozzánk. Köszönjük, hogy áldást akarsz adni. Köszönjük, hogy ennek minden feltételét elmondod nekünk. Könyörülj rajtunk, hogy tudjunk engedni mindenben. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

A hit győz a csalódáson

"Mester, idehoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van. És ahol csak előfogja, szaggatja; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondtam hát tanítványaidnak, hogy uzzék ki azt, de nem tudták. Ő pedig felelvén mondta: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. És hozzá vitték azt; és mihelyt Ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatta azt, és leesett a földre, tajtékot túrván fetreng.

És megkérdezte az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig mondta: Gyermeksége óta. És gyakorta vetette őt tuzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.

Jézus pedig mondta néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltott, könnyhullatással mondta: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.

Jézus pedig mikor látta, hogy a sokaság még jobban összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked ,menj ki belőle, és többé belé ne menj! És kiáltás és erős szaggatás között kiment; az pedig olyan lett, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig megfogta kezét, fölemelte; és az fölkelt." Mk 9,17/b-27

Köszönjük Urunk, hogy azt várod tőlünk, hogy kérjük és várjuk áldásodat. Hadd kérjünk most újra Uram erre a napra áldást Tőled. Semmit nem ér, amit hallunk, számunkra nem kenyér az addig, amíg meg nem áldod. Köszönjük, hogy Eléd vihetjük az egész napi igehirdetéseket, beszélgetéseket. Kérünk áldj meg minden szót, hadd hangozzon az Lelked által. Hadd legyen nagy, mély sóvárgás bennünk, hogy megáldhass és áldássá tehess. Ámen.

Az Ige újra a győzelmes hitről beszél. Így mondja az Ige: "Mester, idehoztam hozzád az én fiamat." Te kit, vagy mit hoztál magaddal? Milyen problémát hoztál? Talán a házasságod kérdését hoztad, amivel kapcsolatban azt gondolod, hogy megoldhatatlan. Talán a gyermekedet hoztad, vagy saját nyomorúságodat, betegségedet, magadat.

Ez az ember a fiát hozta. Jó volna, ha igazán Jézushoz tudnánk hozni problémáinkat, nehézségeinket. Megszoktad-e ezt az utat, hogy Hozzá viszem?

Hozzád hoztam a fiamat, akiben néma lélek van. Ez a történet egy komoly epileptikus rohamot ír le. Ilyen gyerekek között szolgáltam egy ideig, és pontosan így történik a roham, ahogyan itt leírja: előfogja, szaggatja, tajtékot túr. Orvosi könyvek elmondják, akkor epilepszia, ha valakinek habzik a szája. Nagyon sokszor rángatódzik, nincs magánál a beteg. Az ilyen betegek roham után nagyon fáradtak. Ez az apa pontosan elmondja, mi a baj, szinte azt lehet mondani, orvosi leírását adja a betegségnek.

Megint az a kérdés, testi, vagy lelki a betegség? Idegen lélek? Nagyon vigyázzunk, hogy ne általánosítsunk. Jézus is látta: néma lélek van benne. De mi ne tegyük azt, hogy minden epileptikusra azt mondjuk, hogy megszállott. Mindenféle betegségnek lehet lelki, vagy testi oka. Nagyon sok epilepszia agyi elváltozásból, daganatból ered, testi eredetu. Ne mondjuk, hogy az Ördögtől van.

Az a probléma amit hoztál, lelki, vagy testi eredetu? Mivel jöttél, és mit hoztál az Úr elé? Mi a kérdésed, és mi foglalkoztat? Jézus megkérdezte:mióta ilyen a beteg? Az apa elmondja: gyermekségétől fogva. Tehát a fiú nem volt már gyermek. El lehet képzelni ezt az apát, akinek a gyereke egyszer csak elkezd rángatózni. Talan nálunk is sokminden volt már, ami életünk folyamán borzalmakat okozott.

Ebben az apában megmozdult a hit és Jézushoz vitte. Sokfelé vihetjük mi a problémánkat, de ez az ember rögtön Jézushoz hozta. "Mester, idehoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van." Vajon ez a te első utad, ha bármilyen probléma adódik a családodban, hogy: idehoztam Hozzád? Érted milyen egyszeru ez az út?

A napokban olvastam, az Úr azért haragudott meg az egyik királyra, mert betegségében nem az Urat kereste, hanem az orvosokat. Elmehetsz az orvoshoz, de első utad az Úrhoz vezessen. Ő azt várja, hogy azonnal hozzá menjünk, és neki mondjuk el betegségünket. Hiszen ha Ő valóságos személy, ha mindenütt jelenvaló, és mindent tudó, elmondhatod Neki.

Arról szeretnék beszélni, hogy ezt az embert Isten ajándékozta meg hittel, azért ment Jézushoz. Hittel, és reménységgel ment, hogy Jézus segíthet. És látjuk a csalódását. Hány csalódáson mentünk már keresztül, amikor elindultunk hittel, és nem úgy történt, ahogyan vártuk.

Édesanyám jut eszembe, minden otthoni eseménynél, karácsonykor, születésnapon, amikor ajándékot kapott, azt mondta: nem ezt vártam. Mindig mondtuk, miért vársz valamit, miért nem engeded, hogy az legyen, amit Isten ad?

Így lehetett az apa is, amikor a tanítványokhoz ment: "Mondtam hát tanítványaidnak, hogy uzzék ki azt, de nem tudták." Milyen csalódást jelenthetett az apának, hogy a tehetetlen tanítványok nem boldogultak.

Amikor a fiú rohamot kapott, nyilván összetódult a tömeg. Olvassuk, hogy a farizeusok már ott versengtek velük. Mindenféle beszéd elhangzott már, és az apa ott állt csalódott hitével, mert a tanítványok nem tudták meggyógyítani a fiát.

Talán mi is átéltük már néhányszor az Úr tanítványaiban való csalódást. Az embernek egy ilyen csalódás után teljesen tönkremegy a hite. Mivel ez az ember az Úrtól kapott hitet, azért nem ment tönkre teljesen. Az Úrnak gondja van a hitemre, amit Ő teremtett, és Ő adott. Láttuk, hogy a királyi embernek is amikor már pislogott a hite, Isten eléje küldte a szolgákat, akik megbiztatják őt. Az Úr a pislogó gyertyabelet nem oltja el, félve köré tartja kezét, hogy a hit megmaradjon.

Amikor ez az ember elmondja problémáját, Jézus felel, de mintha nem neki felelne. Azt mondja: "Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket?" A tehetetlen tanítványok csalódást okoznak a világnak, de csalódást okoztak Jézusnak is. Mennyire fájhatott ez az Úrnak. Annyi csodát láttak már a tanítványok, és még mindig tehetetlenek? Hitetlen nemzetség, meddig szenvedlek titeket? A tanítványoknak szólt ez a mondat, a hitetlen, a tehetetlen tanítványoknak, akik nem tudnak segíteni.

Aztán elhangzik ez a nagyon-nagyon jó mondat: "Hozzátok őt ide hozzám." A fiú odakerül Jézus elé, és azt mondja az Ige: "És mihelyt Ő meglátta, a lélek azonnal szaggatta azt; és leesve a földre, tajtékot túrván fetreng." Amint Jézus közelébe ért, a lélek azonnal szaggatta. Érdekes, hogy az az ember, aki ördögi befolyás alatt van, azonnal rosszabb állapotba kerül. Rohamot kap. A fiú fetreng az utca közepén, vagy ott, ahol voltak. Leesett a földre, tajtékot túrt, és fetrengett. Gondoljátok el, mit jelenthetett ez az apának. És az a megdöbbentő, hogy Jézus nem csinál semmit. Hát miért nem uzi már ki a lelket, miért nem csinál már valamit? Itt van a következő csalódása az apának. Az első a tanítványokban volt, most pedig Jézusban. Jézus sem tesz semmit, csak beszélget, a gyerek pedig ott fetreng.

Jézus abszolut nyugalommal, mintha semmi baj nem volna, megkérdezi az apát: "Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig mondta: Gyermeksége óta." Hát ráérünk ilyenkor beszélgetni, mikor itt vagyunk ebben a kinos helyzetben, a gyerek a porban fetreng, a tömeg szorítja, Jézus pedig beszélget. Jézusban végtelen nyugalom van. Ő nem siet, nem surgős, nem kínos neki ez a helyzet. Jézus nem kapkod. Nyugodtan beszélget az apával. Miért kell Jézusnak ezt most tudni, hogy mióta van ez rajta, miért fontos ez most neki?

Megint egy csalódás, úgy látszik, Jézus sem tud semmit cselekedni. Ha tudna akkor már tenné. Jézus is tehetetlen? Így jut el a hite a végső pontig. "Ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk." Látjátok, hova jutott a hite? Biztosan azzal a hittel vitte oda fiát, hogy meggyógyul, hogy történik vele valami. Most már odajutott: "Ha valamit tehetsz". Nagyon valószínu, most már úgy néz ki, hogy Te sem tehetsz semmit. Milyen rettenetes, hogy hova tud jutni az Istentől kapott csodálatos, örömteli hit. Mintha Jézus sem tudna tenni semmit. Biztosan azért kérdezősködik, mert Ő sem tud tenni semmit. A kérés elhangzik: "De ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk."

Az utolsót lobbanó kis hitével még kér: légy segítségül, könyörülvén rajtunk. És most jön a harmadik nagy csalódás, az Úr Jézus visszafordít rá mindent. Most nem Jézusról, az apáról van szó. "Ha hiheted ezt, minden lehetséges a hívőnek." A te hiteden múlik. Hihetetlen csalódás lehetett ez is, hogy rajtam múlik? Azt hittem, a tanítványokon múlik, Jézuson múlik. Minden rajtam múlik?

Sírva mondja az apa: "Légy segítségül az én hitetlenségemnek." Visszafordul erre az emberre minden, és szembenézett saját hitetlenségével. Csalódott, és erre a végső csalódásra volt szüksége. Akkor tudja kiáltani: "Hiszek Uram!"

Miközben kimondja, hogy: "Hiszek Uram!" kimondja, hogy a saját hitem sem tud megtartani. "Légy segítségül az én hitetlenségemnek." És most történik a csoda. Azt mondottuk, az a győzelmes hit, amelyik legyőzi a világot, amelyik győz a világ felett.

Talán mindenki el tudná mondani saját csalódásait. Az a hit győz, amelyik keresztülment a csalódásokon. Azt mondja a Biblia: "Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tuz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor" (1Pt 1,7). Miközben a tuzben van, kiég belőle minden. A lelkesedés, a nagy szavak. Figyeljétek meg, milyen lelkesedéssel kezdi mondani az ember funek-fának a hitbeli dolgait. Mögötte ott van a nagy én. Tisztulni kell ennek a hitnek. Mert ami belőlünk való, az mindig keverék, összekeveredett az én-nel, önmagammal, a dicsőségvágyammal, a feltünni akarásommal.

Mennyi minden lehetett ebben az apában, amíg végigment az összes csalódáson, és nem maradt semmi más: Hiszek Uram. De ez a hit már megtisztult hit. Tuzben megpróbált hit, átment a próbákon, és megmaradt a hit. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással mondja: Hiszek Uram!" Bizony, az ilyen tisztuló hitélet nem megy könnyhullatás nélkül. Emlékszem csalódásaimra, amikor azt mondtam, az egész hívőséget abbahagyom, nem úgy lett, ahogyan vártam. De olyan jó az, hogy ezeken keresztül önmagamtól, saját dicsőségvágyamtól, lelkesedésemtől tisztított meg az Úr. És megmaradt az egyszeru mondat: "Hiszek Uram!" És akkor cselekeszik az Úr.

A győzelmes hit csalódásokon keresztül győz. "Légy segítségül az én hitetlenségemnek." Jézus pedig mikor látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket, mondván néki: te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé vissza ne menj!" Milyen egyszeru ez Jézusnak. Milyen nyugodt volt akkor, amikor látta a fiút fetrengeni. Egyszeruen és erőlködésmentesen kimondja: én parancsolom néked! Neki volt hatalma. Néki adatott minden hatalom mennyen és földön. Az Ő szavának engedelmeskednek a lelkek. Jézusnak nem kell csinálni semmit, egyszeruen megszólal, és megdorgálja a lelket, mint egy rossz gyereket.

A kapernaumi százados azt mondja egy másik történetben: "Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam, és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi" (Lk 7,8).

Valaki egy megkötözött emberrel kapcsolatban kérdezősködött, hogy mit mondjon neki? Olyan mindegy mit mondasz, ha Jézus jelen van, úgyis megy, ha nincs jelen, mondhatsz akármit. Mennyi erőlködés van részünkről. Mennyi mindent mondunk sokszor. Jézust ha csak meglátja a lélek, már reszket, és távozik, tudja, hogy innen menni kell. Ha benned lakik Jézus, azt azonnal tudja a tisztátalan lélek, tudja, kivel került szembe. Ha nem Jézus lakik benned, kinevet. Nem azon múlik mit mondasz, hanem, hogy Jézusnak adatott minden hatalom, és hogy Ő jelen van. Jézusnak csak meg kellett dorgálni a tisztátalan lelket, és parancsolni kellett neki. "Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé vissza ne menj! És kiáltás és erős szaggatás között kiment; az pedig olyan lett, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják, hogy meghalt. Jézus pedig megfogván kezét, fölemelte; és az fölkelt." Az Úr ezt mind meg tudja velünk tenni.

Nagyon sokszor elbújva, ott van a Sátán fészke bennünk. Talán a hiúság, a dicsőségvágy. Nem vagyunk mi epileptikusok, de vannak olyan búvóhelyek, ahová csak Isten ujja tud bejutni. Isten ujja az Ige! Vigyázz, ha fölfedezed, ha tudod hol lakik benned a tisztátalan lélek, ne engedd tovább bújni, engedd, hogy világosság áradjon be a szívedbe.

Jézus megszabadítja ezt a fiút, aztán megfogja kezét és felemeli. Azt mondja a Biblia: "Én ölök és elevenítek, én sebesítek és gyógyítok" (5Móz 32,39). Engeded-e most, hogy öljön, és elevenítsen? Engedsz-e most az ítéletnek? Ha nem engedsz, akkor nem tud megújítani. Ez a kettő mindig együtt van. Isten világossága öl és elevenít. Ha közeledik az életedhez, engedj neki. Isten azoknak adja az Ő Szentlelkét, "akik néki engednek" (ApCsel 5,33).

Úgy ülsz-e most itt: Uram bármit akarsz tenni velem, engedelmeskedem. Bármilyen kemény dolgokat mondasz is meg nekem, szeretnék engedni. Csak cselekedj bennem.

Akkor úgy mehetsz el innen, mint akinek hite megerősödött az Úrban, föllobbant, mint az az elalvó gyertya, ami pillanat alatt föl tud lobbanni. Jó volna, ha hited igazán tartósan föllobbanna, és otthon is égve maradnál, hogy sokan megtalálhassák körülötted az Urat.

Imádkozzunk! Uram, Te tudod, hogy mennyi csalódáson és törettetésen ment keresztül a hitem. Mennyi fájdalmon, és mennyi nehézségen. Hadd áldjalak azért, hogy mindig volt értelme tisztító munkádnak. Köszönöm, hogy az arany is tuzben tisztittatik meg, és Te azt mondtad: hitünk kipróbált arany. Tedd azzá, kérünk. Segíts, hogy a csalódások csak jobban erősítsék hitünket.

Köszönjük, hogy a csalódásokból kikerült hit olyan, amin semmi nem győzhet már, a pokol hatalma sem. Munkáld ezt bennünk Uram, hiszen erre a hétre azt mondtad: Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk, amit megáldhatsz, amit felhasználhatsz, a Tőled kapott hit. Kérünk add meg ezt nekünk. Áldj meg, tisztítsd meg, hogy messze világíthassunk, hogy sokan megismerhessenek körülöttünk Téged. Hallgasd meg kérésünket. Tudod, hogy azért kérjük, hogy a népek, emberek körülöttünk dicsőíthessenek Téged. Hadd legyen ez az igazi vágyunk. Kérünk add meg nekünk kegyelmedből. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

A hit győz a büszkeségen

"És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tért. És ímé egy kananeai asszony jött ki abból a tartományból, kiáltván néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.Ő pedig egy szót sem felelt néki. És az Ő tanítványai hozzá menvén, kérik Őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált.

Ő pedig felelvén, mondta: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérvén, leborult előtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem! Ő pedig felelvén mondta: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Az pedig mondta: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uroknak asztaláról aláhullanak.

Ekkor felelt Jézus, mondta néki: Ó asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyult az ő leánya attól a pillanattól fogva." Mt 15,21-28

Uram! hadd várjunk Téged, hogy könyörülj rajtunk, és áldj meg minket. Uram taníts arra, hogy szívünk valóban Előtted lehessen, és Téged várhassunk. Urunk add meg kérünk, amire most szükségünk van, Igéd, és Lelked által. Ámen.

Mindig megrendít engem ez a történet, hogy az a Jézus, aki olyan szelid, olyan szerető, annyira mindenkit megértő, hogy tud ilyen kemény lenni. Az embernek kicsit eláll a lélegzete, miért ez a három nem egymás után, és az a keménység, ami az Úrból sugárzik ki a történetben.

Egy kananita asszony jött Jézushoz, annyit tudunk róla, hogy lányának betegsége, nyomorúsága hozta. Ezen a történeten keresztül megérthetjük, hogy szükségünk a nyomorúságokra, nehézségekre, mert azok visznek oda bennünket Jézushoz. Emberek nem tudnak odavinni, talán hívnak, talán mondják. De Istennek van egy csodálatos szolgája: a szenvedés, ami nagyon sok embert vitt már Jézushoz. Nincsen más olyan szolgája az Úrnak, aki annyi embert vitt volna már oda, mint a szenvedés, és a nyomorúság.

Ezt az asszonyt a családjában lévő baj hozta Jézushoz. Nem hozta ugyan a lányát, de a szívében ott volt. Egy anya különösképpen szenved a gyermeke miatt. Dupla teher, hogy a lányom, akit kicsi kora óta nevelek, szeretek, az ördögtől gonoszul gyötörtetik. Egy nyomorúság viszi oda ezt a pogány asszonyt az Úr Jézushoz. Ilyen teherrel jön, és így bánnak vele? Mintha csalódnánk az Úrban. Messziről jön, hozza terhét, nyomorúságát és kiált: "Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!"

Megdöbbentő, hogy az asszony ezt mondja: "Uram, Dávidnak fia!" A farizeusok és írástudók arról vitatkoztak, hogy nem Dávid fia, nem Ő a megígért Messiás. És ez az asszony, így szólítja meg: Uram! Annyit jelent: alárendeli magát Jézusnak. A másik, hogy Dávidnak fia, annyit jelent: Te vagy a megígért Messiás, hiszek benned.

Amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, akik előtte mentek így kiáltottak: "Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!" (Mk 11,9-10). "És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!" (Lk 19,31). Hallgattasd el őket, hogy merik ezt mondani? - mondják a farizeusok.

Annyira megdöbbentett engem, hogy ezt kéri: "Könyörülj rajtam!" Különösen azért, mert emlékeztek, első este ezzel az Igével kezdtük hetünket: "Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az Ő orcáját rajtunk" (Zsolt 67,2). Az Ároni áldás így hangzik: "Áldjon meg téged az Úr és őrízzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad" (4Móz 6,24-25). A zsoltáríró ezt, hogy könyörüljön te rajtad, az elejére tette. Ennek az asszonynak is az első mondanivalója ez volt.

Eljutottunk-e már oda szívünk mélyén: most már tudom, semmi nem használ, csak a könyörület! Úgy mégy-e az Úrhoz, mint akinek erre az egyre van szüksége?

Az asszony elmondja legnagyobb problémáját: "Az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik." Nem köntörfalaz. Nem úgy tesz, ahogyan a farizeusok, amikor Jézushoz jöttek mindenféle szépet mondtak. Nem úgy, ahogyan Nikodémus: "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket Te teszel, hanem ha az Isten van vele" (Jn 3,2). Egy csomó udvarias mondat. Csak azt mondja, ami a szívén van: "Lányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik."

Csodálkoztatok-e azon, hogy milyen világos diagnózissal jön ez asszony? Nem az orvosoktól várja, ő maga mondja ki. Nem azt mondja, hogy beteg, hanem hogy gonoszul gyötörtetik. Kicsit meg is érthetjük, mert a pogány világban rengeteg babona, okkult dolog, varázslás volt. Azt lehet mondani, minden pogány országnak ez volt a vallása. A bálványimádás, ami a pogányságban van, varázslás, babona, onnan jött hozzánk is. Ha valamire azt mondják, hogy japán, vagy kinai, akkor már tudom, onnan származó ördögi tudomány, ami nálunk még gyerekcipőben jár. De ott kifejlődött. Ez az asszony megtapasztalhatott ott sokmindent. ezért mondja el ilyen világosan a bajnak gyökerét.

Ez az asszony hittel jön, és azt mondja: Jézus, Dávidnak fia könyörülj rajtam, mert csak Te tudsz könyörülni! Elmondja, hogy mi a baja lányának. Megdöbbentő, hogy egymás után három nemet mond neki az Úr. Nézzük meg ezt a három kőkemény nemet. Még csak azt sem mondja Jézus, talán majd csinálunk valamit.

A napokban kellett valakinek nemet mondanom. Aki továbbadta annak mondtam, mondd meg: sajnos nem! Ez a szó, hogy "nem", szinte kopog, mintha egy koporsóra ráesne egy nagy kő: Nem! Nagyon sok embernek ez a baja, hogy nem tud nemet mondani. Pedig ha igent mondunk, meg kell tanulni nemet is mondani. Nekünk is kell egyszer mondani az ördög felé, a sötét hatalmak felé a komoly, határozott nemet. Nagyon sok iszákosnak ez a baja, hogy nem tudja kimondani a nemet az ivócimborák felé. "Legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; ami pedig ezeken felül van, a gonosztól van" (Mt 5,37).

Jön ez a szegény asszony meggyötörten, hozza a terhét, őszintén, hittel kimondja: "Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!" És egyszer csak kapja ezt a három súlyos nemet.

Az első nemet mi is sokszor tapasztaljuk: "Ő pedig egy szót sem felelt néki." Egy iszonyú nem. Mindenkihez szól, csak hozzám nem. Amikor Igét osztottunk, olyan fájdalommal mondta el valaki: mindenki érti, csak én nem. Mindenki kapott valamit, én nem. Nekem nem mondott semmit az Úr. Milyen rettenetes ezt érezni: valamiből kimaradok. Talán este megbeszélitek, kinek mi volt az üzenet ezen a napon, és te ott ülsz, hogy nem hallottam a szavát, nekem nem szólt Jézus. Nem felelt néki. Hiába imádkoztam, nem kaptam választ. Talán én is ott állok az Úr előtt, mondom, hogy: Jézus, Dávidnak fia, könyörrülj rajtam, - és nem szól egy szót sem. Aki benne van tudja, milyen rettenetes, ha Jézus nem felel. Egy bezárt száj!

Nagyon sok asszonyt ismerek, akinek zárkózott férje van. Elmondják: az a rettenetes, hogy nem szól. Mintha nem is hallana. Nem tudok vele kapcsolatot találni. Egy zárt emberrel állok szemben. Azt mondta valaki: hány év óta együtt élünk, és nem ismerem, soha nem nyílt meg. Aki ezt végigélte, tudja, milyen nehéz. Megpróbálom így is, úgy is, és nem jutok a szívéhez, mindig csukott marad az az ajtó.

Ez az asszony már messziről kiáltott, és Jézus nem felet neki egy szót sem. Milyen rettenetes volna elmenni úgy a hétről, hogy Jézus nem szólalt meg. Mások elmondják mit kaptak, én nem tudok semmit mondani.

Mennyire megismerhetjük az Úr viselkedéséből ezt az asszonyt. Azonnal elmondja nekünk azt, hogy ez az asszony büszke asszony lehetett. Szüksége volt erre a kemény hallgatásra. Nem tudom nem vagy-e te az a büszke valaki, aki mindent tud, csak megalázkodni nem. Isten azért alázza meg, mert erre volt szüksége ennek az asszonynak. Isten azért fenyít, hogy szentségében részesítsen. Tudja miért csinálja. Ez a legsúlyosabb fenyítés, mintha levegőbe vennének, csinálhatok, amit akarok, mintha nem is volnék. Az első csapás ennek az asszonynak a büszkeségét éri, mert annak kell törni, ezért nem felel Jézus néki egy szót sem. Ki vagyok én, hogy pont én nem, hogy pont nekem nem? A szívnek legmélyebb kötözöttsége a büszkeség.

Megláthatjuk a büszke tanítványokat. Mi a problémájuk: "Bocsásd el őt, mert utánunk kiált." Ez a problémájuk. Nem az asszonyt sajnálják. Küldd el, ne legyen az, hogy az utcán utánunk kiált. Ezt nem akarják a tanítványok. Hogy néznek ránk az emberek, hogy itt az utcán utánunk kiált?

Valaki elmondta: a szomszédasszony elmondott rólam mindent, - csak ne az utcán csinálta volna, ahol mindenki hallotta. A tanítványoknak is ez a bajuk, nem használ ez, ha ezzel az asszonnyal együtt érkeznek. Nem azt mondják Jézusnak: könyörülj rajta, hanem küldd el. Végre együtt vagyunk a Mesterrel, és most jön ez az asszony, és kiabál. Csak zavart csinál, küldjük el, tegyük ki a templomból, nem kell ennek idejönni, csak zavar minket.

Mennyi keményszég, önzés, büszkeség fér meg egy tanítvány szívében. Bocsásd el Uram, ne is törődj vele. Annyira ne, hogy el kell őt kergetni. Ilyen a büszke ember.

Megszólal Jézus, és megint csak keményen kopog a szava: "Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz." Nem vagy közülünk való, nem vagy Izráel házából való. Emberek szokták mondani: katolikus vagyok, nem közületek való, nem vehetek úrvacsorát. Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy az embert kizárja valahonnan, hogy más valláson vagyok. Ez nem vallás kérdés, itt az Úr Jézussal vagyunk együtt. Mindenki jöhet, nyitva van az ajtó, semmi nincs zárva.

Nem közülünk való. És ezt Jézus mondja? "Nem küldettem, csak Izráel házának elveszett juhaihoz." Mit keresel itt, ez más vallás, más gyülekezet. Az egyik a vallás, a másik a nemzetiség. Volt itt egy cigány. Rettenetes volt, ahogyan a többi kitaszította. A szobában senki nem beszélgetett vele. Faji megkülönböztetés. Zsidó, cigány, román, oláh. Nem közülünk való! És most Jézus mondja ezt a faji megkülönböztetést? Csak Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem! Mit akarsz itt kananita asszony? Nem vagy közülünk való! Rettenetes megalázás! Másfajta, és ezért megkapja a nemet: Nem küldettem!

Az eddigieket útközben mondta neki Jézus. De most már odaért. "Az asszony pedig odaérve, leborult előtte, mondván: Uram légy segítségül nékem!" Amikor először olvastam ezt a történetet azt mondtam: büszkébb vagyok ennél az asszonynál. Én akkor felkaptam volna a fejem és azt mondtam volna: Uram, ha Te nem, akkor nem is kell, nem is akarom, nem is kérem tovább.

Vajon nem mentél volna-e el te is a hallgatás, és a második nem után azzal, hogy nekem ebből elég volt, engem ne nézzenek ki, engem ne alázzanak meg. A büszke asszony régen elmegy. Ezt az asszonyt a nyomorúsága kicsivé tette. Tudott maradni, és mondani: leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik.

Nem tudom, neked mi a problémád, de most mondd ki magadban. Lehet a lelkem az ördögtől gonoszul gyötörtetik, lehet a férjem, a gyermekem! Lehet a testvérem! Te tudod mi van a szíveden, amit magaddal hordozol. Az Úr látja! Ez tartotta ott az asszonyt! Nagyobb volt a nyomorúsága a büszkeségénél. Nálad nagyobb-e már a nyomorúság a büszkeségnél, vagy még mindig a büszkeséged győz? Nagyobb-e már, vagy kell még valami? Még lejebb kell, hogy az Úr szorítson, hogy végre kibírd az Ő Igéjének fájó csapásait? Az Ő Igéje kétélu éles kard, nemcsak súlyt, vág is, fáj is, sebez is. Megsebez, de be is kötöz. Nem kicsi dolog kibírni. "Nem küldettem, csak Izráel nyájának elveszett juhaihoz." Nem vagy körülünk való, nem vagy izraelíta, fajilag, nemzetségileg, vallásilag semmi közöm hozzád.

Az asszony odaér, és leborul. Újra mondom, én fölkaptam volna a fejem, és nem leborultam volna. Ez az asszony leborul, még méltatlanabbá, még kisebbé, még jobban semmivé válik. A Jelenések könyvében, a csapások sorozatában mondja az Ige: mégsem tértek meg az őket verő Istenhez. Sehová nem tudsz megtérni, csak a téged verő Istenhez. Ebből a kézből jön minden. Neked egy menekülési helyed van: vissza, a téged verő Istenhez, aki ha fenyít is szeret, és mindent azért csinál, hogy szentségében részesítsen.

Az asszony odaér és megismétli a kérést még mélyebben, még fájóbban, még igazabban: "Uram légy segítségül nékem!"

És jön a harmadik nem. "Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni." Mi közöd neked a fiak kenyeréhez? Mit keresnél ennél az asztalnál? A fiak kenyere Isten gyermekeinek adatott. A testi kenyér, és a lelki kenyér. Mit keresel ennél az asztalnál, az úrasztalánál, mit akarsz te itt? te kutya, te eb, te senki! Te szemét, te senkiházi! Valaha meghallottad te ezt a mondatot? Olyan megrázó, amikor Péter a csodálatos halfogásnál látja, hogy mit tesz az Úr. Amikor látja a hatalmát, egy mondatot mond: "Eredj el én tőlem, mert én bunös ember vagyok, Uram!" (Lk 5,8). Az eredeti szömegben így van: szemét ember vagyok.

Te tudod már, hogy semmi keresnivalód nincs az Ő asztalánál, ahol a fiak kenyere van? Mit keresek én itt? Minél közelebb kerülök az Úrhoz, annál mélyebben látom, megint milyen vagyok. Mondhatom én egyáltalán az Igét? Egy kicsit látod már, hogy igazán ki vagy? Kerültél-e már olyan közel az Úrhoz, mint Péter? Tudjátok, hogy a tanítványok között a legbüszkébb, a legkeményebb, a legnagyobb Péter volt, aki mindig okosabb volt mindenkinél, mindig jobban tudott mindent, és egyszer csak ott fekszik a Jézus lábai előtt, mint ez az asszony is, és mondja: Eredj el tőlem, mi közünk nekünk egymáshoz, hogy kerülhetünk mi egymás közelébe, én rongy ember vagyok, szemét, senki ember. Láttad-e már így az Urat, hogy valóban egy senki ember vagyok? Ha valaha kimondod ezt a mondatot: "Eredj el én tőlem", ezzel a mondattal hívod Őt.

Jézus így mondta az asszonynak: "Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni!" Te utolsó, nem is ember,- eb. Ugye tudjátok, milyen utolsó a Bibliában ez a megnevezés. Akik kívül maradnak az Isten országából, azok között az ebek az elsők. Aztán jönnek a varázslók. Szeretném ha megértenétek, az ebek után, az utolsók után rögtön az okkult dolgok: a bubájosok, a varázslók. Aztán jönnek a paráznák és a gyilkosok, és a bállványimádók és mind aki szereti és szólja a hazugságot. (Jel 22,15). De az élen az ebek vannak!

Azt mondja Jézus az asszonynak: "Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni." Még azt sem mondja Jézus, hogy: adni. Vetni! Ahogy a kutyáknak vágják oda az ennivalót. Tudod, hogy ezt már nem lehet kibírni? Tudod azt, hogy Isten előtt undorító vagy? Olyan nehezen értettem ezt meg. Az ember olyan nagyra van magával. Pedig undorító, kidobni való az egész lényem.

Az a döntő fordulat, amikor az asszony kimondja: Úgy van Uram, igazad van! Kimondod-e, amikor Isten világosságában meglátod magadat, a gőgödet, a fölényedet, ahogyan viselkedsz másokkal szemben, a lekezelést, amikor egyszer igazán meglátod saját undorító voltodat? Kimondodd-e: igazad van Uram, egy szavam sincs ellened, úgy van. Ez a teljes megalázkodás. De olyan jó, hogy az asszony a másikat is ki tudja mondani. Ha az ember ittmarad, akkor öngyilkos lesz. Számára már nincs remény, velem még Isten sem tud mit kezdeni, egy út van számomra: a halál. A világ szerint való szomorúság halált szerez. De van egy szó, amit utána mond ki, és szeretném, ha ez az egy szó ott állhatna a középpontban. "De!"

Mennyi helyen áll ez a szó a Bibliában. Az Efézusi levél mondja, hogy egykor a világ folyása szerint jártunk, és természet szerint harag fiai voltunk, "De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett" (Ef 2,4). Azzal szemben aki én vagyok, az Isten jogos haragjával szemben ott van az Úr Jézus keresztje. De az Isten! Ő az, aki cselekedett, aki Egyszülött Fiát adta, aki felállította a Golgotai keresztet, az Isten, aki gazdag volt irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett.

Ez a "de" csak akkor hangozhat el fölötted, ha eljutottál oda: "Úgy van Uram, de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból." Ez a "de" megint csak Isten szeretetéről beszél, akinek az ebekre is van gondja. Ez az asszony látja, hogy kicsoda Isten. A "de" szót csak akkor mondhatod ki, ha látod, milyen nagy Isten kegyelme. Egy morzsa elég. Istennek nem kell valami nagy erőfeszítés ahhoz, hogy neked megbocsásson, hogy téged felmentsen buneid alól, egy morzsa is elég. Olyan nagy Isten kegyelme, szeretete, hogy minden bunödre, egész eddigi elrontott életedre egy morzsa elég a kegyelem asztaláról. Világos-e már előtted, hogy egy szó, amit Isten szól, egy perc alatt megold mindent, olyan nagy a kegyelem.

A fiak kenyere az Ige. Egy szó, ami az Ő szájából származik, és te boldog, szabad, meggyógyult emberként mégy tovább. Elég egy morzsa! Olyan sokszor meggyógyított engem egy morzsa a kegyelem asztaláról. Sokszor elkeseredtem magam miatt, és egy mondat amit az Ige mondott, egy pillanat alatt rendbe hozott minden.

"Ekkor felevén Jézus mondta néki: Óh asszony, nagy a te hited." Azért nagy a hited, mert nagynak látod a kegyelmet. Nagy Isten a te számodra, a hited számára. Testvérek, egy csepp abból a vér-áradatból ami ott folyt a Golgotán, egy morzsa a fiak kenyeréből, a kegyelem asztaláról elég.

Számomra mindig a legmegrázóbb az első csepp vér a Gecsemánéban, amikor Jézus vért verítékezik, amikor küzd, harcol, hogy magára kell vennie a bunt. És akkor azon a tiszta, szent homlokon megjelenik az első csepp vér. Vajon láttad-e valaha Jézust a haláltusában, a bunnel való tusában? Láttad-e valaha lefolyni az első csepp vért? Tudod-e, hogy neked ez elég?

Aztán elkezdett folyni a vér az utolsó cseppig. Amikor a katona átszúrja Jézus szívét, akkor már vér és víz jött. Amikor az utolsó csepp vér kifolyik, akkor jön a víz. Nem tudom látod-e most az első cseppet, és az utolsó cseppet? És tudod-e, hogy nekem ez elég? Igaz, hogy rongy ember vagyok, hogy rajtam nem lehet segíteni, már magamnak sincs reménységem magamhoz, "de!"

Jó volna, ha úgy mennél majd az úrasztalához, hogy az a korty bor jelképezi azt a csepp vért, ami most lemos rólam minden szennyet, ami tisztává, szentté, és igazzá tesz Isten színe előtt.

Imádkozzunk! Olyan sokszor átéltem Uram, hogy vérednek egy cseppje, kegyelmednek egy morzsája egyszer csak teljesen tisztává tett. Olyan sokszor átéltem, hogy semmi bunre nem emlékeztem többé. Kérlek könyörülj rajtunk! Tudod Uram, hogy az egyetlen nagy akadály Közted és köztünk a büszke szívünk. Köszönjük, hogy most azt mondtad, hogy a hit legyőzi a büszkeséget.

Úr Jézus add nekünk ezt a győzelmet, a megalázkodás győzelmét, a megsemmisülés győzelmét. Úr Jézus, hadd végezze ezt el bennünk Igéd. Könyörülj rajtunk Urunk, hogy Hozzád jussunk igazán, a kegyelem egy morzsájához. Hogy lehessen újra életünk, és boldog, szabad emberként mehessünk tovább.

Köszönjük, hogy egy szívvel kérhetünk Téged: Jézus, Dávidnak Fia: Könyörülj rajtunk! Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

A hit győz a betegségen

"És egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett, Mikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, illete annak ruháját. Mert ezt mondja: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok. És vérének forrása azonnal kiszáradt, és megérezte testében, hogy kigyógyult bajából.

Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és mondta: Kicsoda illette az én ruháimat? És mondták néki az Ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorított össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem? És körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte.

Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy oda és elébe borult, és elmondott néki mindent igazán. Ő pedig mondta néki: Leényom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból." Mk 5.25-34

Úr Jézus nagyon kérünk, hogy Szentlelked által munkáld bennünk a hitet. Köszönjük, hogy Te tudsz bennünk hitet teremteni. Te adod a növekedést, hadd áldjunk ezért. Kérünk, hogy úgy mehessünk haza, hogy hit által igazán áldás lehessen az életünkön. Az első naptól kezdve ez a kérésünk Urunk, hogy áldj meg minket, és áldj meg otthoni dolgainkban. Kérünk, hogy mindazt, ami ebben akadályoz, mutasd meg nekünk, és vedd el a te nevedért. Ámen.

Heti Igénk: "Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." Láttuk már, hogy a hit győz a látni akaráson, a csalódáson, a büszkeségen, és most látjuk, hogy a hit győz a betegségen. A győzelmes hitet láthatjuk, ahogyan életünk minden területe fölött tud győzedelmeskedni.

A hit győz a betegségen, és így is szeretném mondani: a hit győz a betegségtől való félelmen. Nagyon sok embernek nem is az a baja, hogy beteg, hanem hogy fél. A betegségtől való félelem már maga betegség. Most mind a kettőt megnézzük

Újra egy asszonyt látunk, aki szintén Jézushoz jött. Eddig mindegyik Jézushoz jött. Ez volt a kérdés: te mivel jöttél, kit hoztál Őhozzá? Egyik a fiát hozta, másik a lányát. Lehet, nálad így lehetene behelyettesíteni: a férjemet hoztam, az apámat, az anyámat, a család különböző tagjait, akikért aggódom, akikkel tele van a szívem. Olyan jó, hogy az Úr látja, mivel jöttél.

Ez az asszony saját maga problémájával jött. Magát hozta oda az Úr Jézushoz. Saját problémája egy rettenetes betegség volt. Ha valaki vérfolyásos volt, senkit nem érinthetett, nem mehetett a többiek közé. Ugyanannyira tisztátalan volt, mint egy bélpoklos. Tizenkét éve volt vérfolyásos. Rettenetes volt az a tudat, hogy ahova leülök tisztátalan lesz, aki érint tisztátalanná válik. Nagyon sokszor az asszony, amíg a baja tartott, tisztátalan volt addig.

Ez az asszony állandó vérfolyásban szenvedett. Tehát egyre gyengébb lett. Aki állandóan vérzik, egyre inkább gyengül, életereje napról-napra gyengébb lesz. Ez a betegség következménye. Az ember sokmindent megpróbál, hogy ne gyengüljön le, de ez a betegség következménye. A betegségtől való félelem is tönkretesz. Nem a vérfolyástól, hanem a ráktól való félelem. A legtöbb ember ettől fél. És amikor megvizsgálják, kiderül, hogy nem is az. Rettenetes, amikor az ember figyeli, és nézi magát: jaj a szívem, mennyit ver a pulzusom, csak nincs magas vérnyomásom? És állandóan vizsgáltatja magát. Ez a félelem!

Ennek az asszonynak konkrét betegsége van. Valahol azt olvastam, aki a második, harmadik orvoshoz megy, ott már komoly baj van, mert nem tud hinni az elsőben sem, és a másodikban sem. Mindig keres valami megoldást. Azt olvassuk erről az asszonyról, hogy: "Sok orvostól sokat szenvedett." Valaki elmondta, hogy Svájcban kapta az első szívinfarktust. Hívták az orvost, aki az összes gyógyszerét elvette, mondván: ha egy nem segít, akkor az összes sem segít. Azt hiszem nagyon sok embernek közöttünk ez most a képe: sokmindent megpróbált, és egyre rosszabbul lett.

Ennek a szegény asszonynak titkolnia kellett baját, mert különben nem mehetett volna emberek közé. Ez is rettenetes, amikor életemben ott van a titok, hogy jaj, csak észre ne vegyék. A Biblia mindig összekapcsolja a betegséget a bunnel. Valóban nagyon sokszor összefüggés van a kettő között. Persze nem úgy, hogy vétkeztem, és azonnal történik valami.

A hívő ember is lehet beteg. Meggyőződésem, ha nem lett volna buneset, nem lett volna betegség sem. A kettő összefügg. Persze nem mindig a mi bunünk, lehet az apáké, nagyapáké, dédapáké. Egyszer bibliaórán voltam, és mondogattam, hogy az ember ilyen, az ember olyan. Megszólalt egy férfi: dehát az asszonyok is! Az anyák is, a nagyanyák is!

Nagyon sok öröklött betegségünk van. Olyan csodálatos arra gondolni, Isten a bunnel együtt betegségünkön is segített. Azt mondja Jézusról az Ige: "Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta" (Ézs 53,4).

A rajongók azt mondják: hívő ember nem lehet beteg. Ez nem igaz. Mi hoztunk magunkkal, és van is bennünk betegség. De hogy a kettő összefügg, az biztos, és szeretném, ha a betegséggel együtt a bunre is gondolnátok. Rettenetes dolog a betegség titok, és a bun titok. A titokba betegszik bele az ember, hogy nem lehetek őszinte. A meggyógyulásnak ez hát a nyitja, hogy az asszony elmond mindent igazán. A teljes gyógyulás ott következik be, amikor megszunik a titok.

Hitrejutásom egyik legnagyobb öröme volt, mikor rájöttem, hogy nem kell többé mást mutatni, lehetek olyan, amilyen vagyok, nem kell magamat emberek előtt megjátszani. Járhatok mindig világosságban. Mindig szebbnek, jobbnak, nagyobbnak, muveltebbnek akarunk látszani, mint amilyenek vagyunk. Ebbe elvérezhet egy ember!

Ez az asszony a titkával jött elő. Szeretnénk látni, hogyan keletkezett ez a hit. Komoly hittel indult el ez az asszony Kapernaum utcáján. Valakitől hallott Jézusról. A hit hallásból van. Valaki úgy beszélt neki az Úrról, hogy felébredt benne a hit. Tudsz-e úgy beszélni Jézusról, annyira valóság-e amit mondasz, hogy a másik ember azt mondja: én is.

Elindult-e már valaki a te bizonyságtételedre Jézus felé? Volt-e már valaki, aki azért ment Jézushoz, mert áradt belőled a lelki egészség? Ennek az asszonynak valaki úgy szólhatott, hogy feltámadt benne a hit: "Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok." Lehet hogy álmatlan éjszakákon át kínlódott, hogy nincs ebből kiút?

Tudod te, hogy beteg vagy, hogy nem vagy egészséges ember? Azért nem indulnak el mások Jézus felé! Az egészségünknek ragályosnak kellene lenni, hogy mindenki megkívánná a tiszta egészséges életet. Talán te is gondolkoztál már azon, hogyan lehetne más emberré lenni. Valami nincs rendben! Lehet, hogy testileg, lehet, hogy lelkileg. De ugye tudod, hogy nem vagy egészséges? Ha belül nem indul el benned a hit, akkor soha nem lesz mozdulás. Gondolkozz ezen: Uram valóban tudsz rajtam segíteni, ha Hozzád jutnék? Az asszonynál ez hitbizonyosság, ő azzal a hittel indult el: meggyógyulok. Ezzel a hittel indultál el ide? Elmondtuk, hogy Jézushoz jöttünk, de vajon azzal a hittel, hogy meggyógyulok? Vagy pedig csak úgy, hogy eltöltök itt egy hetet, jól érzem magam, majd sokat tanulok.

Benned belül elindult már a hit, hogy csak hozzáérjek Jézushoz ezen a héten, és meggyógyulok. Hittel kellene Jézust érinteni. Nem elég úgy jönni Jézushoz, hogy majd csak történik valami. Talán egy kicsit jobban leszek. Van-e benned reménység? Várod-e reménységgel, hogy egészséges ember leszel lelkileg, testileg. Jézus azt szeretné, ha ragályosan egészséges lennél.

Életem egy nehéz időszakában hatóságok kérdeztek meg a hit dolgai felől. Valaki azt mondta: látja az a baj, hogy ez a maga hite ragályos. Köszönöm, mondtam, és tudtam, hogy fertőtlenítőbe akarnak tenni.

Van-e neked ragályos hited? Olyan, ami veszélyes, mert másra is ráragad? Milyen jó volna, ha ragályosan mehetnél el innen, és másokat is megfertőznél a hiteddel. Gondoljatok arra, hogy Isten ezt szeretné. Van-e benned reménység arra: "Ha csak a ruháit illethetem is, meggyógyulok."

Ez az asszony ezzel a hittel indult el. Persze, még most is sötétségben akart maradni, hátulról, titokban közelítette meg Jézust. Ez a legsúlyosabb bun az életünkben, hogy nem tudunk nyíltak lenni. Sokan mondják: zárkózott a férjem. Mikor zárkózott egy ember? Ha van mit titkolnia. Akkor zárjuk be az ajtót, ha azt akarjuk, ne jöjjön be senki. Ha valami olyat csinálunk, amit takarni kell.

Vajon meggyógyultál már a titkolódzásból? Egyszer annyira megdöbbentett, a Jelenések könyvében az elkárhozókat egy asszony jelképezi, aki vörös lovon ül, bort iszik és részeg, és homlokán egy név: titok. Olyan sokszor kérdeztem meg testvérektől: homlokodról letörölhette-e már Jézus ezt a szót: titok. Vagy pedig ott van még? Van-e még valami, amit titkolsz? Van-e még valami, amit nem szeretnél elmondani sem négyszemközt, sem a testvérek előtt. Van-e még az életednek titka? Ez a borzalmas betegség tönkreteszi a szívedet, az idegrendszeredet, az életedet.

Ez az asszony hátulról akarta Jézust érinteni, hogy senki ne tudja. Meggyógyulok, de azt nem kell senkinek tudni. Hitrejutottam, de nem kell erről beszélni. Mikor már kezdtem keresni az Urat, mindent úgy csináltam, hogy senki ne tudja. Az első bibliaórán két könnycsepp esett ki a szememből, mikor imádkoztam, aztán nagyon gyorsan kivül voltam az ajtón, nehogy valaki megkérdezzen, és beszélni kelljen arról, ami bennem van. Szépen megléptem, pedig érintett az Úr, történt velem valami. De jaj, titok, nehogy bizonyságot kelljen róla tenni.

Ez az asszony hátulról akarta Jézust érinteni, érintette is, és meg is gyógyult. "Ha csak a ruháit illethetem is, meggyógyulok." Úgy szeretném megértetni veled, ha csak a ruháját érinted is, meggyógyulsz. Most nem feltételen testi betegségre gondolok, az életed gyógyul meg, ha érinted Őt. Az a ruha, amiben Jézus most jár, az Ige. Ahol az Ige hirdettetik, ott van Jézus. Ez az a ruha, amiben most Jézus jár ezen a földön. Aki hittel érinti Isten Igéjét, az olvasott, vagy hallott Igét, azonnal erő árad. Hiszen Jézus megérezte, hogy az Ő testéből erő áradt ki. Tudjuk, hogy a többiek mennyire mondták: hogy gondolod, hogy valaki érintett, hisz itt szorong a tömeg, emberek százai érinthetnek. Az nem volt érintés. Ha hittel érintem Jézust, az érintés! Csak ezt az érintést érzi Jézus, csak ez ér el Hozzá. Ahol a legkisebb hit mozdul, ott már erő árad belőle. Egy igehirdetésen lehetnek sokszázan, akik mind úgy mennek el, hogy nem történt velük semmi. De lehet egy olyan ember, aki igazán hittel érintette Jézust.

Jó volna mindig hittel érinteni Jézust. Ha olvasod az Igét, eljutnál oda, hogy érinti a hited az Ő ruháját, az Igét, és már úgy kelhetsz fel, hogy bennem gyógyulás történt. Azonnal megérzed te is, amikor érinted Őt. A csendességedben szoktad érinteni? Az Igéből amit hittel érintesz árad az erő? Másképp kelsz fel, mint ahogyan leültél, vagy letérdeltél.

Ezzel az asszonnyal megtörtént, hogy azonnal érezte, hogy meggyógyult. És most el akar menni félgyógyulással. Mindig félek, hogy nagyon sok ember Jézus közeléből félgyógyulással megy el. Egy kicsit jobban vagyok, nem érzem már magam olyan rosszul. Valami történt velem, gyorsan menjünk el.

Nagyon kérlek, ne menj el innen fél gyógyulással. Emlékeztek a tíz bélpoklosra, csak egynek mondhatta el Jézus, hogy: "Kelj föl, és menj el; a te hited téged megtartott" (Lk 17,19). Nem tudom, a többiek újra bélpoklosok lettek-e, vagy nem, de hogy nem voltak egészségesek, az biztos. Emlékeztek, a harmincnyolc éve betegnek is azt mondja Jézus, mikor újra találkozik vele a templomban: "Ímé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod" (Jn 5,14).

Egyszer arra gondoltam: harmincnyolc évig feküdt az ágyban, és most Jézus azt mondja: rosszabbul ne legyen dolgod. Hát lehet ennél rosszabb? Gondolok azokra, akikből az Úr ördögöt üzött ki, és azt mondta: ha csak kisöpörve, és felékesítve találja: "Akkor elmegy, és maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél" (Lk 11,26). Félgyógyulás!

Az az egy, aki visszament, Jézust kereste már, és nem a gyógyulást. Talán sokszor gyógyultál már, úgy érezted, minden sokkal jobb, nyugodtan hazamehetek. De csak hátulról érintetted Jézust.

Jézus szeme most téged keres! A tanítványok rendre utasítják ugyan Jézust, de Ő tudja, és az asszony is tudja, ketten tudták, mi történt. Tudod már, hogy veled történhetett-e valami? Akkor ketten tudjátok! De jaj vigyázz, nehogy elmenj félgyógyulással.

A tanítványok hiába beszélik le róla Jézust: mit keresed, hogy ki érintett, hiszen tömeg van itt. Jézus körülnéz, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte, hogy illette ruháját. "Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele," - ő is tudta, Jézus is tudta, - "félve és remegve megy oda, és elébe borult, és elmondott néki mindent igazán." Itt tudta meg az asszony, hogy valóban Istennel áll szemben, itt tapasztalta meg, hogy igazán úr az Úr, hogy igazán mindent tud, és ismeri szíve legmélyéig. Voltál-e már úgy, amikor az Ige szólt, hogy átélted, ismer a szívem mélyéig? Tudom, hogy az Úr szól, és nekem mondja. Itt már csak ketten vagyunk, Ő, meg én.

Eddig beteg volt az asszony, sok nyomorúsága volt, hátulról érintette az Urat, - de nem félt, és nem remegett. Most egyszer csak rájött arra: nincs kiút tovább, mindent igazán el kell mondani, ki kell jönni a világosságra. Most elmondok mindent, mert különben semmi értelme nincs az egésznek.

Az Úr most azt üzeni neked: vagy mindent, vagy semmit! Ha fél gyógyulással mégy tovább, csak rosszabb lesz az állapotod. A kiuzött ördög helyett hét jön vissza. A megszabadult ördöngős nem fogadta be Jézust. Engedte kiuzni a tisztátalan lelket, engedte kisöpörni és felékesíteni a házat, de nem lett személy csere. Sokan elmondják, hogy: "Élek többé nem én", és nem igaz. Csak Jézus tud benned hívő életet élni. A teljes gyógyulás az, hogy bennem Krisztus él. Ő tud egészséges hívő életet élni.

Valaki azt mondta: már sokszor befogadtam Jézust. Lehet, csak nem egészen. Egyszer gyerekekkel beszélgettünk ilyesmiről, és az egyik kislány nagyon komolyan mondotta, hogy ő már befogadta az Úr Jézust. Az volt az Igénk: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek" (Jel 3,20). Azt kérdeztem: nálatok hány ajtó van? Nyolc. Ha valaki bejön a bejárati ajtón, bent van az egész lakásban?

Lehet, hogy tíz-húsz évvel ezelőtt befogadtad Jézust, de van még zárt ajtó az életedben, és mögötte ott van a titok. Mond el most őszintén, hol nem akarod, hogy uralkodjon életed felett? Most erről van szó: mondj el mindent igazán.

Valaki azt mondta: Úgy szeretném, ha belőlem már áradhatna Isten szeretete. Úgy szeretném, ha ragyogó szívuvé lehetnék. Azt mondtam: abból áradhat ki valami, ahol valaki tele van. Furcsa volna várni, hogy egy pohárból, ami csak félig van, kiáradjon a víz. Engedd, hogy az Úr teletöltsön. Egy falusi asszony imádkozta: Istenem, add a Te Szentlelkedet, hogy csak úgy csurranjon! Ha megnyitom a számat ott is áradjon, ha ránézek valakire a szememből is áradjon. Ha tele vagy Vele, mindenen keresztül kiárad.

Jézus most téged keres, aki talán már egyszer érintetted Őt. Lehet, hogy a két találkozás között évtizedek vannak. Mi nagyon messze el tudunk surranni Tőle. Lehet, akkor megtapasztaltad, hogy történt veled valami. Azt Jézus is tudja, de azt is tudja, hogy nem egészen. Ezért keres a szeme: ki az aki érintett már engem tíz-húsz évvel ezelőtt? Vajon előjössz-e félve és remegve, tudva azt, hogy Jézust mindent tud. Ismeri a bezárt szobáidat. Kiadod-e most magad egészen? Erre mondja az Ige, hogy az asszony "Félve és remegve megy oda, és elébe borult, és elmondott Neki mindent igazán." Látjátok Jézus kimondja a legszebb szót: "Leányom!" Leányom, hozzám tartozol. "Leányom, a te hited megtartott téged." A győzelmes hit! Volt hite, hogy azt a végső titkot is kiadja, hogy az utolsó bezárt helyet is kinyissa. Volt hite ahhoz, hogy az Úr tud segíteni. Most egészen meggyógyulok.

"Ő pedig mondta néki: Leányom, a te hited megtartott, eredj el békességgel, és gyógyulj meg a te bajodból." Azt mondják, az eredeti szövegben így van ez a vers: "Meggyógyulva a te bajodból, légy egészséges!"

Vajon elhangzik-e fölötted ez a szó, hogy légy egészséges. Isten "legyen" szava mindig teremtő szó. Nekem mindig megdobban a szívem, ha ezt a szót olvasom a Bibliában. Ha Ő mondja: légy egészséges, akkor az vagy. Mondhatja-e neked Jézus most, miután elmondtál mindent igazán, miután átadtál mindent egészen, mondhatja-e neked: egészséges vagy! Mehetsz haza, és élj egészséges életet.

A harmincnyolc éve betegnél Jézus felteszi a kérdést: "Akarsz-e meggyógyulni?" Nem felesleges kérdés ez? Hát van valaki, aki nem akar meggyógyulni? Rájöttem, hogy van. Egészségesnek lenni annyit jelent: rám hárulnak a feladatok, sokmindent csinálnom kell, nem kímélnek, nem lesznek velem szemben elnézők. Ha valaki egészeéges, akkor a munka, a dolgok, a nehézségek mind ráhárulnak. De ha beteg valaki, nem tesznek rá terhet. Rólad otthon mindenki tudja, hogy beteg vagy. Tudják már, mit lehet neked megmondani, és mit nem. Tudják, hogy kell veled bánni, hogyan kell kímélni, vigyázzatok, meg ne bántsátok, - beteg. Egy rossz mondat, és vége mindennek. Tönkrementél egy napra, egy hétre.

Minket már ismernek otthon és vigyáznak, nehogy olyat mondjanak, vagy tegyenek, hogy megint rohamot kapjak. Ha most hazamégy, mered-e mondani: teljesen meggyógyultam, rám nem kell többé vigyázni, egészséges vagyok. Akarsz te egyáltalán egészséges lenni? Nekünk tulajdonképpen jó az, hogy ismerik gyengeségeinket, és nem raknak ránk terhet.

Emlékszem egy gyerekre, aki nem merte megmondani, hogy megtért. Ha megmondja, másnap azt mondhatják neki: ha megtértél, miért vagy lusta, miért vagy szeretetlen? Ha valaki megtér, azt várják tőle, hogy egészséges legyen. Inkább nem mondom. Lehet te sem mondod meg: látjátok, egészen más életem van.

Légy egészséges! Ne féltsd magad, hadd mondják meg mindig az igazat, ne kelljen arra vigyázni, jaj mi történik veled. Ha nem mered otthon megmondani, hogy egészséges vagy, akkor te magad sem hiszed. Egy asszonynak sokáig nem volt üdvbizonyossága, míg egyszer megértette: "Szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre" (Róm 10,10). Azért nem volt üdvbizonyossága, mert soha nem merte megvallani.

Ha szívvel hiszed, tegyél róla vallást szájjal. "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal 2,20). Akarsz-e egészséges hívő életet élni? Senki nem tud, csak Krisztus benned.

Imádkozzunk! Áldalak Uram azért, hogy eljuthatunk oda: nincs már semmi reménységem magamhoz, csak egyedül Hozzád. Köszönjük, hogy azért küldted Szentlelkedet, hogy éljen bennünk. Köszönjük, hogy olyan egyszeruvé tetted az új élet befogadását. Hadd magasztaljunk Téged! Segíts vallást tenni róla, és segíts ragályosan egészséges életet élni. Segíts hit által ne csak féllig, hanem egészen gyógyulni, Neved dicsőségére. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

A hit győz a halálon

"A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! Felelvén pedig a másik, megdorgálta őt, mondván: Az Istent sem féled-é te? hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És mondta Jézusnak: Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te országodban! És mondta néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban." Lk 23,39-43

Köszönjük Úr Jézus, hogy újra kérhetjük Tőled, hogy könyörülj rajtunk, áldj meg bennünket. Áldd meg a mi testvéreinket, akik már hazamennek a mai napon, akik már egy kicsit az otthoni dolgokra néznek. Kérünk, hogy rajtuk keresztül megáldhasd mindazokat, akik közé mennek. Kérünk a most hangzó Igédért, amit azon keresztül szeretnél elmondani számunkra, hadd érthessük meg, Lelked által. A te neved dicsőségéért kérünk. Ámen.

Végignézhettük, mi mindenen győz a hit. Győz a látni akaráson. A királyi ember nem látott semmit, csak egy szót kapott. A hit győz a csalódáson. A holkóros fiú apja végigmegy az összes csalódáson, - talán Jézus sem tud segíteni. A hit győz a büszkeségen. A kananita asszony egymás után kapta a nemeket, és meg tudott alázkodni. A hit győz a betegségen! A vérfolyásos asszony külsőleg belsőleg meggyógyulhatott, és meghallhatta Jézus szavát: Eredj el, és légy egészséges! Hiszel-e az Úrnak, és az Ő szavának?

Az utolsó amiről beszélünk: A hit győz a halálon. Ez a két ember, a jobb és bal lator, ott vannak a halál küszöbén. Isten Igéje szerint kétféle halál van: a testi és a lelki halál. Mind a két halál előttük van, mert mint latrok függnek ott, és mennek a halál felé.

A Jelenések könyve beszél a második halálról. "Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak Ővele ezer esztendeig" (Jel 20,6). "A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték" (14-15).

Az első halál a testi halál, ezen mindnyájan keresztülmegyünk. De a második halál a lelki halál, az örök halál. Olvastuk, aki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vettetik. Ez a második halál. Ismeritek azt a mondatot: aki egyszer született, kétszer hal meg. Aki kétszer született egyszer hal meg. Ahogyan van kétszer születés, úgy van második halál: a lelki halál.

Aki egyszer született, nem született újjá. Az kétszer hal meg: testi halállal, és örök halállal. Akinek volt ujjászületése, az csak egyszer hal meg: a testi halállal. Jó volna megnézni: kétszer születtem én? Nem árt nekem a második halál? Egyszer fogok meghalni?

A Biblia szerint a testi halál nem halál, csak elalvás. Jézus így mondja a tanítványoknak: "Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt" (Lk 11,11). Isten világában a testi halál nem halál, csak elalvás.

Két lator függ itt a kereszten és mindkettőnek előtte van mind a két halál. János 5,24-25 azt mondja: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem által ment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek." Ezek a halottak a lelki halottak, akik hallják az Isten Fiának szavát. Két verssel később pedig az mondja az Ige: "Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsóban vannak, meghallják az Ő szavát" (Jn 5,28). A koporsóban vannak halottak, de vannak élők, azok, akik lelkileg élők.

Olyan jó, amikor a koporsóban lévő szeretteinkről tudhatjuk, hogy megtalálták Jézust, és életet nyertek. Nem árthat nekik a halál, mert megszabadultak a második haláltól.

Az Ige most arról akar beszélni velünk, hogy ez a két ember a halál előtt van. Ha meghalnak, mind a két halállal meghalnak, csak a második halál az ítélet után lesz végrehajtva.

Engem évtizedeken keresztül mindig bántott: miért van három kereszt a Golgotán? Miért nem egy van? Csak Jézust szeretném látni, az Ő halála fontos nekem, miért kell a másik kettő? Később értettem meg, az egész emberiség benne van a három keresztben. Ezen a földön csak latrok élnek! Tudod-e, hogy te is köztük vagy? Csak gonosztévők! Lehet, most azt mondod: azért az nem vagyok. Bűneim vannak, de lator nem vagyok.

Isten szerint csak gonoszok élnek a földön. A középső kereszt két részre osztja az emberiséget, vagy jobb, vagy bal latorra. Majd megnézzük, mi a különbség a kettő között. E

Egyszer így olvastam: Isten az Ő Fiát odaszögezte örök időkre a keresztre, hogy látni lehessen: van kiút a bűnből! Hogy mindig úgy lássuk Őt, mint megfeszíttettet. Pál is beszél róla: "Mert nem végeztem, hogy egyébbről tudjak köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről" (1Kor 2,2). Ezt a két embert is oda függesztették, hogy örökre lássuk. Ugyanabban a pillanatban láthatod Jézust, és mellette a kétféle embert. Minden alkalommal, amikor a kereszt hirdettetik, láthatjuk őket is.

Melyik vagy a két lator közül? Mert harmadik nincs! Csak latrok vannak, csak gonosztevők. Az a kérdés, melyik kereszten vagy, mi az, amit megérdemeltél? A jobb lator komoly mondanivalója így hangzik: "Ugyanazon ítélet alatt vagy!" Az egész világ ugyanazon ítélet alatt van. Nincs ilyen, hogy erre ilyen, arra olyan ítélet vár. "A bűn zsoldja a halál!" (Róm 6,23). Ezt talán csak nem mernéd mondani, hogy neked nincs is bűnöd. Ha nincs, nem vagy ugyanazon ítélet alatt. De ha van, akkor te ugyanazon ítélet alatt vagy. Mi nagyon egyformák vagyunk. Mi a legsúlyosabb halált érdemeltük, ahogyan az a két lator. Ugyanaz az ítélet várt a jobbra is, ami a balra.

"A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta Őt." Hát hogyan szídalmazta, mikor nem mondott csúnyát, nem átkozódott? Elmondja világosan az Ige: "Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!" Ez szidalmazás? Isten előtt szidalmazás! Ha ott van a "ha" szó, akkor már szidalmazás. Ha megtudod ezt tenni, akkor igazán Úr vagy.

A másik szidalmazás: szabadíts meg minket! Hát ez a kérésed mindig? Ha igazán Jézus vagy, segíts rajtam! Milyen megrázó, ha arra gondolok, lehet minket is így néznek a mennyből, hogy ezek folyton szidalmaznak? Uram, ha tudsz segíteni segíts rajtam! És mondjuk a dolgainkat. A Biblia így mondja: "A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta Őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!" Ez a különbség a kettő között.

A hitnek fényében ismerjük meg, hogy ez az ember látásban járt, és ezért ő a bal lator, és ezért minden amit mond, szidalmazás lett. Ő látja, hogy Jézus is miben van, de látásban jár. Ez a különbség. Nem az, hogy öltek, csaltak, loptak, paráználkodtak. Nem! A bal lator látásban jár, és elmondja mit lát. Saját kötözöttségét látja, a Krisztus szenvedését látja, és ezért elmondja a maga szidalmazó szavait.

Ugyanebben voltak a farizeusok. Egyszer megértettem, miért ragaszkodtak a főpapok ahhoz, hogy Jézust keresztre feszítsék. Istvánnal nem csináltak ekkora cirkuszt, kivitték, és megkövezték. Erre lehetőségük volt. Miért nem tették ezt Jézussal, ha csak ezt akarták, hogy meghaljon. Hány mártírt megköveztek, miért csinálják ezt Jézussal, miért hurcolják ide-oda? Ez volt az utolsó bizonyság számukra, hogy Jézus nem Isten Fia. Isten nem engedheti meg ezt a rettenetes halált. Ha Isten nem tesz csodát, ha Jézus nem száll le a keresztről, annyit jelent: Isten nem áll mellette.

Azt mondták: ott állunk a kereszt alatt az utolsó pillanatig, ha leszáll, ha Illés eljön, elragadja, akkor tudjuk, hogy Isten Fia. Van egy bizonyítékunk arra, hogy nem Isten Fia.

Rettenetes volt ez a halálnem, nemcsak a kínoknál fogva, hanem mikor levették a keresztről a megfeszítettet, kidobták a Himmon völgyébe, és a kutyák, vagy a ragadozó madarak tépték szét a holttestet.

Amikor Jézus elvégezte a váltsághalált, amikor kimondta, hogy: "Elvégeztetett!" attól kezdve senki nem tehetett vele semmit. Akkor egy királyi temetést kap, annyi kenetet adnak, amennyi egy királynak jár, és egy akkor még nem használt sírba teszik. A csontjait nem szabad megtörni, már minden úgy történik, hogy most már az Isten. Eddig nem volt vele te miattad, meg én miattam. Utána már semmit nem tehetnek vele. Nem tudja a halál fogvatartani, hiába teszi oda a követ a sír szájára, a kő röpül, és Jézus dicsőségesen feltámad. Nincs már senkinek, semminek ereje rajta, amikor a váltsághalál elvégeztetett. Addig az Ő keresztje a te kereszted, halála a te halálod.

Mennyire úgy érezte a bal lator: nem tud megszabadítani, most már biztos, hogy nem. Értjük most már, miért szidalmazta Jézust? Mert látásban élt, hogy Jézus nem Isten Fia, nem Ő a Krisztus! Azt látta, ami a szeme előtt volt, ki is mondta: "Ha te vagy a Krisztus, szabaditsd meg magadat, minket is!" A különbség a kettő között csak a gyalázat, kínhalál, iszonyú szenvedés. Nem, ez nem lehet Isten Fia!

Isten ügye a kereszten gyalázatos véget ért, a Krisztus-per iszonyú ítéletben végződött. Győzött a világ, győzött az ember, győzött a bűn! Ezt látja a bal lator, ezt látja ez a világ, nincs ereje ennek a Jézusnak. Ha volna ereje, most megmutatta volna.

Amíg te látásban jársz, és azt várod, hogy Jézus most mutassa meg erejét, addig te a baloldalon vagy!

Szeretném, ha látnátok a jobb latort, és az óriási különbséget. "Felelvén pedig a másik, megdorgálta őt, mondván: Az Istent sem féled-é te: Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!" Látjátok a megnyílt szemű embert? A hit nyitott szemet jelent. A látásban járó emberek vak emberek! A jobb latornak megnyílt a szeme, és rányílt arra, hogy kicsoda Jézus. Ők ketten a latrok. "Mi ugyan méltán!"

Nem tudom, hogy kimondtad-e már a magad szenvedéseire, bármire, ami nehéz volt az életedben, önmagadban kimondtad-e konkrétan Isten előtt: én ugyan méltán! Bármi jön rám, bármilyen nehéz, szenvedés, - méltán megérdemeltem. "A mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük." Mennyit lázadtál, mennyit mondtad: ezt érdemeltem én, ezt a nehéz helyzetet, ezeket a rossz gyerekeket?

Egy idős hívő ember elmondta, hogy a Nándor aki a faluban lakik, mindig veszekszik, káromkodik, mindenkit becsap, egy lókupec, akinek mindene csak a pénz, - tessék megmondani, neki minden sikerül, én meg beteg vagyok? Hogyan lehet ez? Neki miért nincs semmi baja? Hitetlenek káromkodnak, gyalázzák Istent, és jól megy nekik minden, - hát akkor milyen ez az Isten? Templombajárok, imádkozom, akaratát keresem, és beteg vagyok. Állandóan bajok vannak a gyerekeimmel, - hát ki érti ezt?

Persze a bal oldalról ezt nem lehet látni, hogy mi ugyan méltán. Eljutottál már oda, hogy ami veled történik, az mind méltán történik? A bűneim következtében sokkal súlyosabb dolgokat érdemelnék. Ami ennél kevesebb, az mind csak kegyelem. A megnyílt szemű ember látja önmagát, és azért látja, mert az Úr Jézust látja. Rögtön utána elmondja a jobb lator: "És mi ugyan méltán, mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett." Honnan tudja ezt a jobb lator? Nem ismerte Jézust, nem látta az életét. De látta a szenvedését, és látta a halálát. A szenvedés mindig kideríti, hogy ki vagyok. Amikor könnyű időkben élsz, lehet lelkesedésből mondani dolgokat: milyen jó minden, elégedett ember vagyok. Majd akkor mond, amikor nehézségben leszel, mert az a hiteles, amit akkor mondasz.

Ez a megnyílt szemű ember, aki látott, azt mondta: ha valaki így tud szenvedni, ha valaki a legnagyobb kínok közepette azt mondta: "Atyám bocsáss meg nekik", ha valaki szeretni tudja azokat, akik megfeszítik, - abban az emberben nincs bűn. A présben minden kijön, ami bennünk van. És Istennek ilyen prései vannak. Észrevetted már a magad életén, amikor kihoz belőled mindent? Mit csinálsz te a présben, hogy viselkedsz, dicséred az Urat? Hiszel Benne? Jézus hitének a próbája a kereszt. Amikor a legnagyobb nehezeket rád ereszti, akkor is bizalommal nézel a szemébe, és azt mondod: jól van Uram? Mit teszel majd a présben testvér? Isten húzhat még egyet a présen, és akkor? -

A jobb lator nyitottszemű ember volt, és látta Jézust szenvedni. Látod ezért mondja az Ige az Övéivel kapcsolatban: "Figyelmezvén az ő éltük végére, kövessétek hitüket" (Zsid 13,7/b). Ne azt nézzétek, amikor fiatalok, erősek voltak, amikor nem volt semmi bajuk. Akkor mindenkinek vannak nagy szavai. Figyeljétek az életük végét!

A jobb lator látta Jézus életének végét. Látta kimondhatatlan kínok közepette, amikor mindenki ákozódott, akiket keresztre feszítettek. A Golgota mindig hangos volt az átkozódástól, így olvastam valahol. És látott valakit a jobb lator, aki áldott, aki imádkozott, aki másokra gondolt, aki csak egyre nem gondolt: önmagára! Vajon láttad-e Őt valaha?

Ha megnyílik a szemed Jézus számára, rögtön látod magadat. Látom hogyan viselkedem, mit jajgatok, panaszkodok ebben a kicsi présben, amiben már benne vagyok. Ahhoz képest amiben Jézus volt, semmi az egész. Belőled talán már kijött sok-sok minden, talán szidalmazás. Uram, ha igazán Te vagy a Krisztus, ha igazán Megváltó vagy, segíts.

Hogy viselkedsz, és hogyan fogsz viselkedni azokban a nehezekben, amik még előtted vannak? Olyan kedves volt egy hívő testvérem, nem olyan régen mondta: csak azért imádkozom, hogy gyalázatot ne hozzak az Úr nevére, bármi következik rám. Nem az az érdekes, rám mi következik, Istenem attól őrízz meg, hogy gyalázatot ne hozzak nevedre.

A nyitott szemű ember látta Jézust a présben, és látta azt, ami kijött belőle. Csak szeretet, csak másokra gondolás. Lehet életében soha nem látta Jézust, de itt világosan kimondta: "Pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett." Ha most nem teszi, akkor soha azelőtt! Mert most minden kijön, ami benne volt.

Látta hogyan szenvedett, hogyan halt meg, és ebből tudja, hogy hogyan élt. Halálod a pecsét az életedre! A szenvedésed, az utolsó időd!

Szeretném, ha ettől a testvértől mindnyájan megtanulnánk ezt az imádságot: Uram, sokszor bizonyságot tettem Rólad, segíts, hogy szenvedés közben, halálommal meg ne gyalázzalak, nehogy megsemmisítsem az egészet.

Nézzük tovább a jobb latort, hogy mennyire hitben látott mindent. Látta a múltat, ahogy Jézust látta, látta, milyen lehetett az élete ennek az embernek, akiből most semmi bűn nem jön ki. A következő, amit hitben látott, mert ugye a múltját is csak hitben láthatta, - látta a jövőt is. "Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a Te országodban!"

Az az ember, aki hitben jár és nem látásban, látja Isten országát, ahová megyünk. Azt kérdezem most: mennyit foglalkozol azzal a csodálatos országgal, ahol sem könny, sem fájdalom, sem sírás nem lesz, ahol mindenkor Vele leszünk. Tudod-e, hogy Jézus eljön? Milyen komoly bizonyságtétel ez: "Emlékezzél meg rólam, mikor eljössz!" Tudod-e, hogy Jézus eljön, hogy visszajön? Készülsz-e rá, várod-e?

Ez az ember, aki talán most látta életében először Jézust, hitben látta, hogy van országa. Látta a múltat, látta a jövőt, és ezért tudta felhasználni a jelent. Úgy félek, hogy nekünk mindenünk van, csak jelenünk nincs. Gondolataink sokszor a múltban járnak, hogyan is volt? Talán sokszor a jövőben, hogy vajon mi lesz? Közben az ördög ellopja a jelenemet!

Valaki elmondta: mióta Jézust megismertem, azóta van számomra ma. Addig mindig azon gondolkoztam: mi volt, vagy mi lesz. Nem is egy nap, egy pillanat a ma. Mi nagyon sokszor elveszítettük a döntő pillanatait az életünknek. Ez a lator most van abban a pillanatban, hogy felhasználja a jelent. "Uram, emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a Te országodban." Miután megragadja a jelent, alárendeli magát ennek a Jézusnak. Kimondja azt a szót, hogy "Uram!" Ha neked igazán nem urad Jézus, ne mond ki ezt a szót. Ne hazudj, ha nem keresed, nem követed akaratát. Malakiás könyvében azt mondja az Ige: "Ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem?" (Mal 1,6). Ne mond, hogy Uram, ha nem engedelmeskedsz életed minden területén.

Ez a jobb lator imádkozik. Nem azt mondja: Uram add, hogy keveset szenvedjek. Uram add, hogy hamar vége legyen ennek a kínlódásnak. Mennyi ilyet kértél már. Nekünk százezer kérésünk van. Ez az ember egyet kér, és ezzel bizonyságot tesz hitéről. Azt mondottuk, a bizalom az alkalmazott hit. Rábízza magát az Úrra. Emlékezzél meg rólam úgy, ahogyan Te gondolod, vagy akarod, ahogy szerinted a legjobb. Emlékezzél meg rólam, Te tudod, mire van szükségem, kevés szenvedésre, rövid halálra, - én csak egyet kérek, emlékezzél meg rólam. Add nekem azt, amit Te látsz jónak, én Rád bízom magamat. Megtetted te már ezt valaaha, te, aki évtizedes hívőnek mondod magadat?

Ennek a latornak megnyílt a szeme, hitet nyert, és ezt így gyakorolja, hogy életveszélyesen rábízza magát az Úrra. Legyen ahogyan Te akarod. Ugyanazt teszi, amit pár verssel később Jézus így mond: "Atyám, a Te kezeidbe teszem le az én lelkemet." Ő pedig a Jézus kezébe tette le életét.

Eljutottál-e már oda: Uram, nincs kérésem, mert én a Te kezedbe teszem le a jövőmet, gyerekeimet, életemet, halálomat. Olyan egyszerűen mondja ez a lator: "Uram, emlékezzél meg rólam." Hadd mondjam szemedbe, most az utolsó reggelen: Testvér, te nem hiszel! Ha hinnél, egészen más volna az életed! Kérd az Urat, nyissa meg hited szemeit, hogy lássad Őt.

Jézus válasza a jobb lator hitére így hangzik: "Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban!" Ha minden dologgal kapcsolatban Rá mered magad bízni, számodra is lesz Jézusnak válasza nem majd egyszer, - még ma. Istennek egyetlen ideje van, - nem a jövő, - a ma!

Ma az úrasztalához készülünk. Élhetsz a testével, vérével, - Vele. Akarsz-e Vele olyan közösségre jutni, amilyen talán eddig sosem volt az életedben? Igéred-e, fogadod-e, hogy ezentúl Néki élsz?

Látod, egy lator méltó arra, hogy Vele együtt lépje át a mennyország küszöbét. Ha megláttad magadat ezen a héten olyannak, amilyen Isten szemében vagy, akkor lettél méltóvá arra, hogy még ma Vele lehess a paradicsomban.

Imádkozzunk! Uram bocsásd meg minden gyalázásomat, minden káromlásomat, amikor megkérdőjeleztem szeretetedet, azt, hogy el is végzed, amit elkezdtél bennem. Amikor úgy éreztem, hogy elfeledkeztél rólam, hogy nem hallod, amit kérek. Bocsásd meg, hogy annyit gyaláztalak, amikor nem láttam jónak, helyesnek a történéseket, amiket tettél a magam, és mások életében. Bocsásd meg, hogy annyi szidalmazás hangzott el a számból. Úgy szeretnélek ezentúl mindig dicsőíteni Téged.

Uram arra szeretnélek kérni, hogy bármi az, ami még előttem áll, légy segítségül, hogy minden a Te dicsőségedre mehessen végbe. Kérlek könyörülj rajtam, hogy mindenki aki lát, figyelhesse életem végét, és dicsőíthessen Téged. Ámen.

Biatorbágy, 1986. szeptember 21-26

Vissza a lap tetejére>>>

A HIT GYőZ

A hit győz a látni akaráson

Vissza a lap tetejére>>>

A hit győz a csalódáson

Vissza a lap tetejére>>>

A hit győz a büszkeségen

Vissza a lap tetejére>>>

A hit győz a betegségen

Vissza a lap tetejére>>>

A hit győz a halálon

Vissza a lap tetejére>>>

MINDEN LEHETSÉGES A HÍVŐNEK

Egy férfi, aki több

"Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert és Jakabot, és Jánost, és felvitte őket magukban egy magas hegyre. És elváltozott előttük; És a ruhája fényes lett, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. És megjelent nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek Jézussal. Péter pedig megszólalván, mondja Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni; csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. De nem tudja mit beszél, mivelhogy megrémültek. És felhő támadt, mely őket befogta, és a felhőből szózat jött, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. És mikor nagyhirtelen körültekintettek, senkit sem láttak többé maguk körül, egyedül Jézust. Mikor pedig a hegyről leszállottak, megparancsolta nékik, hogy senkinek se beszéljék el, amit láttak, csak amikor az embernek Fia a halálból feltámad. És ezt a szót megtartották magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni? És megkérdezték őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljön, helyreállít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, amit akartak, amint meg van írva őfelőle.

És mikor a tanítványokhoz ment, nagy sokaságot látott körülöttük, és írástudókat, akik azokkal versengtek. És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodott, és hozzásietvén köszöntötte őt. Ő pedig megkérdezte az írástudókat: Mit versengtek ezekkel? És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, idehoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van. És ahol csak előfogja, szaggatja őt, ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy uzzék ki azt, de nem tudták. Ő pedig felelvén, monda néki:Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. És hozzá vitték azt; és mihelyt Ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatta azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng. És megkérdezte az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig mondta: Gyermeksége óta. És gyakorta vetette őt tuzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig monda nékik: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. Jézus pedig mikor látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! És kiáltás, és erős szaggatás között kiment; az pedig olyan lett, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig megfogta kezét, fölemelte, és az fölkelt." Márk 9,1-27.

Szeretnénk hálát adni Urunk, hogy hívásod hozzánk is elért. Köszönjük, hogy azért lehetünk itt, mert hívtál. Senki nem tudott volna bennünket idehozni, csak a Te Lelked. Kérlek áldj meg minket, hogy Igédből is halljuk mindig hívásodat. Áldd meg számunkra szavadat, hadd szóljon személyesen hozzánk. Ámen.

Azért olvastuk el az egész történetet, hogy lássuk hátteret. Jézus az első, akit látnunk kell. Ahhoz, hogy valaki újjászülessen, újélete legyen, két dolog szükséges: Jézust és önmagátkell meglátnia. Tekintetünk először essen Jézusra, aki valóban férfi volt, hiszen a Biblia is így nevezi: "fájdalmak férfia". (Ézsaiás 53,3.) Jézus Krisztus férfi volt, és mégis sokkal több ennél. Ha meglátjuk Jézus lényét, akkor látjuk magunkat is igazi valóságunkban.

Jézus az egyetlen igazi férfi. Egy gyermeket megkérdeztem, mit gonndolsz, milyen lehetett Ádám, amikor Isten megteremtette? Kis gondolkozás után nagyon jó feleletet adott: azt gondolom, olyan lehetett, mint Jézus. A bun-nélküli, tiszta, szent ember olyan, mint Jézus. Úgy gondolom, nekünk mindnyájunknak olyannak kellene lennünk, - különösen a férfitestvéreknek mondom, - olyanoknak kellene lenni, mint Ádám, az Istentől teremtett első ember, a bun-nélküli ember. Tudjuk, hogy Ádám vétkezett, ezért bukott ember lett.

Másik arc amit láthatunk, a bukott ember, azt mondhatjuk: mi. A bukott ember arcában azonnal megláthatom a magam arcát. A Bibliában találkozunk ezzel a kifejezéssel: Ádámban. Az óember, a született természetem Ádámban, és a másik állapot amiről beszél így hangzik: Krisztusban. Nagyon hamar rá fogok jönni, hogy hol vagyok: Ádámban, vagy Krisztusban? Bukott ember vagyok, vagy már hasonlóvá lettem Krisztushoz?

A Biblia az egyetlen férfiről beszél most nekünk. A legtöbb ember azért nem tud megtérni, mert a másik emberhez hasonlítja magát. Nincs helyes mértékünk, akihez hasonulnunk kellene. Ez volt az egyik ok, amiért Isten elküldte Jézust, hogy megmutassa, milyennek kellene lennünk, milyennek tervezett és szeretne látni minket. Jézus a minta. Emlékszünk amikor Jézust Pilátus kiállítja a tömeg elé: Ime az ember! Ilyen az ember, a nehézben, a szenvedésben életének legnehezebb pillanatában. A helyes mértéket mutatja: milyennek kell lenni. Isten elküldte Jézust és azt mondta: ilyen az ember. Ha mérték alatt vagy, nem vagy ember. Újra mondom, ne egymáshoz hasonlítsuk magunkat, és ne gondoljuk, hogy több és jobb vagyok mint a másik ember. Ez nem helyes mérték!

Egy édesapát elvitte fia az iszákosmentő misszióra. A csendeshét végén mindenki elmondta, mit értett meg az Igéből magára nézve. Az apa hallgatott. Fia halkan megkérdezte: édesapámnak nincs valami mondanivalója? Fiam, kisangyal vagyok ezekhez képest. Nem tudom nem így látjuk-e magunkat mi is többi munkatársainkkal kapcsolatban, mint ez az édesapa? Nem káromkodok, nem lopok, nem csalok mint mások, kisangyal vagyok a többihez képest. Isten azért küldte az Úr Jézust, hogy megláthassuk, milyen az Isten szíve szerint való ember. Ezért olyan jó, hogy első pillantásunk Jézusra irányulhat és nem egymásra. Azért vagyunk itt, hogy lássuk Jézust és magunkat. Amint meglátod Őt, magadat is látod.

Pár vonást szeretnék Jézusról elmondani: a legbátrabb ember, férfi volt, aki járt ezen a földön. Nem volt benne semmi számítás, személyválogatás, megalkuvás. Heródes és Pilátus előtt is bátran megmondott mindent, pedig tudta; életével játszik. Látjuk ezt a mérhetetlen bátorságot. Mi mindig vigyázunk arra, hogy mit mondunk. Jézus világosan, élesen beszél, és van amikor egy szót sem szól. Pilátus azt mondja: nekem nem szólsz-é, hiszen volna hatalmam, hogy elítéljelek, vagy megtartsalak. Jézus a hatalmasságok előtt is mindig ugyanaz volt, a legbátrabb ember. Mindig nyomában voltak a farizeusok, állandóan feljelentették. Jézus tudta, azért figyelik, hogy vádolhassák. Mégis ugyanúgy cselekszik. A száradtkezü embert is ezért lökték oda eléje. Jézus mindig visszautasíthatta volna: miért adjak okot most? De hívja és azt mondja: Nyújtsd ki a kezed! Szombat napon csodát tesz, meggyógyítja a száradtkezu embert. Semmi nem korlátozta Őt abban, hogy megtegye azt, ami az Atya akarata.

A bélpoklosokat megérinti, a körülötte állók is elcsodálkoznak, nem fél, hogy Őis bélpoklos lesz. Mindenki messze elkerülte őket, nemhogy érintette volna. Vagy nézzük a dühöngő őrültet, a gadarénust, akinek senki nem mert közelébe menni. Végül ott ül Jézus lábainál, mint egy szelid gyermek. Jézus nem félt tőlük. Ha mi találkozunk valaki ilyennel, azonnal elhúzódunk, jaj nehogy...Jézus a legbátrabb ember, - jó volna, ha ezt most meglátnád. A férfit, aki több nálunk, és több mint férfi.

Jézus miközben a legbátrabb, a legtapintatosabb is. Ez a kettő nem szokott együtt lenni. Nagyon sokszor a bátor ember goromba, kemény. Jézus bátor és tapintatos. Egyesül benne ez a két tulajdonság. Amikor olvasod az Igét, próbáld az Ige kicsi ablakán keresztül át látni Jézust. A legtapintatosabb, amikor a templomban eléje viszik a házasságtörő nőt azért, hogy Jézus csapdába kerüljön. Akkor is elfogják, ha azt mondja: meg kell kövezni, de akkor is, ha azt mondja: nem. Egy olyan csapda, amiből nincs kiút. Jézus egy szót nem szólt eddig ehhez az asszonyhoz. Szavával sem bántja. Nem szól addig, amíg vádolóit el nem küldi egy olyan világos, tiszta, egyszeru szóval: aki közületek nem bunös, az vesse rá az első követ. Mikor egyedül marad az asszony, akkor sem mondja: micsoda asszony vagy te, hogy lehet így élni, nem szégyelled magad? Csak annyit mond: Nem kárhoztatlak. Jézus valóban a legbátrabb és a legtapintatosabb, ahogy ezzel a tetten kapott asszonnyal bánik.

A vámszedőkkel és bunösökkel együtt eszik, nem veti meg őket, nem undorodik senkitől. A bélpoklostól nem undorodik, hozzáér. Nem szégyenít meg senkit, akárki jön hozzá. Máténak sem mondja: te anyagias, te csaló! Ennyit mond: Kövess engem! Mellette Máté tud magáról mindent. Mert Jézus a legtisztább ember! Ő az, aki a szíve legmélyéig tiszta. Olyan sokszor figyeltem magam, azért mondok dolgokat másra, hogy valamilyen módon kitünjek. Jézus volt a legtisztább, akiből ragyogott, sugárzott a tisztaság, csak oda kellett lépnie valaki mellé, és az mindent tudott magáról. Benne a világosság jött a világba. Ebben a világosságban látjuk mi is majd a vélt bátorságunkat, tisztaságunkat.

A legtisztább ember jár a szennyben. Gondoljunk arra a mérhetetlen szennyre, ami körülötte volt. A parázna nő könnyeivel öntözi lábait, hozzáér, és Jézus tiszta marad. Bárkivel nyugodtan kapcsolatba kerül, nincs egy szennyes gondolata, egy szennyes kívánsága. Egy férfi aki tiszta, aki több mint mi. A fiatalok mondják: olyan természetes, hogy felmerülnek bennünk a kívánságok. Nézd Jézust, benne az embert, rádobják a szennyet: mi nem paráznaságból születtünk. Azzal is vádolják: az ördög által uzi ki az ördögöket. Állandóan rádobják a saját gondolatuk szennyét, és Jézus tiszta, ragyogó. Jézust állandóan körülveszik a legszörnyubb, legcsunyább vádakkal: Magad teszel bizonyságot, - a te bizonyságtételed nem igaz. Káromlással vádolják: hogy mered magad Isten Fiává tenni? Mindenhonnan dobálják, és Jézus egyre ragyogóbb, egyre tisztább. Csak az lesz piszkos, aki ezt megtette. Soha ne félj attól, amit emberek mondanak rád. Ha nem igaz, csak fényesebben derül ki igazságod és tisztaságod.

Azt mondtam: Jézus a legtisztább és legalázatosabb ember. Együtt van a bünösökkel, és paráznákkal. Hogy botránkoztak a farizeusok, mit keres ez a tanító ezek között az emberek között? Amikor a bunös asszony érinti Jézust, azt mondják a farizeusok: ha ez tudná, hogy ki s miféle ez az asszony... Nagyon sokszor úgy nézünk a másik emberre, hogy jobbnak érzem magam. Jézus soha nem néz így emberekre. Nem eshet senki olyan mélyre, hogy Jézus ne legyen továbbra is barátja.

Egyik nagypénteken egy faluban hirdettem Igét. Valaki arról beszélt, hogy Jézussal mindent lehetett csinálni, arcul ütni, belerugni. Egy percig rajtam is végigfutott: mit teszek én Vele? Isten odaadta Őt és mindent lehetett Vele csinálni. Ezen az alkalmon úrvacsoraosztás volt, közben bejött a templomba egy részeg fiatalember. Állandóan ez izgatott, oda fog-e jönni úrvacsorát venni. Hát lehet ezt? Egy percig eszembejutott: Jézussal mindent lehetett csinálni. Ezt is elturi, nem szakad ránk a plafon, nem mozdul meg a föld alattunk. Jézus a legszeretőbb ember. Isten szeretete az, ami rajta keresztül kiárad. És mert Ő így szeret, megfeszítőiért nem bosszúért imádkozott, hanem: Atyám bocsáss meg nekik. Ő mindenkit szeretett. A legélesebb példa, hogy Judást is szerette. Feltünt már nektek hogyan beszélt Judással? Mit mondtunk volna neki, ha hozzánk jön? Ő így mondta: Barátom, miért jöttél? Judás szeretetéről is tudta, hogy el fog fogyni, Péterről is, hogy meg fogja tagadni. Mivelhogy szerette az övéit, mindvégig szerette őket. Felismerted-e ezt a szeretetet, amelyik képes volt önmagát adni érted, és értem? A mi szeretetünk olyan hamar elfogy.

Egy férfit látunk, aki sokkal több, mint ember, - Isten-ember. A Biblia úgy beszél Jézusról, mint pásztorról. Azt mondja az Ige: a pásztor az ajtón jön be. Tudjátok mi az ajtó, min keresztül ebbe a világba jövünk? A születés. Megalázta magát, úgy született, mint te, meg én. "Gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk." (Ézsaiás 9,6.) Jézus ajtón jött be ebbe a világba. Az ördög nem jött ajtón. A pásztor az ajtón jött be, és végigélt mindent, mint ember. Éhes volt, fáradt volt, ember volt. És mégis több: Isten-ember volt. Az Ige testté lett, az Isten ember alakjában lejött erre a földre, és most a felolvasott részben az Isten-embert látjuk. Jézus fölvitte Pétert, Jakabot és Jánost egy hegyre, és ott elváltozott. Nem olyan volt, mint amilyennek eddig ismerték. Elmondja az Ige, hogy változott el: "Ruhája fényes lett, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet." El tudjátok képzelni, milyen lehetett a tanítványoknak Az, akit egészen közelről ismertek, akivel együtt ettek, együtt vándoroltak a világ útján, egyszer csak elváltozik, egy ragyogó fehér alak áll előttük. Aztán megjelenik Mózes, és megjelenik Illés. Mózes a törvény, és Illés a próféta. A Kijelentés beteljesülése. Egy másik evangélium elmondja, Jézus haláláról beszélgettek. Kinek volt erre szüksége? Jézusnak? Gondolom, hogy neki is. Utolsó megerősítés szenvedése előtt, beszélhetett valakikkel, akik értik Őt.

Életem bizonyos időszakában úgy voltam, csak pár szót tudnék beszélni egyetlen emberrel, aki ismeri Jézust, hogy ne érezném, magam egyedül ezen a földön. Senki nem ért meg. Milyen nagy öröm, ha az ember csak ránézhet valakire, már minden jól van. Egy tekintet megerősíthet: úgy gondolkozom mint te, itt vagyok, segítek. Arra gondoltam, Jézusnak is szüksége volt arra, hogy mennyei erősítést kapjon itt a mennyei világból.

Talán méginkább a tanítványoknak és nekünk, mert ott láthatták, hogy igazán milyen Jézus, hogy kicsoda Ő. Mennyei dicsőségben láthatták Őt, aki velük együtt vándorolt.

Aztán Pétert látjuk, akinek mindig vannak ötletei, Péter az állandó kezdeményező, csinálni szeretne valamit. Építsünk három hajlékot. Péter állandó kezdeményező. Aztán jön a fényes felhő, minden eltunik, és nem láttak mást, csak Jézust egyedül. Még egy mondat: "Ez az én szerelmes Fiam!" Ez a férfi, aki ott függ majd a kereszten tehetetlenül, nyomorultul, véresen, ez a férfi Isten Fia, maga a testet öltött Isten. Nekünk ezen a földön nem lehet mást látni a mennyből, csak Jézust egyedül. A tanítványok elől minden eltünt, de maradt Valaki. Milyen jó volna, ha ezen a héten Valakit kaphatnál, aki marad, aki otthon a legnehezebb körülmények között is ott van. Ha majd elmulik az egészség, akkor is mindened meglesz, ha Ő marad semmi nem hiányzik. "Ez az én szerelmes Fiam, Őt hallgassátok!" Nagyon személyesen mondja az Úr: Őt hallgassátok! Az emberi szón keresztül Őt hallgasd. A hírdetett Igén keresztül Őt hallgasd. Jó volna ha szívünkben maradna ez a mondat, - Uram Téged hallgatlak, szólj hozzám.

Imádkozzunk! Uram nagyon köszönöm, hogy mindig van nekünk szóló üzeneted. Amikor igehírdetésre készülök, szeretnélek csak Téged hallani, mondanivalódat, akaratodat. Köszönöm Jézus, hogy Te voltál a legengedelmesebb ember, aki mindig az Atya akaratát kerested. Kérünk formálj minket önfeju, akaratos, magunkat dicsőítő emberekből alázatos, csendes, Rád figyelő gyermekeiddé. Köszönöm, hogy mi is el tudunk változni. Kérlek, hogy mennyei, isteni erőddel változtass el minket akaratod szerint, képedre. Áldj meg mindnyájunkat, hadd legyünk Hozzád hasonlóak, hogy mindenki felismerhesse majd rajtunk arcodat. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Egy férfi csődben

"És mikor a tanítványokhoz ment, nagy sokaságot látott körülöttük, és írástudókat, akik azokkal versengtek. És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodott, és hozzásietvén köszöntötte őt. Ő pedig megkérdezte az írástudókat: Mit versengtek ezekkel? És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, idehoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van. És ahol csak előfogja, szaggatja őt, ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy uzzék ki azt, de nem tudták. Ő pedig felelvén, monda néki:Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám."Márk 9,14-19.

Urunk szeretnénk ezen a napon is Benned bízni egyedül. Kérünk azért, amire szükségünk van, add meg kegyelmedből. Kérünk Téged Úr Jézus, hogy szereteted, kegyelmed mindig megtölthesse szívünket, életünket. Kérlek áldj meg így most minket Ámen.

A tanítványok miután látták Jézus mennyei lényét, mennyei arcát, leérnek a völgybe, belekerülnek a sokaságba. Jézus a tanítványokhoz ment, akik körül nagy sokaság volt. Így olvastuk: "És az egész sokaság meglátva Őt, azonnal elálmélkodott, és hozzásietve köszöntötte őt." Amikor Jézust meglátják az emberek, mindig csodálkoznak, mert Ő egészen más. Minden megnyílvánulásában, egész lényében más. Jó volna, ha mi is meglátnánk az Igén keresztül, és csodálkoznánk rajta, hogy milyen Ő, hogy annyira más, mint mi. Ha meglátnánk, vonzana minket is. "Ha én felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok." (János 12,32.) Jézus lénye vonz. Ahol Őt látni lehet, oda mindig sietnek az emberek. Nem kell harangozni, egyszeruen elterjed a hír, és a tömeg odasereglik. Vannak helyek, ahol olyan kevesen hallgatják az Igét. Pontosan azért, mert nem látják Jézust.

Jézus ma is vonz! Ahol felemeltetik, ott mindeneket magához vonz. Ítélet, ha nem jönnek emberek. Annyit jelent, nincs úgy jelen Jézus, hogy látható legyen, és hogy a sokaság hozzá siessen. Azt mondja itt az Ige, amikor a tanítványokhoz ment Jézus, nagy sokaságot látott körülöttük, és írástudókat, akik azokkal versengtek. Az egész sokaság hozzásietett és köszöntötte Jézust.

Jézus a megdicsőülés hegyéről jött, különösen ragyogó lehetett az egész lénye. Azt a mennyei fényt hozta magával, amit a tanítványok is láttak. Amikor Mózes Istennel beszélt és utána a többiekhez ment, sugárzott az arca. Tulajdonképpen ez az, ami Isten gyermekeiből hiányzik. Ez a ragyogás, ami belülről kifelé árad. Jézushoz azért vonzódtak az emberek, mert amikor meglátja valaki ezt a belső világosságot, felébred benne a vágy: ilyen szeretnék lenni, ezt keresem. Itt is azt mondja az Ige, a sokaság hozzáment. Nem a tanítványok voltak érdekesek, nem is a beteg fiú, egy pillanat alatt Jézus lett a középpont.

Egy másik férfit látunk, akiről beszélni szeretnénk. Ez az ember nem volt különleges ember, egy a sok közül, valaki, akárki. A bukott ember mind egyforma. Nincs köztünk különbség. A Biblia így mondja egy helyen: mindnyájan egy vérből teremttettünk. Pedig mindig azt hittük, különbek vagyunk a többinél. Őszíntén megmondom, senki nem tud olyan bunt mondani, amire belül ne mondanám, hogy én is. Ha valaki azt mondja: irígy, akaratos vagyok, csendben azt mondom: én is. Mindnyájan Ádám véréből teremttettünk. El kellene végre fogadnunk, nem vagyok én extra ember. Olyan jó, ha erre ráébredünk.

Egyszer arról beszélgettünk, hogy mindannyian bunösök vagyunk. Megszólalt egy férfi: bünösök vagyunk, de nem olyan, mint a Sós. Akkoriban volt a rendőr-gyilkosság. Azt mondtam, pontosan olyanok vagyunk, mint Sós, ha a harag ugyanolyan bun, mint a gyilkosság. Hányszor mertem haragudni? A Biblia szerint a gondolat ugyanaz mint a cselekedet. Akkor kicsit rosszabb vagyok mint Sós, ha már találkoztam Jézussal, és még mindig tudok haragudni. A Biblia azt mondja, aki haragszik embergyílkos az. Isten szemében egyforma. Talán a neveltetésünk más, és azért nem jutottam oda, hogy gyílkoljak.

Sokszor elmondtam már, ha itt az erdőszélen ősszel leesik két makk, az egyik köves helyre esik, még a következő ősszel is ott van. Ha a másik jó földre esik, sőt esőt is kap, már kis fa lett belőle. Minden azon múlik, milyen talajba hullott az életem, milyen hatások értek, hogy az az indulat, ami bennem van, harag marad, vagy gyílkosság lesz belőle. Életem egy időszakában olyan nőkkel beszélgethettem, akik erkölcsileg voltak internálva. Olyan megrázó volt nekem, mikor egy leány elmondta az életét. Legszívesebben vele sírtam volna. Gyermekként kidobták az utcára, hogy hozzon pénzt. Ha én kerülök azok közé a körülmények közé, pontosan ott vagyok ahol ő. Az az ember, akinek jobbak voltak a körülményei, és nem jutott oda ahova a másik, az úgy érzi, jobb vagyok, a másikra pedig azt mondja: hogy lehet ilyen egy ember. Tudsz-e még csodálkozni, ha bunözőt látsz, vagy teljesen tönkrement embereket? Olyan vagy, mint ők, csak éppen más körülmények között nevelkedtél. Az Ige elmondja: majd eljön az igaz Bíró, és akkor világosságra hozza a szívnek rejtelmeit. Idő előtt senkit ne ítéljetek. Ő látja miben bunös a másik ember. Nem vagyok egy hajszállal sem különb. Nem érdemem az, hogy ezt vagy azt nem követtem el, hogy nem lettem nyilvános paráznává. Ugyanazok a lehetőségek bennem vannak, a körülményektől és sok minden mástól függ, hogy kiből mi lesz.

Egy férfi a sokaságból odamegy Jézushoz és azt mondja: "Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van." Egy férfi, aki nyomorúságban van. Sokféle nyomorúság van. Lehet anyagi, lehet baj az egészséggel, testi-lelki problémák. Lehet hogy iszol, és ezért van minden tragédia. Jó volna most nem az övét nézni, hanem a magunkét.

Látjuk, hogy ennek a férfinek nyomorúsága az egyik legnagyobb nyomorúság. A gyerekekkel való baj mindig dupla baj. Olyan sok ember elmondta már: nem számít velem mi van; de a gyerekem! Tudjuk mikor a zsidók kijöttek Egyiptomból, a tizedik csapás a gyermek volt. A fáraó nem indult meg arra, hogy a vetés tönkrement. Sok csapás volt, de mikor a gyermekről volt szó, egy pillanat alatt azt mondta: nincs tovább, menjetek! Nagyon sokszor nálunk is, ha az Úr nem boldogul velünk, a gyermekhez nyúl.

Ennek a gyermeknek epileptikus rohama van. Életem egy időszakában ilyen gyermekek között dolgoztam. Néztem őket és az volt bennem: szegények, miért kell nekik így szenvedni, valóban tuzbe-vízbe vetették magukat. Volt, ki összeégett, mert a kályha mellett kapott rohamot. Kiszámíthatatlan a pillanat, mikor jön rá a roham. Már hívő voltam, és kicsit érthetetlen volt előttem, miért születnek így gyermekek? Egy idő után megértettem, ők nem boldogtalanok. Amikor bejöttem az otthonba, odarohantak a kerítéshez, örömmel fogadtak, egy kis ceruzavégért a nyakamba borultak. Amikor jöttek a szülők, értettem meg, nekik szól ami a gyerekekkel történt. Láttam síró apákat, anyákat, akik ott értették meg, hogy miattam lett ilyen a gyermek.

Szegény apa, ki tudja hány helyre vitte már gyermekét. Mester, idehoztam a fiamat. Talán nem hoztad magaddal fiadat, lányodat, bajaidat, mégis hoztad, mert ezeket ott legbelül nem lehet elhagyni, velünk jönnek. A baj nincs megoldva. Biztos hogy sok helyre vitte már előtte is. Gondoljátok el, mikor valaki észreveszi gyermekéről, hogy nem beszél, süketnéma. Valaki elmondta, már nagyocska volt mikor észrevettük, hogy nagyot hall. Nem fordította felénk fejét mikor szólítottuk, mint a többi gyerek. Iszonyú dolog a szülőnek gyermekével kapcsolatos nehezeket elviselni. Minden baj könnyebben viselhető, mint a gyerekkel kapcsolatos... Láttatok már epileptikus gyermeket, amikor rángatózik és tajtékzik? Itt egy világos leírása van az epilepsziás rohamnak. Egy orvos sem tudná világosabban leírni. Mindig azt kérdezik, mikor rosszul van valaki: habzott a szája? Ha igen, epileptikus. Az apa elmondja: előfogja, szaggatja, ide-oda dobálja, tajtékot túr, fogát csikorgatja és elfonnyad. Pontosan elmondta, milyen egy epileptikus roham. Mit szenvedhettek már ezek a szülők, mikor észrevették, hogy gyermekük önkivületi állapotban van. Mennyi helyre vihették már ezt a gyermeket, míg végül a tanítványokhoz jutottak vele.

A vérfolyásos asszonynál elmondja az Ige, hogy sok orvostól sokat szenvedett. Ez az apa is sokat szenvedhetett, amíg végigjárta ezeket a lehetőségeket, hogyan lehetne segíteni ezen a gyermeken. Egy szülő mindent megpróbál gyermekével, mindenhova elviszi.

Azt mondja az Ige: gyakran vetette őt tuzbe és vízbe. Ez a rettenetes az epilepsziánál, hogy kiszámíthatatlan, váratlan pillanatban jön, és ahol van az illető, ott esik el. Ehhez képest talán a mi bajunk kicsi, de nagyon jó volna azt hozni. Ez a szegény apa látja, hogy szenved gyermeke, ő is vele együtt szenved. Talán először otthon tesz meg mindent. Hányszor voltam ilyen helyen, párnát tettek rá, erőszakkal lefogták. Kár ezt csinálni, csak rosszabb, eltörhet valamilye.

Ezen a gyermeken otthon sem tudtak segíteni, és az orvos sem tudott. Jön a tanítványokhoz, jön Jézushoz. És most jut végső csődbe. Ez az egy reménysége volt még, talán mondták neki: Jézushoz kell vinni. Van Valaki, aki bélpoklosokat, és minenkit meggyógyít, vigyük Hozzá. Nem tudjuk milyen körülmények között jutott el a tanítványokhoz, lehet az utolsó erejével. Itt jut végső csődbe: azok sem tudnak segíteni. Mennyire végére juthatott már ez az ember minden lehetőségének, mikor Jézusnak mondja: idehoztam hozzád az én fiamat...Kértem tanítványaidat hogy üzzék ki a néma lelket és nem tudták.

Voltál-e már úgy, hogy tudtad, segíteni kellene, de nincs erő, nem tudom. Nagyon sajnáltam a tanítványokat, mert el tudom képzelni, mindent próbáltak, és semmi nem sikerült. Utolsó pillanatban jön oda Jézus, hogy felsóhajthattak a tanítványok, mikor látták jönni, és abban a percben minden megoldódik. Egy lelkész testvérem mondta el: nagyon félős gyermek volt. Édesapja éjszakai muszakon volt, későn jött haza. Végig gondolta, mit csinálna, ha tuz ütne ki? Amikor éjféltájban meghallotta édesapja lépteit, felsóhajtott, és öt perc múlva nyugodtan aludt. Amikor Jézus közeledett, a tanítványok felsóhajtottak, nem kell már semmit csinálni, itt van Jézus. Velünk az Isten! Ez a csoda nagy ajándék, hogy Szentlelke által bennünk van. Szegény apa a végső csődben van. Talán már arra gondolt, viszem haza a fiam, itt sincs semmi remény. De jön Jézus, és ezzel megoldódik minden.

Nemcsak az ember volt csődben, a tanítványok is. Ők kapták először a szemrehányást, a vádat. Mert Jézus is szenved, szenvedi a tanítványokat. Szenved az apa, a gyermek, a tanítványok, és most látjuk, hogy Jézus is szenved. "Óh hitetlen nemzetség...Meddig szenvedlek még titeket?" Jézusnak szenvedés a tanítványai tehetetlensége. A szenvedéstörténet nem a kereszten kezdődik. Jézusnak végig kell szenvednie az övéit, akik nem tudnak segíteni, nem mernek igazán hinni Benne. Meddig szenvedlek még titeket?"

Nézzük meg magunkat az apa és tanítványok helyzetében. Tudod-e, milyen rettenetes dolog egy tehetetlen tanítvány? Már az apa is azt gondolhatta: vihetem vissza a fiamat, itt sem változott semmi, ide is kár volt jönni. Olyan jó, hogy nem itt ér véget a történet. Van egy mondat, amit szeretnék nagyon a szívetekre helyezni: "Hozzátok őt hozzám." Ma reggel evangélium volt számomra ez a mondat. Nincs itt semmi baj: hozzátok őt ide hozzám! Hozd azt, akit szívedben hordozol, akivel idejöttél, a feleségedet, a gyermekedet, a problémádat. Lehet hogy csak magadat hozod, a saját reménytelen állapotodat. Úgy érzem az evangélium benne van ebben a rövid mondatban: hozzátok őt hozzám.

Könnyü volt nekik, ott volt Jézus, a gyermek is, csak fogni kellett és vinni. Nekünk nehezebb? Nekünk is megvan a lehetőségünk, hogy mindent Jézushoz vigyünk. Ő itt van! Nekünk a legnagyobb bajunk az, hogy Jézus nem valóság számunkra. Egy gondolat, elmélet, valami szép tan. Ő valóságos személy, aki itt van velünk minden napon. Számolhatsz Vele! Nem láthatod, de itt van. Van Hozzá út, amit úgy hívnak: imádság. Hozhatod Hozzá, azt aki nehéz, azt ami nehéz, a saját lelkedet, saját megkötözöttségedet, problémádat. Imádkozni annyit jelent: őszintén elmondani Jézusnak mindent.

A jelenlévő Jézusnak akinek adatott minden hatalom mennyen és földön ez a parancsa most számodra: hozd őt Őhozzá! Mondd el a problémádat Neki, és meglátod, hogy abban a percben már történik valami. Megmozdul valami. Sokszor egy folyamat kezdődik, úgy alakítja Isten a körülményeket, hogy találkozunk valakivel, aki mond egy pár szót, aztán jön a következő kérdés, és egyszer csak ott vagy Jézus közelében. Hoztak engem Őhozzá. Téged ki hozott? Megköszönted már Istennek, hogy küldött neked valakit, aki beszélt neked Jézusról? Milyen nagy ajándék, hogy valami elkezdődött, Isten keresett téged. Imádságban mondd el Neki bátran ami nehéz. A többit rá lehet bízni, majd Ő munkálkodik, Ő véghezviszi akaratát és rájössz, hogy minden megoldódik.

Még egy pár mondat a néma lélekről. A betegségnek kettős oka lehet, külső, testi dolog, ahogy az epilepszia is egy agybeli elváltozásnak a következménye, gyógyszer is van rá. Itt az Ige alapján néma lélekről van szó. Egy idegen lélek. Hiába próbálunk beszélni, bármit tenni, valami visszatart. Olyan némaság, hogy nem tud se megszólalni, szeretne, akarna. Nem tud imádkozni. Valami erő tartja fogva, erre mondja az Ige, hogy néma lélek.

Hiszed, hogy van ördög? Azt még valahogy elhiszed, hogy van Isten. De hogy ördög...? Egyszer amikor láttam, hogy nem hisznek az ördög létezésében, azt kérdeztem: mondjátok meg, ki akarja a háborút, a rengeteg nyomorúságot, az elmegyógyintézetek tele vannak betegekkel. Van olyan aki eldöntötte, hogy az elmegyógyintézetben fogom végezni? Ki akarja az öngyilkosságot, ki dönti el, iszákos leszek és az árokban fogom végezni? A szülők nem akarják, a gyermekek nem akarják, hát akkor ki akarja Ti mindnyájan békességben szeretnétek élni, akkor ki akarja azt, hogy nézeteltérés legyen, hogy összevesszetek valamin?

Beszélek egy férjjel, aki elmondja, jó volna, ha szépen beszélnénk egymással. Kiderül, hogy erre vágyik a feleség is. Te ilyen szeretnél lenni amilyen vagy? Mondd meg nyugodtan: nem, dehogy. Ha nincsen Sátán, nincsen sötét hatalom, tisztátalan lelkek, gonosz erők, hát akkor ki teszi tönkre az emberi életeket? Akkor miért vagytok szeretetlenek, és miért bántjátok egymást? Belül érezzük, hogy van valami, ami nem engedi, hogy más legyek. Hiába ígértem, fogadtam. Egyszer egy emberről olvastam, aki anyja vérével írta alá, hogy soha többé nem iszik, és másnap részegen jött ki a kocsmából.

Igaza volt az apának, hogy gyermeke, hanem egy erő hatalma alatt van. Ezért van szükségünk Jézusra. Sem akarat, sem elhatározás, sem ígéret, sem esku nem segít. Csak az a Jézus, aki a kereszten a kígyó fejére taposott, aki győzött a sötét hatalmak felett. Vidd hozzá akár a gyermeked, akár a saját életed. Ő az aki segíthet rajtad, mert Ő győzött a sötét erők felett. Töviskoronásan, átszögezett kezekkel, lábakkal kivívta a győzelmet. Bajaidat, problémáidat hozd Hozzá. Csak annyit vár tőled: pár őszinte szóban mondj el Neki mindent.

Imádkozzunk! Uram azt mondtad, aki eléd járul, annak hinnie kell, hogy létezel. Legnagyobb bajunk, hogy nem hisszük, hogy imádságunkat hallod. Könyörülj rajtunk Urunk, hadd tudjuk elmondani első igazi imádságunkat, hadd beszéljünk ma Hozzád, aki láthatatlanul itt vagy, aki ismersz és szeretsz, és aki idehoztál. Úr Jézus tudod bajainkat, tudod mi az, ami szívünket nyomja, miért vagyunk végső csődben önmagunkkal, vagy mással kapcsolatban. Úr Jézus nézz le ránk, cselekedj velünk. Uram könyörülj rajtunk, hogy senki ne legyen kénytelen úgy visszamenni, hogy ne találkozott volna Veled, hogy meg ne gyógyult volna. Könyörülj rajtunk, hogy azt a pár mondatot szívünkből igazán el tudjuk mondani. Köszönöm hívásodat: hozzátok őt hozzám. Légy ebben segítségül Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Egy férfi sírva könyörög

"Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. És hozzá vitték azt; és mihelyt Ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatta azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng. És megkérdezte az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig mondta: Gyermeksége óta. És gyakorta vetette őt tuzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig monda nékik: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek."Márk 9,19/b-24.

Uram arra kérünk, tegyél minket nemcsak boldoggá, hanem áldottá. Szeretnénk úgy hazamenni, hogy áldásod velünk volna. Kérünk végezd ezt el bennünk. Szabadíts meg mindentől, ami akadályozza életünkben közelségedet, áldásodat. Áld meg ezt a napot, hogy sokan átjuthassunk oda, ahol valóban boldog és áldott emberek lehetünk. Kérlek könyörülj és segíts rajtunk Ámen.

A megdicsőülés hegyéről lejövő Jézusról beszéltünk, aki több mint férfi, - Isten-ember. Aztán láttunk egy embert a sokaságból, aki olyan mint mi, - bukott ember. Ádám az első bukott ember, és aki Ádámban van, az bunös természetben van.

Róma 3,10-19 versekben olvassuk, milyen az ember. "Nincsen csak egy igaz is. Nincs aki keresse, nincs aki megértse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. Szájok telve átkozódással és keseruséggel. Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az Ő szemök előtt. Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék." Ezeket a verseket olvastam annak a lánynak, akit Klárinak hívtak és állította, hogy ő mindig rendes ember volt. Minden vers végén odatettem: kivéve a Klárit. Nincs aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is, kivéve a Klárit. Egyszer csak megszólal: de ugye ez nincs ott? Nincs. Lehet mi is azt mondjuk: ilyenek az emberek, de azért én más vagyok. Mindnyájan egyformák vagyunk: egy vérből születtünk. A kérdés csak az, hogy ráébredtünk-e már a Tízparancsolat alapján, hogy senki nincs aki elmondhatja, hogy megtartottam. Emlékszünk a gazdag ifjúra, aki azt mondja: mindezeket megtartottam kora ifjúságomtól fogva. Ez nem igaz! Azt gondoljuk, hogy rendes ember vagyok, nem igaz. A született emberi természetünk egy vérből való.

Bármelyikünk lehetne az az egy ember a sokaságból. Ez az ember most már külsőleg is csődbe került. A belső csőd mindig külső csődbe visz. Először belül látom, hogy baj van, aztán Isten megengedi, hogy kívülről is bajok legyenek. Isten nagy ajándéka ez, mert ebből jövök rá, hogy milyen vagyok. Az ember keresi a kiútat, mint egy egér, minden lukba bebújna. A rettenetes az, hogy nincs kiút. Amikor valaki anyagi csődbe jut, próbál más üzleti dologba kezdeni, más útat keres. És ez az út is csődbe visz! Csődbe jut a házasság, elválok, majd találok valakit, aki jobban megért, akivel majd együtt tudok élni. Van aki már a harmadik válásnál tart.

Amikor Isten az embert csődbe viszi, nincs kiút. Lehet a csődöm, hogy haragban vagyok a szomszéddal. Volt valaki, aki az összes szomszédjával így volt. Azt mondta: eladjuk a házat és máshol veszünk. Azt feleltem: kár. Ott is haragban leszel mindenkivel. Volt aki disszidálni akart, mert nem bírta már az országot. Azt mondtam: a természeted magaddal viszed. Ebből a csődből nincs kiút. Ha betegség csődjében vagy, azt gondolod megoldásnak, más orvost keresek, mert ez nem találta meg a betegség okát. Van aki már a sokadik orvoshoz jár.

Álljunk már meg! Itt minden hiába, a csőd belül van, a külső csak következmény. Ezt az embert a tanítványok sem tudták kihúzni a csődből. Pedig most abban reménykedett: talán a vallás. Utolsó menedék a templom, majd többet járok oda imádkozni. És ez sem kiút, marad minden a régiben. De jó, hogy elhangzott: "Hozzátok őt hozzám!" Nem a templomhoz, nem a hívőkhöz, nem a Bibliához, - hozzám. Jézus mondja: "Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek...És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen." (János 5,39-40.) A Biblia sem old meg semmit. A Biblia Valakiről beszél, akihez ha te nem akarsz menni. Itt a baj! Az egyetlen megoldás: Hozzátok őt hozzám! Mondottuk, hogy milyen egyszeru volt nekik, megfogták a gyermeket és odavitték. Jézus ott állt a tömeg közepén, ott volt közöttük. Nekünk még könnyebb dolgunk van, mert itt van közöttünk. Már hallottuk, az imádság az az út, amin keresztül hozni lehet azt, akivel baj van, a gyermeket, a feleséget, vagy önmagamat.

Így olvastuk az Igében: "És hozzá vitték azt." Olyan jó, hogy nem okoskodtak., nem kerestek más megoldást. "Mihelyt Ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatta azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng." Mi még rosszabbak vagyunk. Végre idejöttem Jézushoz ahelyett, hogy nyugodt lennék, minden roszabb, még nyugtalanabb vagyok. Ugye így van?

Valaki kérdezte: honnan tudhatom, hogy ez az epilepszia ördögi eredetu-e, vagy pedig testi? Ha démoni eredetu, imádkozásra sokszor még rosszabbul van, kitör, dühöng, vagy engedni, gyógyulni kezd. Sokszor akiben valóban idegen erők muködtek, és elkerülve Isten közelébe, olyan nyugtalan lett, hogy egyszerüen nem bírta ki. Megyek innen, nem bírom tovább, hagyjanak engem békében. Bekövetkezett, hogy rosszabb lett az állapota. Ez a fiú is azonnal a földre esik, rohamot kap, ott fetreng Jézus lábainál. Érezzük milyen rettenetes lehetett?

Egy érdekes emlékemet szeretném elmondani. Nem voltam otthon, és egy férfi volt nálunk, akire azt mondták, különösen megkötözött. Mikor hazajöttem elmondták, hogy mi mindent csinált. Az a kérdés volt bennem, biztos hogy valóban ördögileg megkötözött? Egy komoly hívő ember könyvében olvastam: vigyázz, mert ilyen dolgokban könnyen tévedhet az ember.

Leültem az ember mellé. nem volt egészen értelmes, kértem, mondja utánam: Köszönöm Úr Jézus, hogy meghaltál buneimért. Teljesen nyugodtan utánam mondta. Végig nyugodt volt, amíg imádkoztam. Azt mondtam a többieknek, ez testi betegség, mert különben nem tudta volna kimondani Jézus nevét, sem hálát adni nem tudott volna azért, hogy Jézus meghalt buneiért.

Találkoztunk-e már olyan emberekkel, akik Jézus nevét nem tudják kimondani, ha meghallják dühöngenek, kikelnek magukból. Nem ők, a bennük levő idegen lélek nem bírja sem az imádságot, sem az Igét, sem azt, hogy Jézus nevét kimondjuk. Annyira jó volt, hogy nyílvánvalóvá lett: ez a férfi nem ördögileg volt megkötözött. Rettenetes mikor beteg embereket ezzel gyötörnek.

Erről a gyerekről lehetett tudni, hogy epilepsziája idegen lélektől van, mert ahogy Jézus közelébe ért azonnal fetrengett, rohamot kapott, rángatta őt, tehát reagált Jézus jelenlétére, közelségére. A gadarénus odafutott és Jézus elé borult, mégis azt kiabálja: "Mi közöm nekem te veled Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem." Tudathasadásos volt. (Márk 5,7.) A szellemvilág ismeri és látja Jézust, de jelenléte számára kibírhatatlan. Körülöttünk egy láthatatlan világ van, Isten világa és az ördög világa. Ők látják egymást.

Egy kicsit minden emberrel így van. Emlékszem mikor Jézusról hallottam, vonzott is, meg taszított is. Vágyom is, de nem is akarom. Aki még nem került az Úrhoz, az ismeri ezt. Vágy, és taszítás. A kettő között ott van az ember. Majdnem tudathasadásos. A vallásos emberek ebben élnek, vágyódom, megyek a templomba, otthon pedig veszekszem és káromkodom. Hogy lehet ezt kibírni, hát melyik vagyok én? Egy testben két erő, két lélek, egyik keresi az Urat, a másik nem akarja. Ha most ez van bennünk, tudhatjuk, harc folyik a szívünkért, két erőnek az ütközőpontjában vagyunk, és még nem dőlt el, hova fogunk állni. Mintha ketten küzdenének bennem. Amikor Jézust befogadom, túlsújba kerül a ágy, az Ő keresése

Amint a fiút Jézus meglátta, azonnal jön a görcs, rángatja, tajtékot túr, rettenetes állapotban fetreng a födön. A tömeg figyeli, hogy most mi lesz? A tanítványok már levizsgáztak. Ott van az egész tömeg, a farizeusok is, és megdöbbentő: Jézus nem csinál semmit. Ebben a helyzetben Jézus beszélget? Azt kérdezi: "mennyi ideje, hogy ez esett rajta?" Hát fontos ez most? Ráérünk most beszélgetni? "Gyermeksége óta. És gyakorta vetette őt tuzbe is, vízbe is." Válaszol az ember, de közben úgy érzi, Jézus sem tud tenni semmit, csak beszélgetni? A tanítványaid nem tudták meggyógyítani és te sem? Különben cselekednél.

Csodálatos Jézusnak ez a mérhetetlen türelme. Őt nem lehet cselekvésre kényszeríteni. Teljes nyugalomban áll ott a tajtékot túró gyerek mellett, és beszélget az apával. Válasza a kérdezősködésekre. "ha valamit tehetsz". Nem biztos, hogy tudsz tenni, már nagyon gyanús, hogy Te sem tudsz tenni semmit Jézus. Úgy néz ki a helyzet, hogy Jézus is tehetetlen. Az apa hite pedig, az a pici pislogó gyertyabél utolsót lobban.

"Ha valamit tehetsz". Nem tudom érezzük-e, mennyire szükség volt erre az utolsó csődre? Most már semmi nincsen! És akkor kezd el az apa igazán imádkozni. Elmondja itt: "ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk." Ezt "könnyhullatással monda". Egy férfi, aki könyörög és sír. Már nemcsak a szája könyörög, folyik a könnye. Ez már a végső összetörés. Itt már nincs tovább.

Jákób azon az éjszakán, amikor tusakodott az angyallal ugyanide jutott. Az mondja Hóseás nagyon világosan, hogy sírt és könyörgött. Az Úr azt mondja: mivel hogy harcoltál, és győztél, - úgy győzött, hogy le lett győzve. Úgy győzött, hogy megadta magát, teljesen tehetetlenné lett, kimondta, ki vagyok én: Jákób, a csaló. Őszinte volt, sírt, és könyörgött. Eljutottál-e már ide?

Látjuk a férfit, aki sír és könyörög. A végső ponton van, a teljes összetörettetésben. És Jézus nem csinál semmit. Jézus tudja, mit akar tenni. Az ötezer ember megvendégelésénél, ott az éhes tömeg, és Jézus nyugodtan áll. A tanítványok kérdezik: honnan vehetnénk kenyeret? Ennyi meg ennyi pénz sem lenne elég. Mi lesz ezekkel az emberekkel? Csak Jézus nyugodt. Ő tudta, mit akar tenni. Veled is tudja, mi a terve.

Mindenki izgatott, az apa össze van törve. Jézus erre a pillanatra várt. Ő soha nem késik. Megtörtént aminek meg kellett történnie. Jézus most visszafordítja a felelősséget az apára. Most nem az a kérdés, tudok-e tenni valamit, hanem: "Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek." Nem rajtam múlik itt semmi. A hiteden! Amikor Jézus visszafordítja rá a felelősséget az apa sírni kezd. A 23. vers mondja: "A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással mondja: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek." Valami megszületett. A legnagyobb dolog született meg: a hit. Ez az újjászületés, amikor valakiben megszületik a Jézus iránti és a Jézussal kapcsolatos teljes hit, könnyhullatás és kiáltás közben. Ugye tudjuk, a szülések általában így szoktak történni. Fájdalmak közben, görcsök közepette, könnyhullatás és sírás között.

Az apa kimondja: "Hiszek Uram!". Erre várt Jézus. A tömeg összetódul, és az Úr Jézus cselekszik. Megtörténik a szabadítás! De az apának ki kellett mondani ezt a szót. A könyörgés élet és halál kérdése. A Biblia így mondja: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem." (Zsoltár 50,15.) Elhangzott a segítségül hívás. Ez nem imádkozgatás volt, mint ahogyan mi szoktunk imádkozgatni. Imádkozás az, amikor szíved mélyéből, teljességéből hívod az Urat. Ez ima! Ez áttör mindenen, és feljut a mennybe. Imádkoztál-e valaha így? Amikor így imádkozom, mindig történik valami. Amikor benne volt a teljes szívem, amikor életre halálra kértem, ahogy Jákób akkor ott a Jabbók révénél imádkozott. A Zsidókhoz írott levélben mondja: "Ki az Ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért." (Zsidók 5,7.) Láthatjuk a Gecsemáné rettenetes imaharcát, amikor Jézusnak nemcsak a könnye hull, hanem vért verejtékezett. Sokszor elmondtam, hogy a szenvedéstörténetben a legtöbbet jelent nekem az első csepp vér. Senki nem nyúlt Jézushoz. A gecsemánei imaharcban, amikor magára kell venni a bunt, kéz érintése nélkül csordul le a vér Jézus homlokán. Vért verítékezett attól a belső kíntól, a buntől való szenvedéstől. A veriték, a vér és a könny érted és értem kiáltott, és meghallgattatott istenfélelméért.

Vajon te tudsz-e most teljes szívből kiátani, segítségül hívni őt, mert azt mondja az Ige: "Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram!" Az a kérdés, eljutok-e ide? Eljutok-e oda, hogy a csőd teljes, itt már nincs más kiút, csak ha Jézus cselekszik valamit.

Látjátok az a csodálatos, hogy ott a gecsemánei imaharc után minden sorban történik: a szenvedés, a kín, a vért verejtékezés mindazért a tengernyi bunért, amit Jézus magáravett.

De Jézus már nem hullatja könnyeit, Jézusban már eldőlt a harc. Az Isten pedig megcselekszi a te szabadításodat, és az enyémet. A te újjászületésedet Jézus Krisztus szenvedésén és vérén keresztül.

A kérdés: eljutok-e oda: hiszek Uram! Hiszed-e, hogy a teljes változás, megváltozás, átváltozás, újjászületés az Ő halálának áldozatáért lehetséges.

Imádkozzunk! Uram egyedül Te tudod, kinek az életében teljes már a csőd. Hogy nincs már reménység arra, hogy nélküled valami megváltozik. Úr Jézus van-e már közöttünk olyan, aki tudja, ha Te nem cselekszel valamit, akkor minden teljesen reménytelen. Könyörülj rajtunk Urunk, hadd tudjunk ma valóban kiáltani Hozzád, segítségül hívni Téged, hogy megmozdulhasson hatalmas kezed, hogy megszabadíthass az ördög hatalmából, buneink terhétől, mindentől ami kötöz és visszahúz. Kérlek Úr Jézus légy irgalmas hozzánk és könyörülj rajtunk. Segíts, hogy tudjunk engedni Neked abban, amiben szeretnéd, hogy engedjünk. Áldd meg a mai napot Urunk, hadd legyen igazán új életünk halálodon át. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Egy férfi, aki hisz

Kérünk Urunk, hogy ha még valakinél kint állsz zörgetve, könyörülj rajtunk, hogy idejében megnyithassuk az ajtót. Uram hadd tudjunk úgy hazamenni, hogy nálunk és bennünk lakhass. Áldj meg minket úgy, hogy ami még akadály, az mind félrekerüljön az útból. Segíts, hogy fenntartás nélkül át tudjuk adni magunkat Neked. Áldd meg most az Igét számunkra és szólíts meg minket Ámen.

Egy kérdéssel kezdem: kihez jöttél? Jézushoz hoztad saját lelkedet, belső és külső problémáidat? Az ember nagyon sokszor egy helyhez, emberekhez jön, és ezért nem történik semmi. A hitetelenség megkötözi Jézus kezét, és tehetetlenné lesz. Talán életedben is azért nem tehet csodát, mert hitetlen vagy. Azért mondja világosan: "Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek." Amikor ezt meghallotta, akkor kezd el ez az ember igazán imádkozni. Akkor kezd el folyni a könnye, megérti: én vagyok a felelős.

Egyetlen bun van. János evangéliuma azt mondja, amikor eljön a Szentlélek megítéli a világot, "Bun tekintetében, hogy nem hisznek én bennem." (János 16,9.) A hitetlenség az egyetlen bun. Ha végignézzük a bunöket rájövünk, minden ennek a következménye. Fussuk át a Tízparancsolatot. Ha hinnél Istenben nem kellene a bálvány, a másik isten, elég volna Ő. Ha igazán hinnél Benne, megszentelnéd az ünnepnapot, neki adnád a vasárnapot. Nem kellene ölni, haragudni, nem kellene dolgokért verekedni, nem kellene háborúzni, irígynek és önzőnek lenni; nem kellene paráználkodni, nem kellene lopni, kívánni.

Nem hiszek Istenben, ha nem Tőle várok mindent. Az Ige azt mondja: "Minden lehetséges a hívőnek." Minden Istentől jön. A hit az Úrral való kapcsolat. Ha ez a kapcsolat megszakad, akkor semmid nincs. Ha ez megvan, akkor minden lehetséges, akkor minden van. Az egyetlen bun, hogy elszakadtál Istentől, mert nem hiszel Benne igazán.

Amikor az első ember bunbe esett, a mennyországot veszítette el. Mindent onnan kapunk ami a lelkünknek kell, erőt, szeretetet, örömöt, békességet. Amikor az ember elszakadt Istentől, mindent magának kellett megszereznie. Egyedül maradt! A lelket a testen keresztül próbálom kielégíteni. Amit nem kapunk meg a mennyből, megpróbáljuk pótolni élvezetekkel. A legkülönfélébbekkel próbálkozunk.

A Biblia beszél egy emberről, aki csüreit lerontja, hogy nagyobbakat építsen. Utána ezt mondja: "Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!" A léleknek nem lehet élvezeteket, anyagiakat adni, mert nem él vele. Nem lehet megelégíteni szép házzal, új autóval, szórakozással, tévével, szexel. Ugyanolyan éhes marad, mert nem ezeket eszi. Mindig több kell neki, és az sem elég. Utána még éhesebb lesz, még jobban vágyik Isten szeretetére. A léleknek mennyei kenyér kell: szeretet, öröm, békesség. Ettől az igazi, mennyből való tápláléktól elszakadt az ember.

Itt látjuk a szegény apát, akire visszatették a teljes felelőséget: "Ha hiheted, minden lehetséges a hívőnek." A bun az, hogy nem hiszel Benne, és ezért hiányzik minden, ami onnan felülről való. Hiányzik az erő, azért vagyunk fáradtak. Az egész világ fáradt. Fáradt fiatalok. Ézsaiás azt mondja: megfáradnak az ifjak. Barátnőm mondta el, kisfia óvodába járt, mikor hazajött azt kérte, kisfiam, rakódjál el. A gyerek ránéz anyjára és azt mondja: az ember holtfáradtan hazajön az ovodából, és akkor még rakódjon. Fáradtak a gyerekek, az ifjak, a felnőttek, fáradt az egész világ. Nem az a baj, hogy túl sok a feladat, hanem hogy nincs erő, elszakadtunk az erőforrástól. Valahol olvastam, a tenger mellett egy tó folyón keresztül összeköttetésben volt a tengerrel. Sós vize volt, tengerihalak voltak benne. Aztán egy földmozgás miatt ez a kapcsolat megszakadt, nem jött a sós víz. Azt vették észre, hogy a halak egyre fáradtabbak, már nincs kedvük mozogni. Végül elpusztultak, mert a vizből kifogyott a só.

Ha megszakad kapcsolatom az Úrral, egyre boldogtalanabb, fáradtabb leszek. Nincs öröm, szeretet, békesség, hát miből kaphatnék, - tévé nézésből, szórakozásból? Nézem ősszel a fáradt leveleket, életük a fában volt. Nézem a virágokat a vázában, napról napra lankadtabbak, mert elszakadtak gyökerüktől, amiben az élet volt. Fáradt életünknek az a baja, hogy nincs kapcsolatunk Istennel.

A hit tulajdonképpen a lélek szeme. Hitben járunk, nem látásban. Nincs kapcsolatunk Vele, nehezeinkben, szükségeinkben nem nézünk fel Rá, és ez a bajunk. Lenézünk magunkra, és azt látjuk, hogy ez az egész hívő élet nekem nem megy. Hívőkre nézünk, akik ugyanúgy buknak mint mi; világiakra nézünk, akiknek minden sikerül, csak az Úrra nem nézünk.

A legrettenetesebb, ha a Sátánra nézünk, mert igézetébe kerülünk. Onnan jönnek a legszörnyübb gondolatok, legjobb ha elpusztítod magad, semmi értelme nincs ennek az életnek. A Sátán teljesen tönkretesz. A kígyó ránéz a kismadárra, és nem tud többé kikerülni szeme sugarából, és besétál a kigyó szájába. Az ördög rádnéz, - kát próbálkozni, neked ez nem megy. Hiába kezded újra, nem fog sikerülni. Figyeljük meg, miket tud mondani. Nagyon sokszor önmagadra, a természetedre fordítja vissza a szemed. Jézus mondja tanítványainak: emeljétek fel szemeiteket és lássátok meg, ki teremtette ezeket. A bálványokról, sötét hatalmakról emeld fel szemedet Őreá. "Akik Őrá néznek, azok felvídulnak." (Zsoltár 34,6.) Abban a percben tele leszel örömmel. "Ha hiheted ezt", annyit jelent: nézz rám, minden lehetséges a hívőnek. Ami soha nem ment neked, az lehetséges. Gondolj bukásaidra, az egész lehetetlen életedre, hisz mindig magadra, másokra, és sokszor a Sátánra néztél. Most azt mondja neked az Úr: emeld fel szemedet, nézz Őreá.

Hinni annyit jelent, felemelni szemedet az Úrra. Ezért mondja Jézus ennek a szegény apának, minden rajtad múlik. Addig nem tehetek semmit, amíg nem adsz rá lehetőséget. Istennek ahhoz, hogy cselekedhessen, a hit ad lehetőséget. Ő nem erőltet ránk semmit, anélkül hogy Tőle kérnénk. Mersz-e ma úgy felnézni Rá: Uram veled minden lehetséges. A hit következménye az azonnali öröm. Aki már egy pillantást vetett az Úrra, az tudja. Le ne vedd a szemed többé Róla, ne nézd önmagadat, a körülményeket, dolgokat. Az ördög ezt akarja elérni, ne engedj, ne higgy neki!

Egy nyaram legkedvesebb igéje az volt, amikor Pál apostol dolgát megvizsgálták, és megállapították: ez veszedelmes ember. Egész nyáron ez a két szó énekelt, zenélt bennem: Istenem segíts, hadd legyek az ördögre nézve olyan veszedelmes, amilyen ezen a földön ember csak lehet. Az az ember veszedelmes, aki az Úrra néz. Nincs ereje, képessége, csak egyszeruen kapcsolatban van az erő egyetlen nagy forrásával, az Úrral. Nem lehet olyan nehézség az életemben, ami fölött az Isten nem tudna győzni. Valaki azt mondta: Istennel egyetlen ember mindig óriási többség. Jó volna most így nézni az otthoni nehézségekre: semmi az egész.

Valaki azt mondta nekem: magának minden semmi. Nem nekem, az Úrnak! Neki semmi megváltoztatni családodat, új életet adni szeretteidnek. Minden lehetséges, ha hiheted, ha szemeidet Őfelé fordítod, és látod a hatalmast, az erőset.

Hinni annyit jelent: mindent Tőle várni. Odaírod-e most az életed regénye fölé: most pedig mindent Tőle várok.

A legnagyobb csoda történt itt ezzel az emberrel, amikor az Úr visszautalt rá mindent. "A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram!" Szeme abban a pillanatban az Úrra néz. Utána mond még egy mondatot: "Légy segítségül az én hitetlenségemnek." Nagyon vigyázz, ne a hitedre, az Úrra építs akire nézel. Lehet egy perc múlva kételkedik, hátha mégsem. Uram Te légy segítségül, amikor Rád nézek, Benned bízom, nem saját hitemben. Valaki azt mondta: mindent ennek a nagy hitemnek köszönhetek. Dehogy annak, az Úrnak köszönhetsz. Nem lenne bolondság, ha a villanykörtének tulajdonítanám azt, hogy világít? Az áramforrásból jön a világosság, nem a körtéből.

Az Úr az aki erőt ad. Csak Ő tud megtartani, Ő az erős! Az igében olvastuk, hogy aki Péterben erős volt, bennem is erős. Nem én vagyok erős, ugyanaz a Jézus aki Péterben erős volt, erős bennem is. Hit által ugyanaz a Jézus lakik a szívedben. Azt mondja az Ige: "Lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben." (Efézus 3,17.) Minden hit által történik, a hit kapcsolat az erőforrással.

Testvér most minden rajtad múlik. Isten visszautalta a felelősséget rád. Nézz Jézusra. Emeld fel most szemeidet minden másról Őreá, ne engedd, hogy az ördög odaigézze magadra, emberekre. Merj egyedül csak Reá nézni, hogy Ő cselekedhessen, Ő szerethessen rajtad keresztül. Csak Ő a megoldás, Ő az élet, Ő az akire szükségem van. Ez annyit jelent: "hiszek Uram!" Abban a pillanatban, amikor az apa kimondta, Jézus cselekedett. Azt mondja az Ige: a tömeg még jobban összetódult, és Jézus így szólt: "Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!" Hit által Jézus lehetőséget kapott a cselekvésre. Adsz-e lehetőséget az Úrnak? Megnyitod-e az ajtót? A hit ajtónyitás. Annyit jelent: Uram most Te. Nem próbálkozom, nem erőlködöm tovább.

Kitárod-e szélesre az ajtót? Egy asszony az igehírdetésből csak annyit értett meg, hogy Jézust be kell engedni. Mikor hazament, minden ajtót kinyitott, és azt mondta: Úr Jézus minden ajtó nyítva van, gyere be. És bejött. Mondod-e ma az Úrnak: Úr Jézus minden ajtó nyitva van, az életem, a munkahelyem, a házaséletem, a gyermeknevelés ajtaja, jöjj be. A hit ajtónyitás, és Jézus cselekszik. Jézus parancsol és akkor történik valami. Neki hatalma van azt mondani: "te néma és süket lélek menj ki belőle." Úgy szeretem, hogy az Úr mindig olyan egyszerüen cselekszik. A tanítványok erőlködtek. Ő pedig egyszerüen megdorgálja a tisztátalan lelket, mint egy rossz gyermeket. Milyen semmi ez neki. Emberek a legkülönbözőbb varázslást csinálják, Ő pedig szól és a tisztátalan lélek enged neki. Senki másnak nem enged. Ha benned Jézus van, neked is enged.

Milyen jó volna, ha ma így néznél fel Rá: Uram, most minden Te legyél az életemben. Hiszek Uram, átadom az életem, cselekedj bennem.

Jó volna a teljes csőd után igazán odajutni, hogy minden újjá lett. Vajon Jézus lehetőséget kap-e, hogy rajtad keresztül cselekedjen? Megnyitod-e igazán a hit ajtaját? Mondod-e: hiszek Uram, most már Rád bízom magam, kezedre bízom magam, - Te cselekedj!

Imádkozzunk! Köszönjük Uram, hogy Hozzád szólhatunk. Jelenlevő, hatalmas, erős Isten vagy. Áldunk Úr Jézus, hogy egy szívvel szólíthatunk meg Téged. Könyörülj rajtunk, hogy szélesre tárjuk szívünk ajtaját. Adj bátorságot ahhoz, hogy mindent Rád bizzunk. Ismertesd meg velünk ezt a boldog, szabad, Téged dicsérő életet. Hadd köszönjük meg, hogy minden dicsőség a Tied. Szabadíts meg minden akarástól, erőlködéstől, csinálástól. Segíts Uram engedni ma Neked. Könyörülj rajtunk, hogy igazán bejöhess és igazán bennünk lakhass. Kérünk Téged Uram, hogy add meg ezt mindnyájunknak. Dicsőítsd meg magadat hátralevő életünkben Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Egy férfi, aki győz

"Jézus pedig mikor látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! És kiáltás, és erős szaggatás között kiment; az pedig olyan lett, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig megfogta kezét, fölemelte, és az fölkelt."Márk 9,26-27.

Uram arra kérünk, hogy necsak szánk, hanem a szívünk is feleljen Neked. Áld meg számunkra elkészített üzenetedet. Hadd halljuk és értsük meg szavadat. Köszönjük a megterített kegyelmi asztalt. Készíts el mindent, hogy valóban igazi találkozásunk lehessen Veled az Úr Jézus Krisztusért Ámen.

Egy férfit láttunk, aki mindenkinél több ezen a földön. A Biblia azt mondja Róla: Áldott aki jött az Úrnak nevében. Az áldott egy átkozott világba jött, amelyen rajta van a bun és halál átka. Milyen nagy dolog, hogy az egyetlen bun nélkül való, tiszta, Áldott jött, és hozta magával az áldást.

Láttunk a sokaságból egy embert, egy apát. Az Áldott azért jött erre a földre, hogy találkozzon az átkozottal. Jézus azért jött, hogy keresse az elveszettet.

Ennek a történetnek az a lényege, hogy a férfi, aki átok alatt van, találkozik az Áldottal. Mikor megtértem úgy éreztem, mintha hegyre kerültem volna és visszanézve látom egész életemet. Meg kellett állapítanom, hogy minden baj, csalódás, nehéz, összetörettetés azért volt, hogy az Úrhoz kerüljek. Ha nincsennek gondok, nehezek, talán soha nem lettem volna Jézusé.

Ami életedben eddig történt azért volt, hogy előkészítse ezt a találkozást, hogy olyan lehess mint egy felszántott föld, hogy beléd hullhasson a jó mag. Kemény földbe hiába vetnek. Isten mindannyiunk életében sok mindenen keresztül szántott.

Ennek az apának életében is azért volt a csőd-sorozat, hogy végső kétségbeesésében eljusson Jézushoz. Amikor már nem tudott magán segíteni, sírt és könyörgött. Eszembe jutott Jákób, aki mindig tudott magán segíteni. Egy ügyes akarnok volt, aki mindig keresztül vitte akaratát. Nálad nem így van, hogy végül is az lesz meg amit te akarsz? Jákób sok-sok csalással érte el egyetlen vágyát, az áldást. Mindent megtett érte, apjától kezdve mindenkit becsapott. Mégsem volt áldás. Megkapta apja áldását, de az nem volt Isten áldása. Életeden ott van-e Isten áldása? Vajon megnyerted-e? Az egyetlen amiért érdemes élni, hogy áldott emberré légy az átkozott világban. Jákóbnak minden sikerült, óriási vagyonra tett szert, sok-sok gyermeke lett. A végén elérkezik a Jabbók révéhez, találkozni kell Ézsauval, aki a legnagyobb ellensége. Mindent átvisz a másik oldalra, feleségét, gyermekeit, vagyonát, nyáját, és egyedül marad Istennel. Egy férfiú tusakodott vele, és ekkor mondta: "Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet." (1 Mózes 32,26.) Az apai áldást megkapta, testvérétől elvette az elsőszülöttségi áldást, és mégsincs megáldva?! Nem bocsátalak el, míg meg nem áldasz.

Átvittél már mindenkit akit szeretsz a Jabbók révén? Jó volna, ha ez még ma megtörténne. Annyit jelent: mindent átadtam az Úrnak. Jákóbban azon az éjszakán megtörtént a döntő fordulat. Tusakodott vele egy férfiú, és közben megkérdezi: mi a neved? Jákóbnak ki kellett mondani: csaló. És akkor hangzik felé: "Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel, és emberekkel, és győztél.

Izráelben a névnek komoly jelentősége volt. Az illetőnek a lényét jelentette. Nem az a lényed, aki eddig volt. Jó volna most végignézni életemet, eljutottam-e oda, hogy Isten új nevet adta nekem? Ezentul Izráel lesz a neved. Itt egy ember ujjászületik. Más névvel megy tovább. Csípője kifordult helyéből, sántán megy tovább, de újjá lett.

Ugyanez történik ezzel az apával. Az ember úgy érzi, neki is át kellett vinni mindent, és ott marad egymaga az Úr előtt. Tulajdonképpen megszületik nála is valami egészen új. Mikor elmondja Jézus: Ha hiheted, minden lehetséges a hívőnek, akkor kezd sírni és kiáltani. Nem tudom érzitek-e, ez vajúdás, új élet születik. Ennél az embernél megszületik a hit. Mintha napvilágot látna úgy mondja ki: Hiszek Uram! Mondtad-e teljes szívvel mindent átadva: Hiszek Uram, Rád bízom magamat.

Olyan jó, hogy így folytatja: légy segítségül az én hitetlenségemnek. A szülésnél segíteni kellett. Többször végignéztem már gyermek születését, és segítettem, de borjú születésénél nagyon sokszor. Ha kint van a fej, segíteni kell, húzni kell itt-ott. Itt a szülést Isten hajtja végre. Az ember azt kéri: légy segítségül. Mintha azt mondaná: segíts a születésnél. Hiszek Uram, de még nem tudom, kint van-e már egészen a hitem? Ha kint van a feje, ha úgy érzem levegőhöz jutottam, akkor a többi is kijön majd után. A legnehezebbet, kell először mondani, azt amit nem akartál, amire elhatároztad, ezt nem. Mert akkor kint van a feje.

Vajon megszülethetett-e az új neved, új életed? Ha még úgy érzed, valami nincs rendben, mondd ki bátran. Még itt vagyunk a szülőkórházban. Még lehet vágni, ha kell. Ne menj el félig készen. Jó volna kérni az Urat, Uram ha van még valami mutasd meg, egészen Tied akarok lenni.

Ennél az apánál éppen úgy látjuk a vajúdást, mint Jákóbnál. Mindig újabb csalódás újabb próbája a hitnek, amíg kijön a fej, hogy ki tudja mondani: Hiszek Uram! A hit az, aminek meg kell születnie. Az új élet akkor kezdődik, amikor megszületik a hit az Úr Jézusban, a bunbocsánatban, és az örök életben. Amikor ez megszületik, utána azonnal szabadul a fiú. Ezért vár az Úr, ezért beszélget. Nem értik, hogy nincs még kész. Egy ember vergődik a vízben, odaszólnak egy úszóbajnoknak: nem látja mi van, miért nem ugrik már utána? Még várnom kell, ha most akarnám kihúzni, engem is lehúzna. Meg kell várnom míg mégegyszer lemerül, aztán már olyan fáradt, hogy ki lehet húzni.

Jákób eljutott oda, nem tudok segíteni magamon, megyek Ézsau elé, meg fog ölni, és jogosan. Amíg el nem jutott Jákjób a teljes csődig, nem lehetett rajta segíteni. Eljutottál már oda, hogy lehet rajtad segíteni?

Megdöbbentett, hogy mennyire egybeesik: az apa szabadulása a hitetlenségből, és a fiú szabadulása a gonosz lélektől. Egymás után azonnal. Egy férfi, aki böörtönben volt elmondta, evangélizációra vitték a rabokat, s az igehírdető azt mondta: ha valaki úgy érzi, hogy ítélete igazságtalan, tudja meg, Isten szerint nem az. A férfi akkor értette meg, miért van börtönben. Nem azért, ami a papírra van írva, hannem azért, amit senkinem tud, csak Isten, és ezért jutott börtönbe.

Pár nappal később a lelkész utazott, és a vasútállomáson utána szalad egy férfi, kérem várjon meg. Miért? Mert amikor én elfogadtam azt, amiért Isten szerint lecsuktak, azon a napon megjött a szabadulási papírom. Amikor megértettem, Isten miért engedte meg, azon a napon már szabad is voltam.

Az Úr Jézus alig várta, hogy segíthessen a gyereken, hiszen látta, hogy fetreng. Neki szíve van. Várta, de nem tehette az apa miatt. Vele kellett először történni valaminek. Abban a pillanatban amikor enged, az Úr cselekszik. Megszületik a hit, kijön a feje, - hiszek Uram, - valaki elkötelezte magát az Úrnak. Áttörte a gátat. A hitetlenség a gát. Áttörte a gátat, és Jézus segítségül jött. A következő versben: Jézus pedig amikor látta, hogy a nép összetódul, odalép a gyermekhez mondván: te néma és süket lélek parancsolom néked, menj ki belőle és többé bele ne menj!

Tudjuk-e, hogy a bunnek lelke van? A bun nem fogalom. A Biblia első lapjain olvassuk: "a bun, az ajtó előtt leselkedik, és rád van vágyódása." A fogalom nem leselkdik, nem vágyódik. A bun valaki. Ott van mögötte a sátáni személy, a hazugság, a harag, az irígység, a paráznaság lelke. Ott van körülötted és rád van vágyódása. Most értjük meg, hogy ez a lélek ki s bejár az életünkben. Amikor az Úr kiuz egy tisztátalan lelket, a lélek azt mondja: visszamegyek az én házamba. Hogy-hogy az ő háza? Ha tested az ő háza, akkor megy be, amikor akar, akkor foglalja el amikor akarja. Ki-be járhat saját házában. Az ördög házakat tart, embereket, akikben ki-be járhat. Egyszer csak mint erre a fiúra váratlanul jön egy düh-roham. Utána nagyon bánt, ami történt, mintha nem is te lettél volna.

Tudod, hogy nálad is ki-bejár az ördög? Lehet most azt mondja: megvárom míg hazamegy, aztán újrakezdem. Látjuk már, hogy a bun nem valami, hanem valaki? Leselkedik, vágyódik, körülötted van, alíg várja, hogy kinyíljon az ajtó.

Szeretném, ha felmagasodna előtted Jézus. Ha látnánk, ott áll a tömeg, a hitetlen nép, a tanítványok, ott áll Jézus, és egyszer csak előttük áll az Isten. Az ember, aki több, és benne az Isten. Senki nem mondhatja a földön a tisztátalan léleknek, hogy én parancsolom neked. Ő nem másnak, nem Isten nevében beszél. Az élő Isten ott áll teljes hatalommal. Senki nem mondhatta ezt, Ő az egyetlen maga az Isten aki mondhatja. Ott áll előttük teljes hatalmával, teljes erejével. És most megszólal. Milyen régen vártak erre a szóra. Jézus néven szólítja a lelket. A benned levőre mit fog mondani? Te hiú, dicsőségvágyó, parázna, önimádó lélek menj ki belőle. Mit kell mondania? Engedd most, hogy néven szólítson téged.

Jézus azt mondta: én az Isten ujjával uzöm ki az ördögöket. Az Isten ujjával csak Ő tud rámutatni. Az ördög el tudja magát rejteni, senki nem sejti, hogy dolgok mögött az ördög van. Jézus látja, és az Isten ujjával kiuzi. Mit mond neked, milyen lélek van benned? A tanítványoknak, mikor haragudtak azt mondta: Nem tudjátok minému lélek van bennetek. Bár hallanád most a szavát, mit akar kiuzni belőled végképp.

Olyan örömmel olvastam: "többé belé ne menj!" Talán nálunk is ki-bejár. Volt idő mikor nem ittam, nem káromkodtam, nem voltam parázna, szabad voltam, de jó is volt. Az Ige nagyon világosan mondja: "Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!" Ez az amire nekünk is szükségünk van. Tehetetlenek vagyunk vele szemben. Lehet hogy otthon váratlanul megint megjelenik majd. Istennek ez a szava most nem neked szól, a benned lakóhoz beszél. Jézus nem azt mondta a fiúnak: vigyázz, ne legyél olyan mint eddig voltál, - a lélekkel beszél.

Azt mondja az Ige: "És kiáltás és erős szaggatás között kiment". Az apának ez volt az utolsó hitpróba. Ott fekszik a fiú, mintha meghalt volna, és a nép azt mondja: meghalt. Hitrejutottam, és most halott a gyermekem, - gondolhatta az apa. Milyen komoly mondat ez: "olyan lett, mint egy halott." Mi történt itt? Valami kiment belőle. Tegnap este olvastam az Igéből: élek többé nem én. Hiheted azt, hogy ez a régi, átkos én, amelyik tönkretett téged, kimehet belőled, és akkor megtörténik a csoda: élek többé nem én, él bennem a Krisztus.

Az Úrnak olyan egyszeru minden. Ha van egy magasabbrendu lény, akkor annak a természetes cselekvése csoda. Figyeld meg Jézus milyen természetesen cselekszik, megdorgálja a tisztátalan lelket. Most ott fekszik mint egy halott. Jézus nem csinál semmi szertartást, egyszeruen megfogja fiú kezét és abban a pillanatban élet árad belé.

Érinthet-e most téged is az Úr? Engedted-e, hogy kiüzze belőled, ami tönkretett eddig? Jó volna úgy menni az úrasztalához, Uram érints engem. Abban a pillanatban amikor Jézus megfogta kezét, és fölemelte, a fiú fölkelt.

Meg vagyok győződve, hogy tudott beszélni. Ezt már nem mondja a Biblia, de nyílván hall, beszél, megszületett egy új élet. Emlékszem mikor bennem megszületett, amikor hallottam az első istentiszteleten, hogy: Kegyelem néktek és békesség, majdnem kiugrottam a bőrömből. Addig soha nem hallottam, Ez kell nekem. Mondták azt addig is, csak süket voltam.

Testvér hallassz már, hallod hogy veled beszél az Isten? Tudod-e mondani, amit szeretnél? Biztos vagyok benne, ez a fiú hallott, és beszélt, elhagyta őt a néma és siket lélek. Egy új élet kezdődött. Nem egy, - kettő. Apa, és gyermek. Kérem az Urat, hogy sok új élet kezdődjön most itt el.

Imádkozzunk! Uram Neked adatott minden hatalom mennyen és földön. Köszönöm szavadat, amely most itt elhangzott: menj ki belőle. Kérlek segíts hittel párosítani a szót. Hadd higgyem, hogy a bennem levő gőgös, hiú, önmagamat imádó lélek kimehetett. Hadd áldjalak azért, hogy parancsszavadnak mindenek engednek. Kérünk erősíts meg minket az új életben. Fogd meg kezünket Úr Jézus, és el ne engedd már soha többé. Segíts, hogy Veled mehessünk haza, és Veled járhassuk az egész útat ami előttünk van. Kérünk add Szentlelkedet, erősíts meg Benned. Köszönöm, hogy időben és akaratod szerint cselekedtél velünk. Áldjad meg hátralevő életünket, hadd tudjunk hallani és beszélni. Először hallani Téged, aztán mondani a szót, amit szádból hallunk. Kérünk hadd lehessünk eszközeid, szolgáid, gyermekeid. Köszönjük mindazt amit mondtál, cselekedtél. Hadd mondjuk most Jákóbbal együtt: nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem Ámen.

Biatorbágy, 1986. október 12-17.

Vissza a lap tetejére>>>

KERESZTELŐ JÁNOS

Ígéret, születés

"Heródesnek, a Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevu pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való volt, és annak neve Erzsébet. És mind a ketten igazak voltak az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mind a ketten immár idős emberek voltak.

Lett pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt, a papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Isten templomába, jó illatott gerjesszen. És a népnek egész sokasága imádkozott kívül a jó illatozás idején; Néki pedig megjelent az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől. És láttára megrettent Zakariás, és félelem szállta meg őt. Mondta pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vígasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szentlélekkel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez őelőtte fog járni az Illés Lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.

És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős. És felelt az angyal, mondta néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked. És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, amelyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, amelyek beteljesednek az ő idejükben." Lk 1,5-20

"Erzsébetnek pedig betelt az ő szülésének ideje, és szült fiat. És meghallották az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ővele, és együtt örültek vele. És lett nyolcad napon, eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. És felelt az ő anyja, mondván: Nem; hanem Jánosnak neveztessék. És mondták néki: Senki sincs a te rokonságodban, aki ezen a néven neveztetnék. És intettek az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni? Az pedig táblát kért, ezt írta, mondván: János a neve. És elcsodálkoztak mindnyájan. És feloldódott az ő szája és nyelve azonnal, és szólt, és áldotta az Istent.

És félelem szállott minden ő szomszédaikra: és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettettek mind e dolgok. És szívükre vették mindenek, akik hallották, mondván: Vajon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze volt ővele. És Zakariás, az ő atyja beteljesedett Szentlélekkel, és prófétált, mondván: Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az Ő népét. Lk 1,57-68

Urunk, köszönjük, hogy ezen a héten színed elé akarsz bennünket állítani. Köszönjük személyes szavadat, amellyel szólni kívánsz kívánsz hozzánk. Kérünk, vigyél minket olyancsendbe, hogy valóban Elotted állhassunk, és úgy hallgassunk Téged, hogy minden szavad mélyen a szívünkbe hullhasson. Az Úr Jézus nevéért kérünk. Ámen.

Isten minden cselekvése csoda. Az Ő belenyúlása ebbe a mi emberi világunkba mindig csoda. Egyszer valaki azt mondta: ha volna egy magasabbrendu lény mint az ember, akkor annak minden cselekvése csoda lenne az ember számára, mint ahogy az állat számára is csoda amit az ember tesz. Ha kimegyek este és villanyt gyújtok a sötétben, az állatok ámulnak: kicsoda ez, hogy nappalt tud csinálni? Cselekvéseink az állatvilág számára csoda, és Isten természetes cselekvései is az embervilág számára csoda. De ahhoz, hogy Isten cselekedhessen, ahhoz az embernek először csődbe kell jutnia.

Így mondja az Ige: Minden száj bedugassék, és minden száj lepecsételtessék, hogy Isten cselekedhessen. Először be kell dugni a számat. Az előbb megfigyeltem, ahogyan itt beszélgettünk, hányszor mondtátok: hogy én mióta, én már, ahogyan én. Ezért kell bedugatni a szájnak, mert nem bírja ki, hogy ne mondja folyton: én.

Az Arénában címu könyvben Kuhn Isobel leírja, hogy a Biblia iskolában elkezdett egy imaórát. Amikor tíz év múva visszatért a Moody intézetbe, csak ámult, hogy az imaóra még mindig megvolt. Valaki feltette a kérdést: vajon ki kezdhette el? És azt írta: az Úr megőrzött attól, hogy kimondjam: én. Vajon bennünket megőrízhet-e az Úr attól, hogy ne magamat mondjam és mutogassam?

Az első amit ebben az Igében látunk, az Erzsébet csődje: a meddőség. Izráelben nagy szégyen volt, ha valaki meddő volt. Anna is a meddősége miatt sírt a templomban. Erzsébeten is itt van a szégyen, pedig azt mondja az Ige, hogy az Úr szerint jártak, engedelmes gyermekei voltak. Mégis itt a csőd. Erzsébet biztosan sokat kérte az Urat: vedd el a szégyenemet! Milyen fájó, ha nem történik semmi.

A csőd az, amikor megsemmisül valaki, amikor már le is mond róla, hogy történjen valami. Csődjeinket Isten sokféleképpen készítheti el. Valaki azt mondta: Isten mindig a semmiből teremt. Akikből formálni akar valamit, azokat előbb megsemmisíti. Talán hosszú évek telnek el addig, amíg veled is tehet valamit. Erzsébet már semmit nem várhatott, már öreg volt, elmúlt az asszonyi természet nála, nem volt már lehetőség arra, hogy történjen vele valami.

Mi van a te csődöddel? semmivé tehetett már az Úr általa? Erzsébet már öreg, elgondolta: már lehetetlen, hogy gyermekem szülessen. Olyan jó, hogy Máriánál elmondja az angyal: "Mert az Istennél semmi sem lehetetlen." (Lk 1,37). Eljutottál-e már oda a természeteddel: lehetetlen, hogy mássá legyek, százszor megpróbáltam. De ez a nagy reménységünk, és ezért vagyunk itt ezen a héten, mert Isten bele akar nyúlni az életünkbe. Ha csődben vagy, akkor alkalmas vagy már arra, hogy Isten cselekedjen valamit az életedben.

Nézzük meg a Zakariás csődjét. Az Ige azt mondja, hogy mindketten feddhetetlenek voltak az Úr előtt. Zakariás csődje a hitnek a csődje. Nem rettenetes, hogy a hitnek is csődbe kell jutni? Zakariás ott van a templomban az ő papi tiszte szerint, amikor megjelenik néki az angyal. Megrázó dolog számunkra egy másik világnak a követe. Amikor Isten cselekszik, az üdvtörténeti eseményeknél, láthatóan belenyúl a világ természetes rendjébe. Látjuk az Úr Jézus születésénél, a megdicsőülés hegyén, a kereszthalál előtt, hogy mindig egy természetfölötti esemény történik.

Zakariásnak megjelent az Úrnak angyala a füstölő oltár jobbja felől, hogy megmondja a csodálatos örömöt. Zakariás megrettent, és félelem szállta meg. Úgy érzem, hogy minden, ami igazán felülről jön, az a földi, testi embert mindig félelemmel tölti el. Nekem mindig olyan ijesztő, mikor valaki nagyon örül, és nincsen benne félelem. Az Ige azt mondja: "Örüljetek reszketéssel." (Zsolt 2,11b). A kettő együtt van. Mindig félek, mikor az Isten kezd valamit az életemben, és testi öröm lesz belőle. Amikor nem tudok mit csinálni az örömtől, viccelek, tréfálok. Ilyenkor mindig megállok: ez valahogy nem jó, - eltünt a szentsége.

Tudjátok mi ez, hogy félelemmel örülni? Zakariást is elfogta a félelem. Isten az embert mindig ezzel a két szóval közelíti meg: "Ne félj!" Mert az ember fél, amikor az élő Istennel kerül szembe. Az angyal örömüzenetet mond: "meghallgattatott a te könyörgésed." Lehet Zakariás is régen imádkozott már. Nagyon sokszor úgy vagyunk a meghallgatott imádsággal, hogy az ember nem is akarja elhinni. Amikor Péter kiszabadult a börtönből, és megjelent a háznál, ahol a többiek együtt imádkoztak érte, nem akarják elhinni a kis szolgálólánynak, hogy Péter van ott. Pedig együtt imádkoztak érte.

A meghallgatott ima mindig megdöbbenti az embert, - hát ennyire ismer Isten!? "Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged, Erzsébet szül néked fiat, és nevezd az ő nevét Jánosnak." János annyit jelent: Isten ajándéka. Nem a cselekedeteim eredménye, mert hittem, mert imádkoztam. Egy felülről jövő csodálatos meglepetés, ajándék. Isten ajándéka mindig jobb, mindig teljesebb, mint amit elképzelek, vagy elhiszek.

János lesz a neve! "És lészen tenéked örömödre és vigasztalásodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén," Elmond mindent, amit csak el lehet mondani egy emberről, aki Isten ajándéka.

Megdöbbentő, amit Zakariás mond az angyalnak: "Miről tudhatom én ezt meg?" Mária majdnem ugyanezt kérdezi, és nem némul meg. "Mimódon lesz ez?" (Lk 1,34). A kettő között azért nagy különbség van. Mária elhiszi, csak az útját kérdezi. Zakariás azt kérdezi: "Miről tudhatom én ezt meg?" Nekem valami még kell, hogy biztos legyek benne. Nekem nem elég a szavad.

Állj meg egy pillanatra: elég neked Isten szava, vagy neked is jel kell, hogy valóban így lesz? Zakariás megkapja a jelt: "És ímé megnémulsz, és nem szólhatsz mindama napig, amelyen ezek meglesznek." Egy rettenetes jel. Kilenc havi némaság. Majdnem egy évig nem tud beszélni Zakariás. Ez is Isten ajándéka? Ez is! Isten ajándékai nem mindig olyanok, amilyennek én szeretném. Zakariásnak ez a kilenc hónap volt a legnagyobb ajándék, amikor ő változhatott meg. Nem tudom gondoltatok-e arra, mi történhetett Zakariással ezalatt a kilenc hónap alatt? Nem beszélhetett, nem mondhatta el, ami vele, benne történik. Csak teljesen elzárva, teljesen az Úrral.

Mi lenne, ha nekünk most ennyi ideig nem lehetne mondani semmit? Csak annyit kérek most tőletek, öt napig próbáljátok meg, ne beszélgessetek, keressétek az Urat, a legcsodálatosabb ajándékot, a Vele való kapcsolatot. Isten a csendben lakik, és keresd meg Őt a csendben, hogy megszólalhasson neked. Az Úr ennek a hétnek az első reggelén kér tőled valamit: ennek az öt napnak minden estéjét. Odaadod-e neki, hogy lehess csak Vele. Nem kilenc hónap, csak öt nap, de lehet, hogy benned is megszületik majd valami, ebben a csendben, ahogy az a gyerek kilenc hónap alatt fejlődött. Közben valami Zakariásban is elvégződött. Nem mi csináljuk a nagy dolgokat, Isten csinálja csendben, a tudtod nélkül.

Zakariás csődje a hitnek a csődje. Keresztülmentél már ezen? Erzsébetnek testi csődje volt, Zakariásnak lelki. Emlékszem életem első nagy csődjére, nagy ajándéka volt Istennek, kicsivé tett, szegénnyé. Zakariás mielőtt megkapná Isten nagy ajándékát, át kell neki menni egy hosszú hallgatáson. Az Úr munkája ez a János számára is, amikor megszületett más apát kapott. Gyermekeidnek ajándék lesz-e az, amit benned formál most az Úr?

János már születése előtt is áldás volt szülei számára. Zakariás ígéreteket kapott az Úrtól vele kapcsolatban. "És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén." Megmondja, hogy miért: "Mert nagy lészen az Úr előtt." Szeretném ha értenétek: nagy az Úr előtt. Mi emberek előtt szeretnénk nagyok lenni. Csak valahol nehogy csődbe jussak, mi lesz, ha emberek csalódnak a szolgálatomban? Mit mondanak majd akkor? Figyeld meg, mennyire emberek szeme előtt élsz. Talán itt is úgy ülsz, figyeled, hogy mit szólnak ahhoz, amit mondasz? Mennyire másként mondja Jézus: aki nagy akar lenni közöttetek, legyen mindenkinek szolgája. Ez az Úr előtt való nagyság.

Hol akarsz nagy lenni, az Úr előtt, vagy emberek előtt? Isten látja a testi életedet, látja azt a nagy-nagy hiúságot, dicsvágyat, ami ott van benned. Ami az emberek előtt magasztos, az Isten előtt utálatos. Vállalod, hogy emberek előtt légy utálatos? Mert Jézus ezt vállalta. "Utált, és emberektől elhagyott volt." (Ézs 53,3a) Elfordították tőle fejüket. Te hogy keresed a tetszést, a szeretetet, hogy legyél valaki. Ma válassz: az Úr előtt akarsz nagy lenni, vagy emberek előtt? "És nagy lesz az Úr előtt." Jó volna most arra gondolni: vagy itt, vagy ott.

A tanítványok is azon versengtek, hogy ki a nagyobb közöttük. Jánossal kapcsolatban ez a csodálatos első nagy ígéret: "Nagy lesz az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és betelik Szentlélekkel még az ő anyjának méhétől fogva." Az Ef 5,18 mondja: "Meg ne részegedjetek bortól, amelyben kicsapongás van, hanem teljesedjetek be Szentlélekkel." Nagyon rossz az, hogy mi sokszor csak a "nemet" látjuk, hogy mit ne, és nem látjuk, hogy "hanem". Nagyon sokszor a hívők életében csak a minuszokat látják, ami nincs neki, és nem látják a nagy pluszt. Jó volna, ha az sugározna ki életünkből, hogy milye van ennek az embernek, és nem az, hogy milye nincs.

Jánossal kapcsolatban a második ígéret, hogy bort nem iszik. Olyan sokszor elmondtuk már, hogy a dicséret az ördög pohara. Biztos, hogy te nem iszol? Talán azt mondod: annyira már nem, mint ezelőtt, de egy kicsit még. Úgy, hogy senki ne lássa, hallja, amikor magamat dicsérem. Tényleg letetted az ördög poharát? Kimondtad az óriási nemet? Tudod-e mondani a dicséretre: nekem ez nem kell. Tudjátok, mennyire szeretjük mi a mámort? Az Úrban való örömöt is lehet mámornak használni. Ez a rajongás, amikor valaki eljut oda, hogy mámornak használja. Nem az Urat keresi, hanem azt a jót, ami Vele jár. Azt az érzést.

Nem úgy vagy-e te is, hogy a hívőségben is a feldobottságot keresed, hadd ragyogjak, hadd lássa mindenki rajtam. Mit keresel az Úrnál? Az örömmámort? A részegséget? Le tudod-e ma úgy tenni, hogy nem iszom többet. Keresztelő Jánosnak egyszeruen nem kellett, mert anyja méhétől fogva beteljesedett Szentlélekkel. Ha valaki tele van, az nem éhes. Milyen jó volna, ha az Úrral volnál tele. Tudjátok, hogy az egyetlen vágyam ezen a földön, hogy úgy lehetne bennem az Úr, hogy minden ember találkozhatna Vele, hogy megtapasztalhatná Őt.

A harmadik ígéret Jánossal kapcsolatban, és azt hiszem, hogy ez a kettő összekapcsolódik: "És az Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istentükhöz. És Őelőtte fog járni az Illyés Lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse." Túróczy Zoltán egyik könyvében olvastam, hogy a Fiúság Lelkét két es-sel írja. Fiússág Lelke. Arra gondoltam, így igaz. A Szentlélek mindig fiatal, bátor, erős, kezdeményező. Ahol a hívő élet nőiessé válik, érzelmivé, lággyá, ott mindig baj van. A Szentlélek bátor, erős, határozott, fiatal. Az atyák szívét a fiakhoz fordítja. Nem megavasodott, nem fáradt, nem régi, mindig új. Ez az Isten Lelke.

Engeded-e, hogy ez a Lélek töltsön be? Isten ezt akarja Jánossal, akiről egész héten beszélünk. Aztán beteljesedik minden, Zakariás szája feloldódik. Mindig megdöbbenek azon, hogy megszületik János, és Zakariás még nyolc napig néma. Milyen rettenetes lehetett a hitnek a nyolc napja, a próba. Az angyal azt mondta, akkor oldódik fel a nyelve, amikor ezek beteljesednek, ha eljönnek a szülésnek napjai. És nem teljesedik be semmi. Ez lehetett a legnehezebb, nem a kilenc hónap. Az a nyolc nap, amikor nem történt meg, amit Isten mondott.

Lehet már akkor odajutott Zakariás, hogy semmi nem lesz, örökre néma maradok. Csak amikor leírja ezt, hogy "János a neve" - Isten ajándéka, - akkor oldódik fel a nyelve. És aztán kezdi Zakariás dicsőíteni az Urat. Mi az első, ha kinyitod a szádat? Milyen jó volna, ha az első szavad minden nap, minden dologban ez lenne: "Áldott az Úr!"

Imádkozzunk! Olyan jó, hogy most is az első szavunk ez lehet Hozzád: Áldott legyél Urunk! Köszönjük a csend ajándékát, a neveltetésünk ajándékát. Áldunk azért, amikor ítéltél. Kérünk, add meg nekünk azt a nagy ajándékot, hogy megértsük az ítéletedet, próbáidat. Kérünk azért Urunk, könyörülj meg rajtunk, és vigyél minket a csendbe.

Köszönjük, hogy valóban Előtted állhatunk, hogy önmagaddal akarsz megtölteni bennünket. Hiszen azért vagyunk ezen a földön, hogy minden ember megtapasztalhasson Téged rajtunk át. Kérünk, hogy amikor azt mondjuk: "Áldott az Úr," közben Te is áldj meg minket. Kérünk, vidd véghez bennünk azt a jót, amit elterveztél. Köszönjük, hogy Veled beszélhetünk, hogy Tőled kérhetünk és várhatunk ezeken az alkalmakon mindent. Nyúlj bele életünkbe csodáiddal, cselekvéseiddel, neved dicsőségére. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

János keresztsége

"Volt egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen őáltala. Nem ő volt a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról." Jn 1,6-8

"És ez a János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? És megvallotta és nem tagadta; és megvallotta: Nem én vagyok a Krisztus. És kérdezték őt: Micsoda tehát? Illyés vagy-é te? És mondta: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felelt: Nem. Mondták azért néki:Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, akik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől? Mondta: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ézsaiás próféta. És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak; És megkérdék őt, és mondták néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illyés, sem a próféta?

Felelt nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek, de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam.

Ezek Béthabarában lettek a Jordánon túl, ahol János keresztel. Másnap látta János Jézust őhozzá menni, és mondta: Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ buneit! Ez az, akiről én ezt mondtam: Én utánam jön egy férfiú, aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál. És én nem ismertem Őt, de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, aki vízzel keresztelek. És bizonyságot tett János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot, és megnyugodott Őrajta. És én nem ismertem Őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nékem: Akire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki keresztel Szentlélekkel. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.

Másnap ismét ott állt János, és kettő az ő tanítványai közül; És ránézve Jézusra, amint ott jár, mondta: Ímé az Isten Báránya! És hallotta őt a két tanítvány, amint szólt, és követék Jézust." Jn 1,19-37

Köszönjük Urunk, hogy kérhetünk Téged akaratoddal egyezően. Hiszen azért hoztál ide, hogy ébredést kezdj bennünk, és azért küldesz majd el, hogy vihessük tovább. Kérünk Urunk, munkáld ezt bennünk a mai napon is Szentlelked által. Áldj meg minket és cselekedj velünk. Köszönjük, hogy hallottad kérésünket és hihetjük, hogy meghallgattad. Ámen.

János születéséről, és a vele kapcsolatos ígéretekről beszéltünk. Sok év múlt el közben, és most láthatjuk, amint János elkezdi szolgálatát, munkáját. Ha Lukács és János evangéliumában olvassuk ezt a részt, olyan érdekes, ahogyan elmondja az Ige, hogy kinek a királysága alatt, ki volt a negyedes fejedelem. Az összes hatalmasságokat elsorolja a Biblia, akik ebben az időben éltek. Ki beszélne ma már ezekről az emberekről? Senki, ha nem volna ott a Bibliában, hogy ebben az időben született János.

Gondoljunk arra, Isten szerint ki a nagy, és ki a kicsi? Akik abban az időben nagyok voltak, reszkettek tőlük az emberek. Mindenki arra várt: mit mond a császár, vagy a király, a negyedes fejedelem. Ki figyelt arra, hogy mit mond egy egyszeru kis ember, aki az Úrtól küldetett, és Jánosnak hívták. Mindig újra megdobogtatja a szívem, amikor olvasom: "Volt egy Istentől küldött ember, kinek neve János." Ez a legnagyobb dolog, ami egy embert érhet ezen a földön, hogy Istentől küldött. A császár is, a király is egy semmi egy Istentől küldött emberhez képest. Az egyetlen értelme ennek az életnek, hogy lehess Istentől küldött ember.

János neve annyit jelent: "Isten ajándéka." Az Istentől küldött ember mindig Isten ajándéka ennek a világnak, a falunak, a városnak, a családnak a számára. Mindig jó volna úgy nézni azokat, akiket Isten küld, hogy ajándék. Nem úgy, mint Jeruzsálemmel kapcsolatban: "Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek" (Mt 23,37a). Jó volna úgy fogadni: "Áldott, aki jő az Úrnak nevében." (Mt 21,9b). Pusztán hagyatik a városod, amíg el nem mondod: "Áldott aki jő az Úrnak nevében."

János kemény üzenettel jött, szemére merte hányni az embereknek buneiket, így merte mondani: "Mérges kígyóknak fajzatai!" (Mt 3,7). Az Istentől küldött ember senkitől nem fél, csak a Küldőjétől. Azt az egyet becsüli, tiszteli, arra az egyre tud fölnézni, mert tudja, hogy minden a küldőjétől függ.

Kikre nézel fel? Mi fontos neked? Egy Istentől küldött ember mindenkitől szabad és független. Úgy szeretem a Bibliában Illést és Jánost. A kettő ugyanaz az Ó és Újszövetségben. Egy ember, aki nem udvarol, nem hizeleg embereknek, nem fontos, mit gondolnak róla, nem kíván tetszeni, független a környezetétől, az ajándéktól, dicsérettől, aki valóban nem iszik részegítő italt, akinek nem érdekes a pénz, mert sáska és eredei méz az eledele, és szőr ruhában van, ahogyan leírja az Ige. Nem érdekes a ruha, a külső, hogy mit eszem. Egy ember, aki független minden körülménytől. Istentől küldött ember, és ezért Isten embere.

Van-e közöttünk csak egy is, akire azt mondhatnánk, hogy Isten embere, akinek egyetlen szempár számít, és az, hogy mit mond az Úr. Ha nem is vagy még az, de kérd az Urat: Uram tegyél azzá! Rettenetes ez az emberektől való függőség, a szemem sarkából mindig azt figyelni, mit szólnak ahhoz, amit mondok. Jól mondtam-e, tetszik-e nekik? Isten szolgájának egyetlen szempár számít, és az a fontos: mit mond az Úr. Isten ebben a korban is keres ilyen embereket, akik igazán odaadják magukat Neki, és akiknek senki és semmi nem számít, egyedül Ő.

Azt mondja az Ige: "Volt egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul." Ez az ember dolga a földön: "Hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen őáltala." Ha egy ember nem világít, hogyan tegyen bizonyságot a világosságról? Ha belőled nem sugarzik a világosság, beszélhetsz, amit akarsz. Ha nem adtad át úgy az életed, hogy ragyog belőled az Isten világossága, csak szöveg lesz amit mondasz. Elmondja itt az Ige, hogy "Nem ő volt a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról." Ha a lényed nem sugárzik, mindegy milyen szép a szöveged.

Az Úr azt kérdezte az adópénzzel kapcsolatban: "Kié a kép, és kié a felírás?" (Mk 12,16). Ha a kép nem egyezik az írással, mondhatod a legjobb dolgokat. Ha nem látszik rajtad, hamis pénz az életed, és akkor hamis a bizonyságtételed. Ha életed nem világít, hiábavaló a szöveg. Elég prédikációt hallottak már az emberek. Ők azt nézik, mi árad ki belőled, milyen az életed. Ha Isten téged elhívott, azért élsz ott, ahol élsz, hogy belőled ragyogás induljon ki, látható, tapasztalható világosság.

Az Ige elmondja: "Nem ő volt a világosság." Milyen jó volna, ha ezt mindig tudnád, és nem azon izgulnál, hogy látszik-e rajtad? Ha valakinek ez tudatos, az már beteg. Mások felé tudjam mindig komolyan mondani: nem én. Ahogyan Péterék is mondották, mikor a sántát meggyógyították: "Mit néztek mireánk, mintha tulajdon erőnkkel, vagy jámborságunkkal muveltük volna azt, hogy ez járjon?" (ApCsel 3,12). Nem azért, mert én átadtam az életem, hanem azért, mert Ő, Jézus cselekedte. A világosságról kell bizonyságot tennünk, nem önmagunkról. Mindig torz, ha Jézus helyett magamat mutogatom.

Most meghalljuk, mi a János bizonyságtétele: "Ez a János bizonyságtétele", aki ő saját maga, a lénye, az élete, az egész önmaga, aki egy sugárzó ember, és mellette amit mond. Nézzük meg, mi az Istentől küldött embernek a bizonyságtétele akkor: "amikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te?" De nagy alkalom, ha tényleg megkérdezik, ha megláttak valamit: kicsoda vagy te? Most végre beszélhetek magamról. Három "nem" hangzik el egymás után. Az első kérdésükre "megvallotta, és nem tagadta, hogy nem én vagyok a Krisztus."

"És kerdezték őt: Micsoda tehát? Illés vagy-é te? És mondta: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felelt: Nem." Mennyire megrázó ez a "nem". Mindig lejjebb megy a kérdező, ha ez nem vagy, biztos az vagy, ha az első nem, akkor a második, harmadik. Minden kérdésre elhangzik a nem, nem. Az Ige azt mondja, aki Jézus után akar menni, tagadja meg magát.

Talán kiált életedből az "én". Én nem tudok szólni, nekem nincs szókincsem, én nem vagyok bátor. Én nem értem a Bibliát. Keresztelő János bizonyságtétele nem így hangzott. Ott nem az én volt elől. A negatív én pont olyan beteg, mint a pozitív. Éppen annyira önmagát hangsúlyozza. A negatív én kisebbségi érzésekkel tele én. Folyton azt hajtogatja: az én körülményeim, az én dolgaim.

A János bizonyságtétele így hangzik: "Nem én vagyok a Krisztus." Nem én. Kimondtad-e már magadra a nem-et? Mostanában nagyon foglalkoztat, hogy sok ember minden ördögi dolgot megtagadott, és még mindig kötözöttnek érzi magát. Félelmei, kényszergondolatai vannak. Komolyan gondolkoztam, mi lehet ennek az oka? Megértettem, hogy a legnagyobb okkult kötözöttség életében, amit nem vesz észre, a nagy én, az önistenítés.

Sámuel könyvében olvashatjátok az Igét: "Mert mint a varázslásnak bune, olyan az engedetlenség, és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés" (1Sám 15,23). Ugyanúgy okkult bun, mint a spiritizmus, vagy a halottidézés, jóslás, vagy bármi más. Pár évvel ezelőtt már beszéltünk erről, de újra nagyon komolyan meg kell látnunk, hogy az ördöggel való kapcsolat olyan, mint egy kétgyökeru fog, egyik gyökerét kihúztad, a másik ott gennyed belül. Amíg az én ott van, hogyan lehetnél szabad? Az ördög legelőször ezt sugallta az embenek: olyan leszel, mint maga az Isten. Önálló leszel, a magad istene leszel, aki majd dönteni tud.

Aki már megtagadtad az ördögöt, vajon megtagadtad-e magadat? Mert benne maradsz az ördögi kötelékben, ha a másik gyökér ott van az életedben. Az engedetlenség bálványimádás. Egy másik istennek engedelmeskedem: az eszemnek, kívánságaimnak, önmagamnak. Az ördög bune, amiért lebukott, hogy királyi székét Isten királyi széke fölé akarta helyezni. Az én királyi székem vajon nincs-e Isten királyi széke fölött? Nem mondod-e sokszor Isten cselekvésére: ezt nem igy csinálnám. Lehet, hogy ilyeneket is mondtál már: Miért engedi ezt meg Isten? Miért nincs igazság? Miért kell szenvedni a nyomorultnak? Miért beteg az, akinek úgyis épp elég baja van?

Az eszem mindig jobban tud mindent. Nem tudom, te kit ültettél már a trónra? Talán az érzésvilágodat, amikor olyan nagy részvéttel sajnálsz embereket. Az eszed, a szíved, az akaratod ott ül már a trónon? Isten az Isten életedben? Vagy már te magad? Nem tiéd a dicsőség? Nem te vagy az, akit megillet a hódolat? Nem te vagy az, aki azt szeretné, hogy mindenki téged látna, magasztalna, dicsőítene? Nem te vagy isten? Nem gondolsz arra, hogy a nagy én még mindig ott ül a trónon? Imádságod is arról beszél. Hány ember oktatja ki Istent imádságban, hogy mit kellene most, hogy tegyen Isten.

Próbáljátok a csendben megnézni, nem te vagy-e ez az engedetlen ember? És hogy nincs-e még mindig ott az életedben a nagy én bálvány? Mert akkor a varázslás bunében vagy.

Saul emlékoszlopot állított önmagának, és amikor kimondja, hogy "Vétkeztem," még akkor is azt mondja Sámuelnek: "Mindazáltal becsülj meg engem népemnek vénei előtt" (1Sám 15,30). Csak meg ne tudja senki. És ugyanaz az ember, aki lerontotta az összes bálványokat, aki megölette a varázslókat, elmegy az endori asszonyhoz. Szegény Saul, - a gyökér bune, a nagy én, megmaradt.

A legtöbb ember nem vette komolyan a varázslás bunét sem, hogy vannak még valóban okkult gyökerek az életében, de soha nem nézett szembe a nagy én-nel. Döntsd le az emlékoszlopot, a magad dicsőségét. Nyüzsögnek az emlékoszlopok az életünkben. Mennyi mindenre tudunk mi büszkék lenni. Mennyi mindennel tudunk mi nagyra lenni. Valaki igehirdetés közben köhögött, és hallattszott a magnón. Mikor visszahallgattuk, azt mondotta: hallod, ott én köhögtem.

Mennyire keressük mi magunkat, és nem tudjuk kimondani, amit Keresztelő János így mondott: Nem én. Ki tudod-e mondani valamivel kapcsolatban: ehhez nekem semmi közöm. A halfogásnál az első amit Péter kimondott ez volt: "Eredj el én tőlem!" (Lk 5,8) Bár tudnád mondani, amikor az Úr nagy dolgokat cselekszik, - nem én, ehhez semmi közöm nincs. Egy Istentől küldött embernek ez a bizonyságtétele.

Szeretnélek megkérdezni: igaz már ez az életedben? Vagy még mindig hangzik a "báránybégetés és ökörbőgés," ahogyan Saul is mondta: én engedelmeskedtem. Akinek egy kicsit is van füle erre, az mindig hallja, és írtózik tőle. Persze, neked csak az volna a fontos, hogy ne hallattszon, Isten pedig azt szeretné, hogy ne legyen. Valaki így mondta: Nem hallom amit mondasz, attól, aki vagy. Lehet, te már meg tudod tenni, hogy alázatosan, ájtatosan mondogatod, hogy nem én, de mégis hallattszik.

Amikor Jánost tovább faggatják, olyan jó, amit mond. Azt kérdezik tőle: "Kicsoda vagy te, hogy megfelelhessünk azoknak, akik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől?" Szeretném, ha ez a kérdés mélyen benned maradna: Mit mondasz magad felől? Akkor elmondja János: "Én kiáltó szó vagyok a pusztában." Annyit jelent, hogy én nem vagyok. Velem ne foglalkozzatok. Engem felejtsetek el.

Igazán akarod ezt? "Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ézsaiás próféta." Szolgálatod útegyengetés, vagy öndicsőítés!?

Aztán jön a felelősségrevonás: "Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?" Ha egyszer valóban kimondod, hogy nem én, téged is felelősségre vonnak. Olyan nagyon világos a Keresztelő János felelete: "Én vízzel keresztelek, de köztetek van, akit ti nem ismertek."

Tudod-e, hogy mindig itt van közöttünk, akit mi nem ismerünk? Olyan sokszor mondják emberek: mielőtt megismertem Jézust. Valóban megismerted? Annyi év után én csak annyit szeretnék mondani, - olyan kevéssé ismerem Őt. Sokszor mindenre, és mindenkire volt időm, csak arra nem, hogy Jézust nézzem, hogy Előtte éljek, hogy megismerjem Őt.

Vajon jobban ismered Őt, mint mikor elindultál Vele? Mennyivel ismered most jobban? Az az örök élet, hogy megismerd Őt. Ha ismernéd Őt, nem volna benned félelem. Akkor sokkal több mondanivalód volna. Ha ismernéd Őt, ha néznéd Őt, már változtál volna. Nem kellene annyit magaddal foglalkozni, hogy ennyi év után is még mindig milyen vagyok. Ismerd meg Őt, hiszen "köztetek van, akit ti nem ismertek."

Keresztelő János elmondja: "Ő az, aki utánam jő, aki előttem lett, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam." Olyan jó úgy szolgálni, hogy tudom, Valaki utánam jön, és amit megfordítva csináltam, megigazítja, kiigazítja. Olyan jó, hogy kegyelem alatt hirdethetem az Igét és azzal a bizonyossággal, hogy Valaki utánam jő. Amikor hallgatod az Igét, soha ne fuss el, mert utána Ő jön. A hirdetett Ige után utánad jön, hogy elvégezze benned munkáját. Aki erősebb nálamnál, Az jön. Aki majd Szentlélekkel és tuzzel keresztel. "Akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam." Még erre sem vagyok méltó.

Látjátok, utána jött! "Másnap látta Jézus Jánost őhozzá menni." És akkor felismerte: "Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ buneit! Ez az, akiről én azt mondtam: Én utánam jön egy férfiú, aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál. És én nem ismertem Őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, aki vízzel keresztelek. És bizonyságot tett János, mondván: Láttam a lelket leszállani az égből, mint egy galambot, és megnyugodott Őrajta. És én nem ismertem Őt; de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nékem: Akire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki keresztel Szentlélekkel. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia."

És másnap újra mondja: "Ímé az Isten Báránya!" Ha Istentől küldött ember vagy, egyetlen dolgod lesz ezen a földön: rámutatni az Úrra. Akkor neked kell lenni Keresztelő János kinyújtott újjának, amelyik nem önmagára mutat, nem is emberekre, dolgokra, amiket meg kell tenni, hanem Jézusra. Mert Ő Istennek ama Báránya! Ő Istennek egyetlen ajándéka. Nincs több! De Benne mindennel megajándékozott bennünket az Úr.

Amikor a Szentlelket kezdik elválasztani Jézustól, azonnal állj meg. A Szentlélek annyit jelent: Jézus bennem. "Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van?" (2Kor 13,5b). A Szentlélek által Jézus lakik a szívemben.

Milyen jó lenne, ha a Szentlélek által nem lennél más, csak Keresztelő János kinyújtott újja, amelyik mindig Jézusra mutat. Végre olyan szent lehetnél, akinek nem maga fele hajlik a keze, hanem mozdulatlanul, kinyújtva mutatja: Ímé az Istennek ama Báránya!

Imádkozzunk! Hadd adjak hálát Uram, hogy egyszer az Ige újja, a bizonyságtétel újja odamutatott nekem, ahol az egyetlen megoldás volt számomra. Hadd dicsőítselek Édesatyám, hogy adtad nekem Jézust!

Köszönöm, hogy Vele együtt, és Benne mindennel megajándékoztál. Köszönöm, hogy ennél többbre egyikünknek sincs szüksége. Köszönöm, hogy nincs több, nincs nagyobb. Hadd hajoljunk meg Előtted igazán.

Kérünk könyörülj rajtunk, hogy a nagy hívő ellenistent hadd tudjuk megtagadni. Hadd kérjünk és várjunk mindent egyedül Tőled. Áldd meg Úr Jézus a János bizonyságtételét számunkra, hogy lehessünk Istentől küldött emberekké. Nevedért kérünk! Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

A vőlegény barátja

"Vetekedés támadt azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől. És mentek Jánoshoz és mondták néki: Mester! Aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.

Felelt János és mondta: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki. Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy Őelőtte küldettem el. Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom. Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből jött feljebb való mindenkinél. És arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be. Aki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. Az Atya szereti a Fiút, és az Ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta." Jn 3,25-36

Uram, köszönjük, hogy Előtted állhatunk. Kérünk áldj meg minket. Köszönjük, hogy hallottad imádságunkat. Kérlek, hogy hadd tudjunk mindenért Lélekben imádni. Kezd el bennünk az ébredést Úr Jézus, szeretnénk továbbvinni, szeretnénk áldássá lenni családunk, gyülekezetünk, környezetünk számára. Kérünk, cselekedd ezt meg. Köszönjük, hogy ismersz és szeretsz bennünket. Adj igazi vágyat bennünk aziránt, hogy elkezdhesd bennünk az ébredést. Ámen.

Ebben az igerészben az első két szó így hangzik: "Vetekedés támadt". Pál így ír erről: "Mert még testiek vagytok; mert mikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-é, és nem ember szerint jártok-é?" (lKor 3,3). Nem tudom nem kell-e ránk is ezt mondani, mert mélyen bennünk van a versengés, az irigykedés, és vetekedés. A Biblia ugyanerről beszél az Ószövetségben, hogy a Lót és Ábrahám barompásztorai között vetekedés támadt.

Milyen szomorúsága lehet az az Úrnak, amikor szolgái vetekednek, veszekednek egy semmi dolgon. Figyeljétek meg, mennyire valóság ez most, hogy Isten népe az egész világon, - a mennyből nézve a legkülönfélébb semmi dolgokon, - vetekedik, verseng, irigykedik. Itt is vetekedés támadt. Ábrahámnál úgy oldotta meg az Úr, hogy Ábrahám azt mondotta Lótnak: "Válj el kérlek tőlem; ha te balra tartasz én jobbra megyek" (1Móz 13,9).

Itt másképp oldódik meg, Jánoshoz mennek a tanítványai. János nem azt mondja: ezek másképp csinálják, rosszul csinálják. Nem irigykedik, nem kritizál, nem mond felőlük rosszat, pedig nagyon élére állított ez a mondat: "Hozzá megy mindenki." A hiúságát célozzák Jánosnak, az irigykedést akarják benne felébreszteni. Eddig te voltál a középpont, Isten szolgája, tömegek jöttek hozzád, most mi vagyunk kevesebben, mert mindenki odamegy.

Ha egy kicsit ismered az óembered, azt mondanád: ezt nem lehet kibírni. Mindenki hozzá megy. Modersohn könyvéből olvastam Illés történetét, és olyan sokat jelentett nekem. Arról ír, amikor az Úr azt mondja Illésnek: "Menj el, és térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor odajutsz kenjed királlyá Hazáelt Szíriában; És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királlyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe." (1Kir 19,15-16). Olyan megdöbbentő volt nekem, az utolsót csinálja legelőször, mert ez volt neki a legnehezebb. Egy fejezetnek ez volt a címe: "Levetni a köpenyt." Emlékszünk, Illés Elizeusra vetette köpenyét. A fejezet leírja a példákat: Egy gyülekezetben két lelkész van, az idős és a fiatal. Az idős kénytelen látni, hogy a fiatalhoz mennek inkább, és akkor elérkezik a döntő pillanat, le tudja-e vetni a köpenyt? Le tudja-e vetni a méltóságot, hogy engem szeressenek, körülöttem legyenek, - képes-e megtenni? Általában nem képes az ember. A gyülekezetben elkezdődik a versengés, ami maga a pokol.

Aztán, egy családban van egy háziasszony, és megnősül a fiú. Jön a fiatalasszony, és a kettő között kezdődik a versengés, mert az idősebb egyszeruen nem tudja levetni a köpenyt. Akkor arra gondoltam: ha egyszer majd itt lesz valaki nálunk, hogyan fogom megállni a hitnek ezt a vizsgáját, hogyan adom át a köpenyt? Előbb-utóbb mindnyájan odakerülünk, és akkor sok minden kiderül rólunk. Kezdődik a versengés: nem jól csinálja, én sokkal jobban csináltam. Gondoljatok magatokra, amikor fiatalasszonyok voltatok, és sokat szenvedtetek az anyóstól. Mindkettőnek komoly próba ez.

Láthatjuk Keresztelő Jánost, amint leveti a köpenyt. Szinte ki akarják hozni a nyugalmából azzal, hogy "hozzá megy mindenki." Hogy mer keresztelni, mikor te vagy Keresztelő János? Hogy-hogy jön valaki, és ugyanazt csinálja, amit te? És hozzá megy mindenki.

Az első amit Keresztelő János mond neked is, nekem is, és amiért annyira szeretem őt: "Az ember semmit nem vehet, hanemha a mennyből adatott néki." Mennyire próbálunk mi magunknak venni tiszteletet, hódolatot, hatalmat. Mennyi mindent próbálunk erőlködéssel megszerezni magunknak, még az ébredést is sokszor. Tíz körömmel harcolunk valamiért. Mi nagyon sokszor buzgólkodunk a magunk kicsi ügyeiért.

Keresztelő János így viszonyul az egészhez: "Az ember semmit nem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki." Vegyük szívünkre Gamáliel tanácsát is, aki azt mondotta: "Ha emberektől van-e tanács, vagy e dolog, úgyis semmivé lesz" (ApCsel 5,38b). Ha versengésből, dicsőségvágyból, saját akarásból kezdenek emberek valamit, semmivé lesz. Óriási próbája ez a hitünknek, hogy az ember semmit nem vehet magától, csak ha felülről adatott. Gamáliel tanácsának másik fele így hangzik: "Ha pedig az Istentől van, ti fel nem bonthatjátok." (ApCsel 5,39a).

Jó volna így nézni a dolgokat. Annyi mindent kezdtek már el emberek, és semmivé lett. De ha valamit az Úr kezdett el, nehogy Isten ellen harcolóknak találtassunk. Vigyázz, mások szolgálatának kritizálásával nehogy Isten ellen harcolónak találtass. Ha Ő kezdte, nem is tudod, és hiszem, hogy nem is akarod felbontani. Jegyezzük meg nagyon mélyen ezt a mondatot, és ne harcoljunk egymás ellen.

Amikor a rajongás ellen sok mindent hallottam, azt mondta nekem az Úr: Ne harcoljatok egymás ellen! Ha az Úrtól van, semmit nem tudtok csinálni. Ha pedig emberektől, magától semmivé lesz. Persze ott dobog az ember szívében, hogy hány ember megy tönkre, dehát látja ezt az Úr.

Ne irigykedj, ne versengj. Pál így írja egy helyen: nekünk ilyen szokásunk nincsen. Keresztelő János megáll ebben az iszonyú próbában, hogy "Hozzá megy mindenki." Elmondja: "Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy Őelőtte küldettem el." Sohasem mondtam, hogy több vagyok. Hallottuk, amikor megkérdezték tőle: Kinek mondod magad? Senkinek, - kiáltó szó vagyok a pusztában.

Isten világában tulajdonképpen csak kettő van: Krisztus, és a Krisztus-test. A Vőlegény és a menyasszony. Ismeritek az Efézusi levélben, ahogyan Pál leírja ezt a nagy titkot, amikor a házasságról beszél. "Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek" (Ef 5,22-23). Aztán elmondja: "Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta azért. Úgy kell a férfiaknak szeretni az ő feleségüket, mint az ő tulajdon testüket. Aki szereti az ő feleségét, önmagát szereti. Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyulölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és csontjaiból valók. Annakokáért elhagyja az ember atyját és anyját és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez, de én a Krisztusról, és az egyházról szólok" (Ef 5,25. 28-32).

Az egész Biblia Krisztusról és az egyházról beszél végig. Istennek van valakije, akire ráárasztja a szeretetét, az emberre, a népére. Ez a kettő áll egymással szemben, és erről a kettőről beszél a Biblia: Krisztusról, és az Övéiről. A kettő között ott áll a Vőlegény barátja. Mi ezt a valakit szeretnénk látni, akinek szívügye a Krisztus, a Vőlegény, és a menyasszony.

Jó volna elveszíteni azt a látásunkat, hogy egyéneknek lássuk magunkat. Kicsi része vagyunk a Krisztus-testnek, egybevagyunk szerkesztve, egymás nélkül nem jutunk előre. Valaki egyedül szeretett volna előrehaladni, és nagyon lemaradt. Izráel népe mindig a legkisebbeknek a lépése szerint haladt. Nem úgy volt, hogy az erősek előrevágtattak, hátul pedig a gyöngék összestek. Az egy test csak együtt haladhatott.

A menyasszony a Krisztus-test, és érte van minden. Isten szolgái azért vannak, hogy hívják, és szépítsék a menyasszonyt, hogy készen legyen arra a napra, amikor találkozni kell a Vőlegénnyel.

Tulajdonképpen a saját szolgálatunkat kellene látni. "Akinek jegyese van, vőlegény az, a vőlegény barátja pedig aki ott áll, és látja Őt, örvendezve örül a vőlegény szavának." A Vőlegény barátja vagy? Jézus az utolsó beszédében elmondja: "Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja a barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura: titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon: hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek." (Jn 15,13-16).

Jézus az Atyának választott ki, nem szolgának, barátnak, akivel Ő megbeszél mindent. Beszélő viszonyban van veled. Azért jó most ezt a két szót nagyon élesen meghallani a Vőlegény barátjáról, hogy "ott áll." Ott áll, ahová a Vőlegény állította. Kérdezem, hogy ott állsz-e? "Őrhelyemre állok és megállok." (Hab 1,1a). Ha nem állsz ott ahová Isten állított, már nem vagy a Vőlegény barátja.

Őrhelyeden állsz-e? Tudod-e, mit jelent az az "ott" a számodra? A feltámadott Jézus Márián keresztül üzeni a tanítványoknak: Menjenek Galileába, "ott" megláttok engem. Amikor valahova küld az Úr, már útközben tudom, hogy velem jön, tapasztalom jelenlétét.

Mozdíthatatlanul állsz-e ott, ahová Isten állított? A Vőlegény barátját nem lehet lebeszélni, nem lehet elijeszteni, nem lehet a kedvét elvenni, mert Isten állította oda. Ott állsz-e testvér, ha a Vőlegény barátja akarsz lenni, nemcsak testileg, de lelkileg, ahová Ő állított? Az Úr olyan szolgákat keres, akik az Ő népéért odaállnak a törésre. Ott állsz-e imádságban ahol kell? Nem ez az alapbaja az életednek, hogy valahol komozdított az ördög arról a helyről, ahová az Úr állított? Abban a pillanatban ahogy elmozdulsz, már nincs közösséged Vele.

A Vőlegény barátjáról elmondja tovább az Ige, hogy nemcsak "ott áll", hanem "hallja Őt." Aki őrhelyen áll annak az a dolga, hogy hallja a trombitát, hogy tudja mi az, ami történik. Gondoljunk azokra az őrökre, akik ott álltak Jeruzsálem körül és vigyáztak, jön-e az ellenség? Ott álltak és nem aludtak. Milyen rettenetes, ha Isten szolgái lelkileg elalszanak, és már nem vigyáznak.

"Vigyázzatok és imádkozzatok!" (Mt 26,41a). Ez a dolgunk, őrhelyünkön állni, vigyázni, és imádkozni, és hallani a kurt szavát. Ha szól a kurt, vagy a trombita, és a vigyázó nem figyelmeztet, számonkérik tőle. Komoly feladata ez annak, akit Isten őrízővé tett. Óriási a felelőssége. Téged őrízővé tett az Úr ott, ahol most állsz? Vigyázol, imádkozol, hallod a szavát? Mert a Vőlegény barátjának ez a dolga.

A harmadik komoly dolog, hogy "örvendezve örül". Hát nem furcsa, hogy ez a dolga? De értitek, hogy milyen túláradó dolog ez: "örvendezve örül." Minek örül? A Vőlegény szavának. Tulajdonképpen másnak nem is lehet örülni. "Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik." (Mt 4,4). Ezen a héten hallottad-e már a Vőlegény hozzád szóló személyes szavát? Szomorúan mégy el innen, ha ez nem történt meg veled.

Jó volna, ha "ott állnál" csendben Előtte. Nem kell mindig munkát keresni, valamit csinálni, mindent megtárgyalni. Adná meg az Úr, hogy tudnál Előtte megállni igazán. Bár úgy mehetnénk el innen, mint aki "örülve örül a Vőlegény szavának." Keresztelő János azt mondja: "Ez az én örömem imár betelt." A te örömöd is betelt? Hallod a Vőlegény szavát? Tudod már mit akar? Megértetted? Tudod milyen a Vőlegény szava a menyasszonyhoz? Azt hiszem, a legelső ami sugárzik belőle: a szeretet. A vőlegény és menyasszony kapcsolata a szerelem. Hitetlen koromban mindig idegenkedtem ettől a kifejezéstől, hogy a Krisztus szerelme. Hogy lehet ilyen ízléstelen dolgot mondani, mikor a szerelem testi dolog. Mikor hitre jutottam azt mondtam: nincs ennél jobb szó, olyan, mint mikor nagyon szerelmes voltam, csak sokkal jobb.

Tele van-e a szíved ezzel az örömmel? A Vőlegény szavában mindig a szerelem szól, mindig benne van a bizalom a közös jövővel kapcsolatban. Tudod, hogy Vele nekünk közös jövőnk van a mennyben? A közös jövőt építjük már? Tele van-e a szíved örömmel, mikor erre gondolsz? Nekünk sokkal többet kellene arra az örömre gondolni, ami felé megyünk, amire azt mondja az Ige: "Amiket szem nem látott, fül nem halott, és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek." (1Kor 2,9). A Vőlegény szavát kellene továbbítanod a menyasszony felé, ami neki szól.

Ha a Vőlegény barátja vagy, a szíveden keresztül kell áradni a szeretetnek. Még egy nagyon fontos dolog van: nehogy magadnak akard a menyasszonyt! A legrettenetesebb bun, amit a Vőlegény barátja elkövethet, hogy elszereti a menyasszonyt. Hogy magának akarja a szeretetet, abban akar sütkérezni, ami nem az övé.

Nagyon sok ébredésnek az lett a vége, hogy a Vőlegény barátja önmagáról kezdett beszélni a menyasszonynak. Azt szerette volna, hogy vele foglalkozzanak, hozzá vonzódjanak. Vigyázz, nem lehetsz többé a Vőlegény barátja, ha szívedet megfertőzi a magadnak akarás tisztátalansága.

Van még egy komoly mondat, amit a Vőlegény barátjának mindjárt az elején meg kell látnia: "Annak növekednie kell, nekem pedig alább szállanom." Ahol a Bibliában ezt olvasod, hogy "kell", ott szembenézhetsz azzal, hogy ez felbonthatatlan isteni törvény. Ha nem akarsz alább szállani, akkor Jézus nem tud növekedni. Az Ige azt mondja a Messiásról: "Egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk." Majd így folytatja: "Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége." (Ézs 9,6a.7a).

Testvér soha ne ijedj meg, akármilyen kevesen is vagyunk, Néki mégis növekednie kell. Ha nem látjuk akkor is, ha minden rosszul megy akkor is! Gondolj arra, amikor jött a háború, úgy nézett ki, mindennek vége, és akkor jött a nagy ébredés. Mert uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége. Egy győztes hadseregben szolgálsz, ha igazán az Övé vagy. Néki győzni kell. Ne ijedj meg attól sem, ami veled történik. Hiába támad az ördög, Néki növekednie kell! És ennek egyetlen feltétele, hogy te alább szállsz a kicsi életedben.

A Róma 1,18-ban azt olvastam: "Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják." Benned is megszületett egyszer Jézus, vigyázz, nehogy feltartóztasd növekedését hitetlenségeddel és hamisságoddal. Akkor is növekedni fog, csak nem rajtad keresztül. És akkor azt kell mondania az Úrnak: "Nincsen néked részed, sem örökséged ebben a dologban" (ApCsel 8,21a). Kész vagy-e alábbszállani abban, amiben Isten most megmutatja?

Egyszer évi igének kaptam: "Növekedjetek a kegyelemben" (2Pét 3,18a). Egész évben álltam az Ige előtt, - Uram, mit tehetek én ezért? Te vagy a növekedést adó Isten, egy arasszal sem növelhetem meg termetemet. Akkor kaptam ezt az Igét válaszul: szállj alább! Ezt megteheted. Rengeteg alkalom van erre. Felhasználod-e? Ha megteszed, növekedik benned Isten országa, észreveszed a benned növekedő szeretetet, békességet, örömöt.

Még egy pár szó: "Aki felülről jött, feljebbvaló mindenkinél. Aki a földről való földi az, és földieket szól, aki a mennyből jött feljebbvaló mindenkinél." Ő a legnagyobb! Tudsz-e térdet, fejet hajtani Előtte? Azt mondja az Ige: "Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet." Jóideje számomra ez a legdrágább szó a Bibliában: "élet!" Kicsi lány koromban kerékpárral belefutottam a tavaszi reggelbe, és bennem kiabált valami: élet! - élet! Enyém az élet! Amikor Jézust megismertem új reggel kezdődött, és azt mondtam: ez az igazi élet!

Vajon benned növekedhet-e az új élet? Ez az örök élet, amelyiknek növekednie kell, amelyik beletorkollik az örökké valóságba. Erősödik-e benned ez az élet? Kiárad-e belőled ez az élet? Nem olyan régen, amikor az egyik Zsoltárt olvastam, annyira a szívemig ért, és úgy bennem maradt, hogy a király életet kért Istentől. "Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent." (Zsolt 21,5). Benned erősödik-e, növekszik-e ez az élet? Kérsz-e mást, mint: - Uram - életet.

Imádkozzunk! Uram, úgy szeretnék olyan barátod lenni, akinek elmondhatod, hogy mit akarsz, akinek közössége és kapcsolata van Veled. Olyan jó volna minden este megpihenni szíveden.

Könyörülj meg rajtunk, cselekedd meg bennünk, hogy újra átáradhasson rajtunk az élet, a Te szereteted. Add, hogy legyen bennünk erősödő, növekvő, kiáradó élet. Köszönöm Uram, hogy országodnak növekednie kell. Segíts Úr Jézus, hogy rajtunk keresztül is megtörténhessen ez. Mutasd meg nagyon világosan, hogy mibe kerül ez most nekünk. Áldj meg, hogy vihessük ezt a kiáradó, mindent betöltő igazi életet haza. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Te vagy-é az?

"És lőn, mikor elvégezte Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.

János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldött kettőt az ő tanítványai közül, Mondta néki: Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?

És felevén Jézus, mondta nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok: A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak, és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik; És boldog, aki én bennem meg nem botránkozik.

Mikor pedig ezek elmentek, szólni kezdett Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, amit a szél hajtogat? Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat! Mert Ő az, akiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, aki megkészíti előtted a te utadat. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.

A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak. És ha be akarjátok venni, Illés ő, aki eljövendő. Akinek van füle a hallásra, hallja." Mt 11,1-15

Szeretnénk dicsérni Uram, és kérni, hogy kezd el bennünk munkádat. Urunk, azért kezdj újat bennünk, hogy vihessük tovább. Kérünk, hogy mindent a Te országodra nézve tehessünk, hogy végre igazán felhasználhass bennünket. Szabadíts meg az óember mérhetetlen nagy akadályától. Köszönjük, hogy megtetted a kereszten. Kérünk adj nekünk hitet arra nézve, hogy bennünk is megteszed. Ámen.

Az első verset annyira szeretem a Bibliában. Jézus elvégezte a tizenkét tanítványának adott utasítást, és "elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban." Mindig úgy megyek szolgálni, Igét hirdetni, hogy tudom, közben Jézus a családomban jár, az én városomban. Miközben elküld engem, az enyéim között otthon végzi a szolgálatot. Azon a helyen, amit Őérte hagytam el. Sokszor elmondom, milyen jó cserét csináltak, elmegyek, de Jézus itt van.

Nem tudom nem vagy-e az az okoskodó ember, aki azt hiszed, nélküled otthon semmit nem tudnak csinálni. Tudod-e, hogy nagyobb dolog az, hogy Jézus odamegy a helyünkre? Ha parancsa szerint megyek szolgálni, ott van a családomban. Ha hazagondolsz: jaj mi lehet otthon? nem kell megijedni, gondolj az Igére: Jézus "elment azoknak városába", és minden rendben van, sokkal nagyobb rendben. Elmehetsz azzal az örömmel szolgálni: Jézus végzi a munkát az enyéim között.

Nézzük Keresztelő János életét. Egy megdöbbentő dologgal kell szembenézni: Keresztelő János börtönben van. Az embernek eláll a lélegzete, - hogyan lehet Isten embere börtönben?

A Biblia elsősorban a belső életünkről beszél, de a külsőről is. Minden szószerint igaz ami a Bibliában van, a gyakorlatban ezek tények, de mindig mondanivalója van a belső emberem számára. Van úgy, hogy Keresztelő János, az Isten csalhatatlan, biztos tiszta igéje fogságban van az életedben, amin keresztül Isten neked megmondhatja az igazat.

Keresztelő János félelem nélkül mondta, nem tekintett embereknek személyére. Úgy szeretem Illést is, azért a bátorságért, amivel oda mert állni Akháb elé, és Keresztelő János Heródes elé, nem törődve azzal, hogy ez az életükbe kerülhet. Ha bennünket veszedelem fenyeget, behuzzuk fülünket farkunkat, és azt mondjuk, most nagyon kell vigyázni. Nincs bennünk az a komoly bátorság, ami ebben a két emberben volt. Keresztelő Jánosban is ugyanaz a lelkület volt mint Illésben, azért mondja Jézus, hogy "Illés ő, aki eljövendő." Vigyázzunk, nehogy a reinkarnációs tanításra következtessünk ebből az igéből. Keresztelő János nem Illés, csak ugyanazzal a lelkülettel járt.

Szeretem ezt a két embert a bátor, határozott bizonyságtételükért, amit nem lehet el csurni-csavarni, és hogy egyik sem tekint emberek személyére. Bennünk is megvan a lelkiismeretünkön keresztül a Szentlélek által megelevenített belső Keresztelő Jánosunk, aki azonnal megszólal, ha valami olyat teszünk, vagy mondunk, ami nem az Úr szerint való. Ismered a belső Keresztelő Jánosod, aki megmondja neked az igazat? Pontosan ezt csináljuk mi is, amit Heródes, hogy börtönbe vetjük, rácsmögé tesszük, és közben magyarázzuk a dolgainkat, védjük magunkat. És Keresztelő János bekerül az értelmem, a saját igazam rácsa mögé. Onnan beszél még. Amikor János ott volt Heródes palotája pincéjének rácsa mögött, Heródes sokszor lement hozzá, és hallgatta beszédét. Lehet te is sokszor odafigyelsz, és mondogatod: mégsem lett volna szabad megtennem, hátha mégis igaza van.

Ha mást nem teszel, legalább menj oda a benned szóló lélekhez és kérdezd meg: te mit mondasz? Hátha neki van igaza. Ne hallgattasd el újra. Mert eljön a pillanat, amikor Heródes fejét véteti Keresztelő Jánosnak, és akkor vége a kegyelemnek, a magam számára feszítem meg Krisztust. Meg ne tedd, ha még szól nagyon halkan, nagyon messziről. Hallgass rá! A belső életedben ugyanaz történik, ami a külsőben. És a külsőben itt van a történelmi tény, hogy Keresztelő János, aki megmondta az igazat, aki hirdette a Krisztust, fogságbavetik.

Az igazságért mindig sok ember szenvedett és szenved. "De ha szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok, azoktól való félelemtől pedig ne féljetek, se zavarba ne essetek." (1Pét 3,14). "Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke. Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent." (1Pét 4,14.16). Értitek már, mit jelent szenvedni Jézusért? Mert Ő az igazság! Attól félek, mi nagyon sokszor a buneinkért szenvedünk, a nagy szánkért, a saját magunk természetéért, és az egész fölé odaírjuk, hogy az Úrért. Jó volna, ha valóban az Úrért, valóban Krisztusért, mert akkor boldogok lennénk.

Nagyon sokszor ennek a boldogságnak valami akadálya van. János igazán az igazságért került börtönbe, azért amit mondott. És látjuk, hogy mégsem boldog. Miért küldi Jézushoz a követeket, miért kérdezősködik, miért nem boldog? Ezzel a kérdéssel küldi követeit Jézushoz: "Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?" Valami legbelül történt a János szívében, hogy felmerült ez a kérdés: Biztos, hogy Ő a Megváltó? Ha igen akkor miért vagyok börtönben? Akkor miért szenvedek, miért engedi ezt meg, ha valóban Ő a Krisztus? Mi is idejutunk nagyon sokszor, amikor nehézségekbe kerülünk.

Nemrégen beszéltünk Pálról és Silásról, akik vezetést kértek, és komolyan mindent az Úr szava szerint tettek. Az Úr ébredést adott, megnyitotta Lídia szívét, az ördög bizonyságtétele sem hiányzik, üldözés keletkezik, minden úgy történik, ahogyan történnie kell, és a végén megvesszőzik és börtönbe teszik őket, kalodába zárt lábakkal. Az Ige pedig azt mondja: "Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték Istent" (ApCsel 16,25). Egy könyv, amit olvastam, azt kérdezi: de mit csináltak éjfélig? Hatóra tájban zárhatták be őket, nyilván a bírók azt mondták, majd holnap folytatjuk a kihallgatást.

De mit csináltak hat órától éjfélig? Soha nem gondolkoztam ezen, hogy miért nem kezdtek el rögtön énekelni. A könyv írója azt mondta: kellett nekik az a hatóra, hogy átjussanak a szívük sok miértjén. Olyan jó, hogy a Biblia nem tökéleteseknek mutatja be az övéit, hanem világosan láthatjuk, bennük is ott volt: Istenem, miért? Hiszen mindent úgy tettünk ahogyan mondtad, mindent azért tettünk, hogy az evangéliumot hirdessük. Egyetlen ügyünk volt, hát miért engedted ezt meg?

Mi történhetett Keresztelő Jánossal, aki a követeket elküldte Jézushoz, ő, aki a követe volt, ő, aki látta a Szentlelket reá szállani, aki bizonyságot tett: "Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ buneit!" (Jn 1,29). A legvilágosabb bizonyságtétel ami elhangzik a Bibliában, ennek az embernek a száján hangzik el. Hát mi történt most vele?

Azt gondolom, ami a magam életében szokott történni. Ha látom, hogy csődbe jutottam, az első kérdésem: Uram, a buneimért? Jó volna, ha ez jutna először eszedbe válaszképpen a miértekre: Istenem, a buneimért? Azt hiszem, mindig megvan ez a mondanivalója. A szenvedésben mindig ott van az Úr megtisztító munkája. Ebből soha ne lépjünk ki, engedjük, hogy az Úr szemünkre hányja hitetlenségünket és miértjeinket.

Valakinek, aki közel állt hozzám, a szemét kellett muttetnie. Meglátogattam, nem tudom hanyadik nap volt már sötétben, a kötés alól folytak a könnyei, amikor azt mondta: ez alatt a hét alatt Isten többet beszélt velem, mint az elmúlt tíz év alatt.

Isten csődbe viheti az embert, talán hosszú nappalokon, éjszakákon keresztül, talán valahol egy betegágyon, tényleg kiiktatva a forgalomból.

Gondoljatok csak arra, micsoda forgalmas, mozgalmas élete lehetett Keresztelő Jánosnak, amikor egész Jeruzsálem kiment hozzá a nagy ébredésben, amikor alig győzte az embereket az Úrhoz vezetni. Még a sadduceusok, farizeusok is kijöttek hozzá mind, és most egyszer csak itt áll szál egyedül a teljes csendben. Négy börtönfal, egy kicsi ablak, álmatlan éjszakák, - hogy kerültem én ide? - Istenem, miért? El tudod képzelni, hogy nem volt könnyü? Biztos ott volt Keresztelő Jánosban: mi lehet most odakint? Vajon megmaradnak-e azok, aki hitrejutottak? Hogy folyik tovább Isten ügye? Nem tudom voltál-e már olyan állapotban, hogy úgy gondoltad: ezt nem lehet kibírni.

Jó volna mindig hálásnak lenni az Úrnak ezekért a leállító, csendbe vivő, vizsgáló időkért. Jó volna kérni: vizsgálj meg Uram! Jó volna nem úgy csinálni, mint Jónás, hogy lement a hajó aljába és elaludt. Sok ember menekül az alvásba, hogy ne kelljen gondolkozni, ahelyett, hogy szembenézne ezzel, hogy Uram, miattam? Isten téged keres. Ha megérted, hogy miattam, a buneimért, valld meg, és vidd a Jézus vére alá. Ne menj addig tovább, amíg ennek végére nem jutottál.

Nagyon sokszor ebben a csendben, ebben a zártságban, a kétségbeejtő kérdések közepette megjelenik a Sátán, és jön a kételkedés. Ezt sem rejtette el előlünk Isten Igéje, hogy az Ő szolgái szívében is ott van a kételkedés, - talán tévedtem. Szeretném, ha egyikünk sem lenne tévedhetetlen, ha nem mondanánk: mindent amit csináltam, az Úr szavára tettem. Nem biztos. És ha tévedtem? Lehet kételkedni önmagadban, és lehet kételkedni az Úrban. Milyen jó, ha magadban kételkedsz. Lehet Keresztelő Jánosban is ott volt: talán mégsem kellett volna Heródesnek megmondani. Lehet, hogy ott rontottam el mindent. Nem kellett volna úgy kiállani.

Hányszor van úgy, hogy azt mondjuk: ezt nem kellett volna. Oda nem kellett volna mennem. Ezt nem kellett volna tennem. És jönnek a kételkedések magad felé.

De a legrettenetesebb, mikor jönnek a kételkedések az Úr felől. A legrettenetesebb, mikor odajut az ember, - talán nem is igaz. Jönnek a kérdőjelek Isten szavára, mindarra amit mond. Ha nem jól értettem az még nem olyan nagy baj, előfordulhat az, hogy Te vagy. Itt ezt a kérdést teszi fel János: Uram tévedtem, nem jó volt az út? Elhangzik a legrettenetesebb kérdés: "Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?"

Úgy szeretem a Bibliát, hogy ezt a borzalmas kérdést is kimondja, amelyik a te szívedben is felmerül néha: és ha az egész nem igaz? Ha nem így kell járni a hívő életet, ha nem igaz, hogy egészen át kell adni az életemet, - ha nem igaz?

Ha jönnek a kételkedő kérdések, merjed kimondani Isten színe előtt: Uram semmiben nem vagyok már biztos. Olyan jó, hogy Keresztelő János nemcsak Heródes elé mer odaállni, és megmondani, hogy "Nem szabad neked a testvéred feleségével élned!" És nemcsak a farizeusoknak meri szemébe mondani, hogy "Mérges kigyóknak fajzatai!" Nem fél, hogy elmaradnak, hogy nem jönnek.

Jó volna megérteni, hogy nincs nekünk félnivalónk. Isten Igéje mindig kétélu éles kard, merjed mindig bátran használni. Keresztelő János a rettenetes kérdést is ki meri mondani az Úr előtt. Az Úr azt várja tőled, hogy merj mindig őszinte lenni Előtte. Jób könyvében egyszer olyan nagyon komoly volt számomra az az istenkáromlás, amiket Jób elmondott az Úrnak. A lélegzete eláll az embernek, mikor ilyeneket mond: mit gyötörsz engem, mi gyönyöruséged van benne? "Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, amíg nyálamat lenyelem?" (Jób 7,19). Olyan, mintha egy kegyetlen, gonosz emberrel állna szemben. Jób akkor úgy látta, és egy gyermek őszinteségével kimond mindent.

És ott vannak az ájtatos barátai Jóbnak, akik mondják a szép szöveget. Az Úr pedig azt mondja a Témánból való Elifáznak: "Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób." (Jób 42,7b).

Maradj Isten előtt őszinte és egyenes. Mondd ki ami kételkedés van a szívedben egy gyermeknek a szólás szabadságával. A szolga nem mer szabadon beszélni. A gyermek az, aki nyiltan és őszintén mer beszélni apjával. Isten ezt várja tőled. Merj Neki mindent kimondani, ne sunyíts és ne mondj gyönyöru dolgokat. Utálja az Úr a hamisságot! Őszintén öntsétek ki szíveteket előtte, és minden megváltozik egy perc alatt.

Keresztelő János el meri küldeni követeit hogy megkérdezze: "Te vagy-é az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?" A kételkedés napja, órája, pillanata minden ember szívében ott van. Hiába mondod, hogy az enyémben nincs. Isten látja a szívedet. Nyiltan nem mutatod meg, csak szépeket mondasz magadról. Keresztelő János világosan elmondta kérdéseit.

Jézus válaszában egy csöpp megrovás sincs. Nem mondja: mondjátok meg Keresztelő Jánosnak, hogyan juthatott ide? Hogyan szabad annak ilyet kérdezni, aki ismer engem? Egy árva szó nincs ezekről, hanem elmondja Jézus János követeinek a jeleket. "Menjetek el, és jelentsétek Jánosnak, amiket hallotok és láttok. A vakok látnak, és a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, és a siketek hallanak, a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangélium hirdettetik." A Messiás elmondja a Messiásról szóló jeleket.

Arra kérlek benneteket, hogy nagyon vigyázzatok! Ne gondoljátok, hogy a jelek önmagukért való dolgok. A jelek beszélő jelek, amiket akkor ad az Úr, amikor szükség van rájuk. Figyeljétek meg a ma élő nemzedéket, amelyik annyira fut a jelek után. A jelekre Keresztelő János idejében volt szükség, amikor a jelek beszéltek. Isten Szentlelke előtti időkben, a kereszt előtti időkben.

Jézus azt mondja, amikor a gutaütöttet meggyógyítja: "Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma ezen a földön a bunöket megbocsátani." (Mk 2,10), mi a középpont? A jel, vagy a bocsánat? A jel, vagy a kereszt? Figyeljük meg, a jelek a Biblia második felében lassan elmaradnak. "Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek" (1Kor 13,11a). Isten népe a gyermekkorban van. Keresztelő Jánosnak most erre van szüksége, azért mondja Jézus a jeleket. De tanítványainak azt mondja: "Nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele" (Mt 12,39b).

A Szentlélek felemeli a keresztet, a Jónás jelét olyan magasra, hogy mindenki lássa a "Jelt", nem a jeleket. De most Keresztelő János idejében ezekre mutat. Mondjátok el Jánosnak amit láttok, amik történnek. A végén ezt mondja Jézus: "És boldog, aki én bennem meg nem botránkozik." Miért nem volt boldog Keresztelő János? Mert megbotránkozott. "Boldog," ez Jánosnak szól személyesen. Boldog aki a nehézségekben, a próbákban, - és bennem, - meg nem botránkozik.

Neked, meg nekem szól ez a mondat. Pál és Silás idejében elmúlt a hatóra, és egyszer csak kezdenek énekelni. Áttör a hit a felhőkön, a nehézségeken. Az igazi hit mindig áttör. Az igazi hit győzelmes hit! Ebben az áttörésben van a boldogság. A próbákon, a nehézségeken, a kételkedéseken, a legnagyobb sötétségeken is áttör a hit. Voltál-e már olyan állapotban, hogy úgy érezted: ezt nem lehet tovább bírni. Aztán egy váratlan pillanatban áttört a hit mindenen. A döntő áttörés mindig belülről kezdődik.

Minden csendeshét háború, harc. Biztos, hogy minden héten van egy napom, amikor elkezdődik bennem: nem kellett volna idejönni, nem erről az Igéről kellett volna szolgálnom. Az van bennem, csak haza, haza minél előbb. Aztán egyszer csak a sötétségen áttör a hit, elkezdem dicsőíteni az Urat, és másnap kezdődik az ébredés. Ismered a hitnek ezt a harcát és győzelmét? Nem kívül, belül. Másnap éppen olyan csüggesztő minden körülöttem, de velem madarat lehetne fogatni a boldogságtól, mert áttört a hit.

Vajon nálad győzelemmel végződnek ezek a kételkedések, az ördög támasztotta teljes sötétség? Megtörténik-e veled, hogy boldog vagy? "Boldog, aki én bennem meg nem botránkozik." Akkor is igaz amit az Úr mond, ha most nem is látok semmit, ha úgy néz is ki, hogy minden rossz. Nem tudom miben vagy most, mi a sötétség körülötted. Bár adná meg az Úr, miután megértetted, hogy mit akar ezen keresztül neked mondani, miből akar megtisztítani, hogy egyszer csak látnád Istennek győzelmét a félelmeken és gyötrelmeken át. "Az a győzedelem, amely legyőzi a világot, a mi hitünk." (1Jn 5,4b). Szegény Keresztelő Jánosnak nem volt könnyu a teljes csődjét látni mindannak amit cselekedett, ahogyan szolgált.

De megint csak hadd mondjam Pált és Silást, amikor áttört a hit és felhangzott a győzelmes ének, és "A foglyok pedig hallgatták őket." (ApCsel 16,25b). De Isten nem tudott hallgatni. Megszólalt az Isten, kinyíltak a börtönajtók, megtér a börtönőr, jön a csodák sorozata, mert Isten cselekszik. A kipróbált hitre felel az Isten. Soha ne félj, erre az Őt dicsőítő, sötétben hangzó énekre megmozdul a menny.

Keresztelő János börtönben van, és most Jézus kezd el beszélni Keresztelő Jánosról. "Mikor pedig azok elmentek." Ezt Keresztelő Jánosnak nem kell elmondani, ezt akkor mondja Jézus, mikor azok elmentek. Vigyázz, soha ne dicsérj embereket, ezzel csak ártasz nekik. Ne hizelegj, ne mondj szépeket. Jézus megvárta, míg elmentek a követek. Ez már nem Jánosnak szólt. "Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, amit a szél hajtogat?" Az Ige elmondja Isten követének, útkészítőjének a képét. Ez a követ nem nádszál! Nem fúja ide-oda a tanításnak bármilyen szele.

Milyen rettenetes, ha nádszál vagy, aki mindenfelé hajlong, mindenkinek tetszeni akar. Isten népének is, a világnak is, hívőknek is, hitetleneknek is. Sajnos, mi tudunk hajlongani. Sokszor egyenesen rettenetes látni a hajlongó hívőt, aki Heródes előtt is tud hajlongani, de a hívő nagyságok előtt is. Szélingatta nádszál.

Jézus azt kérdezi: "Mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak." Ha Isten szolgája vagy, akkor nem lehetsz testi ember, kényelemszerető ruhagyuri, evő-ívó, egyszeruen testi ember. Keresztelő János nem volt az, és Isten követe, szolgája soha nem az.

"Mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat." Nem az kell, hogy valaki nagy dolgokat tudjon mondani a jövővel kapcsolatban, vagy bármivel. El is mondja utána Jézus: "Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak." Keresztelő János egy határkő. János után Jézus jön, a próféciák mind beteltek. A próféciák Jézusra vonatkoztak. Amikor Jézus eljött, nem volt tovább szükség próféciákra. Nagyon világosan elmondja ezt az Ige.

A Jelenések könyve pedig azt mondja: "Mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke." (Jel 19,10b). Tehát aki most el tudja mondani, hogy mit mond az Úr, vagyis minden igehirdetés, ami Isten üzenetét közvetíti, a prófétaság lelke. De a jövő megjövendőlése Jánosig volt. "Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak."

"Az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál, de aki a legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál." Értsd meg a csodát, aki a Szentlélek által született, a legkisebb is nagyobb nálánál. Jézusig csak ennyi volt: Isten országa rajtam kívül. A Szentlélek eljövetele óta: Isten országa bennem. "Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van?" (2Kor 13,5b) Isten országában a Lélektől születettek között a legkisebbnek többje van, mint Keresztelő Jánosnak.

"És ha be akarjátok venni őt, Illés ő, aki eljövendő." Megint egy jel. Itt sem reinkarnációról van szó. János előtt Illés jön. Ezért mondja Jézus: "Illés ímmár eljött." (Mt 17,12). Keresztelő János egy ember volt, az Illés lelkével, bátorságával, határozottságával, tiszta látásával.

Értsük meg az utolsó mondatot is: "Akinek van füle a hallásra, hallja." Isten az Igén keresztül veled beszélt most. Van-e füled a hallásra? Vagy megkövéredett a szíved és nehezen hallasz, hogy meg ne térj, és meg ne gyógyítson az Úr?! (Ézs 6,10).

Imádkozzunk! Köszönjük Uram, hogy ismersz és szeretsz bennünket, és azért szólsz hozzánk. Köszönöm, hogy látod kísértéseinket, kételkedéseinket, csalódásainkat, az elviselhetetlen mély fájdalmat, ha úgy érezzük, hogy ebben az útban, követésedben, Benned csalódtunk.

Uram köszönöm azt az éjszakát, amikor csak Neked mondhattam el, hogy csalódtam. És köszönöm, hogy áttörhetett a hit egy sokkal világosabb, sokkal tisztább és teljesebb életre. A testiekből a Te világodba. Kérünk, hogy áldj meg minket és végezd el bennünk azt, amiért idehoztál, a Te neved dicsőségére. Ámen.

Vissza a lap tetejére>>>

Egy fej a tálban

"Heródes pedig ezeket hallván, mondta: Akinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból. Mert maga Heródes fogatta el és vettette börtönbe Keresztelő Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette feleségül. Mert János azt mondta Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.

Heródiás pedig ólálkodik utána, és meg akarja őt ölni; de nem tehette. Mert Heródes fél Jánostól, igaz, és szent embernek ismervén őt, és oltalmazta őt: és ráhallgatván sok dologban követi, és örömest hallgatja őt.

De egy alkalmas nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad, És ennek a Heródiásnak a leánya bement és táncolt, és megtetszett Heródesnek és a vendégeknek, mondta a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom néked. És megesküdött néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, mégha az országom felét is.

Az pedig kimenve mondta az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondta: A Keresztelő János fejét. És a királyhoz nagy sietve azonnal bement, kérte őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nekem a Keresztelő János fejét egy tálban.

A király pedig, noha igen megszomorodott, esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani. És azonnal hóhért küldött a király, megparancsolta, hogy hozzák el annak fejét. Ez pedig elmenvén, fejét vette annak a börtönben, és előhozta a fejét egy tálban és adta a leánynak, a leány pedig az anyjának adta azt." Mk 6,16-28

Uram hadd áldjunk minden szavadért és cselekedetedért ezen a héten. Hadd kérjük most, hogy szólj még hozzánk, álld meg ezt az utolsó napunkat. Kérlek segíts, hogy egészen Előtted lehessünk, hogy mindent elvégezhess bennünk. Áldj meg minket így a nevedért. Ámen.

Ezen a héten Keresztelő János életéről beszéltünk. És ebbe beletartozik a halála is, mert az életre mindig pecsét a halál hogyanja. Elolvasva az Igét azt mondhatjuk, hogy egy rettenetes pecsét, egy rettenes halál. Mégis szeretném azt mondani: egy csodálatos halál!

A Biblia legrettenetesebb történe. A vége: egy fej a tálban. Ki a gyilkosa Keresztelő Jánosnak? - ez a komoly kérdés. A hóhér, aki fejét vette? Salomé, aki táncolt? Heródiás, aki a fejét kérte? Heródes világosan megmondja, megfogalmazza: "Akinek én fejét vétetém." Ő tudta ki a gyilkos.

Szeretném ma megmondani neked: a Krisztus-gyilkos mindig az én. Az az én, akiről annyit beszéltünk, aki mögött mindig ott az ördög, aki engedetlenségre visz. Az az én, akinek ha most újra megkegyelmezel, hazaviszed. A Biblia azt mondja: "Legyen a ti beszédetek : Úgy úgy; nem nem." (Mt 5,37). Miért két igen, és miért két nem? Lehet, hogy az első nemet kimondtad a buneid ellen, most ki kell mondanod a másodikat önmagad ellen. Lehet, hogy az első évtizedekkel ezelőtt megtörtént, de vajon megtörtént-e a második döntés? Ezen a héten mindig ez a kérdés nézett szembe velünk, hogy az egyiknek meg kell halnia. Most megláthatjuk a kettős életnek, az én királynak, Heródesnek a végét.

A test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen. Ketten vannak benned és az én király, te, Heródes döntesz ezen a héten először, vagy újra. Ez a döntés végzetes lehet. Heródesről nagyon világosan elmondja az Ige, mennyire kettős volt az élete. Félt Jánostól, igaz és szent embernek ismerte, oltalmazta őt, és ráhallgatott sok dologban. Jó volna aláhúzni ezt, hogy "sok dologban." Jaj nem mindenben! Sok dologban követte, örömest hallgatta. Látjuk, hogy mennyire hasonlít hozzánk? Örömmel olvason és hallgatom az Igét, valóban sok dologban megváltozott az értelmem, sok dologban hallgatok az Úrra. Mégis gyilkosa lesz Heródes! Mert ott van a másik, akit titkon szeret. Heródiás a test. Heródes egy meggondolatlan lépést tesz, amikor feleségül veszi Heródiást és összeköti magát vele, odaadja magát neki.

Gondoljatok arra, hányszor adtad oda magad a testnek. Mennyi meggondolatlan lépés, mennyi óemberi kívánságnak engedtél már könnyelmuen. Jaj, Heródiás olyan könnyelmu. Sokszor nézek hívő emberekre, és magamra, hogy lehetek ilyen könnyelmu,mikor tudom, hogy nem szabad. Itt is elhangzik a világos, tiszta üzenet: "Nem szabad neked!"

Emlegettük már, milyen veszedelmes dolog egy "nem szabad"-ot átlépnünk. Amikor világosan tudom, hogy nekem nem szabad. Azt is szeretném kérni, ne csináljunk általános tövényeket abból, amit nekem nem szabad. Ne légy könnyelmu azzal kapcsolatban, amire neked mondta az Úr, hogy nem szabad. Mit árt az nekem, ha feleségül veszem Heródiást, az még semmit nem jelent. Heródes átlépte Isten parancsát, és nézzétek meg, hogyan csúszik lefelé ez az ember.

Azt is mondottuk, hogy van egy belső Keresztelő Jánosunk, a Szentlélek által megelevenített belső lelkiismeret, amelyik belülről mondja, hogy nem, nem. De Heródes nem hallgatott rá, egy meggondolatlan lépéssel egy kapcsolatot létesített, amelyiket többé nem tudott megszakítani.

Vigyázzunk, mert soha nem tudjuk, kicsi döntéseinknek milyen óriási következményei lehetnek. Heródesnél megtörténik az engedetlenség, és tudjuk, hogy "Mint a varázslásnak bune olyan az engedetlenség." (1Sám 15,23a). Heródes belekerül ennek az asszonynak az igézetébe. Így mondja az Ige: "Heródiás pedig ólálkodik utána, és meg akarja őt ölni." Az óember és az új ember halálos ellenségek. Valamelyik megöli a másikat. A kettő nem élhet együtt! Ha nem állsz határozottan a benned lakó Krisztus mellett, akkor egyszer majd megkapod a Keresztelő János fejét egy tálban. Heródiás megkapta, amikor eljött az "alkalmas nap."

Az egész egy meggondolatlan lépéssel kezdődik. Azután jön a rossz döntés. "Mert maga Heródes fogatta el és vettette börtönbe Jánost Heródiás miatt." Rettenetes döntés: már börtönbe vetteti. Lehet, hogy a benned levő Krisztus már rég börtönben van és nem cselekedhet szabadon. Persze a börtönben meglátogathatom, ahogyan Heródes is meglátogatta és szívesen hallgatta Keresztelő Jánost. Elmégy a csendességbe, meghallgatod Őt, de cselekedni már nem cselekedhet, mert nem szabad.

Benned szabadon uralkodik a Szentlélek? Vagy a börtönben van és bizonyos dolgok korlátozzák? Eddig engedek, de tovább már nem! Azt tesz benned Jézus amit akar, vagy amit megengedsz Neki? Talán mondhatod: nincs itt semmi baj, még szól hozzám az Úr. Hányan mentegetik magukat azzal: olvasom az Igét, testvérek közé járok. Csak nem veszem észre a rácsot, ami Közte és köztem van.

Tudod, hogy miben korlátozod Őt? Tudod, hogy akaratod hol szab korlátokat Jézusnak? "Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből" mondja a Róm 1,18, "az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják." A rács! Valahol nem akarok, valamit nem csinálok. Megvan még Keresztelő János, nincs semmi komoly baj, csak éppen már a rossz döntés megtörtént, Heródes börtönbe vettette.

Talán visszaemlékszel életed első idejére, amikor a Szentlélek szabad volt benned, amikor boldog voltál, mert tetted amit mondott, amikor valóban Övé volt az életed. Vajon nem kell-e most azt mondanod: valami azért egészen másként van.

Ne menj így tovább! Mert aztán jön az "alkalmas nap, ami az ördögnek alkalmas arra, hogy véghezvigye tervét, amit lépésről-lépésre előkészített már. Az alkalmas nap Heródes születésnapja, Heródes lelki halálának a napja! Mert eljön a nap, amikor sok kérdéssel kérdezi Jézust, de Jézus már nem felel neki. Akkor már elmondta Heródes: "Akinek én fejét vétetém, az a János ez, az támadt fel a halálból." Gondoljátok el, soha nem volt nyugta, mindig félt, egyszer feltámad a halálból és visszajön Keresztelő János.

A Bibliában nem emlékszen ilyenre, hogy Jézus valakinek a kérdésére nem felelt volna. A farizeusoknak felelt, az ellenségeinek felelt, a főpapoknak felelt. Heródesnek nem felelt! Az ő lelki halálának napja ez az alkalmas nap. Attól kezdve jár, él, beszél még Heródes, csak éppen Isten számára halott.

A kegyelmi idő nem akkor jár le, amikor meghalsz. Akkor feltétlenül! De vannak emberek, akiknek már sokkal előbb lejár. Számukra már nincs semmi más: "Hanem az ítéletnek valami rettenetes várasa." (Zsid 10,27). Heródes születése napján a maga számára feszítette meg a Krisztust. A Biblia azt mondja: "Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek. (Róm 3,12a). Nem 180°-os szögben tér el életed egyszerre, hanem egyik rossz lépést a másik után teszem, egyik rossz döntés a másik után hozom. Észre sem veszem, és már elhajoltam.

Arra kérlek, ha csak az van benned, hogy nem vagyok olyan boldog, nem vagyok olyan szabad, mint akkor, állj meg most, egy lépést ne menj tovább, mert jön az alkalmas nap, amelyik készen van már számodra. Heródest körülveszik a nagyjai, akik között ő a valaki, a legnagyobb. Nyilván minden élvezet együtt volt, és akkor jött Salomé tánca.

Valaki azt mondta: amikor valamit kívánok, mindig az táncol előttem, nem tudok tőle szabadulni. Mi az, amit most előtted forgat az ördög, hogy neked is lehetne olyan, miért nem? Az alkalmas napon táncol előttem a kívánság. Újra mondom, egy könnyelmu lépés, rossz döntés, felelőtlen ígéret. Heródes valaki akar lenni, és mond egy nagyot: "Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is." Hihetetlen könnyelmu Heródes. Nem gondolt Ő arra mi lesz ebből. Esküszik, dicsekszik, nagyot mond.

Itt van a nagy alkalom Heródiásnak, aki nem akar mást, mint Keresztelő János fejét. A test, amelyik a benned levő új élet, a benned élő Krisztus után ólálkodik, nem akar mást, csak ezt. Nincs kisebb kérése. Mindig erről van szó, a Sátán a benned levó új ´letet akarja megölni. Kezdettől fogva erre pályázik. És most itt van számára az alkamas nap. Úgy gondolom, itt jön az utolsó döntés. Olyan szívdobogva gondoltam arra, hát nem volt kiút Heródesnek? Nem mondhatta volna, hogy ezt nem. Salomé, ezt az egyet nem! Az országom felét mondtam, de ezt nem!

De jaj, a hiúság! Meg ne turd a szívedben! Heródesben is ott volt az én hiúsága, szégyelte a vendégek előtt azt mondani: ezt nem. Pedig még lehetett volna, hiszen még élt Keresztelő János. Amíg él benned a Krisztus, addig vigyázz! Heródesnél ez volt az utolsó döntés, innen már nincs visszaút. Most már tudod, hogy mire megy ki a játék. Ha számodra most ez az utolsó döntés, bármibe kerül, nagyon vigyázz.

"A király pedig, noha igen megszomorodék, esküje, és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani." Két szót szeretném még szívetekre helyezni: akarom, - azonnal. Ha Heródes most itt időt kér, mint annakidején Dániel, amikor a bölcseket ki akarták végezni, - nem teszi meg. Ha nem enged a sürgetésnek, hanem azt mondja: holnap eldöntöm.

Persze ez is hiúsági kérdés. Én, a király ne dönthetnék azonnal? Dániel elment a testvéreihez, együtt imádkoztak, és megoldódott a nagy kérdés, a király álma. Hadd kérjelek, hogy minden döntés előtt kérj időt a csendre, hogy beszélhess az Úrral. Ha valamire azt mondják nekem, most azonnal mondd meg, mert nekem tudnom kell, máris azt mondom, hogy nem. Kérj mindig időt, mert az ördög az, aki siettet.

"És azonnal hóhért küldött a király, megparancsolta, hogy hozzák el annak fejét." Egy véres fej a tálban. Egy véres holttest ott a kereszten.

Olyan sokszor elmondtuk már, hogy minden szívben van egy trón és egy kereszt. Amíg te ülsz a trónon, ellened kiált a vér. Akarsz-e igazán döntően helyet cserélni? A Biblia azt mondja a Jézus véréből, hogy "jobbat beszél, mint az Ábel vére." (Zsid 12,24). Ma az úrasztalához készülsz. Hogy mégy oda, mit beszél neked a vér? Jó volna ma úgy menni, mint aki helyet cserélt. Krisztussal együtt én is megfeszíttettem. "Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. (Gal 2,20).

Imádkozzunk! Köszönöm Úram, hogy újra teljes szívből kimondhatom, hogy egyetlen kívánságom van ezen a földön, hogy mehessek és maradhassak a halálban, hogy élhess bennem szabadon. Uram szeretném, ha ezt a kérésemet meghallgatnád. Áldalak azért, hogy hiszem, ennek a bizonyosságában megerősödhettem ezen a héten.

Úr Jézus hadd köszönjem meg, amit értem, és helyettem tettél. Áldalak azért, hogy újra úgy járulhatok a kegyelem királyi széke elé, hogy ami belőlem való odakerülhet a vér alá, és ami Belőled való megerősödhet Tested által. Kérlek táplálj minket hozzánk illő eledellel. Áldd meg számunkra ezt az úrvacsoravételt, hogy úgy vehessük, hogy teljesen, örökre kimondhassuk az igent, neved dicsőségére. Ámen.

1985. augusztus 19-23 (szolgálók hete).

Vissza a lap tetejére>>>